Olvadó Aszfalt

 

I. Esti Kiruccanás

Elhagyta az úr a piros Ferrarijának a kulcsát és asszonykáját megkéri, vigye már haza. Beülnek. Összeköti a fiú a drótokat és már indul is a menet. Sivít a kerék. Jöjjön az első kanyar. Előtte: Ne nagyon állj meg emelkedőn, mert nincs kézifék. Jó kalandos úton az emeleti irodaházból a piros csoda lebukdácsol. Zeng az irodaház a gumiktól, időnként a lány a fiúra néz, jól tartja – e egyenesben a Ferrarit. Hiszen időnként alig van hely a zötykölődő autó révén. Kereszteződés ahogyan leérnek és nagyon szépen “mozog” a piros sportautó. Pár km még. A lány szépen kerülgeti sávokban az autókat. Beesteledik és kergetik az egerek egymást, ahogyan közelednek a lak felé. Egy szép kis csendőrkanyar. Bearaszol a kiskocsi egy parkolóba. Nem is volt szükség kézifékre. Az indítókulcsot majd megkeresik. Hazaértek, az a lényeg. “Aranyom szép volt, Ferrarit nem vagy csak nehezen lehet meghuzatni.”

“Nagyon szép az autó és ereje is van. Jó volt menni vele. ” “Azt nem mondtam neked, hogy sportosan vezess, de megoldottad a feladatot.” Befarol még a Ferrari az udvarra és szépen megáll vele a lány. Bemennek a kis házukba teára, kávéra, vacsorára és miegymásra.

 

II. Ferraris futkározás

Az indítókulcs meglett, de az úr még alszik. A lány viszont fent van és küldemény érkezéséről jött értesítő. Indulni kell. Kézifék majd rendbe jön. Kitolat az szép autóval a lány. Stop táblánál megáll. Utána indulás. Sietni kell, mindjárt bezár a posta. Pörögjenek a kerekek. Pár utca még. Kerülgeti az útjába kerülő autókat. Előz, szembejövő jön. Elrántja a kormányt. Szépen hozza egyenesbe a piruettező autót. Pár szlalom és kanyar be az utcába. Vissza kell hozni a Ferrari-t egyenesbe. Ez a posta, megérkezett. Satufék és megáll.

Értesítőt felveszi és irány haza. Barátnője száll be hozzá, el tudná – e őt vinni gyorsan. Késésben van. Mi sem egyszerűbb. Kitolat, mint a szélvész. Megfordítja az autót. Már pörögnek is szédülve a kerekek. Pár utcával arrébb ájul be az autó egy jó hosszú utca környékére. Szépen duruzsol az a 16 szelep. Kiteszi a barátnőjét. Épp időben odaértek, sportos fuvarral még nem szállították.

Telefonál a fiú, hogy hol az autó. Kellene és jöjjön. Induljon újra az Ágyúgolyófutam. Hétvége van. Hazaérkezik a kislány a Ferrarival.

“Már megint sportosan jöttél? Már távolról hallottam, hogy valaki edzi az aszfaltot.”

“Ez neked jött. Felvettem a postán és még egy barátnőmet el is vittem. Pedig jogsim sincsen. Sürgős levél? Azért is igyekeztem vezetés során.”

“Igen, sürgős. Rendőr nem volt?”

“Nem volt.”

Az asszonka étket és egyebet készít, amíg az ura ügyintéz. Szépen indul meg a Ferrari. Csókkal ajkán száll be a fiú és indítja szépen a duruzsoló 16 szelepet. Nagy gázzal megy, de nem sivítva. Majd valamikor érkezik.

III. Majdnem elkésve a moziról

Rágyógyult a csengőre. Réka pont menne a fürdőbe. Aggódó, könnyező Eszter szomszédasszonya az ajtóban, mikor nyitja neki. Eszter férjét már elvitte a kollégája a moziba és a kisfiuk kedvenc filmjét adják, pénz viszont nincs náluk. Eszter meg plusz problémaként nem tud vezetni, hiába áll a háznál az autó. Hogy a fene egye meg. Réka tud vezetni, engedélye is van, de ragadnak a mellei és pont le szeretett volna fürdeni. Gondolkodik, mi legyen. Azt mondja Eszter, Öt perc múlva indul a műsor és van nála pénz a jegyre. Viszont a férjénél pénztárca van. Pénz ezzel ellenben meg nincs és a kisfiának ez volt minden álma, hogy láthassa. Rendben van, mondja Réka. Csak pont szeretett volna lefürdeni. Akármit kérhet cserébe Réka, ha el tudja repíteni Esztert a mozihoz. Tíz percen belül oda kellene érjenek és a város másik felén lakik a két szomszéd. Elmennek Eszter férje autójával. Ne azzal foglalkozzon, szerintem láttak már nőt. Kérem…! Ha tud rajtam segíteni. Mindenki tudja, hogy csinos és dögös asszony vagy, Réka.
Igen, és a családomra is büszke vagyok. Fiam és lányom van, Eszter. A férjem is nagyszerű ember. Üzleti úton van jelenleg. Elfoglalt férfi, de megajándékoztam két csodálatos gyermekkel. Tudom, Réka, megnőttek már. Szoktam látni őket.

(Eszter kiparkol a garázsból). Ne flancolj, barátnőm. Félig le van harcolva mindegyik ajtaja, de erő van benne. Rendben, Eszter. Akkor Réka indul (garázsajtó távirányítóval lecsuk), bőg fel a motor, éppenhogy becsukják az ajtókat már süvít is ki a gyönyörű Porsche. Irányba állva kifarolás után már vágódik is ki a főútra.
Eszter! Nézz kérlek jobbra, Én balra látom a forgalmat.
Tiszta, messze még a személygépjárművek. Mehetsz, Réka.
Övet csatold be légyszíves És kapaszkodj! Ez rázós volt! mondja Eszter.
Igen, de arra kértél, extra fuvart adjak neked. Jó nagy huzat van, Réka.
Ez van!
Megcsúszik az autó egy kidőlt farönkön és megpördül a szép Porsche teljes tengelye körül. Lepiruettezi a 360 fokot és újra az aszfalton a szép kis autó. Jól kipördül oldalra, de Réka nehéz munkával és ügyesen egyenesbe hozza.

Jól csikorognak a kerekek, Réka.
Igen, Eszter. A sebesség ezzel jár 🙂 Kapaszkodj, az a lényeg. Nekem plusz segítségként itt a kormány.
Zebra!!! Elrántja Réka a kormányt, így a jármű átsiklik a menetirány szerinti jobb oldalra, de a néni és bácsi egy karcolás nélkül át tud kelni.
Milyen ügyes vagy, Réka! Köszönöm, Eszter! 🙂 A férjem megtanított pár dologra az elmúlt években. Eközben még kormányozza vissza Réka a Porsche csodát a felezővonal Jobb oldalára.
Megérkeztünk, én itt most kiteszlek mindjárt (pont kanyarodnak és nézik az emberek, kinek ilyen sürgős, hogy felszántja az aszfaltot. Nem harminccal érkezik. Nem is hetvennel). Készítsd a kezed az ajtókilincshez. Megpróbálok megállni. Behúzza a kéziféket és irányba áll a csodával a visszaúthoz.

Teljes az öröm. Puszit kap Réka. Indulhat a kisfiúnak a mozi. Édesapa is ott várta őket már. Valami közbejött, Eszter? Késésben voltam, de Réka szomszédunk kisegített. Az autónkkal elhozott. Így tud vezetni a Réka? Azt a Porsche-t elég jó gyakorlat kell, hogy valaki így elvezesse ide 8-10 percen belül. Ide hallottam, amint valaki nagy sebességgel közeledik.
Megoldottuk, eleve fürdeni szeretett volna Réka. Kisfiam, itt a pénz, hol vagy? Ezt filmet szeretted volna látni. Menj apával. Anya ide tudott érni.
Réka, köszönjük szépen.
Üdvözöllek, András.
El tudsz minket vinni haza majd? A kollégám már elment. Dolga volt. Ja ez a mi autónk. Várj. Elviszlek. Tudsz fürdeni, én meg visszajövök ide a családomhoz. A fiunk nagyon örül, hogy Esztert el tudtad hozni. Jó?

IV. Segítség villámló vonulatok között

Együtt pihen a két család Japán hegyei között, de nem egy apartmanban. Külön van a háztartás. Egymás mellett vannak. Csengetnek. Jó magas hegyek ezek. Az égbe vesznek. Minden rendben? Úgy volt, együtt megyünk nézelődni.
Eszter nem érzi jól magát. Fáj neki.
Hol? Ööööö, látom.
Reggel óta ott fájlalja. Atól tartok, nem tudunk menni, András. Lehet, csomós neki.
Ha az Eszter csomót érez, a mellrákkal nem lehet játszani. Réka!
Igen, András.
Én elmegyek apukával és a famíliával le a völgybe. Van itt egy doki, de nem éppen a közelben. A autónkkal elmész Eszterrel? Bele is lehet halni a mellrákba. Nehogy baj legyen. Odakint van, Porsche Carrera Turbo. 130 lóerő. Az itt csúcstechnológiának számít. Menetstabilizátor, Blokkolásgátló. Amit csak akarsz
Neked hány autód van, férjem? Egynél tartok még. Ja akkor nem tud szegény Eszter pihenni. Hiszen mindjárt mennünk kell haza.
Aligha, Réka. Egy hónapig szabadságon vagyok. Most kezdtük és ha Eszter szerencsével jár, Ő is tud pihenni. Feljebb léptem a ranglétrán. Társelnök lettem. (Dobja a kulcsot). Enélkül nehezen indultok el. Hozzátok Esztert. Óvatosan. Látom, nagyon fáj neki. (Réka mosolyog, amint a dobott indítókulcsot elkapja).
Leviszed akkor őket a völgybem András férjem? A gyerekeink is itt vannak. Valahol odalent, ha jól emlékszem.

Megindulnak. Nyílik a kapu.
Hát nem is tudom, mit mondjak: András szomszédunk. Attól féltem, haza kell mennünk innen és annyi volt a pihenés.
Semmit! Jó hírrel térjenek vissza és ne találjanak semmit Eszternél. Neki nem volt még mellrákja, de más végett meg kellett már járja a kórházat.

Az út megindítja porzását, már el is tűnik a Porsche (Carrera) a semmiben. Fuvallat hozza csak a reménykedő várakozók felé az út zaját. Miközben ők a völgyet célozzák be.

