Az édes bűnhődés

A koromfekete égboltot számtalan mennyiségű csillag ragyogta be. A telihold fénye mindenhová elért,
ahova csak lehetett. Látszólag csendesnek tűnt a város, még a lidércek sem portyáztak.Valahol mégis
hangos nyögések törték meg a csend dallamát.

Szüntelen hallgatták egy kis szoba falai a kéjesen, buján zengő, mély hang melódiáját, amelyet időnként egy másik, nem odaillő, fájdalommal teli nyöszörgés és elfojtott kiáltás törte meg. Minden egyes mozzanatnál megcsillant a tengerkék, selyem ágynemű az ablakon beáradó hold fényétől. A megtermett test alatt egy másik, jóval vékonyabb test vonaglott. A széles vállakba törékeny, remegő karok csimpaszkodtak görcsösen. Fekete ezüstszínű hajtincsek olvadtak egymásba, akárcsak az ágyban lévő, verejtéktől csillogó két test is.

Uri szüntelen türelemmel viselte el a nem igazán kíméletesen benne mozgó férfi harapásait és a karmolásait. A levegőt szaggatottan kapkodta. Fájdalomtól csillogó kék szemeiből hébe-hóba aprócska könnycseppek potyogtak ki, melyek aztán végigcsordultak az arcán.A testén éktelenkedő aprócska sebek égtek és csíptek, mégis mindezek semmiségnek bizonyultak, ahhoz a fájdalomhoz képest, amit a lelkében érzett. Kíméletlenül mardosta a gyötrelem, a szégyen s a bűntudat egyvelege, mely soha nem akaró kegyelemmel üldözte. El kellett viselnie ezt a súlyos terhet, ugyanis így bűnhődött egy be nem tartott ígérete miatt, sőt, minden egyes vétkéért ezt az árat kellett megfizetnie. Mindez már több mint egy éve tartott. Hosszú percek eltelte után ért csak véget az aktus. Lassan, óvatosan ült fel az ágyban, miután a rajta fekvő, megtermett test a kellemes fáradtságtól leomlott mellé. Pár percig tartó néma csendet követően egy rideg, szigorú hang zendült fel, mely szinte késként hasított bele a szívébe.

Elmehetsz!

Ahogy kívánod, Ruken! – súgta halkan Uri.

Úgy tűnik a nyelvedre is ráférne egy kis büntetés ragadta meg durván a fiát az állánál fogva Ruken, majd vadul megcsókolta őt. Erősen ráharapott Uri nyelvére, ezután egyik pillanatról a másikra megszakította a csókot.

Elmehetsz!

Uri magára öltötte a köntösét, ezt követően szótlanul távozott az apja szobájából. Érezte a vérének fémes ízét a szájában.A gondolatai és az érzései ide-oda cikáztak benne. A gyötrelem, a bűntudat s a szégyen mögött jóval mélyebb érzések bújtak meg a szívében, mi több, ezek miatt is érezte magát olyan borzalmasan.Amióta csak az eszét tudja, mindig is gyengéd érzelmeket táplált az édesapja iránt. Boldog volt, amikor hozzáért az apja, még akkor is, ha közben fájdalmat okozott neki, de ez egyáltalán nem számított. Mindeközben undort, szinte gyűlöletet érzett saját maga iránt, amiért a vér szerinti apja irányába szerelmet táplált. Ez egyáltalán nem volt normális dolog, sőt, egyenesen bűnös cselekedetnek számított. Viszont egyvalami vigasztalta, ha a pokolra jut, akkor nem egyedül, hanem az apjával együtt, aki ugyancsak bűnös volt, ugyanis egyáltalán nem volt elfogadott tény az, hogy valaki szexuális módon bünteti meg a saját gyermekét.

Uri nem nagyon akart letusolni, de muszáj volt, mivel másnap iskolába kellett mennie. Örült volna, ha magán hagyhatja az apja lemosható nyomait. Talán még örült is annak, ha karmolási vagy harapási sérüléseket ejtett rajta az apja, mert így legalább magán hordozhatta a nyomait. A szobájából a fürdőbe vette az irányt, kissé görcsös mozdulatokkal lépett be a tusolóba. Hangosan felszisszent, amikor a meleg víz végigfolyt az apró sebekkel teli, hófehér bőrén. Óvatosan mosta magát. Lejjebb haladva a testén, most döbbent csak rá, hogy kielégületlen maradt. Határozottan megragadta a férfiasságát, majd fel-le húzogatni kezdte rajta a bőrt. A hatás fokozása érdekében, az apjáról kezdett fantáziálgatni, akire rettenetesen, szüntelenül vágyott minden egyes pillanatban. Miután elélvezett, gyorsan átmosta magát, majd elzárta a csapokat. Nehézkes mozdulatokkal lépett ki a zuhanyzó fülkéből. Ismét magára öltötte a köntösét, miközben kicaflatott a fürdőszobából. Hanyag mozdulatokkal huppant le az ágyára, majd hanyatt fordult. Nedves hajtincsei az arcára tapadtak, melyeket hátrasimított.

Uri hiányolta az apja közelségét, szerette volna, ha az egész éjszakát együtt töltik, de a vágyakozások vége mindig önmarcangolásba fulladt.

Hogy lehet valaki ennyire szemérmetlen és gusztustalan?

Miért pont az apja után vágyódik ilyen betegesen?

Már egészen kisgyermek korában észrevette, hogy a szokottnál is jobban éhezik a közelségére.

