Olvadó Aszfalt

I. Ferraris futkározás

Az indítókulcs meglett, de az úr még alszik. A lány viszont fent van és küldemény érkezéséről jött értesítő. Indulni kell. Kézifék majd rendbe jön. Kitolat az szép autóval a lány. Stop táblánál megáll. Utána indulás. Sietni kell, mindjárt bezár a posta. Pörögjenek a kerekek. Pár utca még. Kerülgeti az útjába kerülő autókat. Előz, szembejövő jön. Elrántja a kormányt. Szépen hozza egyenesbe a piruettező autót. Pár szlalom és kanyar be az utcába. Vissza kell hozni a Ferrari-t egyenesbe. Ez a posta, megérkezett. Satufék és megáll.

Értesítőt felveszi és irány haza. Barátnője száll be hozzá, el tudná – e őt vinni gyorsan. Késésben van. Mi sem egyszerűbb. Kitolat, mint a szélvész. Megfordítja az autót. Már pörögnek is szédülve a kerekek. Pár utcával arrébb ájul be az autó egy jó hosszú utca környékére. Szépen duruzsol az a 16 szelep. Kiteszi a barátnőjét. Épp időben odaértek, sportos fuvarral még nem szállították.

Telefonál a fiú, hogy hol az autó. Kellene és jöjjön. Induljon újra az Ágyúgolyófutam. Hétvége van. Hazaérkezik a kislány a Ferrarival.

“Már megint sportosan jöttél? Már távolról hallottam, hogy valaki edzi az aszfaltot.”

“Ez neked jött. Felvettem a postán és még egy barátnőmet el is vittem. Pedig jogsim sincsen. Sürgős levél? Azért is igyekeztem vezetés során.”

“Igen, sürgős. Rendőr nem volt?”

“Nem volt.”

Az asszonka étket és egyebet készít, amíg az ura ügyintéz. Szépen indul meg a Ferrari. Csókkal ajkán száll be a fiú és indítja szépen a duruzsoló 16 szelepet. Nagy gázzal megy, de nem sivítva. Majd valamikor érkezik.

II. Esti Kiruccanás

Elhagyta az úr a piros Ferrarijának a kulcsát és asszonykáját megkéri, vigye már haza. Beülnek. Összeköti a fiú a drótokat és már indul is a menet. Sivít a kerék. Jöjjön az első kanyar. Előtte: Ne nagyon állj meg emelkedőn, mert nincs kézifék. Jó kalandos úton az emeleti irodaházból a piros csoda lebukdácsol. Zeng az irodaház a gumiktól, időnként a lány a fiúra néz, jól tartja – e egyenesben a Ferrarit. Hiszen időnként alig van hely a zötykölődő autó révén. Kereszteződés ahogyan leérnek és nagyon szépen “mozog” a piros sportautó. Pár km még. A lány szépen kerülgeti sávokban az autókat. Beesteledik és kergetik az egerek egymást, ahogyan közelednek a lak felé. Egy szép kis csendőrkanyar. Bearaszol a kiskocsi egy parkolóba. Nem is volt szükség kézifékre. Az indítókulcsot majd megkeresik. Hazaértek, az a lényeg. “Aranyom szép volt, Ferrarit nem vagy csak nehezen lehet meghuzatni.”

“Nagyon szép az autó és ereje is van. Jó volt menni vele. ” “Azt nem mondtam neked, hogy sportosan vezess, de megoldottad a feladatot.” Befarol még a Ferrari az udvarra és szépen megáll vele a lány. Bemennek a kis házukba teára, kávéra, vacsorára és miegymásra.

III. Majdnem elkésve a moziról

Rágyógyult a csengőre. Réka pont menne a fürdőbe. Aggódó, könnyező Eszter szomszédasszonya az ajtóban, mikor nyitja neki. Eszter férjét már elvitte a kollégája a moziba és a kisfiuk kedvenc filmjét adják, pénz viszont nincs náluk. Eszter meg plusz problémaként nem tud vezetni, hiába áll a háznál az autó. Hogy a fene egye meg. Réka tud vezetni, engedélye is van, de ragadnak a mellei és pont le szeretett volna fürdeni. Gondolkodik, mi legyen. Azt mondja Eszter, Öt perc múlva indul a műsor és van nála pénz a jegyre. Viszont a férjénél pénztárca van. Pénz ezzel ellenben meg nincs és a kisfiának ez volt minden álma, hogy láthassa. Rendben van, mondja Réka. Csak pont szeretett volna lefürdeni. Akármit kérhet cserébe Réka, ha el tudja repíteni Esztert a mozihoz. Tíz percen belül oda kellene érjenek és a város másik felén lakik a két szomszéd. Elmennek Eszter férje autójával. Ne azzal foglalkozzon, szerintem láttak már nőt. Kérem…! Ha tud rajtam segíteni. Mindenki tudja, hogy csinos és dögös asszony vagy, Réka.
Igen, és a családomra is büszke vagyok. Fiam és lányom van, Eszter. A férjem is nagyszerű ember. Üzleti úton van jelenleg. Elfoglalt férfi, de megajándékoztam két csodálatos gyermekkel. Tudom, Réka, megnőttek már. Szoktam látni őket.

(Eszter kiparkol a garázsból). Ne flancolj, barátnőm. Félig le van harcolva mindegyik ajtaja, de erő van benne. Rendben, Eszter. Akkor Réka indul (garázsajtó távirányítóval lecsuk), bőg fel a motor, éppenhogy becsukják az ajtókat már süvít is ki a gyönyörű Porsche. Irányba állva kifarolás után már vágódik is ki a főútra.
Eszter! Nézz kérlek jobbra, Én balra látom a forgalmat.
Tiszta, messze még a személygépjárművek. Mehetsz, Réka.
Övet csatold be légyszíves És kapaszkodj! Ez rázós volt! mondja Eszter.
Igen, de arra kértél, extra fuvart adjak neked. Jó nagy huzat van, Réka.
Ez van!
Megcsúszik az autó egy kidőlt farönkön és megpördül a szép Porsche teljes tengelye körül. Lepiruettezi a 360 fokot és újra az aszfalton a szép kis autó. Jól kipördül oldalra, de Réka nehéz munkával és ügyesen egyenesbe hozza.

Jól csikorognak a kerekek, Réka.
Igen, Eszter. A sebesség ezzel jár 🙂 Kapaszkodj, az a lényeg. Nekem plusz segítségként itt a kormány.
Zebra!!! Elrántja Réka a kormányt, így a jármű átsiklik a menetirány szerinti jobb oldalra, de a néni és bácsi egy karcolás nélkül át tud kelni.
Milyen ügyes vagy, Réka! Köszönöm, Eszter! 🙂 A férjem megtanított pár dologra az elmúlt években. Eközben még kormányozza vissza Réka a Porsche csodát a felezővonal Jobb oldalára.
Megérkeztünk, én itt most kiteszlek mindjárt (pont kanyarodnak és nézik az emberek, kinek ilyen sürgős, hogy felszántja az aszfaltot. Nem harminccal érkezik. Nem is hetvennel). Készítsd a kezed az ajtókilincshez. Megpróbálok megállni. Behúzza a kéziféket és irányba áll a csodával a visszaúthoz.

Teljes az öröm. Puszit kap Réka. Indulhat a kisfiúnak a mozi. Édesapa is ott várta őket már. Valami közbejött, Eszter? Késésben voltam, de Réka szomszédunk kisegített. Az autónkkal elhozott. Így tud vezetni a Réka? Azt a Porsche-t elég jó gyakorlat kell, hogy valaki így elvezesse ide 8-10 percen belül. Ide hallottam, amint valaki nagy sebességgel közeledik.
Megoldottuk, eleve fürdeni szeretett volna Réka. Kisfiam, itt a pénz, hol vagy? Ezt filmet szeretted volna látni. Menj apával. Anya ide tudott érni.
Réka, köszönjük szépen.
Üdvözöllek, András.
El tudsz minket vinni haza majd? A kollégám már elment. Dolga volt. Ja ez a mi autónk. Várj. Elviszlek. Tudsz fürdeni, én meg visszajövök ide a családomhoz. A fiunk nagyon örül, hogy Esztert el tudtad hozni. Jó?

IV. Segítség villámló vonulatok között

Együtt pihen a két család Japán hegyei között, de nem egy apartmanban. Külön van a háztartás. Egymás mellett vannak. Csengetnek. Jó magas hegyek ezek. Az égbe vesznek. Minden rendben? Úgy volt, együtt megyünk nézelődni.
Eszter nem érzi jól magát. Fáj neki.
Hol? Ööööö, látom.
Reggel óta ott fájlalja. Atól tartok, nem tudunk menni, András. Lehet, csomós neki.
Ha az Eszter csomót érez, a mellrákkal nem lehet játszani. Réka!
Igen, András.
Én elmegyek apukával és a famíliával le a völgybe. Van itt egy doki, de nem éppen a közelben. A autónkkal elmész Eszterrel? Bele is lehet halni a mellrákba. Nehogy baj legyen. Odakint van, Porsche Carrera Turbo. 130 lóerő. Az itt csúcstechnológiának számít. Menetstabilizátor, Blokkolásgátló. Amit csak akarsz
Neked hány autód van, férjem? Egynél tartok még. Ja akkor nem tud szegény Eszter pihenni. Hiszen mindjárt mennünk kell haza.
Aligha, Réka. Egy hónapig szabadságon vagyok. Most kezdtük és ha Eszter szerencsével jár, Ő is tud pihenni. Feljebb léptem a ranglétrán. Társelnök lettem. (Dobja a kulcsot). Enélkül nehezen indultok el. Hozzátok Esztert. Óvatosan. Látom, nagyon fáj neki. (Réka mosolyog, amint a dobott indítókulcsot elkapja).
Leviszed akkor őket a völgybe András férjem? A gyerekeink is itt vannak. Valahol odalent, ha jól emlékszem.

Megindulnak. Nyílik a kapu.
Hát nem is tudom, mit mondjak: András szomszédunk. Attól féltem, haza kell mennünk innen és annyi volt a pihenés.
Semmit! Jó hírrel térjenek vissza és ne találjanak semmit Eszternél. Neki nem volt még mellrákja, de más végett meg kellett már járja a kórházat.

Az út megindítja porzását, már el is tűnik a Porsche (Carrera) a semmiben. Fuvallat hozza csak a reménykedő várakozók felé az út zaját. Miközben ők a völgyet célozzák be.

Ez erősebb autó Eszter. A doki, a férjem azt mondta: Fent van a hegyekben. Mindjárt félúton vagyunk. Nagyon fáj?
Fáj. jobban, mint reggel. Olyan szép erre. Ezek a hegyek, Réka.
Szépen is magasodnak, így van! A fene egye meg. (És jó nagyot kell majdhogynem egyhelyben forduljon a Porsche-val). Bocs, hogy itt gyakorlatilag kifüstöltem a kerekeket; de nem szeretek Zergét gázolni. Látod, már megyünk is tovább. Itt van valami távolsági busz. Ez sem kell. A francba! Mi ez?
4-5 sávos úton sodródik a csúcsPorsche, a busz már mögöttük. Nem sok helyük van már. Megdobja a kereket egy kisebb szikla darab.
Bassz…! 🙁
Hosszú másodpercek jönnek. Ha nem jön közbe valami, belezuhannak a mélységbe. Alagútféle tűnik fel.
Ööööö? Ezt nem mondta az András. Talán sikerül.
Me…mennyi idő még, míg talán landolunk?
15 másodperc és maximum 200-300 méter a távolság. Nem is tudok nyomni semmit, mert a levegőben vagyunk.
Az út padkáján landol a Porsche és újabb ugratás.
A rohadt életbe…! Na ne.. Erre kíváncsi leszek. Hát ha ezt megússzuk, akkor mindent.
Az alagút előtere után az ugratás befejeződik a Porschénak és… sikerül elérni az útkereszteződést.
Ez mi volt, Réka?
Sikerült elérjük az alsóút padkáját. az megdobott minket. A hátsó kerék meghajtás meg felpolcolta a Porsche-t az útra. A padka megdobta, az okozta az ugratást. Most éppen úgy 100-150el megyünk.
Megfogja Eszter kezét: Te csak kapaszkodj. Nézz csak oda fel. Az lehet a háziorvos lakhelye és rendelője is, megérkeztünk. Az alig pár km. Elsőbbség adás tábla jön, de autó sehol. Fordulhat a jármű. Valószínű másnak si sürgős lehetett a dolga, mert látványos keréknyomokra farol ki a Porsche: majdnem. Akkorát nem kell most kormányozni
Hát itt egyszerűen elámul az ember. Most már én is tudok nézelődni. Látod, Eszter? Nyugi, mindjárt ott vagyunk. Rét, zöldellő fák, mező. Le is lassítok. Itt a ház. Nyitva is az ajtaja. Ugye mennyivel kellemesebb a Porsche motorját hallgatni, ha nem csúszik a kerék? 🙂 Én itt kint megvárlak. Járj szerencsével. Nézem addig a fel, magasba nyúló hegyeket amint a nap sétál rajtuk. Ja? bekísérjelek a váróba? Látom, hogy fáj.

V. Halálos Iramban hajsza a magasodó japán hegyek között

Nap lépdel tátongó mélységből magasodó hegyek szirtjeiről fel. Köszönti az állatokat. Imádja Olivio atya a reggeleket. Olaszország a hazája, mégis idejött élni. Jelenleg itt terjeszti Isten igéjét és igazán ízletes halászlevet fogyaszt. Szálkázással telik e korai szombat reggel. A finom ponty bekanalazása után eszébe jut, hát neki misét kellene tartani. Erre felé a péntek este után a hétvége első tagja az Úr napja.10 órára oda kell érni a Szirt szélnél lévő Kecske kolostorba. Mindent odavág a mosogatóba és előkészülődik. Nehogy valamit is elfelejtsen. A nagy kapkodásban viszont az atya nem ügyel az autókra és rosszba ül be. Akkor is, ha tudja: hol hagyta négykerekűjét. Nem leli viszont. Nem messze tőle lakik egy kislány friss jogosítvánnyal. Egy Suzuki Maruti kulccsal együtt. Vajon ki lehetett ez a felelőtlen? Elhelyezi dolgait és próbál indulni. A kuplungot elfelejti felengedni annyira koncentrál, nehogy elkéssen vagy ne sikerüljön jól a mise. Próbálkozik, próbálkozik. Nehezen, de végül megindul az atya. Csak addigra már felveri a környéket a kerék pörgése. Éva szedi a lábát ki. Az ő autójába ült bele az atya. Ő viszont még nem végzett a reggelivel. Hol tarthatja az atya az autóját. A garázsban lel rá. Kajat bevág a hátsó ülésre. Már perceken belül az atya nyomában is van.

A két autó süvítő sietésére felébred Emese a fotelban egy másik háztartásban. Életében nem ült még autóban, de mi az hogy őt kihagyják egy buliból és különben is. Az atya életveszély az utakon. Sietősen már a kereszteződésbe is vágja magát. Kifarolva a főútra két autót pillant meg. Pont feljebb vált, amikor már kezdi beérni őket.
Liza rendet rak a konyhában és ő is ugyan hallotta ezt az egészet, de hol a nevelt lánya? Emese eltűnt! Vezetni vezetett már, de nincs vezetői engedélye és itt aztán vannak kanyarok no meg mélység is. Ha kisodródna. Mitévő legyen? Neki csak egy benzines Swift-je van. Futólépés, szaladás a járműhöz. Hát ő úgy nem tud sietni, mint a többi. Véletlenül kikapar az autóval és már indul is arra, amerre látta elmenni kislányát még ha nevelt is.

Most tér magához Emőke, Liza lánya. Néhány évvel idősebb Emesénél. Látja édesanyját sietve távozni. Eszébe jut, hiába friss a jogosítványa: nemrégen kapott nevelőapjától egy szép és gyors járgányt. Gondolja, majd inkább óvatosan de gyorsan. Ki tudja, milyen utak ezek? Az új autóval utolérheti őket. Az előkészületek közben étkezik és anyára gondol. Nehogy baja essen. Miért kellett ilyen sietve távozzon. Tele van tankolva a Suzuki Liana. Radiál gumijai vannak. Kifarol vele, mint a szélvész. Húhh, de szép hangja van. Irány az út! Próbálja a pedálokat, hogyan tud a leghatékonyabban gyorsítani és haladni. Már ott is a kereszteződés. Egyet nyom a távirányítón, már zárul is a garázs. Közben kis teherautó balról, féktávolságon kívül van, nem tud már megállni. A kamion villog neki, menjen csak. Lassít. Fénykürttel megköszöni Emőke és gázt adva a sofőr úr megvárja, míg Emőke kipiruettezi magát a felezővonal menetirány szerinti jobb felére. Még jó ideig csúszik az aszfalton a szép Liana a kanyarok miatt. Gyakorlatilag felszántja vele jópár kilométeren át az úttestet. Anya jár a fejében, hogy mért sietett ennyire el tőle és miért nem várta meg? Jópár perc, mire beéri a forgalmat.
Öten vannak, öt autó és az élen lévő a legóvatlanabb. Térképet néz s közben ideges, nehogy elkéssen a ceremóniáról. A forgalom is gondoskodik a keszekuszaságról.

1. Liza végrehajt pár érdekes figurát. Van, hogy ott táncol autója az úttest szélén.
2. Éva egy aránylag elég elegáns Renault-ban próbál az atya elé kerülni, de az úristennek nem megy neki. Mert vagy áttér az út bal oldalára vagy éppen tereli azt vissza jobbra. 3. Emese a Swiftben észreveszi, milyen gyönyörű szobrok és azt övező sziklák, hegyek mellett haladnak el. Van, hogy egy gyors körrel még meg is tekinti őket. Ha már ezen a kinyírakanyar szakaszokon nem tudja az atyát beérni.
4. Olivio atya időnként csoda, hogy nem borul fel meg nem füstöl a kereke. Nagyon nem mai darab a Maruti és még így is bírja az utat.
5. Emőke elé jó bonyodalmas látvány tárul. Beéri a szuperjárgánnyal az előtte lévőket. Amikor a sor aránylag nincs megbontva, hármasba kapcsol és az atya elébe vág. Még így sem tudja megállítani. Az út pedig hamarosan véget ér és a hegyek pedig Emesének is tetszenek. Felváltva nézi őket meg figyeli a Maruti-t.

Liza inkább lemarad, de ezt ő sem nézheti tétlenül, bevágódva egy mellékutcába ami már a kolostort közelíti: megpróbálja a papot megelőzni. Látja, hogy inkább autózás lesz ebből. A másik három lány gyorsabb. Az atya megérkezik, de meg is kellene állni valahogyan. Amíg ezt megteszi, körforgalommá változtatja a kolostor előterét. Nem kis feladat elé állítva üldözőit. Liza az első, aki kit tud szabadulni ebből az ördögi körből, mégiscsak ő a legidősebb. Menet közben beugrik Olivio atyához, hogy a Maruti megálljon végre. Nem győz elnézést kérni, hogy ő csak nem akart elkésni. Emőke csak csóválja a fejét, hogy ilyen felelőtlenül inkább ne vezessen Marutit. Leáll a Swift, a Liana és a Corsa meg a Clio is. Oszlik a porfelhő.

Liza-nak a hócipője tele van. Bemegy az atyával a misére. A többieket kéri, menjenek csak haza aludni. Korán volt a reggel. Engedjék ki a gőzt. Emese, Emőke és Éva már ugranak is a járgányokba és mosolyogva pörgetik fel a kerekeket. Ekkora egy hülye napot! Olivio atya tudja, hogy a sportos indulások ezúttal neki szólnak. Ne legyen legközelebb óvatlan. Egy apró fekvőrendőr is megdobja a három autót, szöcskeként pattognak. Utána jöjjön az első kanyar a szép szobor és a hegyek közti nézelődéshez. A kanyarnál lévő torkolatig Olivio atya még hallja ahogyan táncolnak a kerekek az úton. A mise viszont kezdődhet.

A kíváncsiskodó fékez be először, hátha a többi is megáll. Így is történik. Megbeszélik, hogy a szép Buddha szobornál megállnak és azért a hegyekről em mondanak le. Induljanak a lőerők. Most nem kellene sietniük, de már csak azért is gázt adnak. Mindegyikük jobb autó a Marutinál. Kipiruetteznek a főútra, porfelhő kíséri kirándulásokat. Egymás mögött mennek, de azért figuráznak. Majdhogynem már élvezik ahogyan mérik képességeiket. Pedig nincs is mindegyiküknek vezetői engedélye. A föléjük magasodó hegyek teszik ezt még feledhetetlenebbé miközben a távolban már feltűnik a szép Buddha szobor.

VI. A láva mögöttük

Késő este. Aludni készülnek Eszterék. Mellrák nem állt fent szerencsére. Antibiotikum és gyógyszerek segítettek. Fantasztikus heteken vannak túl. András, Réka dörömbül náluk: Keljetek rögtön, vulkán készül kitörni. A többiek már távoztak. Haza kell mennünk. Nyomunkban a folyékony veszedelem.
Mennyi időnk van? kérdezi Eszter?
Semennyi. Pakoljatok be, aztán nyomás az autókba. Tempó! Egészíti András figyelemfelhívását Réka.
Minden ingóság bepakolva az autóba. Sokkal nagyobb az öröm ilyen pihenés után, csak ne kellene ilyen sietve távozniuk.
Majd még visszatérünk ide pihenni, én is most voltam itt először kiengedni. Munka szempontjából jártam eddig csak e szép hegyek között. Siessetek! Ja? Eljutott Eszter a fülembe, mit hajtott végre Réka. Gyors vélemény? Bravúr neki az alagútos mutatványért. Olyat még én sem csináltam. Szerencséje is volt, de még mekkora! Új útrész lehetett. Ha az ott nincsen… De ott volt és eljuttatok az orvoshoz, hogy segítsen rajtad.
Átzuhog Rékához. Nyílsebesen bepakolnak. Be a szép kis Porschéba, felzúg a motor. Már pörögnek is a kerekek az éjszakában. Fordulás. András nyom egy gombot. Lezárul a garázs. Nyom még egyet, azzal meg az elektromos kapu. Meg se tudnak állni a kerekek, izzanak szinte. Eszterék érnek ki az útra, jó fülsüketítő pillanatok ezek. Előttük nem sokkal lemaradva a szép Porsche edzi az aszfaltot. Indulnak a családok.
Nyomd neki, Réka. Nyomunkban a láva és forrong a vulkán. Ki tudja, mikor nyugszik le. Éjfélhez közeledünk, nem vagy fáradt?
Nem, András (és már vesz is be egy kanyart. A kompig el kell jutniuk.)
Itt vannak mögöttünk. Megvannak, András.

