Olvadó Aszfalt

I. Ferraris futkározás

Az indítókulcs meglett, de az úr még alszik. A lány viszont fent van és küldemény érkezéséről jött értesítő. Indulni kell. Kézifék majd rendbe jön. Kitolat az szép autóval a lány. Stop táblánál megáll. Utána indulás. Sietni kell, mindjárt bezár a posta. Pörögjenek a kerekek. Pár utca még. Kerülgeti az útjába kerülő autókat. Előz, szembejövő jön. Elrántja a kormányt. Szépen hozza egyenesbe a piruettező autót. Pár szlalom és kanyar be az utcába. Vissza kell hozni a Ferrari-t egyenesbe. Ez a posta, megérkezett. Satufék és megáll.

Értesítőt felveszi és irány haza. Barátnője száll be hozzá, el tudná – e őt vinni gyorsan. Késésben van. Mi sem egyszerűbb. Kitolat, mint a szélvész. Megfordítja az autót. Már pörögnek is szédülve a kerekek. Pár utcával arrébb ájul be az autó egy jó hosszú utca környékére. Szépen duruzsol az a 16 szelep. Kiteszi a barátnőjét. Épp időben odaértek, sportos fuvarral még nem szállították.

Telefonál a fiú, hogy hol az autó. Kellene és jöjjön. Induljon újra az Ágyúgolyófutam. Hétvége van. Hazaérkezik a kislány a Ferrarival.

“Már megint sportosan jöttél? Már távolról hallottam, hogy valaki edzi az aszfaltot.”

“Ez neked jött. Felvettem a postán és még egy barátnőmet el is vittem. Pedig jogsim sincsen. Sürgős levél? Azért is igyekeztem vezetés során.”

“Igen, sürgős. Rendőr nem volt?”

“Nem volt.”

Az asszonka étket és egyebet készít, amíg az ura ügyintéz. Szépen indul meg a Ferrari. Csókkal ajkán száll be a fiú és indítja szépen a duruzsoló 16 szelepet. Nagy gázzal megy, de nem sivítva. Majd valamikor érkezik.

II. Esti Kiruccanás

Elhagyta az úr a piros Ferrarijának a kulcsát és asszonykáját megkéri, vigye már haza. Beülnek. Összeköti a fiú a drótokat és már indul is a menet. Sivít a kerék. Jöjjön az első kanyar. Előtte: Ne nagyon állj meg emelkedőn, mert nincs kézifék. Jó kalandos úton az emeleti irodaházból a piros csoda lebukdácsol. Zeng az irodaház a gumiktól, időnként a lány a fiúra néz, jól tartja – e egyenesben a Ferrarit. Hiszen időnként alig van hely a zötykölődő autó révén. Kereszteződés ahogyan leérnek és nagyon szépen “mozog” a piros sportautó. Pár km még. A lány szépen kerülgeti sávokban az autókat. Beesteledik és kergetik az egerek egymást, ahogyan közelednek a lak felé. Egy szép kis csendőrkanyar. Bearaszol a kiskocsi egy parkolóba. Nem is volt szükség kézifékre. Az indítókulcsot majd megkeresik. Hazaértek, az a lényeg. “Aranyom szép volt, Ferrarit nem vagy csak nehezen lehet meghuzatni.”

“Nagyon szép az autó és ereje is van. Jó volt menni vele. ” “Azt nem mondtam neked, hogy sportosan vezess, de megoldottad a feladatot.” Befarol még a Ferrari az udvarra és szépen megáll vele a lány. Bemennek a kis házukba teára, kávéra, vacsorára és miegymásra.

III. Majdnem elkésve a moziról

Rágyógyult a csengőre. Réka pont menne a fürdőbe. Aggódó, könnyező Eszter szomszédasszonya az ajtóban, mikor nyitja neki. Eszter férjét már elvitte a kollégája a moziba és a kisfiuk kedvenc filmjét adják, pénz viszont nincs náluk. Eszter meg plusz problémaként nem tud vezetni, hiába áll a háznál az autó. Hogy a fene egye meg. Réka tud vezetni, engedélye is van, de ragadnak a mellei és pont le szeretett volna fürdeni. Gondolkodik, mi legyen. Azt mondja Eszter, Öt perc múlva indul a műsor és van nála pénz a jegyre. Viszont a férjénél pénztárca van. Pénz ezzel ellenben meg nincs és a kisfiának ez volt minden álma, hogy láthassa. Rendben van, mondja Réka. Csak pont szeretett volna lefürdeni. Akármit kérhet cserébe Réka, ha el tudja repíteni Esztert a mozihoz. Tíz percen belül oda kellene érjenek és a város másik felén lakik a két szomszéd. Elmennek Eszter férje autójával. Ne azzal foglalkozzon, szerintem láttak már nőt. Kérem…! Ha tud rajtam segíteni. Mindenki tudja, hogy csinos és dögös asszony vagy, Réka.
Igen, és a családomra is büszke vagyok. Fiam és lányom van, Eszter. A férjem is nagyszerű ember. Üzleti úton van jelenleg. Elfoglalt férfi, de megajándékoztam két csodálatos gyermekkel. Tudom, Réka, megnőttek már. Szoktam látni őket.

(Eszter kiparkol a garázsból). Ne flancolj, barátnőm. Félig le van harcolva mindegyik ajtaja, de erő van benne. Rendben, Eszter. Akkor Réka indul (garázsajtó távirányítóval lecsuk), bőg fel a motor, éppenhogy becsukják az ajtókat már süvít is ki a gyönyörű Porsche. Irányba állva kifarolás után már vágódik is ki a főútra.
Eszter! Nézz kérlek jobbra, Én balra látom a forgalmat.
Tiszta, messze még a személygépjárművek. Mehetsz, Réka.
Övet csatold be légyszíves És kapaszkodj! Ez rázós volt! mondja Eszter.
Igen, de arra kértél, extra fuvart adjak neked. Jó nagy huzat van, Réka.
Ez van!
Megcsúszik az autó egy kidőlt farönkön és megpördül a szép Porsche teljes tengelye körül. Lepiruettezi a 360 fokot és újra az aszfalton a szép kis autó. Jól kipördül oldalra, de Réka nehéz munkával és ügyesen egyenesbe hozza.

Jól csikorognak a kerekek, Réka.
Igen, Eszter. A sebesség ezzel jár 🙂 Kapaszkodj, az a lényeg. Nekem plusz segítségként itt a kormány.
Zebra!!! Elrántja Réka a kormányt, így a jármű átsiklik a menetirány szerinti jobb oldalra, de a néni és bácsi egy karcolás nélkül át tud kelni.
Milyen ügyes vagy, Réka! Köszönöm, Eszter! 🙂 A férjem megtanított pár dologra az elmúlt években. Eközben még kormányozza vissza Réka a Porsche csodát a felezővonal Jobb oldalára.
Megérkeztünk, én itt most kiteszlek mindjárt (pont kanyarodnak és nézik az emberek, kinek ilyen sürgős, hogy felszántja az aszfaltot. Nem harminccal érkezik. Nem is hetvennel). Készítsd a kezed az ajtókilincshez. Megpróbálok megállni. Behúzza a kéziféket és irányba áll a csodával a visszaúthoz.

Teljes az öröm. Puszit kap Réka. Indulhat a kisfiúnak a mozi. Édesapa is ott várta őket már. Valami közbejött, Eszter? Késésben voltam, de Réka szomszédunk kisegített. Az autónkkal elhozott. Így tud vezetni a Réka? Azt a Porsche-t elég jó gyakorlat kell, hogy valaki így elvezesse ide 8-10 percen belül. Ide hallottam, amint valaki nagy sebességgel közeledik.
Megoldottuk, eleve fürdeni szeretett volna Réka. Kisfiam, itt a pénz, hol vagy? Ezt filmet szeretted volna látni. Menj apával. Anya ide tudott érni.
Réka, köszönjük szépen.
Üdvözöllek, András.
El tudsz minket vinni haza majd? A kollégám már elment. Dolga volt. Ja ez a mi autónk. Várj. Elviszlek. Tudsz fürdeni, én meg visszajövök ide a családomhoz. A fiunk nagyon örül, hogy Esztert el tudtad hozni. Jó?

IV. Segítség villámló vonulatok között

Együtt pihen a két család Japán hegyei között, de nem egy apartmanban. Külön van a háztartás. Egymás mellett vannak. Csengetnek. Jó magas hegyek ezek. Az égbe vesznek. Minden rendben? Úgy volt, együtt megyünk nézelődni.
Eszter nem érzi jól magát. Fáj neki.
Hol? Ööööö, látom.
Reggel óta ott fájlalja. Atól tartok, nem tudunk menni, András. Lehet, csomós neki.
Ha az Eszter csomót érez, a mellrákkal nem lehet játszani. Réka!
Igen, András.
Én elmegyek apukával és a famíliával le a völgybe. Van itt egy doki, de nem éppen a közelben. A autónkkal elmész Eszterrel? Bele is lehet halni a mellrákba. Nehogy baj legyen. Odakint van, Porsche Carrera Turbo. 130 lóerő. Az itt csúcstechnológiának számít. Menetstabilizátor, Blokkolásgátló. Amit csak akarsz
Neked hány autód van, férjem? Egynél tartok még. Ja akkor nem tud szegény Eszter pihenni. Hiszen mindjárt mennünk kell haza.
Aligha, Réka. Egy hónapig szabadságon vagyok. Most kezdtük és ha Eszter szerencsével jár, Ő is tud pihenni. Feljebb léptem a ranglétrán. Társelnök lettem. (Dobja a kulcsot). Enélkül nehezen indultok el. Hozzátok Esztert. Óvatosan. Látom, nagyon fáj neki. (Réka mosolyog, amint a dobott indítókulcsot elkapja).
Leviszed akkor őket a völgybe András férjem? A gyerekeink is itt vannak. Valahol odalent, ha jól emlékszem.

Megindulnak. Nyílik a kapu.
Hát nem is tudom, mit mondjak: András szomszédunk. Attól féltem, haza kell mennünk innen és annyi volt a pihenés.
Semmit! Jó hírrel térjenek vissza és ne találjanak semmit Eszternél. Neki nem volt még mellrákja, de más végett meg kellett már járja a kórházat.

Az út megindítja porzását, már el is tűnik a Porsche (Carrera) a semmiben. Fuvallat hozza csak a reménykedő várakozók felé az út zaját. Miközben ők a völgyet célozzák be.

Ez erősebb autó Eszter. A doki, a férjem azt mondta: Fent van a hegyekben. Mindjárt félúton vagyunk. Nagyon fáj?
Fáj. jobban, mint reggel. Olyan szép erre. Ezek a hegyek, Réka.
Szépen is magasodnak, így van! A fene egye meg. (És jó nagyot kell majdhogynem egyhelyben forduljon a Porsche-val). Bocs, hogy itt gyakorlatilag kifüstöltem a kerekeket; de nem szeretek Zergét gázolni. Látod, már megyünk is tovább. Itt van valami távolsági busz. Ez sem kell. A francba! Mi ez?
4-5 sávos úton sodródik a csúcsPorsche, a busz már mögöttük. Nem sok helyük van már. Megdobja a kereket egy kisebb szikla darab.
Bassz…! 🙁
Hosszú másodpercek jönnek. Ha nem jön közbe valami, belezuhannak a mélységbe. Alagútféle tűnik fel.
Ööööö? Ezt nem mondta az András. Talán sikerül.
Me…mennyi idő még, míg talán landolunk?
15 másodperc és maximum 200-300 méter a távolság. Nem is tudok nyomni semmit, mert a levegőben vagyunk.
Az út padkáján landol a Porsche és újabb ugratás.
A rohadt életbe…! Na ne.. Erre kíváncsi leszek. Hát ha ezt megússzuk, akkor mindent.
Az alagút előtere után az ugratás befejeződik a Porschénak és… sikerül elérni az útkereszteződést.
Ez mi volt, Réka?
Sikerült elérjük az alsóút padkáját. az megdobott minket. A hátsó kerék meghajtás meg felpolcolta a Porsche-t az útra. A padka megdobta, az okozta az ugratást. Most éppen úgy 100-150el megyünk.
Megfogja Eszter kezét: Te csak kapaszkodj. Nézz csak oda fel. Az lehet a háziorvos lakhelye és rendelője is, megérkeztünk. Az alig pár km. Elsőbbség adás tábla jön, de autó sehol. Fordulhat a jármű. Valószínű másnak si sürgős lehetett a dolga, mert látványos keréknyomokra farol ki a Porsche: majdnem. Akkorát nem kell most kormányozni
Hát itt egyszerűen elámul az ember. Most már én is tudok nézelődni. Látod, Eszter? Nyugi, mindjárt ott vagyunk. Rét, zöldellő fák, mező. Le is lassítok. Itt a ház. Nyitva is az ajtaja. Ugye mennyivel kellemesebb a Porsche motorját hallgatni, ha nem csúszik a kerék? 🙂 Én itt kint megvárlak. Járj szerencsével. Nézem addig a fel, magasba nyúló hegyeket amint a nap sétál rajtuk. Ja? bekísérjelek a váróba? Látom, hogy fáj.

V. Halálos Iramban hajsza a magasodó japán hegyek között

Nap lépdel tátongó mélységből magasodó hegyek szirtjeiről fel. Köszönti az állatokat. Imádja Olivio atya a reggeleket. Olaszország a hazája, mégis idejött élni. Jelenleg itt terjeszti Isten igéjét és igazán ízletes halászlevet fogyaszt. Szálkázással telik e korai szombat reggel. A finom ponty bekanalazása után eszébe jut, hát neki misét kellene tartani. Erre felé a péntek este után a hétvége első tagja az Úr napja.10 órára oda kell érni a Szirt szélnél lévő Kecske kolostorba. Mindent odavág a mosogatóba és előkészülődik. Nehogy valamit is elfelejtsen. A nagy kapkodásban viszont az atya nem ügyel az autókra és rosszba ül be. Akkor is, ha tudja: hol hagyta négykerekűjét. Nem leli viszont. Nem messze tőle lakik egy kislány friss jogosítvánnyal. Egy Suzuki Maruti kulccsal együtt. Vajon ki lehetett ez a felelőtlen? Elhelyezi dolgait és próbál indulni. A kuplungot elfelejti felengedni annyira koncentrál, nehogy elkéssen vagy ne sikerüljön jól a mise. Próbálkozik, próbálkozik. Nehezen, de végül megindul az atya. Csak addigra már felveri a környéket a kerék pörgése. Éva szedi a lábát ki. Az ő autójába ült bele az atya. Ő viszont még nem végzett a reggelivel. Hol tarthatja az atya az autóját. A garázsban lel rá. Kajat bevág a hátsó ülésre. Már perceken belül az atya nyomában is van.

A két autó süvítő sietésére felébred Emese a fotelban egy másik háztartásban. Életében nem ült még autóban, de mi az hogy őt kihagyják egy buliból és különben is. Az atya életveszély az utakon. Sietősen már a kereszteződésbe is vágja magát. Kifarolva a főútra két autót pillant meg. Pont feljebb vált, amikor már kezdi beérni őket.
Liza rendet rak a konyhában és ő is ugyan hallotta ezt az egészet, de hol a nevelt lánya? Emese eltűnt! Vezetni vezetett már, de nincs vezetői engedélye és itt aztán vannak kanyarok no meg mélység is. Ha kisodródna. Mitévő legyen? Neki csak egy benzines Swift-je van. Futólépés, szaladás a járműhöz. Hát ő úgy nem tud sietni, mint a többi. Véletlenül kikapar az autóval és már indul is arra, amerre látta elmenni kislányát még ha nevelt is.

Most tér magához Emőke, Liza lánya. Néhány évvel idősebb Emesénél. Látja édesanyját sietve távozni. Eszébe jut, hiába friss a jogosítványa: nemrégen kapott nevelőapjától egy szép és gyors járgányt. Gondolja, majd inkább óvatosan de gyorsan. Ki tudja, milyen utak ezek? Az új autóval utolérheti őket. Az előkészületek közben étkezik és anyára gondol. Nehogy baja essen. Miért kellett ilyen sietve távozzon. Tele van tankolva a Suzuki Liana. Radiál gumijai vannak. Kifarol vele, mint a szélvész. Húhh, de szép hangja van. Irány az út! Próbálja a pedálokat, hogyan tud a leghatékonyabban gyorsítani és haladni. Már ott is a kereszteződés. Egyet nyom a távirányítón, már zárul is a garázs. Közben kis teherautó balról, féktávolságon kívül van, nem tud már megállni. A kamion villog neki, menjen csak. Lassít. Fénykürttel megköszöni Emőke és gázt adva a sofőr úr megvárja, míg Emőke kipiruettezi magát a felezővonal menetirány szerinti jobb felére. Még jó ideig csúszik az aszfalton a szép Liana a kanyarok miatt. Gyakorlatilag felszántja vele jópár kilométeren át az úttestet. Anya jár a fejében, hogy mért sietett ennyire el tőle és miért nem várta meg? Jópár perc, mire beéri a forgalmat.
Öten vannak, öt autó és az élen lévő a legóvatlanabb. Térképet néz s közben ideges, nehogy elkéssen a ceremóniáról. A forgalom is gondoskodik a keszekuszaságról.

1. Liza végrehajt pár érdekes figurát. Van, hogy ott táncol autója az úttest szélén.
2. Éva egy aránylag elég elegáns Renault-ban próbál az atya elé kerülni, de az úristennek nem megy neki. Mert vagy áttér az út bal oldalára vagy éppen tereli azt vissza jobbra. 3. Emese a Swiftben észreveszi, milyen gyönyörű szobrok és azt övező sziklák, hegyek mellett haladnak el. Van, hogy egy gyors körrel még meg is tekinti őket. Ha már ezen a kinyírakanyar szakaszokon nem tudja az atyát beérni.
4. Olivio atya időnként csoda, hogy nem borul fel meg nem füstöl a kereke. Nagyon nem mai darab a Maruti és még így is bírja az utat.
5. Emőke elé jó bonyodalmas látvány tárul. Beéri a szuperjárgánnyal az előtte lévőket. Amikor a sor aránylag nincs megbontva, hármasba kapcsol és az atya elébe vág. Még így sem tudja megállítani. Az út pedig hamarosan véget ér és a hegyek pedig Emesének is tetszenek. Felváltva nézi őket meg figyeli a Maruti-t.

Liza inkább lemarad, de ezt ő sem nézheti tétlenül, bevágódva egy mellékutcába ami már a kolostort közelíti: megpróbálja a papot megelőzni. Látja, hogy inkább autózás lesz ebből. A másik három lány gyorsabb. Az atya megérkezik, de meg is kellene állni valahogyan. Amíg ezt megteszi, körforgalommá változtatja a kolostor előterét. Nem kis feladat elé állítva üldözőit. Liza az első, aki kit tud szabadulni ebből az ördögi körből, mégiscsak ő a legidősebb. Menet közben beugrik Olivio atyához, hogy a Maruti megálljon végre. Nem győz elnézést kérni, hogy ő csak nem akart elkésni. Emőke csak csóválja a fejét, hogy ilyen felelőtlenül inkább ne vezessen Marutit. Leáll a Swift, a Liana és a Corsa meg a Clio is. Oszlik a porfelhő.

Liza-nak a hócipője tele van. Bemegy az atyával a misére. A többieket kéri, menjenek csak haza aludni. Korán volt a reggel. Engedjék ki a gőzt. Emese, Emőke és Éva már ugranak is a járgányokba és mosolyogva pörgetik fel a kerekeket. Ekkora egy hülye napot! Olivio atya tudja, hogy a sportos indulások ezúttal neki szólnak. Ne legyen legközelebb óvatlan. Egy apró fekvőrendőr is megdobja a három autót, szöcskeként pattognak. Utána jöjjön az első kanyar a szép szobor és a hegyek közti nézelődéshez. A kanyarnál lévő torkolatig Olivio atya még hallja ahogyan táncolnak a kerekek az úton. A mise viszont kezdődhet.

A kíváncsiskodó fékez be először, hátha a többi is megáll. Így is történik. Megbeszélik, hogy a szép Buddha szobornál megállnak és azért a hegyekről em mondanak le. Induljanak a lőerők. Most nem kellene sietniük, de már csak azért is gázt adnak. Mindegyikük jobb autó a Marutinál. Kipiruetteznek a főútra, porfelhő kíséri kirándulásokat. Egymás mögött mennek, de azért figuráznak. Majdhogynem már élvezik ahogyan mérik képességeiket. Pedig nincs is mindegyiküknek vezetői engedélye. A föléjük magasodó hegyek teszik ezt még feledhetetlenebbé miközben a távolban már feltűnik a szép Buddha szobor.

VI. A láva mögöttük

Késő este. Aludni készülnek Eszterék. Mellrák nem állt fent szerencsére. Antibiotikum és gyógyszerek segítettek. Fantasztikus heteken vannak túl. András, Réka dörömbül náluk: Keljetek rögtön, vulkán készül kitörni. A többiek már távoztak. Haza kell mennünk. Nyomunkban a folyékony veszedelem.
Mennyi időnk van? kérdezi Eszter?
Semennyi. Pakoljatok be, aztán nyomás az autókba. Tempó! Egészíti András figyelemfelhívását Réka.
Minden ingóság bepakolva az autóba. Sokkal nagyobb az öröm ilyen pihenés után, csak ne kellene ilyen sietve távozniuk.
Majd még visszatérünk ide pihenni, én is most voltam itt először kiengedni. Munka szempontjából jártam eddig csak e szép hegyek között. Siessetek! Ja? Eljutott Eszter a fülembe, mit hajtott végre Réka. Gyors vélemény? Bravúr neki az alagútos mutatványért. Olyat még én sem csináltam. Szerencséje is volt, de még mekkora! Új útrész lehetett. Ha az ott nincsen… De ott volt és eljuttatok az orvoshoz, hogy segítsen rajtad.
Átzuhog Rékához. Nyílsebesen bepakolnak. Be a szép kis Porschéba, felzúg a motor. Már pörögnek is a kerekek az éjszakában. Fordulás. András nyom egy gombot. Lezárul a garázs. Nyom még egyet, azzal meg az elektromos kapu. Meg se tudnak állni a kerekek, izzanak szinte. Eszterék érnek ki az útra, jó fülsüketítő pillanatok ezek. Előttük nem sokkal lemaradva a szép Porsche edzi az aszfaltot. Indulnak a családok.
Nyomd neki, Réka. Nyomunkban a láva és forrong a vulkán. Ki tudja, mikor nyugszik le. Éjfélhez közeledünk, nem vagy fáradt?
Nem, András (és már vesz is be egy kanyart. A kompig el kell jutniuk.)
Itt vannak mögöttünk. Megvannak, András.

Ez egy jó nagy hegy, szlalompálya jön. Villogj be nekik, hogy vigyázzanak. Itt vannak kanyarok, nehogy az 5000 méteres mélységbe zuhanjanak. Oké, rendben. Tökéletes. Innen már nem sok van hátra. Taposs bele, amennyire tudsz: Innen is morog valami. Kő vagy szikla zuhanhat ránk és rájuk.
Keresztbe áll pillanatra Réka s András autója, mert előttük zuhog le egy nagy darab. Beelőzi őket Eszter s családja, de rögtön tép utánuk András és Réka.Kanyargós kilométerek következnek. A gumik majdhogynem füstölnek már, de nem sok van hátra. Csak el ne találja őket egy lehulló méretes szikladarab sem. Egy – egy nagy találja meg mindkét autó közelít, pillanatra el is vesztik uralmukat a gépjármű felett. Egy percen belül azonban a következő kanyar előtt ismét egyenesbe kormányozva az autók. Igen, de a komp már átment, mégiscsak elmúlt 23 óra. Most mi legyen? Satufékkel csikorgó nagy teljesítményű járművek. A láva meg egyre és egyre közeleg. A robaj is hallatszik. Omlanak a sziklák. Mitévők legyenek? Nagy nehezen egy sötétben alig észrevehető autópályaszerű csapásra lesznek figyelmesek. Rajta! Újra pörgetik a kerekeket a lóerők, jó nagy piruettekkel érnek az autók egy alagútba. Felettük az óceán lehet. Ez egy víz alatti átjáró vészút lehet kialakítva ilyen esetre.

Tiszta Need for Speed, igaz Réka? Csak most nem autókkal versenyzünk.
András, hol vannak Eszterék? Nem látom őket… 🙁 Se előttünk, se mögöttünk.
Itt vannak mellettünk balra. Látod?
Nem. Hol, András?
Nézz a tükör irányába.
Ja, tényleg. Milyen jól bírja az a ksi autó a tempót. Valóban ott csalinkáznak.
Zeng tőlünk az alagút. Hiába, ez visszhangos. Mondjuk azért itt is vannak kanyarok.
Jelzést vesz észre András.
Réka, én most kijelzek nekik, hogy a Vészfutamnak vége van. Amint vesznek vissza a sebességből, te is lassíts normálra. Rendben? Mindjárt itt a komp. Remélem, mielőbb visszatérhetünk ide (is).
Tényleg elérik a Kompot, mert ez csak a nagy tenger egy része. Mind a két autó kénytelen egy nagyot fékezni, mivel valami útépítés; újítás lehet. Kicsit kidobódnak a farok. Ezt a hangot még viszi magával az alagút. Utána megérkeznek a komphoz. Kiszállhatnak az autókból. A komp, amint hajnalodik; indul a kifutóból célállomására. Nézik ahogyan a láva indul útjának és potyognak le a távolban a sziklák. Még nézni is félelmetes, de egy ilyennek is van szépsége. Megpaskolják a motoros szekereket a családok.
Remélem több ilyen villám iramú fuvarra nem kerül sor. 🙂 Azért örülök, hogy így együtt lehetünk erre a pár hétre itt: Japán hegyei között.
És köszönet Rékának a segítségnyújtásáért, András! 🙂 Egészíti ki a mondandót és észrevételt Eszter.

VII. A Szőke Torpedó

Telefon ébreszti fel Andrást éjjel. Apa, a lányod vagyok! Be akarják olvasztani az autódat, pedig az még üzemképes. Tudom, hogy álmodból keltelek, de az egy nagyon szép és használható autó. Még te magad harcoltad ki, hogy maradhasson.Ha tudod, Timi lányom: akkor nyújts be indítványt. Mást én sem tehetek.
Igen, apa. Máris hozzálátok. Aludj jól.

Éppen ünnepelnek valamit a hangárban, hogy másnap reggelre a bontóban kivonjáka forgalomból. Timi viszont nem ért egyet. Jómaga is ama cég dolgozója és szerinte az a jármű még nem oda való. Közlekedhetne. Amíg búcsúparty keretében isznak a bontósok, kilopja az egyik asztalfiókból a Piros Mercedes kulcsát. Szaladva odalopózik a járműhöz. Motort indítja, reflektor. Hogy a sötét, de aránylag kicsi hangárból kijusson és már köröz is. Egyvalaki viszont meghallja, ahogyan valaki már célba vette a kijáratot és üldözőbe veszi. Bizony az üldöző úr járműve szinte ugyanolyan gyors és a friss jogosítványú Timi lánnyal ellentétben gyakorlottabb sofőr. Hegynek lefelé menet jön miután a hangárból ki kell kanyarodjanak és kilométereken belül torlasz állja a szép Cabrio Mercedes útját. Sebaj, éles kanyarral rá a járdára. Majd vissza az útra. Jobbról újra közre fogja az üldöző. Fel egy másik dombra, hátha ott le tudja rázni. Le akarja a férfi szorítani és kiabál, hogy az már nem bocsájtható forgalomba. Elfogy az út a lány elől. Hát kézifék és kormány elrántás. Ő nem ért egyet. Az édesapját illeti ez az autó és igenis forgalomban a helye. Az ő véleménye, ne kerüljön még olvasztóba. Le a hegyről, jó éles, nagy kisodródással pár km még és kint van a városból. Utolsó nagy gyorsítás. Nagyon, de nagyon dühös a lány. Csak úgy forognak a kerekek, mint finom szőlőszem az ember szájában. Nagy nehezen szűnik a fülsüketítő zaj füle számára. Egyenesbe hozza a szlalomok közepette a kis Coupé piros Mercedest. Még mindig mögötte az üldözője és mellé kerül. Gondol egyet, legyen csendőrkanyar! Hátha kijátsza a tapasztalt pilótát. Satuféket nyom, aztán újra fület sipító tolatás. Irány kifelé a városból. Talán most összejön. Ismét el kell rántsa a kormányt, úttorlasz. Kikerüli őket, de ezúttal keresztbe kell álljon és hiába figurázik. Mindenhonnan közre zárják.

Rendben van, Timi kisasszony. Egy kollégánk hazaviszi. Édesapja aludjon nyugodtan. Reggel felülvizsgáljuk és holnap estig nem csinálunk vele semmit. Bízza ránk nyugodtan az autót. Egy kollégánk hazaviszi Önt. Ha úgy ítéljük meg, hogy önnek nem volt igaza: akkor is eljuttatjuk a családnak. Nyilván szeretné a Timi kisasszony használni ezek szerint. (Itt Tímea megnyugszik. Kiszáll a piros Mercedes-ből és mosolyogva bólogat). És ha megengedi, ilyen esetekre ajánlanánk munkát önnek. Sofőrit.
Csak pár napja van jogosítványom Mondja Tímea.
Elkelne pár ilyen szép szőke kolléga hozzánk ilyen esetekre. De sima sofőrnek is felvennénk. Hát simán lerázta az üldözőjét majdhogynem, csúcsforgalomban.
Timi elmosolyodik és az üldözője udvariasan hazaviszi őt.
Timi, fogadja elismerésem! (és nyújtja a kezét) Bravo! Nem gondoltam, hogy maga ilyen jól vezet és Este!
Köszönöm szépen és így még nem vezettem autót. Dühből volt ez és legalább beleülhettem. Nagyon tetszik ez az autó. Örököltem apámtól a személygépkocsik szeretetét és szakértelmét is.

VIII. Város s falu között, a széllel ölelve (A Szőke Torpedó 2.)

Felülvizsgálják a piros Cabrio Mercedes állapotát. Visszahelyezhetik a forgalomba. András fordul a lányához:
Timi lányom, elhozod nekem az autót? Levél érkezett, hogy átvehető. Én kiteszlek az intézménynél és onnan azt hiszem, még egy egyezményt kell aláírjál.

A lányt a portás a tájékoztatja, hogy ha még odaér: Alá tudja írni a szerződésben foglaltak szerinti megállapítást. Odafent kell igényelnie az alkamazottól az indítókulcsot. Timi fel liftezik a második emeletre. Ugyanott találja a járművet, ahonnan múltkor hirtelen ötlettől vezérelve ellopta. Átveszi az ügyeletestől a kulcsokat. Beleugrik a nyitott fedelű szépségbe és már foroghatnak is a kerekek. Az ügyeletes fiú mosolyog. Éppenhogy felbőg gyönyörű hangján a motor, már sivít is a parkoló a Mercedes kerekeitől, de tudja: A szép Timi nem a semmiért nyomja a gázt. Az alsó portán is csak annyit látnak, valami jó menyecske jön fiatalos tempóban és barátságos integetés keretében farol ki jó nagyot a főútra. Innen irány  a szerződés ellenjegyzése.

Megtalálja, felkaptatni a kerekekkel a bejárón a padkára. Most már meg lehet állni. Nézik is a járókelők: Ki ez a sportos, ifjú sofőr? Eláll a lélegzetük, amikor egy szőke lányt pillantanak meg.
Gratulálok, asszonyom! Csak nem az András lánya? Nem hittem, hogy még ideér.
Nem normál tempóban jöttem. Egyszer már vezettem így ezt az autót, de akkor még más cél végett játszottam az Utak ördögét. 🙂 Timi, Tímea vagyok amúgy.
Igen, tudom. Kolos vagyok: üdvözöllek, kislány. Itt kellene aláírni.
Elolvashatom azért?
Ohh, hogyne. Mindjárt el kell menjek. De persze, olvassa csak.
Megtörténik az aláírás. Térkép kell? Elfogadja Tímea. Bepattanás az autóba, pont forgatná meg a kulcsot.
Mennyire tudja ezt vezetni, Timi kisasszony?
Ezt hogy érti, Kolos?
Tud vele mutatni valami figurát? Most hogy sikerült megmentse a bezúzástól. Tényleg szép, nagyon szép autó ez.
Lehet, tudok segíteni. Köszönöm a térképeket és az ügyintézést is. Viszem haza apához.
És a figura, Timi?
Hát.., nem tudom mire gondolt. De figyeljen. Napszemüvegét felveszi.
Viszontlátásra, Kolos és apám (András) nevében én nagyon szépen köszönöm! (integet).
Ne nekem köszönje, én csak a papírmunkát közvetítem a kuncsaftok között. A fiúknak köszönje Timi kisasszony a műhelyben. Ők vizsgálták felül a kért bejelentő igényét.
Timi mosolyog és már pörgeti is a kerekeket. Balra kanyar a rámpához le. Kiér az útra, jobbra éles kanyart hajt végre. Az autó megszédül, de már jön is vissza. A másik rámpához érve pörgi ki magát a kerék. Timi integet és még kiabál egyet Kolosnak: Köszönöm szépen!

Félúton van haza, amikor stoppos pár inti le. Mit csináljon? Álljon meg? Nem akar messzire parkolni tőlük. Satufék a szép úton és tolat hozzájuk vissza. Egyetemisták ők és gólyatáborba tartanak. Már késésben vannak, de gyalog azért… Pattanjanak be, javasolja Timi.
Kössétek be magatokat.
Már azt is tesszük. Én Boldizsár vagyok, ő pedig a barátnőm Evelin. Indulhatsz, Tímea. Fel is süvítenek a kerekek, már jön is a második sebesség. Ott is sípol egy halványat. Délután van, szép falvakon át vezet az útjuk.
Még egyet mész, Timi és akkor már ott is vagyunk. Azt hiszem, három elágazás még.
Evelin: Ügyesen, vagányan vezetsz, Timi.
Timi: Nem szokásom így indulni, de ha késésben vagytok. Itt van egy nagy torkolat, ez lesz az? Hm? Boldizsár.
Boldi: Még nem, de hamarosan feltűnik. Látod, az lesz az. Már jelzi is a tábla.
Boldi és Evelin: Köszönjük szépen, megyünk elfoglalni a szálláshelyet. Mutatsz egy figurát, hadd legyenek irígyek a többiek; milyen fuvarosunk volt?
Timi: Ha adtok nekem elérhetőséget? ha a későbbiekben esetleg kellene fuvar nektek.
Boldi: Ohh, hogyne. Nem fog kelleni, de sosem lehet tudni. Igazad van. Leírom neked a lakcímünket és egy telefonszámot is megadok.

Timi megköszöni. Elteszi a noteszből kitépett lapot, amit most kapott utasaitól. És… már adja is meg a látványt az egyetemistáknak. Így még levág pár kört, aztán célba veszi a torkolatot. A társaság kedvéért még ott sem lassít.
Hazaérkezik a szép piros Cabrio Mercedes-szel Timi. András édesapa megnézi a papírokat. Na, csak összejött kislányom. Rendben van. Jó volt vezetni?
Azt hiszem, apa! Nemcsak jó, szép autó is.

IX. Sofőrre jelölve (A Szőke Torpedó 3.)

Telefonál Timi Boldizsárnak és Evelinnek. Minden rendben zajlott. Jól sikerült a gólyatábor. Telefonszámát elmentik. Most már tudják hívni Tímeát.
András telefont kap 15-16 óra körül. Állás ajánlat lenne Tímea lányának. Sofőri munkakörben. Szabadkozik az édesapa, a lánya vezetői engedélye még egy hónapos sincsen. Ez nem probléma, csak Tímea legyen a járművizsgálati hangárban másnap reggel 8 és 10 óra között. András kiviszi őt.
A portások a tetthelyre kísérik.
Timi: Pontosan milyen sofőri munka lenne ez? Érdeklődik a lány az ügyeletestől.
Nem tudom pontosan, kisasszony. Itt vár téged egy úr, át is adnám neki a szót.
Kérem Timi kisasszony, szálljon be a Renault Megane gépjárműbe: Thury László a Közlekedési Felügyelet országos vezetője, ő pedig a társam Beffolcs Adrienn Vezetéstechnikai Szakértő.
Örvendek: Ugraty Tímea Orsolya. A vezetői engedélyem még friss. Mit kellene tennem? Apa mondta, hogy sofőri állás van kilátásban itt.
Tudom, tudom! Ha egyszer megadták magának kislány a vezetői engedélyt, onnantól kezdve… Vezesse le nekünk a gépjárművet azon az útvonalon, ahol az “akciója” keretében rallyzott.
Utána én közvetítem feléd a továbbiakat, pontosan miről is lenne szó. Két próbán kell megfeleljél. – Egészíti ki a “meghallgatás” tartalmát Adrienn.
Nem hinném, hogy bármelyik is kihívás lenne neked, Tímea. Indulj, kérlek. – mondja László.

Thury László: Szép város ez nem, Adrienn? Olyan régen jártam erre. Nem is tudom, mikor. Direkt megtiszteltetés nekem, hogy újra erre a vidékre kalauzolhatott az utam. Tímea: így, nagyon szép vezetéssel most vigye vissza a járművet a garázs második emeletére. Közben mesélhetne nekünk arról az estéről, amikor a Cabrio-t vitte rally-zásra.
Nagyon szépen, ívesen és megfontoltan. Szabályosan vezetett.

Felérnek a kiinduló pontra, Tímea leparkolja a személygépkocsit.
Adrienn: a második teljesítendő feladat előtt valami frissítő esetleg?
Ásványvíz, pogácsa, ropi. Csokoládé. 10-20 perc lazítás következik.

Timi: Köszönöm szépen. Igen, most mit csináljak?

T. László: A kolléganő méri most fel a képességeidet. Én a magam részéről csak megfigyelő leszek. Az alapképességeid rendben. Adrienn: Tiéd a pálya, vedd kezelésbe Tímeát.

B. Adrienn: Timi, most mint akit kergetnek, vedd birtokba ezt az autót itt mellettünk. Üldöznek vagy haragszol valakire. Foglald el és ugyanúgy, mint a múltkor: mutasd be nekem; azaz nekünk, mi hogyan zajlott azon az estén.

Egy új Toyota Corolla áll előtte és Adrienn már rendelkezésére is bocsájtja az indítókulcsot. Timi nyitja a kocsit, fut. László és Adrienn követik. Hátranéz megvannak – e a vizsgáztatói.
László és Adrienn: Ne minket nézz, Timi. Idomulunk hozzád. Nem maratoni futás ez. Csak pár méter! 🙂
Timi: Jó, rendben Adrienn és László elnök. Akkor megpróbálom felidézni az azon  az estén történteket 🙂

Csukódnak az ajtók. Brümmög a motor. Timi menet közben csukja saját ajtaját, mert addigra már kipörgetik a kerekek a Corollát vagy 40 méteren át és zúg lefelé a többi autó között. Köszönnek egymásnak az oszlopok. Néhány gyalogost kell csak kerülgetni. Jön is az első kanyar. A vizsgáztatók viszont azon kapják magukat, már a földszinten vannak, a kerekek semennyit sem pihentek.

A kerékcsikorgástól Timi nem hallja, de Adrienn konzultál közben Lászlóval: Nagyon jó, kiváló, Laci. Ilyen fiatalon ez a teljesítmény. Második legjobb idő!
T. László: Második?
B. Adrienn: Nála csak egyvalaki gyorsabb. Egyvalakit már felmértünk.
Leérnek a városi forgalomba. Timi kérdőn pillant a visszapillantó tükörbe és hümmög.
B. Adrienn: Jó, kiváló! Egész jó. Most arra kérnélek. Ugyanazt a távot ilyen morállal tedd meg  a Corollával, amit azon az estén tettél. Utána meg vedd célba a szűk körforgalmat. Egy rendőrautó vár rád. Aggodalomra semmi ok. Le van vele beszélve és a rendszámot is leadtuk neki. Az lenne a feladat, próbálj meg vele rally-zni.
Timi: Egy sima rendőrrel, Adrienn?
T. László: Nem egészen sima rendőr. Kábítószereseket szokott üldözni. A kedvünkért most szintén civil autóban ül és téged vár, mit produkálsz az úton. Fel fogja venni veled a versenyt. Ez minden, amit itt a mellettem ülő Adrienn kolléganőtől tudok.

Hát Timinek fogalma nincsen, mit kellene tennie. Jeleznek neki, hogy ez az. Megvan a civilbe bújt rendőr. Fényszórót kapcsol. Timeának féloldalt áll. A lány befékez, kézifék és már fordul is. A rendőr gázt ad. Timi balra fordul, félig ki a városba és a hegyek irányába.A forgalom kicsi, de azért akad pár autó. Gyönyörűek az esti fények, ahogyan a lámpák megvilágítják a közutat. Ez a főút. Kisipít a Corolla balra kanyarodva a főútra és a mögöttük lévő jármű próbálja beérni őket. Villant egyet, hogy utána fel a hegyekbe. Egy szűk részre? Tímea követi. Fékezés nélkül balra. Huppanók és zegzugos, fekvőrendőrös utca várja a Corollásokat. Az utolsó méterig követi a rendőrt Timi.
Adrienn értesítést kap, rádiós kapcsolatban van a rendőrrel: Nagyon jó, kiváló a kolléganő. Most még felmegyünk a szőlőbe. Oda kövessen a kilátóba és készen vagyunk. Teljesen ura a járműnek még friss jogsival is.

Onnan fentről is bámulatos látványt nyújt a város fényeivel miközben a tesztelő “civil” rendőr seggében “tapog” Tímea.
-Iszonyatosan ügyes a kislány. Hogy is hívják? Tímea?
B. Adrienn: Igen, alezredes úr.
– Jól van. Mehetünk most úgy 120 és 150 között. Én őt kielőzöm, kövessen! Az utolsó feladat elé állítom. (Hangzik a rádióbeszélgetés)
T. Adrienn: Timi, az alezredes úr most kielőz, de nem eléd vág. Kövesd őt. Egy teszten szeretné még, ha megfelelnél.
Timi: Rendben, értettem, Adri. Követem őt.
Az  alezredes úr egy hajtűkanyarhoz viszi Tímeát és vizsgáztatóit. Befékez és azon a kis helyen egyhelyben megfordul, Timi felé tart. Ő viszont teljes gázzal meg felé tart. Ütköznek? Akkor mindannyian meghalnak.
Timi: Most kapaszkodjanak ott hátul. Mit csinál a civilben lévő rendőr?
T. László és B. Adrienn: Az alezredes úr arra kíváncsi, hogyan oldod meg a helyzetet. Ne félts minket! 🙂 Eddig is kiválóan álltad a sarat.
Timi befékez, hogy elkerülje az ütközést és balra rántja a kormányt. A két jármű pár méteres közti hellyel halad el egymás mellett. (Nagyon jó, szélvész kisasszony! Mondja magában az alezredes az autóban, miközben visszakormányozza egyenesbe a járművét.)

Tímea egy gödör mellett a salakon kormányoz ellen a fordulásból és még jó pár méter (úgy ötven), mire jó nagy sivítással az aszfalton meg tudja kezdeni a felzárkózást a rendőralezredeshez. Hamarosan a Corolla is egyenesben tudja szelni a hajtűkanyartól vissza a falu főútját.
Mind a két jármű egyenesben és Timi a civil rendőr mögött “poroszkál”. Megkülönböztető jelzés. Tímea álljon meg.
-Köszönöm szépen. Jó a leányzó. Álljon le az útra. Én részemről a tesztelést befejeztem. Odajön hozzájuk az alezredes.
-Berfeld Tibor rendőr alezredes, nagyon jó! Jól vezetsz, Tímea.
Adrienn: Mi akkor át is adnánk neked Tímeát.
T. László: Az utolsó feladatot rögtönözte, Tibi alezredes úr? Mert az nem volt lebeszélve. 🙂
B. T. r. alezredes: Igen, azt útközben találtam ki, ugyan hogyan cselekszi le a lány 🙂
Ugraty Tímea: Akkor én most Adrienn és László elnök úr, vigyem önöket haza? Azaz a garázshoz?

B. T. r.alezredes: Jobb ötletem van, Tímea. A Corollával most felügyelet nélkül menjen előttem vissza a szőlő városig. Ott elválunk. Én is megtekinteném, hogyan viszi egyedül; “kényelmes tempóban ezt a csúcstechnológiás autót. Az elnök urat és asszonyt elviszem én.
T. László: A járművet utána legyenszíves tegye le a garázsban. (nyújtja a kezét a búcsúhoz)
B. Adrienn: Nagyon köszönjük. Maga jó választás volt. A továbbiakat a rendőr alezredes egyezteti önnel. Átadtuk neki az adatait, Tímea. Keresni fogja a munkát illetően. Nem zsákbamacskát árulunk. Tényleg sofőri állásról van szó. Mi hívtuk fel Tibor figyelmét arra az elmúlt hetekben, hogy lenne itt valaki: aki alkalmas a feladatra. Hogyan érezte magát vezetés alatt, amikor az alezredes úr tesztelte?
U. Tímea: Csak az utolsónál ért engem meglepetés, őszintén megvallom 🙂 Akkor mindent köszönök és az alezredes úrnak is. Találkozunk még, uram?
B.T.r.alezredes: Keresni fogom, Tímea és akkor mondom a részleteket. Aztán eldöntheti, vállalja vagy érdekli – e esetleg. Nagyon örültem!
Timi megy a Corollához vissza.
B.T.r.alezredes: Na ezt hogyan oldja meg Tímea? Mindjárt állnak ki az egyik házból maga előtt. Nincs sok ideje. 🙂

Timi fut a Corollához. Egyik lába a másik után. Alig hallani az autó induló hangját, már csikorognak is fel a kerekek. Megindítja útját hazafelé. Előtte még befarol mai vendéglátóinak, ahogyan halad kifelé a kanyarból.

– Ez a kislány jó választás volt, alezredes úr. (Száll be László)
– Neked általában jók a megérzéseid, Laci (Száll be mellé Adrienn)
-Bekötötték az öveiket hátul? (mosolyog Berfeld Tibor.) Vicceltem. Az arcukra voltam kíváncsi. 🙂 Annyival és úgy megy a kislány ahogyan akar. Nem hinném, hogy rallyzna. Irány vissza a szőlőkhöz! 🙂
Én erről írok most egy jelentést. Önök is írjanak. A hármat összevetjük és akkor a kisasszony felkeresésre kerül.

 

X. A Szőke Torpedó 4.: Bíbor hegyek

Egy csodás reggel. Timike csodásat autózik a családdal. Estefelé érnek haza. Még kerékpározás is belefér. Hát nem igazi romantikus nap? Szerették volna, ha még valami belefér a napba. Ilyen nyári alkalommal viszont abszolút nem gond, hogyha a négy kereket kettő kerék váltja. Kész csoda, hogy nem keveredett ezúttal semmi kalandba. Élvezték mindannyian a nap minden egyes percét. Apával – anyával több alkalommal még jót úsztak is. Legalább kipróbálhatta Timi a fürdőruháját. Régen volt rajta.
Valami fiú kezd legyeskedni Tímea körül (Még rajta is felejti a szőke lányon a férfiú a szemét átöltözés alatt. Kaján pislantás a válasz Orsitól: ‘Szép a fehérneműm?’ ). Érthető. Felnő hamarosan ez a lány. Huszadik életéve felé megy. Tizennyolc jelenleg. Ő (is) tanítja úszni. /Csak puszi van egyenlőre köztük, ismerkedési szakasz./ Kicsit nehéz úgy közlekedni a vízen, ha mindössze a kutyaúszás ismeretével rendelkezik az ember.
Telefon érkezik este, hogy másnap délutánra Ugraty Tímea Orsolya szabad – e? Nem tart sokáig. BMW fekszik – e neki? András édesapja felel a kérdésekre, mivel Tímea éppen a mellékhelyiségben van. Utána meg fogat mos. Úgy dönt a kupaktanács, családostul kimennek a lezárt repülőtérre egyezkedni.
Thury László, Beffolcs Adrienn és Berfeld Tibor személyek várják őket a helyszínen illetve valaki, akiről fogalmuk sincsen; ki fia – borja lehet. Timi elég sportosan és szexisen öltözve száll ki. Nem tudják, mi van. Folytatnák tovább a sziesztát.
A rendőr alezredes: Ohh, de fiatalosan tisztel meg minket, Tímea! 🙂
U.T.: -Jajj, elnézést. Magamra kapok valamit, ha probléma. Reméltem, hogy ez nem gond.
B.T. r.a.: -Nem baj, maradhat. A lényeg, hogy önnek: kisasszony kényelmes legyen. Ez a hiányos, bájos öltözék jól is jön arra; amit most vázolok, vázolunk mindjárt fel önnek. Ezúttal sem húznám hosszú lére, mert a probléma gyors megoldást igényel. Itt áll ön előtt egy fekete BMW. Én nem tudom, de lehet, hogy dugulást szenvedett. Ki kellene hajtani belőle. Úgy rendesen (nem kell, mint egy mérges vadállat), de azért.. nyomja oda neki a sebességet, jó? Valamint eltulajdonították az egyik autónkat. Valaki úgy látszik, gyűjtő. Régi darab, szóval nem tudom, miért pont az kellett neki. Ma jelentették az eltűnését járőr kollégáim alig pár perccel ezelőtt. Magára gondoltam a múltkoriak után Tímea. Olyan ügyesen vette a feladatokat. Nekem hamarosan mennem is kell.

