A hatalom ára

Az Altari bolygó legnagyobb folyója széles zöldeskék szalagként hömpölygött végig kontinensén. Ketté szelte világa fővárosát, egyetlen szigetén a középpontban terpeszkedett a birodalmi tanács palotája, nem csak szépségében volt rendkívüli, de minden itt megforduló faj szemében komoly hatalmi szimbólumot jelentett.
Meghökkentő hűséggel ábrázolta a fészkéről felszállni készülő Altarik mitikus ragadozó madarát.
Az épület főhajója volt a teste, jobb és bal oldalán a meredeken az égbe nyúló mellékhajók a levegőbe csapó szárnyak.
Döbbenetes építészeti műremek volt, aki először látta földbegyökerezett lábakkal csodálta meg. Altarik büszkék is voltak rá, fennen hirdette civilizációjuk fejlettségét, az alapban a közel acél keménységű kerámia beton, vagy a vázban a mesterséges kermit. Igaz a nagyon ritka és drága ásványból készült fémhez képest jóval gyengébb volt, de a hagyományos acél teherbírásának a többszörösét elviselte.
Ezek nélkül az épület megalkotása lehetetlen lett volna, így viszont a környező világok híres csodája lett, voltak akik csak azért jöttek, hogy csak egy pillantást vethessenek rá.
‒ Nem hiszem, hogy ez bölcs ötlet volna elnök asszony ‒ jegyezte meg az épület egyik szobájában lévő férfi csúfondáros mosollyal.
‒ Muszáj valamit kezdenünk a Seltákkal, olyan gyorsan szaporodnak, mint veteményben a kelletlen gaz.
‒ Tudom. De táborokba elzárni őket? Buta dolog volna, sok és olcsó munkaerőt jelentenek, még csak egy hete kerültél hatalomra drágám, és a tanács még utóbb kiszavazna a hatalomból.
A szobában lévő Altari férfi és nő akár embernek is mondhatta volna magát, olyan döbbenetesen azonos volt a két faj közt a hasonlóság.
A középkorú molett nő, dühösen simított végig rövid barna haján. ‒ Kinyalhatja a seggem az egész tudálékos szenteskedő gyülevész banda, agyon kellene lövetni őket. És igaz, hogy a férjem vagy “drágám” és a tanácsadóm is, de ha még egyszer tiszteletlenül szólsz hozzám, te leszel az első.
A férfi felállt szája sarkában mosollyal, igyekezett leplezni fagyossá váló szemeit, az asztalon álló kancsóból töltött magának kis vizet, megnedvesítette ajkait. Zaska élete delén járt, átlagos testalkatú és magasságú volt, nem volt ez idáig ismert az birodalmi politika terén, nem volt kellő hatalma, vagyona és előkelő származása sem hozzá. Házassága juttatta révbe, mikor elvette Nirzsiliát, az ő vérvonala az utolsó uralkodói családból származott, még a birodalom köztársasággá válás előtti időből. Mindig megmosolyogtatta mikor eszébe jutott, hogy ő vette nőül a birodalom utolsó hercegnőjét.
‒ Trükközünk, mikor előadod indítványod, én majd hivatalosan tiltakozom, és jegyzőkönyvbe vétetem. Ez majd elejét veszi a továbbiaknak.
‒ Ez jó ötlet, legyen így ‒ lágyult meg az asszony.
Ahogy a tanácsterembe haladtak a palotaőrök soha nem lanyhuló tekintete előtt, selta takarítók dolgoztak mindenfelé.
Akár csak régen, még a császár idejében a rabszolgák ‒ villant át Zaska tudatán.
A seltáknak egy nemzedéknyi idővel ezelőtt menekülniük kelett őshazájukból, a Szabad Népek Szövetségének nyomására altari birodalomban kaptak lehetőséget letelepedésre. Saját hazát nem kaptak, de még kolónia alapítási lehetőséget sem. Szétszóródtak a birodalom területén és beolvadtak az altari népességbe.
Az altari törvénykezés önpártolása pedig sűrűn konfliktusokat szült, más fajok kárára.
A selták jelentős létszáma kis kontrollálható csoportokra bomlott, civilként csak alantas munkákat kaptak, míg katonaként altari főtisztek irányítása alatt könnyen haltak a birodalom érdekében.
A tanácsterem hatalmas volt, több ezer altari zsongott benne, minden külön álló kolónia, még ha az csak egy bányász állomás is volt az űrben, tíz főt delegálhatott a tanácsadói testületbe. De szerepük valósan csak tanácsadás volt az elnöknek, döntést ő hozott. Beleszólásra nem sok lehetőséget kaptak, bizalmatlansági indítványt letehetett benyújtani ellene, de ahhoz legkevesebb kilencvenegy százalékos részvétel mellett, kilencven százalék igen szavazat kellett.
Soha nem volt példa bizalom megvonásra, bár szavazás volt többször is a múltban. De hol tizenegy százaléknyi elnök párti akadályozta meg a sikert, vagy hirtelen létszám hiány adódott a teljes részvételi arányhoz, és mire pótolták az eltűnt tanácstagokat a probléma megoldódott.
Bejelentés a Selta nevelőtáborokról szóló törvény, nem okozott jelentős ellenállást, mert a kérdésben a tanácsnokok véleménye erősen megoszlott. Az sokkal nagyobb érdeklődést keltett, hogy a tervezet ellen saját férje szólalt fel jegyzőkönyvbe is vétetve tiltakozását.
Ekkor Nizsirlia közelebb hajolt férjéhez, és egyáltalán nem figyelve hangerejére, így közelükben lévők is halhatták.
‒ Te kis féreg, nem is volt tiltakozás a javaslatom ellen. Ezért ha még egyszer utamba állsz, eltiporlak és vissza doblak az utcákra koldulni ahonnan felkapaszkodtál!
Környezetük lévők többsége kötelességtudóan kuncogott.
A kemény tiltakozást az elnök asszony előzőleg nem is említett bejelentése keltette. Első hónapban a választást követően az elnöknek párádét kellett tartania, melyben végig vonult a világ főváros utcáin bemutatva magát a népnek. Hivatkozásában merénylettől tartva, teljes katonai jogkört kért, ez mérhetetlen hatalmat adott volna a kezébe. A rendszerben több harci űrállomás létezett, ezért a katonaság is delegálhatott küldötteket a tanácsba. Részükről teljes volt a felháborodás, ez a rendelet nagyban csorbította volna hatalmukat. A civilek pedig a kontrollálhatatlan diktatúra lehetősége miatt tiltakoztak vehemensen.
Az elnök asszony látva az általános felháborodást, kelletlenül, de vissza vonta az indítványát.
Az ülés végeztével a csarnokból kifelé tóduló tömegből Zaskát a reméltekkel ellentétben csak páran állították meg, hogy rosszallásukat fejezzék ki az iktatott új Selta tőrvény miatt. Végezetül egy morózus egyenruhás toppant elé villámló tekintettel, kinek úgy borították vállait a kitüntetésül kapott apró gyémántok mintha havas lenne.
‒ Ez tűrhetetlen, lépnie kell asszonya ügyében fiam!
‒ Én is üdvözlöm tábornok. Ígérem, mindent megteszek, de nagyon nehéz, nekem elhiheti ‒ felelte Zaska, próbált elsurranni mellette, de ő útját állta. Majd feltűnés nélkül, de határozottan ellenkezést nem tűrőn egy közeli szobába vezette.
Zaska meglepetten tapasztalta a tanácstagként mind a száz katonatiszt jelenlétét. ‒ Mi ez a gyülekezet, csak nem ünneplünk valamit? ‒ Próbált viccelődni zavarában.
‒ Ne humorizáljon itt fiam! ‒ Mordult rá a tábornok.
‒ Elnézést tábornok csak nem értem miről is van szó.
A hadsereg krémje feszült komoly arccal figyelt, hisz a tanácsban a legalacsonyabb rang csak ezredes lehetett.
‒ Amit kint mondtam komolyan gondoltam, likvidálni kell a nejét. Már nem bízik bennünk, Merk kormánytól személyi testőröket kért magának, és a hatalmunktól is meg akar fosztani minket ‒ mutatott körbe a teremben.
Zaska megszédült a hihetetlen kijelentéstől, megcsípte magát – nem csak álom-e – mielőtt megszólalt. ‒ Nem túlzás ez egy kicsit? És vissza is vonta tervezetét.
‒ Nem csak erről van szó ‒ legyintett dühösen a katona. ‒ A felesége nemzetünk árulója! A szarcsimbók Ansui hordák mozgolódnak a határon.
‒ A kalózok? Mit akarnak?