Ez egy jó nagy hegy, szlalompálya jön. Villogj be nekik, hogy vigyázzanak. Itt vannak kanyarok, nehogy az 5000 méteres mélységbe zuhanjanak. Oké, rendben. Tökéletes. Innen már nem sok van hátra. Taposs bele, amennyire tudsz: Innen is morog valami. Kő vagy szikla zuhanhat ránk és rájuk.
Keresztbe áll pillanatra Réka s András autója, mert előttük zuhog le egy nagy darab. Beelőzi őket Eszter s családja, de rögtön tép utánuk András és Réka.Kanyargós kilométerek következnek. A gumik majdhogynem füstölnek már, de nem sok van hátra. Csak el ne találja őket egy lehulló méretes szikladarab sem. Egy – egy nagy találja meg mindkét autó közelít, pillanatra el is vesztik uralmukat a gépjármű felett. Egy percen belül azonban a következő kanyar előtt ismét egyenesbe kormányozva az autók. Igen, de a komp már átment, mégiscsak elmúlt 23 óra. Most mi legyen? Satufékkel csikorgó nagy teljesítményű járművek. A láva meg egyre és egyre közeleg. A robaj is hallatszik. Omlanak a sziklák. Mitévők legyenek? Nagy nehezen egy sötétben alig észrevehető autópályaszerű csapásra lesznek figyelmesek. Rajta! Újra pörgetik a kerekeket a lóerők, jó nagy piruettekkel érnek az autók egy alagútba. Felettük az óceán lehet. Ez egy víz alatti átjáró vészút lehet kialakítva ilyen esetre.

Tiszta Need for Speed, igaz Réka? Csak most nem autókkal versenyzünk.
András, hol vannak Eszterék? Nem látom őket… 🙁 Se előttünk, se mögöttünk.
Itt vannak mellettünk balra. Látod?
Nem. Hol, András?
Nézz a tükör irányába.
Ja, tényleg. Milyen jól bírja az a ksi autó a tempót. Valóban ott csalinkáznak.
Zeng tőlünk az alagút. Hiába, ez visszhangos. Mondjuk azért itt is vannak kanyarok.
Jelzést vesz észre András.
Réka, én most kijelzek nekik, hogy a Vészfutamnak vége van. Amint vesznek vissza a sebességből, te is lassíts normálra. Rendben? Mindjárt itt a komp. Remélem, mielőbb visszatérhetünk ide (is).
Tényleg elérik a Kompot, mert ez csak a nagy tenger egy része. Mind a két autó kénytelen egy nagyot fékezni, mivel valami útépítés; újítás lehet. Kicsit kidobódnak a farok. Ezt a hangot még viszi magával az alagút. Utána megérkeznek a komphoz. Kiszállhatnak az autókból. A komp, amint hajnalodik; indul a kifutóból célállomására. Nézik ahogyan a láva indul útjának és potyognak le a távolban a sziklák. Még nézni is félelmetes, de egy ilyennek is van szépsége. Megpaskolják a motoros szekereket a családok.
Remélem több ilyen villám iramú fuvarra nem kerül sor. 🙂 Azért örülök, hogy így együtt lehetünk erre a pár hétre itt: Japán hegyei között.
És köszönet Rékának a segítségnyújtásáért, András! 🙂 Egészíti ki a mondandót és észrevételt Eszter.

VII. A Szőke Torpedó

Telefon ébreszti fel Andrást éjjel. Apa, a lányod vagyok! Be akarják olvasztani az autódat, pedig az még üzemképes. Tudom, hogy álmodból keltelek, de az egy nagyon szép és használható autó. Még te magad harcoltad ki, hogy maradhasson.Ha tudod, Timi lányom: akkor nyújts be indítványt. Mást én sem tehetek.
Igen, apa. Máris hozzálátok. Aludj jól.

Éppen ünnepelnek valamit a hangárban, hogy másnap reggelre a bontóban kivonjáka forgalomból. Timi viszont nem ért egyet. Jómaga is ama cég dolgozója és szerinte az a jármű még nem oda való. Közlekedhetne. Amíg búcsúparty keretében isznak a bontósok, kilopja az egyik asztalfiókból a Piros Mercedes kulcsát. Szaladva odalopózik a járműhöz. Motort indítja, reflektor. Hogy a sötét, de aránylag kicsi hangárból kijusson és már köröz is. Egyvalaki viszont meghallja, ahogyan valaki már célba vette a kijáratot és üldözőbe veszi. Bizony az üldöző úr járműve szinte ugyanolyan gyors és a friss jogosítványú Timi lánnyal ellentétben gyakorlottabb sofőr. Hegynek lefelé menet jön miután a hangárból ki kell kanyarodjanak és kilométereken belül torlasz állja a szép Cabrio Mercedes útját. Sebaj, éles kanyarral rá a járdára. Majd vissza az útra. Jobbról újra közre fogja az üldöző. Fel egy másik dombra, hátha ott le tudja rázni. Le akarja a férfi szorítani és kiabál, hogy az már nem bocsájtható forgalomba. Elfogy az út a lány elől. Hát kézifék és kormány elrántás. Ő nem ért egyet. Az édesapját illeti ez az autó és igenis forgalomban a helye. Az ő véleménye, ne kerüljön még olvasztóba. Le a hegyről, jó éles, nagy kisodródással pár km még és kint van a városból. Utolsó nagy gyorsítás. Nagyon, de nagyon dühös a lány. Csak úgy forognak a kerekek, mint finom szőlőszem az ember szájában. Nagy nehezen szűnik a fülsüketítő zaj füle számára. Egyenesbe hozza a szlalomok közepette a kis Coupé piros Mercedest. Még mindig mögötte az üldözője és mellé kerül. Gondol egyet, legyen csendőrkanyar! Hátha kijátsza a tapasztalt pilótát. Satuféket nyom, aztán újra fület sipító tolatás. Irány kifelé a városból. Talán most összejön. Ismét el kell rántsa a kormányt, úttorlasz. Kikerüli őket, de ezúttal keresztbe kell álljon és hiába figurázik. Mindenhonnan közre zárják.

Rendben van, Timi kisasszony. Egy kollégánk hazaviszi. Édesapja aludjon nyugodtan. Reggel felülvizsgáljuk és holnap estig nem csinálunk vele semmit. Bízza ránk nyugodtan az autót. Egy kollégánk hazaviszi Önt. Ha úgy ítéljük meg, hogy önnek nem volt igaza: akkor is eljuttatjuk a családnak. Nyilván szeretné a Timi kisasszony használni ezek szerint. (Itt Tímea megnyugszik. Kiszáll a piros Mercedes-ből és mosolyogva bólogat). És ha megengedi, ilyen esetekre ajánlanánk munkát önnek. Sofőrit.
Csak pár napja van jogosítványom Mondja Tímea.
Elkelne pár ilyen szép szőke kolléga hozzánk ilyen esetekre. De sima sofőrnek is felvennénk. Hát simán lerázta az üldözőjét majdhogynem, csúcsforgalomban.
Timi elmosolyodik és az üldözője udvariasan hazaviszi őt.
Timi, fogadja elismerésem! (és nyújtja a kezét) Bravo! Nem gondoltam, hogy maga ilyen jól vezet és Este!
Köszönöm szépen és így még nem vezettem autót. Dühből volt ez és legalább beleülhettem. Nagyon tetszik ez az autó. Örököltem apámtól a személygépkocsik szeretetét és szakértelmét is.

VIII. Város s falu között, a széllel ölelve (A Szőke Torpedó 2.)

Felülvizsgálják a piros Cabrio Mercedes állapotát. Visszahelyezhetik a forgalomba. András fordul a lányához:
Timi lányom, elhozod nekem az autót? Levél érkezett, hogy átvehető. Én kiteszlek az intézménynél és onnan azt hiszem, még egy egyezményt kell aláírjál.

A lányt a portás a tájékoztatja, hogy ha még odaér: Alá tudja írni a szerződésben foglaltak szerinti megállapítást. Odafent kell igényelnie az alkamazottól az indítókulcsot. Timi fel liftezik a második emeletre. Ugyanott találja a járművet, ahonnan múltkor hirtelen ötlettől vezérelve ellopta. Átveszi az ügyeletestől a kulcsokat. Beleugrik a nyitott fedelű szépségbe és már foroghatnak is a kerekek. Az ügyeletes fiú mosolyog. Éppenhogy felbőg gyönyörű hangján a motor, már sivít is a parkoló a Mercedes kerekeitől, de tudja: A szép Timi nem a semmiért nyomja a gázt. Az alsó portán is csak annyit látnak, valami jó menyecske jön fiatalos tempóban és barátságos integetés keretében farol ki jó nagyot a főútra. Innen irány  a szerződés ellenjegyzése.

Megtalálja, felkaptatni a kerekekkel a bejárón a padkára. Most már meg lehet állni. Nézik is a járókelők: Ki ez a sportos, ifjú sofőr? Eláll a lélegzetük, amikor egy szőke lányt pillantanak meg.
Gratulálok, asszonyom! Csak nem az András lánya? Nem hittem, hogy még ideér.
Nem normál tempóban jöttem. Egyszer már vezettem így ezt az autót, de akkor még más cél végett játszottam az Utak ördögét. 🙂 Timi, Tímea vagyok amúgy.
Igen, tudom. Kolos vagyok: üdvözöllek, kislány. Itt kellene aláírni.
Elolvashatom azért?
Ohh, hogyne. Mindjárt el kell menjek. De persze, olvassa csak.
Megtörténik az aláírás. Térkép kell? Elfogadja Tímea. Bepattanás az autóba, pont forgatná meg a kulcsot.
Mennyire tudja ezt vezetni, Timi kisasszony?
Ezt hogy érti, Kolos?
Tud vele mutatni valami figurát? Most hogy sikerült megmentse a bezúzástól. Tényleg szép, nagyon szép autó ez.
Lehet, tudok segíteni. Köszönöm a térképeket és az ügyintézést is. Viszem haza apához.
És a figura, Timi?
Hát.., nem tudom mire gondolt. De figyeljen. Napszemüvegét felveszi.
Viszontlátásra, Kolos és apám (András) nevében én nagyon szépen köszönöm! (integet).
Ne nekem köszönje, én csak a papírmunkát közvetítem a kuncsaftok között. A fiúknak köszönje Timi kisasszony a műhelyben. Ők vizsgálták felül a kért bejelentő igényét.
Timi mosolyog és már pörgeti is a kerekeket. Balra kanyar a rámpához le. Kiér az útra, jobbra éles kanyart hajt végre. Az autó megszédül, de már jön is vissza. A másik rámpához érve pörgi ki magát a kerék. Timi integet és még kiabál egyet Kolosnak: Köszönöm szépen!

Félúton van haza, amikor stoppos pár inti le. Mit csináljon? Álljon meg? Nem akar messzire parkolni tőlük. Satufék a szép úton és tolat hozzájuk vissza. Egyetemisták ők és gólyatáborba tartanak. Már késésben vannak, de gyalog azért… Pattanjanak be, javasolja Timi.
Kössétek be magatokat.
Már azt is tesszük. Én Boldizsár vagyok, ő pedig a barátnőm Evelin. Indulhatsz, Tímea. Fel is süvítenek a kerekek, már jön is a második sebesség. Ott is sípol egy halványat. Délután van, szép falvakon át vezet az útjuk.
Még egyet mész, Timi és akkor már ott is vagyunk. Azt hiszem, három elágazás még.
Evelin: Ügyesen, vagányan vezetsz, Timi.
Timi: Nem szokásom így indulni, de ha késésben vagytok. Itt van egy nagy torkolat, ez lesz az? Hm? Boldizsár.
Boldi: Még nem, de hamarosan feltűnik. Látod, az lesz az. Már jelzi is a tábla.
Boldi és Evelin: Köszönjük szépen, megyünk elfoglalni a szálláshelyet. Mutatsz egy figurát, hadd legyenek irígyek a többiek; milyen fuvarosunk volt?
Timi: Ha adtok nekem elérhetőséget? ha a későbbiekben esetleg kellene fuvar nektek.
Boldi: Ohh, hogyne. Nem fog kelleni, de sosem lehet tudni. Igazad van. Leírom neked a lakcímünket és egy telefonszámot is megadok.

Timi megköszöni. Elteszi a noteszből kitépett lapot, amit most kapott utasaitól. És… már adja is meg a látványt az egyetemistáknak. Így még levág pár kört, aztán célba veszi a torkolatot. A társaság kedvéért még ott sem lassít.
Hazaérkezik a szép piros Cabrio Mercedes-szel Timi. András édesapa megnézi a papírokat. Na, csak összejött kislányom. Rendben van. Jó volt vezetni?
Azt hiszem, apa! Nemcsak jó, szép autó is.

IX. Sofőrre jelölve (A Szőke Torpedó 3.)

Telefonál Timi Boldizsárnak és Evelinnek. Minden rendben zajlott. Jól sikerült a gólyatábor. Telefonszámát elmentik. Most már tudják hívni Tímeát.
András telefont kap 15-16 óra körül. Állás ajánlat lenne Tímea lányának. Sofőri munkakörben. Szabadkozik az édesapa, a lánya vezetői engedélye még egy hónapos sincsen. Ez nem probléma, csak Tímea legyen a járművizsgálati hangárban másnap reggel 8 és 10 óra között. András kiviszi őt.
A portások a tetthelyre kísérik.
Timi: Pontosan milyen sofőri munka lenne ez? Érdeklődik a lány az ügyeletestől.
Nem tudom pontosan, kisasszony. Itt vár téged egy úr, át is adnám neki a szót.
Kérem Timi kisasszony, szálljon be a Renault Megane gépjárműbe: Thury László a Közlekedési Felügyelet országos vezetője, ő pedig a társam Beffolcs Adrienn Vezetéstechnikai Szakértő.
Örvendek: Ugraty Tímea Orsolya. A vezetői engedélyem még friss. Mit kellene tennem? Apa mondta, hogy sofőri állás van kilátásban itt.
Tudom, tudom! Ha egyszer megadták magának kislány a vezetői engedélyt, onnantól kezdve… Vezesse le nekünk a gépjárművet azon az útvonalon, ahol az “akciója” keretében rallyzott.
Utána én közvetítem feléd a továbbiakat, pontosan miről is lenne szó. Két próbán kell megfeleljél. – Egészíti ki a “meghallgatás” tartalmát Adrienn.
Nem hinném, hogy bármelyik is kihívás lenne neked, Tímea. Indulj, kérlek. – mondja László.

Thury László: Szép város ez nem, Adrienn? Olyan régen jártam erre. Nem is tudom, mikor. Direkt megtiszteltetés nekem, hogy újra erre a vidékre kalauzolhatott az utam. Tímea: így, nagyon szép vezetéssel most vigye vissza a járművet a garázs második emeletére. Közben mesélhetne nekünk arról az estéről, amikor a Cabrio-t vitte rally-zásra.
Nagyon szépen, ívesen és megfontoltan. Szabályosan vezetett.

Felérnek a kiinduló pontra, Tímea leparkolja a személygépkocsit.
Adrienn: a második teljesítendő feladat előtt valami frissítő esetleg?
Ásványvíz, pogácsa, ropi. Csokoládé. 10-20 perc lazítás következik.

Timi: Köszönöm szépen. Igen, most mit csináljak?

T. László: A kolléganő méri most fel a képességeidet. Én a magam részéről csak megfigyelő leszek. Az alapképességeid rendben. Adrienn: Tiéd a pálya, vedd kezelésbe Tímeát.

B. Adrienn: Timi, most mint akit kergetnek, vedd birtokba ezt az autót itt mellettünk. Üldöznek vagy haragszol valakire. Foglald el és ugyanúgy, mint a múltkor: mutasd be nekem; azaz nekünk, mi hogyan zajlott azon az estén.

Egy új Toyota Corolla áll előtte és Adrienn már rendelkezésére is bocsájtja az indítókulcsot. Timi nyitja a kocsit, fut. László és Adrienn követik. Hátranéz megvannak – e a vizsgáztatói.
László és Adrienn: Ne minket nézz, Timi. Idomulunk hozzád. Nem maratoni futás ez. Csak pár méter! 🙂
Timi: Jó, rendben Adrienn és László elnök. Akkor megpróbálom felidézni az azon  az estén történteket 🙂

Csukódnak az ajtók. Brümmög a motor. Timi menet közben csukja saját ajtaját, mert addigra már kipörgetik a kerekek a Corollát vagy 40 méteren át és zúg lefelé a többi autó között. Köszönnek egymásnak az oszlopok. Néhány gyalogost kell csak kerülgetni. Jön is az első kanyar. A vizsgáztatók viszont azon kapják magukat, már a földszinten vannak, a kerekek semennyit sem pihentek.

A kerékcsikorgástól Timi nem hallja, de Adrienn konzultál közben Lászlóval: Nagyon jó, kiváló, Laci. Ilyen fiatalon ez a teljesítmény. Második legjobb idő!
T. László: Második?
B. Adrienn: Nála csak egyvalaki gyorsabb. Egyvalakit már felmértünk.
Leérnek a városi forgalomba. Timi kérdőn pillant a visszapillantó tükörbe és hümmög.
B. Adrienn: Jó, kiváló! Egész jó. Most arra kérnélek. Ugyanazt a távot ilyen morállal tedd meg  a Corollával, amit azon az estén tettél. Utána meg vedd célba a szűk körforgalmat. Egy rendőrautó vár rád. Aggodalomra semmi ok. Le van vele beszélve és a rendszámot is leadtuk neki. Az lenne a feladat, próbálj meg vele rally-zni.
Timi: Egy sima rendőrrel, Adrienn?
T. László: Nem egészen sima rendőr. Kábítószereseket szokott üldözni. A kedvünkért most szintén civil autóban ül és téged vár, mit produkálsz az úton. Fel fogja venni veled a versenyt. Ez minden, amit itt a mellettem ülő Adrienn kolléganőtől tudok.

Hát Timinek fogalma nincsen, mit kellene tennie. Jeleznek neki, hogy ez az. Megvan a civilbe bújt rendőr. Fényszórót kapcsol. Timeának féloldalt áll. A lány befékez, kézifék és már fordul is. A rendőr gázt ad. Timi balra fordul, félig ki a városba és a hegyek irányába.A forgalom kicsi, de azért akad pár autó. Gyönyörűek az esti fények, ahogyan a lámpák megvilágítják a közutat. Ez a főút. Kisipít a Corolla balra kanyarodva a főútra és a mögöttük lévő jármű próbálja beérni őket. Villant egyet, hogy utána fel a hegyekbe. Egy szűk részre? Tímea követi. Fékezés nélkül balra. Huppanók és zegzugos, fekvőrendőrös utca várja a Corollásokat. Az utolsó méterig követi a rendőrt Timi.
Adrienn értesítést kap, rádiós kapcsolatban van a rendőrrel: Nagyon jó, kiváló a kolléganő. Most még felmegyünk a szőlőbe. Oda kövessen a kilátóba és készen vagyunk. Teljesen ura a járműnek még friss jogsival is.

Onnan fentről is bámulatos látványt nyújt a város fényeivel miközben a tesztelő “civil” rendőr seggében “tapog” Tímea.
-Iszonyatosan ügyes a kislány. Hogy is hívják? Tímea?
B. Adrienn: Igen, alezredes úr.
– Jól van. Mehetünk most úgy 120 és 150 között. Én őt kielőzöm, kövessen! Az utolsó feladat elé állítom. (Hangzik a rádióbeszélgetés)
T. Adrienn: Timi, az alezredes úr most kielőz, de nem eléd vág. Kövesd őt. Egy teszten szeretné még, ha megfelelnél.
Timi: Rendben, értettem, Adri. Követem őt.
Az  alezredes úr egy hajtűkanyarhoz viszi Tímeát és vizsgáztatóit. Befékez és azon a kis helyen egyhelyben megfordul, Timi felé tart. Ő viszont teljes gázzal meg felé tart. Ütköznek? Akkor mindannyian meghalnak.
Timi: Most kapaszkodjanak ott hátul. Mit csinál a civilben lévő rendőr?
T. László és B. Adrienn: Az alezredes úr arra kíváncsi, hogyan oldod meg a helyzetet. Ne félts minket! 🙂 Eddig is kiválóan álltad a sarat.
Timi befékez, hogy elkerülje az ütközést és balra rántja a kormányt. A két jármű pár méteres közti hellyel halad el egymás mellett. (Nagyon jó, szélvész kisasszony! Mondja magában az alezredes az autóban, miközben visszakormányozza egyenesbe a járművét.)

Tímea egy gödör mellett a salakon kormányoz ellen a fordulásból és még jó pár méter (úgy ötven), mire jó nagy sivítással az aszfalton meg tudja kezdeni a felzárkózást a rendőralezredeshez. Hamarosan a Corolla is egyenesben tudja szelni a hajtűkanyartól vissza a falu főútját.
Mind a két jármű egyenesben és Timi a civil rendőr mögött “poroszkál”. Megkülönböztető jelzés. Tímea álljon meg.
-Köszönöm szépen. Jó a leányzó. Álljon le az útra. Én részemről a tesztelést befejeztem. Odajön hozzájuk az alezredes.
-Berfeld Tibor rendőr alezredes, nagyon jó! Jól vezetsz, Tímea.
Adrienn: Mi akkor át is adnánk neked Tímeát.
T. László: Az utolsó feladatot rögtönözte, Tibi alezredes úr? Mert az nem volt lebeszélve. 🙂
B. T. r. alezredes: Igen, azt útközben találtam ki, ugyan hogyan cselekszi le a lány 🙂
Ugraty Tímea: Akkor én most Adrienn és László elnök úr, vigyem önöket haza? Azaz a garázshoz?

B. T. r.alezredes: Jobb ötletem van, Tímea. A Corollával most felügyelet nélkül menjen előttem vissza a szőlő városig. Ott elválunk. Én is megtekinteném, hogyan viszi egyedül; “kényelmes tempóban ezt a csúcstechnológiás autót. Az elnök urat és asszonyt elviszem én.
T. László: A járművet utána legyenszíves tegye le a garázsban. (nyújtja a kezét a búcsúhoz)
B. Adrienn: Nagyon köszönjük. Maga jó választás volt. A továbbiakat a rendőr alezredes egyezteti önnel. Átadtuk neki az adatait, Tímea. Keresni fogja a munkát illetően. Nem zsákbamacskát árulunk. Tényleg sofőri állásról van szó. Mi hívtuk fel Tibor figyelmét arra az elmúlt hetekben, hogy lenne itt valaki: aki alkalmas a feladatra. Hogyan érezte magát vezetés alatt, amikor az alezredes úr tesztelte?
U. Tímea: Csak az utolsónál ért engem meglepetés, őszintén megvallom 🙂 Akkor mindent köszönök és az alezredes úrnak is. Találkozunk még, uram?
B.T.r.alezredes: Keresni fogom, Tímea és akkor mondom a részleteket. Aztán eldöntheti, vállalja vagy érdekli – e esetleg. Nagyon örültem!
Timi megy a Corollához vissza.
B.T.r.alezredes: Na ezt hogyan oldja meg Tímea? Mindjárt állnak ki az egyik házból maga előtt. Nincs sok ideje. 🙂

Timi fut a Corollához. Egyik lába a másik után. Alig hallani az autó induló hangját, már csikorognak is fel a kerekek. Megindítja útját hazafelé. Előtte még befarol mai vendéglátóinak, ahogyan halad kifelé a kanyarból.

– Ez a kislány jó választás volt, alezredes úr. (Száll be László)
– Neked általában jók a megérzéseid, Laci (Száll be mellé Adrienn)
-Bekötötték az öveiket hátul? (mosolyog Berfeld Tibor.) Vicceltem. Az arcukra voltam kíváncsi. 🙂 Annyival és úgy megy a kislány ahogyan akar. Nem hinném, hogy rallyzna. Irány vissza a szőlőkhöz! 🙂
Én erről írok most egy jelentést. Önök is írjanak. A hármat összevetjük és akkor a kisasszony felkeresésre kerül.

