Faluvégi Anna versei

akkor is szerettél?

ugye akkor is szerettél
amikor fák voltunk
vagy füvek
ugye jó volt
madárnak lenned
amikor
ágaimra szálltál
suttogtad
szerelmed
ugye szerettél akkor is
amikor lepke voltam
s te virág
rövid volt életem
s te gyorsan elhervadtál
ugye akkor is szerettél
amikor tenyeredbe szálltam
nekem énekeltél
„ kis katicabogárka”
ugye szerettél akkor is
mikor herceg voltál
hercegnőd szívében örökre
megmaradtál
ugye szerettük egymást
csak most csillag vagy
s én valami más

eljátszom szerepem

nem érdekel
eljátszom én
a szerepemet
ha kell
tudom
hogy miben áll
születni
szülni
élni
és azt is tudom
mi a halál
eljátszom még
a szerepem
a színpad
az enyém
belépőjegyed
összetépheted
nem érted játszom
magamért teszem
s ha egyszer végre
meghajtom magam
elegánsan
félrevonulok
a reflektor fényénél
az üres színpadon
emlékemet hagyom
és valahol
megtalálom
a helyem
de utoljára
még eljátszom
szerepem

önmagaddal

bárhová mész
bárhol leszel
a gondolataiddal
azonosulva
létezel

ketten

mi összetartozunk
vigyázni fogok rád
s mert te enyém lettél
enyém a nagyvilág

éberen veled

miután elaludtál
számoltam pulzusod
nyolcvannégy volt
és suttogtam halkan
aludj csak nyugodtan

hozzád közel

szemedbe mászik
a hajam
jó lenne
merev tartásodat
kisimítani

sebezhetetlen

sebezhetetlen tested
véred húsod
szerelmed
sebezhetetlen vagy
te magad

nem láttalak még

nem láttalak még
de néha letörölném
pilláidról könnyed
nem láttalak
de néha arcodat
simogatná kezem
nem láttalak
de néha testet öltesz
és magadhoz ölelsz
nem láttalak még
de melléd hajtom fejem
nem láttalak még
de néha érezni
szeretném
hogy itt
vagy velem

beérés

hajam szilvaszínű
a fejem jól fest
megérett
ősz lett

örül az arcom
szilvaszínű hangom
olyan édes nézd
az is megérett

hosszú volt az ősz
szilvaszínű szemem
tiszta zöld

szilvaszínű meleged
tőle elernyedek
megérett az ősszel
kérlek ne engedj el

kvóta

lekerekítem
a napot
szíve csücskeit
letöröm
ha ő a nap
legyen kerek
ha én vagyok
veled legyek
kékre festem a vizet
az algákat kékké
teszem
ha ő a víz
legyen kék
ha te vagy
velem legyél
az istent a földre kérem
mit keressen
az egekben
ha ő az isten
legyen veled
ha együtt vagyunk
megmaradjunk

álmaimban élsz

egyébből nem állok
mostanság
mint álmokról szóló
némaság
mint vágyakból álló
torony
s fölötte illúziószobor
ott testesülsz
ott állsz
magad
néha magam sem
értem magam

rád gondolva

gondolatom
veled lehet
érzelmeim
kifejezhetem
hangodat
ismerhetem
s képeidet
az interneten
mit tehetnék
hogy elérjelek
s mit tennék ha már
elértelek

új fejezet

létezem
életemet
valósággá szőttem
átírtam
a forgatókönyvet
hiányzott a nevem
most enyém
a főszerep
ez egy új fejezet

tükröm tükröm

szép vagy szép vagy
szebb a napnál
csak hófehérke szebb
náladnál
varázstükrödben
nézem magam
megjelensz benne
látom
te vagy
tükröm tükröm
mondd meg
bátran
ki a legszebb
a világban
szép vagy szép vagy
szebb a napnál
csak hófehérke
szebb náladnál
de ő messze messze van
a hét törpe kis házában
te meg majdnem mellettem
akár el is érhetlek
lehunyom a szemem
s látlak
pedig nem tudom
hogy ki vagy

azért ami vagy

hangodnak
formát adok
te magad vagy
összeáll a kép
szeretlek téged
szavaidért
gondolatod
te vagy magad
s lelkemet
betölti szavad

hiány

hever
a csend
elvegyül
benne a magány
s eltorzult
testén át
vonaglik
bennem
a hiány

feleszmélés

üveges perceimet
szilánkokká
zúzta az idő
szúrt az emlék
sajgott sebem
és fájdalmam
vérét
letörölte rólam
a végtelen

küzdelem

múlik az idő
és újra akarom
hogy erőm legyen
harcolok
negyven felett
újra akarom
az életem

