A tűz birodalma

A tűz birodalmának uralkodói palotájában igen nagy volt a nyüzsgés, ugyanis a tűz ura és két gyermeke nyaralni mentek. A gyerekek nagyon izgatottak voltak, alig várták, hogy lássák a tengert. Különösen a nagyobbik csemete várta a kirándulást, mert legalább így eltölthet egy kis időt az apjával. Amióta elment az édesanyja, meglehetősen egyedül érezte magát, s csak az apja maradt neki. Bácsikájára, sajnos, nem számíthatott, mivel a fia halála nagyon megviselte őt, de legfőképpen meg a húgára nem támaszkodhatott, mert mindig csak hazudott neki.
Léna!
Kiabált a gyaloghintó mellett álló Tom a palota lépcsőjén üldögélő bátyjának.
Léna:
Gyere már!
Tom:
Ne szólíts Lénának!
Az úr:
Miért nem vagy még a gyaloghintóban?
Kérdezte a kisfiú háta mögött.
Tom:
Bocsáss meg, apám, csak téged vártalak.
Az úr:
Máris megyek!
Szaladt oda a hintóhoz a kisfiú, majd beszállt a húga mellé.
Lali:
Kellemes pihenést kívánok!
Lépett elé egy idős úr. A férfi magas és termetes volt. Derékig érő, egyenes és ősz haját alacsony copfban hordta, s hosszú szakálla a mellkasáig ért le. Barna szemeivel érdeklődve pillantott a másikra.
Engedelmével, én is utamra megyek indult el a palota kijárata felé.
Idős úr:
Várj!
A megszólított megtorpant.
Te hová tartasz? – kérdezte kíváncsian az úr.
Öreg úr:
Hazamegyek jött a felelet tömören majd urával szembefordult.
Az úr:
Merre van az otthonod?
A Sárkány-szigeten lakom.
Az úr:
Valóban?
Csillant fel szeme.
Még sosem jártam arra. Már nagyon régen szeretnék oda eljutni, és ha már te úgyis hazatartasz, miért is ne láthatnád vendégül?
Vetette fel az ötletet széles mosollyal az arcán.
Mit szólsz?
Öreg úr:
Megtisztelő, viszont van néhány akadálya a dolognak magyarázta. Az otthonom nem méltó arra, hogy magát az urat ott lássam vendégül. Meglehetősen szerény körülmények között élek a családommal. Sokan is járnak hozzánk, és ha kiderülne, ki is vendégeskedik nálam, az senkinek sem lenne jó, a pihenésnek annyi lenne. Aztán ott van még a családom. Meglehetősen sajátos az életmódunk, vannak olyan hóbortjaink, amelyek biztosan kellemetlenséget okoznának önnek.
Az úr:
Ez mind nem számít! Jelentette ki. Mindenre van megoldás, ha akarjuk. A házad elég nagy ahhoz, hogy ott lakjunk egy ideig?
Az öreg
Igen!
Az úr:
Nagyszerű!
Jobban teszem, ha letagadom a valódi kilétemet, tehát nem árulom el, ki is vagyok valójában. Bevallom, meglehetősen kíváncsi vagyok arra, hogyan fognak viselkedni velem az ottani alattvalóim, érdekes lesz.
Leszek olyan nagylelkű, hogy a családoddal elnéző leszek, történjen bármi is. Az életemre esküszöm, hogy betartom a szavam!
Minden a megbeszéltek szerint történt, az uralkodói család egyszerű emberekként vette az útját a Sárkány sziget felé.
Az öreg úr:
Ígérete ellenére is aggodalmaskodott, mivel tudta, valami biztosan fog történni, ami miatt kitör a vulkán. Két napon keresztül utaztak, míg el nem érték a szigetet, ahová hajóval mentek át a tengeren. Maga a sziget hihetetlenül egzotikus látványt nyújtott, erdős és sziklás hegyek nyúltak az ég felé, s vízesések, szebbnél szebb virágok meg növények tették igazán különlegessé. Az ember úgy érezhette magát azon a helyen, mintha valamilyen álomvilágban lett volna. Végre elértek az út végéhez. Az úr meglepetten mérte végig tábornoka lakhelyét. Nem értette, miért mondta azt neki az öreg, hogy nem méltó hozzá az otthona, hisz egészen nagy volt a háza, ami inkább egy palotának felelt meg.
Az öreg lánya:
Apa!
Rontott ki a bejárati kapun egy alacsony és vékony nő, miközben barna szemei az örömtől csillogtak.
Papuskám!
Ugrott az öreg nyakába, aki időközben kiszállt a hintójából.
