Álom

Álom

1. rész

Álmodom…félig a valóság, félig álomország között lebegek…mikor kinyitom a szemem egy ismerős helyen találom magam. Tudom, hogy jártam már itt valamikor. Jó érzés itt lenni, olyan megnyugtató. Körbe nézek, az ablakokon ömlik be a tavaszi napsütés. Végig nézek magamon, csak egy fehér pántos “ruha” van rajtam, a fenekem pont eltakarja. Csend van, csak a lélegzetem hallom. Torkomban dobog a szívem, érezem, nem vagyok egyedül…félnem kéne, azt hiszem, de inkább izgatott vagyok. Bemegyek a konyhába, meglátok egy csésze kávét az asztalon. Elmosolyodom, most inkább másra vágynék. Ujjamat finoman végig húzom a csészén. – Ki rakta ide? – jár az agyam. Hirtelen egy erős kéz ránt magához, nem engedi, hogy megforduljak. Erősen tart, száját a nyakamra szorítja, és finom csókolja. Felsóhajtok (uhhh de régóta vágyom rá). Behunyom a szemem. Nem mozdulok, várom, hogy mi lesz. Lassan felhúzza a ruhám, és belemarkol a fenekembe. Hallom, hogy felsóhajt, még szorosabban ölel. Érzem, hogy kíván. Én is kívánom, de nem mozdulok, nem akarom, hogy véget érjen az álom…megfordít, szemem csukva tartom. A száját rászorítja a számra, csókja szenvedélyes, követelőző. Olyan érzésem van, mentem felfal, annyira akar engem. – Még, még, még! – gondolom – Ne hagyd abba kérlek! Akarom, akarom tovább! – félek, hogy mindjárt vége az álomnak. Hirtelen felkap, az előszobába visz, neki nyom a falnak (ismerős érzés, egyszer valahol már átéltem ezt). Ruhám már egészen a derekam fölött van, a pánt lecsúszik a vállamról, közben csókolja a nyakam – vállam. Nem enged. Érzem, siet. Tudja, hogy kevés az időnk, de mindent akar ahogy én is. Kezeim életre kelnek, muszáj megérintenem csak egy kicsit. Elveszek az emlékekben, érzem erős vállát, finom illatát. Kezem lejjebb csúszik a mellkasán, bebújok a pólója alá. Ismerős terepen vagyok. Találkoztunk már, tudom, hogy így van…testem megismeri. Nem tudok tovább gondolkodni, mert szája lejjebb vándorol a testemen. Csókol ahol csak ér, kíván! Én is őt…olyan régen történt, de nem felejtettünk. Hirtelen emlékezni kezdek…az álom kezd szétfoszlani. – Jaj ne!!! Maradj még kérlek!…de a valóság kezdi átvenni az uralmat felettem…
Felébredek…egy másik helyen. Pizsamám nedvesen tapad rám. Kinyitom a szemem, még mindig érzem a csókját a testemen. Nem tudom elfelejteni… Kísérteni fog…így hát várom, hátha jön egy újabb álom, és visszatér hozzám…

Elena Honoria

 

Értékeld az oldalt!