nagy levegőt
veszek
most kell
muszáj
küzdenem

adj magadra

nem adlak vissza
magadnak
miért lenne szükséged
magadra
enyém vagy hordozlak
magamban
nem hagylak többé
magadra
vállallak ölelj most
magadhoz
ne taszíts távolabb
magadtól
könnyeid itatom
magamról
ne sajnálj engem
magadtól

születésnapodra

adhatnék neked
egy szál virágot
egy rózsaszirmot
egy emléktárgyat
egy nyakláncot
adhatnék neked
születésnapodra
egy csomag cigit
egy üveg pezsgőt
egy keringőt
egy heverőt
de adhatnék
egy fenyőt
egy egész erdőt
az összes hegyeket
tavat óceánt
mississippit niagarát
neked adnám
az atmoszférát
születésnapodra
adnám
a hangokat
a nem érzékelhetőket is
a víz alatt
adnám a fényt a nappalt
a sötét éjt
a megfejtendő titkokat
a csillagokat
és műholdakat
neked adnám
a legszebb ajándékot
az önzetlen tisztaságot
mindent neked adnék
mit más nem adott még

gondolok rád

gondolok rád
ha fénynyaláb
arcomon hagyja
sugarát
gondolok rád
ha kín magány
gyötrőn csonkítja
lelkem koronáját
gondolok rád
ha nevetésedtől
felcsendül reményem
gondolok rád
ha könnyeim
párnáim isszák fel
gondolok rád
ha csillagok
végtelenében
talállak téged
gondolok rád
ha ébredek
ha fekszem
ha alszom
ha éberen
álmaimba szőlek
gondolok rád
és szólok hozzád
határtalan térképeken át
gondolok rád
hozzád vezet utam
s visszautam
is feléd halad
gondolok rád
mindig
gondolok rád

összetartozunk

pihen a lelked
lelkemen
otthon vagyunk
egymás ereiben
átlényegül a szerelem
összeolvad az értelem
a gondolat
az érzelem
eggyé válik
a tudat
csak mi vagyunk
két testben
egy lélek
mintha én volnék te
mintha te lennél én
elvegyülsz bennem
mint oxigén a légben
s én tűz- lényedben
vagyok oxigéned

párban

legyél a hitem
legyél oltáromon
megszentelt
kenyerem
legyél lélegzetem
hogy lehessek
neked
a lüktető
erő
fekhelyeden
az álom
a hit
mit meg nem
rendít
isten
vagy ember
legyek neked
a szeretet
a béke
az otthonod
az oszlopod
mi megtart
ha néha
összeroskadsz

veled

velem vagy
amikor ébredek
az új nap
veled kezdődik el
s ha eljön az este
mellettem hajtod
álomra fejed
fellélegzem
és érzem
veled
szabad vagyok

főnix

tüzedben
égsz el
hamuból
születsz újra
te vagy a láng
mi ereidben
gyullad
izzik a tested
önmagad
lávája vagy
hamuvá leszel
de ötszáz év múlva
poraidból
születsz újra

boldogság

minden percben
boldog vagyok
lángolok
mert rád gondolok

csillag lettem

átölel a hold
füstszínű
tengerén
az égnek
csillag lettem
átölel a hold
s titkokat
súgunk
egymás fülébe

éj a táborban

sivatag körötted
a homoktenger
szemedben
csillagok
baghdad
csodái
meglapulnak
katona
életed
parancsszóra
ébred
túlélni a perceket
ebben
megtalálod
értelmét létednek
alszik a tábor
most te is pihenj
szívedben béke
legyen

elmehetsz

elmehetsz
nem fáj
kit érdekel
ha nem vagy már
elmehetsz
vidd magaddal
emlékedet
vidd a ruhád
vidd a képed
most mire vársz
nem fáj már
ne nézz vissza
nyomodban
senki se jár

az ég színe

lassan szétoszlik
és elvegyül
az ég színébe
visszakerül
a kék

rózsaszín
volt
azt láttam
valamikor
azóta vihar
vitte el
az égről és
szívemből
a színt

néha szürkén esik
néha szivárvány
verdesi
lelkem ablakát
s ha kinézek
látom
olyan az ég színe
amilyen
vagyok

itt vagy

itt vagy valahol
valahol itt
a közelemben
látlak is
ha behunyom
szemeim
mellettem vagy
hallom
minden szavad
itt vagy valahol
itt a közelemben

