Havazik

1.

Körös-körül hó, hegyek s síkság tarkítja a vidéket. Nem igazán gyakori vendég erre bárki is. Kolostorok, templom. Néhány lak azért jelzi, lakik errefelé szintén valami élet féle. Két férfi rója már nagyon de nagyon régóta a kilométereket. Szerintem Jéghegyet cipelnek magukkal, úgy lezsibbadhatott a hidegtől már a lábuk. Külön úton mennek, nem is tudnak egymásról. Azt sem, hogy: Lehet, egy a céljuk?

Mindkettejük kedves, de félő emberekkel találkozik útja során. Jól van a nép eme tájék felé, ám rettegnek. Jó ideje nem engedik ki játszani a szülők gyermekeiket. Az indokról nem beszélnek, csak mutatnak egy irányba és azt teszik hozzá, hogy kanyar. Sok kanyar. Fakírfehér hegy. Ott kell keresni vezetőjüket.

A távolból valóban felsejlik egy magaslat. Szerintem még messzebbre magasodik, mint az értelmi szintem vagy a szépségem hatásfoka. Félre a tréfával, mielőtt hátba vagy oldalba támad egy kóbormókus. Sok, éles és bizarr kanyar váltja egymást. Itt-ott fellelhető gyönyörű harcosnők és vagány férfiak holttesteivel. Mellettük fegyver. Szétmarcangolta őket valami. Mi történhetett velük? Éj és nappal ráadásul váltja egymást, mert mégiscsak messze van eme hegy. A baljós ösvényen valahol még tábla is figyelmezteti a vándorokat “Visszafordulsz vagy fehér törpenő fal fel reggelre!”

A hetedik nap után elérik a csúcs lábát, jól el is szédültek a kanyargó rémerdőben masírozva. Mindkettejüknek hét óra, míg felérnek a tetejére. Az ügyetlenebbik megcsúszik, eltöri a bal vagy a jobb lábát. Ő ötven napig pihenget Pihe dombocska “száránál”.A szerencsésebbik őrséggel találkozik. Megkérdezik, mi járatban erre. Vezetik, amerre vezetni kell őt.

Ennyi lépcsőt, termet meg emeletet! Dehát ez mégiscsak egy erődítmény. A falakon mindenfelé gyönyörű képek és festmények a fáklyák fényében. Végül egy kapu újabb marconákkal. Az eddigi kíséret leszakad, ők veszik át az urat. Egy jó nagy, gyönyörű terem “ront” rá a harcosra. Gyertyák amerre a szem ellát középen. Fáklyák adnak fényt a túloldalon lévő szegletnek. Két férfi harci díszben s egy írnok szerűség, illetve akit közre fognak: Zord komolyság és félmosoly a hölgy arcán amint kinyitja szemeit, mert rátévedt a fáklyafény.

Sötétfehér díszes ruházat, az eme vidékre jellemző ékszerek és ezüst figyel a nyakában. Szépen megmunkált réztrónuson ül. Arany, ezüst és acél színben pompázik öltözéke. A messziről jött vándor letérdel s meghajol előtte. Az ifjú hölgy is hasonlót cselekszik.
“Üdvözöllek itt mifelénk a Gayyo hágó vidékén. Elleberta királynő vagyok. Abban reménykedem, a segítségemre tudsz lenni.”
“Igen, hallottam felség, hogy lenne itt valami feladat és hogy veszélyes. Miben állhatnék szolgálatodra?”

Oldalra néz a hölgy, írnokára és magához kéret tőle egy pergament. “Sajnálatos hírről értesültem alattvalóimtól. Hosszú hetek óta, majdhogynem egy hónapja tizedelik a népemet. Jelentésük alapján valami fenevad lehet. A szakértők szerint nagy az esély rá, hogy jegesmedve áll ezen támadások mögött. Tudsz nekem illetve nekünk ebben segíteni? Alig mernek az emberek kimozdulni meleg kis fészkükből. Nekem megvan a védelmem, de nem lehetek mindig velük bokros teendőim közepette és tartósan kívánom megoldani a problémát. A családom nagy része nem él már. A férjem a fenevad után eredt, nem tudom, hogy eredménnyel járt-e már.”
“Kérlek, Felség.” Odamegy az asszonyhoz egy gyengéd tisztelet kézcsókhoz.
“Ohh, köszönöm szépen. Nagyon kedves vagy!”
“Valami térképféle akad errefelé, mielőtt hozzálátnék részedre a segítségnyújtáshoz? Teljesen idegen nekem ez a terep.”

“Ohh, hogyne! Pihenj le a hosszú mai napod után és napokon belül a rendelkezésedre áll egy ilyen anyag. Akár több is. Embert is küldhetek veled, ha gondolod. Jaaaaaa és még valami: Ajánlhatom neked Bigovity atya a közelben fellelhető templomát? Kolostor volt valamikor. Hosszú történet, hogy azóta miért nem az. Szobalányai is vannak kényelmed kiszolgálására. Régóta, midnen egyes napon reménykedem benne, hogy valaki megszabadít minket a vérszomjas jegesmedvétől.”

“Nagyon köszönöm, felség és napokon belül jelentkezem a térképekért.”
“Ha előbb meglenne, futárt küldök érted oda…”
“Jajj bocsáss meg, Úrnő. Még be sem mutatkoztam: Gatatuko Tomasz /Gyíkkezű/”. Ezzel meghajol.és az erődítményt elhagyva, valamint elköszönve minden egyéntől s nem feledve Elleberta uralkodó asszony kedves mosolyát; nem sok szenvedés után könnyedén el is talál Brigovity atyához.
Szépen kialakított galamb kolomp amit Gyík kezűnk megkongat. Puska szegeződik rá egy emeleti ablakból.
“Távozz innen, Sátán fia. Kiféle pokolfajzat küldött? Menj, ahonnan gyüttél. Senki élő sincs már itt régóta.”
“(Pont csukódna be az ablak) De az uralkodó asszony ajánlott téged, Atyám. Elleberta királynő!”
“Magával ragadta az ördög! Hazudsz!”
Mond neki egy személyleírást és hogy pont tőle jön.
“Várj meg lent, Fiam. Engedlek. Máris ott vagyok.” Leereszti az atya a puskát. Ablak becsuk és vár a vendég.
“Fáradj be, Fiam.” Nyílik a templom ajtaja.

“Brigovity Belleko atya. Üdvözöllek itt, az Isten házában. Azt hittem, uralkodó asszonyunk is odaveszett. Jópár napja be vagyok zárkózva. Azért Isten egy fenevaddal szemben nagy fába vágja a fejszéjét. ” Látja, hogy a vándor fáradt. Nem is nagyon hagyta szóhoz jutni. “Leányaim!” és csettint egyet. Négy udvarhölgy jelenik meg az emeleti szobából s a lépcsőn leérve pukkedliznek egy ütemben a vendégnek.

“Vacsorát, forró fürdőt megvetett ágyat az új harcosnak!”

“Igen, atyám. Tüstént!” az atyára néznek. Utána a vendéghez szorgoskodnak s szétszóródnak a szolgálóleányok felosztva maguk között a feladatokat.

  1. Elfogyasztják az Úr vacsorát és jön az éjszaka. Mindegyik udvarhölgy saját szobában alszik. Egyikük azonban rosszat álmodik és felriad. Bekéredzkedik Tomaszunkhoz. Egy éjszakát kérne vele az ágyában. Meg is nyugszik a férfi mellett.
    Az éjszakában egy másik lány felébred, de ő nem rossz álom végett. Étkezik, iszik valamennyit és következő elalvás előtt kinéz a tájra. A hóval belepett szirt meg a közelben lévő hegyek s tisztás ami fogadja.

    “Minden rendben, gyermekem?” Érdeklődik Belleko atya. Petróleumlámpa a kezében és papi éjjeli öltözéket visel.

    “Ohh, persze atyám. Máris folytatom a pihenést. Csak gondoltam elalvás előtt ránézek még a tájra. Reméltem nem esett e mennyiségre még hó, mert az megnehezítené közlekedésünket.” Feleli Lilla.

    “Afelől ne aggódjál. Esetleg a hét második felében várható ilyen esemény. Magam sem szeretem a nagy havat, hiszen nem sokszor, de én is útra kell keljek kötelezettségeim tükrében. Ha bármi gond lenne esetleg, itt megtalálsz a szobámban.”

    “Atyám, nézze: Zsófia nincs a szobájában! :(”

    Bekopognak Tomaszhoz. Ajtót nyit. Elmeséli, mi történt. Zsófi egy vicsorgó jegesmedvéről álmodott és bekéredzkedett hozzá éjszakára. Az atyára néz, hogy erre az éjjelre itt maradna. Semmi gond. A többi, másik kettő lány szépen alussza álmát.

    A templom ajtaját verdesi valaki. Brigovity atya nyugalomra inti Lillát. Puskájával ajtót nyit. Egy férfi az.

    “Elnézést, atyám az éjjeli zavarásért. Az imént mészárolt le itt a közelben valami vadállat egy egész nyájat az őrzővel együtt. A vadat üldözöm. Csak óvatosságra inteném. Tiszteletem, kisasszony!”
    Lilla elmosolyodik és megsimítja az úr arcát.
    “Vérzel, fiam.” Észrevételezi az atya.
    “Csak apró karcolás, atyám. Már megyek is, hátha elkapom a szörnyeteget.” Lillának köszön a kalapjával s már folytatja is útját. Egy meleg teát megiszik és termoszt is elfogad Lillától.

    Nyugovóra térnek. Reggel az atya bekopog Zsófihoz. Csak az éjjelt kívánta Tomasszal tölteni. Félt. Megbeszélik a történteket. Brigovity Belleko úgy véli, ez nem normál ragadozó lehet. Akkor sem, ha jegesmedve.

    Tomasz elmegy ismerkedni a környékkel. Igazán szépen van ápolva a hó ellenére is. Gyönyörűek a közelben lévő tisztások. A helybeliek rémültek, de kedvesek. Inkább aggasztja az a jópár pánikszerűen elhagyott kunyhó. Gyereksírásra, nyöszörgésre lesz figyelmes. Kisvártatva rá is lel egy kislányra és egy kisfiúra. Nem tudnak a sokktól beszélni, csak mutogatnak kifelé és próbálják a tudtára adni, hogy nagy állat volt a támadó. Tomasz átadja őket a helybelieknek. Vajon hol lehetnek a szüleik? Körbejárja a környező dombokat, tisztásokat. Rájuk is talál a vadász. Megtámadta őket valami, arról számolnak be. Segít nekik visszatérni Gatatuko. A szomszédos tisztások között pedig eljutva a hegyekhez, rátalál a szerencsétlenül járt nyár őrzőre. Jegesmedve fogat vesz észre ruházatán. Közelebbről szemügyre vételezve az a gondolata támad, ez nem normál fajta.

    Az atyai lakhoz futár érkezik pár nap múlva. Jónéhány térképet juttatott Elleberta uralkodónő Gyík kezűnek.

    A sérült emberünk feltotyog a kanyargós kastély útvesztőin azért Elleberta Eckhiloto felségasszonyhoz bejelentkezni. Megkérdezik tőle, biztos így is tudja vállalni a segítségnyújtást?
    “Táncra nem kérem fel, Felség. Járni még tudok. Pár hét és futni is.” Ő is tisztelet kézcsókkal búcsúzik a királynőtől. Rendelkezésére bocsájtják még ugyanazt a négy térképet is, melyet a Gyík Kezűvadász megkapott első kézben.

    Ellebertához táviratot hoz a futár. Harcmezőn a férje. Nem lelte még a fehér vadat. Szolga tér be hozzá, mert hívatja. Előkészítenek neki hintót, szemlét kíván tartani odakint. No meg kimozdulni.

Eközben valahol egy Isten háta mögötti kajibában, de nem a világ végén. Nem tudni még, ez milyen messze van a Gayyo hágótól.

“A teringettét neked, Te mihaszna! Nem azt mondtam, hogy egy egész népnyi állatot is ki kell nyírni. Így bízzak rád valamit? Még egy ilyen és a Gayyo hágó összes vadásza a nyomomban lesz!”

“Nem így akartam. Pánik keltés volt valóban a cél. Azzal is tisztában vagyok ugyanakkor, nem ez a fő célkitűzésed és alterved sem. Nem lesz több hiba.”

Rátartja a hibázott “alkalmazottra” a főnök berettáját és elsüti. “Még egy ilyen és nem lesz üres a tár. Nem nyájakat tizedelünk. Elmehetsz.”

3.

Másik vadász urat is ama templomhoz irányítják. Elég jól elmagyarázzák neki az odavezető utat. Megtámadja viszont a fenevad.Előkapja a vadászkést és a gyomrába beledöfi. Fájdalmasan felüvölt, a hegyek révén eljut a közeli lakossághoz is. Össze rezzennek az emberek, egymásra néznek.

Tomasz összeismerkedik az udvarhölgyekkel. Majd délután vagy este felé néz el arra a környékre, amely ide vezette őt. A lányok nem vallásosak, csak itt teljesítenek szolgálatot egyenlőre. Máshonnan származnak.

Kora délutánra meg is érkezik szállására az úr. Hobolyka Nándor “Maci kéz” néven mutatkozik be. Tomasz mellett tökéletes neki a másik szoba. Még idő van. A Gyík Kezű üdvözli új szomszédját és megindul megnézni, mi a helyzet azon a kísérteties ösvényen vagy erdőben. Brigovity atya addig megmutatja Nándornak is a templomot és környékét.

A béna úr megintcsak balfasz. Egy újabb nyájnak ugyanúgy őrzőjével együtt annyi. Ennek is hugyoztak. a férfinak most már a fasza kivan. Heves szóváltás alakul ki közöttük. Kopognak viszont az ajtón. Egy szép, elegáns és aránylag jó fizikumú hölgy a vendég.

“Maga kicsoda és mit keres itt?”

“Hogy ki vagyok, az nem fontos. A fontos, hogy egy jó állat idomárra nincs szüksége? Látom, maga itt a góré. Az elmúlt másodpercekben volt szerencsém látni, nem boldogul az alattvalója ezzel az állattal. Az én nyájamat is megtámadta. Talán segíthetnék és akkor minket sem kapna széjjel.”

“Jó! Tegeződjünk. Menj ki addig, Karcsika. Mondtam, hogy nem hibázhatsz többször.”

“Úgy tudtam, nőket nem veszel fel ilyen munkára.” Kétkedik Karcsika.

“Felvenni felvennék esetleg, csak a nők szart se értenek a komoly fegyverforgatáshoz.” itt mind a két férfi nevetésben tör ki.

