Barbie és a krollok támadása

A Barbi szökése című novella folytatása

– Haza kell mennünk, figyelmeztetnünk apámat! Azonnal induljunk minden perc számít! Sereget kell gyűjtenie, hogy megvédhesse az országot!

– Vigyázz, húzd le a fejed, nehogy meglássanak! Még nem mehetünk, számba kell vennünk, milyen erőkkel fognak támadni! És van egy nagyon-nagyon fontos teendőnk, amiért be kell mennünk a városba: össze kell házasodnunk! Találnunk kell egy papot!

– Szerelmem, hogy tudsz most erre gondolni? Mi lesz a hazánkkal? És hogyan számolnál meg ennyi katonát? Honnan tudjuk, hogy a porfelhőben hány ezer lovas és gyalogos katona vonul?

– Te csak lapulj, én számolok. Utána meg arra megyünk vissza, amerről jöttünk és megnézzük mire jutottak a kereskedők az óriásokkal.

Eközben MekKolos király lovasokat küldött minden irányba, riadóztatva az egész országot, hogy kerítsék elő a lányát, és élve vagy halva aki megszöktette.

 

Tündérország

Tündérországban a tavaszünnepre készülődnek. Ez a fény ünnepe, ekkor van az újév napja. A táltos felkészült a Teremtővel való találkozásra. Kényelmes poppy csizmát húzott, majd elindult az égigérő fa tetejére, hogy három napon és éjszakán át révülve készüljön az égi üzenet átvételére. Hogy, amikor elérkezik a tavaszünnep napja visszatérjen a többiek közé, s a szent tűz köré gyűlve tiszta szívvel ünnepeljék Napisten és Földanya nászát, Ő pedig bemutathassa előttük az áldozatot és átadhassa nekik az Égiek üzenetét.

Tündér Ilona és Árgyélus király is a tavaszünnepre készülődtek, amikor hírt kaptak Barbie szökéséről.

– Meg kell keresnem őt, félek, hogy bajba keveredik.
– Szivecském, vigyél magaddal valakit, egy király nem járhat kíséret nélkül! Mondjuk a vadászt. Göncöl nem mehet, de esetleg a tanítványa? Igaz, még gyerek, és az ünnepségen kellene segítenie, de hátha nagyobb hasznát veszed. Három nap múlva kezdődik az ünnepség, addigra igyekezzetek hazaérni, jó?

Óriások között

Az úton három szekér volt összetolva, rajtuk a három kocsis, a karavánvezető és két testőr. Középen nagy tűz égett.

– Mire várnak kendtek? – kérdezi Ken. A déli harangszóra?
– Az óriások elvitték az ökröket és a sebesültjeiket. A kolleri* kereskedők továbbmentek, mi itt ragadtunk a szekereinkkel. A közelben farkasok ólálkodnak, de összeszedtük a nyílvesszőket, és eddig nem mertek támadni. Várjuk, hátha jön egy nagyobb karaván…
– Mi lenne, ha visszaszereznénk az ökröket? A két testőrrel elmegyek, és visszahozzuk őket!
– Drágám, én is veletek megyek!
– Félek, hogy lelépnének a lovainkkal, ezért kérlek, hogy maradj! – súgta Ken Barbie fülébe. – Adjatok egy tucat nyílvesszőt, és meglepjük a gazfickókat!

Csendben osontak az óriások nyomai után, amik egyre felfelé tartottak. Egy mérföld után letértek az útról, egyenesen egy hegyoldalon felfelé, de jól lehetett követni a csapást. Hirtelen meghallották a hangokat: az óriások morgását, a bikák bőgését és ahogy egyre közelebb óvakodtak, más állathangokat is ki lehetett venni. Egy hatalmas barlang száját pillantották meg, előtte füves terület, oda voltak kikötve az állatok.