U.T.O.: -Erre miért nem rendőrt kér meg?
B.T.r.a.: -Nincs szabad autóm és emberem sem. Hétvége van. Akkor jutott eszembe maga és tárcsáztam László / Adrienn kollégákat (mutat és néz feléjük. Ők pedig bólogatva mosolyognak) Én befejeztem egyenlőre az eligazítást. Többieknek van esetleg hozzáfűznivalójuk…?
T.L.: -Üdvözlöm, kedvesem (Tímea kihasználja az alkalmat és lekezel mindenkivel). Mi Adriennel lényegében vendégként vagyunk itt. Ezt a három rendszámot váltogatja a tolvaj, ez futott be hozzánk kora délutánig (pillanatra az alezredes úrra néz, aki bólint és igenel). Kettő utazótáskányi élelem és ivóvíz van itt mellettem. Tegye be magával, estig csak végeznek.
B.A.: -Én annyit szeretnék még mondani, neked Timi: Ez a BMW nitróval van ellátva. Az ellopott járműben is van, csak a mi feltételezésünk szerint az elkövető nem ismeri a kódot. Jelszóval van ugyanis levédve.
B.T.r.a.:- Így van. Látták az autót itt városon belül, de nem különösen nagy közlekedő sebességgel. Ezért gondoljuk azt, nem tudja működésbe hozni az SPM fokozatot. Szerintem nem is fogja tudni.
L.Á.:-Akkor én is szólnék pár szót. Én vagyok a BMW tulajdonosa és többszöri alkalommal tapasztaltam leállást nála. Menet közben is előfordult. Megpróbálja kihajtani belőle? Az alezredes úr javasolta, hogy keressünk meg téged. Én is azt gondolom, ez egy napos lenne. A már említett nitrót használd csak, ahogy kedved tartja. Egy napnál többet nem fordítanánk eme kettő feladatra. Biztos vagyok benne, mind a kettőt meg tudod oldani.
Tímea körbe néz.
-Kérdése van? Érdeklődik B.T. alezredes.
U.T.O.:-Mehetek egy kört, hogy szokjam a meghajtandó BMW-t?
B.T.r.a.:-Hogyne! szálljon be. Nézze csak. Már adja is nekem az úr a kulcsot. Parancsoljon.
Szépen dübörög a Bayerische Motoren Werke. Meg is indul Orsolya. Irányt jelez. Balra fordul. Tolatgat, megfordul. Leír egy kört és visszavezeti.
U.T.O.:- Nagyon szép hangja van. Nem ültem még BMW-ben.
Timi kiszáll.
L.Á.:- Ha nem kerülne meg az autó, nem gond. De amit ez tud, szerintem elő…
B.T.r.a.:- Bocsánat, hogy közbeszólok a diskurációtokba. Most jelentették. Áll a bál a belvárosban. Autók koccannak össze. Rendőrautóval rallyzik valaki. Szerintem, ő lesz az.
Timi néz maga elé:-Induljunk, ugye ?Uram. Szerintem nincs vesztegetnivaló időnk.
Az alezredes néz:- Igen… Ádám, elkíséred? Mégse legyen egyedül. És akkor igen, menjenek, Timi. Adok egy tanulói jelvényt magának, Timi. Nem hiszem, hogy szüksége lesz rá. Egy hétig érvényes.
U.T.:-Ohh, rendben uram. (Timi csalafintán becsúsztatja nyakláncára téve a mellei közé.
B.T.r.a.:- Ezt még én sem találtam volna ki. Ötletes. 🙂 Legyen szerencséjük!
Ádám már be is slisszol a béemvébe. Azt elfelejtette Timinek mondani, van hogy elindulni is nehezen óhajt a fekete csodaszépség. Majdnem tizedik indítózásra méltóztatik kis Ottócska hangot adni. Timi lába a gázon. Amíg kipörgik magukat a kerekek fene tudja, hány méteren át, Ádám beköti magát. Jobbra veszik az irányt, de Ádám már jelzi is: balra látni a balhét. Már fordul is a kormánykerék vissza.
Egy autó felborult, a többitől meg nem lehet elmenni tovább.
-Ádám, nem egy régi Ford lett lenyúlva?
-Dehogynem, Timi. Az az, itt előttünk? Máris nézem a rendszámot. Az az! Az lesz az, bizony. Stimmel az egyik rendszám.
-Egyik?
-Hosszú történet. Állítólag hármat használ. Annyit vett magához. Mondanom sem kell…, mire készülsz, Tímea?
-Te csak kapaszkodj, Ádám. A többit bízd ide.
Timi nitróra kapcsol, hogy megemelje az autó elejét. Így rácsatlakozik az előttük lévő borult kocsi alsó vázára. Nitrót most leveszi és a kordon mögött landolnak némi ugrás után.
-Hát ez Bravo, Timi! Elismerésem.
-(mosolyog a lány) fogalmam sem volt róla, csak más nem jutott eszembe. Te jó ég. Nézd! Ez be van rúgva? Úgy kacsázik, mint aki nem kerek.
-Igen, látom… Mamma mia…
Bekerülik a belvárost, utána a külső felére érnek és bizony. Kifelé viszi őket az autótolvaj… a hegyek felé.
U.T.: Jajj neeeeeeeeeeee. Ideadod a kesztyűtartóból a napszemüvegem? A tesztvezetés alatt betettem oda, ha netán kellene.
Köszönöm szépen! Pár óra múlva sötétedik. Addig kell ezt a bolondot lekapcsolnunk. Azaz kapcsolnom. Mert szerintem ez nemcsak szimplán részeg.
L.Á.:- Meddig fog ez előttünk kacsázni?
U.T.: Nem tudom, de már unom. Játszogassunk el vele. Lássuk, mit tud?!

Elérik a hegyeket. A botor váratlanul megfordul. Megnézi, ki van mögötte. Nem gondolja, hogy őt követik. Megnézi magának Tímeát. Kicsit benéz a dekoltázsába. Most ér velük egy vonalba.
U.T.:- Ohh, ha ez ilyen bolond, ezt könnyen elkaphatom.
([ki]Gombolja az ingét és magával csalja a hegyekbe, Nézi közben, jön-e utána ez a kis gyanútlan Miki.

Elrallyzgatnak a hegyek közé. Hegyomlás! Szétrajzolja Timi keréknyomokkal az utat. Hagyja, hogy kipörögjenek a kerekek, aztán már tud is tovább menni.
U.T.:- Ádám, meddig van a tank?
L.Á.:- Amiatt ne aggódj, Timi. Negyed hiányzik csak.
U.T.: Áhh, az bőven elég. (legyint a hölgy).
L.Á.:- Mondta az alezredes úr, hogy ismered a dörgést. Most viszont én is láttam, hogy nem véletlenül választott ki téged. Úgy “köszönsz” az aszfaltnak, mint egy szőke torpedó. Tímea.
U.T.: (kuncog egyet, mosolyog). Pedig hegyomlással most volt dolgom először. Itt van ez a hülye mögöttünk? Pár óra és sötét van. Hamarosan alkonyodik.
L.Á.:-Itt van, hát.
U.T.:- Jó, most jöjjön csak a seggembe. Elvileg van itt hely, ahol csőbe tudom húzni.

Megérkeznek egy hasadék széléhez. Lefarol oda Timi. Az üldöző is megjön. Ádám és a bolond kiszáll. Ez be van rúgva és még dilis is. De hogy mire kell neki egy rendőrautó…???
Timi nem lacafacázik. Látja, mindjárt elájul a célszemély az ő szép arcától és melleitől. Felröppenti a labdát Timi: Ha tudja őt nézni menet alatt ama csodában ülve baleset nélkül a belvárosig, övé a fekete BMW. De csak a repülőtéren.

Ez a bolond már ugrik is kikaparva a rendőrautóba. Akar menni egy kört vele ott. Timi tudja a dolgát, meg kell huzatni az autót. Beporozzák a hegyet sebességükkel. Úgyis az a fő, hogy mögöttük haladjon ez a kis mókamiklós.

Ő rossz irányba megy vagy még nem kíván arra tartani. Ádám bekapcsolja a nyomkövetőt, ami a lopott autóban aktiválódik. Már mindent bejárt Timi amerről a jel jön, autónak viszont se híre – se hamva. Felrallyznak egy utolsó helyre, ahol lehet még. Hát kérem szépen, valahogy egy jó magas és keskeny sziklaszirten rekedt a régi Ford. Onnan ember le nem szedi. Timi hátrakapar. Van egy ötlete? Mindjárt kiderül. Puszit szeretne neki adni Ádám. Látja, hogy izgul a nő.
U.T.:- Nekem itt van a kormány, de te kapaszkodj.
Megpuszilja őt Ádám, ő meg valamiért ösztönösen a száját nyújtja.
L.Á.:- Ne haragudj. Lehet már férjnél is vagy. Ez viszont veszélyes mutatvány lesz, bármire is készülsz.
U.T.:- Nem vagyok férjnél. Barátfélém van és még nem tudjuk. Ezt illetően itt meg, egyszerűen csak megpróbálom leszedni a levegőből.
Megkapaszkodtál?
L.Á.:- Menj, készen vagyok! 🙂

A gézengúzt Timi átugratással megpöccinti, leér a kis völgybe és le tudja szedni az ott akadt kis megfontolatlant. Felkacsáznak vissza az útra. Bíbor színek köszöntenek a hegyekre. Közel az este.

U.T.:- Ádám!
L.Á.:- Igen.?
U.T.:- Én most ezt a kis majmot becsalom a repülőtérre, ahonnan indultunk. Szólj az alezredes úrnak. Amint beértünk a városba: zárja le az utakat, amik onnan kivezetnek. Én a repülőtér felé veszem az irányt.

Hogy kicsit, az öltözékét ‘felpolcolandó’ elterelje a tolvaj figyelmét: Timi apró nitróra kapcsol, de nem húz el tőle. Csak elkápráztatja a férfit.
Beérnek a belvárosba, kezdi is a zárást a kordon. Kiváló! Kiürítették az utcákat hozzá a rendőrök. Most van idő eltenni Timi napszemüvegét. Pár perc és este van. Timi besasszézik a repülőtérre, az utolsó kört is bekerítik az alezredes úr előhalászott erősítés autói. A bolondnak fogalma sincsen, hol van. Talán másnapra tudatosul benne, kik teperik a földre. Bilincsben viszik el.

Ádám telefont kap. Ennyit hall csak Timi: Igen, értettem Tibor. Igen, sikerült! 🙂
Leteszi a telefont és Timi felé fordul Ádám: -Puszil téged az alezredes úr. Szép munka volt!
– 🙂 köszönöm szépen, Ádám úr. Gyilkoljam még tovább a BMW-det?
-Hogyne, nyugodtan. Hely itt van bőven. Adj a lovaknak, Timi. Csapj közéjük. Addigra valószínű az alezredes úr is ráér és akkor nyilván elmondja majd: Ő hogyan értékeli ki a tettedet e mai napra. Én mindenképpen nagyon köszönöm!
Timi csalódottan néz rá.
L.Á.:-És a csókot is köszönöm ott a hegyek között.
U.T.:- (bólogat mosollyal az arcán). Kapaszkodj, Ádám útitársam. Végleg kiölöm a BMW-dből a dugulást. Szépen tudjál vele közlekedni a városban (és benyomja csutkára a nitrót). Nyugi, nem végig azzal kívánok haladni. 🙂
Ádám elmosolyodik és aprót kuncog.

 

XI. A Szőke Torpedó 5.: Vörös sziklák gerincén

Ugraty Tímea Orsolya versenyen való megmérettetésre kap meghívást. A RedRock Ridge tornára várják. Otthon megtárgyalják, Orsi egy kölcsön autót választ hozzá. Az alezredes úr is meg kívánja tekinteni, hogyan szerepel a lány. Egészen jó darabbal indulhat.
Eltelik egy hét, ahogyan a levélben is áll. Tíz jármű áll rajthoz. Maga Tímea a 6. helyről indulhat. Ilyen terepen még nem vezetett. Lemegy az első kör, elkápráztatja magát, milyen szépen süt a nap. Egy utasa is van. A férfi, aki legyeskedik körülötte. Három kör van még hátra. A másodikra kettő helyet javít helyzetén. Jó, gyors járgány ez, de hogy hányadik helyre fut be? Nem is ez izgatja. Megtisztelő a meghívás és most szórakoztatás keretében mutathatja meg magát, tulajdonképpen kényelmes keretek között mit tud letenni itt az útra. Veszélyes kanyaronként minden szegletben van egy mentőegység.
Jön a harmadik kör, átlépi Orsi a vonalat. A második helyet szerezte meg. Csendőrkanyarral megfordul, ez is szép eredmény! Hamarosan eredményhirdetés. Áll fel a dobogóra, nagyon jól fest nyakában az ezüst érem. Integet a közönségnek, szülei is ott ülnek a lelátóban valahol.

Tímea jópár nappal később levelet kap. Megjelenését igényli a rendőrhatóság elismerés átvételéért. El is érkezik az ominózus időpont. Szülei érkeznek a helyszínre elsőnek. Ő maga teázik a múltkori udvarlójelölttel egy presszóban, ami pontosan egy háznyira van a helyszíntől. 3 fertályóra enyelgés zajlik köztük, utána telefont kap a kisasszony. Indul a ceremónia, legyenszíves oda fáradni.
Már mennek is léptei az épülethez. Az udvarlójelölt szerűség megvárja őt épületen belül. Ő is látni szeretné, miben részesül a kis ifjú hölgy.
Mintha összebeszéltek volna vagy ő nem tud valamiről? A rendőr lányok és fiúk el kívánnak játszani valamit. Timi belemegy. Egy nagyon szép szoknyát visel matrózblúzzal, ezen öltözékkel érkezik a díjátadójára a presszóból. Amiről Ő még természetesen esetleg sejtéssel rendelkezik.
Megérkeznek a szülők is a rendőr Örsre, Az alezredes úr érdeklődik, itt van – e a meghívott? Igen, itt van. Feleli az édesanya.
Ja? jó. Akkor szólítanám: Ugraty Tímea, Orsolya!
Két oldalú sorfallá állnak össze a rendőrök. Kardjukat kivonják félboltívet vagy ajtót (ha úgy tetszik formálva ezzel és hátulról a mesés szépségű s öltözékű ezüstérmes leányzó kíváncsiságtól hajtva, mosollyal az arcán megjelenik a sor végén.
B.T.r.a.: -Á, Tímea kisasszony! Látom már. Fáradjon ide, kérem. Lépjen ki a sorból.
Amint a lány az alezredes úrhoz ér, a kardokat visszateszik elegánsan a hüvelybe és a beszéd jön, melyhez az Illés együttes bevonuló zenéje társul.

U.T.O.:- Itt vagyok, uram. Milyen megtiszteltetésben részesülök? 🙂 Nemrég volt egy.
B.T.r.a.:- Örömmel értesültem, Tímea a napokban: ahogyan sikerrel cselezte hozzánk a tolvajt és ezáltal visszakapta őrsünk az eltulajdonított járőr autónkat. Fogadja szeretettel ezen elismerő emléklapot és…(mutat a technikusnak) Lang Ádám említette, milyen csavaros észjárással, praktikával rallyzott ott a hegyek között. A legutóbbi második helyezésért pedig ezt: Tőlünk, tőlem fogadja el. Beindul a görögtűz a sorfal mindkét oldalán
Egy arany érmet tesz az alezredes úr a nyakába rajta egy autóval. Abban egy lány ül és a Szőke Torpedó szöveg van még bele gravírozva.

B.T.r.a.:- Örülök, hogy Önnek személyesen adhatom át… 🙂
Puszi és kézrázás. Tímea a rendőrök felé néz, akik tisztelegnek neki. Lehet, le szeretnének vele kezelni a rendőrök? Odamegy hozzájuk.

B.T.r.a.:(A szülők felé fordul) – Hadd gratuláljak én is a gyerekükhöz.

Thury László és Beffolcs Adrienn toppan be a ’tömegbe’. Ugye nem gondolta a kis szépséges szőkeség, hogy kihagyják ezt a bulit. Az elejétől ott voltak már, most ők is odamennek gratulálni.

 

XII. A csodálatos Japán varázsa és Olivio atya útrakelése Tel Aviv-ba

Olivio atyát a miséről elhozza Liza és nem kacskaringózva, de megtekintik a szép Buddha szobrot. Az atya már nem vezethet. Mostanában biztos, hogy nem.
– Nagyon szép ez a táj. Jó látni eme hegyeket a napsütés melengető arcélei lovaglásában, Liza. Szépen vezet.
– Olivio atya, itt vagyunk. Megállunk nézelődni.
– Jó ötlet. Úgysem láttam még közelről, meg amúgy sem ezt a környéket. Nem erre felé mozgok. Szeretem ezt a Buddha szobrot. Végre közelről is megnézhetem.
– Most mit csinál, atyám?
– Imádkozom és megáldom a szobrot. Elvileg ma utazom messze innen. Egy barátom jelezte meghívását Tel Aviv-ba.
Megtekintik azt a két részes alagutat, amit legutóbb Réka járt be. Amikor Esztert szállította orvoshoz. Nagyon szép, gyönyörű! Mind a ketten gyönyörködnek benne.Megjönnek a hajlékba. Az atya telefont kap, hogy a legközelebbi géppel kellene mennie Tel Aviv-ba. Megvan az időpont. Átmegy Lizáékhoz, hogy nem járható út. Húsz percen belül kellene mennie barátjához. Nincsen másik járat és az autó meg nem indul, amivel kellene menni. Liza ebédet kell főzzön. Emőke lánya viszont kérdésre a friss vezetői engedélyével vállalja, de melyik autóval legyen Olivio atya szállítása? Kapóra jön egy piros Skoda Octavia. Liza férje szokta ezt használni, de az jelenleg pihen. Éjszakai műszakon van túl. Ez most a legerősebb személyautó a lányos famíliában. Nemrégen lett vásárolva, de be van járatva. Liza megnézi azért a tankot. Nem csurig, de elég jól tele van.
Pont menni is akart vele a lány nézelődni egyet.

– Kislányom, emlékszel a múltkorira? Nem volt olyan régen. Vidd el az atyát. Óvatosan és figyelmesen, jó? Anya vár vissza. Itt van a kulcs.
Olivio atya megáldja az autót mielőtt mennének és a lányt is.
– Atyám, azért kösse be magát.
– Már meg is tettem, Emőke gyermekem.
Indulás! Gyönyörűen duruzsoló motor. Csiripel az a sok szelep. Viszik a lóerők e szép vörös járművet. Első kanyar jobbra, elsőbbségük van. Jármű balról. Csúszik is már ki jobbra a kicsi csoda a majdnem délutánban. Igen ám, de néhány km-t se haladnak. Dugó! Meg kell álljon az autó.
– Semmi gond, Emőke gyermekem. Nem tudok elutazni Tel Aviv-ba Hector ispán barátomhoz. Ma avatná ott a bazilikát, de hogyha ilyen a helyzet.
– Megfordulok, Olivio atya. Megpróbáltuk.
– Így van, Emőke!
– Atyám, várjon. Lehet, mégiscsak lesz belőle valami. De kapaszkodjon!
– Semmi gond!Emőke kiválik a sorból és a szembejövőkkel együtt kerülgeti az autósort. Egy balra lévő, a közelben lévő leágazást vett észre. Hátha elérnék.

Liza lánya sok bukdácsolás után eléri a kanyar torkolatot és beigazol oda. Az általuk elhagyott besűrűsödött forgalmat érkező rendőrök igyekeznek oszlatni, irányítani. Előttük egy alagút. A Skoda még nem jött egyenesbe, előttük meg egy kétes felületű és állagú út. Az egyik hiba meg is dobja a járművet, beomlik az alagutat a túlsó úttal összekötő híd egy része. Emlékszik még Emőke Réka beszámolójára. A mélység itt vagy ötezer méter. A szép kis Octavia megérkezik ismét az aszfaltra. Vagy 100-200 métert csúszik. Utána az alagút előtt kb. 50 méterre a kislány visszanyeri uralmát a gépjármű felett és beérkeznek az alagútba. Egyenesbe hozza az autót.
– Ez szép volt. Nehéz művelet, Emőke?
– Nem, atyám. Gondolom én. Láttam a műszerfalat. Bekapcsolt a menetstabilizátor (én a kormányt fogtam közben) és az hozott minket újra egyenesbe. Most ez az alagút nem tudom, milyen hosszú. Úgy tudom, ezen átmenve a táv nagy része levágható.
– Ohh, köszönöm szépen a fényt, gyermekem. Pont olvasok. A szent beszéd van előttem. Valamit mondanom is kell majd az avatón szerintem.
– Csak utastérvilágítást kapcsoltam, Olivio atya. Több ezer tonnányi szikla van felettünk, jó kanyargós ez az alagút. (a kormányt kezeli, mert jön is az első kanyar jobbra). Felhúztam az összes ablakot, hogy ne legyen huzat és egyúttal hogy a csúszó gumik hangjától tudjunk beszélgetni.
– Gyönyörű ez az alagút, Emőke. Egy – egy apró résen néhol fellátni a felszínre.
Kiérnek az alagútból a fantasztikus napsütésre maguk mögött hagyva a kerékcsúszástól visszhangzó sziklatömeg varázslatos kanyargó mindenségét. Feltűnik Emőke előtt a repülőtér. Már várja Olivio atyát paptársa. Szépen, egyenletesen megáll a vörös Skoda Octavia.

A paptárs a meghallgatottak után szintén megáldja Emőkét és a személygépjárművet. ‘Inno mini patri et fili et pilitus sancti’. A lány ámennel köszöni meg. Nézi, ahogyan az atyák felszállnak a gépre és viszi el őket a felszálló gép Tel Aviv-be. Bőven időben ki tudta ide szállítani Olivio atyát. A reptérben merül el és Japán környező hegyeiben.
Emese áll mellette. Be kíván szállni a személygépkocsiba.
– Szervusz, Emőke húgom. Most érkeztem tanulmányi útról. A repülőgép másik felén szálltam le, azért nem láthattál meg aztán te éppen nézelődtél. El tudnál repíteni az út mentén hazafelé az iskolámba? Csak le kell adjak egy tanulmányt határidőre.
– Hogyne. Gyere, márs megyünk. Igen, emlékszem: egyetemista lettél nemrégen, Emese.
Beszállnak. Fordul is a veres szekér.
– Azért adj neki, Emőke. Délig van a határidő és kora délután zár a dékáni hivatal plusz éhes is vagyok már.
– Jajj, bocsánat Emese nővérem. Máris ráállok a gázra. Odaérünk.
A Skoda Octavia még nem fejezte be a megfordulást, amikor Emőke kicsit jobban ‘odalép’ neki. A kerekek meg kiperdítik a jármű testet és húsz méteren át így siklik. Utána érnek ki a repülőtérről és érik el a főutat.
– Szép kis piruett. Friss jogsis vagy? Tényleg, ezt az autót még nem is láttam. Milyen szép!
– Pár hetes a jogosítványom és ezt az autót még én sem nagyon láttam. A Suzukit szoktam vezetni, ez viszont erősebb nála.
-Nyomd oda neki. Nem kell, mint állat, de azért haladjunk.

Újból át az alagúton. Beérkezik a Skoda a kijáratához.
– Most zötykölődni fogunk, Emese.
– Menj csak, Emőke. Én közben rendezem a tanulmányi irataimat. De régen láttam ezt a szép alagutat. Mindig lenyűgöz. Mennyivel mész most?
– Száznyolcvannal.
– Már gyerekkoromban elvarázsoltak eme alagút kanyarjai, amikor apa vitt minket. Csak néztem fel, oda is: a szép felettünk lévő messzi magasba.
Ezúttal Emőkének szlalomoznia kell, mert a délután végett sűrű lett a forgalom. Hiába négy sávos összesen az út, nemcsak ők tartanak hazafelé.
Igen ám, de eszébe jut Emőkének a részben leszakadt híd. A Sors ezt is megoldja, mert amíg odaát a közlekedési rendőrök sikeresen eloszlatták a dugót: Egy ideiglenes fahíd egészíti ki a jelenleg még hiányos részt. Emőke kisasszézva a Skodát az alagútból szépen átkel ezen (innen már alig pár kilométer a tényleges intézmény) a csinos kis tákolmányon.

Megérkezve az egyetemre csak óvatosan jegyzik meg neki, kis híján elkésett. A dolgozatot átveszik.
Most már hazafelé veszik az utat. Azért kopogtatja még Emőke vállát Emese: nem muszáj azért lassítania. Most már szomjas is. Teljesen besűrűsödik a forgalom. A Skoda Octavia viszont bírja a strapát.
Húg és nővér végül megérkeznek. Mesélnek Liza édesanyjuknak, az ebéd pedig: elkészült közben.
Liza még hozzáfűzi Emese előtt Emőkének: Az atya ide telefonált az induló repülőgépről. Nagyon köszöni a fuvart és szép az útjuk Japánból Tel Aviv-ba. Nincsenek sokan a repülőgép járaton. Beszélgetnek és teáznak a pap társsal. Készülnek a bazilika nyitóra.

 

XIII. Egy csendes kis nap délutánja

Renault teherautón hoznak egy szépséget. Ügyvédtől jött. Hogy ne kelljen annyit autóznia, stoppolt egyet, hiszen az ország másik felébe ment és azért az nagy út. Különben is, nem sokat vezette ama járgányt. Most lett vásárolva, férje hozta ki. Utána meg hazament a férfi. Ismerőse hazaszállította. A teherautó sofőrje érdeklődik, elvinné – e haza kislányát? Leparkolja a monstrumot és addig is legalább nem egy pöfögőn kellene utaznia a lánykának. Megadja a lakcímet.

Az ifjú hölgyet kiteszi a fuvaros a járgánynál. Cseles az ura, az indítókulcsot a személygépjármű alatt helyezte el. Végülis hova máshova? Beszállnak. Milyen szép autó! Még ha régi is. Próbálgatja az asszony a pedálokat, mégiscsak először ül a vezetői részen. Jó kis, aranyos hangja van, ahogyan szikrát kap a motor. Mehetünk! Kikapar vele. Na ez nem jött össze. Jön az első útkereszteződés, sehol senki: Ő ugyan nem lassít, teljesen belátható.
-Néni, itt balra!
-Rendben, megyünk haza. (Beszélget közben a kislánnyal. Egyenesbe hozza a szép járművet.)
Következő kereszteződés. Itt már elsőbbséget kell adjon, semmi gond. Fék. Inkább csúszva álljanak meg, gondolja magában az asszony. Pár perc és szabad is a menet, induljon a szép kis Citroen.
-Hú, de sportos a néni!
-Nem szándékosan, kicsi szívem. Nem ültem még benne és a pedálokat meg kell szokjam.
Nem kell sokat menni, utolsó kereszteződés jön. A kislány jelez, hogy ez már az a ház. Nem is fékez a hölgy, csak leveszi a lábát a gázról. Jobbra kanyar, szépen becsúsznak egy házhoz. A kislány kiszáll és nagyon örül: hogy hamarabb otthon lehet, mint számította. Az ifjú hölgy meg már alig várja, hogy letehesse magát a hosszú nap után hajlékában.

-Drágám, ezt még gyakorolnom kell. Egész végig úgy jöttem, mint egy sportoló. Szia egyébként :).
-Majd belejössz. Nekem elsőre ment. Most szépen bent van a garázsban. Nem mehet minden elsőre.”

Egy ivóban Fuky ül és éppen már nem az első poharán van túl. Valami menyecskének csapja a szelet. Az oké, de ki fog hazavezetni? Mert Fukyka elfelejtette, hogy személygépkocsival érkezett és otthon meg nincsen senki, aki a felforrt teát és a feltett levest lekapcsolja.
Ha ez még nem lenne elég, meglehetősen dumaláda a köbön Fukyka ha éppen már úgy a hatodik jéger ment le a torkán.
Egy aránylag szép Skoda van odakint. Azzal érkezett ide az úr.
A lányban maximum pár korty sör van,
a vezetői engedélye viszont itt van!

Amíg Fuky azon szörnyülködik, mit lehetne csinálni, a lány egy cseles csókkal elkábítja (addig se szövegel a vedelőgép). Ezután megérdeklődi tőle, hol a célállomás és elkéri az indítókulcsot. Azt is inkább kimotozza magának, mert Fuky nagyjából kidől időközben.
Húhh, ez aztán Skoda. Nagyon szép, gyönyörű fehér. Majdhogynem ezüst színű. A lerészegedett Fuky-t nagyjából bevágja, elfekteti a hátsó ülésen. Nem messzire kell menni, de azért lehúzza az ablakokat: azzal is előbb józanodik ki a frissen megismert ivópartnere.
Nem ült még a lány Skodában, most legalább lesz alkalma rá. Barátkozik a motorhanggal és… mint a szélvész!!! Nem lesz itt gond. Épphogy megpiszkálja Fuky vagy piszkálná az orrát, a Skoda már az első kanyart veszi be. A férfi időnként ide – oda gurul a hátsó ülésen. Meg sem szólalhat. Hazaviszik és azt sem ágyúgolyó tempóban. Azért (is) hajt ennyire, nehogy kiadja a taccsot utasa. Eszébe jut miközben egyik kanyart veszi a másik után, hogy még csak stoppolnia sem kell vagy hasonló: Autója Fuky házának közelében van.
Még pár perc és megérkeznek. A dekoltázsbajnok kakukktojás sofőr rüfke leteszi a slusszkulcsot. Fuky asszonya jól letolja a férfit, hogy mit illetve miket hagyott a tűzhelyen (az asszony kezelte helyette távollétében, amit kezelni kell). Végül csak rosszul lesz Fuky, szerencsére azt csak hallja a lány.

Ő maga inkább parkoló Toyota-ja felé veszi az irányt. Nem öt méterre, de utcán belül áll. Kiszól az asszony
-Remélem, nem okozott sok fárasztó percet a férjem. Szokása inni. 🙂
-Dehogyis. Megoldottam, asszonyom.
-Akkor örülök! Siessen azért, kedvesem. Nézték a szép Toyotáját páran. Nehogy ellopják.
-Már itt sem vagyok! Szép napot kívánok! 🙂

Amíg Fuky odabent józanodik és nyilván: tart még a szidása; A lány kényelmesen beül a Toyotájába, körülbelül egyhelyben megfordul vele és alig hozza egyenesbe, már vágódik is kifelé az első kanyarba.

-Drágám, hol vagyok? Sokat ittam? Ki kanyarodott ki? Nem emlékszem semmire. Gyorsulási verseny van valahol esetleg?
-Fuky feküdj vissza. Részeg vagy, mint a csap. A téged hazahozó kislány indult csak meg. Mégsem itt lakik a közelben. Elég szép egy Toyotája van.

 

XV. Nappal; Hajrá, Honda

Légikisasszonyért megy a menet. Négyen vannak a szép szál lányok (Judit, Helga, Bíborka és Vanda). Vandát kell elhozni. Három itt van helyben, no de kimenjen a negyedik tagért?
Háromnak van jogosítványa: ebből egy a leggyakorlottabb, a másik kettőnél: egyiknek éppen bevonták a vezetői engedélyét, a másiké meg alig pár napos. Hát valaki el kell, hogy vezesse az autót és felvenni a barátot.
Honda jármű az utazó eszköz, ami elég régi egy darab. A kolléganő viszont szereti a nem mai autószépségeket. Most venné át a negyedik nő, dehát ő az; akit pont felvennének.
Ki hozza őt haza? Nem marad más, a friss jogsis vállalja; menjenek ki érte. Az ideiglenes jogsi hoppon maradt, az meg navigálja majd.

Esteledik már, de szépen is megy lefelé a nap. Mehet a menet. Meghallja a lány, hogy kiért mennek. Rögtön el is kapja a lelkesedés.
-Segíts majd a kanyaroknál, ha kell.
(És ezzel bele is tapos a gázba Bíborka.)
Judit: – Azt mondhattad volna, hogy sportosan kívánsz vezetni.
Bíborka: – Nem így akartam indulni, csak nem ültem még Honda-ban; Judit.
Helga: – Most már akkor ne is lassíts, legalább időben ott leszünk. Nagy kanyar jön, vigyázz!
Bíborka: – Tudom, látom.
Judit: – Na csak ezt meg ne lássa Vanda, mert lehet el nem enged így téged többet (és vigyorog Bíborkára).
Bíborka: – Most már nagyon élvezem. 🙂
Judit: – Szembejövők. Óvatosan, Bíborka.
Bíborka: – Szinte meg se kottyan ennek az autónak.
Helga: – Nagyon jól vezet Bíborka barátnőnk. Direkt élvezet. Vigyázz most, ott még piros a villanyrendőr.
Judit: – Most már zöld.
Bíborka: – Túl gyorsan mentem. Nem gond, hogy nem fékeztem? Inkább kikerültem az autókat, Judit.
Helga: – Megint piros, itt viszont van egy leágazó. Menjünk erre. Index. Le tudjuk erre vágni az utat?
Bíborka: – Le tudom vágni, Helga. Csak kicsit kapaszkodjatok. Ahogy nézem még dugó is van arra. (kicsi féket nyom Bíborka, de végülis bekaparja magát a szép Honda).
Judit:- Ezt nagyon szépen bevetted ilyen sebességnél, Bíborka. Szinte alig kellett eddig szóljak, merre kanyarodjál.
Helga:- Látod, amit én látok? Kicsit keringőzni kell, de akkor jó sok km-t nyerünk. Mindjárt ott vagyunk egyébként.
Bíborka:-Ja, már látom. Most majdnem meg kellett álljunk (Itt balra kanyarodik és jópár kilométer után rá tudnak csatlakozni a tiszta útra).
Mögöttük a dugó.

Judit: – Tiszta az út, Bíborka. Már látszódik is a repülőtér. Jajj, itt megint sokan vannak.
Bíborka: – Majd helyezkedem. Ti csak segítsetek nekem nézni, ha kell.

Helga: – Megérkeztünk. Ez nagyon ügyes volt, Bíborka.
Egy hosszú egyenes jön kettő, aránylag nagy kanyarral. Bíborka ott még kielőz öt autót és ezennel a repülőtérre érkezve rájuk esteledett.
Judit: – Hát ilyen gyorsan még nem értünk ide. Igaz, Helga? Mint egy rally pilóta.
Egy nagy fékezés az utolsó kanyarnál, hogy be tudja venni a kanyart és egy kört leírva szépen leparkolja Bíborka a Honda-t. A motor leáll, kiveszi a kulcsot.

Vanda tűnik fel a repülőgép ajtajánál. Nemrég érkezhetett a gép. Nem szakad, de valamiért sietősre veszi lépteit. Puszik hada jön és mondja barátnőinek: menjenek a Honda-hoz. Reméli, a kolléganője nem vette észre. Éppen nem szívleli a hölgyet. Beszállingóznak az autóba.
Vanda: – Jajj, remélem leráztam. Induljunk, lányok. Egy kolléganőm mellett ültem, de köszönöm elég belőle. Azt hiszem, nem látott. Igaz, az autót se ismeri. Jól megy?
Bíborka: – Azt hiszem, hogy jól megy! Én vezettem.
🙂 Judit:-Képzeld, a pár napos jogsijával beültem mellé. Hadd szerezzen kis gyakorlatot. Menjünk, Vanda? Mondtad, hogy azzal a nővel nem szeretnél találkozni.
Vanda: – Menjünk, de én fáradt vagyok ilyen repülőút után. Hiába van itt a jogosítványom.
Judit: – Majd én vezetek. Helga, segítesz navigálni? Ülj be ide mellém az anyósülésre. Bíborka addig beszámol Vandának meg Ő is neki. Elbeszélgetnek itt hátul.
Helga: – Eltegyem az ingedet?
Judit: – Köszönöm. Ebben lehet, hogy ki fogok melegedni. Szép kék egyenruha, de mégse izzadjam át. Na: mit kell ennek az autónak mondani, hogy induljon?
Na végre. Nézzük a pedálokat. Nem tudom eltalálni.
Na végre! Most már nem szarakodok.

Induljon is az út. Hasítva az aszfaltot elstartol a Honda.
Judit: – Elnézést, hogy ilyen sportosan, de most ülök ebben először. Amíg veszem a kanyarokat, mesélj Vanda. Milyen volt az utad? (és már veszi is a kormányt a villám indulás után Judit) Most nem lájtos próbavezetés lesz, kössétek be magatokat. Ablakokat is húzzátok fel, ha tudjátok. Fülsüketítő lehet a gumik zaja. Bemelegedtek már a kerekek.
Vanda:- Fel is forrtak? 🙂 Jó tempóban mész, Judit. Így jó, ahogyan most ráragadtál a gázra. Azt hiszik, egy őrült van előttük.

Judit az összes kanyart amit csak tud levág, hogy mielőbb hazaérjenek. Kiválóan fekszi az utakat az antik Honda darab.

Vanda: – Na, eltűnt a kellemetlen vendég mögülünk és a fél utat már megtettük.
Judit: – Ennek én csak örülök. Reméltem, hogy hamar lerázzuk azt a kis díszkíséretet.
Helga: – Judit, rendőrök. Ott menj ki jobbra és kapcsold le a fényszórót. Közeledünk haza.
Judit: – Nem probléma. Ohh, nagyon jó a féke ennek. Ezért rallyzott ilyen jól Bíborka (és rámosolyog pillanatra a lányra hátul). Na, amíg én veszem itt a kanyarokat meg az esetleges autókat kerülgetem: nézelődjetek! Igaz, hogy beesteledett; de azért így is szép Új Zéland. Majd talán nappal is meg tudjuk járni. Most nézem, hogy mindjárt lenyugszik a nap.

Helga: – Felkapcsolhatod, Judit a fényszórókat. A rendőrök már sehol sem. Látod? Itt kell felkanyarodni hozzánk. Megérkeztünk.

Egy utolsó rendőrlámpa, ami pirosról megint szabadra vált. Hát ezért Judit nem fog fékezni. Hat kanyar és egy szép aránylag hosszú, egyenes rész.
Megpihenhet a Honda. Kiszállnak a lányok és folytatja nekik Vanda az élménybeszámolót, amit az autóban elkezdett nekik.

XVI. Esti Kiruccanás 2 – A kőbe zárt villám

Orvosnál. Ugraty Tímea Orsolya lebetegszik. Nagykorú már, azért a szülei elkísérik. Az udvarló is velük tart. Néhány gyógyszert felír a doktor bácsi. Hazaérkeznek és akkor nyilall András fejébe, pár fontos gyógyszerért csak hétfőn tudnák menni. Márpedig ma szombat van. Mi legyen? Csak ügyelet tarthat nyitva. Támad Andrásnak egy ötlete. Timi lánya ágynak dőlt. Ő maga pedig fáradt. Mégiscsak kellene valaki, aki így 22 óra táján elmenne a vényeket kiváltani. Borogatás Tímea fején. Nincsen legrosszabbul, de azért a kezelést meg kellene indítani azonkívül; hogy már fekszik.
Bekopog Orsolya nővéréhez, Krisztinához. Hátha nem zavar. Éppen tévéznek a barátjával, nincsen még rajtuk pizsama.

U.A.: – Krisztina, elnézést hogy rátok nyitok. Egy pillanatra zavarnék. Ha tudsz segíteni. A húgodról lenne szó.
U.K.: – Nem zavarsz, apa. Mondd. Miben tudok segíteni?
U.A.:- Tudom, hogy nem vezettél még este. Vállalnád, lányom; hogy a húgodnak a fontos gyógyszereket kiváltod? Mi már anyáddal nem szeretnénk kiállni a garázsból. Meg késő is van.
P. Károly:- Szerintem el tudjuk hozni, Bandi bácsi a gyógyszert. (és Krisztához fordul) Elmegyünk a Vectra-val. Neked kell vezetned, Krisztina. Én már ittam.
U.A.:- Akkor itt várunk titeket, köszönöm. (és megy vissza a már ágyban fekvő nejéhez)
Krisztina átöltözik.
P.Károly:- Ez meg mi, Kriszta?
U.K.:- Nehogy ne adják oda a gyógyszert. Legutóbb is férfi patikus volt ott. Én ugyan nem találkoztam még olyannal, de jobb biztosra menni. Úgysem volt még rajtam a legújabb melltartóm. Ez a szép kosztüm meg majd takar belőle annyit, amennyit kell. A húgom mostanában nem volt beteg. Na, gyere. Menjünk. Add a kulcsot. Zárod az ajtót, lovagom? A vényeket eltettem.

U.K.:- Na kíváncsi vagyok, mennyire fogok boldogulni. Nem ültem még az autódban, Karcsi. 🙂
P.Károly:- Csak szépen. Majd a csillagok biztatnak.

Örül Kriszta, hogy vezethet. Vectra-ban még nem ült.
P.Károly:- A fenébe, Kriszta. Muszáj így tépned?
U.K.:- Még pár kanyar és ott vagyunk. Látod, hogy fékezek; ha kell.
P.Károly: – Ez lesz az, kezdd meg a kanyarodást. Itt, jobbra. Nagyon jó!!! Erre a tempóra biztos, hogy fel fog ébredni. Végig így jöttél, Kriszta. Szerintem már messziről hallott minket.
(Krisztina elmosolyodik. Károlyra néz egy pillanatra.)
P.Károly: – Mit csinálsz, drágám???
U.K.: – Nem kell az az utolsó gomb sem. Meg’szellőztetjük’ az esetleges doktor úrnak a ‘kilátást’.
Kriszta kiszáll és nem sokáig marad, legalábbis Károly számára elröppennek a percek. Jön is vissza a Vectra-hoz kis aranyos szatyorral, amiben bizony lakozik valami. Mielőtt beszállna a járműbe, párat visszagombol csábos felsőjén.
P.Károly: -Na, hogy ment?
U.K.: – kiválóan! Rám nézett. Megállapította, hogy jók az adottságaim és már adta is a gyógyszereket. Amíg ő azt nézte, mi van a ruhám alatt a gombokkal karöltve; Kriszta nézte, mind a három gyógyszert adja – e? 🙂 Puszit kérnék… Nyelvedet is kicsit…Köszönöm. Most már mehetünk. Menjünk, Karcsi. Irány a húgom. Timi meg kell, gyógyuljon.
Hát ez mi? Mit néz a doktor úr? (elmutogatja, mennyire tetszik neki az autó és őket nézi. Valószínű kísérő tekintet ez. Csak megnézné, ahogyan távoznak haza az gyógyszerekkel. Fél szemmel kíséri őket, mert közben újabb kuncsaft érkezik és azért néznie kell; milyen név szerepel az újabb vényen)
U.K.:- Kösd be az övedet.
(Megindulnak szépen a rendelőtől)
P.Károly:- Ezért kössem be az övet? Nincsen semmi.
U.K.:- Ezért! (és Krisztina minimálisan kapar, kihajt a parkolóból csikorogva. Így folytatva veszi is a következő kanyart, közeledve a főúthoz. Hatvannal rá is megy) Ezt csak itt mertem megcsinálni, látod? Téli útviszonyoknál ezt a kereszteződést el nem hagytam volna ennyivel.
Még látszódik a rendelő. Figyel is a doktor úr. Élvezi az ‘előadást’. Majdhogynem kacag. Nem erre gondolt, hogy sportoló Vectra-t lásson. Csak meg szerette volna nézni, hogyan megy el ez a szépasszony. Amit még lát, hogy mint a szélvész: a nagy balra kanyarba érkezik be a lány, de nem sodródik ki. Ezt még hallja a patikus, aztán az Opel ‘útját’ elnyeli a késő este sötétsége.

U.A.: – Megjöttetek? Jajj, nagyon köszönjük. Minden rendben volt?
P.Károly: – Igen. Add a szatyrot, Kriszta. A csomagtartóba tetted? Máris kiveszem.
U.A.:- Kislányom, hogy nézel ki?
U.P.: – Csak biztosra akartam menni apa, hogy odaadja a patikus a gyógyszereket.
U.A.: (Nevet egyet András és megsimogatja lánya buksiját) – Hogy miket meg kell élnem a mai világban. Na, gyertek be. Azért hideg van már.
Tímea aludt egyet. Éppen fent van. Apuék a tévét nézték meg járkáltak, de azért tudott aludni egyet. Kriszta és Károly bemennek. Timi veszi be a gyógyszereket jó meleg frissen főzött teával. András adagolja neki.
U.T.O.: – Köszönöm nektek. (és nyeli le az első gyógyszert.)
U.K.: – Aludtál egyet, kishúgom? Hogy érzed magad?
U.T.O.: – Kevésbé szédülök már. Jobban. A gyomrom fáj kissé.
U.A.: – Akkor nem vagy annyira beteg. Ennek örülök. Rád csukjuk az ajtót. Pihenjél. Vagy csak hajtsam be?
U.T.O.: – Ha csak behajtod, az elég apa. Köszönöm! 🙂

U.A.: (a nappaliban pizsamában Timi húga s udvarlója felé) – hát köszönöm. Én most megyek édesanyáddal együtt aludni. Még jó, hogy volt a lovagod Vectra-ja.
P.Károly: – Ugyan már, Bandi bácsi. Részemről a megtiszteltetés. Örülök, hogy a segítsükre lehettem.
U.A.: – Már családtag vagy itt nálunk, ugye ezt nem kell mondjam?
P.Károly: – Ohh, köszönöm. Pedig még csak másodjára vagyok itt az Ugraty háznál.

András családfő bemegy és nyugovóra tér Ugratynével. Tévé hamarosan kikapcs. Az asszony olvas még ugyan, de András szundít.

Kriszta megy sietve az autóhoz. Időközben átvedlett valami szalonképes kellemesbe. Nagyon szép farmer nadrág és felső van rajta. Szép barna haja egyenesen omlik le a vállára.
P. Károly: – Drágám, most hova? Nem pihenünk?
U.K.: – Csak ránézek a tanyán az állatokra. Hallottam, hogy valaki szórakozásból mérgeket dob be a kerítésen. Nehogy apa – anya valamelyik kutyája vagy macskája áldozatul essen. Maradj itt (visszafordul sarokról). Vagy velem jönnél?
P.Károly: – Ne menj egyedül, Kriszta. Éjfélhez közeledünk. (Tenyerébe foglalja arcát és apró csókokat nyom rá. Némelyik cuppan.) A rendelőnél én kaptam tőled, most törlesztettem. Így illik, nem? Kriszta barátnőm. (sóhajjal mosolyog a lány barátja szemébe nézve).
U.K.: (Gombol a dekoltázsig szép ruháján és körbefordul lovagjának) – Ez is tetszik?
P. Károly: – Hogyne! (Megsimogatja jobb kezével arcát és a dekoltázs lepi meg az úriembert). Ez nem az a melltartó!!!
U.K.: – Amíg a húgomat simogattad meg ágyában, hogy hamarabb gyógyuljon; lecseréltem egy szexisebbre.
P.Károly: – (nevet egyet) Na, menjünk. Vezessek én?
U.K.: – A fenéket. Megyünk aludni. Alig negyedóra lesz ez oda – vissza. Csak rájuk szeretnék nézni, hogy rendben vannak – e? Itt van a közelben a tanyánk. Aludni szeretnék már. Szerintem Te is. Mindjárt Éjfél van.
Krisztina közepesen kaparva kitolat és már repítik is őket az ismételten pörgő kerekek. Errefelé is van pár kanyar. Ezek nagyobbak, viszont nem kell olyan messzire menniük most. Károly elmondja, hogy itt most már szól. Odafelé árkok is voltak a rendelő felé, mert az végig töltés. Viszont nagyon szépen vezetett Kriszta, ahogyan vette a kanyarokat. Basszus, jókor mondja a Károly. Ő is látta, hogy valami töltésszerűségen mennek. Azt nem gondolta, hogy töltés. Ja persze! Közel ott a folyó, csak este annyira nem látszódott.
P. Károly:- Miért nem kapcsolsz távolsági fényszórót? Mit csinálsz?
U.K.: – Karcsi. Tudod, te hogy kell lopakodni? Lekapcsoltam a tompítottat. Különben is, ahogyan jöttem; szerintem azt hitték, hogy valami félőrült közeledhet. Az éjszakában száguldozik valaki és… nézd csak! Ezért is oltottam el. Itt vagyunk. Eddig ráértem „ereszdelahajamat” játszani. Mutattad is, itt abszolút nincsen árok. Messze van a folyóágytól. Ez a másik, túlsó fele a töltésnek. Úgy élveztem, hogy kocsikázhatok! 🙂
Megérkeznek. Ez tényleg nincsen messze. Tanya ez, bizony! Nem olyan, mint egy luxuslakosztály vagy polgári lakás. Ez külterületi vityilló.
Kriszta száll ki. Minden rendben van, mégis mocorgást hall, ahogyan beljebb megy a kerítésnél. Int a lovagjának. Ki is száll Károly.
U.K.: – Elnézést, uraim. Ez magánterület. Megmondanák, mit csinálnak itt ilyenkor?
-Nézd, micsoda spiné. Eljátszadozzunk vele? Odaní, micsoda mellei vannak!
P.Károly.: – (Kriszta háta mögül előlép) Hello, srácok. A kicsiknek ilyenkor otthon a helyük. Megmutassam az ágyatokat? (nekirontanak, de csak pár törött illetve akarom mondani kicsavart csuklóval lesznek gazdagabbak).
– (lihegnek a gézengúzok) Bocsánat, elnézést kérünk. Igen, kiskorúak vagyunk még (Kriszta keresztbe fonja karját és rosszallóan csóválja a fejét). Csak erre jártunk és szeretjük a macskákat – kutyákat. Nem mérget hoztunk. Megsimogatni szerettük volna őket. Nyugodtan motozzanak csak meg. Nincs nálunk semmi és a kisállatok alomját is ellenőrizhetik. Jól vannak! Mi is hallottunk a tanyákat járó mérget adagoló bandákról. Csak 14 évesek vagyunk. Károly Krisztára néz, hogy ugyan mit lép erre?
U.K.: – Gyerekek, gyertek! Értékelem az őszinteségetek, de ne csatangoljatok erre ilyenkor. Veszélyes! Elvigyünk titeket haza? (és Károlyra néz, aki mosolyogva bólint és csókot nyom ajkára)
– Hát.. azt nagyon megköszönnénk. Szép autó! Maga Timi? A híres Szőke Torpedó? Hallottuk hírét. Azt hittük, ő közeledik ilyen sebességgel. Már messziről hallható volt egy jármű közeledése.
U.K.: – Nem, gyerekek. A nővére vagyok, Krisztina. (arcpuszit kap a gyerekektől)
-Örülünk, Kriszta néni. Tudják amúgy a szüleink, hogy merre vagyunk. Szóltunk. Most akartunk hazaindulni, mert nem tudtuk meddig maradunk.
U.K.: – Üljetek be ide hátra. Fűtést is kapcsolok nektek. Kéritek? Adok meleg levegőt, ha kell. Mégiscsak ősz vége van már. Övek?
-Most csatoljuk be. Indulhat, Kriszta néni.
U.K.: – Na most belehúzunk, Karcsi. Ezeket a gézengúz gyerekeket hazarepítem s utána most már aludni akarok.
P. Károly: – Egy kicsi kávét kérsz? Dobozos. Nehogy elaludj itt nekem, Kriszta.
Bekortyolja a lány a kis mennyiséget. Nem issza meg mind. Visszazárható gyorskávé ez.
U.K.: – Köszönöm! Most pedig kapaszkodj. Nem véletlenül köttettem be a gyerekekkel az öveket. Most már menjünk haza. Az ágyamat akarom.
P. Károly: – (pillanatra megfogja az asszony kezét) Menj csak, szívem. Ezután alszunk.
Kriszta mérgesen kikapar, jó nagy ívben megfordul. Most nincs kedve tolatni. A fordulós rallyt választja, no meg aztán gyerekek is vannak hátul. Nehogy rosszul legyenek egy csendőrkanyartól.
A gyerekek kezdenek fáradni, de élvezik. Nem hallottak még csikorgó kerekeket. Miközben ismerkednek a bukdácsoló Vectra-val, már ki is kacsázik teljes farkidobással az Opel. A főúton vannak. Csendes az éjszaka hold nélkül, de megjöttek a csillagok.