Le akar zuhanni a plafonról egy jégtömb és megrongálná a padlót. A hölgy előkapja pisztolyát és négyet lő bele a kallantyúkba a padlón. Megnyílik egy csapóajtó, a jégtömeg pedig a mélységbe zuhan bele. Megforgatja uziját, aztán a tokba kerül vissza. Eltakarja öltözékével a fegyverövét, mint  Clint Eastwood. A csapóajtó eredeti állapotába áll vissza.

“Fel van véve, hölgyem. Karcsi menj a fenevadad után és tartsd kordában.” Magához hívatja a lányt. Karcsi már kint van.

“Elmondok neked pár részletet. Vond ki a forgalomból nekem ezt az embert. Intézd el. Itt van néhány tár. Használd, ha kell. Első próba hibátlan. Ne gyere vissza eredmény nélkül!”

Gatatuko megérkezik a vészjósló erdőhöz. Megforgatja szemeit. A kanyarok nem kívántak “hazamenni”. Megkezdi a barangolását. A fenevad is itt van, de már végzett sajnos. Másfelé veszi az irányt jegesmedvénk. Besötétedett már és sajnos talál is kettő áldozatot. A férfi sok vért vesztett; nem biztos, hogy túléli. Egy fiatal lányt talál még mozdulatlanul fejjel lefelé lógva egy fáról. Megtapintja. Éppenhogy lélegzik. Gyík Kezűnk megindul velük. Nem mehet az atyához. Az nagy út. Megpillant egy kunyhót. Hátha beengedik. 50-70 év körüli férfi nyit ajtót. A súlyosan megsérült vadász urat nem tudják megmenteni még gyógyfűvel sem. A lány pulzusa javul és egyre jobban lélegzik. Meleg ételt kap és jó kis teát is. Napokon belül kiderítik, ki lehetett az elhunyt. Eljuttatják a megfelelő hozzátartozóknak. A lányt karjaiban viszi Tomasz a Gayyo hágóba., majd pihent állapotbankikérdezi a történtekről.

Semmit sem tapasztal ezekből a királynő, hiába tartott szemlét. Attól legalább megnyugszik, hogy férje életben van. Reméli, haamrosn a mási kvadász is felgyógyul sántaságából. Lepihenve a hálóban, könyvet olvas. Szolga kopog. “Tessék!”

“Asszonyom, most kaptuk telexen a hírt. Az elmúlt órákban Gyík Kezű vadász kis híján tűzharcba keveredett valami fehér ragadozóval. Egy vadászt megint elvesztettünk, egy ismeretlen hölgy pedig megmenekült Tomasznak köszönhetően. Bármi fejlemény van esetleg, szívesen tájékoztatjuk felségedet.”

“Köszönöm szépen! 23 óráig biztos, hogy fent vagyok. Most alig van 17-18 óra.”

“Igenis, asszonyom!”

A fenevad hajnalra kiér Karcsikához. Eredménnyel járt. Egy vadásznak megint annyi. Arról viszont nem tud, hogy szemtanút hagytak. Lehet elkövette az első hibát a Rossz oldal?

“Á! Jöttél segíteni?”

“Igen!”

“Gyere! Tea vagy kávé? Mindjárt reggel van.”

“Nincsen kedved napfelkeltét nézni velem?”

“De!!! Jó ötlet és akkor utána még alhatunk is egyet nyolcig.”

A lány hagyja, hogy Karcsika tapizza őt. Kis Colt-jához nyúl, kettőt belelő a srácba és lefogja a száját, nehogy a jajkiáltásokat a hegyek szétvigyék. Karcsika össze esik holtan. Megnézi a lány a pulzusát. halott. Nyolcig visszafekszik. Még a délelőtt folyamán beszámol kérőjének, hogy a feladat elvégezve. A holttestet Karcsika egyik szobájában helyezte el, ha a “munkaadó” bizonyítékot kérne. A töltényekre nem volt szükség, azért a férfi nem kéri vissza. Tartsa meg a lány. Szükség lehet még rá. A férfi bólint, hogy rendben. Holnap jön a lány kezdeni. az idomítást esetleges hibák elkerülése végett. Karját kapja el az úr., hogy várjon. Elmosolyodik a lány. Bizalom csókot váltanak alig egy pár percig.

4. fejezet

A templomnál vagyunk. Délelőtti órák lehetnek. Reggeli már megvolt. Brigovity atya eltávozott a közelbe misére és a többi méltósággal értekezleten vesz részt. Hamarosan visszatér. Napokon belül havazhat, ezért is igyekezett időzíteni ekképpen teendőit.

Tomasz meghallgatja a fiatal lányt, aki Nemetes Nikolett néven fut. Próbálja meg felidézni, mi hogyan volt akkor. Megtámadta a fehér ragadozó. Fényes nappal. Eszméletét vesztette. Hogy hogyan került fejjel lefelé fellógatva a fára, fogalma sincsen. csak élelemért küldték el a szülei.
Amíg ő próbál nyomozni esetleg a napokban, Maci Kéz hazamegy a 20 éven aluli lánnyal.

Nagyon megörülnek a szülőknek a gyerekek ama tisztáson. Ők sem hallanak mást. Egy jó nagy, erős Jegesmedve ragadta el őket. Széttárt karokkal beszélnek erről gyerekeiknek. Ilyet még nem láttak. Félelmetes.

Nikolett megérkezik. Aggódó szülei fogadják. Ez a Gayyo hágó szomszédsága. Maci Kézre az este marad, de megkerüli azt a hosszú részt a veszély miatt. Hátha lát vagy tapasztal valamit.

Az úr bizonyosságot szerez újdonsült ismerőse tettéről és beavatja tervébe. A nőnek nem tetszik, de inkább igyekszik beférkőzni a bizalmába. Együttműködést színlel. Kikéredzkedik a mosdóba, ahol felkészül a vele való leszámolásra. Kibontja a ruháját, hogy bájaival elterelje a figyelmét. Kijőve a mellékhelyiségből helyet foglal egy fotelben. Ügyel rá, minél kevesebbet takarjon a felső öltözet és azért mindent se mutasson. Sikerül is meglepnie a férfit, erre nem számít.

“Pagad Péter. Számíthatok gyümölcsöző együttműködésünkre? Mondjuk pár nap vagy egy hét múlva? És tegeződhetünk ha gondolod.”
“A tegező viszonyt én kezdeményezem, de egye fene. Elfogadom. Tubor Emőke lennék és látom, mostanában nem láttál nőt 🙂 Kellene, ami rajtam van?” A testére sandít, keresztbe fonja karjait és fokozatosan elkezdi ajkaival simogatni Péter ajkait. Mélyíti a csókot. Nem méri az időt. Amikor úgy érzi, elég volt: a kibiztosított fegyveréhez nyúl és nem haboz; Lő (mert közben azt is hagyta, hogy Péter simogassa a bájait). Az első közeli lövés után még kettőt ereszt belé ugyanarra. A meglepődött áldozatjelöltnek arra van már csak ereje, hogy megkérdezze: MIÉRT? 🙁 Azt hitte, társulnak. Változott a terv és nincsen tovább mészárlás. Pagad úrral biztos, hogy nem. Emőke a fotel elé sétál és még három golyót bele ereszt.
“Ezeket a melleket és engem majd megkapja más. Öröm volt ismerni téged, Pagad Péter :-)” Kileheli a lelkét a férfi. Tubor kisasszony begombolkozik, rendesen felöltözik. Összegyűjti a terhelő bizonyítékokat és megindul Elleberta Eckhilloto királynőhöz.

Az atya megérkezik. Rendet rak a templom körül, de üzenetet hagy az asztalon lányainak: Mind a négyen legyenek lent. Mindjárt ott van. Egy óra múlva be is tér a lakba Belleko atya. Az udvarhölgyek legidősebbje vállalja a szóvivő szerepét:
“Itt vagyunk, Brigovity atya. Kíváncsian várunk téged, miért hívattál magadhoz minket. Az öltözékünk remélem ide való valamennyire. Mi nem tettünk esküt Istennek.” Mosolyog kedvesen a másik három lány először rá, utána az atyára. Pulóvert viselnek mellkasig kigombolt inggel és hozzá való nadrággal. Az atya elmosolyodik szintén és beszél:
“Gyermekeim. Megjártam kötelezettségeimet. Hoztam nektek valamit, gondoltam rátok. Fogadjátok az Úrtól szeretettel. Amíg engem szolgáltok, nagyon nagy öröm tölt el. Nem vagyok egyedül s mindig kedvesek voltatok velem. Számíthattam rátok.”
Egy -egy gyönyörű fehér rózsával tiszteli meg őket, ami az ő hite szerint a barátág jelképe. Kártyázik még velük és mielőtt szokásos napi imájának szenelne időt, főztjükből fogyaszt. A kávézás sem áll távol tőle, habár inkább tea párti. Az Úr napján viszont a kedvükért kivételt tesz.

Öt.rész

Reggeli órák. Üdvözöllek, havas vidék! Szolgáló leányzó kopog Maci Kéz ajtaján. “Igen. Tessék!”
“Csenge vagyok. A reggelijét hoztam, Uram.”

Ajtó nyílik.”Köszönöm. Fáradj be!”

Leteszi a tálcát a leányzó az úr asztalára. Tea, kávé, meleg étel és némi sütemény.

“Zavarom? Hagyjam magára?” érdeklődik Csenge.

“Dehogyis. Foglalj helyet itt nálam, ha szeretnél.”

Boldogan megpuszilja megfogva a vállát és Csenge leül a fotelba. Kényelembe helyezi magát. “Köszönöm!” Megvárja, míg megtelik Nándor bendője és utána szegezi csak neki a kérdést.

“Mesélne magáról? Hogyan keveredett ide? Ha van kedve hozzá. Tudja nem sokat mozgok kint. Leginkább akkor, ha az atyának kell valami. Időnként persze haza nézek a többiekkel együtt az otthonomba is, csak jó valakivel beszélgetni az itteni teendők közepette. Most pedig ráérek. Nem én vagyok a soros ma a főzésben.”

“Mesélhetek magamról. Összefoglalhatom neked a dolgokat. Rizsázok neked, Csenge. Jó?”

Felcsillan a lány szeme. Szép hímzett mellényét összehúzza mellkasán, hogy a vadász lássa az elegáns öltözéket teljes egészében és keresztbe fonja karjait. Jelezve, hogy örömmel hallgatja őt. Mosolyogva várja, mit regél neki Hobolyka Nándor.

“Kíváncsiságképpen jöttem ide. Véletlenül kevert ide a Sors. A fülembe jutott egy vadászatom során, hogy segítség igényeltetik ide. Ha nem is én oldom meg a királynő problémáját. Gondoltam azért jelentkezem a feladatra. Tomasz kollégám tapasztaltabb vadászként, mint Én. Legfeljebb az a pár százaléknyi besegítés is jól jöhet ide. Egy lányt keresek itt, hátha megtalálom. Csak nem sok remény van rá (csalódott tekintet Csenge arcán)” Belekortyol újra kávéjába. “Nem láttam mostanában a környéken ilyen szép mellényt.”

Lesüti szemeit a lány, de nyelvével körbenyalja lassan ajkait.

“Finom a kávé, leányom. Hozol nekem majd ebből vacsorára is ezentúl? Ha van kedved. Ebédre jöhet tea.”

Megigazítja Csenge fonásban lévő karjait. Jobb ujjait lassan kívül helyezi bal felkarjára is pillanatra kivéve a fonásból bal kezét s megsimítja vele karját. “Nagyon szívesen! Örülök, hogy ízlik” Vissza kanyarítja fonásba bal kezét és nem ereszti onnan. Feláll az ülő alkalmatosságból.

“Örültem a beszélgetésnek. Indulnom kell hamarosan, Csenge.”

“Találd meg a lányt a környéken. Ha nem sikerülne, hozok neked amíg itt vagy, rendszeresen meleg kávét és teát is. Ahogyan kérted, Nándor.” Cuppanásmentes hosszú ajakpuszi landol Maci Kéz ajkán.”Most megyek. Örülök, hogy meséltél magadról.”a férfi nyitja neki az ajtót és Csenge megy a szobájába. Ott már kiveszi fonásból karjait.

Nándor azt már nem látja, mert addigra becsukja ajtaját. Fel kell öltözzön a kinti hideghez.

Tomasz kiér a terepre. A térképet nézi. Sok helyen megfordul. Egyiken némi étellel és frissen főtt teával kínálják. Végül talál egy kunyhót, ami elhagyatottnak tűnik. Egy férfit talál bent. Fegyvert fog Gatatukora. Elveszi az övét és kérdőre vonja. “Állj. Kezeket a magasba fel!” Elveszi Tomasz igazolványát “Ezt hamisíthatta is.” Leteszi a fegyver mellé. Térképeket lel még a vadásznál. “Ezeket el is lophatta.” Felhatalmazó okiratot is kivesz tőle, amin pecsétet lát. Nőtől származhat? “Ilyen felhatalmazást csak egyvalaki ad ki ezen a környéken.” Elmosolyodik és biccent: “Elleberta királynőé!”

Tomasz lassan leengedi kezeit és egy fényképet húz elő kabátjából. A királynőt ábrázolja. Hátoldalán az uralkodónő nevével nyomtatottan. Aláírás és hozzá kézírással egy szöveg: /A Királynő Megbízásából./

“Elnézést a bizalmatlanságomért uram. Ellenőriznem kellett. A megbízó asszonya férje vagyok. Itt a fegyvere és az igazolványa. A térképekről is elhiszem, valószínű Ő bocsátotta az Ön rendelkezésére. Veszélyes idők járnak errefelé. Inkább óvatos voltam. Egy ideje szintén a fenevad nyomában vagyok. Eredménytelenül eddig. Ne is maradjunk itt sokáig. Nem valami barátságos ember kunyhója ez ahogyan hallottam róla.”

Lépéseket hallanak, mindjárt az ajtóhoz ér valaki.

“Majd később rendesen bemutatkozom neked. Most bújjunk el! Ki tudja, ki lehet ez. Pedig szinte mindenkit ismerek erre. Az utolsó hópehelyig.”

Hatodik rész

A szuterénbe lép be valaki és lövések dördülnek. Tomasz fog rá fegyvert. Mögötte a királynő férje. Egy nyíláson át szűrődik be csak fény és rémült, levegő után kapkodó hölgyet pillantanak meg. Felemeli a kezét.

“Szívesen, máskor is!”

“Hagyd, Tomasz! Ismerem Őt. ” “Hát te meg mit keresel itt, Emőke?” “És ez meg Ki?”

“Pagad Dávid. El akart hallgattatni. Követett ide. Egy veszélyes bűnözővel vántam el a napokban. A testvérével. Azt kívántam eltüntetni.”

Cammogó hangok odakintről. hosszas hörgéssel. Felmennek az előtérbe. Megvárják, amíg a fenevad elmegy.

“Pagad Péterrel összedolgoztak. Mindenkit ismerek itt.” Egészíti ki összefoglalóját Emőke.

