Űrtemplomos és a boszorkány / Brigi 4

A Nyolcezer Szikla Menedéke / Brigi 3. / Mysterious Universe folytatása.

Űrtemplomos és a boszorkány

Úton a császári palota felé

Hirtelen rázkódásra riadtam. Húsz órája haladtunk a féregvezetékben az Űrpalota felé és most úgy tűnik visszazuhantunk a normál térbe. Végignéztem a műszereket, a biztonság kedvéért álcáztam a hajót, majd elindítottam a navigációs helymeghatározást. Már tapasztalt pilótának és navigátornak éreztem magam, és tökéletesen elboldogultam a rengeteg műszer és kijelző között. Felváltva adtuk a műszakot. Meghatározás alapján egy K színképosztályú csillag van előttünk, hat bolygó, három Föld típusú és három óriásbolygó, köztük aszteroidaöv. Szuper (először nézzük mindenben a jót), tehát először csinálok egy horoszkópot!
Ekkor veszem észre a citromsárga üzit, ami arra figyelmeztet, hogy talán nem ártana utánanéznem, mégis hogyan és miért lökődtünk ki a féregvezetékből…
Visszanézem az adatokat, meghibásodást mutat a hajtóműben. Áramkimaradás. Ejnye, ez a reaktor hibája volt.  Mégis fel kell ébresztenem Mirixet, de előtte még elküldöm pókot, hogy nézzen körül és elindítok egy alapos tesztprogramot.

Mirix, ébresztő! – hívom, miközben felvillan egy bejövő segélyhívás.
A holoképernyő már mutatja is, hogy egy gyönyörű kék bolygó van a rendszerben, és onnan jön az üzenet. Ránagyítok, és utasítom a számítógépet, hogy irányítsa oda az űrhajót. A képernyőn már látom, hogy egy aprócska űrhajó tart felfelé, majd egy robbanás, füst, és a kabin zuhanni kezd.

A Payns bolygón

Teljes sebességgel értük el a légkört, ahol brutális fékezéssel lassultunk, majd szálltunk le a roncs mellett. Apró, egyszemélyes űrhajó lehetett, de a becsapódást nem élte túl a pilóta. Mirix pókkal az oldalán a roncsokat válogatta, az én szemem egyből egy holttesten akadt meg. Odamentem, hátha találok nála valamit. Gyorsan lefotóztam és körbe holovideóztam mindent, majd elfordultam, elkapott a rosszullét.
– Nézd meg jobban, hátha találsz nála valamit! Ki tudja, miért lőtték le!?
– Pont ez az! Muszáj nekünk belekeveredni?  Nem bírom nézni! Mit csináljunk vele?
– Semmit, csak kutasd át!
– Rendben, már kutatom… – mondtam, és elkezdtem végignézni a ruháját. Te, ezen még csak űrhajós ruha sincs! Ez valami papi öltözék!
Ekkor jött a hívás a hajóból, hogy több rendőrségi sikló is felénk tart.
– Megvan a vezérlőegység,  inkább ne várjuk meg őket, gyerünk! –  mondja.
– Nem találtam semmit, csak egy rózsafüzér volt nála. – mondom. Azért zsebre vágom és futunk vissza a hajóra.

Egészen alacsonyan arrébb repülünk, egy erdő szélén szállunk le és bekapcsoljuk az álcázást, majd elővesszük a szerzeményeinket. Sikerül kiolvasni a számítógép adatait, de semmi hasznosat nem találunk. Csak a hajó bekapcsolása és indulási naplója van rajta.
Pók megvizsgálta a rózsafüzért is, majd üzent, hogy minden szem egy petabájtnyi adatot tartalmaz, a kereszt pedig kvantumszámítógép.  No, ez már érdekes! Rákötöttük a hajó központi számítógépére, próbálja meg kiolvasni az adatokat. A kvantumagy egyenlőre nem indul…
– Addig is nézzük vissza, honnan indult a pasi! – javasoltam.
– Nincs meg a pontos hely, a bolygón még épp hajnalodik. Itt egy nagyobb város, mellette nagy erdőség, hegyvidékes terület.
– Repüljünk a város mellé és töltsünk le egy helyi térképet! Addig nézzük, mire jutunk a rózsafüzérrel!