Már esteledik, mielőtt teljesen sötét lesz, meg kell tudnunk, hányan vannak! Én vállalom, de egyikőtök jöjjön velem!
Ken letette a fegyvereit, csak hátráltatták volna a mozgásban, majd óvatosan a barlang bejárata fölé lopakodott. Egy bokrot és fűkoronát erősített a fejére, úgy kúszott a bejárat fölé. A barlang bejárata előtt sövényből , botokból összetákolt karámban öt ökör és négy birka álldogált bánatosan.
Ekkor volt szüksége a társa segítségére, aki megfogta a bokájánál fogva és tartotta, amíg ő föntről bekukkantott a barlangba. Időbe telt, amíg a szeme hozzászokott a sötétséghez és ki tudta venni a bent lévőket. Az a kettő, akiket majdnem megöltek, bőrökön és poppy pléden feküdtek, valószínűleg még nem tudnak felkelni – állapította meg. De rajtuk kívül még négyen voltak, a két férfi, akik a harcból viszonylag épen kerültek ki, és két nő. Jóízűen falatoztak a tűz körül. A kezével intett, mire a társa óvatosan visszahúzta.

Vagy álmukban meglepjük és megpróbáljuk megölni őket, vagy éjszaka csendben elhajtjuk az állatokat. Ti ismeritek az ökröket, ők is ismernek benneteket, sikerülhet. De akkor hajnalban utánunk erednek, ha pedig felébrednek, akkor túlerőben lesznek. Szavazzunk, mi legyen?!

Láttuk, hogy terítetted le a fokosoddal az egyiket, és ég bennünk a bosszúvágy elesett társaink iránt. Öljük meg őket! – mondták mindketten.

Akkor álcázzuk magunkat, és pihenjünk egyet, illetve felváltva őrködjünk. Éjfél után, amikor mélyen alszanak, rajtuk ütünk!
Még a poppy pizsamáját is felhúzta, poppy kispárnát tett a feje alá, poppy pléddel takarózott, így pihent egy órát.

Álmukban ölték meg őket, nem volt ebben semmi dicsőség, majd megvárták a hajnalt, akkor indultak az állatokkal lefelé az ösvényen.  Visszafelé elmesélte a közelgő támadás hírét, amiről közben a táborban Barbie is részletesen beszámolt. Ezért az ökröket a szekerek elé fogva együtt indultak meg visszafelé.

*                                 *                                    *

Kicsoda Ken Neth?

Elérve az első falut Ken ragaszkodott hozzá, hogy először keressenek egy papot és házasodjanak össze. Ám Barbie meglátott egy szakasz lovas katonát és odaugratott melléjük.
– A kapitányt keresem! Azonnal vezessenek a parancsnokhoz!
– Vigyázz kislány a szádra, mert mindjárt kapsz egy pofont! Mit képzelsz magadról?!
– Barbara MekKolos hercegnő vagyok, és utoljára mondom, azonnal beszélnem kell a parancsnokkal!
– Én pedig Buzád őrmester, és ezennel letartóztatom! Legények, fordulj!

Egy órát lovagoltak, amikor egy kisebb várhoz érkeztek, ahol az őrmester bekísérte a lányt.

– Gróf úrnak jelentem a hercegnőt előállítottuk!
– Állítottátok ám elő a lovatok valagát!
– Tudja hercegnő, hogy az apja az egész országban keresteti? És hol van a katona, aki megszöktette? Őt élve vagy halva kell a király elé vinni. Ön holnap reggel két legénnyel indul.
– Gróf úr, rendkívüli híreim vannak! Ezért jöttem vissza. Figyeljen rám! – kiabált, látva, hogy a gróf újabb utasításokat adna. Kennel átmentünk a határon, ahonnan egy hatalmas sereg közeledik a főúton! Napokon belül ideérhetnek! Tízezer könnyűlovas, kétezer nehézlovas, huszonötezer gyalogos és egy tucat varázsló! – sorolta a Ken által megfigyelt létszámokat.
Erre már a gróf is felkapta a fejét. – Ezért jöttünk vissza! Útközben egyébként megöltünk hat óriást.
– Buzád! – melyik úton fogtátok el a hercegnőt? – kiabált ki a gróf.
– Az óriások útján, uram! – jelentette az őrmester.
– Hódos, Upor és Sólyom azonnal jelentkezzenek!  – Buzád elviharzott, a gróf ismét Barbie-hoz fordult: – és hol van most a lovagja?
– Nem tudom, amikor a legényeihez ugrattam ő lemaradt, majd eltűnt.