“Alter Egon vagyok. Az úr Gatatuko Tomasz. Hallgatunk tovább.”

Odakint esik a hó. Egy vadász mozdulatlan valakire lesz figyelmes a fehér tájon. Halott. A királynő alkalmazottja. Levelet is talál nála. Az uralkodónő a címzett. Bekopog a közeli kunyhóba melegedésben reménykedve. Emőke, Egon és Tomasz társasága fogadja.. Megnézik a boríték tartalmát. Hivatalos iratok és adatok szerepelnek benne, csak Elleberta királynőhöz már nem jutott el. A hó rákapcsol az elkövetkezendő órákban. Mialatt átbeszéli ez a kis csapat a történteket, a vadász annyi észre vételt közöl még: Elképzelhető, a hőn keresett és még továbbra is garázdálkodó ragadozó végezhetett a futárral. Dávid a halála előtt még kiadhatta az utasítást erre a bérgyilkosságra. A hó akár még napokig eshet és több hullámban. Figyelik, mikor tudnának megindulni.

Emőke feltesz egy teát és szóba hozza a csapóajtós sztorit.. Gyík Kezű odamegy és ránéz (Egon kávét főz le). Hát jó sötét van odalent. Azt sem tudni, milyen mély és meddig érhet. Ledobnak egy elektromos fáklyát. A vadász közben bemutatkozik, mert nála van belőle. Taszev-Fazekas Elemér. Vagy ötven méter lehet, azért egy vadász lámpával is levilágítanak oda. Jó kis mélység. Ilyen hosszú létrája nincsen még Tarzannak sem. Kötélen eresztik le vadász urunkat, hátha elég a hossza. Éppenhogy.

Jégverembe érkezik. Tulajdonképpen félhomály uralkodik. Járatot pillant meg. Felkiabál Elemérnek, megvárná-e? Felderítené. Igenlő válasz jön, de Elemér is kérdez: Mit lát odalenn? A kiabáló reakció: nem sokat. És reméli, mielőbb itt lesz a kötélnél. Kétszáz méteren belül elérkezik a végéhez Tomaszunk. Szűk járat, de aránylag világos már amerre halad. Nagyon szép, csak rohadtul nem itt tartózkodna legszívesebben.

Emésztő, rezul, kinek ahogyan tetszik amibe torkollik ez a föld alatti járat.

Katlan? Fentről áttetsző jég határolja. Jobbról fal. Nem tudni innen milyen messze lehet a felszín. Balra pillantva viszont… Az eltűnt vadászokat látja. Ide hozta őket valaki. Szomorúan csóválja a fejét Tomasz. Ez egy jégbe vájt tömegsír a föld alatt. Megnézi őket közelebről,  ha már itt jár. Tíz percnél tovább nem időzik. Ezeket kereshették volna jó ideig. Mindegyik ugyanúgy szét van marcangolva, ahogyan ő a hosszú ösvényen az első napon látott szerencsétlenül jártak révén tapasztalta. Ez egy kicsi, mesterséges odu. Még csak nem is barlang. Visszanéz még utoljára és megindul a többiekhez. Örülnek neki, hogy visszatér. Nem volt sokáig távol.  Beszámol róla, mit talált. Miylen látvány fogadta. ÚRISTEN. Te Jó anyám…! Körülbelül így tudják ők is hárman lereagálni érthető felemelt szemöldökkel. Elkávéznak, elteáznak. Emőke még meg is fürdik. Csak estére áll el a hóesés (egy része), vagyis inkább apró pehely helyett nagy pelyhekben hull. Hófúvás nincsen, csak enyhe szél.

Elemér hazafelé veszi az irányt. A többiek még maradnak, de már nem sokáig. Össze rendszerezik az iratokat és megfelelő időjárás esetén irány a Gayyo hágó erődítménye.

A hazaút során aranyos kis fehér medvénk ahogyan szokta, elszórva újabb négy vadászt “hagy” maga után. Előttük és utánuk is vér a hóban. Találkozik “velük” sajnos Elemér. Habár testfelületük nagy részét belepte a téli csapadék. Van amelyiknek csak a keze látszódik ki. Ezeket ki fogja elvonszolni? Mindkét bűnös halott.

Egy házikóhoz ér. Közben viszont alig pár méterre mögötte Jegesmedve ugrik rá üvöltve. Elemér előtt landol, mert a szökellést túlméretezte. El is masírozik mintha puskából lőtték volna ki. A vadász többet is belelő. Hogy ért-e valamit? Hát ez egy nagyon jó kérdés. Nincs fent a nap és ilyen ragadozónak alapból elég vastag a bőre.

A zajra fény gyúl a házban. Lépcső vezet az ajtóhoz, mely felett nagy betűkkel a “JENNY” felirat áll. Egy ifjú hölgy lép ki rajta. Be van bugyolálva, de Elemér felismeri. Ez a múltkori lány az atya templomából, de mit kereshet itt? Ő a Tilda. Behívja melegedni.

Ő és Elemér valamikor egy iskolába jártak… Egy ideig most itt lesz, mert Brigovity atya által kiküldetésben van. Hellyel kínálja a régi ismerősét, mert közben egy helyiségbe mennek át. Ahol pedig Tilda rágyújt egy nikotinmentes cigarettára. Szép melegítőfelső és sínadrág van rajta. Így foglal helyet vendége mellé.

“Munkahelyet vagy oktatási intézményt vezetnék a jövőben. Átalakítás alatt van itt a környék. Csak ez a fehér jegesmedve ne lenne erre” – Fejezi be Tilda a meséjét és cigarettát tartó bal keze alá keresztbe jobb karját helyezi s lábaival is hasonlót tesz. Három slukkot szívott eddig.

Tilda Elemérre néz “És veled mi van?” Az úr elmosolyodik és most már üdvözölni szeretné puszival. A háztulaj viszont az ifjú szándéka helyett, az arcával ellentétben a száját nyújtja. Aprót cuppan. Három diszkrétet símogat még ajkával társa ajkain. Csillogó tekintet követi ezt széles mosollyal. “Tetszik…?” – jön a kérdés a lánytól és majd’ melltartó vonalig lehúzza felsője cipzárját.

Gyengéden átöleli a férfi e leány derekát és viszonozza az imént történteket.

Újabb három slukk cigaretta jön. Halad Tilda a vége felé. “Bent te jössz, régi – új barátom. Most már emlékszem, ahogyan rád nézek. Hócsaták? Ahogyan kergettük egymást kiskorunkban? Hú de sokszor eltaláltál. Nem is tudtam viszonozni. A hátadba kerültem és csak megfürdetni tudtalak.”

Beinvitálja. Bor és némi likőr következik. Szépen megvilágított szoba a lámpák fényében úszva és franciaágy. Pár csecsebecse, de nem túlzásba véve és füzetek, könyvek. Ja meg néhány festmény és valami ismerősök fényképei.

“Ülj az ágyra. Itt vagyok.” – érkezik eme szobába Tilda.

T – F E “Gyönyörű ez a kandalló és meleget is ad. Milyen hosszú legyek, Tilda?”

“Én ráérek! Néhány órára gondoltam ha van kedved velem.” Mellkasig, majdhogynem köldökig zakatol a cipzár. Se pulóver, se póló alatta.

“A mindenit de szép ez a kosárka. Honnan van? Nem láttam ilyet még a… Ott sem, ahova most gondolom.”

“Jó, mi…? 🙂 Ezt mintázta bele nekem Zsófia, hogy ne csak sima fajtám legyen ilyen fehérneműből. Ez Gayyo hágó címere rajta, amit látsz. “

“Máris döntöm feléd a beszédem mondandó keretében…”

“Igen… 🙂 ” Várja nagyon a leány, most hogyan folytatódik ez a mondat.

“…csak megbocsájtasz nekem pár percre? :-)” Kezdi átölelni és simogatni buksiját.

“Persze! :-)” Elneveti magát az udvarhölgy és már merülnek is néhány alapcsók tengerébe. Oldalakat is váltanak időnként fejecskéjükkel. Végül jöjjön a Grand Canyon. Nyelvlecke.

Éjfél vagy akörül eresztik egymást karjaikból s ajkaiktól.

T – F E: “Igen…! Valamimár rémlik. Tényleg együtt nőttünk fel. Csak az utóbbi években vitt másfelé az élet minket.”

Tilda: ” Volt pár kapcsolatom. Azt hiszem kettő rövid, aztán egy hosszú; kettő éves. Lett volna vele több is, csak Ő mást akart. Más életet. Nem az, hogy nem törődött velem vagy nem volt jó vele dugni. Ami most van rajtam, csak privátban hordom. Az egyháznál jobb a teljesen sima melltartó viselése. Biztos, ami biztos. Ezt most csak a kedvedért vettem fel. Fiatallá, de nővé értem.”

T – F E: “Mindjárt virrad. Esetleg gyakran, de jöhetek még ide feléd, Tilda udvarleány?”

Tilda: “Hát ha ugyanilyen belépőt tervezel, mint az este, akkor már akár nagyon hamar visszajöhetsz. Ez a kalandos késő esti meglepetés nekem látni téged akcióban; igazi csokicsúcs volt. Óvatos leszek amúgy is ezek után, de Te is vigyázz Magadra!”

Taszev – Fazekas Elemér kilép a JENNY lak ajtaján s szupermaximális búcsú keretében Tilda azért ameddig tudja, nézi őt a távolba meredve. Az urat az éjszakával együtt elnyeli a vastag “hull a pelyhes fehér hó”.

Amint a felkelő nap sugarai megérintik szépséges szőke haját, elszívja cigarettáját, miközben hallgatja a Doom 2 sejtelmes és borzongató zenéjét: Vajon mikor folytatódik legközelebb ez az este? Mielőtt nyugovóra térne, Brigovity Belleko atya zavarja csak pár perc erejéig. nehezen jutott el ide a nagy hóban és tájékoztatja a veszéylről; ismét lecsapott a Jegesmedve.

Munkások jönnek majd.

Nem rögtön holnap, de haladjon az intézmény bővítése.

“Poharakat látok elmosva. Vendéged volt, gyermekem?”

“Ohh igen, atyám. És még nem biztos, de lehet hogy szerelmes vagyok.”

“Ohh” Megsimítja leánya arcát. “Tudod az Ő útjai (az égre sandít) kifürkészhetetlenek, de mindig gomdol Ránk. Pihenj jól, gyermekem. Én megyek tovább.” Homlokon csókolja, amire az udvarhölgy elmoslyodik és megy a királynőhöz beszámolót adni; mi minden zajlott ama értekezleten, amin legutóbb részt vett. Ezt minden hónapban le kell jelentse.

Tilda kisasszonyt elnyomja az álom. Reggel van.

Hetedik Fejezet

Nándor /Maci Kéz/ Jegesmedve nézőbe megy a hóesésben és az általa keresett leány után is. Jó nagy hóban szeli a kilométereket. Ahogyan telnek az órák, mukit fedez fel maga körül.”Nem gond, ha veled tartok?” Csenge rosszalkodik. Mindig legyél a közelemben. Itt sehová nem lehet egyedül menni biztonságban.” Testközelben marad vele a lány. Motoros szánra lesz figyelmes a vadász, pedig rendesen fennáll a hóvakság veszélye. Üzemanyag aránylag van benne. Szép pirosban pompázik a jármű, akár a bűbájos bíbor hajnal. “Kapaszkodj belém, indulunk csinos Csenge. Nem fogok gyorsan menni. Nagy a hó.” Érzéki csókot nyom az udvarhölgy számára, aki elmosolyodik. Átfogja a derekát és várja őket a pelyhedző vadon. Egy deka emberrel nem hozza őket össze a szél. Négy újabb elhullott vadászra megint csak rátalálnak. Betérnek egy hó által belepett pihenőbe. Zsarátnok izzik, de még ad meleget. Bontja a ruháját Csenge “Nem pihenünk le egy kicsit?” Hobolyka az ágynak nyomja. Egymás mellett fekszenek már és öltöznek, amikor Üvöltés hasít a levegőbe. Nem lehet messze. Rövid keresgélés után meg is pillantják. Nyolcat jó bele Nándor. Még a fejét is eltalálja, ám lényeges találatot nem tapasztal. A nagy fehér ragadozó eltűnik. Méretes dobbanásokkal megy amerre menni kíván. Csenge átnyújt Maci kezébe egy lapot. “Ezt a címet nézd meg. Találtam. Nincsen messze innen.” “Ohh, köszönöm szépen.” Ajaksímogatás Csengétől részére. “Szívesen. :-)”

Nagyon szép emeletes ház ez kisebb lakkal. Valóban ott van a lány. Nándor bármikor meglátogathatja őt. Csenge is jöhet. Szívesen látja őket. Ő maga jól megvan. Egyenlőre itt él. A későbbieket még nem tudja. Hóesésre érnek ki az megtalált hölgy után. Szépen viszi haza őket a motoros szán. Pillanatra a pihenőhelynél megállnak. Maci Kéz érdeklődik “Megint szeretnéd?” Heves bólogatás. Kicsit rátesz a tűzre és már mehet is a menet.

Leszállt az este.

Új nap virrad

és a lány is meglett!

VIII.

Tomasz a dolgait intézte napközben. Meg is nehezítette ügyintézését a nagy mennyiségben lehullott hó. Elemér érkezik a templomhoz. Az atya nyit ajtót. Kék motoros szánt hozott. Egy vadász ült rajta. Holtan talált rá sajnos; “szétszedte” valami vadállat. Van viszont a csomagtartójában teli tartály üzemanyag, mert nincs tele a jármű tankja. Nagyon szépen megköszöni az atya. Mielőtt a vadász tovább áll a sűrű hóban, rámutat: Ott parkolja le a szánt. Beljebb tolják fedett helyre. Ne lepje már be a fehérség.

Gyík Kéz elindul a Jegesmedve után. Most már a körmére kíván nézni. Elég ember hullott. Zsófia vele szeretne tartani, hátha segíthet. Belleko atya óvatosságra inti, de elengedi. Mindig maradjon Tomasz mellett. Lilla majd segít neki. “Járjatok szerencsével!”

Betankolja délután Gatatuko a kékséget. Esteledik, de indul az út. Végig kapaszkodik belé Zsófi. Mennek és mennek. Három elhullott vadász ugyanolyan marcangolásos nyomokkal. Frissek. Ablakon kiszűrődő fény és kupola rajzolódik ki a hóban. “Hát ez meg mi az ördög?” magához veszi dolgait és hőkamerája a mélységbe lenyúló emeletes épületet jelez. Bemennek. Zsófi végig mellette van.