Úgy örülök, hogy itthon vagy!
Az öreg:
Én is örülök, egyetlen és kicsi hercegnőm simított végig lánya egyenes, hosszú s barna haján az öreg.
Nagyon hiányoztál, egyetlen kincsem viszonozta az ölelést. Mondd, minden rendben?
A lány:
Igen, papuskám!
Most már minden rendben van.
Ugye, sokáig maradsz itthon?
Az öreg:
Igen!
Gyere, bemutatlak egy barátomnak, aki itt tölt nálunk egy kis időt bontakozott ki az öreg gyermeke ölelő karjaiból, mely úgy fonódott köré, mint borostyán a fa törzséhez.
Lányom, bemutatom neked Bem tábornokot.
Bem, bemutatom neked Lilit, aki az egyetlen gyermekem.
Itt van Bem tábornok két gyermeke is mutatott a kislányra és a kisfiúra, akik apjuk mellett álltak.
Luk és Izabella a nevük.
Kívánom, hogy érezzétek otthon magatokat, gyerekek mosolyodott el az öreg És önnek is kívánom lépett oda az úrhoz, hogy érezze jól magát. Ha megbocsát, szeretném elrabolni az édesapámat. Már nagyon régen nem beszélgettem vele. Kérem, legyen elnéző!
A házvezető gondoskodni fog addig önökről fogta meg az apukája kezét, majd mindketten távoztak.
A gyerekek elfoglalták a szobájukat, majd vettek egy lazító fürdőt, ami nagyon rájuk fért a hosszú út után.
Legközelebb csak a vacsoránál találkoztak Meglehetősen más módon zajlott az estebéd, a hagyományoktól eltérően más ételeket szolgáltak fel, ráadásul a vendéglátók ruhaviselete is szokatlannak bizonyult a számukra. A vacsora bolognai tészta volt. A lány pusztán egy egyszerű, térdig érő nadrágot viselt. Az öreg pedig csak egy egyszerű, kék köntöst vett fel. Beletelt néhány napba a vendégeknek, mire megszokták az ottani szokásokat, és azokat az embereket, akik naponta átjártak.
Lali egyre több időt töltött Barbival, nagyon sok dolgot fedeztek fel egymásban. Nem egy alkalommal együtt mentek el valahova szórakozni is. Minden szép és jó ellenére, valami nagyon nem stimmelt Barbi számára, ugyanis mindig azt érezte, hogy Bem, nem teljesen őszinte hozzá, mintha valamit titkolna.
Legszívesebben kinyomozta volna, hogy mit is próbál előtte rejtegetni, viszont az édesapja biztosította afelől, hogy nyugodtan megbízhat a férfiben.
Lalinak nagyon megtetszett Barbi, s mivel nem volt felesége, így úgy határozott, hogy elveszi őt. Igen ám, csak akadt egy kis probléma a valódi kilétét illetően. Valahogy el kellett mondania Barbinak, hogy ő egy úr valójában. Sokat törte a fejét, hogyan is közölhetné vele az igazat, de semmi érdemleges ötlet nem jutott az eszébe. Ráadásul, ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban beleszeretett Barbiba, így egyre nagyobb lett a lelkifurdalása is.
Egyik este Lali elvitte Barbit a helyi tengerpartra piknikezni, eközben megpróbálta felfedni az igazat.
Mindketten egy faházikó erkélyén üldögéltek egymást átkarolva, miközben bámulták a vörösen izzó, lemenő napot, melynek a fényei tűzpirosra festették a tengert.
Lali:
Tudod, Barbi, nagyon tetszel nekem fogott bele Lali. Még sosem találkoztam olyan nővel, mint amilyen te vagy. Mindig azt hittem, hogy az olyan feleségek a jók, akik alázatosan viselkednek a férjeikkel szemben. Az már biztos, te nem ilyen nő vagy, vagyis nem ilyen feleség lennél mosolyodott el.
Volna nálad esélyem?
Barbi:
Nekem is nagyon szimpatikus vagy, és volna nálam esélyed pirult el Barbi.
Mielőtt Lali megcsókolhatta volna Barbit, robbanásokat hallottak meg a messzeségből.
Lali:
Ezek biztosan a kalózok lesznek, és ha jól hallom, akkor az északi partot támadták meg, onnan jönnek a robbantgatások hangjai. Menjünk, intézzük el őket!
Laliék gyorsan a sziget északi részére repültek a tűzidomító képességük használatával. Ahogy odaértek, máris harcba szálltak a kalózokkal.