Az első szemet tanulmányozta, átvilágította és kiolvasta az adatbázis struktúrát. Az adatok töredékét sikerült csak dekódolni, a szövegfájlokat, de így is teljesen elmerültem azok böngészésében, amíg Mirix elnavigálta a hajót és rácsatlakozott a helyi hálóra. Én pedig kezdtem megvilágosodni.
– Figyelj! Amikor a von Anstettenek megjelentek és létrehozták a birodalmukat, a teljes földi internetet letörölték, és rengeteg könyvet is bezúztak. A madzsarok, akik a Pannonra utaztak, elvitték a saját adatbázisaikat, de az töredéke volt a teljes, addig felhalmozott tudásnak. Ez pedig itt egy teljes XXIII. századi adatbázis! Basszus, még a Katedrális is benne van! Az energiaháborúk, minden! Ezért minket is megölnek, ha megtalálják nálunk!!!

A kvantumszámítógépbe viszont nem sikerült életet lehelni, hiába próbálkoztunk, nem indult el.

– Idenézz, egy kolostor! Egy halott pap, egy rózsafüzér és egy kolostor! – ez nem lehet véletlen, biztosan onnan jött! Szerintem vigyük vissza nekik, biztosan hálásak lesznek, mi pedig megszabadulunk tőle!

A hegytetőn egy apátság  falait látjuk, gyalog indultunk felfelé. Közben elkezd havazni.
Az úton egy fura, mutánsokat ábrázoló szobor mellett haladunk el.

Mutánsok / Bartl Beáta rajza

A Szidrei Apátság

A kapuban egy szerzetes sietett elénk, aki nem akar beengedni: – nők nem léphetnek a kolostor falai közé! És ez meg micsoda? – mutat Mirixre.
– Ő Mirix a Rindou bolygóról. Én pedig Brigi vagyok és van egy klassz holovideónk amit szeretnék megmutatni a főapátnak – mondom.
– Az Űrtemplomos és a három Katica című filmet már láttuk, de itt egyébként se filmnézéssel töltjük a napjainkat!
– Ó, ez egészen más, nézze csak! Ezzel kivetítem a holót. – Sajnos néhány millió km-ről vettük fel, erősen nagyított a felvétel, de látszik, amint felrobban, és lezuhan egy űrhajó. Majd a roncsok és egy reverendát viselő holttest láthatók egészen közelről.
– Várjon, máris szólok Abbo Atyának!

Egy rejtett oldalajtón bemehetünk és fogad minket a főapát. Neki is levetítem, amit meg akartam mutatni.