A lidércek világából hazatérő Uri azt hitte, hogy az édesapja kitagadja őt, de nem így történt. Helyette tudtul adta az apja, amennyiben ezentúl nem azt teszi, amit elvár tőle, szexuális úton kell bűnhődnie. Miután közölte vele a mondandóját az apukája, a szobájába parancsolta, leszaggatta róla a ruháit, majd szinte erőszakosan a magáévá tette őt. Maga az aktus kellemetlennek bizonyult a számára mind érzelmileg, mind testileg. Jó ideig szorongott, már a depresszió határát súrolta, mivel nem tudta, hogy mit is kezdjen pontosan a váratlanul kialakult helyzettel.Tanácstalanságában elkezdett kutakodni a nemi élettel kapcsolatos területeken, ezt követően teljesen tisztába tudta tenni a gondolatait és az érzéseit. Sajnos, a megvilágosodás egyáltalán nem bizonyult jónak, ugyanis az apjával való kapcsolata a törvény és sok vallás esetében szigorúan bűnösnek számított.A testét illetően természetes volt, hogy az első alkalom némi kellemetlenséggel jár, főleg ha az nem szerelemből történik meg, legalábbis az apja részéről biztosan nem az volt. Ellenben egyvalamit mégsem vethetett az apukája szemére, azt hogy durván csinálta volna magát az aktust, mindig ügyelt arra, hogy a behatolásnál ne okozzon neki fájdalmat.

Uri nagy nehezen elaludt. Másnap reggel elindult az iskolába, ahol a nap végéig minden rendben ment. Éppen hazafelé tartott, amikor Hara, Suke a segítségét kérte egy lidérc kiiktatásában. Dolga végeztével folytatta az útját hazafelé. Az ajtón belépve, nyomban szembetalálta magát a bosszús tekintetű apjával.

Riken kék szemei izzottak a szemüvege mögött a dühtől és az elégedetlenségtől. Már megint beleavatkozott a halálistenek dolgába a fia. Miért nem fejezi be végre Uri ezt a lázadozást, folyton az ellenkezőjét teszi annak, amit ő elvár. Kifinomult megfigyelőérzékeinek köszönhetően mindig tudta, hogy Uri éppen mit, hogyan csinál.

Uri, megint nem azt teszed, amit kell!

Ezért most térdelni fogsz! – sziszegte halkan Riken.

Uri nagyon jól tudta, mit is kell pontosan tennie. Lerakta az iskolatáskáját az ajtóba. Nyugodt mozdulatokkal az apja elé lépett, akinek az övét és a nadrágját kioldotta, majd a vállánál fogva a kanapéhoz vezette s gyengéden ülésre késztette.Apja lábait széthúzta, mialatt térdre ereszkedett, utána közelebb húzódott hozzá, és kényelmesen elhelyezkedett. Kissé remegő mozdulatokkal vette ki az alsóneműből a már duzzadt állapotban lévő hímvesszőt, amit aztán gondolkodás nélkül a szájába vett és erőteljesen szopni kezdte.

Riken behunyt szemekkel élvezte az orális kényeztetést. Az orgazmus alatt zavartalanul élvezett bele Uri szájába, hidegen hagyta, hogy tetszik-e neki a dolog, vagy nem. Miután kielégült, szó nélkül hagyta ott a kanapé mellett térdelő fiát, ám még mielőtt kilépett volna a nappaliból, megtorpant, mivel Uri szomorú hangja felcsendült.

Hamarosan véget vetek ennek a beteges dolognak.

Riken csak felmordult az elhangzottak után, majd ezt követően kilépett a nappaliból.

Mit képzel ez a kölyök magáról?

Azt hiszi, ellent tud állni, képtelenség, soha nem lesz képes legyőzni őt Uri, főleg mert olyan naiv.

A napok eseménytelenül teltek addig, amíg Uri olyat tett, ami miatt még aznap bűnhődnie kellett.

Mindent előkészített annak érdekében, hogy az apja végleg békén hagyja őt. Kíváncsian várta, hogyan fog majd reagálni a dologra. Szíve mélyén egyáltalán nem akarta megszakítani az apjával való viszonyt, de nem lehetett mit tenni, muszáj volt.

Ez így nem mehet tovább!

Ha nem vet véget mindennek, még súlyosabbá válik a helyzete, legfőképp érzelmi szempontból.

Riken az ágyában fekve fogadta Urit. Kezével hanyagul intett az ajtón belépő fiának, hogy menjen oda hozzá.

Uri nyugodt, szinte unott mozdulatokkal mászott az apja ágyába. Már most érezte a szer hatását, amit Harától szerzett be, pontosabban elemelt tőle. A készítmény kifejezetten arra lett előállítva, hogy teljesen elérzéstelenítse a használója testét.A használati utasítás leírása szerint egy fiolányi dózis elegendő a normál érzéstelenítéshez, viszont a nagyobb fokú hatás érdekében két vagy három adag bevétele a szükséges. Természetesen a további figyelmeztetések is fel lettek tüntetve, de ezekkel nem foglalkozott.

Riken, Uri lábai közé férkőzött, mialatt gondosan magukra húzta a selymes takarót. Gyorsan lejjebb tekerte az éjjeli lámpa fényének az erősségét, így félhomályban úszott a szoba. Kissé durva módon fogott bele Uri bejáratának a tágításába. Már annyira hozzászokott a fia a dologhoz, hogyha még kíméletlenebbül csinálta volna, akkor sem érezne fájdalmat, legfeljebb egy nagyon enyhe feszülést. A tágítást követően az ágy melletti éjjeliszekrényhez nyúlt, ahonnan elvette a síkosítót, amivel jól bekente a saját férfiasságát. Határozottan, minden előrejelzés nélkül hatolt be Uriba. Előrehajolt, majd a kezeivel megtámasztotta magát az ágyon, és ritmusosan, normál tempóban mozogni kezdett.

Uri mozdulatlanul, hanyatt fekve behunyt szemekkel tűrte, ahogyan az apja kiéli magát rajta. Az érzékszervei szinte teljesen eltompultak. Még néhány perc, s már semmit sem fog érezni.

Mivel érdemelte ki azt, hogy neki ilyen apát szánt a sors?

Mindig bántotta, megalázta az édesapja, főleg, ha nem úgy ugrált, ahogyan ő fütyült. Olyan jó lenne, ha csak egy kicsit is szeretné őt az apukája, kesergett magában.Amint teheti, hogy a lehető leghamarabb elköltözik hazulról. Nem bírná elviselni az apja közelségének a hiányát, ha közben egy fedél alatt él vele.

