Démonok és a halálistenek harca

1. fejezet

Fáradt mozdulatokkal kerékpározott haza a városi kórházból egy vékony alkatú ápolónő, akit Linnek  hívtak. Barna, egyenes és hosszú haját magas lófarokba kötve viselte.

Barna szemei fáradtan csillogtak a szemüvege mögött a lemenő nap fényében. Alacsony termete és kis  mellei miatt sokan nézték őt tinédzsernek, de valójában már azon a koron régen túl volt. Elég sokan  csúfolták őt a fiatalos kinézete miatt. Viszont a csúfolódói csakis nőkből álltak, ebből tudta, pusztán  irigységből piszkálják őt, így nem foglalkozott velük. Mindig is hálát adott az égnek a fiatalos kinézetéért,  már csak azért is, mert sosem akart felnőni, örökké gyerek szeretett volna maradni. Teljesen elégedettnek  érezte magát a munkájában, baráti köreiben és a magánéletében, kivéve egy dologban, a szeremben.
Meglehetősen szerencsétlen volt a szerelem terén.Azoknál a pasiknál, akikbe beleesett, semmi esélye se  lehetett, mert vagy foglaltak voltak, vagy éppen nagyon bunkón és nagyképűen viselkedtek.

Szia, pici lányom!

Köszöntötte boldogan Lint az édesapja, akit Kennek hívtak. Az idős férfi igen magas volt és termetes  alkatú. Lapockáig érő, egyenes és hófehér haját alacsony copfban viselte, és hosszú szakálla a mellkasáig  ért le. Melegséget és nyugalmat árasztó barna szemeivel belenézett a lánya kimerült tekintetébe. Lin  szívét azonnal átjárta az apja megnyugtató pillantása, ettől mindig azt érezte, hogy mellette biztonságban  lehet.

Hogy telt a napod?

A bátyádék, hogy vannak, és mikor jönnek át hozzánk?

Fárasztó volt, mint mindig. Az idegsebészeten sosincs nyugis napja az embernek, apucim felelte
mosolyogva Lin, miközben levette a kinti papucsát.

Rokuval nem találkoztam, valami konzultáción vett részt. Sara meg a műtőben töltötte az egész napot, így  nem tudom, mi van velük, és pontosan mikor is jönnek át hozzánk.A vacsi sült lazac és párolt rizs, a  desszert meg túrós gofri lesz lépett be a nappaliba.

Ja, Ri itt alszik, mert Sorá elutazott egy konferenciára.

Hmm, de jó itt valakinek ölelte és puszilta meg a lányát Ken.

Teljesen elkényezteted apucit nevette el magát lágyan.

O, majdnem elfelejtettem! – kapott a fejéhez.

Édesanyád hamarosan látogatást tesz nálunk, és hoz majd magával valakit.

Lin gyorsan nekifogott a vacsora elkészítésének, jó sokat főzött, hogy mindenkinek elegendő jusson belőle. Pont akkor érkeztek meg az anyukáék, miután végzett a terítéssel az ebédlőben. Gondosan előkészített mindent, ugyanis az édesanyja mindig, ellentmondást nem tűrve, megkritizálta őt, sőt, még a testvérét is, ha valami nem tetszett neki. Az édesapja mindig mindennel elégedett volt, akármit is tettek a bátyjával, viszont ha hibáztak, akkor azt egyenesen, viszont őszintén és kedvesen megmondta. Nagyon jól kijöttek az apjukkal Linék, ezért is maradtak vele, miután elvált az anyukájuktól, de ez már lassan húsz éve történt.

Icipici aranyló bogaram – lépett be az ebédlőbe Ken.

Akkor szoktál ennyire becézgetni fordult apjával szembe Lin amikor valami olyan történt, történik vagy
történni fog, ami nekem nem kedvező sóhajtott egy nagyot.
Halljuk, ne kímélj!

Hát… nyögte Ken, miközben a fejét vakargatta.
Izé… Hű… Szóval az van, hogy az anyád az új pasiját is magával hozta, aki… aki a te kék szemű
herceged bökte ki nehezen, mire az előtte álló Lin azonnal leült döbbenetében az egyik székre.

Mi-micsoda? – emelte az egyik kezét a homlokához.
Nyugodj meg! – ugrott oda a széken ülőhöz Ken, majd szorosan átölelte őt.
Nem kell őket fogadnod. Majd azt mondom, hogy el kellett menned, jó?
Anya tisztában van vele, hogy az a pasas jóval fiatalabb nála?
Nem!
Az a pasas tisztában van azzal, hogy az anyám jóval idősebb nála? – fogta már két kézzel a fejét Lin.
Ez nem lehet!
Hitetlenkedett, miközben a haragja és az elkeseredettsége kezdett rajta eluralkodni.
A saját anyám azzal a férfivel jött össze, akibe már lassan két éve belezúgtam, mint vak ló a szakadékba!
Nem – rázta fejét.
Ez csak egy rossz álom!
Mindjárt fel fogok ébredni!
Ilyen csak velem történhet meg! – dunnyogta, ezalatt a csengő megszólalt.
Ez Ri lesz. Megyek, ajtót nyitok. Így is, úgy is szembesülnöm kell a ténnyel vett egy mély levegőt Lin, majd kiment az ebédlőből. Amint kilépett a nappaliba, azonnal meglátta az édesanyját és azt az embert, aki álmai hercege, legalábbis pár perccel ezelőttig az volt.A férfi, ezüst hajtincsei árnyékában, azonnal ráemelte gyönyörű, igéző kék szemeit, amint megjelent a nappaliban.Az édesanyjának fekete, göndör, vállig érő haja és zöld szemei voltak, őt Himének hívták.

Elnézést!
Mindjárt foglalkozok veletek is, csak ajtót nyitok Rinek sietett az ajtóhoz, majd kinyitotta azt.
Szia! – ugrott Lin a vendége nyakába vigaszt keresve.
Á, hát ideértek – szólalt meg alig halhatóan és kellemes hangon a jövevény, akit Rajinnek hívtak. Haja majdnem olyan ezüstszínű, mint Lin ex-álmai hercegének, csak valamivel sötétebb árnyalatú volt.
Meglehetősen magas, vékony testalkattal rendelkezett. Kifejezetten jóképű, a tetejében az igézően csillogó, sötétszürke szemei is fokozták a látványt. Bunkó természete miatt igen sokan utálták őt, kivéve a barátai, akikkel mindig kedvesen bánt.

Bocsáss meg nekem, amiért nem szóltam neked erről, nem akartam fájdalmat okozni – viszonozta az ölelést Rajin.
Ígérem, gondoskodni fogok arról, hogy ne érezd magad rosszul.
Köszönöm!

Gyere be! – bontakozott ki a másik ölelő karjaiból Lin, azután mind a ketten bementek a nappaliba.
Amúgy… Szia, anya, örülök, hogy itt vagy – mondta színlelt jókedvvel, miközben, adott egy puszit az
anyukájának.

Mi újság veled?

Képzeld, kislányom, megtaláltam álmaim pasiját! – jelentette be boldogan Siko.

Jó estét kívánok, Ruken vagyok – mutatkozott be a férfi érzelemmentes hangon, ezalatt Lin szíve még jobban összetört, amiért nem ismerte meg őt, pedig egy helyen dolgoztak.
Örvendek a találkozásnak!
Lin vagyok, én is örvendek a találkozásnak – mutatkozott be komor hangon.
Valami baj van, kislányom? – kérdezte Siko.
Semmi baja, csupáncsak fáradt – lépett a nappaliba Ken.
Rajin, örülök, hogy látlak – ráztak kezet egymással.
Mi a helyzet, vége a műszaknak?
Hála az égnek! – fogta a fejét Rajin, és lehuppant a kanapéra.
Teljesen készen vagyok.
Egy baleseti sebésznek bizony nem könnyű.
Bocsánat! – nevette el magát kedvesen Ken.
Egy profi baleseti sebésznek!
Hát igen! – bólogatott Lin.
Ri a legjobb, és bizony a legjobbnak jár a legjobb whisky is! – sietett ki a konyhába, azután nem sokkal később, egy pohár whiskyivel a kezében, visszajött.
Tessék drágám – adta oda az italt a barátjának, aki gondolkodás nélkül meghúzta a poharat.
Na akkor, mindenki az asztalhoz! – rikkantotta el magát Ken.
Kész csoda, kislányom, hogy ez az alak veled és az apáddal ilyen kedves – magyarázta Siko.
Még Rukennel is nagyon bunkón viselkedik, pedig ő a főnöke – mondta hangosan, hogy mindenki hallja.
Képzeld, a múltkor lekiabált, mert két percet késtem a vérrel.

Légy olyan kedves, és ne szidd a barátomat, legfőképpen meg ne a jelenlétemben tedd ezt! – sziszegte mérgesen Lin.
A késésedet illetően, teljesen igaza volt. A haldokló beteg nem hogy két percet nem vár, de még egy
másodpercet sem! – darálta szigorúan.

Ezt neked nővérként nagyon is tudni kellene, nem úgy, mint nekem, aki csak egy hülye ápolónőcske!
Ez nem igaz, kicsikém! – jelentette ki határozottan Rajin.
Itt az anyád a hülye és a jelen lévő főnököm, aki állandóan az idegeimre megy! – vágta be nyersen és bunkón, ahogyan azt mindig is szokta, főleg akkor, ha valakit nagyon nem kedvel.

Senki sem bánthat, Lin, azt én nem engedem! – ült le az asztalhoz Rajin, ezalatt gyilkos pillantásokat vetett a főnökére és Sikóra.
Vigyázzon, nagyon közel áll ahhoz, hogy kirúgjam! – fenyegetőzött nyugodt hangon Ruken, de legbelül majd szétvetette a düh.
Csak tessék!
Bár egy olyat elküldeni, mint amilyen én vagyok, meglehetősen meggondolatlanság volna – ütötte tovább a vasat Rajin.
Kuro gondolkodás nélkül rám tenné a kezét – húzta gonosz mosolyra az ajkait.
Hé, te!
Sora nem lesz féltékeny? – vágta be bolondozva Lin, miközben komoly arcot vágott.
Hidd el, nem tanácsos őt féltékennyé tenned – tette csípőre a kezeit, ezután Ken nagy kacagásban tört ki.
Hahaha!
Nagyon vicces vagy – morogta az orra alatt Rajin.
Félretéve a viccet, Ri, kérlek, ne folytasd ezt a vitát, már így is elmérgesedett a dolog. Anya fordult oda az anyjához te is fejezd ezt be, mert nem akarom, hogy apa bosszús legyen. Már éppen elég, hogy Ri és én azok vagyunk ült le Rajin és az édesapja közé.

Meglehetősen nehéz és fárasztó napon vagyunk túl.
A vacsora nyugodt körülmények között telt el, még Rajin is visszafogta magát. Éppen a barátnőjéről mesélt Ken, amikor megszólalt a csengő. Lin ment ajtót nyitni. A vendégek, Jiroko és a sógornője, azaz Sara, voltak azok. Jiroko kiköpött apja volt. A szakállas férfi a barna haját lófarokba kötve viselte, viszont a fejének a többi része pedig kopaszra lett leborotválva, tisztára olyan volt, mint valami kemény gengszter. A vörös, tépett és vállig érő hajú nő hihetetlenül szép volt. Sara démonian vörös szemei vidáman csillogtak, melyeket még egzotikusabbá tett a csoki barna bőre.

Bátyó! – ugrott Jiroko karjaiba Lin.
Úgy örülök, hogy itt vagy!
Szia, Sara! – ugrott a nő nyakába, miután a bátyját körbepuszilgatta.
Gyertek!

Mindenki az ebédlőben van – vezette beljebb a váratlan vendégeket.
Apuci, nézd, kik jöttek! – léptek be az ebédlőbe.
Fiam, de örülök nektek! – köszöntötte a fiát és a menyét Kenma.
O, itt van édesanyád is.
Sziasztok!
De jó újra itthon lenni – ölelte meg az édesapját Roku, utána az édesanyát is üdvözölte.
Nahát, Ri, te csirkefogó, hogy kerülsz ide?
Csak nem kidobott Sora? – bolondozott.
Hehehe! – állt fel Rajin az asztaltól.
Nagyon vicces – ráztak kezet látványosan.
Szia, Sara! – puszilták meg egymást a nővel, miközben szorosan átölelték egymást.
Sora egy két napos nőgyógyászati és szülészeti konferencián vesz részt, azért vagyok itt – darálta.
Hogy vannak az unokáim, Sara? – puszilta meg Sarát Seko.
Ó, nagyon jól! – csiripelte dallamos hangon Sara.
A kisebbik fiam nem olyan régen első lett kendóból, és a nagyobbik fiam hamarosan fekete öves lesz kungfuból, pedig csak kilenc éves – dicsekedett büszkén.
Mi helyzet veled?
Képzeljétek!
Összejöttem Rukennel! – újságolta vidáman.
Sara és Joku a sarokban ülő Rukenre nézett, akit csak most vettek észre. Mindketten döbbenten rámeredtek, egy szót sem tudtak kinyögni.
Jól van, tudom, hogy idősebb vagyok nála, de a kor nem számít – hadarta.
Te mióta jársz a főnökkel, muter? – bukott ki a kérdés Jokuból.
Tegnap jöttünk össze.
Aha!
Ez állati – fogta a fejét Joku.
Lin, szeretnék veled majd néhány szót váltani fordult oda, csípőre tett kezekkel, a nem túl rózsás kedvű húgához, ezalatt arra gondolt, biztosan nagyon szenvedhet. Jól tudta, mennyire szerelmes Lin az édesanyjuk jelenlegi párjába. Alig várta, hogy kettesben lehessenek.
Mi a szitu, fater?

Megvagyok, fiam – intett egyet Ken.
Mi volt azon a gerincsebészeti konzultáción?
Igazából semmire sem jutottunk – csóválta a fejét csalódottan.
Hát nekem sem megy olyan jól minden folyatta lehangoló hangon Sara.
A minap szóváltásba kerültem az egyik agysebész kollégámmal. Emiatt meglehetősen nehéz dolgom lesz mostanság.Az a nőci elég befolyásos, mert az apja a helyi agysebészeti kamara vezetője – dunnyogta karba tett kézzel.

Nyugi, nem csak neked van ilyen problémád sóhajtott egy nagyot Ken.
Ha leszavaznak a neurológiai intézetben, mint igazgató helyettes, és Suki foglalja el a helyemet, akkor végleg odaát maradok.Az az alak így is sok gondot okozott már nekem.

Ha apát leszavazzák, vele tartok – súgta halkan Lin.

Ott hagyom a kórházat.

Na ne! – fakadt ki Rajin.

Nem, azt nem hagyom!

Ha Sora tudomást szerez erről, fix, hogy kivégez! – fenyegetőzött kétségbeesésében.

Figyelj csak, húgi nézett a mellette álló Linre Joku.

Ezt most azonnal át kell beszélnünk!