‒ Fosnak, mert szent könyvükben, vagy mi nyavalyájukban, meg van írva, hogy hamarosan Warkor rajzás lesz, és a pöcegödör ahol eddig bujkáltak az ő területükkel szomszédos. Ezért költöztetik az egész hóbeleblancot, új hazát akarnak. És mivel a vírus felborította a hatalmi egyensúlyt átaakarnak vonulni területeinken, a Kisbolygó Öv felé, részesedést ajánlanak a zsákmányból.
‒ De ezt nem szabad!
A tábornok egyetértően bólintott, de tekintette haragosan izzott. ‒ Viszont a ribanc nejed beleegyezett, a másod tanácsnokkal már el is küldte engedélyünk, rajta a birodalmi pecséttel.
‒ Várjunk csak ‒ szisszent fel riadtan Zaska. ‒ Kisbolygó Öv? Hisz az a Timéloniak hazája, szövetségi terület.
‒ Ezért kell halnia a dagadt ribancnak ‒ bólintott a tábornok. ‒ Menteni kell a menthetőt.
‒ Nem is dagadt ‒ habogta zavarodottan Zaska.
‒ De nem is egy nádszál.
‒ Honnan veszik, hogy megbízhatnak bennem, és nem futok hozzá ezzel?
‒ Nem vagyunk bolondok fiam ‒ vigyorodott el először a tábornok, de ettől csak még vészjóslóbb lett az ábrázata. ‒ A sereg legjobb tudat elemzője vizsgált meg, hadd mutassam be Zsati ezredest.
A nő mosolyogva állt fel, és sétált oda hozzá kikerülgetve az útjában ülőket. Rá aztán nem lehetett aggatni a túlsúlyos címkét. Feszült rajta az egyenruha, de csak ott és annyira amennyire kellett, akaratlanul is minden férfi őt csodálta a teremben mozgása közben, és ő ennek tudatában is volt. Mély feketén csillogó haja válláig ért, melyet halvány bőre csak még jobban kihangsúlyozott, finomszerkezetű arcában a tűzvörösre rúzsozott ajkai valósággal hipnotikusan világítottak. Kecses nyaka, mint egy hattyúé, de nem időzött rajta a férfiúi tekintet, mert alantabb a formás iker halmok bimbói még az egyenruha vastag szövetét is majdnem keresztül döfték hetykeségükben. Még lejjebb a legtöbb nőből sárga irigységet kiváltó karcsú derék, mely kellően gömbölyű csípőbe ívelt. A szoknya zavaró takarásából izmos hosszú combok húzódtak szép vádlikig, melyek apró magas sarkú körömcipőbe bújtatott lábfejekben végződtek.
Zaska bensője megremegett látványától.
Ez a nő kell nekem! ‒ Merült fel benne a perzselően vágyódó gondolat, melyet eseménytelen érdekházasságnak mély álmából ébredő férfiassága is jelzett.
Csak ekkor jött rá, hogy a Zsati a fejében van látva érzéseit és gondolatait. Mérhetetlen zavarba jött, arca pírja még a nő rúzsának színét is felülmúlta.
‒ Üdvözlöm elnök úr ‒ kuncogott részben a megelőlegezett címen. ‒ Zsati Sati ezredes vagyok.
‒ Üdv ‒ hebegte zavart szégyennel, melyen Sati által fejében keltett érzés sokat javított, mintha csak egy macska dörgölődzött volna hozzá. ‒ Nizto Zaska első tanácsos.
‒ Elemeztünk fiam ‒ folytatta a tábornok. ‒ Tudjuk, hogy most mellőznek, de vágysz a hatalomra. Ezért házastársi jogon a következő választásig te öröklöd az elnökséget.
Zaska agya vadul kezdett pörögni, nem véletlenül lett tanácsos. Igaz mélyről a nyomornegyedből indult az élete, de mindenen és mindenből az intelligenciája segítette ki, amit sikerült elérnie csak magának köszönhette. Most is villámgyorsan elemezte helyzetét, hogyan és miként jöhetne ki legjobban a dologból. Egy terv kezdett vázolódni benne, de annyira meglepte, hogy elfojtotta a gondolatit, majd otthon Nizsirlia mellett magányában kielemzi őket.
‒ Rendben, benne vagyok, csináljuk! ‒ Kézfogással szentesítették a megállapodást.
Zsati ezredes zavartan mosolygott, mert míg a férfi rágondolt nyitott könyvként olvasott benne, most képzett telepata létének ellenére oly gyors volt az információ áramlás, hogy a másik tudata áradatként elsöpörte és csak morzsák maradtak utána.
‒ Az elnök eltávolításában a nép szemében a hadsereg részvételének még gyanú árnyéka sem merülhet fel ‒ jelentette ki a tábornok. ‒ Neked kell intézned fiam, adunk mérget, lenyomozhatatlan, balesetnek fog…
‒ Nem.
‒ Hogy?
‒ Leendő elnökként nekem is minden gyanú felett kell állnom. Mással kell végeztetnünk a piszkos munkát.
A tábornok gúnyosan felkuncogott. ‒ Ki tenné meg nekünk ezt a szívességet? Timéloniak biztos nem, fanatikusan hűségesek szövetségesükhöz, és amúgy is mesze áll tőlük az álnokság, előbb-utóbb ez is lesz a vesztük.
‒ Selták, a parádé alkalmával ‒ somolygott Zaska.
‒ Azok egy szolgalelkű csürhe, nem jók semmire.
‒ Azért a börtönökben akad egy-két radikálisabb fajta, kik gyűlölnek minket és a politikánk, páran váratlanul megszökhetnének. Ők szívesen megteszik, főleg ha tudomást szereznek az új nevelő tábor törvényről. Természetesen amint hatalomra kerülök, nem feledkezem meg róluk
‒ Hm ‒ dörzsölte állát a tábornok, amin már halhatóan sercegett a sarjadzó borosta. ‒ De nehéz fegyvereket nem adhatunk nekik, az elnökszállító meg páncélozott lesz.
‒ Igaz ‒ bólintott Zaska. ‒ De Altari fegyverek nem lehetnek, csak is Selta.
‒ Meg is érkeztünk az ötlet hibájához ‒ mutatott rá a tábornok. ‒ Civil életben törvény tiltja a Selta fegyvereket, még a feketepiacról is eltűntek, csak a katonáiknak vannak szigorú lajstromban a hadihajóikon. Éppen a mi szabályozásunk révén, nehogy fegyvert adhassanak nem kívánt kézbe.
‒ És onnan ki is adják őket az első tanácsos parancsára.
‒ De ezt írásba is adod fiam?
Zaska minden a palota helyiségében található kormányzati vízjeles papírból maga elé húzott egyet, pár mondatban leírta a parancsot aláírta és ráütötte személyes pecsétjét.
A tábornok elégedetten olvasta. ‒ Igen ezért már minden lesz, ami kell. A rabok ügyében még ma intézkedem.
‒ És tábornok az adott Selta cirkálót, a sajátjainkból kettő kíséretében felderítésre ki küldöm az Ansui űrbe. Mondanom sem kell számukra ez idő alatt teljes rádió csend.
‒ Okos, legalább két hétig némák és láthatatlanok lesznek, mikorra meg már vissza érnek kész tényekkel kerülnek szembe.

Ahogy a katonák úgy érezték mindent megbeszéltek, Zaska már az ajtó előtt is találta magát. Pár pillanatig tanácstalanul toporgott, majd ahogy elhatározásra jutott elhagyta az épületet, kint úgy helyezkedett szemmel tarthassa a főbejáratot.
Hamarosan feltűnt Sati, aki megtorpant a kijáratban úgy nézett körül, mint aki keres valakit.
A férfi mosolyogva lépett oda hozzá. ‒ Üdvözletem, szeretnélek meghívni egy kávéra, csak ha nem vársz valakire.
‒ Rád vártam, szívesen elfogadom a meghívást ‒ mosolygott kedvesen a nő. ‒ Reméltem, hogy itt leszel.
‒ Hívok egy taxit.
‒ Ne, inkább a lebegőmmel menjünk! ‒ mondta határozottan Sati.
Az áttetsző gömbformájú antigravitációs jármű lágyan lebegett el a talajról, majd gyorsan növekvő tempóban emelkedett a város legmagasabb pontja fölé. Besorolt a többi hasonló személyszállító jármű mögé, a teherszállítóknak felettük voltak kialakítva a közlekedő sávok, színes lézersugarak határolták, amiket egymástól nagy távolságra lévő bóják közvetíttek. Lehetővé tették a sofőr nélküli utazást, és ha véletlenül valamelyik lesodródott a nyomvonalról rendszere azonnal letiltotta, lefékezve a járművet.
A lebegő alatt hihetetlen sebességgel suhantak a város egekbe nyúló felhőkarcolói, szinte hangtalanul érte el a célállomását, utasok kényelméért a sebességét fokozatosan észlelhetetlenül csökkentette, és ereszkedett le zökkenés mentesen a szálloda parkolójának betonjára.