Riken kissé furcsának találta azt, ahogyan a fia viselkedett, nemhogy belé csimpaszkodott volna, ahogyan azt mindig is szokta, de még egy halk nyögést sem adott ki magából. Meglehetősen felbosszantotta Uri érzéketlensége. Abbahagyta az aktust, megragadta a fiát, és egy jó erős rántással a hasára fordította őt.

Mit képzel ez magáról?

Hogy merészeli figyelmen kívül hagyni, dühöngött magában. Ezért most nagyobb büntetést fog kiróni Urira.Az aktust tovább folytatta, de most már nem volt olyan kíméletes, mint előzőleg. Azonban annyira messzire nem ment el, nehogy maradandó károsodást okozzon.

Uri már semmit nem érzett, ami legnagyobb döbbenetére megrémisztette. Örülnie kellene ennek, de mégsem. Még akkor sem érzett örömet, amikor látta az apja bosszús tekintetét.

Most akkor… mi van?

Egyáltalán nem értette önmagát.

Mi a fene ütött belé?

Riken vadul mozgott a fiában, mialatt rajta feküdt.A lábai és a csípője segítségével tudott mozogni, ami meglehetősen megdolgoztatta a combizmait, de ez volt a legkevesebb problémája.Ami viszont komoly fejtörést okozott neki, az az, hogy hiába durvult be, mégsem tudott kipréselni Uriból egy árva fájdalmas nyögést sem, sőt, még az arcvonásai se tükröztek egy szikrányi kínlódást sem. A tetejében még a nyakánál is harapdálta a fiát, és nem egyszer mélyesztette belé a körmeit. Mi a fene, bosszankodott továbbra is magában. Hogy bírja ki mindezt Uri, más már hangosan nyögdécselt vagy kiabált volna fájdalmában.

Talán ilyen jó lenne a tűrőképessége?

Nem…

Ez lehetetlen, még egy lidérc esetében is!

A gondolatait az orgazmusa szakította félbe. Izmai megfeszültek, a fogait összeszorítva fojtotta vissza magába a belőle kikívánkozó kiáltást.

Elmagyaráznád, mi ez az egész? – kérdezte ridegen Riken, miután kitisztult a feje.

Felelj! – parancsolta, de választ nem kapott.

Uri teljesen megrémült, ugyanis nem tudott megszólalni, legfeljebb nyögni. Sőt, mozogni sem bírt. Úgy tűnik, a szer nem csak érzéstelenítette, hanem le is bénította.

Hát persze!

A használati utasításban pontosan le volt írva, hogyha túl sok dózis kerül a szervezetbe, akkor egyéb mellékhatások is jelentkezhetnek.

Most mit csináljon?

Ebből biztosan baj lesz, valamit ki kell találnia, de mindhiába, semmit nem tehet, amíg az érzéstelenítő hatása el nem múlik.

Riken megelégelte a dolgot, és hanyatt fordította a fiát, akin látszott, hogy van valami baja.

Mi a francot vettél be?! – nézett végig a sápadt gyermekén, akinek a szájából a nyála is folyt.

Idióta!

Látom, már beszélni sem tudsz.

Mindjárt jövök… morogta, miközben leszállt Uriról, és rögvest kiviharzott a szobából.

Riken a fia szobájába ment.A koromsötét helyiségben felkapcsolta a villanyt, majd keresgélni kezdett. Biztosra vette, hogy itt megtalálja azt, amit kell, és ebben nem is tévedett. Nagyon megkönnyebbült, amikor a használati utasítást olvasta, mert abban minden le lett írva részletesen. Egyből rájött, hogy Hara készítményével van dolga. Azt hitte, megüti a guta, amikor a használati utasítás azon részéhez ért, ahol a túladagolásról esett szó. A megoldás kulcsa az ajzószer volt, amit meg is talált az érzéstelenítő mellett. Nem az bosszantotta, hogy rajta fogja kiélni majd magát Uri, hanem az, hogy egy ilyen szert kell beadnia neki. Egy fiatalkorú esetében meglehetősen kockázatos az ilyesmi. Sajnos, muszáj beadnia az ajzószert a fiának, különben nagy baj lesz a végén. Legnagyobb megkönnyebbülésére kiderült, hogy senkinek semmilyen károsodást nem okoz az ellenszer. Nehezen ismerte be magának, de most kifejezetten hálás volt ezért Harának.

Riken éppen az injekciós fecskendővel babrált, amikor megakadt a szeme valamin. Az a valami egy születésnapi kártya volt. Rettenetes szégyen járta át, mivel elfelejtkezett Uri születésnapjáról. A fejét fogva agyalt azon, hogy hogyan is tehetné ezt jóvá. Úgy érezte, apaként megbukott. Ilyet, hogy egy szülő megfeledkezzen a saját gyermeke születésnapjáról

Ez nagyon nagy szégyen!

Nem sokáig törhette a fejét, mert erre nem volt alkalmas a jelen helyzet.

Uri hamarosan megkapta az ellenszert, és még mielőtt el nem kezdett az hatni, az apja tömören közölte vele a mondandóját.

Uri – fogott bele nyugodt hangon Riken.

Túladagoltad magad, ezért az ellenszert be kellett adnom neked, és ezért megengedem, hogy kiéld magadat rajtam.

Fejezte be.

A vénásan beadott ellenszer percek alatt hatott, és Uri rendbe jött, ám a mellékhatás sem maradt el.
Fenébe is, pont ez hiányzott neki, dühöngött magában. Hiába kapott engedélyt az apjától a vágyai kiélésére, nem mert hozzá közeledni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kipattant az ágyból, magára öltötte a köntösét, és elindult kifelé a szobából. Mielőtt még elért volna az ajtóig, az édesapja karon ragadta, majd magához rántotta.

