A sivatag titkai

1. fejezet

A messze sivatag ezernyi titkot rejtett, melyek súlyosak, de annál törékenyebbek voltak. Régen létezett
egy nép, a tiszta lelkek városának népe, a halálistenek. Egy napon kivívták a lelkek királyának a haragját,
aki szörnyű átokkal sújtotta őket, megfosztotta az erejüktől, a kardjuktól és a láthatatlanságuktól, így az
élőember számára is láthatóvá váltak. Mindent elvesztettek, helyébe a sivatagot kapták és egy jelet a
tarkójukra, ami azt jelentette, hogy ők mások, mint az életben levő emberek. Ráadásul olyan lelkek is
visszatértek a halálból, akik régen eltávoztak.

Három dolgot hagyott meg a lelkek királya a halálisteneknek az emlékeiket, a hosszú életüket és a
gyógyító tudásukat. Emlékeiket azért hagyta, hogy emlékezzenek a gyarló tetteikre. Hosszú életüket,
hogy minél több ideig bűnhődjenek. Gyógyító tudásukat azért, hogy minél tovább életben maradhassanak
és folytathassák a bűnhődésüket. Azok a halálistenek, akik megtagadták az életet, vagy valami módon
elérte őket a vég, mind a Pokolra jutottak, ahol addig kell gyötrődniük, amíg a lelkek királya véget nem
vet az átoknak.

Hosszú évtizedek teltek már el, így a halálistenek beletörődvén sorsukba, beleolvadtak eme sivatagi tájba
és minden másba, ami e titokzatos világhoz tartozott. A rejtelmes sivatagban három sejk irányított, az ott
élő emberek alázkodva követték a parancsaikat, istenként tisztelték őket s ámulattal csodálták a hihetetlen
tudásukat, szépségüket.

Az emberek eleinte nagyon féltek a halálistenektől, nagy ívben elkerülték vagy elkergették őket a
közelükből. Viszont akadtak olyanok, akik képesek lettek az embereket úgy magukhoz csábítani, hogy
ennek köszönhetően három nagy állam jött létre.

A három sejk két szigorú törvényt vezetett be a sötét középkori Arab-sivatagban: az alattvalóiknak
engedelmeskedniük kellett minden parancsuknak, és a halálistenek meg az emberek között nem lehetett
semmilyen viszony. Kik ezeket a törvényeket megszegték, azokra halál várt. A három emirátust
Ománnak, Jemennek és Szíriának hívták.

* * *

Jemen földjén félelem uralkodott, mert ennek a helynek volt a leggonoszabb és legszigorúbb sejkje, őt
Zen sejknek hívták. Immár két éve annak, hogy megalapította az államát, de még hiányzott valami.
Roppant unta magát, mert nem volt, aki kényeztesse. Gondolta, elindul egy felfedezőútra, hogy
megkeresse azokat, akik majd kielégítik a vágyait.

Moto emír!

Szólította meg a trónteremben üldögélő Zen az idős férfit.

Igen, hatalmas sejk!

Hajolt meg alázatosan Moto emír.

Elmegyek néhány halandó emberemmel, hogy a fajtámhoz illőket keressek. Szeretném a csillapíthatatlan
vágyaim kielégíteni

Magyarázta Zen.

Ideje háremet alapítanom!

Jelentette ki, amit a trónterembe belépő Sen meghallott.

Kedves hitves uram, hát én már nem vagyok elég a számodra?
Lépkedett könnyed mozdulatokkal Sen, aki igen hiányos öltözetben volt.
Egy tökéletes állam nem létezhet hárem nélkül.
Muszáj ezt?
Próbált gyengéden ellenkezni Sen, miközben a sejk karjaiba bújt.
Ezen a földön szokás, hogy a sejknek háreme legyen
Cirógatta meg unottan Zen a kedvesét.
Emír, felügyelj a rendre, amíg én távol vagyok parancsolta
Készítsd elő a háremfészket, ahol a háremem tagjai a lehető legnagyobb kényelemben lehetnek!
Zen útra kelt. Az arca egy csadorral volt eltakarva, hogy senki ne tudja felismerni.Az utcákon haladt, amikor megszólította őt egy szegény árus.
Kérem, jó ember, vegyen valamit tőlem!
Olyan áruim vannak, amelyeknek nagy hasznát venné
Szólt az árus.
Mi a neved?
Kérdezte Zen, akinek nagyon ismerős volt az árus hangja.
Kuro Mayri vagyok!
Mayri?
Csodálkozott a sejk, hiszen még sosem látta maszk nélkül a férfit.
Milyen vonzó… Sokkal szebb vagy a maszkod nélkül bókolt kedvesen.
Ismerjük egymást?
Igen, én vagyok az, Zen
Mondta, miközben leemelte a csadort az arcáról.
Látom, rossz körülmények között élsz. Ejnye, te nem ezt érdemled!
Zen!?
Csodálkozott Mayri.
Mit akarsz?
Téged, és te cserébe mindent megkapsz.
Hm, tetszik!

A tied vagyok!
Mosolygott Mayri.
Zen megkérdezte Mayritől, hogy vannak-e még a városban halálistenek. Sajnos, csalódnia kellett, mert a férfi elmondta neki, hogy nincsenek, és eddig még eggyel sem találkozott. A beszélgetés után a katonáival a palotájába vitette Mayrit.
Egy héttel később Zen, egy kis kitérővel, hazafelé tartott a katonáival együtt. A városától néhány
kilométerre a sivatagban, egy kis oázist pillantott meg, ahová gyorsan be is tért. Az oázis igazi kis
paradicsom volt. A víznél egy ismerőst pillantott meg, aki személyesen Kuch Bakuy volt.

Bakuy a vízesésben fürdött, ezenkívül semmit sem viselt.A csupasz látvány teljesen megbabonázta Zent.

Lassan közeledett a meztelen férfi felé, aki kitágult szemekkel nézett rá, amint észrevette őt.

Te!?

Zen?!

Nyögte ki meglepetten Bakuy.

Igen, és emellett óriási hatalomra tettem szert.

Hallottam, de valahogy nem akartam elhinni.

Mit akarsz?

Bakuy, ne légy velem ilyen rideg, én csak téged akarlak. Cserébe, mindent megkapsz tőlem.

Nem! Nem leszek a játékszered!

Mondta barátságtalanul Bakuy, amikor hirtelen vandálok támadták meg őket.

Megölni őket!
Adta a parancsot az embereinek Zen. Bakuy ezalatt magára kapta a rongyos ruháit, utána menekülőre
fogta, hiszen nem rendelkezett fegyverrel.

Bakuy, ne!

Kiáltott utána, de akkora már körbevették Bakuyát a vandálok.

Nem engedem, hogy elvegyétek tőlem!

Rántotta elő a kardját Zen, amivel ügyesen lekaszabolt mindenkit. A katonák is végeztek a többi vandállal, s már csak a holttestük maradt, semmi több.
Még mindig elutasítod az ajánlatomat, Bakuy?
Térdelt le hozzá, aztán gyengéden magához húzta őt.
Bakuy végül elfogadta Zen kérését, mivel tartozott neki ennyivel azok után, hogy megmentette a vandáloktól az életét. Legbelül nagyon tartott a sejktől, nem tudta, mi vár rá. Sajnos, nem sok jóra számíthatott.A hosszú út alatt nem egyszer birtokba vette Zen az ajkaival a nyakát. Meglehetősen kellemetlen és szokatlan érzés járta át. Még sosem érintette így meg egy másik férfi.

Zenék már három napja haladtak a sivatagban, s még négy nap hiányzott a hazatérésig.
Zen, a sivatagban baktatva, megpillantott négy földön fekvőt, majd gyorsan oda is vágtatott a lovával.A
forró homokban Nana, Hana, Kout és Shiba hevert, akikben már alig járt az élet. Nyomban utasította az
embereit, hogy itassák meg a majdnem kiszáradt halálisteneket, utána tegyék őket hordágyra. Micsoda

szerencsés nap, gondolta magában. Nem hitte volna, hogy még talál magafajtát. Ráadásul egy olyat is
talált, akit a lelkek királya visszaküldött az életbe, s ez még értékesebbé tette a háremét.
Tudod, szeretem, hogy csak akkor szólalsz meg, amikor kell
Duruzsolta Zen Bakuy fülébe
Nem locsogsz annyit össze vissza, mint Sen.
Tehát mégis igaz, amit a lelkek királya mondott súgta kissé döbbent hangon Bakuy.
Vajon, miért?
Igen!
Sőt, a hitvesem lett. Magam sem tudom arra a választ, hogy miért küldte vissza az életbe ezeket a lelkeket.
Maru Ginről igazak a hírek?
Igazak, mi több szövetségre is léptünk.
Még valami?
Nem kívánok többet tudni.
De én azért mondanék még valamit. Úgy döntöttem, a háremfőm leszel. Ha valaki, te alkalmas vagy erre

a szerepre, ugyanis megvannak azok a tulajdonságaid, amiért téged választottalak háremfőnek.
És ha nem mondtam volna még, gyönyörű és titokzatos vagy, akárcsak egy álom
Dörmögte lágyan Zen.
Te vagy a sivatagi álom!
Mindenki így fog téged hívni.
Zen oldalra fordította Bakuy fejét, az állánál fogva, ő maga pedig kissé előrehajolt, hogy hozzáférjen a puha ajkakhoz. Lágyan és gyengéden megcsókolta Bakuyát, miközben az egyik kezével a nyakát, a másikkal pedig a mellkasát simogatta.
Bakuy kitágult szemekkel, meglepetten tapasztalta meg, milyen, ha egy másik férfi csókolja meg. Először
esett meg ez vele. A gyomra tartalma majdnem meglátta a napvilágot. Nagyon rosszul érezte magát.Az
undor szüntelen fojtogatta, ráadásul az ájulás is kerülgette.

O, csak nem ez az első?

Sebaj, már éppen ideje volt.

Ahogy hazaérünk, nyomban a magamévá teszlek mormogta buján Zen, mialatt a lovon ülve előre lökött egyet a csípőjével, s ezzel a mozdulatával Bakuy hátsójának nyomódott a férfiassága.

Már alig bírok magammal
Nyögte kéjesen, ezután előrenyúlt az előtte ülő férfiasságához, és jól megmarkolta azt.
Bakuy mindezeket szó nélkül tűrte, de legbelül nagyon kellemetlenül érezte magát.Valamit ki kell találnia, hogy Zen ne tegye őt a magáévá.A legkevésbé nem vágyott arra, hogy egy férfival háljon, legfőképpen pedig a halálos ellenségével.
Zen délután ért haza, akit Sen egy nagy ünnepséggel fogadott. Mivel a hitvese nem látta, hogy Bakuy vele
ül a lovon, így nem lett féltékeny.Amint leszállt a lováról, odament Senhez, s egy szenvedélyes csókkal
ajándékozta meg.

Sen a csók hatására nagyon boldog lett, így már biztosra vette, hogy a kedvese csakis az övé marad. Senki
más nem veheti el a helyét Zen szívében, legfőképpen meg egy senkiházi hárembeli. Napokig rettegett
attól, hogy az imádott sejkje elhagyja őt.

Csakhogy hazaértél, már annyira hiányoztál!
Ölelte magához szorosan Zent Sen.
Te is hiányoztál, de most nekem dolgom van.Tudod, a hárem tagjaival közölnöm kell a szabályokat, viszont este csak a tiéd vagyok
Csókolta meg ismét a hitvesét Zen.
Mi lesz az ünnepséggel?
Ne aggódj, az is meglesz, de addig is menj be a hálószobádba, és bonts ki az ajándékaidat.
Mindig a gondolataimban olvasol.Vég nélkül kívánatos vagy!
Akkor este csak a tiéd vagyok rohant Sen a szobájába.
Zen magához hívatta Moto emírt, és megparancsolta neki, hogy vigye Bakuyát a többiekhez, aztán

készítse elő a számára a háremet.Végre, ez a nap is eljött, gondolta magában. Nagyon elégedettnek érezte
magát. Elindult rendbe tenni magát, hogy felkészüljön a háreme fogadására, de a leginkább Bakuy
érdekelte. Gyorsan elkészült, utána a palota egy elkülönített része felé vette az irányt.A háremfészket,
ami egy mini paradicsomnak felelt meg, hatalmas falak vették körbe.A bejárati kaput hat katona őrizte,
sőt, a falaknál is legalább húszan őrködtek.

Áh, szép munkát végzett az emír, ahogy akartam nézett körbe Zen.
Kedveseim!
Szólította a hárembelieket, mire ők nyomban kisétáltak a paradicsomi kertbe.
Gyönyörűek vagytok!
Dicsérte meg a hárembelieket, akik a legelegánsabb ruhákban és ékszerekben pompáztak.
Néhány szabályt szeretnék tudatni veletek fogott bele.
Egymással nem hálhattok, csak velem.A háremfő Bakuy lesz, a sivatagi álom ment oda Bakuyához, s végigsimított az arcán.
A hitvesem miatt ne fájjon a fejetek, nem hagyom, hogy bántson titeket, meg aztán nem hiszem, hogy idejönne. Úgy döntöttem, veled kezdem, Bakuy fogta kézen a háremfőt Zen, majd elindultak.

A te szobád annyiban különbözik a többiekétől, hogy nagyobb, emellett van erkélye. Mivel háremfő vagy,
ezért mindenben te élvezel elsőbbséget a háremben léptek be egy álomszép szobába. Zen a még mindig
rezzenéstelen Bakuyát vetkőztetni kezdte, a hófehér selyemruhát lassan, gyengéden vette le róla.

Hogy te milyen visszafogott vagy!

De nem sokáig duruzsolta, s immár meztelenül állt előtte a háremfője.

A sejk a karjaiba vette Bakuyát, az ágyhoz sétált vele, és letette oda.A hanyattfekvő háremfőt cirógatni
kezdte az arcánál és a nyakánál.

Bakuy legbelül ordított, legszívesebben megölte volna Zent, annyira undorodott tőle. Hiába törte a fejét,
semmi nem jutott az eszébe, amivel távol tudná tartani magától a sejket. Sajnos, nem maradt más
választása, kénytelen volt odaadnia magát egy olyannak, akit mindennél jobban gyűlölt s megvetett.

Zen megunva a cirógatást, levette a saját ruháit, így már ő is meztelen volt. Bakuy ajkait kissé mohón
kezdte csókolgatni.Ajkaival a feszes, izmos hasfalig haladt, s mire majdnem elérte a hímtagot, hirtelen
megállt. Egyik kezével a heréket masszírozgatta, mire Bakuy kissé megrezzent. A másik kezével a
végbélnyílást kezdte tágítani, de itt már a háremfője halkan felnyögött.

Azt hitte Bakuy, megzavarodik, amikor a sejk orálisan kezdte izgatni.A reakciói szerencsére másképpen
lettek értelmezve, Zen azt hitte, hogy az élvezettől nyögött fel, holott valójában a fájdalmas tágítás miatt.
Nem elég, hogy egy taszító, ellenszenves lény érintései ostromolják minden egyes porcikáját, de még a
fájdalommal s az éles feszítő érzéssel is meg kell küzdenie. Férfiassága önkéntelenül megkeményedett,
képtelen volt a testének parancsolni.

Zen a hasára fordította a háremfőjét, a csípőjénél megfogva őt, és magához húzta. Lassan hatolt
Bakuyába, nehogy kárt tegyen benne. Az elmúlt néhány napban annyira a háremfője rabjává vált, hogy
még a széltől is óvni akarta.

Bakuy szemeiből ömlöttek a könnyei. Borzalmasan érezte magát, mintha száz kést szúrtak volna belé. A
selymes lepedőt görcsösen szorongatta az ujjai között.Tudta, valahogy el kell lazulnia, de nem ment neki.

Zen mozdulatlan maradt, amint teljesen benne volt Bakuyában. Megvárta, hogy valamennyire
megszokják egymás közelségét. Kissé szaporán sóhajtozott, alig bírt magával, de tudta, hogy vigyáznia
kell, mert a háremfőjének ez volt az első ilyen alkalma. Nem szerette volna, hogy kellemetlenül érezze
magát Bakuy, szép emlékeket akart hagyni neki. Mialatt mozdulatlan maradt, addig a háremfője
férfiasságát izgatta, aki végül élvezett, s ezzel ellazította őt.

Bakuy már nem érzett semmi fájdalmat és feszülést.Ahogy Zen elkezdett mozogni benne, úgy a fájdalom
is visszatért. Kínjában nagy levegőt vett, hogy visszafojtsa a hangját, amely egy hangos ordítás lett volna.
Meddig kell még ezt az egészet elviselnie? Legszívesebben ebben a pillanatban meghalt volna.

A sejk azt hitte, a háremfője az élvezettől sóhajtott fel, így gyorsabb tempóra váltott. Teljesen magával
ragadta a vágy s az élvezet.Az ujjai szüntelen barangoltak, Bakuy puha, bársonyos bőrével képtelen volt
betelni, s az édes illatát úgy szívta magába, mint a kiszáradt föld az eső vizét.

Bakuy nem bírta tovább a szűnni nem akaró fájdalmat, s egészen halkan nyöszörögni kezdett. Könnyei
még jobban folytak, sírt kínjában. Ráadásul rettenetesen megalázó helyzetben érezte magát, sose részesült
ilyenben, még hasonlóban se.

A sejk ugyancsak nem fogta fel azt se, hogy Bakuy valójában borzalmas kínokon esik át fizikailag, de leginkább lelkileg. Úgy hitte, most a mennyországban jár a háremfője, aki igazából a poklot járta át.

Bakuy nagy örömére, Zen hamar elment. Megkönnyebbülve sóhajtott fel.

Végre!

Már azt hitte, soha nem ér véget az aktus. Reménykedett abban, hogy nem marad vele sokáig a sejk.
Elégedetten, kissé kimerülten omlott le mellé Zen, mire gyorsan magára húzta a takarót, hogy eltakarja az
arcát. A takaró alatt összekuporodott, s hangtalanul tovább folytatta keserves sírását. Úgy érezte, már nem
igazi férfi, de a legfőképp hűtlennek tartotta magát, mert a történtekkel kegyetlenül elárulta Sana emlékét.

Bakuy, nem kell ennyire szégyenlősnek lenned

Simogatta meg Bakuyát a takarón keresztül Zen.

Ugyan már, ne bújj el!

Húzta le lassan a takarót a háremfőjéről.

Bakuy gyorsan felült, összekuporodott, és lehajtotta a fejét, mialatt a gyönyörű, éjfekete haja leomlott az
arcába. Már nem sírt, nem akarta, hogy Zen meglássa a gyengeségét tükröző könnyeit. Méltósággal ami
még megmaradt akart szembenézni a jövőjével, s megfogadta magában, a lelke mélyén soha nem fog
megalázkodni, megtörni.

Olyan szép vagy, de most, hogy megláttam, milyen szégyellős vagy valójában, még jobban megtetszettél,
még vonzóbb vagy a számomra. Ráadásul teljesen kielégítettél, meg vagyok veled elégedve söpörte el a
háremfő arcáról az éjfekete tincseket, majd egy puszit lehelt oda neki.

Hitvesemmel ellentétben, te alázattal viseltetsz velem szemben az ágyban, azt teszed, amit csak akarok,
nem önállósítod magad. Sajnos, most mennem kell állt fel az ágyról, azután felöltözött.

Ahogy beért szobájába Zen, a hitvese azonnal a nyakába ugrott, utána csókokkal bombázta őt. Hát igen,
Sen egyáltalán nem olyan, mint az ő imádott háremfője. Valahogy nem esett jól neki a csók. Sőt, jobban
örült volna annak, ha Bakuy, nem pedig a hitvese lenne most vele.

Sen elkezdte lehámozni a ruhákat Zenről. Kíváncsi volt arra, hogyan fog a sejk viszonyulni hozzá az
ágyban, azok után, hogy valamelyik hárembelivel hált. Biztos volt benne, Zen nem csak egy egyszerű
látogatást tett a háremben.

Zen viszonozta a hitvese szenvedélyes csókját, miközben gyorsan leszedte róla a ruháit. Hamar túl akart
lenni a dolgon. Lelke mélyén minduntalan Bakuyára vágyott, senki mást nem akart rajta kívül. Mivel
szüksége volt a hitvesére, ezért kénytelen volt a kedvében járni, és úgy tenni, mintha ő lenne az első a
számára. Kezeivel végigsimított Sen hátán, majd egy hirtelen, erős mozdulattal megragadta a derekánál,
és az ölébe emelte őt.

Sen a lábaival a lehető legszorosabban vonta körbe Zen csípőjét. Kissé meglepődve tapasztalta, hogyugyanúgy viszonyul hozzá a sejk, mint ahogyan eddig. Úgy tűnik, valóban feleslegesen félt attól, hogy
elveszítheti Zent, de azért még ott motoszkált benne az a bizonyos kétely.

Zen hozzáfogott a tágításnak, miközben Sent szorosan, háttal nekinyomta a falnak, hogy jobban
megtartsák a jelenlegi pozíciójukat. Amint végzett a tágítással, megragadta a megduzzadt férfiasságát, és
berakta a hitvesébe.

Hevesen szuszogtak, mélyeket sóhajtoztak.A levegő egyre csak fogyatkozott. A testük lángolt a kéj
tüzétől.

Zen ritmusosan mozogni kezdett, mire a hitvese hangosan felnyögött. Sokáig nem élvezett el, nem úgy,
mint Bakuyánál. Apró izzadságcseppek folytak le a homlokáról.A levegőt egyre szaporábban vette. Az aktus alatt folyton a háremfőjére gondolt, sose hitte volna, hogy létezni fog olyasvalaki, akiért ennyire rajongani, egyenesen sóvárogni fog.
Sen fájdalommentesen a sejk vállába harapott.Teljesen fel volt tüzelve. Az agya felmondta a szolgálatot,
már gondolkodni se tudott.

Zen még élvezte is a hitvese harapdálásait, mert gyengéden visszaharapott neki.Az orgazmus alatt a teste
megfeszült, miközben hangosan felnyögött. Csak a testében érzett kielégültséget, a lelkében viszont
egyáltalán nem. Képtelen volt kiűzni Bakuyát a fejéből.

Letette Sent, aki nyomban a falnak nyomta őt, majd néhány perces tágítás után, hátulról, belé hatolt.
Annyira élvezte a dolgot, hogy hangosan felkiáltott. Egy biztos, a hitvese nagyon jól értett ahhoz, hogy
hogyan okozzon neki testi örömöket.

Sen hevesen mozgott a sejkben.A levegőt gyorsan, szuszogva vette. Beletelt néhány percbe, mire elment.
A csúcson görcsösen kapaszkodott bele Zenbe. Minden megszűnt létezni a számára, kivéve a leírhatatlan
gyönyört, mely tornádóként söpört végig rajta.

Ismét csókban törtek ki, s a fekvőhely felé vették az irányt. Az ágyra ledőlve folytatták tovább nyelvük
táncát, miközben a kezeikkel körbebilincselték egymást.
Milyen volt velem?
Törte meg a csókot Sen.
Ezt sose kérdezted még.
Mi az oka ennek?

Kérdezett vissza Zen.
Tudom, hogy valamelyikkel háltál, amikor odamentél. Ugyanis egy óra alatt is sok minden történhet, úgy
mint most.

Értem! Jó volt veled, ahogy mindig is.
Van olyan, amit nem szeretsz bennem?
Néha nagyon önállósítod magad, de nem csak az ágyban.
Megígérem, hogy soha nem teszek semmit az engedélyed nélkül. Szeretlek!
Ne feledd, te vagy az első, senki nem léphet a helyedbe.
Te vagy a mindenem, téged imádlak!
Hazudta Zen.
Ezek után nem leszek féltékeny, sőt, előttem azt teszel azokkal a rongyosokkal, amit akarsz, még talán

élvezni is fogom. Csak arra jók, hogy használd őket, úgy ahogy akarod, ellenben engem imádsz!
Kíváncsi vagyok, mennyire szenvednek a tudattól, hogy egykori ellenségükkel kell ágyba bújniuk?
Nevetett gonoszul Sen.
Ki a háremfő?

Kérdezte kuncogva.
Bakuy!
Felelte tömören Zen, erre Sen harsányan felnevetett.
Komoly?!
Egek, ez egyre jobban tetszik!
Zen és Sen lementek az ünnepségre, ahol a hárem tagjai is jelen lehettek.A sejk kapott az alkalmon és Marival flörtölt, aminek a hitvese kifejezetten örült, mivel a kezdetektől fogva ki nem állhatta őt.
Gyere ide, Mayuri hívta magához Zen.
Milyen itt?
Egyre jobb, pedig tőled semmi jóra nem számítottam.
Miért?
Ültette az ölébe Maurit Zen.
A legutóbb nem a lehető legbékésebben váltunk el. Tudod, amikor hadakoztál ellenünk.
Jaj, az akkor volt!
A múltat el kell felejteni, most a jelenben kell élni. Ami régen volt, az már úgyse számít.
Teljesen igazad van!
Simogatta meg a sejk ajkait Mauri.
Miért Bakuy lett a háremfő?
Én sokkal okosabb vagyok nála.
Ejha, csak nem féltékenyek vagyunk?
Ezt viszont nem szeretem.Tudod, Bakuy rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal magyarázta Zen ami alkalmassá teszi a háremfői szerepre.
Mik azok a tulajdonságok, amiért háremfő lett?
Kérdezte kíváncsian Mauri.
Zen elmagyarázta Maurinak, hogy egy igazi háremfő nem foglakozik a mások dolgaival, csak ha muszáj.

Nagyon lényeges tényező, a nyugodt természet, főleg a problémás helyzetekben.Viszont a

legeslegfontosabb, hogy keveset beszéljen, kizárólag akkor kérdezzen és feleljen, ha szükséges.

Nélkülözhetetlen elvárás az is, hogy kivételesen szép, komoly, megbízható, kedves és rejtélyes legyen.

Mauri végiggondolta azt, amit a sejk mondott neki, és belátta, hogy a háremfői szerepre valóban Bakuy a
legalkalmasabb. Őt minden érdekli, nagyon kíváncsi természetű. Emellett sokat szeret kérdezni és
beszélni is. Egyáltalán nem nyugodt s visszafogott típus, sőt, hamar felkapja a vizet. Ráadásul e
tulajdonságok mindegyikével a többiek sem rendelkeznek.

Zen ünnepsége hajnalig tartott. Mindenki jól érezte magát, kivéve egy-két embert. A sejk Bakuyával töltötte az éjszakát, ami Sent egyáltalán nem zavarta.
Zen és Sen másnap együtt ebédeltek. Nem nagyon esett szó közöttük, mivel még nem pihenték ki az esti
ünnepség fáradalmait.Az asztalon igazi finomságok sorakoztak, gyümölcsök, húsok, salátafélék és
desszertek voltak terítéken.

A háremmel kapcsolatban szeretnék néhány dolgot közölni veled.

Zen felállt az asztaltól, odalépett Senhez, akinek megfogta a jobb kezét, hogy ő is álljon fel, azután
gyengéden magához rántotta, és megcsókolta őt.
Ha akarsz, te is eljátszadozhatsz a hárem tagjaival, nem haragszom meg érte szakította meg a csókot.
Viszont Bakuy az egyetlen, akivel nem szabad kikezdened, ugyanis ő meglehetősen nehéz eset. Nem akarok gondot. Legfőképp miattad teszem, meg akarlak kímélni a felesleges stressztől.
Bárcsak én is úgy tudnék a kedvedben járni, mint te az enyémben dunnyogta Sen Zen karjaiban.
Ne légy butus, te vagy számomra a tökéletes duruzsolta a sejk, majd újra csókban törtek ki.
Zen tisztában volt azzal, mennyire féltékeny természetű a hitvese, éppen ezért minden óvintézkedést megtett, hogy békén hagyja Bakuyát. Nem akarta, hogy Sen bántsa, vagy kárt tegyen benne.
Mialatt Zen birodalmában nyugodtan teltek a napok, addig Jemen földjén Maru Gin sejk izgatottan várta
Sasa emírt. Itt is hasonló volt a helyzet, mint Zennél, félelem uralkodott, ám nem a szigor miatt. A sejk roppant kiszámíthatatlan volt, senki se tudta, mikor vidám vagy kedélytelen, s milyen kegyetlen játékokat talál ki, hogy elűzze a rosszkedvét. Épp a trónteremben sétált fel-alá, amikor az emír belépett az ajtón.
Üdvözöllek, Maru sejk!
Hajolt meg Sasa emír.
Na, mire jutottál?
Kérdezte kíváncsian Maru.
Tizenkettő halálisten jött velem felelte, majd sorolni kezdte a neveket.
Hana, Madara,Abar, Saki, Raku, Moto Rangiku, Hara,Tessa, Zaraki
Hogyan vetted rá őket, hogy veled jöjjenek?
Megmondtam nekik, ha harminc év alatt nem jutottak semmire, akkor ezután sem fognak, nem úgy, mint

Zen sejk, ön és az a titokzatos harmadik, akiről senki semmit nem tud – suttogta Sasa emír.
Egyelőre – hangsúlyozta ki a szót sejtelmes hangon Maru.
Küldd ide elém őket!
Igenis! – hajolt meg.
Nem sokkal később mindenki megjelent, akiken a lehető legrongyosabb ruhák lógtak, sőt, mocsok és piszok lepte az egész testüket.
Üdv, alattvalóim!

Köszöntötte a társaságot Maru.
Tudom, hogy a múltban történtek, rám nézve, nem igazán voltak szépek, de most megváltozott a helyzet.
Már harminc éve, hogy itt ragadtunk a lelkek királyának jóvoltából. Sokatokat megköveztek, megvertek
és megöltek, mert mások vagytok, azaz vagyunk.Tehát a kérésem, adjátok magatokat nekem, cserébe én mindent megadok nektek. Nem fogtok éhezni és nem kell menekülnötök senki elől.Volna itt egy szabály.
Soha nem utasíthattok el, azaz bármit megtesztek nekem!
Moto lesz a háremfő – tette még hozzá, majd távozott.
Kövessetek!
Indult el Sasa emír, aki a társaságot a palota egy külön, hatalmas falakkal elzárt részébe vezette.A

háremfészek hatalmas és csupa pompa volt. Mindenből a legszebb, legdrágább állt a hárembeliek rendelkezésére.
A szolgáitok halandó emberek, akik nem lesznek képesek megérinteni titeket, és ti sem őket. A férfiak
hímtagja kasztrálva, a nők mellei levágva, és erényöv van rajtuk. Ezeket eunuchoknak hívják. A
legnagyobb szoba Rangiku háremfőé.

Egek!

Vajon, mi fog ezután történni? – sóhajtott Higo.

Semmi!

Vágta rá Ren.

Azt tesszük, amit Maru sejk akar, és ennyi!

Gondolod?

Ugyan már, ne aggódj, hiszen már nem az van, ami régen! Ennél rosszabb már nem lehet.

Hé, ne cseverésszetek!

Menjetek, fürödjetek meg!

Szólt oda Rennek és Moto.

Hamarosan elkészült mindenki, már senki se volt mocskos és rongyos. Nem sokra rá Sasa emír megjelent,

hogy közölje velük a sejk első kívánságát.
Rangi és Ren!
Titeket kéret a sejk!
Jelentette be Sasa emír.
Máris?!
Nézett nagy szemekkel Ren, aki egy vörös és lenge ruhát viselt. Moto igen kihívó ruhát hordott, ami halvány rózsaszínű volt. Mindkettőn drága ékszerek díszelegtek. Elindultak a sejk szobájába, amikor beléptek oda, egy hatalmas ágyat s szebbnél szebb bútorokat pillantottak meg, ráadásul minden hófehér volt.

Nem semmi ez a szoba!
Csodálkozott Ren, miközben Maru kilépett az egyik függöny mögül.
Elmehetsz, emír!
Parancsolta a sejk.
Gyertek közelebb! Ren, azt akarom, hogy te egyelőre csak figyelj, amíg Rangi és én szeretkezünk, utána

veled is akarok.
Gin!
Szólt tétován Moto.
Nem lehetne úgy, hogy csak te meg én?
Ó, ejnye! Milyen kis mohó! Hát ennyire ki akarsz engem sajátítani?
Mosolygott Maru.
Igen!
Azt akarom, hogy csak velem csináld!
Ren, távozz!
A háremfőm szeretne egyedül maradni velem utasította Maru. Ren nyomban távozott is.
Így megfelel?
Kérdezte kedvesen, mire válaszul a nő szenvedélyesen megcsókolta őt.
Maru nem tudott ellenállni Motónak, nyomban viszonozta a csókot. Lehámozták egymás ruháit, utána felkapta a nőt, és a fekvőhelyhez vándorolt. Letérdelt az ágyra, eközben Moto az ölébe ült. Felsőtestét előretolta, majd minden előjáték nélkül behatolt a nőbe, s a lábmozgásának a segítségével lassan mozogni kezdett.

Látom, mai napig nem vagy az előjáték híve, Gin dorombolt Moto, mialatt a sejk a nyakát csókolgatta.

Az enyém vagy!

Szuszogta Maru, miközben a nő melleit gyengéden masszírozta.

Szeretlek!

Fektette hanyatt Motót, azután ráfeküdt, és szenvedélyesen megcsókolta őt.