– A mi jelentéktelen bolygónkra tévedve milyen gyorsan odaértek a szerencsétlen baleset helyszínére. – jegyezte meg.
– Oh, igen, reménykedtünk, hátha találunk túlélőket és tudunk nekik segíteni – ám mint kiderült, egyszemélyes űrhajó volt. Ránagyítok az arcára. Esetleg nem innen szállt fel? Ismerik őt? – kérdem.
– Nem közülünk való. Ellenben éjszaka betörtek hozzánk és ez alapján úgy tűnik, a tolvajnak nem sikerült elmenekülni. Esetleg találtak nála valamit?
– Egy rózsafüzért, amiben egy kvantum MI és a teljes XXIII. századi internet van lementve? – kérdezem.
Hallani lehetett, akkorát koppant az álla.
– Ezek szerint megtalálták? Önöknél van? Maguknál van? Talán a legjobb lesz, ha őrzik még egy ideig, amíg újra biztonságba tudjuk helyezni. Tudják, hogy a kolostorunk őrzi már évszázadok óta!?
– Hogyan lophatták el? És van valami sejtésük, hogy ki tette? Egyébként nem működik… De segíthetünk megtalálni, aki lelőtte.
– A pincében őriztük. Sztázisban, és egy harci robot őrizte a bejáratot. Ellenőriztük az éjszaka történteket: egy másodpercre lekapcsolt az áram és a védőpajzs. Hajnalban a robotot darabokban találtuk meg, de rálőtt a tolvajra, mert az energiatelepei félig le voltak merülve, ami azért komoly tűzerőt jelent.
– Gondolom valaki bentről kapcsolta ki az áramot és a pajzsot. Kinek volt hozzáférése?
– A biztosíték szekrény kulcsra van zárva, a kulcsok itt vannak az irodában.  Látom csodálkozik, de mi hagyománytisztelők vagyunk és a kulcs mindig működik. A pajzs újraindítására online adtak parancsot, ezt még vizsgáljuk, hogyan és ki tehette.

Végül még azt is elárulja, hogy a kvantumszámítógép működéséhez szinte abszolút nulla fok kell, ezért nem tudtuk bekapcsolni. – Gondolom itt maradnak éjszakára, a rendelkezésükre bocsátok egy szobát. Kicsit elgondolkodott, már indulni akartam, amikor intett, hogy várjak még. – Mivel a kolostor falai között mindenki gyanús, akár a segítségemre is lehetnének a nyomozásban – nézett rám.
– Örömmel állunk a rendelkezésére!
– Ha nem okoz gondot, a toronyban tudok egy szobát adni: remek a kilátás, és távol van a barátok lakrészétől, de sajnos gyalog kell felmenni a lépcsőn.
– Ó, köszönjük, tökéletesen megfelelő lesz! Indultunk, amikor visszafordultam és rámosolyogtam: még egy kérdést engedjen meg! Idefelé jövet mutánsokat ábrázoló szobor mellett vezetett az utunk, ez hogy lehetséges?
– Az a szobor több évezrede áll ott, amikor ezen a bolygón még mutánsok éltek. Ez a hegytető pedig már akkor is szent hely volt, amikor az első emberek ideérkeztek – de már csak romokat találtak.

A szobában kellemes meleg fogadott, amit a központi elektromos kazán által működtetett padlófűtés termelt. Kibújtunk a cipőinkből, az elektromos perzsa padlószőnyegen lévő otthonmester.hu feliraton ugráltam néhányat, olyan kellemes volt! Majd egy forró zuhany után a konyhát keresésére indulok.

– Eljő a végítélet! Bűnösök az emberek és a mutánsok! Bűnös a császár és a lányai! Lesújt az Úr haragja, és eljő a halottak ideje, hogy megítéltessenek és elpusztítsa azokat, akik a Földet pusztítják! – toppant elénk egy idős szerzetes. Óvakodjatok az Antikrisztustól! – súgja a fülembe.
Szinte futva megyek tovább…

– Az egész kolostorban nincs Háló! Nincs celluláris! Semmi! – panaszkodok a szakácsnak.
– A könyvtárban van. Itt nem ültetünk chipet a fejünkbe; meditálunk, imádkozunk, dolgozunk és tanítunk – ebben a sorrendben, és nem foglalkozunk mások magánéletével, valamint a sajátunkat sem teregetjük ki.
– És mi ez az Űrtemplomos és három Katica film, amit a kapuőr említett?
– Ó, azt a megjelenése után egyből betiltotta a birodalmii cenzori hivatal. Katonák által feltüzelt mutánsok támadnak templomos lovag vezette békés zarándokokra, majd jön három Katica – akik ugyebár a harcos nővérek csúcstechnológiáját képviselik -, a másik oldalon pedig két praetorianus, az ő összecsapásuk igencsak látványos, akciódús és folyik a piros, kék és fekete vér minden mennyiségben. Közben a templomos összejön két Katicával. Az egyik praetorianus meghal, a másikat pedig a harmadik Katica megmenti, és igaz szerelem szövődik közöttük, aztán szex minden mennyiségben (közben keresztet vet). A film végén pedig együtt indulnak megölni a császárt. A néző választhat szereplőt és a filmet az ő szemszögéből éli át teljes valóságban.