Zaska meglepetten szemlélte a szálloda épületét. ‒ Azt hittem kávézni megyünk.
‒ Ugyan már ‒ kuncogott kacéran Sati. ‒ Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy egyikünk sem a kávéra vágyik.
Gyorsan kaptak szobát délutánra, annak ellenére, hogy előkelő szállóként nem nyújtott ilyen szolgáltatást. De egy ismert négyhatalmú politikus, egy magas rangú katona kíséretében ráadásul a tudat elemzőktől, nem mert kérdezni senki semmit és már előttük is volt a szoba mágneskártyája.
Liftbe lépve nem beszélgettek, megérkezésük óta csak nőt köztük a várakozás teljes feszültség, Sati a felvonó leolvasójához érintette a kártyát mire az automatikusan a megfelelő emeletre repítette őket.
Érintésére az ajtó is feltárult, a falban lévő leolvasóba süllyesztette a mágneskártyát a szoba által kínált szolgáltatások elérhetővé váltak a számukra.
Sati a férfi felé fordult azonnal hozzá simulva szenvedélyes csókba forrasztva ajkaikat.
Zaska felfelé tartva a szobába másra sem tudod gondolni, hogy megkaphatja ezt a nőt, nem izgult ennyire mikor utca kölyökként szüzességét vesztette el a negyed legszebb prostijával, egy hónapig csak azért lopott és éhezett, hogy tarifájára össze szedje a pénzt.
És most itt volt Sati, mellette csillagként csak kavics volt az akkori lány. Így közelről karjaiban olyan finom parfüm illat áradt bőréből, hogy már csak abba beleszédült. Még is erőt vett magán és eltolta magától. ‒ Ne siessünk ennyire ‒ préselte ki magából a szavakat.
‒ Mi a baj? ‒ Lepődött meg Sati. ‒ Ha mégsem tetszem, miért jöttél fel velem?
‒ Ó, dehogy is nem tetszel, mi sem bizonyítja ezt jobban ‒ nevetett fel rekedten Zaska, és megfogva a nő kezét kőkemény férfiasságára simította.
Aki szemérmetlen kíváncsisággal simított végig rajta ellenőrizve méretét, meglepetéstől tágra nyíltak a szemei, elismerő mosolyra görbültek csábos ajkai. ‒ Ez izgalmasabb lesz, mint gondoltam volna.
A férfi eltolta kezét és ellépett tőle, és a bárszekrényhez sétált, ami közeledtére automatikusan feltárult, feltárva tartalmát. Töltött magának kis gyümölcslevet, majd kérdőn a nőre nézett. ‒ Egy italt?
‒ Nem kérek, csak amit te ‒ húzta el a száját. ‒ Sajnálatosan ránk telepatákra nincs jó hatással az alkohol. De mintha te megfeledkeznél kivel is állsz szemben, nem értelek, és igaz civil életben tiltott, de egyre nagyobb kísértést érzek, hogy tudat elemzést végezzek rajtad.
‒ Ugyan már ‒ legyintett Zaska átnyújtva a számára is kiöltött italt. ‒ Nem vagyok már egy kezdő suhanc ‒ csettintett az ujjaival. ‒ Akit csak úgy elbűvöl egy gyönyörű nő! És te sem vagy csitri, aki begerjed egy bókra. Van valami, amit akarsz, és félek az általad kínált gyönyörnek túl magas az ára – ült le egy süppedős fotelba, ami tartva őt felvette formáját.
‒ Ó, szóval ezért van ‒ kortyolt poharából, mitől meglepetten szaladt szemöldöke a homlokára. ‒ Hoppá ez etar lé, egyetlen bolygón terem csak, nem olcsó, rendes a szállótól, hogy ilyent add a vendégeinek…
A férfi türelmetlenül köhintett.
‒ Jól van ‒ sóhajtott Sati. ‒ Elismerem, van bennem hátsószándék. És a szexnél csak egy valami hozz jobban tűzbe, a hatalom. És neked, mint első tanácsosnak egy-két megjegyzést kell súgnod megfelelő fülekbe, és már feljebb is másztam a ranglétrán.
‒ Szóval bármire képes vagy a hatalomért?
A nő csak egy pillanatig gondolkodott. ‒ Igen. Megvetsz érte?
Zaska arca komoly lett. ‒ Ezredes, esküdj hűséget nekem segítve terveim, és ígérem a jutalom magasabb lesz egy foknál a szamárlétrán ‒ majd intett úgy tartva ujjait egyezményes jelben, némán mutatva, ha véletlen le is hallgatnák őket, nyugodtan olvasson tudatában.
Sati szemei résnyire szűkültek koncentrációjában, majd arca hirtelen változott meglepetten csodálkozóvá. Buja csípőmozgással indult Zaskához, hangja valósággal dorombolt. ‒ Ha ezt megkapom, nem csak a hűségem a tiéd, de a testem, sőt még a lelkem is. ‒ Közben oda érve hozzá eléje térdelt, újai fürgén csatolták ki övét, majd nyitotta meg nadrágját kiszabadítva férfiasságát. Rámosolygott majd a szárán újai szakértő cirógatása közben, ajkai közé vette a makkot, nyelve keményen csapott le rá, míg óvatosan engedte köztük egyre mélyebbre.
A férfi hörögve kapaszkodott a fotel kartámaszába, rájött eddig csak hitte már teljes az erekciója, de az egyre csak növekedett a buzgó kényeztetéstől, hamarosan úgy érezte felrobban a farka.
Ekkor nő fel állt zubbonyát ledobva. ‒ Most már elkezdheted.
Zaska értetlenül pislogott. ‒ Kezdeni, mit?
Sati gyöngyözőn felkacagott. ‒ Mióta megláttál azon fantáziálsz, hogy levetkőztetsz, és én semmi jónak nem vagyok az elrontója.
Nem kellett kétszer kérni, az izgalomtól enyhén reszkető kézzel gombolta a blúzát és bújtatta ki belőle a karjait. Izgalmi állapotában újabb fokozatot jelentett, mikor fogságukból kiszabadította melleinek formás halmait. Ép olyanok voltak, mint megálmodta őket, hetykék és kellemesen kemények, míg bimbóik hegycsúcsokként meredeztek. Elégedetten érezte, hogy mikor ajkai közé véve ízlelgette őket a nő halk nyöszörgése közben megduzzadtak.
Majd szájával felfelé haladt nyakán, és megkereste ajkait csókba olvadva vele, nyelveik mintha csak párbajt vívtak volna úgy cikáztak. Míg kezei hátra siklottak a nő karcsú derekán, melyet könnyedén körül érhetett volna ujjaival, keményen a fenekébe markolt.
A szorítás hatására a Sati akaratlanul a férfiéhez szorította ágyékát, perzselően kezdett izzani benne a vágy. Okozója kettőjük közé préselődött, a hímvessző teljes méretében pompázott, töve mélyen szeméremdombjától indult, míg a hatalmas makkja hasán pihent. Soha nem volt benne ekkora, és a gondolatra reszkettek térdei, alig bírták tartani mióta férfihez simult altestével, olyan nedves volt, mint még soha.
Zaska ujjai nem igazán tudtak a gömbölyded idomú fenekébe mélyedni, Sati meglepően izmos volt bársonyos puha hőre alatt, köszönhetően a katonaként kötelező és rendszeres szinten tartó edzéseknek. De ahogy hozzá simult, Zaska a megoldott nadrágjából elő meredő csupasz farkával megérezte a nő combjai közül áradó forróságot. Olyan erős vágy kerítette hatalmába, hogy nem tudta fékezni magát, pedig nem állt szándékában siettetni a dolgot.
Most mégis felhúzva a nő derekára gyűrte szoknyáját és alá nyúlva új hegyeivel megkereste bugyijának szélét, és félre húzta vágyai központja elől. Majd fenekére simítva tenyereit levegőbe emelte, égnek ágaskodó hímvesszőjének makkja kiéhezettségében szerencsésen fúrta hegyét a bejáratba.
Sati ép a férfi fülét csókolgatta, gyorsan karolta át a nyakát, hogy hátra ne zuhanjon. Elégedetten nyugtázta talpra esettségét, hogy segítség nélkül is boldogul. ‒ Milyen ügyes szerszámod van, hogy ilyen könnyedén… utat talált… belém. ‒ Dicsérte meg, fülébe suttogva akadozni kezdő hanggal, már nem csókolgatta, hanem szenvedélyesen harapdálta.
Zaska óvatosan eresztette egyre lejjebb Sati testét, pedig már alig várta, hogy hímvesszője teljesen hüvelyébe merülhessen. De az szorosan ölelte körül, így nem mert sietni, szerencsére Sati bőséges nedvei síkossá tették, és hamarost célba ért. Elégedetten kezdte őt ringatni, először csak finoman majd egyre gyorsuló tempóban.