Maru és Moto egész éjjel, szinte megállás nélkül, szeretkezett egymással. Minden egyes külön töltött pillanatot be akartak pótolni.

A napfelkeltében egy csodálatos palota bontakozott ki a sötétség árnyékából Szíria földjén. A különlegessége, hogy a másik két palotával ellentétben nem a sivatag, hanem egy hatalmas erdő vette körül. A nép úgy tartotta, hogy az egészArab-sivatagban ez a legszebb palota. Az uralkodó titokzatos személy hírében állt, s ezért mindenki félt tőle, annak ellenére, hogy senkit nem bántott.Annyit tudtak csak a sejkről, hogy egy boszorkány segíti minden lépését.A nőt úgy hívta mindenki, hogy a sivatag boszorkánya, akitől legalább annyira rettegtek, mint a titokzatos sejktől.
A palotában nagy nyüzsgés, forgolódás volt, ugyanis aznap Szíria uralkodójának a születésnapját
ünnepelték.A reggeli készülődéseket nagy ijedtség zavarta meg, mivel a sejk nem érezte jól magát,
miután felébredt.Azonnal a boszorkányt hívták, hogy segítsen a betegeskedő sejken. A palota szolgái jól
tudták, hogy uruk nem rossz ember, ezért nagyon tisztelték, ám ennek ellenére féltek tőle, mert ők sem
tudták, hogy kicsoda valójában. Eddig senki se látta, hogyan néz ki a sejk, mert ha ment is valahová, úgy
öltözött, hogy egy lélek se lássa meg az igazi mivoltát. Mindenki csak simán sejknek szólította Szíria urát, sőt, nem is akárki mehetett be a szobájába, aki meg bemehetett oda, az is csak annyit látott, hogy a
selymes leplek mögött valaki ott van az ágyon.
A boszorkányt épp öltöztették a szolgái, amikor ideges kopogás hallott meg az ajtaján.
Bejöhetsz!
Szólt szigorú s rideg hangon a boszorkány.
A nőnek egyenes, fenékig érő és sötétbarna haja volt, amelyet magas lófarokba kötve viselt, gyémánt ékszerekkel ékesítve. Barna szemei kifejezéstelenül csillogtak.A nyakában, a füleiben, a törékeny kezein
és a karcsú lábain is gyémánt ékszerek csillogtak. A ruha, melyet magán viselt, hófehér volt. Arcát egy
selymes fátyollal takarta el, viszont a kecses testéből annál többet mutatott meg. Elegáns, bokáig érő,
csípőig felvágott szoknyát hordott, amit egy kendővel kötött meg. Melltartószerű felsője csak azt takarta
el, amit kellett.A hátát átlátszó lepel takarta el, amely a nyakláncához s a kézékszereihez volt illesztve.

Bocsáss meg a zavarásért, boszorka, de a sejk rosszul van.
Kérlek, siess hozzá!
Mondta a szolgafiú térdre ereszkedve, miközben a fejét a földre hajtotta, nem mert a boszorkányra ránézni.
Megyek!
Indult sietve az urához a boszorkány.A sejk szobája csupa skarlátvörös színben pompázott, még az ágynemű is.
Sejkem!
Húzta el az egyik leplet, s az ágyra mászott.Aranylóan izzó kezeivel megérintette a sejk mellkasát, mire a

fuldoklás abbamaradt.
Jobban vagy már? – kérdezte kedvesen.
Köszönöm, boszorka!
hálálkodott a sejk, majd magára rántotta a nőt, és szorosan magához ölelte őt.
Mi lenne velem nélküled?
Ez kedves tőled adott egy puszit a sejk arcára a boszorkány.
Felkelni, mert ma ünneplünk!
Ma este velem alszol?
Ha akarod, igen!

Az este hamar elérkezett, mindenki izgatottan várta, hogy milyen meglepetést tartogat a boszorkány,
ugyanis mindig valami olyannal rukkolt elő, ami nem éppen mindennapinak bizonyult.
Sejkem, kérlek, kövess!
Indult el boszorka a palota egyik rejtelmes részéhez.
Hová megyünk?
Követte a nőt a sejk, mire egy nagy kaput pillantott meg.
Hm, itt még nem jártam.
Garantálom, hogy sűrűn fogsz itt lenni léptek be a kapun, és egy paradicsomi kertben találták magukat.
Ez gyönyörű!
Ámuldozott a sejk, miközben boszorka megállt egy hatalmas szökőkút mellett.

Előjönni!
Tapsolt kettőt a boszorkány, mire nyolc szerzet jött elő egy hatalmas épület bejárati kapujának az
árnyékából, ezek: Kira, KurotNemu, Rukia, Hit, Sega. Mindenki a legszebb ruhákban pompázott.

Üdvözöljétek Szíria hatalmas sejkjét!
Utasította a társaságot boszorka, mire ők engedelmesen meghajoltak.A sejk viszonzásul biccentett a fejével, aztán gyorsan hátat fordított, s távozott. A kapun kívül hirtelen megtorpant a sejk, akit boszorka
hamar beért.
Sejkem, mit szólsz, tetszett a szülinapi ajándékom?
Kérdezte kíváncsian, mire a megkérdezett szorosan átölelte őt.
Csak annyit tudnak, hogy ha Szíria urának a háreméhez csatlakoznak, akkor semmiben nem szenvednek majd hiányt és nem esnek többet olyan emberek áldozatául, akik ártanának nekik. Közöltem velük a
feltételeket is, tehát nincs kérdés, és kötelező a tisztelet megadása. Eleinte furcsállták, hogy Szíria
hatalmas sejkje nem kér semmit mindazért, amit ad. Erre azt feleltem, csupán azért teszi, hogy kimutassa
irántuk a tiszteletét.

Soha nem fogom tudni meghálálni mindazt, amit eddig értem tettél súgta a boszorkánynak a sejk.
Hatvan évvel később
Furcsa szelek jártak a sivatagban, túlságosan is csendes és nyugodt volt minden, viszont a három sejk élete annál mozgalmasabbnak bizonyult, amit még a palotájuk szolgái se vettek észre. Zen és Maru a
titokzatos sejk ellen szövetkeztek, míg Szíria ura lesben várakozott, mikor csapnak le rá, hogy aztán
végérvényesen visszavágjon.

Zen unottan üldögélt a szobájának erkélyén, s azon járt az esze, kicsoda lehet az a rejtélyes sejk?A
gondolatai egyik pillanatról a másikra Bakuára terelődtek. Vajon, mit csinálhat most az ő imádott
háremfője, bárcsak mindig vele lehetne. Gondolataiból a hitvese zökkentette ki, aki éppen a karjaiba
fészkelte magát.

Min jár az eszed, vagy inkább kin?

Kérdezte színtelen hangon Sen.
Ehhez most semmi közöd!
Csattant fel Zen.
Bocsáss meg ijedt meg Sen, majd kopogást hallottak.
Bejöhetsz!
Szólt kissé ideges hangon a sejk, nem szerette, ha pihenés közben zavarják.
Hatalmas sejk, Maru Gin sejk jött el hozzád. Beszélni óhajt veled mondta félénken a szolga.
Mondd meg neki, hogy azonnal megyek!
Indult el Zen, miközben azon járt az esze, miért pont most jött ide Maru?
Talán híreket tudott meg arról a titokzatos alakról?
Bízott benne, hogy jó híreket kap.
Gin, üdvözöllek!
Mi járatban vagy? – lépett be a trónterembe.
Én is üdvözöllek! – szólt nyájasan Maru, majd a szokásos rókavigyora terült szét az arcán.
Híreket hoztam!
Kiderült, hogy a titokzatos sejk, egy bizonyos Adul. Egy kereskedő volt régen, de aztán, amikor találkozott egy boszorkánnyal, sikerült hatalomra törnie.
Boszorkány?!
Ki ő?
Nincs neve, mindenki így szólítja.
Miért hívják így, mit tud?
Gyógyító, és kivallóan ért a harchoz. Sajnos, azt nem tudták meg a kémeim, mit tervez ellenünk, de annyi biztos, a boszorkával is vigyázni kell.
Gin, ezért örökké hálás leszek neked! Ezzel a tetteddel elérted nálam, hogy megbocsássam azt, amit
ellenem tettél veregette vállon a másik férfit Zen, miközben arra gondolt, végre megtudta, ki is az a
titokzatos sejk. A boszorkány meglehetősen felkeltette az érdeklődését, mivel belőle még nagy haszna válhat. Mégsem volt rossz döntés Maruval kibékülnie, legalábbis látszatra, ha végzett a szíriai sejkkel,
utána őt is eltakarítja az útból. Az egész sivatag neki fog engedelmeskedni, minden a hatalma alá kerül.
A jövőben egy kis találkozót kellene összehoznunk, hogy kiterveljük annak az átkozottnak a halálát.
A nap lágyan sütött Szíriában. A szellő simogatóan finom volt. Az égen a hófehér felhők lassan a nap alá úsztak, így fátyolként érték a földet a napsugarak. A palota mélyén a sejk a szobájában várakozott, s nem sokkal később megjelent boszorka.

A nő továbbra is viselte a fátylát, viszont most nem tiszta fehérben pompázott, hanem skarlátvörösben.
Ahogy meglátta a sejkjét, nyomban végigfutott a gondolatain, hogy mit akarhat tőle ilyenkor?
Hiszen az ura mindig csak éjszaka kívánt beszélni vele, mivel napközben állandóan aludt, igazi éjszakai bagoly volt.Az éj leple alatt, mikor mindenki nyugovóra tér, a sejk akkor kezdi meg a tervei kivitelezését,
és ha szüksége van segítségre, akkor őt hívja. Éjjel-nappal készen áll az ura parancsaira, mindent meg tesz
érte.

Miért hívattál?
Valami történt? – kérdezte boszorka.
El kell menned az egyik informátoromhoz, mivel hírekkel szolgál Zenről és a terveiről – mondta

csendesen a sejk.
Mi a helyzet a háremmel?
Minden rendben.
Vele mi van?
Csendes, visszahúzódó, mint mindig.
Megyek, meglátogatom őket.
Te meg indulj!
A sejk egy levelet adott át boszorkának, ezután, rejtett arccal, kilépett a szobájából. Lassú léptekkel haladt a hófehér ruhájában, mialatt arra gondolt, vajon meddig tart ez a csendes háború? Gondolataiból a kapu
őreinek üdvözlése zökkentette ki.

Jó napot, hatalmas sejk! – ereszkedtek térdre az őrök, mire a sejk csak intett nekik.
Kira és Sagi éppen marakodtak valami miatt, ahogy meglátták a fák mögül kilépő sejket, rögtön
elhallgattak, s térdre borultak.

Ó, hát ti meg min vitatkoztok? – kérdezte kedvesen, köszönés helyett a sejk.
Semmin! – vágta rá Sagi, ezalatt a földet bámulta.
Ugyan már, nem kell ennyire félni tőlem.
Álljatok fel szépen – nézett végig a sejk a hiányos öltözékű pároson.
Kirán egy aprócska, lila kendő és egy fehér sál volt, ami eltakarta a mellkasát. Sagi egy egyszerű fekete kendőt viselt a csípőjén.

A két férfi felállt, majd nem sokkal később a medencéből Hika és Rukia odamentek hozzájuk, de még
mielőtt letérdeltek volna, a sejk rájuk szólt:
Már mondtam, nem kell ez a formaság. Gyertek, menjünk egy kényelmesebb helyre indult el a sejk a teraszhoz, majd mindannyian helyet foglaltak a párnarengetegben.
Zuru és Sagi, mostanában sokat vitáztok kezdett bele.

Tudjátok, sokkal jobb lenne tisztázni a dolgokat. Nem érdemes a vitákat elhúzni, csak az idegeket őrli fel.
Miért vitáztok, ha szeretitek egymást? – kérdezte.
A két férfiban hirtelen megállt a levegő.
Mi a baj?
Talán azt hittétek, nem figyelek rátok?
Félreérted, sejkem, mi nem vagyunk együtt nyögte Kira szemeit lesütve.
Ha így is volna, nekünk az tilos lenne.
Gyertek szépen ide a karjaimba kedveskedett, mire a két férfi az ölébe ült.
Nem kell félned, Zuru, sose bántanálak pillantotta meg a férfi ijedt tekintetét.
Engem nem érdekelnek az ilyen kegyetlen szabályok mondta lágyan a sejk, miközben Kira feje búbját simogatta.

Nekem csak az a fontos, hogy mindannyian boldogok legyetek súgta. Kira még jobban hozzábújt a
sejkhez, ezalatt hálát adott az égnek, hogy egy ilyen lágyszívű, kedves s megértő urat szánt neki.
Bármi bajotok van, kérlek, szóljatok!
Maru vágtázva száguldott be a lovával a palotájának kapuján. Gyors léptekkel a trónterembe vette az irányt. Azonnal magához hívatta Sasa emírt, akit fontos feladattal bízott meg, az egyik kémjének el kell juttatnia egy üzenetet. Miután végzett az emírrel, magához rendelte a háremfőjét, mert beszélni akart vele.
Sasa emír mélyen meghajolt, ezután a hárem felé vette az irányt, ahol nyomban megpillantotta Motót, aki
éppen lubickolt az egyik medencében.

Rangi, a sejk hívat!
Beszélni óhajt veled! – szólt Sasa, majd sietve távozott.
Vajon, miért csak mindig téged hív a sejk? – kérdezte a nő mellett fürdő Higo.
Ne érts félre, nem akarok tőle semmit – tette hozzá.
Nem tudom – hazudta Moto. Jól tudta, miért mindig az ő társaságát akarja Maru, aki a lelkére kötötte, még az első éjszakán, hogy a kettejük viszonyáról senkinek se beszélhet.
Elmentem! – mászott ki a medencéből.
A napnyugta beáramló, vörös sugarai egy hatalmas szobát világítottak be, ahol az ágyon Bakuy feküdt.

Azon tűnődött, miért hanyagolja őt Zen, aminek nagyon is örült. Gyűlölte a sejk érintéseit, s undorodott a
hízelgő szavaitól. Megunva a fekvést, felült az ágyon. Csak egy fehér köntöst viselt, utált kiöltözni.
Kizárólag akkor cicomázta ki magát, ha valami ünnepségen vagy eseményen kellett részt vennie. Egyszer
csak a szoba ajtaja kinyílt, és egy olyan személy lépett be hozzá, akit ugyanúgy, mint Zent mindennél
jobban gyűlölt, Sen volt az.

Mit akarsz? – vetette oda ridegen az érkezőnek Bakuy.
Hm, milyen tiszteletlen.

Bezzeg a sejkkel szemben már nem vagy ilyen szájhős!
Vajon, miért is? – húzta fel magát Sen.
Legszívesebben leszúrta volna egy késsel az előtte ülő Bakuát.
Mondd, mit szeret rajtad a hitvesem?
Mit adsz neki, amit én nem tudok!?
Ne zavarj felesleges kérdésekkel, sen!
Intette le Bakuy, majd visszahuppant az ágyra, és hanyatt feküdt.
Igazad van, akkor másképp derítem ezt ki mászott fel Bakua ágyára Sen, de még mielőtt egy újjal is megérinthette volna őt, egy hatalmas rúgás érte a hasánál. Háttal esett le az ágyról, és egy ideig nem tudott észhez térni.

Ezt még megkeserülöd! – szuszogta akadozva.
Őrség! Őrség! – kiabálta Sen, mire két katona berontott a szobába, nem törődve azzal, hogy meglátják
felöltözetlenül a háremfőt.

Mi történt? – lépett be az őrök után Zen.

Mit jelentsen ez?

Sen, miért vagy a földön? – értetlenkedett.

Kezet emelt rám ez a rongy! – fogta a fájó hasát Sen.

Belém rúgott, mint egy kutyába! – nyögte

Miért?

Felelj, Bakuy! – kérdezte kissé feszülten Zen, nem értette, mi ütött belé.

Hozzám akart érni, én meg nem engedtem! – jelentette ki érzelemmentesen az ágyon fekve a háremfő.

É-én csak tudni akartam vékonyodott el a földön lévő Sen hangja mit tud ő, amit én nem!

Csak a kedvedben akartam járni!

Bocsáss meg!

Tudom, megint nem fogadtam szót neked.

Mivel Sen az első, ráadásul a hitvesem, így meg foglak büntetni, Bakuy.

Csalódtam benned! – mondta ridegen Zen, ami a háremfő irányába nem volt megszokott dolog tőle.

Hogy?!

Ült fel az ágyon Bakuy, aki most először érezte, hogy bajban van. Első alkalommal tapasztalta meg Zen haragos énjét, eddig mindig nyájasan, gyengéden és kényeztetően viseltetett iránta.

A hitvesed kereste a bajt! – sziszegte dühösen.
Süket vagy?
Talán elfelejtetted, mi a szabály?!
A hitvesemre senki nem emelhet szót vagy kezet! – mondta szigorúan Zen.
Katonák, vigyétek a hitvesemet a szobájába, addig én gondoskodom a háremfőm büntetésről!
Sajnálom! – adta az ártatlant Sen, akit Zen a csókjával hallgattatott el.
Semmi baj!
A sejk felsegítette a földről a hitvesét, akit a katonák visszakísértek a szobájába. Lassan közeledett az ágyon ülő Bakuy felé, mire hirtelen pofon vágta őt.
A háremfő az ütésnek köszönhetően leesett az ágyról. Megpróbált felállni, de nem tudott. Zen a hajánál
fogva megráncigálta, s még mielőtt az ágyra lökte volna, a másik oldalára is kapott egy pofont, ami jó
nagyot csattant. A sejk a távozása előtt közölte vele, hogy három napig sehová nem teheti ki a lábát aszobájából, ezenkívül hanyagolni is fogja őt. Örült, hogy egy ideig nem látja Zent, így legalább lesz egy kis nyugta.Az arca égett a pofontól, de egyáltalán nem zavarta. Kényelmesen elhelyezkedett az ágyon,
miközben jó nagyot sóhajtott, aztán szép lassan elaludt.
Másnap Zennek dolga akadt, így a palotát elhagyta. Utólag megbánta, hogy olyan szigorúan bánt Bakuával, de muszáj volt megbüntetnie őt, Sen sokat segített neki, ezért nem lehetett vele elnéző. Reménykedett abban, hogy nem fajul tovább a hitvese és a háremfője közötti nézeteltérés.
Sen Zen távollétét kihasználva, gyorsan magához hívatta a katonákat. Mivel tudta, hogy a sejk néhány
napig hanyagolni fogja Bakuyt, eldöntötte, jól megvereti őt, de úgy, hogy annak ne maradjon nyoma.

Mit akartok?
Nektek tilos…
Fogott bele Bakuy, akit a katonák kirángatták az ágyból.
Egy kis büntetés tőlem, amiért kezet emeltél rám lépett be Sen gonosz mosollyal az arcán.
Üssétek!
Parancsolta, és a katonák máris tették a dolgukat.
Ne maradjon nyoma!
Nem szeretnék a hitvesemmel összetűzésbe kerülni – magyarázta.
A katonák jól megverték a háremfőt, akit aztán otthagytak a földön heverni, mint valami hulladékot.
Bakuy nagy nehezen felmászott az ágyra, miközben minden mozdulata keserves fájdalommal járt. A végén már a hideg is rázta, így jól betakarózott. Még aznap este bement hozzá Zen, ám addigra még
rosszabbul érezte magát.A levegőt halkan, szaggatottan vette, mert még a lélegzetvétel is fájt neki.
Úgy döntöttem, ma este veled leszek.
Nem bírom ki nélküled hajolt oda Bakuához Zen, hogy megcsókolja, de ő elfordította az arcát.

Hagyjál, nem akarom! – mondta hidegen, elutasítóan a háremfő, ami az urának nagyon nem tetszett.
Mi van veled?
Másodjára szeged meg a szabályaimat!
Őrség! – szólt Zen, mire két katona megjelent az ajtóban.
Ideje egy kicsit megalázni téged, Bakuy, hogy tudd, hol a helyed! – sziszegte halkan.
Húsz ostorcsapást neki, amit a trónteremben hajtunk végre a háremtagok és az elit harcosok előtt!
Vigyétek! – parancsolta a katonáknak.
Bakuy percek múlva a trónteremben találta magát, mialatt ordítani tudott volna a verés okozta fájdalomtól. Mire kikötözték a háremfőt a korbácsolásra, addigra már mindenki ott volt a trónteremben.
Aki törvényt szeg, az bűnhődik! – fogott bele nyugodt hangon Zen, bár legbelül tombolt dühében.
Háremfőm immár másodjára hágta át a szabályaimat!
Tépjétek le a ruháit, katonák!
Üssétek a szégyentelent, aki a hitvesemre kezet emelt, engem meg elutasított!
Nem semmi!
Zen a kis kedvencét is képes megkínozni, ha a hatalmáról van szó.
Ezt nem néztem ki belőle – sutyorogta az orra alatt a többieknek Mauri.
Bakuy nem bírta a hetedik csapásnál, és keservesen felordított. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire végeztek az ostorozással. Mindenhol vérző sebek éktelenkedtek rajta.A katonák Zen elé vitték. Hanyatt fekve terült
el a földön, ezalatt megpillantotta Sent, aki elégedetten nyugtázta a szenvedéseit.
Remélem, tanultál az esetből, Bakuy – fogta állon a háremfőjét Zen.

Kedvesem, ne idegesítsd magad ezért rongy miatt – fogta vállon Sen a sejket, ezután megcsókolta őt.
Miközben Zen a hitvesével csókolózott, valami meleget érzett a Bakuy állát fogó kezén. Először azt hitte,
hogy lehányta a földön fekvő háremfője, s undorodva elkapta a kezét. Egyik pillanatról a másikra mellette
termett Moto emír, aki azonnal vizsgálni kezdte Bakuyt.

Mit jelentsen ez? – pillantott meg Zen egy vértől mocskos tenyeret, ami az övé volt.
Hogy lehet?
Ostorcsapástól senki nem hány vért – értetlenkedett Moto emír.
Zen gyorsan félretolta az emírt. Borzalmas látvány tárult a szeme elé.A háremfője körül hatalmas vértócsa volt, aki nem sokkal később újra vért hányt.

Bakuy a hányást követően keserves hörgésbe kezdett, mert nem kapott rendesen levegőt, ráadásul görcsös
rángatózás is kínozta a meggyötört testét. Hamarosan véget ér az itteni szenvedése, gondolta magában.
Vajon a Pokolban több gyötrelem vár rá?

Legutoljára Zen hangját hallotta. Egy csapásra minden elsötétült, már semmit sem érzékelt a külvilágból,
s az őt kínzó fájdalom is megszűnt.
Mauri! – kiabálta idegesen Zen.
Azonnal gyere ide! – parancsolta. Mauri azonnal ott termett és nekilátott a gyógyításnak.

Mindenki menjen a szobájába és az őrhelyére!
Mauri fáradtan rogyott le Bakuy szobájában egy hatalmas párnára.Teljesen kimerítette a gyógyítás. Zen
rövidesen megjelent. Nem kérdezett tőle semmit, rögtön a háremfőjéhez ment oda.

Bakuy eszméletlenül feküdt az ágyában.A holdfény által megvilágított, sápadt arca meg gyötörtséget
tükrözött.

Megmarad? – kérdezte Zen.
Sajnos, igen kétséges az állapota, mivel már előtte is rendesen megverted, ahogy azt hallottam. Ezek után
ez az ostorozás csak még inkább rontott az állapotán. Igen komoly belső vérzéseket szenvedett el. Nem
gondoltam volna, hogy valakinek így el tudod látni a baját, ráadásul pont azét, akit mindennél jobban
féltesz és imádsz – darálta fáradtan Mauri.

Nem értelek.

Én csak két pofont adtam neki, semmi többet.

Hogy merészelsz engem ilyenekkel vádolni!? – sziszegte visszafojtott dühvel Zen.

Én nem vádollak, csak a tényeket mondtam – rázta a fejét.

Egyértelmű a verések nyoma!

Ha nem te voltál, akkor valaki más!

Esküszöm, ki fogom deríteni, mi történt. Megbánja még az, aki kezet emelt Bakuára! Most már értem, miért utasított el kesergett a fejét fogva a sejk.
Biztosan már akkor is nagy fájdalmai lehettek.
Mondhatok valamit?
Mondd!
Sen nem egyszerűen meg akarta érinteni Bakuát – fogott bele Mauri.
Mi? – döbbent le Zen.
Meg akarta erőszakolni. Folyton provokálta, leginkább akkor, amikor te nem voltál itthon, sőt, nem csak őt, engem és a többieket is. Állandóan fenyegetőzik és úgy beszél velünk, mint valami utolsókkal.
Ezt eddig miért nem mondta senki? – kérdezte meglepetten.
Mivel ránk is az vár, ami Bakuára, ennek fényében elmondom, amit tudok, hiszen már úgyis mindegy–

legyintett lemondóan Mauri.
Miért mindegy?

Nem értelek!
Miért, talán elhiszed, amit mondok?
Te magad mondtad, tilos szót emelni a hitvesedre érvelt logikusan.
Leszek olyan kegyes hozzád, és utánajárok a dolognak. Ha megtudom, hogy hazudsz, akkor kivégeztetlek, és azt is, aki Bakuyát majdnem megölte! – morogta a sejk kissé ingerülten.
Sen a másik szobában elrejtőzve hallgatta ki Zent és Maurit. Még mielőtt beszélni tudna Bakuy vagy bárki más, mindenkivel végezni fog, határozta el magát. Hirtelen megragadta a nyakát egy erős kéz, a
tulajdonosa Siba volt.
Nem érdekel, hogy a pokolra kerülök, de már nagyon elegem van belőled!
Úgy döntöttem, megöllek! – lángoltak Kain szemei a gyűlölettől és a dühtől.
Megfizetsz azért a húzásodért, amikor a katonáiddal kikötöztél a szobádban, aztán megerőszakoltál!
Megfogadtam, mihelyt egyedül talállak valahol, végzek veled!
Zen sejk csakis nekem hisz!
De még mielőtt Bakuyát megölöm, téged teszlek el láb alól! – lökte el magától durván Kaint.
Őrség!
Felesleges kiáltozni, Kanam – szólalt meg csendesen egy hang, akinek a tulajdonosa maga a sejk volt.
Mégis igaz minden – lépett be a sötét szobába.A holdfényben Zen arca semmit sem árult el.
Holnap kivégeztetlek, elegem van belőled!
Másnap reggel Bakuy felébredt.Amint ezt megtudta Zen, azonnal meglátogatta őt. Az ágyhoz odaérve gyengéden megfogta a háremfője kezét, nehogy fájdalmat okozzon neki, ezalatt mellé ült.

Kedvesem, most már minden rendbe fog jönni súgta gyengéden a sejk. Bakuy nem szólt semmit, csak
üveges szemekkel nézett.
Ma este kivégzik Sent – simogatta meg az ágyban fekvő arcát a jobb kezével.
Estére hatalmas vihar volt kilátásban. A szél vadul süvített, míg az ég hangosan dörgött. A koromfekete sötétben tisztán lehetett látni a villámok igazi formáját, amelyek leginkább egy fa ágaihoz hasonlítottak. A villámlás idején, akárcsak teliholdkor, a kietlen táj megmutatta néhány pillanatra a sápadt arcát.
Elérkezett a kivégzés ideje. Zen a páholyában ülve végignézte, a még mindig kómás Bakuyával a
karjaiban, ahogy az emberei egy kövekkel teli zsákba kényszerítik Sent.

Amint a zsákot bekötötték a katonák, a tartalmával együtt a palota melletti folyóba lökték.

Zen a kivégzés után besétált a szobájába. Gyengéden letette az ágyra a lábadozó háremfőjét, akit jól
betakargatott, aztán mellé feküdt.
Mostantól, te vagy az első a számomra, Bakuy!
Súgta Zen, mialatt az ölelő karjai rabjává tette a hozzábújó háremfőjét.

Harminc évvel később
A felkelő nap beragyogta az aranyló sugaraival az egész Arab-sivatagot. A táj kietlen és elhagyatott volt.
A homokon kívül semmit nem lehetett látni, viszont az üresség ellenére titokzatos veszedelmek lestek az utazókra, főleg, akik óvatlanul kószáltak e tájon. A csendet egy hirtelen jött földrengés szakította meg.
Legalább egy tucat lidérc jelent meg az égen, akik egy fekete ruhás nőt vettek célba.
Ejnye, hát szabad ezt? – szólalt meg a nő.
Nektek nem itt van a helyetek.
Nagy a szád, fruska! – szólalt meg kissé ingerült hangon az egyik lidérc.
Ki vagy te?
Boszorka – súgta alig hallhatóan, azután egy ezüst energiaostor tört ki a mutatóujjából, s végzett az őt kérdező lidérccel.
Meghalsz!
Azt hiszed, győzhetsz?!
Kiabálták a lidércek, akik sorra támadni kezdtek Boszorkára, aki egy újabb suhintással egyszerre kettővel

is végzett.
Nem tudtok bennem kárt tenni – mosolygott magabiztosan a boszorkány, miközben egy ezüstszínű pajzs vette körbe, mikor három lidérc vészesen közel ért hozzá.A lidércek a pajzsnak nekicsapódva hanyatt
vágódtak.
Én szóltam, de úgy tűnik, minden alkalommal feleslegesen beszélek.
Hm, az a sok értetlen lidérc – szüntette meg a pajzsot, ezután az ostorával kíméletlenül lesújtott.
A fizikai ereje és a gyorsasága egy átlagos embernél kétszer nagyobb volt. Ügyes harci mozdulatok,

ütések és technikák használatával könnyedén kikerülte a lidércek támadásait. Percek alatt semmivé lettek
az ellenfelei.

Remélem, minden rendben van odahaza – fújta ki magát.
Omán tája igen lepusztult, sivár volt.A nap pokolian tüzelt, igazi kánikula uralkodott. A palota lakói
izgatottan készülődtek, ugyanis tekintélyes vendég jövetelét várták. Sasa emír mindenről gondoskodott,
olyannyira, hogy Maru sejknek a kisujját se kellett mozdítania. A palota őrszemei közeledő jövevényeket
pillantottak meg. Maru a vendég fogadására kiment a palota udvarára, amit kisebb paradicsomi idill
jellemzett. A hatalmas füves udvart fák, vízesések, patakocskák, tavacskák és szikladíszek ékesítették. Kis
idő elteltével a hatalmas kapu lassan nyílni kezdett, amin Zen lépett be a katonáival.

Üdvözöllek, Zen kapitány! – integetett vidáman Maru, miközben a szokásos rókamosolyát öltötte magára.
Zen sejk javította ki érzelemmentesen köszönés helyett.
Minek köszönhetem a meghívásodat?
Azok után, hogy a megbízott lidérceid kudarcot vallottak, képes voltál a szemem elé kerülni?
A banditák esetében eltekintek a dologtól, mivel boszorkával egyszerű emberek nem vehetik fel a harcot, mint az kiderült. Lassan, de biztosan mindenre fény derül mosolyodott el halványan.

Biztosíthatlak, ez a tervem sikeres lesz – vigyorodott el még jobban Maru.

Ha ez a terved sem jön be, akkor én lépek akcióba. Neked csak az lesz a dolgod, hogy figyeled, ahogy az
ellenséget eltörlöm a föld színéről, utána elfoglalom a földjét és megszerzem a háremét. Ne aggódj, a föld
területének a felét te kapod, sőt, az egész palota is a tied lehet.

Bőkezű vagy, köszönöm!
De ne álljunk itt, menjünk be, ahol biztosan nem hall senki – indult el Maru.
Miért akarod a háremét?
Csak azért kérdezem, mert nem jó ötlet, ha magadhoz veszed őket. Még bajt okozhatnak.
Jobban fognak félni, mintsem ellenem tegyenek valamit. Annak az átkozottnak kivételesen gyönyörű háreme van.Az ottani emberektől hallottam ezt magyarázta Zen, mialatt beléptek a feldíszített
trónterembe. Az asztalok finomabbnál finomabb ételekkel, italokkal és édességekkel voltak tele.A hárem
tagjai is részt vettek a fogadáson. A háremtagok arcát fátyol takarta, sőt, visszafogottabb ruhákat viseltek,
ennek ellenére a zenészek szemei be voltak kötve.

O, csak nem a háremed?
Eddig sosem mutattad.
Mi az oka ennek?
Meg kell hagyni, jó sokan vannak – nézett körbe meglepetten Zen.
Pont erről akartam beszélni, és igen, oka van annak, hogy a háremem felfedtem előtted fogott bele.
Maru már nem mosolygott, mi több, kissé komornak is tűnt, amit Zen rögtön észre is vett. Időközben mindketten kényelembe helyezték magukat, leültek egy párnákkal teli, páholyszerű pihenőhelyre.

Valamiért az az érzésem támadt, hogy olyan dologra készülsz, aminek biztos lesz valami eredménye fúrta
a tekintetét Zen a másik résnyire kinyílt szemeibe.
Maru részletesen elmondta, hogy mi a terve, ami egy mindent eldöntő csata volt. Esetleges kudarc esetén,

Zenre hagyja örökül a birodalmát, a háremét s minden értékes kincsét. Az öröksége akkor is érvényben
marad, ha életben megússza az összecsapást.Viszont ha nyer, akkor Szíria területe és minden másnak a
fele az ő birtokába kerül, továbbá Zen megkapja az országának és a vagyonának a negyedét, a hárememet
is beleértve.

