Az Árnyéknál is gyorsabban

Három lány vesz házat a városban és négy tehenész legény beléjük köt. Pedig csak pár napja tartózkodnak itt. Az aranyat akarják! Tökmindegy, ki jött volna. Látják, hogy nők, könnyű préda. Azok úgysem fognak kolttal mászkálni.
Tüzet nyitnak a házra, mivel ijesztés a cél. Ha lelövik a hölgyeket, kitől szereznek információt?
A közelben lovagol Kreiss Kíra seriff. Megnézi, mi ez a hangzavar?
Az aranyat! Az aranyat! Hol van? Hova rejtettétek? /Hallja a seriff asszony a bekiabálásokat./ Oda lovagolva leszáll lováról, és a gazfickók elé áll. Megvárja, míg eltetszik a koltjaikat. Hadd pazarolják a lőszert! igaza van.
Azok meglátják a jelvényét és tanácstalan határozottsággal nézik őt. Nemkülönben érdekes tekintetek pásztázzák őt hátulról fentről, az erkélyről a meglepődött lányok részéről.
– Ez a nő ölte meg a húgomat! (Hangzik az egyik férfitól)
– Igen, és leszámolt egy egész nyugati blokkal. Ha nem zavar. Lássuk, mit tud. Tudja – e használni, ami az oldalán lóg. (?) /egészíti ki a mellette lévő./
– A helyetekben kétszer is meggondolnám. Azt hallottam, ez a lány még egy lövését sem vétette el.

Kírát célba veszi egy Winchester kilógó csöve az egyik házból tőle jobbra. A férfiak már lövésre készen tartják karjaikat. Kíra kettő dördülése kitessékeli az orvlövészt az ablakból. Akkor öten voltak!
A férfiak hátrálnak lovaikhoz. Felpattannak rá és üvöltik, hogy irány az Azúr kék forrás hegye. Oda szól a legenda, valahol ott lehet az arany.
Kíra megforgatja a koltját és lovára ugorva tér vissza hivatalába.

Patadobogásra lesz viszont figyelmes és mellé érve sétára vált a vendég. Talpig díszes, sötétkék – fehér színek a fellelhető öltözékén és tiszteletet parancsoló kalap. Azt mondja, ő a legidősebb lány és ha tud, örömmel segít. A húgaival érkezett vakációzni ide. Az apjukat az arany keresésére küldte Biosz – logosz úr. Talán még él valahol az indián rezervátumban. Édesanyjuk elmenekült, amikor a nagyúr bérgyilkosokat küldött utána. Talán valamikor láthatják őket a nővérek. Édesanya valami titokzatos helyen élhet, talán a hegyek – sziklák között meghúzódó völgyben, melyet az Azúr kék tó szegélyez? Mert rendszeresen küld levelet, amire ők hárman mindig igyekeznek válaszolni. Ez megy már majdnem egy éve. Meglovagoltatja őt Kíra, hadd lássa EstherWade városát. Utána a seriff be kíván nézni a házba, a testvérekhez.
Azok sziesztáznak. Elkérik Kíra fegyverét, amíg itt van, felakasztják. Vonakodva, de átadja nekik. Csak addig válik meg a koltjától, míg teázik és körbe ülve velük beszélgetnek.
Látszódik innen az ablak, honnan a Winchester kukucskált ki.
Kírát marasztalják, maradjon. Mennie kell, mert szerinte a rájuk támadók nemcsak dumáltak. Tényleg elmehettek a sziklákhoz és akkor az indián lányok veszélyben vannak.
Komory Éva vele menne és már csatolja is fel a Smith pisztolyát. Jó szép, új darab. De Komory? A lovakhoz tartva szóba kerül Komory Eszter neve. Unokatestvérek!

– Ne engedjetek be senkit. Pár óra és vagyok. (Intézi mondandóját Éva a húgaihoz)

Indián lányok? Gondolja a két húg. Valamit tenni szeretnének. Életükben nem lőttek, csak kapták nővérüktől a fegyvereiket, amik most is a szekrényben nyugszanak. A rezervátumba úgysem tudják az utat, de rendrakás után a pisztolyok mellé kalapok fel és betérnek a vigadóba. Nőkről nem kérik úgyse le a fegyvert. Férfiaknak kötelező az!