Ez erősebb autó Eszter. A doki, a férjem azt mondta: Fent van a hegyekben. Mindjárt félúton vagyunk. Nagyon fáj?
Fáj. jobban, mint reggel. Olyan szép erre. Ezek a hegyek, Réka.
Szépen is magasodnak, így van! A fene egye meg. (És jó nagyot kell majdhogynem egyhelyben forduljon a Porsche-val). Bocs, hogy itt gyakorlatilag kifüstöltem a kerekeket; de nem szeretek Zergét gázolni. Látod, már megyünk is tovább. Itt van valami távolsági busz. Ez sem kell. A francba! Mi ez?
4-5 sávos úton sodródik a csúcsPorsche, a busz már mögöttük. Nem sok helyük van már. Megdobja a kereket egy kisebb szikla darab.
Bassz…! 🙁
Hosszú másodpercek jönnek. Ha nem jön közbe valami, belezuhannak a mélységbe. Alagútféle tűnik fel.
Ööööö? Ezt nem mondta az András. Talán sikerül.
Me…mennyi idő még, míg talán landolunk?
15 másodperc és maximum 200-300 méter a távolság. Nem is tudok nyomni semmit, mert a levegőben vagyunk.
Az út padkáján landol a Porsche és újabb ugratás.
A rohadt életbe…! Na ne.. Erre kíváncsi leszek. Hát ha ezt megússzuk, akkor mindent.
Az alagút előtere után az ugratás befejeződik a Porschénak és… sikerül elérni az útkereszteződést.
Ez mi volt, Réka?
Sikerült elérjük az alsóút padkáját. az megdobott minket. A hátsó kerék meghajtás meg felpolcolta a Porsche-t az útra. A padka megdobta, az okozta az ugratást. Most éppen úgy 100-150el megyünk.
Megfogja Eszter kezét: Te csak kapaszkodj. Nézz csak oda fel. Az lehet a háziorvos lakhelye és rendelője is, megérkeztünk. Az alig pár km. Elsőbbség adás tábla jön, de autó sehol. Fordulhat a jármű. Valószínű másnak si sürgős lehetett a dolga, mert látványos keréknyomokra farol ki a Porsche: majdnem. Akkorát nem kell most kormányozni
Hát itt egyszerűen elámul az ember. Most már én is tudok nézelődni. Látod, Eszter? Nyugi, mindjárt ott vagyunk. Rét, zöldellő fák, mező. Le is lassítok. Itt a ház. Nyitva is az ajtaja. Ugye mennyivel kellemesebb a Porsche motorját hallgatni, ha nem csúszik a kerék? 🙂 Én itt kint megvárlak. Járj szerencsével. Nézem addig a fel, magasba nyúló hegyeket amint a nap sétál rajtuk. Ja? bekísérjelek a váróba? Látom, hogy fáj.

V. Halálos Iramban hajsza a magasodó japán hegyek között

Nap lépdel tátongó mélységből magasodó hegyek szirtjeiről fel. Köszönti az állatokat. Imádja Olivio atya a reggeleket. Olaszország a hazája, mégis idejött élni. Jelenleg itt terjeszti Isten igéjét és igazán ízletes halászlevet fogyaszt. Szálkázással telik e korai szombat reggel. A finom ponty bekanalazása után eszébe jut, hát neki misét kellene tartani. Erre felé a péntek este után a hétvége első tagja az Úr napja.10 órára oda kell érni a Szirt szélnél lévő Kecske kolostorba. Mindent odavág a mosogatóba és előkészülődik. Nehogy valamit is elfelejtsen. A nagy kapkodásban viszont az atya nem ügyel az autókra és rosszba ül be. Akkor is, ha tudja: hol hagyta négykerekűjét. Nem leli viszont. Nem messze tőle lakik egy kislány friss jogosítvánnyal. Egy Suzuki Maruti kulccsal együtt. Vajon ki lehetett ez a felelőtlen? Elhelyezi dolgait és próbál indulni. A kuplungot elfelejti felengedni annyira koncentrál, nehogy elkéssen vagy ne sikerüljön jól a mise. Próbálkozik, próbálkozik. Nehezen, de végül megindul az atya. Csak addigra már felveri a környéket a kerék pörgése. Éva szedi a lábát ki. Az ő autójába ült bele az atya. Ő viszont még nem végzett a reggelivel. Hol tarthatja az atya az autóját. A garázsban lel rá. Kajat bevág a hátsó ülésre. Már perceken belül az atya nyomában is van.

A két autó süvítő sietésére felébred Emese a fotelban egy másik háztartásban. Életében nem ült még autóban, de mi az hogy őt kihagyják egy buliból és különben is. Az atya életveszély az utakon. Sietősen már a kereszteződésbe is vágja magát. Kifarolva a főútra két autót pillant meg. Pont feljebb vált, amikor már kezdi beérni őket.
Liza rendet rak a konyhában és ő is ugyan hallotta ezt az egészet, de hol a nevelt lánya? Emese eltűnt! Vezetni vezetett már, de nincs vezetői engedélye és itt aztán vannak kanyarok no meg mélység is. Ha kisodródna. Mitévő legyen? Neki csak egy benzines Swift-je van. Futólépés, szaladás a járműhöz. Hát ő úgy nem tud sietni, mint a többi. Véletlenül kikapar az autóval és már indul is arra, amerre látta elmenni kislányát még ha nevelt is.

Most tér magához Emőke, Liza lánya. Néhány évvel idősebb Emesénél. Látja édesanyját sietve távozni. Eszébe jut, hiába friss a jogosítványa: nemrégen kapott nevelőapjától egy szép és gyors járgányt. Gondolja, majd inkább óvatosan de gyorsan. Ki tudja, milyen utak ezek? Az új autóval utolérheti őket. Az előkészületek közben étkezik és anyára gondol. Nehogy baja essen. Miért kellett ilyen sietve távozzon. Tele van tankolva a Suzuki Liana. Radiál gumijai vannak. Kifarol vele, mint a szélvész. Húhh, de szép hangja van. Irány az út! Próbálja a pedálokat, hogyan tud a leghatékonyabban gyorsítani és haladni. Már ott is a kereszteződés. Egyet nyom a távirányítón, már zárul is a garázs. Közben kis teherautó balról, féktávolságon kívül van, nem tud már megállni. A kamion villog neki, menjen csak. Lassít. Fénykürttel megköszöni Emőke és gázt adva a sofőr úr megvárja, míg Emőke kipiruettezi magát a felezővonal menetirány szerinti jobb felére. Még jó ideig csúszik az aszfalton a szép Liana a kanyarok miatt. Gyakorlatilag felszántja vele jópár kilométeren át az úttestet. Anya jár a fejében, hogy mért sietett ennyire el tőle és miért nem várta meg? Jópár perc, mire beéri a forgalmat.
Öten vannak, öt autó és az élen lévő a legóvatlanabb. Térképet néz s közben ideges, nehogy elkéssen a ceremóniáról. A forgalom is gondoskodik a keszekuszaságról.

1. Liza végrehajt pár érdekes figurát. Van, hogy ott táncol autója az úttest szélén.
2. Éva egy aránylag elég elegáns Renault-ban próbál az atya elé kerülni, de az úristennek nem megy neki. Mert vagy áttér az út bal oldalára vagy éppen tereli azt vissza jobbra. 3. Emese a Swiftben észreveszi, milyen gyönyörű szobrok és azt övező sziklák, hegyek mellett haladnak el. Van, hogy egy gyors körrel még meg is tekinti őket. Ha már ezen a kinyírakanyar szakaszokon nem tudja az atyát beérni.
4. Olivio atya időnként csoda, hogy nem borul fel meg nem füstöl a kereke. Nagyon nem mai darab a Maruti és még így is bírja az utat.
5. Emőke elé jó bonyodalmas látvány tárul. Beéri a szuperjárgánnyal az előtte lévőket. Amikor a sor aránylag nincs megbontva, hármasba kapcsol és az atya elébe vág. Még így sem tudja megállítani. Az út pedig hamarosan véget ér és a hegyek pedig Emesének is tetszenek. Felváltva nézi őket meg figyeli a Maruti-t.

Liza inkább lemarad, de ezt ő sem nézheti tétlenül, bevágódva egy mellékutcába ami már a kolostort közelíti: megpróbálja a papot megelőzni. Látja, hogy inkább autózás lesz ebből. A másik három lány gyorsabb. Az atya megérkezik, de meg is kellene állni valahogyan. Amíg ezt megteszi, körforgalommá változtatja a kolostor előterét. Nem kis feladat elé állítva üldözőit. Liza az első, aki kit tud szabadulni ebből az ördögi körből, mégiscsak ő a legidősebb. Menet közben beugrik Olivio atyához, hogy a Maruti megálljon végre. Nem győz elnézést kérni, hogy ő csak nem akart elkésni. Emőke csak csóválja a fejét, hogy ilyen felelőtlenül inkább ne vezessen Marutit. Leáll a Swift, a Liana és a Corsa meg a Clio is. Oszlik a porfelhő.

Liza-nak a hócipője tele van. Bemegy az atyával a misére. A többieket kéri, menjenek csak haza aludni. Korán volt a reggel. Engedjék ki a gőzt. Emese, Emőke és Éva már ugranak is a járgányokba és mosolyogva pörgetik fel a kerekeket. Ekkora egy hülye napot! Olivio atya tudja, hogy a sportos indulások ezúttal neki szólnak. Ne legyen legközelebb óvatlan. Egy apró fekvőrendőr is megdobja a három autót, szöcskeként pattognak. Utána jöjjön az első kanyar a szép szobor és a hegyek közti nézelődéshez. A kanyarnál lévő torkolatig Olivio atya még hallja ahogyan táncolnak a kerekek az úton. A mise viszont kezdődhet.

A kíváncsiskodó fékez be először, hátha a többi is megáll. Így is történik. Megbeszélik, hogy a szép Buddha szobornál megállnak és azért a hegyekről em mondanak le. Induljanak a lőerők. Most nem kellene sietniük, de már csak azért is gázt adnak. Mindegyikük jobb autó a Marutinál. Kipiruetteznek a főútra, porfelhő kíséri kirándulásokat. Egymás mögött mennek, de azért figuráznak. Majdhogynem már élvezik ahogyan mérik képességeiket. Pedig nincs is mindegyiküknek vezetői engedélye. A föléjük magasodó hegyek teszik ezt még feledhetetlenebbé miközben a távolban már feltűnik a szép Buddha szobor.

A láva mögöttük

Késő este. Aludni készülnek Eszterék. Mellrák nem állt fent szerencsére. Antibiotikum és gyógyszerek segítettek. Fantasztikus heteken vannak túl. András, Réka dörömbül náluk: Keljetek rögtön, vulkán készül kitörni. A többiek már távoztak. Haza kell mennünk. Nyomunkban a folyékony veszedelem.
Mennyi időnk van? kérdezi Eszter?
Semennyi. Pakoljatok be, aztán nyomás az autókba. Tempó! Egészíti András figyelemfelhívását Réka.
Minden ingóság bepakolva az autóba. Sokkal nagyobb az öröm ilyen pihenés után, csak ne kellene ilyen sietve távozniuk.
Majd még visszatérünk ide pihenni, én is most voltam itt először kiengedni. Munka szempontjából jártam eddig csak e szép hegyek között. Siessetek! Ja? Eljutott Eszter a fülembe, mit hajtott végre Réka. Gyors vélemény? Bravúr neki az alagútos mutatványért. Olyat még én sem csináltam. Szerencséje is volt, de még mekkora! Új útrész lehetett. Ha az ott nincsen… De ott volt és eljuttatok az orvoshoz, hogy segítsen rajtad.
Átzuhog Rékához. Nyílsebesen bepakolnak. Be a szép kis Porschéba, felzúg a motor. Már pörögnek is a kerekek az éjszakában. Fordulás. András nyom egy gombot. Lezárul a garázs. Nyom még egyet, azzal meg az elektromos kapu. Meg se tudnak állni a kerekek, izzanak szinte. Eszterék érnek ki az útra, jó fülsüketítő pillanatok ezek. Előttük nem sokkal lemaradva a szép Porsche edzi az aszfaltot. Indulnak a családok.
Nyomd neki, Réka. Nyomunkban a láva és forrong a vulkán. Ki tudja, mikor nyugszik le. Éjfélhez közeledünk, nem vagy fáradt?
Nem, András (és már vesz is be egy kanyart. A kompig el kell jutniuk.)
Itt vannak mögöttünk. Megvannak, András.

