Az aranyfogú

– Az álmodozóké ez az évszak…- mosolygott Mr. Thunder, a szürke- piros csíkos huzatú napozószékben ülve, és felnézett a virágzó, terebélyes hársfára, ami napok óta kellemes illattal árasztotta el a környéket. Szivarát elegánsan tartotta mutató és középső ujjai közt. Szövetzakója rátapadt, inggombjai pattanásig feszültek tekintélyes pocakján. Tokája megtűrődött , szemei sarkában megtöbbszöröződtek a ráncok, ahogy füléig nyúlt a szája. Ebben a mimikai változásban ezerféle szándék bujkált- és mindez a szemben ülő James- et zavarba hozta.

Laza öltözete egy nadrágból és egy kigombolt ingből állt. Próbált kényelmesen elhelyezkedni, de feszélyezettsége folytán, ez valahogy nem sikerült.

Mr. Thunder feje búbján jókora kopasz mező éktelenkedett, csillogott az izzadtságtól, ahogy rásütött az ágak közül lopakodó fény.

James- nek fogalma sem volt arról, hogy miért hívatta az úr. Az órájára nézett. Már tíz perce várakozik, de eddig igazából még semmi sem történt.

– Te is álmodozol?- szegezte a kérdést a fiúnak Thunder.
– Nem is tudom…- habozott.
A házigazda a szivarát szájához emelte, mélyet szívott belőle, a füst kifúvásával egyidőben beszélt hozzá:
– Szeretnél egy saját házat?… Szép nőket?… Egy igazi autót?…
James semmit sem értett, de abban biztos volt, hogy valami nagyon nem tiszta ebben az egészben.
– Nem igazán…- megnedvesítette ajkait nyelvével, mert kényelmetlen helyzete izgatottságot váltott ki belőle.
– Bolond vagy te, fiam!- kacagott Mr. Thunder, és kivillant a két, aranyból készült szemfoga- … hiszen egy szeméttelepen laksz, van egy értéktelen autóbontód, ahol reggeltől estig olajos göncökben dolgozol a semmiért…

James eddig is szeretett volna elmenni, de most már türelmetlenné vált. Mit akarhat ez a pojáca?! Nem volt szándékában magára haragítani az urat, akire semmit nem tudtak bizonyítani, de sokak szerint vér tapadt a kezére.
– Ajánlatot teszek. – Mr. Thunder határozott kijelentéssel indított – jelentéktelen feladat, amit tenned kell, de a jutalom nem marad el – most halkabban beszélt, de érthetően: – Egy bizonyos úrnak kell átadnod egy bizonyos autót…. Ugye nem nehéz a feladat?
– Nem… nem, uram…
– Na jól van, fiam, tudtam én, hogy belevaló srác vagy!

James felállhatott végre. Az úr kezet nyújtott, s ahogy James is odaadta a kezét, egész testét borzongás töltötte el. Amikor kijutott a kapun, mintha megszabadult volna valami tehertől… mégis nyugtalan volt. Kezén érezte a fertőt…

Az egyszobás kis vityillójában vizet öntött a lavorba, és megmosta kezeit. De még így sem talált rendben valamit. Az autó, amit át kell adnia, a roncstelepen volt már. Nem feltűnő, egyszerű piros Audi. A kíváncsiság izzott benne. Ugyan mi lehet, amitől olyan értékes lehet ez a kocsi? Nekiállt átvizsgálni. Több száz járművet bontott már szét, hát nem volt nagy dolog szétszedni… Nemsokára rá is akadt valamire… egy beépített bombára.

– Csak nem romlott el ily hirtelen az újonnan összeszerelt autó?- hallatszott Mr. Thunder hangja a háta mögül.
James ijedten kapta fel fejét.
– Nem vagy megbízható, kisfiam.
James leplezetlen izgatottsággal lapult a gurulós aláfekvőjén a kocsi alatt.
– Szeretem az ilyen kifejező arcokat…

Elővette 44-esét, s a fiúra szegezte. Lassan közeledett felé, és alig kétlépésnyire megállt, kibiztosította a fegyverét, célzott. James homlokát kiverte a veríték, s szinte a pisztoly elsülése pillanatában egy nagy lendülettel félrelökte magát az autótól, hátrébb gurulva néhány métert. A lövedék a bombát találta el. Felrobbant. Mr Thunder szövet kösztüm darabkái messze repültek… és az egyik aranyfog cipőjére koppant…

James csak a kórházban tért magához, de nem emlékezett semmire…

Értékeld az oldalt!