Kopogás. – Uram, jelentkezünk!
– A hercegnő szerint a kolleri teljes hadsereg közeledik, ők pedig megölték az óriásokat. Hódos, a szakaszoddal az óriások útján indultok, átmentek a határon, megnézitek mit hencegtek ezek és tényleg jön-e sereg? Ha igen, megszámoljátok és rohantok vissza jelentést tenni! Upor, te a szakaszoddal a főúton indulsz, elvileg ott jönnek. Ha meglátjátok őket, azonnal jelentést küldesz, és riasztod a falvakat! Minden falu küldjön két szekér élelmet és a hadra fogható férfiak jöjjenek a várba! Az idősek, gyerekek, asszonyok szedjenek össze mindent, és induljanak nyugatra! Sólyom, te a királynak viszed a hírt. Készülj, megírom a levelet és rohanvást indulsz, váltólovat is vigyél! Buzád, Te holnap reggel indulsz a hercegnővel a fővárosba. Addig riasztod az összes mesterembert a faluból! Harckészültség, lehet csak néhány napunk van megerősíteni a várat!

Magára kapta a poppy köntösét, majd kiviharzott és megfújta a kürtjét. Figyelem emberek! Hadgyakorlatot tartunk! Majd elindult végigjárni a várat, miközben tovább sorolta az utasításokat.

 

lélektürkö

Eközben Árgyélus épp a tanoncot kérdezte: – hogy működik ez a lélektükör? Rálehelek? Megdörgölöm? Vagy elég ha belemondom amit akarok?
– Felséges uram, csak fogja meg és nézzen bele, közben gondoljon erősen arra, amit szeretne!
– Tündérek, akik e létsíkon laktok! Barbie hercegnőt keresem! Aki látta őt, feleljen!  Majd egy medált vett elő a nyakából és a képet a lélektükör elé tartotta. Íme a kishúgom! Kérlek, segítsetek megtalálni!
Egyszerre legalább egy tucatnyian is jelezték, hogy merre látták és hol lehet most.
– Hálásan köszönöm a segítségetek!
Majd tündérlovaikon rögvest délnek indultak.

Másnap este Buzád egy faluban a bírónál jelentkezett, és kért tőle szállást – aki hogy is utasíthatta volna el a királykisasszonyt? Sőt, még egy szexi poppy hálóinget és női köntöst is készített a lánynak.

poppy hálóingReggel tovább haladva az úton egy legény állta el az utat, aki a lovát ráncigálta. – Ej, te Rigó, ne makacskodjál mán! – mondta erős tájszólással.
– No Te paraszt, húzd már arrébb a lovadat, hát nem férünk el tőled!
– Akkor a legjobb lesz, ha leszálltok a lóról! – kapta elő és szegezte Buzád mellének a kardját, míg bal kezével a kantárt fogta meg és állította meg a lovat.
– Gyere Barbie, nem mehetsz vissza apád várába! Velem kell jönnöd, nekünk össze kell házasodnunk!
– Ó Ken! Nem lehet! Gondolkodtam kettőnkön, szörnyű hibát követtem el! Az országunkat veszedelem fenyegeti, nem szökhetek el veled!