Ez egy jó nagy hegy, szlalompálya jön. Villogj be nekik, hogy vigyázzanak. Itt vannak kanyarok, nehogy az 5000 méteres mélységbe zuhanjanak. Oké, rendben. Tökéletes. Innen már nem sok van hátra. Taposs bele, amennyire tudsz: Innen is morog valami. Kő vagy szikla zuhanhat ránk és rájuk.
Keresztbe áll pillanatra Réka s András autója, mert előttük zuhog le egy nagy darab. Beelőzi őket Eszter s családja, de rögtön tép utánuk András és Réka.Kanyargós kilométerek következnek. A gumik majdhogynem füstölnek már, de nem sok van hátra. Csak el ne találja őket egy lehulló méretes szikladarab sem. Egy – egy nagy találja meg mindkét autó közelít, pillanatra el is vesztik uralmukat a gépjármű felett. Egy percen belül azonban a következő kanyar előtt ismét egyenesbe kormányozva az autók. Igen, de a komp már átment, mégiscsak elmúlt 23 óra. Most mi legyen? Satufékkel csikorgó nagy teljesítményű járművek. A láva meg egyre és egyre közeleg. A robaj is hallatszik. Omlanak a sziklák. Mitévők legyenek? Nagy nehezen egy sötétben alig észrevehető autópályaszerű csapásra lesznek figyelmesek. Rajta! Újra pörgetik a kerekeket a lóerők, jó nagy piruettekkel érnek az autók egy alagútba. Felettük az óceán lehet. Ez egy víz alatti átjáró vészút lehet kialakítva ilyen esetre.

Tiszta Need for Speed, igaz Réka? Csak most nem autókkal versenyzünk.
András, hol vannak Eszterék? Nem látom őket… 🙁 Se előttünk, se mögöttünk.
Itt vannak mellettünk balra. Látod?
Nem. Hol, András?
Nézz a tükör irányába.
Ja, tényleg. Milyen jól bírja az a ksi autó a tempót. Valóban ott csalinkáznak.
Zeng tőlünk az alagút. Hiába, ez visszhangos. Mondjuk azért itt is vannak kanyarok.
Jelzést vesz észre András.
Réka, én most kijelzek nekik, hogy a Vészfutamnak vége van. Amint vesznek vissza a sebességből, te is lassíts normálra. Rendben? Mindjárt itt a komp. Remélem, mielőbb visszatérhetünk ide (is).
Tényleg elérik a Kompot, mert ez csak a nagy tenger egy része. Mind a két autó kénytelen egy nagyot fékezni, mivel valami útépítés; újítás lehet. Kicsit kidobódnak a farok. Ezt a hangot még viszi magával az alagút. Utána megérkeznek a komphoz. Kiszállhatnak az autókból. A komp, amint hajnalodik; indul a kifutóból célállomására. Nézik ahogyan a láva indul útjának és potyognak le a távolban a sziklák. Még nézni is félelmetes, de egy ilyennek is van szépsége. Megpaskolják a motoros szekereket a családok.
Remélem több ilyen villám iramú fuvarra nem kerül sor. 🙂 Azért örülök, hogy így együtt lehetünk erre a pár hétre itt: Japán hegyei között.
És köszönet Rékának a segítségnyújtásáért, András! 🙂 Egészíti ki a mondandót és észrevételt Eszter.

VI. A Szőke Torpedó

Telefon ébreszti fel Andrást éjjel. Apa, a lányod vagyok! Be akarják olvasztani az autódat, pedig az még üzemképes. Tudom, hogy álmodból keltelek, de az egy nagyon szép és használható autó. Még te magad harcoltad ki, hogy maradhasson.Ha tudod, Timi lányom: akkor nyújts be indítványt. Mást én sem tehetek.
Igen, apa. Máris hozzálátok. Aludj jól.

Éppen ünnepelnek valamit a hangárban, hogy másnap reggelre a bontóban kivonjáka forgalomból. Timi viszont nem ért egyet. Jómaga is ama cég dolgozója és szerinte az a jármű még nem oda való. Közlekedhetne. Amíg búcsúparty keretében isznak a bontósok, kilopja az egyik asztalfiókból a Piros Mercedes kulcsát. Szaladva odalopózik a járműhöz. Motort indítja, reflektor. Hogy a sötét, de aránylag kicsi hangárból kijusson és már köröz is. Egyvalaki viszont meghallja, ahogyan valaki már célba vette a kijáratot és üldözőbe veszi. Bizony az üldöző úr járműve szinte ugyanolyan gyors és a friss jogosítványú Timi lánnyal ellentétben gyakorlottabb sofőr. Hegynek lefelé menet jön miután a hangárból ki kell kanyarodjanak és kilométereken belül torlasz állja a szép Cabrio Mercedes útját. Sebaj, éles kanyarral rá a járdára. Majd vissza az útra. Jobbról újra közre fogja az üldöző. Fel egy másik dombra, hátha ott le tudja rázni. Le akarja a férfi szorítani és kiabál, hogy az már nem bocsájtható forgalomba. Elfogy az út a lány elől. Hát kézifék és kormány elrántás. Ő nem ért egyet. Az édesapját illeti ez az autó és igenis forgalomban a helye. Az ő véleménye, ne kerüljön még olvasztóba. Le a hegyről, jó éles, nagy kisodródással pár km még és kint van a városból. Utolsó nagy gyorsítás. Nagyon, de nagyon dühös a lány. Csak úgy forognak a kerekek, mint finom szőlőszem az ember szájában. Nagy nehezen szűnik a fülsüketítő zaj füle számára. Egyenesbe hozza a szlalomok közepette a kis Coupé piros Mercedest. Még mindig mögötte az üldözője és mellé kerül. Gondol egyet, legyen csendőrkanyar! Hátha kijátsza a tapasztalt pilótát. Satuféket nyom, aztán újra fület sipító tolatás. Irány kifelé a városból. Talán most összejön. Ismét el kell rántsa a kormányt, úttorlasz. Kikerüli őket, de ezúttal keresztbe kell álljon és hiába figurázik. Mindenhonnan közre zárják.

Rendben van, Timi kisasszony. Egy kollégánk hazaviszi. Édesapja aludjon nyugodtan. Reggel felülvizsgáljuk és holnap estig nem csinálunk vele semmit. Bízza ránk nyugodtan az autót. Egy kollégánk hazaviszi Önt. Ha úgy ítéljük meg, hogy önnek nem volt igaza: akkor is eljuttatjuk a családnak. Nyilván szeretné a Timi kisasszony használni ezek szerint. (Itt Tímea megnyugszik. Kiszáll a piros Mercedes-ből és mosolyogva bólogat). És ha megengedi, ilyen esetekre ajánlanánk munkát önnek. Sofőrit.
Csak pár napja van jogosítványom Mondja Tímea.
Elkelne pár ilyen szép szőke kolléga hozzánk ilyen esetekre. De sima sofőrnek is felvennénk. Hát simán lerázta az üldözőjét majdhogynem, csúcsforgalomban.
Timi elmosolyodik és az üldözője udvariasan hazaviszi őt.
Timi, fogadja elismerésem! (és nyújtja a kezét) Bravo! Nem gondoltam, hogy maga ilyen jól vezet és Este!
Köszönöm szépen és így még nem vezettem autót. Dühből volt ez és legalább beleülhettem. Nagyon tetszik ez az autó. Örököltem apámtól a személygépkocsik szeretetét és szakértelmét is.

VII. Város s falu között, a széllel ölelve (A Szőke Torpedó 2.)

Felülvizsgálják a piros Cabrio Mercedes állapotát. Visszahelyezhetik a forgalomba. András fordul a lányához:
Timi lányom, elhozod nekem az autót? Levél érkezett, hogy átvehető. Én kiteszlek az intézménynél és onnan azt hiszem, még egy egyezményt kell aláírjál.

A lányt a portás a tájékoztatja, hogy ha még odaér: Alá tudja írni a szerződésben foglaltak szerinti megállapítást. Odafent kell igényelnie az alkamazottól az indítókulcsot. Timi fel liftezik a második emeletre. Ugyanott találja a járművet, ahonnan múltkor hirtelen ötlettől vezérelve ellopta. Átveszi az ügyeletestől a kulcsokat. Beleugrik a nyitott fedelű szépségbe és már foroghatnak is a kerekek. Az ügyeletes fiú mosolyog. Éppenhogy felbőg gyönyörű hangján a motor, már sivít is a parkoló a Mercedes kerekeitől, de tudja: A szép Timi nem a semmiért nyomja a gázt. Az alsó portán is csak annyit látnak, valami jó menyecske jön fiatalos tempóban és barátságos integetés keretében farol ki jó nagyot a főútra. Innen irány  a szerződés ellenjegyzése.

Megtalálja, felkaptatni a kerekekkel a bejárón a padkára. Most már meg lehet állni. Nézik is a járókelők: Ki ez a sportos, ifjú sofőr? Eláll a lélegzetük, amikor egy szőke lányt pillantanak meg.
Gratulálok, asszonyom! Csak nem az András lánya? Nem hittem, hogy még ideér.
Nem normál tempóban jöttem. Egyszer már vezettem így ezt az autót, de akkor még más cél végett játszottam az Utak ördögét. 🙂 Timi, Tímea vagyok amúgy.
Igen, tudom. Kolos vagyok: üdvözöllek, kislány. Itt kellene aláírni.
Elolvashatom azért?
Ohh, hogyne. Mindjárt el kell menjek. De persze, olvassa csak.
Megtörténik az aláírás. Térkép kell? Elfogadja Tímea. Bepattanás az autóba, pont forgatná meg a kulcsot.
Mennyire tudja ezt vezetni, Timi kisasszony?
Ezt hogy érti, Kolos?
Tud vele mutatni valami figurát? Most hogy sikerült megmentse a bezúzástól. Tényleg szép, nagyon szép autó ez.
Lehet, tudok segíteni. Köszönöm a térképeket és az ügyintézést is. Viszem haza apához.
És a figura, Timi?
Hát.., nem tudom mire gondolt. De figyeljen. Napszemüvegét felveszi.
Viszontlátásra, Kolos és apám (András) nevében én nagyon szépen köszönöm! (integet).
Ne nekem köszönje, én csak a papírmunkát közvetítem a kuncsaftok között. A fiúknak köszönje Timi kisasszony a műhelyben. Ők vizsgálták felül a kért bejelentő igényét.
Timi mosolyog és már pörgeti is a kerekeket. Balra kanyar a rámpához le. Kiér az útra, jobbra éles kanyart hajt végre. Az autó megszédül, de már jön is vissza. A másik rámpához érve pörgi ki magát a kerék. Timi integet és még kiabál egyet Kolosnak: Köszönöm szépen!