értelme van

értelme van a rügyeknek
mert virággá fakasztja a tavasz
értelme van a szavaknak
azoknak is
melyek kimondatlanul maradnak
értelme van a hajnalnak
amikor átfordul az éj nappalra
értelme van a létednek
elröppenő éveidnek
értelme van mindennek
mert most látni
engeded értelmed

magány

édes mámor
a magány
a tűz kialudt
örökmécsessé vált
levetkőzik a félhomály
a sötét kifújja gyertyáját
képzeletedben
eléd tárul
a nagyvilág
fagyott
hangod
olvad
és lefolyik
a börtön-lét
csatornáján
a lelked mélyén
édes mámor
a magány
a kiábrándulás

támaszod

nincs mit mondanod
magyarázatod
fölösleges szóhalom
elolvasom gondolatod
érzékelem
rezdüléseid
felfogom
szavak közötti
sóhajod
legbelül
felül
maradtál
de a teher
ott van
válladon
összeroppansz
a súly alatt
én most azért vagyok
hogy megtarthassalak

útra kelek

útra kelek
most fontosabb
a sorsom
mint az
hogy veled legyek
számolom a napokat
számolom a pénzem
semmim sincs
csak a reményem
elhúz a szívem
más lesz az életem
bízom abban
hogy jó emberek
segítenek
útra kelek
az ég legyen velem

ha nem volnál

ha nem volnál
hiába ébrednék
hiába szólnék
úgysem hallanád
ha nem volnál
meghalna a vágy
elhervadnék én
mint egy letépett virág

életerő

fogom a kezed
ne félj
velem vagy
ne remegj
ne tedd
tönkre magad
itt vagyok neked
végigsimítom
arcodat
az vagy kinek
lenned kell
ne áruld el magad
mondom
vigyázok rád
te vagy az életem
nem bántalak
csak vagyok
neked
hogy megfoghasd
kezem
nyugodj meg
pici lány
ez csak mind
kihívás
de túljutsz rajta
könnyedén
én vagyok benned
az erő
az életerő
én vagyok
beáramló
energiád
én vagyok
a Nap
az agyad
a bolygók
az idegszálaid
mennyi kín
mennyi híd
az eljutásig
ne félj
átsegítelek
bízz bennem
örökké
veled leszek

mi emlékeztet rád

mi emlékeztet rád
hangok
a szél
a levélzizegés
a csend
ha ébredek
és a dalokban
minden refrén
mozdulatok
a lépteim
lélegzetvételeim
ha ajkaim
neved
formálják
mi emlékeztet rád
amit észlelek
te vagy a környezetem
és te vagy a világ
te vagy a négy elem
mi emlékeztet rád
leginkább
most a magány
érintésed
tekinteted
csókod
ölelésed
egy esőcsepp
magába issza
letörülöm arcomról
ujjaimmal
mintha nem is lett volna
mi emlékeztet rád
talán a holnap
ha ébred a világ
ha ébred a nap
gondolataimban vagy
és tudom
ott is maradsz

mit éreztem

mit éreztem
karjaidban
mit éreztem
átkarolva
mit éreztem
csókjaidban
távolodtam
a világtól
te voltál
az új dimenzió
magamra
találtam benned
szén-gyémánt szemed
tükör volt lelkemnek
csillagok izzotak benne
forrt a vérem
atomjaira
bomlott
a szó
az
elhagyott
érzés
ösztönként
hatott
kapaszkodtam
beléd
azt hittem
veled maradok
azt hittem
örökké tart
a most
mit éreztem
nélküled
mit éreztem
hogy egyedül lettem
mit éreztem akkor
és tudod mit érzek
most?

szerettelek

szerettelek a padon
ültem öledben
néztem a szemedbe
mosolyod
nevetés
kedves érintés
szívemnek
szerettelek
fogtad a kezem
hozzád simultam
mint védtelen
tündér
a tavon
kit magába
nyelnek a habok
szerettelek
mondtam volna
ezerszer neked
de azóta
üres a pad
és nem tudom
hol vagy
szerettelek
akkor
és bárhol
is jársz
szeretni foglak

tükörkép

arcod a tükrömben
szemedben
felcsillan a fény
kérdőn nézek rád
s visszakérdezel
miért
csillagkép
a plafon
alatta fekszem én
ott vagy
fókuszomban
te vagy a
tükörkép

álmodom

fejed a párnámra
hajtod
homlokom érinti
homlokod
kezem a hátadon
végig simul
orrod az orromon
ajkaid ajkaimon
ölellek
és nem hagyom
a gondolatot
most veled vagyok
vállad a vállamon
mellemen mellkasod
hasad hasamon
lábaid lábaimon
szorítalak
magamhoz
szoríts csak
magadhoz
mintha
angyal-testeddel
repülne testem el
érzem
szárnyaid
úgy óvnak engem
mintha nem tudnád
szárnyaimmal védelek
mosolyogj rám
s akkor mosolyog a világ
arcom az
mit lelkemnek adsz
álmodom
angyal
csak álom
hogy veled vagyok
de tudom hogy vagy
s így álmom
könnyen
valóra
válhat

esély

nem tudom
mi ez a vágy
nem tudom
mi húz hozzád
a múltam
ronggyá téptem
te lettél
selymes
ébredésem
egy esélyt
kértem