Koszos, de elegáns belső fogadja őket. Hurok szorul Zsófi nyakához. Pont megfojtaná, amikor lövés dördül. A sötétben nő bukfencezik le a lépcsőkön a díszterem végébe. Az emeleti ablakrészről a tempótól kitörik aminek ki kell törnie. Emőke szaltózik le. Versenyfutás az idővel a túlélésért. A gyilkos már tüzelne, de Emőke a gyorsabb. Tomasszal sortüzet eresztenek rá. A golyóktól a nő a falhoz nyomódik. Kiejti kezéből a fegyvert és holtan esik össze. Elterül a padlón végül végül.

Lecsukja Emőke a szemeit és Tomaszra néz “Hogy ezekkel a nőkkel mindig csak a baj van… :-)” Elneveti magát Tomasz. Zsófi fullákol és köhög. Megköszöni.

Emőke: “Egypetéjű ikrek voltunk. Ő a nővérem. Azaz volt” Arrébb rúgja a sarokba a holttesttől a pisztolyt, sajátját meg újratölti. “Itt laktunk. Ez a családi fészek.” Hála ajaksímogatást kap Gyík Kezűtől még guggolva.Mosoly a Tubor lány arcán. A férfi belát a ruhája alá. “Reméltem, hogy időben érkezem. Láttam, hogy ide jön és erre tartotok.”

Zsófit Tomasz lefekteti pihenni az egyik szobába. Emőke nem talál semmit a családja hivatalos iratain kívül, ami bizonyítja a Jegesmedve bűntényt. Beszélgetnek még és a csókot viszonozza Gyík Kezűnek az ajkára téve mutató ujját. “Hogy szerencsénk legyen!” Elmosolyodik és lepihen.

Tomasz Zsófihoz megy. Vigyáz rá. Pillanatra kimegy, ne érje hó kék szánjukat. Rázárja Zsófira az ajtót. Pihenjen csak. Integet neki az udvarhölgy. Alszik egyet. Emőkéhez bekopog Tomasz. Pihenni szeretne a nő, de éppen nincsen ellenére. Nyelv nélküli csókcsatát vívnak. Elmosolyodik Tubor kisasszony “Vigyázzál a Zsófikával. Néz Rád. Szerintem teljesen odavan érted. Na jöhet! Úgyis régen voltam már férfival.” Nem sokkal később “Most akartam mondani, gyorsíts be. Nincs rá szükség :-)” Kihallatszik az aktus vége, de Zsófi mélyen alszik a sokktól. Nagyon jót pihen. Tomasz semmit nem érez Zsófi iránt, de bejön neki. Az egész éjjelt Emőkével tölti. Kora reggel is tartanak egy pásztor órát.

Szemtől Szemben 2/1

Maci Kéz értesül a történtekről s Brigovity atya már szól is akinek szólni kell.

“Tessék!”

“Felség üzenetet kaptunk. Az elhalálozott futárod bátyja vagyok.”

“Igen, hallottam sajnos. Részvétem, sajnálom… :-(“

Bólint a férfi mosolyogva és folytatja. “24 órája az egyik házban heves tűzharcba keveredett egy embered és bizonyos Tubor Emőke segítette őket. Mond neked ez a név valamit, királynő? A támadót sikerült ártalmatlanná tenniük. Emőke azt állítja, minden irat a birtokában van, ami bizonyítja és alátámasztja teljes mértékben, mi végett történtek az immáron egy hónapja zajló cselekedetek.”

“Köszönöm szépen. Kicsi bor vagy hasonlóval megkínálhatlak?” Mutatja neki, töltsön bátran magának.

“Köszönöm, asszonyom. Bármi új fejlemény van, jelentkezem.”

Emőke Zsófi mögé ül a szánon. Nincsen pofája rögtön Tomaszhoz helyezkednie a történtek után. Leteszik a síkságon. Sétál egyet, hiszen lefelé megy a nap. Diszkrét hóesés van. Benéz a kunyhóba és Karcsikához is. Koporsóba helyezi a testeket.

Tomasz a Holdvilágot nézi Zsófival. A Jegesmedvét várja. Simogatja az udvarhölgy vadászunk arcát “Velem van a baj?” Ad neki Gatatuko egy érzéki csókot és megsimogatja Zsófi arcát. “Nézd, mit találtam neked a nagy és koszos házban. Kicsit körbenéztem, mert egyszer felébredtem.” Zöld vér áztatta Jegesmedve agyar. “Fantasztikus. Most már biztos, hogy nem normál állat ez. Öööö köszönöm!” A testéhez nyúl és hosszú mély csókkal jutalmazza ezt neki. A lány ölelését érzi / Jajj, bárcsak engem is megdugna. Hallottam, hogy kétszer is lefeküdt Emőkével, csak nem akartam erről szólni neki./ Pont a csók végére érnek. Tomasz megsimítja utasa arcát.

Telihold van és jó nagyot ugrik 50-100 méterre előttük a bestia üvöltve. Háromszor megsimítja hátulról még1x ajkait. Zsófi odaáig van és mosolyog. “Kapaszkodj!” Nekistartol a színével tájba olvadó motoros szánnal és átugratnak egy jó mély völgyet. Csak úgy porzik utánuk a hó. “Ez energiaitalt ivott vagy mitől ilyen gyors? Alig győzöm sebességváltással.” Nem sokáig, még követik vagy negyven mérföldön át. Érzi Zsófi karjait, ahogyan mögötte van. “Ne engedj el. Jól van! Így is örülök, hogy nem estél le. Majdnem 300-al megyünk már.” A dög lerázza őket és megfordul vissza a hágó irányába. Nehezen, de még lőtávolból egy egész tárat belenyom Tomasz. Csak felüvölt a medvénk. Lassít. Leáll a kék motoros szán. “Van telexed, Zsófim?” Szólj Maci Kéznek. Brigovity atya küldje ide.” Bólint a hölgy és már adja is le a drótot. “Innen most addig haza nem megyünk, amíg ez a Jegesmedve küldi nekünk az ívet. Gyere ide!” Zsófi mosolyog. Tudja, mi jön.

Szemtől Szemben 2/2

Maci Kéz “Szervusztok!”Gyík Kezű “Sziasztok!”

M.K. “Jobb elfoglaltságot is el tudok képzelni egy ilyen éjszakán.”

Gy. K.” Csenge és Zsófia. Maradjatok itt a motoros szánoknál. Ha kell pót töltény, nálatok lesz. Ez midnjárt ránk támad, halljuk. Itt van a közelben.”

Fel is tűnik. Maci Kéz tüzel rá, ezt teszi Tomasz is.

M.K. “Ennek nem használ a golyó. Tüzelhetünk rá”

Gy.K. “Nézzük ezt”

Zsófi “Mi ez?”

Gy.K. szabaddá teszi jobb karját, amin gyíik zöldell. “Valamikor volt szerencsém egy vadászhoz. Ő helyezte nekem ide, ha valami ellen semmi más nem használna. Nézzük, működik-e. Azt se tudom, hogyan kell kibiztosítani. Sose használttam.”

Meglátja Nándor is. Na. Gondolja magában. Hátha

Zsófia megfogja gyengéden Tomasz karjait és ránéz. Kiengedi copfból a haját “Menni fog! Itt vagyok melletted.” Megáll eléjük ugorva a dög és csorog a nyála. Vicsorít. “

M.K. Amíg én tüzelek rá, tartsd nyomva azt az állatot a kezeden, attól felizzik; savat köp és vágj rá minden támadás előtt akezeddel, míg fent van a telihold!”

Gy.K. “Mi???”

M.K. “Háromra süsse el azt az istenverte fegyvert.”

Maci Kéz a testet sorozza lövéseivel, Gyík Kezű egy kukkot sem ért ebből, de úgy cselekszik ahogyan gondolja, hogy kellene. Megiramodik feléjük a bestia és fejét célozva elsül a Gyík fegyver. Tízszer? Nem számolja, hányszor. Savat nem, de nyílszerű valamit kilövell. Zöld vérszerű ömlik a Jegesmedve fejéből és lezuhan ugrásából.  Pár méterre mellettük hever el. Kimúlik, mire a hold lemegy. “Ilyen nincsen. Sikerült. Qrva jó. Lement a hold. Nem látok semmit. Csak sarki fény van.

Nem is kell látnod semmit. FELELI Zsófia. Eltakarja a jobb kezét és csókba forrva átöleli.

Egon értesül az eseményekről és intézkedik. A királynő még az éjjel várja őket férjével együtt a kastélyba. Feláll trónusáról Elleberta Eckhilloto.

“Üdvözöllek benneteket. Nándor és Tomasz; látom, már partneretek is van.” Mosolyog Csenge és Zsófia.

“Én is itt vagyok. Üdvözlök mindenkit.” Mosolyog integetve Brigovity Belleko atya.

“Nehéz eseményeken vagyunk túl. Gayyo hágó bátorság becsületrend keresztje.” Mosolyogva veszi át Tomasz kézfogással. “Ezt még fogadd szeretettel tőlünk. Képes Krónika vidékünkről archív felvételekkel.”

“A felbukkant Nándornak. A fortélyok könyve. Hallottam, mennyire bölcs vagy éles helyzetben,”

Emőke robog be. “Remélem nem késtem le semmiről. Nem tudtam előbb jönni.”

Királynő “Hűséges szövetségesünk is megérkezett. Nem maradtál le semmiről. Egon, add kérlek!”

Emőke “Hahh… de szép darab” Megforgatja a koltot, tárat nézi. Újra megforgatja és markolatával a királynő felé vissza helyezi a bársony felületre.

Egon: “Legújabb tárazós kvóta. Célzó segítő. Könnyű kiszerelés, tehát gyorsan előkapható.”

Királynő: “Neked is nagyon köszönök mindent a hazám nevében is, Emőke. Láttam férjemmel együtt a dokumentumokat, melyet eljuttattál hozzám.”

Egy perces néma csendet kérnék. Pontosan annyi gyertyát gyújtottunk, ahány vadász már nem lehet köztünk.”

KÖSZÖNÖM!

“Maradhattok még nálunk Nándor és Tomasz ha gondoljátok. Szívesen látunk benneteket.” Térdre ereszkednek. Elleberta megfogja hímzet fehér szoknyáját és hasonlóan cselekszik. Hófehér öltözékben van teljesen. Alattvaló int és felcsendül Robin Hood, a Tüzes Íjász zenéje.

Az Ébredő Város

Lilla főz. Zsófi ágyakat húz. Csenge valamerre szintén itt a templom környékén. Brigovity atya a havat hányja. Gyík Kezű Zsófi felől érdeklődik Lillától, nagy elfoglaltsága van-e? “Szerintem nem. Beszélni szeretnél vele? Jó, hogy rákérdeztél, mert önszándékodon kívül megbántottad. Nem rágott be rád, de menj oda hozzá.”

Az úr felmegy és megkeresi Zsófit. Közli vele, megvárná.
“Miért? már a végén vagyok. A szobám előtt megvársz?” Kis fertályóra és meg is érkezik. “Kiszólok, ha átöltöztem..” Ez alig pár perc. “Gyere!”

Gy.K.: “Áll még amit a napokban kértél tőlem? Szeretnéd?”
Zs. : “Elutasítottál engem. Miben változott meg azóta az álláspontod? Miért cselekednél az ellenkezőjeként?”
Gy.K.: “Megígértem neked valamit és szerintem nem vállalhatatlan kivitelezést illetően.”
Zs. : “Próba.” Az ajtóra pillant a lány. Kulcsra fordítja Tomasz.

“Milyen szép ez a szoknya.”
“Beszarok tőled, a szép szoknyámat nézed? Azt hittem, engem vagy a testemet! Ne haragudj… köszönöm szépen amúgy. Valóban szép a kék és örülök, hogy tetszik! Miért feküdtél le Emőkével?”
Nyom rajta egy gyengédet Tomasz, miközben az udvarhölgy szemébe néz kérdő csodálkozással. “Ezt meg honnan tudod?”
“Nem vagyok süket.” és a csalódottságtól, de nem bőg. “Kétszer is megfektetted.”
Gy.K.: “Még azután is.” A tiéd jobban tetszik.”
Zs.:  “Mi…?”
Simogat rajta. Zsófi sóhajt. “Ohh! 🙂 köszönöm! Nem használok ajakrúzst, esetleg szájfényt. Hahó!” Nyom rajta párat megint.
Gy.K.:”Szép, Formás.”
Zs.: “Azért nem értettem, miért nem velem csinálod.”
Gy.K.: “A teste tetszik csak. A te formáid szebbek.”
Elmosolyodik Zsófi és sóhajt. “Nincsen több gomb. :-)”
Az ajtó felé néz Tomasz. “Nem fognak zavarni minket. Az ágyak készen és ez a lakosztály részleg. Nem a templom.” Megsimítja arccát és testét. “Dolgozz csak rajtam.”
Gy.K.: “Emőke kalandor típus. Gondotlam téged is kipróbállak. És elegánssan öltözködsz vele ellentétben.” Zsófi megfeszül, mert elérte a Niagarát. Behunyja szemét, sóhajok serege hagyja el ajkát. “…Nagyon megy ez neked, Kék vezér…”
Gy.K.: “Újra majd esetleg a napokban?”
Felcsillan az ágyról ülve Zsófi szeme “Köszönöm, kedves tőled. Igen, nagyon örülnék neki! Most mész helyre tenni Emőkét? :-)”
Gy.K.: “Valami olyasmi. Já! Keresni foglak. Veled jobb. Ő gyorsan szeret túl lenni rajta.
Zs.: Még mielőtt megkérdeznéd, ebben leszek. Látom, szereted a szoknyát, kis Gyík Kezűm :-)”