Félúton van haza, amikor stoppos pár inti le. Mit csináljon? Álljon meg? Nem akar messzire parkolni tőlük. Satufék a szép úton és tolat hozzájuk vissza. Egyetemisták ők és gólyatáborba tartanak. Már késésben vannak, de gyalog azért… Pattanjanak be, javasolja Timi.
Kössétek be magatokat.
Már azt is tesszük. Én Boldizsár vagyok, ő pedig a barátnőm Evelin. Indulhatsz, Tímea. Fel is süvítenek a kerekek, már jön is a második sebesség. Ott is sípol egy halványat. Délután van, szép falvakon át vezet az útjuk.
Még egyet mész, Timi és akkor már ott is vagyunk. Azt hiszem, három elágazás még.
Evelin: Ügyesen, vagányan vezetsz, Timi.
Timi: Nem szokásom így indulni, de ha késésben vagytok. Itt van egy nagy torkolat, ez lesz az? Hm? Boldizsár.
Boldi: Még nem, de hamarosan feltűnik. Látod, az lesz az. Már jelzi is a tábla.
Boldi és Evelin: Köszönjük szépen, megyünk elfoglalni a szálláshelyet. Mutatsz egy figurát, hadd legyenek irígyek a többiek; milyen fuvarosunk volt?
Timi: Ha adtok nekem elérhetőséget? ha a későbbiekben esetleg kellene fuvar nektek.
Boldi: Ohh, hogyne. Nem fog kelleni, de sosem lehet tudni. Igazad van. Leírom neked a lakcímünket és egy telefonszámot is megadok.

Timi megköszöni. Elteszi a noteszből kitépett lapot, amit most kapott utasaitól. És… már adja is meg a látványt az egyetemistáknak. Így még levág pár kört, aztán célba veszi a torkolatot. A társaság kedvéért még ott sem lassít.
Hazaérkezik a szép piros Cabrio Mercedes-szel Timi. András édesapa megnézi a papírokat. Na, csak összejött kislányom. Rendben van. Jó volt vezetni?
Azt hiszem, apa! Nemcsak jó, szép autó is.

VIII. Sofőrre jelölve (A Szőke Torpedó 3.)

Telefonál Timi Boldizsárnak és Evelinnek. Minden rendben zajlott. Jól sikerült a gólyatábor. Telefonszámát elmentik. Most már tudják hívni Tímeát.
András telefont kap 15-16 óra körül. Állás ajánlat lenne Tímea lányának. Sofőri munkakörben. Szabadkozik az édesapa, a lánya vezetői engedélye még egy hónapos sincsen. Ez nem probléma, csak Tímea legyen a járművizsgálati hangárban másnap reggel 8 és 10 óra között. András kiviszi őt.
A portások a tetthelyre kísérik.
Timi: Pontosan milyen sofőri munka lenne ez? Érdeklődik a lány az ügyeletestől.
Nem tudom pontosan, kisasszony. Itt vár téged egy úr, át is adnám neki a szót.
Kérem Timi kisasszony, szálljon be a Renault Megane gépjárműbe: Thury László a Közlekedési Felügyelet országos vezetője, ő pedig a társam Beffolcs Adrienn Vezetéstechnikai Szakértő.
Örvendek: Ugraty Tímea Orsolya. A vezetői engedélyem még friss. Mit kellene tennem? Apa mondta, hogy sofőri állás van kilátásban itt.
Tudom, tudom! Ha egyszer megadták magának kislány a vezetői engedélyt, onnantól kezdve… Vezesse le nekünk a gépjárművet azon az útvonalon, ahol az “akciója” keretében rallyzott.
Utána én közvetítem feléd a továbbiakat, pontosan miről is lenne szó. Két próbán kell megfeleljél. – Egészíti ki a “meghallgatás” tartalmát Adrienn.
Nem hinném, hogy bármelyik is kihívás lenne neked, Tímea. Indulj, kérlek. – mondja László.

Thury László: Szép város ez nem, Adrienn? Olyan régen jártam erre. Nem is tudom, mikor. Direkt megtiszteltetés nekem, hogy újra erre a vidékre kalauzolhatott az utam. Tímea: így, nagyon szép vezetéssel most vigye vissza a járművet a garázs második emeletére. Közben mesélhetne nekünk arról az estéről, amikor a Cabrio-t vitte rally-zásra.
Nagyon szépen, ívesen és megfontoltan. Szabályosan vezetett.

Felérnek a kiinduló pontra, Tímea leparkolja a személygépkocsit.
Adrienn: a második teljesítendő feladat előtt valami frissítő esetleg?
Ásványvíz, pogácsa, ropi. Csokoládé. 10-20 perc lazítás következik.

Timi: Köszönöm szépen. Igen, most mit csináljak?

T. László: A kolléganő méri most fel a képességeidet. Én a magam részéről csak megfigyelő leszek. Az alapképességeid rendben. Adrienn: Tiéd a pálya, vedd kezelésbe Tímeát.

B. Adrienn: Timi, most mint akit kergetnek, vedd birtokba ezt az autót itt mellettünk. Üldöznek vagy haragszol valakire. Foglald el és ugyanúgy, mint a múltkor: mutasd be nekem; azaz nekünk, mi hogyan zajlott azon az estén.

Egy új Toyota Corolla áll előtte és Adrienn már rendelkezésére is bocsájtja az indítókulcsot. Timi nyitja a kocsit, fut. László és Adrienn követik. Hátranéz megvannak – e a vizsgáztatói.
László és Adrienn: Ne minket nézz, Timi. Idomulunk hozzád. Nem maratoni futás ez. Csak pár méter! 🙂
Timi: Jó, rendben Adrienn és László elnök. Akkor megpróbálom felidézni az azon  az estén történteket 🙂

Csukódnak az ajtók. Brümmög a motor. Timi menet közben csukja saját ajtaját, mert addigra már kipörgetik a kerekek a Corollát vagy 40 méteren át és zúg lefelé a többi autó között. Köszönnek egymásnak az oszlopok. Néhány gyalogost kell csak kerülgetni. Jön is az első kanyar. A vizsgáztatók viszont azon kapják magukat, már a földszinten vannak, a kerekek semennyit sem pihentek.

A kerékcsikorgástól Timi nem hallja, de Adrienn konzultál közben Lászlóval: Nagyon jó, kiváló, Laci. Ilyen fiatalon ez a teljesítmény. Második legjobb idő!
T. László: Második?
B. Adrienn: Nála csak egyvalaki gyorsabb. Egyvalakit már felmértünk.
Leérnek a városi forgalomba. Timi kérdőn pillant a visszapillantó tükörbe és hümmög.
B. Adrienn: Jó, kiváló! Egész jó. Most arra kérnélek. Ugyanazt a távot ilyen morállal tedd meg  a Corollával, amit azon az estén tettél. Utána meg vedd célba a szűk körforgalmat. Egy rendőrautó vár rád. Aggodalomra semmi ok. Le van vele beszélve és a rendszámot is leadtuk neki. Az lenne a feladat, próbálj meg vele rally-zni.
Timi: Egy sima rendőrrel, Adrienn?
T. László: Nem egészen sima rendőr. Kábítószereseket szokott üldözni. A kedvünkért most szintén civil autóban ül és téged vár, mit produkálsz az úton. Fel fogja venni veled a versenyt. Ez minden, amit itt a mellettem ülő Adrienn kolléganőtől tudok.

Hát Timinek fogalma nincsen, mit kellene tennie. Jeleznek neki, hogy ez az. Megvan a civilbe bújt rendőr. Fényszórót kapcsol. Timeának féloldalt áll. A lány befékez, kézifék és már fordul is. A rendőr gázt ad. Timi balra fordul, félig ki a városba és a hegyek irányába.A forgalom kicsi, de azért akad pár autó. Gyönyörűek az esti fények, ahogyan a lámpák megvilágítják a közutat. Ez a főút. Kisipít a Corolla balra kanyarodva a főútra és a mögöttük lévő jármű próbálja beérni őket. Villant egyet, hogy utána fel a hegyekbe. Egy szűk részre? Tímea követi. Fékezés nélkül balra. Huppanók és zegzugos, fekvőrendőrös utca várja a Corollásokat. Az utolsó méterig követi a rendőrt Timi.
Adrienn értesítést kap, rádiós kapcsolatban van a rendőrrel: Nagyon jó, kiváló a kolléganő. Most még felmegyünk a szőlőbe. Oda kövessen a kilátóba és készen vagyunk. Teljesen ura a járműnek még friss jogsival is.

Onnan fentről is bámulatos látványt nyújt a város fényeivel miközben a tesztelő “civil” rendőr seggében “tapog” Tímea.
-Iszonyatosan ügyes a kislány. Hogy is hívják? Tímea?
B. Adrienn: Igen, alezredes úr.
– Jól van. Mehetünk most úgy 120 és 150 között. Én őt kielőzöm, kövessen! Az utolsó feladat elé állítom. (Hangzik a rádóbeszélgetés)
T. Adrienn: Timi, az alezredes úr most kielőz, de nem eléd vág. Kövesd őt. Egy teszten szeretné még, ha megfelelnél.
Timi: Rendben, értettem, Adri. Követem őt.
Az  alezredes úr egy hajtűkanyarhoz viszi Tímeát és vizsgáztatóit. Befékez és azon a kis helyen egyhelyben megfordul, Timi felé tart. Ő viszont teljes gázzal meg felé tart. Ütköznek? Akkor mindannyian meghalnak.
Timi: Most kapaszkodjanak ott hátul. Mit csinál a civilben lévő rendőr?
T. László és B. Adrienn: Az alezredes úr arra kíváncsi, hogyan oldod meg a helyzetet. Ne félts minket! 🙂 Eddig is kiválóan álltad a sarat.
Timi befékez, hogy elkerülje az ütközést és balra rántja a kormányt. A két jármű pár méteres közti hellyel halad el egymás mellett. (Nagyon jó, szélvész kisasszony! Mondja magában az alezredes az autóban, miközben visszakormányozza egyenesbe a járművét.)

Tímea egy gödör mellett a salakon kormányoz ellen a fordulásból és még jó pár méter (úgy ötven), mire jó nagy sivítással az aszfalton meg tudja kezdeni a felzárkózást a rendőralezredeshez. Hamarosan a Corolla is egyenesben tudja szelni a hajtűkanyartól vissza a falu főútját.
Mind a két jármű egyenesben és Timi a civil rendőr mögött “poroszkál”. Megkülönböztető jelzés. Tímea álljon meg.
-Köszönöm szépen. Jó a leányzó. Álljon le az útra. Én részemről a tesztelést befejeztem. Odajön hozzájuk az alezredes.
-Berfeld Tibor rendőr alezredes, nagyon jó! Jól vezetsz, Tímea.
Adrienn: Mi akkor át is adnánk neked Tímeát.
T. László: Az utolsó feladatot rögtönözte, Tibi alezredes úr? Mert az nem volt lebeszélve. 🙂
B. T. r. alezredes: Igen, azt útközben találtam ki, ugyan hogyan cselekszi le a lány 🙂
Ugraty Tímea: Akkor én most Adrienn és László elnök úr, vigyem önöket haza? Azaz a garázshoz?