Egész addig folytatta, míg úgy nem érezte, hogy a karjában elszakadnak az izmok. Ekkor óvatosan leemelte magáról a nőt és maga előtt talpra állította.
Sati a vágytól tüzelő tekintettel valósággal úgy tépte le magáról szoknyáját, megperdült és előre hajolt a fotelre támaszkodva.
A férfi is lerángatta magáról ruháit, és mögé lépve ismét félre húzta bugyiját, hogy belé hatolhasson. Hol a csípőjét markolta irányítva mozgását, vagy hátára hajolva vállait és nyakát csókolgatta, míg számára oly gyönyörű melleibe kapaszkodott.
Így folytatták egész addig, míg mindkettőjükön finom kis rétegben ki nem ütközött az izzadság.
‒ Ágyban is… akarlak ‒ nyöszörögte Sati, és habozás nélkül el is indult felé.
‒ Várj ‒állította meg őt a férfi megragadva, elé térdelt csókokkal halmozva el miközben lehúzta róla fehérneműjét, és lábait kibújtatta cipőjéből. ‒ Én meg meztelenül akarlak.
A puha párnák közt össze olvadtak testeik egészen a kiáradásig.
A csúcson Sati kis rést nyitott tudatán és ekkor egy vékony szállal össze kötötte sajátját a férfiéval, aki így egyszerre élhette át a testétől kapott gyönyört, és a neki okozott orgazmus kéjének egy részét.
Extázis múltával egymás karjaiban pihegtek.
‒ Végén ez a soha nem tapasztalt csodálatos érzés, mi volt?
‒ Telepata szex ‒ nevetett Sati.
‒ Ne, de most komolyan ‒ könyökölt fel a férfi, szabad kezével a nő testét cirógatta.
‒ Komolyan, ez amolyan érzékelés megosztás. De feltétlen bizalom kell hozzá, első alkalommal eddig soha nem tettem. Ilyenkor megnyíló tudat támadhatóvá válik, kiszolgáltatjuk magunkat.
‒ Akkor köszönöm, csodálatos ajándék volt ‒ csókolta meg.
‒ Szívesen ‒ csókolta vissza.
‒ De ez a tetted nem csak rád, de rám is veszélyt jelent, nem is kicsit.
‒ Ezt, hogy érted? Semmi mellék hatása nincs a gyönyörön kívül ‒ csodálkozott ijedten a nő.
‒ Ó, dehogy nincs ‒ nevetett a férfi. ‒ Olyan ez, mint a drog. Most, hogy átéltem a többi nő szürke és unalmas lett.
Sati jóízűen kacagott hozzá bújva, majd kíváncsian nézett rá. ‒ Ezzel csak nem azt mondod, szeretnél repetát belőle?
‒ Még ennél is többet akarok, téged akarlak. Azt szeretném, ha mostantól hozzám tartoznál Sati.
A nőt szinte simogatták a szavak, csak a hatalom vágya miatt tervezett összefeküdni vele, de közben nagyon megtetszett neki, és a szex meg egyenesen csúcs szuper volt. ‒ Ajánlatom áll, ha igényt tartasz rá – felkuncogott. ‒ Azaz rám. Tiéd a testem, és hűségesen szolgállak téged.
‒ Én pedig igyekszem másik vágyad is kiszolgálni ‒ nevetett a férfi megkönnyebbülten, tervezte Nirzsirliát lecserélni, de ilyen csodát, mint Sati álmaiban, sem mert remélni.
‒ Mit tegyek meg neked, elsőnek uram?
‒ Van valami ötleted, hogyan tehetnénk bármikor lekövethetővé a kiválasztott selta merénylőket?
‒ Mi sem egyszerűbb én is ott leszek a kiválasztásnál, és rájuk ütöm a telepata bélyeget, ők észre sem fogják venni. Utána, míg itt a bolygón vannak, bármikor megtalálja őket a tudat elemző szolgálat.
‒ Remek, akkor legyen így.
‒ De biztos én uram és parancsolóm, hogy ez az első dolog, amit megtehetek érted? ‒ Kuncogott ártatlan ábrázattal, míg ujjait a fellankadt hímvesszejére fonta, ami érintésére bámulatos gyorsasággal kezdett életre kelni.
– Hát most jobban belegondolva ‒ mászott a hívogató combok közé. ‒ Le kellene fejni a kígyómból egy kis mérget.
Sati gyöngyöző kacagása, hamarosan változott át gyönyör teli jajgatássá.

Elérkezett a kérdésekkel teli reggel, mindenki félve várta az események alakulását.
Nizsirlia dühöngött, mert a beígért merk testőrség érkezése csak estére vált esedékessé. Tele üvöltötte a palotát, hogy a kis létszámú rendfenntartóira kell bíznia életét. Tény sok elnök húzódozott a parádék megtartásától, mert az a népnek szólt. Ezért hagyományos járművel a régi beton burkolatú utcákon került megrendezésre, nem a jóval biztonságosabb légtérben.
Már rég elmúlt ez a közlekedési korszak, akkoriban túlságosan is zsúfoltak voltak ezek az utcák a hagyományos fosszilis üzemanyagot használó járművektől. A sok jármű rémisztő környezet szennyezést okozott, utca szinten lehetetlenné vált az élet. A sűrű füst mindent megült, és megfelelő maszk nélkül, lehetetlen volt az ott tartózkodás. Az emberek a házaikban magasabbra költöztek, ahol már tiszta volt a levegő. A városok ez időben kezdtek igazán az égbe törni, a házak egyre magasabbra nőttek, alsóbb szintek meg lakatlanná váltak.
Ennek a helyzetnek javítására születtek meg a lebegők, a légszennyezés gyors kontrollálására pedig mesterséges fákat alkottak a génkutatóik. Kifejezetten ronda nővények voltak, göcsörtös ginbe-görbe törzsű, korona gyökérzete hihetetlen mélyre nyúlt. Levelei kemények merevek és élesek, mint a késpengék, képesek voltak a vétlen hozzájuk érők ruháját, de akár bőrét is felhasítani. Viszont szinte minden extrém környezeti hatást elviseltek, savas esőket lepergették magukról leveleik, méreg anyagokat talajban semlegesítették, kárós gázokat pedig tiszta oxigénné alakították. De életre valóságuk túl jól sikerült, lehetetlen volt kiirtani onnan ahova egyszer elültették, a legkisebb visszamaradt gyökérdarabról is hihetetlen gyorsan újra ki hajtottak.
Így mikor megtisztították az utcákat a kártékony füsttől, és a gyalogosok ismét kiözönlöttek az utcákra, az üzletek vissza költöztek a földszintekre, ők nem túl dekoratív dísznövényként megmaradtak.
Most ide özönlött ki a tömeg, hogy testközelből láthassa újdonsült elnök asszonyukat. Ez a szokás még régről a feudális időkből marad vissza, mikor a nép így üdvözölhette új uralkodóját.
De mivel a jármű köztük kígyózva haladt végig a városon, és tömegben könnyedén bújhatott meg merénylő, ezért rettegett esemény volt az alig beiktatott politikusok számára.
Nirzsilia már az első éljenző és integet emberek látványától úgy érezte, hogy ez végtelenül hosszú nap lesz.
A páncélozott autója egy felvezető és egy kísérő között haladt lépésben araszolva, arcára fagyott hideg mosollyal integetett a kint éljenző tömeg felé. Egyedül volt, még férjének sem engedte, hogy vele tartson, bármilyen formális procedúra volt, senkivel nem osztotta volna meg a dicsőséget. És így magában is úgy izzadt, mint egy ló, hiába járatta a klímát maximumon, a vastag védő üveget pedig nem lehetett leengedni.
‒ Persze kötelező munkaszüneti nap, hogy minél többen lehessenek ezen az istenverte parádén ‒ dühöngött magának zsúfolt tömeget figyelve, míg kezet cserélt, mert jobbja már elfáradt a gépies integetésben.
Az emberek szabályos sorba rendeződtek, és meg sem próbáltak az úttestre lépni. Ezért is nem kapott több rendfenntartói erőt, csak kísérő autókba testőrök, és az út két oldalán ötven méterenként egy-egy rendfenntartót, katonák csak készenlétben voltak közeli támaszpontokon.
Aggódó tekintettel pásztázta a környezetét, valóban nyugtalanító volt így talajszintről. Mintha egy mélységes mély kanyonba járt volna az ember, ahova még a nap is csak ritkán sütött be, úgy álltak a városban a felhőkarcolók, hogy csak szűk utcák maradtak szorosan záródó tömegükben, civilizáció által alkotott túlnépesedett megalabirintus.