Ne haragudjatok, de ez nem várhat nézett mindenkire.A testvérek kimentek a kertbe, ahol leültek az egyik fa tövébe.
Tudom, min mész keresztül fogott bele.
Én is sok hülye helyzetbe kerültem már bele. Nem akarom, hogy elhagyj minket, Sarát, Sorát, Rajint és engem sem. Szükségünk van rád, Lin. Te is tudod nagyon jól, hogy azt az alakot simán ki tudod kerülni, kivéve akkor, ha a sarkadban lohol, ami kizárt dolog.Azt a hülye Haratét is képes voltál kiheverni, pedig még vele együtt is voltál. És azzal a majommal meg nem töltöttél el még egy percet sem. Most sokkal könnyebb helyzetben vagy! Meglátod, őt jóval hamarabb ki fogod heverni.

Teljesen igazad van, Jiro – mosolyodott el Lin.

Köszi! – ölelték meg egymást.

Tényleg!

Mi van a titkos hódolóddal?

Még mindig bombáz téged a szerelmetes üzeneteivel meg az egyéb hülyeségeivel?

Már egy éve, hogy ez megy.

Ja, de nem is izgat vonta meg a vállát Lin.

És ha fel is bukkan, ráadásul nem is fog tetszeni, egyszerűen kiiktatom. Nyugi, nem ölöm meg tette hozzá még gyorsan.
Menjünk be! – állt fel.Amikor beléptek a házba a testvérek, az apjukat, Rajint és Sorát pillantották meg,  akik valamin vagy inkább valakin elmélyülten sutyorogtak.

Hé!

Mit ez a sutyorogtok? – kérdezte vigyorogva Joku.

Sora, neked nem egy konferencián kellene lenned?

A konferenciát lerövidítették, így sokkal hamarabb végeztem magyarázta Sora, aki hosszú, derékig érő, egyenes és szőke haját magas lófarokban viselte, pont úgy, ahogyan Lin is. Egy férfihoz képest meglehetősen nőies kinézettel rendelkezett.Alkata vékony és valamivel alacsonyabb volt a párjánál. Zöld szemei sajnálkozóan néztek az előtte álló nőre.

Jaj, kicsikém, hallottam, mi történt fogta a fejét, majd gyorsan magához ölelte a bánatos lelkű Lint.

Ha akarod, kikészítem azt a pasast.

Nem teszi ki az ablakba azt, amit tőlem kap! – heveskedett.

Ne!

Kérlek, ne csinálj semmit! – kérlelte szomorú hangon Lin.

Rendben.

Hol van Sara?

Az ebédlőben tartja a frontot mormogta felfújt fejjel és összeszűkült szemekkel Ken. Ez az egész lehetetlen helyzet nagyon idegesítette, a tetejében az ex-felesége viselkedésétől is a falra tudott volna mászni. Mindnyájan visszamentek az ebédlőbe, ahol Sara unott képpel magyarázott valamit Rukénnak.
Na, szépen összegyűltünk, gyerekek! – huppant le a helyére.
Szia, Sora! – ugrott a barátja nyakába Sara.
Nahát!
Hogy kerül ide a főnök? – kérdezte cinikusan Sora, ezalatt mindenki leült az asztalhoz.
Áh, szóval igazak a pletykák – kapott a fejéhez látványosan.
Hát, csak gratulálni tudok ehhez leplezte dühét. Milyen undorítóak, gondolta magában Sora.
Sara, dögös vagy, mint mindig! – dicsérte meg az előtte ülőt.
Hé, Lin!
Nem gond, ha ma én is itt alszok?
Hát persze, hogy nem! – legyintett egyet.
Na jó, hogy mi se maradjunk ki a buliból, itt alszunk! – kiabálta be Sara.

A porontyok úgyis anyukámnál alszanak!

Dehogyisnem… van!

Jiróval a ma esti ungabunga elmarad – tódította be Sora.

Szerintem itt neked van hiányod, Sora szűkültek össze Sara szemei.

Hmm, el tudom képzelni, miken fantáziálgathatsz most.

Tévedés!

Ri szokott fantáziálgatni rólam jelentette ki büszkén, erre Rajin elvörösödött, majd páran elnevették magukat.

Hát nem édes, amikor így elpirul?

Hé, ez a pia miatt van, Sora! – hazudta Rajin.

Fáradt vagyok, megyek letusolni – állt fel a székből, majd morcosan távozott.

Sora, mire vársz?

Gyere már! – szólt oda a párjának, aki nyomban szaladt is utána.

A többiek is távoztak, valamilyen ürüggyel, rövidesen, nem akartak több időt eltölteni a friss szerelmesek társaságában. Végül Ken maradt Sikóékkal, de nem sokáig, mert megérkezett az egyik barátja, akivel elmentek valahova szórakozni.

Ruken nagyon meglepődött a Siha családnál töltött vacsora alatt történteken. Soha nem hitte volna, hogy Rajin és Sora melegek, ráadásul még ők egy párt is alkotnak. Legfőképpen meg azt nem tudta, hogy milyen jóban vannak egymással Lin, Sora, Rajin, Sara és Joku, sosem látta őket együtt társalogni a kórházban, sőt, meglehetősen távolságtartóan viselkedtek egymással szemben.Amit még nagyon meglepő dolognak tartott, az a mindig utálatos természetű Rajin barátságos magatartása, nem gondolta volna róla, hogy van egy ilyen oldala is. Ha Kenmát is felvenné a kórházába, akkor az egész Siha család neki dolgozna, futott végig az agyán. Mivel az idegsebészeten minden hely be volt töltve, így nem tudott oda több embert felvenni, felesleges lett volna. Viszont tisztában volt azzal, hogy a Sihak kiváló orvosok voltak, kivéve Lint. Mivel szerette, ha profi orvosok veszik körül és dolgoznak a kórházában, így elkezdett azon gondolkozni, hogy hogyan is távolíthatná el a kevésbé profi osztályvezető idegsebészét.
Mindenképpen magának akarta Kenmát, akit nem csak orvosként szeretett volna megkaparintani, hanem barátként is. Jokuval és Sarával szerencsére összebarátkozott, így velük már nem akadt gondja. Nagyon nagy terveket szövögetett a Siha családdal.

Másnap Jokuék kómás fejjel álltak munkába, ugyanis szinte az egész éjszakát átbeszélgették. Egyikőjüket sem hagyta nyugodni a legutóbb történtek. Szerencsére minden úgy haladt a nap folyamán, ahogyan mindig is szokott. Lin nagyon ügyelt arra, hogy elkerülje a Rukennel való találkozást, ami jól is ment neki, amíg le nem hívták őt a nőgyógyászati és szülészeti osztályra.

Jó napot kívánok, Mabusi doktor, meghoztam a kért leleteket az idegsebészeti osztályról lépett be Sora irodájába Lin, ahol a kórház igazgatója is jelen volt.

Jó napot, igazgató úr! – köszöntötte Rukent.

Áh, nagyszerű! – állt fel a székéből Sora, ezután elvette a papírokat Lintől.

Kérem, várjon, amíg elvégezzük a betegen a vizsgálatokat, hogy aztán az elkészült leleteket hozzácsatoljuk az eddig elkészültekhez, ugyanis Sumaru professzornak a lehető leghamarabb szüksége van az eredményekre.

Ha már itt van, akkor segédkezhet is, legalább nem unatkozik. Induljunk! – hadarta, közben Ruken is velük tartott.

Meglehetősen furcsa tünetekkel állunk szemben, Mabus doktor – szólalt meg a kórház igazgatója.

Akik eddig megvizsgálták a beteget, nem tudtak pontos diagnózist adni.

Ami egyet jelent, valami nagyon ritka betegséggel állunk szemben magyarázta színtelenül Sora, eközben
befordultak egy vizsgálóba, azután nekiláttak a beteg kivizsgálásának.

Kérem, Siha ápolónő, menjen az onkológiai osztályra, és kérje el az osztályvezetőtől azokat a
röntgenfelvételeket, amiket kértem tőle.

Lin tempós léptekkel haladt a hátsó lépcsőfeljáróhoz, ahol csak a dolgozók közlekedhettek. Odaérve, hihetetlen gyorsasággal vette az irányt felfelé a tetőhöz, s amikor kinyitotta a tetőtérre nyíló ajtót. Legalább két tucat lidérc vett körbe egy tizenöt év körüli fiút. Azonnal a tinédzser segítségére sietett, de amikor közelebb ért hozzá, nagyon meglepődött.Azonnal rájött, hogy egy lidérc, akinek a kezében ott volt a lidérc fegyvere, azaz az íj. Mielőtt kilőhette volna a lélekpusztító nyilát a fiú, elképesztő sebességgel megakadályozta. Előrántotta a lélekvágó fegyverét, melynek lélekrészecskéi ezüstösen izzottak. Amint megsemmisítette a nyílvesszőt, egy másik lélekvágót is előhúzott, így dupla támadóerővel látott neki a lidércek likvidálásának. Nem sokkal később két segítő is csatlakozott.

Dimenziós Skatulya, megidézlek! – csapta össze a kezeit Ken, mire száz méteres körzetben mindenkit körülzárt egy burok.

Szólítalak, Gyémántkereszt! – idézte meg az íját Rajin, amely egy keresztre hasonlított.

Véged van, irtandó! – szegezte a fiúra a fegyverét, amelynek a nyila kéken izzott.

Megállj, Ri!

Parancsolta Lin, eközben két lidérc fejét egyszerre vágta le.

Előbb ezeket intézzük el – módosultak át a lélekvágó lélekrészecskéi, így már nem kardnak néztek ki, hanem ostornak.

Rajin nem felelt, helyette tette a dolgát. Kéken izzó nyila ezüstszínűvé vált, melyet aztán kilőtt a vele szembejövő lidércre, ami aztán azonnal szertefoszlott. Szép sorjában végezte ki a repülő ellenfeleket, eközben Ken is elővette a lélekvágóit, és kardként használva fogott bele a takarításba.

Lin különleges mozdulatokkal ötvözve harcolt. Folyamatosan váltogatta a fegyvereinek használati módját, volt amikor az egyik kezében kardként, míg a másikban ostorként alkalmazta a lélekvágóit. A mozdulataiban, a fegyvernemnek megfelelően, akrobatikus és kungfu elemeket használt. Látszott a technikáin, hogy a kardforgatáshoz nagyon jól ért, de nem csak ő, hanem az édesapja is. Ken, korát meghazudtolva, ugyanúgy mozgott, mint a lánya.

Amint végzett Rajin a repülő lidércekkel, ő is csatlakozott a másik két társához, akik a tetőtéren küzdöttek. Beletelt némi időbe, mire minden ellenfelüket legyőzték. Ezalatt a fiú ámuldozva nézte, ahogyan küzdenek Linék, még sosem látott egy lidércett így harcolni, még a nagyapját és az apját sem.

Ideje foglalkozni ezzel az irtandó fattyúval is – szökkent oda a tinédzserhez Rajin, hogy lesújtson rá, de
nem sikerült neki, mert Ken megakadályozta.

Miért vagyok irtandó a számodra? – kérdezte kíváncsian a fiú.
Ken valamiért rokonszenvesnek találta a fiút, így elmesélte neki, hogy a lidércek között két csoport létezett. Elmondta, hogy a fiú abba a csoportba tartozik, sajnos, amelyiket kiirtottak a halálistenek, legalábbis majdnem. Valamikor a lidércek teljesen egyek voltak, de egy napon két részre szakadtak. A fiú fajtája, a sima lidércek annyira a lélekpusztítást tartotta előnyben, hogy a végén már nem voltak képesek arra, amire az igazi lidércek, egyszerűen elkorcsosultak.A halálistenekkel együtt döntötték el Ken ősei, hogy kiirtsák a fiú fajtáját. Ha akkoriban nem lépnek, bizony az egyensúly felborult volna. A létezésüket meg egyáltalán nem titkolták kivéve a halandókat, csupáncsak csendesen intézték el a dolgokat, úgy, mint most is. A dimenziós falnak köszönhetően senki sem veszi észre az ellenséggel való küzdelmüket.Az elcsökönyösödést illetően, a fiú fajtájához tartózó lidércek nem képesek a lélek megtisztítására, kizárólag a végleges pusztítására. Ennek fényében más egyéb dolgokat sem tudnak végrehajtani, például: a lélekvágót kizárólag kardként használják, pedig azt ostorként és körpengeként is lehet alkalmazni.

Ráadásul leginkább az íjak használatára támaszkodnak, így a harcművészetben is meglehetősen fejletlenek.
Kevés tudás, kevesebb győzelemmel jár fejezte be hosszas magyarázatát Ken.
Ha nagyon akarod, akkor igazi lidércévé tehetünk téged.
Tényleg? – kapta fel a fejét örömében a fiú.
Igen!
Nagyon akarom!
Mikor kezdhetem az edzést? – kérdezte izgatottan.
Még ma, és a mestered a lányom lesz mutatott a háta mögött álló nőre Ken.
Lin a neve mutatta be.

Az én nevem, Ken.
Bocsi – szólt közbe Rajin.
Nekem mennem kell, mert azzal a köcsöggel kell konzultálnom.
Az igazgató éppen Sorát zaklatja a tudományával vágta be morogva és csípőre tett kézzel Lin.
Úgyhogy nem kell aggódnod.
Á, akkor Sora ezért nem jött segíteni. Joku és Sara éppen műtenek, ők azért nem tudtak jönni – magyarázta Rajin.
Hogy hívnak, fiú? – kérdezte Ken.
Uri a nevem – motyogta az orra alatt a kérdezett, nem akarta elárulni a valódi kilétét azok után, ahogyan az apjáról beszéltek. Biztosra vette, ha tudnák, ki ő is valójában, akkor minden kétséget kizáróan többé nem állnának vele szóba.
Ígérem, szorgalmas leszek!
Fura egy neved van – vakarta a fejét Rajin.
Engem Rajinnak hívnak, baleseti sebészként dolgozom ebben a tetves kórházban – füstölgött összeszűkült szemekkel.
Utálom azt az alakot!
Az idegeimre megy!
Őfelsége Hida király most nekem is az idegeimre megy – fogta a fejét Lin.
Állandóan belé botlok, és így nem tudok két értelmes szót váltani senkivel tette ölbe a kezeit felfújt fejjel.
Ma este légy itt a kórház mögött, tanítványkám nézett Urira.
Apukám, eltávolítanád a falat, kérlek!
Fújta ki magából a levegőt. Ken eleget tett a lánya kérésének.
Sziasztok! – futott el, ezután szélsebesen az onkológiai osztályra vette az útját, ahol meg is kapta a kért zárójelentéseket, és visszasietett Sorához.