Mirixet a szakács gondjaira bízom, szerezzen magának ebédet. A könyvtár nyitva, belépek: – jé, könyvek!  Felveszek hármat a földről és visszateszem a helyükre – vagyis ahol luk van a polcon. Körülnézek, könyvtáros sehol, de itt tényleg rá tudok csatlakozni a Hálóra. Leülök egy igazi fa asztalhoz, fűtött párnára – micsoda kényelem! Írok haza levelet, aztán Niamannak is, majd ránézek a helyi hírekre… miközben alulról padlófűtés sugározza a kellemes meleget.
Ekkor hallom meg a kiabálást. Kinézek, a hangok alapján megtalálták a könyvtáros hulláját. Mindenkit azonnal a kápolnába hívnak. Hátul ülünk le, kellemes meleg jön alulról, a padfűtés itt is az otthonmester tökéletes munkája.

Abbo főapát foglalta össze az eddig történteket a szerzeteseknek (félig latinul, amiből egy kukkot se értettem). Közölte, hogy senki sem hagyhatja el a kolostort, és hogy értesítette őszentségét, aki egy templomost küld az eset kivizsgálására.
A végén intett nekünk, hogy kövessük. A könyvtár felé vettük az irányt.
– Jó lenne még a templomos lovag érkezése előtt megtalálni az elkövetőt és pontot tenni az ügy végére. Egy ajtóra mutatott: itt van a holttest, nem nyúltunk hozzá, maguk se tegyék. Ez jelenleg egy üres, használaton kívüli szoba. Belépve hideg fogadott, szerintem még hűtötték is a helységet (pedig a falon egy disegn-os infrapanel várta, hogy bekapcsolják). A kamerámmal ráközelítettem a holttestre, mindent alaposan körbe videóztam.  Majd szövet üt valami a fejembe.
– Jöjjön Abbé uram! Kérdeznék valamit!
A könyvtárban mutatom, hogy itt három könyv hevert a földön, amikor beléptem és most sokkal alaposabban nézek körül.
– Itt van a titkos szoba, ahol az MI program és adatbázis másolatát őrizzük. – mutat a falra, ahol ránézésre egy infrapanel látható. Ide csak ketten léphetünk be: én és a könyvtáros.
– Nézze, véres az asztal sarka! – veszem észre. Valaki be akart törni és a könyvtáros észrevehette. Dulakodtak és nekiesett az asztalnak. Innen csak átvitték a másik szobába, hogy elrejtsék. Valakinek nagyon kell az az öntudatra ébredt program és adatbázis! Egyébként ki találta meg a könyvtárost?
– Ferenc testvér. Mint kiderült, ott tárolták a whiskyt és a tarbonítót. Ez utóbbi egy helyi növény párlata. Az urak szerettek volna inni egy kis töményet az eddigi ijedtségre – amit aztán egy sokkal nagyobb tetézett.

– Az öreg teljesen begőzölt – szólít meg egy fiatal szerzetes. Az előző főapátra gondolok, találkozhattatok vele, a folyosón bolyong, mint egy kísértet. De vannak követői, itt a kolostorban is. Ő mindenki ellen van, tűzzel akarja megtisztítani a világot és siettetni Krisztus urunk második eljövetelét. Megtérítették a de Payns programot, és a Földre akarták csempészni, hogy ott átvegye a hatalmat és elpusztítsa a Pápa programját. Utána pedig keresztes háborút indítana a császár ellen.
– És kik az öreg követői?
– Nézze meg a ruháját… azzal otthagyott.