Riken megszabadította Urit a köntösétől, majd letérdelt elébe. Megragadta a tövénél az ágaskodó hímvesszőt, amit a szájába vett, mialatt nekilátott saját magát tágítani.

Uri meglepetten nézett az apjára, aki zavartalanul kényeztette őt orálisan.Annyira jólesett neki a dolog, hogy nem bírta magába fojtani a nyögéseit, amelyekből rövidesen kiáltozások lettek. A kezeivel megtámasztotta magát az édesapja vállain. Egek, milyen jól csinálja, gondolta magában. Bárcsak ne ez lenne az első és az utolsó ilyen alkalom. Ezután már képtelen lesz véget vetni ennek a beteges, bűnös és perverz kapcsolatnak. Az hitte, több meglepetés már nem érheti, ám tévedett.A férfi saját maga tágításának végeztével abbahagyta az orális kényeztetését, ezután felállt, és az ágyra irányította őt, ahová engedelmesen felült, eközben háttal nekidőlt a falnak. Hitetlenkedve nézte, ahogyan az apja felmászik hozzá, majd a síkosító felé nyúl.

Riken legnagyobb pechére kifogyott a síkosító olaj. Sebaj, valahogy csak kibírja. Legfeljebb rászól a fiára, ha esetleg az ajzószer miatt bedurvulna. Nyugodt mozdulatokkal ült bele Uri ölébe, mialatt magába vezette a merev, duzzadt hímtagot. Enyhe feszülést érzett magában, de nem foglalkozott vele. Néhány pillanatig mozdulatlan maradt, hogy szokja a helyzetet. A kezeit kényelembe helyezte a fiú vállain. Először lassan mozgott, szép fokozatosan gyorsabb ritmust vett fel. Eleinte nyilalló fájdalom, majd az élvezet járta át minden egyes porcikáját. Nem gondolta volna, hogy a síkosító nélkül is jó lehet az aktus, sőt, így még sokkal élvezetesebb is. Akkora gyönyör vette a hatalmába, hogy a szapora nyögései közepette nem egyszer hangosan, kéjesen felkiáltott.

Uri nem győzött csodálkozni a jelen helyzeten.Tisztára úgy nézett ki a dolog, mintha nem benne lenne az ajzószer, hanem az őt lovagló apjában. Nem sokáig tudott a gondolataival foglalkozni, mivel az élvezet egyre jobban magával rántotta a gyönyör feneketlen mélységébe.Az ösztönei és a vágyai késztetésére bőszen habzsolni kezdte az ajkaival a másik felsőtestét, mialatt a kezeivel érzékien cirógatta a hátát. Az idő múlásával elvesztette az önuralmát, nem bírt megállt parancsolni a benne tomboló tűznek. Gondolkodás nélkül hanyatt döntötte az őt lovagló apját, akinek a lábai között kényelembe helyezte magát. Előrehajolt, s a kezeivel megtámaszkodott az ágyon, majd ritmusosan, kissé gyors tempóban mozogni kezdett.

Riken egyáltalán nem ellenkezett, hagyta, hogy a fia irányítson most. Lábaival körbebilincselte a benne mozgó vékony derekát. Körmeivel a selymes takarót mardosta a benne őrjöngő, kéjes izgatottságtól. Behunyt szemekkel, buján és hangosan nyögdécselt. Uri egy hirtelen és véletlen mozdulattal akkora fájdalmat okozott neki, hogy hangosan felordított, izmai görcsösen megfeszültek, sőt, még meg is könnyezett egy kicsit.A levegőt szaporán vette, mintha valaki szüntelen fojtogatná a nyakát.

Uri szerencsére gyorsan reagált. Felegyenesedett, és az egyik kezével fel-le mozdulatokkal, gyengéden simogatni kezdte az apja keményre duzzadt férfiasságát. Jó ideig járt benne az ideg, hisz tartott attól, hogy nagy szidást kap, amiért bedurvult. Hatalmas kő esett le a szívéről, amikor a fejmosás helyett, csak egy halk, viszont annál tisztábban hallható, buja nyöszörgés suhintotta meg a fülét. Miután elélvezett az apja, folytatta az aktust, de most már odafigyelt arra, nehogy ismét megszaladjon az a bizonyos szekér.

Riken tisztában volt vele, hogy a fia nem szándékosan okozott neki fájdalmat, ezért sem dorgálta meg.
Még magának sem tudta volna letagadni, mennyire jólesett neki Uri figyelmessége, pedig semmi olyat
nem tett, ami erre késztethette volna őt.

Talán ennyire félne tőle, vagy csak az ösztön váltotta ki belőle?

Mindegy, felesleges ezen rágódnia. Rövidesen visszatért a kellemes bizsergés, mely átjárta az egész lényét. Kifejezetten élvezte azt, ahogyan a fia játékosan kényeztette a mellbimbóit.

Uri ajkai a mellbimbók után a váll és a nyak körüli részeket vette célba. Nem bírt betelni az apja kellemes, lágy illatával, ami még inkább felkorbácsolta a vágyait.

Uri, ki kell mennem a mosdóba – szakította meg Riken a buja sóhajai dallamát.

Riken alig bújt vissza az ágyába, és a fia máris lecsapott rá.

Vajon meddig tart az ajzószer hatása?

Annyi biztos, hogy addig nem lesz nyugta, ameddig Uri el nem jut a csúcsra.

Mindketten az oldalukra fekve, egymással szemben és összefonódva feküdtek.A külvilág megszűnt, semmi sem érdekelte őket, csakis a gyönyör nyújtotta, bujasággal teli élvezet.A víz már szakadt róluk. A levegő izzott körülöttük.A testük kimúlhatatlanul lángolt, és a vérük szüntelen forrt, még pokolban sem volt olyan hőség, mint a takaró alatt.

Ryuuken az egyik lábát a fiú derekán pihentette – ezzel is megkönnyítve a behatolást –, és a kezeivel körbefonta a nyakát. Érezte, hamarosan újból orgazmusa lesz. Ha tudta volna, hogy ilyen tehetséges az ágyban a fia, akkor már hamarabb átengedte volna neki a domináns szerepet.

