Az elveszett lélek

Az elveszett lélek

Nyár vége volt, a nap kellemesen sütött, a kék égen egy darab felhő sem kószált.A gyerekek és a szülők az iskola kezdéshez vásároltak be.A nyaralás alatt kipihent emberek újult erővel vetették bele magukat a munkába. Minden a megszokott módon telt Japánba, amíg egy bankba be nem törtek.

A húsz fegyveres rabló a sikoltozó, rémült és tehetetlen embereket egy sarokba szorították be. A pultok mögött ülő, a félelemtől teljesen lemeredt banki dolgozókra lőfegyvereket szegeztek. Gondolkodás nélkül lőtték főbe a riasztót aktiváló biztonsági őrt, aki végül holtan esett össze.

A helyzetet tovább rontotta az, hogy a bankban nem volt elegendő pénz, így a rablók a túszokat felhasználva követelőzni kezdtek.Amíg a bank igazgatója nem tett eleget a követeléseknek, addig minden órában megöltek egy túszt, legyen az gyerek, nő vagy férfi.

Rövidesen a mentők, a rendőrség és a kommandó egység is megérkezett a helyszínre. Sajnos mindenki tehetetlenül állt a helyzet előtt, mivel a fegyveresek bombabiztos módon bevédték magukat és a bank épületét. Azonnal rájött a mentőakció vezetője, hogy a bank kirablásának a menetét gondosan kidolgozták, ezenfelül nem amatőr bűnözőkről van szó.

Az események akkor érték el a holtpontot, amikor egy alig hét éves kislány megölésével fenyegetőztek a fegyveres támadók.

A nagydarab, kopasz férfi ujja megmozdult, a tárban lévő golyó útra indult, amely a törékeny, apró karjánál szorongatott kislány életét rögtön kioltotta. Pillanatokkal ezután újabb fegyverdörrenések harsogták be a bank épületét.

Két civil ruhás szerzet tört be az épület egyik ablakán, miközben sorozatosan tüzeltek.

A nő barna szemei gyíkosan megvillantak a halott kisgyermek láttán, miközben a szívét hatalmas fájdalom járta át. Ha csak fél perccel hamarabb érkeztek volna, még biztosan élne a kislány. Azonnal kivégzett három fegyveres támadót. Törékeny, vékony testfelépítése ellenére nagyon erős volt. Földet érés után kirúgta a kisgyermek gyilkosának a kezéből a fegyvert. Olyan alacsony volt, hogy a közel két méteres férfi válláig sem ért fel, ennek ellenére egyáltalán nem okozott neki nehézséget az, hogy fejen rúgja, azután a földre terítse őt. Hanyagul túrt bele csoki barna, tépett és tarkóig érő hajába, ezután az ujjait betette az ajkai közzé, s hangosan füttyentett. Nem sokáig állhatott egy helyben, mert a többi fegyveres támadó tüzet eresztettek rá. Megállás nélkül lőtt, amíg az összes ellenfelét nem látta holtan heverni.

Rövidesen négy nagy termetű kutya tört be az ajtón, akik azonnal rátámadtak a földön fekvő gyilkosra. A dobermann és a német juhász a karokat, míg a kaukázusi juhász meg a rottweiler a lábakat cincálták, harapták véresre. Meglehetősen borzalmas, félelmetes látványt nyújtott az, ahogyan a kutyák könyörtelenül tépték szét a kislány gyilkosát, aki féktelenül, torkaszakadtából ordított fájdalmában.

A két méternél is magasabb, erős felépítésű férfi ezüstszínű szemei vadul lángoltak. Kíméletlenül, könyörületet nem ismerő módon irtotta ki a fegyveres támadókat. Minden egyes lövése halálosan pontos volt, ami elégedettséggel töltötte el. Le sem tagadhatta volna, hogy mennyire élvezi a gyilkolást. Nevetve, kacarászva szökkent el az őt célzó golyók elől, miközben sorozatosan tüzelt. Miután végzett, eltette a fegyverét, majd megigazította a lófarokba felkötött, fekete színű, derékig érő s nyílegyenes haját.

Amint a kommandósok és a rendőrök látták, hogy tiszta a terep, rögvest berontottak a bank épületébe. A túszok eközben meredten, hangtalanul kuporogtak a sarokban, kivéve egy édesanyát, aki keservesen sírt a meggyilkolt kislánya miatt.

A kutyák csakis a nő parancsára engedték el a fegyveres gyilkost, aki addigra már elájult.

Szép munka – lépett oda a nőhöz egy kissé meghajlott, vékony alkatú, kecskeszakállas, kopaszodó öregúr.

Minden fegyveres gyilkos kivégezve, egy sem maradt életben – csengett hidegen a hangja a megszólítottnak.

Remélem, világos voltam, kapitány pillantott megvetően a kislány gyilkosára, akit a mentősök kezelésbe vettek.

Uraim, ez az embernek nevezett lény is halott lépett oda Sanuma a mentősökhöz, akik engedelmesen abbahagyták a kezelést, majd letakarták a kislány gyilkosát, mint egy halottat.

Megérdemli ez a szörnyeteg a szenvedést!

A kutyák odamentek a holtan heverő kislányhoz, akit a halottszállítók még nem vittek el. A kaukázusi juhászkutya az orrával megbökdöste a vérben úszó gyermek fejét, hátha ettől felébred, ám amikor felfogta, hogy minden hiábavaló, keservesen nyüszíteni kezdett. Rövidesen a többi kutya is követte a társuk példáját. Eközben a keservesen síró édesanya négykézláb odamászott a halott kislányához, majd szorosan magához ölelte őt.

Elmondatlanul szívszorító látványt nyújtott, ahogyan a négy kutya meg az ordítva zokogó édesanya gyászolta a hidegvérrel meggyilkolt kisgyermeket.

Himének azonnal eszébe jutott az a bizonyos szörnyű nap, amikor meglátta az osztályterem ajtaján belépő nőt, akin világoskék színű szabadidő együttes és egy egyszerű tornacipő volt. Mai napig rémálmai vannak, sosem fogja elfelejteni azt, ahogyan az a fegyveres támadó szívtelenül, hidegvérrel megölt egy ártatlan kislányt. Éppen osztályfőnöki órája volt, ami a pályaválasztásról szólt, ugyanis lassan el kellett dönteniük, hogy hova akarnak menni tovább tanulni vagy dolgozni. Eddig sokféle szakmáról építészet, cukrászat, csillagászat, fodrászat, borászat tartottak előadást, most az egészségügy és a rendvédelem világát mutatták be nekik.

Jó napot kívánok!

A nevem, Lin – folytatta, miután a mellette álló Riken és Saki befejezték az egészségüggyel kapcsolatos előadásukat.

A mellettem álló férfit Vasisnak hívják, és a társam mutatott a kissé késve érkező férfira, akin fekete színű izompóló, nadrág és bőrcipő volt.

Mindenki nyugodtan szólíthat minket Vasisnak és Linnek. Mi a rendvédelmi egységekről fogunk beszélni. Aki ebben a közegben szeretne dolgozni, annak sok elvárásnak kell megfelelnie, ugyanúgy, mint azoknak, akik az egészségügyben akarnak elhelyezkedni.

Lin hosszasan ecsetelgette a rendvédelemmel kapcsolatos elvárásokat, veszélyeket, hátrányokat, előnyöket és a beosztás szerinti feladatokat. Aki ebben a szakmában akar dolgozni, nagyon jó fizikummal és stabil mentalitással kell rendelkeznie, de legfőképpen olyan észjárással, amely lehetővé teszi, hogy a szóban forgó ügyet a lehető legsikeresebben oldja meg. A szakmával jár, hogy kivétel nélkül mindenki ki van téve a különféle veszélyeknek, ami mindenekelőtt a beosztástól függ például a kommandósok tízszer kockázatosabb feladatokat látnak el, mint a közlekedési rendőrök. Minél magasabb vagy felelősségteljesebb beosztása van valakinek, annál több előnnyel, ugyanakkor hátránnyal is kell számolnia.

A légióban szolgálatot teljesítőknek a leszerelés után több lehetőségük van a rendvédelem területén, hogy bárhol elhelyezkedhessenek. Sajnos, akik idegenlégiósként vagy más ilyen jellegű rendfenntartói hadi egységnél tengerészet, légierő, gyilkossági csoport stb. dolgoztak és dolgoznak is, azok állandó veszélyben élnek, akármikor lecsaphat rájuk az ellenség. Nagyon sok ága, területe van a rendvédelemnek. A rendőrségen belül is több kategória van az autópálya-rendőrség, a kábítószer ellenes csoport, a K kilenc kutyás rendőrség, a határrendőrség, a gyilkossági csoport, a bűnügyi csoport, a légi rendőrség és végül a készenléti rendőrség, amibe a kommandósok, a terrorelhárító egység meg a tűzszerészek tartoznak.

A haderőnek is két fő típusa van az irreguláris önszerveződő haderő partizánokból, ellenállókból vagy helyi szerveződésű katonákból álló hadsereg; a reguláris szervezett haderő hivatásos, szerződéses, zsoldos, önkéntes, illetve sorozott katonákból álló hadsereg.A reguláris hadseregeknek is háromféle haderőneme van, amelyek a szárazföldi sereg, a légierő és a haditengerészet, ezeken belül még különböző egységek is vannak, ezek a gépkocsizó lövészek, a légvédelmi tüzérek, a mérnök műszakosok, vadászrepülősök, tengeralattjáró flottások, haditengerészeti repülősök, felderítősök stb..Az idegenlégió a legfejlettebb, legnagyobb haderő, és mind a három haderőnemmel rendelkezik. Legutoljára Lin a felvételi vizsgákról ejtett néhány szót.

Akkor hát, kinek van kérdése? – kérdezte a tanár, miután Lin befejezte az előadását.
Ti milyen beosztásban dolgoztok? – tette fel az első kérdést Kego.
Egyszerű civil ruhás járőrök vagyunk hazudtaVasis akik a városban a rendre figyelnek. Ha valaki valamilyen módon törvényt sért, azt mi azonnal bejelentjük a központba. Lőttetek már le embert? – tette fel a második kérdést izgatottan Zuru.  Nem, de már jelző lövést adtunk le. Olyankor a levegőbe lövünk, és ha zárt helyen vagyunk, akkor pedig a plafonba. A lényeg, hogy biztosan ne találjunk el senkit.A fegyverhasználat erősen korlátozva van az olyanok számára, mint amilyenek mi vagyunk. Nagyon kevés van azokból az emberekből a világon, akik kérdezés nélkül lelőhetnek másokat. A korlátlan fegyverhasználat engedélyét kizárólag a kivalló szakmai háttérrel rendelkezők kaphatják meg.

Lin – szólalt fel Jima.
Tudod, nagyon szemrevaló vagy.
Van barátod?
Ha nincs, én szívesen az lennék.
Zuiro! – pattant fel a helyéről Uri.
Ajánlom, hogy vegyél vissza! – fenyegetőzött kissé hevesen.
O, hát ő a te barátnőd, Hida?
Nem gondoltam volna rólad, hogy a nálad idősebb nőkre buksz – szólt közbe Sano.
Bevallom, nekem is bejönnek az ilyen csajok.
Pofa be, Sano! – ordította el magát türelmét vesztve Uri.
Hé, nyugi, fiúk! – csitította le a társaságot Lin.
A kérdésre a válasz: nincs barátom, és nem szokásom nálam fiatalabb pasikkal járni – ment oda Urihoz, majd vállon veregette.
Te nem szeretnél valamit kérdezni? – terelte el a témát a vitáról.
Hol vannak a kutyáid?
Kérésed máris teljesítve ment oda a nyitott ablakhoz, utána jó hangosan füttyentett egyet. Gyorsan odasietett az ajtóhoz, amit aztán ki is nyitott. Pillanatokon belül négy kutya szaladt be az osztályba.

Nem kell félni tőlük, nem bántanak – magyarázta.

A dobermannt Zebubnak, a német juhászt Beliarnak, a rottweilert Mephistónak és a kaukázusi juhászkutyát Azzelnek hívják.
A kutyák egyből letámadták Urit, amikor észrevették.Az egész osztály hangos nevetésben tört ki az események láttán.
Hé!
Elég legyen! – állt fel a padból a kissé összenyálazott arcú Uri.
Ül! – parancsolta, ám mindhiába.A vidáman ugrándozó kutyák azonnal fegyelmezték magukat, amikor Lin utasította rendre őket.
Kösz! – ült vissza a helyére, majd kivett a nadrágja zsebéből egy papír zsebkendőt, és megtörölte az arcát.
A kutyáimról érdemes annyit tudni, hogy semmilyen körülmények között nem támadnak gyerekekre fogott bele Lin, miközben a jobb kezét csípőre tette.
Még akkor sem, ha bántani akarják őket. Igaz, ilyen még nem fordult elő – nevette el magát.
Ha mégis megtörténne, akkor szépen menekülőre fognák a dolgot. Viszont a bűnözők esetében már egyáltalán nem elnézőek. Nem csak a bűnözök elfogására vannak betanítva, hanem a gyerekek védelmére is. Nyugodtan megsimogathatjátok őket – mondta, mire a diákok felálltak a helyükről, és körbevették a négy kutyát.

De meleg van itt – vette le a felsőjét.

Ha, de kemény! – kiáltott fel Sano.

Állati jó fegyvered van, Lin!

Ha nem tévedek, ez egy igazi remekmű, a pisztolyok!

Ráadásul tuningolt is!

Honnan ismered ilyen jól a fegyvereket?

Az apám börtönőr, és a kedvenc hobbija a céllövés. Minden álma, hogy olyan fegyvere legyen, mint amilyen neked van.
Ugye, megnézhetem?
Igen – bólintott egyet Lin.
Kivette a fegyvert a tokjából, ezután kiürítette a tárat, nehogy valakinek baja essen.
Figyelem, gyerekek!
Annak ellenére, hogy üres a tár, a fegyvert soha nem szabad senkire se szegezni, még magatokra sem adta a pisztolyt Sano kezébe, mire Mephisto hangosan ugatni kezdett.
Nyugszik! – parancsolta szigorúan.
Ha most nem volnék itt, a kutyáim nem hagynák, hogy a fegyveremet valamelyikőtök is a kezébe vegye, mivel tisztában vannak vele, hogy egy gyerek kezében az ilyesmi veszélyes dolog magyarázta hangosan, hogy mindenki hallja, amit mond.

Mi a gond, Uri? – vette észre a fiú meredten tekintő és tágra nyílt szemeit.

Ne-nem hittem volna, hogy van fegyvered – motyogta csendesen és lehajtott fejjel.

Otthon is magaddal hordod?

Még a magamfajta mezei rendőrnek is kell fegyvert hordania magával a szolgálat ideje alatt. A kérdésedre
pedig nem fogok választ adni, Uri – simogatta meg az arcát.

Na, fiúk és lányok! – kiáltotta el magát Lin, miközben összecsapta a tenyereit.

Melyikőtök tudja felhúzni a stukkert?

Egyik diák sem tudta felhúzni a pisztolyt, még Sakinak és Ishida Rikennek se ment a dolog. Lin elmagyarázta és megmutatta, hogyan kell felhúzni a fegyvert, ami ezután mindenkinek sikerült. Meglepetésére Suki kihívta őt, párbajozni akart vele, amit egyáltalán nem tartott jó ötletnek. Utált gyerekek ellen küzdeni, és ennek fényében azonnal elutasító választ adott.

Japánban minden rendvédelemben dolgozó, kivétel nélkül, komoly harci kiképzésben részesül, még a legképzetlenebb is fekete öves.

Suki azért hívta ki Lint, mert tudni akarta, mennyire képzett a harcművészetben egy rendőrrel szemben.
Addig-addig erősködött, míg végül a nő elfogadta a kihívását.

Lin levette a többkilós súlyú golyóálló mellényét, ugyanis Sukival szemben nem lett volna így sportszerű a küzdelem.A mellény nem csak arra volt alkalmas, hogy megvédje a hordozóját a golyóktól. Sokszor akadt olyan ellenfele, aki jóval erősebb volt nála, és amikor megrúgta vagy ököllel megütötte őt, akkor a golyóálló mellény nagymértékben felfogta a támadás által kifejtett erőt. Miután végzett, segített a többieknek a padok széttolásában, ugyanis a küzdelemhez nagy hely kellett, emellett nem akartak semmiben se kárt tenni. Uritól hallotta, hogy Suki nagyon jó a harcművészet terén, így utólag már nagyon kíváncsi volt a képességeire.

Hime meglehetősen aggódott a barátnőjéért, hiába próbálta lebeszélni őt a küzdelemről, nem ment vele semmire. Félt, hogy Suki nagyon elkeseredik a vereség miatt. Előre tudta, mi lesz a végeredmény, tisztában volt azzal, hogy mire képes a nő a harcban.

Suki és Lin rövidesen megkezdték a küzdelmet, amit mindenki izgatottan, visszafogott lélegzettel nézett.

Vajon, ki kerül ki győztesen?

Még fogadásokat is kötöttek, sokan a tétjeiket az osztálytársukra tették, hiszen tisztában voltak vele, hogy a legjobb harcművészeti iskolában tanít.

Először Suki támadt. Az idő múlásával egyre jobban bekeményített, ám mindhiába. Lin az összes ütését és rúgását kivédte vagy kikerülte. Gondolta, ideje élesben folytatni a küzdelmet.

Lin egyből észrevette, hogy Suki már nem játszadozik, és komolyra vette a dolgot, de ennek ellenére sem tudta őt küzdőfélnek kezelni, képtelen volt igazán harcolni. Egyáltalán nem akart győzni, viszont veszíteni se, így inkább egyszerűen félbeszakította a küzdelmet. Épp oldalba akarta rúgni a lány, mire ő könnyedén kikerülte a támadását, ezután felugrott a magasba, miközben szaltózott egyet, végül Vasis széles vállára landolt.

Suki dermedten nézte, ahogy Lin átugrotta őt, és a tetejében még egy szaltót is csinált a feje felett. Hosszú másodperceken keresztül megszólalni se bírt.
Hogy volt erre képes?
A küzdelem végén döbbent csak rá, hogy Lin egyáltalán nem tartotta őt komoly ellenfélnek. Hiába lett a legjobb harcművészeti iskola egyik tanára, ennek a nőnek nem lehet ellenfele, túl profi hozzá képest. Úgy tűnik, valóban kemény kiképzést kap minden rendvédelmi egységben dolgozó, még az egyszerű, sima rendőr is.

Vajon, milyenek lehetnek akkor az igazi profi katonák, kommandósok vagy az ezekhez hasonlóak?!

Az osztályban lévők szája tátva maradt, és kimeredt szemekkel bámulták aVasis vállán kényelmesen csücsülő Lint.

Hihetetlen!

Még sose láttak ilyet, csak az akció filmekben.

Sajnálom, hogy nem tudtalak komolyan venni téged – szólalt meg csendesen Lin.