B. T. r.alezredes: Jobb ötletem van, Tímea. A Corollával most felügyelet nélkül menjen előttem vissza a szőlő városig. Ott elválunk. Én is megtekinteném, hogyan viszi egyedül; “kényelmes tempóban ezt a csúcstechnológiás autót. Az elnök urat és asszonyt elviszem én.
T. László: A járművet utána legyenszíves tegye le a garázsban. (nyújtja a kezét a búcsúhoz)
B. Adrienn: Nagyon köszönjük. Maga jó választás volt. A továbbiakat a rendőr alezredes egyezteti önnel. Átadtuk neki az adatait, Tímea. Keresni fogja a munkát illetően. Nem zsákbamacsakát árulunk. Tényleg sofőri állásról van szó. Mi hívtuk fel Tibor figyelmét arra az elmúlt hetekben, hogy lenne itt valaki: aki alkalmas a feladatra. Hogyan érezte magát vezetés alatt, amikor az alezredes úr tesztelte?
U. Tímea: Csak az utolsónál ért engem meglepetés, őszintén megvallom 🙂 Akkor mindent köszönök és az alezredes úrnak is. Találkozunk még, uram?
B.T.r.alezredes: Keresni fogom, Tímea és akkor mondom a részleteket. Aztán eldöntheti, vállalja vagy érdekli – e esetleg. Nagyon örültem!
Timi megy a Corollához vissza.
B.T.r.alezredes: Na ezt hogyan oldja meg Tímea? Mindjárt állnak ki az egyik házból maga előtt. Nincs sok ideje. 🙂

Timi fut a Corollához. Egyik lába a másik után. Alig hallani az autó induló hangját, már csikorognak is fel a kerekek. Megindítja útját hazafelé. Előtte még befarol mai vendéglátóinak, ahogyan halad kifelé a kanyarból.

– Ez a kislány jó választás volt, alezredes úr. (Száll be László)
– Neked általában jók a megérzéseid, Laci (Száll be mellé Adrienn)
-Bekötötték az öveiket hátul? (mosolyog Berfeld Tibor.) Vicceltem. Az arcukra voltam kíváncsi. 🙂 Annyival és úgy megy a kislány ahogyan akar. Nem hinném, hogy rallyzna. Irány vissza a szőlőkhöz! 🙂
Én erről írok most egy jelentést. Önök is írjanak. A hármat összevetjük és akkor a kisasszony felkeresésre kerül.

 

A Szőke Torpedó 4.: Bíbor hegyek

Egy csodás reggel. Timike csodásat autózik a családdal. Estefelé érnek haza. Még kerékpározás is belefér. Hát nem igazi romantikus nap? Szerették volna, ha még valami belefér a napba. Ilyen nyári alkalommal viszont abszolút nem gond, hogyha a négy kereket kettő kerék váltja. Kész csoda, hogy nem keveredett ezúttal semmi kalandba. Élvezték mindannyian a nap minden egyes percét. Apával – anyával több alkalommal még jót úsztak is. Legalább kipróbálhatta Timi a fürdőruháját. Régen volt rajta.
Valami fiú kezd legyeskedni Tímea körül (Még rajta is felejti a szőke lányon a férfiú a szemét átöltözés alatt. Kaján pislantás a válasz Orsitól: ‘Szép a fehérneműm?’ ). Érthető. Felnő hamarosan ez a lány. Huszadik életéve felé megy. Tizennyolc jelenleg. Ő (is) tanítja úszni. /Csak puszi van egyenlőre köztük, ismerkedési szakasz./ Kicsit nehéz úgy közlekedni a vízen, ha mindössze a kutyaúszás ismeretével rendelkezik az ember.
Telefon érkezik este, hogy másnap délutánra Ugraty Tímea Orsolya szabad – e? Nem tart sokáig. BMW fekszik – e neki? András édesapja felel a kérdésekre, mivel Tímea éppen a mellékhelyiségben van. Utána meg fogat mos. Úgy dönt a kupaktanács, családostul kimennek a lezárt repülőtérre egyezkedni.
Thury László, Beffolcs Adrienn és Berfeld Tibor személyek várják őket a helyszínen illetve valaki, akiről fogalmuk sincsen; ki fia – borja lehet. Timi elég sportosan és szexisen öltözve száll ki. Nem tudják, mi van. Folytatnák tovább a sziesztát.
A rendőr alezredes: Ohh, de fiatalosan tisztel meg minket, Tímea! 🙂
U.T.: -Jajj, elnézést. Magamra kapok valamit, ha probléma. Reméltem, hogy ez nem gond.
B.T. r.a.: -Nem baj, maradhat. A lényeg, hogy önnek: kisasszony kényelmes legyen. Ez a hiányos, bájos öltözék jól is jön arra; amit most vázolok, vázolunk mindjárt fel önnek. Ezúttal sem húznám hosszú lére, mert a probléma gyors megoldást igényel. Itt áll ön előtt egy fekete BMW. Én nem tudom, de lehet, hogy dugulást szenvedett. Ki kellene hajtani belőle. Úgy rendesen (nem kell, mint egy mérges vadállat), de azért.. nyomja oda neki a sebességet, jó? Valamint eltulajdonították az egyik autónkat. Valaki úgy látszik, gyűjtő. Régi darab, szóval nem tudom, miért pont az kellett neki. Ma jelentették az eltűnését járőr kollégáim alig pár perccel ezelőtt. Magára gondoltam a múltkoriak után Tímea. Olyan ügyesen vette a feladatokat. Nekem hamarosan mennem is kell.

U.T.O.: -Erre miért nem rendőrt kér meg?
B.T.r.a.: -Nincs szabad autóm és emberem sem. Hétvége van. Akkor jutott eszembe maga és tárcsáztam László / Adrienn kollégákat (mutat és néz feléjük. Ők pedig bólogatva mosolyognak) Én befejeztem egyenlőre az eligazítást. Többieknek van esetleg hozzáfűznivalójuk…?
T.L.: -Üdvözlöm, kedvesem (Tímea kihasználja az alkalmat és lekezel mindenkivel). Mi Adriennel lényegében vendégként vagyunk itt. Ezt a három rendszámot váltogatja a tolvaj, ez futott be hozzánk kora délutánig (pillanatra az alezredes úrra néz, aki bólint és igenel). Kettő utazótáskányi élelem és ivóvíz van itt mellettem. Tegye be magával, estig csak végeznek.
B.A.: -Én annyit szeretnék még mondani, neked Timi: Ez a BMW nitróval van ellátva. Az ellopott járműben is van, csak a mi feltételezésünk szerint az elkövető nem ismeri a kódot. Jelszóval van ugyanis levédve.
B.T.r.a.:- Így van. Látták az autót itt városon belül, de nem különösen nagy közlekedő sebességgel. Ezért gondoljuk azt, nem tudja működésbe hozni az SPM fokozatot. Szerintem nem is fogja tudni.
L.Á.:-Akkor én is szólnék pár szót. Én vagyok a BMW tulajdonosa és többszöri alkalommal tapasztaltam leállást nála. Menet közben is előfordult. Megpróbálja kihajtani belőle? Az alezredes úr javasolta, hogy keressünk meg téged. Én is azt gondolom, ez egy napos lenne. A már említett nitrót használd csak, ahogy kedved tartja. Egy napnál többet nem fordítanánk eme kettő feladatra. Biztos vagyok benne, mind a kettőt meg tudod oldani.
Tímea körbe néz.
-Kérdése van? Érdeklődik B.T. alezredes.
U.T.O.:-Mehetek egy kört, hogy szokjam a meghajtandó BMW-t?
B.T.r.a.:-Hogyne! szálljon be. Nézze csak. Már adja is nekem az úr a kulcsot. Parancsoljon.
Szépen dübörög a Bayerische Motoren Werke. Meg is indul Orsolya. Irányt jelez. Balra fordul. Tolatgat, megfordul. Leír egy kört és visszavezeti.
U.T.O.:- Nagyon szép hangja van. Nem ültem még BMW-ben.
Timi kiszáll.
L.Á.:- Ha nem kerülne meg az autó, nem gond. De amit ez tud, szerintem elő…
B.T.r.a.:- Bocsánat, hogy közbeszólok a diskurációtokba. Most jelentették. Áll a bál a belvárosban. Autók koccannak össze. Rendőrautóval rallyzik valaki. Szerintem, ő lesz az.
Timi néz maga elé:-Induljunk, ugye ?Uram. Szerintem nincs vesztegetnivaló időnk.
Az alezredes néz:- Igen… Ádám, elkíséred? Mégse legyen egyedül. És akkor igen, menjenek, Timi. Adok egy tanulói jelvényt magának, Timi. Nem hiszem, hogy szüksége lesz rá. Egy hétig érvényes.
U.T.:-Ohh, rendben uram. (Timi csalafintán becsúsztatja nyakláncára téve a mellei közé.
B.T.r.a.:- Ezt még én sem találtam volna ki. Ötletes. 🙂 Legyen szerencséjük!
Ádám már be is slisszol a béemvébe. Azt elfelejtette Timinek mondani, van hogy elindulni is nehezen óhajt a fekete csodaszépség. Majdnem tizedik indítózásra méltóztatik kis Ottócska hangot adni. Timi lába a gázon. Amíg kipörgik magukat a kerekek fene tudja, hány méteren át, Ádám beköti magát. Jobbra veszik az irányt, de Ádám már jelzi is: balra látni a balhét. Már fordul is a kormánykerék vissza.
Egy autó felborult, a többitől meg nem lehet elmenni tovább.
-Ádám, nem egy régi Ford lett lenyúlva?
-Dehogynem, Timi. Az az, itt előttünk? Máris nézem a rendszámot. Az az! Az lesz az, bizony. Stimmel az egyik rendszám.
-Egyik?
-Hosszú történet. Állítólag hármat használ. Annyit vett magához. Mondanom sem kell…, mire készülsz, Tímea?
-Te csak kapaszkodj, Ádám. A többit bízd ide.
Timi nitróra kapcsol, hogy megemelje az autó elejét. Így rácsatlakozik az előttük lévő borult kocsi alsó vázára. Nitrót most leveszi és a kordon mögött landolnak némi ugrás után.
-Hát ez Bravo, Timi! Elismerésem.
-(mosolyog a lány) fogalmam sem volt róla, csak más nem jutott eszembe. Te jó ég. Nézd! Ez be van rúgva? Úgy kacsázik, mint aki nem kerek.
-Igen, látom… Mamma mia…
Bekerülik a belvárost, utána a külső felére érnek és bizony. Kifelé viszi őket az autótolvaj… a hegyek felé.
U.T.: Jajj neeeeeeeeeeee. Ideadod a kesztyűtartóból a napszemüvegem? A tesztvezetés alatt betettem oda, ha netán kellene.
Köszönöm szépen! Pár óra múlva sötétedik. Addig kell ezt a bolondot lekapcsolnunk. Azaz kapcsolnom. Mert szerintem ez nemcsak szimplán részeg.
L.Á.:- Meddig fog ez előttünk kacsázni?
U.T.: Nem tudom, de már unom. Játszogassunk el vele. Lássuk, mit tud?!

Elérik a hegyeket. A botor váratlanul megfordul. Megnézi, ki van mögötte. Nem gondolja, hogy őt követik. Megnézi magának Tímeát. Kicsit benéz a dekoltázsába. Most ér velük egy vonalba.
U.T.:- Ohh, ha ez ilyen bolond, ezt könnyen elkaphatom.
([ki]Gombolja az ingét és magával csalja a hegyekbe, Nézi közben, jön-e utána ez a kis gyanútlan Miki.