Miközben Uri ritmusosan mozgott, az apja nyakát harapdálta, csókolgatta néha gyengéden megszívta a puha, illatos bőrét. Bárcsak örökké tartana ez az egész…

Uri és Riken együttléte legalább hat órája tartott kisebb-nagyobb megszakításokkal. Ez idő alatt még egy rövid csók sem csattant el közöttük, mindketten kerülték a dolgot, mert úgy gondolták, hogy ilyesmit csak a szerelmesek csinálnak. Csupáncsak szex, és nem szeretkezés volt, van, meg talán lesz is közöttük, ami már a jövő zenéje.

Riken többször is elment az aktus alatt. Már nagyon eluralkodott rajta a fáradság. Hason fekve, szétrakott lábakkal nyúlt el az ágyon, miközben azon törte a fejét, mi lenne a helyes döntés, mert ami az elmúlt órákban történt, az nem hagyható figyelmen kívül.

Uri végül nagy nehezen elért a csúcsra. Hangosan felordított, minden egyes izma megfeszült. Elmondhatatlan gyönyör járta át, ami robbanásszerűen áradt szét az egész testében. Minden érzékszerve eltompult. Az orgazmust követően hevesen kapkodta a levegőt, és kimerülten terült el az alatta lévő, hanyatt fekvő apján. Szinte azonnal elaludt, annyira kifáradt.

Riken, fáradtsága ellenére, még sokáig nem tudta lehunyni a szemeit. Gondolatai ide-oda cikáztak. Komoly döntést kellett hoznia, ami biztosan nagy változásokkal jár majd. Sajnos, más választása nem maradt, már így is eléggé elharapódzott a kapcsolata Uryuu-val. Még egy végzetes, visszafordíthatatlan katasztrófa is kisülhet az egészből, ha ekképpen folytatják tovább.

Másnap Uri és Riken egymásba gabalyodva ébredtek. Mindketten úgy érezték magukat, mint a kifacsart citrom, még az egyszerű mozdulat is nehezükre esett. Végül a férfi szakította meg a csendet:

Tegnap éjjel hoztam egy döntést, Uri – fogott bele halkan.

Mostantól azt teszel, amit csak akarsz, nem fogok beleszólni a dolgaidba. Már nem vagy gyerek akinek megmondhatják, hogy mit tehet és mit nem.

Értem – súgta fáradt, komor hangon Uri.

Néhány napon belül elköltözök, szeretném végérvényesen lezárni a múltat szállt le az apjáról, ezután nehézkes mozdulatokkal magára öltötte a köntösét, és kiment a szobából.

Riken így akarta jóvátenni, azt hogy elfelejtette a fia születésnapját, ezenfelül úgysem hallgat már rá, akármit is tesz vele. A döntéséhez hozzájárult még az is, ami az éjjel történt.

Uri gondosan ügyelt arra, hogy elkerülje az apját, a költözködést is úgy szervezte meg, hogy semmiképpen se kelljen elviselnie a jelenlétét. Éppen hordta le a bőröndjeit a nappaliba, amikor legnagyobb bosszúságára megjelent az édesapja, aki ráadásul köszönés nélkül viharzott el mellette. Távozása előtt még visszament a szobájába, megnézte, hogy véletlenül nem-e felejtett ott valamit. A folyosón haladva furcsa hangokra lett figyelmes, amik az apja szobájából jöttek. Nem tudta miért, de odament a hálószoba ajtajához, ami résnyire nyitva maradt.A résen bekukucskálva látta, hogy sehol senki. Észrevette, valójában a hangok a fürdőből jöttek. Kíváncsian nézett be a fürdőbe, amelynek az ajtaja félig nyitva maradt. Látta, amint a WC előtt görnyed az apja, miközben hangosan öklendezik.

Vajon, mi lehet a baja?

Talán beteg lenne, vagy csak elrontotta volna a gyomrát?

Mindegy, az már nem az ő dolga. Ugyan miért foglalkozna egy olyannal, aki még arra sem méltatta őt, hogy köszönjön neki. Épp elindult ki a szobából, amikor meghallotta azt, ahogyan az apja hány. Mielőtt még a szíve rákényszeríthette volna olyasmire, amit nem akart, szélsebesen kiviharzott a házból, és az új otthona felé vette az irányt.

Lassan két hónapja, hogy Uri elment otthonról. Abban a házában élt, amit még a nagyapja hagyott örökül.
Az apja egyáltalán nem törődött vele, ami fájt neki. Sajnos a szívének nem tudott parancsolni, így eléggé hiányolta az édesapja közelségét, kezdte megbánni azt, hogy véget vetett a vele való viszonynak.

Riken az utóbbi hetekben több alkalommal rosszul lett, hányt, szédült és néha még a hasát is fájlalta. Általában reggel hányt, meg csak akkor, ha a fiára gondolt, és közben felidegesítette magát miatta. Megpróbált nem gondolni Urira, helyette a kórházra és a betegeire koncentrált. Szerencsére a rosszullétei nem nagyon akadályozták a munkájában, bár volt egy-két alkalom, amikor olyan pocsék állapotba került, hogy haza kellett mennie. Éppen a papírokat rendezte, amikor véletlenül előkerült egy fotó, amin Uri volt. A képet nézegetve hirtelen megszédült, utána el is ájult, még mielőtt földet ért volna, az őt meglátogató Saki elkapta.

Hű….ez közel volt tette a rendelőszobában lévő betegágyra az ájult férfit Saki.

Mi történt? – nyöszörögte Riken, pár másodpercnyi eszméletvesztés után.

Elájultam?

Igen – felelte Saki, ezalatt felgyűrte Riken orvosi köpenyének és az ingének az ujját.

Mit csinálsz?

Vért veszek tőled – érzéstelenítette el a vérvételhez megfelelő részt.