Nem kell megvárnia a vizsgálatok végét, úgyhogy menjen vissza a saját osztályára mondta a vizsgálóban Sora, aki mellett még mindig ott sündörgött Ruken.
Linn rettenetesen hálás volt a barátjának, amiért megkímélte attól, hogy egy helyen kelljen tartózkodnia Rukennel. Urial megtartották az első edzést, ami mindkettőjüknek nehezen ment, ugyanis az erejük közti különbség hatalmas volt. Nagyon félt attól, hogy kárt tesz a fiúban, akivel időközben nagyon jól összebarátkozott.Alig várta, hogy vége legyen a napnak, szeretett volna már egy kis nyugalmat maga körül. Sajnálatosan, nem jött össze a dolog, ugyanis amint hazaért, az édesapja közölte vele, hogy vendégeket várnak. Az édes anyjáék úgy döntöttek, hogy aznap is náluk vacsoráznak.

Bevallom, én ragaszkodtam ahhoz, hogy ismét eljöjjünk ide – szólalt meg vacsora közben Riken.

Hai professzor, ha nem választják meg osztályvezetőnek, szeretném, ha nálam dolgozna leplezte le valódi
szándékát.
A minap komoly vitába keveredtem fogott bele Ken, ezalatt Linre nézett.
Itt a lényeges dolog a vita után hozott döntésem – mondta komoly hangon.
Jövő héttől egy helyen fogunk dolgozni, icipici lányom! – vágta be Ken, miközben a kezeit széttárta.
Felmondtam! – jelentette ki mosollyal az arcán.
Mi?! – pattant fel döbbenetében Lin.
Erről tudniuk kell Jiróéknak is! – kapta elő a mobilját, és már hívta is a bátyját, időközben félrevonult egy sendesebb helyre.
Nagy elégedettség járta át Rikent, mert gond nélkül elérte a célját. Nem hitte volna, hogy ilyen könnyedén és egyszerűen az ölébe hullnak a dolgok. Minden a terv szerint haladt, sőt, sok esetben még a kisujját sem kellett megmozdítania. Teljesen úgy festett, mintha az ég is úgy akarná, hogy a vágyai teljesüljenek.
Már több mint két hete, hogy Uri megtudta az igazat a klánjával kapcsolatban.Az edzések egyre jobban mentek, bár iszonyatosan megterhelők voltak. A kiképzések során több sérülés érte, viszont legnagyobb  megdöbbenésére Lin kiválóan értett a gyógyításhoz is, így sosem szenvedett a sebei miatt. Lin gyógyító  képessége nagyon hasonlított Hime módszeréhez, de az övé sokkal hatásosabbnak és gyorsabbnak bizonyult. Folyton Ken szavai jártak a fejében, teljesen egyetértett vele a saját fajtáját illetően.Valóban nagyon fejletlenek és gyengék voltak azok a quincyk, akikhez tartozott, mivel attól a pillanattól már nem számított az irtandók közé, amióta meg bírt idézni egy lélektisztító nyílvesszőt. Igaz, ami igaz, hiába tudott előhívni egy olyan nyílvesszőt, amely nem pusztította el a lelket, még közel sem járt ahhoz, hogy a küzdelmek során képes legyen használni az új képességét. Lin elmondta neki, hogy legalább három év szükséges ahhoz, hogy teljes értékű lidércként harcolhasson. Emellett, ha nem tartja be a szabályokat, az holtbiztosan az életébe kerül, éppen ezért egy alkalommal sem próbálkozott semmi olyannal sem, ami a mesterének ellenére való lehetett volna.

Ken hamar átkerült Rik kórházába, ahol nagyon jól érezte magát, hiszen együtt lehetett a családjával. Ő lett az idegsebészeti osztály vezetője. Kissé megviselte az, amikor imádott gyermekei távolságtartóan viselkedtek vele a kórházban, és ezt szóvá is tette. Határozottan a csemetéi tudomására hozta, hogy nem hajlandó a rideg magatartásra a munka ideje alatt, ugyanis nem érdekli ezen a téren semmilyen írott vagy íratlan szabály. Linék kénytelenek voltak elfogadni az apjuk óhaját.A probléma csak akkor kezdett igazán kezdődni, amikor Rajinnal, Sarával és Sorával is a lehető legközvetlenebb hangnemet ütötte meg.
Leginkább Rajint viselte meg a dolog, hiszen odalett a kórházban a gondosan kialakított bunkó vagyok mindenkivel image, de végül belenyugodott nagy nehezen ebbe a veszteségbe.

Lin a neurológiai vizsgálóba lépett be, amikor szembetalálta magát Rikennel, aki elmélyülten magyarázott valamit az édesapjának.

Hai doktor, meghoztam a kért röntgenfelvételeket lépett oda a két férfihoz Lin.

Hányszor mondjam még, édes lányom, hogy apa vagyok!? – méltatlankodott Ken.

Óhajt még valamit? – hagyta figyelmen kívül az apja sértettségét.

Szólj a bátyádnak, hogy fél órán belül meg lesz tartva Ido műtétje, úgyhogy készüljetek fel, mert nem lesz könnyű menet.

Ken – szólalt meg Riken.

Ő miért vesz részt a műtéten?

Egy ápolónőnek semmi keresnivalója ott – magyarázta ridegen.

O, kislányom, amíg a műtőben vagyok, kérlek, fogadd a hívásaimat.

Köszönöm, elmehetsz!

Ne haragudj, nem figyeltem nézett Rikenre Ken, miután elment a lánya.

Mit mondtál az előbb?

Lényegtelen – intett Riken.

Jó lenne, ha megbeszélnénk egy két szakmai dolgot. Szerintem tökéletes volna, ha nálatok lennénk váltott
témát.

Az a helyzet, hogy a gyerekeimmel meg a barátokkal röppenünk össze ma estére – magyarázta Ken,
eközben a fejét vakarta.

Egyáltalán nem probléma. Amúgy is szólni akartam a fiadnak és a feleségének is, hogy legyenek ők is ott
azon a kis szakmai konzultáción. Szerintem kössük össze a kellemest a hasznossal.

Mit szólsz?

Rendben – bólintott Ken.
Gyere hétre.
Hai doktor! – lépett be a vizsgálóba sietősen Jiroki.
Biztos benne, hogy ma kellene megtartani a műtétet?
Apa, ha kérhetném! – jegyezte meg sértődötten Ken.
A beteg állapota két órával ezelőtt rohamosan leromlott magyarázta morcosan.
Ha most nem végezzük el a műtétet, három órán belül biztosan meghal.
Értem!
A ma estével kapcsolatban, minden elő van készítve?
Igen, viszont Riken hétkor átjön hozzám egy kis szakmai konzultációra, és örülne, ha te meg a feleséged

is ott lennétek.
El tudnátok jönni?
Hogyne, elmegyünk!
Mit fogunk csinálni, miután végeztünk a megbeszéléssel? – kérdezte kíváncsian Riken.
Ne haragudj, Riken, de ez az összejövetel szűk körű lesz, csakis a közeli barátok és a hozzátartozók vesznek részt rajta – darálta kelletlenül Ken.
De hiszen, mi barátok vagyunk, nem? – értetlenkedett Riken.
Sőt, a fiaddal is jó baráti viszonyt ápolunk.
Én a felettesemnek tartalak! – jelentette ki barátságtalanul Jiroki, tudniillik Lin elpanaszolta neki, hogy a

kórház igazgatója szerint ő csak egy mihaszna ápolónő.

Nem emlékszem olyasmire, hogy mi közösen, együtt, valamilyen baráti dolgot műveltünk volna –
nevetett enyhe gúnnyal.
Egyetértek a fiammal – vágta be keményen Ken.
Úgy tűnik, valamit félreérthettem – motyogta az orra alatt Riken, miközben meglehetősen sértve érzete magát.
Elnézést, mennem kell – viharzott el.
Fáradtan, kimerülten, ellenben annál elégedettebb arccal cammogott ki a műtőből Ken és Jiroki.

Gondolták, elmennek bekapni valami könnyűt.A kantinba belépve meglátták az egyik asztalnál ülő Rient, de nem vettek róla tudomást.
Remélem, a húgod elbírt velük motyogta az orra alatt Ken.
Bár Sora is ott volt vele, úgyhogy nem kell aggódni vett egy mély levegőt.
Nem hiába, a húgod maga a tökély! – mondta jó hangosan, hogy mindenki más is hallja, amit mond.

Ő mindenre képes, egy igazi istennő!
Jól beszélsz, öreg!
A húgom a világon a legcsodálatosabb lény, bizony! – tett még egy lapáttal a dologra Jiroki. Riken azonnal rájött, neki lett szánva minden egyes szó a két férfi részéről. Nagy hibát követett el azzal, amikor megkérdőjelezte Lin képességeit. Meglepetten tapasztalta, hogy Kenmék rettenetesen összetartó család, ráadásul erősen családcentrikusak is.

Aki őt bántja, az minket is bánt, és ezt senki sem ússza meg sértetlenül!

Á, nézd, ki van itt! – pillantotta meg a feléjük közeledő Lint, akin látszott, hogy valami nincs rendben. Az arca rettenetesen sápadt volt, és meglehetősen bizonytalan léptekkel lépkedett.
Húgi, mi van veled? – nyögte ijedten Jiroki.

Egyszer csak azt vette észre, hogy a föld lassan magához öleli szeretett testvérét, de mielőtt ez megtörtént volna, valaki időben észbe kapott, Riken volt az.
Húgi! – szaladt oda Jiroki.
Kislányom! – pattant fel Ken is, eközben mindenki, aki ott volt a kantinban, csakis rájuk szegezte a figyelmét.
Mi bajod?
Nincs semmi bajom, apa – motyogott egy szokatlan nyelven Lin.
Sok erőt elhasználtunk, így nem tudtuk teljesen begyógyítani a sebeinket magyarázta kimerült hangon.
Ti értitek, mit mondott? – kérdezte csodálkozó hangon Riken.
Köszönöm, Riken, hogy segítettél a lányomnak. Innen átveszem őt. Jobb, ha most azonnal hazaviszem –

lépett oda a félájult gyermekéhez Ken.
Szó sem lehet róla! – lépett egyet hátra Riken, miközben szorosan magához ölelte a karjaiban lévő Lint.
Előtte megvizsgálom, és ameddig meg nem bizonyosodok róla, hogy nincs komoly baja, nem engedem ki

a kórházam falain kívül! – jelentette ki ellentmondást nem tűrve.
Nem kell fáradnod vele.Amúgy is, ő csak egy ápolónő – jegyezte meg cinikusan Ken.
Én nem mondtam olyat rá, hogy haszontalan, ha erre célzol – morogta sértődötten Riken.
Amikor megjegyeztem, mi hasznát vennéd a műtőben, azt nem arra értettem, hogy haszontalan. Az ő képzettsége alapján nem asszisztálhat semmilyen műtéten, ez a munkaköri leírásában feketén-fehéren le van írva. Az viszont nagyon figyelemre méltó, hogy tisztában van az orvosi kifejezésekkel. Úgy értem, gond nélkül lehet vele beszélni a mi nyelvünkön. Ráadásul sokkal többet is tud egy átlagos ápolónőnél is.

Hm, milyen figyelmes – bukott ki akaratlanul Jirokiból, mire Riken, Linnel együtt, hirtelen elviharzott.
Hé, öreg, nekem itt valami nem áll össze ezzel a fazonnal – nézett az apjára szűk szemekkel.
Nyugalom, csak várjuk ki a végét – tette ölbe a kezeit lehunyt szemekkel Ken.
De miért tett úgy a legutóbb, mintha nem ismerné a húgomat?

Amit az előbb mondott, azzal teljesen leleplezte magát.

Úgy tűnik, nagyon is jól ismeri a húgodat, sőt, meglehetősen figyelmes – hangsúlyozta ki az utolsó szavát.
Néha az az érzésem, hogy állandóan a nyomában jár.
Beletelt néhány másodpercbe, mire Lin felfogta, mi is történik vele. Mihelyt észhez tért, hevesen elkezdte taszítani magától az őt tartó férfit, fájt neki a közelsége.
Eresszen el! – szabadította ki magát Riken karjaiból Lin.
Hagyjon békén! – tántorodott meg.
Ne butáskodj, meg kell vizsgáljalak! – lépett oda a falfehér nőhöz Riken.
Mióta vagyunk mi tegező viszonyban?! – kérdezte ellenségesen Lin.
Ezt azonnal fejezze be! – emelte feljebb a hangját.
Mi folyik itt? – jelent meg a semmiből Rajin.
Lin! – tágultak ki a szemei.
Te falfehér vagy! – karolta át a gyengélkedő barátját.
Hé, mindenki rá fog jönni, hogy… nyöszörögte Lin.
Apád már úgyis romba döntötte az imagemet dunnyogta Rajin.
Gyere szépen, hazaviszlek. Sora is velünk tart. Elég pocsék állapotban van ő is indultak el szép lassan.
Megálljon, Naka doktor! – lépett Linék elé Riken.
Ő az enyém!
Ha nem takarodik el az útból – váltott fenyegető hangnemre Rajin azt nagyon megbánja!
Fenyegetni merészel? – lángoltak a dühtől Riken kék szemei a szemüvege mögül.
Jobb, ha vigyáz a szájára, különben…
Mint már mondtam, takarodjon! – lökte el nagy erővel az útból a felettesét Rajin.
Te! – rontott neki a baleseti sebészének Riken, de mielőtt elérte volna őt, valaki megállította a vállánál fogva, Sora volt.
Mabus doktor?! – nézett döbbenten.
Nehogy kezet merjen emelni az én drágámra – kapkodta a levegőt Sora, látszott rajta, valami nincs rendben vele, ő is pontosan olyan állapotban volt, mint Lin.
Fenébe! – rogyott össze a fájdalomtól, ami az oldalába hasított bele.
Mabus doktor, jól van? – kérdezte Riken, ezalatt felültette Sorát. Szerencsére senki nem tartózkodott a folyosón, mert éppen ebédszünet volt.

Sora! – szaladt oda kedveséhez Rajin.
Jaj ne! – esett kétségbe.
Még mindig fáj?
Az… az hogyan lehet?!
Rai, azonnal vigyél minket haza! – nyögte halkan Lin, aki a falnak támaszkodva állt. A lábai már alig tartották, és kezdett egyre jobban szédülni. A fájdalom szüntelenül kínozta.
Mi folyik itt? – értetlenkedett Riken.
És mi az hogy ilyen állapotban hagyják el a kórházat?
Nem engedem!
Ehhez semmi köze!
A sérüléseink nem komolyak. Igaz, rettenetes fájdalmaink vannak, de nem halunk meg – magyarázta Sora.
Orvosok vagyunk, és tudjuk, meddig mehetünk el.
Rendben!
Viszont az a feltételem, hogy én is magukkal megyek.
Miért?
Miért ragaszkodik ennyire hozzájuk? – kérdezte halkan a felettesét Rajin, ezalatt mindannyian kifelé haladtak az épületből.