A két lány ellovagolva Simity City-be, felveszik Esztert, aki gondolkodás nélkül velük tart. Így van, nézzenek rá a sziklákra. A seriff helyettes addig marad. Ő volt EstherWade seriffje. Tud lőni, csak elég volt már a nagyvárosi pisztoly párbajokból.
K.E.: – Éva, de rég láttalak. Hogy kerülsz ide?
K.É.: – Hosszú történet, de röviden annyi; hallottam, hogy valakik itt még garázdálkodnak Biosz-logosz emberei közül. A húgaimnak azt mondtam, vakációzni jöttünk. Hát éppen azt is el tudnám képzelni valamikor a jövőben.
Ezeket is, hogy az ég áldja meg. Pont akkor kell a házunkhoz jönniük, amikor nincs felövezve rám a pisztolyom.

Össze találkoznak Doug és Rick út őrökkel, akik kaptak két női kollégát. Idegen férfiakról nem tudnak. Doug és Rick csóválja a fejét.

Csendes a szavanna. Felosztották a területet. Egyik felét a férfiak vigyázzák, a másikat a lányok.
A lányok meg is szólalnak, mivel Doug és Rick területén nem volt semmilyen esemény.
Ők láttak a sziklákon négy férfit felfelé haladni. Azokból is esélyes, már csak három lovagol a szirteken. Egy nyerítést meg ordítást hallottak, végül puffanást. Talán megcsúszott a sziklákon egy gazfickó.

Meg is találják, amiről beszéltek a városőr lányok, mivel a távolban, a szikla völgy szélén hever egy test arccal a földnek.
Kíra megnézi testközelből. Nem mozog, halott! Derekán a fegyveröv. Ez innen már nem megy sehová!

Megvan az indián sátor, felérnek. Éva párbajra készül, mert az övét meg a pisztolyát ellenőrzi.
Beszélgetnek és Kíra kopog. Nem jön válasz, már rosszul kezdődik!
Nyitja az ajtót, mindegyik indián lány megkötözve, két tehenész legény vigyáz rájuk. A harmadik meg pont arra készül, hogy lelője őket egyenként, mivel valószínű vagy nem érti egy szavukat sem vagy a vallatás során vagy nem tudják kiszedni belőlük; hol van az arany. A fegyvert tartó férfi kezében a térkép a kincshez, de nyilván nem tudja értelmezni a jeleket. Ez a kép fogadja a lányokat és Éva már kénytelen lőni is, mert Eszter Kírára figyel.
Három golyó hagyja el a revolver csövét. Egy úrnak annyi és Éva már venné is célba a többit, csak megadják magukat. Amíg Kíra és Eszter azon ámulnak, hogy lehetnek ennyire figyelmetlenek (?) Éva megforgatja a koltot és már a tokban is van. Kíra mintha magát látta volna jópár évvel ezelőtt. Akkor is, ugyanúgy túlerőben volt az ellen.
A lányokat kiszabadítják és mielőtt a gazakat megkötözve a saját lovaikon EstherWade – be szállítanák egy csinos kalitkába;szótlan meglepődéssel merednek Évára.
Komory Éva: – Szeretnétek megnézni? Tessék. Nem láttatok még ilyet, igaz?

És Eszter kapja elsőnek, mivel Kíra már seriff.

Komory Éva: – Igen, ez olyan kolt, ami a mérete ellenére könnyen kezelhető. A markolata kényelmes, így amikor elsütöd tulajdonképpen olyan, mintha vajat kennél. Nemrégen találtam rá egy kereskedőnél. Azt mondta, a mérete miatt nem sokan keresik. Viszont megbízható példány!

Komory Eszter: – Nézd meg. Nem semmi egy kolt. Könnyebb, mint a mi pisztolyaink.

Kíra kiüríti a tárat, mire Eszter csak ámul.
Nézi a célzóját EstherWade seriffje.

Kreiss Kíra: – Igen. Ilyet szerettem volna én is, csak nem találtam egy fegyver kereskedőnél sem. (Megtölti a Smith – t ahogyan volt és indulnak azt vissza adva /Évának/). Elhagyják a sziklákat. Az indián lányok azért szintén remélik, utoljára lettek elrabolva.)

K.É.: – Szerezzek neked ilyen Smith – t?
K.Kíra: – Tudnál? Igen, érdekelne.

A seriff ez alatt Simity City – ben csillagot keres Eszternek a kinevezéshez.

