Drízia ostroma

Tündérkommandó 6.

avagy a line-x poliurea bevonat mágikus ereje

Egyik nap egy éhes-szomjas, szakadt gúnyájú legényt hoztak Tündér Ilona elé a palotába.
– Ki vagy Te és hogy kerülsz Tündérországba?
– Úrnőm, Drízia királya kéri a segítséged! Szörnyű, alvilági lények támadtak országunkra, akik mindent és mindenkit elpusztítanak!

Kiálltunk ellenük, felsorakozott egymással szemben a két hadsereg, amikor három démont eresztetek ránk. A varázslóinkat teljesen lekötötte a démonok elpusztítása vagy visszaűzése az alsóbb síkokra, miközben azok teljes zűrzavart okoztak a katonáink között. Majd az óriások kezdtek el hatalmas sziklákat dobálni, miközben megindult a farkasemberek serege. Tőlük önmagában nem ijedtünk volna meg, de így összeroppant a seregünk… Aki tudott, Csóróvárba menekült vissza, a többieket lemészárolták. Néhányunkat pedig segítségért küldtek.

– Hol van ez az Drízia és hogy jutottál át Tündérország határán?
– A mi országunk messze-messze van ide, de a szomszédainktól hiába kértünk segítséget. Ezért én galagonyabokor alá feküdtem minden napnyugtakor, hátha meglátom a tündéreket! Így is lett, és azután követtem őket, és bár elvesztettem a nyomukat, amikor forgószél kerekedett és eltűntek az éjszakában a felhők között, de addig mentem, bandukoltam át mocsarakon és a hegyeken, amíg két tölgyfát találtam, amelyek egymás mellett állnak, és ott megtaláltam Tündérország bejáratát.

– Enikő, vállaljátok-e a küldetést?
– Királynőm, épp ideje ismét élesben gyakorolni a harci tudásunk!
– Rendben, akkor válassz ki egy cen* tündérharcost és a tündérkommandó vezetésével menjetek Dríziába helyreállítani a rendet!

 *                     *                     *

Drízia

A tündérek holló alakban szállnak le a fővárostól nyugatra, majd változnak vissza tündér alakjukba, s onnan mérik fel a haderők állását. Elővarázsolják a ruháikat, fegyvereiket és egy kulacsot is.

 

Csóró vár

Csóró vár

Enikő, a vadász és a cen parancsnok tanácskoznak.

– Nyugaton trollokat láttam, északnyugaton és északról farkasemberek veszik körbe a várat, észak-keleten óriások, keleten viszont emberek vannak. Úgy látom az óriások a legveszélyesebbek, ha ledöntik a falakat, semmi sem állhat a farkasemberek útjába. Ellenben az emberekkel el kell beszélgetnünk, ők nem szerepeltek a beszámolóban!

– Cen parancsnok! Támadjátok meg az óriásokat, én a vadásszal elmegyek és hozok egy foglyot kihallgatni! Utána menjetek tovább keletre, holnap ott találkozunk!
– Értettem! Íjakat előkészíteni! Indulás!

– Mi pedig a folyón megyünk. – mondta a vadásznak. Ők is elővették az íjaikat és plazma íjvesszőket a trollok ellen. Szükség is volt az óvatosságra, mert egyszerre három troll is rájuk támadt, a mancsaikban óriási bunkósbotot lóbálva. Kettőt sikerült leteríteniük, de a harmadik máris elérte őket. Két és félszer akkora volt mint a tündérek, akik a sűrű bozótosban nehezen tudtak kitérni előle. Egy-egy fa mögé ugrottak, onnan próbálták eltalálni, mert tudták, hogy a troll ellen a kardjukkal semmire se mennek. Hiába vágnák le a karját, az szinte azonnal újból kinőne, sőt, a levágott karból újabb troll születne.
A vadász és Enikő egyszerre néztek ki a fa mögül, egyszerre tartották íjukat célra, amikor a vadász fejére lesújtott a bunkó. Enikő nyila telibe találta a trollt, aki elterült, a következő plazmanyíl találatra pedig hamuvá vált.