Orvos vagyok, és mentem a menthetőt. Ha már a halottakon nem tudok segíteni, akkor legalább az élőkön
hadd segítsek – magyarázta Riken, aki Lint támogatta.
Legbelül nagyon furcsállta Rajin azt, amit az előbb mondott Riken. A lehető leggyorsabban hajtott a kocsijával Kenékhez. Bekísérte Lint a szobájába, ahol aztán le is fektette.A nő olyannyira kimerült, hogy el is aludt. Mielőtt még távozott volna, befejezte a félbehagyott gyógyítást. Lin mellkasára tette a kezeit, amelyek aranylóan izzani kezdtek, csak néhány percig tartott a gyógyítás. Riken tántoríthatatlanul ragaszkodott ahhoz, hogy ott maradjon a nővel, így feladóan belement a dologba. Nagyon nagy aggodalom járta át a szívét, mert kiderült, mi történt. Sora elmondása szerint két nagyon erős démon lépte át a pokol kapuját az élők világába. A támadók elárulták, hogy azért jöttek, hogy kiirtsák a lidérceketket, azonfelül megígérték, még többen is fognak majd csatlakozni hozzájuk.

Az ideg ide-oda cikázott a többiekben, jól tudták ők is, nagy a baj, ha nem cselekednek időben, annak nem lesz jó vége. Ahogy hazaért Ken, nyomban bement a lányához.A szobába belépve, döbbenetes látvány tárult a szeme elé. Riken az ágy mellett foglalt helyet abban a fotelban, amelyikben ő is mindig ott ült, ha vigyázni akart a lányára.

Te mit keresel itt? – kérdezte élesen Ken, nem tetszett neki Riken közvetlensége.Az ő lányával nem foglakozhat olyan férfi, akinek már van valakije, legfőképpen az, aki az ex-feleségével van együtt.
Vigyázok a lányodra – felelte Riken.
Orvosként kötelességem az ilyesmi.

Szólni akartam, hogy a mai konzultáció elmarad – nézett szigorúan Ken.

Riken szó nélkül felállt, majd kiment a szobából. A lépcsőn lejövet rögtön megpillantotta Sorát, Sarát,

Rajint, Jirokit, és legnagyobb meglepetésére a saját fiát.

Uri, te mit keresel itt? – kérdezte hatalmas szemekkel Riken.

Ezt én is kérdezhetném, Riken – nézett lángoló tekintettel Uri.

Hányszor mondjam még, hogy ne szólíts a keresztnevemen!? – öntötte el Riken agyát a méreg.

Nagyon elegem van belőled, fiam! – kiabálta.A többiek tátott szájjal nézték az előttük lezajló eseményeket, alig akartak a füleiknek hinni.
Semmi keresnivalód itt!
Nekem is elegem van belőled, Riken! – ütötte tovább a vasat Uri.
Örülnék, ha elmennél innen, mert itt te vagy az, akinek semmi keresnivalója!
Áh, most jövök csak rá, hogy milyen jó fej vagy – lépett oda Urihoz jókedvűen Rajin
Ezentúl szólíts Rainak, jó? – karolta át a vállánál fogva a meglepett fiút.
Jó – nyögte halkan Uri.
Szóval nem haragszol, amiért eltitkoltam a valódi nevemet?
Egy ilyen szülő nevét senki sem hordaná szívesen.
Igazam van?
Mindenki kórusban kiabált igennel a kérdésre.
Tehát, Uri, ő a te édesapád? – kérdezte Riken háta mögött Lin, akit az apukája támogatott.

–Akkor ez azt jelenti, hogy ő is…
… lidérc – fejezte be a mestere mondatát Uri.
Ez esetben, itt kell maradnia. Bár ha nem, meg kell ölnünk. Az irtandóknak semmi helye sehol sem, mert
ahol ők vannak, ott az egyensúly biztosan felborul
Magyarázta rekedt hangon Lin.
Hida Riken!
Válassz!
Olyanná válsz, mint mi, vagy meghalsz? – tette fel a kérdést.
Nocsak, milyen közvetlenek lettünk! – fordult Linnel szembe Riken.
A kórházban bezzeg nem tetszett a dolog! – sziszegte.
Több tiszteletet neki! – ugrott elő a semmiből Sara, ezután grabancon ragadta Rikent.

Jóval erősebb nálad. Remélem, felfogtad? – eresztette el a másikat.
Engem nem érdekel ez az egész fogott bele Riken.
Bár ne születtem volna lidércnek! – sziszegte undorodva. Az ott tartózkodók ledermedt az elhangzottak hallatán.
Nem vesszük el az életedet. Ha mégis maradni akarsz, maradj.
Maradok. Már csak azért is, hogy egyesek ne érezzék jól magukat nézett Riken a fiára, aki meglehetősen bosszús képet vágott.
Mint jól tudjátok, nagy a baj – fogott bele Lin, ezalatt a társaság helyet foglalt.
A démonok ki akarnak minket irtani. Nem csoda, hiszen egyedül mi vagyunk képesek a lélek teljes megsemmisítésére, és egy démont csakis úgy lehet megölni, ha a lelkét elpusztítják.
Démonok? – csendült fel Uri.
Azok honnan jönnek?
A pokolból – jött a felelet Sarától.
Sokkal nagyobb erővel rendelkeznek, mint a lidércek.A halálisteneknek semmi esélyük ellenük – nevette el magát.

Jó estét, lidércekk! – jelent meg a semmiből egy magas férfi, akinek kopasz feje és kecskeszakálla volt.
Borostyán szemeivel végigsiklott a népes társaságon. Elegáns, fekete öltözéket viselt magán.
Elnézést kérek a mai kellemetlenségért, többet nem fordul elő.Valójában a halálisteneket kell kiirtaniuk az alattvalóimnak.Az egyik megtámadta a fiamat – morogta sértődötten.
Azt nem hagyom! – vágott közbe Uri.
Nincs jogod ahhoz, hogy csak úgy kedved szerint öldökölj! Ugyan, mi olyan nagyot árthatott az a halálisten a fiadnak? Sokkal gyengébbek nálatok a halálistenek. Képtelenek felvenni veletek szembe a harcot! – állt fel a kanapéról.
Idegesítesz! – lőtt ki egy tűzgolyót Urira a démon. A többieknek nem volt idejük semmire, így a támadás célt talált, de nem azt találta el, akinek szánták. Rikennek sikerült időben elkapnia a fiát a saját testével védte meg őt.

Ki vagy te?

Riken – engedte el a fiát, ezt követően a démonnal szembe fordult, majd farkasszemet néztek egymással.

A szemeidet tőle örökölted szólalt meg különös hangon a démon.

Le sem tagadhatnád, hogy te vagy Rik fia.Az édesanyád ereje legendába illő volt.A lidércek körében nagy tisztelet övezte őt. Ha nem ismerte volna meg azt az irtandó fattyat, az én asszonyom lett volna – komorodott el a hangja.
Ahogy látom, az a nagyszájú kölyök a te fiad.
Le sem tagadhatnád!

Rik génjei nem tűnnek el egykönnyen – mosolyodott el kedvesen.
Sajnálom az előbbit – kért elnézést.
Ha már ennyire ragaszkodik a fiad azokhoz a halálistenekhez, akkor nem irtom ki őket. Egyébként meg… valóban nem ártott semmit a fiacskámnak az a halálistenecske.
De ez akkor sem jogosít fel téged arra, Lucifert, hogy ezért mindannyijukat kiirtsd tolta le szigorúan Sara.
És örülnénk, ha nem lövöldöznél, mint egy hülye gyerek! – szökkent oda a démonhoz, majd jól fejen vágta.
Á! Ez fájt! – dunnyogta Lucifer, miközben a fejét simogatta.
Azt hiszem, ideje mennem.
Sziasztok, még jövök! – tűnt el a semmibe.
Ha te Hizuka fia vagy, akkor ugyanolyan lidérc vagy, mint mi – jegyezte megdöbbent hangon Ken.
Én is ismertem az édesanyádat. Miért titkoltad el, hogy te is olyan vagy, mint mi? – kérdezte, de választ nem kapott.
Hogyhogy nem használtad soha azt az erőt, amit a nagymamától örököltél? – faggatózott tovább Uri.
Miért nem akarod ezt az erőt?!
Hosszas hallgatás után Riken elmondta az igazat, miszerint nem rendelkezik az édesanyja erejével, amikor elkezdték az edzést, rá egy hónapra meghalt. Elmondta azt is, hogy azért nem érdekli ez az egész, mert ebből nem lehet megélni, nem hoz pénzt a konyhára. Ezenkívül semmi kedve játszani a hőst. Ahogy elmondta azt, amit akart, nyomban összeesett.

Jaj ne! – ugrott oda ijedten az apjához Uri.
Szólalj meg!
Nyisd ki a szemed! – nyöszörögte sírós hangon.
Nem lélegzik! – zokogta el magát.
Eredj az útból! – tolta félre a pánikba esett fiút Sara.
Úgy tűnik a sérülés komoly, túl erős volt neki a támadás fogott neki a gyógyításnak.
Látszólag a seb nem tűnt komolynak, úgy nézett ki, mint egy egyszerű égési sérülés.
Miután Sara ellátta Rikent, bevitték a vendégszobába. Uri egy tapodtat sem mozdult az apja mellől, végtelenül aggódott érte. Nagyon jól esett neki, az ahogyan megvédte őt, és be kellett látnia, nem csak gyűlölni lehet az apját, hanem szeretni is, ahogyan régen, mint amikor még kicsi volt.A múltbeli történtekbe belegondolva, mindig is figyelemmel kísérte a tetteit az édesapja, sőt, védte, oltalmazta őt, segített neki visszaszereznie az elveszett erejét, nem egyszer ellátta a sebeit, ha megsérült, és ha szüksége volt valamire, azt előteremtette a számára. Most jött rá arra, mit is akart neki mondani valójában a nagyapja. Hitetlenkedve emésztette meg magában, hogy az a fontos dolog, amit mindenáron meg akar védeni az apukája, az nem más volt, mint ő maga. Mindig is igaza volt az apjának azzal kapcsolatban, hogy milyen ostoba, gondolta magában, ennek tudatában megfogadta magában, soha többet nem fog ellenkezni és feleselni.

Mi történt? – ébredt fel Riken. Uri látva ezt, nagyon megkönnyebbült.
Hála az égnek, hogy felébredtél, úgy aggódtam érted – mászott az ágyra az apja mellé Uri.
Hogy érzed magad?
Fáj valamid?
Jól vagyok – ült fel az ágyban.
Már fájdalmaim sincsenek.
De hol vagyok, és mennyit aludtam?
Kennéknél vagyunk, és két órát aludtál – felelte Uri.
Szeretnék hazamenni – kelt ki az ágyból Riken.
Ha te maradni akarsz, maradj.
Veled megyek!
Ha azért vagy ilyen figyelmes velem, mert megvédtelek attól a démontól, felesleges az erőfeszítésed – morogta ellenségesen Riken, majd miután összeszedte magát, kiment a szobából.A lépcsőn lejövet megszédült, de mielőtt valami komolyabb baj történhetett volna, Uri a derekánál fogva átkarolta őt.
Most az egyszer elfogadom a segítségedet – kapaszkodott bele a fiába, azután szép lassan lementek a lépcsőn, ami a nappaliba vezetett le.

O, máris felébredtél, Riken? – lépett ki Ken a konyhából a nappaliba, ahol gyengélkedő Lin ült az egyik fotelban.

Tessék, kicsi hercegnőm, itt a forrócsokoládéd – adta át a hatalmas bögre italt a lányának.

Köszi, apukám – ivott bele a forrócsokoládéjába Lin.

Hm, de fincsi!

Igen, felébredtem, és szeretnék hazajutni a lehető leghamarabb – magyarázta rosszkedvűen Riken.

Uri, holnap nem lesz edzés, és a jövő héttől pedig Rai fog veled foglalkozni fogott bele Lin.
Egy hónapig Magyarországon leszek. Rai az én utasításaim szerint fog edzeni téged, és miután
visszatértem, minden haladhat ugyanúgy a megszokott rendben.

Mit csinálsz ott? – kérdezte Uri.

Egy hónapot mindig Japánban, míg egyet Magyarországon dolgozik az egész család.

Ő a mestered, Uri? – kérdezte halkan Riken.

Igen, és neki köszönhetően jól haladok – mondta Uri.

Te nem akarsz erősebbé válni?

Ők segíthetnek neked. Szükségem van arra, hogy vigyázz rám – nyögte ki csendesen.

Tudod, folyton ostoba dolgokat teszek és mondok, emiatt sokat is kerülök bajba – hajtotta le a fejét Uri, és a szőnyeget kezdte el bámulni.

Te mindig is jobb és erősebb leszel nálam, akármennyit is edzek.

Hm, soha nem hittem volna, hogy egyszer ilyet hallok a szádból – döbbent le Riken.

Viszont azt a legkevésbé sem gondoltam volna, hogy valaha ezt mondom: végre-valahára egy értelmes mondat is kijött a szádon!

Rendben, elkezdem az edzést, már csak azért is, hogy továbbra is emlékeztesselek arra, fiam, milyen egy
tehetségtelen lidérc vagy.

Ken úgy határozott, elvállalta azt, hogy Riken mestere legyen. Előre bocsátotta új tanítványának, hogy nem fog vele kesztyűs kézzel bánni, nagyon szigorú edzésre számíthat.

Riken nem hitte volna, hogy az edzések még neki is nehezek lesznek, pedig ő már sok tapasztalatot szerzett az elmúlt évek során. Ken nagyon szigorúan bánt vele, nem egyszer egy hajszálon múlott az élete. Vajon a fiával is úgy bánik Lin, ahogyan ővele bánik a mestere?

Egyáltalán, milyen edzésben részesíti Urit az a nő, biztosan nem lehet neki se könnyű, gondolta magában.
Mielőtt elutazott volna Ken Magyarországra, elintézte, hogy Sora foglalkozzon vele. Legnagyobb elkeseredésére, ideiglenes mestere is szigorú bánásmódban részesítette, és a tetejében több alkalommal is
megkínozta lelkileg.A legelső edzés előtt Sora a tudomására hozta, imádja az ellenfeleit meggyötörni, és ez alól ő sem lesz kivétel, hiába a felettese.

A Hai család minden tagja elutazott Magyarországra. Ugyanúgy külön éltek Jirokuék és Kenék ott is, mint Japánban. Jiroki gyermekei magántanulók voltak akkor mehettek iskolába, amikor csak akartak, így senkinek sem adódott gondja a hiányzások miatt. Mivel nyár volt, így a gyerekek az iskolai szünetüket töltötték, nagyon örültek a szabadságnak, ugyanis a szüleik szigorúan betartatták velük a tanulással kapcsolatos kötelességeiket.

Lin örült annak, hogy messze lehet Rikentől, mert legalább így könnyebben kiheverheti majd az elmúlt időszakban történteket. Viszont két héttel később a dolgok megváltoztak. Sajnos, nem úgy alakult minden, ahogyan azt elképzelte.Az édesanyja úgy döntött, meglátogatja őket, mi több, magával hozza újdonsült családját is. Iko úgy tervezte, hogy két hetet töltenek majd el ott náluk. Természetesen a dolognak egyáltalán nem örült, így haladéktalanul leült a családjával megbeszélni a problémáját.