örökké

kezed a kezemen
testemen pihen
a tested
látom szemedben
az érzést
lelked szavában
hallom
most már tudom
szeretsz

csillaglényed

te vagy tenyeremen
a csillag
fényesen ragyogsz

most

nézem
ahogy távolodsz
csillagtested
útra kel

én

elengedtelek

oszlop

látod
így minden
álmod
teljesül
elrepül
a kétely
elszáll
a bizonytalanság
csak a hit
marad
bízz magadban
látod
semmi az egész
csak hinned kell
csak fel nem adni
csak ki kell tartani
abban amiben hiszel
oszlop maradsz
terveidben

bennem élsz

simogatja
szívem a hangod
érintésed
ereimben forró
tüzet szít
a vágy
szétfeszít
és rajtad áll
hogy
szép vagy sötét
a világ
akkor
úgy látok
ahogyan
te nézel rám
úgy mosolygok
ahogyan
te nevetsz rám
úgy lélegzek
mintha
levegőm volnál
úgy dobog a szívem
ahogy diktálod
ritmusát
te vagy az egyetlen
álmom
nélküled semmit nem ér
a világom

egymás szívében

ahogy összefonódik
testünk
és aurád aurámhoz ér
ahogy szellemlényünk
összeolvad
és kísértet- valónkat
átitatja az éj
figyel a csend
ketten vagyunk
hallom lélegzeted
és kérdőn bámul
a múlt
hogy egymás nélkül
múlt
minden napunk
szerelmünk
csillagok
kódolt üzenete
örökké maradunk
egymás szívében

félek

bánom
a percet
ha rosszul
bántam veled
bánom
a kimondott szót
mi szíveden
sebet okozott
bánom
ha
szavam
pofon volt
lelkeden
bánom
ha ölelés
helyett
hátat fordítottam
neked
bánom
de már túl késő
sebzetten
vánszorog
az idő

pillanat

még itt vagy
karjaimban
szorosan magamhoz
húzlak
nem érhet véget
a most
az itt
csak lélegezz
más nincs
csak a szerelem
csak a vágy
csak az érzés
hogy bennünk már
nincs szó
nincs semmi
ami kimondható
összefűz minket
a pillanat
csak lélegezz
érezd hogy vagy
karjaimban tartalak
ne legyen vége
a pillanatnak
s ha átível
a végtelenbe
időtlen időket
megélve
akkor is a miénk marad
a pillanat
magával ragad
és örökké tart
a most az itt
az egyetlen
pillanat

arcodon árnyék maradok

te jobban tudod
hogy ha elsuhan
egy árnyék arcodon
az én vagyok
jobban tudod
ha fáj
és ha szenvedsz tőle
hogy nem vagyok
mennem kell
én menni akarok
voltam veled is
egy pillanatot
kevés a hely
hol megmaradok
csak megyek
arcodon
árnyékot hagyok
nem akartam
de megszerettél
mi fűzött hozzám
mi volt bennem a jó
látod
én már megyek
itt sem vagyok
elhagylak
nem hagyok nyomot
csak arcodon
egy árnyék
maradok

TE

Ha kimondom a neved,
végigfut bennem a láng,
Éget és perzsel nyomában
kavargó ábránd.

Ha kimondom a neved,
meggyullad a lelkem,
tűz az érzelmem,
szerelem a lényem.

Ha nevedet mondom,
hívlak, veled szállok,
szárnyaimon
angyaloddá válok

Őrizlek és óvlak,
védelek, szeretlek,
lázba hoz a neved…
az éden vagy nekem!

SZÜLETÉSNAPODRA

(lányom születésnapjára)

egy új világ
kezdete vagy
veled született
a nap
az augusztusi est
veled vett
új lélegzetet
azóta eltelt
huszonkét év
nem sok
és nem is kevés
azóta rólad
szól az élet
ma érted dalol
a természet
érted kel fel
a nap
a hold
ébredést
sugall
ég és föld
hatalmas rét
minden fűszál
ember rajta
te az egyetlen
virágszál
vagy
minden évben
új szirmot
kapsz
élj sokáig
boldogságban
földi réten
gazdagodva

Vallomás

Az elmúlt év mindenkinek más jelent,
van, akinek véget, másnak kezdetet,
van, akinek magányt vagy szerelmet,
az elmúlt év TE voltál nekem!