Képtelen vagyok gyerekekre kezet emelni, emiatt a gyerekeim, pontosabban az ikreim kiképzését is másra bízom.Amit most tőlem láthattatok, az sokévnyi tapasztalat gyümölcse.
Hé, várjunk csak, neked már vannak gyerekeid?
Hány éves vagy te?! – fogta a fejét megrökönyödve Sano.
Komolyan, nem úgy nézel ki, mint… szakította félbe egy lány, aki csak úgy se szó, se beszéd jószerével félrerúgta.
Mit képzelsz magadról,Arisa? – szólalt meg nem túl barátságos hangon az érkező, akinek borostyánszínű szemei dühösen villantak meg.A lány hosszú, derékig érő, sötétbarna haját két copfba felkötve hordta, emellett magas és vékony volt.
Attól, hogy a város legjobb bunyós sulijában tanítasz, még nem vagy olyan szinten, mint az anyám húzta gonosz mosolyra az ajkait.
Éppen ezért nem volt jogod őt kihívni! – emelte valamivel magasabbra a hangját.
Szerintem meg te képzelsz magadról sokat! – kiabálta mérgesen Arisa.
Ha jól emlékszem, te vagy az a Siren a másik osztályból, nem?
Neked Sihai vagyok! – sziszegte ellenségesen.
Szia, Uri, ma jössz hozzánk? – kérdezte kedvesen és vidáman.
Egek, ki hitte volna, hogy ilyen öreg vagy, Lin! – fogta kétségbeesetten a fejét Sano.
Hé, Seren!
Hogy lehet valakinek ilyen jó bőr az anyja?! – kiabálta féltékenyen.
Bezzeg az én anyám…!
Kislányom, hogy ment a matek dolgozat? – kérdezte Lin.

Lu tanár úr bealudt az órán, így elmaradt. Most fizika órám lenne vele.Amint ismét bealudt, idejöttem, hogy megnéz… szakították félbe a kutyák, akik rá vetették magukat.

Na, elég már, fiúk!

Anya, szólj már rájuk! – próbált kiszabadulni az ölelő mancsok közül.

Lin rendre parancsolta a kutyákat, mire ők engedelmesen eleget tettek az utasításnak.

Helló, apám és anyósom!

Na mi zus? – lépett be az osztályba egy fiú, aki nagyon hasonlítottVasisra.

Szerbusz, kisgyermekem! – vette a poéntVasis.

Semmi különös.

Hol van Haruka, vejem? – kérdezte mosolyogva Lin.

Hah! – túrt bele rövid, kissé szétálló, fekete hajába Sen.

Jinnal telefonál…

Mikor jöttök hozzánk?

Anyám már naon hiányol titeket.

Passz!
Talán holnap – felelte csípőre tett kezekkel Lin, majd néhány pillanattal később megszólalt a szünetet
jelző csengő.

Anya, Higo és Ré ma is dolgozik? – kérdezte Siren.

Higóék már nem ott vannak, ahol eddig. A kórházak összevonása miatt a központi kórházban dolgoznak

már. És igen, ma is dolgoznak.

Sziasztok! – lépett be az osztályterem ajtaján egy fiú, aki kísértetiesen hasonlított Sirenre.

Fiam, éppen ideje volt, hogy te is előkerülj borzolta meg Lin Haru rövid és tépett haját.

Jó lenne, ha ma este otthon aludnál.

Sen is jöhet velem?

Ez kérdés volt, kicsim? – mosolygott kedvesen.

Ma este át is megyek értetek, így legalább Viktoria kérésének is eleget teszek.

Lin ésVasis hamarosan távoztak az iskolából, mivel szólította őket a kötelesség. A diákok pedig ott folytatták az iskolai életüket, ahol abbahagyták.
Lin munka után úgy döntött, benéz a központi kórházba az ikertestvéréhez, Jinhoz és a jó barátjához, Hakihoz.Az ő családjában az ikergyermekek születése megszokott dolognak számított; az apukájának is volt ikertestvére, mint ahogy a többi felmenőinek.Természetesen egy nap ugyanúgy az ő gyermekeinek is lesznek majd ikreik.A kutyákat kint hagyta a kocsiban, nem akart nagy feltűnést kelteni a kórházban. Jól tudta, merre kell menni, hisz ő is részt vett a költözésben.A munkahelye külön egészségügyi, orvosi részleggel is rendelkezett, ahol nem csak a munkatársakat és a nagyon veszélyes bűnözőket látták el, hanem bizonyos ügyekkel kapcsolatos feladatokat, nyomozásokat is. Nadrágja zsebéből előkapta pénztárcaszerű tokját, amiből előhúzta a belépőkártyáját.A megfelelő számkombináció beütése után a titánnal és acéllal ötvözött bejárat gond nélkül utat engedett neki. Nem sokkal később, nagy meglepetésére, a folyosón megpillantotta Rikent.

Maga hogy került ide?
Szigorúan tilos illetékteleneknek itt tartózkodniuk darálta ridegen köszönés helyett Lin.
Attól, hogy ön ennek az intézménynek a vezetője, még nem jogosult arra, hogy erre a helyre belépjen, hacsak nem rendelkezik bizonyos képesítésekkel.
Elárulnád, Siko, hogy mi ez az egész? – sziszegte bosszúsan Riken.
Egyáltalán, hogy lett belőled rendőr? – értetlenkedett.
Te óvónő vagy, nem?
És mióta vagy te Lin?!
Itt csak én tehetek fel kérdéseket! – csattant fel.
Feleljen! – parancsolta szigorúan, ellentmondást nem tűrő hangon.
Én engedtem be ide – jelent meg Riken mögött egy fekete öltönyös, igen jóképű, magas kissé rekedtes hangú férfi. Karmazsin szemei fáradtan pillantottak a bosszús nőre.

A nagyfőnök komoly lehetőségeket fedezett fel benne – simította hátra fekete, tépett vállig érő haját, miközben vett egy mély levegőt.
És mi járatban vagy, cicám? – érdeklődött fülig érő szájjal.
Haki, most ne fárassz – morogta összeszűkült szemekkel.
Akai, maguk ismerik egymást? – kérdezte meglepetten Riken Hakit.
Ahhoz semmi közöd, drága apóskám! – tűnt fel a semmiből egy újabb jövevény, akinek az arcvonásai kísértetiesen hasonlítottak a Linére.

Borostyán szemei szúrósan pillantottak rövid és ezüstszínű hajtincsei mögül. Vékony alkattal rendelkezett, emiatt eléggé törékenynek tűnt. Hamuszürke színű öltönyt viselt magán.
Icipici nővérkém, de jó hogy beugrottál ide – ölelte magához a mellkasáig érő ikertestvérét.
Ré mikor jössz haza?
Soká, tehát ne várjatok vacsorára. Urival már beszéltem telefonon. Még valami, a nagyfőnök engedélyt adott Sirennek, Harukának és Sennek az ide való belépésre. A gyerekek teljesen lenyűgözték Numa kapitányt.

Ebből is látszik, hogy milyen jók a mesterek! – húzta ki magát büszkén Haki.
Siren, Haruka és Sen magántanulók voltak, csak hétfőn és kedden jártak be az iskolába, míg a többi napon Haki meg Jin tanították őket. Kiváló képességekkel rendelkeztek.A legutóbb Seren országos matematika versenyen első helyezést ért el, míg Haruka és Sen az országos műszaki versenyt nyerték meg az általuk készített sugár meghajtású motorjukkal.
Ehhez azért Naménak és nekem is van közünk – füstölgött ölbe tett kezekkel Lin.
Eh, látom, nem vagy valami jó kedvedben, cicám – verte jól vállon Haki a nőt, aki ettől megtántorodott.
Hé, elárulná, miért hívja így Sikót?! – csattant fel türelmét vesztve Riken.
Maga a szeretője, mi? – sziszegte lángoló szemekkel.
Beszélnünk kell, Haki és Ré – szólt csendesen Lin.
Sőt, nem csak veletek, hanem a többiekkel is. Szombat este hét órára mindenki legyen nálam.
Valami történt, Lali? – fogta vállon a nővérét Jin, miközben a kérdésére egy igenlő bólintást kapott.
Oké, kis pöcs, ideje elhúznod innét a picsába! – vágta oda nyersen Rikennek.
Icipici nővérkém, Higo, gyertek, igyunk meg valamit – indult el elsőként.

Ne szólíts így, te fasz! – csattant fel mérgesen Haki.
Lin nem sokáig maradhatott a srácokkal, mivel megígérte a fiának és Sennek, hogy elmegy értük. A fiúk már régen együtt jártak, tizenhárom éves korukban jöttek össze, néhány hónappal ezelőtt úgy döntöttek, összeköltöznek, abban egyeztek meg közösen a családdal, hogyVasiséknál laknak. A volán mögött ülve régi emlékek törtek fel benne. Mostanában sokat gondolt az elmúlt tíz évre, főleg arra a bizonyos december hatodikai napra az azt követő két évre.

A hó lágyan szállingózott. Japán város teljesen fehérbe öltözött. A hóra rávetülő nap tompa sugarainak köszönhetően a táj szinte vakított.A lépkedő lábak alatt halkan ropogott a hó.
A korcsolyapályán csak néhány ember múlatta az időt. Riken a feleségével és a kisfiával szelte a köröket a hatalmas jégpáncélon. Uri az anyukája kezét fogva próbált két lábon maradni, nagyon nem ment neki a jégen való közlekedés.

Rikenék után nem sokkal egy újabb család jelent meg a korcsolyapályán.
Anya, nézd! – mutatta meg a forgását a jégen a kisfiú.
Csak óvatosan, Haruka! – mondta a derékig erő hajú nő, aki tiszta fehér ruhát viselt magán.
Jaj, ne aggódj már annyit, nővérkém – jelent meg a semmiből egy a barna hajú férfi, aki úgyszintén fehér ruhát viselt.
Ré, de hiszen még be se melegített.
Bizony, Haruka, úgyhogy fogadj szót – bújt elő egy kislány Jin lábai mögül.
Siren, menjetek, és melegítsetek be az öcséddel, jó?
Igen, anya! – mondták kórusba a gyerekek, aztán mentek bemelegíteni.
Uri kicsit irigykedve nézte, ahogy Haruka és Siren a jégen suhantak, szinte úgy szárnyaltak, mint a madarak az égben. Bárcsak ő is úgy táncolhatna a korcsolyapályán, mint azok a testvérek. Eltökélte magában, összeszedi minden bátorságát, és igazi profi jégkorcsolyázó lesz.

Megmutatja, ő is képes bármire, ha akarja!

Igen ám, csakhogy a próbálkozása majdnem tragédiával végződött, amikor a levegőben akart pörögni. Ha Jin nem kap észbe időben, a feje pillanatok alatt beszakadt volna a jégen.

Hű, ez közel volt – kapta el Urit Jin.

Milyen aranyos vagy – mosolyodott el kedvesen.

Mondd, mi a neved? – kérdezte bársonyos hangon.

Uri vagyok – mondta kissé elpirulva. Egyszerre furcsán és megbabonázva érezte magát, ahogy a férfi ránézett.
Kicsikém, jól vagy? – jelent meg váratlanul Kata, akin látszott, hogy nagyon megrémült.
Semmi baj, anya – felelte mosolyogva Uri, aki még mindig Jin karjaiban volt.
Legközelebb jobban figyelj oda, mit csinálsz – morogta Riken, aki Kata mellett állt.
Hálásan köszönjük, hogy megóvta a kisfiúnkat a balesettől – köszönte meg Kata.
Ugyan, semmiség – legyintett Jin.
Kata vagyok – mosolyodott el a mellettem álló pedig a férjem, Riken.
Jin, és örülök a megismerkedésnek – tette le Urit.
Ha nem bánják, szeretném bemutatni a családom. Lali!
Gyerekek! – kiáltott, mire a nővére, Haruka és Siren pillanatok alatt odasüvítettek hozzá.
Lökjed, Ré! – vágták be lazán az ikrek.
Ők itt a keresztgyermekeim, Siren és Haruka – mutatott a gyerekekre.
Ő pedig az ikrek anyukája, egyben az ikertestvérem, Siko.
Örvendek! – köszönt illedelmesen Jin nővére, majd az ikrek is így tettek.
Riken – mutatkozott be a férfi színtelen hangon Linnek és az ikreknek, majd bemutatta a családját.
Uri és Jin nagyon összebarátkoztak, annyira, hogy olyanok voltak, mintha mindig is ismerték volna egymást. Az ikrek büszkén mutatták meg a jégen a tudományukat Katanek, aki örömmel nézte végig a mutatványaikat, sőt meg is tapsolta őket. Riken pedig Lint vette célba a szúrós, szinte már tapintatlan kérdéseivel.

Mi a foglalkozása önnek meg a testvérének?

Óvónő vagyok, az öcsém meg tanár.

A férje miért nincs itt önökkel? – kérdezte Riken, ám most nem kapott választ.

Gyerekek, Ré, ideje hazamenni! – kiáltott a nő, azután ott hagyta faképnél Rikent.

Hazafelé menet a kocsiban ülve mindenki vidáman beszélgetett, kivéve Lint. A gondolataiban elmerülve tekintett a semmibe. Riken teljesen felkavarta, de nem a neki feltett kérdései miatt. A férfi kék szemei teljesen megbabonázták, a hangjától pedig kellemes bizsergés futott át rajta.

Egek, mi a franc történik vele?!

Kanem az egyetlen férfi, akit mindennél jobban szeret, de akkor mi ez a felkavaró és értelmezhetetlen érzés, amit Riken, pontosabban egy nős férfi iránt érez.

Na szép, még a végén itt paráználkodni kezd!

Micsoda szégyen!

Ha jobban belegondol, talán csak szexuális vonzalmat érez a férfi iránt. Végül is nem fából van, és akármennyire is szereti Kanemét, ő sem tud, akárcsak bárki más, örök vakságot fogadni. Igen, ez még megbocsátható bűn… és hamarosan el is felejti a mai nap történteket. Szerencsére jinék annyira elmerültek a beszélgetésben, hogy észre sem vették, milyen harcokat vívott meg magában.

Három nap telt el azóta, hogy Lin, az ikertestvérének köszönhetően, megismerkedett az Hida családdal. Egy hétvégi napon hajnalban kelt, ugyanis szólította a kötelesség. Nagyon utált korán kelni, ennek ellenére nem esett nehezére kimászni a nagy, kényelmes ágyából, amiben már két éve egyedül aludt.
Kanem tragikus halála óta csak a család és a munkája körül forgott a világa, és nem állt szándékában ismét férjhez menni. Mindörökké a szívébe akarta zárni a férje iránt érzett szerelmét. A gyermekeinek sem akart másik apukát, elvégre Kanem nem csak férjként, hanem apukaként is pótolhatatlan volt. Halkan készülődött, nehogy felébressze a gyerekeket, Jint és Sorát.Az ikertestvére és a sógora nála laktak, mivel nem akarták, hogy egyedül legyen a gyerekekkel.

Sima vagy nem sima küldetésre mész, anya? – kérdezte suttogva a konyhába belépő Seren.

Nem sima küldetésre megyek jött a felelet a nőtől, miközben a reggelit készíttette elő, hogy Sorának ne legyen vele sok gondja.

Még korán van, menj vissza aludni, kicsikém lépett oda a kócos hajú kislányhoz, majd homlokon puszilta őt.

Vigyázz magadra – ölelte meg az anyukáját, azután visszament a szobájába.

Lin most fekete ballonkabátot, trikót, nadrágot és csizmát viselt magán, úgy festett, mint valami maffiózó.
Miután kilépett az ajtón, többször is körülnézett, hogy biztosan tiszta-e a terep. Amint megbizonyosodott arról, hogy nem látja őt senki, nagy lendülettel felszökkent a hajnali égbe. Szélsebesen repült, miközben tekintetével a keresett célpontot fürkészte.

Csak nem engem keresel? – jelent meg Lin előtt egy fekete csuklyás férfi.

Éppen ideje volt, hogy elődugd a mocskos pofádat. Semmi keresnivalód itt, démon állt meg a levegőben a nő, majd a nyakából kivette az ezüst nyakláncát, ami kék és fekete kristálykövekkel díszített kereszt volt.

Tisztító mód!

Oltalmazó Hadúr! – súgta.

Az ékszer pillanatok alatt egy markolat és keresztvas nélküli, kétélű karddá változott. A fegyver végén lévő hosszú lánc a kezére volt tekeredve, így gond nélkül tudta fogni és használni, a nélkül, hogy kárt tett volna benne.

Először kiszedem belőled a felfalt lelkeket, utána testestől-lelkestől elpusztítalak – magyarázta nyugodt hangon, mintha valami természetes dolgot közölt volna.

Mit képzelsz magadról, halálistenke?
Azt hiszed, elbírsz a nagy Zebubbal? – nevetett önelégülten.
Engem, a pokol egyik hercegét soha nem fogsz tudni legyőzni.
Lin nem felelt semmit, helyette támadt.
Harmadik támadás!
Futótűz! – idézett elő egy hatalmas tűzgyűrűt, amely körülvette a démont, aki ettől néhány pillanatra leblokkolt.
Kilencedik kötés!
Sárkánybilincs! – használta ki az ellenfele tétlenségét, így a vörösen izzó, vastag láncok béklyói bekebelezték őt.

Kardjával gyorsan csapott le.A láncánál fogva pörgetni kezdte a fegyvert, amit aztán a célpontja felé irányított, aminek következtében a felfalt lelkek sértetlen állapotban törtek ki a démonból.
Küzdő mód!
Könyörtelen kaszás! – mondta, mire a kard egy hatalmas kaszává alakult át, aminek a nyele fekete kristálykövekkel volt díszítve.
Az ellenség nem sérült meg a kard pengéjétől, ám némileg legyengült tőle.
Na mi van, csak ennyi telik tőled, felséges úr? – gúnyolódott.
Zebub dühében felordított, miközben hatalmas erőt szabadított fel magából, így az őt fogva tartó láncok pillanatok alatt hamuvá porladtak.A kezében megjelenő kétágú szigony vörösen izzott, miközben fekete színű szikrák cikáztak körülötte.A fegyverből nagy erejű energiagömb robbant ki, amely egyenesen Lint célozta meg.A támadás sikertelennek bizonyult, mivel a nő pillanatok alatt likvidálta a kaszájával. Újabb támadással próbálkozott. A szigonyával aranyszínű kört írt le, amely aztán apró darabokra vált szét, végül félkör alakú pengékké alakultak. Semmiképp nem veszíthet, legyőzi a nőt, és megszerzi az erejét. A fegyvere segítségével irányította a megidézett pengéket, melyek közül egyik sem talált célba, sőt Lin mindegyiket egyszerre semmisítette meg. Nem értette, hogyan lehet ennyire erős a nő, pedig csak egy halálisten. A démonoknál és az angyaloknál már kétezer éve erősebb lények nem léteznek.

Lin meglendítette a kaszáját, amely által ezüstszínű, hatalmas körpengét idézett meg, ami szinte azonnal célt talált. A támadást még kétszer ismételte meg, így az ellenfél igen komoly sérüléseket szerzett a bal karján, a mellkasán és a jobb vállán.