 

X. A Szőke Torpedó 4.: Bíbor hegyek

Egy csodás reggel. Timike csodásat autózik a családdal. Estefelé érnek haza. Még kerékpározás is belefér. Hát nem igazi romantikus nap? Szerették volna, ha még valami belefér a napba. Ilyen nyári alkalommal viszont abszolút nem gond, hogyha a négy kereket kettő kerék váltja. Kész csoda, hogy nem keveredett ezúttal semmi kalandba. Élvezték mindannyian a nap minden egyes percét. Apával – anyával több alkalommal még jót úsztak is. Legalább kipróbálhatta Timi a fürdőruháját. Régen volt rajta.
Valami fiú kezd legyeskedni Tímea körül (Még rajta is felejti a szőke lányon a férfiú a szemét átöltözés alatt. Kaján pislantás a válasz Orsitól: ‘Szép a fehérneműm?’ ). Érthető. Felnő hamarosan ez a lány. Huszadik életéve felé megy. Tizennyolc jelenleg. Ő (is) tanítja úszni. /Csak puszi van egyenlőre köztük, ismerkedési szakasz./ Kicsit nehéz úgy közlekedni a vízen, ha mindössze a kutyaúszás ismeretével rendelkezik az ember.
Telefon érkezik este, hogy másnap délutánra Ugraty Tímea Orsolya szabad – e? Nem tart sokáig. BMW fekszik – e neki? András édesapja felel a kérdésekre, mivel Tímea éppen a mellékhelyiségben van. Utána meg fogat mos. Úgy dönt a kupaktanács, családostul kimennek a lezárt repülőtérre egyezkedni.
Thury László, Beffolcs Adrienn és Berfeld Tibor személyek várják őket a helyszínen illetve valaki, akiről fogalmuk sincsen; ki fia – borja lehet. Timi elég sportosan és szexisen öltözve száll ki. Nem tudják, mi van. Folytatnák tovább a sziesztát.
A rendőr alezredes: Ohh, de fiatalosan tisztel meg minket, Tímea! 🙂
U.T.: -Jajj, elnézést. Magamra kapok valamit, ha probléma. Reméltem, hogy ez nem gond.
B.T. r.a.: -Nem baj, maradhat. A lényeg, hogy önnek: kisasszony kényelmes legyen. Ez a hiányos, bájos öltözék jól is jön arra; amit most vázolok, vázolunk mindjárt fel önnek. Ezúttal sem húznám hosszú lére, mert a probléma gyors megoldást igényel. Itt áll ön előtt egy fekete BMW. Én nem tudom, de lehet, hogy dugulást szenvedett. Ki kellene hajtani belőle. Úgy rendesen (nem kell, mint egy mérges vadállat), de azért.. nyomja oda neki a sebességet, jó? Valamint eltulajdonították az egyik autónkat. Valaki úgy látszik, gyűjtő. Régi darab, szóval nem tudom, miért pont az kellett neki. Ma jelentették az eltűnését járőr kollégáim alig pár perccel ezelőtt. Magára gondoltam a múltkoriak után Tímea. Olyan ügyesen vette a feladatokat. Nekem hamarosan mennem is kell.

U.T.O.: -Erre miért nem rendőrt kér meg?
B.T.r.a.: -Nincs szabad autóm és emberem sem. Hétvége van. Akkor jutott eszembe maga és tárcsáztam László / Adrienn kollégákat (mutat és néz feléjük. Ők pedig bólogatva mosolyognak) Én befejeztem egyenlőre az eligazítást. Többieknek van esetleg hozzáfűznivalójuk…?
T.L.: -Üdvözlöm, kedvesem (Tímea kihasználja az alkalmat és lekezel mindenkivel). Mi Adriennel lényegében vendégként vagyunk itt. Ezt a három rendszámot váltogatja a tolvaj, ez futott be hozzánk kora délutánig (pillanatra az alezredes úrra néz, aki bólint és igenel). Kettő utazótáskányi élelem és ivóvíz van itt mellettem. Tegye be magával, estig csak végeznek.
B.A.: -Én annyit szeretnék még mondani, neked Timi: Ez a BMW nitróval van ellátva. Az ellopott járműben is van, csak a mi feltételezésünk szerint az elkövető nem ismeri a kódot. Jelszóval van ugyanis levédve.
B.T.r.a.:- Így van. Látták az autót itt városon belül, de nem különösen nagy közlekedő sebességgel. Ezért gondoljuk azt, nem tudja működésbe hozni az SPM fokozatot. Szerintem nem is fogja tudni.
L.Á.:-Akkor én is szólnék pár szót. Én vagyok a BMW tulajdonosa és többszöri alkalommal tapasztaltam leállást nála. Menet közben is előfordult. Megpróbálja kihajtani belőle? Az alezredes úr javasolta, hogy keressünk meg téged. Én is azt gondolom, ez egy napos lenne. A már említett nitrót használd csak, ahogy kedved tartja. Egy napnál többet nem fordítanánk eme kettő feladatra. Biztos vagyok benne, mind a kettőt meg tudod oldani.
Tímea körbe néz.
-Kérdése van? Érdeklődik B.T. alezredes.
U.T.O.:-Mehetek egy kört, hogy szokjam a meghajtandó BMW-t?
B.T.r.a.:-Hogyne! szálljon be. Nézze csak. Már adja is nekem az úr a kulcsot. Parancsoljon.
Szépen dübörög a Bayerische Motoren Werke. Meg is indul Orsolya. Irányt jelez. Balra fordul. Tolatgat, megfordul. Leír egy kört és visszavezeti.
U.T.O.:- Nagyon szép hangja van. Nem ültem még BMW-ben.
Timi kiszáll.
L.Á.:- Ha nem kerülne meg az autó, nem gond. De amit ez tud, szerintem elő…
B.T.r.a.:- Bocsánat, hogy közbeszólok a diskurációtokba. Most jelentették. Áll a bál a belvárosban. Autók koccannak össze. Rendőrautóval rallyzik valaki. Szerintem, ő lesz az.
Timi néz maga elé:-Induljunk, ugye ?Uram. Szerintem nincs vesztegetnivaló időnk.
Az alezredes néz:- Igen… Ádám, elkíséred? Mégse legyen egyedül. És akkor igen, menjenek, Timi. Adok egy tanulói jelvényt magának, Timi. Nem hiszem, hogy szüksége lesz rá. Egy hétig érvényes.
U.T.:-Ohh, rendben uram. (Timi csalafintán becsúsztatja nyakláncára téve a mellei közé.
B.T.r.a.:- Ezt még én sem találtam volna ki. Ötletes. 🙂 Legyen szerencséjük!
Ádám már be is slisszol a béemvébe. Azt elfelejtette Timinek mondani, van hogy elindulni is nehezen óhajt a fekete csodaszépség. Majdnem tizedik indítózásra méltóztatik kis Ottócska hangot adni. Timi lába a gázon. Amíg kipörgik magukat a kerekek fene tudja, hány méteren át, Ádám beköti magát. Jobbra veszik az irányt, de Ádám már jelzi is: balra látni a balhét. Már fordul is a kormánykerék vissza.
Egy autó felborult, a többitől meg nem lehet elmenni tovább.
-Ádám, nem egy régi Ford lett lenyúlva?
-Dehogynem, Timi. Az az, itt előttünk? Máris nézem a rendszámot. Az az! Az lesz az, bizony. Stimmel az egyik rendszám.
-Egyik?
-Hosszú történet. Állítólag hármat használ. Annyit vett magához. Mondanom sem kell…, mire készülsz, Tímea?
-Te csak kapaszkodj, Ádám. A többit bízd ide.
Timi nitróra kapcsol, hogy megemelje az autó elejét. Így rácsatlakozik az előttük lévő borult kocsi alsó vázára. Nitrót most leveszi és a kordon mögött landolnak némi ugrás után.
-Hát ez Bravo, Timi! Elismerésem.
-(mosolyog a lány) fogalmam sem volt róla, csak más nem jutott eszembe. Te jó ég. Nézd! Ez be van rúgva? Úgy kacsázik, mint aki nem kerek.
-Igen, látom… Mamma mia…
Bekerülik a belvárost, utána a külső felére érnek és bizony. Kifelé viszi őket az autótolvaj… a hegyek felé.
U.T.: Jajj neeeeeeeeeeee. Ideadod a kesztyűtartóból a napszemüvegem? A tesztvezetés alatt betettem oda, ha netán kellene.
Köszönöm szépen! Pár óra múlva sötétedik. Addig kell ezt a bolondot lekapcsolnunk. Azaz kapcsolnom. Mert szerintem ez nemcsak szimplán részeg.
L.Á.:- Meddig fog ez előttünk kacsázni?
U.T.: Nem tudom, de már unom. Játszogassunk el vele. Lássuk, mit tud?!

Elérik a hegyeket. A botor váratlanul megfordul. Megnézi, ki van mögötte. Nem gondolja, hogy őt követik. Megnézi magának Tímeát. Kicsit benéz a dekoltázsába. Most ér velük egy vonalba.
U.T.:- Ohh, ha ez ilyen bolond, ezt könnyen elkaphatom.
([ki]Gombolja az ingét és magával csalja a hegyekbe, Nézi közben, jön-e utána ez a kis gyanútlan Miki.

Elrallyzgatnak a hegyek közé. Hegyomlás! Szétrajzolja Timi keréknyomokkal az utat. Hagyja, hogy kipörögjenek a kerekek, aztán már tud is tovább menni.
U.T.:- Ádám, meddig van a tank?
L.Á.:- Amiatt ne aggódj, Timi. Negyed hiányzik csak.
U.T.: Áhh, az bőven elég. (legyint a hölgy).
L.Á.:- Mondta az alezredes úr, hogy ismered a dörgést. Most viszont én is láttam, hogy nem véletlenül választott ki téged. Úgy “köszönsz” az aszfaltnak, mint egy szőke torpedó. Tímea.
U.T.: (kuncog egyet, mosolyog). Pedig hegyomlással most volt dolgom először. Itt van ez a hülye mögöttünk? Pár óra és sötét van. Hamarosan alkonyodik.
L.Á.:-Itt van, hát.
U.T.:- Jó, most jöjjön csak a seggembe. Elvileg van itt hely, ahol csőbe tudom húzni.

Megérkeznek egy hasadék széléhez. Lefarol oda Timi. Az üldöző is megjön. Ádám és a bolond kiszáll. Ez be van rúgva és még dilis is. De hogy mire kell neki egy rendőrautó…???
Timi nem lacafacázik. Látja, mindjárt elájul a célszemély az ő szép arcától és melleitől. Felröppenti a labdát Timi: Ha tudja őt nézni menet alatt ama csodában ülve baleset nélkül a belvárosig, övé a fekete BMW. De csak a repülőtéren.

Ez a bolond már ugrik is kikaparva a rendőrautóba. Akar menni egy kört vele ott. Timi tudja a dolgát, meg kell huzatni az autót. Beporozzák a hegyet sebességükkel. Úgyis az a fő, hogy mögöttük haladjon ez a kis mókamiklós.

Ő rossz irányba megy vagy még nem kíván arra tartani. Ádám bekapcsolja a nyomkövetőt, ami a lopott autóban aktiválódik. Már mindent bejárt Timi amerről a jel jön, autónak viszont se híre – se hamva. Felrallyznak egy utolsó helyre, ahol lehet még. Hát kérem szépen, valahogy egy jó magas és keskeny sziklaszirten rekedt a régi Ford. Onnan ember le nem szedi. Timi hátrakapar. Van egy ötlete? Mindjárt kiderül. Puszit szeretne neki adni Ádám. Látja, hogy izgul a nő.
U.T.:- Nekem itt van a kormány, de te kapaszkodj.
Megpuszilja őt Ádám, ő meg valamiért ösztönösen a száját nyújtja.
L.Á.:- Ne haragudj. Lehet már férjnél is vagy. Ez viszont veszélyes mutatvány lesz, bármire is készülsz.
U.T.:- Nem vagyok férjnél. Barátfélém van és még nem tudjuk. Ezt illetően itt meg, egyszerűen csak megpróbálom leszedni a levegőből.
Megkapaszkodtál?
L.Á.:- Menj, készen vagyok! 🙂

A gézengúzt Timi átugratással megpöccinti, leér a kis völgybe és le tudja szedni az ott akadt kis megfontolatlant. Felkacsáznak vissza az útra. Bíbor színek köszöntenek a hegyekre. Közel az este.

U.T.:- Ádám!
L.Á.:- Igen.?
U.T.:- Én most ezt a kis majmot becsalom a repülőtérre, ahonnan indultunk. Szólj az alezredes úrnak. Amint beértünk a városba: zárja le az utakat, amik onnan kivezetnek. Én a repülőtér felé veszem az irányt.

Hogy kicsit, az öltözékét ‘felpolcolandó’ elterelje a tolvaj figyelmét: Timi apró nitróra kapcsol, de nem húz el tőle. Csak elkápráztatja a férfit.
Beérnek a belvárosba, kezdi is a zárást a kordon. Kiváló! Kiürítették az utcákat hozzá a rendőrök. Most van idő eltenni Timi napszemüvegét. Pár perc és este van. Timi besasszézik a repülőtérre, az utolsó kört is bekerítik az alezredes úr előhalászott erősítés autói. A bolondnak fogalma sincsen, hol van. Talán másnapra tudatosul benne, kik teperik a földre. Bilincsben viszik el.

Ádám telefont kap. Ennyit hall csak Timi: Igen, értettem Tibor. Igen, sikerült! 🙂
Leteszi a telefont és Timi felé fordul Ádám: -Puszil téged az alezredes úr. Szép munka volt!
– 🙂 köszönöm szépen, Ádám úr. Gyilkoljam még tovább a BMW-det?
-Hogyne, nyugodtan. Hely itt van bőven. Adj a lovaknak, Timi. Csapj közéjük. Addigra valószínű az alezredes úr is ráér és akkor nyilván elmondja majd: Ő hogyan értékeli ki a tettedet e mai napra. Én mindenképpen nagyon köszönöm!
Timi csalódottan néz rá.
L.Á.:-És a csókot is köszönöm ott a hegyek között.
U.T.:- (bólogat mosollyal az arcán). Kapaszkodj, Ádám útitársam. Végleg kiölöm a BMW-dből a dugulást. Szépen tudjál vele közlekedni a városban (és benyomja csutkára a nitrót). Nyugi, nem végig azzal kívánok haladni. 🙂
Ádám elmosolyodik és aprót kuncog.

 

XI. A Szőke Torpedó 5.: Vörös sziklák gerincén

Ugraty Tímea Orsolya versenyen való megmérettetésre kap meghívást. A RedRock Ridge tornára várják. Otthon megtárgyalják, Orsi egy kölcsön autót választ hozzá. Az alezredes úr is meg kívánja tekinteni, hogyan szerepel a lány. Egészen jó darabbal indulhat.
Eltelik egy hét, ahogyan a levélben is áll. Tíz jármű áll rajthoz. Maga Tímea a 6. helyről indulhat. Ilyen terepen még nem vezetett. Lemegy az első kör, elkápráztatja magát, milyen szépen süt a nap. Egy utasa is van. A férfi, aki legyeskedik körülötte. Három kör van még hátra. A másodikra kettő helyet javít helyzetén. Jó, gyors járgány ez, de hogy hányadik helyre fut be? Nem is ez izgatja. Megtisztelő a meghívás és most szórakoztatás keretében mutathatja meg magát, tulajdonképpen kényelmes keretek között mit tud letenni itt az útra. Veszélyes kanyaronként minden szegletben van egy mentőegység.
Jön a harmadik kör, átlépi Orsi a vonalat. A második helyet szerezte meg. Csendőrkanyarral megfordul, ez is szép eredmény! Hamarosan eredményhirdetés. Áll fel a dobogóra, nagyon jól fest nyakában az ezüst érem. Integet a közönségnek, szülei is ott ülnek a lelátóban valahol.

Tímea jópár nappal később levelet kap. Megjelenését igényli a rendőrhatóság elismerés átvételéért. El is érkezik az ominózus időpont. Szülei érkeznek a helyszínre elsőnek. Ő maga teázik a múltkori udvarlójelölttel egy presszóban, ami pontosan egy háznyira van a helyszíntől. 3 fertályóra enyelgés zajlik köztük, utána telefont kap a kisasszony. Indul a ceremónia, legyenszíves oda fáradni.
Már mennek is léptei az épülethez. Az udvarlójelölt szerűség megvárja őt épületen belül. Ő is látni szeretné, miben részesül a kis ifjú hölgy.
Mintha összebeszéltek volna vagy ő nem tud valamiről? A rendőr lányok és fiúk el kívánnak játszani valamit. Timi belemegy. Egy nagyon szép szoknyát visel matrózblúzzal, ezen öltözékkel érkezik a díjátadójára a presszóból. Amiről Ő még természetesen esetleg sejtéssel rendelkezik.
Megérkeznek a szülők is a rendőr Örsre, Az alezredes úr érdeklődik, itt van – e a meghívott? Igen, itt van. Feleli az édesanya.
Ja? jó. Akkor szólítanám: Ugraty Tímea, Orsolya!
Két oldalú sorfallá állnak össze a rendőrök. Kardjukat kivonják félboltívet vagy ajtót (ha úgy tetszik formálva ezzel és hátulról a mesés szépségű s öltözékű ezüstérmes leányzó kíváncsiságtól hajtva, mosollyal az arcán megjelenik a sor végén.
B.T.r.a.: -Á, Tímea kisasszony! Látom már. Fáradjon ide, kérem. Lépjen ki a sorból.
Amint a lány az alezredes úrhoz ér, a kardokat visszateszik elegánsan a hüvelybe és a beszéd jön, melyhez az Illés együttes bevonuló zenéje társul.

U.T.O.:- Itt vagyok, uram. Milyen megtiszteltetésben részesülök? 🙂 Nemrég volt egy.
B.T.r.a.:- Örömmel értesültem, Tímea a napokban: ahogyan sikerrel cselezte hozzánk a tolvajt és ezáltal visszakapta őrsünk az eltulajdonított járőr autónkat. Fogadja szeretettel ezen elismerő emléklapot és…(mutat a technikusnak) Lang Ádám említette, milyen csavaros észjárással, praktikával rallyzott ott a hegyek között. A legutóbbi második helyezésért pedig ezt: Tőlünk, tőlem fogadja el. Beindul a görögtűz a sorfal mindkét oldalán
Egy arany érmet tesz az alezredes úr a nyakába rajta egy autóval. Abban egy lány ül és a Szőke Torpedó szöveg van még bele gravírozva.

B.T.r.a.:- Örülök, hogy Önnek személyesen adhatom át… 🙂
Puszi és kézrázás. Tímea a rendőrök felé néz, akik tisztelegnek neki. Lehet, le szeretnének vele kezelni a rendőrök? Odamegy hozzájuk.

B.T.r.a.:(A szülők felé fordul) – Hadd gratuláljak én is a gyerekükhöz.

Thury László és Beffolcs Adrienn toppan be a ’tömegbe’. Ugye nem gondolta a kis szépséges szőkeség, hogy kihagyják ezt a bulit. Az elejétől ott voltak már, most ők is odamennek gratulálni.

 

XII. A csodálatos Japán varázsa és Olivio atya útrakelése Tel Aviv-ba

Olivio atyát a miséről elhozza Liza és nem kacskaringózva, de megtekintik a szép Buddha szobrot. Az atya már nem vezethet. Mostanában biztos, hogy nem.
– Nagyon szép ez a táj. Jó látni eme hegyeket a napsütés melengető arcélei lovaglásában, Liza. Szépen vezet.
– Olivio atya, itt vagyunk. Megállunk nézelődni.
– Jó ötlet. Úgysem láttam még közelről, meg amúgy sem ezt a környéket. Nem erre felé mozgok. Szeretem ezt a Buddha szobrot. Végre közelről is megnézhetem.
– Most mit csinál, atyám?
– Imádkozom és megáldom a szobrot. Elvileg ma utazom messze innen. Egy barátom jelezte meghívását Tel Aviv-ba.
Megtekintik azt a két részes alagutat, amit legutóbb Réka járt be. Amikor Esztert szállította orvoshoz. Nagyon szép, gyönyörű! Mind a ketten gyönyörködnek benne.Megjönnek a hajlékba. Az atya telefont kap, hogy a legközelebbi géppel kellene mennie Tel Aviv-ba. Megvan az időpont. Átmegy Lizáékhoz, hogy nem járható út. Húsz percen belül kellene mennie barátjához. Nincsen másik járat és az autó meg nem indul, amivel kellene menni. Liza ebédet kell főzzön. Emőke lánya viszont kérdésre a friss vezetői engedélyével vállalja, de melyik autóval legyen Olivio atya szállítása? Kapóra jön egy piros Skoda Octavia. Liza férje szokta ezt használni, de az jelenleg pihen. Éjszakai műszakon van túl. Ez most a legerősebb személyautó a lányos famíliában. Nemrégen lett vásárolva, de be van járatva. Liza megnézi azért a tankot. Nem csurig, de elég jól tele van.
Pont menni is akart vele a lány nézelődni egyet.

– Kislányom, emlékszel a múltkorira? Nem volt olyan régen. Vidd el az atyát. Óvatosan és figyelmesen, jó? Anya vár vissza. Itt van a kulcs.
Olivio atya megáldja az autót mielőtt mennének és a lányt is.
– Atyám, azért kösse be magát.
– Már meg is tettem, Emőke gyermekem.
Indulás! Gyönyörűen duruzsoló motor. Csiripel az a sok szelep. Viszik a lóerők e szép vörös járművet. Első kanyar jobbra, elsőbbségük van. Jármű balról. Csúszik is már ki jobbra a kicsi csoda a majdnem délutánban. Igen ám, de néhány km-t se haladnak. Dugó! Meg kell álljon az autó.
– Semmi gond, Emőke gyermekem. Nem tudok elutazni Tel Aviv-ba Hector ispán barátomhoz. Ma avatná ott a bazilikát, de hogyha ilyen a helyzet.
– Megfordulok, Olivio atya. Megpróbáltuk.
– Így van, Emőke!
– Atyám, várjon. Lehet, mégiscsak lesz belőle valami. De kapaszkodjon!
– Semmi gond!Emőke kiválik a sorból és a szembejövőkkel együtt kerülgeti az autósort. Egy balra lévő, a közelben lévő leágazást vett észre. Hátha elérnék.