A kőbe zárt villám hazavitte a csellengő gyermekeket szüleikhez és az ifjú párt is ágyaikba, az Ugraty házhoz.

 

XVII. Szurofka

Május vége, hamarosan itt a nyár.
Vasparipára száll fel egy végzős egyetemista, mindent felrak az erre a célra kihelyezett rakodótérre. Maga mellé az ülésre csak kistáskája kerül. Pár perc és indul a szerelvény, az utasok foglalják el a helyüket. Néhány ember száll még fel. Egy épphogy vállig érő szőke hajú, meglehetősen elegáns szépség jön az utolsók között, az indultató kiáll a vonat elé. A lánynak feltűnik az úr és 1. telített a vonat nagy része, 2. mellé szeretne ülni. Az amúgy is csábos sötét színű öltözék egy szál majdnem fekete, kosztüméhez illő melltartó van. Hozzá passzoló ízléses nadrággal. Nem magas sarkú, de alkalomhoz illő női cipőt visel még. Ruhán keresztül lazít a melltartópántokon és az utolsó szálig ‘haladnak’ is a gombokon kecses ujjai. Igazít magán (így mégiscsak lötyögni fog a ‘nőiessége’), mert ő már tudja mit szeretne tenni. Behajol a fiúnak és megböki, aki éppen az ablakon néz ki s időnként maga elé. A megbököttet finom parfümillat csapja meg és hallgatja, mit intéznek felé. Csillogó szemeket lát, ismeri ezt az ifjú aranyosságot.
-Elnézést, a /Békássi/ Gáborhoz van szerencsém? Bocsi a késésért. Úgy beszéltük meg, hogy együtt zakatolunk innen a bankettre.
-Ja, igen. Csak nem Homokiszilva Helga? Már nem is reménykedtem benne, hogy ideérsz. Erre nincsen valami fehér felső, matrózblúz esetleg?
-Dehogynem! Igen, én vagyok az! Csak nem akartam szétfőni a vonaton. A többiek már valószínű ott vannak, amúgy is a többség nem helybeli. Mi kell, vonatozzunk. 🙂 Ülhetek ide melléd?
-Már épp szerettem volna kérdezni. Ezt hova tegyem? Ebben vannak az igazolványaim és minden egyebem ott fent van.
-Itt jó lesz? (és az ölében van már a kicsi táska. Kézben is vihető.)
Nézik a tájat, Helga Gábor kezét keresi és simogatni kezdi. Jön a visszasimogatás.
Helga egyik barátnője a túloldalról mosolyog erre és szól: – Nem mered máshol simogatni 🙂
H.H.: – Mehet máshova is. Sziaaaaa. Hát te is itt vagy, Mónika? Nekem le kell majd szállnom majdnem a végénél. Maradsz a Gáborral?
B.G.: – Le kell szállnod majdnem a végénél? Ja, tudom!!! Emlékszem. Majdnem kiment a fejemből. Kinőttem már ezekből a bulis estékből. Jobban szeretek sétálni inkább a városban meg hasonlók.
H.H.: – Mondjuk velem?
B.G.: – Igen, de barátod van.
H.H.: – Egyre távolabb kerülünk egymástól. Ő mást akar és féltékenykedik is, amitől falra mászom. Szóval bővebb programod az esti után van mára?
B.G.: – Éppen van pár ötletem. (Gábor a parfümillatában merül el és Helgát nézi. A szép vállát meg a hasát. A szemeiben is elveszik. Találkoznak a tekintetek és testközelből vívják ostromukat. Gábor keze az ujjak társaságában már ‘kalandozik’ évfolyamtársa’ testén.
Helga ‘támad’. Bekönyököl székében, és Gábor újabb kacsósimogatással már jelez is… Csak viszonoznia kell a csőrcsatát. A vonat közben felzúg, pár perc és üget a paripa).
Helga mosolyog: – Még nem köszöntem. Most már megvolt…! 🙂
B.G.: – És ha ez a párkapcsolatodba kerül?
H.H.: – Akkor volt egy nagyon jó napom ma a vonaton.
Most Gábor nézi inkább az elvileg foglalt partnerét, de a szerelvény indul. Zakatol alattuk a sín.

Mónika mosolyog, miközben a kezeit észre sem vette:
Keresztbe fonta valami érdekes eszme.
Valami kéz gombolja az ingét,
megérkezett mellé a kísérő mókamiki.
Csak mellékhelyiség vendége volt a társ,
bonthatja ruházatát?
Szem pásztázza Mónika szándékát balra,
ölelő karok vannak csatában ajkakat támasztva.
A társ nem rest,
ne maradjon szárazon ez az eresz.
Kezek feszegetik az ing határait,
nap téved rájuk.
Közelgő nyíló ajkak fogadják a fiút,
fogadja a szemeket
és mutatóujjával támaszt ‘helyet’ a ‘perceknek’.
Zakatol és zakatol négyük alatt a kabin,
lágyan hömpölyög és viszi őket tovább ismerős vizekre.
Kinyitja szemeket a szép nap sugára,
felnéznek a párok egymásra.

Szűk húsz vagy huszonöt perc és Helgának le kell szállnia.
Érkezik még sereg,
azok egy részének a továbbiakban állnia kell.
B.G.: – Ott találkozunk, legyen jó utad. Itt van a kulcs, de amennyire tudsz, siess. Ki is kell pakolnunk még és sokáig nem szándékozom a banketten maradni. Egy sárga Fiat Brava-t keress. Az én diákigazolványom félig elég. Kár, hogy a tiéd lejárt már.
H.H.: Sietek. Alig várom már, hogy ott lehessek. Ki mással lennék ott, mint veled?
Mónika társa elaludt, Gábor megy oda beszélgetni. Látja, hogy a tananyagot bújja. A lány másodéves társával együtt, csak ők másik szakon vannak.
B.G.: – Nehéz? Én meg nem tudnám tanulni.
Mónika: – (felnéz rá mosolyogva a most már kigombolt ingű hölgy. Ez meglepi őt, mert ő azt nem látta, hogy Mónika közben elcsábította a társát Gáborékat látva) Nehéz a nyelvezete, de ha itt második évfolyamon vagyunk most már Imrével… csak megy. Nem ide jöttem volna, Gábor. Csak máshova nem vettek fel.
B.G.: – Megnézhetem? Ugyan, körülbelül mi ez?
Mónika megszakítja a jegyzetelést és kezdi bepillantását Gábor. Ennek a lánynak is finom parfüme van. Áthatja Gábor figyelmét, a szemöldökeit húzogatja. Lapozgat is. Száraz, ipari jog. Kézmozdulatot észlel szeme sarkából, de ő a füzetet nézi. Pedig legszívesebben lekapná a szép szemű és hajú egyetemi társát. Mónika tárja eleve kigombolt ingét határtól határig. Szellőznek az idomok, amiket a zakatoló mozgása csak intimebbé varázsol forró éterükben. Megpróbálja Gábort elcsábítani. Kell neki a határozott, jó modorú végzős diák.
Gábornak bejojóznak a szemei, jó száraz anyag. Szóvá is teszi a lány számára. Az csak néz rá és akkor egy az egyben szeme elé tárul a látvány. Nem sok ideje van csodálkozni, mert a lány tekintetével találkozik. Az éppen lépne, de Gábor nem habozik. Mónika becsukja és erre az időre félreteszi a tanuláshoz a jegyzetet. A szeme mellett a jegyzet csukásával kezdi. Gábor már a kobakját símogatja. Ő is megkeresi jobbjával Gáborét. Ez sikeres becserkészés volt a másodéves lánytól.
Mónika társa elég jól alszik, de Gábornak nincsen kedve guggolni. Nem kell a lánynak kétszer mondani. Kis lélegzetvétel, eggyel hátrébb ülnek (mert közben leszállt néhány diák. Nem mindenki a záróbálra tart) és Mónika már ül is az ablakos helyet választó Gábor mellé. Kényelmesen lábát keresztbe teszi (ő szoknyát visel), karjait keresztbe fonja (így Gábor jobban át tudja ölelni) és már tart is egy következő menetért csillogó szemeivel…

Mónika: – Na, neked is köszöntem. Ezt nem hittem volna. Jól csókolsz. Most akkor mi van veled és Helgával? Már elsőben barátok lettetek, itt meg gyakorlatilag egymásba mélyedtetek most leszállás előtt bőven.
B.G.: – Huhhh, hallod. Fogalmam sincsen. Mély barátsággá avanzsálódott az egész. Neked van most valakid? (és a kezét fogja, biztató választ remélve.)
Mónika: – Van kapcsolatom, de csak hétvégente találkozunk a távolság miatt. Magabiztos egyenlőre. Jól megvagyunk, csak én amint felszálltál és megláttalak a csábos kisasszonnyal… meg akartalak kapni.
B.G.: – Ügyesen csináltad 🙂 , és ezek még fáradtak? (az ajkait érintgeti ujjával)
Mónika: – Nem nagyon hiszem. 🙂 Ő meg még alszik. (Imrére sandítva)
B.G.: – Szuper. Kicsit cuppant.
Mónika: – Tanulsz kicsit velem? Közben mesélhetnél arról, mik a terveid egyetem után.
Zakatol tovább a vonat, még olyan 40 perc, maximum egy óra és megérkeznek a végállomásra. Beszélgetnek közben. Mónika elképed, lehet Gábor szívesen elvenné az egyetem befejezése után Helgát feleségül. Úgyis válságban vannak a barátjával.
Mónika: – Szerintem még össze is illetek.
B.G.: – Igen, de ez egyenlőre még csak mély barátság és nem bízom benne. Sok alkalommal nem tartotta a szavát. Az egy dolog, hogy itt most mindent elkövetett az elcsábításomra. Ahogyan Te is…
Mónika hümmögve elmosolyodik és beszélgetnek tovább az újonnan elővett jegyzet felett. Imre magához tért időközben, most már hármasban beszélgetnek.
Mónika Imréhez: – Jól álomba csókoltalak? 🙂
Imre: – Eléggé. 🙂 (és egy baráti rövid jó nagy cuppanós csókban fejezi be a válaszát a lány felé.)

Helga keresi a parkolót és megleli az autót. Fiat Brava és citromsárga. Visszaállítja normálra a melltartópántját és matrózblúzt húz rá. Abból is ugyanúgy kivirít a nőiessége, de záróbálra kell azért az ünnepi öltözék. Elkészült. Be az autóba, de mennyire siessen? Ez egy barátjuk és újdonsült nejének az autója, csak odaadták nekik. Megbeszélték, hogy használhatják. Az ifjú pár úgyis pár napig még ott marad a nagyvárosban. Mellkasig begombolja a sötétkék kosztümöt, úgyis hasonlóan öltözködik a többi lány majd (gondolja). Egy kicsi parkolóból kell meginduljon, néhány autó van csak. Közepesen kaparva kitolat és néz hátra. Elmegy két autó között és kilencven fokos fordulás. Jöhet a főút. Szépen veszi a nagy kanyarokat, próbálja óvatosan. Fogja a kormányt, nagyon is van erő ebben az autóban. Két nagy kanyar után kisodródik és egyenesbe hozva húzza fel a szemöldökét, eddig itt nem csúszott meg. Tovább! Hajtűkanyar… Itt nagyon megcsúszik, keservesen csikorognak a kerekek. Nyom egy féket és már várja is az egyenes. Megijed, de a tempó legalább megtette a hatását. Göröngyös útkereszteződésbe érkezik. Indulás. A szép Brava viszont jópár másodpercig kipörög, aztán sikerül elkapnia a betont és még újabb másodpercekig tartó nagy csikorgások árán sikerül balra elhagynia a kereszteződést. Mindjárt ott van, nézi közben a térképet. Meg aztán az ifjú házasok és Gábor is mondta neki az utat. Csak oda talál már. Valamiért nem akarja viszont a kocsi elkapni az egyes sebességet. Vagy 3-at, 4-et próbálkozik, mire még nagyobbat kapar az előbbinél. Itt is balra kell, hogy forduljon.
Most főleg egyenes jön, de a kanyarokban nem lassít. Megérkezik a vasútállomásra. Itt kell, felvegye Gábort. Őt becsüli a legtöbbre a többi végzős évfolyamtárs közül. Szépen leparkol a Brava-val. Sietett, de azért nem kell mindenhol az aszfaltot rajzolni. Mennek azért ezek a gumik zötykölődés nélkül is. Kiér, kigyalogol, kisétál szépen a vasútállomásra. Megpillantja kedvenc férfiját. Húhhha, hát az éppen egy rövid, de félmély baráti csókot vált Mónikával; ami mosollyal végződik. Pont ennek az eseménynek a végére ér oda Helga. Gábor észreveszi, hogy megjött Helga. Homokiszilva kisasszony mosolyog. Mónika Imrével tart tovább. Lehet, nekik is van fuvarjuk? Valamerre tartanak. Rövid csókcsatát vívnak a váróban, ezt látja Gábor és Helga. Utána mennek ők is a bálra.
A rejtett szerelmespár, Békássi Gábor és Homokiszilva Helga a portán érdeklődnek mielőtt mennének a bálra. Azt a tájékoztatást kapják, hogy autóversenyzés szakon van egy elsőéves diák, akire rábízhatják magukat. Csak városnézést szeretnének így este, mert nekik maguknak hiába van járművük. Azért inni szeretnének.
Ugraty Nórát kell keresniük a 444-es szobában és hiába fiatal pilóta, ha egyszer a legmegbízhatóbbak között tartják számon az első évfolyamosok között.

Egy lányka tanul az ágyában, odalentről jön fel a zene. Igaz, hogy már csak pár óra. Ilyenkor már legfeljebb a táncé, diszkóé és maximum az italozásé a szerep. Felsőbb évesek, a végzősök ilyenkor viszont már kicsi valószínűséggel élnek az alkohollal. Kopogás az ajtón és leteszi Nóra a füzetét. Tulajdonképpen főként írt, de a műszaki rajzokat is tanulgatta. Számított a kopogásra, mert jelezték már neki a vendégeket. Valaki városnéző fuvarra tart igényt ma estére a végzősök közül és egy fiatal párra számítson.
Néhányan vannak még rajta kívül a kollégium szobájában. Ő maga egy fiúval tanul, az segít neki. Kérdezi a fiútól, van – kedve csókolózni? Tudja, hogy a srác bánatos. Egy nemrégen megtörtént bulin ugyanis Nóra összeszűrte a levet egy barátjával. Hagyja is Nóra, hogy a barát rámásszon.
Tulajdonképpen ekkor kopognak. A csókot befejezik és Nóra megy ajtót nyitni. Kulcsra van zárva, amit kinyit. Egy férfit kell beengednie. Fáradjon be! Békássi Gábor azt látja, hogy mindenki tanul. Csak év végi átnézés, utána úgyis vakáció jön.
B.G.: – Hú,de csinos vagy.
U.N.: – Köszönöm szépen!!!
B.G.: – Annyi lány van itt, Te vagy az Ugraty Nóra? Mondták, hogy egy elég szép barna hajú lányt kell keressek.
U.N.: – Igen, én vagyok. Nagyon örvendek.
B.G.: – Szívem, gyere. Bejöhetsz. Jó helyen vagyunk (szól ki az időközben ágyra leült Gábor Helgáért)
Homokiszilva kisasszony belép és körbenéz, nem zavar – e valakit.
B.G.: – Gyere, csak. Itt nem fognak megbámulni, mint a bálon. Foglalj helyet. Itt van velem szemben, akit kerestünk. Helyezd magad kényelembe.
A kimelegedett Helga helyet foglal az ágyon. Már nincsen rajta a matrózblúz. Leveszi szép sötétkék kosztümét és csak magára teríti. – Jajj, végre teljesen kényelmesen lehetek (sóhajtja.)
A bemutatkozás jön. Nóra (a tanulótársa és a többiek is tudnak tanulni. Végzős pár a vendégük, halkan folyik az egyeztetés.) egy kifejezetten elit rétegből származó ifjú és szép szőke hölgyet lát maga előtt, aránylag szép vezetéknév az a Homokiszilva. Nagyon drága, de elegáns ékszereket visel. A testéhez képest nagy, de formás mell társul fantasztikusan szép arcához. Gyakorlatilag hibátlan nő tárul szeme elé. Békássi Gábor egy jómódú, de nem gazdag rétegből származó férfi, visszafogottabb öltözékkel. Mind a kettejük modora kiváló.
U.N.: – Ti milyen viszonyban vagytok?
B.G.: – Barátok, elég jó barátok vagyunk.
H.H.: – A Gábor barátnője vagyok, azaz leszek egyszer. Remélem…
B.G.: – Igen, ha megbízhatok benned.
H.H.: – Már megbízhatsz bennem, különben nem lennék itt veled. A barátom nem akar gyereket, te viszont igen. Emlékeim szerint. Amúgy is folyton én kell őt lerázzam, annyira féltékeny. Semmi köze hozzá most sem, hogy éppen kivel vagyok. (egy briliáns gyűrűt mutat Nórának, amihez hozzáteszi: Gábortól kapta még évekkel ezelőtt) Szinte egész vonat alatt hívogatott, nem győztem megnyugtatni. Nem is törődsz velem a vona óta.
B.G.: – Csak egy pár másodpercre, pillanat Nóra.

B.G.: – Szívem, most már rátérhetek Nórával a tárgyra? amiért ténylegesen jöttünk?
Csak Gábor kezét kéri a Helga és a másikkal már kezdi is a rövid lényegretörő tárgyalást Gábor, mert Nórára néz és karjával felé intézi mondandóját.
B.G.: – Mi már mindketten ittunk és ezért jött jól, hogy téged ajánlottak. Búcsúzóul meg szeretnénk nézni az esti panorámát itt Szekszárdon a Szőlőfürt kilátóban. Én már láttam egy párszor, de Helga is hadd lássa (itt rá mutat és néz is). Ő más utat járt be eddig. Elvinnél minket oda?
U.N.: – Öööööööö. Ma, frissen lett megújítva csak a vezetői engedélyem. Jöhet! Elsőben főleg elméletet tanulunk és hetente max kétszer vezetünk ténylegesen autót.
B.G.: – Tökéletes!
U.G.: – Akkor magamhoz veszem a dzsekimet és már mehetünk is.
B.G.: – Helga, szedelődzködj.
H.H.: – Mindened megvan? Táska nálam.
Nóra némi élelmet visz csak magával a nővére hónapokkal ezelőtti kalandjából. Onnan maradt meg. Szüleivel elküldte neki Timi.
Fiújától is búcsúzik Nóra, amire nincsen szükség. Ő is jönne, ha nem akadály. Dehogy az! Cuppanós csókot vált vele azért, amit a legifjabb Ugraty lány viszonoz. Elköszönnek a tanuló diákoktól, akik jó szórakozást kívánnak és hogy vigyázzanak magukra. Várják vissza Nórát az éjjel vagy a másnap folyamán Nóri ‘partnerével’ együtt.

Kopogós cipő csattog végig a kollégium folyosóin, még liftezni is kell. Megkeresik a Brava-t. Gábor adja Nórának a slusszkulcsot. Utastér világítást igényel Helga egy öltözék módosításra. Le kívánja venni a melltartópántját, utána gombolás nélkül belebújik báli kosztümébe.
H.H.: – Nézd csak, Nóri. Mutatom, hogyan áll jól a kosár. Így kell megigazítani. A tiéd még úgyis nőni fog (előrehajol). Ez a jó melltartó, mert teljesen követi a mell formáját. Nem polcolja fel, csak követi végig az ívét. És akkor jó, ha kényelmes. Nem szabad szorítania.
U.N.: Igen, látom.
H.H.: – (halkan kérdezi Nórát): Kérsz egy csókot?
Megharapdálja Nóra az ajkait (frissen ráfújt parfüm van Helgán), ez igen jelzés Helgának. Egymásnak nyomódnak az ajkak hangos cuppanással végződve. Először Helga mosolyodik el, aztán Nóri.
H.H.: Indulhatunk, Nóra. Ugye nem volt ez gond? Csak lánnyal még nem próbáltam.
U.N.: – Nem, dehogyis! 🙂

Szekszárd szélére jutnak ki. A hegyek romantikája ez a dombok között. Nóra egy parkolóba tart, addig is beszélget utasaival. Gábor öleli Helgát, a lány pedig Gábor másik kezét fogja.
U.N.: – Mióta vagytok együtt?
H.H.: – Még nem vagyunk együtt. Hiába szeretem a Gábort, ha egyszer nem bízik bennem. Remélem, valamikor fog. Hallottad, mit mondott a kollégiumi szobádban. Csak akkor vesz el feleségül, ha gyerekeink is lesznek. Én ezt megadom neki a jövőben. Főleg úgy, hogy elvileg hamarosan szeretném, ha megkérné a kezem.
B.G.: – Ez mind szép és jó Helga kedvesem. És a barátod? Az dísznek van ott? Azt mutatod, de szerintem nem engem szeretsz. Pedig én szeretlek, szívem.
H.H.: – Azt bízd rám. Hogyan látod, Nóra? Összeillenénk mi a Gáborral? Én már szeretem őt, csak ő bizonytalan. Ennél jobban nem tudom szeretni. Hát amit láttál az előbb, azt is miatta húztam fel. Ezt a báli melltartót. Azt akárki kedvéért nem veszem fel.
U.N.: – Az én véleményem az, hogy összeilletek. A Gábornak kell még idő. És ott van még a lezáratlan kapcsolatod is.
H.H.: – Na látod, Gábor. Ő is úgy látja, hogy elveszel majd feleségül és kész. Különben is a barátnőmet megkaptad már, amikor nekem még jobb mellem van mint neki 🙂
U.N.: – Helga, illetve Gábor! milyen volt a bankett vagy záró bál?
B.G.: – Uhh, ne is mondd. Aránylag jó volt. Ettünk, jóféle ital is volt. Inkább utána egymagunk boroztunk. Megittunk lassacskán egy üveg bort a kollégium egy szabad társalgójában. Más párok is voltak. Több. Oda inkább a hozzánk hasonlók, tehát a végzősök mentek. Nem is nagyon láttam ott alsóbb évfolyambelieket.
Tényleg, Helga. Ha már itt feleségül szeretnéd vetetni magad idén. Az az úr akivel régen jártál, nehéz volt szót érteni vele?
H.H.: – Jajj, az az ember. Képzeld, Nóri. Ezt neked is mondom. Megyünk be kézen fogva a Gáborral (amúgy is libegett a nagy mellem a kivágott öltözék alatt a matrózblúzban) és akkor az első exem észrevett. Jó nehezen győztem meg, hogy csak barátok! Azt neki nem kell tudnia, hogy a Gáborral is csak mély barátok vagyunk. Semmi köze hozzá. Én valószínű a Gábort szeretem és eddig szerintem ő is kötődik már hozzám, pedig nem ma ismertük meg egymást. 4 évig csak összejárogattunk, utána 4 évet meg már gyakorlatilag elég sűrűn egy helyre jártunk közösen. Az egyetem 4 éve alatt már együtt jártunk – keltünk. Egyszer ugyan berúgva még összejöttem az első exemmel, de azzal kész. És akkor a lényeg, hogy le tudtam csitítani. Azt hitte, újrakezdhetjük. Az a csók neki ugyanis jelentett valamit. Öleléssel lehiggadt és akkor a Gáborral már tudtunk menni tovább beszélgetni a többiekkel, meg táncolni. Csak nagyon kicsit ittunk.

Behajt a parkolóba Nóri, amit kiszemelt és 50 feletti sebességgel leír két szép kanyart.
H.H.: Ez mi volt?
U.N.: – Azt mondtad, Helga; nyolc éves az ismeretségetek. Egy tisztelet nyolcast írtam le.
H.H.: – Ohh, nagyon szépen köszönjük!
B.G.: – Én sejtettem, mit csinál a Nóra. A kedvében hagytam, hogy véghez vigye. Szép volt!

A sebességet meghagyva kihajt az Ugraty lány a parkolóból és a főútra vezető kereszteződésbe már parádésan viszi ki a bugris kis Fiatot.
-Na, ereszdelahajamat játszunk? (kérdezi Gábor.)
-Mi volt ez a sportos piruett? (nevet Helga)
Nóri csak mosolyog meg kuncog.
B.G.: – Ja tudom, szerintem. Oktatáson kívüli gyakorlás.

Nóri most felviszi őket a Szőlőfürtbe. A rendőr előtte leinti őket. Csak rutinellenőrzés. Nóri tiszta. Hátul egy szép, ifjú párt lát. Velük csak megfújatja. Működik a szonda. Náluk jelez. A járőr forgalmi engedélyt és jogosítványt kér. Minden rendben van, de… a nevet észreveszik. Beszólnak a kapitányságra. Azt mondja a kapitány, mehet a dolog. Írják fel a jármű rendszámát, küldék el neki és kéri szépen Nóra vezetői engedélyének a számát is. Az adatbázisban ezt leellenőrzik. Rendben van!
Most rendőrfőnök arra kéri a járőrt, váltson mobilra rádióról. Akkor az jön még, hogy útlezárás. Amely autók a városon belül vannak, maradhatnak. Ez maximum 20-30 perc. Talán még annyi se. Ez idő alatt mást ne engedjenek a városba. Utána engedjék fel az útzárat, hadd rallyzzon egyet a kislány. Megnéznék az éppen szolgálatban lévő járőrök.
– (Visszavált a rendőr rádióra, a kommunikáció titkos részét befejezte a kapitány úr) Az összes járőrnek: megkülönböztető jelzést!
-Látja, Nóri kisasszony? Alakzatba álltak a kollégák. Szlalomban is tudsz menni, ha szeretnél. Egy kis időre megnéznénk téged. A kapitány úr engedélyezi neked. Most kérdeztem meg, hogy lehet -e. A nevedet láttam meg. Az volt ismerős.
U.N.: – Ohh, ez nagyon megtisztelő. Köszönöm szépen. Még kezdő vagyok, de igyekszem.

Nóri megindul a szélről. Salak van ott. Kaparósra sikeredik. Hamarosan az aszfaltra érve megadják a hangot a Brava-nak. Valahány rendőrautót megkerül így, még tisztelet szirénázást is kap. A civil autókkal nincs probléma. Inkább a sokadik csendőrkanyart hajtja végre olyankor. Azokat azért óvatosan, mégiscsak 14 éves. Valahány rendőr látja, azok már tisztelegnek is neki az autóból. Van akihez Nóra még vissza is fordul egy újabb szlalomért. Ez aztán az igazi élmény. A körforgalmaknál is rendőrtorlasz várja a mutatványát. A járókelők a rendőröktől kérdezik, hogy mi történik? Amikor a kapitány hangját hallják, hogy a zebrán való közlekedést a gyalogosok csak egy nagyon rövid időre mellőzzék: Az emberek nagyon szívesen várnak a járdán, amikor a sofőr nevét leközli a hangosbemondó. Tapssal várják némelyek az utcán. Mint valami rallyshow.
Nóra egy nagy, utolsó kört leírva még és szlalomozva: A fényszórói kikapcsolásával jelzi, nagyon szépen köszöni a lehetőséget. Ez szenzációs volt!
Az útzárat feloldják, mehet vissza minden a régi kerékvágásba.
Irány a Szőlőfürt kilátó. Gábor és Helga száll ki elsőnek. Csak addig bámulják a szépasszonyt, amíg meg nem fogja a kezét a Békássi úr. Most már Nóri és a fiú is kiszáll. Mennek fel a látóteret nézni.
H.H.: – Milyen szép ez este is!
B.G.: – Arra a Sárköz fényeit látod. Mögöttünk itt erre van valamerre a másik, a Batiz kereszt kilátó.
U.N.: – Ölelj át, kérlek. Velük együtt nézzük. Gábor most ölelte át Helgát.
Hűvösödik, de azért egy órán át elbeszélgetnek és nézik Szekszárd fényeit. Meg aztán mögöttük, a másik kilátón kívül mutatja nekik a sötét a szőlő ültetvényeket. A tanyák vonalait látni. Ez nagyon szép volt. Nappal is ugyanilyen lehet? Minden bizonnyal. Mert Nóri és érdeklődő társa a tanulmányok végett talán nappal is megtekintik majd. Első az iskola!

Gábor mutatja Nórinak ahogyan hamarosan lerallyzik a főútra, hogy Szurofka felé menjen. Ott szeretnének nyugovóra térni. Van ott egy vendégház. Gábor keresztapjáé volt, csak ő átvette tőle. Nem volt, ki folytassa a szőlészetet. A présházat viszont megtartották és átalakították lakhatóvá. Ők másnap reggel, mielőtt mennének tovább, szívesen visszaviszik Nórit és társát a kollégiumba.
Békássi Gábor és Homokszilva Helga: – Gyertek, igyatok és egyetek velünk valamit a hosszú este után. Kandalló is akad itt. Érezzétek magatokat itthon!
Valóban fenséges vacsora vár itt rájuk. Igazi svédasztal. Olyan jó csend van itt, erre aztán a kutya nem fogja alvásukat megzavarni.
Nóri azt álmodja, hogy Gábor és Helga összeházasodtak, de nem tudnak rögtön Baján élni. Ez viszont nem töri meg frigyüket. Ő maga a fiú karjaiban ébred, aki érdeklődik: Mit álmodott? Nem beszélt, de biztosan szép lehetett: mert gyakorta mosolygott.
U.N.: – Te virrasztottál mellettem, Konrád? 🙂
F.Konrád: – Dehogyis, csak 4 óra környékén felébredtem egyszer és akkor néztelek egy pár percig. Vissza aludtam magam. Nagyon jó ez a ház, tetszik! Szép és jó helyen is van. Igaz, hogy nincs a környéken semmi. Csak akkor, ha bemész a városba. (súg a fülébe): Szerintem össze melegedhettek a vendéglátóink, mert a falak ugyan jól szigetelnek… de szerintem Gábor meghúzta Helgát.
U.N.: – Annak én csak örülök. Akkor Gábor bizalmát kezdi elnyerni Helga. Összeillő ifjú pár ők.
F. Konrád: Maradjunk még az ágyban? Alig van hét vagy nyolc óra. És… (megsimítja Nóra gyönyörű barna haját).
Gábor és Helga alszanak, mialatt Konrád ismételten kiérdemli a plafonon helyet foglaló Fagyöngy társaságában, hogy Nóri ölelő karjai köszöntsék őt a reggelben.
-El ne eressz… (sóhajt Nóri)
És az eléggé kelő nap sugarai köszöntik a (talán) új szerelmespárt?

 

XVIII. Szurofka 2.

Mónika sétál a napsütésben Szekszárd vonulatai által tűzdelt járdán. Mellette zöld korlát, hiszen jobbján egy tanintézmény emelkedik. Délután sincsen még, de hogy gyönyörű idő köszöntött Alisca-ra: az biztos!
Stoppolja az autókat. Persze, hogy sokan nem állnak meg. Fiatalok haladnak el mellette, de közép – és nyugdíjaskorúak is.
Nagyon sietős lehet valakinek. Vagy csak le kíván rázni valakit? Egy szép tűzpiros, Mercedes tűnik fel a kanyarban. Na ez megáll? Nézi a lányt és gondol egyet. Mögötte úgy sincsen most senki. Mónika meglepődik a satufék hangján és a Mercedes visszatolat neki. Megáll ott szépen mellette sáv váltással.
H.H.: – Csak nem Muriczka Mónika?
M.M.: – De igen.
H.H.: – Merre mész?
M.M.: – Te pedig ha jól emlékszem, Homokiszilva Helga vagy, a Békássi Gábor elég jó barátja.
H.H.: – Így van.
M.M.:- Megyek haza, csak a barátomat üdvözölném előtte. Megyünk haza majd valamikor estefelé szerintem. Elvileg bulizik.
H.H.:- Szállj be, mi Sötétvölgy környékén vagyunk a Gáborral. Hozzá megyek.
M.M.:- Az jó lesz. Az egyik fapadnál csak megtalálom. A telefont felvette nekem, csak szerintem félig már be lehet állva. Szakadozottan beszélt.
H.H.:- Bepakoltál? Megvagy?
M.M.:- Igen, be is kötöm magam.
H.H.:- Jönnek már mögöttünk, csak azért kérdeztem (Beletapos, szépen veszi az ívet a Merci a körforgalomban). Jó, hogy találkoztunk. Nem kell, legyalogoljál vagy hasonló, oda az erdőség felé. Úristen, ki ez itt előttünk ilyen tetű tempóban? Jézusom, Kistehén emblémás Suzukija van. Na jó, ezt hagyjuk magunk mögött.
(Mónika sandít hátra.)
Ja igen, ő az exem. Már csak barátok vagyunk. Buliból hoztam el, aztán itt rallyzom neki. Hátha felébred. Éppen volt már benne valami, amikor felvettem.
M.M.:- A sofőr kiakadt, miközben előzted őt. Hogy ki ez az őrült? 🙂
H.H.:- 🙂 Maximum egy bő negyed óra és Sötétvölgy környékén vagyunk. És nem akart senki sem felvenni? Hát ez szörnyű. Ilyenkor nyár elején…
M.M.:- Nem. Tudod nem minden pasi vesz fel csak úgy egy magányos nőt fehér ingben 🙂

Gábor grillezéshez készül és Snájdig Bandorral van no meg két fiatalemberrel még, akik italoznak. Csak szendén. Brekekessy Balázs üdvözli őket, de köszöni: elutasítja a bort. Nem szereti. Inkább segédkezik a tüzet táplálni.
Egy régi kombi Dacia húz el mellettük benne három lánnyal Sötétvölgy irányába. Integetnek és ovációznak. Láthatóan jó hangulat lengi körbe őket. Na ilyet se láttak még. Három lány és egyikük rallyztatja őket sofőrként 🙂 Zene szűrődik ki, de nem mint állat hangerővel.
B.G.: – Nagyon jó élményben volt részünk nemrégen. Meséltem már?
S.B.:- Na, mi?
B.G.:- Ugraty Nórához volt szerencsénk a napokban egy barátommal, Helgával.
Flaminger Attila:- Ja, hát őt ismerem. Azok hárman vannak testvérek. A Timiről hallottam inkább. Jó kis Szőke Torpedó.
Flaminger Zoltán:. Ja igen, tényleg! Ilyen sokra vitte már az a szőkeség? Naaaaaa. Érdekel minket.
F.A.:- Meséld, régen láttam (iszogatja közben Zoli testvérével felváltva a boros üveg tartalmát, de Attilában már van nyomás)
S.B.:- Engem is érdekel, meséld Gábor. Te, Balázs? Téged még nem láttalak. Kit tisztelhetek benned?
B.B.:- Ja, üdvözöllek. Még nem találkoztunk, boccccs! 🙂 Én tartalék sofőr vagyok, ha inna valaki. Gábor és barátja, Helga társaságában jöttem egy Piros Mercedes-szel délelőtt.
B.G.:- Így van. Helgát várjuk, a barátomat. Telefonált már, mindjárt itt van. A volt barátját viszi haza, jól berúgott az éjjel. Azt mondta K.O.
S.B.:- Ja hogy egy lányt is várunk, értem.
F.A.:- Lehet, hogy kettőt, mert a barátnőm se jött még meg. Itt találkoznánk, utána én megyek haza.
S.B.:- Uhh, micsoda lánydömping!
B.B.:- Na, érdekel az a Szőke Torpedó Timi meg a Nóra húga története. Hallgatunk, Gábor.
Balázsnak már most lejön Bandor szűkszavúsága, szinte mindenki túlbeszéli. Nagyon jó, egy élmény hallgatni Gábort, a lányok közben időnként fel – fel tűnnek. Van, hogy: szól a nyolcvanas évekbeli kék kombi Dacia-jukból a zene, van hogy nem. A fordulásaikat viszont minden alkalommal hallani és továbbra is lelkesen integetnek.

Helga és Mónika jön talán a többiekhez? Mintha autó közeledne.
H.H.:- Na, már itt is vagyunk. Látod?
M.M.:- Remélem, nem késünk le semmiről. 🙂
H.H.:- Kötve hiszem. Na, itt az utolsó kanyar. Én már látom őket. Mármint a táborhely félét. Perceken belül ott vagyunk. Kicsatolhatod, Móni az övet.
Ez hihetetlen, nézd! Itt van az a béna, akinek Kistehenes Suzukija volt. Hogyan ért ide előbb? Ez egy csigaművész. Van itt valami olyan útvonal, amiről nem tudok? Na ezért büntetésből ráijesztek 🙂

B.B.:- Na, nagyon tetszett! Ügyes kislány ez a Nóri akkor, Gábor!
A Flamingereknél Attilánál nő a nyomás, de továbbra is csak iszogat. Nem lerészegedni akar. Zoli mesél és kérdez közben Gábortól. Balázs a grillezésnél aktív közben. Pirul az ínycsiklandó virsli. Kenyér van hozzá, uborka. Ketchup, mustár. Esetleg ha valaki úgy szereti: Torma, Majonéz és Erős Pista is.

Érkezik Helga és Nóri, kezd csúszni a kerék. Bandor előtt leparkolnak, aki megemeli a szemöldökét. Már attól tartott, füstölni fog a gumi.
H.H.:- Hát hello, mindenkinek. Itt vagyunk! 🙂
F.Z.:- Móniiiii!
Az étek elkészült, már csak parázslik a tűz. Azt Balázs megtutujgatja, ki ne aludjon.
M.Mónika sétálómagnózik és énekel: Karcsú lábak és igazán szép mell!
Helga lép oda hozzá:- Formás lábakhoz szép mell? Csak nem rólam van szó? (Móni sóhajtva elmosolyodik.) Énekelhetünk, ez úgyis nem mai sláger. Gábor mondta, hogy az üdítőket rakhatjuk ki. Az alkoholosokat már kitette.
Egy hölgy közeledik libegő mellekkel és nyöszörög. Közelebb érve Balázs hallja a panasz tárgyát, amint pityereg a lány (Miért nem jön össze nekem egyetlen pasi sem?)
Ezen a lányon minden rendben van, de hogyan vigasztalhatná meg? Nem is ismeri, de szeme végig kíséri őt. Kergetőznek a gondolatai.
-(az ismeretlen bombázó befogja hátulról a szemét): Segítek, jó? Flaminger Attila barátja vagyok. Bóklásztam egyet itt, aztán megláttalak. Mondom, hátha el kell egy kis segítség.
Dehát készen van az étek és a zsarátnokot is elrendezik pár perc alatt. A lánnyal neki kell állni felkeresni egy padot. Beszélgetni szeretne. Hát egy pár percet késni fognak, mert belemerülnek a tereferébe és Bandor szájpuszikat lát elcsattanni. A lány vagy félénk vagy fiatal még, mert az összes puszit Balázs kezdeményezi.
B.B.: – Ez nem old meg semmit.
– Csak rá akartam gyújtani.
B.B.: – Te sírtál. Pirosak a szemeid. Mi a baj?
-Nem kellek én egyetlen pasinak sem és már másodjára nem jön össze az érettségi sem. Csókolózni sem tudok, pontosabban nem csókolóztam még.

B.G.:- Na, mit csinálnak, Bandor? Látom, a Balázs vígasztal egy lányt
S.B.:- Beszélgettek eddig és… most már csókolóznak. Balázs öleli magához.
B.G.:- Ohh! Naggyon jó. (Odapillant Gábor) És most már nyelveznek is.
S.B.: – Ezt meg honnan tudod?
B.G.: – Csókolóztál már?
S.B.: – (pislog egyet csodálkozva) Nem!
B.G..: – Na, én már láttam is. Tapasztalatból beszélek.
S.B.: – Megnézem őket.
B.G.: – Maradj. Segíts nekem inkább teríteni meg tálalni. Mindjárt készen van a virsli.
H.H.: – Majd én és a Móni odamegyünk, Gábor.
B.G.: – Menjetek! Érdekel, sikerült – e a lány szomorúságát elröppenteni. Zoli mondta, ő a lánybarátja.
Odaérnek és elhelyezkednek mellettük. Balázs remekül vígasztalja a barnát. Csókokkal ad nyomatékot, hogy elterelje időnként gondolatait az élet nehézségeiről és szipog még a lány. Balázs simítja arcát és törölgeti időnként a könnyeit.
Attila már be van állva, de nem totál részeg. Borosüvegével indul meg. Meglátja a csinos csajt, Őt várta! Sír, de miért sír? Mondják neki, ne zavarjon most. Vígasztalás folyik éppen.
F.A.:- A barátom! Mi a baj, kedvesem? Itt vagyok (és csuklik a sok piától) Ne sírj! Bort?
– Jöhet, köszönöm…
Attila még nem köszönt Helgának és az általa még szintén ismeretlen Muriczka Mónikának és puszikkal halad náluk sorban. Lánybarátját apró cuppanós ajakarzenállal köszönti.

B.G.: – Na, jönnek már?
S.B.: – Attila és Balázs felváltva csókolgatja a barna lányt, de most mintha állnának fel és erre tartanak. Helga és Mónika is áll fel.
B.G.: – Ok. Akkor készen vagyunk. Tányért, Bandor az asztalokra. Poharat és evőeszközöket. Eszünk.
Valóban jön a társaság.
B.G.: – Zoli, hol a tesód lánybarátja?
F.Z.: – Itt van! Smárolnak a Balázzsal. Elkezdtek már enni.
B.G.: – Jaaaaaaaaa. Akkor szeretnék mindenkinek jó étvágyat kívánni!
Balázsnak farkasétvágya lehet vagy csak simán szereti a virslit. Repetázik. A ketchup-ot választja. Gábor küld neki poharat, mert a barna lányt meg kívánja kínálni borral. Egy erejéig, de rövidet is fogyaszt a barnaság.
-Köszönöm, finom volt. De erős 🙂 Elég a bor.

Balázs feláll, mert Gábor hívatja. -Ezeket a szódákat tedd már ki még és még valami. Hamarosan elindultok hazavinni Helga exét. Mindjárt befejezi az étkezést, de ma már az a gyerek nem csinál semmit szerintem. Azt tudod, hogy össze akar jönni veled a barátom?
B.B.:- Nem. De nem elég jó barátok vagytok? Majdhogynem a feleséged?
B.G.:- És akkor mi van? Még nem kértem meg a kezét. Amíg ti elmentek, én majd itt a többieknek mesélek valóban, milyen jövőbeni terveim vannak a Helgával. Esetleg, maximum a menyasszonyom, de nem feleségem. Csakis nagyon jó, mély barátok vagyunk. Mit gondolsz, miért kértem, hogy legyél itt jelen? A társaság fele már ivott, a másik feléből meg maradt még annyi, hogy legyen a hazaútra szabad sofőr. Meg aztán hozzátok majd visszafelé innen a közeli Sötétvölgyből a Helga egyik barátnőjét. Tudod, akik itt száguldoztak azzal a régi szép kék Dacia-val. Egy főről van szó közülük a háromból, én is ennyit tudok.
H.H.:- Viszem haza a Krisztiánt, talán már a lábára tud állni. Mónika velem jön még. A Balázs esetleg…? szabad?
B.G.:- Szabad. Pont most mondtam neki, hogy valószínű: Igényt tartasz majd rá. A kistehenes Suzukival mentek?
H.H.:- Igen, Gábor. Miután megjöttünk ugyanis, Sötétvölgybe kicsit Bandor kíván majd vezetni. Belvárosban nem szeret autózni. (Balázsra sandít) de a Balázs is jöjjön.

Krisztiánt kiteszik egy barátjánál Alisca-n. Még idő, míg kiszáll fejéből a pia. Bandor veszi át a volánt. Helga félárbócra eresztve farmerdzsekijét (ami alatt egy szál melltartó van) hátra somfordál a jobb hátsó ajtóhoz és Balázshoz intézi kérdését, aki éppen ülne be az anyósülésre.
H.H.:- Nincs kedved ide hátraülni hozzánk…? 🙂
Móni fekszik el neki mosolyogva az ülésen. Visszaérnek a borok völgyébe. Jó sokan vannak az úton így a nyár idusán. Bandor iszonyat lassan vezet, itt ütközéstől nem kell félni. Helga szól Gábornak, hogy mennek a barátnőjéért. Nyugtázza. Látja a lány, hogy a Flaminger testvérek csak játékból: imitálják a csókot. Észreveszik magukat, de már késő. Pedig csók nem volt, csak hülyéskedtek.
H.H.:- Ja? jó. Én meg mindjárt lesmárolom a csajodat. Gyere, Balázs. Hagyjuk a bolondokat. Úgyis csak fordulunk egy kört. (Bandor közben rója az utat Sötétvölgy felé és Helga rúzsozza magát. Smink is van és azért parfüm sem árt.) Egy barátnőmet felvesszük. Utána megyünk erről a kellemes napról.
M.M.:- Szerintem elég jól sikerült. A Balázs is tud vezetni?
H.H.: Tud…! Én rendeltem ide pótsofőrnek… :). (És ezzel a szőke bomba beváltja nyomatékosított szavait, már oda is ért Mónikához és cirógatja ajkait. Mónika meglepő mosolya zárja.)
S.B.:- (nézi, mit csinált a két lány hátul. Azt felelik rá, cipőfűző oldódott ki és megkötötték.) Kapcsolok kis zenét, a Balázs nem szereti a Techno-t. Eddig az ment. Majd lesz újra, de most kedvezek neki. Legyen egy kis rádió.

/Balázs énekelni kezd, mert ezt imádja: Holnaptól minden emlék szééép lehet,
Könnyektől bőrig ázva hozzám érkezel, Szerelemre vágytál, a válasz újra fáj…
Talán mást ígért egy éj, Talán mást ígért egy vágy, Hol a mindig izzó boldogság?/

Szedj szét képekre, fénylő színekre… Innentől Helga hozzá tátog (beindul a dal ritmusa) és látva, hogy Balázs a nyakláncát nézi; becsúsztatja azt két melltartókosara közé. Mindkét kezét Balázs vállára helyezi. Egyszercsak kialszik az utasvilágítás náluk. Mónika nyomja le. Az ajkak eltalálták egymást!
S.B.: – Jó zenét kapcsoltam? Hallom, hogy énekelsz.

S.B.: – Balázs!
M.M.: – (Bandor fülébe) Ne zavard most őket. Csókolóznak.
S.B.: – Ja? oké. Mennyi még innen?
M.M.:- Cssssssssssst! Halkan! Nem tudsz suttogni? Hadd legyenek most kettesben.
S.B.: – Jaaaa? bocsánat…! Én már láttam egyébként. A Helgát nézte időnként.
M.M.: – Igen??? Akkor elérte, amit akart… 🙂 Vszínű a Helga nem véletlenül hívta őt ide maga mellé. (rájuk pillant Móni) Most már mélyen egymás karjaiban vannak. Te csak menj, már nem vagyunk messze. Segítek nézni 🙂 És nagy puszi landol Bandor arcán.

Már majdnem ott vannak. Helgának pisilnie kell, pedig legszívesebben egész úton Brekekessy karjaiban lenne. Nem mintha most nem kapta volna meg őt elég időre. A grillező helytől Sötétvölgy jó 25 perc ha nem félóra. Na ilyen is ritkán van: Megérkeztek! Előttük a kék Retro Dacia teljes színében pompázva.
Most muszáj Mónikának Helgát megzavarnia a pihenésében. Még matatnak egymáson, de a ‘szerelmes’ csókot befejezték. Eléggé boldog arcok sugároznak. Ezt ki akarta jobban? Fogjuk rá, hogy mind a kettő szerette volna egymást. A többit esetleg később ‘elmesélik’ a publikumnak.
M.M.:- Ne haragudj, hogy megzavarlak. Most már itt vagyunk.
H.H.:- Nem zavarsz. Megbeszéltük már a lényeget. Nagyon szép volt a kilátás a Suzukiból. Dehogy zavarsz 🙂 (mutatja Mónika neki a helyzetet) Ez az, megvagyunk. Parkolj le, Bandor. Most megvárjuk őket. Mindjárt indulnak.
S.B.:- Né, azok meg ott… Aaaaha..!
B.B.:- Mi az? Ja!!!, látom.
H.H.:- Mit láttok? Ki az, Balázs? Igen, ez az az autó.
B.B.:- Hátul egy barna csókol egy szőkét, elöl pedig egy harmadik lány telefonál. Hű, de jó kis csaj ez, Helga!
H.H.:- Melyik?
B.B.:- Amelyik pont keresztbe fonta karjait, hogy ezzel a mellei polcolódjanak. Most már majd kiesnek és a szőke partnere most készül visszacsókolni őt.
H.H.:- Mondták már, hogy szerencséd van? Ő az. Ő jön velünk. Dögös egy fruska, mi? 🙂 Van barátja, de válófélben van. A fiú mást akar és a távolság is ki fogja nyírni. Pontosabban kinyírta már a kapcsolatukat.