Mindig tudtam, hogy számíthatok rád!
Dőlt le Zen egy nagyobb párnára.
A részleteket holnap megbeszéljük.
Ideje mulatni! – intett a jobb kezével, jelezve a muzsikusoknak, hogy zenélhetnek.
Egyetlenem, gyere ide hozzám! – intett Maru, mire az a nő ment oda, akin a legszebb ruha volt.
Moto ruhája halvány rózsaszínű s csupa selyem volt, melyet csodás gyémántok díszítettek. Az ékszerei fehér aranyból és rózsaszínű gyémántokból készültek.
A háremfőd, igaz?

Ki ő? – érdeklődött Zen.

Igen vigyorodott el hosszas mosolyszünet után Maru, miközben a nő befészkelte magát az ölébe. Érezte,

amint elönti a forróság, főleg, amikor a háremfője gyengéden megcsókolta a nyakát.

Nyugodtan leveheted a fátylat, Rang mondta, mire Moto így is tett.

Válassz, akit csak akarsz, Zen kapitány!

Rendben, és Zen sejk!

Tette még hozzá kissé morcosan, majd végignézett a felsorakozott háremtagokon. Nyomban egy színes bőrűre esett a választása.
Gyere csak ide, kis kávé bőrű!
Intett a választottjának, aki lassan, félve közeledett felé, s amikor helyet foglalt, jól láthatóan remegett. A többiek ezalatt szétrebbentek, kik az egyik sarokba, kik pedig a másik sarokba húzódtak el.

O, nem kell tőlem félni simogatta meg a választottja egyik vállát, aki ettől csak még inkább reszketni
kezdett.
Nézz rám, és kérlek, fedd fel az arcodat kerekedtek el a szemei, amint a választottja ránézett, s leengedte a fátylát.
Te vagy az!?
Kizárt!
Te meghaltál! akadt meg a lélegzete.
Hogy élted túl, Kana? – kérdezte meglepetten Zen.
Mi történt? – kérdezte Maru.
Miért mondod ezeket?
Kanamt néhány évtizeddel ezelőtt kivégeztettem, mert engedetlenül viselkedett.
Hm, nekem azt mondta, hogy elváltatok. Én meg felajánlottam neki, hogy legyen a háremem része.
Ha hazamegyek, magammal viszem őt, hisz mégiscsak a hitvesem döntött a sejk az ösztöneire hallgatva.
Zen érzései ide-oda kavarogtak.
Most mit kezdjen a halottnak hitt hitvesével?
Ha jobban belegondol, talán lehet, hogy nem kellett volna Sent halállal büntetnie. Ösztönösen a másik férfi felé hajolt, majd lágyan megcsókolta őt.

Sen a csókra semmit nem reagált a remegésen kívül. Úgy érezte, a szíve majd megszakad a bánattól. Ott
helyben meg akart halni.
Gin, elvonulnánk szakította félbe a csókot Zen. Egész testében felforrósodott a vágytól.
Ma velem töltöd az éjszakát, Kanam.

Az egyik szolga elvezet a szobádhoz nyögte Maru, miközben Motót csókolta.
Köszönöm – kapta fel a karjaiba Sent.A szolga engedelmesen megmutatta Zennek a szobáját.
Végre, most már itt azt kezdek veled, amit akarok, és nem kell visszafogjam magam tette le az ágyra a hitvesét, ezután a nyakát vette birtokba.
Kérlek, várj!
Előtte igyunk az új kezdetre szakította félbe a csókot Sen, aztán az italokhoz ment.
Még mindig szereted a vörösbort? – kérdezte, miközben egy fiolát vett elő a ruhája mélyéből.
Igen – felelte hanyatt fekve az ágyban a sejk.
Ízleni fog a bor, a kedvenced – szólt vissza Sen, miközben kiöntötte az italt s néhány cseppet a fiolából is beletett.
Tessék!
Nyújtotta át a poharat, azután mindketten megitták a borukat. Gyorsan letette a poharát Sen, majd a sejk mellé feküdt.
Akkor jöhet az igazi mulatság!
Vette ki Zen kezéből a poharat, majd félretette azt, hogy ne legyen útban.
Sen lassan vetkőztetni kezdte a sejket, miközben várta a hatást.
Zen néhány perc elteltével egyre álmosabbnak érezte magát. Gondolta, biztos a hosszú út miatt van, de az is lehet, hogy a bor volt erős.
Ka-Kana… – mormogta álmosan a sejk, mire a szemei kezdtek lecsukódni.
Semmi baj, csak pihenj! Az út biztosan hosszú és fáradalmas volt.Talán ez az oka, hogy most nem bírod az italt.
Igazad van, ráadásul alig ettem valamit helyeselt Zen, s már el is aludt.
Végre!
Suttogta halkan Sen, aztán gyorsan a háremhelyiségbe indult, ahol már mindenki ott volt. Bizonyára véget ért az ünnepség. Léptei hirtelen lelassultak, majd egy szoba előtt állt meg, s benyitott oda.
Itt vagy?
Milyen volt? – kérdezte érzelemmentesen egy hang az erkélyről.
Semmilyen! – vágta rá Sen, majd lassan elindult az erkély felé.
Gondoskodtam róla, hogy mihamarabb elaludjon ért ki az erkélyre, utána gyengéden megérintette a másik vállát.
Csakis téged akarlak. Te jelented számomra az igazi békét, megnyugvást, boldogságot és minden mást,
ami jó lehet.

Mi lesz ezek után?
Vissza kell mennem hozzá mondta szomorúan Sen.
Nem tudom, meddig fogom bírni nélküled csuklott el hangja, mire erős karok ölelték át szorosan. Sen halkan felsóhajtott, s az arcát belefúrta a másik mellkasába. Akarlak, Sen! Örökre hű leszek hozzád! A
testem megkaphatja Zen, de a szívemet már soha! Az életemnél is jobban szeretlek!

Az erkélyről beáramló hold fénye teljesen bevilágította a szobát, így minden félhomályban úszott.
Tessai a karjaiba vette Sent, elindult az ágyhoz, majd gyengéden letette őt oda. Szenvedélyesen habzsolta
a szerelme nyakát, aki az élvezettől alig kapott levegőt. A gondolatai szüntelen jártak.

Most mi lesz ezek után?
Biztosra vette, hogy Sen és ő hamarosan elszakadnak egymástól, s ki tudja, mennyi időre, talán az is lehet, hogy örökre. Egész testével a szerelmére nehezedett, mialatt a karjaival szorosan körbebilincselte
őt. Érezni akarta Sen közelségét, akinek az édes, lágy illatától teljesen kábulatba esett.
A két férfi nem bírta sokáig, s az ajkaik szenvedélyesen összeolvadtak.A levegő forrón izzott körülöttük.

A világ egyre jobban megszűnt létezni a számukra. Minden gondot s bajt félrelöktek, még ha csak rövid időre, egyedül egymásra koncentráltak.
Hosszú idő elteltével Sen megszakította a nyelveik közös táncát, ám nagyon nehezére esett neki. Muszáj
volt visszamennie Zenhez, ugyanis bármikor felébredhet. A felhasznált szérummal egy átlagos embert
több órára ki lehetett ütni, ellenben egy halálistent legfeljebb háromnegyed órára tudott csupán kivonni a
forgalomból.

Kedvesem, mennem kell – szakította el a kedvesétől nehéz szívvel az ajkait Sen.
Muszáj? – erősködöttTessa, s amikor folytatni akarta a csókot, de a másik nem engedte.
Ha nem mellettem ébred fel Zen, abból nagy baj lesz.
Kérlek, engedj! – könyörgött, deTessa megszakította egy erőszakos, de annál érzelmesebb csókkal.
Ah, engedj el! – nyögte Sen.
Nem akarom, hogy bajod essen!
Könyörgöm…!
Vigyázz magadra, szerelmem!
Mindig várni fogok rád! – engedett a kérésnek.
Sen gyorsan távozott, nem akart tovább búcsúzkodni. Érezte, a szíve majd kettéhasad, ám ezzel nem csak ő volt így, hanem az is, akit a szobában hagyott.
Másnap Zen frissen ébredt. Oldalra fordította a fejét, s meglátta maga mellett az alvó Sent. Be akarta
pótolni az elmaradt estét, de aztán meggondolta magát. Valahogy úgy érezte, neki más kell, s az a valaki most nincs vele, már bánta, hogy nem hozta magával. Elviselhetetlenül vágyott a sivatagi álomra, és
ennek fényében, reggeli után azonnal hazaindult.
A nap sugarai vörösen izzottak. Lassan közeledett a napnyugta. A forró levegő immár finoman simogató, lágy szellővé vált. Jemen lakói kellemes estének néztek elébe.

Zen sejk estére hazatért a hitvesével. Mindenki csodálkozva nézte, ki lehet az új jövevény, ugyanis az
akkori katonák és szolgák már rég meghaltak.A sejk nyomban a szobája irányába vette az utat, Sen pedig
követte őt.Ahogy benyitott, nyomban Bakuyt pillantotta meg az ágyán.A hanyatt fekve szundikáló
háremfő alsótestét a selymes takaró befedte, azonban a felsőteste fedetlen volt.

O, az én kis hétalvó szépségem mosolyodott el a sejk, aztán odament az ágyhoz, miközben az egyik
kezével jelezte Sennek, hogy maradjon ott, ahol van.
Hahó, hazaértem cirógatta meg a háremfője arcát.
Hm, csakhogy itt vagy mormogta álmosan Bakuy.
Remélem, ma este nem akarsz zaklatni, mert nem érzem jól magam húzta magára nyakig a takarót.
Mi bajod, kicsikém? – simogatta meg a háremfője fejét.

Rosszkedvem van – morogta.
O, ez baj – mondta komor hangon Zen. Válaszul Bakuy hirtelen kikelt az ágyból, magára kapta a
köntösét, de amikor épp indulni akart, a sejk elébe állt.

Hova mész?
Fürdeni!
Gondolom, nem így akarsz a magadévá tenni – sziszegte ridegen Bakuy.
O, kis butuska! – ölelte magához a háremfőjét mosolyogva a sejk.
Nem erről van szó, csupán közölni akarok egy kellemetlen hírt, legalábbis a számodra az lesz.
Kellemetlen hír? – meredtek ki Bakuy szemei.
Biztosíthatlak, nem lesz semmi baj, nem engedem, hogy megismétlődjenek a dolgok fogott bele Zen.
Tudod, a hitvesem még él, túlélte a kivégzést.
Bakuy vére megfagyott a hír hallatán. Jól emlékezett még a borzalmas kínokra, mai napig nem tudta teljesen kiheverni a történteket.
Mi? – nyögte ki halkan Bakuy, aztán megpillantotta a bejáratot eltakaró lepel mögül kilépő Sent.
Régen találkoztunk szólt csendesen Sen, mialatt magában azon gondolkodott, mennyire megváltoztak itt a dolgok. Ő sosem viselkedhetett így a hitvesével szemben, sőt, senki a háremtagok és az alattvalók közül.
Ígérem, nem foglak bántani!
Ma velem alszol? – bújt hozzá jobban a sejkhez Bakuy.
Most menj szépen a régi szobádba – mondta válasz helyett Zen, mire a háremfő ellökte magától őt, azután kirohant a szobából.
Nagyszerű!
Most vagy megijedt, vagy mérges lett rám – nézett abba az irányba, amerre a háremfője elrohant.

Kana, menj, fürödj meg, azután feküdj le!
Megyek, elrendezem a dolgokat Bakuyval.
Igen, így lesz – hajolt meg Sen.
Helyes, ezt akartam hallani! – mondta elégedetten a sejk, majd elsietett.
Kedvesem! – lépett be a keresett személy szobájába, aki nyakig betakarózva feküdt az ágyában.
O, hát itt vagy?
Jöttem, hogy eleget tegyek a kívánságodnak, ma este veled alszom. Tudod, Kana a hitvesem, és joga van

neki az én szobámban lenni, viszont nekem nem kötelességem vele tölteni az éjszakát.
Értem! – felelte csendesen Bakuy.
Boszorka még aznap éjjel hazafelé vágtázott egy hatalmas, fekete ló hátán, ami egy átlagos lónál kétszer nagyobb és gyorsabb volt. Amint a palota őrei megpillantották, nyomban kinyitották neki a kaput.
Hó! – állt meg a lovával a boszorkány a palota udvarán.
Vigyétek az istállóba! – utasította a katonákat, majd a sejkhez sietett.
Csakhogy megjöttél!
Mondd, mi hír? – ugrott a sejk az érkező nyakába.
Háború közeleg, aminek biztos lesz eredménye – szólalt meg halk hangon a boszorkány.
Két héten belül megtámadják Szíria földjét. Remélem, addigra minden készen áll. Biztosítani kell a palotát, mivel a leginkább lidércekkel fognak támadni. Zennek sikerült megvennie a lidérceket, akiket emberi áldozatokkal tart maga mellett.
Két héttel később Maru megtámadta Szíriát. A csata egy nap alatt eldőlt, és a titokzatos sejk
győzedelmeskedett.

Zen megtudta, hogy Maru nem csak egyszerűen veszített, hanem meg is halt.A hír hallatán nyomban
elfoglalta Omán földjét és az ottani háremet a palotájába vitette.
Immár Zen uralta a sivatag háromnegyed részét.

Húsz évvel később
Zen palotája csendbe burkolózott az éj eljövetelekor. Mindenki nyugovóra tért, legalábbis látszólag.
Titkon s rejtve vad, szenvedélyes vágyak tomboltak. Zen még sejteni se sejtette, hogy valójában mi is
történik a háremében.

Kurot és Hanata éppen elmélyülten szeretkeztek, amikor váratlanul valaki besuhant hozzájuk.

Nyugalom, semmi baj! – engedte le maga mögött a selymes, vörös leplet Sen.

Elmondanád, miért rontottál be, Kana?! – förmedt rá Kurot.

Csak előre akartam szólni, a sejk egy óra múlva látogatást tesz.

Ohm, köszönjük!
Gondolom, Bakuyhoz jön.
Nem, most Kisukéhez jön, mivel Bakuy nem érzi jól magát.
Elnézést. Kana – lépett be Higo a szobába tényleg igaz, hogy ma Zen itt lesz?
Sajnos igen.
Egy ideje foglalkoztat a kérdés, miért őrzi ennyire Bakuyt Zen? – kérdezte kíváncsian Higo.
Miattam – felelte csendesen Sen.
Tőlem félti, mert egyszer majdnem megöltem őt.
Áh, szóval mégis igaz a történet.
Mi a helyzet most köztetek Bakuyval?
Semmi, egyszerűen nem beszélünk egymással. Igazából nem is érdekel vonta meg a vállát Sen.
Az a fő, hogy annyit szeretkezhetek a kedvesemmel, amennyit csak akarok.
Nekünk bezzeg nem lehet – morogta bosszúsan Kurot.
Kicsikém, most Mauri doktor bácsinak halasztania kell a kezelést – nyögte, majd adott neki egy szenvedélyes csókot.

Mivel Zen hitvese vagyok, ezért nekem több mindent szabad. Viszont mindezek ellenére, sok szigorú
szabálynak kell megfeleljek, ezért is nem tette meg a hitvesének Bakuyt.
Na de most elég a szexből! – intett egyet, majd gyorsan tovább állt.
Kisu, ébredj! – lépett be a szobába Sen, majd odalépett az ágyhoz, és gyengéden megrázta a szunyókáló Urahát.
Hm, mi az? – mormogta álmosan Uraha.
Zen úgy döntött, hogy téged akar.
Áh, értem, akkor ideje készülni. Remélem, minden jól alakul – mondta sejtelmes hangon. Sen magára

hagyta Urahát, akit az eunuchok nyomban körbevettek és előkészítették az éjszakára, hogy megfelelően
járuljon a sejk elé.Amint a szolgák befejezték a munkájukat, nyomban távoztak is, s nem sokkal később
Zen lépett be a hálóba.

Üdvözöllek, Zen sejk! – ereszkedett térdre.
Szép vagy – nézett végig az arany ékszerekkel ékesített Urahán Zen.
Mindezek mellett látom, tudod, hol a helyed.
Ez kifejezetten tetszik! – hajolt le, s megfogta a térdelő egyik csuklóját, majd lassan magához húzta őt.
Uraha felállt, a szemeit a másik tekintetébe fúrta, amelyből sütött a vágy. Szabadon maradt kezével gyengéden megfogta a sejk kezét. Óvatosan kihámozta a csuklóját az erőtlen bilincsből. Zen mindkét kezét a vállaira tette, átkarolta a derekát, ezalatt az ágyához vezette őt. Gyengéden magával rántotta Zent
a selymes és puha párnák közé. Kissé tartott a dologtól, mivel még sose hált férfival.

A sejket furcsa érzés fogta el, olyan, amit emberemlékezet óta érzett. Kain, Mauri, Ren, Higo, sőt, már jó
ideje a hitvese és a háremfője sem részesítette ilyesfélében. Rég kapott igazi kényeztetést. Mialatt ezen
járt a gondolata, érezte a hátán a gyengéden simogató ujjakat s a nyakán az apró, lágy csókokat.

Ugye, tudod, hogy most nagyon a kedvemben jársz?

Már…szakította félbe Zent a csókjával az alatta lévő.

Hm, teljesen feltüzeltél! – törte meg a csókot.

Nagyon megkívántalak – dörmögte kéjes hangon Zen.

Uraha megszabadította a sejket a fehér, selyemből készült köntösétől, majd erőt vett magán, s hanyatt
fordította őt. A saját ruháitól gyorsan vált meg, csak az ékszereket hagyta magán. Gyengéden harapdálni
kezdte Zen mellbimbóit, mialatt az ujjai kíváncsian kutakodtak az izmos felsőtesten. Lassan haladt egyre
lejjebb az ajkaival, mígnem elérte a merev hímtagot. Nyelve hegyével megérintette a makkot, amitől a
sejk kéjesen felnyögött. Finoman megcirógatta az ujjaival a megduzzadt tagot, utána lassan le-fel
mozdulatokkal nekifogott izgatni azt.

Zen belemarkolt az egyik kezével Uraha hajába, míg a másikkal a selymes takarót szorongatta. Nem hitte
volna, hogy ilyen jól fogja magát érezni. Egyedül csak azt sajnálta, hogy nem Bakuy az, aki kényezteti őt.

Uraha megfogta a sejk merev tagját a tövénél, majd teljes egészében bekapta, s erőteljesen szopni kezdte
azt. Miután abbahagyta az orális kényeztetést, feltérdelt, és úgy helyezkedett, hogy magába tudja vezetni
a hímtagot. A szemeibe könny szökött a feszítő, tompa fájdalomtól. Fenébe, valamit rosszul csinált! Miért
érzi magát ilyen kellemetlenül?Amikor mozogni kezdett, a fájdalom élesebb és elviselhetetlenebb lett.
Teljesen elbizonytalanodott, amit a sejk észre is vett.

Zen felült, megemelte Urahat a csípőjénél fogva, s kihúzódott belőle. Miután hanyatt döntötte a másikat,
nekifogott a tágításnak, mivel meglehetősen szűknek találta a bejáratát.

Hát persze, elfelejtett tágítani, kapott észhez Uraha.

Mekkora egy barom!

Nagyon tartott attól, hogy a baklövése miatt mindent elszúrt.

Zen a tágítás végeztével bekente rózsaolajjal az ágaskodó hímtagját. A behatolást követően néhány
pillanatig mozdulatlan maradt, hogy szokják egymás közelségét.

Uraha megkönnyebbülten tapasztalta, hogy már nem volt olyan fájdalmas a dolog, úgy mint előzőleg.
Átkarolta a sejk nyakát, aki közben lassan, finoman mozgott benne. Próbált minél jobban ellazulni, ami
végül sikerült neki, ennek ellenére így is kellemetlennek bizonyult az aktus.

Zen hangos nyögéseket adott ki a torkából, mialatt egyre gyorsabbra vette a tempót. Néhány perccel
később a világ megszűnt létezni a számára. Háta ívbe feszült, és hangosan felordított, amelyet az egész
hárem tisztán hallott.A gyönyör úgy robbant szét a testében, s forrósította fel a vérét, mint egy kitörő
vulkán, amelyből a kifolyó láva mindent felperzselt. Az orgazmus után fáradtan, de elégedetten feküdt
Uraha mellé.

Garantálom, nem ez lesz az első és az utolsó alkalom – szólalt meg kis idő elteltével Zen.

Minden úgy lesz, ahogy kívánod, Zen sejk – mondta kedvesen Uraha, miközben ordítani tudott volna a

fájdalomtól, mert annyira fájt neki azon a bizonyos helyen, ráadásul kielégületlen maradt.

Szófogadó, nem túl bőbeszédű, készséges, kielégítő, akár csak Bakuy, viszont vele ellentétben, te kedves
és törődő típus vagy simogatta meg Zen a másik arcát.
Szeretnéd, ha megmasszíroználak? – sziszeget fel halkan a fájdalomtól Uraha, de muszáj volt tennie a

dolgát, hogy a sejk kedvében járjon.
Igen – fordult hasra a sejk, ezután Uraha gyengéden masszírozni kezdte a rózsaolajjal a hátát.
Utoljára Kana kényeztetett így, ami már nagyon rég volt. Ráadásul Bakuytól sose kaptam még ilyen

kényeztetést. Ebből is látszik, hogy nem szeret dunnyogta szomorúan.

Hm, rajta sose lehet kiigazodni. Én úgy látom, Bakuy azt szereti, ha kényeztetik, és minden úgy van,

ahogyan azt ő akarja, amiből az vonható le, nem feltétlenül igaz, amit a sejk gondol.

Milyen okos és őszinte vagy!

Ez tetszik!

Mondj még többet Bakuyról! – derült jókedvre Zen.

Mint háremfő tökéletes, viszont van egy-két hibája fogott bele Uraha.

Nem tart rendet a háremen belül.A hárem rendfenntartása nem a te feladatod, sejkem. A másik, nem

neked kell őt kényeztetni, hanem fordítva. Bakuy az idegállapotára tekintettel nem alkalmas a háremfői

szerepre, mert túl sok mindenen ment keresztül. Nem ártana hanyagolnod és felmentened a jelenlegi

kötelességei alól – fejezte be hosszas magyarázatát.

Mi?! – villantak meg dühösen a sejk szemei, bár a hangja nyugodtnak tűnt.

Nyugalom, ezt csak egy ideig kellene csinálnod. Miután rendbe jön Bakuy, visszaállhat minden a régi

kerékvágásba.

Ha jól meggondolom, igazad van! – suhant el Zen dühe.

Holnaptól te helyettesíted őt, mint háremfő! Bakuy mostanában tényleg nagyon beteges és feszült.

Igen, ez a helyes!

Holnap beszélek is vele.

Köszönöm, Kisu!

Még valami, sejkem?

Hogyan bizonyosodhatok meg Bakuy szerelmével kapcsolatban?

Miért is ne? – mormogta Uraha az orra alatt.

Persze, így egy kicsit változtatni kell a felálláson – mondta határozottan.

Erre van egy kis tervem. Először is, amikor én elfoglalom a posztját, te szépen kipakolod a helyéről. Sőt, a testőröket is megvonod tőle, feleslegesen félted Kanamatól.
Ha belegondolok, megint csak igazad van – gondolta végig az elmúlt időszakot Zen, ráadásul mostanság nagyon elégedett volt Sen viselkedésével.

Bakuy estében két lehetőség merülhet fel a terv végén. Az egyik, hálásan a karjaidban köt ki, és
bocsánatot kér tőled.A másik lehetőség… hallgatott el egy pillanatra Uraha.
Elutasít!
Elutasít? – ismételte meg a másik utolsó szavát.
Ha ez megtörténne, el kell engedned.
Nem!
Soha! – szorította össze a fogait a dühtől Zen.
Akkor kérdeznék valamit.A hatalom vagy Bakuy a fontos?
A hatalom mindennél többet ér! – vágta rá.
El kell engedned, különben véged van! – magyarázta komoly hangon Uraha.
Nem ölheted meg, mert ha megteszed, akkor magadnak ártasz vele, meg aztán felesleges.
Miért is?
A sivatag mindenképpen megteszi ezt helyetted, sőt, azt is elérem, hogy kiheverd őt.
Rendben!
Belemegyek, de ha nem teljesíted mindazt, amit itt elmondtál, akkor meghalsz.
Semmilyen hiba nem csúszhat a tervedbe! – jelentette ki szigorúan a sejk.
Másnap Zen felkereste az imádott háremfőjét, aki épp az erkélyen ücsörgött egy párnákkal teli pihenőhelyen, miközben a teáját iszogatta. Bakuyn egy világoskék ruha volt, és szebbnél szebb
gyémántokból készült ékszerek tették őt még szebbé.
Bakuy! – szólt lágyan a sejk, miközben odalépett a háremfőjéhez, majd leült vele szembe.
Mit akarsz ilyen korán, még csak reggel kilenc óra van – sziszegte ridegen Bakuy.

Beszélnünk kell! – vágta be szárazon Zen.
Bakuy észrevette, hogy Zen nem úgy közeledik hozzá, ahogy mindig is szokott. Csészéjét letette, majd a
sejk karjaiba bújt, s az arcát beletemette a mellkasába.

Zen közölte Bakuyval a döntését, a mai naptól fogva már nem háremfő, és a helyébe Uraha lép.
Részletesen elmagyarázta Bakuynak, hogy mindezt azért tette, mert sokat gyengélkedik, nem törődik a
háremmel, ezenfelül őt is hanyagolja.

Bakuy meredten nézett Zenre. Itt valami baj lesz, futott végig a gondolat az agyán. Nem akart hinni a fülének. Biztosan Sen keze van a dologban, és így akar rajta bosszút állni a múltbéli események miatt.
Nem kell félned – pillantotta meg Bakuyn a pánik és a meglepettség egyvelegét, mialatt szorosan
magához ölelte őt.

Nem vagyok rád dühös, nem haragból teszem ezt veled. Egy ideig hanyagolni foglak.A testőrséget is
megvonom tőled, be kell látnod, Kana már nem jelent veszélyt a számodra.
Remélem, megértesz?

Ha esetleg valami kérésed volna, csak szólj – engedte el a sejk az immár egyszerű hárembelit.
Mielőtt kilépett volna a szobából Zen, hátrapillantott. Bakuy kifejezéstelen tekintettel bámulta az eget,
semmit se lehetett kivenni belőle, hogy mit is érezhet pontosan. Bárcsak beleláthatna Bakuyba!A
parancsára még aznap elfoglalta az új helyét Uraha.Az egykori háremfő pedig az utódja régi helyét kapta
meg.A hárem többi tagját teljesen meglepte a dolog, nem értettek semmit az egészből.

Vajon, miért tette ezt a sejk? – kérdezte kíváncsian a fürdőmedencében ülve Kain a mellette lévő Ikka.
Egyet biztosan tudok, Uraha tudja, mit tesz – jött a felelet halkan.
Jobb lesz így mindenkinek. Talán ő elviselhetőbbé teszi a helyzetünket – nyújtózkodott Ikka.
Sajnos, Kanat nagyon lefoglalják a birodalom kereskedelmi ügyei, így eleve nem tud nekünk segíteni– morogta.
Állítólag, Kana régen nem volt ilyen jószívű.
Igaz ez?
Igen!
Akkoriban Zenért őrülten élt-halt. Szerencsére ez már nem így van.
Bakuy némán ült az ágya közepén, immár az új szobájában, ami jóval kisebb volt az előzőnél. Hatalmas ablakok helyett, csak egy ablakocskából tudott kitekinteni a külvilágba, ráadásul még erkélye se volt.
Nem csak a szoba, de minden más is kisebb lett, az ágy, az öltöző és a fürdő is. Most jött csak rá, mekkora
különbség van egy háremfő és egy egyszerű hárembeli között. Ezek a változások egyáltalán nemzavarták, sőt, örült. Úgy érezte, szabad lett végre. Lelke megnyugodhat, nem kell egy olyannak a
kedvében járnia, akit tiszta szívéből gyűlölt. Régen érezte magát nyugodtnak és szabadnak, legalábbis a
körülményekhez képest ez az állapot annak tekinthető volt. Gondolataiból a szobába belépő Ren, Higo és
Moto zökkentette ki.

Szia, Bakuy! – köszönt mosolyogva Higo.
Bejöhetünk? – kérdezte kedvesen Moto.
Igen! – felelte kissé meglepve Bakuy.
Hogy érzed magad? – érdeklődött Ren, miközben mindenki letelepedett az ágyra, ami még inkább meglepte Bakuyt, ugyanis nem volt megszokva az ilyesmivel.
Higo és Ren keresztbe feküdtek az ágyon, míg Moto Bakuy mellé ült le.
Köszönöm, jól – adta a rövid választ Bakuy.
Gondolom, kissé szokatlan az új helyed – szólt Higo.
Az előző szobád sokkal nagyobb meg kényelmesebb volt, mint ez.
Hidegen hagy a dolog, nem érdekel! – jelentette ki határozottan az ex-háremfő.

Hát, egy biztos, semmit se változtál, Bakuy – vigyorogta Ren, amikor váratlanul Sen belépett a szobába.

Sziasztok!
Hírrel jöttem!
Ma este buli lesz… magyarázta Sen mosollyal az arcán, de nem tudta befejezni a mondatot, mivel Tessa hátulról letámadta, majd a földre teperte őt.
Most elkaptalak! – mászott rá a kedveséreTessa.
Ma este már kapható vagy?
Nem!
Miért? – komorodott el.
Csak vicceltem! – suttogta huncutul Sen, mire a felette lévő jól megcsikizte őt.
Áh, hagyjál…!
Hehe… Hehe…
Még egy hasonló húzás, és többet kapsz – hagyta abba a csikizéstTessa.
Na, ott tartottam, hogy este buli lesz, de ami a legjobb – ült fel Sen nincs itt Zen, ami annyit jelent…
SZABADA SZEX! – kiabálták egyszerre a többiek, mire mindenki berontott a szobába.
Miért szabad a szex? – kérdezte Kain.
Zen nincs itt – mondta Ren.
Mindenki oda ült le, ahol épp hely akadt.
Bakuy kissé értetlenül nézett a népes társaságra, de a legjobban Senen csodálkozott el. Hogy megváltozott a sejk hitvese, mintha nem is ő lenne.
Szégyelljétek magatokat! – jelent meg Uraha.
Nem szép dolog kihagyni engem a buliból! – vigyorodott el.
Nem gondoljátok, hogy egy kicsit sokan vagyunk ebben a szobában? – szólalt meg Bakuy hosszas hallgatás után.
Lazulj már el egy kicsit, Bakuy! – ugrott a nyakába Moto.
Az összejövetel alatt lágy zene szólt. Moto, Hinamor és Hanata Bakuyt szórakoztatták és kényeztették,

hátha ettől jobb kedvre derül, ami sikerült is nekik. Ren és Higo egymást piszkálták. Kain a hülye vicceivel szédítette a társaság egy részét. Mauri, Kyoura, Kenpac és Ikka a szőnyegen elterülve iszogattak. Kana ésTessa a buli elejétől a végéig csak csókolóztak.

Bakuy dél körül ébredt fel. Felöltözött, megreggelizett, vagyis inkább már ebédelt, utána kiment a
levegőre. A kertben sétálva észrevette, hogy egy kapu nyitva maradt, ami mindig zárva szokott lenni.
Lassú léptekkel elindult az ajtó felé, amikor odaért, egy tág és nyitott folyosót pillantott meg, amin aztán
végighaladt. Hirtelen lidércek jelenlétét vette észre, bár a képességeit elvesztette, azért még képes volt érzékelni a jelenlétüket, s csak elmosódva látta őket.A folyosó végén egy újabb ajtóval találta magát
szembe. Nem igazán ínyére való látvány tárult elé. Az ajtó mögött egy hatalmas udvar volt, ahol
szelídített lidérceket tartottak, sőt, még az egyik oda is ment hozzá, és megnyalogatta a kezét.
Mindezeken kissé meglepődött, de aztán rájött, miért is olyan szelídek az itt tartott lidércek. Az udvar
végén egy fura etetőt pillantott meg, amin magas lélekenergiájú, mesterséges lélekgömbök lógtak
felfüggesztve. Biztosra vette, ez Mauri műve, mindig is tudta róla, hogy bármire képes. Egy alkalommal
észrevette, hogy Mauri elmélyülten ügyködött valamin, miközben ezeket sutyorogta magában: „Ehhez
nem szükséges halálistennek lenni, ha valaki ismeri a technológiát.”. Az udvaron olyan lidérceket vett
észre, amelyek repülésre felszerelve álltak készen, sőt, még egy szekrényt is felfedezett, amiből valami
ruhaféleség lógott ki. Gyorsan odament, és jobban megszemlélte a ruhát, ami sivatagi utazásra való volt.
Nem sokat tétovázott, magára vette az úti ruhát, felpattant a lidércre, s pillanatokon belül a levegőben
találta magát.A lelke a boldogság tengerében úszott. Megmenekült! Végre szabad lett! Nagyon rég
vágyott erre a napra. Végül mégis teljesült az álma!A nyereg oldalán egy nagy, táskaszerű valamit vett
észre, amibe belenyúlt, és megtalálta benne azArab-sivatag térképét. Szíria volt az egyetlen, ami még
nem tartozott Zenhez, így úgy döntött, arra veszi az irányt. Ha Szíria területét eléri, akkor oda már nem
követheti a sejk. A térképet visszatette a helyére, ezután kelet felé irányította a lidércet. Már majdnem
elérte a határt, amikor vad, betöretlen lidércek támadtak rá, s még mielőtt elérte volna az egyik, valaki
elpusztította, Zen tette.

