Laczkó Péter

Laczkó Péter

Laczkó Péter 1978-ban született, Ongán él, ami egy kis falu Miskolc közelében. 2010 óta ír, jelentet meg verseket a poeten, s mindegyikbe beleteszi a lelke egy darabkáját is.
Mai világunkban nem szokás verset olvasni, de már verset írni sem… pedig ki nem él át szerelmet, csalódást, szakítást? Szerelmes versek írásához nem kell nemzetünk legnagyobb költői közé kerülni, néhány jól sikerült versben mégis gyönyörű vagy éppen fájdalmas érzelmeket lehet kifejezni.

Laczkó Péter versei a fájdalmas szakításról és a lélek elmúlásáról szólnak. Szomorúság és reményvesztettség – vagy azért akad egy kis remény valahol a bánat mélyén? A versek ritmusával és rímelésével is akadnak gondok, hiányosságok, de ezt nézzük el neki, tudjuk be a világfájdalomnak, hogy nem találta meg a tökéletes versmértéket.

Laczkó Péter, a Szeretnék csók lenni ajkaidon versében még a remény jelenik meg és a karácsonyfára emlékeztető sorok, amelyek a többi versben is visszaköszönnek. Szép játék ez a szavakkal. De a remény beteljesül, ami kitűnik az Én választottalak Téged című versből. A vers itt is karácsonyfa alakot ölt, miközben a hó milliónyi napsugárral melegíti arcukat, s ők kézenfogva, csendben sétálnak. De itt már megtudjuk, hogy a lelke fogságba esett kedvese szívében, aki felszállván a buszra, magával vitte a Laczkó Péter összetört lelkének darabkáit.
Mert bizony időnként kegyetlen a szerelem. Azóta a költő bizony minden éjjel egy kicsit meghal… Amikor valaki a minden szeretne lenni a másik számára, az bizony nagy-nagy szerelem! Meghal a lélek, vagy legalábbis egy darabkája, mikor a kedvese elviszi magával a sírba. De lehetséges-e feltámadás? Spirituális utazásra indulunk a versekben a csillagok közé.
Azonban Laczkó nem várja meg a lelke feltámadását, inkább eladja. Hogy miért, azt nem tudjuk meg, de úgy tűnik, nincs már rá szüksége. Így végül marad a csend, a hangtalan dallam. Pici fényt csak a csillagoktól kér, ahová, amik közé minden éjjel felmegy.
Azonban a Minden éjjel egy kicsit meghalok című verséből megtudjuk, hogy a lelke mégsem halt meg. Csak egy kicsit, minden éjjel. De a fájdalom, az elmúlás közepette is van remény, mégha kicsit groteszk is. A végén mégis jön az elmúlás, amikor kihunynak és meghalnak a csillagok (is).

Értékeld az oldalt!
Secured By miniOrange