Vadászok: Utamból, Kotródjatok! (III.): Az Éjszaka Farkasa

Kira levelet kap a serifftől, hogy köszöni a minapi szekeres fuvart. Hamarosan tér vissza, egyenlőre nem hosszútávon rendezkedne be ott; Tombvill falujában a seriff.

Megindul a seriff helyettes asszony útjára. Cirkálás, nézelődés és bevásárlás tarkítja napját. A bank előtt halad el dolgai végeztével, ahonnan mozgásokat észlel. Megnézi közelebbről. Három alak kerül mögé és közelednek az árnyékok. Fegyvert húznak fel. Egy másodpercen belül cselekdnie kell. A földre veti magát és csak úgy mozog ujja a kakason. Három lövés dördül el.

A gazak zsákokkal a kezükben távoznának, de Kira-ra vetik a pisztolycsövet; aki ekkorra megfordul és vállon lövi.

“Ne lőjön! Megadjuk magunkat. Ki maga és mit keres itt?”

“Ezt én is kérdezhetném. Az a három ember mért fogta rám a fegyverét? Meg akartak ölni.”

“A mieink voltak és inkább nem kívántak tanút hagyni.”

“Rendben van. Biosz – Logosz nagyúr tartalék embere vagyok. Maguk kicsodák?”

“Neki visszük a pénzt. Elég rosszul áll most a szénája. Mitévők lettünk volna? Gondoltuk ez lehet a megoldás.”

“Ebben a bankban nem tartanak nagy összeget. Biosz – Logosz nagyúrnak nyoma veszett. Napok vagy akár egy hete is, hogy nem láttam már.”

“Ja? minket erről nem tájékoztattak.”

“Vigyenek a vezérük elé.”

“Máris Mrs…?”

“Kreiss. Miss, Jenna Kreis. A pénzt azért hozzák!”

A banki alkalmazott feltartott kézzel és az őrök is tátott szájjal néznek. Felismerik a seriffhelyettes asszonyt. De miért nincs rajta a jelvénye? Rájuk kacsint a kislány .

“Kötözzétek meg őket. Indulunk. Ti menjetek az új kislánnyal. Táborozzatok le. Reggel összecsatlakozunk. “

Kira ébred először. Már fel is kel. Pár órája lehet fent a nap. Percek múlva a társai is ébrednek. “Te mondd csak, Jenna. Az ugye csak mese, hogy valaki levadászta Biosz – Logosz urat.”

“Nem értem, miért? Nem hallottam róla. Hol van a csatlakozási pont estére?”

“Csak azért, mert ahhoz egy hadsereg kellene. Legalább tizenkét ember. Ezt kizárt, hogy egyvalaki tette. Úgy hírlik ugyanis, hogy mészárlás volt. Tíz embernek veszett nyoma azon az éjszakán. Biosz Logosz nagyúrnál még napnyugta előtt van az összeverődés, miért?”

“Ha sokat kérdezel, megtalálod a valakit; aki nem létezik.”

“Nem bízol a csajban? Nála van a főnök fegyvere. Biztos elkobozta egyik emberétől.”

“Hm… Igazad lehet. Én nőben sosem bízok meg.” Rántja is a fegyverét.

“Kár!” ésmár viharzik is a kislány keze valami koltért ott a jobbján.

Két ember mínusz. Fogynak a banditák.

Alkonyodik, további 4 ember várja a többieket. Kira megáll. Tábortüzet raknak azért. Iszogatnak, pár pohár bort. Egyikük pisilni megy. Miután elvégezte dolgát, fegyvert fog rá a lány. Megfordul a gazfickó. “Mit jelentsen ez?” Semmit! Elárasztja pár csókkal, de kisasszony elemeli közben minden fegyverét ezalatt a kis idő alatt.

“Na, milyen kis tüneményt hoztál: Pádre!” Mosolyog Jenna és a kakasért nyúl. Ez meg mi? Ha nem lő valamelyikük…

“Mit jelentsen ez?” rá tartja most a koltot az állítólagos bandatag lány.

“Ez nem fog lőni. Nem is láttuk még fegyvert kezelni. Csak nála van. Ez csak egy kislány!” mondja egy másik

Eljön a tettek ideje, mert Ő bizony le nem ereszti a fegyvert. Négy másodperc. Egyvalaki még nyöszörög. Durr bele egy utolsó töltényt.