Az uraság nagy erejű tűzgolyókat szórt a támadókra. Meglepetésére, nem volt könnyű dolga, mert nagyon képzett tűzidomárok voltak a kalózok. Kénytelen volt bevetni a villámerejű támadását, amivel szinte pillanatok alatt kiütött mindenkit.
Lali először pusztakezes harcot vívott az ellenfeleivel, de végül be kellett látnia, hogy a tűzidomító képességeit is muszáj használnia. A tűzostorával nem sokra ment, így ugyanúgy ő is a villámerejét vetette be. Az utolsó ellenfele sikeresen kivédte a támadását. Iszonyatos erővel bírt a kalóz, a tetejében csúnyán megégette Lali nyakát és hátát.
Az úr épp segíteni akart a kedvesének, amikor látta, hogy valami komoly dolog van készülőben, mert váratlanul fekete színű szikrák jelentek meg Lali körül. A szikrákból hatalmas tűzcsóvák lettek, amelyek felszálltak az égbe, majd teljesen körülvették az ellenséget. Még sosem látott az úr, hogy valaki fekete színű tüzet idéz meg, ami ráadásul igen félelmetes látványt is nyújtott. Azt hitte, ennél félelmetesebb már nem lehet ez az egész, de nagyot tévedett.
A kalóz velőtrázóan ordítani kezdett, mintha nagyon fájt volna neki valamije, s ahogy a fekete tűz lassan bekebelezte, úgy a kiáltozása is egyre iszonyatosabbá vált. Az úr hamar rájött arra, hogy Lali tüze valójában nem éget, hanem hatalmas kínokat okoz. A kalóz már a földön fetrengett kínjában, miközben kegyelemért könyörgött.
Lali:
Remélem, legközelebb nem tolod ide a pofádat, te féreg! hagyta abba a kínzást Lali.
Tűnés, vagy különben kitaposom a beled, amit aztán megetetek veled!
Az életben maradt kalózok gyorsan eliszkoltak a szigetről, így minden visszaállt a helyére. Sajnos, Lalin sérülései elég komolyak voltak, így muszáj volt Barbinak használnia a gyógyító képességét is. A kezei örül kék színű lángok jelentek meg, amelyeket a hátára meg a nyakára irányított, s egy jó ideig ott is tartotta őket, amíg be nem gyógyultak az égési sérülései.
Ez hihetetlen!
Nézett döbbenten az úr.
Az úr:
Honnan vannak ezek a különleges képességeid?
Barbi:
A sárkányaimtól kaptam felelte halkan, eközben befejezte Lali gyógyítását.
Van egy kék sárkányom és egy fekete sárkányom. Hamarosan örökölöm apámtól a vörös sárkányát és a
fehér sárkányát is.
Az úr:
Gondolom, akkor újabb képességekre teszel szert.
A vörös sárkánynak köszönhetően képes leszek háromszor erősebb támadásokra. A fehér sárkány által olyan védelemre teszek majd szert, amit senki sem fog tudni áttörni, kivéve az, aki mind a négy elemet képes használni, azaz, az Avatár. Ígérd meg, hogy senkinek sem mondod el ezt, legfőképpen az úrnak! Nézett szigorú szemmel nézett előtte álló férfira, aki válaszul csak bólintott egyet. Gyűlölöm a háborút, és nem is tartom helyes dolognak!
Lali nagyon kimerült, így hazavitte őt az öreg. A történtek után nem akarta elmondani az igazat, félt, hogy ezzel elveszítheti a nőt. Ha valaki más mondta volna neki mindazt, amit Lali, már régen halállal büntette volna. Kedvese esetében több okból volt elnéző. Először is, úgy szerette őt, ahogyan egy normális embert, nem úgy, mint egy uralkodót. Mindig őszintén és kedvesen, de legfőképpen figyelmesen bánt vele. Végre megtalálta azt, aki minden igényének megfelel. Valahol mindig is vágyott egy olyan nőre, akivel még a tűzidomítást is gyakorolhatja, sőt, olyanfajta dolgokról is beszélhet vele, amik leginkább csak a férfiak között szokott téma lenni.
Lali:
Helyben is volnánk le tette az ágyra.
Ha valamire szükséged lenne, szólj!
Rád van szükségem húzta oda magához Lali a kedvesét.
Lali:
Ugye, nem tartasz szörnyetegnek?
Barbi:
Miért tartanálak?
Lali:
A képességeim miatt.
Ha már itt tartunk, miért titkoljátok az úr elől a képességeiteket?
Barbi:
Mert nem akarjuk, hogy az uralkodói család azt érezze, hogy bármikor letaszíthatja őket az én családom a birodalom éléről. Hatszáz évvel ezelőtt, az én klánom uralta a Tűz Birodalmát.