– Kedves vadász, ne halj meg! Könnycsepp csordult a szeméből: óh, talán még életben van, hála a poliurea bevonatú sisaknak! A vállára vette, így indult tovább a folyóhoz. Ott néhány ághoz kötötte, majd úszni kezdett, amikor egy csónakot vett észre.

line-x poliurea bevonatú hajó törpe révésszel

Egy törpe révész emelte a hajójába, aki elmondja, hogy Dríziában nem tudják hova tenni a törpöket. Nem rabszolgák, csak nem tudnak mit kezdeni velük. Időnként kiáll értük egy nemes és így megkönnyebbül létezésük mikéntje, csak ezek nem tartós megoldások. Próbálnak elvegyülni a közegekben és beilleszkedni. Ő főleg halászatból és horgászásból él és a királyi várba viszi át a fővárosból a látogatókat – meg vissza. Régebben is többször belekötöttek, ezért vette a line-x poliurea bevonatú hajóját, ami így tökéletesen vízálló, olyan erős, hogy semmilyen fegyver nem árthat neki, de még a mágia és tűzgolyók ellen is véd.

– Igen, a mi pajzsaink is line-x poliurea bevonatúak. – válaszolta Enikő.

Túlmennek még egy nyíllövésnyit, az emberek háta mögött szállnak partra, s indulnak észak felé a lassan magához térő vadásszal. Aki egyre jobban élvezi a helyzetet, hogy Enikőbe kapaszkodhat.

Közben a tündérsereg az óriások hátába ér, ahol a közelükbe lopóznak és kilövik a nyilaikat. Majd gyorsan még egyet. Minden nyílvessző célba talál, minden óriásból tíz-tizenöt nyílvessző áll ki. Holtan terülnek el, vagy súlyos sebekkel.

– Túl könnyű volt, nem számítottak ellentámadásra. Hanem felzúgtak a kürtök, a farkasemberek észrevették őket.
– Visszavonulás az erdőbe észak felé, miután leráztuk őket, csak akkor fordulunk keletnek! Föl a fákra, hogy elveszítsék a nyomunkat!

Közben Enikő észrevesz egy embert, aki hátrament a dolgát végezni. A vadász karjára teszi a kezét, a másikkal az emberre mutat. A vadász félreérti, megfogja Enikő kezét és a derekát, majd magához ölelné, hogy megcsókolja. Egy tőr hegye döfi a torkát, mire mozdulatlanná dermed. Enikő ismét az emberre mutat, aki közben megindul visszafelé.
– Hülye! – mondja Eniikő a vadásznak. Elkaphattuk volna!
– Nyugi! Bújjunk ide a bokorba egymás mellé és várjuk meg a következőt. A többiek is idejönnek majd elvégezni a dolgukat.

Hajnalban a megbeszélt ponton mindenki épségben gyűlt össze.

– Nyolc éve, hogy meghalt a király, akinek a fia még kiskorú volt. – kezdte mesélni a fogoly. A királynő uralkodott két évig, ám rejtélyes körülmények között Ő is elhunyt. Gyám került az ország élére. Három éve, mielőtt a fiú nagykorú lett, egy szolga megsúgta neki, hogy a kormányzó meg akarja öletni, ezért elmenekült a fővárosból. Ekkor a kormányzó sietve királlyá koronáztatta magát.

A királyfi egészen Acsarföldig bujdosott, ahol farkasemberekből, trollokból, óriásokból álló sereget gyűjtött és úgy jött visszafoglalni a trónját. Agócsot, a bitorlót vádolja anyja haláláért.
Agócs király ezután felemelte az adókat, és sorra besorozta a legényeket, hogy minél nagyobb hadsereget tudjon kiállítani.
Akik az ifjú király seregében harcolunk, ezután csatlakoztunk hozzá.

Enikő, a cen parancsnok és a vadász összenéztek. – Az helyénvaló, hogy gonosz lények ellen harcoljunk, de egy polgárháború eldöntése nem a mi feladatunk. – mondta ki a vadász.

– Rendben, irány a legközelebbi település! Ott beássuk magunkat, és diplomáciai lépéseket teszünk a béke irányába!