Csengetés a Jenny laknál. “Ugye nem szeretnél egész nap itt szobrozni? Az imént mentek el a munkások. Pár nap és újra jönnek. Igen, jól látsz. Tavasziasra váltottam.” Bezárja kettőre az ajtót.
“Ettél már?” Kortyolja kávéját. “Finom túrós sütemény? De pizza és melegszendvics is van, Elemér”
“Valami más van most rajtad, kis Tilda.”
“Majd meglátod. Van még egy utolsó kortyom ebből a főztből. A szemem kell neked vagy Én?” mosolyog arca a csésze mögül Elemérre. “Gyere az udvarra. Megnézzük a napsütést.” Kellemes az idő odakint. Amíg nyár van, ki lehet majd ülni ide. Le lett meszelve a fal is. …Ezt is itthagyhatjuk. :-)” Az ajtóhoz megy. Pár lépcső szegélyezi csak “Vár bent valami, amit szeretnék tőled. Ki kell próbálni egy új ágyat a tárgyalóban. -Súgja fülébe.
“Kapura rúgás vagy becsúszó szerelés jön?”
“Becsúszol hozzám, aztán felvihetsz az emeletre. Én is tudok ilyen szövegeket. :-)”
“Szép darab.”
” 🙂 Most fekszem rajta először. Uhh, de selymes tényleg. Meg… ez is… Olyan jól melegít a nap.” Szép kis pisze az orrod.” “:-) Ez is szép?” “Ez másik. Ez aztán címer.” “:-) A Jenny laké lesz.” “Ohh így már jó.” “A többi gomb marad., habár nem biztos, hogy ma jön az atya.” Elnyújtózik Tilda. Naaa, haladsz te ebben a barlangban. Elérte a Mount Everestet. “Magamra kapok valami aprót. Kicsi kihallgatás a padláson?”
“Ott mit csinálunk? :-)”
Tubust nyújt neki Tilda. “Nem biztos, hogy jól áll rajtam minden. És kirúzsozol? Megcsodálhatsz a virító napfényben. Van a környéken nálam jobb vagy fontosabb számodra?”
T.-F. E.: “Szép színe van és mehetünk oda fel.”
Tilda :”Öltöztesd fel a napot, mert utána nyitja rád kapuit a holdudvar.” T.-F. E.”Hm?”
“De szép! Köszönöm, nem erre gondoltam, de ouhh… Ide húzd fel. Ez az ujjam még szabad.” “Ez nem jegy gyűrű, Tilda. Csak hoztam. Hátha örülsz neki.”
Tilda.: “És most ezt is felmelegíti a nap! :-)”
T-F. E.: “Jajj, majd’ elfelejtettem. Milyen vastag legyen?”
T.: “Rád bízom, Elemér. Melegíti testemet a nap, úgyhogy siess ;-)”
T.-F. E.: “Nem láttam még ezt a szép fehér tavaszi vékony dzsekit rajtad. Így…”
T.: “Még sok mindent nem láttál rajtam. Úgy… Megcsókolsz úgy, ahogyan a barátnőmet szeretted volna? Melegszik itt rajtam ez a címer. Mellesleg is jó lesz?…Hamar idetaláltál újra? :-)”

‘Nem lehetne legközelebb majd máshol?”
“Miért? Mi a gond ezzel a hellyel?”
“Mondjuk, hogy ötödjére kúrtál meg ebben a régi raktárban.”
“Még átgondolom. Jó. Nevedet megtudhatom?”
“Ezt még senki sem kérdezte meg, akivel itt volt dolgom. Pollakity Nóra vagyok és köszönöm. … Mmm. Nincsen kedved járni velem?”
“Legközelebb ugyanitt?”
Könny csordul Nóra szemeiből, csalódott. “Dugjál mást! :-(”
“Várj! várj. Hol laksz? Van telefonszámod? Nem gondoltam, hogy esetleg… De…kilátózás vagy mozi?”
Szipog még a lány, de halvány mosoly rajta és partnere szemébe néz. “Várj meg itt a sarkon, adom a választ. Ha megmondod nekem is hamarosan a nevedet, oda megyek veled, ahova szeretnél. Mások is dugnak engem, de neked nem a kurvád akarok lenni. Szeretlek!” Újabb könny csordul le arcán. Szikráznak szemei a reménytől. “Megvárlak a sarkon és ne sírj.” Letörli a könnyet orcájáról.

Szőlőház Szerelem?

“De sok hó esett. Még jó, hogy elállt.””Talán most már végleg.”

“Naaa,N. Ne kímélj. Így! Ez… az. Dolgozz csak rajtam. Na mi van a kicsi Zsófikával?”

“Sikerült vele átbeszélnem a dolgokat.”

“Rosszul hazudsz, Tomasz. Igen vagy nem? Megvígasztaltad, ahogyan kellett?”

“Megkapta a Szent Léleket az úr áldott fészkében és lehet, szeretem. Elveszem majd valamikor feleségül… Ha az ég is úgy adja.”

“Na látod…! Ha úgy érzed, hogy szereted. Mondjuk inkább hozzád való való karakterre szerintem, mint Én. És még csúnyának se mondanám. Várj kicsit… mmm. Kimelegedtem csak. Így már jobb. Hadd legyen már szabadon a vállam. Szép tavaszi kabát, ugye? Nem piszka. Várj, így? Na, nekem is kényelmesebb, ha csak az egyik pánt van fent. Kosár az marad. Meózd le Emőkét. Az gyűrődni fog. Implantátumos. Majd formálja a kosár. Kiveszem valamikor, de még nem. Aztaqrva, még jobb vagy az ágyban, mint a szomszédom! Csillapítsd a szomjamat. Na! Ja a kis dzseki? nézd meg. Szép és kellemes anyagú.”

“Neked mindig ekkora volt?”

“Ez push up-os, de igen. Ilyenek voltak. Még a nap is idesüt az ikreimre, mire megcsináltál. Heti három alkalom?”

“Szerintem jó, Emőke. És veled mi lesz? 🙁 Testvéred halott. A családod… :-(“

“Nekem egyenlőre ez így a jó. Ha leápolsz. Ja puszi? Kis telhetetlen. Várj. Hadd könyököljek már el itt kényelmesen. Hátra szeretnék dőlni. Igen. Így, kevés nyelvvel. Jó!”

“Ja kéred, Emőke?”

“Légyszíves. Igen. Szépen vissza ide a vállamra. A kedvedért lecsúsztattam.”

“Nagyon jó, Maci Kéz. Itt veled a szép napsütésben.”

“Nem vagyok én Vadállat, Csenge. Várj, lecsúszott.”

“Maradhat. Szép kék. Hadd látszódjon az a pánt 🙂 Ne sokáig, nehogy nyoma maradjon”

“Nem vörösödik, ne félj.”

“:-)”

“Jó így?”

“Ne gyorsíts. Tökéletes. Kiváló volt. Meddig maradsz még velünk?”

“Nem tudom. Jó itt egyenlőre.”

“Alszunk egyet?”

“Miért is ne?”

Lilla és Tilda a templomnál. Finomságot ütöttek össze. Dekorálják a szobákat és helységeket. Zarándokútról érkezik Brigovity Belleko atyájuk. Havat hány még. Igaz, hogy nem esik már, de talán be kellene jutni valahogyan oda. Megérkezik a piros és kék motoros szán is.

[Igen, azt elfelejtettem leírni; ezen pásztor órákhoz a kedves résztvevők nem gyalog közelítették meg az egyes kajütöket. Maci Kéz valami családi ház félét keres bérlésre. Nézegeti is a hirdetéseket meg jár utána személyesen Hóbuckatányér városban. polgári vezetékneve jópár embernél okoz derűs perceket. inkább nevessenek, mint sírjanak. Nincs igaza? A Gataukonk tényleg fontolgatja, hogy beköti Zsófia fejét később. Sokat jelentett neki múltkor az a délelőtt. Ő viszont lakást szeretne hosszú távra.

Nézzük, hogyan alakul a hágótól egy másik esemény kimenetele a bucka belvárosban. Kérem szépen, ebből a szerelemből semmi sem lesz. Pedig ad neki Nóra, nem is egy esélyt. A sokadiknál sokall be. Az általa hőn szeretett férfi felszívódik.. De nézzünk vissza ténylegesen a ti szemetekkel e szereplőre narrátor módból.]

Pultost, titkárt vagy hasonlót keresnek egy pincészetbe. Nem tudja még megjegyezni Nóra a nevét. Ráér vele. Felveszik ide. Alig 18 éves a nőci. Felejteni jött ide. A munkakör ebben segíteni is fog személyének, mert felveszik. Idegennyelv tudás előny, de nem feltétel. Meg is ismerkedik itt a fokoló személyében egy nála jóval idősebb úrral, akivel időnként érdekes testhelyzeteket gyakorolva múlatják az időt a dombtetőn.

[De hagyjunk valamit a következő fejezetre is. Nóra jól érzi magát s az a lényeg. Akkor is, ha nem ezt a foglalatosságot szeretné gyakorolni tartósan. Igen. Az előző fejezetben megismert úr nem volt alkalmas a szerelemre. Vele nem. Hogy találkoznak-e még vele Nóra életében? Tartsanak velem és megtudják.]

harmadik fejezet

Az Ébredő Város – második rész.

HravatoVilla város táblája köszönti  az ide látogatókat. Serken benne az élet a borzalmak után. Szárnyát bontogatja a kereskedelem, vendéglátás, falusi turizmus. Van egy újonnan nyílott virág üzlet és valahol a főútról leágazó valamely utcában. Rajta felirat ‘Káreset esetén értesítendő Pollakity Klára’. Túrják még a hóekék az utakat. Pár napja még éjjel is kellett dolgozzanak. A fő útfelület viszont közlekedésre már alkalmas.
Gatatuko Tomaszunk szüntelenül keresgél itt valami hajlékfélét. Akkor is, ha hosszútávon nem a hóembert szeretné hálótársnak és nem e településen. Ki tervezik költözni viszont az atyai lakrészről, hogy másnak is jusson hely.
Az elhagyatott raktárat eldózerolják. Valaha vágóhíd volt, de többek között Elleberta Eckhilloto királynő lakhelye is fiatalkorában. Szálláshely kerül megépítésre. Ez a tábla fogadja ott a járókelőket. Hobolyka Nándor heteken belül szert tesz egy művelhető házra. Becsatlakozik a vadászokhoz.

HravatoVilla élére vezetőt keresnek. Ki is van írva egy pályázat erre a városvezetői munkakörre. A lemészárolt nyáj őrzője töltötte be eddig ezt a tisztet. Helyettesként Nándor vállalja a megbízatást.

Nóra az egyik újságban miközben felszolgál, jelentkezik is oda hétvégére részmunkaidőre. Csak a levelek iktatását kell ellássa és azt jelentenie az aktuális helyettesnek.

A Jégbor pincészetbe fiatalember érkezik egyik hétköznap. Az egyik hóekés járgányt vezeti, jövőjét még nem tudja. Kamionos vagy fuvarozói munka után vágyik. Itt viszont megpillantja Nórát. Nem megy oda hozzá. Késszúróan nagy lelkiismeret-furdalás gyötri, hogy annak idején cserben hagyta. Nem így cselekedett volna pedig. Akkor viszont mást érzett fontosnak. Más lányokat és más foglalatosságokat részesített előnyben. Nem tudja levenni róla a szemét, de bámulni sem akarja. Csak nézi, ahogyan hordja és hordja ki tálcán vendégeknek az italokat.
“Ööö bocsánat, kisasszony.”
“? Igen.”
“Az üzletvezetőt keresem.”
“Türelmét kérem. Áhh látom már. Sarokban ül. Ott. Látja?”
“Köszönöm szépen.”

Egy harminc év körüli hölgy az. Előadja mondandóját. és kálváriáját neki Béres Balogh Kálmán. Egy levél amit letesz az asztalra és a telefonszámát.
“Ja hogy ez régebbre nyúlik vissza. Most rögtön odamegyek a Nórához. Semmi komolyban nem vagyok benne.”
Kálmán vár. Az üzletvezető leülteti egy pillanatra Nórát. Kétkedő és szomorú tekintet a szemében. Nagyon fáj neki. Az egész beszélgetés nem tart tovább 3 percnél. Odapillant azért Nóra Kálmánra. A múlt eseményeinek minden keserű másodperce pereg le előtte, de azért a szemébe néz. Feláll tálcájával és folytatja a munkát. Az üzletvezető Teracsiné Makaky Ella jön a hírekkel vissza az asztalhoz.
“Nem tud mit kezdeni veled. Van most valami kapcsolatféléje, de nem nevezné kimondottan annak. Szereted Őt? Mert gondolom nem a semmiért vagy itt ilyen felkészülten.”
“Volt pár afférom meg párkapcsolatfélém és egyik sem volt az igazi. Aztán megláttam ide betérve, hogy Nóra itt dolgozik. Csúnyán elbántam vele a múltban. Nem ezt érdemelte tőlem.”
“Ő is ugyanezt adta elő. Hogy nem viszonoztad az érzelmeit. És hogy se szó – se beszéd leléptél. Faképnél hagytad.Na figyelj, beszélek vele munkaidő után. Hagyd itt az elérhetőségedet.  Tőlem egy esélyt kap kettőtök. Pont egy kiegyensúlyozott párkapcsolatféle férne rá a Nórára. Egy családapa kefélgeti őt és az számára minden csak nem boldogság. Simán elfelejtett már téged, az általam elmondottak alapján viszont felidéződött benne a múlt. Még könnycseppet is hullajtott érted. Szeretett téged. A legjobb munkaerőm egyébként. Utolsónak vettem fel a személyzetbe. ha főszezon végéig nem csörgök, elvesztetted őt.” Kezet ráznak és Kálmán elhagyja a Jégbor pincészetet.
Nóra ül le Ellához. “Nincs több vendég. Mindenkit kiszolgáltam”
“Kis jatt tőlem. Tedd el és ne kérdezz! 🙂 Akár előbb haza is mehetsz. Sokat túlóráztál mostanában. vagy fizetés emelés?”
Pár másodpercig tűnődik. Őt más foglalkoztatja.
“Mi tartott ilyen sokáig? Majdnem egy órát értekezett veled ez a férfi. Csak úgy betoppan az életembe ennyi idő után. De bátor, azt nem mondom.”
“:-) No igen.”
“Szerinted adjak még neki esélyt?”
“Ezt én nem mondhatom meg. Csak a közvetítő szerepét vállalom. Meg ez is ‘beszélhet’ még neked.”
“Levéllel is készült?”
“Tessék. Olvasd el. A vendégem vagy egy kávéra.”
Egy pénzérmét dob elé. Pillanatra a szemébe nézve laptopjáról.
Hosszú percek jönnek. Kálmán sorait olvassa.
“Na?” szemüvege felől néz Ella főnök asszony. Eléteszi a pultoslány a borítékot. Is. Szó nélkül a pihenő felé veszi az irányt. Azért megáll egy pillanatra. “Ha jelzek, hívjad. Még gondolkodom, Ella.”
“Ohh, én annak csak örülök. Gyere kicsit közelebb.”
“Igen…”
“Nem hozzád való az a másik férfi. Családja van kettő gyerekkel.”
“:-) Öhh én csak egyről tudok.” Nagy meglepődés arcán.
“Én sem régóta tudok a másodikról. Na menj pihenni egyet.”

negyedik fejezet

Az Ébredő Város – Harmadik rész

Telnek a napok és hetek. Telefon nem jön, Kálmán foglal ismét helyet a Jégbor pincészet egyik asztalánál és kettő nagy baráti társaság érkezik még. Négy fiú és négy lány felszolgáló áll a vendégek rendelkezésére.
Nóra jelez “Kálmánt kiszolgálhatom? Én szeretném, Ella.”
“Igen, Én is láttam, hogy itt van. Persze, menj csak! 😉 A többiek tudják a dolgukat. Menjetek, lányok és fiúk.” Összenéznek a pincérek. Van valami, amiről nem tudnak?