Két helyen már járt, gyerünk a fő szállásra. A csoportvezérrel együtt hatan vannak. “Hol vannak a többiek?” “Most jött Jenna. Majd jönne ők is. Nagy ez a hegyvidék és mindjárt besötétedik. Jönni fognak.”

“Menjünk akkor Biosz – Logosz szállására. Mutassátok meg.” Mondja Kira

“Előre, emberek. Az új tag lehet, hogy még nem is járt itt.” hajtja előre embereit a maradék partizánsereg feje.

Egyvalaki hátramarad és csókolgatja Miss Kreiss – t. Már délelőtt kinézte volna magának a lányt? Mert most már csorgatta a nyálát. Jenna ezt elhúzza jópár percig és viszonzást is reagál. Így nem feltűnő, hogy undorodik ettől a bandától. Ez sem csókol elég lassan. Jöhet, aminek csőből kell kivándorolnia. Egy lövés a gyomorba, még kettőt a meglepett emberkébe. Futás felfelé!

“Áhh, megjöttél? Téged várunk. Itt nincs senki, Kreiss Jenna. Nem értem. És hol van Hosé? “

Kirának szegeződik minden fegyver.

“Jól van. Lepihenünk. Mindjárt jönnek a többiek. Tegyétek már a pisztolyokat! Van élelmünk, pár hét és nagy akció jön amíg Biosz – Logosz úr másként nem rendelkezik. Ezzel bízott meg minket legutoljára. Reggel belevágunk.”

Alig 6 – 8 óra lehet. Most, amíg alszanak. A vezér viszont felébred. Az ölébe ül és bontja a ruháját. Csendben “foglalja le”. Fel ne ébredjen a többi. Most abszolút nem figyel, mehet az amennyire csak lehet: halk golyózápor.

Néhányan moccannak, de fel nem ébrednek. Kimegy sétálni s mire visszaér az ébredező banditák nézik, hogy mi történt. A legjóképűbb és a beszélő szerepét vállaló fiatal fiú odalép csókért Kirához. A szeméhez beszél: “Azt hittem, velünk vagy. Személy szerint bíztam benned. Meg mindnyájan itt.” Bólogatnak a többiek.

“Ha átér az összes homok, nyúlj a fegyveredért és próbálj meg lelőni minket.” Az maximum 5 perc. Egy szép fénykép van a homokórán. Indul a vissza számlálás.

Letelik az idő. Áthull az összes szem homok. A gazak közül egyik sem kíván lőni. Kira nem akar. Éppen ezért ijesztget. Na arra már mozdulnak. Egyvalaki még él. Kira csókjáért indul, amit meg is kap. Vérzik. Kezében a kolt, de lőni már nem fog tudni. A kakast se fogja már tudni mozgatni.

Felmutatja neki az állítólagos Miss Jenna Kreiss a seriffhelyettesi jelvényt, az igazolványt nem.

Az utolsó tagból a meglepődöttséggel távozik a lélek utolsó vonatja.

Krajcár Kira kiteszi a seriffhelyettes jelvényét és megy kifelé. Női hangokat hall. Kiáltozni kezd. Felelenk a hangok. Nyitogatja az ajtókat, az egyikben két indiánlány megkötözve, segítségnyöszörgések ezek. Megkötözték őket. Kioldja a lányokat. Azok nézik lenge öltzékét, nem hozta még rendbe magát. Mosolyog rájuk a helyettes asszony. Lebogozza róluk a beszédben akadályozó kendőt is. Kérdőn néznek rá. Egy szavát sem értik, de a kislány beszél hozzájuk azért; hogy tartsa bennük a lelket és gesztikulál hozzá. “Gyertek, utánam. Megyünk haza. Hazaviszlek benneteket.” Hogyan kerültek ide? A lényeg, hogy kerüljenek vissza  épségben Kulukulu törzsfőnökhöz. A népükhöz. Mindjárt kezdődik az éjszaka. Félhetnek a lányok. Nem szokhattak hozzá, hogy éjjel útra kelnek.

Körbenéz a kicsi lány mindenhol, nehogy még  maradjon valaki esetleg. Kölcsönvesz egy lovat és a bankhoz lovagolnak.