Gondolom, azon tűnődsz, miért vagy nálam gyengébb? – szólalt meg a nő, miközben gonosz mosoly terült szét az arcán. Először is, nem halálisten vagyok. Másodszor, egy olyan erőteret vontam magunk köré, ami mindenféle lény erejét elnyeli, kivéve a megidézőjét, azaz engemet.

Ebben az esetben, szükségem lesz egy kis segítségre – füttyentett hangosan a démon, mire három másik fekete csuklyás alak is feltűnt a semmiből, akik az erőtéren kívül voltak.
Beliar, Mephisto ésAzazel! Semmisítsétek meg az erőteret! – kiáltott oda nekik, akik gondolkodás nélkül tették a dolgukat.
Egy már biztos, hasznomra lesz az erőd – nevetett.

Négyünk ellen semmi esélyed.

Mielőtt meghalsz, akarsz még mondani valamit?

Pusztító mód!

Lelketlen Gyilkos! – hunyta be a szemeit, közben a kezében a fegyver ismét alakot váltott.

A kaszából kék kristálykövekkel díszített íj lett.
A nevem, Lin, és keresztes lovag vagyok – mutatkozott be, majd a fegyverét aktiválta, és a nyíllal a démonra célzott.

Mi?!

Nem lehet… Ti mégsem pusztultatok ki?

Megállni! – szólalt meg egy hang a semmiből.

Ki vagy?

Hol vagy? – nézett körbe Lin.

Lucifer – jött a felelet.
Bocsáss meg, amiért ezek a kutyák ellened merészeltek fordulni. Igaz, ez az én hibám is, mert sosem
avattam be a részletekbe egy szolgámat se a fajtáddal kapcsolatban. Ezentúl büntetésből téged fognak
kutyákként szolgálni.

Elfogadom mindkettőt.

Ami történt Kanemvel, nagyon sajnálom – fejezte ki őszintén a részvétét Lucifer.

A gyilkosa mai napig bűnhődik a pokol legmélyén.

Murdel nem a te teremtményed, igaz?

A tieid nem támadnak emberekre, és a nem emberi fajokat pedig csak elnyelik, azaz nem ölik meg, így

ezáltal az erejüket képesek a magukévá tenni.
Így van!
Ő a gyilkos emberek révén született.
Zebubnak mi a baja a halálistenekkel és a lidércekkel?
Szerinte haszontalan lények. Bevallom, igaza is van. Ki hinné, hogy ez a két semmirekellő faj a keresztes lovagok leszármazottjai.
Miért nem irtjátok ki őket? – kérdezte kíváncsian.
Nekik köszönhetően sokkal kevesebb a munkánk, így csakis a démonokra kell koncentrálnunk.

Emellett… anélkül is pusztulnak, hogy irtani kelljen őket, elvégre szüntelen gyilkolják egymást. Tehát minden tekintetben hasznosak – nevetett egyet Lin.

Hmm, teljesen igazad van – értett egyet a nővel Lucifer.

Lin és az újdonsült hűséges barátai hazamentek, miután búcsút vettek Lucifertől.A négy démon a rájuk kiszabott büntetés szerint cselekedtek, kutyákká változtak és azt tették, amit az új gazdájuk parancsolt.

Haruka és Seren nagyon örültek a négy kutyának, ám amikor megtudták, hogy ők valójában démonok, eléggé megijedtek. Miután az anyukájuk elmesélte, mi történt, emellett azt is elmondta nekik, hogy ezentúl a kutyák fognak rájuk vigyázni, már teljesen másképp viszonyultak a fennálló tényhez.A végén annyira felbátorodtak, hogy gondolkodás nélkül közölték a kutyákkal, ha nem teszik azt, amit parancsolnak, megnyúzzák őket, majd bundazsákot csinálnak belőlük.Az anyjuk csak mosolygott és a fejét csóválta, ami azt jelentette nála nem úgy van ám, ahogy azt elképzelitek és akarjátok. Nem igazán tetszett nekik az, amikor az anyjuk közölte velük, hogyAzazelék nem az ők szolgájuk, ami azt jelenti, kizárólag az ő parancsainak engedelmeskedhetnek.

Lassan közeledett a karácsony. Még kilenc nap, és lehet díszíteni a fát. Lin már mindent előkészített, így már csak az ünnepi sütés és főzés maradt hátra. Ebéd után nekilátott a mosogatásnak, nem szerette, ha szennyes edények tornyosulnak a mosogatóban.A mindennel felszerelt és ebédlő résszel ellátott konyha színvilága elég látványosnak bizonyult, feketében és mélyvörösben pompázott. Már majdnem végzett az edények elmosásával, amikor Jin megjelent.

Nézd, ki van itt – mosolygott vidáman.

Ő az a kisfiú, akivel a korcsolyapályán megismerkedtél – fordította a fejét az érkezőkre Lin.

Uri a neved, igaz? – kérdezte, mire a megkérdezett bólintott egyet.

Ré, nem mintha zavarna, de hogyan került ide? – pislogott értetlenkedve.

Miután kivittem Sorát a repülőtérre, bementem a kórházba Viktoriához. Ő most éppen ott helyettesít –
magyarázta, miközben a bal kezét csípőre tette.

A kórházból kijövet futottam össze Urival és az anyukájával. Katanak váratlanul közbejött valami, így
felajánlottam neki, hogy vigyázok Urira vakarta meg a fejét.

Megadtam a címünket, hogy majd el tudjanak érte jönni.

Uri és az ikrek nagyon összebarátkoztak. Egész délután társasjátékoztak, amibe még Jin is beszállt, miután végzett a dolgával.

Lin úgy gondolta, csinál valami finom süteményt a családnak, mert már jó ideje annak, hogy nem ettek házi jellegű édességet. A cukrászdákban készült sütemények nem voltak az igaziak, kivéve néhányat, de azokat már kissé megunták.

A gyerekek, Jin és Lin a süteményt fogyasztották a konyhában, amikor megszólalt a csengő. Jin ment ajtót nyitni, és rövidesen, Lin meglepetésére, Rikennel az oldalán tért vissza.

Jó napot kívánok! – köszönt az érkező.

Remélem, jól viselkedtél, Uri – pillantott a fiára.

Igen, apa – bólogatott Uri, majd odament az apukájához, és egy szoros öleléssel üdvözölte őt.

Megkínálhatom egy süteménnyel és kávéval? – kérdezte illedelmesen Rikentől Lin.

Köszönöm, igen – felelte.

Máris hozom – állt fel az asztaltól. Pillanatokkal később Lin telefonja megcsörrent, amit fel is vett.
Igen, tessék – vonult ki a nappaliba.
Jin látva azt, hogy Lin most nem tud a vendéggel foglalkozni, átvette a szerepét. Rikent leültette az asztalhoz, és megvendégelte.
Az iskolából hívtak – tért vissza Lin, aki elég bosszús képet vágott.
Holnap reggel az első dolgom lesz, hogy bemegyek a gyerekek osztályfőnökéhez.
Valami rosszat csináltunk, anya? – kérdezte félénken Haruka.
Dehogy, ellenkezőleg! – vágta rá Lin.
Mellesleg nagyon szép fogalmazást írtatok, kincseim – puszilta meg a gyermekeit mosolyogva.
Tudjátok… hajtotta le a fejét.
Az osztályfőnökötök kissé másképp vélekedik a munkátokról. Elégtelent kaptatok – mondta ki nagy nehezen.

De ne aggódjatok, anyu szépen elmagyarázza majd a tanár néninek, merre hány méter – tette csípőre a kezeit.

Miről szól a fogalmazás? – kérdezte Jin.

És mi a baj vele?

Az volt a feladat, hogy arról írjanak, mit kívánnának az égiektől, ha tehetnék – fogott bele.

A fogalmazásban leírták a gyerekek, hogy azt szeretnék, ha az apjuk ismét közöttünk lenne. A fogalmazást együtt írták meg, tehát ketten egy dolgozatot adtak be mondta bosszúsan Lin.
Nem egyes szám egyes személyben, hanem többes szám egyes személyben írtak. Meg még az sem tetszett neki, hogy depressziós hangulatú az írás… Meg rajz helyett az egyik családi fotónkkal díszítették a fogalmazás hátterét.
Mit képzel ez magáról?! – csapott ingerülten az asztalra Jin.
Hogy merészelte ezt?! – emelte egyre hangosabbra a hangját.
Szemében már cseppet sem az a megszokott kedvesség és gyengédség áradt, olyannak tűnt, mint aki bármikor képes lenne akármit vagy akárkit elpusztítani.
Én fogok bemenni ahhoz a tanárhoz!
Te csak menj, és intézd, amit kell.
Rendben – bólintott a nő.
De ha lehet, ne kínozd meg túlságosan. Nem szeretném, ha még nagyobb baj kerekedne ki a dologból – ült le az asztalhoz, miközben hangjából tovatűnt a harag.
Mint már mondtam, kincseim, minden rendben lesz – mosolyodott el kedvesen.
Apa nagyon büszke lenne rátok.

Úgy ám! – vágta rá széles mosollyal az arcán Jin. Szinte pillanatok alatt visszaváltozott azzá a kedves, barátságos személlyé, aki mindig is szokott lenni.

Mindig tudtam, nekem vannak a legcsodásabb keresztgyermekeim. És ha már Kaneménál tartunk, tegnap friss rózsákat vittem neki.

Holnap megyünk jég korcsolyázni? – kérdezte Haruka.

Simán! – vágta be egyszerre Lin és Jin.

A süteményezés továbbra is jó hangulatban telt el. Jin vidáman ecsetelgette, hogy két nappal ezelőtt a munkahelyükről hazajövet, miként készítette ki Sorát a vicceivel. Lin könnyesre nevette a szemeit az öccsét hallgatva. Seren és Haruka büszkén mesélték el a társaságnak, hogyan győzték le karate órán az iskolában a mestereiket.

Urinak annyira megtetszett Jinéknál lenni, hogy alig akart tőlük eljönni. Neki nem voltak barátai, így nagyon magányosnak érezte magát, legalábbis eddig a napig.Az anyukáján és a nagyapján kívül senki nem játszott vele. Az apukája nagyon sokat dolgozott, így nem igazán tudott vele foglalkozni. Végül csak úgy sikerült rávenni őt az indulásra, hogy megígérték neki, máskor is eljöhet Harukához és Serenhez. Az ünnepek jól és gyorsan teltek el. Linék karácsony után kiutaztak két hétre Indiába. Alighogy visszaértek külföldről, Linnek a francia idegenlégió légierőjéhez kellett mennie három hétre, ahol különleges küldetésen vett részt.

Uri sok időt eltöltött Linéknél, szinte már a családhoz tartozott. Egyetlen családtaggal nem találkozott még, az pedig Sora volt, aki még mindig Franciaországban tartózkodott a munkája miatt. Jin azt mondta neki, hogy a kedvese tengerbiológus, és ezért van olyan sokat távol. Rettenetesen elkeseredett, amikor megtudta, hogy a férfi közel három évre elköltözik a kedveséhez.

Jin nem sokkal azután utazott Franciaországba Sora után, miután a nővére hazatért. A kedvese valójában az idegenlégió haditengerészeténél dolgozott, ahol három éves szolgálati időre szerződött le. Gondolta, ő is csatlakozik az idegenlégióhoz, hogy minél több időt együtt lehessen a kedvesével. A nővére, az ikrek és Uri nagyon fognak neki hiányozni. Hála a különleges képességeiknek, minden héten egyszer találkoznak majd, kivéve Urit, hiszen neki semmiről sincs fogalma a valódi kilétüket illetően.

Lin izgatottan sürgött-forgott a konyhában, mivel a barátait várta vacsorára. Seren és Haruka is besegítettek neki a készülődésben. Pont időben lettek mindennel készen, az utolsó evőeszközöket rakosgatták az asztalra, amikor a kapucsengő dallamosan felcsendült.A februári hideg szellő lágyan simogatta meg a bejárati ajtón kilépő nő arcát, miközben csupasz kezei libabőrösek lettek. Négy vendég állt kint a vaskapun kívül:Vasis, Viktoria, Sen és Haki voltak.

Köszöntötte és engedte be a vendégeket Lin, majd bementek a házba.

Mi újság?

A kiszemelt csaj, Saka kosarat adott – dunnyogta rosszkedvűen Haki, majd fekete, vastag kertes szemüvegét megigazította az orrán. Fekete inget és nadrágot viselt.

Nem értem, mi a baj velem? – értetlenkedett, majd megpillantotta önmagát az előtér tükrében, amiből egy túlsúlyos férfi tekintett vissza rá.

Ne foglalkozz vele, majd találsz olyat, aki önmagadért szeret simogatta meg vigasztalóan Viktoria Haki vállát.A tökéletes idomokkal megáldott, magas nő piros pulóverben és farmernadrágban volt. A tükörbe pillantva észrevette, hogy vállig érő, tépett, fekete hajának néhány tincse kissé szétáll, miután levette a bordó kabátját, gyorsan helyreigazította őket.

Ne segítsek levetkőzni, Senim? – pillantott kisfiára aranyszínű szemeivel.

Anya, már nem vagyok kisbaba! – morogta a kisfiú, aki zöld melegítőben volt.

Nincs igazam, apa? – nézett rá.

De még mennyire! – vágta rá mosolyogva Vasis, majd helyre igazította az alacsony copfba felkötött, lapockáig érő haját. Kék pulóvert és farmernadrágot viselt.

Farkas éhes vagyok! – jelentette ki.

Gyorsan ide a kajával! – simogatta meg vigyorogva az izmos, feszes hasát.

Haruka, azért ne fojtsd meg a vendéget – mondta nevetve Lin a kisfiának, aki azonnal szoros ölelésének a rabjává tette az érkező kisfiút, miután meglátta őt.

Gyertek, üljetek asztalhoz – invitálta beljebb a társaságot.

Haki – ugrott a férfi nyakába a konyhában Seren úgy hiányoztál nekem!

Na, legalább nem mondhatod el magadról, Haki, hogy egy nőnél sincs sikered cukkolta Vasis, mire  válaszképp a másik férfi csak mérgesen pislogott rá.

Vacsora után mindannyian kivonultak a barna különféle árnyalatainak színeiben pompázó nappaliba. A helyiség közepén dohányzó asztalka helyezkedett el, ami körül egy nagy kanapé és két fotel volt. A különféle színű, méretű meg formájú lámpák, égők és izzók révén a világítás nagyon hangulatosnak bizonyult.A nappali falai úgy lettek megcsinálva, mintha kövekből és kavicsokból lennének. A modern és a hagyományos stílus harmonikusan illeszkedtek egymáshoz.

Linéknél az esti összejövetel mégsem telt el olyan jól, hiszen Jin és Sora nélkül semmi sem volt az igazi, nagyon hiányolták őket.Az este azért nem telt el unalmasan. Haki a kicsi Serent szórakoztatta a vicces meséivel. Haruka és Sen azt tervezgették, mit fognak csinálni a nyáron. Lin pedig Vasisszal és Viktoriával nézett át néhány orvosi jellegű tanulmányt a helyrehozó sebészettel kapcsolatban.

Az elkövetkezendő néhány hét gyorsan eltelt. Végre beköszöntött a tavasz, és már nyoma sem maradt a nagy hónak meg a fagyos időjárásnak.

Lin az éjszakai küldetésből reggel nyolcra ért haza, Kara legzüllöttebb részében egy kábítószeres bandát füleltek leVasisszal. Gyorsan nekilátott a ház alatti, titkos és nem kis méretekkel megáldott két helyiségben rendet rakni.Az egyik földalatti részt a keresztes lovagként, míg a másikat a különleges titkos ügynökként végzett tevékenységekre hozta létre alakította ki, természetesen a családja és a barátai segítségével.A különleges képességeinek köszönhetően alig húsz perc alatt végzett mindennel. Amikor egy keresztes lovag az elzárt képességeit felszabadítja, a fénysebességnél is gyorsabb és a fizikai ereje is megtöbbszöröződik, minden attól függ, hogy milyen mértékben szükségesek ezeknek a használata.

Gondolta Lin, lepihen néhány órára, ám a dolgok váratlan alakulása miatt ez nem valósulhatott meg. Már majdnem elaludt, amikor a mobilja megcsörrent. Riken hívta, ugyanis nem volt senki, aki vigyázhatott volna Urira. Kiderült, hogy Kata váratlanul, valószínűleg a rossz egészsége miatt, kómába esett. Nagyon sajnálta Lin a történeteket, sőt felajánlotta azt is Rikennek, hogy ameddig a felesége a kórházban van, nála lakhat Uri. Kissé meglepődött, amikor a férfi azonnal igent mondott az ajánlatára, ugyanis azt hitte, valamennyire visszakozni fog. Alig húsz perc múlva elkészült, és elindult kocsival a kisfiúért.

Haruka és Seren nagyon örültek annak, hogy Uri náluk lesz egy ideig, viszont sajnálták azt, ami az anyukájával történt. Jól tudták, nem kellemes az ilyesmi. Legutóbb azért drukkoltak, hogy az apukájuk meggyógyuljon, ám ez mindhiába volt, így nem igazán tudták, mit is tanácsoljanak Urinak.Viszont az anyukájuk nagyon is tisztában volt azzal, mit kell ilyenkor tenni, így aztán az ő példáját követték.

Linnel megosztotta Riken az igazságot, Kata állapota olyan súlyosnak bizonyult, hogy nem sok esélye maradt az életben maradáshoz. A kialakult helyzet miatt igen nehéz helyzetbe került, mivel most rá hárult az a feladat, hogy Urival megértesse, lehet nem fog az édesanyja meggyógyulni. Szerencsére Haruka és Seren okosak voltak, így a segítségükkel elérte azt, hogy Urin jól érezze magát, és ne gondoljon állandóan az anyukájára.

Lin helyzete valójában iszonyatosan komplikált lett, mivel ügyelnie kellett arra is, nehogy kiderüljön róla meg a családjáról az igazság a kilétüket illetően.A házuk alsó részét a legerősebb varázslatokkal védte le. Igazság szerint már az első találkozásuk pillanatától fogva tudták a kitűnő, csalhatatlan lélekérzékelő képességüknek köszönhetően, hogy Uri és a családja lidércek voltak. Simán kivégezhették vagy elkerülhették volna az Hida családot, de mivel őket nem érdekelték a fajtájuk létezése, ugyanúgy, mint a halálisteneké, így ennek nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, emellett jelentős szerepet játszott az is az egészben, hogy megkedvelték őket.

Az elkövetkezendő három hónapban Riken sokat megfordult Linéknél, megesett, hogy ott is aludt náluk.
Uri ideiglenesen Jin és Sora szobáját kapta meg. Seren és Haruka, a kialakult helyzet miatt, nem fogadhatták vendégül Senhit, ellenben így ők többet is jártak hozzá.

Lin úgy határozott, hogyVasis, Viktoria, Haki és Senhi nem lehetnek vele, Jinnal, Sorával meg a gyerekeivel, amikor Riken és Uri náluk vagy velük vannak. A barátainak részletesen beszámolt mindenről, hogy megértesse velük, miért döntött így. Vasisszék természetesen elfogadták, a részletes információk birtokában és a helyzetre való tekintettel, a kialakult helyzetet, emellett még a támogatásukat is felajánlották neki és a családjának, ha esetleg segítségre lenne szükségük.