Liza lánya sok bukdácsolás után eléri a kanyar torkolatot és beigazol oda. Az általuk elhagyott besűrűsödött forgalmat érkező rendőrök igyekeznek oszlatni, irányítani. Előttük egy alagút. A Skoda még nem jött egyenesbe, előttük meg egy kétes felületű és állagú út. Az egyik hiba meg is dobja a járművet, beomlik az alagutat a túlsó úttal összekötő híd egy része. Emlékszik még Emőke Réka beszámolójára. A mélység itt vagy ötezer méter. A szép kis Octavia megérkezik ismét az aszfaltra. Vagy 100-200 métert csúszik. Utána az alagút előtt kb. 50 méterre a kislány visszanyeri uralmát a gépjármű felett és beérkeznek az alagútba. Egyenesbe hozza az autót.
– Ez szép volt. Nehéz művelet, Emőke?
– Nem, atyám. Gondolom én. Láttam a műszerfalat. Bekapcsolt a menetstabilizátor (én a kormányt fogtam közben) és az hozott minket újra egyenesbe. Most ez az alagút nem tudom, milyen hosszú. Úgy tudom, ezen átmenve a táv nagy része levágható.
– Ohh, köszönöm szépen a fényt, gyermekem. Pont olvasok. A szent beszéd van előttem. Valamit mondanom is kell majd az avatón szerintem.
– Csak utastérvilágítást kapcsoltam, Olivio atya. Több ezer tonnányi szikla van felettünk, jó kanyargós ez az alagút. (a kormányt kezeli, mert jön is az első kanyar jobbra). Felhúztam az összes ablakot, hogy ne legyen huzat és egyúttal hogy a csúszó gumik hangjától tudjunk beszélgetni.
– Gyönyörű ez az alagút, Emőke. Egy – egy apró résen néhol fellátni a felszínre.
Kiérnek az alagútból a fantasztikus napsütésre maguk mögött hagyva a kerékcsúszástól visszhangzó sziklatömeg varázslatos kanyargó mindenségét. Feltűnik Emőke előtt a repülőtér. Már várja Olivio atyát paptársa. Szépen, egyenletesen megáll a vörös Skoda Octavia.

A paptárs a meghallgatottak után szintén megáldja Emőkét és a személygépjárművet. ‘Inno mini patri et fili et pilitus sancti’. A lány ámennel köszöni meg. Nézi, ahogyan az atyák felszállnak a gépre és viszi el őket a felszálló gép Tel Aviv-be. Bőven időben ki tudta ide szállítani Olivio atyát. A reptérben merül el és Japán környező hegyeiben.
Emese áll mellette. Be kíván szállni a személygépkocsiba.
– Szervusz, Emőke húgom. Most érkeztem tanulmányi útról. A repülőgép másik felén szálltam le, azért nem láthattál meg aztán te éppen nézelődtél. El tudnál repíteni az út mentén hazafelé az iskolámba? Csak le kell adjak egy tanulmányt határidőre.
– Hogyne. Gyere, márs megyünk. Igen, emlékszem: egyetemista lettél nemrégen, Emese.
Beszállnak. Fordul is a veres szekér.
– Azért adj neki, Emőke. Délig van a határidő és kora délután zár a dékáni hivatal plusz éhes is vagyok már.
– Jajj, bocsánat Emese nővérem. Máris ráállok a gázra. Odaérünk.
A Skoda Octavia még nem fejezte be a megfordulást, amikor Emőke kicsit jobban ‘odalép’ neki. A kerekek meg kiperdítik a jármű testet és húsz méteren át így siklik. Utána érnek ki a repülőtérről és érik el a főutat.
– Szép kis piruett. Friss jogsis vagy? Tényleg, ezt az autót még nem is láttam. Milyen szép!
– Pár hetes a jogosítványom és ezt az autót még én sem nagyon láttam. A Suzukit szoktam vezetni, ez viszont erősebb nála.
-Nyomd oda neki. Nem kell, mint állat, de azért haladjunk.

Újból át az alagúton. Beérkezik a Skoda a kijáratához.
– Most zötykölődni fogunk, Emese.
– Menj csak, Emőke. Én közben rendezem a tanulmányi irataimat. De régen láttam ezt a szép alagutat. Mindig lenyűgöz. Mennyivel mész most?
– Száznyolcvannal.
– Már gyerekkoromban elvarázsoltak eme alagút kanyarjai, amikor apa vitt minket. Csak néztem fel, oda is: a szép felettünk lévő messzi magasba.
Ezúttal Emőkének szlalomoznia kell, mert a délután végett sűrű lett a forgalom. Hiába négy sávos összesen az út, nemcsak ők tartanak hazafelé.
Igen ám, de eszébe jut Emőkének a részben leszakadt híd. A Sors ezt is megoldja, mert amíg odaát a közlekedési rendőrök sikeresen eloszlatták a dugót: Egy ideiglenes fahíd egészíti ki a jelenleg még hiányos részt. Emőke kisasszézva a Skodát az alagútból szépen átkel ezen (innen már alig pár kilométer a tényleges intézmény) a csinos kis tákolmányon.

Megérkezve az egyetemre csak óvatosan jegyzik meg neki, kis híján elkésett. A dolgozatot átveszik.
Most már hazafelé veszik az utat. Azért kopogtatja még Emőke vállát Emese: nem muszáj azért lassítania. Most már szomjas is. Teljesen besűrűsödik a forgalom. A Skoda Octavia viszont bírja a strapát.
Húg és nővér végül megérkeznek. Mesélnek Liza édesanyjuknak, az ebéd pedig: elkészült közben.
Liza még hozzáfűzi Emese előtt Emőkének: Az atya ide telefonált az induló repülőgépről. Nagyon köszöni a fuvart és szép az útjuk Japánból Tel Aviv-ba. Nincsenek sokan a repülőgép járaton. Beszélgetnek és teáznak a pap társsal. Készülnek a bazilika nyitóra.

 

XIII. Szőke Torpedó: Vörös sziklák gerincén

Ugraty Tímea Orsolya versenyen való megmérettetésre kap meghívást. A RedRock Ridge tornára várják. Otthon megtárgyalják, Orsi egy kölcsön autót választ hozzá. Az alezredes úr is meg kívánja tekinteni, hogyan szerepel a lány. Egészen jó darabbal indulhat.
Eltelik egy hét, ahogyan a levélben is áll. Tíz jármű áll rajthoz. Maga Tímea a 6. helyről indulhat. Ilyen terepen még nem vezetett. Lemegy az első kör, elkápráztatja magát, milyen szépen süt a nap. Egy utasa is van. A férfi, aki legyeskedik körülötte. Három kör van még hátra. A másodikra kettő helyet javít helyzetén. Jó, gyors járgány ez, de hogy hányadik helyre fut be? Nem is ez izgatja. Megtisztelő a meghívás és most szórakoztatás keretében mutathatja meg magát, tulajdonképpen kényelmes keretek között mit tud letenni itt az útra. Veszélyes kanyaronként minden szegletben van egy mentőegység.
Jön a harmadik kör, átlépi Orsi a vonalat. A második helyet szerezte meg. Csendőrkanyarral megfordul, ez is szép eredmény! Hamarosan eredményhirdetés. Áll fel a dobogóra, nagyon jól fest nyakában az ezüst érem. Integet a közönségnek, szülei is ott ülnek a lelátóban valahol.

Tímea jópár nappal később levelet kap. Megjelenését igényli a rendőrhatóság elismerés átvételéért. El is érkezik az ominózus időpont. Szülei érkeznek a helyszínre elsőnek. Ő maga teázik a múltkori udvarlójelölttel egy presszóban, ami pontosan egy háznyira van a helyszíntől. 3 fertályóra enyelgés zajlik köztük, utána telefont kap a kisasszony. Indul a ceremónia, legyenszíves oda fáradni.
Már mennek is léptei az épülethez. Az udvarlójelölt szerűség megvárja őt épületen belül. Ő is látni szeretné, miben részesül a kis ifjú hölgy.
Mintha összebeszéltek volna vagy ő nem tud valamiről? A rendőr lányok és fiúk el kívánnak játszani valamit. Timi belemegy. Egy nagyon szép szoknyát visel matrózblúzzal, ezen öltözékkel érkezik a díjátadójára a presszóból. Amiről Ő még természetesen esetleg sejtéssel rendelkezik.
Megérkeznek a szülők is a rendőr Örsre, Az alezredes úr érdeklődik, itt van – e a meghívott? Igen, itt van. Feleli az édesanya.
Ja? jó. Akkor szólítanám: Ugraty Tímea, Orsolya!
Két oldalú sorfallá állnak össze a rendőrök. Kardjukat kivonják félboltívet vagy ajtót (ha úgy tetszik formálva ezzel és hátulról a mesés szépségű s öltözékű ezüstérmes leányzó kíváncsiságtól hajtva, mosollyal az arcán megjelenik a sor végén.
B.T.r.a.: -Á, Tímea kisasszony! Látom már. Fáradjon ide, kérem. Lépjen ki a sorból.
Amint a lány az alezredes úrhoz ér, a kardokat visszateszik elegánsan a hüvelybe és a beszéd jön, melyhez az Illés együttes bevonuló zenéje társul.

U.T.O.:- Itt vagyok, uram. Milyen megtiszteltetésben részesülök? 🙂 Nemrég volt egy.
B.T.r.a.:- Örömmel értesültem, Tímea a napokban: ahogyan sikerrel cselezte hozzánk a tolvajt és ezáltal visszakapta őrsünk az eltulajdonított járőr autónkat. Fogadja szeretettel ezen elismerő emléklapot és…(mutat a technikusnak) Lang Ádám említette, milyen csavaros észjárással, praktikával rallyzott ott a hegyek között. A legutóbbi második helyezésért pedig ezt: Tőlünk, tőlem fogadja el. Beindul a görögtűz a sorfal mindkét oldalán
Egy arany érmet tesz az alezredes úr a nyakába rajta egy autóval. Abban egy lány ül és a Szőke Torpedó szöveg van még bele gravírozva.

B.T.r.a.:- Örülök, hogy Önnek személyesen adhatom át… 🙂
Puszi és kézrázás. Tímea a rendőrök felé néz, akik tisztelegnek neki. Lehet, le szeretnének vele kezelni a rendőrök? Odamegy hozzájuk.

B.T.r.a.:(A szülők felé fordul) – Hadd gratuláljak én is a gyerekükhöz.

Thury László és Beffolcs Adrienn toppan be a ’tömegbe’. Ugye nem gondolta a kis szépséges szőkeség, hogy kihagyják ezt a bulit. Az elejétől ott voltak már, most ők is odamennek gratulálni.

 

XIV. Egy csendes kis nap délutánja

Renault teherautón hoznak egy szépséget. Ügyvédtől jött. Hogy ne kelljen annyit autóznia, stoppolt egyet, hiszen az ország másik felébe ment és azért az nagy út. Különben is, nem sokat vezette ama járgányt. Most lett vásárolva, férje hozta ki. Utána meg hazament a férfi. Ismerőse hazaszállította. A teherautó sofőrje érdeklődik, elvinné – e haza kislányát? Leparkolja a monstrumot és addig is legalább nem egy pöfögőn kellene utaznia a lánykának. Megadja a lakcímet.

Az ifjú hölgyet kiteszi a fuvaros a járgánynál. Cseles az ura, az indítókulcsot a személygépjármű alatt helyezte el. Végülis hova máshova? Beszállnak. Milyen szép autó! Még ha régi is. Próbálgatja az asszony a pedálokat, mégiscsak először ül a vezetői részen. Jó kis, aranyos hangja van, ahogyan szikrát kap a motor. Mehetünk! Kikapar vele. Na ez nem jött össze. Jön az első útkereszteződés, sehol senki: Ő ugyan nem lassít, teljesen belátható.
-Néni, itt balra!
-Rendben, megyünk haza. (Beszélget közben a kislánnyal. Egyenesbe hozza a szép járművet.)
Következő kereszteződés. Itt már elsőbbséget kell adjon, semmi gond. Fék. Inkább csúszva álljanak meg, gondolja magában az asszony. Pár perc és szabad is a menet, induljon a szép kis Citroen.
-Hú, de sportos a néni!
-Nem szándékosan, kicsi szívem. Nem ültem még benne és a pedálokat meg kell szokjam.
Nem kell sokat menni, utolsó kereszteződés jön. A kislány jelez, hogy ez már az a ház. Nem is fékez a hölgy, csak leveszi a lábát a gázról. Jobbra kanyar, szépen becsúsznak egy házhoz. A kislány kiszáll és nagyon örül: hogy hamarabb otthon lehet, mint számította. Az ifjú hölgy meg már alig várja, hogy letehesse magát a hosszú nap után hajlékában.

-Drágám, ezt még gyakorolnom kell. Egész végig úgy jöttem, mint egy sportoló. Szia egyébként :).
-Majd belejössz. Nekem elsőre ment. Most szépen bent van a garázsban. Nem mehet minden elsőre.”

Egy ivóban Fuky ül és éppen már nem az első poharán van túl. Valami menyecskének csapja a szelet. Az oké, de ki fog hazavezetni? Mert Fukyka elfelejtette, hogy személygépkocsival érkezett és otthon meg nincsen senki, aki a felforrt teát és a feltett levest lekapcsolja.
Ha ez még nem lenne elég, meglehetősen dumaláda a köbön Fukyka ha éppen már úgy a hatodik jéger ment le a torkán.
Egy aránylag szép Skoda van odakint. Azzal érkezett ide az úr.
A lányban maximum pár korty sör van,
a vezetői engedélye viszont itt van!

Amíg Fuky azon szörnyülködik, mit lehetne csinálni, a lány egy cseles csókkal elkábítja (addig se szövegel a vedelőgép). Ezután megérdeklődi tőle, hol a célállomás és elkéri az indítókulcsot. Azt is inkább kimotozza magának, mert Fuky nagyjából kidől időközben.
Húhh, ez aztán Skoda. Nagyon szép, gyönyörű fehér. Majdhogynem ezüst színű. A lerészegedett Fuky-t nagyjából bevágja, elfekteti a hátsó ülésen. Nem messzire kell menni, de azért lehúzza az ablakokat: azzal is előbb józanodik ki a frissen megismert ivópartnere.
Nem ült még a lány Skodában, most legalább lesz alkalma rá. Barátkozik a motorhanggal és… mint a szélvész!!! Nem lesz itt gond. Épphogy megpiszkálja Fuky vagy piszkálná az orrát, a Skoda már az első kanyart veszi be. A férfi időnként ide – oda gurul a hátsó ülésen. Meg sem szólalhat. Hazaviszik és azt sem ágyúgolyó tempóban. Azért (is) hajt ennyire, nehogy kiadja a taccsot utasa. Eszébe jut miközben egyik kanyart veszi a másik után, hogy még csak stoppolnia sem kell vagy hasonló: Autója Fuky házának közelében van.
Még pár perc és megérkeznek. A dekoltázsbajnok kakukktojás sofőr rüfke leteszi a slusszkulcsot. Fuky asszonya jól letolja a férfit, hogy mit illetve miket hagyott a tűzhelyen (az asszony kezelte helyette távollétében, amit kezelni kell). Végül csak rosszul lesz Fuky, szerencsére azt csak hallja a lány.

Ő maga inkább parkoló Toyota-ja felé veszi az irányt. Nem öt méterre, de utcán belül áll. Kiszól az asszony
-Remélem, nem okozott sok fárasztó percet a férjem. Szokása inni. 🙂
-Dehogyis. Megoldottam, asszonyom.
-Akkor örülök! Siessen azért, kedvesem. Nézték a szép Toyotáját páran. Nehogy ellopják.
-Már itt sem vagyok! Szép napot kívánok! 🙂

Amíg Fuky odabent józanodik és nyilván: tart még a szidása; A lány kényelmesen beül a Toyotájába, körülbelül egyhelyben megfordul vele és alig hozza egyenesbe, már vágódik is kifelé az első kanyarba.

-Drágám, hol vagyok? Sokat ittam? Ki kanyarodott ki? Nem emlékszem semmire. Gyorsulási verseny van valahol esetleg?
-Fuky feküdj vissza. Részeg vagy, mint a csap. A téged hazahozó kislány indult csak meg. Mégsem itt lakik a közelben. Elég szép egy Toyotája van.

 

XV. Nappal; Hajrá, Honda

Légikisasszonyért megy a menet. Négyen vannak a szép szál lányok (Judit, Helga, Bíborka és Vanda). Vandát kell elhozni. Három itt van helyben, no de kimenjen a negyedik tagért?
Háromnak van jogosítványa: ebből egy a leggyakorlottabb, a másik kettőnél: egyiknek éppen bevonták a vezetői engedélyét, a másiké meg alig pár napos. Hát valaki el kell, hogy vezesse az autót és felvenni a barátot.
Honda jármű az utazó eszköz, ami elég régi egy darab. A kolléganő viszont szereti a nem mai autószépségeket. Most venné át a negyedik nő, dehát ő az; akit pont felvennének.
Ki hozza őt haza? Nem marad más, a friss jogsis vállalja; menjenek ki érte. Az ideiglenes jogsi hoppon maradt, az meg navigálja majd.

Esteledik már, de szépen is megy lefelé a nap. Mehet a menet. Meghallja a lány, hogy kiért mennek. Rögtön el is kapja a lelkesedés.
-Segíts majd a kanyaroknál, ha kell.
(És ezzel bele is tapos a gázba Bíborka.)
Judit: – Azt mondhattad volna, hogy sportosan kívánsz vezetni.
Bíborka: – Nem így akartam indulni, csak nem ültem még Honda-ban; Judit.
Helga: – Most már akkor ne is lassíts, legalább időben ott leszünk. Nagy kanyar jön, vigyázz!
Bíborka: – Tudom, látom.
Judit: – Na csak ezt meg ne lássa Vanda, mert lehet el nem enged így téged többet (és vigyorog Bíborkára).
Bíborka: – Most már nagyon élvezem. 🙂
Judit: – Szembejövők. Óvatosan, Bíborka.
Bíborka: – Szinte meg se kottyan ennek az autónak.
Helga: – Nagyon jól vezet Bíborka barátnőnk. Direkt élvezet. Vigyázz most, ott még piros a villanyrendőr.
Judit: – Most már zöld.
Bíborka: – Túl gyorsan mentem. Nem gond, hogy nem fékeztem? Inkább kikerültem az autókat, Judit.
Helga: – Megint piros, itt viszont van egy leágazó. Menjünk erre. Index. Le tudjuk erre vágni az utat?
Bíborka: – Le tudom vágni, Helga. Csak kicsit kapaszkodjatok. Ahogy nézem még dugó is van arra. (kicsi féket nyom Bíborka, de végülis bekaparja magát a szép Honda).
Judit:- Ezt nagyon szépen bevetted ilyen sebességnél, Bíborka. Szinte alig kellett eddig szóljak, merre kanyarodjál.
Helga:- Látod, amit én látok? Kicsit keringőzni kell, de akkor jó sok km-t nyerünk. Mindjárt ott vagyunk egyébként.
Bíborka:-Ja, már látom. Most majdnem meg kellett álljunk (Itt balra kanyarodik és jópár kilométer után rá tudnak csatlakozni a tiszta útra).
Mögöttük a dugó.

Judit: – Tiszta az út, Bíborka. Már látszódik is a repülőtér. Jajj, itt megint sokan vannak.
Bíborka: – Majd helyezkedem. Ti csak segítsetek nekem nézni, ha kell.

Helga: – Megérkeztünk. Ez nagyon ügyes volt, Bíborka.
Egy hosszú egyenes jön kettő, aránylag nagy kanyarral. Bíborka ott még kielőz öt autót és ezennel a repülőtérre érkezve rájuk esteledett.
Judit: – Hát ilyen gyorsan még nem értünk ide. Igaz, Helga? Mint egy rally pilóta.
Egy nagy fékezés az utolsó kanyarnál, hogy be tudja venni a kanyart és egy kört leírva szépen leparkolja Bíborka a Honda-t. A motor leáll, kiveszi a kulcsot.

Vanda tűnik fel a repülőgép ajtajánál. Nemrég érkezhetett a gép. Nem szakad, de valamiért sietősre veszi lépteit. Puszik hada jön és mondja barátnőinek: menjenek a Honda-hoz. Reméli, a kolléganője nem vette észre. Éppen nem szívleli a hölgyet. Beszállingóznak az autóba.
Vanda: – Jajj, remélem leráztam. Induljunk, lányok. Egy kolléganőm mellett ültem, de köszönöm elég belőle. Azt hiszem, nem látott. Igaz, az autót se ismeri. Jól megy?
Bíborka: – Azt hiszem, hogy jól megy! Én vezettem.
🙂 Judit:-Képzeld, a pár napos jogsijával beültem mellé. Hadd szerezzen kis gyakorlatot. Menjünk, Vanda? Mondtad, hogy azzal a nővel nem szeretnél találkozni.
Vanda: – Menjünk, de én fáradt vagyok ilyen repülőút után. Hiába van itt a jogosítványom.
Judit: – Majd én vezetek. Helga, segítesz navigálni? Ülj be ide mellém az anyósülésre. Bíborka addig beszámol Vandának meg Ő is neki. Elbeszélgetnek itt hátul.
Helga: – Eltegyem az ingedet?
Judit: – Köszönöm. Ebben lehet, hogy ki fogok melegedni. Szép kék egyenruha, de mégse izzadjam át. Na: mit kell ennek az autónak mondani, hogy induljon?
Na végre. Nézzük a pedálokat. Nem tudom eltalálni.
Na végre! Most már nem szarakodok.

Induljon is az út. Hasítva az aszfaltot elstartol a Honda.
Judit: – Elnézést, hogy ilyen sportosan, de most ülök ebben először. Amíg veszem a kanyarokat, mesélj Vanda. Milyen volt az utad? (és már veszi is a kormányt a villám indulás után Judit) Most nem lájtos próbavezetés lesz, kössétek be magatokat. Ablakokat is húzzátok fel, ha tudjátok. Fülsüketítő lehet a gumik zaja. Bemelegedtek már a kerekek.
Vanda:- Fel is forrtak? 🙂 Jó tempóban mész, Judit. Így jó, ahogyan most ráragadtál a gázra. Azt hiszik, egy őrült van előttük.

Judit az összes kanyart amit csak tud levág, hogy mielőbb hazaérjenek. Kiválóan fekszi az utakat az antik Honda darab.

Vanda: – Na, eltűnt a kellemetlen vendég mögülünk és a fél utat már megtettük.
Judit: – Ennek én csak örülök. Reméltem, hogy hamar lerázzuk azt a kis díszkíséretet.
Helga: – Judit, rendőrök. Ott menj ki jobbra és kapcsold le a fényszórót. Közeledünk haza.
Judit: – Nem probléma. Ohh, nagyon jó a féke ennek. Ezért rallyzott ilyen jól Bíborka (és rámosolyog pillanatra a lányra hátul). Na, amíg én veszem itt a kanyarokat meg az esetleges autókat kerülgetem: nézelődjetek! Igaz, hogy beesteledett; de azért így is szép Új Zéland. Majd talán nappal is meg tudjuk járni. Most nézem, hogy mindjárt lenyugszik a nap.

Helga: – Felkapcsolhatod, Judit a fényszórókat. A rendőrök már sehol sem. Látod? Itt kell felkanyarodni hozzánk. Megérkeztünk.

Egy utolsó rendőrlámpa, ami pirosról megint szabadra vált. Hát ezért Judit nem fog fékezni. Hat kanyar és egy szép aránylag hosszú, egyenes rész.
Megpihenhet a Honda. Kiszállnak a lányok és folytatja nekik Vanda az élménybeszámolót, amit az autóban elkezdett nekik.