Ezek szerint a kolostoron belül egy külön fanatikus csoport alakult: akik vissza akarják vinni az MI-t a Földre és ott bekapcsolni, hogy megerősödve az MI-k átvegyék a hatalmat előbb a földön majd az egész galaxisban, a császári családot pedig kinyírni. – számolok be Mirixnek a történtekről. Meg kell keresnünk a zakkant öreget, és utána mindenkit ellenőrizni a ruhája alapján!

De erre már nem maradt időnk, mert megérkezett a templomos és kilenc katona.
Mindenkit egy nagy terembe terelnek be, ahol a templomos foglalja el a fő helyet kényelmes fűtött párnára ülve.

– Mit keres egy nőszemély és egy korcs idegen a kolostorban? Ők szabadították ránk a gonoszt! Összejátszottak a tolvajjal, az ördöggel cimboráltak, ellopták a Szent rózsafüzért! Majd meggyilkolták Berengár apátot!
Zárják őket sötét cellába, étlen és szomjan! Tartsanak bűnbánatot, mert holnap máglyán fogjuk elégetni őket!

Egy szerzetesi szobába zártak minket, ahol egy ágy, asztal, szék és szekrény alkotta a berendezést. Az ágyon kispárna és egy pléd volt, azt magam köré csavartam, majd beszélgetni akartam Mirixel, hogyan szabadulhatnánk ki innen? Ő viszont csak annyit mondott, hogy feküdjünk egymás mellé, szűken elférünk és aludjunk. Nem értettem, hogyan tudnánk aludni, amikor reggel el akar égetni az az őrült inkvizítor?
De amint mellé feküdtem, megfogta a kezem és azt suttogta, hogy engedjem el magam, csukjam be a szemem, üresítsem ki az elmém, a világűr végtelenjét lássam magam előtt….
– Hello csajszi, ugye hallasz? – hallottam a hangját, de ez már a fejemben szólt! Összerándultam – csitt! nehogy sikíts! Amit gondolsz azt én is hallom, amíg így összekapcsolódunk. Amikor a templomos kiadta a parancsot az elfogásunkra, kiküldtem pár nanot az űrhajóhoz, hogy kérjen segítséget. Pók hamarosan ideér, és megszökünk! Rendben?
– Rendben! Miért nem mondtad eddig, hogy ilyet is tudsz?
– Mert titok és eddig nem volt rá szükség. De látod, nem a lényegre koncentrálsz! Beszélgessünk egy kicsit az életről. Fura nálatok a vallások közötti rivalizálás, hogy mindegyik csak nyomokban tartalmazza az igazságot. A létezés nem ér véget a halállal, a lelkek a hetedik és nyolcadik dimenzióba kerülnek. Amikor eljön az idejük, akkor újjászülethetnek, igaza van a hinduizmusnak, minden cselekedetünk hatással van a következő életünkre.  De őket sem értem, ha ezt tudják, akkor miért él még mindig a kasztrendszer, amit a Bharaton is megtapasztaltunk? Miért nem segítenek a szegényeken?  Meditáljunk, kérjük a Teremtő Végtelen Intelligencia segítségét! Végtelen energiája áthatja az egész univerzumot, bízzunk, hogy most is segíteni fog!
– És honnan tudod mindezt ilyen biztosan?
– Mert jártunk ott, sőt, már Te is jártál ott! Amikor az űrhajóval ugrunk, akkor egy másodpercre ebbe a hetedik-nyolcadik dimenzióba megyünk át. Kinézhetünk az ablakon, eddig azért se mutattam, mert az első alkalmakkor általában mindenki elszédül, esetleg elájul. De legközelebb  meglátod: ott egészen más fizikai törvények vannak. Elvileg az időutazás is lehetséges, csak meg kell keresni az időszálat (amit a Katedrális evolvensnek nevez), és rácsatlakozni. Ez nekünk nem jött még össze, mert másfél másodperc ottlét után elkezd szétesni minden, ami anyag: az űrhajó, a testünk, és meghalunk. Ezért vannak nálunk egy másodperces ugrások. De az időutazást nem is bánom, abból csak zűr lenne. Az időszál viszont gyönyörű: egy pillanatig láthatod az egész univerzum múltját, jelenét és jövőjét… Most pedig érezd a mindent átható energiát! Az valójában a hatodik dimenzióból származik, az színtiszta energia. Minden ugráskor onnan merítünk a hipertér generátorral, így elméletben végtelen ugrásra van lehetőségünk. Érzed? Érzed, ahogy áthat, átjárja a szellemed? Ez gyógyító energia is, a reikisek, a gyógyítóink innen merítenek! Feltölthetjük a szervezetünket, a chí-t, ahogy nálatok a kínaiak mondják.