Lin örült, hogy a barátai nem pusztán kötelességből barátkoztak vele és a családjával. A keresztes lovagok élén három klán állt, és Linék is közéjük tartoztak.A vezetők abban különböztek az alattvalóiktól, hogy ők képesek voltak az alkímiát használni, azaz a démoni vagy az angyali erőket mágikus erővé transz mutálni, emellett a magukévá is tenni.A halálistenekkel és a lidércekkel ellentétben a démonok, az angyalok és a keresztes lovagok nem a lélekrészecskék, hanem a saját lelkük révén birtokolták az erejüket.Akárcsak a többi lélek, ők is rendelkeztek külön világgal, amit úgy hívtak, hogy Purgatórium.

Június tizenhetedikén bekövetkezett az, amit Riken megjósolt előre. Kata délután kettő óra és huszonhárom perckor távozott az élők sorából. Lin Harukát vitte Senhiékhez, amikor Riken hívta őt telefonon, és közölte vele a hírt és megkérte, hogy menjen be hozzá a kórházba.A férfi hangja semmilyen érzelmet nem árult el, ami eléggé meglepte. Miután a kisfiát kitetteVasisnál, gyorsan tovább ment a következő helyre. Beletelt némi időbe, mire átverekedte magát a forgalmas utakon. A kórházban az információs pultostól érdeklődött, hogy hol találja meg Rikent. Nagyon meglepődött, amikor látta, hogy a férfi irodájának az ajtaján szereplő neve alatt meglátta a pozícióját, soha nem említette neki, hogy a városi kórháznak ő az igazgatója. Határozottan kettőt koppintott az ajtóra, majd szép lassan belépett a hatalmas és nagyon ízlésesen berendezett helyiségbe.

Üdvözlöm, Hida úr! – köszönt illedelmesen Lin, akin kék és fehér virágmintás nyári ruha volt.

Őszinte részvétem!

Köszönöm! – fordult szembe a nővel az ablak előtt álló Riken, majd lassú, kimért léptekkel odament hozzá.

Hol van Uri?

Az iskolai uszodában van Serennel.Ahova a gyerekeim járnak, ott kötelező minimum egy sportra járniuk a diákoknak – magyarázta.

Mivel a kislányom imád úszni, ezért nyáron is sűrűn be szokott oda járni. Jól ismerem az ottani igazgatót, így megengedte Urinak, hogy ő is ott lehessen.

Mit tehetek önért?
Hálás volnék, ha az estét önöknél tölthetném vett egy mély levegőt Riken, miközben megigazította az orrán a szemüveget.

Emellett úgy gondolom, nem árt, ha ön is ott van, amikor a hírt közlöm a fiammal.
Ez csak természetes – mondta együtt érzően Lin.
A saját kocsijával jön vagy velem?
Gondolom, ilyen rossz lelkiállapotban nem akar még itt maradni – jegyezte meg, bár igazság szerint nem látszott a férfin, hogy annyira megviselte volna az, ami a feleségével történt.
Szerettem Katat, nagyon közel állt hozzám, de soha nem voltam belé szerelmes – fogott bele.
Egyetlen nőbe voltam szerelmes eddig. Masa soha nem viszonozta az érzéseimet, és nem is fogja, ugyanismár ő sem él. Kata az első pillanattól fogva halálosan szeretett engem – csuklott el Riken hangja, ezzel a jég kezdett megtörni. Az egyetlen lélek volt, aki tiszta szívből szeretett, így ezt azzal viszonoztam neki, hogy elvettem feleségül és családot alapítottam vele – nyögte ki nagy nehezen, miközben patakokban kezdtek folyni a könnyei.

Katán kívül soha nem fogok olyan nőt találni, aki méltó lenne arra, hogy a feleségem és a gyermekem anyja legyen.
Jól van, minden rendbe fog jönni – ölelte magához a megtört férfit. Lin nem kérdezett semmit, pontosan tudta, ki miatt történt mindez.A lidércek királya volt a bűnös, aki a második leszármazottja a keresztes lovagoknak, míg az első a halálistenek uralkodója.

Menjünk szépen haza, jó? – simogatta gyengéden a férfi hátát.
Riken viszonozta az ölelést. Valamiért azt érezte, hogy ha Lin mellett van, a lelkét nyugalom tölti el.
Utálta magát, amiért Katára nem vigyázott jobban, de ami igazán furdalta a lelkét, hogy soha nem viszonozta az érzéseit, pedig ő aztán igazán megérdemelte volna mindezeket tőle. Milyen hálátlan és kegyetlen, még az életet sem érdemli meg. Legszívesebben megölné magát, de nem teheti, mert van egy fia, akinek szüksége van rá. Mire észbe kapott, addigra már Lin kocsijában találta magát. Amint hazaértek, le is pihent Jin szobájában. Enni nem akart, valahogy úgy érezte, ha egy falat is lemenne a torkán, az vissza is jönne belőle.
Délután négyre a gyerekek otthon voltak már. Seren annyira kifáradt, hogy egyből le is feküdt aludni.HarukaVasiséknál töltötte az estét is, agy csak majd másnap fog hazamenni.

Uri meglepődött, amikor észrevette az apukája cipőjét a bejárati ajtónál, ő hétköznap nem szokott ilyen hamar végezni a munkával, általában nyolcra ér haza a legkorábban. Seko, apa hogyhogy ilyen hamar végzett a kórházban? – kérdezte a konyhában munkálkodó nőt Uri. Tudod – tette le Lin a kezéből a kést, amivel a hagymát szeletelte fel.
Apa egy kicsit elfáradt – hazudta, miközben helyet foglalt az asztalnál
Szia, Uri – jelent meg a konyhában Riken, majd leült Lin mellé.

Gyere szépen ide – húzta magához oda a kisfiát, akit aztán az ölébe ültetett.
Anyáról lenne szó – nézett mélyen Uri szemeibe.
Ő már soha nem fog hazajönni hozzánk – mondta színtelen hangon.
Miért?
Úgy gondolták az angyalok, hogy magukkal viszik őt – próbált finoman fogalmazni Lin.
Nincsenek is angyalok! – vágta rá hisztisen Uri.
Hol van az anyukám?
Meghalt – jött a pontos, de annál szörnyűbb válasz Rikentől.
Uri lélegzete néhány másodpercre megakadt. Miután felfogta, mit mondott az apja, keserves sírásba fogott.
Miért vele történik ez?
Mi lesz vele az anyukája nélkül?
Amikor az apja magához akarta őt ölelni, egyszerűen eltaszította őt magától, és kiszállt az öléből is.

Váratlanul egy kedves, bársonyos hang csendült fel, aminek a hatására abbamaradt a sírása.

Ohm, itt valaki nagyon itatja az egereket – lépett a konyhába Jin, akin most kék farmernadrág és fekete ing volt.

Sziasztok! – köszönt a társaságnak.

Na, nem is üdvözölsz engem, Uri? – guggolt le.

Jin… nyöszörögte sírós hangon Uri, majd a férfihoz szaladt, és a nyakába ugrott.

Úgy hiányoztál – kapaszkodott a másikba úgy, mintha az élete múlna rajta.

Ha nem gond, mennénk lefeküdni – mondta mosolyogva Jin, miközben az ölébe vette Urit. Mielőtt távozott volna, homlokon puszilta a nővérét.

Ma este Haruka szobájában fog aludni – intézte szavait Rikennek Lin. Valójában Jin nem véletlenül jött haza. Amikor értesült Kata haláláról, felhívta az öccsét, aki a hír hallatán úgy határozott, hazamegy.
Ha valamire szüksége lenne, megtalál a szobámban – indult ki a konyhából.
Uri miatt pedig nem kell aggódni, Ré gondoskodni fog róla – állt meg néhány pillanatra egy mondat erejéig.
Uri számára kész megváltás volt Ré hazatérése. Olyan nyugalom fogta el őt, amilyet talán ritkán szokott érezni. Annyira kimerült, hogy már sírni se tudott. Kényelmesen befészkelte magát a mellette fekvő s azőt ölelő férfi karjaiba, utána szinte másodpercek alatt el is aludt.
Este tizenegy körül Lin arra ébred, hogy valaki a nevén szólongatja, Riken volt az.
Mi történt? – kérdezte kómásan a nő.

Nagyon fáj a fejem – motyogta halkan Riken.
Szükségem volna fájdalomcsillapítóra.
Egy pillanat – kapcsolta fel a villanyt, ám amikor meglátta, milyen rossz bőrben van a férfi, hirtelen nem tudta, mit tegyen.
Egek, maga tiszta víz, és olyan fehér, mint a fal – fogta a fejét.
Fenébe… Ráadásul szédülni is elkezdtem – tántorodott meg a férfi, mire Lin kiugrott az ágyból, és odament hozzá.
Feküdjön le – segítette be az ágyba Rikent.
Idegkimerültsége van. Megyek, keresek valami gyenge nyugtatót – ment ki néhány percre a szobából.
Tessék, ezt vegye be – itatta meg a gyógyszert a férfival, aztán befeküdt mellé az ágyba.
Egek – bújt oda Linhez Riken, majd a fejét a nő mellkasára hajtotta.
Nem is tudom, mikor voltam ennyire rosszul – motyogta, és rövidesen mély álomba merült.
Lin meglehetősen furán érezte magát. Egyik része örült, mert Riken hozzá fordult segítségért, míg a másik bánkódott, hiszen rossz volt nézni egy olyan szenvedését, akit nagyon megszeretett. Nem éppenhelyénvaló dolognak bizonyult az, hogy egy pár órája özveggyé lett férfival tölti az éjszakát, aki még ráadásul hozzá is bújt. Jól tudta, nem ő alakította úgy a dolgokat vagy tehetett arról, hogy Riken idegösszeomlást kapott, és mondhatni a karjaiban kötött ki, ennek ellenére mély szégyenérzet járta át a lelkét. Ha más előtt le is bírná tagadni, magának soha nem, hogy mennyire vonzódik a férfihoz.

Fenébe is!
Micsoda szégyen!
Egyenesen undorító ez az egész!
Hogy szerethet egyszerre két férfit?
Eleinte azt hitte, szexuális vonzalmat érez Riken iránt, de idővel rádöbbent, hogy első pillanattól fogva szerelmes lett belé.
Egek, jobb, ha minél előbb gatyába rázza magát!
Sokáig törte a fejét azon, mit is kéne tennie, mire megszületett a megoldás.
A temetés június huszonharmadikán lezajlott, három nappal később Lin két hónapra a francia idegen légió szárazföldi hadosztályához ment, különleges ügynökként megszabhatta, mennyi időre vállal szolgálatot. A gyerekeit Vasisékhoz költöztette, és megbeszélte velük, hogy minden héten kétszer találkozni fognak majd. Sőt, Jin és Sora úgy döntöttek, hogy ők is heti két alkalomra bővítik a találkozásokat, mivel a család nekik is fontos volt. Lin azt hazudta Rikennek, hogy egy évre az apukájához megy Olaszországba, mert műtötték a gerincét, emiatt segítségre szorul.

Jin nehezen vált el Uritól, aki sírva könyörgött neki, maradjon vele, végül megegyeztek abban, hogy telefonon tartják a kapcsolatot és havonta hazalátogat majd hozzá.
Linnek jót tett, hogy jó időre távol volt Rikentől, mert így legalább rendezni tudta magában a gondolatait, érzéseit.A családi nyaralás Franciaországban esett meg, így mindenki együtt lehetett, sőt mégVasisék és Haki is velük voltak. A három hónapos szolgálati idő letelte után hazatért. A lélekérzékelő képességénekköszönhetően ügyesen kikerülte Rikent, egyedül csak azt sajnálta, hogy Urival nem találkozhatott.
Minden idejét a gyerekeivel töltött, az őszi szünetben Ausztráliába ruccantak át a különleges képességeiket, pontosabban a gyorsaságukat és a repülni tudásukat használva.

Uri az elmúlt hónapokban sokat találkozott Serennel és Harukával, na meg persze a megbeszéltek szerint Jinnal is tartotta a kapcsolatot. Linnel mindig telefonon beszélgetett, és többször is kérdezgette őt, mikor fognak találkozni, de mindig csak annyit mondott neki, majd a nyáron.Az apukájával megromlott a kapcsolata, mivel nem engedte, hogy a nagyapja megtanítsa neki a lidércek tudományát. Megfogadta, egy nap megbosszulja az édesanyja halálát, sokat fog edzeni, hogy legyőzhesse majd a lidércek királyát, ennek fényében titkon bele is fogott a képességei fejlesztésébe. Legnagyobb szerencsétlenségére a titka kiderült, így az apja megtiltotta, hogy a nagyapjával találkozhasson, ezek után egyedül kellett elsajátítania mindent, viszont az alapismeretek birtokában ez nem okozott nehézséget. Nagyon fájt neki, hogy az apja tehetségtelen lidércnek tartotta őt, pedig nem is volt az, ugyanis kettő helyett, egy év alatt tanulta meg az alapokat.

A tizenkét hónap szinte elrepült, Lin ez idő alatt több küldetésen volt már túl, amik két hétnél tovább nem tartottak, így nem kellett a gyerekeitől sokáig távol maradnia. Minden az elképzelése szerint történt meg Rikent illetően, végre túltette magát rajta, ráadásul Uri szavaiból, a telefonbeszélgetések alkalmával, jól kivehetőnek bizonyult, hogy egy Sauri nevű doktornővel közel kerültek egymáshoz. A nappaliban olvasta a híreket az újságban, amikor váratlanul csengettek.Teljesen ledöbbent, amikor érzékelte, ki is a jövevény.A bejárati ajtó előtt Riken állt.

Jó napot!

Kérem, fáradjon beljebb – engedte be a férfit Lin.

Jó napot! – köszönt vissza.

Örülök, hogy hazatért – mondta, miután helyet foglaltak a nappaliban.

Megkínálhatom teával vagy kávéval?

Teát kérnék.

Máris hozom, Hida úr – vonult ki a konyhába Lin, és rövidesen meg is érkezett két csésze forró, gyümölcs ízű teával.

Volna két kérésem – fogott bele Riken, miután belekóstolt a teába.

Az első kérésem, hogy egyszerűen csak Rikennek hívjon, azaz a keresztnevemen.

Ahogy szeretné. Megjegyzem, engem az sem zavarna, ha tegező viszonyban lennénk.

Örülnék neki, Seko – kortyolt ismét bele Riken a teájába.

A másik kérésem, szeretném, ha Uri dadája lennél. Szüksége van rád.

Vállalom – bólintott Lin.

És milyen keretek között szeretnéd?

A lehető legtágabb keretek között. Az lenne a legjobb, ha Uri és én ide költözhetnénk vagy ti költözhetnétek hozzánk.

Hétfő, kedd, szerda nálunk, a többi napon pedig nálatok lennénk.

Így jó?

Remek!

Lin nem véletlenül akarta úgy, hogy mindkét helyen lakjanak, mivel a házban sok olyan dolog volt a munkái végett, amik miatt nem nélkülözhette az ott lakást.A küldetések teljesítése miatt nem aggódott, azt hazudta Rikennek, hogy nem csak egy egyszerű óvónő, részben a gyermekvédelemmel is foglalkozik, emiatt sokat kell utaznia. Szerencsére a férfi nem ellenkezett, sőt, nagyon is helyeselte azt, amit csinál. A körülmények nem is alakulhattak volna jobban. Uri elmondhatatlanul örült a hírnek, hogy a két család összeköltözik. Riken elmondta neki, Sauri valójában az alkalmi társaság szerepét töltötte be, és közölte vele, hogy vége mindennek.

Vajon, mi fog ebből kisülni?

Lin gyorsan kizökkent az emlékeiből, miután odaért az úti céljához, ahol nem sokáig időztek, mert Viktoriának sürgős esethez kellett sietnie, Vasist pedig behívták, hogy kivallasson egy gyanúsítottat. Nagyon örült annak, hogy néhány napig otthon lesz a fia, és vacsorára a kedvencét főzte. Haruka és Sen folyton bolondoztak, így nagyon vidáman telt az estélyük. Seren kihasználta az alkalmat, és kikérte a véleményüket abban, hogyan öltözködjön szexisen, hogy Haki felfigyeljen rá. A lánya lassan hét hónapja érez gyengéd érzelmeket régi barátja iránt, amit köntörfalazás nélkül, nyíltan fel is vállalt mindenki előtt. Eleinte Lin és a többiek nem örültek annak, hogy kibe szerelmes Seren, mivel féltették a csalódástól. Mindannyian tisztában voltak azzal, hogy Haki úgy váltogatja a nőket, mint az alsónadrágjait. Az öccse és Haruka a nőfaló férfit titkon – természetesen az ő engedélyét kikérve csúnyán megfenyegették, ezért közömbösen, távolságtartóan viselkedett a lányával. Lin kicsit sajnálta, hogy az estét Jin nem velük töltötte.

Lin kissé kialvatlanul ment be dolgozni a munkahelyére, ami egy földalatti, titkos hadügyi központ, és
ilyen csak három volt az országban.Alighogy kilépett a liftből, máris egy küldetés kellős közepébe
csöppent. Sano kapitány az irodájába hívta, amint meglátta. Sietős léptekkel haladtak végig a hatalmas s
az ürességtől kongó folyosón, ami különféle biztonsági eszközökkel ellátott, acél-titán szerkezetű ajtókból
állt jóformán. Az iroda a folyosó legvégén volt, ami ráadásul tág, igen ízlésesen berendezett helyiségnek
bizonyult. Kényelmesen helyet foglalt a bársony, csoki barna színű kanapén, míg a kapitánya a vele
szemben lévő, antik stílusú íróasztalához ült le. Tekintetével végigfutott a krémszínű falon lógó
nemzetközi és hazai kitüntetéseken, amelyeket a Japán különleges titkos rendvédelmi és hadügyi
szervezet kapott.

Jelenleg civil rendőr vagy Japánba, igaz? – kérdezte a kapitány, mire Lin bólintott.

Vasis is veled van ott?

Csak szükség esetén, mivel jelenleg a Mamura-ügyön dolgozik.

Nagyszerű!

Vasis és te átmentek a japán kábítószeresekhez, ugyanis Mamura néhány emberét elkapták. Összesen
három kapásunk van, ráadásul mindegyik az okosabbik és a ravaszabbik fajtából valók – fogta a fejét.

Ide ti ketten kelletek már, úgyhogy ezentúl nem csak Vasis dolga ez az ügy.

Garantálom, mind a három csicseregni fog – tette ölbe a kezeit.

Vasistól értesültem, hogy most a kórházakat és a gyógyszertárakat szemelte ki a drogos ügyeit illetően.