Az út kétharmadát tették meg mikor az elnök asszony elválasztó ablakot lehúzva ráakart szólni a sofőrre, hogy elég volt az araszolásból és kissé gyorsítson. Mikor az árnyékos utcát a magasból félelmet keltő kék vibráló fény töltötte meg.
‒ Vigyázat bejövő Selta rakéták! ‒ Szólt testőre a rádióba.
‒ Honnan tudni, hogy Selta? ‒ Kérdezte riadtan Nizsirlia.
‒ Az övék vibrál kék fénnyel ‒ hadarta a testőr.
Az előttük és a mögöttük lévő kísérő autóba is egy-egy rakéta csapódott, a hatalmas detonáció erejétől meghajló alvázzal emelkedtek a levegőbe. Az egész fémszerkezetük egy pillanat alatt felizzott, olvadt cseppek záporoztak belőle az útburkolatra. Minden más éghető rész pillanat alatt hamvadt el, a benne lévő emberekkel együtt.
Az előbb még ünneplő tömeg hisztérikus sikoltozással fejvesztetten menekült szerte szét, jó páran viszont a repesz találatoktól élettelenül maradtak fekve a környező betonon. Az emberáradaton, az útszélen posztoló rendfenntartók próbáltak kétségbe esetten közelebb jutni.
Több rakéta váratlanul az elnöki járműtől csak méterekre fordult sarkon irányt változtatva, elszáguldottak az égbe, vagy mellettük álló épületek valamelyikét érte találat.
‒ Miért kerültek ki minket? ‒ Értetlenkedett a nő, a két ülés közül a padlóra csúszva.
‒Rakétaelhárító rendszer van az autóban, de így is szerencsések vagyunk. Az Selta rakéták nagyon jók, és okosak is, a következők már megpróbálnak áttörni az elhárításon.
Két oldalt a közeli felhőkarcolók bejáratai kicsapódtak, tucatnyi állig felfegyverkezett selta rohant ki az épületekből. Páran azonnal válogatás nélkül tüzet nyitottak a menekülők irányába, hogy fokozzák a pánikot és le lassítsák a segíteni érkezőket. A védtelen civilek, mint kalászok a kasza alatt úgy dőltek halomba a selta lövedékektől. Hamarosan százával feküdtek az utca betonján a halottak, sebesültek és a haldoklók egyre növekvő vértócsáikban.
A maradék selta az elnöki jármű felé fordult cső alakú fegyvereket emelve vállukra.
‒ Kézi rakéta vetők, ki a kocsiból! ‒ Üvöltötte a testőr.
Nizsirlia úgy eset ki az autóból, véresre horzsolta a térdét, de észre sem vette. Mögötte a túloldalon egyszerre két rakéta csapódott a jármű páncélzatába, amely mint konzervdoboz a kalapács alatt úgy hajlott és lapult. Mindegyik rakéta felhasította a járművet, a másodlagos detonáció a belsejében történt, ami szintén olyan heves volt, hogy az előbb behorpadt kasznit lufiként fújta fel egy szempillantás alatt. A nő oldalán a légnyomástól ezernyi darabra zúzta a páncélüvegeket, néhány darabja háta középét érte, sörétként lyuggatta ki a tüdejét. Míg a lökéshullám falevélként kapta fel túlsúlyos testét és dobta az utca túl oldalára. Nem érzett fájdalmat, de rettenetesen megijedt, mert képtelen volt levegőt venni, hiába próbálta kiköpni a szájába toluló vért. Még látta a gyűlölettől eltorzult arccal őt körbe vevő seltákat, és a fegyvereikből felvillanó torkolattüzet majd sötét lett, nagyon sötét.
A magasból majd hogy nem zuhanva érkezett egy teher lebegő, antigravitációs hajtóművét az utolsó métereken kapcsolta be csak vakmerő pilótája. A csillapítók valósággal sikítottak a túlterheléstől, a jármű hasa hangos csattanással érte el a betont, de mint egy gumilabda felpattant és duruzsolva lebegni kezdett a felszín felett pár centivel.
A selták kurjongatva fegyvereiket lóbálva rohantak oda, és hamarost csak a mészárlás maradt utánuk, teher lebegőjük árnyai egybe olvadtak a fent a magasban suhanó forgalommal.

A tanácsosi palota tárgyalója darázsfészekként zsongott a vissza fogott indulattól, ép most fogadták el a hadsereg indítványát, hogy házastársi jogkörből adódóan ideiglenesen bízzák meg elnöki teendőkkel Nizto Zaskát.
‒ Köszönöm ezt a lehetőséget tanács társak ‒ lépet a szónoki pulpitusba Zaska. ‒ Egész világunkat megrázta ez a szörnyű tragédia, ami ma délelőtt történt, véres mészárlásban megölték tisztelt elnökünk több száz civil honfitársunkkal egyetemben. Egyetlen okból fogadom el ezt a tisztséget, hogy bosszút állhassak szeretett feleségemért és társaink emlékéért. Belső rend biztos álljon fel!
A miniszter komor arccal emelkedett fel helyéről, utóbbi órákban szemmel láthatólag vagy tíz évet öregedett, felelősség az ő vállát nyomta, hisz az ő emberei biztosították a parádét.
‒ Kap még egy lehetőséget rend biztos, kutassa fel és fogja el ezeket a galád és áruló aljas selta mocskokat, hogy itt előttünk felelhessenek galád tetteikért.
‒ Parancsára elnök úr ‒ felelte elszántan a férfi.
‒ És most ne okozzon csalódást! És módosítást nyújtok be a selta törvényre, megboldogult nejem terve csak átnevelő táborokról szólnának, és a megfelelőnek talált egyedek vissza térnének a társadalomba. Ezt én megváltoztatnám, mert selta népesség megbízhatatlan, átnevelő és munkatáborokat hozzunk létre az ipari negyedek szélén. Aki megfelel követelményeknek az munkás vagy katona lesz, a selejttel meg érdeme szerint bánunk, kiselejtezzük őket.
Javaslatára a külső bánya kolóniák képviselői ovációba törtek ki, őket követte a többi gyártulajdonos és mindenki, aki szimpatizált a rabszolgamunka eszméjével. Az a kevés altari tanácsnok ki csendben maradt ráébredvén elenyésző kisebbségükre, félelmükben leplezve undorukat lassan tapsolni kezdet.
Tanácskozás végeztével Sati mellé sodródott a folyosón. ‒ Számomra egyéb parancs uram? ‒ Érdeklődött halkan a nő.
‒ Jöjjön velem ezredes ‒ felelte határozottan.
Kint a parkolóban közösen szálltak be a szolgálati lebegőbe. ‒ Haza ‒ adta meg a férfi a célt.
‒ Igenis elnök úr ‒ felelte a fedélzeti számítógép robot hangja.
Nyugtalanítóan csendes volt a környék mikor a lebegő leparkolt a ház előtt, még nem került sor hivatalos kinevezésére, ezért testőr biztosítást sem kapott. Már épen utasítani akarta a robotot távozásra, mikor különös félelmetes gyors szakavatott mozgású alakok vették körül a járművet. Messziről sziluettjük még emberinek tűnt, de közelebbről azonnal kiderült semmi közük hozzájuk.
Nem viseltek ruhát, természetes páncélzatuk volt egyetlen öltözetük és a magukra aggatott fegyverek.
Testükhöz képest vékony botszerű lábakon álltak, súlyukat stabilan tartotta madarakéhoz hasonló négy hosszú újuk melyek tekintélyes karmokban végződtek. Felső testük félelmetesen vaskos volt, főként a teljesen beborító kitinnek tűnő sötét vörös lemez páncélzatuktól. Fejükön emberi ajkak, de szájukban száz fekete tűhegyes apró fog sorakozott két sorban. Felette ökölnyi összetett szemeik alatt tucatnyi lyuk szóródott szét lapos arcukban orr helyet, fülük pedig koponyájuk oldalán egy vékony hasadék. Karjaik szintén, mint két vaskos bot, lógott oldaluk mellett. Egész lényükből egyedül kezük volt csak emberi, de legfurább az volt, hogy testük semmilyen szagot nem bocsátott magából.
‒ A kurva életbe mit keres itt egy teljes merk osztag? ‒ Hallatszott Sati riadt hangja.
‒ Azt hiszem megjöttek a volt nejem által magának kért testőrei, nem bízott meg sajátjainkban, azaz azt hiszem most már az enyémek.
‒ Hűha ‒ nyelt egy nagyot megkönnyebbülten a nő. ‒ Akkor nagyon értékelhették Nizsirliát, egy merk osztag ötven fő, ha ők vigyáznak rád, nem sok mindentől kell tartanod, hacsak nem tőlük ‒ kuncogott kényszeredetten.