XVI. Esti Kiruccanás 2 – A kőbe zárt villám

Orvosnál. Ugraty Tímea Orsolya lebetegszik. Nagykorú már, azért a szülei elkísérik. Az udvarló is velük tart. Néhány gyógyszert felír a doktor bácsi. Hazaérkeznek és akkor nyilall András fejébe, pár fontos gyógyszerért csak hétfőn tudnák menni. Márpedig ma szombat van. Mi legyen? Csak ügyelet tarthat nyitva. Támad Andrásnak egy ötlete. Timi lánya ágynak dőlt. Ő maga pedig fáradt. Mégiscsak kellene valaki, aki így 22 óra táján elmenne a vényeket kiváltani. Borogatás Tímea fején. Nincsen legrosszabbul, de azért a kezelést meg kellene indítani azonkívül; hogy már fekszik.
Bekopog Orsolya nővéréhez, Krisztinához. Hátha nem zavar. Éppen tévéznek a barátjával, nincsen még rajtuk pizsama.

U.A.: – Krisztina, elnézést hogy rátok nyitok. Egy pillanatra zavarnék. Ha tudsz segíteni. A húgodról lenne szó.
U.K.: – Nem zavarsz, apa. Mondd. Miben tudok segíteni?
U.A.:- Tudom, hogy nem vezettél még este. Vállalnád, lányom; hogy a húgodnak a fontos gyógyszereket kiváltod? Mi már anyáddal nem szeretnénk kiállni a garázsból. Meg késő is van.
P. Károly:- Szerintem el tudjuk hozni, Bandi bácsi a gyógyszert. (és Krisztához fordul) Elmegyünk a Vectra-val. Neked kell vezetned, Krisztina. Én már ittam.
U.A.:- Akkor itt várunk titeket, köszönöm. (és megy vissza a már ágyban fekvő nejéhez)
Krisztina átöltözik.
P.Károly:- Ez meg mi, Kriszta?
U.K.:- Nehogy ne adják oda a gyógyszert. Legutóbb is férfi patikus volt ott. Én ugyan nem találkoztam még olyannal, de jobb biztosra menni. Úgysem volt még rajtam a legújabb melltartóm. Ez a szép kosztüm meg majd takar belőle annyit, amennyit kell. A húgom mostanában nem volt beteg. Na, gyere. Menjünk. Add a kulcsot. Zárod az ajtót, lovagom? A vényeket eltettem.

U.K.:- Na kíváncsi vagyok, mennyire fogok boldogulni. Nem ültem még az autódban, Karcsi. 🙂
P.Károly:- Csak szépen. Majd a csillagok biztatnak.

Örül Kriszta, hogy vezethet. Vectra-ban még nem ült.
P.Károly:- A fenébe, Kriszta. Muszáj így tépned?
U.K.:- Még pár kanyar és ott vagyunk. Látod, hogy fékezek; ha kell.
P.Károly: – Ez lesz az, kezdd meg a kanyarodást. Itt, jobbra. Nagyon jó!!! Erre a tempóra biztos, hogy fel fog ébredni. Végig így jöttél, Kriszta. Szerintem már messziről hallott minket.
(Krisztina elmosolyodik. Károlyra néz egy pillanatra.)
P.Károly: – Mit csinálsz, drágám???
U.K.: – Nem kell az az utolsó gomb sem. Meg’szellőztetjük’ az esetleges doktor úrnak a ‘kilátást’.
Kriszta kiszáll és nem sokáig marad, legalábbis Károly számára elröppennek a percek. Jön is vissza a Vectra-hoz kis aranyos szatyorral, amiben bizony lakozik valami. Mielőtt beszállna a járműbe, párat visszagombol csábos felsőjén.
P.Károly: -Na, hogy ment?
U.K.: – kiválóan! Rám nézett. Megállapította, hogy jók az adottságaim és már adta is a gyógyszereket. Amíg ő azt nézte, mi van a ruhám alatt a gombokkal karöltve; Kriszta nézte, mind a három gyógyszert adja – e? 🙂 Puszit kérnék… Nyelvedet is kicsit…Köszönöm. Most már mehetünk. Menjünk, Karcsi. Irány a húgom. Timi meg kell, gyógyuljon.
Hát ez mi? Mit néz a doktor úr? (elmutogatja, mennyire tetszik neki az autó és őket nézi. Valószínű kísérő tekintet ez. Csak megnézné, ahogyan távoznak haza az gyógyszerekkel. Fél szemmel kíséri őket, mert közben újabb kuncsaft érkezik és azért néznie kell; milyen név szerepel az újabb vényen)
U.K.:- Kösd be az övedet.
(Megindulnak szépen a rendelőtől)
P.Károly:- Ezért kössem be az övet? Nincsen semmi.
U.K.:- Ezért! (és Krisztina minimálisan kapar, kihajt a parkolóból csikorogva. Így folytatva veszi is a következő kanyart, közeledve a főúthoz. Hatvannal rá is megy) Ezt csak itt mertem megcsinálni, látod? Téli útviszonyoknál ezt a kereszteződést el nem hagytam volna ennyivel.
Még látszódik a rendelő. Figyel is a doktor úr. Élvezi az ‘előadást’. Majdhogynem kacag. Nem erre gondolt, hogy sportoló Vectra-t lásson. Csak meg szerette volna nézni, hogyan megy el ez a szépasszony. Amit még lát, hogy mint a szélvész: a nagy balra kanyarba érkezik be a lány, de nem sodródik ki. Ezt még hallja a patikus, aztán az Opel ‘útját’ elnyeli a késő este sötétsége.

U.A.: – Megjöttetek? Jajj, nagyon köszönjük. Minden rendben volt?
P.Károly: – Igen. Add a szatyrot, Kriszta. A csomagtartóba tetted? Máris kiveszem.
U.A.:- Kislányom, hogy nézel ki?
U.P.: – Csak biztosra akartam menni apa, hogy odaadja a patikus a gyógyszereket.
U.A.: (Nevet egyet András és megsimogatja lánya buksiját) – Hogy miket meg kell élnem a mai világban. Na, gyertek be. Azért hideg van már.
Tímea aludt egyet. Éppen fent van. Apuék a tévét nézték meg járkáltak, de azért tudott aludni egyet. Kriszta és Károly bemennek. Timi veszi be a gyógyszereket jó meleg frissen főzött teával. András adagolja neki.
U.T.O.: – Köszönöm nektek. (és nyeli le az első gyógyszert.)
U.K.: – Aludtál egyet, kishúgom? Hogy érzed magad?
U.T.O.: – Kevésbé szédülök már. Jobban. A gyomrom fáj kissé.
U.A.: – Akkor nem vagy annyira beteg. Ennek örülök. Rád csukjuk az ajtót. Pihenjél. Vagy csak hajtsam be?
U.T.O.: – Ha csak behajtod, az elég apa. Köszönöm! 🙂

U.A.: (a nappaliban pizsamában Timi húga s udvarlója felé) – hát köszönöm. Én most megyek édesanyáddal együtt aludni. Még jó, hogy volt a lovagod Vectra-ja.
P.Károly: – Ugyan már, Bandi bácsi. Részemről a megtiszteltetés. Örülök, hogy a segítsükre lehettem.
U.A.: – Már családtag vagy itt nálunk, ugye ezt nem kell mondjam?
P.Károly: – Ohh, köszönöm. Pedig még csak másodjára vagyok itt az Ugraty háznál.

András családfő bemegy és nyugovóra tér Ugratynével. Tévé hamarosan kikapcs. Az asszony olvas még ugyan, de András szundít.

Kriszta megy sietve az autóhoz. Időközben átvedlett valami szalonképes kellemesbe. Nagyon szép farmer nadrág és felső van rajta. Szép barna haja egyenesen omlik le a vállára.
P. Károly: – Drágám, most hova? Nem pihenünk?
U.K.: – Csak ránézek a tanyán az állatokra. Hallottam, hogy valaki szórakozásból mérgeket dob be a kerítésen. Nehogy apa – anya valamelyik kutyája vagy macskája áldozatul essen. Maradj itt (visszafordul sarokról). Vagy velem jönnél?
P.Károly: – Ne menj egyedül, Kriszta. Éjfélhez közeledünk. (Tenyerébe foglalja arcát és apró csókokat nyom rá. Némelyik cuppan.) A rendelőnél én kaptam tőled, most törlesztettem. Így illik, nem? Kriszta barátnőm. (sóhajjal mosolyog a lány barátja szemébe nézve).
U.K.: (Gombol a dekoltázsig szép ruháján és körbefordul lovagjának) – Ez is tetszik?
P. Károly: – Hogyne! (Megsimogatja jobb kezével arcát és a dekoltázs lepi meg az úriembert). Ez nem az a melltartó!!!
U.K.: – Amíg a húgomat simogattad meg ágyában, hogy hamarabb gyógyuljon; lecseréltem egy szexisebbre.
P.Károly: – (nevet egyet) Na, menjünk. Vezessek én?
U.K.: – A fenéket. Megyünk aludni. Alig negyedóra lesz ez oda – vissza. Csak rájuk szeretnék nézni, hogy rendben vannak – e? Itt van a közelben a tanyánk. Aludni szeretnék már. Szerintem Te is. Mindjárt Éjfél van.
Krisztina közepesen kaparva kitolat és már repítik is őket az ismételten pörgő kerekek. Errefelé is van pár kanyar. Ezek nagyobbak, viszont nem kell olyan messzire menniük most. Károly elmondja, hogy itt most már szól. Odafelé árkok is voltak a rendelő felé, mert az végig töltés. Viszont nagyon szépen vezetett Kriszta, ahogyan vette a kanyarokat. Basszus, jókor mondja a Károly. Ő is látta, hogy valami töltésszerűségen mennek. Azt nem gondolta, hogy töltés. Ja persze! Közel ott a folyó, csak este annyira nem látszódott.
P. Károly:- Miért nem kapcsolsz távolsági fényszórót? Mit csinálsz?
U.K.: – Karcsi. Tudod, te hogy kell lopakodni? Lekapcsoltam a tompítottat. Különben is, ahogyan jöttem; szerintem azt hitték, hogy valami félőrült közeledhet. Az éjszakában száguldozik valaki és… nézd csak! Ezért is oltottam el. Itt vagyunk. Eddig ráértem „ereszdelahajamat” játszani. Mutattad is, itt abszolút nincsen árok. Messze van a folyóágytól. Ez a másik, túlsó fele a töltésnek. Úgy élveztem, hogy kocsikázhatok! 🙂
Megérkeznek. Ez tényleg nincsen messze. Tanya ez, bizony! Nem olyan, mint egy luxuslakosztály vagy polgári lakás. Ez külterületi vityilló.
Kriszta száll ki. Minden rendben van, mégis mocorgást hall, ahogyan beljebb megy a kerítésnél. Int a lovagjának. Ki is száll Károly.
U.K.: – Elnézést, uraim. Ez magánterület. Megmondanák, mit csinálnak itt ilyenkor?
-Nézd, micsoda spiné. Eljátszadozzunk vele? Odaní, micsoda mellei vannak!
P.Károly.: – (Kriszta háta mögül előlép) Hello, srácok. A kicsiknek ilyenkor otthon a helyük. Megmutassam az ágyatokat? (nekirontanak, de csak pár törött illetve akarom mondani kicsavart csuklóval lesznek gazdagabbak).
– (lihegnek a gézengúzok) Bocsánat, elnézést kérünk. Igen, kiskorúak vagyunk még (Kriszta keresztbe fonja karját és rosszallóan csóválja a fejét). Csak erre jártunk és szeretjük a macskákat – kutyákat. Nem mérget hoztunk. Megsimogatni szerettük volna őket. Nyugodtan motozzanak csak meg. Nincs nálunk semmi és a kisállatok alomját is ellenőrizhetik. Jól vannak! Mi is hallottunk a tanyákat járó mérget adagoló bandákról. Csak 14 évesek vagyunk. Károly Krisztára néz, hogy ugyan mit lép erre?
U.K.: – Gyerekek, gyertek! Értékelem az őszinteségetek, de ne csatangoljatok erre ilyenkor. Veszélyes! Elvigyünk titeket haza? (és Károlyra néz, aki mosolyogva bólint és csókot nyom ajkára)
– Hát.. azt nagyon megköszönnénk. Szép autó! Maga Timi? A híres Szőke Torpedó? Hallottuk hírét. Azt hittük, ő közeledik ilyen sebességgel. Már messziről hallható volt egy jármű közeledése.
U.K.: – Nem, gyerekek. A nővére vagyok, Krisztina. (arcpuszit kap a gyerekektől)
-Örülünk, Kriszta néni. Tudják amúgy a szüleink, hogy merre vagyunk. Szóltunk. Most akartunk hazaindulni, mert nem tudtuk meddig maradunk.
U.K.: – Üljetek be ide hátra. Fűtést is kapcsolok nektek. Kéritek? Adok meleg levegőt, ha kell. Mégiscsak ősz vége van már. Övek?
-Most csatoljuk be. Indulhat, Kriszta néni.
U.K.: – Na most belehúzunk, Karcsi. Ezeket a gézengúz gyerekeket hazarepítem s utána most már aludni akarok.
P. Károly: – Egy kicsi kávét kérsz? Dobozos. Nehogy elaludj itt nekem, Kriszta.
Bekortyolja a lány a kis mennyiséget. Nem issza meg mind. Visszazárható gyorskávé ez.
U.K.: – Köszönöm! Most pedig kapaszkodj. Nem véletlenül köttettem be a gyerekekkel az öveket. Most már menjünk haza. Az ágyamat akarom.
P. Károly: – (pillanatra megfogja az asszony kezét) Menj csak, szívem. Ezután alszunk.
Kriszta mérgesen kikapar, jó nagy ívben megfordul. Most nincs kedve tolatni. A fordulós rallyt választja, no meg aztán gyerekek is vannak hátul. Nehogy rosszul legyenek egy csendőrkanyartól.
A gyerekek kezdenek fáradni, de élvezik. Nem hallottak még csikorgó kerekeket. Miközben ismerkednek a bukdácsoló Vectra-val, már ki is kacsázik teljes farkidobással az Opel. A főúton vannak. Csendes az éjszaka hold nélkül, de megjöttek a csillagok.

A kőbe zárt villám hazavitte a csellengő gyermekeket szüleikhez és az ifjú párt is ágyaikba, az Ugraty házhoz.

 

XVII. Szurofka

Május vége, hamarosan itt a nyár.
Vasparipára száll fel egy végzős egyetemista, mindent felrak az erre a célra kihelyezett rakodótérre. Maga mellé az ülésre csak kistáskája kerül. Pár perc és indul a szerelvény, az utasok foglalják el a helyüket. Néhány ember száll még fel. Egy épphogy vállig érő szőke hajú, meglehetősen elegáns szépség jön az utolsók között, az indultató kiáll a vonat elé. A lánynak feltűnik az úr és 1. telített a vonat nagy része, 2. mellé szeretne ülni. Az amúgy is csábos sötét színű öltözék egy szál majdnem fekete, kosztüméhez illő melltartó van. Hozzá passzoló ízléses nadrággal. Nem magas sarkú, de alkalomhoz illő női cipőt visel még. Ruhán keresztül lazít a melltartópántokon és az utolsó szálig ‘haladnak’ is a gombokon kecses ujjai. Igazít magán (így mégiscsak lötyögni fog a ‘nőiessége’), mert ő már tudja mit szeretne tenni. Behajol a fiúnak és megböki, aki éppen az ablakon néz ki s időnként maga elé. A megbököttet finom parfümillat csapja meg és hallgatja, mit intéznek felé. Csillogó szemeket lát, ismeri ezt az ifjú aranyosságot.
-Elnézést, a /Békássi/ Gáborhoz van szerencsém? Bocsi a késésért. Úgy beszéltük meg, hogy együtt zakatolunk innen a bankettre.
-Ja, igen. Csak nem Homokiszilva Helga? Már nem is reménykedtem benne, hogy ideérsz. Erre nincsen valami fehér felső, matrózblúz esetleg?
-Dehogynem! Igen, én vagyok az! Csak nem akartam szétfőni a vonaton. A többiek már valószínű ott vannak, amúgy is a többség nem helybeli. Mi kell, vonatozzunk. 🙂 Ülhetek ide melléd?
-Már épp szerettem volna kérdezni. Ezt hova tegyem? Ebben vannak az igazolványaim és minden egyebem ott fent van.
-Itt jó lesz? (és az ölében van már a kicsi táska. Kézben is vihető.)
Nézik a tájat, Helga Gábor kezét keresi és simogatni kezdi. Jön a visszasimogatás.
Helga egyik barátnője a túloldalról mosolyog erre és szól: – Nem mered máshol simogatni 🙂
H.H.: – Mehet máshova is. Sziaaaaa. Hát te is itt vagy, Mónika? Nekem le kell majd szállnom majdnem a végénél. Maradsz a Gáborral?
B.G.: – Le kell szállnod majdnem a végénél? Ja, tudom!!! Emlékszem. Majdnem kiment a fejemből. Kinőttem már ezekből a bulis estékből. Jobban szeretek sétálni inkább a városban meg hasonlók.
H.H.: – Mondjuk velem?
B.G.: – Igen, de barátod van.
H.H.: – Egyre távolabb kerülünk egymástól. Ő mást akar és féltékenykedik is, amitől falra mászom. Szóval bővebb programod az esti után van mára?
B.G.: – Éppen van pár ötletem. (Gábor a parfümillatában merül el és Helgát nézi. A szép vállát meg a hasát. A szemeiben is elveszik. Találkoznak a tekintetek és testközelből vívják ostromukat. Gábor keze az ujjak társaságában már ‘kalandozik’ évfolyamtársa’ testén.
Helga ‘támad’. Bekönyököl székében, és Gábor újabb kacsósimogatással már jelez is… Csak viszonoznia kell a csőrcsatát. A vonat közben felzúg, pár perc és üget a paripa).
Helga mosolyog: – Még nem köszöntem. Most már megvolt…! 🙂
B.G.: – És ha ez a párkapcsolatodba kerül?
H.H.: – Akkor volt egy nagyon jó napom ma a vonaton.
Most Gábor nézi inkább az elvileg foglalt partnerét, de a szerelvény indul. Zakatol alattuk a sín.

Mónika mosolyog, miközben a kezeit észre sem vette:
Keresztbe fonta valami érdekes eszme.
Valami kéz gombolja az ingét,
megérkezett mellé a kísérő mókamiki.
Csak mellékhelyiség vendége volt a társ,
bonthatja ruházatát?
Szem pásztázza Mónika szándékát balra,
ölelő karok vannak csatában ajkakat támasztva.
A társ nem rest,
ne maradjon szárazon ez az eresz.
Kezek feszegetik az ing határait,
nap téved rájuk.
Közelgő nyíló ajkak fogadják a fiút,
fogadja a szemeket
és mutatóujjával támaszt ‘helyet’ a ‘perceknek’.
Zakatol és zakatol négyük alatt a kabin,
lágyan hömpölyög és viszi őket tovább ismerős vizekre.
Kinyitja szemeket a szép nap sugára,
felnéznek a párok egymásra.

Szűk húsz vagy huszonöt perc és Helgának le kell szállnia.
Érkezik még sereg,
azok egy részének a továbbiakban állnia kell.
B.G.: – Ott találkozunk, legyen jó utad. Itt van a kulcs, de amennyire tudsz, siess. Ki is kell pakolnunk még és sokáig nem szándékozom a banketten maradni. Egy sárga Fiat Brava-t keress. Az én diákigazolványom félig elég. Kár, hogy a tiéd lejárt már.
H.H.: Sietek. Alig várom már, hogy ott lehessek. Ki mással lennék ott, mint veled?
Mónika társa elaludt, Gábor megy oda beszélgetni. Látja, hogy a tananyagot bújja. A lány másodéves társával együtt, csak ők másik szakon vannak.
B.G.: – Nehéz? Én meg nem tudnám tanulni.
Mónika: – (felnéz rá mosolyogva a most már kigombolt ingű hölgy. Ez meglepi őt, mert ő azt nem látta, hogy Mónika közben elcsábította a társát Gáborékat látva) Nehéz a nyelvezete, de ha itt második évfolyamon vagyunk most már Imrével… csak megy. Nem ide jöttem volna, Gábor. Csak máshova nem vettek fel.
B.G.: – Megnézhetem? Ugyan, körülbelül mi ez?
Mónika megszakítja a jegyzetelést és kezdi bepillantását Gábor. Ennek a lánynak is finom parfüme van. Áthatja Gábor figyelmét, a szemöldökeit húzogatja. Lapozgat is. Száraz, ipari jog. Kézmozdulatot észlel szeme sarkából, de ő a füzetet nézi. Pedig legszívesebben lekapná a szép szemű és hajú egyetemi társát. Mónika tárja eleve kigombolt ingét határtól határig. Szellőznek az idomok, amiket a zakatoló mozgása csak intimebbé varázsol forró éterükben. Megpróbálja Gábort elcsábítani. Kell neki a határozott, jó modorú végzős diák.
Gábornak bejojóznak a szemei, jó száraz anyag. Szóvá is teszi a lány számára. Az csak néz rá és akkor egy az egyben szeme elé tárul a látvány. Nem sok ideje van csodálkozni, mert a lány tekintetével találkozik. Az éppen lépne, de Gábor nem habozik. Mónika becsukja és erre az időre félreteszi a tanuláshoz a jegyzetet. A szeme mellett a jegyzet csukásával kezdi. Gábor már a kobakját símogatja. Ő is megkeresi jobbjával Gáborét. Ez sikeres becserkészés volt a másodéves lánytól.
Mónika társa elég jól alszik, de Gábornak nincsen kedve guggolni. Nem kell a lánynak kétszer mondani. Kis lélegzetvétel, eggyel hátrébb ülnek (mert közben leszállt néhány diák. Nem mindenki a záróbálra tart) és Mónika már ül is az ablakos helyet választó Gábor mellé. Kényelmesen lábát keresztbe teszi (ő szoknyát visel), karjait keresztbe fonja (így Gábor jobban át tudja ölelni) és már tart is egy következő menetért csillogó szemeivel…

Mónika: – Na, neked is köszöntem. Ezt nem hittem volna. Jól csókolsz. Most akkor mi van veled és Helgával? Már elsőben barátok lettetek, itt meg gyakorlatilag egymásba mélyedtetek most leszállás előtt bőven.
B.G.: – Huhhh, hallod. Fogalmam sincsen. Mély barátsággá avanzsálódott az egész. Neked van most valakid? (és a kezét fogja, biztató választ remélve.)
Mónika: – Van kapcsolatom, de csak hétvégente találkozunk a távolság miatt. Magabiztos egyenlőre. Jól megvagyunk, csak én amint felszálltál és megláttalak a csábos kisasszonnyal… meg akartalak kapni.
B.G.: – Ügyesen csináltad 🙂 , és ezek még fáradtak? (az ajkait érintgeti ujjával)
Mónika: – Nem nagyon hiszem. 🙂 Ő meg még alszik. (Imrére sandítva)
B.G.: – Szuper. Kicsit cuppant.
Mónika: – Tanulsz kicsit velem? Közben mesélhetnél arról, mik a terveid egyetem után.
Zakatol tovább a vonat, még olyan 40 perc, maximum egy óra és megérkeznek a végállomásra. Beszélgetnek közben. Mónika elképed, lehet Gábor szívesen elvenné az egyetem befejezése után Helgát feleségül. Úgyis válságban vannak a barátjával.
Mónika: – Szerintem még össze is illetek.
B.G.: – Igen, de ez egyenlőre még csak mély barátság és nem bízom benne. Sok alkalommal nem tartotta a szavát. Az egy dolog, hogy itt most mindent elkövetett az elcsábításomra. Ahogyan Te is…
Mónika hümmögve elmosolyodik és beszélgetnek tovább az újonnan elővett jegyzet felett. Imre magához tért időközben, most már hármasban beszélgetnek.
Mónika Imréhez: – Jól álomba csókoltalak? 🙂
Imre: – Eléggé. 🙂 (és egy baráti rövid jó nagy cuppanós csókban fejezi be a válaszát a lány felé.)