Igazán nem szükséges, nincs semmi bajom – morogta elutasítóan Riken, ennek ellenére nem ellenkezett, hagyta, hogy Saki levegye tőle a vért. Olyan fáradt vagyok – dunnyogta, és egyik pillanatról a másikra potyogni kezdtek a könnyei és még be sem fejeztem a papírmunkát.

Megcsinálom helyetted.

Te meg pihend ki magad, jó?

Köszönöm! – ugrott örömében Saki nyakába Riken.

Ajánlom, hogy rendesen csináld meg! – pufogott mérgesen, majd visszafeküdt az ágyra, és szinte máris elaludt.
Mire Riken felébredt, addigra Saki befejezte a papírmunkát. Mivel még fáradtnak érezte magát, így nem akart hazamenni.Az irodájának volt egy szobának berendezett mellékhelyisége, ott akarta tölteni az éjszakát. Saki nem hagyta Rikennek, hogy a kórházban töltse az éjszakát, ezért úgy döntött, hazaviszi őt. Tudod, mit! – torpant meg hirtelen a bejárati ajtó előtt Saki. Megérezte Riken szomorúságát, amit a kifinomult lélekenergia érzékelő képességének köszönhetett. Maradok még egy kicsit.
Segíthetek valamiben? Bevallom, nagyon megkívántam az édeset vakarta a fejét. Jólesne egy túrós palacsinta.
Semmi gond, elkészítem neked, addig menj a szobádba és feküdj le.
Rendben – mondta érzelemmentes hangon Riken, ám belül más volt a helyzet.
Sari könnyedén megérezte a másik férfi lelkéből áradó vidámságot. Gyorsan elkészítette a túrós palacsintát, és addig maradt Rikennel, ameddig el nem nyomta őt az álom. Majdnem éjfél volt, mire hazaért.
Uri egyik este nagyon unatkozott, gondolta körülnéz a nagyapja könyvei között, hátha akad ott valami érdekes olvasmány.A kutakodás során előkerült egy érdekesnek ígérkező, kék színű, ütött-kopott könyv.

Az előszóban csak egyetlenegy mondat szerepelt, amiben ez állt:

Ezt a könyvet olyan védőmágia óvja, ami megakadályozza, hogy a halálistenek és mindenki más ne tudjon hozzáférni a benne leírtakhoz.
Ezeket a sorokat olvasta Uri a könyv életformája című fejezetben:
A lidércek akár hatezer évig is képesek élni. Mivel nem emberek, ezért az ők szabályai nem vonatkoznak rájuk. Különféle mágikus eszközöket használnak mások megtévesztésére emlékmódosítás, rejtőzködés, álcázás stb. így addig élhetnek egy adott helyen, ameddig csak akarnak.

A lidércek között nem szokatlan, ha azonos nemű rokonok között bensőséges viszony van, ellenben a különböző nemű rokonok közötti kapcsolat súlyos véteknek számít, főleg ha annak gyümölcse is van. Ha két azonos nemű lidércnek utóda fogan s születik ha rokonok, ha nem rokonok, akkor az azt jelenti, hogy mindketten igaz szerelmet éreznek egymás iránt. A párválasztás életre szóló. Az azonos nemű rokonok esetében a párválasztás igen különleges módon történik, ha az egyik fél szülő és nem testvér.Az anya vagy az apa létrehoz egy életképes bábot, amivel aztán közösül, és ezáltal megteremti a párját.A gyermek születését követően a báb azonnal megsemmisül.

Néha előfordul, hogy a gyermek és a szülő között nem alakul ki szerelem, ezért komoly ellentét jön létre közöttük. Ennek a következménye teljes mértékű különválás vagy halál, pontosabban megölik egymást egy esetlegesen kialakult harc során.

A megfoganástól kezdődően a gyermek mindkét szülő gondoskodását, jelenlétét igényli, ha ez nincs meg, annak végzetes következményei is lehetnek. A terhesség három évig tart, ami a magas fejlettségi szint kialakulása miatt van. Egy lidérc mindössze kétszer eshet teherbe, vagyis egy családban a legjobb esetben négy gyermek születhet. Minden lénnyel ellentétben, nincs jelentős testi elváltozás, tehát a has csak kissé növekszik meg.

Az egészséges újszülött tisztán nem véresen, úgy mint a többi lény esetében jön a világra, és tizenöt-húsz centiméter nagyságú.A várandós szülő a terhesség alatt bármit megtehet, akár harcolhat is, a fizikai megterhelés nem ártalmas, viszont a lelke igen.

Miután a szülő világra hozta a gyermekét, két hónapon keresztül fekvésre kényszerül, ugyanis a szülés során nagyon legyengül. Ebben az időszakban megy végbe a tisztulás, ezért semmilyen szín alatt nem erőltetheti meg magát, ám ha ezt megteszi, könnyen belehalhat.

Vetélés, vagy a megszületett utód halála esetén a lélek eltávozása nem mindig történik meg. Az elhalálozott gyermek felnőtt korában is újjászülethet, ez kizárólag a szülök fejlettségétől és a lélekerejétől függ, minél nagyobb, annál valószínűbb rá az esély.A megszületett utód az újjászületéskor néhány nap lefolyása alatt visszanyeri a halála előtti korát, kinézetét, emlékeit és az erejét, tehát ott folytathatja, ahol az élete félbeszakadt. Csakis a megszületett utód esetében tart három hónapig a terhesség, és itt nincs tisztulás és kényszerpihenés. A báb által kihordott utódok esetében is ugyanúgy történik minden; nem szükséges a báb létrehozása.

A lidérc gyermek idős kora igen rövid. Húsz évig tart a csecsemő és a kisgyermekkor emberi életkorban számítva a születéstől fogva hét éves korig, míg húsztól harminchat évig a gyermek és a kamaszkor emberi életkorban számítva héttől tizenhat éves korig. Harminchat éves korban éri el a felnőtt kort.
Ötezertől hatezer évig tart az időskor.