Lin indulás előtt megbeszélteVasisszal, hol találkozzanak. Tempós léptekkel viharzott ki a liftből, amely
felvitte a felszínre. A földalatti hadügyi központ helyileg Japán déli részének egyik lakatlan szigetén volt,
megközelíteni csak helikopterrel lehetett. Linnek a repülő szerkezet vezetése olyannak bizonyult, mint a

biciklizés. Vasisszal a városi rendőrség épülete előtt találkoztak össze, ahonnan azonnal a kábítószer
ellenes csoporthoz mentek. Amikor meglátták őket a kábítószer ellenesek, nem igazán örültek, mivel nem
tetszett nekik, hogy elveszik tőlük az ügyet, annak ellenére, hogy nem is volt az ő hatáskörükbe tartozó.
Akadtak néhányan, akik csúfos megjegyzésekkel illették őket.

Nahát, megjött Küklopsz és Gnóm! – kiabálta be egy szőke hajú, izomagyú férfi.

Hé, Miroku, vigyázz, mert a Küklopsz rád ül, a Gnóm meg körbeszalad – szólt oda nevetve az előtte
szólónak egy fekete hajú, nyurga férfi.
Szívesen elbeszélgetnék velük – vágta beVasis gonosz mosollyal az arcán, ami sosem jelentett jót, főleg a

kiszemelt célpontjai számára.

A kihallgatás gördülékenyen ment, főleg azok után, hogyVasis kiverte Mamura embereiből a kért
válaszokat.
Már csak egy maradt – fújta ki a levegőt magából Lin.
Lássuk, meddig bírja tartani a pofáját? – ült le az asztalhoz. A helyiségben csak egy asztalka és két szék

volt.A szürke falakon kamerák meg mikrofonok lettek elhelyezve a hang és a kép alapú információk
eltárolása végett. Nagyon ledöbbent, amikor meglátta, kit is kell kivallatniuk.
Jézus…! – fogta a fejét.
Üljön le, Hida úr! – parancsolta ridegen.

Halljuk, mit tud nekünk mondani?
Seko, mi folyik itt? – értetlenkedett Riken, akin látszott, hogy megviselte a jelenlegi, nem túl fényes
helyzete.

Mentem az autópályán, és jeleztek a rendőrök, hogy álljak meg. Minden szükséges okmány nálam volt.
Nem értem, mi itt a baj? – rázta a fejét.
Kérlek, Seko, segíts – nyögte ki egészen halkan az utolsó szót. Riken nem arról volt híres, hogy segítséget

kérjen valakitől, nagyon kivételes alkalmakkor szokta ezt megtenni.
Ismer egy Mamura nevezetű embert? – kérdezte Lin.
Igen, hallottam róla, ki ő – fogott bele.
Eléggé sok illegális dologban tevékenykedik, ennek fényében semmiképp nem áll szándékomban

kapcsolatba lépni vele, főleg meg nem üzletet kötni vagy…
Köszönöm, ennyi elég is – vágott a férfi szavába a nő.
Vasis, hívd be azokat, akik behozták Hida urat – pillantott a háta mögött állóra, aki szó nélkül teljesítette a

kérést.
Mondd, hiszel nekem? – nyöszörögte kétségek között vergődve Riken.
Itt vannak – jött beVasis két férfival az oldalán, ráadásul pont azok voltak, akik csúfolódtak velük.
Izomagy és Pálcika, most baszottul szét lesztek rúgva!

Hehe, nézd már, Same, Küklopsz költőire váltott – gúnyolódott Roku.
Mit bazsalyogsz, Gnóm? – ment oda a nőhöz Same.
Nincs máshol jobb dolgod… mint például egy bordélyházban?
Jaj, inkább ne!
Olyan ronda vagy, hogy még kurvának se lennél jó, minden kuncsaft üvöltve rohanna ki a rémülettől –

kacagta el magát hangosan, de hamar az arcára fagyott a vigyora.
Lin ésVasis tátott szájjal nézték az eseményeket.
Riken nekirontott Saménak, akinek először kettőt behúzott az arcába, majd legalább háromszor térdel a

gyomrába rúgott, végül úgy a falhoz vágta, hogy eszméletét vesztette. Roku nem hagyta annyiban azt,

amit a társával tett, így neki támadt, ám még mielőtt bármit is tett volna vele, felugrott az asztalra, és nagy

erővel fejbe rúgta.Az izomagyú férfi nem ájult el, csak nagyon megszédült. Gyorsan leugrott az asztalról,

majd felkapta azt a széket, amin Lin ült, és szétverte Rokun, aki végül ugyanarra a sorsra jutott, mint a

társa.

Hé, kis csávó, ezt én akartam velük megcsinálni – morogta csípőre tett kezekkelVasis.

Na, ne légy telhetetlen!

Ma már két embert is szarrá vertél – vágta be mosolyogva. Lin le sem tagadhatta volna azt magának,

mennyire tetszett neki az, ahogyan a védelmére kell Riken.
Mást is illik hagyni kibontakozni.
Mi a fasz folyik itt?! – rontott be az ajtón egy igen kövér, kopsz, idősödő férfi.
Azt hiszik, bármit megtehetnek, csak mert különleges titkos ügynökök?!
Igen – felelte ölbe tett kezekkel Lin.
Ha kívánja, itt és most főbe durrantom azt a két barmot – mutatott az ájultan heverő rendőrökre.
Sőt, még magát is szitává lövöm, ha nem kussol be, Moashi – sziszegte gyilkos szemekkel.
Örüljenek, hogy ennyivel megúszták ezt a kis akciójukat. Riken a mi emberünk, a mi szervezetünkhöz

tartozik.
Ha végeztek, távozzanak… – dadogta ijedten Moashi, azután gyorsan ki is viharzott a helyiségből.
Te különleges titkos ügynök vagy? – kérdezte döbbenten Riken.
Igen – felelte csendesen.
Többet ne kérdezzen – keményedett meg a hangja és tartózkodjon a közvetlen stílustól! – parancsolta

szigorúan.

Az előbb történteket illetően, a helyzetre való tekintettel szemet hunyunk az eset felett – mondta színtelen
hangon.
Gondolom, tisztában van azzal, milyen szankciókkal jár az, ha valaki megsért, bántalmaz vagy megöl egy

rendvédelem területén szolgáló személyt.

Igen, ahogy kívánod… vagyis kívánja – javította ki magát Riken.

És köszönöm, hogy elnézőek az imént történtekkel kapcsolatban – szegte le a fejét.

Úgy tűnik, sosem fogsz megbocsátani nekem – motyogott olyan halkan, hogy azt még az éles hallású Lin
ésVasis se hallották tisztán.

Mondott valamit, Hida úr?

Nem érdekes – legyintett.

Lin ésVasis hazakísérték Rikent, aztán Jinhoz meg Hakihoz mentek a kórházba.

Lin jó ideig nem bírta kiverni a fejéből azt, amit Riken tett. Valahogy nem értette, mi miért történt, főleg
az elmúlt események tükrében. A férfi vérig sértette, megalázta és mindennek a tetejében még a családját
is a szájára vette. Képtelen volt a feladatra koncentrálni, a többiekkel az újfajta toxin típusú fegyvereket
vizsgálták ki, amelyek Samunénak köszönhetően terjedtek el az országban. Végül arra jutott a nap vége
felé, talán Riken azért tett, amit tett, mert úgy tartotta illőnek, hogy meg kell védeni a gyengébbik nemet.

Eljött a hétvége, egyúttal annak az ideje, amikor Lin mindenkivel közölte azt, amit évekig magában
tartott.A barátai és a családja már nagyon kíváncsiak voltak, mit akarhat nekik mondani. Este nyolcra
mindenki ott volt már nála, így a nappali kissé zsúfoltnak bizonyult. A gyomra már fel-alá liftezett,
annyira járt már benne az ideg.

Örülök, hogy a kérésemre eljöttetek – fogott bele Lin.

Van valami, amit eddig sosem mertem nektek elmondani. Viszonyom volt Rikennel – mondta ki, ezzel
megszabadulva évekig tartó terhétől.

Már az első pillanattól fogva beleszerettem. Sokáig nem akartam ezt elfogadni, főleg Name miatt. A
viszonyunk pedig az összeköltözésünk után vette kezdetét. Miután betöltötted a tizennégyet, Uri, apád
úgy döntött, nincs szükséged rám, így szét is költöztünk. Igazából apádnak én csak egy szerető voltam, és
nem csak velem volt viszonya. Már a legelejétől fogva megállapodtunk abban, hogy a szexen kívül
semmi sem lesz közöttünk. Lassan két hónapja szakítottam vele, ugyanis nagyon megbántott. Szerettem
volna vele normális kapcsolatot, mire ő a fejemhez vágta, túl sokra tartom magam, meg örüljek annak,
hogy méltónak talált a dada szerepének betöltésére és a vele való szexre. Nem elég, hogy engem így
megalázott, még a családot is a szájára vette – magyarázta ölbe tett kezekkel.

Az ikreimet lehordta mindenféle elkényeztetett majomnak. Jint meg összevissza átkozta, amiért szemet
vetett Urira.

Ezért bűnhődni fog!

Vagy ne legyen a nevemViktoria! – vágta be határozottan, csípőre tett kezekkelViktoria.

Megyek, és kinyírom őt – forrt fel Haki agyvize, aki Seren és Uri között ült.

Az én cicámat senki nem alázhatja meg így! – rázogatta az ökleit.

Tuti, szitává lövöm – morogta lángoló szemekkelVasis, aki a felesége mellett állt a kanapé mögött.

Anya, ugye nem baj, ha Haruka, Sen meg én megkínozzuk őt? – kérdezte gonosz mosollyal az arcán
Seren.

Akkor ti most nem haragszotok rám? – kérdezte bizonytalanul Lin.

Miért is kéne haragudnunk rád, anyóskám? – kérdezte mosolyogva Sen, aki az anyukája és Haruka között
állt.

Ha jobban belegondolok… Nem tudom – fogta a fejét bambán.

Eleinte Name miatt, de aztán…

Apa már biztosan nagyon megbánta, amit mondott – motyogta félénken Uri, akit a mellette ülő Jin
gyengéden megpuszilt.

Ő nagyon makacs, de jó lelkű. Igaz, sokszor nem a megfelelő módon mutatja ki a jó oldalát és azt, hogy
milyen érzékeny is valójában, de ennek ellenére, még szerethető.

Igen, igaza van Urinak – szólalt meg Haruka.

Riken tegnap felhívott telefonon, és megkérdezte, mi van veled, anya.Amikor visszakérdeztem, miért
nem tőled kérdezi meg ezt, csak annyit mondott, nem tud téged sehogyan se elérni.

Bízom abban, hogy a dolgok helyre jönnek – nézett a többiekre szigorú szemekkel Jin.

A nővéremnél talpraesettebb nincs, egyedül is képes megoldani a problémáit. Riken meg van olyan
makacs, hogy addig küzdjön, amíg vissza nem szerzi azt, amit elvesztett.Az Urival való kapcsolatunkat
pedig biztosan el fogja majd fogadni, főleg, ha megtudja, unokája lesz – jelentette ki széles mosollyal az
arcán, mire a társaság az örömhír hallatán felujjongott.

Lin és az ikrek sosem felejtették el azt, hogy Uri és Jin milyen nehezen találtak egymásra.

Lin szomorúan, lehajtott fejjel ült a konyhaasztalnál. Ez nem lehet igaz… Újabb csapás érte a családját.

Mit tegyen?

Szemei teljesen kivörösödtek a könnyeitől, melyek Name halála óta rejtve maradtak a világ elől. Minden
porcikáját átjárta az égető fájdalom, és a lelke olyan gyenge volt, mint a harmat. Beletelik néhány napba,
mire felépül, ám nem a gyász szülte kínból, hanem a pokolba tett látogatása során belé ivódott mérgek
okozta gyötrelmektől. A gyilkos, aki megölte a férjét, kiszabadult a börtönből, és megkereste a
gyermekeit, hogy végezzen velük. Szerencsére sikerült az ikreket megmenteniük. Sora és a testvére
visszacsalták az ellenséget a pokolba, miután biztonságba helyezte a gyermekeit, utánuk sietett, hogy
segítsen nekik. A küzdelem során nem szerzett sebeket, viszont az öccse annál nagyobbakat, egyaránt
testileg és lelkileg is. Az ikertestvére több helyen is megsérült, a sebei a szervezetében lévő mérgek miatt
nagyon nehezen gyógyultak be. Lin is elég rendesen szenvedett, de az mind semmiség volt ahhoz a
kínhoz képest, amit a testvére érzett. A Name gyilkosával vívott harc során Sora feláldozta magát a
győzelem érdekében. Jint annyira megviselte a kegyetlen sors nyújtotta csapások, hogy abba teljesen
beleőszült. Rikenék úgy tudták, Olaszországban vannak az apukájánál, így nem kellett attól tartaniuk,
hogy a valódi kilétüket illetően, esetleg lebuknának a kialakult helyzet miatt.

Uri már tizenkét éves is elmúlt, úgy repült az idő. Az apjával való kapcsolata némileg javult, mivel már
nem járt annyit a nagyapjához. Az edzéseket titkon egyedül is tudta csinálni, bár néha-néha lebukik,
ilyenkor az apja kíméletlenül kritizálni szokta őt azzal, hogy milyen egy tehetségtelen lidérc.A
nagyapjához csak akkor szökik át, ha elakad valahol az edzés során, általában pedig az apja vagy Lin
szigorú felügyelete mellett lehettek együtt. Sajnos Jinnal megromlott a viszonya, ugyanis nem bírta
elviselni azt, hogy Sorát jobban szereti, mint őt; rosszul esett neki, hogy nem őt puszilgatja meg nem vele
alszik minden éjjel.A legtöbb idejét Linnal meg az ikrekkel töltötte, így nem érezte magát egyedül.
Bárcsak Jinnal, a nagyapjával és az apjával is eltölthetne több időt, és úgy hogy egyikkel sincs semmi
baja.

Miért kell így lennie a dolgoknak?

Bárcsak élhetne még az anyukája, talán akkor nem lenne az, ami most van.
Egy hűvös délutáni nap Lin a kórházba tartott, Riken felhívta telefonon, hogy menjen be hozzá, mert
beszélni akar vele. Fáradt, nehézkes léptekkel tartott az igazgatói iroda felé, miközben a sógora
temetésének a megszervezése körüli ügyek cikáztak az agyában. Jin annyira nehezen viselte Sora

elvesztését, hogy képtelen volt bármilyen dolgot elintézni vagy megcsinálni, így még a rá vonatkozó
kötelességei is az ő vállaira nehezedett.
Szia, Riken! – lépett be Lin az irodába, ami szinte semmit se változott az elmúlt néhány évben, egyedül a

szőnyeg lett kicserélve.
Mit szeretnél?
Sápadt vagy – jegyezte meg Riken, miközben tengerkék szemei kissé aggódva néztek.
Minden rendben van veled? – lépett oda a nőhöz.
Természetesen – felelte határozottan.
Unatkozom, jó lenne valamivel kitölteni az időt – fogott bele sejtelmes hangon, ami egyértelműen azt

jelentette nála, hogy akar valamit.

Emellett, a felgyülemlett feszültséget is le kell vezetni valamivel – súsogta, miközben magához húzta a
nőt.
Mi történt?
Apám játszotta a hőst, végül az lett az eredménye, hogy megölték – lángoltak Riken szemei a dühtől és a

keserűségtől.
Lin átlátott a férfin, ennek ellenére nem mondott semmit, ugyanis tudta, milyen makacs és büszke jellem.
Riken csak nagyon ritkán hagyta el magát előtte, ő az a fajta férfi volt, aki mindig erős akart lenni, hogy

elrejtse valójában milyen érzékeny és törékeny lélek lakozik benne. Szavak helyett inkább cselekedett,
gyengédem a férfi nyaka köré fonta vékony karjait, majd érzéki csókban forrtak össze.
Uri meglehetősen zárkózottá, csendessé, de legfőképp barátságtalanná vált, egyedül Linnel meg az

ikrekkel szemben maradt nagyjából a régi. Mivel inkább otthon szeretett lenni, épp ezért Linék többet
voltak nála, mint ő náluk. Jinnel nagyon ritkán találkozott, és ha együtt is voltak, nem szóltak egymáshoz.
Ahogy telt az idő, egyre jobban eltávolodott a külvilágtól, folyton csak tanult és gyakorolt, hogy betartsa
a nagyapjának és a magának tett ígéretét. Egy nap erős, hatalmas lidécért válik, és legyőzi Juhaot.

Lin bőszen serénykedett a konyhában, Urinak sütötte a kedvenc süteményét.
Mit csinálsz? – lépett be Jin a konyhába.
Kókuszos kockát – jött a tömör felelet.
Uri mikor érkezik?
Honnan tudod, hogy jön? – lepődött meg a nő, miközben a pudingkrémet főzte.
Csak akkor készíted el ezt a süteményt, amikor ő átjön hozzánk – ült le az asztalhoz a férfi, miközben

hátrasimította ezüst tincseit.
Hány éves is Uri?

Tizennégy.
A fiúkat vagy a lányokat szereti?
A fiúkat. Ha megtudom, hogy gerincre vágtad, baj lesz – morogta fenyegető hangon Lin, majd elzárta a

készre főtt puding alatt a gázt.
Jin többet nem szólt, jobbnak látta, ha nem bosszantja fel az ikertestvérét. Egész éjjel Uri járt az eszében,

egy szemhunyásnyit sem aludt. Sora halála óta senkire se figyelt fel érzelmi szinten.Az évek során sűrűn
váltogatta a partnereit, a szexnél többet egyiktől sem akart.
Vajon mi egyebet nyújthat neki Uri, ráadásul mikor figyelt fel így rá?
Hiába törte a fejét, képtelen volt kiigazodni saját magán. Igazság szerint már az első pillanattól fogva

különös érzelmi szálak fűzték a fiúhoz.
Jin másnapra semmi különöset nem tervezett, gondolta, otthon marad.A héten a függőben lévő ügyei és
feladatai nagy részét elvégezte, meg aztán neki is pihennie kell. Épp a kanapén elterülve olvasta a
kedvenc könyvét, amikor észre vette, Uri gyors tempóban hozzájuk tart, és már csak percek kérdése, hogy
belép az ajtón. Gyorsan felszaladt a szobába, hogy rendbe tegye magát. Szélsebesen ledobta magáról a
pólót és a rövidnadrágot, azután elővette az egyik kedvenc hófehér ingét és térdnadrágját. Ha fehérbe volt
felöltözve, senki se tudott neki ellenállni, ugyanis tökéletesen kiemelte az előnyös fizikai vonásait.
Mielőtt lement volna, befújta magát parfümmel, hogy még ellenállhatatlanabb legyen.Váratlanul

ledermedt, eszébe jutott, hogy van egy kis bökkenő – nagyon finoman szólva ami… pontosabban, aki
nem más, mint az ikertestvére.
Sebaj!
Úgy fogja majd alakítani a dolgokat, hogy biztosan ne legyen ebből neki problémája.
Uri időközben megérkezett Linékhez. Lepakolta a cuccait a kanapéra, majd a konyhába ment, ahonnan

igen finom illatok kígyóztak kifelé.
Szia, Lin! – köszönt színtelen hangon.
Boldog születésnapot, Uri! – üdvözölte két nagy puszival Lin.
Menj, foglalj helyet a nappaliban, nemsokára kész az ünnepi ebéd – mosolygott vidáman, miközben

megsimogatta a fiú arcát.