Balázs hallgat és a lányt nézi, miközben a Suzukival parkolnak le a Dacia közelében.
H.H.: – Tetszik…? Nem leszbikus és nem is biszex, csak jól csókol. Még barátot is keres. Bemutatlak majd neki.
B.B.: – Huhha… A válasz egyébként: Igen.
H.H.: – Elintézzem neked, hogy smárolhass vele? 🙂
B.B.: – Naná! Ha megoldható…
H.H.: – Úgyis ki kell szállnunk, beszélgetünk majd vele.
Mindkét autó áll. Két fiú beszélget még a harmadik lánnyal a Dacia-nál, azok közben leszakadnak és Sötétvölgybe mennek.
H.H.: – Én most kiszállok őt üdvözölni.
Dóra: – Barátnőm! de régen láttalak, mintha csak ma lett volna.
H.H.:- Isten hozott! (és egymás nyakába ugranak). Mesélj, mi van veled? Sétáljunk egyet.

Gáborék ezalatt elpakolnak. A Flaminger testvérek segítenek a fantasztikus grillezés elrendezésében. Gábor vezet és megkeresik a Kistehenes Suzukit. Ő maga még nem járt ott, de csak felismer egy Kistehenes Suzukit a barátjával, Helgával. Meg is lelik őket félórán belül. Piros Mercedes közeledik a parkolóhoz perceken belül. Balázs már hallja is a Suzukiból, hogy autó közeledik. Igen, de neki Attila barátnője is tetszik. Vajon engedi neki? Gyorsan megbizonyosodik erről.
M.M.:- Ööö, ez mi volt? 🙂 aranyos vagy amúgy!
B.B.:- Sötétvölgyben talán nem szokás? és.. gyönyörű vagy!
M.M.:- Na, gyere ide 🙂 Amíg meg nem jön a barátom… Még lehet, el is téved. Engedd el magad.
Hát idejük az van még, vagy 25 perc legalább. Meg kell várni, amíg Attila kijózanodik. Így nem szállhat ki lányok közé. Alakul már a gyerek, de azért szívja csak azt a friss levegőt. Eltelik egy óra, szóval a “szerelmespár” kész nyugodtan merülhet el egymás ‘vizében’. Még ki is ruccannak a közeli ligetbe az egyik pihenőhöz. Bandor elképed.
Jöhet a szállító személyzet bemutatása Dórának, andalog a nap a késő délutánban. Dóra fantáziáját nem igazán izgatja Bandor. Balázsnál mosolyog és a magassága is tetszik. Nem az esete a pótsofőr, de a határozott fellépése és mosolya már gondolkodóba ejti. Bekanyarodik Gáborral együtt a bandérium. Összegyűlhet a nép. Bandor annyit lát, az elég hosszú csók végére érve Brekekessy ismerősére mosolyog a számára is tetsző Muriczka Mónika (Az más kérdés, hogy mennyi esélye van nála) és indulnak meg a Piros Mercedeshez.
B.G.:- Na volt valami, Balázs a Helgával?
B.B.:- Asziszem, hogy volt! Ha nem szeretnéd elvenni feleségül jövőre, azt mondanám most neked: Szeretem! Attila, Gábor?
B.G.:- Most már egészen jó! Na, mondtam neked, hogy össze akar jönni veled. Amint meglátott, már kérdezte tőlem: mennyire érsz rá ma?
Oké. Most kicsit körbenézünk ebben a szép arborétumban, utána irány haza. Szólok is a Helgának, hogy kezdje ott a lánycsapattal a búcsúzkodást.

A két fiú visszatér az arborétumból. Ők lesznek a sofőrök? Algyő a cél. Dóra elbúcsúztatja őket és már döcög is a Dacia. Nem indul viszont. Folyton lefullasztja. No igen, régi autóhoz nem igazán van kunsztjuk. A szőke kitúrja gyakorlatilag a fiút, dudál Dórának meg integet a többieknek. Zene ugyanúgy be és ki Cha-cha-chazik onnan a főútra. Bandor csak csóválja a fejét, mire jó ez a sportos autónyúzás? Ők ezzel nem foglalkoznak. Algyő nem a közelben van és nem éjjel kívánnak hazaérni. Kiteszi a román tehergépjármű a farát Csongrád megye irányába és szélsebesen mennek a hátsó kerekek az aszfaltot hasítva. SZIASZTOK!!! mosolyognak integetve.
B.G.:- Bandor, remélem azért valami hasonlót levettél. Hogy nemcsak csigatempóban lehet vezetni. Egy szóval se mondtam, hogy ezt a példát kell követni. Így is lehet.

Sötétvölgy a maga nemében gyönyörű. Horgászhelyek, pihenők és tanösvény. Főleg a lányokat kápráztatja el az arborétum. Balázs nézelődik – nézelődik, de ő Dórát akarja. Azért őt is elbűvöli a borvidék széle, és mellette haladva le nem veszi a szemét Helga barna barátnőjéről.
Egy kissé lepusztult, de emeletes kilátóféléhez érnek. Legalább másfél emelet. Becslés. Lehet, hogy magasabb. Lehet, hogy nem. Dóra fel kíván oda menni, egyedül viszont nem akar. Na most mi legyen?
B.G.:- Kérek egy önként jelentkezőt. Helga nem szeretné, hogy a barátnője egyedül menjen fel oda. Beomolhat, akármi.
Balázs az egyetlen, aki felteszi a karját. Nem igazán őt akarja. Hogy miért? Mert nem ismeri. Halvány csalódottság az arcán. Gábort vagy a testvéreket akarta. Azok meg a csajaikkal vannak. Bandor neki puha, lágy.
B.G.:- Felmehetsz vele, Dóra.
Helga félmosollyal bólogat.
B.G.:- Megbízhatsz benne. Mintha a bátyám lenne. Tűzbe teszem érte a kezem. Menjetek előre, mi leszakadva megyünk utánatok. Úgyis ezután megyünk haza. Alkonyodik.
Balázs nyújtja kezét és keresi Dóra tekintetét. Kezdik bevenni az épületet.
H.H.: – Boldogulni fog? Én mondtam a Balázsnak, hogy próbálja meg. Az első pillanatban kiszúrta magának az erős kaliberű Dóra barátnőmet.
B.G.: – Megjárta a halálkanyart. Kilenc élete van. Ha nem is most rögtön, de szerintem beveszi a várat. Én is láttam, hogy nincs oda a pótsofőrünkért. A kezét viszont nem utasította el. Persze, hogy szokatlan helyzet ez. A Dóránál erősebb jellemek is vannak, pl. Te! 🙂
H.H.: – Te piszok! Ezt még visszakapod! 🙂 Amúgy igaz. Mert a Dóra nem könnyű eset. Ő inkább huncut.
Bejutnak ők is a kilátó aljára. Amíg Bandor beleszédül, milyen magas: káprázik a szeme. A lány már ölelkezve húzza magához az eléggé szemrevaló Dórát és mielőtt a sarokba érnének, Balázs még fel is kapja. A huncut ugyanis felugrik hozzá a nyakába.
Bandor: – Ezt hogy csinálta?
B.G.: – Mit? Ja, látom. Jól haladnak. A Balázs nem szoknyavadász, de van egy kisugárzása. A Dórának ez szokatlan lehet, mert Helga beszámolója alapján Dóra nem ilyen kaliberekhez szokott. A Brekekessy barátom inkább a középmezőnyt erősíti, a Dóra meg nyesi a felsőt.
M.M.: – Legyél Bandor beszédesebb, érdeklődőbb. Ne csak beszélj, mondj is valamit. A városban minden lány veled akar majd randizni, az tuti! 🙂

Brekekessy Balázs és Drabic Dóra feljut a “torony”ba. Megpillantják Sárközt. Lekonyuló nap- Vörösre festi az égboltot. Átöleli a lányt. Simul részéről az a váll és a has. A hajától is elájul Balázs. Dehát virgonc ez a kis rémszép szemű maca. Flört ez, tudja nagyon jól. De mit tud ennyi után még pár percre a kísérője? Hátrál neki a távcsőtől a falhoz, utána célba veszi az ablakot és le nem veszi a szemét Balázsról. Az ablak széléig nem jut el, mert Balázs karja oda téved és amíg hallgatják a közeledő kísérő seregük beszélgetését és lépteit, Balázs nem bízza a véletlenre. Nem szorítja, de most már neki nyomta a falnak.
B.B.:- Nem volt ez gyors?
D.D.: – Gyors volt, csak nem érdekelt. Téged ajánlott a barátnőm ismerőse a Gábor. A Helga barátnőm szavára pedig adok. Ennyire tetszem neked…?
….
Ne válaszolj rá. Le se vetted a szemed rólam, amióta megláttál 🙂
B.B.: – Van kedved az autóban mellém ülni?
D.D.: – Számból vetted ki a szót. Pont rá szerettem volna kérdezni. Hm? Flört, de elfogadod?
Mosolyog Dóra, amikor kijönnek és meglátják őket.: – Nem járunk, csak vigyáz engem az őrző keze… 🙂 Indulhatunk, sötétedik ránk gyerekek.
Két órányi nézelődés után örömmel hagyják el Sötétvölgyet. Dóra Helgához fordul, hogy jövő héten le kíván feküdni a Balázzsal. Már ma azt tenné, csak nincs hozzá hely.
H.H.: – Gyertek el hozzánk. Van vendégszobánk, több is.
B.G.: – Majd én mindjárt tájékoztatom a Balázst, hogy amint kiszórtuk a többieket: Felénk vegye az irányt és akkor nálunk kettesben tudtok lenni. Máris szólok neki, jó?
H.H.:- Azt is mondd ott, Gábor, hogy a Balázs vezet. Ha a Bandor visz minket, reggelre se érünk haza.
D.D.: – Jajj, de jó (Ugrándozva örvendezik Dóra).
H.H.: – A Balázs egészen odavan érted. Így jó lesz (kicsinosítja a Dórát). A Balázs szereti, ha egy lány vállalja magát. Ki a testtel. Úgy üljél majd, hogy a Bandor ne lásson. Megijed valamiért a női testtől.
D.D.: – Na neeeeee! 🙂 🙂 🙂 A Balázs olyan bátor és kezdeményező. De ez a Bandor… Pffffff
H.H.: – A Bandor muja ahogyan én láttam ma. Én is ma találkoztam vele először.
B.G.: – Na, Balázs. Te vezetsz. Nem Bandor, ittál is már a nap alatt és a Balázs nem vezetett még Suzukit. Félsz a lányoktól?
S.B.:- Nem, dehogyis! Akkor gyere. Közre fognak, aztán meglátjuk, mi marad belőled.
Mónikához és Helgához Gábor:- Takarjátok majd el a testeteket amint beültök, mert a Bandor valamiért megriad a jelenségtől. Én a másik bandériummal megyek majd mögöttetek.
Helga és Mónika: – Na neeeeee! Oké! 🙂
A többiek is röhögőgörcsöt kapnak ettől.
B.G.: – Nem kell úgy hajtani, mint állat. Egy olyan jó, erős átlaggal menjél, Balázs. Látod a Sárköz fényeit, milyen szépek? Indíts, felzárkózunk majd mögéd.
Balázs beindítja a kedvenc lemezét. Dóra mellé ülhet. Mosolyogva heverészik bele az ülésbe és a kezéért nyúl.
Bandort majdhogynem berugdossa Helga középre.
H.H.: – Most ismerkedj a lányokkal. Barátok között vagy. Várj, ez a szemüveg nem kell. Levesszük. Szóval, milyen cicis dal is a kedvenced?
M.M.: – Bizony! Látod? Már megy is egy régi, de jó dal. Ezt ismered?
Helga és Mónika nézi, hogyan reagál Bandor arra; összevonják a nyári mellényüket és ugyanilyen kényelmes komótossággal fixálják azt keresztbe font karjukkal. Dóra kioldódott cipőfűzője mutatja magát ismét. Vajon milyen lehet bekötni? Bandor megteszi ezt és Dóra megköszöni.
S.B.: – Látjátok, nem kellett lehajolni érte. J
H.H.: – Nem azért hajoltam le Mónikához! J
S.B.: – Hát akkor miért? (ámul el mosolyogva)
Helga és Mónika Bandorhoz hajolnak arcukkal. Megsimítják a srác arcát kétoldalról, aztán egymáshoz hajolva Bandor előtt Mónika veszi át a szót mosolyogva: – Megmutassuk neki? (Helga bólogat mosollyal az arcán)
Bandor előtt már találkoznak is az ajkak, elképed.
D.D.: – Ezt megtehetik a lányok. (Néz Bandorra félmosolyogva meg nevetgél is egyet.)
A zene közben feldübörög.
[…] […] /Fé-lek, változni már nem tudok. Úgy szeress, amilyen vagyok. Ha kell, válassz másik csillagot. Ahol nem vagyok, ahol más ragyog. A szívem hidd el, úgy dobog. Ha a Tied vagyok, mást nem akarok. Ha kell, válassz másik csillagot, ahol más vigyáz majd rád./
Helga és Mónika a csók végére érnek és a refrénről ők sem szeretnének lemaradni. Egy aranyos mosoly után most már három tekintet fókuszálja Bandort: – Énekelj velünk, amíg a Balázs vezet.
Brekekessy Balázs már mindjárt kiér Szekszárdról. Elég jó tempóban viszi a Suzukit. Dóra puszilgatja Bandort, de nincs elszállva tőle. Egy nulla ez a gyerek, gondolja magában. Nem sokkal lemaradva van mögöttük a Piros Mercedes.

 

XIX. Kék villám

Korai idő ez. Valahol a sivatagban. Restricted Area tábla jelzi a kíváncsiskodóknak, akárki ezt a kerítést nem lépheti át. Vagy egy tucatnyi öltönyös érkezik a lelátókra és ugyanennyi hölgy.
Redelkijev Róbert:- Gondolom kíváncsiak, miért lettek idehívva. Hogy mit szeretnénk, ha megnéznének. Így, ilyenkor… Hajnalok hajnalán. Új kor köszönthet ránk hamarosan és szükségünk lehet védelemre, ha ránk szakadna a Pokol minden súlyával. Szigorúan titkos eseményeket láthatnak, nem adhatják tovább senkinek. Örömmel venném viszont, ha megtekintenék, mi állhat majd segítségünkre nagy káosz kitörésénél.
Orlavecz Erzsébet:- Elnézést a késésért uram. Mégiscsak még hajnal van.
R.R.: – Tábornok asszony a légierőtől, dehogy késett el! Foglaljon itt helyet mellettem. Egy hely még van. Államtitkár urat ismeri?
O.E.: – Tiszteletem, államtitkár úr!
Jegesmező Ecklor: – Örülök, hogy végre találkozhatunk, kisasszony. Ez a hely még szabad.
Kommentátor férfi a mikrofonból előttük egy emelvényről: – Hölgyeim, Uraim. Foglalják el helyeiket, mert kezdenénk.
Valami szekér közeledik célállomás felé, mert lassít. Hogy aztán megálljon.
O.E.: – Mi ennek a micsodának a neve? Száguldó gránit tömb?
R.R.: – Különleges, speciális. De van egy beceneve is.
O.E.: – Micsoda? Nem hallottam a zajtól.
J.E.: – Azt mondja, hogy van egy beceneve is.
R.R.: – (Belekortyol a kávéjába és a közeledő járműre mered tekintete, amint a kelő nap fénye találkozik arcvonalaival) Kék Villám.
Az előadás kezdődik és Erzsébet felé intézi az államtitkár úr a mondandóját, körülbelül mi demonstrálódik előtte: – A piros autók a terroristák. A fehérek és más színűek civilek, ártatlan járókelők. A pilóta feladata, hogy a piros autókon átrágva magát a fehéreket a veszélyzónából a biztonságos atombunkerba terelje és juttassa s sértetlenek maradjanak. Egy tehetséges, profi fiatal nő van az Opel Agíla volánjánál. Még kezdő, de elég jó eredményeket mutatott fel eddig. Amerikai, de beszél azért valamennyit magyarul. Borosch Nóra. A terroristák pirosait különböző képességű sofőrök vezetik, mivel nincs két egyforma teljesítményű autóvezető. Egy mesterséges intelligenciával ellátott gigantikus szörnygépet lát még oldalt, az folyamatosan lőni fogja a demonstráció közben a civileket és a terroristák útját is rakétákkal; mivel soha nem lehet tudni, honnan jöhet egy esetleges váratlan ellenség vagy újabb támadás / lázongás. Távirányítással vezérlik és folyamatos mozgásban lesz. A bemutatóban résztvevő autók mindegyike páncélozott.
O.E.: – Látom, készül a sofőr a hangárból az indulásra.

A szónok: – Nézőközönség. Amint látják, a mi kis szekerünk átverekszi magát mindenen és mindenkin. Nézzük a következőt. Nem szántjuk fel az utcát, hanem a célállomáshoz az irányt gondosan megválasztjuk. Lássuk, Kiszúrja – e a lánykánk, mi a bibi ezen az útvonalon? Nem mondtunk el mindent a pilótánknak.

O.E.: – (szóhoz sem jut a látottaktól) Úristen!
R.R.: – Ilyen sofőrt és autót persze, csak rendkívüli esetben vetnénk be. Például fegyveres felkelés esetén.
J.E.: – Nézze csak, mind egy szálig lehagyta a pirosakat. A fehérek, más színűek egytől egyig a biztos hangárban.
O.E.: – Van egy totálkáros zöld is meg néhány szürke…
J.E.: – Egy civil rongálódott autó jut 30 terroristára. Végülis nem rossz arány.
O.E.: – (fordul hátra egyik kolléganőjéhez) Hacsaknem Te vagy az a civil.

Díszreggeli és ebéd után a nap úgy dönt, ő megy aludni. Egy óriási árny viszont cammog és kezdi szétlőni az épületeket. Halad az atombiztos bunker felé közelítve a még ott lévő vendégek hadiszállását. Nézik, hogy valami nem stimmel. Mi van? Komótosan, de robbannak fel mellettük a létesítmények. A fegyverraktár is a levegőbe repül.
R.R.: – Ecklor, mi történik? A pilótanőnk az atombunkerben lehet még vígadni? Ilyen nem szerepel a mai programban, ami már lefutott.
J.E.: – Valóban nem.
O.E.: – Maga irányítja, államtitkár úr a monstrumot? Tudok róla, hogy nem szívleli Borosch Nórát.
J.E.: – Az egy másik ügy volt és azóta már a csapatunk része. Valóban komoly nézeteltérésünk volt vele. Más elképzelései voltak a kormány tervezetével szemben.
– Akkor ki akarja megölni? (kérdezik a légierő lánytagjai) Perceken belül a lángok martalékává válhat az atombunker, nézzék…! :'(
A szomszédos épületből egy technikus – rendszergazda érkezik.
Gerle Kornél: – Uram, mindent leellenőriztünk, semmilyen kódra nem reagál a számítógép. Olyan, mintha önmaga irányítaná ezt az óriási tankbulldózert. Mit javasol? Azonnal cselekednünk kell. Üdvözlet, kisasszonyok!
R.R.: – Innen mire a lifttel leérünk az autókhoz, legalább két perc. Siessünk. Hova mennek, hölgyeim? Van egy kisbuszunk. Elférnek benne mindnyájan. Hagyják a fenébe az autóikat. Jöjjenek! (és iszkolniuk is kell ezerrel, mert a lift semmi aktivitást nem mutat. Futás le a lépcsőn!)
– Nagyon köszönjük, Uram!
R.R.: – Melyikük tud a leggyorsabban és ügyesebben vezetni? Pont a legcsinosabb és szebb mosolyú?
– Ohh, köszönöm szépen; uram! 🙂 🙂 🙂
R.R.: – Jöjjön. Ki kell jutnunk az épületből le a földszintre, mielőtt kilövik a lábunk alól az emeletet.
A kialvó fények közelednek feléjük és veszik át helyüket a tartalék energia villogó szükségvilágítással. A foszforeszkáló ördög…!
R.R.: – Te jó atyaisten. Mindenki megvan?
– Igen, Uram! (hangzanak sorban a feleletek hölgyektől és uraktól egyaránt)
R.R.: – Menjen, menjen csak kedvesem. Hat emeletnyit kell megtennünk, mire egyáltalán a portára érünk. Ne az autóval törődjön. Ez az. Menjen, menjen csak. Ügyesen manőverezik még a kis helyeken is.

(És kénytelen puszikkal nyugtatni, mert a sír lány. Gördülnek ki a könnyei. Attól fél, Borosch Nóra nem jut ki élve a kísérleti aréna bunkeréből. Nyomukban a kialvó fények. Akár a szélsebes árnyék, úgy csoszog a szükségvilágítás fénye a sebesen haladó Golf kisbusz mögött, pedig szépen süvít az a 140 lőerő. Az utolsó, épületből kivezető kanyart alig tudja bevenni a szép kisbusz, de kint vannak végre. Ránéznek, mindenfelé sötétség. Csak pislákoló sárga fények és ebben a pillanatban a felrobbant atombunkerből gurul ki a kék Opel Agíla. Lángokban áll és zuhan bele egy verembe. Felrobban.)
O.E.: – (néz ki az ablakon és látja sajnos. Tőlük kb. 100 méterre lehet.) Nóraaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!! Ez az ő autója!!!!!!Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeemmmmmmm!!!!!!! :'( /Szipogva a barátnőjére borul./ Meghalt… !!!:'( Pedig együtt végeztük az akadémiát… Ez volt minden álma… :'(
Ki kell érniük a fegyverkísérleti telepről, mert a monstrum csak lődöz és lődöz. A piros autókat sem kíméli. Szerencsére mozgó célpontra nehezen tüzel, azért ezek a találomra lövések sem veszélytelenek. A telep háborús zónává válik, azonnal ki kell jutniuk innen. Talán onnan már nem követi őket tovább a monstrum.
Egy kalapos, fekete öltönyt viselő férfi megy a bezuhant autóhoz a sötétben. Szénné égett, de test nincs benne. Helikopter jön érte.
Kiugorhatott belőle előtte a szerencsétlen sofőr? Talán túlélte?

A nagykapuhoz ér a repesztő Golf kisbusz át kellene törnie rajta.
R.R.: – Várjon, ez talán működik.
(Működik! Egy kisebb ugrató, hogy ne kelljen lekaszabolni a kaput. Működik Róbert távirányítója)
Ebben mindenki reménykedett, hogy soha nem lesz rá szükség (fordul a többiekhez)

Még mindig nagyon sír szegény lány és… a sötétből autó tűnik fel. Próbál ő is kijutni. Amennyire csak lehet, odanyomja a pedáloknak. Csakhogy valami észleli a menekülőket és ő már nem jut ki. Ereszkedik le az ugratórámpa. Vissza már nem fordulhat, akkor szétlövi a gép. Gyerünk egy próbát. Csak megdobni tudja az autót és beleakadva a kerítésbe, de átszaltózik sisteregve (mivel biztonsági okokból áram van belevezetve) és 20 méteren belül landol a Golf mellett a sebességet tartva. Alig bírja a pilóta egyenesben tartani. Ez meleg volt! De ki lehet ez a szerencsés megmenekülő, aki még hátra volt? A lány hasonlít Borosch Nórára, de véres az arca.
R.R.: – Várjanak, egy próba. Van nálam egy CB rádió. /Itt, Bázis! Bázis hívja Nórát. Borosch Nórát. Nóra, hall engem? Vétel./
B.N.: – Bázis, Itt Borosch Nóra.
R.R.: – Hála Istennek…! Huhhh. Asszonyom, jól van?
B.N.: – Megsebesültem, Uram. Jól vagyok, csak szilánkok fúródtak belém. Pár karcolás. A világításommal van gond. Azt eltalálta egy lövés a menekülés közben. Három sofőr asszony és egy miniszter úr akit ki tudtam menekíteni.
R.R.: – Semmi gond. Azt akár a kalandozó szörnyeteg egyik lövése is eltalálhatta, Nóra. Haladjon előttünk. Én azt mondom, menjünk a bázisra. Alig pár kilométer innen és mindentől védett. A lézertől is, mert ahogyan láttam: ez az elszabadult gépezet lézerrel bombázza a környező épületeket. Ott mindent megbeszélünk, rendben?
B.N.:- Igen, Uram.
R.R.: – Fiúk és lányok. A Kék Villám halad előttünk. Nóra életben van, sikerült kimenekülnie a csapdából. Egy másik kék autót toltak ki a tűzbe áldozatnak sofőr nélkül, hogy eltereljék a figyelmet.
O.E.: – Jajj, csakhogy egyben van még ha sebesülten is.
A lányok itt összeölelkeznek örömükben, hogy a Kék Villám és sofőrje is kiért még időben a veszélyzóna pokollá vált teréből és előttük halad. Integetnek a sebesült, de mosolygó Nórának, aki fokozatot kapcsolva a Golf elé vág. (Nóra…!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 🙂 😀 Szegény lány kezd megnyugodni.
A fényeket látják még a távolból, amint lövések intéződnek messzire. Cselekedniük kell majd. Megvan a bázis! Fújjanak egyet!!! Ez a második bunker vészhelyzet esetére.
O.E.: – Nóra!!!!!!!!!!! barátnőm (átöleli a félig vérző pilóta lánykát). Attól féltem, nem jutsz ki a Pokoli terepről. Azt hittem már, hogy meghaltál… 🙁 Mutasd magad, mennyire sebesültél meg?
Telefont intéz Róbert: – Most beszéltem az elnökkel, emberek. A központban valaki majd felül kell írja a programot, hogy legalább lőni ne tudjon a gépezet. A rendszergazda szerint az itteni vizsgálódásai alapján a projektet működtető program öntudatára ébredt.
J.E.: – Uram, engedelmével. Tudtunk arról, hogy baj lehet. Tartozom egy vallomással. Nem az én ötletem volt. Engem csak arról tájékoztattak, hogy távirányítást alkalmaznak majd a demonstráció során. Arról nem tudtam, hogy ennyire bevonják a számítógépeket a munkálatokba.
G.K.: – Uram! államtitkár úr. Itt nézem most a gépen az adatokat. Tudja esetleg az elnök hozzáférési kódját? Ha itt most a rendszert esetleg feltöröm, valószínű csak azt fogja elfogadni a szoftver és egy lépéssel közelebb leszünk a megoldáshoz.
J.E.: – Ez itt a kód, próbálja meg feltörni. El tudja olvasni? Én is csak most kaptam az elnöktől. Pont lefekvéshez készülődött. Most már viszont amíg a veszély el nem hárul, fent lesz.
G.K.: – Uram, működik. Elfogadta a kódot. Kis türelmet és az utasítást küldi az ottani szerverekre. Ez maximum pár perc átfutási idő.
R.R.: – Nóra, a többiek? El tudja látni valaki a sebét emberek? Kávét és teát is neki. Szomjas lehet.
B.N.: – Uram, a többiek remélem… A lövések eltalálták a bunkert, de csak megrepedt. Kijönni viszont nem tudtak már, a pánikban eluralkodott a káosz.
R.R.: – Mennyi időre elég az élelmük?
B:N.: – Reggelig, Róbert miniszter úr.
R.R.: – Államtitkár úr, reggelig elég a levegőjük. Sebesültek is lehetnek. Az elnök tájékoztatása szerint mindenki más kijutott a telepről még napnyugta előtt.
G.K.:- Uram, megvan. Azt sikerült elérni, hogy a gépezet nem mozog, viszont lövésre képes.
R.R.: – És hova mennek a lövések?
G.K.: – Ajjaj, uram… Washington D.C. felé halad a célzásaival.
R.R.: – Valaki vissza kell innen menjen oda az ottragadtakért és hogy a gépezet már lőni se tudjon. Időnk sincs sok.
– Uram, vállalhatom önként? Felelősnek érzem magam. Nórát érdekelte ez a hívatás és én javasoltam neki az akadémiát.

Visszaérnek a fehér Golffal és a vezérlőterembe érve továbbra is vészjelző lámpák fogadják őket. Mielőtt ténylegesen az irányító termet érnék el, pár másodpercre sötétségbe borul a helyiség és szenzor hangja hallatszik.
-Hasra!!!!!!!!!!! (kiáltja el magát az államtitkár úr és magát pajzsként a lányok elé tartva borul a padlóra. Valahonnan szitává lövik a termet. Egy öltönyös úr esik még össze.
Liftajtó nyílik… Lövések dördülnek zseblámpa fényben. A lányok parfümillatot éreznek és egyikük a kalap alatt rúzsozott ajkakat lát. Él, csak golyót kapott. Vagy hatot. Az egyik lány megnézi, mellényt viselt.
– Siessen, futás-futás-futás. Ne szarozzon már, tűnés! Dobja ki a fenébe az ablakon azt, még a végén nyomot hagy maga után. Maga meg induljon már! (nézi a sofőrt. Hát azt valaki meglőtte. Holtan kizuhan a volán mögül.) Maga vezet, Eperke. Taposson bele!!!!!!!!!!! (Kiérnek a kapunál.) Ohh, hogy azt a mindenes mindenét. A fehér Golf. Meg nem áll, nyomja a gázt, kiscsajszikám.

De hiába tapos bele a pótsofőr kislány. Lecsigázva az emeletekről és a helyszínt elhagyva küldöttség várja őket. A kordont kikerülik, de gazdagabbak lesznek egy rendszámmal.
-Uram, lehet akadt egy kis problémánk. Egy emberünk meghalt, egy másik meg kicsúszott a kezeink közül. Korábban értek vissza a bázisról, mint gondoltuk.
-Most hol vannak?
-Úton Ön felé egy pótsofőrrel. Nincs több hiba. Jöjjenek ide azonnal!

Az elnök:- Hallgatom, tábornok úr. Igen, felírtam. Menjenek haza és pihenjenek. Utánanézek a rendszámnak.
F.B.I.:- Igen, elnök úr. Értettem. Emberek, végeztünk! Biztosítsák a maradék szobákat, hozzák ki a bunkerbben lévőket és készen vagyunk.

 

XX. Fekete villám

Két férfi menekül le egy emeleti épületről, zsoldosok a sarkukban. Az államtitkár úr és a miniszter úr, kiket üldöznek. És tüzet is nyitnak rájuk! Négy lövés dördül el, ebből kettő sajnos talál. A miniszter úr kiér a földszinti ajtóhoz, hogy a szabadba érve elhagyhassa az éjszakát a reményért kecsegtető reggelért. Mögötte viszont, nem látja az államtitkár urat. A támadók még feljebb, vannak legalább hárman. Visszanéz gyorsan. Sajnos az államtitkár úr a karjaiban leheli ki a lelkét. Meghalt! Ki az esőbe, mely csak csepereg. Lehet, el is áll? Igen! Azt még el tudja neki mondani a barátja (hiszen már veteránok, évek óta együtt dolgoztak), arra az adat tárolóra vigyázzon. Az eredeti példány, nem is a másolat. Nemrégen tudta megszerezni. Ezután leheli ki a lelkét s teszi el a miniszter úr a kompakt lemezt. Milyen ritka darab ez manapság, a hordozható adat tárolók és pendrive-ok meg felhők korában – futnak át ezen gondolatok a férfi agyán és az elálló cseppek alatt futva keresi a reményt.
Ezeket egy hadsereg hozta? Több autó is inal el a helyszínről. Valahonnan az épület másik fele felől? De ezen most nincs idő morfondírozni, miniszter úr, menekülj, téged is megkereshetnek a golyók!

Egy személygépjármű siklik elé. Nyitja az ajtót. Most érnek ki a támadók, nem is látta őket eddig. Utolérték az emeletről! Bepakolja magát valahogyan, egy nő a segítő. Megindul a lövések zápora, de addigra felsikítanak a kerekek. Fordul az autó és hiába ostromolja pisztolyok hada lövéseikkel a távozó gépjárművet, az már tűnik el egy kanyarban. Hosszú az út, átlavíroznak a kontinens másik felébe. Nem sokat lát a férfi, de el is nyomja félig az álom. Azon gondolkodik, mielőbb meg kellene néznie majd a lemez tartalmát. Az a gyanúja, ez a mesterséges intelligencia betiltott program eredeti példánya lehet. Emlékszik rá. Ez volt az, ami ellen többen is tiltakoztak. Nagy veszélyt hordoz magában. Az egy dolog, hogy katonailag igenis van benne potenciál!

Felébred a férfi az egyik bóbiskolásból. Már akkor valami árnyat látott tekintete horizontjának sarkából, amikor ezzel az ismeretlen hölggyel elindultak. Ezúttel jobban látja, de még mindig rohadtul, abszolút nem tisztán! Sűrűsödik, a vidék. Szép a táj, de sűrű! Fák ölelik az autó sziluettjét. Hol lehetnek? A lány látja, hogy a férfi ébredezik.

-Jól van, uram? Ugye, nem lőtték meg?

A lány hátra sandít, mert fényeket pillant meg a magasodó fák koronája mögül. Egy helikopter sziluettje rajzolódik ki neki. A sötétben nem igazán tudja megállapítani, de mintha fekete lenne és keres valamit! Pásztázza a környéket. Kénytelen infravörösre kapcsolni, a városi fényszóróra kapcsol. Egy lány alakja az úton. Stoppolna. Nem áll meg neki. Az viszont mielőtt félreállhatna az autó útjából, valaki valahonnan több lövéssel leteríti. A helikopterről végezhettek vele? A lány még él, lélegzik. Ezért csendőrkanyarral visszafordul érte. Súlyosak a sérülései, azért bevágja. Már folytatódhat is az út.

Ekkora a csend? A helikopter látja, ahogyan ismét felzúgnak az autó kerekei és oda tart. Érdekes! Ez nem megsemmisíteni jött, csak követni? Továbbra is csak távoli kísérője az eseményeknek. Parancsot kapott, hogy közvetlen beavatkozás csak végszükség esetén? Az autó nyomában van, de nem tüzel rá.

Az éjszaka eleje van és a titokzatos megmentő a miniszter úrral és a sérült lánnyal egy lakhoz érkezik. A helikoptert itt elnyeli az erdő. Rövid párbeszéd jön. Elalvás előtt bemutatkozik a titokzatos sofőr. Ő Konstantin Valéria, a C.I.A. ügynöke. Hallgatja a miniszter úr az általa előadottakat és leközli a szomorú hírt, az államtitkár urat lelőtték, viszont azon lehet valami, amit rábíztak s itt húzza elő ballonkabátjából a lemezt. Megnézi az ügynöknő.
-Ez nagyon jó, miniszter úr, hogy eljutott önhöz. Az eredeti példány egy célszerű, de rokonszenves terv csírázó előkészületeiből. Valószínű, az alkalmazás is rajta van. Nagyon jó! Vissza adnám, maradjon csak önnél!

Kihúzza a lányt, aki nagyon vérzik és ledöbben. Ez a húga! Viszont mindjárt meghal, elvérzik s nincs semmi a házban, amivel meg lehetne menteni az életét. A miniszter úr fáradt, de segít neki keresgélni a csomagtartóban. Találnak valamennyi elsősegélyt s azzal elszorítják, ellátják a sebeket.
– Ő a húgom, Konstantin Tímea közrendőr. Tudja, ez bizonyos értelemben családi hagyomány nálunk 🙂 Rendőr családból származunk. /miközben törölgeti húga sérüléseit, ápolja a véres sebeket./
– Lélegzik, egyre gyakrabban. Ez jó jel, Vali ügynök! /Jelzi a miniszter.
– Igen, csak sok vért vesztett. Valóban lélegzik a húgom. Van itt elég kötszer ebben az istenverte
dobozban? Jól van, azért látom, aránylag van. Vigyük be a húgomat a házba pihenni, segít nekem?

A helikopter tesz egy teljes kört felettük, de nem látja őket. A házat sem (Az Alfa Romeo régies típusú személygépjárművet ekkorra már rég birtokba vette a kis fészer, garázs.Eltéve azt a kíváncsi légi kísérő szemei elől), elég jól takarja az erdő. Aztán dolga végezetlenül tovább áll és ‘sétál’ el a hegyek felé. A miniszter úr, a csábos Konstantin ügynöknővel és szintén szépséges húgával nyugovóra vonulnak az aranyos kis lakban. Kettő szoba és egy vendégszoba, amiből áll szóval teljes mértékben elférnek.

Másnap sétálnak egyet ők ketten az erdőben, amíg Tímea lábadozik. Egy holttestre is bukkannak sajnos. Valériának nem ismerős, pedig a C.I.A. révén elég szerteágazó a kapcsolatrendszere s hozta is össze pár emberrel a sors. A miniszter úr felismeri s megsimogatja az áldozat arcát. Fejbe lőtték. A barátja nagyobbik lánya, de kinek lehetett útjában? Valéria megvizsgálja.. Érte már nem tudnak tenni semmit, halott! De alig 36 órája történhetett ez.

Felbukkan a helikopter, a hangja közeledik! Most mi legyen? Fent van a nap és jön a rotorok hangja, nekik szemből. Futás. Vissza a házhoz. Futás, futás, futás. Be a biztonságos lakba. Csak pár másodpercük marad feleslegesen, amikor (a most már réseken kikukucskáló Vali és miniszter úr) bizton látják. Ez egy fekete, harci helikopter. Orrán golyószóró, de attól még felderíthet is. Pár kört levág, utána… Mit csinál ez? A lány holttestéért jöttek. Ne találjanak rá? Nagyon valószínű, nyomeltüntetés ez, mivel a szerencsétlenül járt lánynak ezután hűlt helye.(Még vérnyom sincsen ott…!) mert amilyen hirtelen érkezett a helikopter, olyan gyorsan megy is el a szél hátán s köszönt újra csend az erdőre.

Autó érkezik, amiből két fő száll ki. Délelőtti órák ezek. Megy majd hamarosan a délutánba, de még nem. Egy férfi nyitja az ajtót, mögötte egy lány tűnik fel.

-Szervusz, Vali nagynénim! Veronika barátnőm figyelmét jöttem felhívni, hogy egy fekete helikopter vadássza azokat, akik egy titokzatos CD nyomába erednek. Ő és Én a rendőrtisztire járunk s ez a jutalom feladat erre a hétre. Aki valami különlegeset megszerez, kiemelkedő osztályzatot. Jutalompontot kap!
– A miniszter úr vagyok, sajnos Veronika elhunyt. Előző este lőtték le itt, az erdőben. A helikopter jött érte. (A lány az arcához nyúl gyászában, amint meghallja, hogyan nézett ki a holttest).
– Istenem… Igen, akkor az sajnos Ő. Akkor én most mennék is haza. Egy barátom kísért el és a szüleim.

Tímea közben felébredt és gyógyul a sebeiből. Rövid mesébe kezd, mert hallotta Viola beszámolóját. – Ez így van, nővérem. Én is Veronikát jöttem figyelmeztetni, ne kutassa azt a lemezt. Szeretett volna plusz elismerést szerezni az osztályzataihoz és kérleltem, ne keresse azt az adathordozót. Veszélyes lehet! Azért is tartottam utána az éjszakában az erdőbe. A helikopter, amiről Viola beszélt, szerintem egész éjjel engem s Veronikát kereste. Az autód hangját megismertem, nővérem és azért jeleztem neked, csak valószínű későn. Mert láttam, nagy sebességgel jössz. Én annyit hallottam, Vali: Mindenkit lelőnek, aki bármit is tud arról a Kompakt lemezről, de senki nem tudja, mi szerepel rajta. Amiért ölni is képesek.
Uram (és megfogja a miniszter úr kezét), köszönöm a segítségét. Nővérem mondta, amíg ön még aludt, maga is majdnem otthagyta a fogát és részvétem az államtitkár úr miatt.

Mielőtt indulnának, hogy elérjék az elnököt nem messze innen egy erődítményszerűségbe, ami egy igazán szép vár álcája kívülről. A miniszter úr nézelődik, gondolkodik s párat telefonálgat. Aránylag semleges témákról, de azokon belül fontosakról. Tímea lassabb léptekkel, de kislattyog levegőzni. Valéria iratokat néz és az eget. Talán a fekete helikopter messze és arrafelé, az elnök felé talán már nem keresi őket.

Egy kisbuszban leáll a lehallgató és indulnak a főnökhöz, hogy megvan az információ, mellyel útra is kelnek. Ott viszont nagy letolást kapnak, mert rossz beszélgetést rögzítettek ami régebbi. Elmagyarázza nekik, ki a célpont, de ezúttal ő is velük megy az elnökhöz (ha rátalálnak egyáltalán. Mert ők azt nem tudják, hogy az elnök biztonsági okokból már nem a rezidenciáján tartózkodik) és az ágyából is kirángatja!

A távirányított, mesterséges intelligenciát is időnként igénybe vevő helikopter a vélt helyre megérkezve a pár fős csapattal ripityára lő több nagy épületet.

Egy autó tart a hegyek és apró síkság között és férfira lesz figyelmes. Felveszi. Őt kereste. Kiesett a srác maroklőfegyvere a zsebéből. A lány vissza tolat kaparva, befékez! A fegyvert felveszi a férfi és már indulhatnak is, süvölt a kerék. Jöhetnek a kanyarok. Méretes fegyvert vesz észre a felvett utas és a lány mutatja a nagy Smith koltot. Farmer dzseki és szép Balatonkék melltartó alatta. Sportos, szintén kék farmernadrág rajta.
-Téged kereslek, ember. Mi a franc volt veled? /kérdezi a lány./
-Beadta a kulcsot az autóm és jóval feljebb az út szélén van.

Valami, kordonhoz érnek. Négy rendőr autó s a lány kiszáll. Egy lánytársat lát az egyikben hátul ülve s megbilincselve. Felmutatja a jelvényét, amit leellenőriznek s amit mondott, teljesíthető. Átveheti a foglyot.
Egy mellkasáig kigombolt és alatta szép, fehér pólós szőke lány ül hátrabilincselt kezekkel. Beül hozzá, megigazítja a fogoly ruháját, bilincsét vizsgálja, csókcsatát vág le vele, a bilincset hagyja. Utána búcsúzik a rendőröktől s száll be a saját autójába.

A hamis igazolványos lány hátraül, hogy kicsit vezethesse az autót a férfi. Megakad a szeme viszont folyton a testén, Ő meg azt betakarja a farmerdzsekivel s karjait is keresztbe fonja addig rajta. Nem olyan sokára az álrendőr kéri, álljon meg. Elég a sétakocsikázásból. Nem is ágál a férfi.
– Na, ülj csak vissza az anyósülésre. Nem nézelődünk a domborulataimon.
Megint indul a kerekek pörgő barátkozása az aszfalttal és mielőtt piruetteznének, ahová a lány eredetileg kívánt tartani. Pillanatra megáll, hogy rossz irányba ment. Eltévesztette, most már minden oké!

A négy járőrautónál tanakodnak, egy tizedes asszony kívánja jelezni, ezt a rendszámot kereshették, mert emlékezett még rá az egyik bejelentésből. Turley őrmester beszól a kapitányságra, ahonnan azt a tájékoztatást kapja. Az autó lopott s a rendszám is. Folytatják tovább a keresést. A fiatal tizedes lány érdeklődik, utánuk mehet – e? Turley őrmester egy tapasztalt zászlóssal elengedi a tizedes lányt. Ad még nekik egy puskát és kiemeli. Ha esetleg utolérik, ne csináljanak semmit! Csak megfigyelők legyenek igazoltatás vagy fegyver használat csak végszükség esetén. Itt, ebben az ügyben magasra érhetnek a szálak. Ő, az őrmester is látta, itt valami nem stimmel, csak inkább a kapitánynak jelezte a problémát. Aki meg azt jelezte, ez minimum az F.B.I hatásköre. Nem a közrend védelemé.

Késő délután van, jó nagy kanyarokat és köröket leírva megérkezik az elrabolt fogoly és most már leveszik róla a bilincset. Nem kell az álca. Azt is elmeséli a magát rendőrnek kiadó lány, az nem lejárt igazolvány volt, csak az őrmester előtt nem mondhatta; hanem hamis! Ilyet ma már gyorsan elő lehet állítani. Hozzáteszi egyébként a dögös szépség: Valamikor ő is igazi rendőr volt, igaz csak segéd gyakornokként. Volt viszont így szerencséje bepillantani a munkálatokba. Csak hát van, hogy a bűn a tények, az igazságszolgáltatás előtt jár…

Az épület, ahová tartottak, négy dühös férfival, köztük a főnökkel nézet eltéréstől lesz hangos. Három lánytag van még a társaságukban. Nem lelték meg az elnököt s védő barátait sem. Ezért valaki megfizet! A lány a vitatkozásra beérve harmadmagával gyorsan ellentétek között találja magát és mind a négy férfival végez.

Amíg folyik az ismerkedés és a holttestek eltakarítása.Az éjszaka leszállt. A most meg már abszolút nem fogoly lány egyeztet a barátnőkkel, kik a négy férfival voltak idejöttükkör. A ‘stoppos’ férfi az egyik hálószobában nemrégen locsolta be az álrendőr lány szomjas barlangját. Nyitja az ajtót, hogy ők is becsatlakozzanak az egyeztetésbe.

Itt van az este, az éjszaka. A helikopter megindul feketeségével, ezúttal nem indította semmilyen távirányító. Garázdálkodik propellerével. A fekete madár tüzet nyit egy a hegyek között állomásozó, védelmi funkciót betöltő kommandós bázisra, ahol a lövedékek hordókat eltalálva felrobbannak és így 5 kommandós veszti életét. Valamint golyózáport zúdít egy szintén a közelben lévő sátorra az immáron beesteledett sivatagi környezetben, ahol két civil tartózkodik. Egyikük a tábortüzükre esve halálra ég, a másikat sátoron belül éri a halálos találat.

 

XXI. Vörös villám

Miután a sötét madár végig szántotta, amit végig kívánt, egy kanyonban úgy gondolja: Ő leállítja motorjait s beleolvad az éjszakába.

Az öt lányból egy felkel és lábujjhegyen igyekszik ki az épületből, nehogy felkeltsen valakit. A holttesteket kívánja eltakarítani, valahol. Még fogalma sincsen, hogy hol. A fiú felébred és utána menve, érdeklődik: Hova lesz a menet? Az álrendőr igazolványt eltéve, Ashley Zeiss megnézi, van – e esetleg ébren lévő lány, aki segíthetne neki. Kiválaszt egyet és mielőtt indulna a duó, álomba csókolja a stoppos fiút, akit hogy is hívnak? Clay. Bill Clay! Bill? Azaz William, nemdebár?

Korán van még ehhez, hat óra. Ashley visszatér Bill-hez és a már szenderedő fiút simogatva és masszírozó csókokkal felkelti, hogy Rebecca inkább aludni kíván. Ő ezt megérti. Bill aprókat ásít, de mehetnek.
Azt szeretné, Bill vezessen. Napfelkelte előtt szeretné Ashley megjárni a kíváncsiskodó szemek elől. Bill ezt tartósan még nem vezette. Gondol egyet, hogy gyorsan is vezessen, de éjszaka van még. Akkor is, ha a vége. Most akkor?

Megindulnak. Ezzel nem kacsázhat, elvégre Ashely lopta valahonnan. Ásítgat Ashely. A próbálkozós rosszat választja Bill és csak aprókat fékez a kanyarokban, hogy tényleg megjárják nyolc óra előtt azért (emeli ki Ashley az útmutatást erre vonatkozóan. Leragadnak a szemei és keresztbe fonja gyönyörű karjait többször is az út során. Gondolja, így hátha nem alszik el. Van, hogy még rájuk is néz.) Bill ezt fél szemmel látja, de az utat nézi főként, nehogy a kanyarokban csúszva kisodródjanak.
– Ez így jó, Ashley?
– Persze. Jó, Bill! Csak azt nézd, hogy ne térjünk le az útról. Jó tempóval mész.
– Ashley!
– Igen, Bill.
– Szerintem megérkeztünk. Tetraédert formáló hegyek. Itt eláshatnánk a testeket. Úgyis én kell, eltüntessem őket.
– Igen, itt megállhatsz.

Nehéz itt ásni, de találnak a talajon olyan részt, amit meg lehet munkálni. 7 órára végeznek. A tömegsír elfedve. Ashley eloltja a lámpáját, nem kell már világítani. Billel beteteti a zseblámpát. Csak nem a Fekete Villámot látják pihenni. Mintha az lenne. Bill elgondolkodik és a kesztyűtartóba helyezi a zseblámpát. Ashley nem foglalkozik vele, de Bill szerint ez a harci helikopter.
Nézi, hogy a nem egy bombanő, de cserfes Ashley megvárja, amíg a férfi ránézzen és megintcsak keresztbe fonja a karját. Nem megy még az autóhoz. Hát Bill odamegy a lányhoz és átkarolva őt, a szemek csókot kérnek!

– DUGJ MEG! intézi felé csókok közt a mondandóját Ashley.
– Aludjunk először! Délután felé?
– Jó lesz! Igazad van, ne siessünk.
– Különben is smároltál a barátnőddel s alig pár órája, hogy megdugtalak. Miért is elégítenélek ki ilyen hamar?
– Ezt meg honnan tudod?
– Még nem sokkal a vacsora utáni lefekvés környékén mesélte Rebecca.
– Csak nem vagy féltékeny? 🙂 Bánt? Csak kipróbáltam vele. Levett a lábamról a jó kis csaj. Régóta ismerem. Na, gyere menjünk. Készen vagyunk és köszönöm a segítséget, Bill!
Hosszú érzéki ajakpuszi Billnek, amit mosoly kísér, de cuppanás nélkül. Karjait most már kiengedi a fonásból, hogy alhasson, amíg haza nem érnek.