Kira berongyol, azon ott bent nézik hogy mi van. “Tudom, nem most volt a reggel. Szabadok, uraim. Nem hagyhattam a nap kezdetén, hogy meghaljanak.” Hozza a pénzt. “Ezt tegyék majd vissza a pénztárba vagy ahol volt. Az elrabolt összeg.”

“Hogy néz ki kisasszony?” kérdezi a bankos.

“Ne az öltözékemmel törődjön. Fáradt vagyok és ideges. Egész napomat banditákkal töltöttem.” Belenéz a szemükbe “Na jó. Kicsi ajándék.”

“Ezt mért kaptuk, seriffhelyettes asszonyunk?”

“Csókdíj a félelemért. Megszolgálták” és kacagva mosolyog. “De tényleg fáradt vagyok…! Az ivóssal rendeltettem maguknak meleg ételt és italt. Frissítsék fel magukat. Nagyon jó pihenést kívánok! Meg is ölhettek volna, de életben vagyok. Nehezen, de sikerült a tervem.” Megsimítja arcukat és ölelést kapnak. Kelnek fel a sarkakból, ahol meg voltak kötözve.

A szekeret valószínű egy alkalmazott visszaszolgáltathatta Simicity City-be, mert igénybe tudja venni Kira seriffhelyettes. Megtalálja irodájának a közelében.

Beleülteti az indián lányokat, akik mosolyognak. Az egy dolog, hogy továbbra is kérdő pillantások szegeződnek megmentőjükre; hogy: Talán hazaviszi őket?

A TombVill – be vezető úton ismét találkozik Doug-gal és Rick-kel, akik átveszik a szépséges indián lányokat. Dúnsztjuk sincs, merre van Kulukulu törzsfőnök rezervátuma, de órákon belül felderítik. Mondják, hogy tűvé teszik érte a hegyeket még most. Akkor is, ha 23 óra felé közeleg az idő.

Felpattannak a lányok az öröm kapujában az útőrök mögé. “Fel, kisasszony. Gyere! Úgy, segítek. Megyünk haza.” A fordításban amennyit tud, társa segít neki. Most már a remény mellett, teljesen úgy néz ki; hogy a rézbőrű lányok képbe kerülnek. Belekapaszkodnak Doug és Rick lova nyergében az urakba és indián köszönéssel meg intéssel búcsúznak Krajcár Kiratól. Vágtatva nyeli el őket az éjszaka. Időnként rájuk néznek hátra Doug és Rick, hogy megvannak – e az indián lányok.

Kira seriffhelyettes asszony ellenőrzi a töltényeit, az éjszakában még megnézi a csillagokat és a szekérrel a hegyek között taposva a sötétet megérkezik egy idő után végre valahára valamikor az éjjel folyamán Simity City-be. Majd lemennek a szemei, amint a szekérről száll át a lovára. Erről jelentést ma már nem ír.

Telex üzenet várja. Távíró lehet. “Krajcár Kira, seriffhelyettes asszony. Felkeltettek az éjszaka közepén. Van odafent az irodám felett egy szállás. Pihenjen csak le. Nagy dolgot vitt véghez! Csak nyugodtan, ahogyan van:Mesélték, hogy az öltözékével sem foglalkozott: csak hogy a város biztonságáért tegyen. Pihenjen le. Nagyon nyugodalmas éjszakát kívánok innen Tomb Vill falujából. P.S. A seriff.”

Ezt meg mikor írhatta? Éjjeli bagoly a seriff? Tűnődik Kira. De nem is foglalkozik semmivel. Az idegtől fáradt főleg. Meg aztán ment is rendesen. Úgy ahogy van, lezuhan nagyjából az ágyra. Valami van rajta, ami takarja bájait. Az viszont most a legkisebb jelenség, ami érdekli. 🙂 Arra még van ereje meg lélekjelentléte, hogy a kalapot levágja, fegyvert is lecsatolja. Seriffcsillagos dzseki maradhat. Az ajtót bezárta? Azzal kezdte. És hunyja le a szemeit.

A nap sugarai majd felébresztik. Éjjel akárhány óra lehet.

Értékeld az oldalt!

Comments are closed.