A férfi kérdőn nézett rá.
‒ Mi az? ‒ Vonta fel a szemöldökét. ‒ Nem hallottál még a merk harcosokról?
‒ Nem igazán. Nem folytam ez eddig bele idegen politikába.
‒ Merk fajnak rejtélyes feltűnése óta nagy híre van. Rejtélyes, mert háromszáz évről ez előttről semmit nem lehet tudni faj történetükről, ők nem beszélnek róla, és senki nincs, aki tudna róluk a múltból bármit. Egyes pletykák szerint, azért mert mesterségesen alakították ki genetikai mutációkkal mostani kinézetük. Nem tudni igaz-e, de ha nincs alapja, az evolúció jó nagy előnyt adott nekik. Bármit meg ehetnek legtöbb méreg nem hat rájuk, ha légkörből lehet kivonni oxigént, már belélegezhetik. Olyan fizikai erővel bírnak, mint három férfi, legalább kétszer gyorsabbak és kitartóak. Hallásuk hihetetlenül éles, látásuk pedig a legdurvább olyan spektrumokban is látnak, miről nem is tudunk. És még páncéljukról még nem is beszéltünk, sok faj velünk együtt próbálta másolni, minden siker nélkül.
‒ Akkor csoda, hogy nem övék még a Galaxis.
‒ Mint mondtam, csak háromszáz éve tűntek fel először, és kevesen vannak, pár millió a teljes populáció, de még az sem ismert miképpen szaporodnak, anya bolygójukra senkinek sincs bejárása. Az is csoda ennyit tudni róluk, ezek is nagyrészt a szövetségben kötelezően megosztott orvosi adataikból derültek ki. És még a tudat elemzői észre vételt még nem is említettem róluk, telepatikusan megérintve őket olyanok hidegek, mint a jég, előbb jutok valamire egy döglött seltával, mint élő merkkel.
Zaska egész más szemmel nézete a félig-meddig rovar lényeket, és be kellett ismerni kissé félve szállt ki a lebegőből.
Jellegzetes peckes darabos mozgással lépett hozzá az egyik merk. ‒ Kormányom üdvözletét és gratulációját küldi elnök úr ‒ szólalt meg magas ciripelő hangján.
Zaska magában kuncogott a merk mentalitáson, részvétet gyász miatt nem is említették, Nirzsirliát már el is felejtették. És lehet testiekben áldásos volt velük az evolúció, de hangban megfeledkezett róluk.
‒ Ha még van, rá igény megkezdjük test védelmét ‒ nyújtotta át szolgálatba lépésükről a merk kormányzat hivatalos parancsát.
‒ Örülök érkezésüknek, és elfogadom szolgálatukat ‒ vette át hivatalos dokumentumot. ‒ Remélem sikeresebb lesz magukkal, mint nejemnek volt.
‒ Azt én is elnök úr, határozatlan időre küldtek minket, jutalomként a kialakuló Selta és Ansui politikai szemlélet miatt. Ezért kormányunk egyértelműen kifejtette számunkra, addig létezünk, míg ön él.
A páros némán indult a lakásba, baljós árnyak figyelő kérésztüzében. Később már ágyban fekve egymás iránti étvágyuk csitultjával, a nő kíváncsian nézett rá. ‒ Biztosan a rendfenntartókat akarod a selták után küldeni? Ha véletlenül megtalálják őket, rossz vége lesz. Igazi nehézfiúkat találtunk, szökevények, sok katonánkat megölték mire elfogtuk őket.
‒ Most hol vannak?
‒ A szórakoztató negyed szélén egy üresen álló épületben.
‒ A város szívében bújtak el?
‒ Reakciód látva jó ötlet volt, itt keresnék őket utoljára.
A férfi felállva a kommunikációs falhoz lépett, gyorsan felvette ingét és látványosan a nyakába akasztotta a birodalmi pecsétjét. ‒ Hívd a belső rend biztos minisztert.
Sati igyekezett csendbe maradni, párnába kellett harapnia, hogy ne hallatsszon nevetése. A férfi elég vicces látványt nyújtott dísz ingében, nyakában címét hirdető pecséttel, míg alul csupasz seggének fehérsége világított.
A szoba ablakának üvege elsötétült, majd megjelent a hívott fél. A komor arcú miniszteren jól látszódtak a fáradság jelei, de láthatóan íróasztala mögött ülve most is dolgozott. ‒ Elnök úr… ‒ habogott meglepetten. ‒ Nem vártam a hívását.
‒ Nem is terveztem miniszter. De kaptam egy infót, aminek jobb lenne gyorsan utána járni. Állítólag a merénylők a szórakozó negyed szélén lévő üres épületben bujkálnak.
‒ Ez nagyon jó hír elnök úr, azonnal utána járok.
‒ De vigyázzon miniszter, veszélyesek.
‒ Értem, és köszönöm elnök úr.
Vonal megszakítása után máris új utasítások következtek. ‒ Csak szöveges üzenet, hang modulátort aktiválni, választott nyelv selta. Lenyomozhatatlan csatorna nyitás, erősítő állomásokon keresztül Ansui mély űrbe, cél a Selta cirkáló.
‒ Adást megkezdheti ‒ felelte kellemes lágy hangon a kommunikációs egység.
‒ Vigyázzatok árulás, az Altari cirkálók ki akarnak lőni bennetek!
Megvárta, míg az üzenet elküldéséről megérkezett a nyugtázás.
‒ Ismét újabb csak szöveges titkos üzenet, az erősítő állomásokon keresztül. Cél az Ansui mély űrben az Altari cirkálók.
‒ Lázadás tört ki a birodalomban, elnök asszony halott, Selta merénylők, a lázadás jelen lévő Cirkálójuk fegyvereivel indult. Támadás várható részükről! ‒ Hadarta kétségbe esett hangon.
Majd elégedetten kapcsolta ki a rendszert, és mászott vissza a nőhöz az ágyba.
Aki értetlen képpel bámult rá. ‒ Ezeket most nem értettem.
‒ Holnap kiderül mire voltak jók. De most aludjunk. Fény ki ‒ utasított, és sötétbe borult a szoba.
Reggel Sati ébredt elsőnek, azonnal felült az ágyban, meztelensége egyáltalán nem zavarta. ‒ PCT hírcsatorna kapcsolása.
Az sötétített ablak kivilágosodott és hírcsatorna lógója jelent meg.
‒ Friss világhírek.
Az embléma eltűnt majd a szórakozó negyed egyik lángokban álló utcája jelent meg, riporter drámai hangon ismertette az eseményeket. ‒ Most a hajnali órákban a rendbiztonság speciális egységei rajta ütöttek szeretett elnök asszonyunk gyilkosainak búvóhelyén. A rend biztonságiak váratlan rajta ütésének ellenére, a selta mocskok megsemmisítették a teljes osztagot. Az újabb helyszínre érkező egységekkel heves tűzharc alakult ki, minek folytán a mögöttem álló városrész lángokra kapott. A kialakult káoszban a galád selta árulók csürhéjének ismét sikerült megszöknie, az egész várost érintő hajtóvadászat indult ellenük. A rendbiztonságiak jelentős vesztesége mellett, sokk az ártatlan civil áldozat is…
‒ Én előre megmondtam ‒ sóhajtotta a nő. ‒ Következő hírt.
A kép stúdió felvételre váltott, a riporter mögött három dimenziós csillagtérkép húzódott egy adott résszel jelölten. ‒ Hajnali tragikus terrortámadással egy időben meg nem erősített katonai források szerint, megsemmisült három cirkáló. Egy Selta melyről a forrásunk szerint a merénylet fegyverei származtak, és két saját cirkálónk melyek bátran számon kérték a lázadókat, akik álnokul azonnal tüzet nyitottak rettenthetetlen katonáinkra. Előzetes jelentés szerint túlélők nem maradtak…
‒ Hihetetlen ‒ nyögte a nő.. ‒ Következő hírt.
A kép ismét váltott, ismét a város utcáit mutatta ahol jelentős tömeg hömpölygött ádáz haraggal. A csinos riporter nő állt a kamera előtt tökéletes sminkben, míg mögötte öt-hat altari vadul egy seltát ütlegelt. ‒ A nép haragja átszakította gátját ‒ jelentette be együtt érzőn. ‒ Úgy érzik cserben hagyta őket a kormány és az igazság szolgáltatás, ezért saját kezükbe vették a helyzet megoldását, és maguk álltak neki a bűnösök felkutatásának…
‒ Következő hír.
Más városok tűntek fel meglepően nagy számban, ahol az új selta törvény mellett tüntettek a lakosok jelentős részvétellel.
‒ Új hír.
‒ Hupfjell bolygón a turisták nagy örömére végre megkezdődött az Óceáni alga virágzás, és…
‒ Hírcsatorna ki, világosít ‒ döbbenten fordult a mellette fekvőférfi felé.