Ikónak volt Riken előtt egy pasija, akit nagyon rühellt Lin, így mindig a testvére fogadta be az anyu kájáékat, ha ellátogattak hozzájuk Magyarországra.A felmerülő problémák megelőzése érdekében ugyanaz lett az eljárás, ahogyan előzőleg is. Jiriko közölte az édesanyjával, hogy Riken és ő náluk fognak lenni, mivel nincs elegendő hely a házukban, ezért Urinak Kenéknél kell lennie. Mint mindig, nem tetszett a dolog Ikónak, hisz a lányáéknál szeretett volna lenni, azonban ezt is a megszokott, bevált módon simították el.A testvérek elmondták az anyjuknak, hogy nem helyes az ex-férjével és a jelenlegi párjával egy fedél alatt lenni.

Nagyban takarította Lin a terepjáróját, amikor észrevette, hogy valaki figyeli. Hirtelen hátranézett, majd Rikent látta meg. Másodpercekig nézett mozdulatlanul és meredten az előtte álló férfira, annyira meglepődött. Kómájából a testvére hangja zökkentette ki.

Lin! – kopogtatta meg mutatóujjával a nő jobb vállát Jiroki.

Á, szia, bátyó!

De örülök, hogy itt vagy – szólalt meg egy olyan nyelven Lin, amit Riken egyáltalán nem értett.

Hívni akartalak telefonon, hogy gyere át, mert van egy kis gondom. A garázsban van egy hatalmas darázsfészek, és azt kellene kiiktatnod.
Rendben, Lin – veregette vállon a testvérét Jiroki, és ő is ugyanazon az ismeretlen nyelven kezdett el beszélni.

Minden rendben ment ma a kórházban?
Igen!
Viszont holnap délelőtt nem tudok bent lenni.
Ti milyen nyelven beszéltek? – kérdezte Riken.
Magyarul – válaszolta japánul Jiroki

 

2. fejezet

Iko utólag felvilágosította Rikent az ex-férje családjával kapcsolatban.Teljesen meghökkentette a tudat, miszerint, a Hai család nem teljesen japán származású. Linék félig magyarok voltak, és így ők két anyanyelvvel rendelkeztek.Azonban a meglepetések nem fogytak ki, kiderült az is, hogy Kenéknek van egy saját klinikája is. Még az érkezésük napján közölte vele a mestere, hogy két nap múlva megtartják az edzést. Ugyanúgy Lin is tudtul adta Urinak, hogy ott folytatják a gyakorlatokat, ahol Rajinnal abbahagyták. Riken szinte sosem találta otthon Lint, akárhányszor elmentek hozzájuk, biztosra vette, ő is a klinikán dolgozik.

Másnap késő délután egy ügyes ürüggyel – ugyanis nem vihették magukkal Ikót, mert ő semmit sem tudott

Riken és Uri elmentek, Jiroki kíséretében, arra a helyre, ahol megtartották mindkettőjüknek az edzést. A hely, ahova mentek, az a klinika volt. Mindhárman felmentek a személyzeti lifttel az igazgatói irodához.
A liftből kilépve, megpillantották a folyosón Kenát, aki néhány szót váltott az egyik nővérrel.

Sziasztok! – köszöntötte a jövevényeket Ken.

Lin perceken belül megérkezik, addig menjünk be az irodámba – lépett néhányat Ken, majd egy ismerős hang felcsendült, mire ő megállt.

Itt vagyok! – sietett oda a társasághoz egy műtős ruhában lévő nő.

Mindjárt jövök! – hadarta magyarul, eközben lehúzta az arcáról a műtős maszkját.

Kissé elhúzódott az operáció.

Rendben! – intett Ken.

Nem kell sietned, megvárunk. Bent leszünk az irodámban – simogatta meg a nő hátát, és ezt követően a többiekkel az irodába mentek.

Ken, hogyhogy a lányod részt vett egy műtéten?

A képzettsége alapján, még asszisztálni sem lehet neki – foglalt helyet az egyik székben Riken.

Nem értem ezt az egészet – értetlenkedett.

Ken helyet foglalt az asztalánál, azután részletesen beszámolt Lin valódi helyzetéről, miszerint ugyanolyan idegsebész, mint Jiroki és ő maga. Japánban Lin azért végezhette csak egy egyszerű ápolónő munkáját, mert a riválisa nem engedi honosítani a diplomáját. Mindkét gyermeke Magyarországon végezte el az orvosi egyetemet. Szerencsére Jiroki akkor honosította a diplomáját, amikor még nem volt vezető az a bizonyos illető, akit Ken a lehető leggerinctelenebb alaknak tartott. Semmit nem tehet jelenleg, ugyanis többen állnak a riválisa mögött, mint mögötte.

Levegőt is elfelejtett venni Riken, úgy meglepte az, hogy Lin is orvos, így már érthető volt a számára, miért is tudott többet egy átlagos ápolónőnél. Milyen meglepetés érheti őt még a Hai családot illetően, kérdezte magában.

Látom, tátva marad a szád – mosolygott Uri.

A mesterem rendkívüli képességekkel rendelkezik – mondta büszkén.
O, csak nem dicsér itt valaki engem? – lépett be orvosi öltözékben az irodába Lin.
Hú, de kemény nap volt ez! – tette csípőre a kezeit.
Hallottam Raitól, hogy nagyon szépen fejlődsz – húzta mosolyra az ajkait.
Ha végeztünk az edzéssel, elmehetnénk valahova. á, még valami! – kapott a fejéhez.
Hétvégén nem megyünk strandra, apuci?
Jó lenne egy kicsit fürdeni. Sőt, Uri is jöhetne velünk.

Hé, engem nem hívsz?! – fújta fel magát durcásan Jiroki.
Sara azt mondta, a fővárosi cirkuszba, a vidámparkba és az állatkertbe mentek.
Jaj tényleg! – vakarta a fejét Jiroki.
Rendben! – bólintott egyet.
Jiroki jól tudta, nem lenne tanácsos, ha a húga is velük tartana, mert már így is eleget szenved Riken miatt.
Uri, ha apukádékkal szeretnél menni, nem gond – mondta Lin.
Nem!
Veletek akarok menni! – hadarta gyorsan Uri.
Mindenki levonult a klinika alagsorába, ahol egy különleges és rejtett lifttel több mint hatvan méter mélyre mentek le a föld alá. Gigantikus méretű, kék színű égőkkel megvilágított terem tárult a társaság elé, amikor kinyílt a lift ajtaja. A hatalmas helyiségben semmi sem volt, még ablakok se.

Ez egy különleges hely lépett ki elsőként a liftből Ken.
A rendkívüli technológia révén, itt bármilyen terepet létre tudunk hozni – lépett oda a fal azon részéhez, amely ezüsttel lett bevonva.Az ezüstözött terület úgy nézett ki, mintha valamilyen ajtó lett volna.

Lin, te kezdd az edzést – érintette meg az ezüstözött falat, mire a sima felületen többféle gomb jelent meg.
Milyen terepet kérsz, lányom? – kérdezte.
Sziklás legyen – jött a felelet a kérdezettől, azután pillanatokkal később sziklás környezet vette körül a társaságot.
És legyen éjszaka – tette még hozzá.
A feladatod az lesz, Uri, hogy kikerüld a nyilaimat és a lehető legkevesebb sérüléssel úszd meg a támadásaimat. Most a gyorsaságodat és a reakcióidődet fogjuk fejleszteni.
Értem! – bólintott Uri, miközben azt nézte, ahogyan a mestere megidézi az ezüstszínű és kék kristályokkal díszített íját, ami a formáját tekintve, nagyon hasonlított az édesapja fegyveréhez. Riken meglehetősen elcsodálkozott azon, hogy milyen egyformák Lin és az ő íjaik.

Készen állok!
Lin teketóriázás nélkül lőtte ki Urira az ezüstszínű nyílvesszőit.
Az edzés kíméletlen és szigorú módon zajlott. Ellenben Uri láthatóan jól tűrte a kiképzést, és meglehetősen ügyesen védte és kerülte ki Lin nyilait. Ugyanúgy Ken is a gyorsaság és reakcióidőtechnikáját okította Rikenek, csak azzal a különbséggel, hogy sivatagi környezet volt a sziklás helyett.
Sokkal nehezebb feladatnak bizonyult a sivatagos területen kitérni és kivédeni Ken támadásait, mert teljesen nyílt terepen kellett küzdeni.

Ennél többre is képes vagy! – elégedetlenkedett Ken, ezalatt lecsapott Rikenre a lélekvágójával.
Olyan vagy, mint egy csiga.Azt hittem, jobb vagy a fiadnál – bosszantotta fel a tanítványát.
Nesze! – vette elő a saját lélekvágóját Riken, aki eddig fegyvertelenül küzdött. Sajnos, akadt egy súlyos probléma a fegyverrel. Mivel ő csak egyféle erővel rendelkezett, így a lélekvágójának a pengéje nem ezüstszínű lélektisztító képességű, hanem kék színű, azaz lélekpusztító erejű volt.
Nem hagyom, hogy lebecsülj! – kiabálta, majd rátámadt a mesterére. Ken sokkal gyorsabb sebességgel bírt, így könnyedén Riken mögé került, majd a hátán végigvágott a lélekvágó kardjával.

Mi a fene?! – esett össze Riken.
Ez a büntetésed, amiért lélekpusztító erővel támadtál a mesteredre – szólalt meg ridegen Jiroki.
Örülj, hogy ennyivel úsztad meg ezt a súlyos kihágást.
Legközelebb nem fordul elő – mondta csendesen Riken.
Bár engem nem zavar, ha lélekpusztító erejű támadásokat indítanak felém, hiszen már hozzászoktam.
Jól van, elnézem ezt a botlásodat. Jiroki, gyógyítsd be a sebeit vett egy mély levegőt Ken.
Szokj hozzá, a mi fajtánknál nem természetes dolog az ilyesmi, úgy mint az irtandók esetében intézte szavait Rikennek.
Ahogyan azt ígérte Lin Urinak, elmentek együtt kikapcsolódni.A nő elvitte pizzázni, fagyizni és hajókázni a fiút, aki nagyon élvezte a kiruccanást. Kisebb sokkhatás érte Lint, amikor Urival hazaértek,mivel az édes anyjáék még mindig náluk tartózkodtak.
Nahát, Lin, nem is mondtad, hogy Riken fiával jársz – mondta izgatottan, a párja mellett ülve a kanapén, Iko.
Elárulom nektek, hogy ti nagyon is összeilletek! – tette ölbe a kezeit.
Kösz, anya! – nyögte be megrökönyödve Lin.
Na gyere, fiúm! – fogta karon a meglepetten bámuló Urit, akit aztán maga után vonszolt a lépcsőn.
Bocsi, megyünk papást mamást játszani! – tette még hozzá.
Ken jóízűen felnevetett. Tisztában volt azzal, valójában anya fia kapcsolat kötötte össze a lányát és Urit.
Uri a szobájában ült az ágyon, és elmélyülten egy könyvet olvasott. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki kikapta a könyvet a kezéből, majd jó erősen pofon vágta őt.

Te mi a francot művelsz?! – kiabálta vörös arccal Uri.
Inkább én kérdezném ezt?! – ragadta grabancon a fiát Riken, és a szemei lángokat szórtak a dühtől.
Eressz el! – lökte el magától Uri az apját, aki egy kicsit megtántorodott a lökés erejétől.
Kopp! Kopp!
Bejöhetek? – szólt az ajtó másik oldalán Lin.
Igen! – felelte Uri, mialatt eltakarta az arcát, nehogy meglássa a pofon nyomát Lin, aki eközben benyitott,

egy tálcányi ennivalóval a kezében, a szobába.
Hoztam egy kis ennivalót – csukta be maga után az ajtót.
Na, lehiggadtál már?
Hát nem! – vágta rá mérgesen.
Jaj! – tette le a tálcát Lin, majd csípőre tett kézzel tovább folytatta.
Mit vagy úgy kiakadva?
Mindenki tudja, hogy nem vagy a pasim, és azt is, hogy anyám fantáziája meglehetősen élénk. Épp most beszéltem Soráékkal.Amikor elmondtam nekik, mi történt, jót nevettek tartott egy kis szünetet.
Megnyugtatlak, nem rajtad nevettek.
Nem értem, mi bajod van?
Máskor mindig vetted a poénokat értetlenkedett.
Úgy teszel, mintha nem tudnád, nálunk úgy terjed a hülyeség, mintAfrikában a malária! – mondta, Uri erre jóízűen elnevette magát.
No, ezt már szeretem! – ült le az ágyra Lin.
Tudom, az anyukám természete nagyon irritál téged, és nem is kérem azt, hogy megkedveld – magyarázta komoly hangon.
Viszont nagyon jó szíve van. Senkinek sem ártana semmi pénzért sem, max lefájdítja az ember fejét.
Sajnálom! – hajtotta le a fejét Uri.
Csak tudod, annyi mindent történt.
Ha belegondolok, érthető. Ideje mennem lefeküdni, mert holnap egy három órás műtét vár rám – állt fel az ágyról fáradt mozdulatokkal Lin, azután kisétált a szobából.
Jó éjt!
Elárulnád, mi a bajod?! – nézett dühtől izzó szemekkel Uri az apjára, aki eddig csendben figyelte az eseményeket.
Felelj! – emelte meg a hangját, de választ nem kapott.

Mi van, megkukultál? – mászott le az ágyról, azután odalépett az apukája elé.
Válaszolj már! – türelmetlenkedett Uri, és hirtelen azon kapta magát, hogy az előtte álló szorosan megöleli őt, ezalatt gyengéden megpuszilta az arcának azon oldalát, amelyikre kezet emelt. Uri jól tudta, mit jelent ez az egész. Akkor szokta az apja ilyen közel engedni magához, ha valami igazságtalanságot követett el ellene, más szóval, ez nála a bocsánatkérést jelentette. Egyedül ilyenkor érezhette az apukája szeretetét.
Mondd, apa, mi történt? – kérdezte gyengéden Uri, ezalatt a kezei körbeölelték az őt ölelő derekát.

Választ most sem kapott.
Rendben, nem kell felelned – hagyott fel a dologgal.
Riken azon az éjszakán nem Jirokuéknál aludt, aminek Iko egyáltalán nem örült, mert valami romantikus meglepetéssel akart előrukkolni aznap estére.A fiával olyannyira jól eltöltötték egymás társaságában az időt, hogy szinte egész éjszaka fent maradtak. Régen beszélgetettek már békés és harmonikus hangulatban. Miután felkeltek, tovább folytatták a beszélgetésüket.

Dél körül lehetett, amikor Lin hullafáradtan robogott haza a kocsijával.A műtét annyira kimerítette, hogy nem volt képes tovább dolgozni. A nappaliban azonnal kiszúrta Rikent és Urit, eközben megcsörrent a telefonja, Jirok volt az.

Szia, ott van Riken a közeledben? – szólt a telefonba magyarul.

Aha! – dunnyogta fáradt hangon Lin.