A sejk és a katonái is ugyanolyan lidérceken ültek, mint amilyenen Bakuy.

Zen egy ezüstszínű fegyvert tartott a kezében, amivel újabb lövést adott le. Kíméletlenül végezte ki a vele
szembejövő lidérceket.

Amint meglátta Zent Bakuy, azonnal menekülni próbált, de nem tudott, mert az őt szállító lidércet is
megölték. Szerencsére nem repült magasan, így nem esett nagyot, és a homok is felfogta a becsapódást.
Mire észhez tért a zuhanásból, addigra Zenék beérték őt.

A sejk odament Bakuyhoz. Vajon visszamegy vele a palotába az előtte térdelő?

Nagyon fájna neki, ha kosarat kapna.

Nem haragszom rád, Bakuy – szólalt meg kedvesen Zen.

Megértem, hogy sértve érzed magad, amiért tegnap úgy elbántam veled.

Visszajössz hozzám?

Mi?!

Lepődött meg a kérdésen Bakuy, hiszen jól tudta, mennyire ragaszkodik hozzá a sejk. Nem gondolta
volna, hogy ilyen elnézően viselkedik majd, ráadásul még nagyvonalú is lesz vele.Vele szemben Zen
mindig is nagyon engedékeny volt, nem úgy, mint a többiekkel.Arra számított, hogy ezért a kihágásáért
most kivételesen büntetést kap, nem pedig megértést. Viszont azt végképp nem hitte volna, hogy
választási lehetőséget kap.

Valóban elengednél?

Komolyan gondoltam a kérdést. Ha akarsz, szabadon elmehetsz, nem öllek meg.

Akkor igen vagy nem?

Nem akarok visszamenni! – vágta rá Bakuy.

Gondolom, az a kérdés is felmerült benned, miért nem öllek meg?

Erre egyszerű a válasz, a sivatag majd megteszi ezt helyettem – magyarázta érzelemmentes hangon a sejk.
Sok szerencsét, Bakuy! – indult vissza a csapatához.
Váratlanul szelídítetlen lidércek hada közeledett feléjük.
Vajon, hogy a fenébe kerültek ezek ide?
Egy pillanatra el is felejtette, hogy Szíria határán vannak. Nem csoda, hogy erre sok a betöretlen lidérc.

Nem sokáig lesz ez így, ha elfoglalja Szíriát.Tiszta szerencse, hogy Mauri hozzá került.
Nesze nektek! – lőtt néhányat a fegyverével.
A katonák sikeresen irtották a lidérceket. Rövidesen két ismeretlen jelent meg egy hatalmas, fekete lovon

ülve.A jövevények arcát csador takarta, csak a szemeiket lehetett látni.A kisebbik termetű ismeretlen, aki
elől ült a lovon, egy ezüstszínű energiaostort idézett meg, amivel nyomban pusztítani kezdte a lidérceket.
A nagyobb termetű ismeretlen a lovat irányította. Beletelt néhány percbe, mire minden lidérccel végeztek.
Az névtelen jövevények leszálltak a lóról, majd odamentek Zenhez és a csapatához.

Mindenki jól van?
Kérdezte a magasabb ismeretlen, aki a hangjából ítélve egy férfi volt.
Köszönjük, igen!
Felelte kimérten a sejk. Nyomban rájött, kikkel áll szemben, legalábbis az egyikről tudta, hogy boszorka, de a férfi esetében csak sejtette, ki lehet az.
Ki vagy?
A másikat tudom, hogy boszorka, de te ismeretlen vagy a számomra.
Szíria hatalmas sejkje áll előttetek!
Köszönettel tartoztok neki.
Legyetek hálásak, amiért segített! – szólalt meg határozottan boszorka.
Ejnye, boszorka, ne légy ilyen szigorú!
A kilétem rejtve van, így nem tudhatta szegény alattvaló, ki is vagyok én – fogta vállon boszorkát Szíria sejkje.
Kérlek, ne féljetek boszorkától!
Amúgy meg jó szíve van, ez csak a látszat – nevetett kedvesen.
Nem lehet könnyű a kereskedők élete a betöretlen lidércek miatt. Ha akartok, megpihenhettek nálam.
Köszönjük, nem! – felelte szárazon Zen, közben hálát adott az égnek, amiért nem ismerte fel Szíria sejkje, bár furcsállta, hogy a betört lidércek miatt nem szólta meg őt.
Jaj, nem kell félni! – legyintett egyet Szíria sejkje.
Attól, hogy Jemen birodalmának a kereskedői vagytok, nyugodtan kereskedhettek az én földemen is, sőt, hozzám is jöhettek!

A szelídített lidércek láttán tudom, hogy Zen sejkhez tartoztok.
Hogy mondtad!? – lepődött meg Zen.
Mi az?
Miért olyan meglepő, amit mondok?
Zen sejk és én köztem eddig semmiféle konfliktus nem adódott. Igaz, Maru sejkkel hadban álltam, aki közben békés és szoros baráti viszonyt ápolt vele. Mindezek ellenére nem az ellenségem, sőt, becsülöm, amiért nem állt a háborúban Maru sejk mellé. Viszont az is igaz, hogy nem vagyunk Zen sejkkel beszélő viszonyban. Mondhatjuk úgy is, nem veszünk egymásról tudomást, elférünk egymás mellett.

Mit szóltál ahhoz, amikor Marut legyőzted, és Ománt elfoglalta Zen sejk?
Semmit! Nem érdekeltek azok a lepusztult területek, és egyáltalán nem akartam összekeverni a
szépségeimet Maru sejk közönséges háremével. Gondolom, nem mondok újat azzal, hogy Szíria földje a legcsodálatosabb az egész sivatagban, sőt, nekem van a legszebb háremem is. Igaz, Zen sejk se
panaszkodhat, hiszen nála van a sivatagi álom, az egész sivatag legszebb halálistene.
Értem! – bólintott Zen, miközben Uraha intett neki, hogy menjen oda hozzá.
Elnézést, a kedvesem szeretne közölni velem valamit – sietett el.
Mit akarsz, Kisu?
Ez most nem alkalmas a beszélgetésre – suttogta a lehető leghalkabban Zen.
Hallottam a beszélgetést – súgta vissza Uraha.
Azok után, amit mondott, én a helyedben összebarátkoznék vele – magyarázta.
Zen szeme a megvilágosodástól boldogan felcsillant. Jól tudta, nagyon is igaza van Urahanak. Azok után, amit Szíria sejkje mondott, nyugodtan barátkozhat vele, így könnyebben megszerezhet mindent. Biztosra vette, a másik sejk nem hazudott neki, hiszen nem ismerte fel őt, azt hiszi, kereskedők. Kissé tartott a szíriai sejk reakciójától, ha megtudja, ki is ő valójában.

Meglátjuk – ment vissza a másik sejkhez Zen.

Szíria sejkje, én nem kereskedő vagyok, hanem Zen sejk!

Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért nem fedtem fel a valódi kilétemet – nyájaskodott.

Nem tudtam, milyen is vagy valójában. Bevallom, tartottam tőled, ezért nem mertem felfedni előtted magamat.
Megbocsátok, mi több, nagyon is megértelek!
Szeretném, ha békében volnánk továbbra is, akár még barátok is lehetnénk.
Volna erre esély? – nyújtotta a kezét Szíria sejkje, mire Jemen sejkje viszonozta a gesztust, és szorosan kezet ráztak.
Ne haragudj, de ki az, aki ott térdel? – vette észre Bakuyt.
Bakuynak hívják, a háremem egyik tagja volt – mondta érzelemmentes hangon Zen.

Értem!
Hé, te ott!
Gyere ide! – szólt Szíria sejkje Bakuynak, aki odament hozzá.
Ha szeretnél, jöhetsz a háremembe. Nem kényszerítenélek semmire se.
Igen! – vágta rá Bakuy, s legbelül örömben úszott a lelke.
De előtte látni akarom az arcodat. Ha megfelelsz az elvárásaimnak, akkor jöhetsz, ha nem, itt hagylak – mondta szigorú hangon Szíria sejkje. Bakuy bólintott, ezután a sejk néhány pillanatra leengedte a csadort
az arcáról.
Megfelelsz!

Ugye, nem gond, ha hozzám kerül? – fordult Zenhez.
Nem! – felelte tömören Zen, de belül dühítette a dolog. Tudta, így Bakuy már nem fog meghalni, s ő
pedig nem kap elégtételt.

Neked adom őt!

Szeretnék cserébe egy kis ajándékkal kedveskedni.Annyi aranyat adok neked, amennyi Bakuy súlya.

Hálásan köszönöm, de ez nem szükséges, hiszen nem adtam el neked, csupán meghagytam, hogy hozzád menjen – lepte meg kissé Zent a szíriai sejk kedvessége.
Tudom, de akkor is!
Ragaszkodom hozzá! – erősködött Szíria sejkje.
Köszönöm!
Akkor indulás hozzám, ezt meg kell ünnepelni!
Látom, minden rendben haladt – szólt Uraha, amikor Zen odaért hozzá.
Hogyha visszatérünk, a hitvesemmé teszlek, Kisu – emelte le a csadort a háremfője arcáról és a sajátjáról, azután szenvedélyesen csókot váltottak.

A csapat elindult Szíria földjére. A palota legszebb teraszán, a lehető legnagyobb kényelemben, foglaltak helyet.

Ha még nem mondtam volna, Bakuy is halálisten – szólt Zen.

Valóban?

Ebben az esetben a súlyának a tripláját fizetem meg.

Egek, micsoda szerencse! – örvendezett Szíria sejkje.

Háremem ismét egy halálistennel lett gazdagabb!

Régen, amikor kereskedő voltam, sikerült belőlük néhányat magamhoz ragadni.

Igen, hallottam hírét. Gondolom, boszorka is az – nézett boszorka szemeibe Jemen sejkje.
Nem az!
Rajta nincs az a jel vagy mi. Ő igazi boszorkány.
Nem értem, miért szolgál téged?
Tény és való, ő nagyobb hatalommal bír, mint te.
Megmentettem az életét, ráadásul senki nem fogadta be, és amiért mindezeket megtettem érte, hálából nekem dolgozik. Azt teszi, amit parancsolok – mondta ezeket a szavakat Szíria sejkje, miközben meghallotta, hogy valaki kissé zajosan közeledik feléjük.
Tous szaladt be a terasz bejáratán. Csodás gyémánt ékszerek csillogtak rajta, és a szemének színével
megegyező ruhát viselt. Boszorka karjaiba vetette magát, miközben szorosan hozzábújt.

Zen, Bakuy és Kisu azonnal felismerték Hirot, hiába viselt fátylat.

Kedves, most nem alkalmas az idő, hogy veled foglalkozzak simogatta meg Hiro fejét boszorka.

Ráadásul engedély nélkül hagytad el a háremet keményedett meg kissé a hangja.

Jobb, ha most visszamész a helyedre.

Hiro felállt s megfordult, így szembekerült Zennel. Szemei kimeredtek, amikor meglátta a lelkek világának egykori ellenségét. A vére forrt a dühtől s a szemei villámokat szórtak.
Te rohadék! – sziszegte alig hallhatóan Hiro.
Mit keresel itt?
Az nem a te dolgod, és több tiszteletet, különben az életeddel fizethetsz – mosolyodott el gonoszul Zen.
Légy átkozott, Zen! – ordította el magát Hiro, majd neki akart rontani, ám Szíria sejkje időben elkapta az

egyik csuklóját, s nagy lendülettel hátrarántotta őt, így ennek következtében hanyatt vágódott.
Vissza! – szólt szigorúan a szíriai sejk.
Boszorka, vidd a helyére!
A büntetéssel később foglalkozom.
Micsoda?! – veszítette el a fejét Hiro.
Akkor ez azt jelenti, hogy te is ugyanolyan szörnyeteg vagy!
Undorító!
Őrök! – kiáltotta el magát Szíria sejkje, mire két katona lépett be a teraszra.
Ostort! – parancsolta, s a magasabbik őr odaadta neki az ostorát.
Most megbüntetlek!
Örülj, hogy nem veszem el az életed! – sújtott le.

Hironak ideje se volt felállni, olyan gyorsan érte a csapás. Ráadásul az ostorozás akkora fájdalommal járt,
hogy még a mozgásban is megakadályozta őt. Képtelen volt bármit is tenni, csak vergődni s ordítani
tudott. A sokadik ütés után elájult, addigra még a padló is csupa vér lett.

Bakuyban azonnal feltörtek a fájdalmas emlékek. Jól tudta, min megy keresztül Hiro, mi több, annyira
megviselte a látvány, hogy úgy döntött, visszamegy Zenhez. Nem akart se a sivatag, se a másik sejk
áldozata lenni.

Elmehettek, katonák!
Boszorka, vidd innen a bűnöst, és szólj az egyik takarítónak is – lökte Hiro mellé a véres ostort Szíria sejkje, majd helyet foglalt. Boszorka azonnal teljesítette a parancsot, óvatosan a karjaiba vette a fiút, majd
távozott.
Kérlek, bocsáss meg nekem! – kért elnézést Zentől.
O, nem hibáztatlak – legyintett.
Végül is, megkapta a büntetését. Ideje mennem – állt fel Zen. Ahogy kiegyenesedett, Bakuy odaszaladt hozzá, s a nyakába ugrott, mialatt szorosan belé bújt.
Mit jelentsen ez, Bakuy? – lepődött meg.
Eng-engedj vissza – nyögte halkan Bakuy.
Mérges voltam rád, ezért viselkedtem ellenségesen – hazudta.
Hazudsz, Bakuy!Azért akarsz visszajönni, mert félsz, hogy a pokolra jutsz – lökte el magáról egykori háremfőjét.
Tudod mit? – sziszegte halkan Bakuy.
Igazad van! – vágta hozzá Jemen sejkjéhez.
Bakuy futásnak eredt, közben arra gondolt, mindenféleképpen a pokolra jut, már nem térhet vissza a hazájába, a házába, a családjához, de főleg Sanához. Szemeiből folyni kezdtek a könnyei, így minden
elhomályosult előtte. Szerencsétlenségére a palota egyik kutyája a gazdájához akart odaszaladni, s ő
felbukott benne. Olyat esett, hogy még a terasz korlátján is keresztülzuhant, a tetejében a fején landolt.

Zen megfeledkezve a haragjáról, Bakuyhoz rohant, miközben átugrotta a korlátot.A földön arccal fekvő
ájultat óvatosan a karjaiba emelte, s a csadort levette róla, hogy normálisan levegőhöz jusson. A csador
lehámozása után levegőt is elfelejtett venni, annyira meglepte a szeme elé tárult, eddig sose látott látvány.
Bakuy szemei és az arca könnyektől áztatva csillant meg a lemenő nap fényében. Örömében magához
szorította az ájult kedvesét, s egy apró csókot lehelt az ajkaira. Hát mégis szereti őt Bakuy!

Milyen jól tette, hogy Urahara hallgatott.

Úgy tűnik, mégsem lesz gazdagabb a háremem – tette ölbe a kezeit Szíria sejkje, ezalatt csalódottan
nézett maga elé.
Bakuy lassan nyitotta ki a szemeit, először nem tudta, hol van, de nagy meglepetésére Zen szobájában találta magát.
Mit keres itt?
Nem értette, mi történt, teljesen összezavarodott.

O, látom, felébredtél – szólalt meg kedvesen Zen.

Miért hoztál vissza? – vette észre Bakuy, hogy nem is igazán az ágyban fekszik, hanem a sejk karjaiban.
Pihenj, Bakuy – cirógatta meg a kedvese arcát.
Nem mondom, jó nagyot estél. Szépen megijesztettél engem.
Szeretném, ha minden a régi volna – nyöszörögte kómásan Bakuy.
Rendben, ha helyrejöttél, Kisu segít neked abban, hogy ismét elfoglalhasd a háremfői helyedet.
Elnézést! – lépett be Uraha.
Hogy van Bakuy?
Már jól van – felelte jókedvűen Zen.
Akkor mennék is, csak ennyit akartam – indult ki a szobából Uraha, de valaki váratlanul a nyakába ugrott,

Sen volt az.
Kisu, hallottam a jó hírt!
Gratulálok!
Nahát, Kana!
Nem győzök csodálkozni rajtad – szólt döbbent hangon Zen, mire Sen ijedten összerándult.
Örülök, hogy te is örülsz – mosolyodott el kedvesen.
Tényleg jól megváltoztál!
Nem igaz, Bakuy? – nézett a legféltettebb kincsére, aki válaszul a lehető legjobban próbálta befészkelni magát az ölelésébe, miközben az arcát a mellkasába fúrta. Nahát, ma valaki nagyon bújós kedvében van – simogatta meg a kedvese feje búbját.
Bakuy nehezen ismerte be magának azt, hogy egykori ellenségének a közelsége jelenti most a számára a
legnagyobb biztonságot.

Míg Bakuy nyugodt és biztonságos körülmények között pihent, addig Szíria sejkje gondterhelten járkált
fel-alá a szobájában.Várta, mikor megy be hozzá boszorka.Az agya lüktetett a feszültségtől. Úgy érezte,
nem érdemli meg az életet. Nem elég, hogy Hirot bántotta, de még Bakuyt is elriasztotta magától. Sajnos,
nem volt más választása, meg kellett tennie, amit kellett. Egyetlen dolog vigasztalta, végre Zen közelébe
került.

Sejkem – lépett be boszorka a szobába.
Boszorka! – pattant fel az ágyról Szíria sejkje.
Mondd, mi van vele?
Jól van, nem kell aggódnod – nyugtatta meg a sejket a boszorkány.
Most biztosan gyűlöl – kesergett.

Látni akarom!
Talán itt az ideje… Nem halogathatod tovább!
Igen, ezt akarom!
Ki akarom deríteni az igazat!
Még alszik.
Nem baj, akkor is hozd ide!
Rendben! – fordult ki a szobából a boszorkány, majd nem sokkal később visszatért Hiroval. Óvatosan letette az ágyra a fiút, betakargatta, utána a sejkhez fordult.
Sok sikert – távozott a szobából.
A hold fénye bevilágította az egész szobát. A sejk jó ideig állt az ágy mellett, és a törékeny, megkínzott fiút nézte. Miután levette az összes ruháját, óvatosan bemászott az ágyba. Amint a csupasz teste hozzáért az alvó testéhez, nyomban elöntötte a forróság. Legszívesebben ott helyben a magáévá tette volna Hirot.

Sok évtizede már annak, hogy beleszeretett a fiúba, ám sose mert közeledni hozzá. Hirtelen nyöszörgést hallott, Hiro ébredezett, s lassan kinyitotta a szemeit, melyek elmondhatatlan gyönyörűséggel csillantak meg a holdfényben.

Hol vagyok? – nyöszörögte kábán Hiro. Nem tudta, hol van, ráadásul elég homályosan is látott.

Van itt valaki?

Nyugodj meg, a szobámban vagy szólt gyengéd hangon a sejk a koromsötét árnyékból, mivel a hold

fénye már nem ért el az ő oldalára a selymes függönyöknek és az ágyat beborító lepleknek köszönhetően.
Mit akarsz? – kezdett el szaporán lélegezni az ijedtségtől Hiro.
Kérlek, ne félj tőlem!
Bármit megteszek neked, csak ne gyűlölj!
Mondd, mit szeretnél?
Esküszöm, mindent megmagyarázok!
Miért szövetkezel Zennel?
Hiszen tudod, milyen kegyetlenül bánik az emberekkel!
Emellett, nem csak ez a bűne. Egykor azt a világot akarta elpusztítani, ahol régen éltem.
Muszáj volt – szólt halkan a sejk.
Sajnálom, de nem mondhatok többet, mert túlságosan is féltelek téged.
Mi? – döbbent le Hiro.
Ha nem büntetlek meg… Esküszöm, nem akartalak bántani, de nem hagytál más választást!
Mit kívánsz?

Szeretnélek kárpótolni.
Lenne egy kérésem, bár lehet, hogy már késő.
Mondd!
Ha tudok, akkor segítek, ha nem… Sajnos, nem vagyok isten. Legszívesebben a csillagokat is lehoznám az égről neked, csakhogy megbocsáss nekem
simogatta meg Hiro arcát a sejk.
De minek neked azok a csillagok?
Egyik se lenne olyan gyönyörű, mint amilyen te vagy. Nem a csillagok tennének szebbé, hanem te őket.
Kérlek, ne tedd ezt! – fordította el az arcát a simogató kéztől.
Értem! – rántotta el a kezét a sejk, olyan gyorsan, mint akit csaláncsípés ért volna.
Mi lenne az a kérés?
Szeretném, ha idehoznád azt a férfit, akit mindennél jobban szeretek, ha egyáltalán még él – halkult el

Hiro hangja a mondat végén.
Úgy hívják, Ukita!
Kérésed máris teljesítve – szólt a sejk, immár Hiro számára ismerős hangon, amihez egy rég nem látott arc is párosult.
Mi?
Ül fel hirtelen a döbbenettől Hiro, eközben belé hasított a fájdalom is, mivel még nem gyógyultak be teljesen a sebei.
Óvatosan! – fektette vissza Ukita Hirot, ezután gyengéd csókot lehelt a remegő ajkaira.
Még egy ideig nem erőltetheted meg magadat – szakította meg a csókot.
Nem lehetett könnyű mindig elváltoztatott hangon megszólalnod – karolta át a vékony kezeivel Ukita nyakát.
Eleinte nehézkesen ment – csókolta meg ismét Hirot a sejk.
Hosszú perceken keresztül gyengéden és lágyan kényeztették egymás ajkait. Hiro hamar belejött a csókolózásba, nem gondolta volna, hogy ennyire jó ezt csinálni. A lábait ösztönösen Ukita dereka köré
fonta, míg a kezeit lejjebb csúsztatta a hátára, eközben maga felé húzta őt, így a testük szorosan
egymáshoz simultak. Még sose volt együtt senkivel, így ez az első alkalom, hogy valakihez ilyen közel
került.

Ukita szíve gyorsan vert, amikor megérezte a hasfalán az alatta lévő merevedését. Ennek hatására előre
lökött egyet a csípőjével, így a keményedő férfiassága jól érezhetően nekinyomódott Hiro fenekének.
Jobb kezét kicsúsztatta a másik háta alól, és simogatni kezdte a combját. Végre megtudta az igazat, a
szerelme viszonzott. Minden vágya az volt, hogy Hirot boldoggá tegye.

Hiro hevesen csókolta a sejket, ezalatt a tétova kezei felfedezőútra indultak. Sose hitte volna, hogy
mindvégig annak a közelében élt eddig, akit már hosszú évtizedek óta szeretett.

Ukita ujjai lejjebb vándoroltak Hiro a fenekére, s gyengéden nekilátott a tágításnak. Bőre lángolt a
kutakodó, cirógató érintésektől. Egyre jobban kábulatba ejtette Hiro finom illata, olyan volt, mint aki
bedrogozott.

Hirot feszítő érzés járta át, de nem sokáig. Fokozatosan kezdte élvezni a tágítást, apró nyögésekkel jelezte
az elégedettségét. Egyik keze a felette lévő sejk merevedő hímtagjához vándorolt, amit az ujjaival
körbebilincselt, s gyengéden izgatni kezdte fel-le mozdulatokkal. Sokat ábrándozott arról, vajon, milyen
lehet Ukitaval, nem hitte volna, hogy ennyire élvezni fogja vele a szeretkezést. Egyre többet akart, szinte
éhezett a sejk érintéseire és a csókjaira.

Ukita hangosan nyögött fel a kényeztetés nyújtotta kellemes érzéstől. Miután eléggé kitágította Hirot, az
ujjait kivette belőle. Megfogta az őt izgató, apró kezet, s a nyakához tette azt. Óvatosan besegítette a
hímtagját a szerelmébe, utána a másik ágaskodó hímtagot vette kezelésbe. Jó ideig mozdulatlanul állt
Hiroban, hogy szokja a közelségét.A vére forrt, alig bírta magát visszafogni, de nem akart elkapkodni
semmit.A lehető legcsodálatosabbá akarta varázsolni ezt az éjszakát.

Csókjukat csak annyira szakították meg, hogy levegőt vegyenek. A szobában izzott a levegő, olyan volt,
mintha valami tűzhányóban lennének.

Ukita lassú ritmusban mozgott Hiroban, tudta róla, Boszorkának köszönhetően, hogy még nem volt
senkivel, emellett ügyelt a begyógyulatlan sebeire is, nem akart neki több fájdalmat okozni.

Az aktus vége felé már nem tudtak csókolózni, mert olyan élvezet járta át őket, amely szenvedélyes
nyögésekre, kéjes nyöszörgésekre és hangos kiáltozásokra késztette. Néha-néha egymás nyakát
megharapdálták vagy csókolgatták.

A szerelmesek elérték a beteljesedést. A világ megszűnt létezni a számukra. A testükben szétrobbanó,
szinte égető élvezet egyszerre kínozta s kényeztette őket. Először Hiro ment el, az élvezete a sejkje kezét
és hasát lepte be. Egy pillanattal később Ukita is elérte az orgazmust, a háta ívbe feszült, s még mielőtt a
fáradtságtól ráomlott volna a szerelme megkínzott testére, mellé feküdt. Szorosan egymáshoz bújtak, és
hosszú ideig csak szaporán kapkodták a levegőt. Mindketten alig hitték el, hogy mindez megtörtént velük,
végre egymáséi lettek. Olyan volt ez az egész, mintha valami álomba csöppentek volna bele, de ha mégis
az lenne, akkor soha nem akarnak felébredni. Ha tehetnék, megállítanák az időt, mert így örökre egymás
karjaiban lehetnének.

A csend dallamát Hiro suttogása törte meg:

Csodálatosan éreztem magam.

Sose engedlek el, csakis az enyém vagy – simogatta meg Ukita a szerelme arcát.

Szeretkezni akarok még veled!

Nem, már így is megerőltetted magad. Mára ennyi elég lesz.

Nem! – ellenkezett Hiro, s mohón megcsókolta a sejkjét.

Az egész estét át szeretkezték, amit nagyon óvatosan csináltak, nehogy Hiro sebei felszakadjanak. Reggel
egymás karjaiban ébredtek.

A reggel nem csak Ukita és Hiro számára jelentett új kezdetet, hanem másoknak is. Uraha segített
Bakuynak a háremfői és az egyéb teendők terén, miközben az esküvőjére készülődött. A két férfi egy
csendes, eldugott helyen, a hárem területén belül, beszélték meg a dolgokat.

Uraha pontosan és érthetően elmagyarázta Bakuynak, hogy az ő dolga összefogni a háremet. Ha törődik a
háremtagokkal, akkor szó nélkül teljesíteni fogják a kéréseit.Amennyiben, ha nem akar együtt lenni

Zennel, akkor másokat küldjön el hozzá azzal az ürüggyel, hogy szeretné a szexuális életüket
izgalmasabbá tenni, emellett nem akarja, hogy ráunjon. A szexuális játékoknál könnyen elérheti azt, hogy
békén hagyja őt a sejk.

Bakuy felfogta, mit akar vele megértetni Uraha, amiért nagyon hálás volt. Hamar rájött, hogy a vele
szemben ülő férfi tisztában van a valódi érzéseivel. Uraha felvilágosította arról is, hogy pont a
kényeztetéssel, a babusgatással meg a masszázzsal lehet még inkább húzni, halasztani és esetleg elkerülni
azt, amit mindig is a legjobban gyűlölt, és még sokáig gyűlölni is fog, azaz a sejkkel való szeretkezést.
Mindezek nagyon fontos és hasznos információk voltak neki, mert így legalább elviselhetőbb lesz a
helyzete.

Három nappal később Bakuy ismét háremfő lett. Úgy tett, ahogyan azt Uraha tanácsolta neki, ennek
eredményeképpen Zen a lehető legnagyobb becsben tartotta őt. Már nem zárkózott el a többi hárembelitől
és Sennel is kibékült, ezzel még nagyobb örömet okozva a sejknek.

Ukita a szokásos öltözékében vonult be a hárembe, közben a karjaiban tartotta Hirot.

Amint észrevették a háremtagok, hogy a sejk látogatást tesz náluk, azonnal odaszaladtak hozzá, és
üdvözölték őt.

Nahát, sejkem, de jó, hogy jöttél! – ölelte meg hátulról az érkezőtYor.

Gyere, foglalj helyet! – karolt bele Kia a sejkbe, aki eközben letette Hirot.

Szeretnék mondani valamit – szólalt meg az igazi hangján Ukita, mire a többiek döbbenten lemeredtek,
még inkább megdöbbentek, amikor a csadort is levette.

Ukita!? – kiáltották egyszerre a hárembeliek.

Senkinek se beszélhettek a kilétemről addig, ameddig nem adok rá engedélyt – mondta komoly hangon
Szíria sejkje.

Értettük! – felelték egyszerre a háremtagok, majd örömükben Ukita nyakába ugrottak.

Rövidesen Uraha hozzáment Zenhez.Az ünnepség a lehető legnagyobb pompában zajlott, amire Szíria
sejkje és boszorka is meg lett hívva.

A sivatag jelentős események elé nézett, immár nincs visszaút!

Hat évvel később

Ezernyi titok bújt meg a sivatag földjén.A múlt még mai napig nem fedte fel az igazi arcát. Teltek-múltak
az évek, ezalatt az idő alatt sok minden megváltozott, legalábbis sokan úgy hitték. Valójában minden a
régi maradt. A rejtekükben meghúzódó ellenfelek továbbra is csak arra vártak, hogy mikor lehet lecsapni
a másikra.

Szíria csodálatos palotájában zajlott az élet, sorsdöntő készülődések voltak kilátásban. Még maguk az ott
lakók se tudtak semmit, kivéve Ukitaék, boszorkát és a titokzatos kémeket.

A boszorkány sietős tempóban haladt a palota egyik titokzatos helyére. Selymes, krémszínű ruhája lágyan
meglebbent minden lépésénél. A felkelő nap fényében a gyémánt ékszerei sziporkázva ragyogtak.
Kifejezetten szerette, ha szép ruhák s csillogó ékszerek voltak rajta.A rejtélyes hely ajtaját gyors
mozdulatokkal kinyitotta, majd olyan gyorsan is csukta be maga után.A gyertyákkal megvilágított
helyiségben egy hatalmas és kényelmes fekvőhelyet pillantott meg, ami a félhomályból tisztán
kirajzolódott. Jól kivehető volt az is, hogy valaki ott fekszik az ágyban, ám az arcát nem lehetett látni,
mert a helyiségben lévő selymes leplek árnyéka nem engedte tovább a gyertyák aranyló fényeit.

Mi a helyzet? – kérdezte kissé feszülten boszorka.
Semmit nem sejt, csak vaklárma volt az egész – felelte susogva az ágyban fekvő.
Akkor ez azt jelenti, hogy végre nekikezdhetünk a dolognak – nyugodott meg.
Hiányoztál ült le az ágyra a boszorkány, de nem sokáig ülhetett, mert az ágyban fekvő keze megragadta a csuklóját, s magához vonta, így már egymás karjaiban feküdtek.
Te is nekem – jött a felelet.
Amióta Ukita és Gaya összemelegedtek, mi eléggé el lettünk hanyagolva – sóhajtott egyet az ágyban fekvő.
Biztosíthatlak, te már nem sokáig leszel elhanyagolva – súgta színtelenül a boszorkány.
Mai napig nem tudom, ki vagy, de mégis… Úgy érzem mintha mindig is ismertelek volna.
Jemen háremtagjai csendes, nyugodt éjszakának néztek elébe, mivel Zen a háremben tartózkodott, így a vágyak elfojtva maradtak.
Elnézést, bejöhetek? – lépett be a szobába Uraha.
Igen! – felelte az ágyon fekvő Hana.
Velem kell jönnöd, a sejk hívat!
Mit akar?
Bakuy nem érzi jól magát.
Miért nem Kurot hívja?
Mert elfoglalt – magyarázta Uraha.
Gyorsan magára kapta a köntösét Hana. Amikor belépett a háremfői szobába, meglátta a nem túl jó állapotban lévő, lázban égő Bakuyt.Az aggodalmaskodó sejk gyengéden simogatta a háremfője remegő
kezét.
Gyógyítsd meg, Retsu! – utasította Zen.
Hana alaposan megvizsgálta Bakuyt, majd ezt felelte:
Semmiség, csak egy pókmarás. Igyon meg legalább két deci tejet, attól hamar rendbe fog jönni.

Elmehetsz! – parancsolta hidegen Zen, utána a szolgákat elküldte, hogy hozzanak a kedvesének tejet.
Ezt idd meg, kérlek, kicsim emelte a poharat a lázas háremfő szájához, aki engedelmesen eleget tett a
kérésnek.

Miután, néhány perc elteltével, Bakuy megitta a tejet, már jobban érezte magát.

Köszönöm! – adott egy puszit a sejk arcára a háremfő.