Ekkor érkezett meg vágtató lovakon Árgyélus és kísérete. – Kardot, fegyvereket eldobni! – fékeztek le a többiek mellett.
– Na azt már nem! – kiáltotta Ken és egy furcsa mozdulattal forró energialöketet küldött az érkezőkre. Akik poppy köntöséről viszont ez visszapattant és őt találta telibe, ahogy éppen próbált a nyergébe pattanni. A ló megugrott, így egyik kezével a kantárba, másikkal a nyeregbe és a ló sörényébe kapaszkodva próbált fennmaradni, majd menekülőre fogva elvágtatott.

Ez ki volt? – kérdezte Barbie-t Árgyélus. És maga kicsoda? – fordult Buzádhoz. Miután tisztázták a helyzetet, Árgyélus visszaküldte a katonát a várba, mivel ő akarta apja elé kísérni a húgát. – A barátod megtámadott, ezzel végképp aláírta a halálos ítéletét!
– Jaj, Árgyi, az elmúlt napokban nagyon megváltozott! Pedig előtte milyen kedves volt!
– Mitől változott meg?
– Azután történt, amikor megláttuk a sereget és nem mentem hozzá feleségül.
– Miféle sereget?
– Jaj batyi, mindent el kell mesélnem! De utána neked is tündérországról!

– Miután Barbie a története végére ért, a bátyja biztatni próbálta: habár jó nagy galibát okoztatok, mégis Te lehetsz az ország megmentője! De húgocskám, mostantól gyorsabban kell haladnunk, nem érünk rá ilyen kényelmesen poroszkálni! Egy valamit viszont még mindig nem értek: hogyan tudott ez a katona ilyen varázserőre szert tenni? Ha nincs rajtunk Göncöl védelme, egy mozdulattal simán kiütött volna mindhármónkat a nyeregből!

Ken Neth gyorsan ellazította az elméjét és elmondott egy varázsigét, amitől lebegni kezdett, s így egy mozdulattal  végre felugrott a lovára, kényelmesen elhelyezkedett, majd az első kanyar után ügetésbe váltott és gondolkodni kezdett.
– Akkor sem adom fel, még ha az egész világgal is szembe kell szállnom! De egyedül nem fog menni.
Egy napig hajtotta a lovát, csak egy folyónál tartott hosszabb pihenőt. Másnap egy kisvárosba érkezett, ahol egy emeletes ház előtt állt kötötte ki a lovát. Nem kellett kopognia, egy gondolattal üzenetet küldött még a város szélén a ház tulajdonosának, amelyben tudatta érkezését.
– A rohadt kolleriek, elcseszték a tervemet! – fakadt ki, miközben kényelmesen elhelyezkedett és poppy mamuszba bújtatta lábait. Játékosan még a bojtot is megpöckölte.

poppy mamusz

– A teljes seregükkel jönnek barátom. Pedig a terv tökéletesen indult, igazán csinos a kis hercegnő, és teljesen belém szeretett!  Már éppen összeházasodtunk volna, utána pár év és az apja is megbékélt volna.
– Igen, tudom, időközben meghaltak volna a bátyjai és Te öröklöd a trónt… De most mi lesz? Háború? Káosz?
– Ezért jöttem hozzád, mert össze kell fognunk. A hír hallatán a király egészen biztosan magához hívatja az összes varázslót. Vagy beállunk a seregébe és harcolunk, netán meghalunk érte és az országért, vagy összefogunk és túléljük! Én nem fogok ezekért a népnyúzókért küzdeni! Felmegyünk a hegyekbe és saját kezünkbe vesszük a sorsunkat! Ezt kellett volna tennünk már ezer éve, csak nem volt, aki a varázslók élére álljon! Kövessetek engem! A jutasi várat újjáépítjük. Meglásd, jönnek majd a menekülő parasztok, őket befogjuk az építkezésbe, majd bányákat nyitunk, kohókat építünk, fegyvereket gyártunk, arra mostanában nagy kereslet lesz. Lesz egy saját birodalmunk, egy vármegye, ahonnan majd ha megerősödünk erővel fogjuk visszahódítani az országunkat!
– Kac, kac… És akkor majd Te leszel a király. Látom az ambícióid megmaradtak! – de nincs más semmid. No és mit kapnék én? Elárulod végre a fiatalító varázslat metodikáját? Mindened ráment, hogy húsz? Huszonöt? – évig bezárkóztál, kísérleteztél! Igen, elismerem, sikerült! Majd’ hetven éves vagy és huszonötnek nézel ki. És hála az elixírednek, én is…
– Sajnálom, de ez a recept sírba száll velem. Gondolj bele! Mindenki halhatatlan akarna lenni! És minden varázsló megtehetné… nem, ezt nem lehet. Viszont felkínálom a leggazdagabbaknak. De háborúban mi a gazdagság? Jön az ellen és bármit elvehet…