“Szervusz! Ezt ne fizesd ki. Ajándék forró csokoládé. Nemrégen kaptam béren felülit. Abból állom neked. Azon kívül is van még.”
“Nem szeretnélek zavarni, Nóra. Nem azért vagyok itt. Direkt ide ültem hátra, hogy nyugodtan tudj dolgozni.”
“Ha zavarnál, nem jelentkeztem volna önként, hogy én szeretnélek kiszolgálni.” Kálmán kezét kéri. “Ne szakítsd fel bennem a régmúlt idők sebét. Örülök, hogy itt vagy. Még nem döntöttem.” Kérdőn Ellára pillant, aki irányítással segíti a másik hét pincért. Mosolyogva bólint Nórára.
“Mi van veled azóta, Nóra?” Visszanéz a lány és megkísérel válaszolni.
Még nem kezd vele kapcsolatba, de barátkozzanak.
Mellé ül és a vállára kéri Kálmán kezét. “Ugye most nem hagysz ott, bármi is lesz velünk?”
Az ifjú vállára borítja buksiját, kezeit pedig maga ölébe. “Adj egy puszit. Ne, csak kicsit. Megbocsájtok neked, Kálmán. Utoljára. Amikor csak tudsz, gyere be hozzám. Most mennem kell vissza.”
Tálca nélkül, de feláll a lány és leguggol. Egyik kezével magához inti a régi barátot és nyomatékosításként keresztbe fonja karjait.. Három csókra szánta rá magát. Nóra.. Egy negyedikkel is megtoldja váratlanul.
Taps és ováció fogadja a hét pincértől ezt. Ella mosolyog.
Kálmán ezt még pluszban hosszú, de nem mély csókkal viszonozza. Megérinti Nóra állát “Tudod egy tibeti mondás úgy tartja: 9 kudarc, kilenc próbálkozást jelent. Kaptam most még négy alkalomnyi esélyt?”
Megsimítják egymás arcát és Nóra felel “Igen.”

Ötödik rész: A Gyík Kéz titka

Lefoglalja egy társaság a Jégbor pincészetet. Nóra végzi ehhez a csillogó-villogó takarítást.. Két órával korábban bezárnak. Csak az asztalokat törölgeti már. Szép a padló, bársonyos székek várják a vendégeket. Ella telefonál. A lány kérdőn néz rá. “Semmi?””Már a 3. perce csörgetem.” Leül a pincérlány és vár.

“Nem veszi fel. Egy percet vártam még. Na szia! Pont most akartam letenni. Teracsiné Makaky Ella üzletvezető vagyok a Jégbor pincészetből, Kálmán. Ja fürödtél? Értem. Az a kérdésem, ma zártkörű rendezvény van nálunk és előbb bezártunk. Nóra veled szeretne lenni. Tudsz rá időt szánni? Ohh csodálatos. Várunk. Nyugodtan száradj csak meg. Addig nem kezdődik el a privát program. Sziaaa.”

“Na?” Összeteszi a kezét Nóra a reménytől.

Ella leteszi a kagylót. “Idejön. Itt lesz hamarosan. Készülődj. Én fogok zárni. Romantikázzatok.

“Szabadnapot kérhetek majd mostanában, ha a főszezon lement, Ella?” “Persze! :-)”

“Köszönöm szépen, Tomasz! Majd várlak újra.” búcsúzik Zsófi és megsimítja a férfi arcát mielőtt magára csukná az ajtót.

Nándorhoz tart Csenge és látja, kitől jön ki Tomasz. Felemeli a szemöldökét és Nándorhoz megy be.

“Tessék!” Tomasz kopog.

“Áhh, Gyík Kezű barátom.” Csenge fekszik mellette.

“Beszélhetek veled, Nándi? Az érdekelne, honnan tudtad, miként működik a kezemen lévő akármi.”

“Ooooké.”

“Mit olvasol és mióta vagy szemüveges?” teszi fel a kérdést Tomasz.

“Csak olvasáshoz, közelre kell. És ez az a könyv, amit a királynőtől kaptam.”

“Egy teát vagy kávét, Tomasz?” érdeklődik Csenge.

“Teát köszönöm, elfogadok.” Tomasz azt nézi, milyen szépen ki lett egészítve tartozékokkal ez a szoba. A festés is. Csenge csókot vált ezalatt Hobolykával. Nem sokáig. Valamennyit ad neki. Nem járnak, de valami van köztük. Maci Kéz simítja a testét és utolsó csóknál megsimítja a fejét. Felkel az ágyról Csenge és Tomaszhoz megy kiszolgálni őt.

“Teázz velünk. A napokban tettem rá szert. Nekünk nagyon ízlik Nándival. Van még sós és édes rágcsálnivaló is. Itt van ez a szék is. Foglalj helyet. Én is kíváncsi vagyok, mit ad elő Nándor :-).”

“Na kérlek szépen, Gyík Kezű. Tomasz barátom.” Leteszi a könyvet és a szemüvegét. Csenge belekarol, de azt már megszokta. “Nagyon bátor és ügyes voltál a végső harcnál. Zsófi büszke lehet rád.”

“Valami van köztük, Maci Kéz. Tőle jött ki” egészíti ki mondandójával Nándor utalását a másik lányra Csenge.

“Azt én is láttam, Csenge. A harc alatt átkarolta már.”

“Még nem tudjuk. Egyenlőre jól érzem magam vele. Gondolkodom, hogy elveszem feleségül. Majd. “

“Ohh! Na!”

“De ezt ne mondjátok neki. Az elején vagyunk. “

“Dehogy mondjuk neki. Mi csak annyit látunk Csengével, hogy az utóbbi napokban nagyon boldog Zsófia. Most már tudjuk, hogy miért.”

“És ti?” kérdezi Tomasz.

“Huhh, még nem tudjuk.” Hobolyka Csengére néz, aki mosolyog rá. Végül visszakerül a szemkontaktus Tomaszra.”Na akkor folytatnám. Az a térkép amit kaptál Elleberta-tól; én is végigjártam és egyik alkalommal az egyik helyen belebotlottam egy érdekes figurába. Ápolt volt a kajibája, de érdekes. Emlékszel arra a hosszú és kanyargós ösvényre, amin jöttél? Ott nem tudni, mi van. Arra még ő sem tudta a választ. Valamiért hol süt a nap, hol leszáll az éj. És az alatt találtad meg azt a tömegsírt. Én nem néztem meg, de eljutott hozzám a híre. Sajnos. És mivel áttetsző a határvonal, persze hogy nem láthattad ami alatta van. Na ez az úr mondta nekem, hogy erre a szörnyetegre csak egyféle semlegesítő módszer létezik és szóba hozta a Gyík formát, amit eddig nem sok emberen látott. Eldarálta nekem, hogyan működik és le is írta. Aztán volt még olyan vicces is, hogy előttem ott helyben elégette. Azzal az indokkal, inkább jegyezzem meg amit mond. Többször is elismétli. Ne kerüljön rossz kezekbe ez a tudás. Csenge is velem volt akkor. A kunyhó előtt várt. Amikor ezt a fazon elrizsázta nekem és Csenge a szánon ülve látta, hogy végre kijövök ettől a mukitól; azon zakatolt az agyam. hogyan fogom én ezt megjegyezni? És szeretnék valamit kérdezni tőled.”

“Igen.”

“Vissza jössz velem majd a napokban ahhoz a mukihoz? Láttam nála valamit, csak egyedül voltam és inkább nem cselekedtem meggondolatlanságot. Te tapasztaltabb vagy.”

“Jaja. Persze. Zsófit is hozhatom? Jöhet?”

“Ohh, hát hogyne. Természetesen! Szerintem már szereted őt, mert ezt megkérdezted.”
Tomasz mosolyog s kicsit maga elé néz. “Igen, lehet…”

“A térképek itt vannak az ágy alatt. Össze is készíthetem nektek, fiúk.” – Csenge.

“Tökéletes” és Gyík Kezű feláll.

“Na akkor a napokban majd össze beszélünk. Köszi, hogy bejöttél hozzánk.”

Tomasz készül lelkileg erre. Meglepi, amit most hallott Nándortól. Csenge csukja az ajtót. “Köszi, hogy itt voltál velünk.” kacsint és mosolyog.

Hatodik (Éjjel és Nappal?)

Emőke intézkedik a négy elhalálozott sorsáról és mielőbb “kitakarítják” a katlan, tömegsír tartalmát. Ismerkedik új barátjával, az elegáns Colt-al.Pár nap és visszanyeri hangulatát a Jégpor síkság. HravatoVilla élete hasonlóan pozitív irányt mutat. Hobolyka Nándor helyettes vezető ránéz házára. Be kell még rendezni és utána az általa elvállalt hivatásnak is eleget tesz. Megtekinti belvárosi irodájában, ugyan milyen információk találhatóak arról a keskeny útról, amelyiken Gatatuko Tomasz érkezett. Túrják-túrják még a hóekék a havat. Titkárnő ad át Nándornak aktákat, mert saját fiókjában semmi használhatót nem vél azonosítani a Jegesmedve garázdálkodásról. /Azokkal kitörlheti a hátsó felét. Megnézi hát a hölgy által átadott aktákat. Saját fiókját meg majd megtömi irodaszerekkel, ollóval, vonalzókkal. Írószerrel is akár. Éppen a papír sem hátrány. / Azokban is csak annyi szerepel, valami különös…altulajdonosa van annak a területnek vagy valami ilyesmi. Illetve említésre kerül Emőke ikertestvére. Megemeli ennél a résznél Nándor úr a szemöldökét. Az érdekes lesz, akkor pár hete gazdátlan a tulajdonképpeni “telek”?

“Hobolyka Nándor megbízott vezető.” megy oda a titkárnőhöz Maci Kéz.

“Pollakity Nóra és örülök.” nyújtja a kezét.

“Ja akkor téged vettelek fel. De csinos vagy!”

“Köszönöm, Nándi bácsi. 🙂 Találtam valamit. Nézze csak. Belelapoztam. Három-öt aktányi anyag.”

“Köszönöm szépen, Nóra.”

Bezárnak. Nórit várja Kálmán. Mennek sétálni egyet a szép napsütésben. A helyükben viszont én nem mennék a különös útszakasz felé. “Béres-Balogh Kálmán.” “Hobolyka Nándor megbízott vezető.” Megfogja a lány kezét Kálmán és Nóri nem húzza el sajátját. Inkább örül. Maci Kéz érdeklődik, merre lesz a séta. Óva inti őket, vigyázzanak. Pont azt a különös szakaszt szeretné felderíteni.

Vigyáz Nórára Kálmán. Ezt feleli.

” A barátod? Együtt vagytok?” Kálmán szólna, de Nóra szorít a kezén és Nándor szemébe néz mosolyogva “Igen.”

Maci Kéz távolodik, de utána kiált még Nóra “Akkor egy hét múlva szombaton, Nándi bácsi?” “Igen és vigyázzatok magatokra. Köszöntem a munkádat, Nóri.” Mosolyogva megfordul Maci Kéz. Elnyeli őt a távol a nap kora délutáni árnyékában.

Kálmán és Nóri elérkeznek a hülye helyre. Két-három órát töltenek ott. Elriasztja őket az érthetően hevesen váltakozó napszak. Virágot kap Nóri és arcát megsimítva még Kálmántól egy ‘Szeretlek’ vallomást. Ő is készült. “Nekem ez van számodra.” Felhúzza Kálmán ujjára “Én is Szeretlek! De menjünk innen most már. Szép, szép hely lesz ez valamikor, csak bizarr. Hol elájulok a látványtól, hol az orromig sem látok el.”

Kálmán magához húzza Jó hosszan “Öööö nem nyelvleckére gondoltam, de köszönöm! :-)”

“Gyere, menjünk!”

Nóri elmosolyodik és kézen fogva hazaindulnak. Ki is jutnak biztonságban innen. Egy kilátóban folytatják a “leskelődést”. Jó is nézni azt a bíbor “hajnalt”.

Benéznek még egy moziba híradóra és azzal vége is a napnak. “Én tényleg szeretlek. Hülye voltam pár hónapja. Nézd csak. Ezt nem akartam előbb odaadni. ” “Haaaahhh… Istenem, de szép…!” Nyújtja egyik szabad ujját. Felhúzza rá Kálmán “Nagyon szeretlek téged. Leszel a barátnőm, Pollakity Nóra?” “Igen. De feljössz hozzám?” és szemébe nézve udvarlójelöltje tekintetét keresi. Meg is kapja. “Vezess hát, Pollakity Nóra.” “Ez a gyűrű csak akkor ér valamit mélységes szép fényével, ha megteszel nekem most valamit.”

“?”

Levesz magáról pár ruha darabot. “Ez vagyok Én. Érj hozzám, kérlek. De úgy ahogyan azt a raktárban tetted pár hónapja. Szépen.”

A nap megteszi utolsó sétáját az égen és a fiatalok egymás mellett térnek magukhoz az ágyon. Csók végeztével intézi Nóra Kálmánhoz a szavait “Örülök, hogy a BARÁTOM vagy. Fogd!” Kezét adja neki “és vigyél amerre szeretnél. A Tiéd vagyok.”

A kapunál még elbúcsúznak és jövő hét kezdődik majd el. Pár pillanat és vasárnap köszönt HravatoVillára. Néhány fiatal, de zömben idős házaspár. a tanúja mámoruknak. “Jajj de öröm ilyen boldog fiatalokat látni. Kezd visszatérni városunkba a régi hangulat.”Csapja össze kezét egy hölgy.”

“Pár hónapja ez a fiú hagyta cserben a lányt egy régi raktárban, drágám. Úgy látom, megjött az esze.” teszi hozzá a férj.

Jövő hét eleje “Kip-kop. Zavarom, fiatalember?”

Ajtó nyílik. Zsófi az ágyon fekve könyököl és integet Nándornak. “Szervusz, Nándor. Mondd. Idő van? Menjünk terepre? oda?”

“Szervusz, Tomasz. Igen. Reggelizzetek stb. És akkor gyertek. Te meg a szépasszony is. Kora délutánra kiérünk. Nincs kedvem ott lébecolni kora alkonyatkor sem.

“Jajj, buli??? Én, én is mehetek? Juhúúú!”

“Nem tőlem kell elkéredzkedned. Tomasz mondja ki az áment, de igen. Felderítésre megyünk.”

Zsófi ahogyan van, félig kigombolkozva felkel az ágyról és az ajtóba megy meghallgatni Nándort. Hogy miről van szó. Tomaszra néz először, aztán vissza Nándorra. Megigazítja szabadon lévő egyik vállán a melltartópántját és felel. “Szerintem jöhet.”

“Várj meg, Maci Kéz.” Bemegy Tomasz Zsófival. az ágyon kicsi csókcsata és utána pár percre kimegy Nándorral egyeztetni.

“Figyelj, Én Csengét is hívni fogom. “

“Én a szánokra ránézek, Nándi. ”

“Ohh, szuper. Meghágtad már?”

