ÁlomKép

ÁlomKép

Egy gyönyörű parton állok. Felsóhajtok, el sem hiszem, hogy itt vagyok. Lábujjaimat a puha fehér homokba fúrom, közben a kietlen partot pásztázom. Teljesen egyedül vagyok, csak a víz morajlását és a saját lélegzetemet hallom. Bátorságot gyűjtök… Most! – Bíztatom magam. Tedd meg végre! Hirtelen a nyakamhoz nyúlok, és kikötöm a bikinifelsőm pántját. Egy laza mozdulattal lerántom, aztán gyorsan megszabadulok a bugyimtól is. Megborzongok…hirtelen egy ismerős hang üti meg a fülemet. Félig hátra fordulok, és megpillantom Őt. Pár lépésre áll tőlem, a tekintete égeti a bőrömet. Nevet, azon a mély hangján, amit annyira szeretek. Nem akarta elhinni, hogy megteszem és leveszem a fürdőruhám. Tévedett! Kinyújtja felém a karját, hogy magához öleljen, de én kacagva elindulok a víz felé. Gyorsan belegázolok a hűs habokba és elmerülök a vízben. Amikor újra a felszínen vagyok visszanézek, de a parton már nem látok senkit. Egy pillanatra megdöbbenek, de egy erős kéz átfogja a derekam. Hozzábújok, fejemet a nyakába fúrom. Megrészegít az illata. Karjaimmal szorosan átölelem, nem akarom elengedni. Ő még erősebben szorít magához, lábammal átkarolom. Tökéletes pillanat egy tökéletes helyen. Bárcsak…gondolom magamban, de nem merem befejezni a mondatot. Nem, nem…tudom, hogy nem szabad, még gondolatban sem. Inkább élvezem, ahogy erős kezével gyengéden simogat. Most csak ez számít. Csak Ő meg Én. Annyira könnyű átadnom magam az érzéseknek, amikor Vele vagyok. Hiába minden fogadkozásom, hogy erős leszek, és nem engedem felkavarni a szívem – lelkem, amint rám mosolyog vagy hozzámér, leomlik minden fal körülöttem. Nem tudok tovább küzdeni, olyan hatással van rám, hogy elmondani nem tudom. Egyet tudok…amint átölel, úgy érzem Hazaértem…

Elena Honoria

Értékeld az oldalt!