Valami nagyon ronda erdei troll felajánlja Enikőnek, a tündérek számára van csarnoka lakóhelyekkel. Néhány gnóm és farkasember család összekülönbözött. Jópár ház, illetve lakás felszabadult!
Egy gnóm a manói segítségét ajánlja fel ezen helyek kitakarításához, és a tündérek saját varázslataik révén szintén beszállnak a rendrakásba.

A gnóm lakáj a manóit nézi és különböző szerszámait lejmolja. Vajon melyiket kitől lopta?

Leszáll az éj és maguk között együtt lehetnek végre a tündérek Ekkor egyikük rájuk támad, azok azonban bűbájjal szembe szállnak vele és a manók, gnómok is besegítenek. Sikerült kitaperolni, bocsánat! kipaterolni a támadó dombi elfet, ki fizikai ereje révén próbálta megtizedelni a tündéreket.

A tündérek felderítésre indulnak. Farkasemberrel és gnómmal nem számolnak, hiszen azok feljebb húzódtak a dombok, sziklák és erdők közé és azok is főleg a dombi trollok, elfek és sziklák között meghúzódó különc barlangi trollok élőhelyei.

Három tündér holttest az erdőben a sziklák között, vajon mi történhetett? Velük van pár manó, ez kővé dermesztő varázslat. A manókhoz érkeznek a tündér férfiak a testekhez, hogy feloldják a ravasz bűbájt.

  kővé vált tündérek kővé vált tündérek

Tovább! Ketté válnak. A csapat egyik része tart a sziklákra, a másik az erdőbe.
Szép az idő, de nagy ez a furcsa csend. Sehol semmi viszont, csak repkedő madarak és közlekedő varánuszok.
A királyi vár környéke is csendes. Úgy tűnik a támadók taktikát váltottak és ki akarják éheztetni a bent lévőket.

Megmérgeztek egy tündét, mi történt? Enikő az őröket ellenőrzi: rendben ég-e a bejárat két oldalán a megtisztító tűz? Ki átmegy közöttük, betegségtől megtisztul, a méreg elveszti hatását! A manók futnak kisvártatva, szólnak, hogy az oldalkaput nem vigyázza senki! Néhány farkasember észrevétlen bejuthatott.
– Nem jól van ez így! – mondja ki Enikő. Bár a királynő halálát még ki kellene vizsgálni…

– A sereget visszaküldöm, cen parancsnok jelents mindent Tündér Ilonaának! Kérem, a táltos jöjjön ide a palotába! A kommandóval és a vadásszal még maradunk egy kicsit. – döntött. Forgószél támad, a tündérsereg visszarepül Tündérországba.

Irány a várkastély! A kápolna mellett szállunk le, indulás éjfél után holló alakban! Utána mindenki azonnal vegye fel a fekete poliurea bevonatú páncélt, nehogy meglássanak a fehér ruhánkban!

*                 *                 *

Észrevétlenül jutottak el Agócs király hálószobájába. Enikő kardját a király torkának szegezve ébreszti. A felesége is felébred, majd sikoltozni kezd, amikor meglátja a tündéreket, akik közül ketten azonnal odaugranak, és bekötik a száját. De már késő, az őrség riaszt.
– Felséged hívott ide minket, mi csak beszélgetni szeretnénk. A futár hazudott, én pedig tudni akarom az igazat!
– Őrök, maradjatok kívül! Ez parancs! – Egyébként nem hazudott a futár – csak nem mondta el a teljes igazságot.
– Ne köntörfalazzon! Nagyon könnyű lenne átküldenem a másvilágra, és rögvest megoldódna a trónért folyó harc. – Hogyan halt meg a királynő? – mindent tudni akarok!
– A királynőt megátkozták. Boszorkány vagy varázsló tehette, én nem tudom!

Deél Ősi Enikő mélyen, hosszan a király szemébe nézett, akit teljesen megbabonázott a tekintete.
– Igazat mond, nem ő tette. – állapította meg. Teljes jogú felhatalmazást kérek a nyomozáshoz és parancsolja meg az embereinek, hogy mindenben segítsék a munkánkat! Akkor elengedem!
– Rendben. Őrparancsnok, jöjjön be! A tündérek mindenhová szabad bejárást kapnak!