Egy óra múlva felkeltem, odamentem az ajtóhoz és dörömböltem az őrnek. Álmosan riadhatott fel, majd beszólt:- Mit akarsz, Te boszi?
– Pisilnem kell és szomjas vagyok!

Néhány perc múlva nyílik az ajtó, egy lábost nyújt befelé az őr.
– Ez meg minek? – kérdezem.
– Ezt találtam! Pisiljetek ebbe! – röhög közben… Ekkor kapja meg a 100.000 V-ot mikro:testőrtől, amitől szépen, rángatózva elterül.  Feltartom a két kezét, a robotom egy hajszálvékony, de nagyon erős fonallal körbetekeri, ez tartósabb, mint egy bilincs. Elveszem a fegyverét és a kulcsot, kívülről rázárom az ajtót majd óvatosan elindulunk a sötét folyosón.
– Hová megyünk? – kérdeztem súgva.
– A főapát irodájába, ott vannak a kulcsok! Majd ahhoz az oldalajtóhoz, ahol bejöttünk! – súgta Mirix.
– Ne menjünk inkább egyből a kapuhoz?
– Jó, rendben! Ez tényleg jobb ötlet! Futottunk az oldalkapuhoz, amikor nagy dördülés hallatszott a főkapu felől és mindenütt megszólalt a riasztó.

– Állj! – hallottuk hátulról. Mivel teljes erőből futottunk, ez nem ment azonnal, hanem ekkor előttünk egy keresztfolyosóról kibukkant Pók, és egy lövést adott le a templomosokra. Erőtér védte őket, hatalmasat villant, azt hittem, megvakulok, majd lezuhant a mennyezet, gondolom ez is Pók műve lehetett. Futottunk tovább, de néhány másodperc múlva más lövések jöttek hátulról. Pók rohangált mint pók a falon, láttam egy lövés leviszi az egyik lábát. Záporoztak a kövek, a vakolat és a por: botorkáltam, pók elbújt vagy elszelelt. A két katona utolért minket, megragadtak és kituszkoltak az udvarra.

– Íme a bűnösök! Akik megszentségtelenítik Isten házát! Betörők, tolvajok és gyilkosok! A Szent Hermafrodita haragja sújtson le rátok! Az eretnek boszorkány és társa büntetése plazmamáglyán való elégetés! Az ítéletet azonnal végrehajtjuk!
Tizenötmillió fok, nem fog fájni, egy pillanat alatt csak hamu marad belőletek!
Sikítottam, üvöltöttem, szidtam őket, könyörögtem, hogy engedjenek el – mindezt felváltva és egyszerre is.
– Maga őrült, ártatlanok vagyunk! Mi visszahoztuk a rózsafüzért!
– Kötözzétek őket a máglyára!