Uri szófogadóan helyet foglalt a nappaliban, mindig jó érzés töltötte el, amikor a kényelmes, puha
kanapén ült vagy feküdt.
Hali, Uri! – huppant le mellé Jin, miközben átkarolta a nyakánál.
Rai! – sziszegte a konyhából kilépő Lin. A szemei lángokat szórtak, nagyon nem tetszett neki, hogy a

testvére a kérése ellenére tesz.
Valamit megbeszéltünk, nem?
Igen, így van – felelte határozottan Jin, mialatt mélyen s szigorúan belenézett a nő dühtől parázsló

szemeibe. –
Egyébként sem áll szándékomban olyat tenni, amivel magamra dühítenélek.
Elárulná valaki, hogy mi folyik itt? – pislogott értetlenül Uri.

És mióta vagyunk mi ennyire jóban? – lökte le magáról a férfi kezét.
Hm, milyen elutasító lettél, régen nem ilyen voltál – dörmögte a fiú fülébe.
Sebaj, gondoskodom arról, hogy majd úgy vonzódj hozzám, akár fém a mágneshez – kuncogott buján,

amitől Uri elég dühös lett.
Menj a francba, Jin!
Egyébként is, mi a fenét öntöttél magadra?
Hányingerem van a szagodtól – viharzott ki a konyhába Linhez Uri.
Jin meglepetten, a fejét fogva nézett a fiú után. Mióta lett Uri ennyire távolságtartó, sőt, egyenesen

ellenszenves?
Ha jobban belegondol, ő maga is tehet erről az egészről. Lin előre figyelmeztette, Sora halála után nem

sokkal, hogyha elzárkózik a környezetétől, olyanokat is elveszíthet, akiket nem lenne jó vagy tanácsos
dolog.
Másnap Jin elment Uri elé tanítás után. Mindenképpen beszélni akar vele, elmondja neki, mennyire

megbánta azt, ahogyan az elmúlt években viselkedett vele. Eleinte a fiú észre se akarta őt venni, csak
nagy nehezen sikerült rávennie, hogy hallgassa meg azt, amit el szeretne neki mondani. Jin a folyópartot
találta a legmegfelelőbb helynek arra, hogy mindent megvitasson Urival.

Legelőször is… kezdte el vakarni a feje búbját Jin.

Szeretnék tőled bocsánatot kérni. Tudom, sokkal többet kellett volna veled törődnöm, és nem áll
szándékomban Sorával takarózni – nézett mélyen a másik szemeibe.
Volna kedved eljönni velem hétvégén moziba?
Nem érek rá – felelte közönyös hangon Uri.
Jó nekem hétköznap is elmenni moziba – tett még egy próbát.
Majd szólok, mikor érek rá. Nekem most mennem kell – hagyta ott a kikosarazott férfit, aki csak némán

állt és nézte, ahogyan ott hagyják köszönés nélkül.

Jin hiába várt a fiúra, lassan három hete nem jelzett vissza neki arról, mikor ér rá elmenni vele moziba.
Úgy tűnik, neki kell megint lépnie, viszont most már Lin segítségét is kérni fogja.
Li, ne csináld már! – csimpaszkodott a konyhában főzőcskéző testvére nyakába.
Mondtam már, hogy nem! – ellenkezett, miközben próbálta lerázni magáról a férfit.
Nem fogok részt venni abban, hogy kihasználd azt a szerencsétlent – vágta fejen a fakanállal a másikat.
És jobban jársz, ha békén hagyod őt, különben többet és nagyobbakat is kapsz – vette elő a sütőből a

palacsintasütőt, majd azzal is adott egyet Jinnak, aki ettől felkiáltott fájdalmában.

De én nagyon akarom őt! – hisztizett, akár a gyerek a csoki után, amit az anyukája nem hajlandó
megvenni neki.
Ő olyan törékeny, elegáns. A szemei akár a kéklő tenger. Az illata, mint a harmatos rózsa… kezdett el

áradozni.

Lin csak bambán nézte, ahogy az ikertestvére viselkedik.
Ezt meg mi lelhette?
Az ikertestvére teljesen megbuggyant, könyvelte el magában, miközben arra készült, hogy ismét

lecsapjon a palacsintasütővel.
Igen! Üss! – borult térdre Jin.
Nincs más választás, ki kell verni a fejemből Urit!
Eh! – rökönyödött meg.
Ha jobban belegondolok… Hülyét hülyére verni hülyeség – tette csípőre a kezeit.
Meglátom, mit tehetek – vett mély levegőt, majd kifújta azt magából.
Lin főzés közben azon tűnődött, vajon miért is ment abba bele, hogy a lökött testvérének segítsen?
Két dolgot biztosan tudott, Jin nagyon érdeklődik Uri után, és ami még ennél feltűnőbb, hogy még sosem

látta őt ilyennek.
Mi a fene lehet ez?
Miért érzi úgy, hogy tapasztalt már másoknál is effajta viselkedést…?
Hát persze!
Szinte villámcsapásként érte a megvilágosodás.
Micsoda bolond!
Eddig, hogy nem esett le neki a tantusz?!
Gondolkodás nélkül felhívta telefonon Urit, ugyanis minél hamarabb cselekednie kell.
Szia, Seko! – szólt bele a telefonba Uri.
Hali, kicsikém!
Azért hívlak, mert szeretnék veled komolyan elbeszélgetni.
Merre vagy most?
Pont hozzád tartok, mert én is beszélni akarok veled.
Remek, akkor várlak, kincsem.
Szia! – tette le a telefont.
A nő hosszasan elbeszélgetett Urival, mint utólag kiderült, mindketten Jinnel kapcsolatban akartak szót

váltani.A fiú elmondta, határozottan zavarja a férfi közeledése, és jó lenne, ha békén is hagyná őt. Lin

hiába próbálta elmagyarázni azt, hogy a testvérének nincsenek hátsó szándékai, és hogy nem kell tőle

semmilyen téren tartani, ám mindhiába, Uri hajthatatlanul kitartott a saját álláspontja mellett.

Jin napokig ki se mozdult hazulról, annyira megviselte az, hogy végül kosarat kapott. Gondolta, kimegy

az közeli parkba levegőzni. Letette a könyvet a kezéből, kikászálódott az ágyából, majd felöltözött.
Hangulatához méltóan, fekete inget, zakót és nadrágot vett magára.Amint kilépett a kapun, több démon
jelenléte bukkant fel pillanatok alatt. Ráadásul két behatoló Uri közelében tartózkodott. Gyorsan útnak
eredt, miközben abban reménykedett, hogy időben odaér. Nem fogja hagyni, hogy elvegyék tőle azt, akit
már az első pillanattól fogva szeretett. Szélsebesen suhant az égben, és amikor célhoz ért, tudta, jelentős
fordulat következett be az életében. Jin óvatosan leereszkedett az egyik ház tetejére, mialatt csodálkozva
néző, kék szempárok meredtek rá.

Jin?! – nyögte ki Uri.

Most nincs idő a magyarázatra – szólalt meg színtelen hangon a férfi, majd a zakója belső zsebéből
kivette a nyakláncát, ami áttetsző és füstszínű kristálykövekkel díszített kereszt volt.

Tisztító mód!

Felszabadító őrangyal!

A kardjával a fiú felé szúrt, ezáltal a semmiből megjelent, fekete csuklyás démon rögvest elvesztette a
felfalt lelkeket.

Kilencedik kötés!

Sárkánybilincs! – használta ki a másik tétlenségét, majd gyorsan védőfalat vont Uri köré, aki
megmukkanni se bírt.

Küzdő mód!

Hasító Gyémánt! – mondta, mire a kardból egy kristályszerű szablya lett. Időközben az ellenfél
kiszabadult a béklyójából, mire Jin gondolkodás nélkül nekirontott. A démon villaszerű fegyvert használt,
de mit sem ért a szabja ellen, ugyanis rengeteg sebet kapott. A küzdelem során hamar egyértelművé vált,
kié lesz a győzelem.

Pusztító mód!

Álmatlan Halál! – csengett a hangja fagyosan.A szablyából füstszínű kristálykövekkel díszített íj lett. Jin
biztosra akart menni, semmit se akart a véletlenre bízni, még akkor sem, ha az ellenfele jóval gyengébb
nála. A legfontosabb az volt, hogy Urinak ne essen baja. A fényesen izzó, füstszínű nyílvessző szélsebesen
haladt a démon felé, aki aztán hamuvá égett, és a lelke is tovatűnt.

Hatodik támadás!

Fekete Hold! – idézett elő egy fekete színű energiagömböt, ami a jobb kezének a tenyeréből tört elő. A
támadás nem messze Uri mellett talált célba.

Azt hitted, nem tudom, hogy itt vagy? – pillantott hátra Jin. Szemei szúrósan mérték végig a másik
démont, aki mindvégig rejtve maradt, legalábbis eddig a pillanatig azt hitte.A fegyverét másodpercek
alatt tisztító módba aktiválta a férfi, és pillanatok alatt kiszabadította a felfalt lelkeket a démon testéből.

Ideje a társad után küldenem – mért végzetes csapást a másik fekete csuklyásra, aki annyira megsebesült a
fekete hold támadástól, hogy esélye se volt a menekülésre.

Jin – szólalt meg Uri.

Mondd, ki vagy te?

Miféle erőt birtokolsz?

Jin az igazi nevem!

Keresztes lovag vagyok – lépett oda a fiúhoz, majd a védőfalat megszüntette.

Te meg egy lidérc vagy.

Mi?!

Honnan…?

Már az első pillanattól fogva tudtam, sőt mindenki más is rajtam kívül.A keresztes lovagok nagyon jók a
lélekenergia érzékelésében. A többiek is végeztek a másik hat démonnal, és remélem, ma már nem lesz
ma ehhez hasonló eset.

Gyere – vette a karjaiba Urit, majd hazavitte. Miután hazaértek, a nappaliban foglaltak helyet, ott
folytatták a beszélgetést.

Mielőtt mesélnék neked magunkról, előbb meg kell kérdeznem tőled valamit.

Rendben – bólintott Uri.

Tényleg semmi esélyem nálad?

Hát… hajtotta le a fejét, és a szőnyeget kezdte el bámulni.

Tudod, én már az első pillanattól fogva szerelmes voltam beléd, csak ezt annyira nem akartam elfogadni,
hogy még magamat is becsaptam. Sorát is nagyon szerettem, de én képtelen voltam beismerni azt, hogy
téged sokkal jobban szeretlek. Sora halálakor teljesen össze voltam zavarodva – fogta a fejét Jin,
miközben lefelé nézett.

Bocsáss meg nekem, Uri – nézett bele mélyen a másik szemeibe.

Szeretlek! – hajolt közelebb a fiúhoz, majd egy rövid, de annál lágyabb és érzékibb csókot adott neki.

Ígérd meg, hogy soha többé nem fogsz elhagyni!

Az életemre esküszöm, hogy soha nem fogom megtenni ezt veled.

Jin és Uri szorosan átölelték egymást, végül egy hosszú, gyengéd, de annál szenvedélyesebb csókban
forrtak össze.Amikor a többiek megtudták, hogy ők ketten immár egy párt alkottak, nagyon megörültek.
A fiú az éjszakát Linéknél töltötte, Jinnel aludt, természetesen semmi olyan nem történt köztük, hiszen
mindketten tisztában voltak azzal, hogy mindennek meg van a maga ideje. A férfi mindent elmesélt a
családjáról, így az éjszaka nem sok alvással telt el.

Uri megtudta, hogy a keresztes lovagok halhatatlanok, hetven évenként mennek az élők világába, ahol
harminc évnél többet nem töltenek el egy évszázadban, és a hetven év alatt pedig a saját világukban
vannak.Az élők világában egészségüggyel és rendvédelemmel foglalkoznak. Lin, Haki, Viktoria, Vasis és
Jin különleges titkos ügynökök, akik sok éven keresztül a légiót ezen belül mindenhol megfordultak
szolgálták, mindezek mellett Japán különleges titkos ügynökei is. Mindannyian az orvosin és a
rendvédelmi végeztek, mivel ez alapkövetelmény ahhoz, hogy titkos ügynökök lehessenek.Amikor a
keresztes lovagok a képességeiket aktiválják, a fizikai erejük emberfelettivé válik, a sebességük pedig
még a fénynél is képes gyorsabb lenni.A fegyvereiknek három támadó módozata van: tisztító, küzdő és
pusztító. Tisztító módban a fegyver csak legyengíti az ellenséget, míg a küzdőben már képes sebet ejteni
bárkin, a pusztító pedig a lélek megsemmisítésére hivatott. Mindenkinek kard és íj a fegyvere az első meg
a harmadik módban, egyedül a másodikban különböznek, mint például: Senhinek ikerszablyája, Serennek
körpengéje, Harukának meg lándzsája van. Tizenkét támadás, kötés és igézés van, egyedül a gyógyító

varázslatból van tizenhárom az általuk használt mágián belül. Seren, Haruka és Senhi is azt fogják majd

csinálni, amit ők, éppen ezért már hat éves korukban elkezdték őket képezni.
Jin megbízott a fiúban, ezért mondott el neki mindent, viszonzásul neki is mesélve lett a lidércekről.
Egyedül Rikennek nem mondtak el semmit, mindenki egyet értett abban, nem lenne jó ötlet.

Uri tizenhét évesen szembesült Bachal, Higóék segítésével végül sikerült legyőzniük őt.
Meleg, nyári idő volt, látszólag semmi nem történt egész délelőtt. Riken a kórházának irodájában végezte
a papírmunkákat. Néha-néha kipillantott a háta mögött lévő, hatalmas ablakán, ami a város legszebb
részére nézett. Váratlanul hangos, durranó hangokra lett figyelmes. Gyorsan felpattant a székéből, és
elindult az ajtó felé, ám még mielőtt kiléphetett volna az irodájából, egy erős kéz visszalökte. Teljesen
ledöbbent, amikor feleszmélve meglátta, hogy Lin lökte vissza a folyosóról. Hiába kérdezgette, mi

történt, választ nem kapott. Igen furcsa látványnak bizonyult az, hogy a nő fekete katonaruhában, állig
felfegyverkezve volt, ugyanis még sosem látta így.
Lin tudta, nem sokáig maradhatnak az irodában, ráadásul nem csak a kórházban lévők miatt kellett

aggódnia, hanem a társaiért is, ugyanis nem sima, hanem robbanó töltet volt a támadók fegyvereiben. A
lövedék robbanó ereje felért egy gránátéval. Kinyitotta az iroda ajtaját, óvatosan kinézett, és amikor
megpillantotta a neki háttal lévő, fekete csuklyás behatolót, gondolkodás nélkül főbe lőtte.A pisztolyán
hangtompító volt, így feltűnés nélkül likvidálhatta az útjában lévőket.

Riken alig akarta elhinni, hogy a nő gondolkodás nélkül, hidegvérrel kioltotta valakinek az életét, még ha
egy bűnözőé is volt az. Rövidesen újabb támadó jelent meg a színen, rá is ugyanaz a sors várt, mint a
társára.

Muszáj őket megölnöd, Seko? – kérdezte szinte dühösen Riken.
Igen – jött a tömör felelet.
Riken nem firtatta tovább a témát, már csak azért sem, mert jobbnak látta, ha nem avatkozik bele egy

olyan dologba, amiért nem neki kell felelősséget vállalnia.
Hé, cicuskám!
Élsz még? – szólalt meg a rádió.
Haki Hell, lődd le magad – morogta Lin a rádióba.
Nincsenek öngyilkos hajlamaim, mellesleg Seren nem örülne annak, ha ezt hallaná.
He?
Mit hallok?! – ordított bele mérgesen Jin a rádióba.
Haki, ha te nem, majd én főbe lőlek!
Az én kicsi, ártatlan Serenemhez nem érhet egy olyan mocskos alak, mint amilyen te vagy!
Később nem érne rá balhézni? – kérdezteVasis.
Ja, majdnem elfelejtettem!
Rai, megígérted, hogy szerzel nekem jegyeket a Skillet koncertjére.
Bibi!

Nekem már van jegyem! – dicsekedett Lin, miközben a liftbe beszállt Rikennel.
Fogd be, Lin, neked is én szereztem jegyet! – vágta hozzá Jin.
Ma este átviszem a jegyeket,Vasis – tette még hozzá.
Riken elképedve hallgatta azt, ahogyan Linék gondtalanul bájcsevegnek egy fegyveres tűzharc kellős

közepén, ami történetesen az ő kórházában zajlik.A liftből kilépve, két fegyveressel találták magukat

szemben, ám a nő gyors mozdulatokkal kivégezte őket.
Néhány lépést követően megpillantottak még egy támadót, akinél már túsz is volt. A túsz egy kilenc év
körüli kisfiú volt.

Segítség! – kiabálta sírva a kisfiú.

Kérem, ne tessék bántani!

Kuss!

Ne óbégass már annyit, kölyök! – ordított rá a fegyveres támadó.

Hé, ha közelebb jössz – pillantotta meg Lint esküszöm, lelövöm ezt a bőgőmasinát! – fenyegetőzött.

Nem szép dolog a gyerekeket bántani – emelte a fegyverét az ellenfélre Lin, majd meghúzta a ravaszt.

Nincs már semmi baj – szaladt oda a megrémült kisfiúhoz, miután holtan rogyott össze a túszejtő.

Gyere szépen ide, amíg vége lesz ennek a csúnya dolognak – vezette be az egyik kórterembe, ahol akadt

néhány bujdosó beteg és egészségügyi dolgozó.

Kérem, vigyázzanak rá, elég nagy sokkot kapott. Riken, te is maradj itt velük – fordult oda a férfihoz.

Na de…

Csak útban lennél – vágott a szavába a nő, mire váratlanul Jin hangja csendült fel a rádióban.

Lin, hallasz?

Van egy nagy gond – fogott bele Jin, akinek a hangja jól hallhatóan csalódott és szomorú volt.
A támadókról lenne szó…

Mi van velük?

Hát, hogy ők még gyerekek.

Mi?!

Miket beszélsz?!

Mindegyik tizenhét év körüli tinédzser.

Az nem lehet – rohant ki a holtan heverő fegyveres támadóhoz, miután lerántotta róla a csuklyát, a vér is

megfagyott benne.
Egek…!

Ő itt Sajiro, az ikreim és Sen osztálytársa! – ismerte fel a fiút, akinek az arca már vérben úszott a fején ért
lövés miatt.

Mi folyik itt? – lépett oda Riken Linhez, akinek már az arca az esőként hulló könnyektől csillogott.
Nem a te hibád, nem láthattad a csuklyán keresztül – fogta fel a történteket, amikor meglátta, hogy a
támadó valójában egy tinédzser volt.