Helga keresi a parkolót és megleli az autót. Fiat Brava és citromsárga. Visszaállítja normálra a melltartópántját és matrózblúzt húz rá. Abból is ugyanúgy kivirít a nőiessége, de záróbálra kell azért az ünnepi öltözék. Elkészült. Be az autóba, de mennyire siessen? Ez egy barátjuk és újdonsült nejének az autója, csak odaadták nekik. Megbeszélték, hogy használhatják. Az ifjú pár úgyis pár napig még ott marad a nagyvárosban. Mellkasig begombolja a sötétkék kosztümöt, úgyis hasonlóan öltözködik a többi lány majd (gondolja). Egy kicsi parkolóból kell meginduljon, néhány autó van csak. Közepesen kaparva kitolat és néz hátra. Elmegy két autó között és kilencven fokos fordulás. Jöhet a főút. Szépen veszi a nagy kanyarokat, próbálja óvatosan. Fogja a kormányt, nagyon is van erő ebben az autóban. Két nagy kanyar után kisodródik és egyenesbe hozva húzza fel a szemöldökét, eddig itt nem csúszott meg. Tovább! Hajtűkanyar… Itt nagyon megcsúszik, keservesen csikorognak a kerekek. Nyom egy féket és már várja is az egyenes. Megijed, de a tempó legalább megtette a hatását. Göröngyös útkereszteződésbe érkezik. Indulás. A szép Brava viszont jópár másodpercig kipörög, aztán sikerül elkapnia a betont és még újabb másodpercekig tartó nagy csikorgások árán sikerül balra elhagynia a kereszteződést. Mindjárt ott van, nézi közben a térképet. Meg aztán az ifjú házasok és Gábor is mondta neki az utat. Csak oda talál már. Valamiért nem akarja viszont a kocsi elkapni az egyes sebességet. Vagy 3-at, 4-et próbálkozik, mire még nagyobbat kapar az előbbinél. Itt is balra kell, hogy forduljon.
Most főleg egyenes jön, de a kanyarokban nem lassít. Megérkezik a vasútállomásra. Itt kell, felvegye Gábort. Őt becsüli a legtöbbre a többi végzős évfolyamtárs közül. Szépen leparkol a Brava-val. Sietett, de azért nem kell mindenhol az aszfaltot rajzolni. Mennek azért ezek a gumik zötykölődés nélkül is. Kiér, kigyalogol, kisétál szépen a vasútállomásra. Megpillantja kedvenc férfiját. Húhhha, hát az éppen egy rövid, de félmély baráti csókot vált Mónikával; ami mosollyal végződik. Pont ennek az eseménynek a végére ér oda Helga. Gábor észreveszi, hogy megjött Helga. Homokiszilva kisasszony mosolyog. Mónika Imrével tart tovább. Lehet, nekik is van fuvarjuk? Valamerre tartanak. Rövid csókcsatát vívnak a váróban, ezt látja Gábor és Helga. Utána mennek ők is a bálra.
A rejtett szerelmespár, Békássi Gábor és Homokiszilva Helga a portán érdeklődnek mielőtt mennének a bálra. Azt a tájékoztatást kapják, hogy autóversenyzés szakon van egy elsőéves diák, akire rábízhatják magukat. Csak városnézést szeretnének így este, mert nekik maguknak hiába van járművük. Azért inni szeretnének.
Ugraty Nórát kell keresniük a 444-es szobában és hiába fiatal pilóta, ha egyszer a legmegbízhatóbbak között tartják számon az első évfolyamosok között.

Egy lányka tanul az ágyában, odalentről jön fel a zene. Igaz, hogy már csak pár óra. Ilyenkor már legfeljebb a táncé, diszkóé és maximum az italozásé a szerep. Felsőbb évesek, a végzősök ilyenkor viszont már kicsi valószínűséggel élnek az alkohollal. Kopogás az ajtón és leteszi Nóra a füzetét. Tulajdonképpen főként írt, de a műszaki rajzokat is tanulgatta. Számított a kopogásra, mert jelezték már neki a vendégeket. Valaki városnéző fuvarra tart igényt ma estére a végzősök közül és egy fiatal párra számítson.
Néhányan vannak még rajta kívül a kollégium szobájában. Ő maga egy fiúval tanul, az segít neki. Kérdezi a fiútól, van – kedve csókolózni? Tudja, hogy a srác bánatos. Egy nemrégen megtörtént bulin ugyanis Nóra összeszűrte a levet egy barátjával. Hagyja is Nóra, hogy a barát rámásszon.
Tulajdonképpen ekkor kopognak. A csókot befejezik és Nóra megy ajtót nyitni. Kulcsra van zárva, amit kinyit. Egy férfit kell beengednie. Fáradjon be! Békássi Gábor azt látja, hogy mindenki tanul. Csak év végi átnézés, utána úgyis vakáció jön.
B.G.: – Hú,de csinos vagy.
U.N.: – Köszönöm szépen!!!
B.G.: – Annyi lány van itt, Te vagy az Ugraty Nóra? Mondták, hogy egy elég szép barna hajú lányt kell keressek.
U.N.: – Igen, én vagyok. Nagyon örvendek.
B.G.: – Szívem, gyere. Bejöhetsz. Jó helyen vagyunk (szól ki az időközben ágyra leült Gábor Helgáért)
Homokiszilva kisasszony belép és körbenéz, nem zavar – e valakit.
B.G.: – Gyere, csak. Itt nem fognak megbámulni, mint a bálon. Foglalj helyet. Itt van velem szemben, akit kerestünk. Helyezd magad kényelembe.
A kimelegedett Helga helyet foglal az ágyon. Már nincsen rajta a matrózblúz. Leveszi szép sötétkék kosztümét és csak magára teríti. – Jajj, végre teljesen kényelmesen lehetek (sóhajtja.)
A bemutatkozás jön. Nóra (a tanulótársa és a többiek is tudnak tanulni. Végzős pár a vendégük, halkan folyik az egyeztetés.) egy kifejezetten elit rétegből származó ifjú és szép szőke hölgyet lát maga előtt, aránylag szép vezetéknév az a Homokiszilva. Nagyon drága, de elegáns ékszereket visel. A testéhez képest nagy, de formás mell társul fantasztikusan szép arcához. Gyakorlatilag hibátlan nő tárul szeme elé. Békássi Gábor egy jómódú, de nem gazdag rétegből származó férfi, visszafogottabb öltözékkel. Mind a kettejük modora kiváló.
U.N.: – Ti milyen viszonyban vagytok?
B.G.: – Barátok, elég jó barátok vagyunk.
H.H.: – A Gábor barátnője vagyok, azaz leszek egyszer. Remélem…
B.G.: – Igen, ha megbízhatok benned.
H.H.: – Már megbízhatsz bennem, különben nem lennék itt veled. A barátom nem akar gyereket, te viszont igen. Emlékeim szerint. Amúgy is folyton én kell őt lerázzam, annyira féltékeny. Semmi köze hozzá most sem, hogy éppen kivel vagyok. (egy briliáns gyűrűt mutat Nórának, amihez hozzáteszi: Gábortól kapta még évekkel ezelőtt) Szinte egész vonat alatt hívogatott, nem győztem megnyugtatni. Nem is törődsz velem a vona óta.
B.G.: – Csak egy pár másodpercre, pillanat Nóra.

B.G.: – Szívem, most már rátérhetek Nórával a tárgyra? amiért ténylegesen jöttünk?
Csak Gábor kezét kéri a Helga és a másikkal már kezdi is a rövid lényegretörő tárgyalást Gábor, mert Nórára néz és karjával felé intézi mondandóját.
B.G.: – Mi már mindketten ittunk és ezért jött jól, hogy téged ajánlottak. Búcsúzóul meg szeretnénk nézni az esti panorámát itt Szekszárdon a Szőlőfürt kilátóban. Én már láttam egy párszor, de Helga is hadd lássa (itt rá mutat és néz is). Ő más utat járt be eddig. Elvinnél minket oda?
U.N.: – Öööööööö. Ma, frissen lett megújítva csak a vezetői engedélyem. Jöhet! Elsőben főleg elméletet tanulunk és hetente max kétszer vezetünk ténylegesen autót.
B.G.: – Tökéletes!
U.G.: – Akkor magamhoz veszem a dzsekimet és már mehetünk is.
B.G.: – Helga, szedelődzködj.
H.H.: – Mindened megvan? Táska nálam.
Nóra némi élelmet visz csak magával a nővére hónapokkal ezelőtti kalandjából. Onnan maradt meg. Szüleivel elküldte neki Timi.
Fiújától is búcsúzik Nóra, amire nincsen szükség. Ő is jönne, ha nem akadály. Dehogy az! Cuppanós csókot vált vele azért, amit a legifjabb Ugraty lány viszonoz. Elköszönnek a tanuló diákoktól, akik jó szórakozást kívánnak és hogy vigyázzanak magukra. Várják vissza Nórát az éjjel vagy a másnap folyamán Nóri ‘partnerével’ együtt.

Kopogós cipő csattog végig a kollégium folyosóin, még liftezni is kell. Megkeresik a Brava-t. Gábor adja Nórának a slusszkulcsot. Utastér világítást igényel Helga egy öltözék módosításra. Le kívánja venni a melltartópántját, utána gombolás nélkül belebújik báli kosztümébe.
H.H.: – Nézd csak, Nóri. Mutatom, hogyan áll jól a kosár. Így kell megigazítani. A tiéd még úgyis nőni fog (előrehajol). Ez a jó melltartó, mert teljesen követi a mell formáját. Nem polcolja fel, csak követi végig az ívét. És akkor jó, ha kényelmes. Nem szabad szorítania.
U.N.: Igen, látom.
H.H.: – (halkan kérdezi Nórát): Kérsz egy csókot?
Megharapdálja Nóra az ajkait (frissen ráfújt parfüm van Helgán), ez igen jelzés Helgának. Egymásnak nyomódnak az ajkak hangos cuppanással végződve. Először Helga mosolyodik el, aztán Nóri.
H.H.: Indulhatunk, Nóra. Ugye nem volt ez gond? Csak lánnyal még nem próbáltam.
U.N.: – Nem, dehogyis! 🙂

Szekszárd szélére jutnak ki. A hegyek romantikája ez a dombok között. Nóra egy parkolóba tart, addig is beszélget utasaival. Gábor öleli Helgát, a lány pedig Gábor másik kezét fogja.
U.N.: – Mióta vagytok együtt?
H.H.: – Még nem vagyunk együtt. Hiába szeretem a Gábort, ha egyszer nem bízik bennem. Remélem, valamikor fog. Hallottad, mit mondott a kollégiumi szobádban. Csak akkor vesz el feleségül, ha gyerekeink is lesznek. Én ezt megadom neki a jövőben. Főleg úgy, hogy elvileg hamarosan szeretném, ha megkérné a kezem.
B.G.: – Ez mind szép és jó Helga kedvesem. És a barátod? Az dísznek van ott? Azt mutatod, de szerintem nem engem szeretsz. Pedig én szeretlek, szívem.
H.H.: – Azt bízd rám. Hogyan látod, Nóra? Összeillenénk mi a Gáborral? Én már szeretem őt, csak ő bizonytalan. Ennél jobban nem tudom szeretni. Hát amit láttál az előbb, azt is miatta húztam fel. Ezt a báli melltartót. Azt akárki kedvéért nem veszem fel.
U.N.: – Az én véleményem az, hogy összeilletek. A Gábornak kell még idő. És ott van még a lezáratlan kapcsolatod is.
H.H.: – Na látod, Gábor. Ő is úgy látja, hogy elveszel majd feleségül és kész. Különben is a barátnőmet megkaptad már, amikor nekem még jobb mellem van mint neki 🙂
U.N.: – Helga, illetve Gábor! milyen volt a bankett vagy záró bál?
B.G.: – Uhh, ne is mondd. Aránylag jó volt. Ettünk, jóféle ital is volt. Inkább utána egymagunk boroztunk. Megittunk lassacskán egy üveg bort a kollégium egy szabad társalgójában. Más párok is voltak. Több. Oda inkább a hozzánk hasonlók, tehát a végzősök mentek. Nem is nagyon láttam ott alsóbb évfolyambelieket.
Tényleg, Helga. Ha már itt feleségül szeretnéd vetetni magad idén. Az az úr akivel régen jártál, nehéz volt szót érteni vele?
H.H.: – Jajj, az az ember. Képzeld, Nóri. Ezt neked is mondom. Megyünk be kézen fogva a Gáborral (amúgy is libegett a nagy mellem a kivágott öltözék alatt a matrózblúzban) és akkor az első exem észrevett. Jó nehezen győztem meg, hogy csak barátok! Azt neki nem kell tudnia, hogy a Gáborral is csak mély barátok vagyunk. Semmi köze hozzá. Én valószínű a Gábort szeretem és eddig szerintem ő is kötődik már hozzám, pedig nem ma ismertük meg egymást. 4 évig csak összejárogattunk, utána 4 évet meg már gyakorlatilag elég sűrűn egy helyre jártunk közösen. Az egyetem 4 éve alatt már együtt jártunk – keltünk. Egyszer ugyan berúgva még összejöttem az első exemmel, de azzal kész. És akkor a lényeg, hogy le tudtam csitítani. Azt hitte, újrakezdhetjük. Az a csók neki ugyanis jelentett valamit. Öleléssel lehiggadt és akkor a Gáborral már tudtunk menni tovább beszélgetni a többiekkel, meg táncolni. Csak nagyon kicsit ittunk.

Behajt a parkolóba Nóri, amit kiszemelt és 50 feletti sebességgel leír két szép kanyart.
H.H.: Ez mi volt?
U.N.: – Azt mondtad, Helga; nyolc éves az ismeretségetek. Egy tisztelet nyolcast írtam le.
H.H.: – Ohh, nagyon szépen köszönjük!
B.G.: – Én sejtettem, mit csinál a Nóra. A kedvében hagytam, hogy véghez vigye. Szép volt!

A sebességet meghagyva kihajt az Ugraty lány a parkolóból és a főútra vezető kereszteződésbe már parádésan viszi ki a bugris kis Fiatot.
-Na, ereszdelahajamat játszunk? (kérdezi Gábor.)
-Mi volt ez a sportos piruett? (nevet Helga)
Nóri csak mosolyog meg kuncog.
B.G.: – Ja tudom, szerintem. Oktatáson kívüli gyakorlás.

Nóri most felviszi őket a Szőlőfürtbe. A rendőr előtte leinti őket. Csak rutinellenőrzés. Nóri tiszta. Hátul egy szép, ifjú párt lát. Velük csak megfújatja. Működik a szonda. Náluk jelez. A járőr forgalmi engedélyt és jogosítványt kér. Minden rendben van, de… a nevet észreveszik. Beszólnak a kapitányságra. Azt mondja a kapitány, mehet a dolog. Írják fel a jármű rendszámát, küldék el neki és kéri szépen Nóra vezetői engedélyének a számát is. Az adatbázisban ezt leellenőrzik. Rendben van!
Most rendőrfőnök arra kéri a járőrt, váltson mobilra rádióról. Akkor az jön még, hogy útlezárás. Amely autók a városon belül vannak, maradhatnak. Ez maximum 20-30 perc. Talán még annyi se. Ez idő alatt mást ne engedjenek a városba. Utána engedjék fel az útzárat, hadd rallyzzon egyet a kislány. Megnéznék az éppen szolgálatban lévő járőrök.
– (Visszavált a rendőr rádióra, a kommunikáció titkos részét befejezte a kapitány úr) Az összes járőrnek: megkülönböztető jelzést!
-Látja, Nóri kisasszony? Alakzatba álltak a kollégák. Szlalomban is tudsz menni, ha szeretnél. Egy kis időre megnéznénk téged. A kapitány úr engedélyezi neked. Most kérdeztem meg, hogy lehet -e. A nevedet láttam meg. Az volt ismerős.
U.N.: – Ohh, ez nagyon megtisztelő. Köszönöm szépen. Még kezdő vagyok, de igyekszem.

Nóri megindul a szélről. Salak van ott. Kaparósra sikeredik. Hamarosan az aszfaltra érve megadják a hangot a Brava-nak. Valahány rendőrautót megkerül így, még tisztelet szirénázást is kap. A civil autókkal nincs probléma. Inkább a sokadik csendőrkanyart hajtja végre olyankor. Azokat azért óvatosan, mégiscsak 14 éves. Valahány rendőr látja, azok már tisztelegnek is neki az autóból. Van akihez Nóra még vissza is fordul egy újabb szlalomért. Ez aztán az igazi élmény. A körforgalmaknál is rendőrtorlasz várja a mutatványát. A járókelők a rendőröktől kérdezik, hogy mi történik? Amikor a kapitány hangját hallják, hogy a zebrán való közlekedést a gyalogosok csak egy nagyon rövid időre mellőzzék: Az emberek nagyon szívesen várnak a járdán, amikor a sofőr nevét leközli a hangosbemondó. Tapssal várják némelyek az utcán. Mint valami rallyshow.
Nóra egy nagy, utolsó kört leírva még és szlalomozva: A fényszórói kikapcsolásával jelzi, nagyon szépen köszöni a lehetőséget. Ez szenzációs volt!
Az útzárat feloldják, mehet vissza minden a régi kerékvágásba.
Irány a Szőlőfürt kilátó. Gábor és Helga száll ki elsőnek. Csak addig bámulják a szépasszonyt, amíg meg nem fogja a kezét a Békássi úr. Most már Nóri és a fiú is kiszáll. Mennek fel a látóteret nézni.
H.H.: – Milyen szép ez este is!
B.G.: – Arra a Sárköz fényeit látod. Mögöttünk itt erre van valamerre a másik, a Batiz kereszt kilátó.
U.N.: – Ölelj át, kérlek. Velük együtt nézzük. Gábor most ölelte át Helgát.
Hűvösödik, de azért egy órán át elbeszélgetnek és nézik Szekszárd fényeit. Meg aztán mögöttük, a másik kilátón kívül mutatja nekik a sötét a szőlő ültetvényeket. A tanyák vonalait látni. Ez nagyon szép volt. Nappal is ugyanilyen lehet? Minden bizonnyal. Mert Nóri és érdeklődő társa a tanulmányok végett talán nappal is megtekintik majd. Első az iskola!

Gábor mutatja Nórinak ahogyan hamarosan lerallyzik a főútra, hogy Szurofka felé menjen. Ott szeretnének nyugovóra térni. Van ott egy vendégház. Gábor keresztapjáé volt, csak ő átvette tőle. Nem volt, ki folytassa a szőlészetet. A présházat viszont megtartották és átalakították lakhatóvá. Ők másnap reggel, mielőtt mennének tovább, szívesen visszaviszik Nórit és társát a kollégiumba.
Békássi Gábor és Homokszilva Helga: – Gyertek, igyatok és egyetek velünk valamit a hosszú este után. Kandalló is akad itt. Érezzétek magatokat itthon!
Valóban fenséges vacsora vár itt rájuk. Igazi svédasztal. Olyan jó csend van itt, erre aztán a kutya nem fogja alvásukat megzavarni.
Nóri azt álmodja, hogy Gábor és Helga összeházasodtak, de nem tudnak rögtön Baján élni. Ez viszont nem töri meg frigyüket. Ő maga a fiú karjaiban ébred, aki érdeklődik: Mit álmodott? Nem beszélt, de biztosan szép lehetett: mert gyakorta mosolygott.
U.N.: – Te virrasztottál mellettem, Konrád? 🙂
F.Konrád: – Dehogyis, csak 4 óra környékén felébredtem egyszer és akkor néztelek egy pár percig. Vissza aludtam magam. Nagyon jó ez a ház, tetszik! Szép és jó helyen is van. Igaz, hogy nincs a környéken semmi. Csak akkor, ha bemész a városba. (súg a fülébe): Szerintem össze melegedhettek a vendéglátóink, mert a falak ugyan jól szigetelnek… de szerintem Gábor meghúzta Helgát.
U.N.: – Annak én csak örülök. Akkor Gábor bizalmát kezdi elnyerni Helga. Összeillő ifjú pár ők.
F. Konrád: Maradjunk még az ágyban? Alig van hét vagy nyolc óra. És… (megsimítja Nóra gyönyörű barna haját).
Gábor és Helga alszanak, mialatt Konrád ismételten kiérdemli a plafonon helyet foglaló Fagyöngy társaságában, hogy Nóri ölelő karjai köszöntsék őt a reggelben.
-El ne eressz… (sóhajt Nóri)
És az eléggé kelő nap sugarai köszöntik a (talán) új szerelmespárt?

