Jótett

Odaát, a végtelen sivatag homokbuckái között, az emberi tűrésküszöb határán túl, függőágyában pöfékelt Remete. Magányos volt, nevét is ezért kapta. A sivatag az otthonává vált. Jól érezte itt magát.

 

Illetve… jól érezte magát itt is… hiszen néha a sarkok hidege, máskor a sivatagok forrósága vonzotta. Senki nem tudta, hogy honnan van ez a rendkívüli alkalmazkodóképessége, így aztán ő maga is, teljes életstílusával együtt, egy rejtély maradt…
Most éppen végignyúlt a moszkitóhálóval körülvett függőágyán, és szivarozott. Nem tűnt idősnek, se fiatalnak, korát nehéz lett volna megállapítani. Haján nem látszott deresedés, és nem volt természetes színű sem. Afféle festett rajzfilmfigura kékesben játszó pasztelljére emlékeztetett. Meztelen felsőteste, karjai edzettségre vallottak, gatyát hordott, lábait a bokájánál egymásra helyezte. Tekintete semmit nem árult el… de az végképp furcsa volt, hogy a 60 fokos hőségben egyetlen verítékcsepp sem ült ki bőrére.

A média figyelme középpontjába helyezte, megpróbáltak kommunikálni vele, interjút készíteni, de szavai, beszéde zavaros volt, ezért rövidebb-hosszabb időre leszálltak róla.

Ebben a pillanatban még nem sejtette, hogy valaki les rá. Ezúttal Kim vállalkozott a feladatra, hogy megpróbál kapcsolatba kerülni vele, és ír egy címlapsztorit róla. A lány a függőágy mögött állt és várta a pillanatot. Remete megérezhette, hogy figyelik, mert egyszerre, egy pillantás alatt leugrott az ágyból. Tekintete egyenesen a lányra vetődött, és mindketten ijedten néztek egymással farkasszemet.
– Ki vagy?- kérdezett elsőként Remete.
– Kim vagyok… lezuhant a gépem, segítségre szorulok…- lódított a lány- És te ki vagy?
– Muridi…
– Tudsz segíteni? – kérdezett kétségbeesést színlelve.
– Én? – mutatott magára a férfi ledöbbenve…- Miben tudnék segíteni Önnek?
– Hát… maga hogy jutott ide? Valahogyan csak vissza tudunk menni az emberek közé…
– Miért kívánkozik az emberek közé?

Egyre érdekesebbé vált a beszélgetés. Szóból szó hozódott, és mikor újra megkérdezte a lány, hogy ki ő, azt felelte:
– Android vagyok… egy kiselejtezett android, aki csak extrém hőmérsékleten bírja átvészelni a napokat.
Végre kiderült a nagy titok! És itt vége is lehetett volna a történetnek, hiszen minden információ birtokában megírhatta volna Kim a nagy sztorit… de nem így folytatódott.
– Értékes adatok birtokában voltam, hiszen engem választottak kulcs androiddá, akinek a Föld megsemmisítése volt a küldetése. De egy kezdő , miközben átnézte funkcionális szerkezetem, elindított egy vírust, amivel kitörölte az adataimat. Úgy döntöttek, hogy az önmegsemmisítő programmal ledobnak a Földre, és itt elpusztulok. De rájöttem, hogy a túl magas vagy túl alacsony hőfok blokkolja az önmegsemmisítő rendszerem beindulását…

A beszélgetés egyre közelebb vonzotta egymáshoz őket, és végül úgy döntött a lány, hogy kamatoztatja informatikai tudását.
– Mi az igazi neved?
– A0001TZ22LK
– Na jó… akkor talán mégiscsak maradjunk a Muridi-nél…. – mosolygott – rá kell kapcsolódnom a hálózatodra, hogy megkeressem a vírust… aztán meg kell semmisítenem azt, ezzel kikapcsolódik az önmegsemmisítő programod… el kell jönnöd hozzám- itt nem tehetek sok mindent érted.
Mindent felfogott Muridi, és megbízott Kimben.
A lány, amikor érte jöttek, azt mondta, használhatatlan Remete, és haszontalan volt a próbálkozása.
Másnap visszatért hozzá saját helikopterén, és magával vitte az androidot. Sikerült megtalálnia a vírust, sikerült leállítania az önmegsemmisítő programot, és ezzel párhuzamosan a Föld megsemmisítését szolgáló, törölt adatok visszaíródtak programjába… ezúttal visszavonhatatlanul…

Értékeld az oldalt!