Kérdezd meg tőle, mikor méltóztatik eljönni tőletek? – morogta savanyúan Jiroki.

Holnap megyünk a cirkuszba jó lenne, ha ő is készülődne.

Várj! – sóhajtott, utána kelletlenül Rikenhez fordult.

Jiroki azt kérdezi, mikor óhajt visszamenni hozzájuk, ugyanis a holnapi kirándulásra el kell készülnie – kérdezte japánul.
Muszáj velük menned, apa? – kérdezte mogorván Uri.
Folyton Ikóval vagy!
Rendben, nem megyek velük – vágta rá gyorsan Riken.
Veletek tartok a strandra.
Nem megy veletek – szólt bele magyarul és érzelemmentes hangon a telefonba Lin.
Velünk akar jönni a strandra.
Hallottam mindent!
Bassza meg! – dühöngött Jiroki.
Garantálom, még nagyon megbánja ezt a döntését!
Nincs igazad!
Az elmúlt hét napban valóban nem foglalkozott semmit Urival. Érthető a döntése. Előre látom, amint anyu hisztérikázik. Szia előre is részvétem – vett egy mély levegőt Lin.
Eh, ne is mondd – dunnyogta kelletlenül Jiroki.
Mondd meg neki, estére elmegyek érte, ugyanis az ő feladata lesz közölni anyával a hírt. Helló megyek műteni! – tette le a telefont.

Mivel holnap velünk tart – fogott bele japánul Lin, ezért a bátyám magáért jön, hogy aztán személyesen
közölje a hírt az anyámmal. Emellett, nem ártana néhány személyes cuccát is elhoznia.
Este elment Jiroki Linékhoz, majd elfuvarozta Rikent hozzájuk, ahol Ikóval közölve lett a hír.

Természetesen minden úgy alakult, ahogyan azt megjósolták, Iko meglehetősen kiakadt, sőt, még jobban kiborult, amikor a tudomására hozták, hogy nem is tarthat a kedvesével a strandra, mert Urikinak az nagyon nem testszene. Végül kénytelen volt belenyugodni Iko a fennálló helyzetbe.

Lin előre félt az estétől és az elkövetkezendő naptól, nagyon nem akart egy légkörben lenni azzal a férfival, aki után reménytelenül vágyakozott. Amint végez minden teendőjével, jól bezárkózik a szobájába, ki nem mozdul onnan másnap reggelig. Vacsora után mosogatni készült, de mielőtt belefogott volna, valaki megszólította.

Segíthetek? – kérdezte Riken.

Nem kell – szólt közbe Uri, majd én segítek neki.

Igen! – bólogatott Lin.

Nem kell segíteni.

Uri, úgy tudom, fáj a fejed – nézett a fiára Riken.

Menj szépen!

Jobb, ha lefekszel, különben nem fogsz tudni jönni a strandra.

Rendben?

Rendben, apa – bólintott Uri.

Jó éjt! – ment ki a konyhából.

Valami gondja van?

Olyan gondterheltnek tűnik – érdeklődött udvariasan Riken, miközben nekiláttak a mosogatásnak.

Nincs semmi bajom – morogta az orra alatt Lin.

Látom, nagyon jól kijön a fiammal.

Uri nagyon kedves és aranyos, minden szülő álma egy ilyen gyerek.

Az már biztos!

Az én fiam már csak ilyen tökéletes – húzta ki magát büszkén Riken.

Akkor miért mondja neki állandóan, hogy egy hülye?

Sokszor olyan dolgokat művel, amik miatt folyton aggódnom kell érte. Ő az egyetlen értékes dolog a világon a számomra, és ha elveszíteném őt, abba belehalnék nyitotta meg szívét Riken, amit nagyon ritkán szokott megtenni.

Önnek miért nincs gyereke?
Nem olyan fajta, aki nem volna képes felnevelni egy gyereket. Uri sokat köszönhet magának.
Meddő vagyok jött a rövid felelet Lintől, mire Riken meredt szemekkel nézett rá.
Sajnos, a petesejtjeim ivartalanok.
Gondolom, ezért is nem tudott férjhez menni.
Nem, nem ez volt az oka. Pusztán olyanokkal akadtam össze, akikkel még egy percet sem töltöttem volna el, kivéve kettőt bukott ki belőle akaratlanul az utolsó két szó.
Mi történt velük?
Az első elhagyott, kilencévnyi kapcsolat után, egy másik nőért.A másik meg észre sem vesz, ráadásul…
Nahát, még mindig itt vagy a konyhában, egyetlenem? – lépett be a konyhába Ken.
Téged kerestelek, Riken. Válthatnánk néhány szót?
Hogyne – törölgette meg a kezeit Riken, aztán kivonult a másik férfival a nappaliba.
Miről lenne szó? – ült le az egyik fotelba.
Vésd jól az eszedbe – szólalt meg szigorú hangon Ken.
Nagyon gondolt meg, mit teszel, mert ha nem vigyázol fordult szembe a fotelban ülővel, könnyen megégetheted magad.

Biztosíthatlak afelől, hogy tudom, mit teszek – nézett Riken az előtte álló barna szemeibe, amelyek gyanúsan csillogtak.
Régóta figyellek. Nagyon ügyes és ravasz módon jársz el, de ami a legdicséretesebb benned, hogy türelmesen kivárod a dolgokat.
Köszönöm a dicséretet, és garantálom, még a mai nap pontot teszek az ügy végére, ugyanis minden tiszta és átlátható lett a számomra. Hamarosan teljes lesz az életem, és végre Uri is megkaphatja mindazt, amit hosszú éveken keresztül nélkülöznie kellett.
Miért vagy olyan biztos a dolgodban? – emelte ki az utolsó szót Ken.
Biztos forrásból szereztem meg bizonyos információkat – húzta mosolyra az ajkait Riken.
Jiroki azt üzeni neked, hogyha kárt teszel benne, több hibát nem fogsz elkövetni, mert ez lesz az utolsó!
Felfogtam mindent – állt fel Riken.
Ha megbocsátasz, visszamennék mosogatni ment ki a nappaliból. A konyhában odament Linhez, aki könnyei közepette és szipogva öblögette a tányérokat.
Te sírsz? – fogta vállon a nőt, majd maga elé fordította.

Mi a baj?

Semmi! – fordult vissza Lin a mosogatóhoz, azután gyorsan a helyére pakolta a tányérokat.

Kész is vagyok! – indult el, de aztán kénytelen volt megállni, mert Riken az útját állta.

Látom, hogy van valami bajod – erősködött.

Mondd, mi történt? – kérdezte, eközben a kezeit gyengéden Lin vállaira tette.

Kérlek, mondd el – mondta gyengéd hangon Riken.

Hagyjon, és ne viselkedjen velem ilyen közvetlenül! – lökte el magától Rikent.

Elegem van! – zokogta el magát, azután kirohant a konyhából.

Ilyen állapotban nem hagyom, hogy egyedül maradj! – mondta.

A zokogó nő véletlenül nekiment Rikénnek, ugyanis elé vágott a lidércek gyorslépésének segítségével.

Még a végén bajod esik – kapta fel hirtelen a karjaiba Lint.

Felviszlek a szobádba, és nem mozdulok addig mellőled, amíg meg nem nyugszol.

A sírdogáló nőt felvitte Riken a szobájába, ahol szépen lefektette őt az ágyra. Gondolkodás nélkül lefeküdt Lin mellé. Szorosan magához ölelte őt, azután gyengéden simogatni kezdte a hátát, hátha megnyugszik. Nagyon jól tudta, mi a baja a nőnek, így rövidesen cselekedett annak érdekében, hogy a problémák megszűnjenek.

Lin nagyon kikészült lelkileg. Már nem bírta elviselni a kínzó állapotot, nagyon közel van hozzá az a férfi, akit szeret, mégis elérhetetlen a számára. Még inkább sanyargatta a szívét a fájdalom, amikor karjaiba vette őt az imádott kék szemű hercege. A szobája felé tartottak, amikor megcsapta az orrát Riken lágy, selymes illata, amely egyszerre bódultságba és gyötrődésbe hajszolta a megtépázott lelkét.Azt hitte, ennél már rosszabb nem lehet a helyzet, de tévedett. Remélte, hogy csak mellette fog ülni az ágyon a hőn áhított vigasztalója, ám nem így történt.

Teste úgy lángolt Riken ölelő érintéseitől, mint a pokolban a bűnösök lelke. A nehéz, fojtogató levegő késként hatolt be a tüdejébe, ráadásul a szűnni nem akaró könnyek is mardosni kezdték a szemét. Úgy remegett, mint hideg télen egy kóbor kiscica az elhagyatott utcán. Legbelül segítségért fohászkodott.
Hiába várta, hogy legyen vége mindennek. Úgy érezte, mintha az idő kereke ellene fordult volna, oly lassúnak s végtelennek tűnt minden. Kínlódása egyik pillanatról a másikra megszűnt, mintha kétfelé vágták volna. Minden egyes gondolata felszívódott, semmi sem maradt, egyedül csak az ösztönei, melyek úgy törtek ki, mint a ketrecbe zárt vadállat a szabadba.

Riken hevesen megcsókolta Lint, majd szenvedélyesen falni kezdte a puha és a könnytől áztatott ajkait.
Szinte erőszakosan kért a nyelvével bebocsátást a nő szájába. Nyelve szenvedélyes és vad mohósággal ragadta magával a másik aprócska nyelvét. Nem sok idő telt el, és a csók ugyanolyan tüzesen viszonozva lett. Kezei legalább olyan hevesen jártak a karjaiban lévő törékeny testen, mint a nyelve. Gondolkodás nélkül maga alá teperte Lint, miközben ujjai becsusszantak a ruha alá, ahol megérinthette a bársonyos bőrt.

Annyira felizgult, hogy a nő két lába közé furakodott az alsótestével, azután a csípőjével állandó gyakorisággal előrelökött. Kéjes morgásai egyre hangosabbak lettek az idő múlásával, ugyanis az alatta fekvő Lin kezei sem tétlenkedtek.Az előjátékkal nem sokat vacakolt, így nekilátott a vetkőztetésnek.
Végre az övé lehet az, akire oly régóta vágyik. Teljesen ki volt már éhezve. Testét, lelkét úgy mardosta és égette a vágy, hogy már egyáltalán nem tudott magán uralkodni, teljesen megvadult. A levegő egyre csak szűkösebb lett. Látását elhomályosította a vágy leple. Gondolatait úgy söpörte tova a rajta eluralkodó kéj, mint a szél a fáról lehullott faleveleket.

Lin szenvedélyesen belecsókolt Riken nyakába, majd gyengéden harapdálni kezdte azt. Eközben a kezei szorgosan bejárták az öt vetkőztető testét. Ujjai oly könnyedén csúsztak az ing alá, mint a jégen a korcsolya. Úgy lángolt mindene Riken érintéseitől és a lopott csókjaitól, minta egy forró kemencébe rakták volna. Combjaival szinte görcsösen szorította a másik csípőjét, ami továbbra is szüntelenül mozgott.Az arca lángba borult, amikor Riken szenvedélyesen végigsiklott a kezével a mellén.

Halk nyögések törtek ki belőle, amikor megérezte a kutakodó kezet a lábai között. Majdnem minden ruhájától megfosztotta Riken, már csak a bugyija maradt még hátra.Az izgató érintések hatására, nyomban bizseregni kezdett ott lent. Nem elég, hogy a teste lángokban égett, de még a remegés is eluralkodott rajta. Egyik kezét kivette az ing alól, majd szenvedélyesen beletúrt Riken ezüst hajtincseibe.
Gondolkozni már képtelen volt, nem tudott gátat szabni a vágyainak. Szinte kiszolgáltatottan vonaglott a férfi alatt, aki már teljesen pucérra vetkőztette őt. Annyira kívánta már Rikent, mint kiéhezett oroszlán a kiszemelt prédáját. Gondolkodás nélkül felült, majd lecibálta az őt csókoló férfiról az inget, és ezt követően az összes többi ruhadarabot is. Miközben vetkőztette Rikent, apró csókokat lehelt a nyaka és a mellkasa körüli részekre.

Ameddig Lin szorgosan tevékenykedett, addig a férfi sem tétlenkedett, gondoskodott arról, hogy a hév és a kéj még forróbbá fokozza a már amúgy is tüzesen szenvedélyes hangulatot. Ujjaival le-fel zongorázott Lin nyakától, a gerincén keresztül, a fenekéig.Ajkaival bele-belekapott a puha bőrbe, melynek az illatát úgy szívta magába, mint a kiszáradt virág az eső vizét.

Teljesen meztelen testük egymáshoz tapadt, akár az ellenkező pólusú mágnesek. Kezeik úgy fonták körbe egymás testét, akár a borostyán a fát.Ajkaikat szenvedélyesen habzsolták.A nyelveik hevesen kényeztették egymást. A levegő olyan forrón izzott körülöttük, mintha valami vulkán gyomrában lettek volna.Ahogy telt az idő, a testük egyre jobban verejtékezett. Úgy ki voltak egymásra éhezve, akár a vadállatok a húsra. Hangos szuszogásukat, levegővételüket egyre gyakrabban kéjes és buja nyögések váltották fel.

Riken határozottan megragadta Lint a csípőjénél, majd hanyatt döntve maga alá gyűrte őt. Gondolkodás nélkül belehatolt, majd ritmusosan mozogni kezdett. Egyik keze Lin csípője alá kúszott, míg a szabadon maradt kezével megtámasztotta magát. Felsőtestét előredöntötte, így az ajkaival könnyedén, gond nélkül belekóstolhatott az alatta fekvő Linbe. Mélyen szívta magába az édes és lágy illatot.Ajkai mohón falták a karcsú nyakat, miközben kéjesen nyögdécselt. Végre az övé lett az a nő, aki után régóta vágyakozott.
Mindig is egy olyan feleség után áhítozott, akiben megbízhat, és ha segítségre szorul, akkor mellette áll a bajban, de ami a legfontosabb, hogy Urit úgy szeresse, mintha a saját gyermeke lenne. Lin pont az az ember volt, akire mindig is várt egész életében. Teljesen hidegen hagyta, hogy nem lehet közös gyermekük, igazából nem is akart már több gyereket, már csak azért is, mert félt, hogy Uri féltékeny lesz majd. Mindennél fontosabb volt a számára, hogy az egyetlen fiának a lehető legjobb sora legyen az életben.