Megérkezve a házhoz, Éva húgai sehol. Üzenet viszont az asztalon. Az ivóban vannak. Nyitja Éva a szekrényt, üres. Nincsenek ott a fegyver övek!
-Na irány az ivó, Kíra. Ezek úgy döntöttek, beviszik magukat az életbe. Csak éppen nem jártak még egyedül ilyen helyen. Csak velem!
-Mennyire vagy fáradt, Éva?
-Csak egy kicsit, menjünk.
-Az ivó pár óra múlva zár. Lehet, csak táncolni mentek.
-Nagyon vicces, fegyverrel magukon?
-Figyelj, a házat nem dúlták fel. Ott az üzenet. Nem hiszem, hogy elrabolták volna őket.
-Eltűntek a kalapok és a hozzá tartozó ingek, női nadrágok is. Na, most már megnyugodtam. Tényleg önként mehettek.
De akkor partizán akcióba kezdtek? Nem rájuk vallana.
Na! A szekrény rejtett része, itt vannak a pisztolyok, ami én is használok. Ezt nem találták meg! 🙂 Jómagam rejtettem el ide ezeket. Nem is kapni máshol ilyen szekrényt.
-Mehetünk, Éva? Most már kíváncsi vagyok.
-Szerintem a lovam is. Nyáh!

(És a lovak perceken belül már az ivóhoz is viszik őket)

Hát Éva csak körülbelül tudja eltalálni, mit csinálnak a húgai. Fegyverrel az övükön beszélgetnek és szédítik a pasikat.
Amikor is Éva nővérüket észre veszik a seriffel.
Oda mennek, aztán jönnek a kérdésekre a válaszok.

Egy férfi támolyog belépve a fogadóba. Valami pisztoly van a kezében, ami nem tudni, fel van – e húzva, de ő bizony lőni készül és Kírát, Évát veszi célba.
A lányok kezeikkel utat kérnek, hogy fegyvereiket ránthassák. Akkor is, ha meglepődött morállal, mivel nem lőttek még.
Egy – egy golyó. Megtoldják további kettővel, mivel a férfi még a bepiálása ellenére harcképes állapotban van. Kizuhan az ivó lengő ajtaján.

Kreiss Kíra: – Egy koporsó rendel. (Szól a csapos felé)
-Már írom is nekik. A távíróval perceken belül megkapják. Nem tudom, van – e ott ilyenkor ügyelet.

Kreiss Kíra: – Azt hittem, én ezekből már mindnek elcsíptem a fülét.
Komory Éva: – Hát azt én is megnézném, ez honnan pottyant ide.
Ti meg… mintha azt mondtam volna, maradjatok a házban.
– Csak járni akartunk egyet a városban.
K.É.: – Na, öveket le, lányok. Mulatunk. Utána én ágynak dőltem.

Zenét kérnek, az egyik tehenész legénynél van fegyver. Egy másik a csaposnál is. Pisztolytáskával nem lehet táncolni, így már igen!
Kírának és a két Komory lánynak van partnere, Évának kell csak szerezni. Dehát van itt bőven férfi! 🙂
A pisztolyokkal nem kell törődni öveiken, mert tánchoz úgyis leveszik. Ott sorakoznak a koltok a ruhatárban. Másrészt meg a jó lövész ritka, mint a fehér holló!
Kíra nővére a ruhatáros, most már férje pedig ott áll mellette.
A zene addig nem indul meg, amíg Évának nincs táncpartnere.
Egy férfi kocogtatja meg a vállát, ő szívesen táncolna vele.
Zongora ilyenkor már nincs, hegedű viszont van! Odamegy Éva a hegedűsökhöz, amíg a férfi megjön a ruhatárból.
Azt mondja az egyik vonós Évának, tudja melyik dallamot szeretné a hölgy. Egyikük a szomszéd faluból jött és nyúlnak a vonóhoz a zenészek.
Elfütyül pár kottányit Éva a többi hegedűsnek. Megvan!
A férfi is megjön a ruhatárból. Zenére fel, megindulnak utazásukra vonóikkal a muzsikusok. Tánctartás és már csendülnek is fel a dallamok.
Megindult mind a négy pár. Úgy látszik, a kedv is. Ezt a vendégek nem ismerik erre felé, de tetszhet nekik, mert egymás után kérik fel a lányokat táncra 🙂 Zárásig megy a táncest, mert valaki mindig elölről kéri! 🙂

Odakint megjött az este, de legalább újabb gaz pisztolyhőssel kevesebb.

Értékeld az oldalt!