Ugyanúgy ott volt minden évszak,
meleg, hideg, virág, hópelyhek.
Ott volt a vihar, szélmentes nap,
éjeim álmában szorosan fogtalak!

Te lettél életem főhőse,
mindenhol ott voltál, amerre léptem.
Gondolataim csak rólad szóltak,
minden más lett, az évszakok maradtak.

Egy év telt el azóta, hogy egymásra találtunk,
egy éve már az érzést szívünkbe zártuk.
Egy éve múlt, mióta újra élünk,
szerelemtől naggyá lett a szívünk.

Most egy vallomással tartozom neked:
elmondom, hogy ma erősebb szerelmem.
Szívemben nem alszik ki a tűz,
Te vagy, aki minden gondot elűz.

Egy év után nem kérek mást tőled,
csak azt, hogy örökké maradj velem!
Úgy szeress, ahogyan én szeretlek,
és őrizd meg szívedben a szívem!

AJÁNDÉKOM

A mai nap egy új világ,
egy szó, egy reménysugár,
egy mosoly, egy vallomás:
szeretlek, ahogy senki más!

Magam vagyok ajándékod,
szívem szívedben lángol.
Csak azt adhatom, mi az enyém:
szerelmem örökké tiéd!

akkor is szerettél?

ugye akkor is szerettél
amikor fák voltunk
vagy füvek
ugye jó volt
madárnak lenned
amikor
ágaimra szálltál
suttogtad
szerelmed
ugye szerettél akkor is
amikor lepke voltam
s te virág
rövid volt életem
s te gyorsan elhervadtál
ugye akkor is szerettél
amikor tenyeredbe szálltam
nekem énekeltél
„ kis katicabogárka”
ugye szerettél akkor is
mikor herceg voltál
hercegnőd szívében örökre
megmaradtál
ugye szerettük egymást
csak most csillag vagy
s én valami más

mosoly

aszott ázott
dermedt fagyott
kényszeredett
legfeljebb
egyetlen érték
a tied
a mosolyod

levél

most állok
látod
az elhagyott levél
az ágon
novemberi fákon
egy szál
hozzáfűzi még
míg jön a szél
és látod
elszakadt
az ágtól
csak állok
és látom
kering
míg földet
nem ér
látod
könnyem
szememből
szivárog
arcomon pereg
míg földet nem ér
még állok
csak várok
szemeim
ködfátylán
táncol
millió
hulló
levél

érintés

érzem érintésed
arcomon
bizsereg
minden pórusom
lélegzik bőröm
hozzám érsz
szívemig hatol
az érzés
szétárad lelkemben
végigfut testemen
lágyan terjed szét
lecsukom szemeim
vágyom rá
hogy
újra
hozzám érj

szünet

másodszor kérdezem
megállt az idő?
vagy csak benőtte
az értelem szemét
a kúszóhályog?
átlátok
még nézem
hogy ugyanaz
minden
megállt az idő?
harmadszor kérdezem
senki nem felel
csak liánok közt
elveszve
lesem
homályos tekintettel
a nem- történik- semmi
eseményeket
és megpillantom
végre
az eget

rám találsz

tudod
hogy neked írok
hisz szívemben élsz
szenderülő álomban
vegyül el
érzés
és vágy
ott vagy
érint a fény
de még
nem ébreszt fel
hogy álmodjak
tovább
tudod
csukott szemhéjadon
át
rád talál
megérint
e láng
és érezni véled
hogy rám találsz

kértelek?

kértelek?
bocsánatért
esedeztem?
nem érdekelsz
kiöltél belőlem
minden jót
tudod
kedvesem
már nem
emlékszem
hogy
szerettelek-e
jó voltam
egyszer
valamikor
most
elvárásod sok
és én
nem teszek
semmit érted
kicsit
gyűlöllek
nem leszek
veled
szerettelek?
kértelek
hogy szeress?

nélküled

jobban vagyok
fellélegzem
miután elhagyod
a szobát
a kísértő nyomás
felenged
jobban vagyok
ha tudom
nem vagy velem
nincs mitől
rossz legyen
hagyj el
utálom kérdésed
szavaid
káromlásod
agyamba hasít
jobban vagyok
ha nem vagy itt
utálom
hogy vádolsz
számon kérsz
lassan elhiteted
hogy a te bűneidért is
én vagyok felelős
nem leszek jézusod
hogy összes vétkedért
keresztre feszíts
jobban vagyok
most
hogy elmentél
ne gyere vissza
jobb nekem
így

nem várlak vissza

megszakadhat a szív
és minden érzelem
voltál aki vagy
egy emlék
átfutó gondolat
az idő menedék
látni véllek még
a horizont mélyén
búcsú a sóhaj
mi belőlem
feltör
tudtam
eljön
az utolsó nap
itt van
fájhat
hozzám már
nem térhetsz
vissza