*                                *                                *

Hirtelen előbukkannak a purhabszóró gépek az indulójukat énekelve, és erős purhab sugárral lövik a templomosokat, akik abban a pillanatban felvonják a pajzsukat és előkapják a fegyvereiket. De mire lőhetnének, már repülnek is hátrafelé és becsapódnak a kolostor vastag falába, majd teljesen beborítja őket a purhab. A kisebb gépek a plazmamáglyát oltották el és egy poliurea falat vontak a templomosok elé. Néhány lövést kibírt, még az ő szuperfegyvereikkel szemben is.

Purhabszórógép induló

Ha elindul a csatába a purhab szóró gépsereg,
Bámulja az ellenség és vidáman integet.
Odafenn a Jóisten is megáll és nevet,
Bekészíti zsebéből a pótalkatrészeket.

Dobban a föld szíve, ébred a gép,
új utat érez a lába, ha lép.
Majd amikor becsapódik a plazma lövedék,
vérét adja a hős purhab szóró gép!

Eddig minden csata nagy bukás
minden lövés csak pukkanás –
de hajt minket a kompresszor,
a fegyverünk egy processzor.

Gördül a kerék, locsolnak a pumpák,
így oltsuk el a plazmamáglyát!
Pumpánk az égre, tömlők előre,
célozd az ellent,  spricceld a lézert,
hej!

Elektromos, hidraulikus és pneumatikus purhabszóró gépek előre!

Aki előtt a templomos ha meg áll,
a purhabszóró kitöri a nyakát,
mert a purhabszóró osztja a halált
és spricceli szanaszét a poliuretánt!

Fegyver a kézben, az ajkon a dal,
nem marad így el a nagy diadal!
Pumpánk az égre, tömlők előre,
célozd az ellent,  spricceld a lézert,
hej!

– Visszavonulás! Két gép felkapott minket és teljes sebességgel gurultunk vissza az űrhajójukba. Útközben visszafelé még két poliuretán falat emeltek, és beterítették a lovagokat purhabbal, hogy lelassítsák üldözőinket. A purhab a forró lézer találatok hatására sűrű füsttel égett, aminek csak örültünk, mert üldözőink nem látták, hogy merre menekülünk. Beszállva az űrhajóba már emelkedtünk is felfelé, közben MIrix is hívta az űrhajóját.
– Hálásan köszönjük, hogy megmentettetek! De nekünk a saját űrhajónkban kellene lenni azonban űrruha nélkül nem tudunk átszállni!

Miután ezt a problémát is megoldottuk, úgy éreztem, még nem értek véget itteni kötelezettségeink.

– Vissza kellene mennünk, még találtuk meg, hogy ki segített a tolvajnak és ki ölte meg a könyvtárost. Bár valószínűleg a kettő ugyanaz a személy, és a könyvtáros halála inkább baleset volt, mint szándékos emberölés. – mondom.
– Ennyire ne kísértsd a sorsot! A könyvtáros halálát szerencsétlen balesetnek is felfoghatjuk: mikor észrevette a betörőt és számonkérte, az hátralökte, Berengár atya pedig nekiesett az asztal sarkának és betört a koponyája. A betörő megijedt és átvitte a hullát a másik szobába, majd feltörölte a vért. Ha megtalálnánk a véres ruhadarabot, akkor bizonyíthatnánk a tettet, azonban a tűzben minden elégett… Sőt, egész biztosan ő volt az is, aki éjszaka egy pillanatra lekapcsolta az erőteret, hogy a tolvaj el tudja lopni a rózsafüzért. Apropó, ha már itt tartok: mit csináljunk a rózsafüzérrel? Nézd, az apátság még mindig ég… Oda így nem küldhetjük vissza.
– Jó alaposan rejtsd el, nehogy megtalálják nálunk!
– Látod, minden jutalomhoz erőfeszítés árán vezet az út. Az univerzumban minden mindennel összefügg. Segítettünk a gépeken, és most ők segítettek nekünk. A Föld számára pedig még nem jött el a pusztulás ideje. – állapította meg útitársam.
Most pedig induljunk tovább, a császár már vár!

2020. február

 

Értékeld az oldalt!