Azok, akik nem a saját fajtársaik közül választanak párt, azoknak az utódai nem igazi lidércek. Az ilyen ivadékok általában gyengék, tehetségtelenek. Nem képesek az utódnemzésre.A lidérc származású szülővel való kapcsolatuk rossz, ellenséges, de nem annyira, hogy képesek legyenek megölni egymást.

Uri csalódottan tette le a könyvet.A nagyapjával és az apjával ellentétben ő nem számított igazi lidércnek, mert neki egy ember volt az édesanyja. A legutolsó bejegyzés tökéletesen illett rá. Csak annyi vigasztalta, hogy az apja iránti érzései és a vele való kapcsolata nem számított bűnnek. Egész éjjel nem aludt, folyton gyötörték a nem kívánat gondolatok. Kialvatlanul, ráadásul nem túl jó lelkiállapotban szenvedte végig a napot az iskolában. Azt hitte, ennél pocsékabb, szerencsétlenebb helyzetben már nem is lehetne, de tévedett. Egy ismeretlen, új ellenség tűnt fel, aki megtámadta, és ezt követően, súlyos vágási sérüléssel, az édesapja kórházába került. Az altatásból felébredve egy rég nem látott, gyönyörű, tengerkék szempárral találkozott legelőször a tekintete.

Felkerestem Himét, gyógyíttasd meg magad vele – morogta Riken az ágy mellett állva és aztán takarodj innen!

Viharzott ki a betegszobából.

Uri csak azért sem gyógyíttatta meg magát, nem fog úgy táncolni, ahogyan az apja fütyül. Az ellenséggel, aki megtámadta őt, később is leszámolhat. Hogy lehet valakinek ilyen kegyetlen apja, bánkódott. Csak a csoda segíthet már rajta. Annak ellenére, hogy haragudott a férfira, rettenetesen vágyott rá.

Pocsék ez a Sushi – szurkálódott Uri, bár legbelül nagyon örült a dolognak. Viszont azt is tudta, hogy az apja nem jószántából hozott neki enni, hanem azért, hogy alkalma legyen megaláznia őt. A beteg ne panaszkodjon az orvosának! – vágott vissza karba tett kezekkel Riken.

Azért nem gyógyíttattad meg magad, mert bosszantani akarsz?
Pusztán a tudomásodra szeretném hozni, mennyire gyűlöllek, és soha többé nem akarlak lát… akadt meg Uri. Ledermedve nézte, ahogyan az apja összeesett, miközben fájdalmában nyöszörgött és a hasát fogta.

Riken először lett ennyire rosszul.
Miért pont most kellett ennek megtörténnie?
Még mozdulni sem bír a görcsösen kínzó fájdalom miatt. Úgy érezte, itt a vég. Amikor már azt hitte, minden kötél szakad, hirtelen ölelő karokban találta magát.

Nyugodj meg, minden rendben van – szólalt meg Sari, majd démonmágiával elteleportált Riken rendelőszobájába.
Nagyon jó hírem van a számodra – tette le a remegő férfit a betegágyra, utána elővett egy papírt. Tessék!
Ez igaz, Saki? – nézett hatalmas szemekkel a döbbenettől, miután elolvasta a vérvétel eredményét. A szüleid felkerestek engem, Hida.Azt üzenik, hogy szeretnek téged, és örülnének, ha megbocsátanál nekik.

Riken könnyes, ám annál boldogabban csillogó szemeit lehunyta, és megkönnyebbülten elmosolyodott. A kínzó fájdalom egyik pillanatról a másikra tovatűnt a testéből.
Uri sokáig nem tudta feldolgozni a történteket. Eszébe jutott, hogy amikor elköltözött otthonról, akkor is

rosszul volt az apja. Lehetséges, hogy valami baja van, tanakodott magában.
Hányás, hasfájás… minek a tünetei lehetnek?
Fél órával később az apja lépett be hozzá a betegszobába.Végignézett az előtte álló, fáradt tekintetű férfin, aki most nem viselt orvosi köpenyt, így azonnal észrevehetővé vált, hogy fogyott. Egek, nagyon súlyos lehet a baja, esett pánikba. Elszállt minden harag a szívéből, aminek a helyét az aggodalom vette át.

Úgy veszem észre, nem vagy még elég érett az önállóságra – szólalt meg jókedvűen, mosolyogva Riken.
Ismét bűnhődni fogsz a vétkeidért – hajolt egészen közel Uri arcához.Tovább is akarta folytatni a mondandóját, ám nem tudta. Nagyon meghökkentette az elé tárult látvány.A fia könnyei patakokban folytak, miközben keservesen zokogott.
Az enyém vagy! – csókolta meg lágyan a könnyektől áztatott, remegő ajkakat.
Uri hosszú perceken keresztül csókolózott az apjával.

Álmodik?
Tényleg ismét azzal lehet, akit mindennél jobban szeret?
Sosem volt még vele ilyen gyengéd és érzéki a férfi. Eddig mindig durván, könyörületet nem ismerő módon csókolta meg őt. Ujjaival beletúrt az ezüst hajtincsekbe, miközben magába szívta a kellemes illatot, amely mérhetetlen megnyugvással töltötte el a lelkét.
A csókot Riken szakította meg, pontosabban, csak akarta.

Bűn büntess, kérlek!
Büntess még! – rántotta vissza magához az apját a nyakkendőjénél fogva Uri, így ismét összeforrt az ajkuk.

Mennem kell, Uri, de két óra múlva visszajövök hozzád – szakította meg ismét a csókot, ezután sietve távozott.
Uri gyorsan felhívta Himét, hogy meggyógyíttassa vele magát. Mire visszaért hozzá az édesapja, addigra már a vágási sárülése a múltba veszett.Alig lépett oda az ágyhoz a várva-várt szerelme, máris magához ragadta.

Riken egyáltalán nem lepődött meg a fia viselkedésén, és megkönnyebbülten tapasztalta, hogy helyrehozatta magát Himével.
Szenvedélyesen falták egymás ajkait.Testük szorosan egymásba gabalyodott. Legszívesebben eggyé forrtak volna, de mivel egy kórházban voltak, ezt nem tehették meg.