A palotában

– Leányom, szégyent hoztál a családunkra, az egész országra! A királylányok nem szerelemből házasodnak.  Politikai érdekeket kell figyelembe venni! Mit gondolsz, van neked bármiféle döntési jogod? Egy hét szobafogság! Bújj a poppy hálóingedbe és alvás! Sipirc!
A király nagyot sóhajtva, összetörten rogyott a trónszékre. Ki fogja így elvenni ezt a csitrit?
– Apám, súlyosabb gondjaink is vannak most Barbie házasságánál.
– Valóban, a szakács cukrot tett a halászlébe só helyett. – no csak vicceltem, nézett a meglepett fiúra.

– Haditanács! A négy égtáj irányába egy szakasz katonát indítottam véres kardot víve és hadba szólítva aki csak él és mozog. Poppy párnát kap minden besorozott: azon kényelmesen tudnak aludni, amikor nincs ott az ellenség, és a fejükre tehetik, amikor nagyon félnek… Nincs sok időnk, az ellenség elé kell menni és szembeszállni velük, mielőtt elpusztítják az országot. A varázslókat is a palotába hívtam, külön futárt küldtem mindegyikhez, akinek tudjuk a lakhelyét. A várakban készleteket halmoznak fel, készülnek az ostromra. Mit tehetnénk még?
Megleptek minket. Gyanútlanok voltunk, ősz óta nem jött hír Kollerből. Nem jöttek vissza időben a kereskedőink, nem jött a kémünktől jelentés, mi pedig a télre, az időjárásra fogtuk. És pillanatnyilag segítséget sincs honnan kérni. Habár a dulgubnus király máris egy szekérnyi poppy tangát küldött, nem hiszem, hogy ezzel megnyernénk a háborút.

Upor vágtatva, holtfáradtan ért vissza a várba jelentést tenni: – Uram, a kolleri sereg átjött a bütyök hágón! Minden emberem a falvakat járja, ahogy parancsolta és felügyelik a kiürítést!
A gróf ekkor már teljes harckészültséget rendelt el, készültek az ostromra.

Három nap múlva késő délután megérkezett a déliek serege, majd egy követ megadásra szólította fel a vár népét. A gróf buzdító beszédet mondott, melyben két hét kitartást kért, követelt az embereitől, az árulókat, parancsmegtagadókat, gyávákat pedig azonnali halálbüntetéssel fenyegette meg, a követtel pedig közölte, hogy gyorsan iszkoljanak haza, mert már jön a felmentő sereg és a szél a halotti máglyán elégő holttesteik pernyéit fújja majd haza.

A támadás

A támadók egy mérföldre megálltak a vár előtt, ahol gyorsan egy lándzsákból, sövényből, tüskés bokrokból álló védfalat húztak fel egy váratlan lovasrohamot megállítandó.
– Vágjanak néhány fát az első sorból és a ballisztások kezdjenek el katapultot építeni! – adta ki a parancsot a vezír. Este rakjanak tüzet és hajnalig dolgozzanak rajta! De jó hangosan, hogy a várban is hallják! – utasította a balliszta parancsnokot. A többieknek táborverés! A felderítők induljanak, tudni akarom mikor és mekkora sereggel várható MekKolos király! A varázslóknak, boszorkányoknak és az elit századnak pihenő, ők kapjanak először enni!