Aki leesett állal bámult a már ablakként funkcionáló kijelzőre, majd elégedetten rávigyorgott. ‒ Ez jobban sikerült, mint vártam.

Tanácsülés tíz perces megemlékezéssel kezdődött, a belső rendbiztonság miniszter tiszteletére. Kétszeres kudarcát nem tudta feldolgozni és hajnali órákban otthonában kioltotta saját életét.
Heves vita kezdődött arról, hogy lehetne a kialakult konfliktus minél gyorsabban rendezni.
Zaska szólásra emelkedett. ‒ Tisztelt tanácstagok, nagyra értékelem mindannyijuk irányomba mutatott türelmét, hogy nem hibáztatnak a történtekért. ‒ Hangja szenvedélytől fűtötten megemelkedett.
‒ De igenis én is felelős vagyok a kialakult helyzetért! Sajnos be kell látnom a hatáskörömbe tartozó rendbiztonság, nem elég ilyen képzet és komoly fegyverzettel rendelkező ellenfelekkel szemben. A tüneteseket pedig már nem is említeném, de megoldást kell találnunk.
A bejelentés rendesen megosztotta a jelen lévő társaságot, aki javaslatot akart tenni, túl kellett kiabálnia a kialakult zsivajt.
‒ Több rend védelmist kell hívni más városokból is.
‒ Ugyan már, eddig is elbuktak ez után is elfognak.
‒ Adjunk nekik nehéz fegyvereket.
‒ Nem kaptak kiképzést.
A tábornok emelkedett fel, csendre intve a termet. ‒ Adjanak, megbízást benyomulok a katonáimmal és kisöpröm ezeket a mocskos selta férgeket.
‒ Még mit nem ‒ tiltakozott rengeteg civil. ‒ Hadsereg tisztjei, csak is háború estén intézkedhetnek belső területeinken!
Zaska szólalt meg ismét. ‒ Esetleg most lenne ideje megboldogult nejem indítványának, és elnöki hatáskörbe utalni a katonaságot, míg a helyzet nem rendeződik.
‒ Te álnok kis geci, ezt direkt így tervezted – ugrott fel helyéről magából kikelve a tábornok. ‒ Most meg te akarsz kitúrni a hatalomból?
Dühösen indult az elnöki pulpitus felé, mire éles füttyök szárnyalták túl a terem lármáját. Ez idáig a falak mentén felsorakozott szobornak látszódó merk harcosok megelevenedtek, levedlett magukra kényszerített darabos mozgás. Olyan folyékony szemmel alig követhető egységben zúdultak előre mintha csak egy vízfal lennének.
Tábornok mellkasán és hátán tucatnyi célzós sugár fényfoltja táncolt a halál virágjaiként, most ő merevedett szoborrá, kelletlenül hátrált meg vissza rogyva a helyére.
Főleg az indítványra sok helyeslő kiabálás és az őt lehurrogó hangokat halván. De itt is akadtak tiltakozók, méghozzá a külső övezet bányatulajdonosai. Csak ők egészen más okból ágáltak, mint estében. Hisz a belsőövezetben voltak ásványanyag feldolgozóik, és sok és minél olcsóbb munkaerőt igényeltek, akik nem tüntetésekre járnak.
‒ Nem lesz az úgy jó ‒ kiabálta a fő megbízottjuk. ‒ Egy alkalomra vagy kötött idejű megbízás nem elégséges. Mivel nem csak a gyilkos selta csőcseléket kell elkapni, de meg kell fékezni a tüntetéseket és a selta tábor törvénynek mielőbb érvényt kell szerezni. Ezek rendezésének együttes kifutási ideje ismeretlen, ezért hosszabb idejű hatalmat javasolnánk ebben a rendkívüli helyzetben. Megboldogult elnök asszonyunk volt az utolsó egyenes ági uralkodói sarj, ezért özvegyének mi régensi hatáskört javaslunk!
Meglepett csend lett a teremben, a vissza lépés gondolatára a feudális társadalom felé. De egyre többen bólogattak, majd helyeslőn kiabáltak, végül már az egész terem kántálta. ‒ Régens, régens.
Csak a katonák ültek döbbent hitetlenkedő tekintettel.
Estére-e hírtől volt hangos a sajtó, és egy a régi kort idéző rang újjá születéséről, újra lett a birodalomnak hadvezére, Zsati Sati személyében.
A nőnek dagadt a keble a büszkeségtől, máris hatalmasabb pozíciót töltött be mit ígértek, vagy egyáltalán álmodni, mert volna.
‒ Sati azonnal hozz a városba annyi katonát, amennyit csak tudsz ‒ utasította a nőt már az irodájában, rajtuk kívül csak egy merk testőr tartózkodott a szobán, de ő hűségük megkérdőjelezhetetlen volt.
‒ Elég lesz száz is, hogy a merénylőket lerendezzem.
‒ Még kicsiben gondolkozol drágám, jobban és gyorsabban alakult helyzetünk, mint reméltem. De ez attól függ, mennyire hűek hozzád embereid tudat elemző szolgálatnál?
‒ Végletekig ‒ nevetett a nő. ‒ Tudod a hatalom mániám, és mivel én vagyok köztük a legerősebb, mindenkivel végeztem gyakorlatokat. Tettem róla sose jusson eszükbe, hogy ellenem merjenek fordulni. Szó szerint, csak egy kis parancs a tudtuk mélyén, istennő vagyok a szemükben.
‒ Nem csak az övékben drágám ‒ nevetett a férfi is.
Sati boldogan simult hozzá. ‒ Mik a parancsaid drágám?
‒ Kutassátok fel a szökevényeket!
‒ Ez természetes, melyik börtönbe szállítsuk őket?
‒ Egyikbe sem, tanú itt sem maradhat. Tegyetek róla, ők kezdjenek lőni, és készüljön filmfelvétel katonáink hősiességéről.
‒ Remek ötlet, civilek zabálni fogják ‒ kuncogott elismerőn.
‒ Keress megbízható embereket, kiket megüresedett kulcspozícióba állíthatunk. Mert még az éjjel kezdjétek el a tisztogatási hadműveletet.
‒ Nem értem.
‒ Elsőnek minden katonatiszten végezzetek tudat elemzést, ha ölünkbe esett a hatalom meg is tartjuk. Csak azok maradhatnak a helyükön, akik hűségesek hozzánk!
‒ És akik nem?
‒ Koholt vádak alapján bűnrészességért a merényletben való részvételért és hazaárulásért rögtönítélő hadbíróság elé állnak, majd a kivégző osztag elé.
‒ Ó… édesem ‒ nyöszörögte a nő csillogó szemekkel, a férfi kezét szoknyája alá ágyékára húzva. ‒ Tisztára benedvesedtem.
Aki visszautasítást nem tűrően mordult testőrére. ‒ Kifelé.

A férfi másnap reggel csalódottan ébredt, hogy Sati nincs mellette, ezek szerint egész éjjel kimaradt. Estében rá várva, míg el nem aludt, unalmas diplomáciai jelentéseket olvasgatta. Rossz kedvén sokat javított, ahogy eszébe jutott a tegnap esti irodai légyottjuk, bevillanó emlékképekre reggeli merevségében felbizserget hímvesszője. ‒ Ne aggódj, hamarosan ‒ kuncogott saját viccén, hogy becses testrészével beszélget.
‒ PCT csatornát, friss hírek.
Az ablak képernyő megelevenedett, tegnapinál is nagyobb tömeg tartózkodott az utcákon, majd tudatosult benne ezek nem is tüntetnek. Hanem, harcolnak!
Katonák, rendvédelmi egységek és civilek a tanácsosi palotát ostromolták. Dühösen ugrott ki az ágyból és felkapta órakommunikátorát, hogy nem értesítették. Több mint száz nem fogadott hívása volt, szégyenkezve jutott eszébe, este az intim pillanataikban ő tiltotta le nehogy megzavarják. Új testőreinek híre és látványa pedig eléggé megrémisztett mindenkit ahhoz, hogy ne merjék személyesen keresni. Közben elvonult zuhanyozni, ott a nagy padlótól plafonig méretű tükör folytatta számára a hírek ismertetését.