játék

a nézőtér üres
tapsvihar
nem fogad
a függöny behúzva
ócska színjáték
mit veled játszottam
egyik szemem sír
a másik kacag
két bohóc mosolyog
az elhagyott
porondon

színeim

megértem a lila emlékeket
és nem engedem
hogy ártsanak nekem
narancsszínű feledés
vöröslő
napnyugta a homály
nem kell már
letörlöm
ezüst
könnycseppjeim
és engedem
hogy átszőjjön
aranyló napsugár
kékfényű múltutcák
fekete órák
mélybe hulló
tegnapok
nem kelletek
a jelenben
vagyok
zöld fátyol a föld ölén
csörgedez
vérem a mámor
küszöbén
láncom a kötődés
a szivárványléthez
a rózsaszínű fényhez
a mához
a fehérhez
felemel
már érzem
nincs mitől félnem

újjászületés

jégtükör
a szemed
csillagok
fénye
sziporkázik
benne
hótestedben
jégszíved
dermed
s lelked fagyos
viharában
szárnyad eltörik
s akkor
felnézel a sötét
égre
és isten
hirtelen
beléd költözik

amit érted tettem

azt gondolom
megtettem
mindent
érted
te hálátlan
te vagy kinek
bűnbakja vagyok
azt mondod
semmit
se tettem
de legalább is
túl keveset
sírsz te
és én is sírok
te azért
mert keveselled
s én azért
mert sokallom
mindazt
amit érted
tettem

játékvarázs

ami neked naplemente
nekem egy vörös palást
ami neked felhő az égen
nekem rongyos óriás
amik neked csillagok fent
nekem tündérszemek
ami neked valóság
nekem elképzelt világ
te nem érted
de én tudom
életem játékvarázs

léted

szemeden könny
arcodon árnyék
semmi az életed
eltaposhat
bárki
az utad
a végzeted
lételemed
félelmed
szorongásod
kenyered
nincs vége
sohase
álmod
tudathasadásod
alvajáró
léted hajtod
ellopták az agyad
minden gondolatod
emberi mivoltod
a ködbe foszlott
szemeden
könny
és árnyék
arcodon

együtt utazunk

a jóság
mosoly
arcodon

az összetartozás
átsegít
a holnapon

a szeretet
te vagy
a szívemben

a lét
végtelenében
mi ketten
együtt utazunk
és utunk
nem ér véget

késő

nem tudom
mi lenne jó
itt vagy
de kifogyott
belőlem a szó
az érzés
elsüppedt
hiába
vonzódsz
hozzám
késő
és nem olyan
mint volt
kihűlt
bennem a vágy
ne érj hozzám
nem tudlak
szeretni téged
menj
én
tovább
el nem visellek

együtt maradunk

most jöhet bármi
szeretlek
és nincs szó
nincs mit mondanom
csak tudom
és te is tudod
összetartozunk
szívünk összehúz
kezedet fogom
kezemet fogod
az érzés
hogy együtt vagyunk
leküzdi a napot
belénk vési a ma
a holnapot
én is tudom
és már te is tudod
hogy örökké
együtt maradunk

egymásra találtunk

pihen a lelkem
nálad
vágyam beteljesült
a nap arcomra süt
szemedben
megcsillan a fény
szikrázó tűz
és bennem ég
pihen a lelked
nálam
vágyad
beteljesült
arcodon derű
megnyugvás
a hangod
tekinteted béke
egymásra
találtunk
a hosszú út
megérte

érzés

karácsony napján
átvedlik a világ
ezer szó
ezer vers
ezer ének járja át
a szíveket legbelül
szeretet tölti meg
a legszebb ajándék nekem
egy érzés tőled
legyen ajándékom
az örök szerelmem
legyen a szívedbe
beégetve nevem
ha bánt az élet
ha néha rossz a napod
tudd hogy lélekben
mindig veled vagyok
a karácsony békéje
maradjon szívedben
a lelked tükre
ragyogjon szemedben
a világ kicsit
más lett
ezen a szent estén
a gyertya lángja
meghittebben ég
szívedben szerelmem
örökmécses legyen
legyen fény utadon
bármerre is mész
a lelkünkben megnyugvás
békés a világ
szép ez a karácsony
a szívünk visz tovább

Szerelmem érted ég

Az évek múlnak, de én most és örökké
Szeretni foglak.
Nem számít, hogy mi lesz,
Csak érezzem, hogy szeretsz.

Veled más lett a világ:
Szebb a nappal, nyugtató az éj,
Szívem örök lángja tőled ég.