Szeretem, amikor ilyen szűziesen viselkedsz – csókolt bele Bakuy nyakába Zen.

Meg kellene fürdenem, így nem lehetek a tiéd morogta kissé fáradt hangon a háremfő, mire a sejk a
karjaiba vette őt, olyan gyengéden, ahogy csak lehetett.
Jól van, legyen, ahogy te szeretnéd – indult el a fürdőbe a sejk, karjában a háremfőjével.
Szolgák!

Eresszetek vizet!
A háremfőm fürdeni kíván! – parancsolta jókedvűen, s a szolgák engedelmesen tették a dolgukat. Zen
letette Bakuyt a medence szélére, és gondosan vetkőztetni kezdte. Gyengéd mozdulatokkal szabadította
meg a csodás ékszereitől s ruháitól a háremfőjét.

Most nem a szolgák fürdetnek meg, hanem én duruzsolta kéjesen, eközben az utolsó ruhadarabtól is
megszabadította Bakuyt. Lassan húzta le a nadrágot, s oly lassan is tárult szeme elé a háremfője
férfiassága. Miután végzett, ő is levetkőzött, gyorsan szabadult meg a most feleslegesnek számító
ruháitól.

Gyönyörű vagy – simogatta meg a mutatóujjával a másik ajkait.
Bakuy óvatosan megfogta Zen csuklóját, ezután bekapta a szájába az ajkait cirógató mutatóujjat, s gyengéden szívogatni kezdte azt, miközben aprókat harapott bele. Viszonzásul egy csókot kapott a nyaka
ívére. Ajkaival a sejk kézfejére vándorolt, amelyre apró csókokat lehelt.
Zent teljesen feltüzelte a háremfője szűzies viselkedése, és szenvedélyesen megcsókolta őt. A karjaiba vette Bakuyt, majd belement a meleg fürdővízbe, ahol helyet foglaltak. A medence szélének háttal nekitámaszkodott, ezalatt Bakuyt maga elé ültette.
Ma éjjel velem alszol? – kérdezte a háremfő, miközben kényelmesen elfészkelődött, és háttal nekidőlt a
sejk mellkasának.

Hm, ma nem – simogatta meg Zen a vállán pihenő Bakuy fejét.
Hatalmas sejk, kérem, bocsásson meg a zavarásért! – szólt alázatosan az egyik lepel mögöttYama emír.
Mi olyan sürgős? – kérdezte színtelen hangon a sejk, mialatt a kezeivel szorgosan cirógatta Bakuy mellkasát.
Hívásodra eljött hozzád Szíria sejkje – felelte az emír.
Azonnal megyek.
A boszorkány is itt van?
Igen!
Rendben, elmehetsz! – sóhajtott fel egy nagyot, ezután kikászálódott a medencéből.
Kicsikém, most el kell mennem – puszilta meg Bakuy homlokát Zen, majd sietve távozott.
Gyűlöllek, Zen ! – suttogta undorodva Bakuy.
Zen a lehető legsietősebb tempóban indult a trónterembe, hogy fogadja a másik sejket.
Üdvözöllek, Abdul!

Köszönöm, hogy a hívásomra idesiettél – nyájaskodott.
Nahát, te is itt vagy, boszorka! – csókolt kezet a boszorkánynak.
Miért hívtál? – kérdezte kíváncsian Szíria sejkje.
Ajánlatot akarok tenni neked – fogott bele Zen.
De előtte, foglaljunk helyet – mutatott a trónterem egyik páholya felé.
Mi lenne az? – huppant le a puha párnák közzé.
Tudom, hogy Kia a birtokodban van – mondta komoly hangon.
A bátyja nálam van, akinek nemsokára itt a születésnapja, és a húgával szeretném meglepni őt. Cserébe aranyat és földet adok. Lehetséges volna az ajánlatom elfogadása?
Nem!
Miért?
Mert nekem jobb ajánlatom van. Halálos beteg vagyok. Mivel nincs utódom, ezért szeretném, ha összeházasodnánk és egyesítenénk a birodalmainkat közölte színtelen hangon.
Zen szemei elkerekedtek az előtte ülő szavai hallatán.
Volna egy kérdésem tért észhez Jemen sejkje.
Már régen furdal a kíváncsiság. Egy átlagos ember nem él annyit, mint amennyit te.
Ebben a boszorkányod keze van benne?
Nem a boszorkány keze van benne – szólalt meg az igazi hangján Ukita, majd ezt követően leeresztette az arcáról a csadort. Zen szemei a felismerés és a döbbenet hatására ismét elkerekedtek.
Mi a válaszod, Zen ?
Miért nem mondtad meg eddig, hogy ki vagy?
Féltem tőled – jött a felelet csendesen.
Értem!
Rendben, elfogadom az ajánlatodat bólintott Zen, miközben arra gondolt, ennél szerencsésebb nem is lehetne, hiszen jól tudta, milyen rossz Ukita egészségi állapota.

Mielőtt összeházasodunk, szeretném, ha hozzám költöznél.Te is tudod, hogy a palotámnál szebb nincs a
sivatagban mosolyodott el halványan Szíria sejkje.
Rendben!
Volna még egy apró kikötésem. Szeretném, ha a lehető legjobb bánásmódban részesítenéd boszorkát.

Érdemes, hiszen elképesztő mágikus ereje van húzta a száját szélesebb mosolyra Ukita.
Biztosíthatlak afelől, boszorka keze alatt a hárem rendben lesz, nem kell emiatt aggódnod, sőt, sok más
feladatot is tökéletesen ellát.

Zen nem gondolta volna, hogy Ukita ilyen naiv, de még ha tervezne is valamit ellene, nem jönne össze
neki, mert a kémei mindenhol ott vannak.
O, igen!

De ha már itt tartunk, mint háremfő…
Lehet az vágott Zen szavába Ukita mivel nem vagyok köteles a magamévá tenni őt. Nem feltétlen azért
kerül valaki egy hárembe, hogy szexuálisan kielégítse az uralkodóját, de ezzel te is tisztában vagy.

Hm, ha belegondolok, teljesen igazad van. Egy hét múlva kezdődhet a költözködés, és ha ezzel megvagyunk, jöhet a ceremónia tárta szét a kezeit Zen, eközben elégedett mosoly terült szét az arcán.
Megkérnéd boszorkát, hogy menjen ki. Szeretnék kettesben lenni veled jutott eszébe egy ötlet, ami még ő
magát is meglepte.

Távozz, boszorka! – utasította Ukita, mire a háremfő szó nélkül kiment a trónteremből.
Sose hitte volna Zen, hogy ilyen egyszerűen megkaparintja Szíriát és a sivatag legszebb háremét. Nem öli
meg Ukitat, megvárja, amíg magától feldobja a talpát, úgysincs már sok hátra az életéből. Meg aztán,
semmi kedve boszorkát maga ellen fordítani, ellenkezőleg! Mindent meg fog tenni, hogy magához édesgesse a boszorkányt. Sajnos, Bakuy ezek után már nem lehet a háremfője, de ez legyen a legkevesebb
gond.
Mit szeretnél? – kérdezte nyugodt hangon Ukita, de legbelül pontosan tudta, mit akar tőle valójában az előtte ülő férfi, és ebben nem is tévedett.

Téged hajolt Ukitahoz közelebb Zen. – Kíváncsi vagyok, milyen vagy a szexben. Ígérem, hamar végzünk
súgta diadalittasan, miközben a másik sejket leteperte, s megcsókolta.
Zen egyre hevesebben falta az édes ajkakat. Milyen jól csókol Ukita, nem hitte volna, hogy élvezni fogja vele a dolgot. Sőt, egyre jobban felkeltette a vágyait.

Ukita visszacsókolt, eközben hatalmas undor járta át minden porcikáját. Iszonyatosan szégyellte magát
Hiro miatt, de muszáj volt hagynia magát.
Aizen megszakította a csókot, majd végignyalt, bő nyálcsíkot hagyva maga után, az alatta fekvő férfi nyakán.A kezei és az ajkai felfedezőútra indultak, ám váratlanul köhögésre lett figyelmes.
Boszorka! – kiabálta fuldokolva Ukita, mialatt megpróbált felülni.
Boszorka! – nyögte ki, levegő után kapkodva, már szabályosan fetrengett a köhögéstől.
Ukita, nyugodj meg! – mondta Zen, s gondolataiban azon imádkozott, bár ne kapna többé levegőt és végre meghalna.
Zen nem sokáig ábrándozhatott, mert a boszorkány berontott a trónterembe.
Boszorka óvatosan a karjaiba vette Ukitakét, majd a mellkasára tette az egyik kezét, mire nyomban el is múlt a köhögés.
Sajnálom, Zen, ez nem jött össze – fordította tekintetét a másik férfira Ukita.
O, semmi baj! – intet egyet mosolyogva.
Menj haza, és pihend ki magad, de itt is maradhatsz.

Nem rázta a fejét inkább hazamegyek.
Mindent köszönök!
Zen, boszorka és a csadorral leplezett arcú Ukita a folyosón haladtak, s ahogy mentek, egy hárembelivel futottak össze. Az illető hiába viselt fátyolt, tudták boszorkáék, ki is volt ő valójában, kivételes eleganciája, hófehér bőre, ébenfekete haja s titokzatosan csillogó, szürke szemei mindent elárultak.

Lám! Lám! – lépett oda Bakuyhoz boszorka.

Csak nem te vagy, aki majdnem a hatalmas sejkem háremének része lett?

Hogy is hívnak?

Vakargatta a feje búbját, mint aki nem tudná, hogy név szerint, kivel is van dolga.

Várjunk csak… Bakuy! – emelte az arcához a jobb kezének a mutatóujját.

Ki vagy te?

Egyáltalán, hogy merészelsz megszólítani? – kérdezte ridegen s lenézően Bakuy.

Tudod te, kivel beszélsz, némber?

Ejnye, Bakuy! – lépett a boszorkány mellé Zen.
Kérlek, legyetek elnézőek a háremfőmmel.Tudjátok, nem szereti az idegeneket magyarázta
mézesmázosan.

Áh, szóval háremfő vagy nézett szúrós szemmel boszorka.

Jól jegyezd meg!

Jobb, ha hozzászoksz, hogy nemsokára azt fogod tenni, amit én parancsolok! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
Mit merészelsz?! – szűkültek össze Bakuy szemei a dühtől.
Egyébként is, kérdeztem valamit!
Ki vagy?
Szíria hatalmas sejkjének a háremfője, személyesen a boszorkány, de mindenki csak Boszorkának hív húzta ki magát büszkén.
Külön időt fogok szakítani az új háremtagok megnevelésére. Megtanítom, hogyan is kell tisztelni egy feletted állót és miképpen kell viselkedni! Kérj bocsánatot a sejkedtől, amiért megszégyenítetted!–
parancsolta csípőre tett kezekkel.
Miért szégyenítettem volna meg a sejkemet? – kérdezte füstölögve Bakuy, bár mérhetetlen dühét nem mutatta ki, viszont a szemei mindent elárultak.
Bakuy! – csattant fel élesen Zen.
Sajnos, boszorkának igaza van, mivel ezzel a helytelen viselkedéseddel azt bizonyítottad, hogy bármit megtehetsz, még az én jelenlétemben is. Sőt, azt is tükrözted, hogy esetleg gyengekezű uralkodó vagyok fejezte be a mondandóját, mire Bakuy készségesen odabújt hozzá, így jelezve a bocsánatkérését.
Rendben, megbocsátok ölelte át az imádott háremfőjét.
Igazad van, Szíria sejkje! Valóban igazi háremfő boszorka ismerte el őszintén.
Milyen merész! – jelentette ki rekedt hangon Ukita.
Jemen sejkjének háremfője – nézett Bakuyra élesen ha jót akarsz magadnak, akkor engedelmeskedsz boszorkának, mert ő sose viccel magyarázta szigorúan.
Meg kell hagyni, elég bátor vagy, hogy egyenesen a szemébe mertél nézni. Még a legvitézebb harcosaim is a földet szokták bámulni, amikor a háremfőmmel beszélnek. Kedvesem, mennem kell, és várlak
enyhült meg a hangja, mialatt Zenre pillantott.
Miért mondta neked, sejkem, hogy kedvesem? – kérdezte Bakuy, miközben alig észrevehető felháborodottság szűrődött ki a hangjából.
Bevallom, ez nagyon nem tetszik nekem.
Mit képzelsz magadról?!
Tudd, hol a helyed! – méltatlankodott boszorka.
Hogy merészelsz engedély nélkül két hatalmas úr beszélgetésébe beleszólni?
Ha Szíriában volnánk, ezért büntetést kaptál volna! – szórtak villámokat a boszorkány szemei.
Sejkem, hagyod, hogy ez így beszéljen velem? – fúrta Zen szemeibe csábítóan az álomszerűen csillogó tekintetét Bakuy.

 

A sivatag titkai 2. Fejezett

Bakuy ezzel a pillantással mindig le tudta venni a lábáról Zent, akinek a derekát körbefonta a kezeivel,
mialatt szorosan hozzásimult, evvel is fokozva a hatást.
Az igazság az, hogy Bakuy kissé nyögte elkábultan Zen, teljesen megbabonázta a háremfője.
Hogy is mondjam…
Elkényeztettem. Sajnos, régebben történtek olyan dolgok, ami miatt ilyen elnéző vagyok vele.
O értem!
Kérlek, bocsáss meg nekem
Hunyta le a szemeit a boszorkány.
Egy biztos, a háremfőd nagyon érti a dolgát jegyezte meg kissé csípősen, ölbe tett kezekkel.
Semmi baj, boszorka nyögte elaléltan, még mindig Bakuy hatása alatt volt.
Nahát!
Úgy látom, sikerült megkedveltetned magadat boszorkával veregette meg Zen hátát Take.
De most már tényleg menjünk indult el a boszorkánnyal. Zen annyira el volt varázsolva Bakuytól, hogy
egy lépést sem tudott nélküle tenni, így vele együtt, szorosan magához vonva, kísérte ki a vendégeket. A
kapunál ott állt a nagy, fekete ló, amire a távozók felszálltak, a boszorkány ült előre.
Meg kell hagyni, elég nagy ez a ló vette szemügyre a lovat Zen.
Honnan van?
A neve, Dablo felelte boszorka.

Ő az én lovam. Csakis nekem engedelmeskedik. Személyesen a pokol urától kaptam ajándékba, amiért
meggyógyítottam őt.

Zen döbbenten nézett, alig bírta felfogni mindazt, amit a boszorkány mondott. Valóban érdemes az ujja
köré csavarnia a boszorkát, s ha ez sikerül véghez vinnie, akkor nem kell félnie attól, hogy a pokol
martalékává válik, ha esetleg történne vele valami.

Bakuy nem hitte el, amit a boszorkány mondott. Micsoda képtelenség! Ilyet csakis egy gyerek hinne el.
Biztosan ezzel akart boszorka felvágni a sejkje előtt. Úgyis kiderül majd az igazság, hogy ez az egész
pusztán halandzsa. Szíria sejkje is csak azért mondta a boszorkányról, milyen félelmetes, hogy
nagyzoljon.

Minden jót!

Köszönt el Take, s nyomban el is vágtáztak a lóval a sötétségébe, amely úgy nyelte el őket, mint a sivatagi
szárazság után a homok az eső vizét.

Még jó, hogy időben kapcsoltam fújta ki magából a levegőt megkönnyebbülve.

Az biztos, ha hazaérek, úgy megsúrolom magam… fogta a fejét.

Te aztán jól bevállaltad!

Biztos, ezt akarod?

Kérdezte kissé aggodalmasan a boszorkány.

Igen, nincs más választásom.

Elérkezett a nap, amikor Zen beköltözött Szíria csodálatos palotájába. Legutoljára a mindennél jobban
féltett háremét vitte oda.

Zen, Hara, Sen, Take és Szíria új háremtagjai a trónteremben várakoztak boszorkára, aki rövidesen meg
is érkezett.

A boszorkány csodálatos, tengerkék ruhájával s gyémánt ékszereivel teljesen elbűvölte a népet. Kecses,
elegáns mozdulataival igen kihívó öltözéke csillagporszerűen szállingózott.

Zenék úgy érezték, mintha valamilyen varázslatos lénnyel állnának szemben.
Take észrevette a többiek reakcióját. Büszkén lépett oda a háremfője mellé, ezzel is kifejezve azt, hogy ő
igenis hozzá tartozik!

Úgy tűnik, mégis igaz a mendemonda álmélkodott Kain.
Hm, nem olyan nagy valami húzta fel az orrát Bakuy.
Legyetek üdvözölve a sivatag legszebb palotájában!
Köszöntötte kecsesen széttárt karokkal kedvesen az új lakókat a boszorka.
Én vagyok ennek a palotának a háremfője, és hívjatok boszorkának!
Mostantól nekem engedelmeskedtek. Parancsaimat csakis valamelyik sejk írhatja felül. Hatalmas sejk, engedelmeddel távozunk hajolt meg elegánsan Take előtt.
Boszorkát követve, a háremtagok elindultak az új otthonukba, ezt követően Take haladéktalanul a tárgyra
tért. Zennel közölte a saját háremével kapcsolatos szabályokat, miszerint senkit nem tehet a magáévá, s
továbbra is az általa kiszabott törvényeknek megfelelően élnek, ezt természetesen visszafelé is érvényben
tartotta. Miután befejezte a mondanivalóját, megkérte Zent, hogy közölje a boszorkánnyal a háremével
kapcsolatos egyéb és különleges rendszabályokat. A hitvesek esetében minden a régi maradt, azt leszámítva, hogy ezentúl itt kell intézniük Men és Mán ügyeit, Szíria teendőit meg továbbra is boszorka rendezi.
Menjetek lepihenni. Biztosan nagyon kimerültetek pillantott Take Zen hitveseire, akik máris távoztak, a szolgák kíséretében, a szobájukba.
Kedvesem, szeretném, ha üdvözölnéd Szíria legszebb háremét.
Boszorka és a többiek elértek a hárem bejáratához, mire az ott őrködő katonák mélyen meghajoltak, majd kinyitották a hatalmas kaput. A fészek sokkal nagyobbra lett kiépítve, ahol az ott lévők vígan, mit sem sejtve az új jövevények érkezéséről, élvezték az életet.
A meztelen Kira és Hisag a medencénél bolondoztak egymással, mígnem bele nem estek a vízbe. Hika,
Kia meg Hiro épp egy táncot gyakoroltak, míg Nemu, Ichi és So Fong elmerülten szépítkeztek.

Boszorka három tapssal jelezte, hogy rá figyeljenek az ott lévő háremtagok, akik azonnal köré gyűltek.
Ha ezt Zennél tették volna, már rég halottak lennének nézett szúrós szemmel Hisagra Bakua.
Rájuk más szabályok vonatkoznak magyarázta kifejezéstelen hangon a boszorkány, miközben mindenki odaért hozzájuk.
Nahát, kiket hoztál, boszorka? – kérdezte vidáman Ichi.
Remélem, szépek vágta be kissé nyűgösen Hika.
Nem szeretném, ha miattuk elcsúnyulna a háremünk.
Így már minden világos kapott észbe Kira.

Ezért kellett nagyobbra építeni a fészkünket.
Mondd, boszorka, mi folyik itt?
Kérdezte Hiro.
Hol van a sejkem, és mikor jön?
Áh, Hiro, hogy te milyen kis mohó vagy ölelte magához Hirot Hika.
Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy ők itt az új háremtagok. Remélem, hamar összeismerkedtek.

Újoncok, válasszátok ki magatoknak a helyeteket. Ha ez megtörtént, egyetek, igyatok és pihenjétek ki
magatokat tartott egy kis szünetet.
Szeretném bejelenteni, hogy Szíria hatalmas sejkje három nap múlva vendégeket fogad.
Éljen! – kiáltott fel örömében Kia.
Megint ajándékokat kapunk!
És természetesen megint elbűvölhetjük a halandókat, akik istenként tekintenek ránk.
Jaj, ez olyan jó! – szorította magához még jobban Hirot Hika.

O igen szólt a boszorkány.
Nem biztos, hogy az újak részt vehetnek az ünnepségen, ezt még meg kell beszélni a sejkkel mondta ki az
utolsó szót kissé furcsán, nagyon nehezére esett így megneveznie Zent.

Egyetértek a sejkünkkel, szerintem sem lenne jó ötlet jegyezte meg karba tett kezekkel Kia, mivel ők még
újak.

Szeretném látni, hogyan néztek ki, újoncok fürkészte éles tekintettel a fátylas csapatot Hika.
Ha feleannyira vagytok olyan szépek, mint jómagam vagy az én Hiróm, akkor minden rendben
magyarázta fölényeskedve.

Zen háremtagjai csak hallgattak, nem mertek szólni semmit. Nagyon furcsának találták ezt az egészet.
Nem tudták, mi folyik itt, kivéve Bakuát, akivel Zen mindent megosztott.
Gyerünk, vegyétek le a fátylaitokat, újoncok!
Fordult feléjük a boszorkány, mire mindenki levette a fátylát.
A meglepetés nem maradt el. Take háremtagjai döbbent tekintettel néztek, alig hittek a szemüknek.
Bátyám hebegte Kia, mire odaszaladt Bakuához, és szorosan magához ölelte, ami viszonozva is lett.
Egek, már azt hittem, meghaltál.
Jesszus! Zarak kapitány és Kaku! – nézett hatalmas szemekkel Hika.
Ne visíts már! – szólta le unott képet vágva Kain.
Rossz hallgatni téged!

Kain! – nézett elkerekedett szemekkel Kia, azt hitte, álmodik. Könnyei patakokban kezdtek folyni az arcán,
olyan boldognak érezte magát.
Kain! – szakította ki magát Bakua öleléséből, és azonnal Kain nyakába ugrott.
Annyira örülök neked!

Hé, és mi – vágta be kórusban Reni és Higo sértődött hangon, talán nem számítunk?!
Aztán Higóékat is észrevette Kia, s nekik is ugyanaz lett a sorsuk, akárcsak Bakuának és Kainnek, semmisem akadályozhatta meg a meleg fogadtatást. Úgy érezte, ez a nap volt a számára a legszebb,
végrevalahára az igazi szeretteivel lehet.

Áh, amint látom, nem lesz itt gond.
Ennek örülök – súgta csendesen boszorka.
Induljatok, pihenjetek le, újoncok küldte beljebb az érkezőket, ezt követően mindenki elfoglalta a szobáját.
Higo találomra választotta ki a helyét, ám amikor belépett oda, nagyon meglepődött. Nahát, ez hatalmas

és gyönyörű, Bakuának volt ilyen szobája, álmélkodott.
Ez nem is szoba, hanem inkább egy lakosztály adott hangot a gondolatainak Higo.
Vajon, hogyan nézhet ki a háremfőé?
Minden szoba hasonlóan néz ki lépett be Higo lakosztályába a boszorkány.
Az én lakosztályom a főpalotában van, és az is hasonlóképpen néz ki, mint az itteniek. Csak annyival más, hogy nekem ott minden megvan, ami itt megtalálható, például a medence, a pihenő, az öltöző és más
egyebek hadarta gyorsan.
Hú, akkor óriási lehet nézett bambán Higo.
Bakuát kivéve, nekünk nem volt lakosztályunk, mi csak egy egyszerű kis szobában laktunk.
Igen, eléggé hatalmas bólogatott.
Itt nem fogtok nyomorogni, abban biztosak lehettek.

Hát, nem is mosolyodott el.
Van egy olyan érzésem, jó idők jönnek ránk… akadt meg Higo, ugyanis valaki elkiáltotta magát az
udvaron.

Itt van a sejk!
Megjött! – kiabálta vidáman Nemu, aki máris Take nyakába ugrott.
Sejkem, de örülök neked! – csillogtak a szemei az örömtől, ezalatt Sagi, Kira meg Kia megint csak Take nyakában kötöttek ki, míg Ichi és So Fong hátulról csaptak le.
Megvagy! – mondták egyszerre So Fongék, ám a sejk figyelme inkább az előtte álló Hirora irányult.
Hol voltál eddig? – kérdezte kissé mogorván Hiro.

Azt ígérted, ma hamarabb jössz.

Hm, hogy te milyen aranyos vagy, amikor ilyen duzzogó vagy – mosolygott Take, mire az új háremtagok is
kiértek az épületből.
Ti is látjátok? – hebegte Reni.
Ez nem lehet meredt ki Bakua szeme.
Csak képzelődöm!
Nem hittem volna, hogy Take… villant be az a bizonyos szörnyű emlék. Bakua sose felejtette el azt,

amikor Take kegyetlenül megostorozta Hirot, ráadásul a történtek alatt tanúsított szigorú magatartása is
csak még ijesztőbbé tette a helyzetet. Ki hinné, hogy a mindig jámbor Take képes efféle borzalmas
dolgokat is művelni, soha nézte ki volna belőle.

Nem gondoltam volna, hogy még Zennél is kegyetlenebb. Vigyázzatok vele, már benne sem bízhatunk
meg! – figyelmeztette a többieket Bakua.
Várjuk ki a végét. Ő mindig tudja, mit miért tesz magyarázta Hana.
Igaza van Sunak értett egyet Mori.
Én örülök, hogy ide kerültem, így legalább Hiróval lehetek.
Gyere ide hozzám hívta magához Hirot Take.
Most meddig maradsz? – kérdezte morcosan Hiro.
Ahogy látom, Hiro végre összejött Take … vagyis sejkkel javította ki magát Mori.
Előttem sose tudta letagadni, hogy mennyire szerelmes belé nevette el magát.
Nem sokáig – felelte kissé komoran Take.
Sajnos, ez a mai nap nem úgy jön össze, ahogy azt szeretnénk.

És miért?! – csattant fel Hiro.
Talán elfelejtetted, hogy én egy sejk vagyok? – keményedett meg Take hangja, mire Hiro csak
megszeppenten nézett. Ezt látva a sejk, letérdelt, a karjait széttárta, miközben egy kedves pillantást és
mosolyt varázsolt az arcára.

Ha most idejössz, nem fogod megbánni – szólt buja hangon, mire Hiro odaszaladt hozzá, majd
szenvedélyes csókban forrtak össze.
Ne haragudj – szakította meg a csókot Hiro.
Nem tehetek róla, de…

Tudom – ölelte szorosan magához a szerelmét.
Bejelenteni valóm van! – szólt hangosabban a többiekhez Take, majd ezt követően felállt a földről,
miközben Hirot a karjaiba vette.

Mától Zen sejk és jómagam egyesülünk!

Három hét múlva tartjuk meg az esküvőt! – jelentette be a közeljövő változásait, mialatt érezte, hogy a

kedvese megpróbál kiszabadulni a karjaiból.
A szabály a következő – jött elő a semmiből boszorka, mire Zen is előlépett a rejtekéből. Take háremének
tagjai gondolkodás nélkül eltakarták az arcukat, ezzel jelezve, hogy Zent nem igazán akarják látni.

A háremszabályok ugyanazok maradnak mindkét hárem esetében. Zen sejk háremén belül továbbra sem
szabad a közösülés! A két sejk megegyezett abban, amíg valamelyikük meg nem hal, addig nem érhet
egyikük se egymás háreméhez, tehát Szíria hatalmas sejkje nem érintkezhet Zen sejk egyetlenegy
háremhölgyével vagy háremférfijával sem, és ez ellenkező esetben is érvényes. A háremfő szerepét
továbbra is én töltöm be. Aki a parancsaimat megszegi, az büntetést kap, és csak valamelyik sejk írhat
felül engem fejezte be, mire hátralépett kettőt, így Zen mögé került.

Mint hallottátok, néhány napon belül ünnepséget szervezek fogott bele ismét Take.

Valójában ez az ünnepség Zen sejk tiszteletére lesz megrendezve, hogy bemutassam Szíria nemesebbik
alattvalóinak. Suke fordult felé.
Nem szükséges engedned, hogy a háremed is részt vegyen az ünnepségen. Tisztában vagyok vele, hogy nálad nem volt ilyen szokás.
Mennyire érintkezhetnek az alattvalóid a háremeddel? – kérdezte Zen.
Semennyire sem! – jelentette ki határozottan.
Csak nézhetik, csodálhatják és ajándékokkal halmozhatják el őket. Természetesen a fátyol viselete kötelező.

Ebben az esetben engedélyezem a dolgot. Ha már a fátyolnál tartunk… Miért rejti magát előttem a
háremed? – nézett kissé szúrós szemmel Zen az arcukat eltakaró háremtagokra.
Ejnye, nem szép dolog! – szólt a szíriai sejk háremére boszorka.
Levenni a fátylaitokat és a kezeiteket az arcotokról! – parancsolta, mire mindenki eleget tett az utasításnak.
Nahát, boszorka – lépett hozzá közelebb Zen.
Neked is illene levenned a fátyladat – közelített a jobb kezével a boszorkány arca felé, de hirtelen valaki megfogta a csuklóját.

Jobb, ha nem teszed – mondta keményen Take, aki az egyik kezével Hiro karját, míg a másikkal Zen
csuklóját fogta.
Boszorka soha nem fedi fel az arcát, még a hárememnek se. Egyedül nekem mutatja meg a fátylának

titkát. Talán majd neked is megteszi, de amíg élek, addig biztosan nem. Remélem, megérted terült szét egy
halvány mosoly az arcán.
Rendben mosolygott vissza Zen, de legbelül nagyon furdalta a kíváncsiság.
Boszorka, én most elvonulok egy kicsit, addig Zen sejket vezesd a lakosztályába – utasította Take.

Igenis, Szíria hatalmas sejkje! – hajolt meg kecsesen, majd Zennel elvonultak.
Take kissé sietős léptekkel szótlanul haladt, hiroval kézen fogva, egy eldugott pihenő felé. A szerelmét
óvatosan hanyatt fekvésre késztette a pihenőágyon, aztán ő maga is mellé feküdt.

Valamit el kell mondanom – kezdett bele komor hangon Take.

Sajnos, nem sokáig fogok élni, hamarosan meghalok – magyarázta, miközben Hiro szemei a fájdalmas
döbbenettől kimeredtek.
Valakinek vigyáznia kell rátok, hogy életben maradhassatok. Zennél csak nagyon súlyos esetben van

halálbüntetés, ugyanis ő sem akarja a hatalmának jelképét megcsonkítani. Most már megértesz? –
kérdezte érzéki hangon, válaszul egy csókot kapott.
Nem akarom, hogy meghalj – szakította meg a csókot Hiro.
Boszorka sem tud valamit tenni ez ellen? – nyöszörögte.
Nem rázta a fejét Take, aztán magához ölelte Hirot.

Ha lehet, a többieknek erről még ne szólj semmit, csak az esküvő után akarom elmondani nekik.
Hiro úgy érezte, ordítani tudna fájdalmában. Elveszíti hamarosan azt, kit mindennél jobban szeret. Olyan
sokat kellett arra várnia, hogy Takéval legyen. Miért ilyen kegyetlen vele az élet? Mi lesz vele, ha már
nem lehet avval, aki értelmet adott az életének? Bízott boszorkában, hátha mégis talál majd valami
megoldást arra, hogy Take ne haljon meg.

Miután boszorka elvezette Zent a lakosztályába, visszatért a háremfészekbe. Ahogy beért oda, azonnal
keresni kezdett valakit, és az a valaki pont aludt. Gyorsan odament hozzá, majd felébresztette.
Hé, ébredj, Rangi – szólongatta boszorka.
Mit akarsz? – kérdezte álmosan.

Gyere velem – fogta meg Moto egyik kezét.
Oké, rendben mászott ki az ágyból, majd boszorkával egy helyre mentek, ami nem a háremfészek falain
belül volt.

Hova megyünk?
Csit! – utasította csendre Motót a boszorkány.
Mindjárt odaérünk, de előre szólok, csak két órád van – suttogta.
Moto nem szólt többet. Nem értett semmit az egészből. Egy eldugott helyre mentek. Nem sokra rá, el is

értek a célhoz, oda, ahol boszorka rejtélyes barátja lakott.
A boszorkány lassan nyitott be a félhomályban úszó helyiségbe, majd halkan megkérdezte:
Ébren vagy?
Mit akarsz? – kérdezte álmosan és dunnyogva a takaró alatt lévő.
Hoztam neked ajándékot. Fogadd tőlem sok szeretettel! – röhög csélte a boszorkány, azután egy rántással odalökte az ágyba Motót, aki pont a takaró alatt lévőre esett.
Két óra múlva jövök.
Jó szórakozást! – integetett vidáman, aztán ki is ment a szobából.

Hé, mit csinálsz?
Ezt nekem nem szabad! – kiabálta kétségbeesetten Moto.
Gyere vissza… akadt meg, ugyanis a titokzatos alak befogta a száját.
Szia, Rangi!
Rég láttuk egymást kuncogta huncutul a rejtélyes alak, mire a nő szemei kitágultak a döbbenettől.
Most jól megleptelek, mi?
Gin!
Te élsz?!
Az hogy lehet?! – fordította a tekintetét a férfira, aki a szokásos rókamosolyával vigyorgott rá.
Erről nem beszélhetek, elégedj meg annyival, hogy élek.
Gin! – omlott zokogva a nyakába Moto.
Annyira, de annyira örülök neked!
Szeretném, ha erről senki nem tudna, legfőképpen meg Zen – szorította magához a zokogó nőt Maru.
Mialatt Moto és Maru titkon egymáséi lettek, addig Hiro szomorúan feküdt a pihe-puha ágyában, amit

Kira és Sagi nyomban ki is szúrt. A két férfi odament Hirohoz, majd mellé feküdtek.
Mi a baj?
Történt valami a sejk és közted? – kérdezte Kira.
Talán összevesztetek? – faggatózott tovább Sagi.
Nem, semmi!
Csak kicsit féltékeny vagyok hazudta Hiro, hiszen megígérte imádott sejkjének, hogy nem beszél az esküvőig arról, ami köztük szó esett.