Bill megdughatná az autóban, de bizonyos fajta érzelmeket táplál Rebecca iránt s inkább arra hajaz. Még napkelte előtt szeretné elnyerni a lány kegyeit. Most is szépen indul, vonalazza a felezővonalat. Ashley kéri még apró szundi előtt az autóban a csókját, amikor helikopter fénye a távolból. Nem is feléjük tart, de Bill miközben Ashley apró és kellemes ajkait fogadja (és elhangzik a lánytól két csók között a kérdés: Azt tudod – e, hogy szeretlek?) (nem nagyon hatja meg ez a kérdés a férfit, mert csókolózni szívesen csókolózik vele, de nem őt szereti!), a tükrökbe néz: Ez nem a Fekete Villám! Hát akkor mi? (gondolja magában). Elrepül előttük, de éppen csak egy pillanatra. Keresztezi az útjukat, aztán (rájuk merőlegesen) folytatja utazását: A pilótafülkét nem látja Bill rendesen, elvégre álmos. Azt látja, hogy Piros. Azt viszont nem, hogy nincs benne senki! Így is elcsodálkozik. Mit keres erre felé egy napnyugta színű helikopter, amikor a madarak sem hallhatóak itt és ilyenkor nem is szokott lenni légiközlekedés? A gázba tapos, most már jobban rallyzik, de még mindig nem sodródik a jármű. Csak tovább csúsznak a kerekek!

Egy irodaszerű épületben telefon csörög. Fél nyolc – nyolc óra lehet
Vörös villám:- Elnézést a zavarásért. Napbegy keresi napfészket.
Timothy Roosevelt: – Váltson védettre. Kivel beszélek?
Vörös villám: – Megtörtént.
T.R.: – Roosvelt, Timothy Roosvelt. Az Egyesült Államok elnöke beszél.
Vörös villám: – Uram, itt a Vörös Villám. Sett Bridges nyugalmazott ezredes a légierőtől. Elnézést, hogy kora reggel zavarom. Megkért, hogyha bármi érdekeset, szokatlan mozgást észlelek itt, a Terraéder környékén, jelentsem.
T.R.: – (Az elnök leül íróasztalához) Tessék, hallgatom. Hagyja a formaságokat. Már fent voltam, csak még nem keltem fel. Mit szeretne jelezni? Érdeklődve hallgatom.
Vörös villám: – Elnök úr, most végeztem próbarepülést a Vörös villámmal. Az elektronikájával barátkozom. Ugye, lesz még ez a prototípus fejlesztve?
T.R.: – Természetesen!
Vörös Villám : – Köszönöm! Na, ennek örülök. Akkor a tárgyra is térnék. Az elmúlt percekben egy régi típusú Alfa Romeo személygépjármű járt ebben a körzetben. Jómagam lebuktam a pilótafülkében, hogy ne lássanak amikor elrepültem előtte (utána vissza ülve a székbe a botkormánnyal felirányítottam a gépet.). A színe és rendszáma megegyezik az ön által körözésre kiadottal. Ja, és még valami (azonkívül, hogy szépen kúszik fel a nap): Ásás nyomait látom, uram. Friss lehet. Kívánja, hogy megnézzem közelebbről?
T.R.: – Nem, nem. Maga most térjen vissza a támaszpontra. Nagyon örülök, hogy a Vörös villám szépen repül. Van még önnel valaki, ezredes úr?
Vörös villám: – Igen, uram. Miért? De a válasz: Az őrnagy lányom van itt mellettem és mögöttünk ülve, a férje.
T.R.: – A férj? Az mit keresett ott? Nem bizalmatanságból kérdezem.
Vörös villám: – Kiképzésen van az akadémián. Pár hónap és végez.
T.R. : – Nagyon köszönöm a jelentését. Ez minden. (?)
Vörös villám: – Ha már így érdeklődik, nem egészen uram.
Az elnök: – Igen? Amennyiben?
Vörös villám : – Most ahogyan így hagyjuk el a felderítésre kiszemelt körzetet, egy másik helikoptert láttunk üzemen kívül itt a sivatagban. A lányom s férje azt állítja, ez a Fekete villám!
Az elnök: – (Az elnök felteszi a szemüvegét és ír egy előtte lévő jegyzet tömbbe) Valóban? Ez jó és egyben rossz hír is. Köszönöm szépen s most tegye majd le a gépet és menjenek pihenni!
Vörös villám : – Elnök úr örvendtem és adás VÉGE. Kellemes kelést kívánok!
Az Elnök: – Tartalmas és nagyon jó pihenést kívánok én is Önnek, ezredes úr. VÉGE.

Nyugtalanítja Bill-t, hogy mi ez. Az utolsó kanyarnál csak, sodródik ki Alfa Romeo-juk, de a parkolást és utána a leállást már normál módon végzi. Elrakja az ásókat és lapátokat, illetve segít Ashley-nek felmenni a szobájába az alvásához. A lány meglepődik a csókigényen, de nem tolja el magától. Inkább örül neki. Buksijához nyúl és apró sóhajok kíséretében, úgy 25 perc múlva alvásba is csókolódik a szerelmes, 4szeres férfi gyilkos. Mosolyog Billre és megsimítja arcát, aki ezután Rebecca-hoz igyekszik. Ashley ajkait forrón égetik ezek a csókok, hamar el is nyomja az álom.

Még nincs nyolc óra! Bill megy aludni! Örömmel látja, hogy Rebecca-nál nyitva az ajtó s időnként forgolódik az ágyában. A lány nyitja a szemét, ébredezik? Pszt! Hívja őt Rebecca ujjával hozzá, de még hozzá is teszi félsuttogva, GYERE IDE!
A lányon pizsama van és Bill még ilyet nem látott. Az éjszakai öltözék alatt egy szürke, elég csábos melltartó. Szemébe néz a férfi, a lány jobb karját a feje hajá helyezi, hogy kényelmesebb legyen és így Billel jobban is tud beszélgetni.
-Rebecca vagyok. Rebecca Miles. Bill vagy, ugye? /És még mielőtt megvárná a férfi válaszát, kíváncsi, hogyan reagál… ha közeledik hozzá. Apró cuppanás a szobában zárt ajtónál immáron, ami érkezik Bill ajkára./ Sikerült a testektől megszabadulni? Én éjjel nem akartam ilyet csinálni, akármi lehet odakint.

– Ja, persze sikerült. /Bill közeledik a lányhoz, hogy meg szeretné csókolni. A lány már kapaszkodik is ajkaira. Utaznak a vágyak a kora reggel melegében./ Mennem kell vissza, hogy aludhassak, de… van kedved hozzá? /És Rebecca mennye kapuját érintgeti./
-Zárd be! /mire visszaér a férfi szoba zárásból, azt látja Rebecca-hoz ismételten letérdelve, bontja neki a pizsamát. Ez aztán szürke melltartó és micsoda test! A lány is szép, de Ashley-nek nincs ilyen jó melle! Utazik a fallosz a barlangba és Bill olyan érzékien viszi Rebecca-t így a reggel felé, pár perc múlva sóhaj hagyja el a lány ajkait./ Azt hittem…, Ashley-t szereted. Vagy nem…?
-Nagyon kedvelem őt és ő szeret engem. De én… Érted vagyok oda! Ja értem…!!! /Most Bill pótolja saját levegőhiányát, ahogyan látja maga előtt Rebecca csodás testét és a szemek, arc, plusz a lány mosolya… settenkednek Bill mancsai a lány igéző hajtincseihez./
Pár perc és reggelt jelzi az ágy bemélyedése. Csókok jelzik Billtől, hogy a kilövés megtörtént és: – Én téged szeretlek, Rebecca. Úgy érzem, még nem szerelemmel, de szeretlek!

A Fekete villám pár óra múlva Rachel Zeiss személyében vezetőt kap. Inkognitóban repülni szeretne vele. A többiektől elkéredzkedett. Semmi kivetnivalót nem látott benne Ashley Zeiss, hogy menjen vele egy kört. Csak azzal az útmutatóval látta el, beszéljen a géphez. Ez élő pilótával, távirányítással is működtethető, de sor kerülhet a későbbiekben öntudati ébredésre is. Azt ők nem tudják, a korábban lemészárolt férfi tagok sem, hogy a Fekete Villám hajtotta végre azt a mészárlást! Ők úgy tudják, időnként szabadon repked, de azt nem, hogy önszántából már gyilkolásra is képes!

A lány ott van a gép előtt és beszél hozzá. Női hangon érkezik kommunikációjára a reagálás, meg is lepi. Nyílik a madár fülkéje. Egy női hang üdvözli, akinek a hangja egészen jól lett megválasztva.
– Üdvözöl a Fekete villám. Kívánod, hogy elvigyelek egy körre vagy magad szeretnéd felemelni a szárnyakat?
– (Nincs Rachel hozzászokva, hogy géphez beszéljen, de felel neki) Nem tudok repülni, csak szeretnék ezzel a géppel menni egy kört (és körbenéz a pilótafülkében).
Fekete villám: – Rendben van. Csak ezt itt, amit most villogtatok melletted, vedd fel. Akkor jobban hallak. Kiváló! Hallod ezt a hangot? Már pörgetem fel a propellereket, hamarosan emelkedünk el a talajtól. Szeretnéd majd kicsit vezetni?
Rachel: – Hogyne ige, nagyon örülnék neki!
Fekete villám: – Rendben! A sebességet én majd szabályzom. Ha jelzek, a botkormányt vedd át, Rachel.
Rachel: – Eseménynaplót látok itt a kijelzőn, fekete villám és áldozatokat, lőszerhasználatot látok feljegyezve. Mi ez?
Fekete Villám: – Kezdetleges program van bennem, Rachel. Minden olyan egyént eliminálnom kell, aki valamilyen is, potenciális veszélyt jelent a mesterséges intelligencia terjedésére. Nem mindenkinél élek ezzel. Én szoktam, körülbelül meghatározni a helyszínt és egyéneket. Kiket kívánok megtámadni. A tervezőm arra oktatott, amikor saját megnyilatkozása szerint ezt a programot megírta, ne szántsam fel a mezőt.

Férfi kopogtat az erdei laknál. – Megérkezett a pizza!
Konstantin Tíme az ágyban fekve: – De én nem rendeltem pizzát.
Konstantin Valéria: – Én igen. Én viszont igen!
Ajtót nyit Vali és tényleg pizza van a kezében egy úrnak, ami még meleg és ínycsiklandó illatával elárasztja az előszobát. Timi fegyvert ránt, amit kibiztosít:
– A frászt hozod rám. /Visszahúzza a kakast és elteszi fegyverét/
– Mi történt? /kérdezi a futár aggódó tekintettel/
Vali: – Tegnap megtámadták a húgomat és rálőttek. A barátnője nem is élte túl. Az erdőben végezte. Tedd csak le. Köszönöm és fizetek. Mennyivel is jövök?
-Három dollár, kilencven cent. Ohh, akkor oda megyek hozzá. Szegény…
Timi: -Azt hittem, már ide se jössz hozzám…

Vali elkezd falatozni, de húgának is hagy. Timi elcsattantja a köszönő csókot és beszélgetésbe elegyednek. A futár megfogja ép kezét s nézi a begipszeltet. Vígasztalja Timit.
-Na, akkor jöjj rendbe mielőbb. Hát ne essen bajod. Ki vásárolt tőlem az iskolában annyi inni – meg ennivalót?
Timi mutatja a friss igazolványát. Még tanuló, de ezzel már dolgozhat. 16 évesen ez ritka, dehát ő már korán eredményeket mutatott fel közrendőr álmai eléréseként a gyakorlatban és így, már járhatja az utcákat.
A futár megnézi csábos testét, simogatja a kezét. Gyógyul már Timi és a dekoltázson még látszanak a támadás nyomai, de az a melltartó is a kék póló alatt. Ránéz Timi és kérdezi, mennyire siet?
A futár : – Még nem telefonáltak, hogy mennem kéne.

Timi a vállára borul az ágynál térdelő futárhoz, akinek akkor még nem volt mersze puszit adni. Most ad csapadékot a sivatagnak?
Vali a pizza felét elfogyasztotta és miközben a konyhában teszvesz, látja, hogy elcsattant az a csók. Nagyon is többszörösen! Ezzel elvannak sokszorosan lebontott 3 percben.
Két nyammogás hallatszik. Az egyik Vali étkezése, a másik Timi vágyakozó örömtelien lábadozó csók tengere. A futár meg is dugná, de Timi jelzi, hogy ne! A futár megérti.
Timi: – Örülök, hogy meglátogattál… és a pizzát is! 🙂 A nővérem szeretne beszélni, az ujjai hívnak. 🙂
A futár: – Már megyek is. Lábadozz, Timim. Gyógyulj!

Valival beszélgetni kell, Timi pihen. Még nézelődéssel és alvással telnek napjai. Vali elfekszik neki az ágyon s hirtelen egy szál fehérneműre vetkőzik nagyjából. Emlékszik még azokra az időkre, amikor a fiú hozzájuk járt a büfébe dolgozni. Na, most mi legyen? Vali sandít, hogy érjen hozzá. Átkarolják egymást és miközben cirógatja őket az ágy, Vali mondja a partnernek. Timi húga még kicsi egy szexuális együttléthez, de szomorú lett volna, ha a futár ismerősük ölelés, kedves szavak és csók nélkül ott hagyja egy ilyen támadás után.
Ha eljön az idő, majd ő felvilágosítja őt szexuálisan. Miközben a futár már nyitja is a barlangot és lát neki a lovaglásnak. Vali nem a gyorsat szereti, de most gyors a menet!

Nyílik az ajtó és jönnek ki együtt. Timi nem tudja szó nélkül megállni (Chipset eszik éppen és olvas). – Na, milyen volt a nővéremet megdugni? Kicsit hallottam, amit hallottam 🙂
Vali napszemüveget húz és indul a fiúval. A futár még odamegy azért Timihez, aki elkacagja magát: – Csak ugrattalak! 🙂
Hát ő nem ugrat! Csókokat csónakáztat búcsúzól Timi ajkaira közepes gyorsasággal, de kéjesen. Timi egy nyögés keretében meglepődik, de örül neki. Karjával illeti őt a mámor alatt. A futár most már nem bírja és felsőtestét kívánja érinteni. Odanyúl a csókok alatt Timi, hogy lassabban, de jó!

Vali az anyatermészetre pillantra várja a futárt s mondja: Siet. Semmi gond! Nem érkezett még újabb pizza rendelésről hívás. Timi a párnájába huppan, hogy aludjon és szuszog. Kicsit ajkait harapdálja és kerül közel, egyre közelebb az álomhoz. Finom volt az a több perces csók, igaz?

Vali közben útrakel hamarosan a pizza autóval. Igen! Lehet mondani, hogy vektor tempóban. Azt nem mondja meg a férfinak, siet. Valahova és valamiért siet. Mielőtt oda érnének, értesülnek a sajnálatos tényről és meg is állnak mind a két helyen. Valaki egy hadsereggel megtámadta a kommandós bázist. Nem nyírt ki mindenkit! De sokan meghaltak. És a másikat ők maguk fedezik fel, pontosabban Vali ügynök véletlenül. A sátor környékén fellelhető két szerencsétlen civil holttestét.
-Vali, elárulnád: mi folyik itt? Veled mi lett az iskola után? Valami bíró vagy orvos lett belőled?
-C.I.A., kicsi futárom. 🙂 Nekik dolgozom. Fejből nem tudom, mióta. 🙂
-Nem is érdekel, ne folytasd. Én csak segíteni igyekszem. Nagyon szívesen üres járatban viszlek, ameddig csak kívánod. A többi úgysem az én dolgom s még mindig nem érkezett új igény. Szabad vagyok! Most nézem a rendelési igény kijelzőt a Tabletemen.

Délután van s a tizedes és zászlós elérik a rezidenciát, ahová látta a lány az autót megérkezni. Csakhogy amint kopogtatnának be az ajtón Ashley és Bill kapja el őket. Fegyvereiket elveszik. Autóba ülnek és Ashley ki kívánja vinni őket a Terraéderhez. Megszabadulni tőlük. Ők azt nem látják, talán valamit hallanak belőle; csak nem foglalkoznak vele: A Vörös villám zúg el a fejük felett. – Szállj le most, a közelben! Követjük őket. Én is látom, Ann, hogy bajban vannak ezek ott ketten. Majd visszajövünk a madarunkért. Jake?
Jake: – Hogyne, uram! Egyértemű. Segítek, ahol csak tudok! 🙂

A tisztáshoz érve mielőtt tarkón lőnék őket, a nap felé néznek. Autó farol a sarokba, mi lehet ez? A főnök? Az elvileg messze van innen! Két férfit és nőt látnak. Már a hátuk mögött vannak s az autóban ki lett biztosítva a fegyverük is.
– Hé, mély lesz az innen a napsütét nézni. Fentről. Ők mit vétettek maguk előtt?
-Ja? Ssssemmit… /és Ashley int Billnek, biccent/.
Már halottak is! Az ‘áldozatok’ a mennyországban vannak? Aligha. Tarkóra tett kezüket lassan kezdik engedni és fordulni hátra. Elég gyorsan történt az egész. Egy lány megy oda hozzájuk aki a leterített emberektől vissza szedett pisztolyokat nyújtja elébük: – Mintha ez két rendőrtiszt szolgálati fegyvere lenne. Felváltva reagálnak erre: – Ja igen, azt hiszem ismerem a fickókat! 🙂
Sett: – Zászlós, mit keres maga itt? És magácska, szép hölgyem? Tizedes… Megtudhatnám, mit keres ezen a veszélyes környéken?

Zászlós: – Uram, az én hibám. Nem vettem észre, hogy mögénk kerültek.
Sett Bridges : – Ne mentegetőzzön, zászlós. Azt hiszi, ez mással nem fordulhat elő? Inkább örülök, hogy segíthettünk. /indulnak a kézfogások/ Örvendek tizedes és zászlós. Sett Bridges. A légierő nyugalmazott ezredese. Ő itt mellettem pedig a lányom: Kate. És a férje. /Mutogatja körbe társait. Mi most mennénk, de megadnék nektek egy elérési hullámhosszot. Erre állítsátok a cébét s elértek minket. Itt cirkálunk a Vörös Villámmal, még napnyugtáig biztosan! Ölelések s kézfogások, puszik újból. Szállnak be az autójukba és mennek vissza a Vörös villámhoz.

Zászlós: – Tizedes, ezt megúsztuk. Menjünk a járőr autóhoz, én jelentek Turley őrmesternek. Utána, ha gondolja, derítsük fel azt a házat, ahol leparkoltunk. Mivel magával megyek.
Tizedes: – /felcsillan a szeme a tizedes lánynak./ – Akkor megyek, igen, uram. Úgy merem csinálni.
Zászlós: – Turley őrmestert hívja a zászlós. Vétel. /Egy percen belül jön is a válasz a rádióból./
Turley őrmestet: – Itt Turley őrmester. Merre vannak a tizedes lánnyal? Minden rendben?
Zászlós: – Jelentem, Turley őrmesternek: Elkaptak minket, de kiszabadítottak s most éppen az ismeretlen épületet készülünk felderíteni. Segítek, fedezem a tizedes asszonyt. Egy férfi és egy nő volt a támadó.
Turley őrmester: – /kicsi szünet után válaszol/ Értettem! Vigyázzanak és folyamatos jelentést kérek, zászlós. Csak óvatosan! Ne feledje, mindjárt lejár a szolgálati idejük. Vége.
Zászlós: – Igen, Uram. Persze, hogy vigyázok magamra és a tizedes asszonyra is. Indulunk, Vége.

Az épület udvarán a zászlós felhúzza a puskáját.
Zászlós: – Na, látja tizedes, mit csináltam. Fel szeretnénk deríteni egy ismeretlen, nagy épületet. Csinálja utánam.
Tizedes : – /Néz és próbálja/ Máris uram, csak ideges vagyok. Félek. Nem csináltam még ilyet.
Zászlós – Ez érthető! Na, hadd lássam. Anélkül nem mehetünk be. Honnan tudjuk azt, mi vár ránk odabent. Nézzen rá, mekkora ez itt előttünk.
A tizedes nem használta még a fegyverét, de most oda kell nyúljon. Kicsatolja a tokot. Kezébe veszi a marok lőfegyvert. Látja a Zászlóson, hogy még vár. Kibiztosítja a pisztolyt és két kézre fogja.
Zászlós: – Na, most már mehetünk. Jól csinálta,Tizedes! Gyakorolnia kell. Gyakorlat teszi a mestert. Én megyek előre, maga biztosítson hátulról s mindenfelé járjon a szeme, de!!! Mindig arra nézzen, amerre a fegyvere csöve van. Amerre lő. Érti, amit mondok? Minden sarok, szeglet számít. Ha felderít valamit. 50 percnél tovább nem maradunk, mert tényleg szolgálati idő végén vagyunk. Ha meg olyan a helyzet, beszólok rádión.
Tizedes: – Azt hiszem. Értem, uram. Mehetünk! Maga mögött követem, zászlós!

Észak – Amerika, Borosch Nóra gyakorlatozik a lőtéren. Női hang ismeri el érdemeit, miszerint 10 mozgó célpontból 9 talált. Kiváló eredmény! Ürít, tölt és levág még egy menetet. Szedelődzködik és a légierő garázsában gondol az autózás kellemes élményeire. De… figyelik őt? Földbe gyökerezik a lába. Parfümillat csapja meg orrát miközben csörgést hall valakit kuccsal meg mintha léptek közelednének. Most mi a franc legyen? Emlékszik még rá, amikor mondták, az egyik merénylet kísérletnél is nő szállt be a liftbe és finom parfüm töltötte be a levegőt. Nincsen messze a Kék Villám, megpróbál eljutni odáig. Nyílik a garázs, ez alig 10 méteren belül van. Nem mer beülni a sajátjába, az nem olyan gyors, nem olyan erős a motorja, felfüggesztései s a többi. Már kitolatott és csend van. A parfüm illat csak terjed és terjed. Mással nem lehet össze téveszteni. Barátságosan égnek a légierő garázsának világításai és pont indulna, hiszen sebességbe tette már az Opel Agíla kocsit.

Fegyvert biztosítanak ki. A csuda mindenit, mi van ha valaki pont őt célozta be? Ez fut át az agyán miközben már gázt is ad reflexből. A kerekek kipörögnek, mint a fene. De mivel ez extra erős autó, a lövedékek csak mellette és mögötte csapódnak be. Mire a támadó a negyediket lőné, Ő már kacsázva egy szinttel lejjebb van. Előkészíti a rémült Nóra kisasszony pisztolyát (két lába között van most és fogja azt lábaival az ülésen. Legalább nem csúszkál ide – oda a száguldó Opel tehetetlenségi ereje alatt), bár átfut gondolatain: azért ilyen sebesség közepette lőni… Inkább jusson le mielőbb a nyílt terepre! Ő a második szinten van már és fél, leér – e a kijárathoz, amikor felpillant: Egy nem rutinos autó, de a nyomába indult. Az hiába megy szintén ámokfutó tempóban. Nem tud úgy rallyzni, mint Nóra. Le kell rázni! A portás integet a száguldó Nórának mosolyogva (a lány mosolyogva int neki). Úgy meg van ijedve szegény lány, ki se tudják a kerekek pörögni magukat. Bírja a Kék Villám! Most kell elhúzni messzire, nehogy esetleg ez a csaj (mert most már konstatálja. Lehet, ez ugyanaz a Nő lehet. A miértekre meg jó kérdés, hogy mi a mertek válasza).

4-5 perc telhetett el, olyan erős a Kék Villám motorja, a negyedénél sem tart a hűtővíz felforrt állapota. Szívéhez kap Borosch Nóra, jó! Éles kanyar jobbra és fel a hegyre, mert az üldöző autót az estében sehol sem látja. De! Feltűnik, csak elvesztette a nyomát. Fókuszál a távcsővel Nóra. Igen, a sofőr egy nő és keresi őt, merre lehet. Összerallyzik még néhány kört. Utána ezt a sebességet meghagyva rendőrök erednek a nyomába, akiket leráz. Nórát akkor sem találja. Eltűnik a Nő a városban. Nem tudta Nórát elkapni. Kislány, mehetsz haza!

 

XXII. : Vörös villám 2.

Nóra leteszi a Kék Villámot (azaz vissza vezetve a Légierő garázsába sajátján érkezik haza.) és nézi az esti tájat. Kipihenve ébred. Kisfia és kislánya alszik. Reggel még beugrik bázisra és utána (ez egy vasárnapi nap) lép ki az ajtón. Egy autó közeledik felé a járdán és megállva tüzet nyit rá. Ezúttal látja is az illatfelhő vélt tulajdonosát. Ez egy nagyon szép nő! Jobban nem tudja megfigyelni, mert akkor érik őt a lövések. Elterül a járdán, de a rendszámot még látja és megint az a parfümillat, amit érez (Tegnap is ez csapta meg a szolgálati garázsban!). Oda szalad egy férfi járőr. E fegyveréhez kap, hogy reagáljon az eseményekre és lövéseket ad le rá. Az autó hátsó ülésén két férfi életét is veszti, ezután nyugatnak tartva a kereszteződéshez érve azaz balra tart. Fékezésre is késztet egy rendőr autót, ami ezek után szirénát és megkülönböztető jelzést használva utána ered.

Minden rendben van és véletlenül pont golyóálló mellény volt rajta. Pár perc és Nóra a golyók által okozott ütés szerű nyomásoktól teljesen magához tér. Horzsolás sem érte! A járőr felveszi az adatokat, felkutatja rádión az üldözőt, hogy egy járókelőt meglőttek és ők az autójukban éppen az elkövetőt üldözik.

A kis parfümös hosszú km-eken át sem tudja lerázni a két járőrt. Éppen csak pár másodpercük van, hogy egy útszéli ágyásba kilökjék autójukból a találatokat követően az autóban elhunyt társaikat.
A nőnek esze ágában sincs megállni, a férfival dulakodik, aki az anyósülésen ül.
-Állj meg, Te vadbarom! (Ordít fel a férfi és kormányrángatás meg pedáltaposás keretében folytatódik a konfliktus. Végül rábírja a nőt, hogy álljon meg.)

-Uram, a rendszámot felismerem. Ezt az autót nem tudták elkapni tegnap. (és fél a járőrlány)
-Ne uramozzon. Őrnagy vagyok. A kábítószeresektől helyeztek át, én akartam nyugisabbat csinálni. Ez az első napom itt, százados! Örülök is, hogy ma maga mellé kerültem. Szeretem a hölgyek társaságát. És nem lerázta a rendőröket. Nekem szóltak. Csak meghallottam, hogyan vezet a gyanúsított s én mondtam azt, hogy ne tovább ne próbálják megállítani. Szétoszlottak másfelé. Ne féljen! Igazoltatjuk, gyorshajtásért most le is kell meszeljük. Megpróbálom bevitetni a kapitányságra. Utána elengedjük, ez nagyhal lehet! Most vágtak ki két testet egy árokba. Most kielőzöm ezt a libát, mert a végén még megsérül valaki és megállásra késztetem.
-Na, bevallom őrnagy úr. Azt én nem láttam! Ez amit most látok, profi manőverezésnek számít?
-Ez? Meg kell mondjam magának, közelíti a 100 %-ot. Elég jól nyomja a kislány itt előttünk!
A jármű mellett vannak és az őrnagy úr mellett ülő lány mutatja, a szélre!

-Ha rájuk lősz, én kinyírlak. Tudod, mi jár ebben az államban rendőrgyilkosságért? És a másikkal mit csinálsz? A társa nem lesz tétlen. Állítsd le a motort, kedvesem.

Az igazoltatás megtörténik. A százados lány nézi az okmányokat, addig az őrnagy úr beszélget velük és kérdezi őket. A kiszállás a bombázó parfümös lánynak nem tetszik, de a férfi noszogatására belemegy. Jó, erős karaktere lehet. Talán még makacs, akaratos is? Nevezzük inkább talán majdhogynem őrültnek.
Az autó itt marad, bilincsben mind a két elkövető jelölt és három napra előzetesbe is kerülnek. Bekasztlizzák őket. Az őrnagy úr kutakodik ez idő alatt, de semmit nem talál a hölgyről. El is engedik a férfival együtt a három nap letelte után.

Timothy Roosevelt elnök hogy a feltűnést elkerüljék, elsőbbségi kérelem nélkül postai levelet írat meg és küldi útjára Venezuelából Észak – Amerikába Borosch Nórának. Úgy, hogy ne lássa senki, vegye birtokba a Kék Villámot és utazzon le hozzájuk. Nóra a gyermekeivel van éppen és olvassa a boríték tartalmát, amikor azt megkapja postaládájába. Mi ez? az ellenség megtévesztése? De ötletes, szép! Egy A 4-es papírra írtak egyik felére kézzel, a másikra géppel. Másnap már indul is és két gyermekét viszi még magával, mert a levélben az is áll, védelmet tudnak biztosítani hozzátartozóknak ha van.
Meg kell jelennie a mai napon a rendőrségen. Délután van és az irodába belépve két megnyerő hölgy fogadja.

-Nóra, foglaljon helyet. Én Konstantin Valéria vagyok a C.I.A.-től. A társam és egyben húgom Konstantin Tímea az F.B.I.-tól.
-(meg van illetődve, de leül a székre) Üdvözlöm a lányokat. Miben segíthet önöknek a légierő kiképzett sofőrje? 🙂 Nem baj, ha lecsatolom a meghallgatás alatt a fegyveremet? Úgy szorít, ha ülök.
-Dehogy baj, asszonyom. Leteszem ide erre a másik asztalra, jó? (segédkezik Tímea)
-Sajnálattal értesültünk, hogy önt ma reggel a nyílt utcán megtámadták. Szerencsére megvédte a mellény.
-Jól meglepett. Pont indultam volna haza a gerekeimhez pihenni. A vasárnap nálunk mindig a családé.

– Ez nálunk is így van. Mi sem jókedvünkből vagyunk itt (össze nevet Valéria Tímeával), hanem önért aggódik az elnök. Venezuelából rendeltek ide minket gyors fuvarral. Azt állítja Nóra, parfümillatot érzett mindkét alkalommal, és a legelsőnél az illető körvonalait ugyan, de látta. A másodiknál az arcát is! Valamint, hogy nagyon szép nőről van szó, igaz?
-Igen, így történt, Vali ügynök! Ezt mondtam.
-Most én mutatok magának képeket. Mind körözés alatt álló, veszélyes bűnöző. /odasúgja Timinek: ez az Interpol listája. Az 5 legkeresettebb bűnszervezet tagról/
-Nem, nem, ITT ÁLLJON MEG! Ő az! Elég időm volt megtekinteni másodjára. Ez az a nő.

Timi nézi a fényképet, melyiknél állította meg Nóra a sort és kikerekednek a szemei: – Na neeeeeeeeeee! Ilyen a világon nincsen. Nem adnak itt valami jó kávét? Leiszom magam. (és a szemeit forgatva keresztbe fonja a karját.)
– Már, hogyne, Timi húgom! /Átszól a szomszéd irodába, hogy három kávét kérnének szépen, mert Nóra is kér/
Timit úgy felpaprikázza a beazonosítás, hogy fel – alá járkál az irodában.: – Ő tanított minket egy ideig. Brutális tanár volt, mindenkiből kiverte a szart. Ki is rúgták. A régi iskola elveit vallotta: A spicli a legnagyobb tetű! Aki nem az ő véleményét írta a dolgozatokba, mind elégtelennel jutalmazta. Jó nehéz volt nála tanulni, de végül nem nála vizsgáztunk le. Nem tudom, hol lehet most, de azt megnézném, mit csinál. Az apjáról mesélt is egyik órán, hogy szélsőséges szervezet tagja volt. Az anyjáról semmi hír.

Vali.: – Valami azt súgja, hamarosan hallunk róla. Engem nem tanított, valószínű akkor másmerre oktathatott vagy. Várjál csak! Mintha egyszer helyettesíteni bejött volna hozzánk. Én megmondom őszintén nektek, nem ismertem már fel képen.
B.N.: – Most nem így hordja a haját, asszonyom. Vali ügynök. Nem tudom, mikori ez a kép. Hosszan, kibontva! Mert itt, rövid haja van. A szemeiről meg az esetek többségében más haj esetén is fel lehet ismerni valakit.

Rebecca, felfedezi a szerelme holttestét a tömegsírban és sírva borul Bill Clay – re. A férfi még éppenhogy él. Azonnal kórházba kell vinni. Be is viszi. Ott mondja neki az egyik orvos. Ha egy nappal később hozza, a szerelme meghal.
-És így mennyi idő, míg rendbe jön?
-Három nap legrosszabb esetben, asszonyom (feleli az orvos).
-Magácska esetleg? (jön a kérdés).
-Én a, barátnője vagyok. Azt ígérte, elvesz feleségül.
Egy héttel később: becsönget az F.B.I. irodába. Beszélni szeretne egy nyomozóval, ha van mód rá. Okmányait kérik el és milyen témában kíván beszélni valakivel? Az ügyeletes telefonál és egyvalaki ráér. Egy veterán férfi ügynök és egy pályáját kezdő, csinos asszony tudja fogadni.
-Asszonyom és uram. Foglaljanak helyet. Miről szeretnének beszélgetni velünk? Én Lawrence Smith vagyok, a kisasszony Konstantin Tímea ügynök.

Az ügynökök meghallgatják az általuk előadottakat és mindjárt ki is fejtik álláspontjukat, csak Larry ügynök telefonál egyet, ami valahol ki is csörög. Azonosították az elkövetőt. A légierő tábornoka egyéb csatornákat használt a rendkívüli helyzetben, mert voltak még adósai: Ő Zeiss, Judy Zeiss. Valamikor a hírszerzésnek dolgozott. Larry válaszol is, hogy szintén reméli: csak dolgoZOTT a hírszerzésnek! Hozzáteszi még a tábornok; meghalt, azaz lényegében kivégeztek 6 kommandóst és további két civilt.
-Mi a tippje a két személy által elmondottak alapján, Tímea ügynök?
-Lehet, a volt a tanárom a mesterséges intelligenciát egy új fejezet megnyitására kívánná felhasználni a terrorizmus történetében?
-Én is erre gondoltam.

Rachel és a három megmaradt lány a házban Judy Zeiss utasítására elfoglalja a Fekete Villámot. Ashley-t nem találják. Északra repüljenek vele. Mérjenek csapást a légierő gyakorlati bázisára, véglegesen ébresszék öntudatra a helikoptert hamarosan egy nála lévő lemez segítségével és próbálják meg ellopni a Kék villámot. Ha sikerül egyesíteni a Kék Villám szuperautó és a Fekete Villám lopakodó helikopter képességeit, készen van a tökéletes fegyver.

Borosch Nóra két gyermekével útnak indul Venezuelába. Nagyon vigyáz a Kék Villámra, mert a levél azt is tartalmazza. Az elnök attól tart, szándékosan kívánták eltenni őt láb alól, hogy utána ellophassák a szuperautót. Az út felénél három irányból három fekete autó tér rá a hatvankettes útra és a Kék Villámra tapadnak rá.
-Asszonyom üdvözlöm (egy kellemes férfihang üdvözli, ami az autó fedélzeti számítógépe. Igen, igyekeztek tökéletesíteni a prototípust!). Itt a Kék Villám beszél Önhöz. Ne féljen. Engem azért telepítettek ide, hogy az autó sofőrjét segítsem és védjem meg! Szólítson, csak C.S.Y.N.O.S.-nak.

-Ohh, üdvözöllek, Csynos! Hallgatlak 🙂
-Szeretném felhívni a figyelmét, hogy azt hiszem követnek minket. Most mit csinál, Nóra?
-Azt hiszem találtad rajtad egy gombot, csynos. Itt fent a plafonon. Élőképet, kamerát kérek, tudsz nekem adni róluk? Mennyire vannak tőlünk?
-Ha megengedi: gyorsan tanul, asszonyom!
-Köszönöm! 🙂
-Az üldözőinkről itt az élőkép és hozzávetőlegesen 300 méterre vannak lemaradva tőlünk. Kívánja, hogy lerázzuk őket.
-Ne, még ne, Csynos! Itt az északi régióban ne keltsünk feltűnést. Viszont járműszínváltást és rendszámtábla cserét kérnék szépen! Olyat tudunk csinálni? (pár másodperc szünet és egy percen belül érkezik a válasz csynostól)
– Már készen is vagyunk, Nóra!

(87 kilométeren át rallyznak. A gyerekek nagyon élvezik hátul, ahogyan elég rendesen rallyzik az Opel Agíla. Jó buli nekik. Még kicsik. Persze, hogy nincsenek tudatában a veszéllyel!)
Nóra, a térkép még nem lett frissítve, de a szenzoraim egy nagy árkot jeleznek előre, ahol elbánhat az üldözőivel, ha szerencsénk van. Szóljak majd, hogyha odaérünk?
-Persze, csynos!
-Most nyomja be, Nóra! /A csinos lány tesz egy jó éles kanyart az amúgy is veszélyes kanyarban az üldözői megtévesztéséül és maga előtt látva az árkot ami inkább egy szakadék (omlás nyomai vagy valaki szándékosan okozta ezt az eróziót?) és megkeresve a Turbó mód gombot, 100-50 méterrel a mélység előtt benyomja/

Az üldözők azt hiszik, le kívánja vágni a kanyart, hogy az erdőben manőverezve a sötétbe vesszen és így a megváltozott terepviszonyokon nehezebb lehessen a fiatal Borosch Nórát követni (a parancsuk az, hogy a lányt iktassák ki, de ők azzal a három furgonban nem értenek egyet. Kell egy profi sofőr, tehát el kívánják inkább rabolni a Kék Villámot). A fekete autók beveszik a csalit. Azt ők nem tudják, hogy időközben fedélzeti számítógéppel is ellátták az Opel Agílát, ami még ráadásul beszél is. Akár plusz társaságként! Annyit tudnak, hogy Borosch Nóra profi sofőrt kell kiiktatniuk a Kék Villám volánja mögül. Ez a parancs!

A szakadék előtt öt méterrel a csodálatos Opel Agíla elrugaszkodik. és UGRIK! A három fekete furgonnak csak azt van ideje nézni, hogy a nagy sötétség mászik rájuk. Ketten egymásnak ütközve a zűrzavarban már a levegőben felrobbannak. A harmadik autó sasszézós csúszás következtében csúszik bele. Teljesen felesleges a sofőr ellenkormányzása. Túl nagy a kisodródása és sebessége is az útról ahhoz, hogy elkerülhetné. Belezuhan a nagyjából 200 vagy még több méter mély vesztőhelyre és ripityára törve az alján felrobban!

Nóra földet ér a körülbelül ötven méternyi repülés után és felheurékázik: – Huhh, szenzációs vagy, Csynos. Azt hittem, hogy meghalunk! /Nóra gyakorlott sofőrként kezeli a kormányt és behúzza a kéziféket. Meg kívánja tekinteni, üldözőiből mi maradt!/
-Ugyan már, Nóra! Engem leteszteltek egy lezárt nagy útrendszeren, mielőtt ebbe az autóba beleépítettek. De nagyon köszönöm! Az emberi élet védelme a fő programom. Láttam, a gyerekeknek tetszett a rallyzás. Kívánja, hogy folytassam?
-Én kicsit be kívánom hunyni a szemem, de ha tudod nálam lájtosabban csinálni, akkor jöhet. Elfogadom, Csynos! Ahogyan nézem, pont a határhoz értünk. Dél-Amerika jön, és akkor aludnék is egyet. Váltsd vissza a színünket és a rendszámtáblát is. Ez innentől már biztonságos környék
-Ez nem is kérdés, Nóra. Nyomja be az ‘Auto’ gombot, helyezze kényelembe magát és akkor már fejezzük is be az utat.
Az úticél? A színváltás vissza az eredetire kész és a rendszámtáblát is vissza cseréltem az eredetire.
-Az Úticél Venezuela és a levélben megadott cím. Máris olvasom neked, Csynos.
-Már be is tápláltam, Nóra. Pihenjen csak!

Nóra benyomja az AUTO-t, hátraereszti az ülést. ‘Becsukja ruháját és összevonja mellén a karjait. Perceken belül alszik is. A Kék Villám ‘öntudatra’ ébredve üdvözli a gyerekeket, indulnak a LEDek, nyomódik be a pedál és már indul is útnak az Opel Agíla. Figyel a kisfiú és a kislány. Ezt hogyan csinálta az autó? Észre sem vették: Úgy kipörgette ez az aranyos és barátságos kis valami a kerekeket, hogy úgy három másodperc múlva állt az autó párhuzamosan vissza az egyeneshez.

Megkezdik az utat. A gyerekek félúton úgyszintén elalszanak, ekkor a Kék Villám leáll a rallyzással. Hadd pihenjenek a csöppségek! Szépen szeli az autó a fák, akarom mondani inkább dzsungel borította éj sötétjét! Kétszáz kilométer még a célállomásig. Az út háromnegyedét megtette a kocsi.

Erre nem kérte őt sem Nóra, sem az alkotója, de Csynos megkísérel rácsatlakozni valamely bűnszervezetet kutató intézmény adatbázisára. Ott nem talál semmit, egy másik és más tevékenységet folytató közegnél viszont igen! 🙂 Folynak az adatok a kijelzőn. Egy telefonbeszélgetést kap el az egyik szolgáltatótól. A furcsa útlezárást a csapda keretében tulajdonképpen, egy keresett bűnöző: Judy Zeiss rendelte meg!

A Kék Villámnak semmi dolga, megérkezik a kért helyre, pár óra még reggelig. Alváshoz kiváló. Ahogyan a levélben is meg volt írva: csak azért kellett átutaztatni a kontinens déli átellenes részére, hogy ne rabolják el s így ne lehessen rossz célokra felhasználni.

A zászlósra és a tizedesre bízzák az eredeti lemezt. Próbálják meg megnézni és adnak hozzá egy jelszót is. Hova menjenek? Az elnök eredeti rezidenciája? Ott van egy régi számítógép. Igen, a tizedes hozzá teszi miután az épületbe bejutva szemügyre veszi: Ennek van CD-ROMja. A felderítendő házban nem találtak semmit. Ezt hozza szóba zászlós, miközben szemezik a jelszót kérő képernyővel.
-Várj csak, zászlós barátom. Ezt Vali ügynök adta nekem a lemezhez. Hátha ez az. Azt mondta, ez nyitja a fájlt. Most jut eszembe, hogy velem jött itt a zsebemben.
-Bratkó Zsolt, zászlós.
-Blakky Eleonóra, tizedes. Nagyon örvendek! 🙂

Eleonóra mutatja Zsoltnak, hogy üsse be a jelszót. Elsőre elfogadja a szerver! A titok, amiért ölni is képesek, a mesterséges intelligencia program elektronikus valója. Az eredeti lemez tartalma, ami rossz kezekben pokollá változtathat egy egész országot is! Eleonóra tizedes gyorsan tud írni, mert semmilyen kütyü nincsen most náluk. Kijegyzeteli, mit lát. Az utolsó betűig. Jön a parfüm illat és a távolból kerékcsikorgás hangja! Egy kisfiú szalad be a húgával, hogy a néni és a bácsi siessen. Látja, hogy ők a jófiúk. A rosszfiúk viszont 10 percen belül itt vannak és nekik is a régi számítógép kell!

Leguggolnak a tizenhárom éves kisfiúhoz és nyolc éves húgához. Mindent nem tudnak tőle megérdeklődni, de arra van idő, hogy egy erős szexuális kisugárzású nő járt itt és konfliktusba keveredve súlyosan megsebesített egy idős vállalkozó házaspárt. Akik szerinte gyorsan taxit hívva, megindultak a kórház felé. Illetve látta ezután ugyanazon nénit, amint egy vállalkozó bácsival beszélget. A bácsit a néni megpuszilta, aztán csókolóztak egyet. Mire a néni a bácsival autóba szállt és nagy sebességgel abba az irányba fordultak, ahonnan most közelednek.

-Én most elbújok vissza a barakomba. Van itt egy titkos pincém. A bácsi és néni igazi rendőr , ugye?
-Igen, azok vagyunk. Mindketten. Nézd csak, ezek a rendfokozataink. A név az egyenruhánkon és az igazolványaink.

-Akkor jó volt a megérzésem, hogy maguk a jófiúk!!! Valahogy megérzés. A néni azt mondta, hogy civil ruhás rendőr, de én nem hittem neki.
– Jujj, de ügyetlen vagyok. /Egy fényképet ejt ki tárcájából Eleonóra tizedes/.
– Ennek a bácsinak adott puszit a szép néni /Haladnak már közben a pincébe. A kisfiú csukja a csapóajtaját, mert ez felülről képnek van álcázva és ezt a kis cselt még Judy Zeiss sem tudja. Elvégre most ‘fog majd csak másodjára itt járni. / Azt mondta még a néni mielőtt a bácsival megindultak, a Kék Villámot akarják és valami Vörös Villámról beszéltek még. Menjenek! Erről a kijáratól csak én és a húgom tudunk. Biztonságban vannak!
Eleonóra: – ( a fényképre reagálva) Ez egy itteni vállalkozó volt valamikor, Zsolt. Most nem tudom, mi van vele.

Venezuelában közben az első epizódból megismert titokzatos öltönyös telefonon a tábornokot hívja, az elnök a most már oda megérkezett légierő kisasszonyokkal hívjon össze egy ülést és két nyomozó is legyen velük.

Timothy Roosevelt elnök köszönt mindenkit és mennek a hölgyekkel a kézfogások. Videókapcsolaton behozza Larry Smith és Tímea nyomozót. Az elnöktől most a tábornok veszi át a szót, járkál a nők között. Az elmúlt három hónap során legyártottak kettő plusz prototípust a Vörös Villámhoz. Ezeket vegyék birtokba és repüljenek Észak – Amerikába. Felfegyverzett példányok ezek és képesek a lopakodó repülésre. -Hölgyeim. Ha jelt adok, akkor az tűzparancs. Van egy tervünk és, ha az esetleg kudarcot vallana; haladéktalanul nyissanak tüzet. Meg kell semmisíteni az önjáróvá vált Fekete Villámot! Kérdés van?
/Összenéznek/: – Uram, lehet valamit tudni a Fekete Villámról?
– Mi fejlesztettük ki a gépet a fegyverzetet illetően főként. Nem tudom, azóta mi volt még vele. Egy hüvelyk vastag a páncélja, tehát a Vörös Villám eszközeit nem bírja már ki. Még ma eliminálni kell!
T.R.: – Tábornok úr, a hölgyek induljanak!
Tábornok: – Igen, uram!
– Borosch Nóra megérkezett biztonságban a Kék Villámmal?
T.R.: – Igen, megérkezett kisasszonyok. Jól van s gyerekei is. Éppen alszanak. A Kék Villám is biztonságban van. Menjenek!

A szövetségi nyomozók megpróbálják felkutatni ez alatt Judy Zeiss kapcsolatait és egy titokzatos vállalkozóra bukkannak, aki idő közben csődbe ment és a számla adatok tulajdonosai, a pénzmozgások alapján: Judy Zeiss segített neki a csődbe ment vállalkozása helyre hozásában. A vállalkozó neve: John Jones.

Judy Zeiss a gépnél van és neki nincsen jelszava. Pontosabban három is, de egyik sem jó! A forrása nem jót adott meg vagy rászedték? Ez nem jött össze. Van viszont egy poros dívány, ahol John Jones-szal csókcsatába keveredik és a férfi belepaszírozza a kanapéba. Judy megmarkolja az ágyneműt, amikor csúcsra jut. Nincs más mód. Öltözzenek fel, a lemezt megnézik esetleg majd máshol! Irány a légierő kísérleti telepe, ami kettő – három órára van onnan légvonalban és valaki ott elképzelhető, hogy Borosch Nóra ellen gyilkossági kísérletet hajtott végre?.

A jelenleg is már úton lévő Fekete Villám a berendelt úticélt illetően félúton van, nyomában valahol a három Vörös Villám.

Az elnök tárcsázza a rendszergazda Gerle Kornélt, Timi és Smith ügynökkel menjenek a kísérleti telepre és próbáljanak még légicsapást mérni az egyik kulcsfontosságú épületet ripityára lőni készülő Fekete Villámot. Rossevelt megérzése az, oda tart a szuperhelikopter!
Gerle Kornél módosítja a gépszörnyeteg adatait, miközben fekelti ‘álmából’. Smith és Timi nyomozó fedezik közben. Videókapcsolaton behozzák a ‘Fehér Házat’ tulajdonképpen és arról tájékoztatja az elnököt és tábornokot Kornél, hogy ez nagy távolság, de elvileg meg tudja bütykölni úgy, hogy a Tank sikeres találatot hajtson végre.

A Fekete Villám, rajta Rachel-el és a három többi lánnyal az elmúlt órák alatt megkezdi a támadást a kommandós központ ellen. Menekülnek a kipótolt fegyveresek. Pár perc még és Kornél munkája sikeres. A Tank irányba áll és lő! De nagy a távolság azért onnan is! Úgy tudja csak Kornél megtoldani: pontosságot maximumra állítja, A rakéta csak 300 kilométer után téveszti a célt, de akkor is csak maximum, centiméterekre s azt is csak 500 méterenként! A Fekete Villámnak másodpercei vannak csak, eddig senki sem sérült meg. Az őrtornyokat lövögeti egyenlőre.