Maradj meg nekem,
Ölelj és szeress,
S ha reggelente kinyitod a szemed,
Mosolyom szíveden legyen a béke.

nem akarlak

most már nem baj
ha nem vagy
menj
én nem akarlak
ne legyek az ágyad
ne legyek a vágyad

ne legyek
a felmosó rongyod
ne legyek
állandó üzemmódod
ne aggódj értem
ne mondd meg
mit tegyek
hogy a kávézacc
a vécébe kerül vagy sem

hidegen hagy
hogy idegen vagy
nem jelentesz
semmit
most már nem baj
ha nem vagy
menj
én nem akarlak

Te vagy…

Te vagy a láng, mi éget,
Te vagy a szó, mi éltet,
Te vagy a vágyam,
Te vagy a létem,
Te vagy a jó,
Könnyezem érted.
Te vagy a gyöngyszem
Életem füzérén,
Te vagy a harmatcsepp
Létem tengerén.
Te vagy az,
Ki nekem
Fényt hozol,
Te vagy a létem,
Te vagy az otthonom!

újjászületek

ez az ötszázadik év
fellángoltam
látod égek
poraimból
születek újjá
legyél ott a nagy
ünnepélyen
lásd milyen vagyok
akkor ha
újjászületek
hisz te hoztad nekem
az ötszázadik évet

hazudod

tudod
én nem hiszem
hogy fáj még a múlt
új remény bennem
a hit
mit lelked nyújt
nem hiszem
hogy elég benned a vágy
felforr a véred
ha engem látsz
már nem
hiszek neked
hazudod hogy
nem szeretsz
nem hiszek neked
várod hogy kitegyem
lelkem
gondolataim
mulatnak rajtad
beleesel csapdádba
nyerő a bűnöd
büntetésed olcsó
hagylak elmenni
én már nem vagyok jó

vártalak

vártalak
szeretlek
gyászos napokban
múltak el
fekete kattogó
percek
kívántam
selymes pillantásod
megérinteni
akartalak
de jöttek
búcsúszavak
csak nekem
jutottak
kérdések bonckései
melyek
apró ízekre szedték
agyam
és valóban
elnémul a csend
arcomon könny pereg
várlak
várom
hogy egyszer zöld legyen
a perc
hogy betoppanj hozzám
s itt maradj
nálam

csillagok

most mit is beszélnek
rólam a csillagok?
milyen voltam
és most milyen vagyok?
hogy az emberek
mit beszélnek
tudom
köztük élek
de nem érdekel
senki véleménye
mert
ilyen vagyok
kérdezem
a csillagot
mit lát bennem
miért nem vagyok
nagyobb
esetlenül néz rám
fentről
mintha szólítana
csak látni akarsz?
vagy elmondod
fájdalmad?
mit beszéltek rólam
ti csillagok?
kicsi vagyok
csak gondolataim
nagyok
ugye egyszer majd
nem lesz titkotok
s elmondjátok nekem
hogy ki vagyok?

fájdalom

most már tudom
krisztus szenvedését
tudom hogy mi
a fájdalom
megvetnek
gúnyolnak
és fejemen sajgó kín
a töviskorona
tudom a krisztus keresztjét
ismerem természetét
vállaimat nyomja
s ha nem elég nehéz
hát tesznek róla
belém rúgnak
megdobálnak
elárult az
ki korábban
életem része volt
higgyétek el
tudom
a krisztus kínjait
s hogy keresztre feszítve
várni a véget
most már tudom
milyen
magányos harc
csendben kibírni
míg érted jön a halál
elárult kit szerettél
és nem értesz semmit
látod
ahogyan krisztus szenvedett
most úgy szenvedek én is

az isten ölén

az isten
karjába vesz
úgy szorítom őt
ő gyengéden ölel
miért félsz
kérdezi
s én felelek
mi lesz velem így
édes istenem
velem vagy
mondja
nincs miért aggódnod
nincs pénzem
nincs helyem
ezen a földgolyón
nevet
és rám néz
azt te sem gondolod
hogy hagylak elveszni
eddig is
veled voltam
a próbát kiálltad
de uram
te is látod
nincs erőm
nincs kitartásom
nem bírom istenem
csak imádkozom
könny folyik arcomon
és tőled elfordulok
veled vagyok
mondja
hajam elsimítja
hallom az imád
látom
hogy erőd fogytán
de ne félj
istened átölel
és hited lesz erőd
megértem
ha néha már nem bírod
tovább
azért vagyok
hogy önmagad megtaláld
hisz benned élek
lehetek támaszod
csak bátran állj talpra
én mindig veled vagyok