Ráadásul túsza és fegyvere is volt – fogta meg gyengéden a nő remegő vállait.
M-megöltünk… Gyereket öltünk! – nyögte ki nagy nehezen Lin.
Nem!
Ez nem lehet! – rázta a fejét, miközben térdre rogyott.
Mit… mondunk a szülőknek?
Lin,Viktoria,Vasis, Jin és Haki! – szólalt meg ismét a rádió.
Itt Hideki!
Folytassátok az akciót! – adta ki a parancsot.
Kapitány, a támadók gyerekek! – szólt bele a rádióbaViktoria.
Tudom!
A parancsot megtagadjuk! – jelentette kiVasis.
Gondoltam, hogy ez lesz, éppen ezért gondoskodtam arról, hogy egy bizonyos személy is itt legyen.
Kislányom, kisfiam,Viktoria, Hell és Paris – szólt bele egy mélyen búgó hang.
Tegyétek azt, amit a kapitányotok parancsolt.
Igenis, apám! – hajtotta le a fejét feladóan Lin.
Hogy kerül ide az apád, Seko? – értetlenkedett Riken.
Koma Linel annak a titkos szervezetnek az egyik vezetője, amiben én és a többiek szolgálunk – állt fel a

halott fiú mellől.
Linék teljesítették a parancsot, minden fegyveres támadót végérvényesen elintéztek. Az épületből kilépő
csapat odament az akció két vezetőjéhez. Mielőtt még megszólalhatott volna bárki is, Riken bosszúsan

kérdőre vonta azokat, akik megparancsolták azt, hogy mindenképp végezzék ki a kiskorú fegyveres
támadókat.
Linék apukája és Sanuma kapitány nem vették zokon a kérdést. Elmondták, hogy tudomásukra jutott az

az információ, miszerint a gyerekeket beoltották. Az oltóanyag olyan halálos toxint tartalmaz, ami állatot
és embert egyaránt agresszívvá tesz, emellett akkora dopping hatást kelt, amitől néhány órára
megnövekszik a reakciósebesség és a fizikai erő. Sajnos az ellenszer kidolgozása még igen kezdetleges,
gyakorlatilag az oltóanyag ellen nincs orvosság.

Ezzel azt akarja mondani, hogy mindenképp meghaltak volna? – kérdezte letörten Riken.

Ami még ennél is szörnyűbb, hogy a gyerekek hatalmas kínok közepette haltak volna meg – fejezte be

magyarázatát Konma, miközben barna szemeit a férfira emelte.
Lányom, apádnak is nehéz volt meghoznia ezt a döntést – motyogta a megőszült szakálla alatt, miközben
magához ölelte a nőt.

A mi gyermekeink is lehettek volna – suttogta elkeseredett hangon Lin.
Mi lesz ezután?
A szülőkkel személyesen fogom közölni a tényeket, ez viszont nem azt jelenti, hogy nektek nem kell ott

lenni. Úgy az igazságos, ha megtudják, kik is azok pontosan, akik megkönnyítették a gyermekek halálát.

Milyen bensőséges az apáddal a kapcsolatod, Seko – fújtatott féltékenyen, mialatt gyilkos pillantásokat
vetett a nő apjára.
Elárulná, ki maga? – kérdezte kerek szemekkel Konma.
És miért hívja az én lányomat Sekónak, azaz a keresztnevén?
Áh, ne foglalkozz vele, apám, inkább tegyünk pontot ennek az ügynek a végére – terelte Lin az apja

figyelmét Rikenről.
Csak nem az udvarlód?
Nem! Nem! Nem! – lépett hátra, miközben hevesen rázva a fejét.
Halljam, mióta vagytok együtt? – lépett oda Konma a meglepett Rikenhez.
Remélem, jó sora van melletted az én kicsikémnek? – váltott vészjósló hangra, ami nem sok jót jelentett,

főleg, ha a lányáról vagy a fiáról volt szó.
Csak szólók, apa, egyúttal ő az én apósom is – vágta be ölbe tett kezekkel Jin.
Uri az ő fia. Ha lehet, bánj vele keményen, mert nem csak Linnel, de velem és a fiával is igen rosszul

bánik – árulta be gonoszul Rikent.
Szóval így állunk – morogta csípőre tett kezekkel Konma.
Sajnos a hely és az idő alkalmatlan arra, hogy most megbeszéljem veled a szabályokat, nagyfiú. Semmi

gond, majd valamelyik nap felkereslek, és akkor elszámolok veled – méregette fenyegetően Rikent.
Ez az, apa!
Mutasd meg neki, ki a király! – vágta be kárörvendően Jin. A többiek nem fűztek hozzá semmit, úgy

voltak vele, Riken csak azt kapja, amit megérdemel.
Lin és a többiek nagyon rossz passzban voltak.A központba helikopterrel mentek, ahol elkészítették a
jelentéseket.A papírmunkákat követően, mindannyian átestek a bevetések utáni vizsgálatokon. Mivel
pszichésen megterhelő küldetést teljesítettek, néhány napig bent kellett maradniuk a központ kórházában,

ami azt jelentette, hogy Japánba lévő városi kórházba kellett elmenniük. Nem örültek annak, hogy
kényszer pihenőre lettek ítélve, hiszen akadt éppen elég dolguk.
Amikor Riken megtudta, hogy a kórházának különleges betegei lesznek, ráadásul köztük lesz Lin is,

máris nekilátott a hódító hadműveletnek. Nagyon reménykedett abban, hogy ismét sikerül majd a nő
közelébe kerülnie. Mivel orvosként sok munkája van, ezért csak a fontos és halaszthatatlan ügyeket

végezte el, a többit pedig másokra bízta. Még aznap este hazament néhány fontos dologért, ugyanis
néhány napra beköltözött a kórházba, legalábbis addig, amíg Lin is ott van. Pont Haki szobája előtt haladt
el, amikor meghallotta Serent.

Miért vagy velem ilyen elutasító, Haki?! – kérdezte kissé erőteljes, de annál szomorúbb hangon Seren,
amit a folyosón álló Riken tisztán hallott.
Gondolkozz már! Az apád lehetnék! – csattant fel mérgesen Haki.
Miket beszélsz?
Tudod, hogy nálunk nincs korhoz kötve semmi, hisz mi…

Mi az, apakomplexusod van? – gonoszkodott, ezzel Haki elérte azt, amit akart.
Seren sírva rohant ki a kórteremből, mire Riken gondolkodás nélkül utána szaladt, végül a kórházi
parkolóban érte utol.A lány az anyja dzsipjének az egyik kereke mellett gubbasztott és sírt.

Ne foglalkozz vele – lépett oda Riken, majd leguggolt a lányhoz.
És nincs apakomplexusod.Az érett gondolkodású lányok és fiúk, akárcsak te és Uri is, az idősebbekkel
jönnek ki igazán jól. Gondolom, sokszor érezted már azt, hogy amikor belépsz az osztályodba, olyan

mintha valami óvodába kerültél volna. Uri is nagyon komoly fiú, épp emiatt nincsenek igazán korabeli
barátai.
Most csak azért vigasztal, hogy összebarátkozzon velem, hogy ezáltal ismét anya közelébe tudjon kerülni

– sírta Seren.
Talán igazad van. Viszont azt is tudjuk, hogy édesanyád nem az a fajta, akit könnyen le lehet kenyerezni.
Szerintem, ha megtudná, hogy valamelyik gyerekének a közelébe próbálok kerülni azok után, amit
mondtam neki, biztosan kitekerné a nyakam – vakarta meg a fejét.
Múltkor is igen csúnyán leszedte a fejem, amikor megtudta, hogy az ikertestvéredet felhívtam, és

érdeklődtem felőle.
Elárulná, miért akarja anyámat?
Mert rájöttem, szükségem van rá – motyogta az orra alatt.
Neki meg nincs szüksége magára – törölte le a kezével a könnyeit Seren.
Kinek lenne szüksége egy olyanra, akire még a saját fia se akar számítani – hajtotta le a fejét a megtört

lelkű férfi.
Na, még a végén kiderül, nem is én szorulok vigasztalásra – szólalt meg alig fél percnyi csend után a lány.
Uri nagyon szeretné, ha áldását adná arra, hogy a keresztapámmal van együtt.
Igen, áldásomat adom rá, mert most már tudom, milyen Jin. Eddig azt hittem róla, hogy egy csirkefogó.

Én csak… féltettem a fiam – mondta egészen halkan.
Ha nem a te szádból hallom ezt, el sem hinném – lépett elő az egyik oszlop mögül Uri.
Folyton csak a bajt keresed – állt fel Riken.
Ráadásul még a hőst is szereted játszani – lépett oda a fiához, és szigorú pillantásokat vetett rá.

Azt hiszem, jobb, ha elfelejtem azt, amit az előbb mondtál – húzta fel az orrát Uri.
Te mindig… akadt el a szava, ugyanis az apja se szó, se beszéd átölelte őt.
Gondolom, Jinhoz jöttél, fiam – engedte el Urit, aki csak elpirultan bólintott válaszképpen.
Most nincs valami jól, ahogyan a többiek se. Seren – nézett a lány könnyes szemeibe azt tanácsolom

neked, hogy légy a barátnőm – vágta be nyugodt hangon, mintha valami teljesen természetes dolgot
mondott volna. Uri és Seren csak a szájukat tátották és a szemeiket meresztgették.

Természetesen édesanyád beleegyezésével – tette zsebre a kezeit.
Haki egy vadállat, tuti kinyuvaszt téged – jegyezte meg Uri, aki időközben rájött arra, hogy az apja mit is
akar valójában.

Egyébként a többieket sem ártana belevonnod a terveidbe… kapott a fejéhez hirtelen, mivel nagyon
megszédült.
Megint túlhajszoltad magad. Jobban kéne vigyáznod – vett elő egy cigit, amit aztán meg is gyújtott.
Gondolom, még nem mondtad el neki.
Tudja, ki vagyok – mondta Uri.
És gyermeket várok.

Keresztes lovagok vagyunk – szólalt meg Seren, miközben felállt a földről.
Ja, és a legelső pillanattól fogva tudjuk, hogy ti lidércek vagytok – mondta ölbe tett kezekkel a földön
ülve.

U, tetszik a döbbent fejed, Riken – nevette el magát jó hangosan, amitől az egész parkoló zengett.

Aha ha már a pasim vagy, legyünk közvetlenebbek egymással. És biztos vagyok benne, hogy anya is
belemegy a játékba.
Ez azt jelenti, hogy ti sem vagytok? – pislogott nagy szemekkel Riken, miközben azon járt az agya,

hogyhogy eddig ő erre nem jött rá.
Miért mondtad el?
Hm, talált, kicsi szerelmem – lendült bele a szerepébe Seren.
Elsősorban démonokkal harcolunk.A másik kérdésedre pedig mindjárt meg is kapod a választ – vette elő

a fegyverét, amit aztán aktivált is.

Gyertek szépen elő, tudom, hogy jó ideje itt vagytok már – pillantott a háta mögé. Rövidesen négy
ismeretlen tűnt fel a sötétség árnyában.
Lépjetek elő! – sziszegte parancsolóan.
Mi is itt vagyunk – jelent meg a semmiből Haruka, majd pillanattokkal később Sen is ott termett.
Nagy hiba volt ide tolni a képeteket – mondta nyugodt hangon.
Nyugalom, nem harcolni akarunk – lépett elő Azel.

Mi?! – döbbent le Riken a kutyák láttán.
Egek!
A frászt hoztátok ránk – morogta Sen.
Szóval ilyen lenne az erőtök – jegyezte meg.
Ahhoz képest, hogy a pokol hercegei vagytok, elég gyenge erőtök van.
Siha úrnő lepecsételte az erőnket, ami csak akkor lesz teljes, amint letelik a feloldást követő három óra –

magyarázta Beliar.
De most ne erről beszéljünk.
Búcsúzni jöttünk – folytatta Mephisto.
Őfelsége Lucifer hazahívott minket, mivel gondok akadtak.
Muszáj mennetek? – kérdezte szomorúan Seren, mialatt inaktiválta a fegyverét.
Igen – felelteAzazel.
De amint lehet, visszajövünk hozzátok.
Ez biztos?
Nem csak üres ígéret? – hajtotta le a fejét Haruka.
Nem tudunk semmit se megígérni – fújta ki magából a levegőt Beelzebub.
Elég súlyos a helyzet most a pokolban – motyogta leszegett fejjel.
Nagyon vigyázzatok magatokra – ölelte meg búcsúzóul a négy démont Seren, és a szemeiből úgy

potyogtak megint a könnyek, akár a záporeső.
A lány példáját Haruka és Sen is követték, bár ők nem sírtak. Elég nehézkesen ment a búcsúzkodás a

négy démon számára is. Az ikrek és Sen úgy döntöttek, hazamennek és kipihenik a nap okozta
fáradalmakat. Uri és Riken viszont még bent maradtak a kórházban.
Riken időközben mindent megtudott Uritól a kutyák valódi kilétét illetően. Sokáig eltűnődött azon, hogy

mennyi mindent nem tud Linék életéről. Bár eléggé különösnek tartotta azt, hogy elsősorban démonokat
pusztítókként mennyire megbíznak akik ráadásul a pokol hercegei s egykoron ellenségeik is voltak – igaz,
ezt a démonok részéről fordított esetben is furcsállotta. Mennyi minden történt egy nap leforgása alatt,
gondolta magában. Olyan gyorsan peregnek az események, hogy szinte olyan ez az egész, mintha csak
álmodná. Mivel volt még egy kis szabadideje, elvitte Urit Jinhez és Linhez, mivel a kórháznak azon
részében feküdtek, ahová külön engedéllyel lehetett belépni.

Riken nem kérdezett vagy mondott semmit Lintől, jobbnak látta, ha most jó időre valóban békén hagyja
őt, ennek fényében még a kórtermébe se ment be.

Vajon milyen erős lehet Lin?
Reménykedett abban, hogy legrosszabb esetben is azonos szinten vannak a nővel, valahogy nem esne jól
a férfi szerepének, ha erősebb lenne nála, egyenesen méltatlan lenne hozzá.

Lin meglehetősen pocsékul érezte magát, annyira, hogy a meggyilkolt gyermekek szüleivel való
találkozást is kihagyta, amit az édesapjának köszönhetett. Mivel őt viselte meg a legjobban a legutóbbi
küldetés, ezért tovább is kellett bent maradnia a kórházban.A különleges ügynökök azok, akik olyan
küldetéseket kapnak, ami nem éppen átlagos, sokszor pszichésen, mintsem fizikálisan megterhelő
feladatokat kapnak. Ráadásul Zebuék távozása is megviselte, nagyon a szívéhez nőttek, sajnos egyáltalán
nem számított arra, hogy visszatérnek hozzájuk, elvégre ők hercegek, nem pedig a szolgái.

Furcsamód, Lint nagyon megnevettette, sőt felvidította Riken ötlete, amit alig bírt elmondani a
többieknek, annyira kacagott és folytak a könnyei. Nagyon rá fért már az, hogy valaki felvidítsa, viszont
nem hitte volna, pont Riken lesz az, aki ezt megteszi. Szegény Seren teljesen ledöbbent, elvégre
egyáltalán nem nevetőgörcsös reakcióra számított, végül rajta is eluralkodott a nevetőgörcs. Lin nagyon
kíváncsian várta, a többiekkel együtt, Haki reakcióját. Amikor Riken bement hozzá, nem bírta ki nevetés
nélkül, ráadásul még bolondozott is, és a komoly hangnemet megjátszva fejezte ki a gondolatait.

Mától kezdve szólíts anyunak, kisfiam!

Remélem, még nem csináltál nekem unokát… Ahhoz még túl fiatal vagyok!

Ki hitte volna, hogy Seren hamarabb lesz nagymama, mint az anyukája..A többiek még ki is parodizálták
Rikent és Serent, amitől végképp kiakadt a kacagó indexük, hasfájásig nevették magukat, kivéve Rikent –
természetesen ezt akkor csinálták, amikor Haki nem volt jelen.

Riken nem igazán örült a két napja tartó, folytonos parodizálásnak. Kicsit irigyelte is Seren lazaságát,
mert őt annyira nem zavarta ez az egész színjáték, hogy még ő maga is rátett jó néhány lapáttal. Egyedül
az boldogította, hogy a mostanság igen magába roskadt Lint sikerült jól felvidítania, ami mindennél
többet ért a számára.

Eljött annak a napja, amikor Haki tudomást szerzett Seren új szerelméről. Riken Linnél volt, és amikor
épp közölni akarta vele, hogy hamarosan elhagyhatja a kórházat, egyik percről a másikra azon kapta
magát, hogy valami éles dolgot szegeznek a nyakához.

Haki, elárulnád, mit jelentsen ez? – tette fel a kérdést az ágyban ülő Lin, mialatt úgy tett, mintha nem
értené a férfi viselkedésének az okát.

Nem hagyom, hogy az övé legyen az én Serenem! – fújtatott idegbajos fejjel Haki, a szemei pedig vérben
ültek.

Tedd le a szigonyodat! – dőlt hanyatt az ágyban a nő.

Miért tenném le?

Seren nagyon nem örülne, ha féltékenységből elkövetett gyilkosság miatt a jövendőbeli férje börtönben
lenne, nem pedig az esküvőjén, ráadásul a család hírnevének abszolút nem tenne jót – magyarázta a
lehető legnyugodtabb hangon, és közben a hófehér plafont bámulta.

Na de, Lin!

Te most miket beszélsz?! – zavarodott össze Haki.

Hónapok óta figyellek. Jól tudom, mióta vonzódsz a lányomhoz.Azzal is tisztában vagyok, ki vagy…
elvégre mégis csak együtt nőttünk fel – sóhajtott mélyen.

Ha valódi szoknyapecér lennél, még most is lenne egyszerre legalább három nőd. Amióta szerelmes vagy
a lányomba, azóta egyetlen egy nő sem fordult meg nálad. Maximum flört szintjéig mentél el a csajozás
terén, már ha lehet ezt annak hívni. Seren következő születésnapján feleségül fog menni hozzád! –
jelentette ki, mire Haki haragja úgy elszállt, akár a szélben a leszakadt falevél, majd válasz helyett eltette

a fegyverét és kirohant a kórteremből.

Nem hittem volna, hogy ilyen gyors és hatásos lesz a terved – intézte szavait a ledermedten álló
Rikenhez.

Köszönjük!

Amint Lin elhagyta a kórházat, szinte máris egy buli kellős közepén találta magát. A többiek előszeretettel
emlegették a mindössze két napig tartó Riken és Seren románcot. Haki utólag elnézést kért a
szerelmespártól, amiért olyan otrombán viselkedett. Lin örült volna, ha szeretett démonai is velük
ünneplik a lánya és a gyermekkori barátja szerelmének a beteljesedését. Amikor Haruka és Sen meg Jin és
Uri úgy döntöttek, összekötik az életüket, ugyanolyan ünnepséget szerveztek nekik is, akárcsak
Serenéknek is – ez a Hai családban hagyomány volt, amit kézkérőnek hívtak, amelyet az eljegyzés, majd
az esküvő követett.