A riporter ép az éjszakai eseményeket ismertette, mondandójához pedig aláfestésként képsorok peregtek. ‒ Késő este a régens parancsára hős katonáink rajta ütöttek a terrorista seltákon, és komoly tűzharcban megsemmisítő csapást mértek rájuk. Az eseményről főműsor időben a vágatlan teljes felvételt megnézhetik erős idegzetű nézőink. Itt találták a képen látható első dokumentumot, ami elindította az események láncolatát. Ez egy elismervény, ami bizonyítja, hogy a tegnap az Ansui mély űrben elpusztított Selta cirkálóról származnak a fegyverek ‒ ijedtében Zaskának majdnem kiugrott a szíve. ‒ Ez a dokumentum bizonyítja a felső katonai vezetés részvételét a népünk ellen elkövetett merényletben. Számonkéréskor a tábornok elismerte és megbánta bűnösségét, felsorolta az árulásban résztvevők neveit mielőtt szolgálati fegyverével főbe lőtte volna magát ‒ élethű képsorok támasztották alá elmondottakat, a tábornok sűrű bocsánat kérések közepet megtört vallomást tett a kamerába, miután váratlanul egy mondata közepén szétdurrantotta saját fejét.
‒ Vallomását követően a széfjében található dokumentumok alátámasztották a döbbenetes tényt, hogy tettükre nemcsak katonai, de tanácsosi körökben is akadtak támogatók. Főkolomposokat azonnal letartoztatták, rögtönítélő bíróság elé kerültek, majd hazaárulásért ki is végezték őket. Bűntársaik ijedtükben a szimpatizánsaikkal elfoglalták a tanácsosi palotát, hogy hazugságaikkal maguk mellé állítsák a bizonytalankodókat. Szerencsére nem számoltak a nép haragjával, hazafijaink látva a bizonyítékokat azonnal ostrom alá vették az árulók fészkét. Bátor önfeláldozó küzdelmük tettekre sarkalta a parancsnok nélkül maradt rendvédelmi egységeket, és maguktól csatlakoztak a terrorista puccs leküzdése ellen. És hozzájuk csatlakoztak az újonnan kinevezett hadvezér utasítására a városba érkező katonák…
‒ Adás vége ‒ utasította a rendszert amint befejezte az öltözködést, míg Satin gondolkodott. ‒ Egy istennő a csajom, vele feljövőben van a szerencsecsillagom.
Zaska testőreinek kíséretében azonnal a helyszínre sietett, konvojukat az ostromgyűrű szélén állították meg a katonák, majd azonnal a mobil parancsnokságra kísérték.
A páncélozott katonai komp a szigetre ívelő híd előtti nagy útkereszteződésében szállt le, egyrészt itt volt számára elégséges hely. Másrészt jobb blokád nem is lehetett volna védelmére, páncélzatában egy tank sem tehetett kárt, míg ő a fegyverzetével bármilyen szárazföldi egységet könnyedén leküzdött.
A férfi vigyázban álló katonák sorfala közt lépett az egységbe, a bent lévő tisztek azonnal tisztelegtek és meg is hajoltak meglátva őt.
Sati is feszesen szalutált. ‒ Jó reggelt régens úr!
‒ Jó reggelt mindenkinek ‒ felelte közben óvatosan körbe tekintett jelenlévő tiszteken.
‒ Nem kell aggódni uram, itt mindenki az ügyünket szolgálja. Esti paranccsal szerencsénk volt, elindultunk két egység katona kíséretében a vezérkart ellenőrizni. Éppen közös összeesküvést tartottak, merényletet terveztek személye ellen. Ennek megbeszélésnek így fültanúi lettek a velünk tartó katonák, teljes volt a felháborodás, a többi már ment, mint a karikacsapás. Tejes állományban futótűzként terjedt az árulás híre, és szinte mindenkinek halt meg valakije a selták mészárlásában, elégtételt akarnak.
‒ A bizonyítékok?
‒ Az első én ötletem volt ‒ magához intett két közeli tisztet, egy férfit és egy nőt. ‒ Helyetteseim voltak a szolgálatnál, maximálisan megbízhatók. Ők egy pár, szolgálatnál nem tilos, mert ilyen jellegű kötödések csak erősítik a telepatikus érzékeket.
A nő nyújtott elsőnek kezet. ‒ Zoko Saska nyomózó csoport.
‒ Rase Zsima, dezinformálós csoport.
‒ Neki köszönhető a tábornok életszerű vallomása ‒ mutatott Zaska a férfire.
‒ Örülök, hogy megismertük egymást Saska és Zsima, köszönöm az áldozatkészséget.
‒ Megtisztel minket régens úr ‒ felelte egyszerre a páros.
‒ Nem feledkezem a hozzám hűséges tisztekről ‒ zsebéből két pecsétet vett elő. ‒ Később majd sort kerítünk a hivatalos ceremóniákra is.
Mosolygott a párosra, az első pecsétet a nő nyakába akasztotta. ‒ Mától újabb régi címet élesztek fel, Zoko Saska belső rend biztos miniszter helyére kinevezem rendvezérnek.
A nőnek a meghatottságtól könnybe lábadt a szeme, és uralkodói tiszteletet adva térdre ereszkedett előtte.
‒ Álljon fel rendvezér, elemezze beosztottjait, szedje ki közülük a gyenge láncszemeket. Agresszorok árulás vádjával rögtönítélő bíróság elé kerülnek, kikre pedig csak a gyanú árnyéka vetül, érje baleset.
‒ Parancsára uram.
‒ Most pedig álljon csapatai élére, vezesse őket!
Míg a nő kisietett a párjához fordult nyakába akasztotta kezében maradt hatalmi szimbólumot. ‒ Rase Zsima átveszi a tudat elemzés élén Zaska helyét, most elsődleges feladat az árulóktól és kémektől megtisztítani a birodalmat. Első a hadsereg, majd civil élet kiváltságos és magas beosztású tagjai.
A férfi szintén mélyen meg hajolt és azonnal egyik terminálhoz sietett, hogy parancsokat adjon az alá osztott szolgálatnak.
‒ Sati a szabadon maradt katonai egységek kezdjék a seltákat táborokba költöztetni, amelyik ellen áll lőjék le, ha valamelyik tábor pedig lázadni merne, bombáztasd porig.
‒ Parancsára uram.
Estére főként az áldozat kész civileknek köszönhetően visszafoglalták a tanácsosi palotát.
Zaska éppen az épületet járta be, hogy szemrevételezze a benne keletkezett károkat. Mikor egy határozott léptő férfi tűnt fel a bejáratban, útjába kerülő katonák feszesen szalutáltak. Barátságos mosollyal sietett elé. ‒ Dzsir Zsarka birodalmi másod tanácsnok, és az én legjobb barátom. Na, végre itt vagy! Gratulálok, kitűnő munkát végeztél a bűzös Ansui birodalomban ‒ üdvözölte őszinte mosollyal megölve őt.
‒ Ne is mond, egy órát csutakoltam magam, azt hittem már soha nem tűnik el a szaguk a bőrömből úgy belé ivódott ‒ mosolyt erőltetett arcára és viszonozta az ölelést, reménykedett egy tudat elemző sincs a közelben, aki lebuktathatná.
‒ Már nagyon vártam érkezésed Zsarka, mint látod sok a tennivaló ‒ intett körbe a megviselt csarnokban. ‒ Míg távol voltál komoly hatalmi tényezővé váltam. Igaz, tanácsnoki pozíciók megszűnnek, de örülnék, ha te mellettem maradnál barátom.
‒ Azért élek, hogy a birodalmat szolgáljam ‒ felelte, míg a magán luxus jachtjára gondolt, amit megbízható emberei jelenleg is sietve igyekeztek felkészíteni a birodalom elhagyására. Nagyon nem szerette volna, hogy rájöjjenek ő feje annak politikai és gazdasági ellenállásnak, mely a régi rendszer idejében oly sok borsot tört az orruk alá.
‒ Jó ezt hallani, de látom rajtad mennyire ki vagy merülve ‒ nézett sápadt arcába és verejtékező homlokára. ‒ Majd holnap mindent megbeszélünk, most menj és pihend ki magad.
‒ Köszönöm Zaska tényleg ki vagyok, megérkezvén egyből ide rohantam, hogy ne várassalak. Rám fér egy kiadós alvás.
‒ Jó éjt.
‒ Jó éjt ‒ felelte megkönnyebbülten Zsarka, kényszerítenie kellett magát nehogy feltűnő sietséggel hagyja el az épületet. Kint várt rá a taxija, gyorsan pattant be, rá sem zárult még az ajtó, de már utasította a robotot. ‒ Az űrkikötőbe.
Másnap a történtekre hivatkozva a régens véglegesen feloszlatta a tanácsot.
Hétvégére hivatalos keretek közt megtartották a kinevezési ceremóniákat, egész napos ünnepség volt a sok megüresedett poszt miatt.
A hónap végén pedig megtörtént a fő ünnepség. Az egész altari népesség nagy megelégedésére uralomra lépett Első Nizto Zaska császár, új korszak kezdetét jelezve ezzel a birodalomban.

A történet bizonyos elemei későbbiekben megjelenő Űrvándorok című regény részét képzi.

 

Értékeld az oldalt!

Comments are closed.