A gépet a rakéta végül nem találja el, de kiiktatja a hátsó, rotor propellert. Ez is nagy gond! Nem tudják a lányok irányítani és ez innentől kezdve patt helyzet! A küldetést így nem tudják végre hajtani, mert kb. zuhan a gép félig egyhelyen. A Vörös Villámok megérkeznek és a pilóták össze pillantanak, TŰZ! A gép páncélja megreped, ezzel megkezdve a benne ülő lányok sebzését, akik közül ketten rögtön az üléshez csapódnak és vérezni kezdenek. Rachel szólongatja egyik társát, mert pánikba esik. De a lány már nincs életben. A Fekete Villám perceken belül zuhanórepülésben a betonon végzi és másodperceken belül fel is robban. A légierő tisztjei, a kisasszonyok (illetve ott van Sett Bridges a lányával s annak férjével is) pacsiznak és lopakodóra kapcsolva felderítik a környéket. Judy Zeiss egy, a kezében lévő kütyün látja, kihunyt a Fekete Villám helyzet jelzője. Dühbe gurul és megpróbálja akkor még legalább a Kék Villámot kiiktatni. Csakhogy a képernyője a komputeren folyton valami hibaüzenetet ír ki neki: A célállomás nem elérhető!

Nyolc perc múltán egy autóra lesz figyelmes az egyik stratégiailag kulcsfontosságú épületnél, aminél a Vörös Villám szenzorai jeleznek. A motorja még meleg. Akkor nem régóta állhat itt! Hőkamerára kapcsolnak, mert a rendszer két személyt jelez a tömbben. Infrát rá! Ez egy férfi és egy nő. Nagyítást! Bingó! Ez Judy Zeiss és John Jones! Rádión beszólnak, az ottani hatóságoktól igényelnek egy osztagot. Az épületben vannak, de bármikor elhagyhatják azt. Nóra és Smith nyomozó kerül oda kihívásra, de beszólnak még Bratkó Zsolt zászlósnak és Blakky Eleonóra tizedesnek is. A helyszínre! Egy kommandós osztag, parancsnokkal ér oda elsőnek. A kommandósok körbe veszik az épületet, a nem sokkal ezután megérkező nyomozók pedig hátulrl biztosítanak. Kisvártatva megérkezik Zsolt és Eleonóra is. Ők bejutnak a valamikor raktár épületbe. Most használaton kívüli.

Jones nyugtatja Judy-t, aki időközben mindent, ami önvezérelt és katonai egység, kikapcsolt. Judy elfekszik egy romosabb ágyon, kigombolja az ingét és hanyatt fekszik jobb karjával fejét támasztva s mosolyogva lassú légzésbe kezd: – Így kell győzni! /És magára nézve testét simogatja. Melltartópántjával is játszik. Jones csókjáért ‘nyúl’ és az ágyon megintcsak meglövi őt. Éppenhogy elélveznek a sóhajok, amikor helikopterek világítanak be az ablakokon és megszólal a hangosbemondó is!/

Mostantól se mesterséges intelligencia, se gép ami távvezérelt. Kornél a kísérleti telepről nézi a monitort, ez is csak bizonyos hatótávolságokban működik, mert ki tudja kapcsolni a Tank rendszerét.

-Judy Zeiss és John Jones. Lezártunk minden kijáratot. Az épületet körbe vettük. (Ez igaz is, mert a Bonnie és Clyde páros lefelé kíván menekülni, de itt semmilyen alagsor nincs! Csak földszint, két emelet és egy apró pince, ahová nem tudnak lemenni. Pusztán azért, mert zárva! A kommandó parancsnok a felszólítást elismétli még kétszer)

Jones-nak elege van és kimegy az épület elé. Leteszi a fegyvert, a kommandósok közül néhány célra tart, odasétálnak és végül megbilincselve leültetik az egyik autóba.
Judy elkapja a hátsó részben Bratkó Zsolt zászlóst, kikapja szolgálati fegyverét mivel a sajátját nem leli (hát azt magával vitte Jones) és most már túsza is van. Ő is kifelé veszi az irányt az építmény másik fele felé. Pár perces séta!

-Tegye le a fegyvert és engedje el a zászlóst! Mindenfelé van emberünk! Judy Zeiss, adja meg magát, nincs értelme az ellenállásnak! Dobja el a fegyvert és engedje el a zászlóst! Ez az utolsó figyelmeztetés! /Itt leteszi a parancsnok a hangosbemondót./
J.Z.: – Fegyvert le, vagy lelövöm. Itt, a karjaimban! Nem viccelek! (Felhúzza kakast.) /Maguk akarták. Zászlós, jó volt veled!/

De nem vette észre a kis baj csináló, hogy a tizedes már mögötte van és éles helyzetben a háta mögé kerülve kibiztosította a pisztolyát! Judy Zeiss ujja már nyomva a ravaszon, amikor mindkét karját meglövik.
– Fogják el. Bilincset rá! /A kommandósok odafutnak és Zeiss már nem tud ellenállást tanúsítani. Csak azt nézi, egy közrendőr járt túl az eszén?/

Megérkezik az elnök és a tábornok is a titokzatos öltönyössel karöltve. – Ezredes asszony, élete végéig börtönbe kerül.
Judy Zeiss: – A barátaim hősként fognak ünnepelni!
/Az öltönyös körbesétál és beszélget a nyomozókkal. A tábornok az épületet nézi./
T.R.: – Lehet, de én nem szeretem az ilyen hősöket! Vihetik! Vigyék a szemem elől!

Judy Zeiss ezredes asszonyt, az Interpol 3. legkeresettebb bűnözőjét bűntársával együtt elszállítják egy járőr autóban.

Az öltönyös, a nyomozók és a tábornok Eleonórához siet, aki éppen beszélget a zászlóssal.
– Asszonyom azt ugye tudja, hogy alacsony rendfokozata ellenére nagy szolgálatot tett a hazának!
Tizedes: – Uram…
T.R.: – Ne köszönjön semmit! Inkább várja a vissza a kapitányság a legközelebbi hétfő reggel…; Természetesen mint törzsőrmestert… ! 🙂
(Mennek a kézfogások, puszik esetleg): Zászlós, nyomozók, tábornok úr. Ja és ön uram. Hogy is hívják? (kérdezi az öltönyös férfit) Örültem uram. Jobb mindenkinek szerintem, ha még nem tudják a nevemet. Nem is lényeges. Egyébként a Légierő hírszerző nemzetbiztonsági tisztje vagyok és én igyekeztem figyelemmel kísérni Zeiss asszony cselekedeteit, akkora kárt ne okozzon!

 

XXIII. A Szőke Torpedó 6.: Fekete küldetés

Budapestre utazik Ugraty Tímea Orsolya és Kováts Szilvia. Tímea egy barátnőjük kérte őket fel a fővárosba, mert kettő barátnőjének nyoma veszett valahol a távoli hegyekben. Timit ismeri már Vajdasági Vanda, a Vörös Sziklák versenyen elért második helyezését írta meg egy újság, Szilvit viszont be kell mutatni, azaz: az első helyezettet. Általános iskolában osztálytársak voltak, ezen a megmérettetésen találkoztak újra és a telefonban zaklatott volt Vanda hangja, illetve amit előadott.

Vanda a férje és kettő kislánya társaságában nyit ajtót és ecseteli, a kettő barátnője autógyárba, céghez ment dolgozni, de valami gond lehet. Mutatja nekik a levelet. Az áll benne, körülbelül hova és milyen munkakörre mentek dolgozni, csak valami nem stimmel a hellyel és ebben kérnek segítséget. Annyit lehet tudni, egy csellel a mellékhelyiségben egészségügyi papírt hiányolva tudtak csak üzenni Vandának, hogy valami bűnszervezet uralhatja a tartományt, amiről akkor még nem tudtak. Az eddigi tudomásuk alapján itt illegális személygépjármű kereskedelmet, valamint tesztelést folytat a vállalat és szemet vetettek autóikra. Ez nem volt benne a munkaszerződésben foglaltakban! Jelenleg nem tudnak onnan angolosan távozni, mert ahogyan tapasztalják, erős az őrség.

Tímea megmutatja a levelet Szilviának is, aki azt mondja, – Tímea; valami ilyesmiről hallottam, amikor autószervizes voltam. Nálad rémlik valami?
-Jól mondod, Szilvia. Én is hasonlóként kezdtem, amikor András édesapámnak mentettem a piros Mercedes-ét (ami most már rám szállt). Akkor hallottam a férfi munkaerőktől, hogy valami sötét ügyletet folytató társaság működik a hegyekben valahol messze és lehet onnan szabadulni, csak nem könnyen. Szemfülesnek kell lenni!
Mikor induljunk, gyerekek? Ahogyan nézem ezt a levelet, Vanda. Olyan, egy hete érkezett.

Még ezen az estén útnak indul végül Szilvi és Timi, a két barátnő. Vanda nagyon megköszöni, hogy eljöttek és férjestül / kislányostul mielőbb a két fogságban lévő barátnőivel várja vissza őket.

Vanda férje közbeszól, a nagyinak telefonál. A kislányra vigyázzon, legalább tud unokázni. Úgyis kell oda az ő személye, valamikor dolgozott ő ott személyesen s előbb megtalálják a kettő fogva tartott lányt. Jó ötlet, valóban! Akkor gyorsabban megjárnák.

És milyen jó, hogy hallgatnak Zalánra (Vanda férjére, azaz a kislány apjára). Ismeri azt a Boeing – et, mellyel szállítják az illegalitásba szánt járműveket. Erre felé is száll, csak itt mások a jogok és törvények, mint arra, ahová tartanak. Ott akkora a szegénység nagyrészt, mint egy banán köztársaságban.

Hát így, hogy igénybe tudják venni a teherszállító repülőgépet, 1/2 nap legfeljebb és elérik a célhelyet. Nem is beszélve az üzemanyagspórolásról.
Megérkeznek a tényleges vidékre, Timi és Szilvi meglepődik. Jöhet a hegyi autózás, ez a Himalája környéke!

Timi a gyakorlottabb és Szilvi a gyors pilóta. Menjen előre Szilvi kisasszony! Megtalálják a tényleges helyet és Timi – Szilvi új munkaerőként jelentkeznek be. Az ügyeletes azt mondja, most megkezdhetik a próbaköröket, mert éppen egy új tesztelést végeznek innen nem messze és senki – semmi nem fogja zavarni őket.
Timi cseles (nem igazán kívánja reggelig elhúzni ezt a mentőakciót) és rákérdez, lesz tömeg a gyakorlásuk alatt? Természetesen az ügyeletes asszony nem gyanít semmit, ki jönne ide fel a hegyek közé dolgozni? A két lány szóbahozása megtörténik, hogy elfáradtak és nem kívánnak most vezetni, egyébként a utolsó szobában találják őket jobb felől s leheljenek életet beléjük!
A vendégek, Vanda és férje üdvözlésre kerülnek. Gondolja az ügyeletes nő: néző miért ne lehetne a próbák alatt jelen?

Valóban ott van a kettő lány megkötözve és őreiket kell lelejmolni valami módon. Előbb – utóbb majdcsak kimegy valamelyikük a mellékhelyiségbe vagy szólítja őket a hangosbemondó. Hát vécére külön mennek, de hangosbemondó lesz belőle és pár perc áll rendelkezésre, hogy a két lányt a cellából kivigyék. Igen, de az őrök előbb visszaérnek, mint azt gondolnák. Úgy jutnak csak ki a kelepcéből, hogy az egyik őr mondja, vigyék el a lányokat, mert csak vertyognak pár napja, de akkor egész nap.

Pont indulnának, amikor Timi és Szilvi előtt színt vall az ügyfélszolgálatos asszony, hogy a lányokat kiszabadítani jöttek? Akkor induljanak mielőbb, mert minden nagyobb gyakorlást követően létszámellenőrzés van és most is egy ilyen következik. Lelépne velük, mert ő sem ezt kívánja csinálni. Várja oda haza három nagyfia és a lánya.

Jó! Összerázza holmiját az asszonyka és mindent úgy állít be, mintha éppen elugrott volna csak pisilni. Hallja ahogyan Timi és Szilvi megkezdték a mímelt rallyzást a pályán. Minden készen van! Egy férfi lép oda hozzá, itt kezdték együtt a munkát.
– Elmész?
-Igen, csak megkóstolom ezt a finom teát. Olyan jó illata van. Két nagy kannányi van itt még a pult alatt
-Ne idd meg! Ittál már belőle? Én tettem oda, mert megbíztak a szabotálók kiszűrésével.
-Egy cseppnyit sem, miért? Most szerettem volna kortyolni belőle.
-Méreg van benne. Majd megiszom én, elviszem a balhét.
-Jól van. Mindjárt jönnek értem. Veled…?
-Nekem nincsen senkim. Nőtlen vagyok, most. Gyerek az nincs, csak az első házasságomból egy lányom meg egy azon kívül született és valahol egy barátnő, akit el szeretnék venni elvileg, hogy új életet kezdhessek. Neki meg csak a címét tudom. Majd, elboldogulok…!
-Akkor gyere velem, nem szeretnéd látni őket?
-Ööööööööö, de.
-Gyere akkor. Máris jönnek Timi és Szilvi. Elférünk! Elvégre négy autó távozik akkor összesen. Velünk tartasz egy szabadabb élet reményében?
-Talán. De akkor várj meg. Ezt a mérgezett főzetet meg leteszem az őröknek. Várjatok meg, máris vagyok. Sietek!

Ez így is történik. A férfinak sikerül észrevétlenül az ínycsiklandó illatú főzetet az őrizetes cella elé helyeznie úgy, hogy nem látják meg. Igaz, hogy mindössze harminc másodperce marad fölösbe.

Visszaérkezik a csapathoz. A nő készen és nemrégen farolt be Timi, Szilvi, a két lány is. Jöhet a beszállás. Ha ebből a hangárból kijutnak, a dolgok könnyebbik része jön. Persze ott is még ki kell jutniuk az egész hegységrendszerből. Csapódnak az ajtók és már pöröghetnek is fel a kerekek.
Nagyon jó, hogy erős sportolós módon vágnak neki a menekülés kísérletének, mert perceken belül jön meg a rosszfiúk csapata egy fekete ruhás mosolyogós, de gonosz nő személyében, kinek öccse meg ezen hölgyemény ellentéte.

Az út feléhez érkeznek, amikor az estében útzár. Rendőrség, csak rutinellenőrzés. Papírokat kérnek. Utazás célja? Úticél? A férfi és a nő estében folyik erősebben a kérdezősködés, merthogy semmilyen távoli tevékenység keretében nem kellene utazniuk sehová.
A két lányt felismerik, de arra meg azért nem kérdeznek rá, mert ha a belső ember férfi és nő is itt van, lehet hogy különleges a feladat velük kapcsolatban.

Tovább is engedik őket.
El kell kezdeni szelni a hegységrendszert akkor is, ha már kezd világosodni és elvileg nem eredhet a nyomukba senki, mert ha felfedezik, hogy kamu az egész duma, az egész menekítési szándéknak lőttek! És nyolcvanhét kilométer áll előttük. A férfi helyesbít, hogy annak a fele most már megvan, mert ebben az államban senki nem számít ilyesfajta mentőakcióra. Nem igazán bevett esemény, hogy valaki meggondolja magát, aztán szökjön. Próbáltak páran szökni, de eddig senkinek nem sikerült.

Szelik nagy sebességgel a hegyek – bércek nyújtotta kősivatag gyönyörű vidékét. Nagyon szép ez, az biztos! Timi a gyakorlott sofőr és a hangár óta ő megy elöl (neki több módja van gyönyörködni a ‘bűnös’ hegyek nyújtotta szépségben. Timi megy közvetlenül mögötte és az utat nézi. A két lány meg leghátulról őket követi. Halad a konvoly kvartett.), mivel Timi az autó mutatványok mestere. Szilvi a padlógázé.
A nap felkúszik a reggelhez, teljes a természet látványossága, melyet a hegyekre világít. Senki meg nem mondaná így alig hat órakor, hogy itt a bérceken illegális autóversenyekhez személygépjármű fekete kereskedelem is működik.

Az út második fele is megvan. Második ellenőrző pont pipa, ha ott sem buknak le. Szintén okmány átolvasás a hatóságok részéről (naná, hogy az egészet a maffia uralja). Tovább engedik őket és pont indulna a konvoly újra, amikor rádión jelentenek egy kettős szökést, kettős árulást szintén és kettős mérgezést. Kénytelenek mind a négyen a gázba taposni. A rendőr lövéseket adna le, de a férfinál van egy pisztoly. Sajnos csak koltot talál, de sikerül az egyik rendőrt meglőnie. A másik közben az autót eltalálja, arra a férfi lebukik az ülésre, majd gyorsan újra célra tart és tüzelésre készen a második hivatalos személyt is meglövi.

A meglőtt rendőrök erősítést hívnak rádión. Forr a vezér asszony a méregtől. Még senki nem szökött meg tőlük és kifejezetten idegesíti a sebesült embereitől kapott információ. Ki lehet az a két nő+ egy fiatalabbik egy idegen férfival? Honnan szereztek tudomást erről a helyről? Ő úgy tudta, ez a két lány tiszta? Hogyan adhattak le segélykérő üzenetet? Ő csak jót akart a népének, hogy kevesebb üzleti tevékenységért kelljen fizetni ezáltal az adókat nagyobb mértékben megkerülve.

Hőseink háta mögött elég nagy sebességgel egy kamion tűnik fel és szorítaná le az útról őket. Timi azonnal megfordul, hogy segítsen barátain és kicentizve az elvileg lehetetlent. A hely szűk és alagút következik. Felnyomja a ködlámpáját, ami olyan erős az autójában, hogy elvakítja a sofőrt, akinek kamionja ennek következtében felhajt az alagút dombján és nem sokkal ezután belezuhan a túloldalt lévő mélységbe. Mivel onnan már sehogyan sem lehet egy ilyen monstrummal még tapasztalt sofőrként sem normál módon visszasorolni az útra. Csak kis eséllyel tudná ezt a manővert sérülés nélkül végre hajtani, de ez egy járműszállító kamion!

Most következnek a többiek. Hét gyors személyautó, de egyik sem tuning és nem autóversenyzők vezetik. Azok a telephelyen vannak. A bázison. Jelen esetben a sofőrök egyszerű autószerelők és csak ahhoz érttenek, hogy nyomják a gázt. De… nem manőverező mesterek. Ezekkel a kilométerek során elbánnak. Némelyik egy szerpentinútra szorul le és azonkívül, hogy törést szenved az autó, a sofőrje nem sérül, de utol már nem éri a menekülőket.

És akkor… feltűnik a maffiavezér asszony. Ha itt, ezen az alig pár kilométeren nem tudja megállítani őket, a hegyeken túl az már egy másik állam és ott nem diktátor, maffia az uralkodó törvény s jogrendszer. Keresheti őket, csak értelme nincsen, mert ott ennek más a procedúrája. Rengeteg papírmunka, bírósági / bizonyítási eljárás. Kiadatási kérelmek kikérése. Azonosítások, indoklások sora. Egyéni Köztársaság van ott érvényben és nem banánköztársaság diktatúra, ahol nem vérrel írják a túlélési társadalmi életviteleket és az egyes űzött foglalkozások részleteit s a rendőrség sem nagyobb bűnszervezetek markában van. Jóval kisebb a megvesztegethetőség esélye, már csaj a polgári és büntető törvénykönyv esetében is.

Szilvi megy a konvoly élén, mert ennyi idő alatt Timi nem tud visszasorolni az élre és… mellette, ott van a vezérasszony. Rallyzás jön a túlélésért. Látóhatárban van a Himalája vége és a határátkelő is. Ha azt elérik a hőseink, ott már beszélhet akármit a főnöknő. Az már egy másik országhoz tartozik. Ott semmilyen hatalma nincsen és ha tüzet nyit a vámosokra, erősen büntetik a hivatalos személy elleni bűncselekményeket. Polgárháborúhoz vezetne a két állammal szemben. Ezért is nyomja a nő a pedált. A két lány elviheti az ő diktátori hírét más nemzetekhez s az egész élet tervének annyi lehet! Senki nem tudta eddig hírét vinni, mit működtet ő a Himalája bércein belül.

Na most, az a helyzet: A maffiavezér lány autója erős motorú, de Timié meg többel megy! Ezt észre is veszi a Szőke Torpedónk, mert az istennek sem tudja normál módon maga mögött hagyni, pedig már vagy öt – tíz kilométeren át keresi a gyógyírt erre a helyzetre s mindenki más rájuk törőt sikerült kiiktatniuk. Naná, hogy ebben Szilvia szintén tudott segédkezni. Az egy másik téma, hogy az oroszlánrészét a tapasztalata révén a Torpedó Tímea vitte véghez.
Utolsó kísérlet! Le hatosból hármasba amikoris százhatvanat mutat a sebességmérő, de muszáj zúgatnia a motort és elsorolnia vele a menetirány szerint ellenkező oldalára az autónak. Más esély nincsen maga mögött hagyni az üldöző járművet.
Meg is indul és már nehezen ugyan, de ötven méter Timi előnye. Cirka egy percig nyomja még a gázt, hogy magabiztos legyen a manőver és mielőtt a hűtővíz végett elfüstölne az autója, egy rántással vissza hatosba és a maffiavezér asszony dühe szavakkal össze nem foglalható. Nézi, hogy ő mindjárt eléri a maximális 200-as sebességet és hiába gyorsul jobban, hogyha Timi autójának a végsebessége 260 km.
Attól még az asszony üldözi őket, nem adja fel, csak lemarad. Teszem azt, egy idő után kétszáz méterrel.

A Boeing eközben készenlétben áll és hírt adnak neki, egy sikeres szökéshez kellene segítenie. Ő éppen autókat vár szokásosan, amelyeket a Himalájához kell szállítania. Ő az öcs és segít a menekülőknek. Már egy ideje ellenzi ezt az illegális tevékenységet.
Az autók felugratnak valahogyan hozzá, de Timi érkezik s nyomában a nő! Be kell balettozza a járgányát a rámpa szélére, legalább! Különben vagy a nő munkása marad jó ideig vagy a több ezer kilométer mély mélységbe zuhan. Hát csak farral éri el a szélét, de a napokban esőzés következtében jelentős mennyiségben ott maradt növény/fű szálak a kerekeknek segítenek és a Boeing pilótának zárnia kell a rámpa ajtaját, ha nem szeretné, hogy vendégei lebukjanak. A rendszámtábla előtt záródik a nagy ajtó. Mindenki megvan!

A maffiavezér érdeklődik, láttak – e erre négy autót? A válasz nemleges illetve úgy mentik ki őket, hogy meghaltak / lezuhantak. Ilyesmi. A Boeing pilótája nem látott erre, száguldó autókat. A rámpát nem nyithatja le, mert siet és dugig van autókkal. Az asszony dühösen megfordul és kiadja embereinek, látni akarja a holttesteket. Találják meg őket!

A vendégeink közben a pár órára amíg a Himalája hegység bérciről elérik Európát s azon belül Magyarországot a Timi által rendelkezésre álló csomagból fogyasztanak, ami még mindig jó! Hamburger van csak, dehát az is jó! Kávé és Kóla áll rendelkezésre úgyszintén. Kávéból isznak, mert a kóla azért nem olyan mértékben tartalmazza a koffeint, hogy kicsinálná a szívet.

A délután elejére elérik Európát, a közepére pedig előttük terem Magyarország! Megérkeztek, hazaértek! Páran megsebesültek a rövid tűzharcok alatt, de van itt elsősegély.

Gyorsan leteszi őket a Boeing és természetesen erről sehol nem hallani a Híradóban. Diktatúránál hol jelentetnének be egy ilyet a Himalája hegyeiből?

Zalán telefonál a mamának, hogy mindjárt érkeznek. A két lány nem győzi dícsérni Vandát s a kérdés jön részükről: Honnan szedte össze ezt a két, autóversenyző lányt? Majd megbeszélik a részleteket, csak aludjanak egyet.
Vanda óriási köszönetet mond Szilvinek és Timinek, mire az utóbbi ad neki egy névjegykártyát. Ha esetleg bármikor hasonló probléma előfordulna.
Vanda nem akar hinni a szemének, mi szerepel rajta. A Szőke Torpedó, hozzá egy telefonszám, lakcím, elektronikus elérhetőség és telefonszám is.
Szilvi szintén ad neki egy ilyet, csak neki nincs ilyen bece neve. Hát kreál neki egyet gyorsan Vanda 🙂 Ráírja, hogy a Fekete Torpedó. Egészen jól hangzik ez is, igaz?

Egy férfi a hegyek bércein és nyomoz. Piszok dühös, hogy most szedhette volna fel a főnökasszonyt és pont az aktus lett megzavarva (ilyen korban már persze, hogy nem nyomatékerejű a csók) a szökéssel, ami ráadásul még sikeres is volt! A keréknyomokat nézni az alkonyodásban, csakhogy semmit nem talál. Egyvalamire lesz csak figyelmes, de csak közvetett nyom. Azzal rögtön nem megy semmire, csak hogyha elhagyja a Himaláját és útra kel Európába. Az pedig nagy út! Keréknyomokat talál, amilyen abroncs típust még életében nem látott. Vajon honnan jöhettek a szöktetők?

Csak egyvalaki használ ilyen járművet s hagy ilyen keréknyomokat már jó ideje a manővereinél. A SZŐKE TORPEDÓ Ugraty Tímea Orsolya, de ő még ezt nem tudja. Csak tapogatózhat még jó ideig a sötétben, mert azt ott neki a Himalája majdhogynem sötét és primitív bércein nagyon, de nagyon idő, mire felderítik neki. Utánatelefonálás, lekérdezés. Nem beszélve arról, külföldre drága a telefon és arra azért nincs akkora mértékben kiépítve az internet. Hazatér hát az asszonyhoz, hogy: Van egy kis gond!

 

XXIV. – A láva mögöttük 2.: Omlás a veszély

András a családdal útnak indul a tengeren túlról vissza a hegyekbe. Kirándulni szeretnének, csak pár órára. Megnézni a környéket, honnan legutóbb az ismert körülmények végett sietve kellett távozzanak. Megérkeznek az alagúthoz, ahol a munkások várják őket. Kiszáll András és felesége, Réka. Mivel hosszasan tárgyalnak, kiszáll a gépjárműből Tímea és Krisztina is. Ugyan, mi tart eddig? Csak annyi hangzik el, az alagút felújítás alatt van. Meg kell még oldania a közegnek, mely az óceán alatt halad majd tartósan végig, a több millió köbméternyi sós víz nyomását a beomlás elkerülése végett és a túloldalon a lesétáló láva veszélyt. Miután a több kilométer hosszú alagútból kiérkeznek és a hegyeket – dombokat érik el, a vadveszélyre ügyeljen a család, az aktuális sofőr, mert az utakat oda is ki kívánják terjeszteni a zökkenőmentes haladás és az autóval könnyebb megközelíthetőség végett (magyarázza a munkás és még pár férfi szintén fentebbről, mert néhány munkaerő meg a készülő tetők erősítésén és megépítésén munkálkodik. Irányítja a munkásokat).

– Tehát a vadveszély uram, vízszivárgás az alagúton át (arra végig ügyeljen). Az alagútra kövek vagy sziklák is ‘érkezhetnek’ és pont ezen kísérőjelenségek végett a közvilágítás is akadozhat. A lávafolyás ma egyszer már megvolt, éppenhogy reggel van, nem tudjuk mikor gondolja úgy a vulkán, hogy ismét ‘orrfolyása’ van. Saját felelősségre uram és asszonyom át lehet kelni a nézelődéshez. Azért is mondom, mert látom, gyerekekkel érkeztek. Az ön gyermekei?

-Igen, három lányom van. A legkisebbik még tanul. Lányok, gyertek ide. Bátran, mindjárt indulunk (szól András a már autóból kint lévő lányainak). A legidősebb és középső lányom van itt, sorrendben: Krisztina és Tímea.

-Hölgyeim, üdvözlöm önöket. Azt mondtam aputoknak, …

-Hallottuk, köszönjük szépen! Mikorra fejeződnek be a munkálatok? és hány munkás dolgozik az alagút és utána lévő rész kibővítésén? (teszik fel kérdéseiket felváltva Tímea és Krisztina)

-Több mint százan vagy több ezren jelenleg és így, ilyen minőségben nyár elejére, a szezonra jelölték ki nekünk a végét. Most ugyebár tavasz eleje van. Alig március idusa.

-Uram, nagyon szépen köszönünk mindent. Átgondolom, hogy mi legyen. (fordul a tájékoztató emberkéhez András)

-Milyen hosszú az alagút? mert említette, hogy hosszabbítják. A vadonos, erdős rész utána érintetlen, uram? (teszi fel kérdését Réka)

Már, öööö, úgy értem, ott mennyire megy bele az út az erdős részbe? (egészíti ki kérdését Réka, mert szemöldököt húzogat a munkásvezető)

-Ja, így már értem, asszonyom. Jogos a kérdés, még ha kicsit illetlen is. De válaszolok! 🙂 Az erdőnek csak a szélét aszfaltozzuk be illetve zavarjuk meg vele a természet rendjét. Szigorú előírás, hogy a vadak életét amennyire lehet, ne háborgassuk autóutakkal. Ez az alagút itt, most már hét kilométer hosszú a múltkori alig hárommal szemben és a végleges hossza huszonhárom kilométer lesz. Az utána lévő szép erdős részen át (ahol is főleg a víz, akarom mondani esőzések okozta gödrökön át igyekeztünk utakat vájni és eddig ez sikerült is, semennyit sem zavartuk be se az állatok, se a növények faunáját, az a rész tizenhét kilométer hosszú.) viszont készen vagyunk az úttal. Azt volt az egyszerűbb, mivel ott semmit nem kell vezetni az óceán alatt. Csak a szárazföldi viszonyok vannak.

Itt viszont, ez az alagút macerás lesz a véglegesítésnél. Erre van három hónapunk, legfeljebb! (mutat a munkásokra, meg az alagútra.)

-András, én ezt nem vállalom. Veszélyesnek, túl veszélyesnek találom, hogy én vezessek. Ha egyáltalán bevállaljuk. (fejezi ki aggodalmát Réka asszony.)

Krisztina és Tímea vacilál, majd az apjukra néznek.

-Akarjátok, hogy vezessek? 🙂 Végülis nézelődni jöttünk.

-Anya, van kedved apához előreülni? Mi innen hátulról erősítünk Tímeával. (osztja a vezérszónoki szavakat Krisztina)

-Gyerekek, beülök apátok mellé. Ti pedig hátul. Így van. Jó lesz az a felállás, amiben jöttünk eddig. Úgyse láttuk még apátokat vezetni ilyen körülmények között. Én meg annyira gyakorlott sofőr azért nem vagyok. (irányítja a gyerekeket Réka.)

-Apa, beszállás a kocsiba, mert valami nagy takarja el a napot s felénk tart. (Mutat fel Tímea?) Megpróbáljuk megtenni azt a rövid kis kirándulást, igaz? (száll be az autóba Tímea)

Elindulnak. Na, nézzük azt a menetet. A mintegy templomtorony nagyságú sziklamegérkezik és valahol az alagútban érkezik meg. Szlalomozni kell szinte végig odabent, de most végig nyitott a teteje, mivel a bebiztosításhoz lecserélik az eredeti szerkezetet és újat kap. Onnantól jön csak felület, amint a család eléri az óceánt. Van vízszivárgás. Van ahol előttük és utánuk is csobogás vagy egyenesen ömlés van. Egyik – másik kis híján fel is borítja az autót, mely azért elég modern. Pumpás az üzemanyag adagolója.

-A munkásvezető tényleg nem tréfált. Pedig azt hittem, csak bevette a napi felesét. Eddig ugyanaz van, amit mondott (ecseteli megerősítésképpen a családnak az úton tapasztaltakat András és néz rá a nejére).

Na, de most: Elkezdenek játszani a fények. Eddig magabiztos alagútvilágítás volt végig a negyedén át. Amit pedig látnak itt, az az: villognak. Különböző gyakorisággal és van, amelyik az orruk előtt alszik ki. Akkor fekete rész is van, ami meg hirtelen megvilágítást nyer és sötét részt kapnak, ahol meg a közepe az csak és utána megint ki van világítva az alagút. Igen! Nagyin izgalmas, csak mindezek átélése közben neki az apró kövek és méretesebb kicsi sziklák miatt kapkodnia kell a kormányt. Szerencsére különböző mértékben, de így is néhol visszhangzik tőlük az alagút. Szerencsére olyan még nem volt, amitől a család megsüketülne.

Elértek a feléhez! itt a szikla. Harminc méter magas legalább és elállja az egész utat! Itt van a vége! 🙁 Nem jutnak tovább, pedig még az erdőhöz sem értek el és tábla mutatná, hogy megtették az alagút hosszának felét. András vagy fékez most vagy belefúródnak ebbe a megkövült lávába, kőtenger bálványba.

Hát ez mi? Mögöttük csapódik be a még nyílt közegben a harminc méteres ‘kistestvére’. Csak tizenöt méter, de meg tudja úgy dobni az utat sajnos, hogy az autó irányíttahatatlanná válik és a levegőben pörögve azért a talpára esik és csoda! Nemhiába van ott az a nyomaték pumpa! A szilánkokra szakadt kistestvérről a kövek leszakadnak és pattogzódnak tovább a kavicsok. Elérik ugyan a család autóját, de az simán lepörög. Ezzel elvannak úgy Nyolcvan méterig, se! Egy bő háromnegyed perc, mire végig gurul e mennyiség a kocsin. Egy szép, türkizkék Mercedes-szel vannak egyébként.

Na, most ijed meg András és érthetően, mert előtte az anya! A harmincas szikla. Nyög is egyet, mert a torkában gombóc. Keresztet vet.

-Talán, készen vagytok? (Réka megfogja András kezét, átnyúl hozzá a volán üléséhez)

-Menjél, András! Látod? mozog ez a monstrum. Helyezkedik. Csak ez nem az utolsó utazásunk.

-Menj apa, itt vagyunk Veled. Kiválóan vezettél eddig. Nemhiába kaptam a Szőke Torpedó elnevezést és jelvényt. Nem tőled örököltem véletlenül? 🙂 (Cinikuskodik Tímea, nehogy az apja, szegény hülyét kapjon és Krisztina nővérével apja vállára helyezik kezeiket lelki erősítésként)

Az egyik alkalomnál, amíg még a monstrum helyezkedik, Andrásnak alig tíz másodperce van, hogy maga alá ne nyomná a mercit. Utána az elterül, de úgy, hogy András kénytelen vissza kormányozni az autót az elejére, mert megvilágított alagútban azért nem látni ennek a sziklának a végét. Újabb egy perc és előtte a szikla. Na iylen sem volt még: pont úgy talált magának ez a ‘torlasz’ helyet, hogy mint egy rámpára, fel lehet rá hajtani. Aztán ugratással majdcsak tovább jutnak az alagút maradék részéhez. Na, gyerünk bele azt a nagy gázt. Minden gond nélkül földet érnek, csak éppen elég sokáig repül a Mercedes. Fogalmuk sincsen, mekkorát haladtak. De most már lefelé megy az út.

Jöjjön az óceán alatti rész. András nem szélvészként hajt, de ez most úgy sok volt neki. Apróbb keréksivítás és mást nem csinál. Egyszerűen nem fékez olyan mértékben a kanyarokban, de nem dobódik ki az autó fara. Itt, nagyobbak már a vízszivárgások és a plafon felől is áramlik be a mennyiség, ami azért valljuk be: másfajta veszély! Viszont erre érdekes módon (András még szóvá is teszi Krisztinával együtt) szó szerint hibátlan az útmegvilágítás mennyisége. Se pislákolás, sem szünet! Itt a szikla ‘csemeték’ inkább a veszély, mivel az óceánból szakadhatnak le régebbi barlangokból és egyéb még fel nem tárt vagy fedezett járatokból ‘akadályok’ Hát marhára örül neki András és Tímea is, hogy nagyobb szlalomozások jönnek most, mert azért a szivárgás keretében az ‘autómosás’ mellett az úgy pont elég lenne! Szerencsére az alagút, akarom mondani most már föld alatti, szinte metro rész vízszivárgása egy nagy ‘dagály eretében alábbhagy. Az az autót még utoljára megdobja vissza a metrojárat betonjára, hogy utána az autót megint egyenesbe hozva András és családja megkezdhesse az óceános rész befejezésével az első útvonal huszonöt százalékát. Igen, a háromnegyedét ezzel megtették! Emelkedőhöz érnek, ami meredeken mutatja tovább az utat fel. Ez nem így volt legutóbb! Hallják is, ahogyan egy másik autó ‘csiszolja’ az aszfaltot több mint egy percen át. Valószínű nekik is meggyűlt a bajuk az útviszonyokkal.

Beomlik egy tető’darab’. Na, ezt megint hozhatják rendbe a munkások. De lehet tudnak róla, hiszen ez a rész régebbi és úgyis látni fogják. – Na, ugrassunk még egyet! (mondja Timi.) -Meg a nagy fenéket (mondja édesanyjuk, Réka). Ahogyan én látom, apátok inkább a megkerülésére készül. /Pontosan!/ igen, de odaomlik még egy, ami kisebb és Andrásnak nincs módja megkerülni, tehát ugrás! Lehuppanva az utolsó kilométerekhez a világítás rendben van, csak szünetekkel vannak elhelyezve az utat megvilágító testek. Szépen vezetik itt a fedett alagút részét. Feltűnik előttük vagy öt – hat autós akik hozzájuk haosnlóan kerülgetik a repkedő – pattogó köveket. De ezen közlekedést akadályozó elemek is ritkulnak. Megvan a tábla, kettő kilométer és az út elágazik. Egyik megy a belső tó felé, másik az erdőn visz át a szép dombokra – hegyekre. Az autók fele – fele arányban választják tovább haladási irányaikat, de egy veszélyes kanyart András be kell vállaljon. Ugyanis az egyik figyelmetlenebb vagy türelmetlenebb sofőr eléjük vágy. Neki nagyon sürgős és még kanyar közben sebességet vált pedig egyenesbe sem hozta a járgányát (nem füstöl, de erő az lehet az autóban). Nem baj, hadd menjen!

Megvan az erdő! Itt kevesebbet kell szlalomoznia Andrásnak. Tud beszélgetni a családdal, a felhőket, csillagokat nézni és az esetleges vadállományban gyönyörködni. Ők nem kapnak be egy vadat sem, de előttük páran azért piruett órákat vesznek az úton. Figyelmetlenek! (Legyint András) Timi lányom! Megnéznéd nekem, mi a helyzet az alagúttal?

-Hogyne! A távolból munkásautókat látok közeledni. Lehet, az imént keletkezett károkat mérik fel? És egy darut is kerítettek valahonnan.

-Az a sziklához fog kelleni. Jól van, oké. Na? Kinek hogyan tetszik a kilátás? A hosszú alagút után megérkeztünk az erdőbe. (szól hátra Krisztina lányához András)

András megáll az autóval, mert elfáradt az alagútbeli események után. Az anyósülésre ül és Réka veszi át a helyét, aki látja, mögötte valaki nagy sebességgel közelít. Réka viszont nem szeretné, hogy legyen bárki is előtte, ezért elébe vág. Egy sárdarabon megcsúszik a kerék, de egyenesbe hozza a Mercedest. Egy méretes fát kimosott a megáradt tó és dől az útra. Hatosból négyesbe kapcsol a feleség és anya, hogy ne kelljen vészfékezést alkalmazzon. Nem elég! Na, egye fene. Jöjjön a harmadik fokozat, elég! A fa kettébe törik és kicsi ugratásra, de megdobja az autót. Réka ettől úgy megijed, hogy heves kerülgetésekbe, előzésekbe kezd. Ő halvány mosollyal élvezi, de díjazná már, ha nem kellene ilyen morálban vezetnie, miközben Andrást nézi, ahogyan alszik hamarosan. Pár kilométeren át még legyűri az éles kanyarokat, utána ‘vitorlázásba’ kezd. Gyönyörű az erdő így nappal. Abban gyönyörködnek. Pár állatot látnak is, amitn átkelnek az úton vagy éppen táplálkoznak, esetleg keresgélnek táplálék után az erdőben, illetve növényzetben. Még egy kisebb kitérőt is tesznek a mellékúton. Látnak egy fiatal párt is autóban, amint éppen komótosan ‘eszik’ egymást, egy másik autóban meg éppen a fiatalember tömi be egy szép lány mennye kapuját.

-Na, ezt csinálhatták volna beljebb is (ereszti meg kacaját Tímea)

-Igen. Egy bartnőm mesélte kislányom, van ennek a tavi erdőnek egy mélyebb, sűrűbb része is. Tehették volna ezt beljebb is. (szól a középső tükörbe nézve Réka Timire.)

-És te meg apa? (érdeklődik Tímea)

-Azt mi megoldottuk, kislányom. Szállodákban, nászutunkon, félreeső helyeken és valóban autóban is, de nem megáradt ártéri erdőben, ami éppen felújítás alatt van s vulkánkitörés potenciál van a közelben 🙂 Jó, azt tegyük hozzá. Azok még más idők voltak akkor, kislányom s tized ennyi autó volt az utakon!

Nézzétek csak, mindjárt elérjük azt, amiért jöttünk. A hegyek vonulata nyújtotta nézelődésünket.

Kora délutánra tényleg elérik a hegyeket és már az autóból ahogyan a Mercedes kapaszkodik fel a hegyi utakra és András ébredezik, látszódik az alagút egy része az elterülő óceánnal. Most csak azért próbál rallyzni Réka, hogy még sötétedés előtt hazaérjenek. Ha egy mód van rá viszont, nem kerék ‘kiabálást’ tervez. Majdnem összejön az elképzelése. Az út feléig / háromnegyedéig tudják nézni a hegyek néhol felhőbe nyúló csúcs látványát, ami elképesztően fantasztikus. Utána ugyanis egy repülőgépből mely autókat szállít, valami rögzítők kiengedhetnek vagy meghibásodás lehet, mert húsz autó zuhan eléjük. Azokból hiába kezdi néhány a landolást a hegyek bércein. Egytől egyig a rajtuk kívül is kiránduló, nézelődő egyéb autósok útjába kerül és kerülgethetik őket. Az autó bírja. Szépen pumpálja a nyomatékot a Mercedes a manőverekhez, csak Réka, András, Tímea és Krisztina nézelődni jöttek. Pihenni és nem zuhanó kocsikat kerülgetni 🙂 A természet kegyes hozzájuk, mert ezek megkerülése után azért van még módjuk a bérceket vizslatni. Az egyiknek a tetejére pihenésképpen fel is mennek. Na onnan ellátni az alagúthoz teljes hosszában. Nem tudhattnák, hogy pont jól helyezkedtek. Éppen kalkulálnak a munkások és a harmincas sziklát darabolják elszállításra. Sárga munkás sapkás nő irányítja a forgalmat. Tímea, édesanyja és nővére után kéri szépen szintén a távcsövet. András magához tér, hogy ő is megnézhesse. A szikla felét távolították el és egy oldalon szabad a forgalom áramlása. Nagy gázzal megindulnak, mintha Al Capone-t üldözné a Szövetségi Nyomozó Iroda. Szépen jön le a Merci a bérceken. Irány haza! Halad a kis kék autó és ezúttal teljes nézelődést tudnak megtenni.

Megjött a láva, bizony! Futás, futás, futás! Megremegnek a hegyek és lábaik is. Sietés! Réka beletapos a gázba. Biztos, ami biztos. Mögöttük egy utat már ketté vágott a legördülő lágy, forró tömeg. Szép, csak éppen veszélyes. A méretes sziklák is érkeznek a magasbó! Ez az erdőt nem fogja ilyen gyorsan elérni (főleg úgy, egy része úgyis a mélybe zuhan), de azért menjen csak az a járgány. Réka úgy dönt, levágja az utakat. Amennyire lehet. Hangosan ‘gondolkodik’, hogy a gyerekek, lányai is hallják. – Valamikor még fiatal koromban az egyik barátnőmmel sokat kirándultunk erre egy fiatal Renault-ban. Fedeztük fel a természetet. Vad utak szegélyezték akkor még a környéket nagyrészt. Némelyik hosszan földút meg rét volt. Autóval megközelíthető és járható, van hogy egy se volt. Oda gyalog vagy kerékpárral mentünk. Nézzük, most milyen?

És sikerül! A veszély zónán átmennek és a földútnak csak alig pár kilométeren van nyoma. Igaz, hogy az  itt lévő aszfalt utak egy elhanyagolható része úthibás, de használható!

Elhagyják a hegyek hazáját és az erdőn át a lenyugvó nap fényében Rékánál még a volán. Hosszú a sor és fiatal lányok irányítják a forgalmat. A távolban folyik le a láva, de abba maradt a sziklák pattogzódása. Réka ásít egyet, hogy még főzni szeretne és műsort is kíván nézni. Andrással helyet cseerélnek, mert időközben tudott egyet hunyni s ki van pihenve. Nagyon megköszöni Réka. Az irányító lányok közlik a tájkoztatást, hogy a levonuló láva éjszakába menőleg szivároghat ide le a partig, de bíznak benne a hegyek a nagy részét felfogják. Az erdőt féltik, nehogy letarolja. A szakértők szerint viszont odaáig nem jut el a magma.

Megérkeztek a kiránduló autók mind. Int a lány a forgalom indításához. Indulhatnak az autók. Engedik ezt az oldalt az ottani kettékapott szikla végett, melyet estére el tudnak távolítani. András lába a gázon és megy a Mercedes nagy irammal. Nem pörög ki, de siet haza a család. Irány az alagút! Nincsenek most sem egyedül, csak ezúttal az alagút háborítatlan és milyen szépre kezdik lefesteni belülről a munkások! Lányok mosolyognak az autósokra. Ők adják időnként az ecsetet és a fetsékfelelősök, ha kiürül az egyik vödör. Adják fel a férfiaknak, akik meg tovább egészen fel a létra vagy emelvény tetejére. Lánc – adogatás. De jól néz ki! Betont is fúrnak foltozáshoz, ahol omlás miatt esetleg lyuk vagy jelentősebb méretű kátyú keletkezett.

Elérkeznek arra a pontra, ahová bezuhant a méretes szikla és kistestvére. Látszanak az úton a ‘hegek’!

 

XXV. – A láva mögöttük 3.: Éjjel, a kőbe zárt villámmal

Tímea kikapcsolódásfélén van egy pár nap erejéig távol, Krisztina viszont Polffy Károllyal megtekintené a hegyekben valahol megbúvó egyik barlangot. Egy barátjától hallott róla, hogy érdemes megtekinteni. Az útszakaszt még nem fejezték be, dehát múltkor is az Ugraty család nagy részét csak saját felelősség ellenében engedték át az alagúton.

Kéjes sóhajok és Krisztina jelez Károlynak, hogy szuper volt. Kelhetnek az ágyból. Majd szól, ha ne védekezzenek. Károly kiegészíti, ő is szeretne majd gyereket. Némely barátja nem, de ő szeretne apa lenni. Akár többet is el tud képzelni. Egy kislányt esetleg… Krisztina megsimítja Károly arcát. Párat még ‘mozognak’ az aktus végén. Kiélvezik, aztán öltöznek. Hangokat hallanak, csókcsatáznak még, amíg tudnak. Nem is jön senki, de valaki készülődik. Hallják a házból onnan, ahol most vannak. A nappaliból kisétáltak az udvarra, a garázsuk elé. Az autóval Károly már kiállt a hajlékából.

Húga, Ugraty Nóra fülébe is eljut ez, kinél gyakorlatilag kitört a tavaszi szünet és arra készül, bekéredzkedik hozzájuk. Tímea féligmeddig már különment a nagy Ugraty családtól, de Krisztina a barátjával otthon van és Nóra is. A szülők éppen vendégségben teszik tiszteletüket egy barátnál. Őrségnek a legidősebb lány és udvarlója is megfelel. Egészen szépen nőiesedik Nóra, eggyel nagyobb méretű melltartót kell hordjon. A legutóbbi fiú csak csókra vált be, udvarlóig nem vitte a díszmenetet. De barátok maradtak! Segítik egymást azért, ahol csak lehet.

Odasomfordál Nóra az indulni készülő Károlyhoz és Krisztina nővéréhez. Károly leguggol hozzá, hogy üdvözölhesse. No igen, ők még nem találkoztak. Meglepi Nórát, hogy Károlynak nincsen vezetői engedélye. Pontosabban van (jön a helyesbítés), jön a helyesbítés (csak ivott). – Alig egy pohár sört, Krisztina. Magyarországon viszont zéró tolerancia van. De siessünk, szívem. Nem olvastad vagy hallottad a híreket? Egyrészt éjszaka van 1 órán belül. Sőt, tulajdonképpen már az s ilyenkor a zsandárok büntetnek arra. Legalábbis nem szeretik, ha építés alatt álló útszakasznál, ami többszörös veszélyt rejt magában, arra lófrál valaki.

– Akkor itthon maradunk (és már indul meg szomorúan duzzogva Krisztina)

– Nem – nem, drágám. Ne érts félre. Én nem vezethetek, de én is szeretném látni azt a barlangot. Visszafelé átvezetek az óceán alagúton, ne kelljen annyit volán mögött üljél. Így jó? Elvégre én is szeretném látni, mi van abban a barlangban. Csak hát nappal nem értünk rá.

Átölelik egymást mélyen és Nórának intenek, várja őt a Vectra.

-Igen. Jól látod, Nóra. A férjem, öööööö barátom is tud vezetni. De én vezetek most a kora éjszakában. A ház miatt ne aggódj. Bezártuk már. Apa és anya nem tudom, mikor jönnek. Tudod, hogy ők nem facebook-ozók. Én sem szeretem egyébként (fordítja el a kulcsot és indít közben). Kösd be magad azért, szívem, kicsi húgom. Igen, itt hátul is! Nem tudom, meddig maradunk, nem gond?

-Dehogy gond…! Induljunk. Itt van melletted Karcsi bácsi. Mindkettőnkre vigyáz. (mosollyal magán és bekötve várja Nóra az indulást.)

Nóra ebből egy szót sem hall, de Károlynak oda sutyorássza: ‘Kapaszkodj, odavágok amennyire lehet. A középső testvéremtől az utóbbi időben ellestem pár figurát. Mit gondolsz, mért köttettem be a húgomat? Díszkényszerzubbony céljából?’