Az örömök közepette akadt néhány olyan dolog Lin számára, ami cseppet sem bizonyult könnyűnek. Két
héttel később el kellett látogatnia a gyermekei iskolájába, pontosabban a végzős diákokhoz. Uriék
iskolájában hét évfolyam volt a végzősöknek, ezekből az osztályokból hat diák vett részt a múltkori, öt
héttel ezelőtti kórházi incidensben, ahol életüket is vesztették. Lin úgy érezte, mintha kövek lennének a
gyomrában, amikor átlépte az iskola kapuját. Nem fordulhatott vissza, mivel azt kapta meg feladatul,
hogy ellenőrizze át az iskola épületét, a végzős diákokat, emellett minden iskolai dolgozót és tanulót
tájékoztasson a történtekről. SzerencséreVasis és Haki, ám legnagyobb meglepetésére, Riken is vele
tartott.Amint meglátta őket Seren, odasüvített hozzájuk, és az volt az első dolga, hogy Haki nyakában
kötött ki, amit a fiú diáktársait eléggé elkeserített.

Áh, a mi szépséges Serenünk elkelt! – óbégatta egy fekete hajú, szemüveges fiú.

Pedig azt hittem, van nála esélyem! – kiáltott fel csalódottan egy másik fiú is, akinek barna és égnek álló
haja volt.

Uri meglehetősen morcos lett, amikor meglátta, hogy az ő kedvese nem jött el az iskolába, később aztán
kiderült, sürgős műtéten kellett részt vennie, és az apja pedig őt helyettesítette. Jin katonai orvos, baleseti
és helyrehozó sebész volt az egészségügyi szférában.

Mindent és mindenkit átkutattak Linék, de semmit nem találtak, ami azt jelentette, abban az iskolában
már nem fog többet bepróbálkozniAmura .A vizsgálat vége felé Jin is befutott, Uri legnagyobb örömére,
bár ezt a többi diáktársa előtt kevésbé mutatta ki. Mindenkit a sportterembe küldtek, ahol elmondták
Linék, miért kellett ellenőrzést tartaniuk.

Van még valami, amit a tudomásukra kell hoznom – fogott bele Lin a kórházban történtekbe, miután
elmondta, milyen szigorítások fognak életbe lépni az iskola területén.

Hat itteni és végzős diák már nem fog ide járni iskolába, mivel életüket vesztették a közel öt héttel
ezelőtti kórházi tűzharcban – mondta el az igazat, mivel mindenki úgy tudta, hogy a hat diák ékszerlopás
bűncselekmény elkövetése miatt egy év felfüggesztést kaptak az iskolában.

Rajtam kívül még négyen vettek részt az akcióban.A jelenlévők közül Riken az egyetlen, aki csak
szemtanúja volt az esetnek – magyarázta színtelen hangon, miközben az iskola tagjai, kivéve Serenéket,
lehidalva, meredten hallgatták őt.

Már akkor halálra voltak ítélve azok a fiatalok, amikor beadtak nekik egy bizonyos injekciót. A szer
először feldoppingolja, majd kínok közepette megöli a használóját – hajtotta le a fejét, és hangjában
keserű bánat ült meg.

Ne akarjatok a szüleiteknek fájdalmat okozni azzal, hogy eldobjátok értelmetlenül az életeteket – fejezte
be hosszas mondandóját, mire több felnőtt lépett elő a tömegből.

Amikor tudomást szereztünk arról, hogy idejön, Siha asszony – szólalt meg egy fekete, rövid hajú nő,
akinek a barna szemein látszott, milyen sokat sírt és keveset aludt gondoltuk, személyesen mondunk
köszönetet azért, amit a gyermekeinkért tett ön is.

Az édesapja mindenről beszámolt nekünk, és nem hibáztatjuk önöket sírta könnyekkel teli szemekkel egy
ősz hajú, kecskeszakállas apuka.

Nekem a lányom veszett oda. Hiába mondtam neki, vigyázzon, kikkel áll szóba.

Bevallom, semmivel se érzem magam jobban – motyogta az orra alatt Lin.

Elvégre nekem is vannak gyermekeim. Viszont az jól esik, hogy nem haragszanak ránk a történtek
ellenére.

Ígérjük, eltesszük láb alól azt a mocskos alakot! – jelentette ki szigorúan s eltökélten, mire a meggyilkolt
gyermekek szülei köszönetképpen meghajoltak.

Linék hetekig nyomoztak Mamura után, mire rá leltek, ráadásul azt is sikerült kideríteni róla, hogy
démon, méghozzá nem is a gyengébb fajtából való.Valójában Hakinak köszönhetően derült ki az igazság
az ellenfelük valódi kilétét illetően. A férfi éppen terepszemlét tartott Oroszország fővárosában, pont a
Kreml felett repült, amikor észrevette egy démon jelenlétét, és gyorsan a nyomába is eredt. Mamura az
orosz miniszterelnököt akarta hipnózis alá vonni, ám Haki közbeavatkozott és sikerült megsebeznie is őt,
csak azért tudott meglépni, mert úgy meglepődött, kivel áll szemben, hogy néhány pillanatra leblokkolt.A
keresztes lovagok felváltva szokták az egész emberek világát ellenőrizni, ugyanis a démonok bárhol és
bármikor felbukkanhatnak. Linék a friss, de annál fontosabb információk birtokában megpróbáltak olyan
tervet kieszelni, amivel titokban tudják tartani a valódi kilétüket, de közben biztosan elintézzék Mamurát.

A komoly nehézségek közepette akadt néhány olyan dolog, ami jelentősen feldobta Linék kedvét. Sen és
Haruka eljegyzésének ideje lassan lejárt, így megkezdték az esküvői előkészületeket. A keresztes
lovagoknál hagyomány szerint a kézkérő két évig tart, az eljegyzés ideje négy év, ezután, hat évnyi
együttlét után házasságot kötnek.Az ötödik év letelte után szokták megkezdeni az esküvő
megszervezését. A második esemény a babaváró volt, amivel az új családtag meg fogantatását ünnepelték
meg.A harmadik örömteli dolog pedig, hogy Uri megkapta az engedélyt a keresztes lovaggá váláshoz,
mivel a lidércek a rokonaik, pontosabban a leszármazottjaik, így lehetséges azzá válniuk, akárcsak a
halálisteneknek is. Mivel Jinék babája harminchét hónap után születik meg, így van bőven ideje a
gyakorlásra.

A keresztes lovaggá válás lélekben gyorsan megtörténik, mindössze hat hónap szükséges hozzá. Amint
valakinek sikerül valamelyik általuk használt varázslat végrehajtani, az azt jelenti, hogy a lelke keresztes
lovaggá vált. Az alapvető mágiák kitanulása összesen harminchat és negyvenhét hónap közé esik. Az
olyanok, mint Sen, Haruka vagy Seren, akik keresztes lovagként születnek, nekik a varázslatok alapból
mennek, viszont a lovagi fegyver birtokba vétele és helyes használata sok évnyi tanulásba telik.

Uri esetében különleges helyzet áll fent, mivel egy keresztes lovag gyermekével volt várandós, így a
tanulási ideje több, mint a felére csökkent. Tehát neki alig két hónap után sikerült az első varázslatot
végrehajtania, ami azt jelentette, előreláthatólag tizenhat-huszonkét hónap múlva képes lesz minden
mágia használatára.

Riken igyekezet helyrehozni a fiával, Linnel és az egész társasággal a kapcsolatát. Szerencsére Konma
türelmesen végighallgatta őt, amikor ellátogatott hozzá, így nem kapott olyan nagy fejmosást. Nem volt
az az ijedős fajta, de a legidősebb Siha ennek ellenére elég rendesen rá hozta a frászt. Szigorú,
ellentmondást nem tűrő személyiségét már a puszta jelenlétéből ki lehetett venni, ennek fényében térdre
ereszkedést, meghajlást parancsolónak is bizonyult. Sok időt töltött Linnel, ugyanis a Mamura ügy mellett
az egészségügyben is komoly szerepet vállalt, mivel katonai orvos, baleseti és idegsebész is volt.
Meglepte a nő hatalmas tudása, amilyen jól gyilkolt, olyan jól gyógyított is, ami lenyűgözte őt.

Riken sokat tanult az elmúlt hetekben, hogy semmiben se maradjon le szíve választottjától. Most először
fordult elő az életében, hogy valakihez méltóvá akart válni. Titkon megkérte Urit, hogy neki is tanítsa
meg mindazt, amit ő tanult Jintől. Sajnos a keresztes lovaggá válás elég nehezen ment neki, nem értette,
miért nem képes egyetlen egy varázslatra sem. Végül feladta a tanulást. Reményt vesztve mindent
feladott, jobbnak látta, ha Lint is békén hagyja.

Riken napokig nem ment be a kórházba, nagyon elkeseredett. Az otthonában úgy járkált fel és alá, mint
valami zombi. Urinak is úgy kellett beleerőltetnie néhány falatot, amit nagyon idegesítőnek tartott,
viszont másfelől nagyon jól esett neki a törődése. Legnagyobb meglepetésére Seren, Haruka és Sen is
tiszteletüket tették nála, először nem értette, miért, de aztán elmondták neki, azért, mert látják, valóban
komolyak a szándékai, emellett hajlandóak neki megbocsátani is.

Linék hosszas tervezgetés és készülődések után felállították Mamura számára a csapdát. A démonok
legfőbb tápláléka az angyalvér, akárcsak a vámpíroknak az embervér.A csalit Óceániában, avagy a
Csendes-óceáni térség szigetvilágának egyik legeldugottabb és legkietlenebb pontjában helyezték el.
Magát a szigetet pedig Viktoria olyan mágikus fallal vette körül, ami csak akkor aktiválódik, ha az
ellenség belép a területre; s csakis akkor válik inaktívvá, ha a megidézője megszünteti vagy az életét
veszti.

Lin határozottan kijelentette ő akar végezni a démonnal. Mindenképpen meg akarja bosszulni azokat a
gyerekeket, akiket meg kellett ölni. Mivel Mamura az a fajta démon volt, aki képes azonnal beolvasztani
magába az áldozatai lelkét, így jobbnak látta, ha a pusztító módba aktiválja a fegyverét.

A vártnál hamarabb rákapott a csalira Mamura, hajnal hasadkor érkezett meg a szigetre.A férfi két
ismertetőjellel rendelkezett, a jobb kezén platinából készült, gyémánttal kirakott hüvelykujjvédő gyűrűt és
koponya gumi maszkot viselt. Magas és normál alkattal rendelkezett. Egyszerű vörös inget és fekete
nadrágot viselt. Könnyed mozdulattal ereszkedett le a levegőből a kavicsos és homokos földre, majd
hangtalan léptekkel közelíteni kezdett a csalihoz.

A pajzs aktiválódott, amit rögtön észrevett Mamura. Előre tudta, harc nélkül úgysem fogja megúszni a
szigetre való látogatást, elvégre nem akármiről van szó. Vörös szemeit a háta mögött álló nőre emelte,
miközben lassan megfordult.

Úgy tűnik beigazolódott a gyanúm – szólalt meg Mamura, akinek a hangja igencsak ismerős volt Lin
számára.

Végül is, már éppen ideje, hogy leszámoljak veletek – idézett meg a keze körül egy tűzgyűrűt, amit aztán
Lin felé dobott.

A nő a támadást könnyen hárította az íjával, legalábbis első látásra úgy tűnt. Pillanatokkal később
kiderült, hogy kötést alkalmazott ellene Mamura.A fegyvere úgy lett blokkolva, hogy abszolút semmit
nem lehetett vele csinálni, még deaktiválni se bírta. Ilyen különleges erővel kevés démon rendelkezik,
emellett ők azok, akik képesek túlszárnyalni a keresztes lovagokat. Mamura azok közé tartozott, akiket
komoly erőfeszítések árán tudtak csak legyőzni.

Vasis pillanatok alatt Lin mellett termett, látva, hogy a démonnal egyedül nem lehet elbírni.

Haki és Jin fedeznek majd minket – mondtaVasis, mire Lin csak bólintott.

Viktoria pedig a védőfalról gondoskodik.

Vasis látta, hogy a nővel valami nem stimmel, viszont jobbnak látta, ha nem teszi ezt neki szóvá. Mivel
nem akarta azt, hogy az ő fegyverét is lepecsételje Mamura, ezért csak mágiát használt.

Haki és Jin is ugyanúgy tettek, mintVasis. Sajnos a démon ereje nagynak bizonyult, így emiatt a
támadások kivédése sérülésekkel is járt. RáadásulViktoria olyan védőfalat használt, ami a lelke erejéből

állt, így ha megsebesül, az a védelemre is hatással van. Mamura másodjára energiapengéket vetett be,
amelyeket Haki alig védett ki, a bal keze pedig súlyosan megsérült. A harmadik támadás során jég és tűz
erejű gömbök lettek bevetve, amiket Jin félig hárított, és ezáltal több helyen is rendesen megégett. Sajnos
Viktoria is kapott a támadásokból, így ő is szerzett sebeket, de nem olyan súlyosakat, mint a társai.

Tizenegyedik támadás, gyémántzápor! – kiáltotta Lin, mire lándzsaszerű s kristályos nyalábok jelentek

meg körülötte, amelyek hihetetlen gyorsasággal a démon felé vették az irányítást.
Kilencedik támadás, villámtánc! – tette össze a kezeitVasis, miközben a tenyeréből villámok törnek ki,
amik Lin támadását vették körbe, ezáltal felerősítve a démonra mért csapás erejét és hatékonyságát.

A kombinált támadás sikeres volt, Mamurának az egyik kezét és lábát lebénították egy kis időre. Haki és
Jin a jelenlegi helyzetet kihasználták, és börtönként megidéztek egy igen erős pajzsot.
Tizedik kötés, sötét páncél! – csapta össze a kezeit Haki.

Tizenkettedik kötés, álombéklyó! – tenyerelt le a földre Jin.
A démon lába alatt megjelent egy fekete lyuk, amiből háromszög alakú falak emelkedtek ki. Jin kezei alól
izzó, kék színű fonalak futottak ki, melyek körbevették a lyukat.A falak összecsukódtak, majd a mélybe
húzták az ellenséget. A lyuk egy pillanatra eltűnt, majd gömbbé formálódott, mialatt az azt körülvevő
fonalak rácsavarodtak. Sajnos a csapda nem tartott sokáig, mert néhány perc után Mamura kitört belőle,
ám ezt a szabadulást nem úszta meg sértetlenül. A bal keze, a háta és mind a két lába csúnyán
megsebesült, és a maszk már csak a fél arcát takarta el.

Lin megdermedt a démon arca láttán, miközben az ereiben a vér megfagyott és a tüdejében a levegő
megrekedt. Barna szemei mélységes döbbenetet árasztottak. Lábai elgyengülten csuklottak össze, végül
térdre rogyott.

A többiek csak akkor fogták fel igazán, kivel állnak szemben, amikor a démon leszedte magáról a maszk
megmaradt részét.
Name… nyögte ki egészen halkan a nő.
Ez nem lehet – emelte jobb kezét a szájához.
Seko – súgta színtelen hangon, miközben a szél lágyan megfújta barna, tépett haját.
Miért nem hagysz békében nyugodni?
Mi?! – kérdezte elhaló hangon a nő.
Miért mondod ezt… és miért tetted, amit tettél?
Li – lépett oda váratlanul Jin.

Ő nem Name – érintette meg a vállait mindkét kezével.
Emlékezz, mi történt. Nézd meg jobban a szemeit… vörösen izzanak – magyarázta, mire a nő hirtelen
feleszmélt.

A szem a lélek tükre.Akármennyit és akármilyenre változhat egy keresztes lovag lelke, alapjában az

mindig ugyanaz marad.
Végezni fogunk veled – sziszegte vészjósló hangon Lin, miközben a dühe akkora erőt adott neki, hogy a
fegyverén lévő pecsét inaktiválódott. Ezt látva, azonnal cselekedett, és a saját erejéből is beleadott a

támadásba.A nyílvessző célt talált, ám a démon lelkének ereje olyan hatalmasnak bizonyult, hogy a lövés
nem tudott vele végezni.

A többiek is aktiválták a fegyvereiket, együttes erővel csaptak le Mamurára, akinek a lelkét végül négy
lélekpusztító nyílvessző által semmisítették meg. Viktoria közben súlyosan megsérült, mivel a társai
együttes ereje olyan erősnek bizonyult, hogy azt már nem bírta elviselni a védtelen teste és lelke, ugyanis
a védőfalakat tartania kellett, nehogy elpusztuljon az élők világa.

A kis csapat nagy nehezen megszerezte a győzelmet, ám súlyos sérüléseket szereztek, jó időbe bele fog
telni, mire mindannyian felépülnek. Őket is ugyanúgy megviselte az erejük együttes használata, mivel ők
sem tudtak erőveszteség miatt védőpajzsot vonni maguk köré.

Legnagyobb meglepetésre a semmiből megjelentek Zebubék, akiknek nagyon megörültek Linék. A négy
démon épen és egészségesen tért vissza. Serenéktől tudták meg, hol vannak Linék, és mivel ismerték
Mamurát, így rögvest a segítségükre siettek. Szerencsére időben érkeztek Zebubék, így segítettek
Linéknek hazajutni a szigetről. Riken kórházában látták el a sérülteket, akik napokig mélyen aludtak, úgy
kimerültek.

Riken napokig nem ment haza a kórházból, minden pillanatban Lin mellett akart maradni, és amint
megtudta, hogy végre felébredt, rögtön hozzá sietett. A kórterembe belépve megpillantotta a félálomban
lévőt. Néhány másodpercig csak némán állt és maga elé nézett, olyan volt, mint aki nem találja a
szavakat.

Riken a nevem! – hajolt meg a férfi tiszteletteljesen a kórházi ágyban fekvő nő előtt.

Orvosként dolgozom az emberi társadalomban, a nem emberiek esetében pedig lidérc vagyok. Nagyon
szeretnélek megismerni, ha nem bánod – egyenesedett ki, majd a másik szemeibe nézett.

Lin a nevem… motyogta bizonytalan hangon, mert eleinte nem értette a férfi viselkedésének okát, viszont
valamiért úgy látta helyesnek, ha ő is hasonlóképp cselekszik.

Jelenleg különleges titkos ügynökként tevékenykedem az emberek körében, míg a nem emberi lények
esetében keresztes lovagként.

Nagyon örvendek, hogy megismerhettelek téged. Hozzám jössz feleségül? – fogta meg gyengéden a nő
bekötözött kezét.

Kész vagy felvenni a Siha nevet?

Képes lennél eldobni a lidérc erődet? – kérdezett vissza Lin.

A klánunk uralkodói család, Name is ezért lett Siha. Haki, Uri és Sen is felveszik majd ezt a nevet, amint
megköttetik a házasságuk – magyarázta.

Emellett az én férjem csakis keresztes lovag lehet.

Mindennel tisztában vagyok. Édesapád már elfogadta a házasságajánlatomat és megadta az engedélyt a
keresztes lovaggá válásomra.

Igen, hozzád megyek feleségül – felelte mosolyogva Lin.

Nem ígérhetem, hogy jó férjed leszek – ült le az ágyra Riken azt viszont igen, hogy megpróbálok azzá
válni – lehelt gyengéd és érzéki csókot Lin ajkaira.

Értékeld az oldalt!