Hm, bevallom, nem értem a sejkünket, de van egy olyan érzésem, tudja, mit tesz – jegyezte meg bölcsen
Sagi.
Biztos vagyok benne, ő csakis téged szeret – biztatta Kira.
Gyere, ne gubbassz itt. Menjünk ki, és fürödjünk egy jót kapta fel Hirot az ágyból, aztán Sagival együtt a medencéhez mentek.
Hiro! – pattant ki az ágyából Hika, amikor meglátta Kira karjaiban a komor tekintetű fiút.
Mi történt veled?
Miért vagy szomorú? – aggodalmaskodott.
Semmiség, csak féltékeny – mondta mosolyogva Sagi.

Jaj, kicsikém! – kapta ki Kira karjaiból Hika Hirot, és tutujgatni kezdte.
Nem kell aggódni, majd mi megvigasztalunk.
Fiúk és lányok! – kiabálta el magát, mire egy csomó alvó hárembelit felébresztett, de csak a régi fészek

épületében, mert az új háremtagoké valamivel távolabb lett megépítve.
Mi történt? – mászott elő álmosan Nemu.
Csak nem földrengés van? – jött elő ásítozva Kia, addigra a többiek is Hikáék köré gyűltek.
Hiro nagyon szomorú, mert attól fél, hogy a sejk nem szereti – magyarázta Hika.
A medencéhez tartottunk – szólalt meg Kira.
Gondoltam, hátha jót tesz neki egy kis pancsi.
Utána jöhet egy kis masszázs – folytatta Kia.
Végül a szépítkezés! – jött izgalomba a gondolattól Hika, azzal el is indultak a medencéhez.
Vigyázat! Jövök! – ugrott a vízbe Ichi.
Áh, Sagi! – kiabálta Kira, mert a férfi épp csikizni kezdte a vízben.
Hagyjál, ne csiklandozz! – kiáltozott tovább, erre a medence szélén ülő Hiro elmosolyogta magát, utána azon kapta magát, hogy Ichi a vizet csapdossa rá.
Hé, én is! – úszott oda Kia, utána Hire kíméletlenül lecsapott.
Nem sokkal később a többiek is csatlakoztak a játékhoz. Hika Nemut és So Fongot csapta le vízzel, míg So

Fong Hirót, Kiát meg hit. Hiro pedig Sagit és Kirát bombázta le vízzel. Jó nagy zajt csaptak a nevetésükkel és a kiabálásaikkal. Az új háremtagok csak néztek a ricsajos csapatra.
Bakuát rettenetesen idegesítette a lárma, így odament a medencében zsivajgókhoz, hogy jól leteremtse
őket.

Megtudhatnám, mi ez a hangoskodás?

Fejezzétek be ezt a nevetséges játékot! – szólt szigorúan Bakua, ami kissé meglepte a társaságot.

Hé, mit képzelsz?

Ki vagy te, hogy itt parancsolgatsz nekünk!? – förmedt Bakuára Hika.

Igen!

Jól beszélsz, Jumi! – bólogatott Nemu.

Nem parancsolgathatsz itt! Mi csak boszorkának és a sejkünknek engedelmeskedünk!

Miért teszel úgy, mintha háremfő lennél? – kérdezte rosszallóan Hiro.

Jobban jártok, ha nem húztok velem ujjat, különben Zen sejk megbüntet titeket vágott vissza Bakua.

Ha a ti drága sejketek meghal, ismét én leszek a háremfő, és akkor nem fogom megengedni az efféle viselkedést sziszegte.
Miért halna meg a mi hatalmas sejkünk? – kérdezett vissza mérgesen So Fong.
Hát nem tudjátok?
Take sejk hamarosan meghal, mert az állapota súlyosbodott magyarázta Bakua, mire a többiek megdermedtek, ekkor jöttek rá, miért is olyan szomorú Hiro.
Látom, te is Zen csatlósa lettél – mászott ki a medencéből Hiro.
Undorító vagy! – nézett dühtől izzó szemekkel, majd arcon köpte Bakuát.
Ez meg… mit jelentsen? – háborodott fel a leköpött.
A haragját és a nemtetszését fejezte ki magyarázta komoly hangon Kia.
Ha valami bajunk van a másikkal, akkor leköpjük, mert fizikailag nem bánthatjuk egymást. Ennek a szabálynak a magszegéséért büntetést kapunk, ami tíz nap szobafogságot jelent.

Ez aztán az illedelmes viselkedés, igazi alacsonyrendűi megnyilvánulás! – törölte le az arcát undorodva
Bakua.
Az itteni szokások szerint nem. A nemesek körében is így szokták egymás tudomására hozni a nemtetszésüket – magyarázta tovább Kia.
Ugyanis itt pont a verekedés bizonyul igen illetlen dolognak.
Értem!
Mellesleg örülnék, ha nem meztelenkednél itt nekem – förmedt rá a vízben álló Kiára Bakua.
Szörnyen undorító szokásaitok vannak!
Megyek, szólok Boszorkának! – mászott ki a medencéből Ichi.
Nem vagyok az a sértődékeny típus, de itt nem csak rólam van szó. Elegem van belőled, Bakua!
Kapott magára egy köntöst, aztán egy fátylat tekert az arcára, amit a kezével tartott meg, mivel anélkül nem mehetett ki a fészekből.
Na de, bátyám, miért? – vékonyult el Kia hangja.
Nem értelek, mi olyan rossz van abban, hogy meztelen vagyok?
Hiszen, itt ez a szokás. Megyek a szobámba – mászott ki a vízből megbántódva, aztán elfutott onnan.
Várj, Ruki! – szaladt utána Nemu.
Miattad odalett a jókedvünk!
Ment oda mérgesen Bakuához Hika, aztán leköpte, s ezt követően Hiroval, kézen fogva, távoztak.
Ezt még csúnyán megbánod! – csapta le vízzel Bakuát So Fong, aztán Sagival és Kirával Hiroék után siettek.

Ezt jól megkaptad – ment oda Bakuához Reni.

Ha tudni akarod, egyáltalán nincs igazad, ugyanis Maru sejknél is így éltünk. Ahogy átkerültünk
hozzátok, nem mertünk a régi szokásaink szerint viselkedni. Féltünk, esetleg valami bajunk származhat a
dologból. Ebből is látszik, Zen sejk háreme meglehetősen begyepesedett fajta fejezte be, mire Bakua szó
nélkül visszament a lakosztályába.

Ha lehiggadtál – ragadta meg Higo Bakua karját, ezzel feltartva őt néhány másodpercre, kérj bocsánatot
a húgodtól – nézett bele élesen az üresen csillogó s szürke szemekbe, melyek egy röpke pillanatra
gyilkosan megvillantak.

Ichi meztelen talpaival némán suhant a főpalota felé, a boszorkányhoz sietett, s ahogy odaért, bekopogott
az ajtón, de választ nem kapott. Gondolta, megvárja boszorkát. Váratlanul egy ismerős hang csapta meg
a fülét. Nyomban a hang irányába sietett, miközben a szíve vészesen vert az izgalomtól. A folyosó végén
megpillantotta azt, kit régen látott. Az a valaki nem volt egyedül, ezért inkább rejtve maradt a fal mögött.
Szíve nagyot dobbant örömében, ám amilyen hirtelen jött az öröme, olyan gyorsan tova is tűnt, amikorlátta, hogy a két beszélgető csókban forr össze. Úgy érezte, a szíve darabokra hullott szét. Szemeiből a
kibuggyanó könnyek végigfolytak a szabadon hagyott, szép arcán, mialatt a lemenő nap fényben
megcsillantak. Fátyla helyett a szívén tartotta a kezeit. A levegő mintha megszűnt volna körülötte, a
fájdalomtól szinte fuldoklott. A látvány teljesen kómába ejtette, melyből csak egy hang tudta kizökkenteni.

Ichi, mi történt? – lépett oda a boszorkány, aki nagyon elképedt a látottakon, hiszen nem volt mindennapi
látvány a mindig mosolygó macskanőt sírva látni. Óvatosan magához ölelte az immár néma sírástól
reszkető nőt.

Gyere, itt nem maradhatsz – fogta meg Ichi fátylát, és visszatakarta az arcát.

Fogd szépen a fátylad, így nem láthatnak meg – mondta kedvesen, miközben lassan visszaindultak a
háremfészekbe.

Mindenki dermedten nézte a meggyötört Ichit, nem hittek a szemüknek. Még soha nem látták őt ilyennek.

Mi történt? – szaladt oda elsőként Hiro.

Mi baja? – kérdezte aggódva So Fong.

Magam sem tudom – rázta a fejét boszorka.

Talán, ha megnyugszik, elmondja.

A boszorkány egy nyugtató teát adott Ichinek, amitől hamar el is aludt.

Boszi, kérdezhetek valamit? – lépett be Nemu Ichi lakosztályába, mire a boszorkány csak bólintott.

Igaz, hogy a sejk meg fog halni?

Ezt honnan veszed? – nézett nagyot.

Ruki bátyja mondta. Valójában Bakua ellenszenves viselkedése miatt akart megkeresni téged –
magyarázta panaszosan.

Elég lekezelő volt, sokakat megbántott, legfőképpen Rukit. Nagyon csúnyán beszélt a húgával.

Ne is mondj többet – állt fel bosszúsan a boszorkány. Sietős léptekkel ment Bakuához, akit az ágyában
fekve talált meg.

Bakua! – szólította meg kemény hangon.
Mit műveltél?
Már az első nap csinálod a bajt?
Ennek nem lesz jó vége!
Még egy ilyen húzás, és az ostorommal fogok rajtad végighasítani!
Hamarabb büntetnek meg téged, mint engem – ült fel az ágyon Bakua, mialatt a hangja érzelemmentesen csengett.
Zen sejk ellen nincs esélyed, a lidércei mindenhol ott vannak.
Megtanítom neked, hogy a feletted állót tiszteld – varázsolta elő az ezüstszínűen izzó ostorát. Boszorka

könnyed mozdulattal lesújtott, de nem Bakuára, csupán a nyakában lógó gyémánt ékszert vágta ketté.
Látod, még a gyémántot is játszva szétvágja – mondta csendesen s zavartalanul.
Ha téged találtalak volna el, akkor… vetett ördögi pillantást Bakuára a boszorkány, mialatt a kezében lévő fegyver semmivé foszlott.
Még egy ilyen, és megbüntetlek! – sziszegte fenyegetően, majd távozott.
Bakua nem tudta, mit is reagáljon erre. Nem hitte volna, hogy boszorka tényleg igazi varázserővel rendelkezik.
A nap aranyló sugarait a hold ezüstös fényei váltották fel. A tengerszínű égbolt a csillagokkal díszített
sötétséggé változott. A teliholdas félhomályban egy árnyék bontakozott ki, amely a háremfészekbe tartott.

A katonák szó nélkül továbbengedték az árny tulajdonosát, aki az egyik háremtag lakosztálya felé
lépkedett.
Ichi, a fejét a térdére hajtva, az ágyon kuporgott, képtelen volt aludni. Ahogy észrevette az árny tulajdonosát, a szemeiből könnyek buggyantak ki, amelyekről az erkélyről beáramló holdfény csillogóan visszaverődött.

Miért árultál el?

Válaszolj, Hara Suke! – nyögte keserves hangon.

Láttalak! – folytak patakokban a könnyei.

U! – vakarta fejét Hara.

Arra nem gondoltál, hogy nem önszántamból cselekszem, hm? – nézett a könnyektől áztatott szemekbe.

Ichi nem csinált semmit. Valahogy nem tudta, mit kellene tennie vagy mondania.
Hara leült az ágyra, majd gyengéden végigsimított a könnyes arcon. Kezei a remegő vállakra
vándoroltak, a selymes ruha pántjait lecsúsztatta róluk. A bársonyos, lófarokba kötött hajat óvatosan
bontotta ki, amely Ichi egész hátát ellepte, akárcsak az éjszakai eget a csillagok.

Ichi a térdeit leeresztette, így a ruhától teljesen megszabadult. Meztelen teste nyíló rózsaként tárult Hara
elé, aki vágyakozó tekintettel végigpásztázta őt.

Lassan közeledtek egymáshoz az ajkaik, majd hosszan, lágyan élvezték egymás ízét.
Hara megragadta a nőt a derekánál, és az ágy szélére húzta, mialatt letérdelt elé.
Ichi szétterpesztette a lábait, hogy a másik teljesen hozzá tudjon simulni.
A csók vad és szenvedélyes lett. A kezeik szorosan egymás testére fonódtak. A levegő forróvá, szinte fullasztóvá vált körülöttük. Mindketten úgy érezték, megváltás érte őket. Végre szabadjára engedhették az igazi érzéseiket és az eddig elfojtott vágyaikat. Nem csak a testük, de a lelkük is eggyé forrt.
Másnap Ichi szája állandóan fülig ért. Mindenki szájtátva nézett a rá, nem értették, mi lelte őt, hiszen
előző nap nagyon úgy tűnt, hogy mély depresszióba esett.

Oru, mi történt tegnap, hogy olyan szomorú voltál? – kérdezte So Fong.

Remélem, most már elégedett vagy – jelent meg a semmiből boszorka.

Mi? – nézett bambán Ichi.

Hogy jöttél rá?

Jaj, ne csináljátok!

Én is tudni akarom! – kíváncsiskodott So Fong.

Majd később elmondunk mindent, de most gyakoroljunk.

Figyelem! – kiáltotta a boszorkány, mire az összes hárembeli köré gyűlt.

Ideje készülni az ünnepségre! Oru, Ruki, Hiro, Umi, Nemu, Zuru, Huu, So és én fogjuk a táncokat betanítani – szólt Zen háremtagjaihoz.
A háremtagok lázasan gyakoroltak az ünnepségre, amikor váratlanul a két sejk látogatást tett náluk.
Hiro nyomban a sejkje nyakába ugrott, nem sokkal később a többiek is csatlakoztak hozzá.
Csak nyugalom, mindenkinek jut belőlem – ölelte meg Kiát Take.
Hm, látom, a szigorúságod meghozza a gyümölcsét – jegyezte meg kissé irigykedve Zen.
Bizony, kell a szigor, mert különben nagyon neveletlenekké válnak – magyarázta jókedvűen Take, miközben So Fongot és Ichit karolta át.
Halljam, jók voltatok, kincseim?
Igen! – felelték kórusban Szíria sejkjének háremtagjai.
Ha már jók voltatok, akkor ajándékot is kaptok vett elő egy nagy dobozt, amiben finom csokoládék sorakoztak.
Sejkem, igaz a hír? – kérdezte csokival teli szájjal Kia.
Igaz, hogy nagyon beteg vagy?
Sajnos, igen – felelte komoran.

Viszont nem szeretnék erről beszélni – nézett mindenkire Take, mire csak bólogatásokat kapott válaszul.

Helyes!

Igazán üdvözölhetnétek a sejketeket – jegyezte meg komoran Zen, miközben végignézett a háremén.
Bakua tisztában volt vele, hogy Zen csakis őt akarja, így odament hozzá.
Hm, Bakua, tudtam, hogy nem kell csalódjak benned ölelte át pótolhatatlan kedvencét, aki készségesen bújt az ölelő karjaiba.
Eljött az ünnepség, ahol minden meghívott jelen volt. A trónterem a legszebb virágokkal lett feldíszítve. A finom ételek és italok egy hatalmas, hosszú asztalon várakoztak arra, hogy elfogyasszák őket. A zenészek
is muzsikálásra készen álltak. Egyedül a két sejk és a hárem hiányzott még.
Elsőként Take lépett be a trónterembe. Az arca rejtve volt, a csadort már inkább megszokásból viselte.

Lassú, kimért léptekkel haladt az uralkodói székéhez, ami valójában hatalmas, selymes párnákból állt.
Légy üdvözölve, hatalmas sejk! – köszöntötték mélyen meghajolva Szíria urát a főnemesi alattvalók.
Üdv, alattvalóim! – köszöntötte a főnemeseket Take.
Szeretném bemutatni Szíria hatalmas sejkjének jövendőbeli hitvesét. Kérlek, fáradj beljebb, Zen sejk!
Mindenkit üdvözlök! – lépett be a trónterembe Zen a háreme és a hitvesei kíséretében.
Légy üdvözölve nálunk, Zen sejk! – kiáltották a főnemesek.
Zen végighaladt a háremével és a hitveseivel a termen keresztül. Take mögött foglaltak helyet.
A meghívott vendégnek ámulattal nézték Bakuát, aki Zen ölében foglalt helyet. Tiszta fehérben és gyémántban káprázott. Ébenfekete tincsei lágyan meglibbentek minden lépésénél. Sötétszürke szemei
igézően csillogtak a gyertyák s a fáklyák fényeiben. Mozdulatai, a ruhának és az ékszereknek is
köszönhetően, olyan hatást keltettek mindenkiben, mintha valami álomba csöppentek volna.

Odanézz!
Hát mégis igaz!
Zen sejk háremfője tényleg olyan, mint valami álom – súgta egy fekete szakállas férfi a mellette ülő, bajszos öregúrnak.
Használd már a fejedet!
Itt a boszorkány a háremfő – morogta vissza a bajszos öregúr.
Mielőtt megkezdenénk az ünneplést, szeretném, ha elmondanátok a kéréseiteket és a közlendőiteket – mondta Take.
Szeretném, ha elvarázsolna minket a sivatagi álom szólalt fel elsőként a fekete szakállas férfi.
Nem okozna gondot, ha egy kicsit közelebbről megcsodálhatnám őt?
Menj, Bakua!
Vonulj szépen végig a vendégek előtt! – utasította Zen.

Minden főnemes csodálattal, ámulattal nézett Bakuára. Nem tudták eldönteni, hogy az előttük végigvonuló halálisten álom vagy valóság.
Mondták már neked, hogy olyan vagy, mint egy álom? – dicsérte meg Bakuát a párnák között pihenő
fekete szakállas férfi.

Bocsáss meg, Szíria hatalmas sejkje, de hol van a háremed? – kérdezte egy ősz szakállas öregúr, mire

Hiro váratlanul megjelent a trónteremben.
Adjunk hálátAllah istenünknek, hogy velünk lehet a tűz óceánjának gyémántja! – kiáltotta el magát, majd
mindenki fejet hajtott Hiro előtt.

Gyere, gyere, drága gyémántom, hadd csodáljam meg a szépségedet – intette oda magához.

Fogadd el az ajándékomat akasztott egy gyémántfüzért Hiro nyakába az ősz szakállas öregúr, de közben
vigyázott arra, hogy ne érjen hozzá.
Jutalmul táncolok neked – szólalt meg Hiro.
Sajnos, fájó szívvel veszem tudomásul, hogy a másik nagy hódolóm, immár nem a hódolóm – nézett dühösen Bakuára.
Kérlek!
Alázatosan kérlek, bocsáss meg nekem! – hajlongott a fekete szakállas férfi.
Nekem te vagy az első múzsám!
Nem gondoltam volna, így megsértettelek azzal, hogy mást is megcsodáltam.
Talán még nem késő, hogy kiengesztelj – sóhajtott Hiro, aki valójában Bakuát akarta megalázni, amiért a legutóbb megbántott mindenkit, főleg Kiát.
Köszönöm!
És hoztam neked ajándékot is – nyájaskodott a fekete szakállas férfi, miközben elővett egy gyémántokkal díszített, fehér színű kendőt, amit aztán Hiro nyakába tett.
Nagyon szép, köszönöm! – nézett diadalmasan Bakuára.
Ha lehet, te most távozz innét, Bakua, mivel most az én táncom jön – gonoszkodott Hiro.
Bakua sértődötten visszament Zenhez, ezalatt a zenészek elkezdtek muzsikálni.
Hiro méregzöld színű ruhát viselt. A fehérarany ékszerei csillogó smaragdokkal a zöld színű gyémántokkal voltak kirakva. Gyors, pörgő táncot lejtett a parketton, amit a főnemesek ámuldozva nézték.
Amikor befejezte az előadását, mindenki hangosan ujjongott és tapsolt. Végighallgatta a dicséreteket, és
átvette a nekiszánt ajándékokat. Elégetetten lépkedett oda Takéhoz, akinek az ölében foglalt helyet.

Nagyuram, egy kérésem volna – szólalt fel egy kopasz férfi.
Érdekes az a vörös szépség – szúrta ki magának Renit.
Szeretném közelebbről megpillantani – bazsalyog. Reni végigvonult a vendégek előtt, akinek a ruhája és az ékszerei pont a haja színéhez passzoltak.

Felelj hát!
Eredeti a hajszíned?
Igen – felelte tömören Reni.
Szép vagy, és nagyon jól áll neked ez a testfesték nézte Reni tetoválásait a kopasz férfi.
Olyan vagy, akár egy tigris – udvarolt Reninek.
Ezek is igaziak. Rajtam minden eredeti – mondta büszkén Reni.
Micsoda különlegesség! – csapta össze a kezeit a kopasz férfi, amikor Ichi váratlanul belibbent a trónterembe.
Hohó, kit látnak szemeim! – csorgatta a nyálát a nő láttán.
Légy üdvözölve, macskák királynője!
Reni eközben visszament a többiekhez, akik ledöbbenve, bambán nézték az eseményeket.
Ichi narancssárga ruhája kissé kihívó volt. Arany ékszereit macskakövek díszítették. Lassú, erotikus táncával a főnemeseket magánkívüli állapotba juttatta, olyanok voltak, mint akik jól bekábítószereztek. Az
előadás után átvette az ajándékait. A hódolói annyira bezsongtak tőle az ajándékozás során, hogy
majdnem egymásnak estek. Az ősz szakállas öregúr éppen át akarta nyújtani a neki szánt ékszerdobozt,
ám a másik nagy csodálója megakadályozta ebben.A kopasz férfi előre furakodott, majd átadott neki egy
aranyszínű fejdíszt. Az ősz szakállas öregúr dühében majdnem nekirontott az elé tolakodónak. Még
mielőtt bármi is történhetett volna, egy egészen fiatal férfi közbelépett s lenyugtatta az egymással
marakodó főnemeseket.

Milyen népszerű a háremed, Hiro – szólalt meg színtelen hangon Zen.
Azért neked sincs okod panaszra, hiszen már megcsodálták a háremed néhány tagját.
Hol van a lángoló homoktenger pávája? – kérdezte egy sötétbarna bajszos férfi, nem sokkal később Hika

illeget be a trónterembe.
Szép estét, drága halandóim!
Remélem, szép ajándékokat hoztatok nekem, mert ha nem, akkor bizony nagyon szomorú leszek adta elő magát Hika, aki sötétlila ruhát hordott, emellett szebbnél szebb violaszínű gyémánt ékszerek s pávatollak ékeskedtek rajta.
Hé, mekkora arca van ennek – jegyezte meg epésen Reni, eközben a főnemesek a táncoló Hika elé
borultak.

Azt hiszi, ő a valaki?
Reni!
Tudod, Hika valóban fontos személy – súgta Take, de nem nézett rá.
Ő a hatalmam egyik jelképe. Nagyon hasznos tud lenni a háremem, ha valamire szükségem van fogta meg

Zen kezét ennél a mondatnál, mivel ezt már inkább neki szánta, mintsem Reninek.
Hm, így már világos, miért ereszted a háremed a nemesebbik halandóid közé.

Zen legbelül egyre jobban kezdte elismerni Take leleményességét, de továbbra sem állt el a valódi
szándékától.
Ezt észben fogom tartani.
Az ajándékokkal megrakott Hika után Kira és Sagi következett.

Végre!
A Nap gyermeke és Szíria fekete rózsája is elkápráztathat minket! – emelte a magasba a poharát egy
fekete bőrű, körszakállas férfi.

Allah velünk van, hisz e csodás isteneket nekünk adta!
ÉljenAllah! – zengték a főnemesek.
Éljen, Szíria sejkje!
Éljen a boszorkány! – hallgattak el, ezt követően lágy muzsika csendült fel.
Kira és Sagi megkezdték közös, szenvedéllyel teli táncukat, amelynek a befejeztével átvették az ajándékaikat. Fekete színű gyémánt ékszereik és öltözetük teljesen egyformák voltak.

So Fong vérpezsdítő, pörgős előadása követte Sagiékat. Halvány rózsaszínű ruháján pink színű kövek
csillogtak. Az ékszerei fehér és rózsaszín zafír kövekből készültek.
Gyere hozzám, Allah angyala – intette magához a kopasz férfi So Fongot, aki egy doboz csokoládét és drágakövekkel kirakott kardíszeket kapott.
O, imádom az édességeket! – pirult el So Fong, akit további ajándékokkal árasztottak el a hódolói.
Köszönöm!
Az ártatlanok istennője! – kiáltotta egy fiatal, sötétbarna hajú férfi, amikor Nemu megjelent.
Járd el nekünk égi táncodat!
Nemu készségesen táncra perdült, miközben a mélykék s igen visszafogott ruhája lágyan lebegett ide-oda.

A pillangó formájú, fehérarany fejdísze és az ékszerei kék zafír kövekkel voltak kirakva. Végigtapsolták a főnemesek az előadását, annak ellenére, hogy ártatlansággal, mintsem szenvedéllyel teli volt.
Kia suhant be a trónterembe az ajándékokkal elhalmozott Nemu után. Apró holdkövek sziporkáztak a
halványkék ruháján. Az ékszerei ugyanolyan drágakövekből készültek, mint amilyenek az öltözetét
ékesítették.

Szép estét kívánok! – mosolygott rá a vendégekre Kia.
Neked is szép estét, sivatagi sark csillag– mosolygott rá a bajszos öregúr.
Hoztál nekem nyuszit? – kérdezte ártatlanul. A bajszos öregúr nyomban átadott Kiának egy dobozt, amiben két hófehér kisnyulacska szunyókált békésen.

O, de szépek! – csillogtak a szemei az örömtől. Kia mindent beleadott a táncába, amit a halandó nép
tapssal és elismeréssel fogadott.
Érezzétek magatokat jól! – csatlakozott a többiekhez az ajándékokkal megpakolt Kia.

Milyen voltam, sejkem? – kérdezte.
Csodálatos!
Teljesen elbűvöltél mindenkit! – dicsérte meg Kiát Take, miközben maga mellé ültette őt.
Népem, kezdjük hát az ünnepi lakomát!
Hatalmas sejk, hol van a sivatag boszorkánya? – kérdezte a kopasz férfi.
Sajnos, ma nem lehet itt – felelte Take.
Halljátok, emberek, ez szerencsétlenséget jelent! – kiáltott fel rémülten egy vörös szakállas, kopasz öregúr.
Ah, sivatag boszorkánya, merre jársz?
Allah, kérlek, küldd ide mihamarabb őt, hogy szerencsével térjünk haza!
Milyen bolond egy nép – morogta lenézően Bakua.
Fáradt vagyok!
Mit képzelsz magadról? – förmedt Bakuára Hika.
Így nem beszélhetsz a rajongóinkról!
Ha a népet szidod, azzal a sejkünket is sérelmezed, úgyhogy fogd be!
Nagy a szád!
Vigyázz, mert még valaki kárt tehet a tollaidban – fenyegetőzött Bakua.
Ágrólszakadt jöttment! – fortyant fel.
Tudod, kivel beszélsz?
Nincs olyan lény e világon, akinek én ne kellenék! Emellett, Szíria hatalmas sejkje és a sivatag boszorkánya sokat köszönhet nekem és a társaimnak.
Jól beszélsz, Yumi! – helyeselt Hirou.
Ugyan, ki akarna téged a sejkeden kívül, Bakua?
Ráadásul neki is csak a vágyai kielégítésére vagy elég, semmi többre! – alázta meg végérvényesen

Bakuát.
Ezért még számolunk! – sziszegte visszafojtott dühvel.
Megmutatom… akadt meg Bakua, ugyanis valaki nagy, lendületes mozdulatokkal beviharzott a trónterembe.
Az a valaki személyesen Boszorka volt, aki nagyon kihívó, tűzpiros ruhában volt, s vörös színű gyémántok
ragyogtak rajta. Egyik kezével intett a muzsikusoknak, hogy zenéljenek. Varázserejét és akrobatikus
mozdulatait felhasználva hihetetlen hastáncot adott elő, amely teljesen elbűvölte a főnemeseket. Amint
befejezte a táncát, mindenki ujjongott. A csodálói megszámlálhatatlan mennyiségű s csodás ajándékokkal kedveskedtek neki.
Allah legnagyobb, legszebb ajándéka!
Alázatosan kérünk, áldj meg minket, hogy a szerencse utunkba térjen! – kérlelte megbabonázva a kopasz férfi.
Áldásom rátok! – tárta szét a karjait a boszorkány, utána a sejkjéhez ment.
Hiro a mosdóba indult, ám Bakua utána eredt. Azt hazudta Zennek, hogy ki szeretne menni a friss levegőre, mert rosszul érzi magát. Mindenképpen bosszút akart állni a megaláztatásért. Amikor utolérte Hirot, megragadta az egyik karját, maga felé fordította, majd pofon vágta őt.
Hiro visszaütött Bakuának. Nem fogja hagyni magát, főleg meg nem egy olyannak, aki a legnagyobb
ellenségének a szeretője.

A végén mindketten a földön kötöttek ki, miközben egymást marcangolták.

Sajnos, előre tudtam, hogy gondok lesznek veled – nézett dühös szemekkel Bakuára a boszorkány, akivel a
két sejk is ott volt.
Nem érdekelsz! – pattant fel Bakua a földről.
Nem félek tőled és a sejkedtől! – kapott a fejéhez hirtelen. Érezte, hogy a talaj eltűnik a lába alól, ezután minden elsötétült körülötte.

Zen tudta, mi történik, így nyomban elé állt a dolognak. Mielőtt még Bakua földet ért volna, időben
elkapta őt.
Sürgősen beszélni akarok veled a szobámban, Hiro – sóhajtott fel gondterhelten Zen.
Boszorka, kérlek, segíts nekem vette a karjaiba a félájult Bakuát.
Szeretném, ha vigyáznál rá, amíg Hiroval megbeszélem a történteket – nézett a boszorkány bosszús szemeibe.

Rendben, de előtte szólok a háremtagoknak, hogy szórakoztassák a vendégeket egyezett bele boszorka,
majd sietve elviharzott.
Kicsim, most menj vissza szépen a háremfészekbe térdelt le Take a földön ülő Hiro elé, és gyengéden végigsimított az ujjaival a remegő ajkain.
Nagyon meg fogsz büntetni? – kérdezte halkan Hiro, válaszul egy rövid csókot kapott.
Sajnálom! – súgta megbánóan, ezután futva távozott.
Zen gyorsan megjárta az utat Bakuával, aki addigra már teljesen észhez tért. Óvatosan letette a puha ágyra a kedvesét, utána jól körbevizsgálta őt, hogy Hiro nem-e tett benne kárt, szerencsére csak néhány
karcolása lett. Meglehetősen dühös volt, amikor megtudta, hogy miért támadt Hirora, Bakua. Egyáltalán
nem tetszett neki, hogy az imádott szerelmét megalázták. Micsoda egy csürhe népség Take háreme!
Sajnos, még nem büntetheti meg Hirot és a csatlósait, mivel még nem ő rendelkezik felettük, de ez már
nem sokáig fog tartani.

Bakuának nem igazán tetszett az, hogy a boszorkánnyal kell maradnia, ameddig a sejkje vissza nem tér
hozzá. Nagyon utálta boszorkát, mert mindig csak parancsolgatott neki. Nagyon bízott Zenben, hogy a
történteket illetően az ő javára hoznak majd döntést.

Valamivel később a boszorkány is megjelent Bakua lakosztályában, eközben Zen elindult Takéhoz. Még
mindig dühös volt, amit megpróbált nem kimutatni.
Mit képzel magáról Bakua, azt hiszi bármit megtehet?

Valamit ki kell találnia, hogy ilyesmi többet ne forduljon elő.
Mondták már neked, Bakua, hogy amit a nagynak lehet, azt a kicsinek nem? – kérdezte élesen a
boszorkány.

Milyen furcsa… kalandozott vissza a múltba a gondolataiban Bakua, amikor még igazi halálisten volt.
Régen ezeket a szavakat gyakran használtam.
Meglehetősen felhős volt az ég a tiszta lelkek városa felett, akárcsak a hatodik osztag tagjainak a hangulata is. Feszült légkörben végezték a munkájukat, mivel az újdonsült kapitányuk nem éppen kedves
személyisége meglehetősen kellemetlenné tette a munkahelyi légkört.
A kapitányi irodában Bakua ült, mialatt várt valakire.
A csöndet kopogás zaja szakította félbe.