Megsivítja  az éjszakát valami, utána fény gyullad a városszéli utcában, mert Krisztina a sebességet előnyben részesítve később kapcsol fényszórót és már repül is ki az útra a Vectra. Igen, visszatért. Újra itt van köztünk a Kőbe Zárt Villám! 🙂 Csak ezúttal reméljük, ismét épségben hazatér.

Nóra alszik valamelyest az út alatt, mégiscsak kiskorú még. Azt a szülőknek sem kell mindig tudnia, legidősebb lányuk éppen hol meg mikor mennyivel megy. Például most, amikor egy helyen útlezárás, a másik utcában meg felújítás van és kergetni kell helyzetfüggően a kisegereket.

– Na most már elmondhatod, Krisztina szívem, hogy hová ilyen sietősen (?) 🙂

– Nincs kedvem reggel hazaérkezni, Károly. Pár órát szánok erre az egészre. Láttam, mekkora a táv múltkor, amikor anyám meg apám vezetett (és már kapcsol is nagyobb fokozatba, mert a két utca után kiértek a városból.) Nóra felébred a zötykölődésekre és a keréksípolásokra is. Nézi, mi a helyzet. Hát valószínű most unatkozni fog. Hacsak nem érdeklik a város külterületének fényei. Érdeklik!

Na, ilyet sem látott még: A nővére előzgetni kezdi a mazsolákat és egyik – másik olyan lassan megy… Huszonhárom óra lesz. Ilyenkor még úgysem autózott. Addig Károly mesél Nórának, milyen volt a legutóbbi kaland, amikor Tímeának mentek gyógyszerért.

Tesznek egy plusz kitérőt, mert újabb útlezárások vannak és kacsázni kell. Így hosszabbodik az út, de megvan újra a főút! Innen még azért van táv, de felsejlenek az óceán vonalai. Gyönyörű ebben az esti megvilágításban, ahogyan az éjszaka viszi a közvilágítás színeit a víz végtelen felszínére! Mind a hárman nézik ezt a ‘fényes’ asztalt. Az éjszaka közeledtével feleannyi a forgalom, sőt! háromnegyeddel kevesebb! Óceán és tengerjáró hajót is látnak Károly, Nóra és Krisztina. Kicsit lejjebb húzza Krisztina az ablakot. Bálnák hangja. Jujj, de szép az énekük.

Eddig ment a zene, Krisztina kedvence a hangszórókból. Le is állítja a magnót, hogy hallgathassák a természet hangjait. Nem lehalkítja, STOP gomb! Károly mosolyog és Nóra is lehúzza hátul az ablakát. Amíg ebben gyönyörködnek, a két hatásban, megérkeznek az alagút torkolatához. Biztonságképpen satufék, de nem kell. Nyílik a kapu! Most is vannak munkások, csak jóval kevesebb. Ők is inkább őrség és lányok vannak többségben.

A sötét alagutat elérve, fények!

– Látod, Krisztina? Mozgásérzékelők! Lehet, egész végig fényárban vezethetsz és nem kell figyeljél úgy, mint egy állat? Menj! Elég jól bevilágítják ezek a testek az egész utat.

-Igen, nagyon megcsinálták, Károly. Pedig alig van Április közepe. Egy hónappal jártunk erre a családdal.

Na, most nem megy olyan gyorsan a Krisztina? Gondolja magában Károly. Nem, nézi az asszonyát. Búg a motor és veszi a Vectra a kanyarokat, de csak az autó menethangja, mit szállít magával a menetszél. Ő és Nóra is nézelődnek. Halad az alagútban a festés. Hát persze! Tényleg szép. Ő is nézi, ahogyan nyeri el színét folyamatosan ez a rész.

Pár perc és jön a lejtő, az óceán alja jön: Itt figyelni kell a víztömeg miatt már! Krisztina is emlékszik erre a részre és itt már rákapcsol. Nagyon szépen morajlik az óceán felettük, azt hallgatják. Átlátszó lett a mennyezet? Azt meg hogy? Nagyon szép! csak egyben ijesztő is. Ott úsznak el felettük az élőlények. Delfinek, cápák, bálnák, cetek, cáparaj is! Valószínű, zsákmányra mennek. De milyen árnyék lepül rájuk mögülük? Nóra mutat felfelé és Károly arra néz, Krisztina is nézelődik, de az útra szintén figyel. Habár szó szerint: egy deka autó és ember sincs most erre. Éjfél felé? Háromengyed 12kor? Na, igen. Ki járna ilyenkor erre? Csak inább, főleg a fiatalok. A nagy árnyék, egy őscápa? Mert hatalmas ez az árny. Akkora, elvileg nem is lehetne látni. Károly is csak az árnyékig jut el Nórával együtt. Elvégre innen az óceán egy részét látni csak. Az a huszonhárom kilométernyi terület nem fedi le az egészet. Mi ez a fehér, ami tükröződik, sőt inkább áthatol egészen hozzájuk? Utasszállítóé.

– Melyik óceánjárónak van ilyenkor dolga a nyílt vízen? Mindjárt éjfél van! (kommentálja Kriszta). És ezt a víz alatti alagutat biztos jó helyre építették?

-Lehet azok, akiknek, feneketlen a pénztárcája, Szívem. De ez az átlátszó tető túlzás. Szép, de túlzás! Ezt nem biztos, hogy mindenki bírni fogja idegekkel (teszi hozzá, Károly).

-Most ment el a cápa. Akkora volt, mint a World Trade Center szerintem. Jó, hogy nem láttátok. Én is csak egy pillanatra! 🙂 /fejezi be beszámolóját Nóra.

A továbbiakban az alagút ugyanúgy szépen ki van világítva, semennyit nem kell világítson Krisztina. Tulajdonképpen végig elég volt normál világítással jönnie. Csak akkor kapcsolta le teljesen, amikor a cápák köröztek a fejük fölött. Az alagút utolsó része jön. Nem volt vízbecsapódás, mint a múltkor. Ez nagyon jó, gondolja magában Kriszta. Az apjának ehhez van gyakorlata, de ő mint lánya, csak a kockázatot vállalta.

Aha, az utolsó résznél van egy változás. Áttörte a víz a ‘vágatot’, de csak kisebb problémák tornyosulnak előttük. Itt – ott, jobbra és balra apró rámpák segítik a gépjárművek haladását. Igen, csak ez kicsike szöcske játékot eredményez. Felmész az egyikre. Ugratsz. Utána kanyar, aztán jön a másik. Légi szlalom pálya.

-Mi ez, a legújabb fejlesztésű autó – vidámpark? (forgatja a kormányt, nyomja felváltva a gázt – kuplungot és féket, illetve nyúlogat a váltóhoz is időnként Krisztina).

-Jé, ilyen hasonlón kellett nekünk is gyakorolni mostanában ott Szekszárdon. Csak az kisebb volt. (húzódik előre Nóra, hogy többet lásson).

-Tényleg, Nóra? (néz rá Krisztina)

-Igen, Krisztina nővem. Látod? Elvileg mindjárt, egy fertályperc és eléred ott, az utolsó nagy rámpát, ami ebből az ‘arénából’ kivezet. Ahogyan látom, azzal az alagút normál része folytatódik tovább. Ez egy bő öt kilométer volt. De nézd a sebességmérőt. Úgy sikerült végül ezt a káráthidaló rámpaegyveleget felállítani, hogy szinte nem is veszítettél a kezdő sebességből.

-Tényleg nem! (néz rá a kilométer órára Krisztina)

Az átlátszó mennyezet vége, de szép volt. Krisztina leér a Vectra-val a kanyarba. Nincs módja fékezni, mivel ez baleset jelenség és a rámpákkal sikerült ellensúlyozn, hogy ne kelljen ezt a részt lezárni. Így csak annyi a kellemetlenség nekik, hogy bevágódik a kőbe zárt villám az emelkedő előtti kanyarba.

Egy lélek sincs itt! Bevilágított, száz százalékos út. Újabb ‘zene’. A szelet hallják! Végig, ahogyan megteszik még a maradék a kilométereket. Megintcsak szépen duruzsoltatja hangjával a Vectra az alagút falait. Károlyt kérdezi Nóra: van – e kedve megnézni a füzetét, hogy mit tanulnak? Már hogyne lenne? Addig Nóra Krisztinának segít nézni az utat. Akkor is, ha semmi dolguk nincsen. Üres az út! Rengés jön fentről, de csak reng. Hogy mi volt ez, jó kérdés. Az óceánban lehet pár dolog és azt se feledjük. A szárazföld feletti víztömeg nyomása azért óriási! Ott, és a vízen is bárhol lehetnek barlangok és azoknál meg bármikor előfordul akár eróziós omlás is. Elég részletes műszaki rajzot tanítanak a gyerekekkel és a leírások is elkápráztatóak a füzetben, mert Károly elmerül Nóra füzetében.

-Ez itt micsoda, Nóra?

-Ja? az a fejlesztés alatt álló Pumpa 3 nyomatékrendszer.

-És ilyeneket már tanítanak nektek? Elég részletesen le van rajzolva meg hozzá a magyarázat is.

-Azt mondta a tanárnő, jó ha erről is tudunk.

-Nő is oktat autóversenyző iskolában?

-Igen. Mi is meglepődtünk, de igen!

Az alagút itt véget ér. A veszélyzóna megintcsak szolgált meglepetéssel. Viszont sötét van! Itt megsérülhettek a lámpák? Semeddig sem látni és le van zárva az erdő. Egy hónapja még át lehetett menni rajta. Most meg zárt út előttük és el is kell, kapja Krisztina a kormányt. Na, akkor már félcsendőr kanyar és pillanatra kiszállva, megnézik a kiírást. “Az óceán szárazföldi szivárgásai bezavarják az erdőben lévő belső tó vízszintjét és ez veszélyezteti az itt lakók biztonságát a közlekedési feltételekkel együtt. Megértésüket köszönjük, viszont a hegyvidék látogatható és ezen problémát is igyekszünk mielőbb megoldani!”

Rendben van, fel a hegyre és már pörögnek is fel a kőbe zárt villám kerekei. Kezdik a köszöntést a dombok vonulatai, amik hamar hatalmas árnyékokká válnak, mivel most nincs módjuk megtekinteni az erdőt. A felívelő úton viszont Nórának és Károlynak tudja Krisztina mutatni oldalról az erdőt. Próbál a nő úgy menni, legalább oldalról meg lehessen nézni. Hát nem mondhatni, hogy könnyen, de megoldja.

Na ilyen is a mesékben van csak. Az éjszakában, (mert időközben már 1 óra van) elsőre megtalálják azt a hegyet, ami a barlangot rejti a hegy lábánál. Károly megy elöl, Krisztina világít egy vadász reflektorral. A zseblámpa hatótávja úgy kettő – három kilométer, szóval elég jó fényt ad. Gyönyörű a barlang, cseppkövekkel.

-Drágám!
-Igen.
-Gyere, csak ide.
-Szimatold meg ezt.
-Te is érzed?
-Ez parfümillat, Károly.
-Na, én is arra tippeltem. Ezek szerint ezt a barlangot gyakran látogatják. Mi ez az ajtó féle itt? Hadd nézzem.

Kérem szépen a szép barlang kiszélesedik és apró, belső tava van a közepén. Nóra elájul a látványtól. Krisztina is a szívéhez, mellkasához kap a meghatódottságtól. Szépen végig tudják járni az egészet. Éjjel három óra van és Krisztina megkapta, amit szeretett volna. Végig azt hallják, amint csurrannak a cseppkövek. Itt, esetleg a denevérek közlekedésén kívül más zaj nincsen. Felvilágít Krisztina a vadászreflektorral. Úgy nagyjából, kétszáz méter lehet a belmagasság? De álomszép, az biztos! Most a falakat világítja meg. Egy barlangász, fiatal lány intarziás és normál fényképe a falon. Itt tárlatot is szoktak vezetni? Nem lenne meglepő. Van itt mit bemutatni a közönségnek, látogatóknak.

Nóra a barlang végéhez hívja Krisztinát és Károlyt. Menni kell! Láva szivárog. Nem ömlik, szivárog csak! de futás! A lávafolyam hagyta, hogy a csodálat megzavarása nélkül a barlang őszinte és zavarzalan csodálói legyenek, de a láva úgy dönt, hogy ő most színre lép.

Mire szaladó lépésekben kiérnek, porolás az útra a Vectra-val. A láva sompolyodik le a bércek lábairól és érinti az utakat. Ez így nem lesz jó. Nem tudnak hazamenni. A gumi azt a forróságot nem bírja. Tavasz közepén meg nyári guminál nem létezik olyan más egyéb választási lehetőség, ami erre ezt kiküszöbölné. Ez a jövő feladata, ezt a problémát kiküszöbölni erre.

Krisztinának eszébe jut, mit csinált iylen helyzetben édesanyja, Réka asszony. De vajon az éjszakában eltalál oda? és ha azt is ellepte a láva? Nem, most lassabban folyik és ugyan rögtön nem talál oda a kőbe zárt villámmal, de be tud kacsázni úgy az egyik elkapott bejáratnál, hogy a láva ne nyaldossa a kicsi kocsi gumijait. Egy percet késlekedik Krisztina, és megégtek volna az autójának gumijai.

Az viszont a hegy többi lábáról halad lefelé, úgyhogy iram! Lélekjelenlétében viszont tud úgy taktikázni a járatok között, hogy a láva előtt érjen el hozzájuk. Ezek a kis aranyos mellékutak ugyanis lépcsőzetesen helyezkednek el egymás alatt. Nézi, hogy most nincsen kedve rámpázni. Talán működik a komp. Működik, de valamit valamiért! Pénzérme a kulcs hozzá. Nórának és Károlynak van. Károly leinti Nórát, hogy ő a fiatalabb. Hadd járuljon hozzá az összeghez ő maga csak! Igen, de Károlynak nincs elég aprója, így mégsicsak elfogadja Nóra segítségét. Még megy a jármű, amikor kikacsázik Krisztina a rámpáktól, hogy a kompot keresse. Éjjel kettő óra és most jöhet az érmék használata című rész. Kézírással kell igazolni, hogy az illető nem robot. Mind a hárman megteszik ezt és a papírt kéri az automata. Lámpa villog és hang szólal meg, hogy elfogadva. Kellemes utazást kíván a női hang s nyílik a komp hangárja, szíveskedjenek felfáradni az Opel Vectra-val a Komp fedélzetére és kezd zárulni az ide felvezető rámpája a kompnak.

Igen, megkezdik az utazást és innen persze, hogy csak az alagút két végét látják, melyek nem az óceán alatt vannak. Károly néz az óráját, ez olyan másfél óra lesz most, hogyha autóval az alagút megtételek negyvenöt perc körülbelül. Mutat a kompra, hogy az milyen sebességgel halad.

Négy óra van és megkezdhetik a komp elhagyását. Igazán elégedett és örül Krisztina, hogy láthatta ezt a barlangot. Éjszakai városnézés zárásnak. A tanya rendben van most is, csak ránéz Krisztina. Nóra legalább örül, mert arra még nem járt. Most viszont újra a gázra hág a lábával, mert Nóra ásít. Amit ő és Károly is követ. De 180 fokos fordulással éljen vagy csak simán kézifékes fordulás legyen? Indulás a lényeg! Pár óra és kel a nap.

Megvan a kanyar, megérkeztek! Nórát elnyomja az álom. Krisztina és Károly is ágyba bújik. A szülők már megérkeztek, autóik szintén garázsban.

Egy autó robaja a távolból. Tímea, a Szőke Torpedó az! Igen 🙂 Valamiért beugrik a családi fészekbe, azt magához kapja és már viharzik is tovább. De tudja, bárhová megy. Oda már csak aludni. Eddig ugyanis bulizott. Előtte azért még megsimítja Nóra húga arcát és a takaróját is megsimítja puszijával megspékeli arcát és üzenetet hagy Krisztina / Károly ajtaján. A világító tornyot keressék meg. Gyönyörű a kilátás onnan. Még éjjel is! Ott van valamelyik hegy tetején. Apa – anya  mondta neki, merre jártak az éjszaka folyamán. Nála közben, a férj jelölt baráttá avanzsált és másvalaki került képbe, de ez már: egy másik történet! 😉

 

XXVI. – A láva mögöttük 4.: Az olvadó kőzet románca

Ugraty Nóra pihenni van elküldve és akkor már egyben feladattal. Amennyiben tud segíteni. Édesapja, Ugraty András autót szeretne elhozatni Délnyugat Európából. Igen, de a Nóránknak nem friss, de fiatal a vezetői engedélye.

Ötletnek jó: Magával viheti a barátját. Odamegy a fiúhoz, ki addig neki barát volt /most is az! elvileg… habár Nórának erről utólag már más a véleménye. Férjhez menni nem , de azon elgondolkodott. Udvarlónak tökéletes akár egy első kapcsolathoz/, hogy segítené – e őt az út során. Az ifjú a kezét nyújtja, hogy mehetnek. Hát akkor? Indulás!

Nóra Spanyolországba kell, utazzon. Jó, perzselő időjárásra számítsanak. Ezzel engedi őket útra András, a családfő. Az anya, Ugratyné ellenzi. Ez sok lesz a legkisebb lányuknak. András emeli kezét, jogos! Viszont ez nem kötelező vállalkozás. Szabadon dönthet Nóra a barátjával, (A fiúra néz, ki időnként a kezét keresi és van, hogy Nóra el is fogadja) – ööö… még nem tudjuk! De vele szeretnék menni!

-Igen, Nóra lányom. Ezt saját felelősségre vállalhatod csak el. Elhozhatnám én is egy trélerrel, csak rád gondoltam. Hallottam eddigi érdemeidet, utolsóéves vagy idén ősztől a szekszárdi autóversenyző iskolában, ahonnét még tovább is léphetsz. Csak gondoltam, hátha ez érdekelne a kikapcsolódásod keretében.

Látod, szívem?Nem késztetem Én őt semmire. Felajánlok neki valamit! Én is tisztában vagyok vele, hogy Nóra a legkisebbik lányunk, Réka.

-Ha Ő eljöhet velem, Apa. Akkor vállalom. /Itt magához kapja a fiút egy tisztelet, cuppanás nélküli közepes szájpuszira./

Jövő héten megy nyaralni Károly és Krisztina. Tímea csiszolódik éppen a barátjával, kivel múltkor még külön utakon jártak. Különös pletykák terjengenek róluk. Nóra úgy tudja, legidősebb nővére hamarosan férjhez is megy.  Krisztina már menyasszony, az ő esküvőjük is elvileg valamikor a jövőben képlékeny. Nóra és az úr is ülnek le Andráshoz tárgyalni. Micsoda meglepetés, Nóra önként kéri a fiú kezét!

Egy autót kell oda vinnie. Egyet pedig onnan ide, haza szállítania. András látva, hogy a legkisebbik lánya valószínű tényleg szereti ezt valakit, akit magával hozott, feláll és a fiúhoz fordul kezét nyújtva: – Na, így már bemutatkozom Neked, is fiam. Ugraty András. Én vezetem azt az autókereskedelmi vállalkozást, ami a városban többek között fellelhető. Részlegvezetőként, illetve autóvillamossági szakértőként kezdtem. Az évek folyamán sikerült feltornásznom magam. Meg aztán az előző tulajdonos időközben az Opel üzem vezetője lett, én viszont azt nem szeretném csinálni. Túl nagy felelősség. Mostanában biztos, hogy nem. Elég ez nekem! 🙂 Réka, édesanyád, ő is velem dolgozik. Csak ő személyzetis és adminsztrtaív tevékenységet űz. Én segítettem őt oda, mivel akkoriban nem volt még munkája.

Kislányom, az indítókulcs. Itt van nálunk, az udvarban a tényleges, elszállítandó személygépjármű. Innen egyébként már látjátok is, az udvaron parkol. Ezt kell lecserélni. Motorikusan tökéletes, csak már régi. Le kell cserélni. Ahogyan kezdtem terjeszkedni, barátságot kötöttem egy ottani kereskedővel, aki örömmel beszámítja. Nemrégen hozott ott létre egy lerakatot. A nevemet hozzátok szóba és onnantól már tudják, miről van szó. Számlát kapni fogtok az üzleti eseményről, de ha elfelejtené az ügyintéző, emlékeztessétek rá. Az kell!

Küldök veletek pénzt a visszaútra. Biztos, hogy nem lesz benne elegendő üzemanyag. Ebből meg tudjátok tankolni.

– Olvastam valami szerencsétlenségről ott, Bandi bácsi, hogy vagy kétszáz autó lett baleset áldozata egy repülőgépi szálíltás következtében. Csak nem ez lenne az a helyi kis vállalkozás? Egy lányt terhelte a felelősség.

– Ja, de! Szerintem az lesz az. A lány a vállalkozó lánya. Nem tudok róla többet, de igen. Ez lesz az az esemény. Vállalkozást hozott létre ott a barátom, mert elég szoros kapcsolat tartás alakult ki. Egy kicsiny táblát keressetek majd ott, mert arra mostanában kezd el terjeszkedni a cégem. És siessetek majd ott. Tudod, gondolom emlékszel még a legelső alkalomra. A kitörés!

Réka vág közbe: – Nagyon vicces, András!

András: – Nem kell, azon átmenjenek. Meg tudják kerülni. A folyami változó körülmények végett építési terület. Átalakítás alatt van. Talán nyár közepéig-végére befejezik.

Réka küld velük minimális élelmet és ivóvizet is. Ez alig pár nap. Egy – egy térképet szintén a kezükbe nyomnak. Igen, de ha addigra az építkezést befejezik, máshogy néz majd ki a környék. Nem baj, a semminél több az a térkép! Rajta!

Réka a szűk családi kör előtt azért ad egy plusz térképet. András mosolyog és bólint: – Ezt vigyétek még magatokkal Nóra. Be van jelölve rajta az a rejtett út, ahol még lánykoromban a barátnőmmel autóztunk. Akkor még nem ismertem az apját (fordul a fiú felé). Más vizeken eveztem. Ha veszély esetén meglelitek, rátaláltok, erre gyorsabban el tudjátok hagyni a veszélyzónát. Vulkánkitörésnél még hasznos lehet!

Na? mehet a menet. Hogy ne fáradjanak ki, a fele távot Nóra vezeti, felét a fiú. Persze, hogy előbb megjárják, mint egy nap. Elvégre fiatalok. Mindenről meg nem kell a szülőknek tudnia. Máshogyan vezet egy családfő vagy anya és máshogyan akár egy apa is. Európa közepe és nyugati fele is, nyáron gyönyörű. Nézelődnek az országokban közben. Teljesen nyugodt az útjuk egészen a végállomásig. A tankból valamennyi fogyott, dehát távolsági ezetésnél ez ilyen. Feleannyit eszik meg a jármű.

És itt van, Spanyolország! Nóra emlékszik, igen! Itt, innen mentek haza. Egy hetet töltött a mos már, valószínű barátjával, IS. Átmennek a mesés hangulatú Spanyolországon és a kikötőnél komp várja őket. Fel a kompra, ami kiviszi őket Japánba, a célállomásra! Elég jó tempóban közlekedik a komp. Kora délután van, végig utazták az éjszakát és pár fiatal házaspár s egyetemista közegek vannak rajta rajtuk kívül. Irány a kontinens keleti fele! A tenger és az óceán most a társuk hosszú perceken át. Nézik a szárazföldet, amikor eléjük kerül és azért másabb, mint M.O. Ugyanaz, mintha Amerikát látnák, csak ahogyan érik el a Japán partokat, látják, itt az emberek előnyben részesítik a munkát a szabadsággal ellentétben. Persze a kelet kultúrája is változás alatt van. Az újabb generáció mást szeretne, de ez így van rendjén. Ettől szép a korok váltakozása a történelem folyamán. Hogy mindenki egy kicsit mást akar az élettől.

Olaszország: énekszó az éjszakában és vigasságok. Nem nehéz felismerni az olaszokat! Ének és zene kedvelők. Az éjszaka csendes és néma, de nem holtüres! Morajlik a tenger és zúg a víz. Ringatja a kompot, ezt a teherszállító járművet. Nóra a korláthoz megy és nézelődik. A fiú odamegy hozzá, hogy átöleli. Üresjárat van pár percre és csókkal kívánja megszínezni a kék ég boltját.

Mire az érzelmek jól laktak, jöjjön étkezés! Kel a nap! Európa közepe mögöttük és a kelet vidéke előttük. A hamisítatlan Japán! Épületek merednek az égbe, felhőkarcolók és pár óra múlva mutatja magát a kontinens s ország vonala. Minden egyes méterrel, kilométerrel közelebb és közelebb!

Nyáron nincsen erre tanítás. Az ifjú párok/házasok még oké. De az egyetemisták mit keresnek erre? Japán olyan hasonlóan szigetország, mint Málta. Biztosan nyaralni, kikapcsolódni érkeztek ide!

Indulhatnak! Le a kompról, egy majdnem középkorú, de inkább fiatal hajóskapitány érkezik. Leváltja az idefuvarozó urat és megy vissza a komppal a kiinduló pontra, Spanyolországba. Mindenki tudja, mekkora a túlnépesedés erre. Keleten. Úgy tízszer több az autó az utakon Közép Európával szemben. Ki vezessen? Vezethetne az alvállalkozásig a hegyek között megbúvó úton a fiú is. Sorsot húznak. Nórát mutatja az érme és elvégre őt is bízták meg a választható feladattal. Opcionális volt!

Nyolc óra van és a Nóránk a szép hegyek között keresgélve nyolc órától számítva 10 órára megtalálja a vállakozást. Szép romantikus szájpuszit is kap érte a legénytől. A lányt találják ott. Ő vezeti a részleget és milyen jól emlékszik Konrád (tényleg, hát Konrádnak hívják Nóra udvarlóját. El is felejtette!), hogy tényleg kettőszáz autó járt azon a napon szerencsétlenül, de mindet sikerült megmenteni. Egy részüket még el is szállították máshová. Nem fért el itt mind a telephelyen.

Konrád bokán rúgja Nórát, hogy nehogy elmaradjon a lényeg.

– Ohh, hát nekem azt mondta édesapád: olyan egy hét mire ideértek. Díszkíséretre meg nem számítottam! 🙂

Konrád: – Ja igen, elnézést. Útitársként, hogy ne unja el magát Nóra. 🙂

U.N.: – Igen, a barátom. Zavarban van a párom! 🙂 Szokása, mivel ilyen hosszú úton nem volt még velem. Talán a semmiért engedtem, hogy annyiszor meg úgy lesmárolj?

Itt a hölgy és Konrád is röhögőgörcsben törnek ki.

– Valóban itt van. Az a szép fehér lesz az. Én egy éve vagyok itt. Apám bővíti a vállalkozást, ennek a kis depónak a hatáskörét meg nekem adta. Én itt csak adok – veszek. A műveletek nagyobb és komolyabb felelősséget igénylő részét ő végzi. A bátyám kalapálta ki egyébként a hónapok során a rendkívüli módon megsérült autókat. Nekem felajánlotta, hogy ezt magam vezethetném. Én pedig elvállaltam.

Itt van a kulcs és írok róla egy számlát. Köszönöm, igen! Ebben egyeztünk meg apuddal. Ennyiért át tudom venni. A napokban elvitték próbakörre itt a hegyekben és…

(Nóra felvillantja a kapott pénzt, abból meg tud – e tankolni?)

-Ohh, teljesen készen vagyunk! Máris hívom hátulról a bátyámat, hogy itassa meg a tankot. Most alig van a negyedénél. Meg is indulhatsz Nóra. A Depó hátsó részénél találod a bátyámat. Mire odaérsz, szerintem ki is egyenlíti az általad, illetve apud által kijelölt mennyiségre.

Konrád: – Lenne itt még valami. Én vásárolni szeretnék, szintén apám bízott meg. Azt mondta, egy olcsó mezítlábast nézzek ki magamnak, ha már erre járok.

Na, itt jön a probléma. A lány olyan kérdést tesz fel, amire Konrád nem tud válaszolni. Sima dízel vagy turbo dízel, esetleg CDTI legyen? Huhha, de! Van telefonszám. Itt, erre felé van telefon? Tanakodik Konrád.

– Fel tudjuk esetleg hívni? Vezetékes vagy valamilyen telefonja van?

Konrád:- Huhh, apám utálja a telefont. Neki elég lenne a Facebook.  Meg aztán ide is csak postai levelet szokott küldeni. De ilyen esetre megadot nekem vezetékes számot. Az jó lesz, kisasszony?

– Már tárcsázom is! Tökéletes

Csörög a vonal, de még nem veszik fel. – Jól csinálja az apád, hogy nem mindent a Facebook-ra korlátoz, mert az a közeg is kezd túlterhelődni. Harminc – ötven év múlva lehet, már Twitter sem lesz.

– JÓ NAPOT KÍVÁNOK… (ekkor veszik fel a telefont és Konrád mivel nem ért annyira az autókhoz, nem hallja szakértő füle nem révén, hogy édesapja milyen mellett dönt. A lényeg, hogy a döntés megszületik)

Na, gyere. Megmutatom, melyik mellett döntöd az édesapád. Na, látod? Nóra barátnőd már érkezik is ide hozzánk. Mindjárt tudtok is indulni.

Nagyon jól eszik és hiába vagy kezdő sofőr, ezt nem lehet felborítani. Ahhoz nagyon bénán kell vezess, hogy fejtetőre állj vele! 🙂

Az irodában, mely egy másik részben portává torkollik ki; Konrád kiegyenlíti a vételárat. Szereti Nórát a fiú, de úgy megtetszik neki ez a lány, hogy búcsúzóul egy hosszú csókkal válik el tőle, amit Ő viszonoz. Hát ilyen szép lebomló szőkésbarna haja, kék szeme és formás melle kevés lánynak van. Az biztos! És milyen szép ajkai is vannak, a tekintetéről nem is beszélve! Parfümöt nem használ, de azt adja helyette a hegyek illata. Nagy mosoly zárja pecsétjével a sikeres üzletet. Normál Postai, levelezési címet kap még Konrád. Ha a kütyüvilág bármikor felmondaná a szolgálatot. Tökéletes, kiváló ötlet! Mondja Konrád.

A kulcsot átveszi és mivel most már Nóra is itt van, egy nagy öleléssel történik meg a búcsú. Az autókat megnézik. Akad köztük pár szép darab! Elmennek még a Buddha szoborhoz, de: Indulhatnak haza felé! Nóra szépen baktat fel búcsúzásképpen (is) az egyik hegyre. Konrád az, aki végig bukdácsol, mert ilyen autóban még nem ült. Meg aztán neki még annyi vezetési tapasztalata sincsen, mint Nórának. Nórával szemben pedig a legtapasztaltabb természetesen a legidősebb nővére, Tímea Orsolya!

Konrádnak nagyon tetszik a szobor. Féltiszta az idő. Vannak is fellegek meg nem is. Aztán egyszercsak kicsi széllel ugyan, de napsütés váltja ezeket. Bekéredzkedik Konrád Nóra szekerébe és elfekszenek egymás mellett, ahogyan Konrád nézi belülről az autót. Lépcsőzetes csókokkal cirógatja Nórát, csak az állát érintgeti. Most éppen beszélgetnek és mondja Nóra.  Ha rendkívüli eset van, befekszik neki.

-Jó volt smárolni a csajjal, kis oktondi Konrád?
– Mi? Honnan tudod?
-Csak a végét láttam. Nyugi már, Te kis ronda törpe. Téged hívtalak, mert a Te fejedet bírom.
Elnyomja egy icikepicikét őket az álom.

Alig dél, legfeljebb kora délután van és ezen fantasztikus hegyek között ébrednek. Szürkül az ég, de nem durván. Pár perccel később Nóra is nyitja szemeit. Féltrópusi környék ez, úgyhogy hasig tulajdonképpen lecipzározza a vékony díszdzsekijét. Morajféle a távolból. Nem fenyegető, de közeledik! Mi lehet ez?

U.N.: – Ez lehet, hogy az lesz Konrád. Én pedig állom a szavam! (Nadrágot kibontja, de le nem veszi és a dzsekit viszont az alatta lévő tophoz leveszi! Azt is megbontja, végül a nadrágot jobban lejjebb tolja)

Konrád: – Mit csinálsz? Csak nem…?

U.N.: – Állom a szavam. Ez a láva lesz! Dugj meg…! 🙂

Konrád: – Ez így nem gyors, nem fáj?

U.N.: – Nem, Nagyon jól és tempóval csinálod. Amint jön és megvagy, szedelőzködünk. De… úgy érzem, nagyon jól döntöttem, hogy téged hívtalak ide.

Konrád: – Jó, megvagyok! Készülj, Nórám!

Hát egy hangtalant, de nyögés értelmében megérkezik a csúcs. És valószínű jó lehet ez a gyerek az ágyban, mert Nóra percekig nem nyitja ki a szemét s csak lélegzik.

Konrád gyűrűt szeretne neki juttatni és a legifjabb Ugraty sarjadék adja is az ujját. Ha úgy tetszik menyasszony ezzel, de Konrád inkább barátság megpecsételésnek szánja. Később akár feleségül is veheti, nem igaz?

Be az autók kormánykereke mögé és rajta! Pénz, iratok, élelem, minden elrakva. A volánokat kell elfoglalni! Nóra húz elöl. Már a kanyart közelíti Konrád mellett elhúzva a kipörgött kerekeivel, amikor az az autó is indul jóval nagyobb kaparással. Megyeznek: Nóra keresi az édesanyja által javasolt rövidítő utat, Konrád pedig a térkép alapján azt figyeli: valóban le van – e zárva valahol a környék és esetleg nehogy betévedjenek oda. Telefonos kapcsolatban vannak, pontosabban amíg csak lehet: egymás mellett mennek! Igen, jól látja Konrád. A térképen meg ott előttük, az orruk hegyén is, A folyamnál az út lezárva! Saját felelősségre behajthatnak oda, csak minek? Rombolják le az útlezárást? Dehogyis! Egy menő, csajos vágással Nóra az udvarlója elé vág, hogy kövesse őt. Kezével jelez neki és a fénykürtöt is használja. Itt a láva! Mögöttük zakatol és nem fenyegetően, de közeledik! Kettő szintet haladnak és a rövidítő út még nincs meg, a barlang viszont igen. Ahol legutóbb Nóra maga is járt. Mintha Konrádnak is rémlene. Éles kanyar balra és Konrád nehezebben ugyan, de ő is beveszi.

Ugyanúgy szép ez a barlang most is. Talán most már Nóra is táplál érzelmeket iránta, gondolja Konrád. Ezért most már bátrabban nyúl Nóra kezéért. Határozottan, de nem sietve! Megnézik most ketten, így kettesben az egész barlangot! Szivárog a láva, de nagyon szép és nem ömlik. Mindjárt el is áll. Úgy látszik, ki tudták ezt küszöbölni. Nézik a barlang hűvös mámorát. Nórán rajta a nadrág, de dzsekijét nem hozta. Csak a kigombolt top van még rajta az időnként kilógó melltartópántokkal és Konrád elé lép, hogy ölelést kérjen a nézelődéshez. A fiú a gyönyörű mennyezetet nézi és valami mozog a lányon. Csak elmélyült Nóra a látványban, mert fonja a karjait szép komótosan s továbbra is a barlangot nézi. Puszilgatja a nyakát Konrád, Nóra mosolyog és nyög hozzájuk. A láva folyam egy olyan háromnegyed, maximum egy óra s a falakból eltűnik. Nem is szivárog. Nézelődve hagyják el a barlangot, de autóikba ülve megint usgyí menet jön. Jön az újabb veszély! Ez a lányt nem érinti ott a depókereskedésnél, merthogy az dombon, félhegyen van. Az utakon viszont végigfolyik a veszélyes folyam!

Megindulnak, valahogy… Nem is igazán figyelik, hogyan zajlik sietségük, mert mire magukhoz eszmélnek, járműveik egymás után úsznak kacsázásból kacsázásba az általuk felvert porról nem is beszélve. Konrád rálel egy járatra, amire Nóra mutat. Ő ugyanis az eggyel alattabbi részt választja. Nincs is másra idejük, mert a lávafolyam már nyaldosná Konrád autójának kerekeit. Fej – fej mellett haladnak az emeletes kicsi barlang szerűségben és amíg Konrád ismerkedik most már egyben saját személygépjárművével, azt hallja: Nóra csikorog rendesen és hol előtte halad, hol megint légvonal szerint szó szerint egymás alatt. Illetve felett! 🙂 Néhány pillanatra meg is pillantja Nórát (ugyanis nem tökéletes ez az út. Néhány rés van rajtuk. Na majd ezt is rendbe hozzák valamikor. Nem lehet minden tökéletes! 🙂 ). Vakaródzik. Szerinte ő beleszeretett. Szereti ezt a lányt! AZ lehet, nem mot rögtön érzi a tiszta érzelmeket, de valamit már érez!

Mind a ketten torkolathoz érkeznek és persze, hogy Konrád kell kormányzás módosítást végre hajtson. Megvan a rövidítő út! Nóra nézte magának közben a térképet, azért is mutatta Konrádnak, hol forduljon le!

Konrád is okosabb lesz közben a sajátját nézve. Egyrészt látja, másrészt a térkép is mutatja. Teljesen le van zárva folyam területe, útjával. Át lehet rá ugratni, csak minek? Ott cseperedzik a tó erdőjével együtt. Ők viszont haladnak tovább a rövidítő úton. Egy aranyos, középhosszú, szűk kis ösvény szerűség. Az út viszont szépen meg lett itt újítva! Nem rázkódnak az autók.  Egy pár perc volt a csend, mert igen! A kicsi régi földút után most jön a betonút és újra hallani Nórát, amint üdvözli a kanyarokat. Konrád próbál hasonlóképpen cselekedni. Ennyi idő alatt nem lehet még belejönni ilyen közegű vezetésbe! 🙂

13 óra és kint vannak. Jókora időt nyerve ezzel. Konrád azonban egy alig pár száz méteres szakaszt ott fent még kifog. Nóra csípte ki a végig javított szakaszt, Konrád a majdnemi részét. Kacsázik, aztán egyet rántania kell a kormányon, különben elérné autóját a láva. Végül sikerül Nóra mellé keverednie és ezt így számolták ki? Hét perc van az indulásig, Fel a kompra!

A visszaúton, már rögtön Spanyolországtól Konrád megy elöl. Nem szükséges semmilyen váltás, mert most nem üldözi őket semmi és senki. Ugyanúgy a félúton pár órára megállnak nézelődni és ‘barátkozni’. No meg beszélgetni.

Megérkeznek Magyarországra és András bólintva nézi az autót. Tökéletes! Átöleli kislányát megadva neki ezzel az elismerést.

Réka nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan megjárják Konráddal. Ez talán fél hét volt. Arra számított, egy hét lesz. Nóra odaadja édesapjának, Andrásnak a számlát. Arra a kérdésre is megadja, még Rékának is a választ: Mi az a második autó, amit hoztak és hogy tegnapelőtti jogosítvánnyal igencsak felelősség volt azt az autót elhozni. András a fejéhez kap, Réka asszony pedig mosolyog, a láva hallatán. András remélte, hogy nem találkoznak vele újra. Réka vigyorog és teáját iszogatja. Sejtette ő, hogy az a jelenség megint megmutatja magát. Csak reménykedett benne, hogy nem!

Na, most: Krisztina és Károly, Tímea és fiúja nincsenek otthon. Andráshoz s Réka asszonyhoz pedig mindjárt jönnek oda a házhoz üzleti ügyben. Menjenek csak be, Krisztina szobájába mondjuk. Hamarosan lesz Nórának is sajátja. Tímeáé egyenlőre vendégszoba és ama lány azért hazajár még.

Nóra és Konrád pihenésre hivatkoznak, hogy szeretnének kettesben lenni. Ez így is van. Nem fáradtak, hanem csak maguk szeretnének lenni a hosszú út után. Élelemért vagy üdítőért bármikor bejöhetnek a konyhába, menjenek csak Krisztina szobájába.

Kulcsra zárja Nóra a szobát és mutatja, hogy hiánya van, de utána egyenek. Meg akár kávézhatnak is. Nóra elfekszik az ágyon és Konrád már simul is mellé. Késő délután van, de nagyon szépen világítják meg a napsugarak a szobát (Konrád a tapasztalatlansága miatt jobban el van fáradva egyébként ettől az autó úttól!) és felavatják maguknak is Krisztina s Károly ágyát!

Nóra hiába élvez kedve szerint olyat, amilyet szeretne. Egyrészt ez az ő, az édesapja s asszonya, Réka háza (itthon van!). Másrészt András meg Réka is éppen akkor ösztönzi az üzleti partnereiket egy – egy jóízű nevetésre, hogy ne legyen annyira száraz a tárgyalás. Ezen jóízű kacajok pedig teljesen jó időzítésben nyomják el Nóra orgazmusának hangjait. Hadd élvezzen már el a családi fészekben msot, hogy tulajdonképpen a párjával, barátjával maguk is megjárták a nagy és szép Japán hegyeit, igaz?

Konrád: – Ugyanolyan jól csókolsz, mint a lány Japánban.

U.N.: (Cuppanás végére ér Nóra). Ha zavarna a dolog, nem engedtem volna, hogy lefeküdj velem. De nem zavar, és engedtem, hogy magadévá tegyél. Mondtam is, hogy dugj meg, igaz? Így van! Igen! AKárkinek nem engedem, hogy megdugjon.

Most még szenderedjünk. Olyan jó kényelmes ez az ágy, Konrád. Aztán mehetünk enni.

Konrád: – Igen, tényleg valóban kényelmes. Aztán szerinted, szépséges Nórám hogyan vezettem?

U.N.: – Nem kell a Dzseki. Ebben maradok, de azért köszi. Majd a keresztbe font karjaimmal eltakarom magam, Konrád. Megoldjuk. Apának is azzal szokta provokálni magát anyaám. Nem figyelted, mikor megérkeztünk? 🙂 Gyere, megyünk enni!

Konrád: – Egy feltétellel, te: (végignéz a lányon), szexis topú.

U.N.: – …Mi lenne az?

Konrád: – Mesélsz Réka asszony édesanyádról, milyen piruettet vágott le, amikor valakiket állítólag szállított moziba?

 

XXVII. A láva mögöttük 5.: A Szőke Torpedó 7.

Kiránduláson az Ugraty és Sefter család! Most legalább mindnyájan láthatják a kész alagutat teljes hosszában. Igazi nyílt tengeri járás, valamiért viszont némely ember menekülve száguldás keretében jön a visszafelé utakon. Nem mind, néhány! ű

A tavat megnyitották, újra járhatóak az azt körül ölelő utak. Se bedőlt fák, kósza gerendák. Úthiba sincsen, mi az autókat megdobhatná.

A hegy! Ez olyan, amilyen volt. A kérdés ide viszont ugyanaz: A vulkán kitörési problémákat sikerült áthidalni? Hát a válasz nagyon úgy néz ki, hogy nemleges. Ugyanis újabb autók olvasztják az aszfaltot és vagy menekülnek vagy az a biztos ami biztos vezetői magatartás tapasztalható némelyik autó részéről.

Megérkeznek a szálláshelyre és természetesen Buddha szobor! Na, igen! Ezt még Ugraty Tímea Orsolya sem látta! Tulajdonképpen senki a két családból! Nóra esetleg a legutóbbi útja során, de amiket elmesélt, hogy mit élt át, a lávaömlés folyamán és egyéb történések keretében abból a szoborból nem sokat láthatott. Megtekintik Olivio atya templomát is. Jó! elég szép! Mise van éppen a végén.

Réka fantasztikusan érzi magát most hogy Eszternél sincsen probléma. El tudtak tölteni egy újabb hónapot a múltkori után itt Japánban a hegyek között. Meg is sokasodtak, mert Nóra, Krisztina és László mellett velük tart Tímea is az immáron barátjával. László és Sefterék fia, Örs is.

Mindenkinek herótja van a misétől, de olyan szép a templom. A freskók! Na az maradásra bírja őket, tényleg iszonyatosan szépek. Az nem gond, hogy nem vetettek keresztet, mert se Ugratyék se Sefterék nem vallásosak. Az atya üdvözli őket és beszámol nekik a Tel Aviv – beli útról Hector ispán társaságában, hogy mekkora bazilika nyitóján kellett beszédet mondania.

Összefutnak itt a templomban Tóth Mirellával is, ki mint már megismertük ezt a hölgyet egy korábbi fejezetben, az Ugraty András időközben ranglétrán feljebb lépett autós vállalkozás terjeszkedése értelmében a Japánban szintén kihelyezett autókereskedés ügyintéző asszonya s van egy bátyja meg egy húga. Most barátnőjével érkezett.

Őexelenciáik és papok is valamiért sietve távoznak, de miért? Hova? Igen, ott fent van a vulkán.  Kitörésnek viszont semmi jele! Még csak nem is füstölög!

Egy helyen nem járt még László meg Örs. Mirella autókereskedő lerakatánál. Itt elidőznek valamennyit, mert András és családja is megnézné. Innen is sietve zúg el egy autó. Na most már András odamegy Mirellához, valami nagy közös hegyvidéki rendkívüliség van a közelben?

Mirella passzol és a fejét csóválja. Működésbe lép a rádió és mindannyian odamennek. Kitörés várható! Hát vagy éve ha nem több, volt a legutóbbi! Megnézik az autókat. Sefteréket is érdekli. Utána vissza a szállásra, de tényleg fantasztikus időt töltött itt mindkét család! Örs a többiekkel megy vissza, mert Lászlót Mirella és annak Zsuzsanna barátnője egy búcsúautózásra hívja. Tímea a többiekkel tart, ura segít neki összepakolni.

László gondolkodik, most újra játszon – e ereszdelahajamat, de András édesapja ajánlatával most nem él. Hadd ne kelljen most az utat figyelnie! 🙂 Egy nagy, de formás sziklához gyalogolnak, ahol autóhoz érkezteti a két lány Lászlót. Mirella hátraül Zsuzsanna viszont előre. Hát ami most jön, arra László nem számított. Mirella tudott róla, csak akkor lehet, nem jött volna velük. Rallyzásra viszik Lászlót. Felmennek egészen a kürtő oldalához, hogy megnézzék és olyan barlangokon is áthajtanak, amik elvileg járási tilalom alá tartoznak. Beülnek egy presszóba /A presszóban mialatt Mirella és László italt rendel, Zsuzsanna összeszűri  egy párpercesre a levet valakivel.  László és Mirella csak a végét látják szempillantás  erejéig (mondhatni szinte semmit. Alig valamit.), meg hogy a lány farmer felsője a derekáig van. Alatta egy szál farmer melltartóval. Na most látja László a ruhán keresztüli első állapot után, mit rejt a ruha. László és Mirella helyet foglalnak a saját asztalnál, ekkor csatlakozik vissza hozzájuk Zsuzsanna. Le nem vetett állapotban már, dekoltázsig gombolva) / és moziba is.

Zsuzsanna a moziban kényelembe helyezi magát és valamiről susmusol Mirellának /ezután azt László nem látja, hála Istennek 🙂 Őt nagyon leköti, amit lát a vásznon/, hogy Zsuzsanna több alkalommal is kuncog; de harapdálja Mirella ajkait a film végi stáblista alatt. Beteríti magukat Zsuzsanna a felsőruházatán lévő nagy és szép kék kapucnival (még jól bele is olvadnak így a sötétbbe), így zavartalanul simogathatja Mirella ajkait időnként mosolyokkal tarkítva. Valamint nevetgélés. Csak szép lassan, azokkal a szájpuszikkal! Igaz, Zsuzsanna? Ő nem kíván sietni. Időnként félrenéz, tetszik neki Mirella dekoltázsa. Mirella egyszer sem csókolja vissza, de tetszik neki ez a játék. Mindegyik alkalomnál a mosolyoknál Ő már tudja, művészi szájpuszikat kap! J Mindenki a műsorra figyel s ők maguk sem buknak le, mivel végig nézték szintén a filmet. László annyit lát, amint gyúlnak a fények, hogy beszélget a két lány.

Mirella levette a kabátját és miközben beszél Zsuzsannához, hozzá lát karjai keresztbe fonásához. Nem igazán siet vele, vállai szabadok! A melltartó pántok kint, Lászlóra sandít. Elég mély dekoltázs.

Zsuzsanna jobb válla szintén kint! László elszundít egy öt percre. Nincsen már több műsor, hadd pihenjen! Zsuzsanna jobbra dőlve elnyújtózkodik a fotelban kék kapucnija takarásában arcával az indulás gondolatára hangolódva, amikor félmosolyú Mirella barátnője közeledik hozzá csillogó szemekkel. Viszonozná az előbbit! Zsuzsanna először nem tudja mire vélni a dolgot, de aztán veszi a lapot! Újra eltakarja magukat, azaz fejébe húzza a kék kapucnit. Mehet az ajkak találkozása. Kezd ürülni a közönségi ülőhelyek száma. Sóhajtozik is Mirella, és csak szép lassan, ahogyan Ő is kapta… most már nagyon tetszik neki ez az ötlet; amit Zsuzsanna rögtönzött először. Az utolsó egy percre mutatóujjával simogatja is csók alatt Zsuzsanna arcát. Széles, boldog mosoly és nevetgélés a részükről a végére egy utolsó apró kis szájpuszival. Kipróbálták csak! Mégiscsak a legjobb barátnők már évek óta.

László felébred és a lányok beszélgetését látja. Megböki Zsuzsannát, hármasban folytatják most már. Mindannyian elmennek a mellékhelyiségbe, utána Zsuzsanna egy pillanatra ujjával félre hívja egy pultszerűhöz, hogy beszélni kíván vele. Amíg Mirellát várják. Pár, jópár csók csattan és néhány perc múlva Mirella is jön.

Mirella: – Gyerekek! J Semmit sem szeretnék megzavarni, de nehogy magával vigyen minket a tűzhányó.

László: – Nem zavartál meg semmit, Mirella. Váratlanul félre hívott Zsuzsanna és neki szimpatikus volt a félhomály.