higgy

ha elbuksz
vagy úgy érzed
nem alakul
sehogy
az életed
ne aggódj
vonulj
félre
egy sarokba
gondolkodj
elrontottad valahol
de ne szomorkodj
minden jóra
fordítható
csak lásd a célt
éld bele magad
mintha
megtörtént volna
amit akarsz
valóra válik
a kapcsolat
az égiekkel megvan
segítségedre lesz
csak akard
higgy
menni fog
kudarcod
egy lépés
hogy elérhesd a célt

megfogom kezed

ha egyszer majd
megfogom kezed
és sötét árnnyá
múlik a képzelet
emlékeim között
találok rá
szívedre
s akkor már
el nem engedem
kezed
valótlanság- szárnyakon
lebeg
mindaz mi megmaradt
belőled
talán egy ima vagy
a világmindenséghez
hozzám szólsz
velem dalolsz
s ha egy pillanatig
a csend
hozzám szegődik
s már tudom
egyszer majd
megfogom kezed
és akkor már
el nem engedem

egyedül én

belekapaszkodom
a semmibe
csak hogy
lélegezzek
hogy ne lássak
ne halljak
csak téged
akarjalak
belekapaszkodom
és nem látok
tőled
üres
a világod
vak vagyok benne
belekapaszkodom
és folyton
gondolkodom
ha elengednélek
észrevenném
magam
rájöhetnék
hogy nem tőled
magamtól
élek
ha elengednélek
tudnám
hogy
nincs szükségem rád
hogy csalfa szemüvegen át
nem valós a világ
végre
megérteném
életem
értelmét
ahol nincs más
csak egyedül
én

alku

többet adok érted
hát nem érted?
értékelem
hogy elérted
nem érdekelt senkit se
hogy írásnak adtad a fejed
nem örültek veled
és üdvrivalgás se zengett
csak mélyen
legbelül érezted
hogy az írás az életed
teszed mit tenned kell
idővel nagy leszel
s aki többet ad érted
az én leszek
érted?

a végtelen

a víztiszta
levegőben
a végtelent
látni vélem
s életem
átengedem
ahogyan
szárnyalok
az égen
észrevétlen
rádöbbenek
hogy én magam
vagyok
a végtelen

visszatérek

váratlanul tértem
önmagamhoz
nem gondoltam
hogy hogy az út
visszavezet
hozzám
körforgás
amiben élek
szaladok magamtól
aztán visszatérek
s tudom
hogy otthonom
magamnak én vagyok
gondolatom
mézédes szőke
tincsét
megsimogatom
s nyugtatom magam
látod
bármilyen messze
megyek
magamhoz
úgyis mindig
visszatérek

beteljesülés

elindultál
és közben nem tudod
merre tarts
eltévedtél
lábad
a földhöz sem ér
kinőnek szárnyaid
de nem tanítottak
repülni
felkap egy áramlat
s érzed
lebegsz
most pont ott vagy
ahol mindig is
lenni szerettél volna
visz a szél
s már tudod
repülni
nem túl nagy dolog

eső

ablakom verdesi az eső
holdfény
tekereg ujjaim közé
sír az ég
s én
várom hogy
megázzon a föld
s hogy a nap
mire kibújik a felhők
mögül
zöldüljön a fű
nyíljon a virág
hát szakadjon az eső
reggelre visszakúszik a homály
s az üvegen maradt
néhány csepp
felszárad
ez a víz most életet ad

angyal az égen

mikor gyermek voltam
játszottam
mint mások
nem ítélt el senki
hiszen gyermek vagyok
elmondhattam
ha egy angyalt láttam
s ha szirének
táncoltak
ott a messzeségben
játszottam
s hittem a csodákban
de az már elmúlt
s hogy felnőtté váltam
nem mondhatom el
mert kinevetnének
pedig most is látom
az angyalt az égen

szabadság

az a szabadság
amikor másra vágyom
kötötten bár
mégis szabad vagyok
de amikor képzeletem
messze jár
s úgy érzem
enyém az egész világ
hát igen
az a szabadság
amikor szárnyalok
s amikor nem látok mást
csak a napot
vagy éjjel a csillagot
mert míg a földön élek
s porban hever
megölt szívem
míg megfojtanak a napok
akkor csak szomjazok
de ha vágyam magával ránt
érzem hogy az a szabadság

lelkünk útja

enyém az áldás
tiéd a hála
kettőnké a köszönet
mert az én hálám is lehet tied
s áldásod adhatod rám
ahogyan én teszem veled
te is köszönöd nekem
amit én köszönök neked
látod ez igazi szeretet
levedli tudatunk
mit a testünk cipel
lelkünk az út
mi felfelé ível
szabad vagy velem
s én veled
szabad lehetek

Értékeld az oldalt!

Comments are closed.