– Vezessenek a királynő sírjához! És az udvarra érkező öregembert is kísérjék oda!

Valóban, Göncöl a táltos is megérkezett. Kölcsönös gyanakvással nézték egymást a palotaőrökkel, amikor azok a pincébe irányították. Az egyik tündérkommandós lánynak kellett érte mennie, nehogy kalamajka legyen.

– Nyissák ki! – parancsolta Enikő a palotaőröknek a sírra mutatva. Majd gyorsan beszámolt a megérkező táltosnak az eddigi fejleményekről.
– Hozzatok gyertyákat! Sokat! – mondta a táltos az őröknek, majd körberakta a tetemet és sorban mindet meggyújtotta. Körbetáncolta és közben énekelni kezdett.

– Ugye nem akarja megidézni a királynő szellemét? – kérdezte Enikőt az őrparancsnok.
– Nem. Révületbe kerül és az életfán a táltos szelleme indul megkeresni a királynő szellemét. Ezt látjuk most…

– Megmérgezték! – tért magához a táltos. De nem tudja, hogy ki tette.
– Kedves Göncöl apó, köszönöm, hogy ide fáradtál. Menjünk fel, én pedig mindenkit kikérdezek, mi történt 6 éve, a királynő halála előtt! A palotaőrökkel kezdem, majd a személyzet következik!

*           *           *

A tündérkommandó parancsnoka a jegyzeteit tanulmányozza. A királyfi 14. születésnapjára rendezett ünnepség zajlott. Egész nap lovagi viadalok szórakoztatták az embereket. A királyi családnak sült csirkecombokat és gyümölcsöket hoztak közben, amikor megéheztek, valamint bort és vizet – de ekkor még minden rendben ment.
A díjak átadása után öt óra tájban kezdődhetett az estebéd. A fogások között mutatványosok szórakoztatták a vendégeket. A királynő este lett rosszul és éjszaka halt meg.

– Találják meg azokat, akik estefelé a királyi családnak szolgáltak fel! Mindenkit! Őket hozzák elém! Illetve az akkori királyi testőrség tagjai is itt sorakozzanak!

Két sorba állították őket, Enikő lassan, mindenkinek mélyen a szemébe nézve, átható tekintettel ment végig közöttük.
– Rendben! Akkor kérek maguktól egy névsort azokról, akik felszolgáltak, illetve palotaőrök voltak akkor, és most nincsenek itt! Majd közelebb intette az akkor szolgálatban lévő őröket.
– Közben mondják el ismét, milyen mutatványosok milyen műsorokat adtak elő!

– Először egy erőművész lépett elő, aki felemelte a pódiumot és rajta a teljes zenekart, akik úgy játszottak egy számot.
Utánuk artisták jöttek be gólyalábakon: égő fáklyákat dobáltak, majd köteleken ugráltak a királyi család felett. Volt egy kisebb fajta baleset, az egyikük a királyi asztalra esett, de talpra, így csak a vacsorában esett kár.
Majd két zenebohóc következett, de őket megdobálta a közönség, így sietve távoztak. Végül törpe harcosok jöttek, az nagyon jó volt, csetlettek-botlottak, mindenki dőlt a röhögéstől.

Enikő közben elgondolkodott. – Az artistákat kellene előkeríteni. A közben elkészült névsort nézegette. – Meg a hiányzó szolgákat és őröket. Lehetséges vajon? Eszébe jutott, amikor Tündér Ilona ellopott fehérneműi után nyomozott. Mennyivel egyszerűbb volt akkor!