Elrallyzgatnak a hegyek közé. Hegyomlás! Szétrajzolja Timi keréknyomokkal az utat. Hagyja, hogy kipörögjenek a kerekek, aztán már tud is tovább menni.
U.T.:- Ádám, meddig van a tank?
L.Á.:- Amiatt ne aggódj, Timi. Negyed hiányzik csak.
U.T.: Áhh, az bőven elég. (legyint a hölgy).
L.Á.:- Mondta az alezredes úr, hogy ismered a dörgést. Most viszont én is láttam, hogy nem véletlenül választott ki téged. Úgy “köszönsz” az aszfaltnak, mint egy szőke torpedó. Tímea.
U.T.: (kuncog egyet, mosolyog). Pedig hegyomlással most volt dolgom először. Itt van ez a hülye mögöttünk? Pár óra és sötét van. Hamarosan alkonyodik.
L.Á.:-Itt van, hát.
U.T.:- Jó, most jöjjön csak a seggembe. Elvileg van itt hely, ahol csőbe tudom húzni.

Megérkeznek egy hasadék széléhez. Lefarol oda Timi. Az üldöző is megjön. Ádám és a bolond kiszáll. Ez be van rúgva és még dilis is. De hogy mire kell neki egy rendőrautó…???
Timi nem lacafacázik. Látja, mindjárt elájul a célszemély az ő szép arcától és melleitől. Felröppenti a labdát Timi: Ha tudja őt nézni menet alatt ama csodában ülve baleset nélkül a belvárosig, övé a fekete BMW. De csak a repülőtéren.

Ez a bolond már ugrik is kikaparva a rendőrautóba. Akar menni egy kört vele ott. Timi tudja a dolgát, meg kell huzatni az autót. Beporozzák a hegyet sebességükkel. Úgyis az a fő, hogy mögöttük haladjon ez a kis mókamiklós.

Ő rossz irányba megy vagy még nem kíván arra tartani. Ádám bekapcsolja a nyomkövetőt, ami a lopott autóban aktiválódik. Már mindent bejárt Timi amerről a jel jön, autónak viszont se híre – se hamva. Felrallyznak egy utolsó helyre, ahol lehet még. Hát kérem szépen, valahogy egy jó magas és keskeny sziklaszirten rekedt a régi Ford. Onnan ember le nem szedi. Timi hátrakapar. Van egy ötlete? Mindjárt kiderül. Puszit szeretne neki adni Ádám. Látja, hogy izgul a nő.
U.T.:- Nekem itt van a kormány, de te kapaszkodj.
Megpuszilja őt Ádám, ő meg valamiért ösztönösen a száját nyújtja.
L.Á.:- Ne haragudj. Lehet már férjnél is vagy. Ez viszont veszélyes mutatvány lesz, bármire is készülsz.
U.T.:- Nem vagyok férjnél. Barátfélém van és még nem tudjuk. Ezt illetően itt meg, egyszerűen csak megpróbálom leszedni a levegőből.
Megkapaszkodtál?
L.Á.:- Menj, készen vagyok! 🙂

A gézengúzt Timi átugratással megpöccinti, leér a kis völgybe és le tudja szedni az ott akadt kis megfontolatlant. Felkacsáznak vissza az útra. Bíbor színek köszöntenek a hegyekre. Közel az este.

U.T.:- Ádám!
L.Á.:- Igen.?
U.T.:- Én most ezt a kis majmot becsalom a repülőtérre, ahonnan indultunk. Szólj az alezredes úrnak. Amint beértünk a városba: zárja le az utakat, amik onnan kivezetnek. Én a repülőtér felé veszem az irányt.

Hogy kicsit, az öltözékét ‘felpolcolandó’ elterelje a tolvaj figyelmét: Timi apró nitróra kapcsol, de nem húz el tőle. Csak elkápráztatja a férfit.
Beérnek a belvárosba, kezdi is a zárást a kordon. Kiváló! Kiürítették az utcákat hozzá a rendőrök. Most van idő eltenni Timi napszemüvegét. Pár perc és este van. Timi besasszézik a repülőtérre, az utolsó kört is bekerítik az alezredes úr előhalászott erősítés autói. A bolondnak fogalma sincsen, hol van. Talán másnapra tudatosul benne, kik teperik a földre. Bilincsben viszik el.

Ádám telefont kap. Ennyit hall csak Timi: Igen, értettem Tibor. Igen, sikerült! 🙂
Leteszi a telefont és Timi felé fordul Ádám: -Puszil téged az alezredes úr. Szép munka volt!
– 🙂 köszönöm szépen, Ádám úr. Gyilkoljam még tovább a BMW-det?
-Hogyne, nyugodtan. Hely itt van bőven. Adj a lovaknak, Timi. Csapj közéjük. Addigra valószínű az alezredes úr is ráér és akkor nyilván elmondja majd: Ő hogyan értékeli ki a tettedet e mai napra. Én mindenképpen nagyon köszönöm!
Timi csalódottan néz rá.
L.Á.:-És a csókot is köszönöm ott a hegyek között.
U.T.:- (bólogat mosollyal az arcán). Kapaszkodj, Ádám útitársam. Végleg kiölöm a BMW-dből a dugulást. Szépen tudjál vele közlekedni a városban (és benyomja csutkára a nitrót). Nyugi, nem végig azzal kívánok haladni. 🙂
Ádám elmosolyodik és aprót kuncog.

 

A Szőke Torpedó 5.: Vörös sziklák gerincén

Ugraty Tímea Orsolya versenyen való megmérettetésre kap meghívást. A RedRock Ridge tornára várják. Otthon megtárgyalják, Orsi egy kölcsön autót választ hozzá. Az alezredes úr is meg kívánja tekinteni, hogyan szerepel a lány. Egészen jó darabbal indulhat.
Eltelik egy hét, ahogyan a levélben is áll. Tíz jármű áll rajthoz. Maga Tímea a 6. helyről indulhat. Ilyen terepen még nem vezetett. Lemegy az első kör, elkápráztatja magát, milyen szépen süt a nap. Egy utasa is van. A férfi, aki legyeskedik körülötte. Három kör van még hátra. A másodikra kettő helyet javít helyzetén. Jó, gyors járgány ez, de hogy hányadik helyre fut be? Nem is ez izgatja. Megtisztelő a meghívás és most szórakoztatás keretében mutathatja meg magát, tulajdonképpen kényelmes keretek között mit tud letenni itt az útra. Veszélyes kanyaronként minden szegletben van egy mentőegység.
Jön a harmadik kör, átlépi Orsi a vonalat. A második helyet szerezte meg. Csendőrkanyarral megfordul, ez is szép eredmény! Hamarosan eredményhirdetés. Áll fel a dobogóra, nagyon jól fest nyakában az ezüst érem. Integet a közönségnek, szülei is ott ülnek a lelátóban valahol.

Tímea jópár nappal később levelet kap. Megjelenését igényli a rendőrhatóság elismerés átvételéért. El is érkezik az ominózus időpont. Szülei érkeznek a helyszínre elsőnek. Ő maga teázik a múltkori udvarlójelölttel egy presszóban, ami pontosan egy háznyira van a helyszíntől. 3 fertályóra enyelgés zajlik köztük, utána telefont kap a kisasszony. Indul a ceremónia, legyenszíves oda fáradni.
Már mennek is léptei az épülethez. Az udvarlójelölt szerűség megvárja őt épületen belül. Ő is látni szeretné, miben részesül a kis ifjú hölgy.
Mintha összebeszéltek volna vagy ő nem tud valamiről? A rendőr lányok és fiúk el kívánnak játszani valamit. Timi belemegy. Egy nagyon szép szoknyát visel matrózblúzzal, ezen öltözékkel érkezik a díjátadójára a presszóból. Amiről Ő még természetesen esetleg sejtéssel rendelkezik.
Megérkeznek a szülők is a rendőr Örsre, Az alezredes úr érdeklődik, itt van – e a meghívott? Igen, itt van. Feleli az édesanya.
Ja? jó. Akkor szólítanám: Ugraty Tímea, Orsolya!
Két oldalú sorfallá állnak össze a rendőrök. Kardjukat kivonják félboltívet vagy ajtót (ha úgy tetszik formálva ezzel és hátulról a mesés szépségű s öltözékű ezüstérmes leányzó kíváncsiságtól hajtva, mosollyal az arcán megjelenik a sor végén.
B.T.r.a.: -Á, Tímea kisasszony! Látom már. Fáradjon ide, kérem. Lépjen ki a sorból.
Amint a lány az alezredes úrhoz ér, a kardokat visszateszik elegánsan a hüvelybe és a beszéd jön, melyhez az Illés együttes bevonuló zenéje társul.

U.T.O.:- Itt vagyok, uram. Milyen megtiszteltetésben részesülök? 🙂 Nemrég volt egy.
B.T.r.a.:- Örömmel értesültem, Tímea a napokban: ahogyan sikerrel cselezte hozzánk a tolvajt és ezáltal visszakapta őrsünk az eltulajdonított járőr autónkat. Fogadja szeretettel ezen elismerő emléklapot és…(mutat a technikusnak) Lang Ádám említette, milyen csavaros észjárással, praktikával rallyzott ott a hegyek között. A legutóbbi második helyezésért pedig ezt: Tőlünk, tőlem fogadja el. Beindul a görögtűz a sorfal mindkét oldalán
Egy arany érmet tesz az alezredes úr a nyakába rajta egy autóval. Abban egy lány ül és a Szőke Torpedó szöveg van még bele gravírozva.

B.T.r.a.:- Örülök, hogy Önnek személyesen adhatom át… 🙂
Puszi és kézrázás. Tímea a rendőrök felé néz, akik tisztelegnek neki. Lehet, le szeretnének vele kezelni a rendőrök? Odamegy hozzájuk.

B.T.r.a.:(A szülők felé fordul) – Hadd gratuláljak én is a gyerekükhöz.

Thury László és Beffolcs Adrienn toppan be a ’tömegbe’. Ugye nem gondolta a kis szépséges szőkeség, hogy kihagyják ezt a bulit. Az elejétől ott voltak már, most ők is odamennek gratulálni.

 

IX A csodálatos Japán varázsa és Olivio atya útrakelése Tel Aviv-ba

Olivio atyát a miséről elhozza Liza és nem kacskaringózva, de megtekintik a szép Buddha szobrot. Az atya már nem vezethet. Mostanában biztos, hogy nem.
– Nagyon szép ez a táj. Jó látni eme hegyeket a napsütés melengető arcélei lovaglásában, Liza. Szépen vezet.
– Olivio atya, itt vagyunk. Megállunk nézelődni.
– Jó ötlet. Úgysem láttam még közelről, meg amúgy sem ezt a környéket. Nem erre felé mozgok. Szeretem ezt a Buddha szobrot. Végre közelről is megnézhetem.
– Most mit csinál, atyám?
– Imádkozom és megáldom a szobrot. Elvileg ma utazom messze innen. Egy barátom jelezte meghívását Tel Aviv-ba.
Megtekintik azt a két részes alagutat, amit legutóbb Réka járt be. Amikor Esztert szállította orvoshoz. Nagyon szép, gyönyörű! Mind a ketten gyönyörködnek benne.Megjönnek a hajlékba. Az atya telefont kap, hogy a legközelebbi géppel kellene mennie Tel Aviv-ba. Megvan az időpont. Átmegy Lizáékhoz, hogy nem járható út. Húsz percen belül kellene mennie barátjához. Nincsen másik járat és az autó meg nem indul, amivel kellene menni. Liza ebédet kell főzzön. Emőke lánya viszont kérdésre a friss vezetői engedélyével vállalja, de melyik autóval legyen Olivio atya szállítása? Kapóra jön egy piros Skoda Octavia. Liza férje szokta ezt használni, de az jelenleg pihen. Éjszakai műszakon van túl. Ez most a legerősebb személyautó a lányos famíliában. Nemrégen lett vásárolva, de be van járatva. Liza megnézi azért a tankot. Nem csurig, de elég jól tele van.
Pont menni is akart vele a lány nézelődni egyet.