“Egyre sűrűbben igényli és Igen. Nemrégen volt a második, amikor bekopogtál. :-)”

“Oh, de jó egyeseknek. Nálunk ritkább. “

Néhány órával később…

“Készen vagy, Zsófi?” Érdeklődik Csenge.

“Igen. Lent találkozunk a szánok előtt, Csenge.” Átölelik egymást.

Éppenhogy de áthallatszik Hobolykáékhoz, ahogyan Tomasz becserkészte Zsófinál a Mennyország kapuját. Kérdőn néz Nándorra Csenge “És ééén?” “Uhh bocsánat. Na gyere. Máris, asszonyom.”

Nem sokkal később.

“Hogy a Kék Vezér mindig gyorsabb.” Csenge, Zsófi és Tomasz is elneveti magát.

“Na fiúk és lányok. Tomasz, menj elöl. Ha elakadnál, megállunk és segítek. De szerintem odatalálsz.”

“Hadd nézzem, Nándi a térképet.”

“Nézd csak. Itt van. Én innen közelítettem meg.” Kezet fognak.

“Indulás, barátom.”

Napsütés kíséri útjukat. A lányok el is merengenek a tájban. Megérkeznek. A közelben áll meg  akirálynő és férje. “Most akartunk ránézni erre a kunyhóra, de akkor megyünk a falvakba ellenőrizni a hangulatot.” “Köszönjük, sziasztok!” Szólal meg Egon is.

‘Na, lányok, Mi most Tomasszal bemegyünk. Ti maradjatok kint. Ha bárki közeledne, gyertek be mindketten és jelentsétek. Ez a Jégpor síkság széle. Dombok a távolban. Civilizáció pár kilométerrel arrébb. Itt csak egy, ez az egy valaki tanyázik és ezt a kunyhót csak szárazföldön lehet megközelíteni.  A kajiba se nagy. Jártam már bent. Meg fogtok találni minket.Semmi baj sem lesz.”

Lenyomja Tomasz a kilincset. Nyitva van. Tökéletes. Ez a normális erre, A Gayyo hágó szomszédságában.  Hahóznak, de válasz nem érkezik. Nándor a konyhát és a nappalit nézi balra. Tomasz a hálószoba irányába megy, mert mozdulatlan lábakra lesz figyelmes az ágyon. A küszöb előtt fegyveréhez nyúl és kibiztosítja. Hát a látvány nem ronda, de szomorú.

“Nándor!”

“Igen. Megyek. Úristen.”

“Ez volt az a férfi?”

“Sajnos igen.”

Hanyatt fekvú férfit látnak átvágott torokkal. Nándor szerint megölték. Tomasz cáfolja. A jeleket nézve., önkezével ment a halálba. A szobában búcsúlevelet és borítékot találnak. Maci Kéz olvassa el a levél tartalmát, a borítékhoz még nem nyúlnak.

“Mond neked az valamit, ami benne áll? Én nem akartam elolvasni.”

“Sajnos igen, Tomasz barátom. Nem bírt már élni azzal a tudattal, amit tett. Jól vetted észre a nyomokból. Én nem tudtam volna megállapítani. Öngyilkos lett. Ebben minden lényeges benne van, amit csak lehet írni ezzel kapcsolatban ilyen helyzetre.”

A lányok jönnek be, hogy közeledik valaki. A szerencsétlen véget ért férfit megnézik, de Nándor és Tomasz kérésének eleget téve, nem nyúlnak semmihez. Maci Kéz és Gyík Kezű kimennek fogadóbizottságként a jövevény elé.

Az ifjú hölgyek topogást hallanak a fejük felett. A konyhába kimenve létra vezet fel a nem magas padlásra. Az úr lent csak pár órája halott. Meleg van. Jó hőfok uralkodik még aránylag odafent. Úgy döntenek, leveszik a bundát és a pulóvert is. Felérnek és az aránylag jó fényviszonyok közepette egy asztal alatt kettő kisfiú kuporog. Halkan nyöszörögnek. Kicsit sírnak. Egymásra néz Zsófi és Csenge.

Most mit csináljanak? Kinek a gyerekei lehetnek?

Kinyújtják kezeiket. Mind a kettejüknek szép válla van. És szólítgatják a gyerekeket. Azok kinyújtják lassan karjaikat és kis lépésekkel feléjük indulnak.

“Gyertek.”

“Gyertek ide! :-)”

A lányokat megsimítják, aztán átkarolva őket a nyakukba omlanak. Zsófi és Csenge egymásra néz a gyerekeket simogatva. Mindkettejük pillantása kérdő. A gyerekek kérdése nagyjából “Anya hol van…? 🙁 Apa is elhagyott minket. Pedig azt mondta, sosem megy el.”

Hét

/Apa visszatér; Egy sötét igazság háttere/

Az uraknak megmutatják a lányok, mit találtak a padláson. “Menjetek be a gyerekekkel. Mi Tomasszal fogadjuk ezt a férfit.” Meg is áll előttük. Talpig fehér palást és csuklya az öltözéke. Hátra hajtja azt és kezét nyújtja.
“Hobolyka Nándor” , “Én pedig Gatatuko Tomasz vagyok.” “Bodó Róbert és barátomat jöttem megszabadítani a tehertől. Pagad Krisztiánt.” “Bent megtalálja. Ha így hívják a férfit.” feleli Tomasz
“Úgy értik, hogy…?” Nándor bólogat. Tomasz félreáll és kérdést intéz maguk között Nándorhoz “Ez meg ki lehet?”
“Gyere be, Gyík Kezű Maci Kézzel. Erre én is kíváncsi vagyok. Hogy ez ugyan ki lehet.”

A fehér ruhás Bodó Róbert meglátja a számára ismeretlen Zsófit és Csengét, amint a gyerekek ölelését tűrik és mielőtt megnézné, mi lehet a hálószobában, egy mondatot intéz feléjük “Köszönöm nektek!”
Beljebb lépve látja meg, amire nem számít. Megérinti gyászában a testet. Elérzékenyül s lassan pár könnyet is hullajt. “Barátom…! 🙁 Nem tudtál megvárni engem.” Megsimítja a testet. A borítékot is látja. Nem sok. Pár perc csend. Hagyják őt gyászában érzelmileg. Aztán feláll és az urakhoz fordul.
“Maga kicsoda?” – kérdezi az egyik lány, mert közbe ők is bejönnek a gyerekekkel vállaikon.
“Máris mondom, hölgyeim.” – könnyeit törölgeti.
“Én Bodó Róbert vagyok. Az uraknak már bemutatkoztam. Az ágyon fekvő úrral pedig gyerekkorunk óta barátok voltunk. Pagad Krisztián az, aki öngyilkos lett, amint ebből a búcsúlevélből is kiderül. Köszönöm, Nándor úr. Hadd nézzem a borítékot is. Ezt én nem bontom fel. Tudom szerintem, hogy mi van benne. Olvassátok el vagy juttassátok el Elleberta  -nak illetve Egonnak. Krisztiánnak én segítettem, hogy próbálja meg gyermekei életét rendbe hozni. Van a közelben egy kanyargós út. Ott lelhető fel ama növény, ami zöld nyálkája bevadíthat egy jegesmedvét. Félidomíthatóvá válva így. Ugyanez a kotyvalék beléje fecskendezve viszont hatástalaníthatja, eliminálhatja is. Hozzám szintén eljutottak a hírek uraim Önökről. A hőstettükről. És egy magyarázattal még tartozom. Pagad Péter volt az, aki nem tudta a csalódását feldolgozni; hogy a királynő nem őt választotta. Ezért állt ÍGY bosszút. Akár még az uralkodó asszony népén is. Semmi sem érdekelte már a végén. A barátom meg itt… Ezzel a tudattal nem akart már együtt élni. Inkább a halált választotta. A nejével nem tudom, mi lett. Nagyon régen, több mint egy hónapja ha nem több, hogy nem láttam őt. Áldott jó asszony volt. De amint látta, mivé fajul a szép családi élete, elmenekült szerintem innen. A hölgytársaitoknál lévő gyermekek pedig a fiaim.. Őket el is viszem. Volt pár dolgom az utóbbi időben. Az otthonom nem volt alkalmas rá különböző okok végett, hogy tudtam volna velük foglalkozni. Átvenném őket. Csak Krisztiánra tudtam hagyni. Balázs és Bálint a nevük egyébként. Az egyik négy, a másik a hat éves.”
“És ki az anya vagy él még egyáltalán?” – kérdezi Zsófi.
A gyerekek Róberthez futnak és sírnak örömükben. “Apa!!!”
“Mond nektek valamit az a név, hogy Tubor Emőke?”
“Na neeee…!” Reagál Tomasz és rágyújt kiakadásában.
“Sokat udvaroltam neki fiatalkoromban. Nem mintha most annyira öreg lennék.” Feláll egy pillanatra és halkan, hogy a gyerekek ne hallják;  közli le a csapattal: ez a kettő gyermek házasságon kívül született.”
“Ohhh!” reagálják kb. egyszerre négyen.
“És ez mi?” mutatja a gyík formát kezén.
“Gyerekek! Bálint és Balázs fiam. Mindjárt megyünk haza. Kis beszélnivalóm van az urakkal. Van kedvetek addig a két nénivel játszani?”

“Gyertek, gyerekek. Átmegyünk a másik szobába.”
“Bálint vagyok. Téged hogy hívnak?” “Zsófi vagyok. Játszunk pacsit? Add a kezed.”
“Balázs vagyok. És te?” “Az én nevem Csenge. Gyere, Balázs. Feküdj ide mellém erre a szép ágyra. Becsukom a szemem. Tedd te is azt. Ha egyikünk meglátja a másik nyitott szemét, új kör.” “Tetszik, Csenge! Kezdjük.”

“Amikor megfertőztettem a Jegesmedvétt, rögtön kidolgoztam rá egy ellen tervet is, hogy valaki állítsa majd meg. Sajnos sejtettem, hogy ez lehet a a vége. Gyík formájú fegyvert hoztam létre ami savat vagy nyílvesszőt lövell ki, de mindenképpen az anyaggal rajta. Emőkét ezzel a feladattal láttam el, hogy minél több, azaz összesen négy embernél ha a tudtukon kívül is, de helyezze el azt a Gyík Kezet tulajdonképpen, mert máshova nem is igen lehet felrögzíteni.”
“És mi van azzal a keskeny, de hosszú útrésszel, amin Tomasz keresztülment idefelé jövet és totál véletlenséggel hol nappal van ott hol éjszaka?” – teszi fel a kérdést Nándor.
“Na erre nem lesz egyszerű a válasz, de rövid leszek, mert órákon belül szeretnék Balázzsal és Bálinttal haza menni. Emőke egy szánnal a Jégpor síkság végén vár. Huhh de jól játszanak velük az… asszonyaitok? Mert gondolom azok. Nagyon jó! Ide hallom a nevetgélésüket. Ohh, még puszit is kapnak a lányaitok.”
El lesznek kényeztetve! 🙂 Néz össze nevetve Tomasz és Nándor.
“Szóval amikor én ebbe belekezdtem, nem akartam hogy bajom legyen belőle és a zöld növény után (ami csak ott fellelhető) mindig az éj leple alatt kutakodtam. Csakhogy erre nem mindig éjjel akadt lehetőségem. Mondjuk pl. a munkám végett. Ismertem régről egy elég nagy tudású itteni sámánt az eszkimók között. Ő meg tudta ezeket a kézi fegyvereket úgy bütykölni valahogyan, hogy összhangba hozza a sarki fénnyel. Kis napszakbefolyásolás. Van azon a Gyíkon egy szem. Az állat szeme; magától értetődően. Na most arra, Tomasz úr Te valahányszor rácsapsz, az nemcsak támadó funkcióval van ellátva. Kezeli az állat szemeit, fél órára állíttattam be Emőkével, hogy ne villódzás legyen belőle. Tehát ez a valami rácsapásonként jelet küld, de csak arra a keskeny útvidékre. Becélozza az égen a sarki fény helyét. Megkeresi valahogyan és azt jellé átalakítva már készen is van az Éjszaka / Sötétség játéka. Amit most hallottatok tőlem, az csak ezen a vidéken működik és függ a távolságtól. Minél közelebb vagytok ide, annál gyorsabban éri el a jel és… Gondolom értitek. A memória jegyzi a lenyomódásokat. Fél óránként gyakrabban viszont semmilyen napszak nem változik ott hirtelen. Csak jegyzi egy memóriabank ott fent az égen, hogy még hányszor kell Nappalt avagy éjszakát generálnia. Tehát ha késésekkel is, de valahányszor napszakváltás van fél órára, amidőn a Szem megnyomásra kerül. Értelemszerűen a Gyík nyitott Szeme a Nappal. Lehunyt szeme az Éjszaka.”
“Hát ez csodálatos bazdmeg, Tomasz.”
“Úgy le vagyok hidalva, Nándor. Mindjárt elkezdem ezzel szívatni az összes idetévedni merő kis csibészt.”

Búcsú jön. A lányok négyszemközt kívánnak beszélni Bodó Róberttel. Most a férfiakra bízzák tényleg csak nagyon rövid időre a gyerekeket.
“Bízzatok bennünk, Nándor és Tomasz. Máris jövünk.”
Magukra maradnak. Levetkőznek, de nem fehérneműre. Szabadon hagyják vállaikat és kicsit a pocit is.
“Maga nagyon jó ember. Éppen ezért fogadja tőlünk, a jövő generációjától szívből jövő ajándékunkat cserébe az úgymond hányattatott életéért és hogy a gyerekkori barátját elvesztette. Mivel valószínű, már nem találkozunk. Maga jobb életet érdemelt volna, Bodó Róbert. Kezdjed a sort, Csenge”
Csenge odamegy a férfihoz.
Mit adnak neki vajon?
Zsófira néz Róbert, aki csak mosolyogva kacsint egyet.
“Egyenként harminc perces mély csók a jutalom, amiért megpróbálta gyerekkori barátját életben tartani, megmenteni. Annak viszont az egész házassága ráment erre. Egy életműdíj a totális kudarcért cserébe tulajdonképpen.” kezdeményezi a konklúziót Csenge.
“Nem lett volna szabad elfogadnom, de KÖSZÖNÖM! nektek.”
“Minket sértett volna meg, ha nem fogadja el.” kommentálja ezúttal Zsófi.
Ezt együtt mondják már neki, mintha összebeszéltek volna “És Szívesen!”

“Uraim és hölgyeim, köszönök mindent. Bármiben segíthetek, Emőkén át elértek a jövőben.”
Róbert lekezel Tomasszal és Nándorral.
A lányok szorosan átölelik. Mindketten arra kérik, vigyázzon magára.
Bodó Róbert megindul Emőkéhez, aki a Jégpor síkság végén vár rájuk.
Kézen fogva látja majd meg apjukkal Bálintot és Balázst.