A hiányzó felszolgálókat tisztázták, de mint kiderült, két palotaőr még közvetlenül az ünnepség után tűnt el. Ez gyanús, elő kell keríteni őket!
– Minden királynak van besúgó hálózata. Agócs királyét ki irányítja? – kérdezte Enikő az egyik tisztet.
– Morgot kapitány. Odavezessem asszonyom?
– Nem, őt hívja ide!
Forogtak a tiszt szemei, de elindult teljesíteni a parancsot.
Elég sokáig tartott, de végül megjelent Morgot kapitány. Mint kiderült, személyesen a király utasította, hogy teljesítse a tündérek vezérének a parancsát.
– Kapitány! Galambokat láttam az udvar végében. Küldje szét őket, adjanak személyleírást a 6 éve fellépő artistákról és próbálják fellelni őket!
– Még mit nem?! Ostrom alatt állunk, a felmentő sereget próbálom összetoborozni, és ilyen apróságra pocsékoljam el a postagalambokat? Tudja Ön, hogy működik a postagalamb futárszolgálat? – nézett kérdőn Enikőre. Elengedjük a galambokat, ők pedig hazarepülnek. Eztán ott befogják őket, és lovasfutár visszahozza nekünk. Most azonban nincs lovasfutár, aki visszahozná, hiszen körbe vagyunk zárva! Ezek az utolsó galambjaim!
– A galambokat megoldom. Minden galambot célba érés után hozzanak a vártól észak-keletre két nap járásnyira fekvő gnómok és manók lakta településen a trollcsarnokba. Onnan majd mi a tündéreimmel behozzuk őket a várba. Mi is odamegyünk, egy hét múlva várom a válaszát!

*                *                 *

12 nap múlva

– Parancsnok! Ismét lovasfutár jött, galambokat hozott, és hírt az artistákról! Bozóvárban látták őket, onnan Burkusország felé indultak!
– Kommandó indulás! Futárok a galambokkal itt várjanak!

Hét fekete holló száll a Burkusországba tartó út felett, amikor ekhós szekeret pillantanak meg. A következő kanyar után szállnak le és térnek vissza tündéralakjukba, majd gondosan eligazgatják magukon a poliurea bevonatú páncélt és sisakot.

Egy szempillantás alatt csapnak le a szekérre, és ejtik foglyul a rajta utazókat. Két tündér a kocsist kapja el és szólítja fel megállásra és biztosítja a szekér elejét, három hátulról ugrik a ponyva alá, míg kettő két oldalról felajzott íjjal biztosít. Mire a szekér utasai felocsódnának, már egy-egy fához kötözve állnak egy tisztáson.

Eleinte semmire sem emlékeznek a 6 évvel ezelőtti ünnepségről, de a kommandósok tudják, hol van a legérzékenyebb pontjuk, így előbb-utóbb megered a nyelvük.

Kiderül, hogy Acsarország királya bérelte fel őket, és a teljes királyi családot kellett volna megmérgezniük. Miután egyikük előre begyakorolva mintegy véletlenül a királyi asztalra esett, elterelésként a lábával levert néhány sültes tálat, miközben észrevétlenül a kupákba töltötte a mérget. De két őr egyből odaugrott a királyi családot védendő, majd a kavarodásban a többiek számára észrevétlenül megittak egy-egy kupa bort…

A holttestüket éjszaka magukkal víve távoztak a környékről a mutatványosok.

 *                *                *

Közben újabb hírek érkeztek a trollcsarnokba. Acsarországból újabb hadsereg közeledik a király vezetésével megtámadni a polgárháboróban legyengült Dríziát.

A tündérek a galambokkal visszatérnek a várba a trónterembe és beszámolnak a történtekről.
– Agócs király, ezennel felmentem Christina királynő gyilkosságának bármilyen gyanúja alól is. Viszont meg akarta öletni a királyfit a 18. születésnapja előtt, nehogy királlyá koronázzák! Ez polgárháborúhoz vezetett, most pedig a teljes megsemmisülés fenyegeti Dríziát. Tarthatja tovább a várat, de mi lesz, ha ideér a teljes acsar sereg újabb óriásokkal? Mekkora a készülődő felmentő sereg? – fordult Morgothoz. Vajon meddig tudnak majd kitartani? Tudja, hogy ezek a lények nem ismernek kegyelmet!?

Látszott, hogy Agócs király a saját lelkiismeretével viaskodik, majd segélykérően Morgotra néz.

– Uram, nem sok esélyünk van. Ha kellő utánpótlást hoznak, akkor kiéheztetnek bennünket, a felmentő sereget meg szétverik.

– Akkor mit javasol?- kérdezte a király a tündér parancsnoktól.