Egyáltalán nem zavarta Lint a férfi lényegre törő viselkedése, mi több még tetszett is neki. Egy szűz esetében meglehetősen erőszakosnak bizonyult volna Riken szenvedélyes és vad magatartása. A férfi szaporán szuszogott és buján nyögdécselt a fülébe. Kifinomult, emberfeletti érzékeinek köszönhetően érezte, ahogy Riken férfiassága erősen pulzált, lüktetett, ebből tudta, hogy hamarosan el fog élvezni.
Teljesen úgy tűnt Linbe a férfi, mint aki régen volt már nővel, de ez valahogy nagyon abszurdnak bizonyult a számára. Kizárt, hogy ne lett volna egy olyan férfinak, mint Riken, állandó szexuális élete.
Bizonyára más dolog lehetett a dolog mögött, talán valami nemi probléma. Ő nem abból a fajtából való volt, aki nem vonzotta a nőket. Combjaival körbefonta Riken derekát, hogy még mélyebbre tudjon hatolni. Ujjaival gyengéden cirógatta a férfi hátát és a nyakát. Megbabonázva merült el a tengerkék szemekben, melyeket a nyitott ablakon beáradó hold fénye tisztán megvilágított.

Mindkettőjüket elragadta az orgazmus mámora, akárcsak a halál az áldozatait. Izmaik megfeszültek, miközben elhalóan felnyögtek az élvezet nyújtotta mardosó, egyben szorongató gyönyörtől. A tüdejükben a levegő bennrekedt. Az őket körülvevő világban az idő kereke hirtelen megállt, és percekig így is maradt.
Lin azt hitte, az aktus véget ért, de nem, ugyanis a férfiban tomboló tűz még nem múlt ki. Riken ismét mozogni kezdett ugyanabban a ritmusban az alatta fekvő Linben, de most erőteljesebben hatolt be.

A második aktus sokkal tovább tartott, mint az első, és az élvezet is nagyobb volt. Riken mindig egyre többet akart, alig bírt leállni, de végül a rajta eluralkodó fáradtság, a harmadik menet után, győzedelmeskedett. Lin még kibírt volna egy kört, úgy volt vele, hogy három a magyar igazság, egy a ráadás.

Riken szorosan magához ölelte Lint, olyannyira, hogy szinte már rajta feküdt, azután a szemhéjai hipp hopp leragadtak.Az álommanó úgy ragadta magához, mint a sólyom a kiszemelt prédáját.
Miután Rikent elnyomta az álom, Lin kijózanodott. Belegondolva a történtekbe, komoly lelkiismeret furdalás uralkodott el rajta.A lelkét úgy mardosta a bűntudat, mint az alkohol a sebet.

Mi a fenét művelt?!
Hogy volt képes lefeküdni a saját édesanyja pasijával?!
Milyen undorító!
Semmi ötlete sem volt, hogy hogyan tudná ezt az egészet helyrehozni.
Egyáltalán lehetséges ezt az egészet rendbe tenni?
Még szép, hogy nem, kesergett magában. Egyetlenegy személyre számíthatott ilyen kínos esetekben, az pedig az édesapja volt. Viszont most a dolog még a szokottnál is kényesebbnek bizonyult, így nem igazántudta eldönteni, hogy beszéljen-e a történtekről az apukájának. Hosszas tépelődés után úgy döntött, mégis  elmond mindent az édesapjának, még akkor is, ha esetleg ezért megharagudhat rá, amit persze meg is érdemel. Gyorsan magára kapta a köntösét. Olyan észrevétlenül lopózott át a szobájából, mint valamitolvaj, aki éppen valamit el akarna csenni valahonnan. Óvatosan benyitott az apja szobájába, majd nesztelen mozdulatokkal bebújt mellé az ágyba.

Apa! – ébresztgette Kent Lin.
Apa, ébredj! – tette az egyik kezét az ébredező hátára.
Kislányom – mormogta álmosan.
Mi történt?
Olyat tettem, ami miatt szégyenbe hoztalak téged – motyogta az orra alatt Lin.
Halljam, mi az a kényes dolog? – ölelte át biztatásképpen a lányát Ken.
Elejétől a végéig elmesélte Lin, mi történt Riken és ő közötte. Alig bírta kinyögni a szavakat, ugyanis folyton a sírás kerülgette. Egyáltalán nem próbált meg mentegetőzni, sőt, mindenért vállalta afelelősséget, viszont nem tudja, mi lenne a helyes cselekedet az ilyen kényes esetekben. Valahogy  mindenképpen jóvá akarja tenni ezt a súlyos vétkét.

Te semmiről nem tehetsz, kicsikém! – vágta rá gondolkodás nélkül Ken.
Holnap mindent megbeszélünk, most pedig aludj! – húzta oda magához a megtépázott lelkű lányát.
Lint az apja szavai olyannyira megnyugtatták, hogy minden feszültsége feloldódott, és így képes volt álomba merülni. Igaz, a Rikennel való heves szeretkezés is alaposan kimerítette.

Hajnali három körül járhatott, amikor Riken felébredt, meglepetten vette észre, hogy Lin nincs ott mellette az ágyban.

Hova tűnt?
Lehetséges, hogy egy démon bukkant fel valahol, és ezért nincs most vele. Gondolta, megkeresi, bár nagy volt rá az esély, hogy a harcoknál használt védőfal elrejti a jelenlétét, de azért mégis megpróbálta ennek ellenére. Erősen Lin lelkére koncentrált, és döbbenten fedezte fel, hogy valójában Ken szobájában van.
Ebből rögtön leszűrte, hogy itt valami nincs rendben. Lint ismerve, jobbnak látta volna, ha nem a szeretkezéssel kezdi a valódi érzéseinek a kinyilvánítását. Belegondolva a történtekbe, rájött, hogy biztosan lelkiismeret furdalása támadt Linnek az anyja miatt, hiszen elvileg Ikóval egy párt alkottak. Most aztán törhette a fejét azon, hogy hogyan tegye tisztába a dolgokat. Még jobban végiggondolva a történteket, nagy volt annak a valószínűsége is, hogy alaposan meg fog gyűlni a baja Kennel, ami bizony nagy gondot jelentett a számára. Jobbnak látta, ha visszamegy a vendégszobába, ahol Uri is ott volt.

Másnap reggelre ismét visszatér Lin bűntudata. Rettenetesen szégyellte magát.
Hogy volt képes lefeküdni a saját anyja pasijával!?
Ez olyan undorító!
Ezek után, hogyan fog az anyukája szemébe nézni?
Hosszú perceken keresztül gubbasztott az apja ágyában. Egyáltalán nem akart kimenni a szobából, de nem tehetett mást, mennie kellett. Nagy nehezen kimászott az ágyból, majd átcaplatott a saját szobájába,amely, a legnagyobb megkönnyebbülésére, üres volt. Gyorsan bevetette az ágyát, majd magát is rendbe  rakta.

Riken frissen, na és természetesen kielégülten, lement a nappaliba, ahol a fotelban ülve olvasta Ken az aznapi újságot, aki rögvest abbahagyta az olvasást, amint megpillantotta őt.
Mielőtt mondanál vagy tennél is bármit, hagyd, hogy befejezzem azt, amit elkezdtem – szólalt meg Riken először, még mielőtt a másik bármit is mondhatott volna. Utána nyugodtan ítélkezhetsz felettem.

Rendben! – felelte tömören Ken, majd folytatta azt, amit félbehagyott, de nem sokáig, mert a lánya megszólította őt.
Apuci, gondolkodtam a történteken – fogott bele magyarul Lin. Semmiképpen nem akarta, hogy Riken tudja, miről is van szó.

Kérlek, ne tégy semmit!
Szeretném egyedül megoldani a dolgokat. Ez az én saram, nekem kell tisztára mosni mindent.
Rendben! – bólintott rá Ken.
Azt hiszem, nekünk van egy kis tisztázni valónk – szólalt meg japánul Lin, eközben odafordult a mellette álló Rikenhez.
Ami tegnap történt, azt örökre el kell felejtenie!
Maga az anyámmal jár!
Undorító, ami kettőnk közt történt, főleg az én részemről!
Tudod, az anyukád… vágott Lin szavába Riken, de nem tudta végigmondani azt, amit akart.

Csend legyen! – parancsolta szigorúan.
Erre nincs magyarázat! – emelte meg a hangját Lin.
Először és utoljára mondom el!
Felejtsen el mindent!
Emellett, egyáltalán nem vagyok szerelmes magába, és nem szokásom nálam gyengébb lidércekkel együtt lenni hazudta, hátha ezzel lerázhatja Rikent.
Valójában egyáltalán nem érdekelte Lint az ilyesmi. Egykori szerelme, Hai, jóval gyengébb volt nála.
Igaz, nagyon sokáig rejtegette a férfi elől a valódi erejét, de amikor erre fény derült, megromlott a kapcsolatuk. A helyzet súlyosbodott, amikor az is kiderült, hogy neki soha nem lehet gyermeke. Nem sokkal később Hai megismerkedett egy másik nővel, és szakított is aztán vele. Nagyon sokáig szenvedett a szakítás miatt, azonban amikor elment a Karaku városi kórházba dolgozni, és találkozott Rikennel, azonnal kigyógyult a szerelmi bánatából.
Riken csalódottan, leszegett fejjel állt, miközben arra gondolt, hogy semmi esélye a nőnél, akibe halálosan beleszeretett. Úgy határozott, nem folytatja tovább, mindent feladott. A szíve darabokra tört, mint egy porcelánbaba, amit jól a földhöz vágtak.
Szép nyugodtan elindultak a strandra, és amint odaértek, Lin máris a sportmedencébe ment. Ken a gyógyfürdőbe ment lazítani. Uri, látva az apja rosszkedvét, elment a kedve attól, hogy úszni menjen, így a víz helyett a kedvenc olvasmányában merült el.

Riken iszonyatosan rosszul érezte magát, és mást se csinált, mint fel-alá járkált a fürdő területén. Amikor Lin közelébe tévedt, és meglátta őt, azonnal lenyugodott, mi több jókedve lett. Árgus szemekkel figyelte a sportmedencében lubickoló nőt, akin látszott, hogy nem vette észre, hogy a közönséglelátón ülve őt nézi.
Nem bírt a szívének parancsolni, legbelül reménykedett abban, hogy minden hazugság volt Lin részéről.
Legszívesebben odament volna hozzá, de semmilyen ürügy nem jutott az eszébe. Mintha az ég is azt akarta volna, a kívánsága szinte nyomban teljesült.

Néhány hossz leúszást követően kikászálódott Lin a medencéből. Pár lépés után a háta mögött egy ismerős hang szólította meg.

Halihó, Lin!
Robi?! – fordult meg csalódott képet vágva Lin. Az előtte álló férfi tiszta izom volt, ami nagyon gusztustalan volt a számára, a tetejében a haja színétől is hányinger kerülgette mindig.

Mit akarsz tőlem?
Téged! – vágta rá Robi, miközben látványosan beletúrt az egyik kezével a szőke hajába.
Jó bőr vagy, mint mindig! – közeledett egyre jobban Linhez, és a zöld szemei perverzen csillogtak.
Gyere, sétáljunk egy kicsit karolta át Lint, aki azonnal kiszakította magát a körbebilincselő, izmos karból.
Hagyjál!
Van pasim, aki történetesen velem van!
Szia, ha nem kopsz le, úgy lefejel téged, mint a……!
Nem is tudtam, hogy szereted a focit.

És mondd, hol a pasid?

Izé… Elment enni – kezdte vakarni a fejét idegességében Lin, ezalatt hátrálni kezdett.

Persze!

Szerinted én ezt el is higgyem neked?

Szállj le rólam! – ütközött háttal valakinek Lin, és amint megfordult, látta, hogy ki is az, azonnal tudta, mit kell tennie.

Riken! – ölelte át a férfit a derekánál, majd szorosan hozzásimult. Rikent nagyon meglepte Lin viselkedése.

Amint látod, ő a pasim!

Ha valóban a pasid, smároljatok!

Sok ilyet láttam már a filmekben, ahol a nő vagy a férfi az első szembejövő alakot a párjának állítja be, csakhogy lerázza azt, aki nem jön be neki darálta flegmásan Robi.

Lin elengedte Riken derekát, majd a nyakát átkarolva lehúzta magához, ezután szenvedélyesen megcsókolta őt. Riken gondolkodás nélkül viszonozta a csókot, eközben szorosan a karjaiba zárta a törékeny testet. A majdnem egy percen át tartó csókot Lin szakította meg. Robi szó nélkül, bosszús képet vágva, viharzott el.

Gondolom, annak az alaknak a tolakodó viselkedése miatt tetted ezt – törte meg a csendet Riken.

Láttam, nagyon nem tetszett a közeledése, így idejöttem hozzád, hátha tudok valamit tenni érted. Viszont azt nem hittem volna, hogy ez történik. Feltételezem, azt hiszed, sértve érzem magam, amiért kihasználtál.

Ez nem igaz!

A csókod túlságosan is szenvedélyes volt, és ebből könnyedén rájöttem, hogy amiket a fejemhez vágtál, azok teljes mértékben valótlanok.

Lin dermedten állt Riken ölelő karjai között, miközben arra gondolt, hogy mekkora baklövést követett el.
Nem kelet volna ezt tennie. Ezek után már sehogyan sem fogja tudni elhitetni a kék szemű hercegével, hogy semmi esélye nála. Ezenfelül még rosszabbul érezte magát, ugyanis megint olyat tett, amit nagyonnem kellett volna. Úgy érezte, ezzel még jobban hátba támadta és elárulta az édesanyját. Egyik pillanatról a másikra szakította ki magát Riken gyengéd bilincséből, majd ezt követően elszaladt.

Lin megkereste az édesapját, akinek mindenről beszámolt, hogy mi történt Riken és ő közte a sportmedencénél. Ken nem szólt semmit, jól tudta, a szívnek sehogy sem lehet gátat szabni. Vele is megesett néhányszor, hogy először cselekedett, majd csak azután gondolkozott. Bizony, a szerelem már csak ilyen kiszámíthatatlanná teszi az embert. Lin végül úgy határozott, hazamegy, mert ha továbbra is Riken közelében marad, biztosan még mélyebbre fog süllyedni az erkölcsi indexe. Legszívesebben keresett volna egy tükröt, hogy jól szembeköpje magát. Gyorsan összepakolta a cuccait, és mielőtt bármit is kérdezhetett volna Uri, azt mondta, pontosabban hazudta neki, hogy behívták a kórházba egy igen súlyos eset miatt. Pont akkor jelent meg Riken, amikor már elköszönt az apukájától és Uritól.

Riken hiába akart Linnel beszélni, nem tudott, mert mielőtt bármit is szólhatott volna, sebesen elviharzott.
Tagadhatatlanul boldognak érezte magát, viszont az nagyon zavarta, hogy nem tudta elmondani az igazat.
Biztosra vette, mindenképpen talál majd alkalmat arra, hogy megbeszéljék a dolgokat.

Uri látta, hogy az apukája a szokottnál is vidámabb hangulatban volt a reggeli idegességéhez és ingerültségéhez képest. Ennek ellenére jobbnak látta, ha nem szól az apjához, ugyanis a szokatlan viselkedéséből arra következtetett legalábbis a feltételezése szerint, hogy meglehetősen kiszámíthatatlan állapotban van. Amikor folytatni akarta az olvasást, kissé ledöbbent, mert az apja leszidta őt, amiért az úszás és a szórakozás helyett a könyvet bújja. Semmit sem tudott kinyögni, valahogy nem tudta, hogyan álljon hozzá ehhez az egészhez. Végül az lett az egészből, hogy elment az apukájával úszni néhány hosszt a sportmedencébe, sőt, még sok más medencét is kipróbáltak, kivéve a gyerekmedencét, mert az nagyon kínos lett volna. Nagyon régen érezte magát ilyen jól, sosem hitte volna, hogy még valaha megtörténhet vele ilyesmi.