Tomasz és Nándor érdeklődik, mi volt az az 1 órás átbeszélés a szupermennel?
Kérdezik, hogy nem bíznak bennük? Dehogynem bíznak bennük.
Zsófia és Csenge összenéz “Hármunk dolga! de elmondjuk majd.”
Tomasz a tulajdonképpeni vezér veszi át a szót. “Álljunk körbe mind a négyen és karolás!” Elmosolyodik. “Menjünk haza, gyerekek!”

A jövő emléke (NYOLC)

/Brigovity atya utolsó kenete és a lelkiismeretes KURVA/

Sárga motoros szán hasítja az éjszakát. Porzik mögötte a hó. A Pagad kunyhónál áll meg. Párat villan egy zseblámpa ott, aztán újra sötétségbe burkolózik a táj. A jármű viszont nem mozdul.

Kop-kop-kop. “Jó estét ilyen késői órákban, Maci Kéz”
“Szervusz, Tomasz. Tudom, hogy 22 óra van, de öltözzetek. A kunyhóhoz megyünk. Csenge felöltözött már. Ne feketébe, de rendesen öltözzetek fel. Normál alkalmi elég.”
“Csak dugtunk egyet. Szólok Zsófinak és máris indulhatunk.”
“Mindent időben ott helyben megtudtok.” Integet Maci Kéz és már indul is lefelé.

“Szervusztok. Elnézést, hogy éjszakai kiruccanást rendezek. Köszönöm Nándor a telexet. Órát óta itt vagyok már. Robi éppen a gyerekek álmát őrzi és nyugtatókkal próbál aludni. Amikor mondta, mi történt, elkértem a sárga motoros szánunkat és azonnal idejöttem.” Kezdi szószólóként a helyzet ecsetelését Emőke.
Maci Kéz “Felbontottam a borítékot, ezért telexeztem. Két részből áll. Az egyik fele neked szól, Emőke és valami fiatalkori eseményről ad hírt veled kapcsolatban. A másik része semmit sem mond nekem, de most átadom neked.”
“Na hadd nézzem.” “Igen…2 dolgot nem tudtok, de mindjárt megértetek néhány dolgot a múlt árnyaiból. Haladjunk sorjában.” Felhúzza az ágyon fekvő elhalálozottról a sapkát. “Ő ki?” Mindenki csóválja a fejét.
“Azt hittük, Robi azt mondta: a Pagad Krisztián.” kezdi elsőként megtörni a csendet Zsófi.
“Robi is azt hitte. Amikor elmondta nekem, ki lett öngyilkos, ide robogtam. Mondom, ilyen nincs. A legjobb barátja volt a Pagad Krisztián. Ő sem tudhat mindent, mert ez fiatalkori dolog. Segítek nektek, mert ezt rajtam kívül csak egy ember tudhatja. Mégegyszer megvilágítom nektek az arcát. Ő a Pagad Attila. Krisztián ikertestvére.” és kegyeletből visszahúzza rá a fekete sapkát. “Mielőtt aludni mennénk és nagyon köszönöm, hogy eljöttetek itt az éjjeli órák közepette is; annyit kell még tudnotok: Nézzetek fel a plafonra, amit Maci Kéz rögtön észrevett. Azt hitte, hogy szekta jel. Mi lehet ez a nagy ábra?”
Zsófinak tátva marad a szája. “Emőke! Ez szerintem a Gayyo-apátság címere. Ha jól fogalmazok.”
“Ez telitalálat, Zsófi. Add a kezed, BRAVO! Honnan tudod?”
“A bátyám náluk érsek egy ideje.”
“A boríték akkor miért Attila kezében maradt úgymond ránk? Miért nem Krisztián intézte ezt valahogyan feléd Emőke, ha mindkettejüket ismerted?” tesz fel ezzel a kérdéssel pontot az I-re Csenge.
“Szerintem Krisztián nem akarta és jogosan, hogy Robi megtudja az igazat. Azt pedig ez a boríték rejti a múltról. Ezt a kunyhót felváltva használhatták, mivel testvérek voltak. Paplakba költözött volna Attila, csak hát elutasították. Ezért lett ő öngyilkos. Én ezt is megértem. Krisztián meg harminc éve rám vágyik lelkileg. Soha nem feküdtem le vele. Ő nem volt rá képes lelkileg. A mai napig él számára az ajánlatom.Mielőtt viszont a jövőben férjhez mennék, teljesítem a kívánságát. Úgy érzem, hogy végre rászánta magát. Ez a két tény amiről biztos, hogy nem tudhattatok. A temetést a jövő héten intézik. Én szólok Robinak és Krisztián feleségének is a megváltozott sztátusz kvóról. ”
Hát egyik ámulatból esik a másikba a társaság vagy nem tudom hány órán át.
“Menjünk most haza. Majdnem három óra van. Én is alszom. Legalább Robi is tudni fog. Nyugtatókkal is alig alszik a most már tegnapi nap óta. Mindent hagyjatok így.”
Zsófi és Csenge; Tomasz és Nándi: átöleli Emőkét. “Nagyon kedvesek vagytok. Köszönöm szépen! :-)”

Szerda van és Gugity Bertalan apát érkezik Brigovity atyához. Tárgyalnak. Elvonul a szobájába, felölti dísz fityuláját és a vidéknézésből megérkező kvartett érdeklődik, hogy mi ez a különlegesség rajta. Pagad Attilához tart felvenni az utolsó kenetet. A négyes is odamegy. Ott szeretnének lenni.
A helyszínen Brigovity Belleko atya kívánja azonosítani az elhunytat. “Igen, Ő az.  Köszönöm szépen, vihetik.”
Az apát bemutatkozik a négyesnek és elmondja, az egyház elítéli az öngyilkosságot, Brigovity atya viszont nagyon régi ismerőse. Az atya hozzáteszi: másod-unokatestvérem volt az elhunyt lélek és ő utasította el.
“Tisztelt megjelentek: Kezdődik a szertartás. Csak a közvetlen hozzátartozók maradhatnak.” közli le az apát.
“A bátyám érsek a Gayyo apátságnál, apát uram. Ők pedig a barátaim.”
Az apát az atyára néz, aki bólint. “Igazat mond a hölgy, Bertalan főapát.”
“Az elhunyt a régi barátom ikertestvére.” teszi hozzá Emőke.
“A szertartás hosszú lesz, gyermekeim. Kb. két óra. Maradhatnak, de síri csendet kérünk. Az elhunyt lelki üdvéért szeretnénk beszélni. És akkor megtisztelnek engem s a Gayyo apátságot. Foglaljanak helyet.”
Mindenkinek, aki nem egyházi tag; csukva a szeme. Nem imára, de összekulcsolva a keze. Körbenéz az apát: az atyára…és bólint.
“Főapát uram. Elnézést, hogy megszólalok.” – vág közbe Zsófi.
“Nem kezdtem még el a szertartást. Kiküldöm azokat, akik megzavarják Isten házának szentségét. Mondjad csak, gyermekem. Miben állhat Urunk, Jézus Krisztus a segítségedre?” és mosolyog.
“Latin könyvet látok a főapát úrnál. Bátyámnál is ilyet láttam. Ezen a nyelven szól majd az elhunytért?”
“Igen. Azt is megmondom, hogy miért. Mivel csak közvetett értelemben pap az elhunyt testvérünk, lelkében volt csak velünk. Sajnos nem lehetett az, aki szeretett volna lenni.”
Zsófi elmosolyodik és visszakulcsolja kezét. Az apát alkalmi kendőt ölt magára és hosszúkás papi fejfedőt.

Kilenc : “Tizenkilenc kilométerre”

Alakul a Jenny lak. Katonák érkezése várható valamikor a Jégpor síkság és Gayyo hágó környékére. Benéz Tildájához Taszev-Fazekas Elemér. Már gondolkodóban van. Megkérné a kezét.

Maci Kéz és Gyík Kezű tart az immáron “kitisztított” tömegsírhoz a királyi pár kérésére. Útközben Tomasz kérdésére Nándor elmeséli, valamikor egy akkori munkája során indiánok között volt és azt a közösséget hívták így. Becenévnek pedig a Maci Kezet megtartotta.
Elleberta azt kérné Tomasztól, vezetné-e az itteni munkálatokat? Menekülési útvonallá alakítanák át vészhelyzet esetére. Felügyelné-e? Annyit fűz hozzá Egon; akár kibővítve, de sok ember befogadására is alkalmas lehetne.
“Nagyon el vagy gondolkodva, Tomasz. Nyomja valami a lelked?”
“Nem, asszonyom. Csak már hónapok óta játszom a gondolattal, hogy lépjek -e a tettek mezejére. Feleségül venném Zsókár Zsófiát.”
Elmosolyodik a királynő “Ő a legfiatalabb, de szerintem örülne neki.”
“Esetleg leszel a tanúm, Maci Kéz?”
“A legnagyobb örömmel, Tomasz barátom.”

A keskeny, szép de szürreális útszakaszt továbbra is látogatva sétál Nóri és Kálmán. Hát ilyet… Kálmán még nézi is az óráját. Harminc percenként és van, hogy a napszakok maradnak is? Érdekes.
Azon még Nóra is ámul: Miért állandó csak a harminc percnyi tartam?
Kis híradónézés, séta és elnéznek a hotel felé is. Majdnem készen van. Szépen rendbe hozták!

Tíz: Négy év múlva

Nyár vége. Sétál a szép napsütésben Temesy Tilda és T. – F. Elemér nézi az éppen hogy rügyező talajt.

“Hallgatag vagy. Eddig beszéltél hozzám. Valamin elgondolkodtál? 🙂 Elemér pajtásom.”

Amíg a lány nézi a melegítő sugarakat mosolyogva, előveszi zsebéből…

Elérkezett a pillanat. “Most hogy már tudom a nevedet…” A zsebébe nyúl valamiért.

“Mihez készülsz ennyire? Ne izgulj! 🙂 Elemér.”

“Egyenlőre enyém veled az utolsó séta?”

“Nem…! 🙂 de az első Igen.” és Elemér kezéért nyúl.

Nem sokkal később. Nagyon szép ilyenkor a préri.

“Naaa, mit szerettél volna mondani vagy kérdezni? Ne csigázz már…! 🙂 Engem nem csapsz be. Szeretnél valamit.” És megáll Tilda.

Elemér szembeáll vele és azért nyúl, amit az előbb szeretett volna.

“Temesy Tilda, hozzám jössz feleségül?”

“Nem. Már volt kérőm… kettő is. …De egyiknek sem mondtam ‘igen’t.” Nyújtja ujját és elmosolyodik “IGEN, Elemér.”

“Nagyon ízlett a múltkori tea.” és a lakra pillant Elemér, mert közben az üdítő séta végére érnek. Tildával megy fel a lépcsőn, aki nyitja a JENNY lakot. “Ugye azért még ebben a szezonban elveszel feleségül? :-)”

Nórát Ella előlépteti. Feljebb mehet a ranglétrán. Ő tölti be a személyzetis munkakört. Dönthet afelett, kit vegyenek fel a Jégbor pincészetbe felszolgálónak. Kálmánt megkeresi, a hóekés munkát nincs-e kedve felváltani valami kellemesebbre onnan a traktor mögül?

Az ő helyére egy lányt vettek fel. Az egyik fiú munkaerő pedig felmondott. Azzal indokolta meg: Másik munkahelyet talált. Hajlik rá és elkezdi a betanulást Kálmán.

Egyik alkalommal a hotel előtt andalognak. Kéri Nóráját, álljon meg. Fontosat szeretne mondani ebben a fantasztikus napsütésben, azaz inkább kérdezni.

Nóra tudja, hol vannak. Itt hagyta őt cserben akkor Kálmán. Nem tudja viszont, mit szeretne tőle; most már imádott férfija.

Odavezeti szíve választottját a falhoz, ahol a raktár valamikor állt és ballonkabátjába nyúl

“Mit szeretnél 🙂 tök izgatott vagyok…” Már nem tartja a kapcsolatot a családapával, akinek egyébként a harmadik gyermeke is megszületett azóta.

Beszél Kálmán térdre ereszkedve, de Nóra nem hagyja őt mondandójában befejezni. “Nem megyek hozzád feleségül. Ne is álmodj róla :-)”

Kálmán szókeresésben. Össze van törve. Komolyan gondolta. SZERETI. A betont nézi a nyári hóban.

Nóra nem megy sehová. A nyári nap itteni tavaszi sugarai megérintik ruháját és siklanak lassan az arcáig; ami mosolyra fakad.

Kálmánhoz ereszkedik térdre. “Megbántad? Te kis buta. Azt hitted, hogy egy ilyet elutasítok ennyi idő után? Megbízom benned, csak hagytam… ássál le magadra mélyen a múltba. Hogy mit tettél velem akkor. Amikor Én már Szerettelek! Igen, emlékszem! Ez az a hely. Én már akkor azt hittem, ott leszel értem a sarkon. Soha nem jöttél el. Vártalak pedig, egy órán át…” Felnyitja a díszdobozt, ujjára húzza LASSAN és végig Kálmán szemébe néz cinikus mosollyal a lány.

“Béres-Balogh Kálmán, vedd el feleségül Pollakity Nórát. IGEN! Szívesen hozzád megyek.”

Elkapja Kálmán ajkait, mint aki az ALCATRAZból szökött meg és amíg az ő időérzékük szerint a nap le nem megy, csókban forrnak össze.

Csengetés. Bodó Róbert és Bodóné Tubor Emőke a névtáblán.

Emőke jön ajtót nyitni.

“Szeeervusz, Krisztián! Hogy vagy? Örülök, hogy benéztél.”

“Emőke üdvözöllek és KÖSZÖNÖM! Ez itt a lakcímem. Ha esetleg felénk jártok, nézzetek be hozzánk. Terivel vállalunk még gyereket a jövőben.”

“Mindenképpen és köszönjük szépen. Mondtam, hogy állom a szavamat és örülök, hogy elfogadtad. Nem szeretem az elvarratlan szálakat.” Ölelik egymást.

“Emőke, ki az? Kriszitán! Jajj, de régen nem láttalak! Hogy vaaaagy, barátom?” Átöleli mélyen a legjobb barátját.

Emőke megmutatja férjének a Krisztián által leírt lakcímet és hogy mi hangzott el az előbb.

“Ja persze, hogyne! A legnagyobb örömmel. Átnézünk a jövőben hozzátok.”

“A gyerekek, Robi?” kérdezi Krisztián.

“Bent vannak. Szeretnénk még amúgy Emőkével. Úgy kettőt.”

“Örülünk, hogy láthattunk, Krisztián.”

“Én is, hogy titeket. Sziasztok!”

 

Értékeld az oldalt!