Halljam, mi bajod van!? – szakította meg a csókot Uri.

Mi volt az a rosszullét?

Nincs semmi bajom – súgta Riken.

Hazudsz!

Ha nem nyögöd ki az igazat, Riken, esküszöm, összeverlek! – fenyegetőzött, ám a hangjából könnyedén ki lehetett következtetni, hogy nem gondolta komolyan, amit mondott.

Ejnye, Uri – duruzsolta kéjsóvár tekintettel ezért a vétkedért a lehető legsúlyosabb büntetést fogom rád kiszabni.

Gyűlöllek! – kiabálta el magát Uri.

Rettenetes kétségbeesés szorongatta a szívét.

Nem akarlak elveszíteni!

Szeretlek, apa!

Mindig is csak veled akartam lenni! – dőlt belőle a szó.

Tudom, és én sem akarlak elveszíteni – súgta Riken.

A rosszulléteim oka pedig a szerelmünk gyümölcse.

Állapotos vagyok!
Uri hevesen megcsókolta örömében az apját. Kiderült, hogy mégis igazi lidérc, és azért ellenezte mindazt az édesapja, amit eddig tett, mert óvni akarta őt. Milyen igaza volt a nagyapjának, most már megértette, mit is akart valójában mondani neki. A csókot most két fiatal, jóképű férfi jövetele szakította félbe. Az egyik jövevény nagyon hasonlított Urira, míg a másik pedig Rikenre.
O, végre-valahára minden rendben van köztetek – szólalt meg a fekete hajú férfi.
Riken, köszönjük, hogy megbocsátottál – folytatta az ezüsthajú férfi.
Ígérjük, sosem vesszük el többet az erődet.
Uri, ők a szüleim, Suken és Jin. Mágiát használtak, hogy idősebbnek és másnak nézzenek ki. Az általuk létrehozott klónok segítségével játszották el a halálukat – magyarázta Riken amire én kényszeríttettem rá őket. Rettenetesen haragudtam rájuk. Sokáig féltem, hogy elvesznek téged tőlem, és emiatt is tiltottam meg az egész családnak, hogy feléd közeledjenek.

Nem semmi!
Szóval a nagymama valójában nem nő, hanem férfi – nézett bambán Uri.
Ki volt az a nő, akit az anyukámnak hittem, és mi az, hogy elvették az erődet?
A szolgám – jött a felelet.
Gyerekként pontosan olyan voltam, mint te, állandóan belekeveredtem valami veszélyes dologba. Mivel apa és anya féltettek, ezért elvették az erőmet.Amikor azt mondtam neked, hogy a nagyapád, Suken, rám hagyta az örökségét, valójában akkor szereztem vissza tőle az összes erőmet.
Értem.

Várjunk csak, miért mondod a nagymama… vagyis a nagypapának, hogy anya?
Két nővérem meg egy bátyám is van még. Én vagyok a legkisebb, mindössze kilencven éves vagyok. A kérdésedre a válasz, azért szólítom anyának, mert ő hozott a világra. A lidérceknél nem a nemtől függ, hogy ki az anya és ki az apa – hallgatott el néhány másodpercre.

Ígérem, minden más lesz – lehelt egy rövid csókot a fia ajkaira.
Tudom, most jöttetek – nézett a szüleire, de szeretnék Urival beszélni egy kényes dologról.
Semmi baj!
Még beszélünk, kicsikéim – mondta mosolyogva Jin, majd Sukennel együtt távozott.
Uri, szeretném tudni… fogott bele Riken, akin látszott, hogy nagyon zavarban van.
Nagyon fájt az első alkalom? – kérdezte, miközben oldalra fordította a fejét szégyenében, képtelen volt a fia szemébe nézni.
Sajnálom, hogy erőszakkal tettelek a magamévá!
Milyen erőszakról beszélsz itt nekem?! – fújta fel magát mérgesen Uri.
Az neked nemi erőszak, amit idáig tettél velem?!

Tudod egyáltalán milyen az, ha valakit megerőszakolnak?

A karmolásokat és a harapásokat leszámítva… gyengéd voltál velem pirult el.

És szándékosan nem azt tettem, amit elvártál tőlem, mivel csak így tudtam elérni, hogy hozzám érj–
vörösödött el még jobban.

Igaz, közben szégyelltem magam emiatt, mindig bűntudatom volt. A tetejében teljesen összezavarodtam, nem tudtam, mit csinálok temette az arcát az apja mellkasába, és magába szívta az édes illatát.

Miután rájöttem az igazságra, megkönnyebbültem – ölelte magához szorosan Uri Rikent.

Uri nagyszülei nagyon örültek, amikor megtudták, hogy bővül a család. Úgy döntöttek, visszaköltöznek a városukba, hogy ismét együtt lehessen az egész család.

Riken mindent megbeszélt a fiával, és megígérte neki, hogy nem fogja többet ellenezni azt, hogy Higóékkal barátkozzon. Végre kiderült az igazság, hogy a szerelme viszonzott. Megfogadta magának, hogy Uri, sőt, maga előtt sem fogja letagadni, elfojtani az igazi érzéseit, hisz éppen eleget hibázott emiatt.

Uri hamarosan leszámolt, a barátaival együtt, Ginjékkel. Mivel Hima nem halt meg, így nem váltak semmivé a megtörténtek, de ez egyáltalán nem zavarta. Végre megismerkedhetett az apja testvéreivel is. Már nagyon várta a kicsi születését, és azt, hogy neki is kisbabája legyen. Úgy érezte, immár teljes és boldog életet élhet azzal, akit mindennél jobban szeret.Azt hitte, a meglepetések sorozta véget ért, ám tévedett. Rövidesen kiderült, hogy több fajtársa is él, és nem ők az utolsó lidércek… de ez már egy másik történet.

Makita

Értékeld az oldalt!