 

XVIII. Szurofka 2.

Mónika sétál a napsütésben Szekszárd vonulatai által tűzdelt járdán. Mellette zöld korlát, hiszen jobbján egy tanintézmény emelkedik. Délután sincsen még, de hogy gyönyörű idő köszöntött Alisca-ra: az biztos!
Stoppolja az autókat. Persze, hogy sokan nem állnak meg. Fiatalok haladnak el mellette, de közép – és nyugdíjaskorúak is.
Nagyon sietős lehet valakinek. Vagy csak le kíván rázni valakit? Egy szép tűzpiros, Mercedes tűnik fel a kanyarban. Na ez megáll? Nézi a lányt és gondol egyet. Mögötte úgy sincsen most senki. Mónika meglepődik a satufék hangján és a Mercedes visszatolat neki. Megáll ott szépen mellette sáv váltással.
H.H.: – Csak nem Muriczka Mónika?
M.M.: – De igen.
H.H.: – Merre mész?
M.M.: – Te pedig ha jól emlékszem, Homokiszilva Helga vagy, a Békássi Gábor elég jó barátja.
H.H.: – Így van.
M.M.:- Megyek haza, csak a barátomat üdvözölném előtte. Megyünk haza majd valamikor estefelé szerintem. Elvileg bulizik.
H.H.:- Szállj be, mi Sötétvölgy környékén vagyunk a Gáborral. Hozzá megyek.
M.M.:- Az jó lesz. Az egyik fapadnál csak megtalálom. A telefont felvette nekem, csak szerintem félig már be lehet állva. Szakadozottan beszélt.
H.H.:- Bepakoltál? Megvagy?
M.M.:- Igen, be is kötöm magam.
H.H.:- Jönnek már mögöttünk, csak azért kérdeztem (Beletapos, szépen veszi az ívet a Merci a körforgalomban). Jó, hogy találkoztunk. Nem kell, legyalogoljál vagy hasonló, oda az erdőség felé. Úristen, ki ez itt előttünk ilyen tetű tempóban? Jézusom, Kistehén emblémás Suzukija van. Na jó, ezt hagyjuk magunk mögött.
(Mónika sandít hátra.)
Ja igen, ő az exem. Már csak barátok vagyunk. Buliból hoztam el, aztán itt rallyzom neki. Hátha felébred. Éppen volt már benne valami, amikor felvettem.
M.M.:- A sofőr kiakadt, miközben előzted őt. Hogy ki ez az őrült? 🙂
H.H.:- 🙂 Maximum egy bő negyed óra és Sötétvölgy környékén vagyunk. És nem akart senki sem felvenni? Hát ez szörnyű. Ilyenkor nyár elején…
M.M.:- Nem. Tudod nem minden pasi vesz fel csak úgy egy magányos nőt fehér ingben 🙂

Gábor grillezéshez készül és Snájdig Bandorral van no meg két fiatalemberrel még, akik italoznak. Csak szendén. Brekekessy Balázs üdvözli őket, de köszöni: elutasítja a bort. Nem szereti. Inkább segédkezik a tüzet táplálni.
Egy régi kombi Dacia húz el mellettük benne három lánnyal Sötétvölgy irányába. Integetnek és ovációznak. Láthatóan jó hangulat lengi körbe őket. Na ilyet se láttak még. Három lány és egyikük rallyztatja őket sofőrként 🙂 Zene szűrődik ki, de nem mint állat hangerővel.
B.G.: – Nagyon jó élményben volt részünk nemrégen. Meséltem már?
S.B.:- Na, mi?
B.G.:- Ugraty Nórához volt szerencsénk a napokban egy barátommal, Helgával.
Flaminger Attila:- Ja, hát őt ismerem. Azok hárman vannak testvérek. A Timiről hallottam inkább. Jó kis Szőke Torpedó.
Flaminger Zoltán:. Ja igen, tényleg! Ilyen sokra vitte már az a szőkeség? Naaaaaa. Érdekel minket.
F.A.:- Meséld, régen láttam (iszogatja közben Zoli testvérével felváltva a boros üveg tartalmát, de Attilában már van nyomás)
S.B.:- Engem is érdekel, meséld Gábor. Te, Balázs? Téged még nem láttalak. Kit tisztelhetek benned?
B.B.:- Ja, üdvözöllek. Még nem találkoztunk, boccccs! 🙂 Én tartalék sofőr vagyok, ha inna valaki. Gábor és barátja, Helga társaságában jöttem egy Piros Mercedes-szel délelőtt.
B.G.:- Így van. Helgát várjuk, a barátomat. Telefonált már, mindjárt itt van. A volt barátját viszi haza, jól berúgott az éjjel. Azt mondta K.O.
S.B.:- Ja hogy egy lányt is várunk, értem.
F.A.:- Lehet, hogy kettőt, mert a barátnőm se jött még meg. Itt találkoznánk, utána én megyek haza.
S.B.:- Uhh, micsoda lánydömping!
B.B.:- Na, érdekel az a Szőke Torpedó Timi meg a Nóra húga története. Hallgatunk, Gábor.
Balázsnak már most lejön Bandor szűkszavúsága, szinte mindenki túlbeszéli. Nagyon jó, egy élmény hallgatni Gábort, a lányok közben időnként fel – fel tűnnek. Van, hogy: szól a nyolcvanas évekbeli kék kombi Dacia-jukból a zene, van hogy nem. A fordulásaikat viszont minden alkalommal hallani és továbbra is lelkesen integetnek.

Helga és Mónika jön talán a többiekhez? Mintha autó közeledne.
H.H.:- Na, már itt is vagyunk. Látod?
M.M.:- Remélem, nem késünk le semmiről. 🙂
H.H.:- Kötve hiszem. Na, itt az utolsó kanyar. Én már látom őket. Mármint a táborhely félét. Perceken belül ott vagyunk. Kicsatolhatod, Móni az övet.
Ez hihetetlen, nézd! Itt van az a béna, akinek Kistehenes Suzukija volt. Hogyan ért ide előbb? Ez egy csigaművész. Van itt valami olyan útvonal, amiről nem tudok? Na ezért büntetésből ráijesztek 🙂

B.B.:- Na, nagyon tetszett! Ügyes kislány ez a Nóri akkor, Gábor!
A Flamingereknél Attilánál nő a nyomás, de továbbra is csak iszogat. Nem lerészegedni akar. Zoli mesél és kérdez közben Gábortól. Balázs a grillezésnél aktív közben. Pirul az ínycsiklandó virsli. Kenyér van hozzá, uborka. Ketchup, mustár. Esetleg ha valaki úgy szereti: Torma, Majonéz és Erős Pista is.

Érkezik Helga és Nóri, kezd csúszni a kerék. Bandor előtt leparkolnak, aki megemeli a szemöldökét. Már attól tartott, füstölni fog a gumi.
H.H.:- Hát hello, mindenkinek. Itt vagyunk! 🙂
F.Z.:- Móniiiii!
Az étek elkészült, már csak parázslik a tűz. Azt Balázs megtutujgatja, ki ne aludjon.
M.Mónika sétálómagnózik és énekel: Karcsú lábak és igazán szép mell!
Helga lép oda hozzá:- Formás lábakhoz szép mell? Csak nem rólam van szó? (Móni sóhajtva elmosolyodik.) Énekelhetünk, ez úgyis nem mai sláger. Gábor mondta, hogy az üdítőket rakhatjuk ki. Az alkoholosokat már kitette.
Egy hölgy közeledik libegő mellekkel és nyöszörög. Közelebb érve Balázs hallja a panasz tárgyát, amint pityereg a lány (Miért nem jön össze nekem egyetlen pasi sem?)
Ezen a lányon minden rendben van, de hogyan vigasztalhatná meg? Nem is ismeri, de szeme végig kíséri őt. Kergetőznek a gondolatai.
-(az ismeretlen bombázó befogja hátulról a szemét): Segítek, jó? Flaminger Attila barátja vagyok. Bóklásztam egyet itt, aztán megláttalak. Mondom, hátha el kell egy kis segítség.
Dehát készen van az étek és a zsarátnokot is elrendezik pár perc alatt. A lánnyal neki kell állni felkeresni egy padot. Beszélgetni szeretne. Hát egy pár percet késni fognak, mert belemerülnek a tereferébe és Bandor szájpuszikat lát elcsattanni. A lány vagy félénk vagy fiatal még, mert az összes puszit Balázs kezdeményezi.
B.B.: – Ez nem old meg semmit.
– Csak rá akartam gyújtani.
B.B.: – Te sírtál. Pirosak a szemeid. Mi a baj?
-Nem kellek én egyetlen pasinak sem és már másodjára nem jön össze az érettségi sem. Csókolózni sem tudok, pontosabban nem csókolóztam még.

B.G.:- Na, mit csinálnak, Bandor? Látom, a Balázs vígasztal egy lányt
S.B.:- Beszélgettek eddig és… most már csókolóznak. Balázs öleli magához.
B.G.:- Ohh! Naggyon jó. (Odapillant Gábor) És most már nyelveznek is.
S.B.: – Ezt meg honnan tudod?
B.G.: – Csókolóztál már?
S.B.: – (pislog egyet csodálkozva) Nem!
B.G..: – Na, én már láttam is. Tapasztalatból beszélek.
S.B.: – Megnézem őket.
B.G.: – Maradj. Segíts nekem inkább teríteni meg tálalni. Mindjárt készen van a virsli.
H.H.: – Majd én és a Móni odamegyünk, Gábor.
B.G.: – Menjetek! Érdekel, sikerült – e a lány szomorúságát elröppenteni. Zoli mondta, ő a lánybarátja.
Odaérnek és elhelyezkednek mellettük. Balázs remekül vígasztalja a barnát. Csókokkal ad nyomatékot, hogy elterelje időnként gondolatait az élet nehézségeiről és szipog még a lány. Balázs simítja arcát és törölgeti időnként a könnyeit.
Attila már be van állva, de nem totál részeg. Borosüvegével indul meg. Meglátja a csinos csajt, Őt várta! Sír, de miért sír? Mondják neki, ne zavarjon most. Vígasztalás folyik éppen.
F.A.:- A barátom! Mi a baj, kedvesem? Itt vagyok (és csuklik a sok piától) Ne sírj! Bort?
– Jöhet, köszönöm…
Attila még nem köszönt Helgának és az általa még szintén ismeretlen Muriczka Mónikának és puszikkal halad náluk sorban. Lánybarátját apró cuppanós ajakarzenállal köszönti.

B.G.: – Na, jönnek már?
S.B.: – Attila és Balázs felváltva csókolgatja a barna lányt, de most mintha állnának fel és erre tartanak. Helga és Mónika is áll fel.
B.G.: – Ok. Akkor készen vagyunk. Tányért, Bandor az asztalokra. Poharat és evőeszközöket. Eszünk.
Valóban jön a társaság.
B.G.: – Zoli, hol a tesód lánybarátja?
F.Z.: – Itt van! Smárolnak a Balázzsal. Elkezdtek már enni.
B.G.: – Jaaaaaaaaa. Akkor szeretnék mindenkinek jó étvágyat kívánni!
Balázsnak farkasétvágya lehet vagy csak simán szereti a virslit. Repetázik. A ketchup-ot választja. Gábor küld neki poharat, mert a barna lányt meg kívánja kínálni borral. Egy erejéig, de rövidet is fogyaszt a barnaság.
-Köszönöm, finom volt. De erős 🙂 Elég a bor.

Balázs feláll, mert Gábor hívatja. -Ezeket a szódákat tedd már ki még és még valami. Hamarosan elindultok hazavinni Helga exét. Mindjárt befejezi az étkezést, de ma már az a gyerek nem csinál semmit szerintem. Azt tudod, hogy össze akar jönni veled a barátom?
B.B.:- Nem. De nem elég jó barátok vagytok? Majdhogynem a feleséged?
B.G.:- És akkor mi van? Még nem kértem meg a kezét. Amíg ti elmentek, én majd itt a többieknek mesélek valóban, milyen jövőbeni terveim vannak a Helgával. Esetleg, maximum a menyasszonyom, de nem feleségem. Csakis nagyon jó, mély barátok vagyunk. Mit gondolsz, miért kértem, hogy legyél itt jelen? A társaság fele már ivott, a másik feléből meg maradt még annyi, hogy legyen a hazaútra szabad sofőr. Meg aztán hozzátok majd visszafelé innen a közeli Sötétvölgyből a Helga egyik barátnőjét. Tudod, akik itt száguldoztak azzal a régi szép kék Dacia-val. Egy főről van szó közülük a háromból, én is ennyit tudok.
H.H.:- Viszem haza a Krisztiánt, talán már a lábára tud állni. Mónika velem jön még. A Balázs esetleg…? szabad?
B.G.:- Szabad. Pont most mondtam neki, hogy valószínű: Igényt tartasz majd rá. A kistehenes Suzukival mentek?
H.H.:- Igen, Gábor. Miután megjöttünk ugyanis, Sötétvölgybe kicsit Bandor kíván majd vezetni. Belvárosban nem szeret autózni. (Balázsra sandít) de a Balázs is jöjjön.

Krisztiánt kiteszik egy barátjánál Alisca-n. Még idő, míg kiszáll fejéből a pia. Bandor veszi át a volánt. Helga félárbócra eresztve farmerdzsekijét (ami alatt egy szál melltartó van) hátra somfordál a jobb hátsó ajtóhoz és Balázshoz intézi kérdését, aki éppen ülne be az anyósülésre.
H.H.:- Nincs kedved ide hátraülni hozzánk…? 🙂
Móni fekszik el neki mosolyogva az ülésen. Visszaérnek a borok völgyébe. Jó sokan vannak az úton így a nyár idusán. Bandor iszonyat lassan vezet, itt ütközéstől nem kell félni. Helga szól Gábornak, hogy mennek a barátnőjéért. Nyugtázza. Látja a lány, hogy a Flaminger testvérek csak játékból: imitálják a csókot. Észreveszik magukat, de már késő. Pedig csók nem volt, csak hülyéskedtek.
H.H.:- Ja? jó. Én meg mindjárt lesmárolom a csajodat. Gyere, Balázs. Hagyjuk a bolondokat. Úgyis csak fordulunk egy kört. (Bandor közben rója az utat Sötétvölgy felé és Helga rúzsozza magát. Smink is van és azért parfüm sem árt.) Egy barátnőmet felvesszük. Utána megyünk erről a kellemes napról.
M.M.:- Szerintem elég jól sikerült. A Balázs is tud vezetni?
H.H.: Tud…! Én rendeltem ide pótsofőrnek… :). (És ezzel a szőke bomba beváltja nyomatékosított szavait, már oda is ért Mónikához és cirógatja ajkait. Mónika meglepő mosolya zárja.)
S.B.:- (nézi, mit csinált a két lány hátul. Azt felelik rá, cipőfűző oldódott ki és megkötötték.) Kapcsolok kis zenét, a Balázs nem szereti a Techno-t. Eddig az ment. Majd lesz újra, de most kedvezek neki. Legyen egy kis rádió.

/Balázs énekelni kezd, mert ezt imádja: Holnaptól minden emlék szééép lehet,
Könnyektől bőrig ázva hozzám érkezel, Szerelemre vágytál, a válasz újra fáj…
Talán mást ígért egy éj, Talán mást ígért egy vágy, Hol a mindig izzó boldogság?/

Szedj szét képekre, fénylő színekre… Innentől Helga hozzá tátog (beindul a dal ritmusa) és látva, hogy Balázs a nyakláncát nézi; becsúsztatja azt két melltartókosara közé. Mindkét kezét Balázs vállára helyezi. Egyszercsak kialszik az utasvilágítás náluk. Mónika nyomja le. Az ajkak eltalálták egymást!
S.B.: – Jó zenét kapcsoltam? Hallom, hogy énekelsz.

S.B.: – Balázs!
M.M.: – (Bandor fülébe) Ne zavard most őket. Csókolóznak.
S.B.: – Ja? oké. Mennyi még innen?
M.M.:- Cssssssssssst! Halkan! Nem tudsz suttogni? Hadd legyenek most kettesben.
S.B.: – Jaaaa? bocsánat…! Én már láttam egyébként. A Helgát nézte időnként.
M.M.: – Igen??? Akkor elérte, amit akart… 🙂 Vszínű a Helga nem véletlenül hívta őt ide maga mellé. (rájuk pillant Móni) Most már mélyen egymás karjaiban vannak. Te csak menj, már nem vagyunk messze. Segítek nézni 🙂 És nagy puszi landol Bandor arcán.

Már majdnem ott vannak. Helgának pisilnie kell, pedig legszívesebben egész úton Brekekessy karjaiban lenne. Nem mintha most nem kapta volna meg őt elég időre. A grillező helytől Sötétvölgy jó 25 perc ha nem félóra. Na ilyen is ritkán van: Megérkeztek! Előttük a kék Retro Dacia teljes színében pompázva.
Most muszáj Mónikának Helgát megzavarnia a pihenésében. Még matatnak egymáson, de a ‘szerelmes’ csókot befejezték. Eléggé boldog arcok sugároznak. Ezt ki akarta jobban? Fogjuk rá, hogy mind a kettő szerette volna egymást. A többit esetleg később ‘elmesélik’ a publikumnak.
M.M.:- Ne haragudj, hogy megzavarlak. Most már itt vagyunk.
H.H.:- Nem zavarsz. Megbeszéltük már a lényeget. Nagyon szép volt a kilátás a Suzukiból. Dehogy zavarsz 🙂 (mutatja Mónika neki a helyzetet) Ez az, megvagyunk. Parkolj le, Bandor. Most megvárjuk őket. Mindjárt indulnak.
S.B.:- Né, azok meg ott… Aaaaha..!
B.B.:- Mi az? Ja!!!, látom.
H.H.:- Mit láttok? Ki az, Balázs? Igen, ez az az autó.
B.B.:- Hátul egy barna csókol egy szőkét, elöl pedig egy harmadik lány telefonál. Hű, de jó kis csaj ez, Helga!
H.H.:- Melyik?
B.B.:- Amelyik pont keresztbe fonta karjait, hogy ezzel a mellei polcolódjanak. Most már majd kiesnek és a szőke partnere most készül visszacsókolni őt.
H.H.:- Mondták már, hogy szerencséd van? Ő az. Ő jön velünk. Dögös egy fruska, mi? 🙂 Van barátja, de válófélben van. A fiú mást akar és a távolság is ki fogja nyírni. Pontosabban kinyírta már a kapcsolatukat.

Balázs hallgat és a lányt nézi, miközben a Suzukival parkolnak le a Dacia közelében.
H.H.: – Tetszik…? Nem leszbikus és nem is biszex, csak jól csókol. Még barátot is keres. Bemutatlak majd neki.
B.B.: – Huhha… A válasz egyébként: Igen.
H.H.: – Elintézzem neked, hogy smárolhass vele? 🙂
B.B.: – Naná! Ha megoldható…
H.H.: – Úgyis ki kell szállnunk, beszélgetünk majd vele.
Mindkét autó áll. Két fiú beszélget még a harmadik lánnyal a Dacia-nál, azok közben leszakadnak és Sötétvölgybe mennek.
H.H.: – Én most kiszállok őt üdvözölni.
Dóra: – Barátnőm! de régen láttalak, mintha csak ma lett volna.
H.H.:- Isten hozott! (és egymás nyakába ugranak). Mesélj, mi van veled? Sétáljunk egyet.

Gáborék ezalatt elpakolnak. A Flaminger testvérek segítenek a fantasztikus grillezés elrendezésében. Gábor vezet és megkeresik a Kistehenes Suzukit. Ő maga még nem járt ott, de csak felismer egy Kistehenes Suzukit a barátjával, Helgával. Meg is lelik őket félórán belül. Piros Mercedes közeledik a parkolóhoz perceken belül. Balázs már hallja is a Suzukiból, hogy autó közeledik. Igen, de neki Attila barátnője is tetszik. Vajon engedi neki? Gyorsan megbizonyosodik erről.
M.M.:- Ööö, ez mi volt? 🙂 aranyos vagy amúgy!
B.B.:- Sötétvölgyben talán nem szokás? és.. gyönyörű vagy!
M.M.:- Na, gyere ide 🙂 Amíg meg nem jön a barátom… Még lehet, el is téved. Engedd el magad.
Hát idejük az van még, vagy 25 perc legalább. Meg kell várni, amíg Attila kijózanodik. Így nem szállhat ki lányok közé. Alakul már a gyerek, de azért szívja csak azt a friss levegőt. Eltelik egy óra, szóval a “szerelmespár” kész nyugodtan merülhet el egymás ‘vizében’. Még ki is ruccannak a közeli ligetbe az egyik pihenőhöz. Bandor elképed.
Jöhet a szállító személyzet bemutatása Dórának, andalog a nap a késő délutánban. Dóra fantáziáját nem igazán izgatja Bandor. Balázsnál mosolyog és a magassága is tetszik. Nem az esete a pótsofőr, de a határozott fellépése és mosolya már gondolkodóba ejti. Bekanyarodik Gáborral együtt a bandérium. Összegyűlhet a nép. Bandor annyit lát, az elég hosszú csók végére érve Brekekessy ismerősére mosolyog a számára is tetsző Muriczka Mónika (Az más kérdés, hogy mennyi esélye van nála) és indulnak meg a Piros Mercedeshez.
B.G.:- Na volt valami, Balázs a Helgával?
B.B.:- Asziszem, hogy volt! Ha nem szeretnéd elvenni feleségül jövőre, azt mondanám most neked: Szeretem! Attila, Gábor?
B.G.:- Most már egészen jó! Na, mondtam neked, hogy össze akar jönni veled. Amint meglátott, már kérdezte tőlem: mennyire érsz rá ma?
Oké. Most kicsit körbenézünk ebben a szép arborétumban, utána irány haza. Szólok is a Helgának, hogy kezdje ott a lánycsapattal a búcsúzkodást.

A két fiú visszatér az arborétumból. Ők lesznek a sofőrök? Algyő a cél. Dóra elbúcsúztatja őket és már döcög is a Dacia. Nem indul viszont. Folyton lefullasztja. No igen, régi autóhoz nem igazán van kunsztjuk. A szőke kitúrja gyakorlatilag a fiút, dudál Dórának meg integet a többieknek. Zene ugyanúgy be és ki Cha-cha-chazik onnan a főútra. Bandor csak csóválja a fejét, mire jó ez a sportos autónyúzás? Ők ezzel nem foglalkoznak. Algyő nem a közelben van és nem éjjel kívánnak hazaérni. Kiteszi a román tehergépjármű a farát Csongrád megye irányába és szélsebesen mennek a hátsó kerekek az aszfaltot hasítva. SZIASZTOK!!! mosolyognak integetve.
B.G.:- Bandor, remélem azért valami hasonlót levettél. Hogy nemcsak csigatempóban lehet vezetni. Egy szóval se mondtam, hogy ezt a példát kell követni. Így is lehet.