Bejöhetsz! – adott engedélyt a belépésre Bakua.
Az ajtón egy barna, rövid hajú lányka lépett be. Barna szemei a szemüvege mögött félénken csillogtak.
Meglehetősen alacsonynak bizonyult, még Bakua válláig sem ért fel.

Jó napot! – hajolt meg a lány.
Mit parancsol? – egyenesedett ki.
Mivel engedély nélkül elhagytad a helyed, ezért megbüntetlek – mondta fagyosan Bakua.
Remélem, a továbbiakban megtanulod, hol a helyed!
Sajnálom!
De muszáj volt hajtotta le a fejét.
Nem tűröm, hogy egy semmirekellő, ronda béka ellentmondjon! – csattant fel.
Na de, mi köze a kinézetemnek ehhez az egészhez? – kérdezte megbántódva a lány.
Egyébként sem szokás a munkát a magánélettel keverni, ráadásul ez nem volt éppen illedelmes dolog – mondta kissé felbátorodottan.
Mondták már neked, hogy amit a nagynak lehet, azt a kicsinek nem?
Bakua és Hiro végül nem kaptak büntetést, Zen és Take megállapodtak abban, hogy most kivételesen szemet hunynak az engedetlen viselkedésük felett.

Zen elmesélte Takénak, hogy régen Sen milyen szörnyű dolgokat tett Bakuával, és hogy az elszenvedett
történtek után súlyos gondjai lettek az idegeivel.
A két sejk visszament az ünnepségre, ahol az összes hárembeli vígan szórakoztatta a vendégeket. A mulatozás nagyon hamar ért véget, ugyanis Zen és Take a szerelmükkel akartak lenni.

A háremtagok boldogan és elégedetten tértek vissza a háremfészekbe. Nem bánták, hogy a két sejk
hamarabb vetett véget az ünnepségnek, mivel egymásra is időt akartak szakítani.

Boszorka sejtette, hogy Zen háremtagjai mire készülnek, így utánuk ment, és figyelmeztette őket, hogy a
sejkjük a fészekben tölti az éjszakát.

Zen háremtagjai kissé bosszúsan reagáltak a hírre, de azért örültek, hogy boszorka figyelmeztette őket.
Viszont nagyon meglepte őket az, hogy a boszorkány tisztában van a szabályszegéseikkel, ráadásul még
segít is nekik. Ebből rögtön rájöttek, hogy újabb segítőtársra találtak, és nem is akárkire, egy igaziboszorkányra. Így már világossá vált a számukra, hogy Take háremtagjai miért is tisztelik és szeretik
annyira boszorkát.

Szíria palotáját a reggeli napfény aranyló sugarai arannyá varázsolták. A hárembeliek elég hamar
ébredtek, mivel a kielégületlen vágyaik miatt már nem bírtak tovább aludni. Ahogy Zen kitette a lábát a
háremfészek kapuján, a ketrecbe zárt vágyak azonnal kitörtek. Igaz, voltak, akik nem élvezhették a testilelki
örömöket.

Hika kissé rosszkedvűen vonult el egy tó melletti, elhagyatott, csendes helyre. Lassú léptekkel haladt.
Elmondhatatlan vágyat érzett egy olyan férfi iránt, akit azóta akar, amióta a tizenegyedik osztaghoz
csatlakozott. Sokszor próbált a kiszemeltje kedvében járni, de mindhiába, ez rettenetesen elkeserítette.
Igazából sosem tudta, hogy álmai pasija a nőket vagy a férfiakat szereti-e, szíve mélyén mindig is
reménykedett abban, hogy a saját neméhez vonzódik. A tó partján elterült a selymes fűben, majd az
ábrándosan csillogó tekintetével a kék eget kezdte fürkészni. A reggeli szellő kellemesen csiklandozta az
arcát, mialatt lassan elszenderedett. Álmában egy csodálatos virágoskertben járt, ahonnan valami vagy
inkább valaki visszaragadta a valóságba. Szemeit továbbra sem nyitotta ki. Az ismeretlen gyengéden
cirógató ajkai kellemes és forró érzéssekkel töltötték el minden egyes porcikáját. Nem érdekelte, ki az.
Úgy gondolta, hagyja magát, mert végre akad valaki, aki csak egy kicsit is törődik vele. Kezeit ösztönösen
megemelte, majd átkarolta az ismeretlen derekát.

Miért nem akarod kinyitni a szemed? – kérdezte suttogva az ismeretlen, majd a karjaiba vette Hikát.

Te? – pattantak ki Hika szemei.

Azt hittem, hogy valaki más.

Miért…?

Most pofázni vagy dugni akarsz?! – förmedt rá kissé Hikára.

Eressz! – visította mérgesen Hika, miközben az őt tartó karok közül kiszakította magát, majd a fészek felé
vette az irányt, de még mielőtt meglépett volna, a karjánál fogva vissza lett rántva.

Engedj! – ellenkezett, de nem tudott, mert a fogva tartója szorosan magához ölelte és szenvedélyesen
megcsókolta őt.

Engem nem lehet csak úgy megdugni! – súgta, ezalatt próbált kiszabadulni, de mindhiába.

Nem!

Örökre az enyém vagy!

Akkor nem egy éjszakáról lenne szó?

Ne légy hülye! – dörmögte kéjesen, mialatt a másik hajába túrt, majd letépte róla a ruhát.

Megvesztél?! – sipákolta Hika, amint lekerült róla a ruha, azonnal a karjaiba vette a fogva tartója, és a

tó felé vették az irányt.

Igen, már nagyon régen – morogta megvadultan, majd beleharapott Hika ajkaiba, de nem annyira, hogy
az fájjon neki.

Mostantól csakis az enyém vagy! – jelentette ki, miközben belegázoltak a tóba.
Hika e szavak hallatán tudta, nem kell félnie a csalódástól, így hagyta magát az eluralkodó vágyaknak,
melyek nem csak a másik félben tomboltak, hanem benne is.

Ah!A tied vagyok, Zaraki!

Mialatt mindenki a vágyai beteljesítésre törekedett, boszorka még javában aludt, csak délután ébredt fel.
Nem sokkal később az ajtója előtt Sasa és Moto emír kért bebocsátást.
Elnézést kérünk a zavarásért, bemehetünk? – szólt először Moto emír.
Az esküvői teendőkkel kapcsolatban lenne némi elintéznivaló – folytatta Sasa emír.
Engedélyt adok a belépésre – válaszolta hidegen boszorka.
Két héten belül kell elkészülni mindennel, és addig rengeteg dolog van még hátra – magyarázta, miközben a két emír belépett a lakosztályába.

Boszi! – szaladt be Hirou, majd nyomban a nő nyakába ugrott. Boszorka a lendületes üdvözlésnek
köszönhetően elvesztette az egyensúlyát, és az ágyra huppant a támadójával együtt.
Zara tisztára megőrült – morogta kelletlenül Hiro.
Az egész úgy kezdődött, hogy Hika bejött hozzám fogott bele, miközben felült a nő ölében.
Amikor meglátta, hogy egymás mellett fekszünk az ágyamban, rögvest rám förmedt, és… és kizavart a saját lakosztályomból!
Ráadásul Hika az egészet végigröhögte – mondta dühösen.
Értem!
Kelt ki az ágyból Hiroval együtt a boszorkány.
Ti várjatok meg itt fordult a két emírhez, mielőtt ki nem lépett az ajtón. Hiro lakosztályába belépve egyből meglátta Hit és Hikát, akik elmélyülten enyelegtek.
Mi folyik itt?! – kérdezte szigorúan, mire a két férfi szétugrott.
Halljam!
Különben szigorú büntetés lesz a vége!
Hi csak egy kicsit féltékeny volt – nézett nagy szemekkel Hika.
Egy kicsit?! – háborgott Hiro, aki boszorka mögött állt.

Az még hagyján, hogy rám förmedt, de még a szobámból is kizavart, ráadásul most is itt hancúroztok!
Pontosan! – bólogatott a boszorkány.

Milyen dolog az, hogy valakit kizavarnak a saját szobájából?
Ráadásul még van képetek itt romantikázni?
A tetejében, Szíria hatalmas sejkjének imádott kincsét sértettétek meg!
Ha ezt megtudná a sejk, szigorúan megbüntetne titeket! – sziszegte mérgesen.
Büntetésből három napig nem hagyhatjátok el az épületet!
Micsoda?! – ült fel indulatosan az ágyban Hi.
Igenis! – szólt közbe engedelmesen Hika, bár látszott rajta, hogy nagyon nem tetszik neki a dolog.
Hi! – fordult felé.
Egy valamit tanulj meg!
Itt a Boszi a főnök, és neki senki nem mondhat ellent, ráadásul sokkal tartozunk neki.
Szeretném, ha többet nem jönnél a közelembe, Hika – mondta nyugodtabb hangon Hiro.
Nincs szükségem felesleges vitákra!
Szerintem is ez a helyes – bólogatott boszorka.
A szeretőd meglehetősen féltékeny típus, úgyhogy ezt tudasd mindenkivel, Hika. Ha továbbra is gondok keletkeznek ebből, nem lesz jó vége!
Igenis!
Mielőtt a boszorkány távozott a lakosztályból, még egy utolsó szigorú pillantást vetett a párosra. Sietve

halad előre hangtalan lépteivel. Már majdnem kiért az épületből, amikor nekiütközött valakinek, Bakua
volt az. A karambolnak”köszönhetően hanyatt vágódott, míg a másik szilárdan állt. Nyomban felült, s már
épp le akarta szidni a férfit, de amikor ránézett, elállt a szeme-szája.

Bakua úgy nézett ki, mint akit megerőszakoltak, a nyakán, a vállain, a karjain meg a hátán vörös foltok,
harapások és karmolások éktelenkedtek. Egyedül az arca maradt teljesen ép, amely olyan üres volt, akár
az éjszakai égbolt a csillagok nélkül. Arcával ellentétben a szemei tele voltak érzelmekkel. Szomorúan
csillogó tekintete szívszorító látványt nyújtott.

Nahát, veled nagyon csúnyán elbántak – jelent meg a semmiből Hiro. Nem hitte volna, hogy ilyen rossz
helyzetben van Bakua, azt hitte, neki van a legjobb dolga a háremtársai közül, akik Zennél voltak.
Gondolom, a sejked tette ezt veled.

Nem tartozik rád! – súgta érzelemmentesen Bakua, utána hirtelen elájult.
Boszorka azon nyomban Bakua mellett termett, a karjaiba vette, majd a lakosztályába vitte őt, ahol az
ágyra lerakta.

Hm, nem értem – sóhajtott tanácstalanul a boszorkány, mialatt vizsgálódott.
Ilyen sebektől még nem ájulhat el se… akadt meg.
Ezek után nem csoda, hogy ez történt – motyogta az orra alatt, miközben a gyomra kissé összeszorult a véres nemi szerv és bejárat láttán. Szíve mélyén sajnálta Bakuát, nem gondolta volna, hogy Zen képes
ilyen durván is bánni vele.

Gyorsan helyrehozom, mielőtt még komolyabbá fordulna az állapota – fogott bele a gyógyításba. Aranyló
keze alatt a nem túl szép látványt nyújtó sérülések gyorsan eltűntek.

Hű, készen is vagyok egyenesedett fel.

Valakinek itt kellene maradnia vele, ugyanis most nem érek rá pillantott Hirora.

Én itt maradok vele – mondta Hiro, utána Bakuához felmászott az ágyra, és mellé feküdt.

Rendben, ahogy akarod – nézett hatalmas szemekkel boszorka, eléggé meglepte az, hogy Hiro ennyire
megsajnálta a megerőszakolt férfit.

Rövidesen mindenki értesült a történtekről. Tudták, hogy a boszorkány rendesen meggyógyította Bakuát,
ám mégis aggodalom töltötte el a szívüket. Ezenfelül lelkiismeret furdalásuk is volt, hiszen több
alkalommal is megalázták Bakuát, ami Hirot nyomasztotta a legjobban.

Bakua az éjszaka közepén ébredt fel. Lassan nyitotta ki a szemeit. Érezte, a fájdalmai teljesen elmúltak,
bizonyára Hana gyógyította meg. Egyszer csak azt vette észre, valaki mélyen alszik a mellkasába bújva.
Eleinte azt hitte, Zen az, de ő nem lehetett, mivel jóval kisebb volt nála.A lakosztályában egyetlen egy
gyertya égett, amely az éjjeli szekrényén állt, és csak az ott lévő dolgait világította meg. Jobb kezével az
üvegfiolához nyúlt, amelynek a tartalmát az ágy mindkét oldalán megtalálható, vízzel teli, aranyszínű
égetőtálakba öntött. Miután az üres fiolát letette, egy vékony fából készült pálcát vett a kezébe, melyet a
gyertya lángjában tartott addig, ameddig az meg nem gyulladt. Az égő pálcát a bal oldalán lévő
égetőtálka tartalmába eresztette bele, amely pillanatok alatt fellángolt, ezután ugyanígy tett a másiknál
is.

A lángok egy tábortűz lángjaihoz hasonlítottak, csak azzal a különbséggel, hogy a méretüket illetőleg
jóval kisebbek voltak. A fény erőssége olyan volt, mintha két vagy három fáklya égett volna. Maguk az
égetőtálak a plafonra szerelt, ezüstszínű láncra voltak felakasztva. A lángok mindent bearanyoztak a
helyiségben.A szebbnél szebb, csillogó tárgyak visszatükröző fényei olyan hatást keltettek a bent lévővel,
mintha valami csodálatos álomvilágba csöppent volna.

Bakua azt hitte, álmodik, amikor meglátta, ki van a karjaiban.Ami még megdöbbentőbbnek bizonyult a
számára, hogy nem is egy valakivel aludt együtt, többen is ott voltak vele, akik a hatalmas lakosztály
különböző szegleteiben feküdtek. A karjaiban Hiro volt, míg a többiek a háremtagok voltak.

Percekig meredt tekintettel nézett maga elé, közben azon gondolkodott, miért alszanak nála a társai?

Egyedül boszorka nem volt ott. A kómás állapotból Moto nyöszörgése zökkentette ki.

Hé, ki gyújt… nyitotta ki a szemeit Moto, amikor meglátta az ébren lévő Bakuát, felkiáltott.

Bakua! – pattant fel a földről, majd felmászott mellé az ágyra.

Hogy vagy?

Nem fáj semmid? – kérdezgette hangosan, mire mindenki felébredt.

Bátyám!

Annyira örülök, hogy jobban vagy már!

Nagyon aggódtunk érted – ugrott a nyakába könnyes szemekkel Kia, miközben a többiek is közelebb húzódtak Bakuához.

Ti mind azért vagytok itt, mert aggódtatok értem? – kérdezte meglepetten Bakua, bár ezt nem mutatta ki.
Hiro már jó ideje ébren volt, de nem szólt semmit, mert félt, ő maga sem tudta, hogy miért.
Hiro, nem félsz, hogy a sejkünk féltékeny lesz, ha megtudja, kivel aludtál? – kérdezte Hika, aki Hi ölében

ült.
Fogd be, Hika! – morrant rá megfeledkezve magáról.
Ehhez semmi közöd, és neked Hit vagyok, nem Hiro!
Már mondtam, hogy sajnálom! – mondta megbánóan.
Rendben, és nyugodtan szólíts Hirónak enyhült meg.
Áh, végre!
Már nagyon rosszul éreztem magam – sóhajtott fel megkönnyebbülve Hika.
Mondd, Baki, hozzak neked valamit? – kérdezte, mire Hi felmorrant.
Jaj, szerelmem, ne légy ilyen féltékeny! – adott az arcára egy puszit.
Köszönöm, nem kérek semmit – felelte csendesen Kia és Moto karjaiban Bakua.
Nem feleltél még a kérdésünkre – mászott fel az ágyra Reni, akit Higo is követett.
Jól vagy?
Nem fáj semmid?
Igen, és fájdalmaim sincsenek már.
Ebből is látszik, hogy boszorka kivételesen ügyes a gyógyítás terén – szólalt meg elismerő hangon Mauri.
Mi?
Ő volt az, aki meggyógyított? – meredtek ki Bakua szemei a döbbenettől.
Igen! – felelte Higo.
Elárulod nekünk, mi történt? – kérdezte.
Zen megtalálta nálam Sana képét – fogott bele.
Hiába mondtam neki, hogy félreérti… Utána erőszakosan a magáévá tett. Rettenetesen féltékeny volt.

Sokszor nagyon elnéző velem, de ennek rendesen meg is fizetem az árát – fejezte be, mire léptek zaját
hallotta meg.
Ez ő lesz…
Francba! – mérgelődött Kain.
Pillanatokkal később Zen lépett be a lakosztályba. Nyomban megakadt a tekintette Higón, Renin, Motón,

Hiron és Kián, utána a többieken is végignézett.
Boszorka előre megmondta, mi lesz – szólalt meg érzelemmentes hangon Zen.
Mindenki menjen a helyére! – lépett elő a boszorkány Zen mögül, mire a háremtagok szélsebesen elhagyták Bakua lakosztályát.

Boszorka, te olyan tökéletes vagy! – hízelgett. Zen valójában arra törekedett, hogy elmarja a boszorkányt

Takétól.

Mit kellene tennem Bakuával? Kiderült, hogy nem értem él-hal.

Hanyagold, majd rádöbben a hiányodra.

Hm, ez most más!

Most az esküvőre kell koncentrálni, és ha ezen túl vagy, utána vele is lehet foglalkozni. Véleményem szerint Szíria hatalmas sejkje többet ér, mint ez nézett megvetően Bakuára.
Igazad van, de ahogy látom, te nem kedveled őt.
Csak annyi a bajom vele, hogy nem tartja be a szabályokat, semmi egyéb! – vágta rá határozottan a boszorkány.
Mindig elégedettséggel töltesz el, ezért nagyon jó sorod lesz nálam.
Ideje lepihenni – ragadta meg gyengéden Zent a karjánál fogva, aki engedelmesen követte őt.
Ígérem, minden úgy lesz, ahogy te akarod!
Az esküvő előkészületei mindenkit lefoglaltak, még a háremtagokat is. Mindennel időben elkészültek, már csak maga a ceremónia és az ünneplés maradt hátra. Félelemmel várták az esküvőt, mert tudták, hogy

Zen bármire képes, csakhogy megszerezze a teljhatalmat az egész sivatag felett.
A menyegző csupa pompa és gazdagság volt. A palota főépülete a legszebb virágokkal lett feldíszítve.
Csak azok a vendégek voltak meghívva, akik a legutóbbi ünnepségen is részt vettek. Mindenki a
legelegánsabb ruháját öltötte magára.

A házasulandók hófehér ruhákat viseltek magukon, s az arcukat elrejtve álltak az oltár elé. A ceremóniát
a kertben tartották meg, így a csillagos ég alatt tehettek fogadalmat egymásnak.

Take sejk!
Akarod hitvesedül Zen sejket? – kérdezte boszorka, aki bíborszínű ruhában volt, melyet szebbnél szebb
drágakövek díszítettek. Nyakában egy aranykeresztet is viselt, melyet kifejezetten erre az alkalomra vett
fel.

Igen!

Zen sejk!

Akarod hitvesedül Take sejket?

Igen!

Ezennel házastársaknak nyilvánítalak titeket!

Vonuljatok el, és teljesítsétek be e szent köteléket! – zárta le a beszédet a boszorkány.

Take és Zen bementek a palotába a hitvesi szoba felé vették az irányt. A hatalmas helyiség csupa fehérben
tündökölt, mely a tisztaságot és az érintetlenséget jelképezte.
Be kell valljak neked valamit, Suke – nézett a másik sejk barna szemeibe Take.
Nem igazán érzem jól magam.
Délelőtt rohamod volt. Meglehetősen rosszul esik, hogy nem mondtad ezt el nekem – mondta megjátszott sértettséggel Zen.
Sajnálom, Suke!
Nem akartam aggodalmat okozni – ölelte át.
Rendben, megbocsátok!
Zen és Take egy ideig bent maradtak a szobában, hogy a kint lévők azt higgyék, beteljesítették az egymásnak tett szent esküjüket.

A háremtagok tánccal fogadták a palotából kilépő friss házasokat. A vendégeket teljesen elbűvölték,
nagyon nagy sikert arattak.
Take le sem vette a szemeit a hideg tekintetű Hiroról. Fájt neki látni azt, ahogyan a szerelme szenved attól a tudattól, hogy Zennel közösült. Reménykedett abban, hogy Hirou nem csinál semmi őrültséget, ami esetleg tragikus kimenetellel is végződhet.
Zen dühös pillantásokat vetett Bakuára, aki kifejezéstelen arccal lejtette a táncát. Még mindig hatalmas
düh tombolt a lelkében a múltkori eset miatt. Hogy szeretheti még Bakua azt a nőt azok után, amit érte
tett?!

Mivel érdemelte ezt ki?
Ha vétett, akkor azt mindig beismerte, és több alkalommal is jóvátette.
Az ünnepség reggelig tartott. Látszólag vidámak voltak a halálistenek, ám legbelül mérhetetlen rettegés fojtogatta őket. Féltek, hogy Zen bármelyik pillanatban akcióba lendülhet, hiszen a hatalom már a kezében lapult.
Take az ünnepély végén a szobájába sietett, ahová belépve, Hirot pillantotta meg, aki az ágyon ült,
mialatt jeges tekintettel nézett rá.

Boszorka megparancsolta, jöjjek ide, ha vége az ünnepségnek – csengett Hiro hangja hidegen.
Mondd, mit kívánsz?
Téged mászott rá a másikra Take.
Undorodsz tőlem, mi?
Kis butus… Soha nem tudnálak megcsalni – mondta, majd egy lágy csókot lehelt a hanyatt fekvő ajkaira.
Hiro szívéről hatalmas kő esett le. Azt hitte, jobban már nem szeretheti Takét, de tévedett. Szinte a poklot

járta át, amikor abban a tudatban volt, hogy a sejkje és Zen egymásé lettek.

Az esküvő óta két hónap telt el, de látszólag semmi különös változás nem történt. Látszólag minden
nyugodtnak tűnt, ám a feszültség akkora volt, hogy bármelyik pillanatban elszabadulhat a pokol. A
lefekvéshez készülődő háremtagok váratlanul Zen hangját vélték hallani az egyik lakosztályból.

Ha elkészültél, Kain, várlak a szobámban – sziszegte hidegen Zen.
Siess… szakította félbe valakinek a kiabálása.
A sejkemet akarom! – erősködött Hiro, aki Moto lakosztályában volt.
Hiro, kérlek, ne akaratoskodj! – csitította Moto.
Ezzel nem mész semmire!
Hiába erősködsz, nem lehet! – vágta rá kissé szigorúan a boszorkány.
A sejk nagyon beteg, és egy jó ideje folyamatosan romlik az állapota. Ma már fel sem tudott kelni az ágyból magyarázta komoran.

Nem tudni, mennyi ideje van még hátra ült le Hiro mellé, miközben Zen minden egyes szót tisztán hallott
a szomszéd szobában.
Meggondoltam magam – szólalt meg kis szünet után Zen, itt akarom tölteni veled az éjszakát feküdt be

Kain mellé az ágyba. Jobb, ha itt marad, gondolta magában. A fészekben hamarabb megtudhat mindent, mivel boszorkát még nem sikerült teljesen az ujjai köré csavarnia.
Ideje elfogyasztanom a desszertet mondta Zen, miközben szorosan hozzásimult Kainhez, a derekát
körbefonta a karjaival.

A tiéd vagyok, sejkem – mondta alázatosan Kain, majd szenvedélyesen megcsókolta Zent.
Elnézést – lépett a szobába boszorka.
Most szóltak, hogy Zen sejknek vendége érkezett – mondta színtelen hangon, majd gyorsan távozott.
Boszorka váratlanul megérezte, hogy Kia lélekenergiája nagyon meggyengült. Tudta, valami komoly baj történt, biztosan Zen egyik megvadult lidércének támadása lehet az oka. Előfordult már néhányszor, hogy
a szelídített lidércek között akadt olyan is, amelyiket csak ideig-óráig tudtak kordában tartani. Kiát Bakua
lakosztályában találta meg, azonnal meg is vizsgálta őt, de sérülés vagy mérgezés nyomát nem találta.

Mi folyik itt?
Valami nagyon nem stimmel!
Végül felébresztette az ágy szélén alvó Bakuát, és megkérdezte tőle, történt-e valami a húgával, ugyanis észrevette, hogy nagyon gyenge a lélekenergiája.
Bakua elmesélte a boszorkánynak, hogy Kiát megmarta egy kígyó, de most már jól van, mert sikerült meggyógyítania. Nagy nehezen elmondta azt is, hogy Kiát Zen akarta kivégezni, hogy őt bántsa és
kínozza.
Boszorka teljesen kiakadt. Mit képzel magáról ez alak, bosszankodott magában. Úgy tűnik, keményebb eszközöket kell alkalmaznia a hárem védelme érdekében. Miután Kiát az ágyába vitte, még egyszer
alaposan megvizsgálta őt, nem-e maradt valami maradandó sérülése. Szerencsére nem talált semmit.
Milyen ügyesen gyógyít Bakua, ismerte be őszintén. Ahogy ki akart lépni Kia lakosztályából, Zennel
találta magát szemben.

Mi van Kiával?
Olyan sápadt az arca.
Semmi baja már! – vágta rá a boszorkány.
Szigorúan megtiltom, hogy Kia közelébe menjen bárki is – csengett a hangja keményen.
Miért?
Megmarta egy kígyó, és az is lehet, hogy nem baleset volt. Csak azután lehet Kia közelébe menni, amint megbizonyosodtam mindenről – felelte, majd elviharzott. A boszorkány mindenkinek parancsba adta, hogy Kiához senki nem mehet be. Mivel jól tudta, hogy Bakua is gyenge állapotban van, így olyan ételeket készített neki, amik meggyorsítják az ereje visszanyerését. Miután elkészült, rögvest indult is a férfihoz.

Egyél, hogy visszanyerd az erődet – lépett oda Bakuához, majd letett elé egy nagy tálca ennivalót.

A történtekről tud valaki?

Mindenki, és megkértem őket arra, hogy nagyon diszkréten kezeljék a történteket.

Miért vagy velem ilyen kedves? – kérdezte színtelen hangon Bakua.

Először is jól tetted. A kérdésedre a válasz pedig, hogy csupán csak a kötelességemnek teszek eleget – felelte egyszerűen.
Egyedül a te számodra engedélyezem Kia látogatását.
Köszönöm!
Hajnalodott már, amikor Kia felébredt. Lassan kinyitotta a szemeit, meglepetten vette észre, hogy a helyén van, ráadásul ott alszik mellette Bakua.
Kia!
Végre, hogy felébredtél! – ébredt fel Bakua is.
Mi történt?
Arra emlékszem, hogy egy kígyó volt az ékszereim között – fogta a fejét kómásan.
Mindenkinek elmeséltem a történteket, és boszorka parancsára rajtam kívül senki nem jöhet be hozzád – simogatta meg Kia arcát.
Zen műve volt az egész.
Zen a tűzzel játszik, mert boszorka még nála is hatalmasabb.
Remélem, igazad van.
Kia még sokáig lábadozott, időközben a boszorkány engedélyezte a látogatását, és azóta senki nem merte őt egyedül hagyni egy pillanatra sem. Zen úgy tett, mintha nagyon aggódna Kia miatt, és folyton mézeskedett a boszorkánynak és Takénak. Végül balesetnek lett nyilvánítva a kígyómarás, mivel semmiképp nem lett volna ajánlatos fejjel menniük a falnak.

Hamarosan beköszöntött az esős időszak. Az első záporos reggelen mindenki fáradtan kelt, kissé nehezen
viselték el az időváltozást. A reggeli égbolt már nem naposan, felhőtlenül tündökölt, helyette borús és
hűvös volt. A hatalmas esőcseppek szaporán hullottak le a szürke égboltból, pattogó hangot hagyva
maguk után.A forróságot a hideg váltotta fel.

A háremtagok többsége az esős és nyomott idő ellenére nagyon jól érezték magukat. Mindenki a párjával lehetett, még Moto is, akinek a hiányát senki se vette észre.
Hara és Sen is szabadabbá váltak a rossz időnek köszönhetően, mivel ilyenkor nem nagyon tudtak
intézkedni a felmerülő kereskedelmi ügyekben.

Bizony voltak olyanok is, akik nem élvezhették a szerelem adta örömöket.

Hiro átment Bakuához. Mindketten úgy döntöttek, az ágyban maradnak, így jóformán végigaludták az
egész napot.
So Fong aznap olyan rosszul volt, mint még talán soha, rettenetesen fájt a feje és hányt. Boszorkán kívül senki nem tudta, hogy beteg, így ő ápolgatta. Rosszul esett neki, hogy a többiek még rá se néztek, emiatt
nagyon egyedül érezte magát.
Valami miatt nagyon marod magad – ültette fel az ágyban So Fongot a boszorkány.
A rosszulléted idegi alapon jött elő.
Hi nem törődik velem, sőt, senki más se – folytak a könnyei.
Hiróval sem lehet beszélni, mert ő meg a sejk miatt depressziós.

Mondanám, hogy ott van Bakua, de ő meg Zen kegyetlenkedései miatt depressziós.
Emlékszem, hogy a múltkor is mi történt. Ha nem lettél volna ott, biztosan bajban lettünk volna – súgta
So Fong.

Zen minden alkalmat megragad, hogy elrontsa a kedvünket.

Sajnos, Take sejkhez kell mennem, ő sincs jól. Hagytam itt neked nyugtatót – mutatott az ágy melletti
asztalkára, amin egy pohár tea volt.
Bele tettem a teába. Akkor kell meginnod, ha rosszabbra fordul az állapotod. Nagyon erős a nyugtató, és ettől jó sokat fogsz majd aludni állt fel az ágyról a boszorkány, majd távozott.
Jaj!
Fogta mindkét kezével a fejét So Fong.
A fenébe!
Hánynom kell hajolt le az ágy melletti tálhoz. Eleinte csak öklendezett, végül minden jött. A szemeiből folytak a könnyek az erőlködéstől, miközben azt érezte, mintha ezer késsel szurkálnák az egész testét. A hányás után fáradtan zuhant vissza az ágyra, mialatt levegő után kapkodott.
Azt hiszem, jobb, ha megiszom a teát nyögte kimerülten.Ahogy a tea után nyúlt, ismét hánynia kellett. A
kínlódásait Kaku vette észre, gyorsan besietett hozzá, hogy visszafektesse az ágyba, mivel már annyi ereje
se maradt, hogy visszafeküdjön.

Nem mondom, nagyon pocsékul festesz törölgette meg hideg vizes kendővel a nő arcát Kaku.

Mivel úgysincs társaságom, így veled maradok, de ha lenne is, akkor sem hagynálak magadra adott inni
a teából So Fongnak.

Köszönöm! – nyögte fáradtan, majd lehunyta a szemeit.
Pár óra alvás után So Fong úgy ébredt, mint akinek semmi baja.A feje nem fájt már, és hányingere sem
volt. Amikor oldalra hajtotta a fejét, megpillantotta a mellette alvó Kakut, akinek az egyik keze a hasán
pihent. Kissé meglepődött, de aztán nagyon örült a férfi törődésének. Úgy tűnik, mégis akad olyan, akit
érdekel, hogy mi van vele. Az ösztöneire hallgatva gyengéden végigsimított Kaku arcán.

So Fong – ébredt fel Kaku, jobban vagy már?

Igen – mosolyogta.

Köszönöm, hogy mellettem voltál.

Szóra sem érdemes – ült fel az ágyon Kaku.

Rám mindig számíthatsz.

Este velem maradsz?

Hány óra van?

Hét óra múlt, és addig maradok veled, amíg akarod, akár örökre is – mondta magáról megfeledkezve, erre a nő elpirult.
Komolyan beszélsz, Kaku?
Tényleg tetszem neked, és mióta? – pirult el még jobban So Fong.
Aha! – fogta a fejét zavartan.
Szóval az úgy volt, hogy miután beléptem a tizenhárom őrosztagba, néhány nappal később összefutottam veled a második osztagnál, ugyanis épp ott akadt egy kis elintéznivalóm kezdett bele a meséjébe.
Már az első pillanattól kezdve nagyon megtetszettél. Így eggyel több okom lett arra, hogy erősebbé váljak, mert utólag megtudtam, kivételes képességekkel rendelkezel – fogta meg a nő arcát az állánál
fogva Kaku.
Lennél a barátnőm?
Hogy mi?!
Ha nem akarod, nem erőltetem – engedte el a nő állát.
Akarom! – vágta rá So Fong.
Igazából, te is tetszettél nekem…
Kaku gyengéden átölelte a nőt, miközben szenvedélyesen megcsókolta őt.
So Fong eleinte nem reagált semmit, de aztán viszonozta a csókot és az ölelést is. Kibontakozó románcukat boszorka hívószava szakította félbe.
A háremtagok kimentek az első szóra, s csodálkozva néztek a háremfészek bejáratánál álló, csuromvizes boszorkányra. A két épület között volt egy zárt folyosó, így egy esőcsepp sem érhette őket.
Egy igen szomorú hírrel jöttem – fogott bele komor hangon boszorka.
Sajnálattal közlöm, Take sejk fél órával ezelőtt meghalt – préselte ki magából a szavakat, eközben mindenki ledermedt. Egy hirtelen jött érzéstől Hirora emelte a tekintetét, akin látszott, hogy sokkot kapott.
A karjaiba vette a fiút, majd a helyére vitte őt, és lefektette az ágyra.