– Adja át a trónt az ifjú hercegnek és mielőtt ideér a fő seregük, együtt győzzék le az itt lévő farkasembereket és trollokat. Közben visszahívom a tündér sereget, és segítünk megvédeni az országukat. Ön lemond minden címéről, cserébe a családjával elvisszük Burkusországba, ahol menedékjogot kap és ahová magával vihet annyi ingóságot, amennyit személyesen elbír.

– Nincs más választásom?

– Attól tartok nincs.

Fehér zászlót tartva üzenetet visz a hercegnek a férfi, akit még két hete fogtak el:

Találkozzunk egy óra múlva a várkapu és a serege első vonala között félúton. Fegyvertelenül megyek, hat kísérőt viszek, hat kísérővel jöjjön!
Deél Ősi Enikő
tündérparancsnok

– Nézzük, érdemes-e a herceg a trónra? Eljön és elfogadja az ajánlatom – vagy a gőgje pusztulásba vezeti országával együtt?

*                *                  *

Két hónap múlva Deél Ősi Enikő és a vadász egy ekhós szekéren baktat Csóróvár alatt a folyóparton. – Itt kell lennie valahol a jó törpének, aki felvett a poliurea bevonatú csónakjába! Nézd ott is van, épp horgászik!

– Törpe uraság, engedje meg, hogy megháláljuk, amit a társamért tett! – kezdte Enikő.
– Ó, micsoda meglepetés! – válaszolt a törpe. Jöjjenek, meghívom magukat a házamba! Mindenki hálás a tündéreknek az országnak nyújtott segítségért!
– Azért fogadja el tőlünk ezt a szekeret a benne lévő holmival, a gazdáinak már nincs rá szüksége.
A törpe gyorsan összekapkodta a motyóját, a csónakot egy fához kötötte, s kért még egy percet, mialatt megpucolt két pontyot és törpeharcsát, kibelezte, szeletekre vágta, majd alaposan besózta. A pontyok derekából vékonyabb és vastagabb szeleteket vágott. Majd felkapta az evezőt, a horgászbotot, egy vödör vizet, a halakat, és száknyi száraz fát, amiket örömmel dobott a szekér hátuljába.
– Mostmár mehetünk! – mászott fel vidáman a kocsira.
Szerencsére egy “LINE-X bevonattal kezelve” feliratot tartalmazó hordó borocskát is találtak a cirkuszkellékek között, így igencsak vígan telt a nap hátra lévő része.
Megérkezve a törpe házába kiültek a teraszra, a törpe pedig serényen munkához látott: tüzet rakott, vöröshagymát pucolt, amit egészen apróra vágott és beszórta egy bográcsba a pontyok fejével és farkával. – Kicsit többet is állhatott volna a sóban, de sebaj – morfondírozott magában. Alaposan alágyújtott. Asszony, főzz tésztát! A vékonyabb pontyszeleteket só, bors, bazsalikom, fokhagymapor és citromhéj keverékével szórta be és tette egy vasrácsra. Majd a bográcsba dobta a vastagabb pontyszeleteket, őrölt paprikát. Tett még a tűzre, hogy nagy lánggal égjen, majd kicsivel később beletette a törpeharcsákat, az ikrát és az erőspaprikát is.
Fél óra múlva jóízűen ették a hallevet tésztával, miközben a parázson már sültek a félretett halszeletek…

Éjszakára is a törpénél maradtak, ahol Enikő és a vadász az egyetlen vendégágyban volt kénytelen nyugovóra térni, a vadász legnagyobb örömére 🙂 Most viszont Enikő sem tiltakozott…

Másnap az utolsó tündér is elhagyja Dríziát. A kapukat viszont lezárják, semmilyen démon ne jöjjön át onnan.

2019. augusztus

 


 

*: Valójában a tündér katonaság felosztása akkoriban így nézett ki:

7 fő = 1 imin
7 imin (49 fő): 1 semin +1 semin parancsnok = 50 fő
7 semin (350 fő) : 1 cen +1 cen parancsnok = 351 fő
7 cen (2457 fő): az állandó tündér hadsereg + 1 parancsnok
Várőrség: 2 imin + 2 imin apród
Tündérkommandó: 1 imin
Búvárkommandó (vízitündérek): 1 semin
Tartalékos: 1 cen

Értékeld az oldalt!