Lali:
Szóval ti a Sárkányidomító klán vagytok?!
Nézett hatalmas szemekkel Barbi.
Lali:
Azt hittem, mindannyitokat kiirtottak.
Lali elmesélte, hogy a történelemkönyvekben leírtak mind hamisak. Az ő családja saját önszántából mondott le a trónról, és az ősei kérésére írták bele a szerzetesek a birodalom történelmi lexikonjaiba azt, hogy a klánt teljesen kiirtották. Akikről azt hitte a jelenlegi uralkodói család, hogy az ősei, azok valójában halálra ítélt bűnözők voltak.
Barbi:
Az úr semmiképp nem tudhat erről, nem akar a családom vérrontást! Azért mondtam el ezt, mert szeretlek! A férjem halála óta, nagyon üresnek éreztem magam. Hála neked, ennek vége.
Lali:
Köszönöm, hogy így megbízol bennem. Ígérem, az úr semmilyen kárt nem tesz a családodban, legfőképpen meg benned csókolta meg lágyan a szerelmét. Gyengéden magához szorította Barbit, majd hanyatt döntötte az ágyon. A szenvedély úgy eluralkodott rajtuk, hogy még aznap éjjel egymáséi lettek. Lali nagyon figyelmesen bánt Barbival. Az egész éjszakát együtt töltötték. Hamarosan eljött az ideje annak, hogy az úr visszatérjen az otthonába. Mielőtt hazatért volna, Lali elmondta, hogy mi történt a lány és közötte. Arról is biztosította az idős tábornokot, hogy nem mondja el senkinek sem a féltve őrzött titkukat, már csak azért sem, mert ha eddig nem ártottak az uralkodói családnak, akkor ezek után sem fognak, ezenkívül belehalna abba, ha elveszítené Barbit. Megkérte, hogy ne árulja el továbbra sem a valódi kilétét, mert ha megtudja, ki is igazából, akkor biztosan meg fogja őt gyűlölni. Lali a búcsúzás idején megígérte Barbinak, hogy minden hónapban elmegy hozzá egy hétre, és hogy rövidesen megtartják az esküvőt is. Barbi nagyon boldognak érezte magát, amikor elmondta neki a kedvese, hogy hamarosan feleségül veszi őt. Nem sok időt töltöttek el együtt, de úgy érezte, nem fog rossz döntést hozni azzal, hogyha hozzámegy a férfihoz. A gyerekekkel is nagyon jól kijött.
Két héttel később Lali levelet kapott a fővárosból az egyik barátjától, hogy menjen el hozzá, mert szüksége van a segítségére. Amint végzett a dolgával, úgy döntött, elmegy az édesapjához és a kedveséhez a palotába, de előtte a lehető legelőkelőbb ruháját és ékszereit öltötte magára, mert mindenképpen tetszeni akart a szeretteinek. Lalit szívélyesen fogadták a palotában, és azonnal értesítették a szerelmét.
Barbi:
Szerelmem és apucim!
Ugrott a nyakukba Barbi.
Az öreg:
Éppen erre volt dolgom, és úgy gondoltam, benézek hozzátok.
Mondd, hol van a tábornok
Itt mindenki azt mondja, ilyen nevű tábornok nincs!
Mi ez az egész?
Nahát, ki ez a gyönyörűség?
Tábornokok:
Kérdezte egy fekete szakállas és középkorú úr, akivel még három másik férfi is volt.
Ugye, nincs még férjnél, mert én szívesen elvenném őt feleségül!
Az öreg:
A gyermekem, és úgy hívják, Barbi mutatta be lányát a társainak az öreg.
Lányom, ők itt, tábornokok!
Barbi:
Örvendek a találkozásnak! mosolygott a tábornokokra Barbi mire több tábornok is megjelent.
Az úr:
Nahát, mi ez a nagy gyülekezet?
Lépett ki a tömegből az úr, akinek Barbi háttal állt.
Az öreg gyönyörűséges lánya tett látogatást a palotában! mondta jókedvűen a tábornok.
Tábornok:
Szép hölgyem, kérem, forduljon meg, ugyanis nem más áll kegyed mögött, mint a Tűz Ura!
Barbi vére nyomban megfagyott, amikor meglátta Lalit. Egek, most lesz vége mindennek, gondolta magában. Mit tegyen? Valamit ki kell találnia! Sajnos, semmi nem jutott az eszébe, így hamarosan le is lepleződött, amikor az előtte álló nő szembefordult vele.
Az úr:
Üdvözöllek!
Hajolt meg úgy Barbi, hogy még rá se pillantott Lalira.