– Kislányom, emlékszel a múltkorira? Nem volt olyan régen. Vidd el az atyát. Óvatosan és figyelmesen, jó? Anya vár vissza. Itt van a kulcs.
Olivio atya megáldja az autót mielőtt mennének és a lányt is.
– Atyám, azért kösse be magát.
– Már meg is tettem, Emőke gyermekem.
Indulás! Gyönyörűen duruzsoló motor. Csiripel az a sok szelep. Viszik a lóerők e szép vörös járművet. Első kanyar jobbra, elsőbbségük van. Jármű balról. Csúszik is már ki jobbra a kicsi csoda a majdnem délutánban. Igen ám, de néhány km-t se haladnak. Dugó! Meg kell álljon az autó.
– Semmi gond, Emőke gyermekem. Nem tudok elutazni Tel Aviv-ba Hector ispán barátomhoz. Ma avatná ott a bazilikát, de hogyha ilyen a helyzet.
– Megfordulok, Olivio atya. Megpróbáltuk.
– Így van, Emőke!
– Atyám, várjon. Lehet, mégiscsak lesz belőle valami. De kapaszkodjon!
– Semmi gond!Emőke kiválik a sorból és a szembejövőkkel együtt kerülgeti az autósort. Egy balra lévő, a közelben lévő leágazást vett észre. Hátha elérnék.

Liza lánya sok bukdácsolás után eléri a kanyar torkolatot és beigazol oda. Az általuk elhagyott besűrűsödött forgalmat érkező rendőrök igyekeznek oszlatni, irányítani. Előttük egy alagút. A Skoda még nem jött egyenesbe, előttük meg egy kétes felületű és állagú út. Az egyik hiba meg is dobja a járművet, beomlik az alagutat a túlsó úttal összekötő híd egy része. Emlékszik még Emőke Réka beszámolójára. A mélység itt vagy ötezer méter. A szép kis Octavia megérkezik ismét az aszfaltra. Vagy 100-200 métert csúszik. Utána az alagút előtt kb. 50 méterre a kislány visszanyeri uralmát a gépjármű felett és beérkeznek az alagútba. Egyenesbe hozza az autót.
– Ez szép volt. Nehéz művelet, Emőke?
– Nem, atyám. Gondolom én. Láttam a műszerfalat. Bekapcsolt a menetstabilizátor (én a kormányt fogtam közben) és az hozott minket újra egyenesbe. Most ez az alagút nem tudom, milyen hosszú. Úgy tudom, ezen átmenve a táv nagy része levágható.
– Ohh, köszönöm szépen a fényt, gyermekem. Pont olvasok. A szent beszéd van előttem. Valamit mondanom is kell majd az avatón szerintem.
– Csak utastérvilágítást kapcsoltam, Olivio atya. Több ezer tonnányi szikla van felettünk, jó kanyargós ez az alagút. (a kormányt kezeli, mert jön is az első kanyar jobbra). Felhúztam az összes ablakot, hogy ne legyen huzat és egyúttal hogy a csúszó gumik hangjától tudjunk beszélgetni.
– Gyönyörű ez az alagút, Emőke. Egy – egy apró résen néhol fellátni a felszínre.
Kiérnek az alagútból a fantasztikus napsütésre maguk mögött hagyva a kerékcsúszástól visszhangzó sziklatömeg varázslatos kanyargó mindenségét. Feltűnik Emőke előtt a repülőtér. Már várja Olivio atyát paptársa. Szépen, egyenletesen megáll a vörös Skoda Octavia.

A paptárs a meghallgatottak után szintén megáldja Emőkét és a személygépjárművet. ‘Inno mini patri et fili et pilitus sancti’. A lány ámennel köszöni meg. Nézi, ahogyan az atyák felszállnak a gépre és viszi el őket a felszálló gép Tel Aviv-be. Bőven időben ki tudta ide szállítani Olivio atyát. A reptérben merül el és Japán környező hegyeiben.
Emese áll mellette. Be kíván szállni a személygépkocsiba.
– Szervusz, Emőke húgom. Most érkeztem tanulmányi útról. A repülőgép másik felén szálltam le, azért nem láthattál meg aztán te éppen nézelődtél. El tudnál repíteni az út mentén hazafelé az iskolámba? Csak le kell adjak egy tanulmányt határidőre.
– Hogyne. Gyere, márs megyünk. Igen, emlékszem: egyetemista lettél nemrégen, Emese.
Beszállnak. Fordul is a veres szekér.
– Azért adj neki, Emőke. Délig van a határidő és kora délután zár a dékáni hivatal plusz éhes is vagyok már.
– Jajj, bocsánat Emese nővérem. Máris ráállok a gázra. Odaérünk.
A Skoda Octavia még nem fejezte be a megfordulást, amikor Emőke kicsit jobban ‘odalép’ neki. A kerekek meg kiperdítik a jármű testet és húsz méteren át így siklik. Utána érnek ki a repülőtérről és érik el a főutat.
– Szép kis piruett. Friss jogsis vagy? Tényleg, ezt az autót még nem is láttam. Milyen szép!
– Pár hetes a jogosítványom és ezt az autót még én sem nagyon láttam. A Suzukit szoktam vezetni, ez viszont erősebb nála.
-Nyomd oda neki. Nem kell, mint állat, de azért haladjunk.

Újból át az alagúton. Beérkezik a Skoda a kijáratához.
– Most zötykölődni fogunk, Emese.
– Menj csak, Emőke. Én közben rendezem a tanulmányi irataimat. De régen láttam ezt a szép alagutat. Mindig lenyűgöz. Mennyivel mész most?
– Száznyolcvannal.
– Már gyerekkoromban elvarázsoltak eme alagút kanyarjai, amikor apa vitt minket. Csak néztem fel, oda is: a szép felettünk lévő messzi magasba.
Ezúttal Emőkének szlalomoznia kell, mert a délután végett sűrű lett a forgalom. Hiába négy sávos összesen az út, nemcsak ők tartanak hazafelé.
Igen ám, de eszébe jut Emőkének a részben leszakadt híd. A Sors ezt is megoldja, mert amíg odaát a közlekedési rendőrök sikeresen eloszlatták a dugót: Egy ideiglenes fahíd egészíti ki a jelenleg még hiányos részt. Emőke kisasszézva a Skodát az alagútból szépen átkel ezen (innen már alig pár kilométer a tényleges intézmény) a csinos kis tákolmányon.

Megérkezve az egyetemre csak óvatosan jegyzik meg neki, kis híján elkésett. A dolgozatot átveszik.
Most már hazafelé veszik az utat. Azért kopogtatja még Emőke vállát Emese: nem muszáj azért lassítania. Most már szomjas is. Teljesen besűrűsödik a forgalom. A Skoda Octavia viszont bírja a strapát.
Húg és nővér végül megérkeznek. Mesélnek Liza édesanyjuknak, az ebéd pedig: elkészült közben.
Liza még hozzáfűzi Emese előtt Emőkének: Az atya ide telefonált az induló repülőgépről. Nagyon köszöni a fuvart és szép az útjuk Japánból Tel Aviv-ba. Nincsenek sokan a repülőgép járaton. Beszélgetnek és teáznak a pap társsal. Készülnek a bazilika nyitóra.

 

X. Bíbor hegyek (A Szőke Torpedó 4.)

Egy csodás reggel. Timike csodásat autózik a családdal. Estefelé érnek haza. Még kerékpározás is belefér. Hát nem igazi romantikus nap? Szerették volna, ha még valami belefér a napba. Ilyen nyári alkalommal viszont abszolút nem gond, hogyha a négy kereket kettő kerék váltja. Kész csoda, hogy nem keveredett ezúttal semmi kalandba. Élvezték mindannyian a nap minden egyes percét. Apával – anyával több alkalommal még jót úsztak is. Legalább kipróbálhatta Timi a fürdőruháját. Régen volt rajta.

Valami fiú kezd legyeskedni Tímea körül (Még rajta is felejti a szőke lányon a férfiú a szemét átöltözés alatt. Kaján pislantás a válasz Orsitól: ‘Szép a fehérneműm?’ ). Érthető. Felnő hamarosan ez a lány. Huszadik életéve felé megy. Tizennyolc jelenleg. Ő (is) tanítja úszni. /Csak puszi van egyenlőre köztük, ismerkedési szakasz./ Kicsit nehéz úgy közlekedni a vízen, ha mindössze a kutyaúszás ismeretével rendelkezik az ember.

Telefon érkezik este, hogy másnap délutánra Ugraty Tímea Orsolya szabad – e? Nem tart sokáig. BMW fekszik – e neki? András édesapja felel a kérdésekre, mivel Tímea éppen a mellékhelyiségben van. Utána meg fogat mos. Úgy dönt a kupaktanács, családostul kimennek a lezárt repülőtérre egyezkedni.

Thury László, Beffolcs Adrienn és Berfeld Tibor személyek várják őket a helyszínen illetve valaki, akiről fogalmuk sincsen; ki fia – borja lehet. Timi elég sportosan és szexisen öltözve száll ki. Nem tudják, mi van. Folytatnák tovább a sziesztát.

A rendőr alezredes: Ohh, de fiatalosan tisztel meg minket, Tímea! 🙂

U.T.: – Jajj, elnézést. Magamra kapok valamit, ha probléma. Reméltem, hogy ez nem gond.

B.T. r.a.: -Nem baj, maradhat. A lényeg, hogy önnek: kisasszony kényelmes legyen. Ez a hiányos, bájos öltözék jól is jön arra; amit most vázolok, vázolunk mindjárt fel önnek. Ezúttal sem húznám hosszú lére, mert a probléma gyors megoldást igényel. Itt áll ön előtt egy fekete BMW. Én nem tudom, de lehet, hogy dugulást szenvedett. Ki kellene hajtani belőle. Úgy rendesen (nem kell, mint egy mérges vadállat), de azért.. nyomja oda neki a sebességet, jó? Valamint eltulajdonították az egyik autónkat. Valaki úgy látszik, gyűjtő. Régi darab, szóval nem tudom, miért pont az kellett neki. Ma jelentették az eltűnését járőr kollégáim alig pár perccel ezelőtt. Magára gondoltam a múltkoriak után Tímea. Olyan ügyesen vette a feladatokat. Nekem hamarosan mennem is kell.

U.T.O.: -Erre miért nem rendőrt kér meg?