Riken a strandról hazaérve, legnagyobb bánatára, nem találta otthon Lint. Még elkeseredettebbé vált a helyzet, amikor Jiroki telefonon értesítette, hogy ők is hazaérkeztek, és hamarosan elmegy majd kocsival érte. Már most úgy hiányolta Lint, mint egy éhes mackó a mézet. Sajnos, az utóbbi napokban sem találkoztak, ráadásul eljött annak az ideje is, hogy visszatérjenek Japánba.

Lin gondosan ügyelt arra, hogy ne fusson össze az anyjával és Rikennel,Az előbbi személy esetében a szégyenérzete és a bűntudata miatt tette ezt. A további kellemetlen helyzetek kialakulásának elkerülése érdekében hozott egy igen nehéz döntést, felbontja a munkaviszonyát Riken kórházával. Természetesen az apjáék és a barátai nagyon nem örültek a döntésének, de amikor elmondta nekik, mi történt Magyarországon Riken és ő közötte, mindenki elfogadta a döntését. Rajin és Jirok tűpárnát akartak csinálni Lin kék szemű hercegéből, de mivel meg lett nekik tiltva a dolog, ezért nem tettek semmit.

Majdnem megállt Riken szíve, amikor meglátta Lin felmondólevelét. Egy percet sem tétovázott, nyomban magához hívatta őt.

Lin kínkeserves lelki gyötrelmek közepette haladt Rikenhez. Azt hitte, ennél rosszabb már úgy sem lehet, de tévedett, ugyanis megérezte az anyukájának a lélekjelenlétét is az igazgatói irodából. Már a sírás is kerülgetni kezdte.

Hogy fog az anyukája szemébe nézni?

Ez így nem jó!

Fenének is kellett elgyengülnie!

Most aztán jól megcsinálta magának a bajt. Nem értette az apjáékat és a barátait, miért voltak vele elnézőek a történtek miatt, sőt, egyenesen Rikent hibáztatták mindenért. Bár jobban belegondolva mindenbe, a helyükben ő is így vélekedett volna.

Jó napot, igazgató úr!

Szia, anya! – köszöntötte az irodában lévőket Lin, amikor belépett az ajtón, eközben gondosan kerülte mindkettőjük pillantását, főleg az anyukájáét.

Mit óhajt, igazgató úr?

A felmondóleveled miatt hívattalak, Lin! – jelentette ki köntörfalazás nélkül Riken.

Mit jelentsen ez?!

Azt, hogy nagyon jó döntést hoz! – mondta hangosan Iko, látszott rajta, hogy nagyon ideges valami miatt, vagy inkább valaki miatt.

Nagyon helyes, kislányom, hogy felmondasz, mert én is felmondok!

Tudod te, hogy mit művelt velem ez a férfi!? – mutogatott hevesen Rikenre.

Hiába kedveskedtem neki, hiába tettem olyan dolgokat, ami a kedvére való, meg sem hálálta! – visította kikelve magából Iko, akire Lin csak bambán nézett.
Még egy köszönöm azt se mondott!
De ez még mind semmi!
Ilyet még egy férfi sem tett velem, de ő megtette!
Annyira sem volt képes figyelembe venni engem, hogy legalább egy csókot adott volna!
Ez az ember egy…

Nem!
Ez nem is ember, hanem egy szörnyeteg, pontosabban egy érzéketlen szörnyeteg! – viharzott ki az irodából dühöngve Iko.

Ha?! – nyögte halkan Lin, még mindig bamba képet vágva.
Ez most tényleg megtörtént?
Legalább már nem kell semmit sem elmagyaráznom neked – lépett oda a megrökönyödött nőhöz Riken.
Ikóval egyáltalán nem jöttem össze, és mint mindig, most is túlzásba esett – morogta kelletlenül.
Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a dolog nem vált a hasznomra. Így legalább volt egy jó kis ürügyem arra, hogy utánad mehessek Magyarországra, és még jobban a közeledben lehessek.
Mi-micsoda?!
Valójában minden csakis te miattad tettem. Azért kezdtem el barátkozni a családtagjaiddal, hogy jobban megismerhesselek, és ezzel is minél inkább a közeledbe akartam kerülni. Sajnos, Uri az elmúlt egy évben sokszor keveredett bajba, legutóbb még az erejét is elvesztette, így nem igazán tudtam veled törődni.
Mondd, tetszett a gyűrű, amit küldtem? – kérdezte mosolyogva Riken, mire az előtte állóban megállt az ütő, úgy meglepődött.

Ne már!
Te vagy a titkos hódolóm!? – kiabálta a fejét fogva Lin.
Egek!
Végül Riken nem bírta tovább, és kiéhezve, szenvedélyesen megcsókolta Lint. Hosszú perceken keresztül csókolóztak. Hatalmas kő esett le Lin szívéről, mert valójában nem vett el senkitől senkit. Boldogok voltak, mert teljesült mindkettejük álma, végre megkapták egymást.
Uri nagyon boldog volt, amikor megtudta, hogy az apukája és Lin összejöttek, ezenfelül ezentúl nem kell többet elviselje Iko anyáskodását.

Rikenék hamarosan Linékhoz költöztek, ugyanis senki sem akarta, hogy Ken egyedül maradjon. Jiroki, Sara, Sora és Rajin a jó hír hallatán hamar megbékéltek Rikennel, sőt, még össze is barátkoztak vele. Uri kapcsolata sokat javult az apjával, már nem vitatkoztak olyan sokat, mint régebben.

Sajnos, semmi sem lett tökéletes, ugyanis Iko visszament az előző párjához, akitől Linnek mindig ki ütése volt. Hamarosan Ikóék el is mentek egyik nap hozzájuk vacsorára, hogy megünnepeljék az újraösszejövetelüket. Sora és Rajin is elmentek a vacsorára, ugyanis jól tudták, hogy Iko pasija nem szereti a  melegeket, és ők úgy gondolták, ettől csak még izgibb lesz a vacsora. Már az is elég sok izgalmat ígért, hogyha megtudja Riken ex-barátnője, hogy a lányával jött össze.

Cicám! – dünnyögte Lin a konyhába a koromfekete cicájának.

Anyuci most nem tud veled foglalkozni, mert vendégek jönnek hozzánk – hajolt le, és simogatta meg az imádott macskáját.

Cuki! Egyetlenem… Jaj! – sikkantott fel, amikor Riken a lábai közé nyúlt.

N-ne!

Még meglát valaki – kuncogta elpirulva Lin.

De ha egyszer annyira kívánlak – dörmögte Riken, ezalatt a kedvesét magához rántotta, ezután mohón megcsókolta.
Édeseim, megjöttek az ünnepeltek! – libbent be a konyhába jókedvűen Sora.
U! Micsoda buli lesz itt! – kacarászott, eközben Rikenék abbahagyták a csókolózást.
Eh! Mit lehet szeretni azon a luftballonfejű, vaddisznóképű fazonon?! – morogta összeszűkült szemekkel Lin.
Mindig az idegeimre megy!
Linék kimentek üdvözölni az anyjáékat, de amikor Iko meglátta Rikent, kezdetét vette az ingyen cirkusz.

Sora, Rajin, Jirok és Sara már fogták a hasukat a nevetéstől.
Nehogy azt képzeld, Riken, hogy visszamegyek hozzád!
Nagyon feleslegesen toltad ide a pofádat! – kiabálta kikelve magából Iko.
Ugye, nem akarod, hogy az öklöm találkozzon az orroddal! – fenyegetőzött a fekete, hosszú hajú férfi, akinek meglehetősen nagy és pókhasa volt. Emellett, valóban úgy nézett ki a feje, ahogyan azt Lin elmondta.

Ikónál ne próbálkozz, ha kedves az életed!

Apa!

Hagyod, hogy ez az alak így fenyegessen téged? – kérdezte halkan Uri.

Igaz, minek is mocskolnád be a kezedet, hisz úgyis gyengébb nálad intett egyet.

Mit büfögsz ott, kölyök!? – kezdett közeledni a férfi Uri felé.

Elég legyen! – szólt közbe szigorúan Ken.

Befejezni!
Végül mindenki bevonult az ebédlőbe, ahol helyet is foglaltak a szépen megterített asztalnál. A többiek még mindig az orruk alatt kuncogtak. Lin, Riken, Uri és Ken a fejüket fogták kínjukban, úgy érezték, soha nem lesz vége az estének. A csendet végül Iko barátja törte meg.

Kisasszony, szerintem több sót kellett volna tenni ebbe a levesbe – piszkálódott a férfi, mire Lin agya azonnal megtelt vérrel, rettenetesen utálta, ha kisasszonynak szólítják.
Ő már nem kisasszony, hanem asszony – morogta visszafogott dühvel Riken.

A leves meg így jó, ahogy van!
Apa nem szereti, ha valaki illetlenül viselkedik anyával – tette hozzá Uri, mire a mellette ülő Lin
meglepettségében félrenyelte a levest.

Mi?! – pattant fel a székről, kidülledt szemekkel, Iko. Riken egy pohár vizet adott a köhécselő Linnek, akinek Uri eközben a hátát óvatosan megveregette.
Ugye, ezzel nem azt akarjátok mondani, hogy a lányom összejött az ex-pasimmal?!
Igen, ők ketten egy párt alkotnak! – libbentette meg a haját Sora.
Mondd, Rai, jól nézek ki ma? – ütötte tovább a vasat.
Hm, nagyon szexi vagy duruzsolta buján Rajin.

Az éjszaka biztosan nem fogsz aludni.
Most veszem észre, ti is itt vagytok?! – fújta fel a fejét Iko barátja. Rettenetesen undorítónak találta a melegeket.

Ha meglátom, hogy valami olyasmit csinál…
Akkor mi lesz? – szólt közbe Ken.
Ez az én házam!
Itt én szabom meg a szabályokat! – jelentette ki határozottan.
Iko, van az ellen kifogásod, hogy a lányunk ezzel a férfival van együtt – mutatott Rikenre.
Nem! – felelte halkan Iko, majd visszaült a helyére. Még most sem mert egykori férjének ellentmondani.
Elnézést a kellemetlenségekért!
A bocsánatkérés elfogadva!
Moto, véletlenül nem akarsz valamit mondani?
Elnézést! – fogott bele Moto. Jól tudta, nem ajánlatos dolog Kennel ujjat húzni, mivel már egyszer csúnyán ellátta a baját.

Nem vagyok hozzászokva a más ízesítésű ételekhez, és nem tudtam, hogy az úr valójában nem Iko visszaszerzése miatt van itt.
Tovább…
Elnézést kérek, Naka és Mabus doktortól is!
Akkor hát – csapta össze a kezeit Ken, folytassuk a vacsorát!

A vacsorát követően Lin elbeszélgetett Urival, mert úgy érezte, hogy nem helyes dolog őt anyának nevezni, igaz, ez nagyon jólesett neki.

Uri, szerintem nem helyes az, ahogyan az ebédlőben szólítottál – fogott bele Lin.

Sokkal több kell ennek a szerepnek a betöltéséhez.

Igenis megérdemled! – vágta rá Uri.

Neked köszönhetem, hogy erősebbé válhatok, és azt is, hogy az apámmal ismét jó a kapcsolatunk meg…
meg sok mást is! – darálta.

Szeretlek! – ölelte magához szorosan a hatalmas szemekkel néző Lint.

Több mint egy éve már annak, hogy Riken és Lin együtt éltek, azóta már össze is házasodtak. Lin jó ideje már orvosként dolgozott Japánban, ugyanis Riken gondoskodott egy húsz emeletes épület tetején fejjel lefelé lógatta Ken riválisát arról, hogy megadják neki az engedélyt.Azóta sokat erősödött Uri, viszont még mindig nem használhatta az igazi lidérc erejét, nem úgy, mit az apukája, aki a három év helyett alig egy esztendő alatt Linék szintjére tornázta fel magát. Igaz, Riken még nem tudott úgy gyógyítani, ahogyan az szükséges, mivel a gyógyító képesség elsajátításához még a legtehetségesebbeknek is külön két év szükséges.

Pont, amikor Linék kimentek Magyarországra dolgozni, akkor támadta meg Urit egy ismeretlen ellenség.
Ráadásul Sora és Rajin sem tartózkodtak akkor Japánban, mindketten kimentek pihenni Franciaországba.
Riken rettenetesen megijedt, amikor meglátta a sürgősségire beszállított fiát, ugyanis komoly sérülést szenvedett.

Amikor Uri felébredt az altatásból, az apukája nagyon ellenszenvesen viselkedett vele, pont úgy, ahogyan azt régen tette. Amint elment az őt meglátogató Higo és Hime, máris felhívta az anyukáját telefonon, és mindenről beszámolt neki. Lin először nagyon megijedt, sőt már vissza is akart volna indulni Japánba hozzá.

Nem szükséges, anyu, hogy miattam visszautazz ide Japánba, mert itt van Hime, tudod, akiről olyan sokat
meséltem – magyarázta Uri.

Nagyon zavar, ahogyan apa viselkedik velem, olyan gonosz!

Uri, nem gondolkoztál el azon, hogy mit érezhet most. Biztos vagyok benne, hogy apát jobban megviselteez az egész dolog, mint téged. És nyugodj meg, hamarosan megenyhül. Most le kell tennem a telefont, kicsim. Puszi!

Uri hamarosan elaludt, mert még mindig maradt benne az altatóból. Hajnali két óra körül ébredt fel, méghozzá iszonyatos fájdalmak közepette, ugyanis a fájdalomcsillapító hatása elmúlt. Fájdalmában sírni és nyöszörögni kezdett. Nem sokkal később gyengéden simogató kezek simogatását érzett meg a könnyektől eláztatott arcán.A gondos kezekhez egy ismerős és a számára biztonságérzetet nyújtó személy hangja is párosult még.

Nyugodj meg, Uri, mindjárt elmúlik – suttogta gyengéden Riken.

Aludj szépen – simogatta az ágyban fekvő fejét, miután beadta az infúzióba a fájdalomcsillapítót, azután az ágy melletti székre leült.

Rendben! – fordította a fejét Uri az apja felé. A kórterem, ahol volt, a város lámpáinak a fényei világították meg, így tisztán látta a mellette ülő fáradt és kialvatlan tekintetét.

Egész éjjel itt virrasztottál mellettem? – kérdezte csodálkozva Uri.

Azt hittem, nem érdekel téged, hogy mi van velem.
Hülye!
Köszönöm, apa! – fogta meg az édesapja kezét, ami az ágyán pihent, miközben arra gondolt, hogy milyen igaza is volt Linnek.

Értékeld az oldalt!