Barbi
Kérlek, bocsásd meg az illetlenségemet!
Lali:
Nincs semmi baj! Nyögte akadozva az úr. Minden ott lévő tábornok meglepetten nézett urára, mert teljesen úgy tűnt, mintha félne az előtte térdelő nőtől.
Állj fel, kérlek!
Barbi, amikor ránézett az előtte álló férfira.
Barbi:
Mit jelentsen ez?! sziszegte lángoló szemekkel.
Te nem is Bem tábornok vagy, hanem a Tűz Ura!
Remélem, jól szórakoztál te rohadék! mondta gyűlölettel teli hangon Barbi majd jól pofon vágta Lalit. A tábornokok álla leesett, amikor látták, hogy mit merészelt tenni a birodalom urával az öreg lánya.
Barbi:
Soha többet nem akarlak látni! Indult el, de aztán megállásra kényszerült, mert a Tűz Ura megragadta őt, majd magához ölelte szorosan.
Az úr:
Ne menj el!
Könyörögte Lali, erre a tábornokok álla még jobban leesett.
Kérlek!
Térdelt le Barbi elé.
Kérlek, bocsáss meg nekem! Azért nem mondtam el az igazat, mert féltem, hogy gyűlölni fogsz! hadarta.
Szeretlek!
Barbi:
Két feltétellel fogadom el a bocsánatodat szólalt meg halkan, hosszas némaság után Barbi.
Ha megígéred, hogy nem vonsz bele a háborúba, és a másik kérésem az, hogy nem akarok a palotában élni, még akkor sem, ha már a feleséged leszek.
Rendben! Bármit elfogadok!
Tábornok:
Öreg, a lányod nem semmi! Szépen térdre kényszerítette a Nagy Urát! – fogta a fejét.
Öreg:
Bizony, ebből is látszik, az én lányom egy igazi királynő! – húzta ki magát büszkén.
Barbi és a Nagy Ura hamarosan összeházasodtak, de nem a palotában, hanem a Sárkány-szigeten. Lali mindent elmondott őszintén a nőnek, még azt is, hogy hogyan jutott ő a trónra a bátyja helyett. Az ígéretét betartotta, nem vonta bele a feleségét a háborúba. Minden szabadidejében elment a Sárkány-szigetre, ahol egyszerű emberként élte a világát. Az idő múlásával egyre inkább beleszeretett Barba, sőt, már a beteges szerelem határát súrolta.
Hamarosan eljött a Nagy Úr bukásának az ideje, ezenkívül elvesztette az erejét az Avatár elleni harcban amint elfoglalta a helyét a trónon, bejelentette a háború végét.
Barbi értesülve a hírekről, elment az új Nagy Urához, hogy adja ki neki a férjét. Az új úr természetesen nem ellenkezett, mivel tudta, hogy milyen erővel bír a nevelőanyja.
Barbi:
Úgy örülök uram, hogy véget vetettél a háborúnak! mondta vidáman.
Hálás vagyok neked ezért is! Jaj, nem is tudom, mi lenne velem, ha nem lehetne mellettem az apád!
Tisztában vagyok azzal, miket tett, de ő akkor is a férjem, és már megkapta a méltó büntetését.
Az új úr:
Így van!
Tudod, egy jó ideje rájöttem arra, mit akartál nekem mondani régebben. Igazad volt! Amit a Tűz Birodalma művelt, az nem a fejlődés útja volt, hanem a megfélemlítésé ölelte meg a férjedet.
Ha segítségre van szükséged, szólj!
Szólni is fogok, mert tudom, rád bármikor számíthatok. Most jut eszembe! kapott a fejéhez a Nagy Ura, miután elengedte Barbit.
Ne aggódj, őt is magammal viszem a férjemet.
Köszönöm!
Sok időbe telt, mire mindkettőjük lelki világát helyrehozta, s olyannyira megváltoztatta végül a gondolkodásmódjukat, hogy már egyikőjük sem vágyott a hatalomra és a háborúra, csakis a békére, ezenkívül a kapcsolatuk is teljesen rendbe jött. Évekkel később Lali visszanyerte az erejét Barbi gyógyító képességének köszönhetően. Egy ideig titkolta előtt, hogy ismét a régi lett az ereje, de egy véletlen folyamán fény derült a dologra. A fiát megtámadták, és ő mentette meg az életét. Ezek után még erősebb lett kettejük között az apa-fia kötelék. Abszolút nem aggódott amiatt, hogy az édesapja akármikor elbitorolhatja a trónját, annyira elnyerte a bizalmát.

Értékeld az oldalt!