B.T.r.a.: -Nincs szabad autóm és emberem sem. Hétvége van. Akkor jutott eszembe maga és tárcsáztam László / Adrienn kollégákat (mutat és néz feléjük. Ők pedig bólogatva mosolyognak) Én befejeztem egyenlőre az eligazítást. Többieknek van esetleg hozzáfűznivalójuk…?

T.L.: -Üdvözlöm, kedvesem (Tímea kihasználja az alkalmat és lekezel mindenkivel). Mi Adriennel lényegében vendégként vagyunk itt. Ezt a három rendszámot váltogatja a tolvaj, ez futott be hozzánk kora délutánig (pillanatra az alezredes úrra néz, aki bólint és igenel). Kettő utazótáskányi élelem és ivóvíz van itt mellettem. Tegye be magával, estig csak végeznek.

B.A.: -Én annyit szeretnék még mondani, neked Timi: Ez a BMW nitróval van ellátva. Az ellopott járműben is van, csak a mi feltételezésünk szerint az elkövető nem ismeri a kódot. Jelszóval van ugyanis levédve.

B.T.r.a.:- Így van. Látták az autót itt városon belül, de nem különösen nagy közlekedő sebességgel. Ezért gondoljuk azt, nem tudja működésbe hozni az SPM fokozatot. Szerintem nem is fogja tudni.

L.Á.:-Akkor én is szólnék pár szót. Én vagyok a BMW tulajdonosa és többszöri alkalommal tapasztaltam leállást nála. Menet közben is előfordult. Megpróbálja kihajtani belőle? Az alezredes úr javasolta, hogy keressünk meg téged. Én is azt gondolom, ez egy napos lenne. A már említett nitrót használd csak, ahogy kedved tartja. Egy napnál többet nem fordítanánk eme kettő feladatra. Biztos vagyok benne, mind a kettőt meg tudod oldani.

Tímea körbe néz.

-Kérdése van? Érdeklődik B.T. alezredes.

U.T.O.:-Mehetek egy kört, hogy szokjam a meghajtandó BMW-t?

B.T.r.a.:-Hogyne! szálljon be. Nézze csak. Már adja is nekem az úr a kulcsot. Parancsoljon.

Szépen dübörög a Bayerische Motoren Werke. Meg is indul Orsolya. Irányt jelez. Balra fordul. Tolatgat, megfordul. Leír egy kört és visszavezeti.

U.T.O.:- Nagyon szép hangja van. Nem ültem még BMW-ben.

Timi kiszáll.

L.Á.:- Ha nem kerülne meg az autó, nem gond. De amit ez tud, szerintem elő…

B.T.r.a.:- Bocsánat, hogy közbeszólok a diskurációtokba. Most jelentették. Áll a bál a belvárosban. Autók koccannak össze. Rendőrautóval rallyzik valaki. Szerintem, ő lesz az.

Timi néz maga elé:-Induljunk, ugye ?Uram. Szerintem nincs vesztegetnivaló időnk.

Az alezredes néz:- Igen… Ádám, elkíséred? Mégse legyen egyedül. És akkor igen, menjenek, Timi. Adok egy tanulói jelvényt magának, Timi. Nem hiszem, hogy szüksége lesz rá. Egy hétig érvényes.

U.T.:-Ohh, rendben uram. (Timi csalafintán becsúsztatja nyakláncára téve a mellei közé.

B.T.r.a.:- Ezt még én sem találtam volna ki. Ötletes. 🙂  Legyen szerencséjük!

Ádám már be is slisszol a béemvébe. Azt elfelejtette Timinek mondani, van hogy elindulni is nehezen óhajt a fekete csodaszépség. Majdnem tizedik indítózásra méltóztatik kis Ottócska hangot adni. Timi lába a gázon. Amíg kipörgik magukat a kerekek fene tudja, hány méteren át, Ádám beköti magát. Jobbra veszik az irányt, de Ádám már jelzi is: balra látni a balhét. Már fordul is a kormánykerék vissza.

Egy autó felborult, a többitől meg nem lehet elmenni tovább.

-Ádám, nem egy régi Ford lett lenyúlva?

-Dehogynem, Timi. Az az, itt előttünk? Máris nézem a rendszámot. Az az! Az lesz az, bizony. Stimmel az egyik rendszám.

-Egyik?

-Hosszú történet. Állítólag hármat használ. Annyit vett magához. Mondanom sem kell…, mire készülsz, Tímea?

-Te csak kapaszkodj, Ádám. A többit bízd ide.

Timi nitróra kapcsol, hogy megemelje az autó elejét. Így rácsatlakozik az előttük lévő borult kocsi alsó vázára. Nitrót most leveszi és a kordon mögött landolnak némi ugrás után.

-Hát ez Bravo, Timi! Elismerésem.

-(mosolyog a lány) fogalmam sem volt róla, csak más nem jutott eszembe. Te jó ég. Nézd! Ez be van rúgva? Úgy kacsázik, mint aki nem kerek.

-Igen,  látom… Mamma mia…

Bekerülik a belvárost, utána a külső felére érnek és bizony. Kifelé viszi őket az autótolvaj… a hegyek felé.

U.T.: Jajj neeeeeeeeeeee. Ideadod a kesztyűtartóból a napszemüvegem? A tesztvezetés alatt betettem oda, ha netán kellene.

Köszönöm szépen! Pár óra múlva sötétedik. Addig kell ezt a bolondot lekapcsolnunk. Azaz kapcsolnom. Mert szerintem ez nemcsak szimplán részeg.

L.Á.:- Meddig fog ez előttünk kacsázni?

U.T.: Nem tudom, de már unom. Játszogassunk el vele. Lássuk, mit tud?!

Elérik a hegyeket. A botor váratlanul megfordul. Megnézi, ki van mögötte. Nem gondolja, hogy őt követik. Megnézi magának Tímeát. Kicsit benéz a dekoltázsába. Most ér velük egy vonalba.

U.T.:- Ohh, ha ez ilyen bolond, ezt könynen elkaphatom.

([ki]Gombolja az ingét és magával csalja a hegyekbe, Nézi közben, jön-e utána ez a kis gyanútlan miki.

Elrallyzgatnak a hegyek közé. Hegyomlás! Szétrajzolja Timi keréknyomokkal az utat. Hagyja, hogy kipörögjenek a kerekek, aztán már tud is tovább menni.

U.T.:- Ádám, meddig van a tank?

L.Á.:- Amiatt ne aggódj, Timi. Negyed hiányzik csak.

U.T.: Áhh, az bőven elég. (legyint a hölgy).

L.Á.:- Mondta az alezredes úr, hogy ismered a dörgést. Most viszont én is láttam, hogy nem véletlenül választott ki téged. Úgy “köszönsz” az aszfaltnak, mint egy szőke torpedó. Tímea.

U.T.: (kuncog egyet, mosolyog). Pedig hegyomlással most volt dolgom először. Itt van ez a hülye mögöttünk? Pár óra és sötét van. Hamarosan alkonyodik.

L.Á.:-Itt van, hát.

U.T.:- Jó, most jöjjön csak a seggembe. Elvileg van itt hely, ahol csőbe tudom húzni.

Megérkeznek egy hasadék széléhez. Lefarol oda Timi. Az üldöző is megjön. Ádám és a bolond kiszáll. Ez be van rúgva és még dilis is. De hogy mire kell neki egy rendőrautó…???

Timi nem lacafacázik. Látja, mindjárt elájul a célszemély az ő szép arcától és melleitől. Felröppenti a labdát Timi: Ha tudja őt nézni menet alatt ama csodában ülve baleset nélkül a belvárosig, övé a fekete BMW. De csak a repülőtéren.

Ez a bolond már ugrik is kikaparva a rendőrautóba. Akar menni egy kört vele ott. Timi tudja a dolgát, meg kell huzatni az autót. Beporozzák a hegyet sebességükkel. Úgyis az a fő, hogy mögöttük haladjon ez a kis mókamiklós.

Ő rossz irányba megy vagy még nem kíván arra tartani. Ádám bekapcsolja a nyomkövetőt, ami a lopott autóban aktiválódik. Már mindent bejárt Timi amerről a jel jön, autónak viszont se híre – se hamva. Felrallyznak egy utolsó helyre, ahol lehet még. Hát kérem szépen, valahogy egy jó magas és keskeny sziklaszirten rekedt a régi Ford. Onnan ember le nem szedi. Timi hátrakapar. Van egy ötlete? Mindjárt kiderül. Puszit szeretne neki adni Ádám. Látja, hogy izgul a nő.

U.T.:- Nekem itt van a kormány, de te kapaszkodj.

Megpuszilja őt Ádám, ő meg valamiért ösztönösen a száját nyújtja.

L.Á.:- Ne haragudj. Lehet már férjnél is vagy. Ez viszont veszélyes mutatvány lesz, bármire is készülsz.

U.T.:- Nem vagyok férjnél. Barátfélém van és még nem tudjuk. Ezt illetően itt meg, egyszerűen csak megpróbálom leszedni a levegőből.

Megkapaszkodtál?

L.Á.:- Menj, készen vagyok! 🙂

A gézengúzt Timi átugratással megpöccinti, leér a kisvölgybe és le tudja szedni az ott akadt kis megfontolatlant. Felkacsáznak vissza az útra. Bíbor színek köszöntenek a hegyekre. Közel az este.

U.T.:- Ádám!

L.Á.:- Igen.?

U.T.:- Én most ezt a kis majmot becsalom a repülőtérre, ahonnan indultunk. Szólj az alezredes úrnak. Amint beértünk a városba: zárja le az utakat, amik onnan kivezetnek. Én a repülőtér felé veszem az irányt.

Hogy kicsit, az öltözékét ‘felpolcolandó’ elterelje a tolvaj figyelmét: Timi apró nitróra kapcsol, de nem húz el tőle. Csak elkápráztatja a férfit.

Beérnek a belvárosba, kezdi is a zárást a kordon. Kiváló! Kiürítették az utcákat hozzá a rendőrök. Most van idő eltenni Timi napszemüvegét. Pár perc és este van. Timi besasszézik a repülőtérre, az utolsó kört is bekerítik az alezredes úr előhalászott erősítés autói. A bolondnak fogalma sincsen, hol van. Talán másnapra tudatosul benne, kik teperik a földre. Bilincsben viszik el.

Ádám telefont kap. Ennyit hall csak Timi: Igen, értettem Tibor. Igen, sikerült! 🙂

Leteszi a telefont és Timi felé fordul Ádám: -Puszil téged az alezredes úr. Szép munka volt!

– 🙂 köszönöm szépen, Ádám úr. Gyilkoljam még tovább a BMW-det?

-Hogyne, nyugodtan. Hely itt van bőven. Adj a lovaknak, Timi. Csapj közéjük. Addigra valószínű az alezredes úr is ráér és akkor nyilván elmondja majd: Ő hogyan értékeli ki a tettedet e mai napra. Én mindenképpen nagyon köszönöm!

Timi csalódottan néz rá.

L.Á.:-És a csókot is köszönöm ott a hegyek között.

U.T.:- (bólogat mosollyal az arcán). Kapaszkodj, Ádám útitársam. Végleg kiölöm a BMW-dből a dugulást. Szépen tudjál vele közlekedni a városban (és benyomja csutkára a nitrót). Nyugi, nem végig azzal kívánok haladni. 🙂

Ádám elmosolyodik és aprót kuncog.

Értékeld az oldalt!

Comments are closed.