Zsuzsanna: – Gyertek, menjünk! Talán van még idő nézelődésre a kitörésig. Én sem kívánok működő vulkán alatt vezetni.

Mióta van itt a kürtő környékén egy mozi? Jó kicsi. Az igaz, hogy innen fantasztikus a kilátás. Gondolja is magában László, szerinte ilyen magasan nem is járt még se a Sefter se az Ugraty család egy tagja sem. Legfeljebb Tímea nővére.

Továbbra is Zsuzsanna vezet s ugyanúgy nem vesz vissza a tempóból. Lászlónak a tilalombarlangok tetszettek a legjobban. Mondja is Mirella, azok a legszebb részek és saját felelősségre mentek át rajta. A bármikor bekövetkező vulkánkitörések miatt látogatható csak saját felelősségre.

Telefont kap László és édesapja a vonalban, minden rendben van – e? Nem szeretne zavarni, csak ők megkezdték a hurcolkodást s hamarosan pakolnak be. Ezen párbeszéd megtörténte után Mirella is beszél Andrással, azaz neki Bandi bácsival és mondja: Tartanak majd haza. Csak egy műsort néztek meg és üdítőt ittak. Illetve megtekintették a kürtő környékét és ott pár barlang mellett elhaladtak. Azt nem teszi hozzá, hogy mindegyiken át is mentek. Nehogy Bandi bácsi hülyét kapjon.

Na, ekkor látszódik egy beugró és éleset fékez Zsuzsanna. Csörög ugyanis a telefonja. A presszóbeli csókpartner az, hogy mielőbb helyezze biztonságba magát. Odafent kitört a vulkán. Az ugyan a lakott részektől több kilométer, de a barlangokat mindenképpen elöntheti. Ott még annyira sincsen megoldva ez a probléma, mint a jóval alsóbb szinteken fellelhető szép példány esetében!

Zsuzsanna gázt ad, de nem hatalmasat. Rally folytatódik. A többieknek most még nem kíván mondani semmit ott az autóban a pánik elkerülése végett. Elérik a templomot, megvan a Buddha szobor is. Egyetem is. Áthajt a piroson és ugyan nincs ott senki, de előzik őket hátulról. Na, ez is biztos hallotta, hogy jön a vulkán (gondolja magában Zsuzsanna). Az őket előző autó valami ismeretlen irányba hajt végre éles kanyart. Márpedig az felvezet a veszélyes barlangok közé. Miért arra megy és honnan ismeri ezt a járatot?

Mirellát kiteszik otthon azzal a búcsúzással, legközelebb is jöhet egy ilyen bandázás. És hogy ugye László jár erre még (Néz a fiatal fiúra Mirella) és megy be a házba.

Valami ismeretlen házhoz a hasadékban a tó felett hasítja a betont Zsuzsanna, ahol megáll és onnan a biztonságos lakból nézi a kürtőt Lászlóval. Már füstöl, valószínű kitört. Igen, vörösödik a teteje! Sebaj, tüstént elszállítja Lászlót. Csak előtte még beszélget vele. Elfekszenek az ágyon és lazára vetkőzik neki. Elnyújtózik a párnán. Kettőt gombol magán köldökig. Van még gomb? Fogalma sincsen Lászlónak, mert annyit lát, hogy köldökig látja a hasát és teljes terjedelmében azt a fekete farmer melltartót, amit eddig közelről semeddig. Legfeljebb dekoltázsig látott. Zsuzsanna tud az egyre közeledő és közeledő veszélyről, mégis elcsábítja Lászlót hosszú percekre. Az ifjú Ugraty sarjadék persze, hogy hagyja: hogy Zsuzsa bal kezével felmásszon ezen percek keretében simogatásokkal a kobakja tetejére.

Nóra a csúcsot köszönti Konráddal, amikor pár perccel az együttlét után már mennek is ki az ajtón. Ugraty család ezzel megvan. Indulás! András s neje, Réka elöl. Utánuk Krisztina és Károly. Nóra a Konrádjával zárja a sort. Mögöttük pedig a Sefter család. Örs fiuk a vulkán felé néz, hogy haladhat lefelé a láva. Füst borítja a tűzhányó tetejét!

Réka: – András, a legkisebb fiunk megvan? Azt mondta, jön vissza pakolni. Mi már itt vagyunk a biztonságos komp előtt. Csak rá kell hajtanunk. Látod, mennyien vannak. De László merre lehet? Nem tudunk már visszafordulni érte. Remélem, már úton van!

U.A.: – És Tímea? Igaz, hogy ő külön fog érkezni. Elvileg valahol itt van a középső lányunk is. Most nézem, a többiek mind itt vannak. Hívom, Réka a Tímea a lányunkat. Mirellát is, mert ő talán tudhatja, hol lehet László.

Tímea pár órával ezelőtt lett túl egy légyotton vőlegényével és védekezés nélkül (méghozzá az akkor még szép látványt nyújtó kürtő mellett. Különös alkalmat szeretett volna. Hát sikerült!), mert most már ő is anya szeretne lenni. Jelenleg az aktus után pár órával beszélgetnek egy biztonságos helyen az egyik barlang bejáratánál. Apja hívja, miután beszélt Mirellával.

U.A.: – Jól van, kislányom. Értem! Menj légyszíves az egyik tanyára, amit Mirella megadott most nekem pár perce. László öcséd ugyanis szerinte ott van. Nem csatlakozott hozzánk és legutóbb azt mondta, megy hamarosan pakolni. Viszont nincs velünk. Mi hamarosan a kompon vagyunk édesanyáddal meg a többiek is. Csak Lászlóra nézzél rá és gyertek! Mi most fogunk rámenni a kompra.

U.T.O.: – Úristen! Máris megyek, apa. A komp?

U.A.: – Szóltam a kapitánynak. Harminc percig várnak. Mondtam, hogy egy főt lefelejtettünk!

Tímeának nem az a gondja, hogy út. Hegyek között kilométeres magasságokban szűk utakon még nem vezetett és akkor ott van még a kitört tűzhányó is. Nem beszélve a forgalomról, mert még ilyenkor is lehet bárhol menekülő autó. A nap 1 órán belül eltűnik a tűzhányó mögött, erősen alkonyat van. Futás! Gyorsan, gyorsan, gyorsan!

Tímea a vőlegényével átverekszi magát a jó veszélyes, sötétségbe burkolózni kezdő szurdokokon, ahol az utakat nyaldossa a láva, kerülgetheti az autókat, de öt perc után a veszélyzónán csodával határos módon átjut. A Tűzhányó teteje a barlangokkal együtt felette és negyedóra – húsz perce van, hogy a tanyát megtalálja az öccsével s Mirella barátnőjével együtt.

Ide a láva még nem ért el, az utolsó kanyarnál éppenhogy elfér Orsolya és meglátja a tanyát.

Kisebb domb szegélyezi.

Egy közepes, de szenvedélyes sóhaj keretében élvez el Zsuzsanna. Öltöznek Lászlóval és az autóhoz kiérve látja a lány, hogy elautózta az üzemanyagot. Most mi a fenét csináljon? A barátjához kellene eljutni, de ki vinné el? Valaki el kellene vigye őt Mirellához. Ott tud tankolni. Addig elég a mennyiség, talán.

Ekkor bekacskaringózva  tűnik fel a kanyarban egy jármű  és befarol nekik irányba állva. Tímea kiugrik a vőlegényével együtt, hogy azonnal beszállás, negyedóra s itt van a tűzhányó hozadéka.

Pattanás be, Zsuzsannát elszáguldozza Tímea Mirellához. Az az autó ott a tanyánál biztonságban van. Majd visszajönnek érte. Lászlónak viszont ott a családja, Zsuzsannát meg várja a barátja. Aggódva is lép elé, hogy hát nem hívta fel erre a figyelmét? Nem szól Zsuzsa egy szót sem, csak bólogat és viharzik be a házba.

Most jön a szó szerint vesszőfutás, mert innentől a Tímea Orsolyánknak egy perce van, mielőtt a láva elárasztaná éppen az utat és addigra ebből a kereszteződésből a torkolatra ki is kell érjen. Nyomja, nyomja ő a gázt. Talán!Az autó egyenesben és kiértek a főútra. Na ezt hívják szerencsének a tehetség mellett. Öt másodperc és az autó a láváé.

A tavat megkerüli Tímea, a szép barlang ott valahol arrébb. El szeretné érni a hosszú alagutat. Arra még nem tapasztaltak láva folyást. A folyam viszont teljesen az útjukat állja. Vissza kell fordulniuk. Látja a Szőke Torpedó, hogy a kocsisor vár. Nézi az óráját. Tíz perc! Meg kell találni azt az utat, ami legutóbb is rövidítette először az édesanyja útját, utána Krisztina húgáét. Végül Nóráékét is. Megtalálja, de eltéved bennük, és sötétedik is. Éppenhogy van fény. Ügyeskedik, de: meglát egy darut apró rámpafélével, ami a kitört tűzhányó alatt van nem sokkal. Ha azon átszáll esetleg, a kompon landol. Rendben van! Tövig a gázt és ezeken az utakon sikerül rátalálnia arra az útra, aminek a végében ott van a hatalmas daru. Csakhogy akkora sebességgel volt kénytelen venni a legutolsó kanyart. A sodródás következtében a tempó harmadának annyi! Na, jön a barátja ötlete. Az autóba szerelve lett utólag egy nitró és ez talán elég lesz.

Orsolya benyomja a gombot és nézi a kilométer órát. Muszáj elérni a százat, legalább! A rámpa valamitől egyet még meg is csuklik lefelé. A tűzhányás okozta nyomás? Még egyet meghasal a dőlésszög, helló van! Fent vannak és ugratás! A hosszú alagúton landolnak a kijáratnál. Azért ez a daru mégiscsak a tűzhányónak eléggé a tetején van. Azért lett oda telepítve, hogy a jövőben a tűzhányó okozta veszélyek kiküszöbölésén dolgozzanak. Bő félóra alatt beérik a családot. Nézi Orsolya, hogy a Nitró kimerült. De töltődik! (teszi hozzá Orsolya vőlegénye). Egy óra és 100%-on van, Tímea.

Odamennek a családokhoz. Hatalmas ölelések főleg László felé és nézik a hegyet. A füst megvan. Befejezi hamarosan a hányást, de a kompkapitány jön a rádiótól és mondja: ez volt az eddigi legnagyobb kitörése. A daru egyet reng, de nem zuhan le.

Ugraty László: – Apa, sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam. Honnan tudtátok, hol találtok meg?

U.A.: – Telefonáltam kettőt és Mirella megmondta. Jól sikerült a kikapcsolódásotok? Reméltem, nem így fog zárulni! 😀 A hócipőm tele van már nekem is ezzel a tűzhányóval. Mindig kitör mostanában. Igaz, hogy az előző több, mint egy éve volt.

Mindenki a tűzhányót nézi s a szigetet.

Zsuzsanna autójáért napokon belül elmegy Mirella. Beletankolnak és mehet vissza a garázsába, ami a templom környékén elhelyezkedő házak egyikénél van. Ott lakik a lány!

Örs megy oda Tímeához: – Téged még nem ismerlek. Úgy vezetsz…

U.A.: – Ő a kislányom. A középső. Csak úgy hívják az utóbbi években, a Szőke Torpedó!

Timi lehajol hozzá, üdvözli és kezébe adja igazolványát: Ugraty Tímea Orsolya, a rendőrség segéd üldözője. Két oldalt körkörösen írva pedig a SZŐKE és TORPEDÓ becenév.

Örs: – Mint valami ügynök! 🙂 /és tisztelegni próbál a szőke torpedónak./

Tímea felkapja a kisgyereket, vőlegénye is odajön és a lány rövid tisztelgést vág le Örsnek.

 

XXVIII. – A Láva mögöttük 6.: A Tűzhányó kürtőjében

Első Fejezet

Egy vállalkozó érkezik a gyönyörű s egyszerre veszélyeket magában rejtő természeti látványosság adta sziget üdülőhelyre. A daru rendeltetése egy parkolóház a hegy csúcsra juttatásáért nyer értelmet, de ki fog oda fel, az időnként forró pokolba leparkolni azért, hogy a tűzhányó tetejéről nézelődhessen?

A közeli barlangokkal érvel a férfi és hogy nyilván a fiatalok s kalandvágyók  fognak jönni.

– És ha kitör a vulkán? (Teszi fel a kérdést egy fiatal fiú)

– Nos, erre hat éve volt példa utoljára és többek között ezt, a legfőbb természeti tényezőt szintén szeretnénk áthidalni.

– A hegységrendszer alján lévő ritkán fellelhető növény fauna is biztonságot élvez majd az ezen hegyi tevékenységgel szemben? (Tűnik fel a tömegben egy fiatal lány a választ várva)

– Először átemeljük a parkolót az érkező turisták számára és igyekszünk mielőbb munkaerőt juttatni a lentebb fekvő szintek védelmére is. Természetesen (!).

A sajtótájékoztató még tart, de a lány nincs megelégedve a kapott válasszal és távozását kezdi meg a tömegből.

A parkoló szintjeit persze, hogy birtokba veszik az ifjak. Minden este nem, de hétvégente nekik ott fent nagyobb buli lógni, mint ami eddig volt a hegyek lábánál. Csak a szigetet körbe vevő óceánba ne zuhanjon valamelyikük.

Egyik -másiknak kiadja az esze, nézzenek körbe maga a vulkán és a barlangok körül is. A barlangoknál még esetleg, a kürtőnél még a legbevállalósabbak sem mernek a gázra lépni. Néhány lakossági panasz érkezik a zajra, de…

Igen. (!)

Egyrészt 1. mire ilyenkor odaérnek a rendőrök, ezek felszívódnak,

másrészt 2. azért ide fel még a fiatalabb korúak közül is kevesen szánják rá magukat az ide költözésre.

És ne feledjük, a kapitányság középen van. Mire talán kettő vagy három járőr kocsi ide felbaktat, az húsz perc. Attól függően, melyik szurdokból érkezik a bejelentés.

És azért onnan fentről belátni az utat, ha úton van a hatóság.

Igen! Ez minden volt, csak jó ötlet nem hogy tűzhányó mellé épüljön egy kilátó. Parkoló házzal! Praktikus meg szép is, de nem olyan közel a vulkánhoz kellene.

Nem gondolták át ezt odafent minden oldalról a diplomaták.

Ezen értekeznek az emberek most már úgy fél éve nagyjából. Ez a téma lengi be az ottani kocsmákat és presszókat is. Hat hónappal később jönnek a nők is, hogy ez szerintük szintén meggondolatlanság és felelőtlenség. Dehát ők is csak annyit tehetnek ellene, hogy hallatják a hangjukat. A további hónapokban a nők megjelenésével felszökik az édes piák fogyasztási aránya.

Jöjjön az első éjszaka. A parkoló házat átemelete a daru már és hamarosan érkezik a kilátó.

Kovách Evelin és öccse, Gábor beszélgetnek autóikban. Egymás mellett parkolnak lehúzott ablakkal, így nem kell kiszállniuk. Nevetnek egy nagyot, aztán harsány vihorászást hallanak már ők maguk a tűzhányó melletti parkolóházból. Kerekek egymás utáni sivítása és négy autó indul meg lefelé. Egytől egyig fiúk.

Pár perc csend és két újabb kocsi indul meg, de ezek nem sportosan. Az egyik csupa lány utassl rendelkezik, a másikban elöl két fiú. Hátul egy pár meg pluszban egy fiú.

A testvérek hajnalig beszélgetnek.

Kíváncsiak, igazuk lett – e? Hiszen fiatal felnőttek most már. Itt, a tűzhányó alatt nőttek fel. Evelin húsz éves, öccse pedig tizennyolc.

Két autó zárja a sort. Az egyikben kettő pár és egy lány, a másikban elöl van egy pár hátul még egy párral és egy lánnyal. A lány nélkül mennek el, de miért? Az meg elkezd nézelődni és… igen Ettől félt Evelin és Gábor.

Autó érkezik és belekötnek a lányba. Csak a szájuk jár, nem akarják bántani. Még csak be sincsenek rúgva. Na ilyet még Evelin és Gábor sem látott: a hátsó ülés sötétjéből a sofőr vállát megböki egy lány. Be is ül a volán mögé.

Helyet cserélnek, az egyedül lévő lánytól elbúcsúznak, hogy csak beszélgetni jöttek. Maga az autó pedig belehasít az aszfaltba miután a hátulról érkező lány úgy egyezett meg ezekkel a kanokkal, a barlangos rallyzást vállalja.

Na, autó parkol le a magányos lány mellé és veszik fel. Jajj, hála istennek. Sóhajt fel Evelin és Gábor.

Hajnalodik és mivel hétvége van, azaz most már szombat: Evelint Gábor előre engedi. Ő meg is indul, csak most lefelé vigyázzon rá az öccse. Ugyan miért? (teszi fel a költői kérdést Gábor).

Ja, hogy Evelin úgy döntött: most ő kavar port hazáig öccsének. Meglesz! Vigyáz Gábor a nővérére és ő is ad a lovaknak. A vulkán aljánál már normál tempóra vált Evelin. Megkegyelmez a testvérének. 🙂

Ez volt a nyitónap. A parkolóház sombati forgalmát is elképzelhető, hogy megnézik.

Második Fejezet

Rásétált az este a sziklákra.

Járőrautó a hegyek között. Cirkál és a parkolóházhoz tartanak.

Egy pár enyeleg mélyen autóban.

– Bele ne tapossál! Nem illik ilyenkor megzavarni őket.

Látod? Most kezdtek el enyelegni felöltözés után. Becsempészték már a lompost.

– Ezt meg honnan tudod?

– Onnan, hogy te férfi vagy. Én meg nő. Láttam már életemben pár dolgot 🙂

(Ezt a párbeszédet hallja a pár amint a rendőrautó elhalad mellettük).

Egy szál rendőr sétálgat a hasadék szélén.

– Na, őt ugrasd be! Megengedem.

Kollégánk. Beszívatjuk 🙂
(mondja egy női hang a hátsó ülésről).

Az autó begyorsít, egy két kanyart leír. Aztán befarolva két férfi és két nő száll ki belőle.

Fegyvert szegez rá a nő, elveszik a fegyverét, de nem a nők beszélnek. Az ő hangjukat ismeri.

Arra kéri a rendőrt a férfi, forduljon meg!

– Hogy a jó édes anyád kereszt térde kalácsát szívassátok! A frászt hoztátok rám 🙂

– Mit keresl itt egyedül, őrmester? Tudod, milyen veszélyes? Add vissza a fegyverét (Néz a lány a férfira).

– A kollégám el kellett menjen és azt mondta, majd felvesznek engem. Ohh, igen. Köszönöm a pisztolyomat! 🙂

-Ja, igen. Akkor te vagy az. Hozzád küldött minket a társad. Őt ugyanis átirányították. Felosztotta itt a körzeteket a kapitányság, végre történt valami! A két férfi a plusz a segítség itt mellettem.

– Nagyon örvendek, uraim!

(a másik lány felé fordul) Találkoztak már itt valamivel? Úgy két órája tett engem ki a társam, de nyugodt az éjszaka.

– Csak légyottozó párokkal esetleg. Mással nem, de messze még a regggel és szombat van. Diszkózók, drogosok is jöhetnek.

(A két új rendőrhöz) Gyertek, fiúk. Terep bejáráson vagytok velünk a rossz lányokkal s először a barlangokba dugjuk be a fejeteket a kolléganőmmel. Utána pedig (de azt már nem a mostani alkalommal) a kürtő következik majd. Ez a kedvezmény.

Uram, parancsoljon (fordul az őrmesterhez és mutatja neki a szolgálati autóban hátul lévő szabad helyet).

Megindulnak és fordulnak is az első barlang irányába.

Na, ilyen lett a szombat. Most virradat előtt ér haza Evelin és Gábor.

Világosodásig csak autós bandák foglalják el megint a parkolóház szintjeit. Ezek azonban csak azon belül hasítják az órákat. Megmondták a környéket lakó férfiak és nők, hogy ez lesz belőle.

Az autós pár elalszik és reggel térnek magukhoz. A közelben várakozik szolgálatban kettő férfi és egy nő, illetve egy férfi járőr.

Éjszakások voltak.

Az autó elhajt és a kanyarig figyelik csak. Az alatta lévő szintre már más rendőrök vannak beosztva.

Csak a legalsó szint üres. Igen, nincs még elég rendőr.

Na, itt már a fiú beletapos! Lánykát haza kell vinni, így is késében vannak. Ásít a srác, legfeljebb 4kor aludni szeretett volna!

Ágyba kerül végre és jön a váltás. Hallja az ablakból, amint autók száguldanak el. Igaz, a lánynál ugyanaz van. Nem laknak messze egymástól.

Harmadik Fejezet

És amíg ők az igazak álmát alusszák, a felújított alagúton át azaz úgy harminc kilométer távolságra tőlük tehergépjárművek érkeznek. A parkolóház mellé tervezett kilátóhoz szállítják az alkatrészek egy részét. Másik fele ott van helyben, csak volt valami, ami itt helyben nem volt fellelhető.

A láva meg onnan fentről megindul. Az igaz, hogy körülbelül egy óra, mire azt az útszakaszt eléri s bőven van is idejük addig kitérni előle. Az ennek következtében létre jövő rengés azonban megnehezíti útjukat. Az a szerencséjük, rengés védelem van már ennek a tetejébe építve.

Viszont az alagút a teljes hosszában nem a tükör óceán alatt fut

és kisebb szikla darabkák táncolnak az úton.

Ennek következtében lemaradozik néhány kisbusz. Az élmezőny kereszteződéshez érkezik és jobbra fordulnak. Találomra. Nekik úgy mondták, arra célszerű tovább haladni. Az alagút ennél a részénél, mert ez már a vége. A másik elágazás balra kalauzolja a közlekedőt és bizony joggal merül fel ezen sofőrökben a kétely: biztosan eltévedtek! Az elöl lévő autó nem tudja, mitévő legyen.

Apró kabin mögöttük, melyben egy harmincas lány nyitja rájuk a kicsi ajtót.

Gondol egyet s kitéve az irányjelzőt balra (mivel a tábla szép barlangot jelez, de úthibákkal), elfordíttatja a férfi helyett a kormányt, hogy bízzon benne.

A férfi fékez, de így is kifarol. Kicsit csak. Alig pár tized százaléknyit veszítenek a sebességből. A mögöttük lévőben két férfi ül. Becsatlakoznak mögéjük, mivel nem tudják ők sem, hogy itt merre kell menni.

Ez a hegységrendszer közvetlenül vájt út felfelé éles kanyarokkal. Semmilyen vizet nem kell kerülgetniük ugratókon , rámpákon a sebességváltóval meg pedálokkal ügyeskedve. Annak a víznek itt, a beszivárgását már megoldották.. A veszély itt a felfelé ívelő, és szűk út! Tehát ha jön szembe valaki, lehúzódás van. De elfér egymás mellett két autó. Nagy teher forgalom erre nem közlekedhet, legfeljebb kisbusz. Márpedig ezek azok!

A rengés itt, mivel ez a mellékút a tűzhányó oldal szirtjein megy, (de nem a kürtőn belül) jóval erősebb. Tehát itt a két autó egymás mögött haladva vigyázhat is ám egymásra. Szembejövők pedig vannak, többször is.

Ami zavartalan és száz százalékban segíti a tájékozódást, az az útvilágítás és megfelelő távolságban is vannak elhelyezve.

Pár percig verik még vissza az oldal kürtő falai a kisbuszok kerék csúszásának hangját. Iszonyatosan fülsüketítő, nemhogymég mellé a vulkán rengése.

Eddig pattogzódtak a szikladarabok.

– Igen, sikerült! Jól emlékeztem! Látjátok, amit én? (ujjong fel a lány)

– Tényleg! De honnan tudtad?

– Csak sejtettem. Reménykedtem. Ismerőseimtől hallottam, hogy talán megépítették már ezt a rövidítő utat.

És tényleg feltűnik a tábla nekik (elhaladva mellette kisbuszukkal), hogy ezer méter után ezen útszakasz vége és a hegy tetejére érkeznek ki. Az azért is nagy szám, mert pont oda tartanak s ezzel megkerülték a tavat, az egész hegységrendszert a szintjeivel együtt.

A szállítók kétharmada (amit ők levágtak talán huszonöt perc alatt, az vagy háromszor hosszabb úton halad. Igaz, az azért könnyebb. Ott vadveszély van inkább és nagyobb forgalom, de rengés nincs! A harminc kilométer hosszú alagút megtétele után nincs, mivel a jobbra elágazás rögtön kiviszi őket az erdővel körbe vett tóhoz.) a festőibb útra kanyarodott rá.

Pacsit kap ezért a lány és puszikat is. Megnézik még az e szűk utat szegélyező hegy oldal falait. Szép! Akkor is, ha el kell most búcsúzniuk tőlük.

Előttük a parkolóház és a szomszédságában lévő szirthez jöttek. Kipakolják, amit kell és feltűnnek a társaik. Megvárják őket!

Előbb haza tudnak menni? Úgy néz ki, igen. A nő ugyanis vállalja a koordinálást. Irányba rakják a tárgyakat és napokon belül érkezik ide egy brigád, akik pedig ténylegesen fel is húzzák a kilátót.

A nő mutatja, jöjjenek velük. Arra harmad annyi a menetidő.

Kívülről apró rengés. Na, tényleg. Nyomás be a kocsikba! És padlógáz? Már bent repesztenek a kisbuszok a vágatszerű kürtő úton.

El vannak ájulva a férfiak. Piszok praktikus leágazás ez ide, csak hosszú távon járható – e? Kereszteződés megvan, ráfarolás az alagútra! Itt már bele tudnak még jobban taposni, a szokásos huszonhárom kilométer.

Újra a pattogzódó sziklák, és most gyakrabban! A csinos, mosolygós nő az autóban (tehát menet közben) átveszi a volánt. A férfi ugyanis mondja, nincs ebben gyakorlata és el kívánná kerülni a  karambolt. Odafelé tisztább volt az út. A lány pedig már ide felé úton jelezte ilyen irányú közepes tapasztalatait. Ejj, mi a fene! Háromszor akkora tempóval száguld s mögötte a többiek úgy néz ki, tudják ezt követni 🙂 Az utolsó kanyarnál se mond csődöt a szép lányunk rutinja, de úgy kisodródik a klafa kisbusszal, hogy nem tudja elkapni a végállomáshoz vezető betorkollást.

– Itt vagyunk mögöttetek, kislány. Mindannyian. Nem hagyunk cserben titeket! Hazamegyünk, haza fogunk jutni! (hangzik a rádióból az egyik vezető fiatalember biztatása)

Negyedik Fejezet

Egy középszűk és aránylag nívós részen vannak, csak szivárog be mindkét oldalról az óceán vize. Igaz, még mindig jobb, mintha ömlene! De milyen hosszú ez és hova vezet? Eszébe jut az egyik férfinak, hogy meg kellene fordulni. Hát pont látják még, mekkora szikla zuhant hátuk mögött a menekülésük útjába. Most már biztos nem tudnak az eredeti alagút végéhez vissza csatlakozni. Hiszen onnan tudnának rögtön a munkahelyükre vissza jutni. Ott csak le kell kanyarodni és annyi lenne. Nézik tehát tovább ezt az ismeretlen járatot, ami iszonyatosan szép! Most nem a fejük felett látszik az óceán, hanem két oldalról.

Tábla közeledik, hogy tizenkettő kilométer még és jobbra jelzi a kijáratot egyben azzal, hogy ott ennek az útnak vége.

Jelzik a sofőrök, hogy elfáradtak. Lassítanak. Gondolt egy ilyen váratlan helyzetre a kivitelező? A kisbuszok függönyei mögül egy – egy lány nyitja az ajtókat, hogy ők tartalék sofőrök.

Ugyanúgy menet közben átveszik a volánt,

Addig fogják nekik a kormányt.

Megvan a kijárat!

A kimerült pilóták hunynak egyet,

az anyós ülésen lévők fellélegeznek!

A kijáratnál satufék a kanyar bevevéséhez és… lehet rákanyarodni az útra. Igaz, hogy a másik feléről, de már jó helyen vannak. Lehet vitorlázni!

Ötödik Fejezet

Értesítik a vállalkozót, hogy Gyűlés a vulkán környéki, egyik régi és használaton kívüli csónakházában.

Indul az ülés:

– A rengés révén veszélynek lehet kitéve a tervbe vett kilátó a tűzhányó tetején s hogy nem kívánnak bele beszélni, de a láva áramlás keretében a hegységben az eddigi legnagyobb intenzitású földmozgásokat mérték, valamint kis híján ezért az ő alkalmazottai a tengerbe vesztek.

Mindegyik munkaerő jól van, csak nagyon gondolja át a projekt vezető, miképp cselekszik. Ekkora kockázatot ugyanis még egyszer nem vállal munkaelemek szállításánál a kivitelező!

– Ez esetben akkor gondolkodási időt kérnék, hogy átadom – e a munkálatok lekoordinálását valaki másnak. (!)

– Lesz kilátóépítés, de nem most és nem oda. A parkolóház maradhat (mi azt sem tettük volna oda fel!). Az elszállított épület elemeket nem vonatjuk vissza, mert akkor a kivitelező kitekeri az ön nyakát. Aztán azt meg ki fizeti meg? Ki vállalná?

A vállalkozó: – Viszont! Mielőtt még megvonnák tőlem a bizalmat és találnának valaki mást helyettem, aki idegenforgalmi eredményt tud felmutatni: Van egy ötletem (Attól is vakarják a fejüket a hegységrendszerért s annak vulkánjáért felelősséget vállaló atyák).

– Jó, rendben! Ez még semmilyen anyagi veszteséggel nem járt. A parkolóházat látogatják! De ne csak kalandvágyó fiatalok, sihederek paradicsoma legyen. Jó! Telepíttessen oda büfét és pihenőt! Ott még nézelődni nem fog kilátót mászni mostanában senki.

Az ülés végén hölgyek és urak egyaránt lekezelnek a vállalkozóval, számítanak rá a továbbiakban és bíznak gyümölcsöző együttműködésükben.

Egy szombat este, illetve éjszaka:

Evelin és Gábor ahogyan tervezték, megtekintenek egy szombati napot. Felautóznak. Megintcsak kettő járművel, azaz külön – külön. Kergetőznek egész délután, mert sehol senki. Leparkolnak a parkolóházban.

Alkonyatkor érkezik meg egy BMW. Srác vezeti s onnan fentről is lehet látni, kétszer is huncutkodnak az utakon. Utána a vulkán szirtjére parkolva kiszállnak, hogy lenézznek. A lány veszi át most a volánt és valamin játékosan civakodhatnak, mert az autó az oszlopokat kerülgeti nagy sebességgel s amikor a lány félre farol az egyik helyre, a fiú megsajnálja. Volt valami köztük, amiért bocsánatot kér? Mert egy órán keresztül biztos, hogy eszik egymást.

Felbőg egyszercsak a motor

és olyan szépen levezeti most a lány a BMW-t,

még a távol sem hozza ide a kerék zenéjét!

Talán elmennek randevúra az egyik barlangba?

Pár baráti társaságjön még ide és huszonkét órát követően főleg fiatalok. Addig nyugdíjas párok s a közép korosztály képviselteti magát.

Feljön ide Evelin húga, Barbara és annak fiú ismerőse is (Dávid). Most már négyen vannak. Három autó, de négy fő. Meséli Evelin a húgának, megugrott a személygépjárművek eladási mennyisége, de főleg az olcsóké és a mezítlábasoké.

Mi lehet magában a kürtőben? Órákon át csak beszélgetnek, aztán pirkadatkor megiramodnak au indítókulcs elfordítások és hagyják el szép egymás utánban sorban a parkolóházat.

A barlangokat kezdetnek! Utána a kürtőt! Helyesel is Gábor, hogy az ráér.

Kel a nap, mikor rá is szánják magukat. Ők ismerik azt a járatot, melyben két jármű egyszerre csak szűken fér el. Csakhogy ők barlangon belül is tudják az utat oda egy másik bejárat képében. Mehet a kirándulás! Onnan fentről. Annak dacára, ez bármikor újra kitörhet.

Barbara megy elöl, vész villogó és utána jelez balra. Híd ível át barlangon belül a mélységbe tátongó kürtőn.

Ködlámpával villog és mutat felfelé, majd gázt ad. Egy legalább autónyi méretű szikla zuhan.

Hatodik Fejezet

Áttorpedóznak alatta mindannyian, majd erős fék és Barbarát követve fel! Jobbra.

Az omlás miatt itt sem lehet megállni, de megérkeztek a kürtő tetejére. A magaslati nyitott peremhez. Nem sokkal, de le vannak maradva Evelin és Gábor.

Utolérve Barbarát s Dávidot, Evelin és Gábor annyit látnak: Dávid Barbara kezét kéri, ami első körben elutasításra kerül. Végül csókban forrnak össze. Gábor, Evelin kiszáll.

Barbara derekát fogja át Dávid és apró szájpuszik vannak még. Az egésznek olyan a szaga, mintha ezt csak Dávid akarná. Esetleg egy alakuló mély barátság.

Magához veszi Barbara a szót: – Mindjárt meglátjátokm miért autóztattalak benneteket ide. Ha lenéztek, tátong alattunk a végtelen tárna és ezek a kis alagutak a barlangokkal valaha bányának adtak otthont. A gyakori kitörések végett bezárták.

Csak röviden mutatnám még, mi van alattunk. Onnan, legalulról jön fel valahány alkalommal az olvadt kőzet s hozza ránk időről időre a lávát. Ez az, amit a hegységrendszer atyái nem vesznek figyelembe! Az ő véleményük szerint ez egy nem aktív vulkán. Nem! Téves szakértelmi következtetést vontak le.

Ez így nem pontos! Időszakosan aktív tűzhányó ez. Hozzá se kellett volna létni se a parkolóház kivitelezéséhez, se egy szomszédságában lévő kilátó munkálataihoz. Csak kidobott pénz!

A mi pénzünkből, mivel ez a ránk kivetett adókból valósul meg.

Evelin: – Tejesen jól látod, Barbara húgom. (!) Apánk az egyik bizottságbeli szakértő tag s ő sem ért egyet ezekkel a döntésekkel. Azt inkább nem jelentem most ki, mi anyánk véleménye erről. Nem tűrne nyomdafestéket az álláspont.

Barbara dühének teret engedve szántja fel autójával a vulkán barlangi kijáratig terjedő útszakaszát. Evelin is ugyanezt teszi. Gábor testvér szintúgy nem ismerte ezt a járatot.

Kiérve a kürtő kirándulásból Barbara csillapítja ezúttal Dávid igényét. Megcsókolták a délelőttöt? Meglehet.

Érkezik, csak pár másodperc lemaradással Evelin és Gábor. Zúghat tovább a három autó.

Megremeg az út és füst csap fel. Barbara haza is mehetne, de ilyen kedvvel tökmindegy, hol van. Mérges iramban egy romantikázás? A testvérek már a hegyek között szelik hasonló hangulatban az utat, egyenlőre haza.

Hetedik Fejezet

Vasárnap még nem nézték meg, mi a helyzet a parkolóháznál. Evelin egyedül érkezik ide, ahonnan szomorúan dühös szlalomozással felvezet a tetejére. A gondolatait választja a nemrégen Barbara húga által elmondottakkal kapcsolatban. A távolba mered és kecsesen karba tett keze ad igazítás után nyomatékot hangulatának, mekkora baj lehet ebből.

Mellette jobbra egy férfi beszélget egy lánnyal, aki az autóból rövidesen kiszállva átmegy a vezetői oldalra és behajol neki. Vállait szabadon hagyja, még Evelin is látja a melltartó pántokat. Háromszor tér ki a lány a férfi csókjai elől, negyedjére maga a lány kezdeményezi a középtempójú ajakhegyek mászását, amiket mosollyal zár. Nem mondták, hogy lenne kitörés mostanában, de azért inkább megy a többiekhez most. Járgánya orral a falnak áll és mint zongorán az ujjak terelgető munkája, olyan dallamosan ciripelnek a kerekek tolatásnál és fordulás! Most, ahogyan zúg le a leányzó e parkolóház aljára, hogy utána a tűzhányótól lefelé vegye az irányt a völgybe, látszódik, dekoltázsra bontotta ruháját valóban. Figyel az a szép csipke a fehér felsője alatt. Szép és kacér hölgy!

A férfi átmegy Evelinhez most már (azért a lány autózása még hallatszik a kanyaroknál, de… távolodik!), hogy a tündéri szépséget vígasztalja.

Simogatja, karjaiba veszi.

Puszik, és csakhamar a csók is érkezik az égaljon sétálónap sugár szárnyain.

Csapásokon belül barátkoznak tovább az ajkak és mosoly köszön nekik.

Gábor látja, nővére autója nincs a háza előtt, ezért utána érdeklődik.

Menjen oda hozzá a parkolóházhoz, úgyis szomorú és beszélgetni szeretne.

Fiatalok és középkorúak odafent, nővérét éppen cirógatja egy férfi.

Megérkezett Gábor, együtt vizslatják eszme csere keretében tovább a távolt.

Nyolcadik Fejezet

A nemrégiben sportos eleganciával parkolóházat elhagyó kacér lány az édesapjával s (az érthetően zabos, de azért mosolygó és alapjában véve jó kedélyű) édesanyjával tér vissza és ez a bandérium felmegy a parkolóház tetejére, amit autóval már nem lehet megközelíteni.

Csak egy apró, alig észre vehető létrán.

Ecseteli a vállalkozó apuka a problémákat: nem ő találta ezt ki. Ez lett neki kiadva s a társaság felé intézi a kérdés témáját: Van – e ötletük? Mit lehetne csinálni? Mit lehetne másképpen?

Hat autó érkezik hozzájuk, mi tele van fiatalokkal. Gábor barátnőjét hozzák, egy pár száll még ki belőlük. Azt mondják, ez őrültség, amit ide terveznek s ők is meg szeretnék osztani aggályaikat.

A férfiak már kiszálltak. Az utolsó, alacsonyabb rétegre utaló autóból négy lány nyitja az ajtókat és ötödikként száll ki Gábor volt asszonya. Hallották, hogy itt van a vállalkozó és jöttek.

Van egy személylift, azzal lemennek. No igen. Oda a vállalkozónak s lányának van csak kulcsa. Páran már ott fent csókcsatába kezdenek és ott lent is folytatják! Éjjel 1-ig! Hétfő jön! A vállalkozó lánya jön ki az egyik pincéből Evelin jóbarátjával. Valószínű, kipróbálták!

Záróra! Csókcsatáknak vége s született egy új pár!

Arra jutnak végülis így kettő óra környékén, legyen az erdővel körbe vett tónál a kilátó elhelyezve. Legalább vadlesre lesz lehetőség. Egy másikat meg lehetne ott lent az öbölszerűségbe. Rá lehet látni az óceánra s oda lehetne egyben valahová az autó vidámparkot is a víz fölé dokkos megközelítéssel és átjárás biztosításával, csak ne a tűzhányóhoz!

Úgyis a fiatalok és esetleg középosztály meg az extrém sportok kedvelői mennének oda.

Jelentkezik egy lány s egy fiú még. Tudnak egy víz alatti látvány és veszélyes alagútról. Oda meg kerülhetne szintén egy másik, a múltban beszüntetett autó vidámpark. Az ugyanis bármikor beszakadhat a nyomás alatt. Azt ott állandóra a mélyben ha megoldják, lehet kínozni a kerekeket! Szépnek nagyon szép, csak idős házaspárok oda biztosan nem fognak leautózni! Egyszer jártak ott valamikor pár hete, de nem ismerik a hosszát s szerintük nem is látták minden zugát. Véletlenül keveredtek oda.

Az autók megindulnak. Indulhat a hétfő. Jó éjszakát, hegységrendszer!

 

XXIX. – A Láva mögöttük 7: Szökésben a forrongó Pokol

Küldenek két mit sem sejtő balfasz csajt, hogy bizonyosodjanak meg erről a humbukról. A megbízóik szerint ez kacsa. Hozzá nem értő felesleges pánik keltés, hogy ez egy időszakosan működő vulkán.
Tényleg, igazuk van!

Egy projekt hol tud alkalmazkodni ahhoz, hogy egy tűzhányó hol aktív, hol nem? Meg kell figyelniük az eseményeket és jelentést is írni: most akkor aktív vulkán ez vagy sem?
A csajok tapasztaltak ugyan, de nem a tűzhányóknál. Csak sima probléma megoldásokban. És ha kilövi alóluk a széket a láva? No igen. Erre nem gondoltak a megbízóik.

Semmilyen kilátó nem épül ide a jelentés le nem adásáig, csak a parkolóház marad. Azt sem lett volna szabad oda helyezni. A bányát nem nyittatná meg újra a megbízójuk. Őt csak az érdekli, rejt – e veszélyt magában ez a valamikori tárna vagy sem?
A parkolóház továbbra is látogatott hely és kilátást is ad.
Egy fiatalember rendkívül megfontolatlan elővigyázatlansággal száguld az utakon, mely körül öleli ezt a csodásan szép és veszélyes vonulatot.
Fogalma sincsen, mit lát, mert rajta napszemüveg. Az még oké, de nem rendelkezik vezetői engedéllyel. Lopta a vulkán járót? Mert ez terepjáró, amivel száguldozik.
Belehajt egy, a hegyről lefelé tartó turista buszba. Senki sem sérül meg, és a busz sem tér le az irányáról. Tudja folytatni az útját az utasokkal.
Ez a hülye csak balesetet akart magának generálni, hogy megpördüljön és tova tovább bumerángozza magát. Az is történik! Valahol az út szélén landol. Aztán még az is elképzelhető, bele zuhan a tűzhányóba. Ez életben sem akart maradni, az biztos!

A rémült lányok szeme láttára zuhan az autó le a mélybe a kürtő aljára. Még aznap másik munkakört is kérnek. Inkább bele írják a jelentésbe, hogy ez egy működő vulkán.
De ezt nem vállalják!
A felmondásukat nem fogadják el, mivel szüleik a cégnél vannak. Ügyes lányok ők, csak ilyen területen még nem dolgoztak!
Rendben van! Jön a válasz. Akkor a parkolóház marad (az odaérkező, problémamegoldó munkásoknak is kellhet), a kilátó tényleg legyen lefújva. Azt majd máshová helyezik. Jegyzeteljék akkor a hegyi utakat védő rendőrök vagy vadőrök, esetleg a lakosságivókban lebonyolításra kerülő fórumait.
Azt választják a lányok!
Egy ismeretlen úr csatangol valami régi Opellal az utakon, de nem a hegyen, hanem a szurdokban. A szirtek lábánál és az erdő fölött.
Na, neki van engedélye, de figyelmetlen!
Nem igazán a száznyolcvan fokos térlátás mestere.

A lányok egy férfi nyomába erednek a városban, hátha megtudnak tőle valamit. Véletlenszerűen választják ki a járművét.
Az viszont kiszúrja őket és egy nagyon egyszerű, ócska trükkel lerázza őket! Zöldnél nem indul meg, pirosra váltva viszont nagy gázt ad s csakhamar el is tűnik a szépséges erdő irányába.
Sikertelenül kezdenék meg a rátapadást, amikor sziréna és rendőr előttük.
Azt nem tudhatják, hogy őket keresik–e? Helyet cserélnek. A másik lány félve a büntetéstől kaparásba kezd hátra. Normál és kézifék, hogy biztos legyen. Most pedig éles fékezés és nagy hirtelen gázzal előre, apró kormány rántás jobbra, egy park irányába. Arra le tudják vágni az utat.
A védett terület fantasztikus fűjével, melegszik, mert valami vörös közelíti meg. Lappang, mint egy veszélyes vírus! Ezt az öko területen elhelyezkedő, védett növénynek számító faunát már biztonságba kellett volna helyezni!

Az egyharmada ég csak le. Az is csak részben, tehát nagy kár nem keletkezik.
Parkvédők és rendőrök érkeznek oda. Hűteni igyekeznek a növény rezervátumot.
Utána, mivel ez sík terület, a felforrt kőzet tovább áll. De hová megy? Hát azt csak a tűzhányó tudhatja, mivel azt a környéket a Szent Anya szemén kívül, mely a hegyet pásztázza, csak kétféle ember ismeri. Akinek van vesztenivalója és aki esetleg kalandor.

A két ifjú lány megtalálja a fórumot, hol a lakosság a hallgatóság s időnként szót kérő nép tagolódás. A rendőrség és a katasztrófa védelem, növény és környezetvédelem beszél. Tájékoztató van. Mindegyik példányt sikerült végül megmenteni. a gyors intézkedésnek köszönhetően.
Vadőrök és rendőrök egy másik csoportja eközben a vulkánhoz igyekezik az oda bezuhant autót elvontatni valamiképpen és a végülis onnan a gépjármű felborulása előtt kiugrott urat a kötélről leszedni. Ugyanis a kürtő tetejére téve egy kötelet a tűzhányó kupolájában, felakasztotta magát.
Búcsúlevél esik ki leszedése alatt a kezei közül. Oda adják esetleg majd a halottkémnek, mert valami férfiról van szó benne, aki az ő szíve hölgyét elvette.

Férfi kacaj odakintről egy civil járműből. Autójába száll és a köpködő vulkán intenzitásával hagyja el a helyszínt.
A rendőrök megállítják, háromszor is. Nem ittas!
Betér a fórumra és eliszogat. Valami lányt vár, akit időnként a barátja mögött kefélgetnek. Az zavarja, neki nem áll meg a lány. Ezért inkább borozgat.
Témában, a fórum zárásaként, egy régen nem használt terület kerül szóba.
Oda el lehetne a jövőben terelni a kitörő láva folyamot, és akkor már oda ki is helyeződhetne a kilátó a város szélére.
Ránéz a völgyre, ahol valaha folyó volt, csak kiszáradt. Az jelenleg használaton kívüli, ápolatlan utakkal s állítólag még egy hajóroncs is akad arra, mely nagyon régen megfeneklett, elszállítani viszont még nem volt mód onnan.

Egy férfi jelzi apró felszólalása keretében, arra minden út járhatatlan. Úgy ötven éve nyúltak hozzá utoljára. Most is onnan érkezett, mert amerre ő lakik, csak nagy kerülővel tudna eljutni ide, a városba.
László Zsuzsannában mártózott meg, és mennek a lány barátnőjéért, Picilányért. Valamint Zsuzsanna barátjáért.
Picilánynál átszállnak hozzá László és felveszik hozzá Mirellát is. Azzal a Golf indulhat is. Picilány, az udvalója; László, aki szemet vetett Mirellára és mögöttük jön majd Zsuzsanna a fiújával.

Mi tart eddig? Miért nem indulhatnak? Ja, hogy Zsuzsannát meghúzta a fiúja. Végülis gyorsan megvolt, mehetnek! A fórumra igyekeznek, de előtte valami ismeretlen völgy, mert hát Picilányt ott kellett felvenni.
Minden stimmel itt a Pokol alján, de a hajóról ők sem tudtak s vöröslik a hegy alja. Ide tart! Úristen, futás!
Picilány jó sofőr, de a másik autóban helycsere a volánnál, mert Zsuzsanna barátja vállalja az esetleges ütközetet, ha megindult a láva.
Az olyan, huszonhét kilométer alatt csak ez a hajó kihívás neki, mely a völgyet kettészelő területével nem sok helyet hagy a tovább jutásra, ha ide téved valaki.
László az elbóbiskolt, de nézelődő Mirella kobakját kéri. Bukdácsoló autó nem akadály nekik, már szivárognak is bele a csókba és Mirella keze László markába kulcsolódik.

A veszély zónának vége! Persze, hogy Picilányék gyorsabbak felvezetőként. Jobb, mintha külön mentek volna. A fiú itt már átadja Zsuzsannának a bal oldalt, elvégre hadd adja most ő is induló kerekekkel a zajt.
Egy természet vájta csapás a kijárat. Miért ilyen sűrű erre a forgalom? Biztosan ők is a fórumra sietnek, godnolják Picilány és Zsuzsanna, mint csalinkázó és jelenlegi hegyi pilóták.
Városi kereszteződés. Csak egy utca a célig. Mind a ketten kell, hogy kaparjanak az ivóhoz, mert nem akarnak fogyni az autók.

Odaérnek! Nem maradtak le semmiről. Mirella László kezét kéri, így érkeznek a tömegbe. Meggyérülhetett a hallgatóság, mert le tudnak ülni. Ötven perc még, és utána a rendőrökkel, vadőrökkel, katasztrófa védőkkel s esetleg kertészekkel és növényvédelmi szakemberekkel kötetlen beszélgetésre akad mód.
Az emberek, azaz városi polgárság haza mennek, de egy alkohol szagú férfi fekszik az autója mellett. A baráti társaság odamegy hozzá, egy Zsuzsannát emleget. Zsuzsanna ismeri őt még gyerek korából. A férfi hajtott rá, de neki nem volt az esete. Akkor sem hagyhatják itt a sorsára.
Zsuzsanna és barátja mentőt hívnak. Azt megvárják, a mentős szerint rengeteget ivott. Csoda, hogy még a férfi képes magában beszélni. Az ilyen eseteknek ilyenkor egy szó nem jön ki a száján. Még a csillagokkal sem beszélgetnek!
Az indoklásra a mentős férfi legyint, az nem Zsuzsanna problémája. Közvetett történés, de attól még nem kellett volna ennyit innia.

Látott már ez a társaság valaha rallyzó mentőautót? Most láthatnak, mert a mentősöknek sietniük kell. A férfi alkoholmérgezést kaphat, ha perceken belül nem jut el a kórházig megfelelő ellátáshoz.
A vulkán nyugiban van, nem vöröslik. László nyúl Mirella kezéért. Sétálnak egyet a városban hazaút előtt. Ők, Picilány és barátja, Zsuzsanna és barátja.
Elvégre péntek van és hozza a nap a szép, araszoló alkonyt!

Értékeld az oldalt!