Éjszaka megerősített őrség volt a falakon, tíz méterenként két őr, a tornyokban pedig négy íjász figyelte az ellenséges sereget. A gróf másnap délelőttre várta az első ostromot. Úgy gondolta, hogy a falak és a kapu is kibír akár hetekig tartó folyamatos kőzáport is. És ha kibírják az első ostromot, legalább túlesnek a tűzkeresztségen, az első csatán. Így nyugtalanul bár, de éjfél körül poppy pizsamába bújt, betakarózott a poppy pléddel, majd elaludt, az emberek többségével együtt.

Éjfél után sötét árnyak szálltak a vár fölé, majd zuhanórepülésben támadtak az őrökre., akik nem az eget figyelték, hiszen nem onnan várták a támadást. Boszorkányok voltak, akiknek hegyes dárda volt a seprűnyél eleje. Teljes lendülettel csapódtak az őrökbe, majd ugrottak le a várfalra. Az őrök a beléjük szúródó seprűvel együtt zuhantak a várudvarra, alig néhánynak jutott ereje egy kiáltásra, segítségkérésre. Két raj a kapu két oldalát támadta, majd ereszkedtek le és közelharcban foglalták el, s kezdték leereszteni a hidat. Egy-egy raj a várfal két oldalát, az ötödik, tartalék a hátoldalt támadta.
A boszorkány század hét rajból áll, egy-egy rajt tizenhárom boszi alkot. Az első négy volt a támadó, a hetedik a 11-14 év közötti tanulók, a hatodik a 14-18 évesek, az ötödikbe  a 18-19 éves újoncok, valamint a vétséget elkövetők, illetve a leggyengébben teljesítők is. Minden rajparancsnoknak volt egy szolgája, és a századparancsnoknak is.  Így pontosan százan voltak.

Időközben a varázslók által alkotott talaj menti köd leple alatt az elit század megközelítette a kaput, majd amikor az kinyílt, teljes csendben rohantak be, és kaszabolták le a néhány ellenállót. Utánuk a varázslók majd az íjász ezred érkezett futólépésben. Az íjászok fele a várfalra szaladt fel, a másik fele felsorakozott az udvarban. Mire felharsant a harci riadó és kiszaladtak az álmukból felvert legények, először a társaik holttestét pillantották meg. Megtorpantak.
– Adjátok meg magatokat! Tegyétek le a fegyvereket, akkor nem esik bántódásotok! – kiáltotta a támadók parancsnoka. A gróf látta, hogy a vár elesett. Egy napig sem tudott kitartani! Hogy történhetett ez? Hogyan jöhettek be észrevétlenül? Hogyan lephették meg ennyire az őröket?
– Megadjuk magunkat – lépett előre összetörten. Fegyvereket letenni! – mondta az embereinek. Nem volt értelme az ellenállásnak, az a biztos halál lenne.

– Ma végre élesben is bevethettük és kipróbálhattuk a boszorkányokat! Az eredmény minden képzeletet felülmúló győzelem!

Válogassátok szét a parasztokat és a katonákat. Az utóbbiakat szíjazzátok össze és azonnal induljanak haza rabszolgának! Csak egy kulacsot és a rajtuk lévő ruhát vihetik magukkal! A parasztokat 1 napra zárjátok a tömlöcbe, utána hazamehetnek a földet művelni. Egy ezred marad a várban és a környéket felügyelni, a fősereg reggel indul tovább! Gyorsan kell támadnunk, amíg nincs idejük felkészülni!

– És a lányaimmal mi a terve nagy vezír? Egy nyílt csatában nem sok hasznunkat veszi.
– Ó, dehogynem! A gyerekek, vagyis a 6. és 7. század marad, a többiek velünk jönnek!

folytatása következik….

 


* A kollerieket egyes helyeken krolloknak is hívják.

 

Értékeld az oldalt!