Kicsi Hiro – simogatta meg az arcát.
Ígérem, minden rendbe fog jönni könnyezett meg a boszorkány, nagyon fájt neki látni azt, ahogyan Hiro
szenved.

Még sosem láttalak sírni, boszi zökkent ki a kómájából, majd a boszorkány karjaiba bújt.
A sejkemet akarom! – nyöszörögte Hiro, majd néma zokogásban tört ki.
Lassan meg kell szerveznem a hamvasztást – szólalt meg néhány perccel később boszorka.
Ígérem, még ma bejövök hozzád – nézte fájó szívvel Hiro könnyektől csillogó szemeit.
Az ajtón kilépő boszorkányt még rosszabb látvány fogadta. Kia keservesen sírt Bakua vállán. Hika a földön ülve sírt és a haját tépte, miközben Hi vigasztalóan a hátát simogatta. Kira és Hei egymás
karjaiban zokogtak. Hi a térdeit felhúzva a fejét lehajtva kuporgott egy sarokban. Nemu félájultan hevert
a földön, akit Isa próbált észhez téríteni. So Fong teljesen össze volt zavarodva, a ma történtek egyszerre
örömöt bánatot is okoztak neki. Mori egy ideig tétován nézett a távozó boszorkára, majd beszaladt
Hirohoz. A többi háremtagon olyan félelem lett úrrá, hogy azt se tudták, mit tegyenek.

Zen parancsára még aznap éjjel elhamvasztották Takét. A kertben tartott szertartást a boszorkány vezette le.
Hiro annyira rossz állapotban volt, hogy még a saját lábán se tudott megállni, így Moto és Mori
támogatására szorult.

A hamvasztás végén a háremtagok meggyötörten, szomorúan vonultak vissza a fészekbe. Éppen lefekvéshez készülődtek, amikor váratlanul Hirot szólította magához a boszorkány.
A sejk téged akar – mondta nehéz szívvel boszorka az előtte álló Hironak, aki meredten s döbbenten
nézett.

Hok, készítsétek elő Hirot! – parancsolta.
Igen, ahogy a sejk kívánja – szólt megtörten Hiro, akit az Hok nagyon hamar előkészítettek az éjszakára.
Kész vagyok! – járult a boszorkány elé ismét, majd elindultak a főpalotába. Belépve az uralkodói lakosztályba, Zent pillantotta meg, aki az ágy mellett állt egy szál köntösben.

Nem hiába mondják rád, hogy a tűz óceánjának gyémántja mérte végig a sejk Hirot, aki szótlanul, üres
tekintettel nézett a semmibe, mint valami zombi.
Gyönyörű vagy!
Micsoda képtelenség! – csengett elutasítóan Bakua hangja, mialatt belépett az ajtón.
Ha ő gyönyörű, akkor én milyen lehetek?

Elmondhatatlanul gyönyörű? – ment oda Zenhez, aki megrökönyödve, szótlanul bámulta Bakuát, aki
leírhatatlanul álomszép volt. Selymes, hófehér ruhája minden mozdulatánál olyan benyomást keltett,
mintha egy álomszerű lény suhant volna be a hatalmas helyiségbe. A fehér gyémántok csillogásai csak
fokozták a látványt, melyek a hajában, a füleiben, a kezein, a ruháján és a lábain szüntelenül
sziporkáztak.

Nem engedhetem, hogy Take lerágott csontjával szégyent hoz magadra!
Valljuk be, az!
Nem úgy, mint én!
Hm, valami itt nem tökéletes – tette a mutatóujját az ajkaira Bakua, majd hirtelen felkapta Hirot, és

kidobta az ajtón. Miután kihajította a másikat, odament Zenhez, átölelte őt.
Most már minden tökéletes! – csókolta meg szenvedélyesen a bambán pislogó sejket.
Úgy tűnik, megint tévedtem – szakította meg a csókot Zen.
Valld be, féltékeny vagy! – mosolyodott el.
Azt nekem nem lehet – súgta halkan Bakua.
Tévedsz!
Neked bármit lehet!
Na, mit felelsz?
Hm, ebben az esetben… Borzasztóan féltékeny vagyok! – jelentette ki dühösen.
Nem tűröm, hogy azzal a kis féreggel hálj!
Mindenki mást a magadévá tehetsz, de őt nem! – sziszegte Bakua.
O, Bakua, mondtam már neked, hogy milyen gyönyörű vagy? – érzékenyült el a sejk, ettől olyan lett, mint valami ártatlan bárány.
Nem! – vágta rá.
Elmondhatatlanul és leírhatatlanul gyönyörű vagy, akárcsak egy álom – ragadta meg Bakuát, majd szorosan magához szorította őt.
Megbocsátasz nekem a múltkori miatt?
O! Nem!
Én kérem a bocsánatodat, amiért kételkedtem benned. Sőt, vissza is adom neked Sana képét.
Miért…? – nézett csodálkozva Bakua.
Mert ő már csak egy szép emlék maradt a számodra, semmi több. Neked volt igazad, és nem nekem.
Szeretlek!
Te-tessék?

Hogy mondtad? – lepődött meg zen, hisz ezt még sose mondta neki Bakua.
Sze-szeretlek! – nyögte ki.
Zen örömében azt se tudta, mit mondjon, helyette inkább cselekedett. Szenvedélyesen megcsókolta az egyetlen szerelmét, mohón falni kezdte az édes ajkait.

Bakua megütközve kapott észhez, igazából nem tudatosan mondta ki azt a szót. Nem értette önmagát,
valahogy minden olyan zavaros lett a számára. Talán kezd bele szeretni Zenbe?
Nem, az nem lehet!
Biztos Sana miatt mondta, amit mondott, hiszen őt szereti valójában.A felesége helyébe senki nem léphet,

főleg meg nem Zen vagy egy másik nő… aki olyan ronda, mint egy béka. Vajon, miért pont az a rondaság
jutott az eszébe? Az a kis béka folyton a nyomában járt, ki tudja, mi lett volna, ha nem szabadul meg tőle
időben. Furcsa, de ha boszorkára pillantott, mindig az a rondaság pattanásos arca villant be neki, pedig
ők teljesen eltérő egyéniségek voltak.

Vagy talán mégsem olyan különböző az a két nő?
Egyre több kétely lett rajta úrrá.
Akció lefújva – suttogta Zen lakosztályának az erkélyén álló boszorkány, majd egy szökkenéssel elugrott onnan. Gyorsan Hirohoz sietett, akire a főpalota folyosóján talált rá. A fiú a földön ült, közben a fájó fejét
fogta.

Ha a szemem elé kerül Bakua, jól a fejére ejtem – morogta.
Take halála óta három hét telt el. Zen csakis Bakuával foglalkozott, kivéve a birodalmi ügyeket.
Elégedetten nyugtázta, már semmi és senki nem áll az útjában, és azt teheti, amit csak akar. Egyik este
váratlanul felkereste a boszorkány.

Szép estét! – lépett be az ágyban pihenő sejkhez boszorka.
Nagy teher volna, ha egy kicsit kijönnél velem a kertbe beszélgetni?
Szeretnélek jobban megismerni.
Nem probléma – kelt ki az ágyból Zen, majd elindultak a kertbe.
Örülök, hogy kezdesz elfogadni.
Sajnos, nem vagyok az a barátkozós típus – nyitotta ki a boszorkány a kertbe vezető ajtót, léptek ki a szabad ég alá.
Aznap éjjel nem esett az eső, sőt még az ég is kitisztult, így a fénylő csillagok is láthatóvá váltak.
Észrevettem – húzta diadalmas mosolyra a száját a sejk.
Miről szeretnél beszélgetni?
A halálról – állt meg.
Méghozzá a te halálodról – húzta gonosz mosolyra a száját.
Zen megrökönyödve nézett, mialatt boszorka elővarázsolta az ostorát, mellyel végighasított rajta, a vállától egészen a lábáig, így képtelen lett a menekülésre. Lerogyott a földre, majd két másik csuklyás
szerzet ugrott elő a semmiből. A magasabbik alak mellkason szúrta, míg az alacsonyabbik a nyakát vágta
el.

Halihó! – húzta le elsőként a fejéről a csuklyát Maru, miközben a szokásos mosolya terült szét az arcán.

Rég találkoztunk, Zen kapitány.

Gin!?

Te élsz?! – meredtek ki a szemei Zennek, miközben levegő után kapkodott.

Már éppen ideje, hogy kivégezzünk vette le a másik alak is a csuklyát.

Már nagyon untuk a kis játékaidat!

Take?!

Az nem lehet!

Ti mind halottak vagytok! – nyögte Zen.

Átkozottak! – kiabálta a saját vérében fetrengve.

Ennyi volt, Zen! – mérte rá az ostorral a végzetes csapást boszorka.

Hálás vagyok nektek azért a sok segítségért! – szólt megkönnyebbülten Take.

Boszorka, kérlek, hívj mindenkit a trónterembe, addig Gin és én elégetjük a holttestet.

A háremtagok csak annyit tudtak, hogy a sejk beszélni kíván velük. Biztosra vették, hogy Zen kitalált valamit, amivel az életüket csak még keserűbbé teszi. Legalább egy órán keresztül várakoztak, amikor Take és Maru beléptek a trónterembe. Döbbenten, tátott szájjal néztek a két férfira, kivéve néhány halálistent.

Mi folyik itt? – értetlenkedett Hana.

Biztosan sok kérdés felmerült bennetek – szólalt meg mosolyogva Take, aki hirtelen azt érezte, hogy valaki szorosan megöleli őt, Hiro volt az.

Ígérem, ezután minden rendben lesz – viszonozta az ölelést.

Gin!

Úgy örülök, hogy semmi bajod!

Szaladt oda hozzá moto, majd a nyakába ugrott.

Lefekvés előtt egy kis esti mesét fogunk elmondani viccelődött a boszorkány, melyet mindenki nevetéssel jutalmazott.
A trónteremben tartózkodók kényelembe helyezték magukat, majd figyelmesen végighallgattak egy olyan történetet kivéve azokat, akik a főszereplői voltak, ami már akkor kezdetét vette, amikor még a három
állam sehol sem volt.
Maru fogott bele legelőször a mesébe. Már a legelején Zen ellen szövetkezett, még mielőtt létre nem hozta a saját államát. A katonái mind vandálok voltak, akik Zent támogatták, így a megjátszott háborúban nem
az alattvalói estek el, igazából nem is volt saját hadserege. Jól tudták, hogy Zen őt is meg akarja majd
ölni, miután kihasználta, ezért kénytelen volt megjátszania a saját halálát, ami persze jól jött a
kémkedéshez. Valójában a vandálokat kínozta meg állandóan, így el tudta híresztelni magáról azt, hogy
kegyetlen és kiszámíthatatlan. Rangi volt az egyetlen, akinek mindent elmondott.

Take vidáman folytatta a történetet, ami hosszú, de annál lélegzetelállítóbb volt. A legelején eltitkolta a
valódi kilétét, hogy felkeltse Zen érdeklődését, ami sikerült is. Mindenkivel elhitette, hogy ember, és egy
boszorkány áll a szolgálatában, akinek köszönhetően hosszú élettel rendelkezett. Ha Zen tudta volna,
hogy eredetileg kicsoda, erősebb védelmet épített volna ki ellene, hiszen halálistenként ugyanúgy ő maga
is birtokolta a magas szintű, fejlett tudást. Miután sikerült minden információt megszerezniük, elkezdett
az ellenfél felé közeledni, azután idővel le is leplezte magát előtte. Állandóan a naivat tettette, és úgy
viselkedett, hogy az Zennek tetsszen. Szigorú, hataloméhes sejkként tüntette fel magát, nehogy valakivel
meglehessen őt zsarolni. A cselekedeteivel el akarta érni, hogy az ellenfél nyeregben érezze magát, és
ezenfelül elnyerje még a bizalmát is. Természetesen a házasságkötés is a terv része volt. Várható volt,
házastársként eleget kell majd tennie a „kötelességének” is, amit a rohamok szimulálásával került ki; az
esküvő napjának reggelén is úgy intézte a dolgokat, hogy Zen meglássa azt, amint vért hány a cél
érdekében meggylevet használtak fel. Miután sikeresen eljátszotta a halálát, az ellenfél csökkentette a
szelídített lidércek által biztosított védelmét, tehát elhitették vele, hogy nincs senki, aki az útjába állhat, s
gondtalanul élheti a világát. Igaz, nem számítottak arra, hogy a hamvasztás után Zen magához hívatja
Hirót, így úgy döntöttek, előrébb hozzák a kivégzést. Elég sokat kockáztattak a terv előre hozatalával, de
hála Bakua önfeláldozásának, erre nem volt szükség. Végül Maruval és boszorkával együtt, egy órával
ezelőtt, megölték a kertben Zent.

Mindenki örömujjongásban tört ki, amikor Take befejezte az utolsó mondatát.

Sokan meglepődtek, amikor Mayuri elmondta, hogy ő is Zen ellen küzdött. Először boszorka talált rá
valójában. Moto emír azonnal értesítette Sasa emírt arról, hogy Zen háremet keres magának. Jó alkalom
volt arra, hogy egy olyan kémet küldhessenek az ellenség területére, akire a legkevésbé sem
gyanakodnának, így őt bízták meg ezzel a feladattal. Boszorkával útra keltek, majd álruhát öltött, és
eljátszotta a szegény árust. Volt egy másik fontos oka annak, hogy miért pont őt küldték az ellenséghez.
Zen mindig is szerette a hasznos dolgokat, s mivel nagyon sokat tudott, ezért biztosra vették, hogy majd őt
használja fel a tervei kivitelezésére. Az előrelátások bejöttek, ő lett megbízva a lidércek megszelídítésével
és a lélekölő fegyverek elkészítésével.

Hara izgalmas történetével folytatódott az esti mese. Őt is boszorka találta meg a sivatagban. Sajnos,
eleinte nem tudott olyan sok információval szolgálni, mint Mauri. Először Maruhoz ment, hogy segítsem
neki a kémkedésben. A sikeres áll háború által Zen közelébe juttatták, hogy megszervezze az ellenfelek
„véletlen” találkozását. Mayuri gondoskodott arról, hogy Zen majd vele háljon. Úgy tett, hogy az
ellenség azt érezze, a kedvében akar járni. Zen szerelmi bánatát kihasználva, kieszelt egy leleményes, de
annál veszélyesebb tervet. Próbálta úgy alakítani a dolgokat, hogy Zen ne ölje meg Bakuát, ha esetleg
nem sikerülne neki átjutnia Szíriába. Titokban a nyeregtáskába helyezett egy olyan térképet, ami
megmutatja, merre lehet szökni. Természetesen Szíria volt az egyetlen menekülési útvonal. Boszorka és
Take a határnál ólálkodtak, hogy biztosan összefussanak velük. Amikor a megfelelő helyet elérték,
aktiválta a lidérccsalit. Mayuri készített neki egy lélek részecske port tartalmazó kapszulát, aminek az
összetörésével szelídítetlen lidérceket lehet előcsalogatni. Boszorkáék Zen közelébe tudtak jutni, azzal az
ürüggyel, hogy segítettek nekik a lidércek elpusztításában. Mivel számított arra, hogy a „csali” nem éri el
Szíriát, és elutasító választ ad Zennek, úgy mozgatta a szálakat, hogy Takéhoz kerüljön. Meglehetősen
meglepő fordulat volt a számára, hogy Bakua visszament hozzájuk. Azt meg végképp nem gondolta volna,
hogy Zen a hitvesévé teszi őt.

Moto és Sasa emír rövid, ám furcsa históriája következett.

Amikor Moto emír a sivatagba került, nem sokkal később az emberek meg akarták ölni. Maru még időben
megjelent s megmentette az életét, ezt követően ott a helyszínen megesküdött, hogy bármit megtesz neki.
Boszorkáék az első pillanattól fogva beavatták az Zen legyőzésével kapcsolatos tervek részleteibe.

Rövidesen Maru emírje lett, de nem csak ő, hanem Sasa is. Amikor Zen létrehozta a birodalmát, emírt
keresett magának; Maru őt kínálta fel, ugyanis elvállalta, hogy emírként dolgozik az ellenségnek,
miközben kémkedik.

Sasa emírt egy kereskedő foglyaként találta meg Maru, ugyanúgy, mint Moto emír, hűséget fogadott neki.

Ő lett a legfőbb kommunikációs kapocs, Take és Maru rajta keresztül tartották a kapcsolatot.
Utoljára boszorka maradt. Igazából nem volt sok mondanivalója, mert már mindenki mindent elmondott.
A fő feladatai közé tartozott a lidércek kiiktatása és mások védelme. A valódi kilétét továbbra sem fedte
fel.

Kinek van kérdése? – nézett körbe Take.
Mi lesz ezután? – kérdezte Mori.
Zen hitveseit emírré teszem. Boszorka, Sasa és Moto emír továbbra is a helyükön maradnak. Gin, te mit szeretnél?
Természetesen Rangit! – vágta rá vigyorogva Maru.
Inkább a háremed része leszek, mivel engem nem érdekel a hatalom. Egyébként is, méltó vagy arra, hogy te légy a sejk, és nincs erre jobb példa, mint boszorka. Egy boszorkányt ki lenne képes maga mellé
állítani, ha nem egy igazi uralkodó.
Bakua – szólt Hiro.
Köszönöm, hogy mindig megvédtél minket, amikor boszorka távol volt.

Felesleges hálálkodni – felelte csendesen Bakua, miközben lehunyta a szemeit.
Valamivel nekem is kellett viszonoznom a segítségeteket. Gondolom, valaki készített egy bábot, ami
helyettesítette a sejket a hamvasztáskor.

Igen, és Mauri csinálta – bólintott boszorka.
Nehéz időket éltünk meg – vakarta a fejét Raku.
Sok leckét kaptunk az évek során. Volt bőven időnk tanulni a hibáinkból és helyrehozni azt, amit elrontottunk.
Sokan lélegeztek fel megkönnyebbülten, de legfőképpen Bakua. Nagyon régen várt erre a napra, alig
tudta elhinni, hogy Zen halott, de végül mégis elfogadta az örömteli tényt. Még a zavaros érzése is elillant, ami eddig kínozta, mert azt hitte, megszerette Zent. Rájött, csak Sana miatt történt minden, mivel
nagyon boldog lett, amikor Zen közölte vele, hogy visszakaphatja a képét.
Mindenki örült, hogy ezentúl szabadon, gondtalanul élhetnek, és nem kell többé rettegniük.
Boszorka volt az egyetlen, aki a nagy öröm mellett bánatot is érzett, mivel nem lehetett azzal, akit mindennél s mindenkinél jobban szeretett. Elhatározta, örökre elfelejti azt, akibe oly régóta szerelmes,
hiszen már sose lehetnek együtt.
Édes otthon
Hiki kapitány! – ébresztette fel az íróasztalon alvó Bakuát a hatodik osztag első tisztje.
Üzenete érkezett, kapitány – mutatott a pokollepkére.

Hogy? – pattantak ki a szemei.
Hol vagyok? – nézett körbe, mint aki egy másik világból jött volna.
Köszönöm! – szedte rendbe a gondolatait Bakua, majd felemelte az egyik kézét, amire rászállt az üzenetet hozó pokollepke.
Tehát mégsem álom volt – súgta színtelen hangon.
Elmegyek a tizenharmadik osztagba, hamarosan visszatérek – mondta, ezután villámlépéssel Kiához sietett. Biztosra akart menni, hogy tényleg nem álmodta-e az egészet. Húgát a lélekenergiája által találta
meg az osztag kertjében, még Kain is ott volt.
Kain!? – döbbent le.

Baki! – szaladtak oda hozzá.
O, látom, felvetted a kedvenc fülbevalódat – mutatott Bakua egyik fülére, melyen egy csodás gyémánt
fülbevaló csillogott.

Ehhez a ruhához is jól megy, ne aggódj – vigyorgott Kain.

Akkor jó… Vagyis nem! – jött zavarba Bakua, aki hirtelen nem tudta, mit miért tesz.

Nyugodj meg, bátyus! – szólt Kia mosolyogva.

Hamar visszaszoksz te is a régi életedhez.

Jaj! – dunnyogta.

Túl sok a ruha rajtam.

Titeket nem zavar?

Ja, tényleg!

Akkor azért éreztem magam olyan bezártnak – világosodott meg Kain.

A reggeli fürdőmet kellene már vennem feledkezett meg magáról Bakua is.

Ebben a ruhában nagyon meg lehet izzadni. Nem fog örülni ennek a sejk… kapott észbe.

Miket beszélek? – fogta a fejét.

Hú, ez jó volt, Baki! – kacagta el magát torkaszakadtából Kain, de már Kia sem bírta tovább, és ő is

hangosan nevetni kezdett.
Akkor én most megyek – indult el kissé nőies járással.
Baki! – szólt utána röhögcsélve Kain.
A járásodon még csiszolj!
Mi a bajod a járásommal?
Talán nem elég vonzó és finom? – háborodott fel Bakua, aztán ismét észhez tért.

Köszönöm, hogy szóltál!

Az életre kelt halálistenek új esélyt kaptak a lelkek királyától. Sajnos, még Zen is visszatért, mivel
halhatatlan isten volt.

Minden ott folytatódott a lelkek világában, ahol a halálistenek abbahagyták, így úgy tűnt, mintha csak
álmodták volna az egészet. Néhány nappal később már mindenki visszazökkent a régi kerékvágásba,
legalábbis a munka terén. Lélekben jelentős változásokon estek át, hiszen az a sokévnyi megpróbáltatás
nyomot hagyott bennük. Amikor otthon voltak, olyan ruhákat ékszereket viseltek, mint amilyeneket a
hárem szabályai megköveteltek. A viselkedés terén is megváltoztak, becsületesebb, tisztességesebb életet
éltek. Mauri sokkal jobban bánt a beosztottjaival, többet nem használta őket kísérleti alanyoknak, sőt,
Nemuval is kedvesebb, megértőbb lett. So Fong élete már nem Hi körül forgott, ezenfelül a hadnagyával
szemben nem viselkedett lekezelően. Egyetlen személy hiánya szomorította el a szívüket, aki nem más volt,
mint boszorka.

Bakua Kiához tartott a tizenharmadik osztagba, miközben a gondolatai ide-oda cikáztak. Vajon, ki
lehetett boszorka, tanakodott. Nem értette önmagát. Miért foglalkoztatja őt ennyire az a nő? Épp haladt a
nyitott folyosón, amikor váratlanul megpillantott egy hatalmas fa tövében ülő lányt, akire nyomban
ráismert.

A lányt Lionnak hívták. Hosszú, egyenes és barna haja két copfba volt felkötve. Szemüvege mögött kissé
fáradtan csillogtak a barna szemei. Alkata vékony s alacsony volt.

Rég láttalak, Lion – lépett oda Bakua a lányhoz, aki némán és meglepetten nézett rá.

Mit csinálsz? – kérdezte kedvesen, de választ nem kapott.

Lion futásnak eredt, de Bakua nem hagyta, hogy elszökjön előle.

Várj! – kapta el a lány törékeny csuklóját.

Kérlek, ne félj tőlem!

Beszélni szeretnék veled, Lion húzta gyengéden maga után, majd mindketten leültek a fa tövében.

Sajnálom, ahogy régen bántam veled fogott bele a férfi.

Megismerkedtem egy gyönyörű, okos és szigorú nővel. Annyira fenn hordtam az orromat, hogy nem
vettem észre, milyen nagy bajokat okoztam másoknak. Egy alkalommal túllőttem a célon, és akkor az a nő
pontosan ugyanúgy bánt velem, ahogyan én a legutóbb veled. Amióta elmentél három évvel ezelőtt, nem
akadt olyan, aki igazán törődött volna velem – mondta csendesen.

Szépen kérlek, gyere vissza az osztagomba és bocsáss meg nekem!

Jó, megbocsátok és visszamegyek – mondta csendesen Lion.

Kérdezhetek valamit?

Igen!

Ki volt az a nő, aki a kapitánnyal szembeszállt?

Boszorkának hívták – magyarázta Bakua, és nagyon szigorúan, de mégis kedvesen és igazságosan bánt
mindenkivel. Eleinte nagyon nem szerettem őt. Nem tudom, miért érzem a hiányát, hiszen sose volt
hozzám egy kedves szava se. Bevallom, sokat tanultam tőle, mert mindig úgy viselkedett és tett eleget a
kötelességeinek, ahogy az szükséges volt. Bármilyen furcsa, de ő nagyon emlékeztetett rád. Te is mindig

jól és tisztességesen végezted a feladataidat.

Nem értem, miért pont én jutottam a kapitány eszébe?

Velem ellentétben az a nő szép és okos volt. Sőt, biztosra veszem, sokkal felelősségteljesebb munkát
végzett, mint én.

Nem vagy csúnya, mi több, buta sem!

Csak azért mondtam olyan csúnya dolgokat rád, hogy valamivel megbántsalak.

Lion pár nappal később visszatért a hatodik osztaghoz, ahol ugyanazt a munkát végezte, amit régen.
Bakua a lehető legkedvesebb és tisztelettudóbb bánásmódban részesítette. Egyik nap éppen hazafelé
tartott, amikor elé lépett a hatodik osztag harmadik tisztje. Ki nem állhatta az izomagyú és kopasz férfit,
aki folyton nagyzolt és az erejét fitogtatta, kivéve Bakua és Reni jelenlétében nem merte ezt csinálni.

Mit akarsz?! – kérdezte élesen Lion.

Azt hiszed, nyeregben vagy, amiért te vagy a kapitány szajhája? – vágta be durván a férfi, miközben
Bakua is megjelent, ám őt nem vették észre.

Vigyázz a szádra! – szólt szigorú hangon Lion, ami Bakuyúa számára nagyon ismerősnek bizonyult.

Veszélyes vizeken evezel – hunyta le a szemeit, eközben ölbe tette a kezeit.

Nem mondom, neked aztán felvágták a nyelved – röhögte el magát.

Ahogy akarod – sóhajtott egyet a lány. Villámlépéssel a férfi mögé került, és nekicsapta egy sziklának,
ami csak megrepedt a becsapódás következtében. Bakua eközben észrevétlenül végigkísérte az egész
jelenetet.

Ideje bemutatkoznom. Állcázat feloldás! – mondta ki a varázsszót, mire Lion bőre elkezdett repedezni.
Néhány pillanattal később a mágikus álca robbanásszerűen elhagyta az igazi testét.

Most pedig megbüntetlek – sziszegte ridegen.

Lion haja magas lófarokba volt felkötve. Homlokán bal oldalt megkötött, fekete, elegáns és selymes
fejkendőt viselt. Szemüvege eltűnt. Fekete színű melltartószerű toppot, hozzá hosszú ujjú, térdig érő Horit
és halásznadrágot viselt. Kesztyűi a könyökéig értek. A lábain magas sarkú szandált hordott.
Meglehetősen különös kinézetű, Sikai formában lévő kardját hófehér színű obival erősítette a derekához.
A kétélű fegyver nem rendelkezett keresztvassal és a markolat helyett egy fekete színű lánc volt. Lion a
hosszú láncnak köszönhetően tudta csak a kardját a kézében tartani anélkül, hogy megvágná magát. A
penge a megszokottnál vékonyabb, hosszabb és egyenesebb is volt. A fegyver nem csak az ellenség
számára, de a tulajdonosára nézve is nagyon veszélyes volt, mert a használatához komoly odafigyelés,
kondíció és ügyesség kellett.

Te meg… ki a fészkes fene vagy, talán egy boszorkány? – nézett hatalmas szemekkel a férfi.

Eltaláltad! – vágta rá Lion, mialatt előhúzta a kardját.

Na, mire vársz? – kezdte pörgetni a pengét a láncánál fogva. Az ellenfelek jó ideig közelharcot vívtak. A
pengék élesen csendültek fel, amikor összeértek. Lion hamar megunta a játszadozást, és egy szinttel
feljebb lépett.

Hadúr, küzdj! – kiáltotta. A kard pillanatok alatt átváltozott egy ostorrá, ezalatt fekete rózsaszirmok és
aranyló szikrák jelentek meg Lion körül.

Nesze! – sújtott le az ostorral. A sebekkel teli férfi menekülni próbált, de nem tudott megmozdulni, és nem
sokkal később elviselhetetlen fájdalmai is lettek. Lion hamar rájött, az ellenfele olyan gyenge és idióta,
hogy még arra se jött rá, mire képesek a szirmok és a szikrák.

Azt hiszed, ezek dísznek vannak itt?
Milyen béna vagy!
A szirmok erős fájdalmat, míg a szikrák bénulást okoznak, ezt még egy átlagos halálisten is kitalálta volna. Igaz, ezek még egy sima, egyszerű kapitány szintű halálistennek is gondot okoznak, olyan
észrevétlenül mozognak és támadnak. Az ostorommal meg szinte bármit képes vagyok darabokra szelni,
ha azt akarom, és csak a megvágott felületen okoz némi fájdalmat az ellenfélnek magyarázta lekezelő
hangon Lion, majd hirtelen egy Pada jelent meg a semmiből.

Bankai! Védelmező Hadúr! – suttogta jól hallhatóan Lion. Az ostorból egy óriási, ezüstszínű és szárnyas
oroszlán lett, amelynek gyönyörű, hosszú sörénye meg három lompos farka volt. Liont egy gömb alakú
védőfal vette körül, mely ezüstszínű rózsaszirmokból és aranyszínű szikrákból állt. A jaguár kinézetű
Pada gondolkodás nélkül rátámadt, míg a tisztet figyelembe se vette.

Hm, milyen ostoba!

A szirmoknak hála, az erőd nagy részét a magaménak tudhatom. Igazából a szikrák biztosítják a
védelmem.
Na de elég a csevejből, ideje meghalnod! – mosolygott gonoszul Lion, eközben az oroszlán felvette az

igazi alakját, ami Moto és Bakua támadásához hasonlított, csak ez színtiszta lélekenergia volt. Minden
irányból támadt, ám hasztalanul, mert az Pada hihetetlenül gyorsnak bizonyult. A védelmet megszüntetve,
az összes erejével a pusztításra összpontosított. A támadás ereje megnőtt és háromszor gyorsabb is lett.

Hm, ki hitte volna, hogy ilyen erős vagy, Pada. Ez esetben, nem húzom tovább az időt. Hadúr, végső
csapás! – sziszegte. Lion aranyszínű angyalszárnyakat növesztett, utána hófehér színű, hastánc stílusú
ruhája lett. Kardja egész mivoltában olyanná vált, mintha gyémántból csiszolták volna, a lánc pedig
eltűnt a végéről, és helyette egy markolat lett.

Miért jöttél ide?
Ki vagy te? – kérdezte ösztönösen Lion, mialatt a fegyverét meglendítette.
A nevem, Grim!
Higót keresem – felelte csendesen, majd megpróbált kitérni a félkör alakú támadás elől.
Nem sok hiányzott ahhoz, hogy elveszítsem a fejemet – lihegett, ezalatt az erősen vérző vállára pillantott.
Értem, akkor ebben az esetben visszavonulok – szüntette meg a bankait Lion, majd a kardját a hüvelyébe helyezte.
Higo már biztosan nagyon vár – mondta mosolyogva.
Sokat mesélt rólad, és úgy tűnt, mintha a barátjaként tekintene rád.
Milyen idegesítő, pedig nincs is itt – morogta kissé elpirulva Grim.
Remélem, még találkozunk! – nyitott egy átjárót, ezután eltűnt a semmibe.
Tűnj a szemem elől! – morogta a tisztnek Lion.

Igenis! – nyögte ijedten a férfi, majd feltápászkodott, és nagy nehezen elbicegett.
Micsoda egy nap!
Ideje hazamenni – indult el villámlépéssel.
Örülök, hogy ismét látlak, boszorka – lépett be Lion házába Bakua.
Miért nem mondtad el?
Miért titkolod a képességeidet?
Ráadásul, hogy maradt meg az erőd a sivatagban, és miért nem volt rajtad az a jel? – dőlt belőle a sok kérdés.
Azért titkoltam el mindent, mert nem akartam több felelősséget venni a nyakamba. A király nem büntetés
céljából küldött a sivatagba.Azt akarta, hogy egyszer az életben fontosnak érezhessem magam és
mindenki tiszteljen. Sokan és sokszor megaláztak, akárcsak te. A jel pedig azért nem volt rajtam, mert valóban boszorkány voltam. Én mint halálisten megszűntem létezni, ám az erőm megmaradt, így váltam
boszorkánnyá.
Érthető – felelte csendesen Bakua, majd Lionhoz lépett.
Szeretek!
Három évvel ezelőtt is ugyanúgy szerettelek, mint most. Nem akartam ezt elfogadni, mert úgy gondoltam,

Sanával szemben hűtlenség lett volna a részemről – csókolta meg lágyan Liont.

Néhány hónappal később Lion összeházasodott Bakuával. A nászútja után bevallotta, mindenki
legnagyobb meglepetésére és örömére, hogy ő volt boszorka.
A halálistenek megtanulták a leckét, ennek fényében élték tovább az életüket békességben és szeretetben.

Kocsis Erzsébet /Makita/

Értékeld az oldalt!