A feladat teljesítve

Alig néhány méternyi választotta el a betonoszloptól. Ha elér addig, még van esélye a menekülésre. Egy pillanatig sem gondolt a halálra, bár az szorosan a nyomában volt. Kifulladásig szaladt. Addig, amíg nem érzett már fájdalmat, fáradtságot, egy enyhe könnyedség járta át testét, és összerogyott. Néhány lépésre a betonoszloptól… A túloldalon várakozók hiába biztatták őrült buzgósággal… ő már nem látott és nem hallott semmit. De lélegzett. Még élt. A fémemberek bekerítették.


Szonja már nem nézhette sem kétségbeesetten, sem őrjöngve, sem belenyugodva… Tennie kellett valamit. Átugrott az ellenséges zónába, Szergej megmentésére sietett. A közeledő gépek már majdnem beérték az üldözöttet, de a lány megragadta a férfit és maga után vonszolta. Tüzet nyitottak rájuk. Odaát, a várakozóknak híre pora sem maradt, megfutamodtak . De Szergej eljutott a betonsasig, s már ez a teritórium az övék volt. Mosolygott a lány, fellélegzett, ahogy visszafordult az ellenség. Szergej kinyitotta szemeit. Az eseményeket megélte, tudta, hogy mi történt, csak épp ereje hagyta el egy időre.

– Sikerült útjára indítanom a vírust.
A lány mosolyra nyílt ajkakkal vette tudomásul.
– Most, hogy befertőztük haditervük programját, aligha tudnak egy lépést is tenni a fémbunkók.
– Lassan terjed a vírus, majdnem kinyírtak téged is.
A férfi felállt, és csak egy tompa fáradtságot érzett. A karjára rögzített adóvevő csipogni kezdett, Szergej beleszólt:
– Üdvözlöm, Parancsnok! A feladatot teljesítettem!…. Igen, Szonja is jól van, megmentette az életem… Igenis, Parancsnok! Megkezdjük a behatolást. Üzembe helyeztetheti az olvasztókemencéket. Hamarosan eltüntetjük a fémeket.

Értékeld az oldalt!