Sötétvölgy a maga nemében gyönyörű. Horgászhelyek, pihenők és tanösvény. Főleg a lányokat kápráztatja el az arborétum. Balázs nézelődik – nézelődik, de ő Dórát akarja. Azért őt is elbűvöli a borvidék széle, és mellette haladva le nem veszi a szemét Helga barna barátnőjéről.
Egy kissé lepusztult, de emeletes kilátóféléhez érnek. Legalább másfél emelet. Becslés. Lehet, hogy magasabb. Lehet, hogy nem. Dóra fel kíván oda menni, egyedül viszont nem akar. Na most mi legyen?
B.G.:- Kérek egy önként jelentkezőt. Helga nem szeretné, hogy a barátnője egyedül menjen fel oda. Beomolhat, akármi.
Balázs az egyetlen, aki felteszi a karját. Nem igazán őt akarja. Hogy miért? Mert nem ismeri. Halvány csalódottság az arcán. Gábort vagy a testvéreket akarta. Azok meg a csajaikkal vannak. Bandor neki puha, lágy.
B.G.:- Felmehetsz vele, Dóra.
Helga félmosollyal bólogat.
B.G.:- Megbízhatsz benne. Mintha a bátyám lenne. Tűzbe teszem érte a kezem. Menjetek előre, mi leszakadva megyünk utánatok. Úgyis ezután megyünk haza. Alkonyodik.
Balázs nyújtja kezét és keresi Dóra tekintetét. Kezdik bevenni az épületet.
H.H.: – Boldogulni fog? Én mondtam a Balázsnak, hogy próbálja meg. Az első pillanatban kiszúrta magának az erős kaliberű Dóra barátnőmet.
B.G.: – Megjárta a halálkanyart. Kilenc élete van. Ha nem is most rögtön, de szerintem beveszi a várat. Én is láttam, hogy nincs oda a pótsofőrünkért. A kezét viszont nem utasította el. Persze, hogy szokatlan helyzet ez. A Dóránál erősebb jellemek is vannak, pl. Te! 🙂
H.H.: – Te piszok! Ezt még visszakapod! 🙂 Amúgy igaz. Mert a Dóra nem könnyű eset. Ő inkább huncut.
Bejutnak ők is a kilátó aljára. Amíg Bandor beleszédül, milyen magas: káprázik a szeme. A lány már ölelkezve húzza magához az eléggé szemrevaló Dórát és mielőtt a sarokba érnének, Balázs még fel is kapja. A huncut ugyanis felugrik hozzá a nyakába.
Bandor: – Ezt hogy csinálta?
B.G.: – Mit? Ja, látom. Jól haladnak. A Balázs nem szoknyavadász, de van egy kisugárzása. A Dórának ez szokatlan lehet, mert Helga beszámolója alapján Dóra nem ilyen kaliberekhez szokott. A Brekekessy barátom inkább a középmezőnyt erősíti, a Dóra meg nyesi a felsőt.
M.M.: – Legyél Bandor beszédesebb, érdeklődőbb. Ne csak beszélj, mondj is valamit. A városban minden lány veled akar majd randizni, az tuti! 🙂

Brekekessy Balázs és Drabic Dóra feljut a “torony”ba. Megpillantják Sárközt. Lekonyuló nap- Vörösre festi az égboltot. Átöleli a lányt. Simul részéről az a váll és a has. A hajától is elájul Balázs. Dehát virgonc ez a kis rémszép szemű maca. Flört ez, tudja nagyon jól. De mit tud ennyi után még pár percre a kísérője? Hátrál neki a távcsőtől a falhoz, utána célba veszi az ablakot és le nem veszi a szemét Balázsról. Az ablak széléig nem jut el, mert Balázs karja oda téved és amíg hallgatják a közeledő kísérő seregük beszélgetését és lépteit, Balázs nem bízza a véletlenre. Nem szorítja, de most már neki nyomta a falnak.
B.B.:- Nem volt ez gyors?
D.D.: – Gyors volt, csak nem érdekelt. Téged ajánlott a barátnőm ismerőse a Gábor. A Helga barátnőm szavára pedig adok. Ennyire tetszem neked…?
….
Ne válaszolj rá. Le se vetted a szemed rólam, amióta megláttál 🙂
B.B.: – Van kedved az autóban mellém ülni?
D.D.: – Számból vetted ki a szót. Pont rá szerettem volna kérdezni. Hm? Flört, de elfogadod?
Mosolyog Dóra, amikor kijönnek és meglátják őket.: – Nem járunk, csak vigyáz engem az őrző keze… 🙂 Indulhatunk, sötétedik ránk gyerekek.
Két órányi nézelődés után örömmel hagyják el Sötétvölgyet. Dóra Helgához fordul, hogy jövő héten le kíván feküdni a Balázzsal. Már ma azt tenné, csak nincs hozzá hely.
H.H.: – Gyertek el hozzánk. Van vendégszobánk, több is.
B.G.: – Majd én mindjárt tájékoztatom a Balázst, hogy amint kiszórtuk a többieket: Felénk vegye az irányt és akkor nálunk kettesben tudtok lenni. Máris szólok neki, jó?
H.H.:- Azt is mondd ott, Gábor, hogy a Balázs vezet. Ha a Bandor visz minket, reggelre se érünk haza.
D.D.: – Jajj, de jó (Ugrándozva örvendezik Dóra).
H.H.: – A Balázs egészen odavan érted. Így jó lesz (kicsinosítja a Dórát). A Balázs szereti, ha egy lány vállalja magát. Ki a testtel. Úgy üljél majd, hogy a Bandor ne lásson. Megijed valamiért a női testtől.
D.D.: – Na neeeeee! 🙂 🙂 🙂 A Balázs olyan bátor és kezdeményező. De ez a Bandor… Pffffff
H.H.: – A Bandor muja ahogyan én láttam ma. Én is ma találkoztam vele először.
B.G.: – Na, Balázs. Te vezetsz. Nem Bandor, ittál is már a nap alatt és a Balázs nem vezetett még Suzukit. Félsz a lányoktól?
S.B.:- Nem, dehogyis! Akkor gyere. Közre fognak, aztán meglátjuk, mi marad belőled.
Mónikához és Helgához Gábor:- Takarjátok majd el a testeteket amint beültök, mert a Bandor valamiért megriad a jelenségtől. Én a másik bandériummal megyek majd mögöttetek.
Helga és Mónika: – Na neeeeee! Oké! 🙂
A többiek is röhögőgörcsöt kapnak ettől.
B.G.: – Nem kell úgy hajtani, mint állat. Egy olyan jó, erős átlaggal menjél, Balázs. Látod a Sárköz fényeit, milyen szépek? Indíts, felzárkózunk majd mögéd.
Balázs beindítja a kedvenc lemezét. Dóra mellé ülhet. Mosolyogva heverészik bele az ülésbe és a kezéért nyúl.
Bandort majdhogynem berugdossa Helga középre.
H.H.: – Most ismerkedj a lányokkal. Barátok között vagy. Várj, ez a szemüveg nem kell. Levesszük. Szóval, milyen cicis dal is a kedvenced?
M.M.: – Bizony! Látod? Már megy is egy régi, de jó dal. Ezt ismered?
Helga és Mónika nézi, hogyan reagál Bandor arra; összevonják a nyári mellényüket és ugyanilyen kényelmes komótossággal fixálják azt keresztbe font karjukkal. Dóra kioldódott cipőfűzője mutatja magát ismét. Vajon milyen lehet bekötni? Bandor megteszi ezt és Dóra megköszöni.
S.B.: – Látjátok, nem kellett lehajolni érte. J
H.H.: – Nem azért hajoltam le Mónikához! J
S.B.: – Hát akkor miért? (ámul el mosolyogva)
Helga és Mónika Bandorhoz hajolnak arcukkal. Megsimítják a srác arcát kétoldalról, aztán egymáshoz hajolva Bandor előtt Mónika veszi át a szót mosolyogva: – Megmutassuk neki? (Helga bólogat mosollyal az arcán)
Bandor előtt már találkoznak is az ajkak, elképed.
D.D.: – Ezt megtehetik a lányok. (Néz Bandorra félmosolyogva meg nevetgél is egyet.)
A zene közben feldübörög.
[…] […] /Fé-lek, változni már nem tudok. Úgy szeress, amilyen vagyok. Ha kell, válassz másik csillagot. Ahol nem vagyok, ahol más ragyog. A szívem hidd el, úgy dobog. Ha a Tied vagyok, mást nem akarok. Ha kell, válassz másik csillagot, ahol más vigyáz majd rád./
Helga és Mónika a csók végére érnek és a refrénről ők sem szeretnének lemaradni. Egy aranyos mosoly után most már három tekintet fókuszálja Bandort: – Énekelj velünk, amíg a Balázs vezet.
Brekekessy Balázs már mindjárt kiér Szekszárdról. Elég jó tempóban viszi a Suzukit. Dóra puszilgatja Bandort, de nincs elszállva tőle. Egy nulla ez a gyerek, gondolja magában. Nem sokkal lemaradva van mögöttük a Piros Mercedes.

 

XIX. Kék villám

Korai idő ez. Valahol a sivatagban. Restricted Area tábla jelzi a kíváncsiskodóknak, akárki ezt a kerítést nem lépheti át. Vagy egy tucatnyi öltönyös érkezik a lelátókra és ugyanennyi hölgy.
Redelkijev Róbert:- Gondolom kíváncsiak, miért lettek idehívva. Hogy mit szeretnénk, ha megnéznének. Így, ilyenkor… Hajnalok hajnalán. Új kor köszönthet ránk hamarosan és szükségünk lehet védelemre, ha ránk szakadna a Pokol minden súlyával. Szigorúan titkos eseményeket láthatnak, nem adhatják tovább senkinek. Örömmel venném viszont, ha megtekintenék, mi állhat majd segítségünkre nagy káosz kitörésénél.
Orlavecz Erzsébet:- Elnézést a késésért uram. Mégiscsak még hajnal van.
R.R.: – Tábornok asszony a légierőtől, dehogy késett el! Foglaljon itt helyet mellettem. Egy hely még van. Államtitkár urat ismeri?
O.E.: – Tiszteletem, államtitkár úr!
Jegesmező Ecklor: – Örülök, hogy végre találkozhatunk, kisasszony. Ez a hely még szabad.
Kommentátor férfi a mikrofonból előttük egy emelvényről: – Hölgyeim, Uraim. Foglalják el helyeiket, mert kezdenénk.
Valami szekér közeledik célállomás felé, mert lassít. Hogy aztán megálljon.
O.E.: – Mi ennek a micsodának a neve? Száguldó gránit tömb?
R.R.: – Különleges, speciális. De van egy beceneve is.
O.E.: – Micsoda? Nem hallottam a zajtól.
J.E.: – Azt mondja, hogy van egy beceneve is.
R.R.: – (Belekortyol a kávéjába és a közeledő járműre mered tekintete, amint a kelő nap fénye találkozik arcvonalaival) Kék Villám.
Az előadás kezdődik és Erzsébet felé intézi az államtitkár úr a mondandóját, körülbelül mi demonstrálódik előtte: – A piros autók a terroristák. A fehérek és más színűek civilek, ártatlan járókelők. A pilóta feladata, hogy a piros autókon átrágva magát a fehéreket a veszélyzónából a biztonságos atombunkerba terelje és juttassa s sértetlenek maradjanak. Egy tehetséges, profi fiatal nő van az Opel Agíla volánjánál. Még kezdő, de elég jó eredményeket mutatott fel eddig. Amerikai, de beszél azért valamennyit magyarul. Borosch Nóra. A terroristák pirosait különböző képességű sofőrök vezetik, mivel nincs két egyforma teljesítményű autóvezető. Egy mesterséges intelligenciával ellátott gigantikus szörnygépet lát még oldalt, az folyamatosan lőni fogja a demonstráció közben a civileket és a terroristák útját is rakétákkal; mivel soha nem lehet tudni, honnan jöhet egy esetleges váratlan ellenség vagy újabb támadás / lázongás. Távirányítással vezérlik és folyamatos mozgásban lesz. A bemutatóban résztvevő autók mindegyike páncélozott.
O.E.: – Látom, készül a sofőr a hangárból az indulásra.

A szónok: – Nézőközönség. Amint látják, a mi kis szekerünk átverekszi magát mindenen és mindenkin. Nézzük a következőt. Nem szántjuk fel az utcát, hanem a célállomáshoz az irányt gondosan megválasztjuk. Lássuk, Kiszúrja – e a lánykánk, mi a bibi ezen az útvonalon? Nem mondtunk el mindent a pilótánknak.

O.E.: – (szóhoz sem jut a látottaktól) Úristen!
R.R.: – Ilyen sofőrt és autót persze, csak rendkívüli esetben vetnénk be. Például fegyveres felkelés esetén.
J.E.: – Nézze csak, mind egy szálig lehagyta a pirosakat. A fehérek, más színűek egytől egyig a biztos hangárban.
O.E.: – Van egy totálkáros zöld is meg néhány szürke…
J.E.: – Egy civil rongálódott autó jut 30 terroristára. Végülis nem rossz arány.
O.E.: – (fordul hátra egyik kolléganőjéhez) Hacsaknem Te vagy az a civil.

Díszreggeli és ebéd után a nap úgy dönt, ő megy aludni. Egy óriási árny viszont cammog és kezdi szétlőni az épületeket. Halad az atombiztos bunker felé közelítve a még ott lévő vendégek hadiszállását. Nézik, hogy valami nem stimmel. Mi van? Komótosan, de robbannak fel mellettük a létesítmények. A fegyverraktár is a levegőbe repül.
R.R.: – Ecklor, mi történik? A pilótanőnk az atombunkerben lehet még vígadni? Ilyen nem szerepel a mai programban, ami már lefutott.
J.E.: – Valóban nem.
O.E.: – Maga irányítja, államtitkár úr a monstrumot? Tudok róla, hogy nem szívleli Borosch Nórát.
J.E.: – Az egy másik ügy volt és azóta már a csapatunk része. Valóban komoly nézeteltérésünk volt vele. Más elképzelései voltak a kormány tervezetével szemben.
– Akkor ki akarja megölni? (kérdezik a légierő lánytagjai) Perceken belül a lángok martalékává válhat az atombunker, nézzék…! :'(
A szomszédos épületből egy technikus – rendszergazda érkezik.
Gerle Kornél: – Uram, mindent leellenőriztünk, semmilyen kódra nem reagál a számítógép. Olyan, mintha önmaga irányítaná ezt az óriási tankbulldózert. Mit javasol? Azonnal cselekednünk kell. Üdvözlet, kisasszonyok!
R.R.: – Innen mire a lifttel leérünk az autókhoz, legalább két perc. Siessünk. Hova mennek, hölgyeim? Van egy kisbuszunk. Elférnek benne mindnyájan. Hagyják a fenébe az autóikat. Jöjjenek! (és iszkolniuk is kell ezerrel, mert a lift semmi aktivitást nem mutat. Futás le a lépcsőn!)
– Nagyon köszönjük, Uram!
R.R.: – Melyikük tud a leggyorsabban és ügyesebben vezetni? Pont a legcsinosabb és szebb mosolyú?
– Ohh, köszönöm szépen; uram! 🙂 🙂 🙂
R.R.: – Jöjjön. Ki kell jutnunk az épületből le a földszintre, mielőtt kilövik a lábunk alól az emeletet.
A kialvó fények közelednek feléjük és veszik át helyüket a tartalék energia villogó szükségvilágítással. A foszforeszkáló ördög…!
R.R.: – Te jó atyaisten. Mindenki megvan?
– Igen, Uram! (hangzanak sorban a feleletek hölgyektől és uraktól egyaránt)
R.R.: – Menjen, menjen csak kedvesem. Hat emeletnyit kell megtennünk, mire egyáltalán a portára érünk. Ne az autóval törődjön. Ez az. Menjen, menjen csak. Ügyesen manőverezik még a kis helyeken is.

(És kénytelen puszikkal nyugtatni, mert a sír lány. Gördülnek ki a könnyei. Attól fél, Borosch Nóra nem jut ki élve a kísérleti aréna bunkeréből. Nyomukban a kialvó fények. Akár a szélsebes árnyék, úgy csoszog a szükségvilágítás fénye a sebesen haladó Golf kisbusz mögött, pedig szépen süvít az a 140 lőerő. Az utolsó, épületből kivezető kanyart alig tudja bevenni a szép kisbusz, de kint vannak végre. Ránéznek, mindenfelé sötétség. Csak pislákoló sárga fények és ebben a pillanatban a felrobbant atombunkerből gurul ki a kék Opel Agíla. Lángokban áll és zuhan bele egy verembe. Felrobban.)
O.E.: – (néz ki az ablakon és látja sajnos. Tőlük kb. 100 méterre lehet.) Nóraaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!! Ez az ő autója!!!!!!Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeemmmmmmm!!!!!!! :'( /Szipogva a barátnőjére borul./ Meghalt… !!!:'( Pedig együtt végeztük az akadémiát… Ez volt minden álma… :'(
Ki kell érniük a fegyverkísérleti telepről, mert a monstrum csak lődöz és lődöz. A piros autókat sem kíméli. Szerencsére mozgó célpontra nehezen tüzel, azért ezek a találomra lövések sem veszélytelenek. A telep háborús zónává válik, azonnal ki kell jutniuk innen. Talán onnan már nem követi őket tovább a monstrum.
Egy kalapos, fekete öltönyt viselő férfi megy a bezuhant autóhoz a sötétben. Szénné égett, de test nincs benne. Helikopter jön érte.
Kiugorhatott belőle előtte a szerencsétlen sofőr? Talán túlélte?

A nagykapuhoz ér a repesztő Golf kisbusz át kellene törnie rajta.
R.R.: – Várjon, ez talán működik.
(Működik! Egy kisebb ugrató, hogy ne kelljen lekaszabolni a kaput. Működik Róbert távirányítója)
Ebben mindenki reménykedett, hogy soha nem lesz rá szükség (fordul a többiekhez)

Még mindig nagyon sír szegény lány és… a sötétből autó tűnik fel. Próbál ő is kijutni. Amennyire csak lehet, odanyomja a pedáloknak. Csakhogy valami észleli a menekülőket és ő már nem jut ki. Ereszkedik le az ugratórámpa. Vissza már nem fordulhat, akkor szétlövi a gép. Gyerünk egy próbát. Csak megdobni tudja az autót és beleakadva a kerítésbe, de átszaltózik sisteregve (mivel biztonsági okokból áram van belevezetve) és 20 méteren belül landol a Golf mellett a sebességet tartva. Alig bírja a pilóta egyenesben tartani. Ez meleg volt! De ki lehet ez a szerencsés megmenekülő, aki még hátra volt? A lány hasonlít Borosch Nórára, de véres az arca.
R.R.: – Várjanak, egy próba. Van nálam egy CB rádió. /Itt, Bázis! Bázis hívja Nórát. Borosch Nórát. Nóra, hall engem? Vétel./
B.N.: – Bázis, Itt Borosch Nóra.
R.R.: – Hála Istennek…! Huhhh. Asszonyom, jól van?
B.N.: – Megsebesültem, Uram. Jól vagyok, csak szilánkok fúródtak belém. Pár karcolás. A világításommal van gond. Azt eltalálta egy lövés a menekülés közben. Három sofőr asszony és egy miniszter úr akit ki tudtam menekíteni.
R.R.: – Semmi gond. Azt akár a kalandozó szörnyeteg egyik lövése is eltalálhatta, Nóra. Haladjon előttünk. Én azt mondom, menjünk a bázisra. Alig pár kilométer innen és mindentől védett. A lézertől is, mert ahogyan láttam: ez az elszabadult gépezet lézerrel bombázza a környező épületeket. Ott mindent megbeszélünk, rendben?
B.N.:- Igen, Uram.
R.R.: – Fiúk és lányok. A Kék Villám halad előttünk. Nóra életben van, sikerült kimenekülnie a csapdából. Egy másik kék autót toltak ki a tűzbe áldozatnak sofőr nélkül, hogy eltereljék a figyelmet.
O.E.: – Jajj, csakhogy egyben van még ha sebesülten is.
A lányok itt összeölelkeznek örömükben, hogy a Kék Villám és sofőrje is kiért még időben a veszélyzóna pokollá vált teréből és előttük halad. Integetnek a sebesült, de mosolygó Nórának, aki fokozatot kapcsolva a Golf elé vág. (Nóra…!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 🙂 😀 Szegény lány kezd megnyugodni.
A fényeket látják még a távolból, amint lövések intéződnek messzire. Cselekedniük kell majd. Megvan a bázis! Fújjanak egyet!!! Ez a második bunker vészhelyzet esetére.
O.E.: – Nóra!!!!!!!!!!! barátnőm (átöleli a félig vérző pilóta lánykát). Attól féltem, nem jutsz ki a Pokoli terepről. Azt hittem már, hogy meghaltál… 🙁 Mutasd magad, mennyire sebesültél meg?
Telefont intéz Róbert: – Most beszéltem az elnökkel, emberek. A központban valaki majd felül kell írja a programot, hogy legalább lőni ne tudjon a gépezet. A rendszergazda szerint az itteni vizsgálódásai alapján a projektet működtető program öntudatára ébredt.
J.E.: – Uram, engedelmével. Tudtunk arról, hogy baj lehet. Tartozom egy vallomással. Nem az én ötletem volt. Engem csak arról tájékoztattak, hogy távirányítást alkalmaznak majd a demonstráció során. Arról nem tudtam, hogy ennyire bevonják a számítógépeket a munkálatokba.
G.K.: – Uram! államtitkár úr. Itt nézem most a gépen az adatokat. Tudja esetleg az elnök hozzáférési kódját? Ha itt most a rendszert esetleg feltöröm, valószínű csak azt fogja elfogadni a szoftver és egy lépéssel közelebb leszünk a megoldáshoz.
J.E.: – Ez itt a kód, próbálja meg feltörni. El tudja olvasni? Én is csak most kaptam az elnöktől. Pont lefekvéshez készülődött. Most már viszont amíg a veszély el nem hárul, fent lesz.
G.K.: – Uram, működik. Elfogadta a kódot. Kis türelmet és az utasítást küldi az ottani szerverekre. Ez maximum pár perc átfutási idő.
R.R.: – Nóra, a többiek? El tudja látni valaki a sebét emberek? Kávét és teát is neki. Szomjas lehet.
B.N.: – Uram, a többiek remélem… A lövések eltalálták a bunkert, de csak megrepedt. Kijönni viszont nem tudtak már, a pánikban eluralkodott a káosz.
R.R.: – Mennyi időre elég az élelmük?
B:N.: – Reggelig, Róbert miniszter úr.
R.R.: – Államtitkár úr, reggelig elég a levegőjük. Sebesültek is lehetnek. Az elnök tájékoztatása szerint mindenki más kijutott a telepről még napnyugta előtt.
G.K.:- Uram, megvan. Azt sikerült elérni, hogy a gépezet nem mozog, viszont lövésre képes.
R.R.: – És hova mennek a lövések?
G.K.: – Ajjaj, uram… Washington D.C. felé halad a célzásaival.
R.R.: – Valaki vissza kell innen menjen oda az ottragadtakért és hogy a gépezet már lőni se tudjon. Időnk sincs sok.
– Uram, vállalhatom önként? Felelősnek érzem magam. Nórát érdekelte ez a hívatás és én javasoltam neki az akadémiát.

Visszaérnek a fehér Golffal és a vezérlőterembe érve továbbra is vészjelző lámpák fogadják őket. Mielőtt ténylegesen az irányító termet érnék el, pár másodpercre sötétségbe borul a helyiség és szenzor hangja hallatszik.
-Hasra!!!!!!!!!!! (kiáltja el magát az államtitkár úr és magát pajzsként a lányok elé tartva borul a padlóra. Valahonnan szitává lövik a termet. Egy öltönyös úr esik még össze.
Liftajtó nyílik… Lövések dördülnek zseblámpa fényben. A lányok parfümillatot éreznek és egyikük a kalap alatt rúzsozott ajkakat lát. Él, csak golyót kapott. Vagy hatot. Az egyik lány megnézi, mellényt viselt.
– Siessen, futás-futás-futás. Ne szarozzon már, tűnés! Dobja ki a fenébe az ablakon azt, még a végén nyomot hagy maga után. Maga meg induljon már! (nézi a sofőrt. Hát azt valaki meglőtte. Holtan kizuhan a volán mögül.) Maga vezet, Eperke. Taposson bele!!!!!!!!!!! (Kiérnek a kapunál.) Ohh, hogy azt a mindenes mindenét. A fehér Golf. Meg nem áll, nyomja a gázt, kiscsajszikám.

De hiába tapos bele a pótsofőr kislány. Lecsigázva az emeletekről és a helyszínt elhagyva küldöttség várja őket. A kordont kikerülik, de gazdagabbak lesznek egy rendszámmal.
-Uram, lehet akadt egy kis problémánk. Egy emberünk meghalt, egy másik meg kicsúszott a kezeink közül. Korábban értek vissza a bázisról, mint gondoltuk.
-Most hol vannak?
-Úton Ön felé egy pótsofőrrel. Nincs több hiba. Jöjjenek ide azonnal!

Az elnök:- Hallgatom, tábornok úr. Igen, felírtam. Menjenek haza és pihenjenek. Utánanézek a rendszámnak.
F.B.I.:- Igen, elnök úr. Értettem. Emberek, végeztünk! Biztosítsák a maradék szobákat, hozzák ki a bunkerbben lévőket és készen vagyunk.

Értékeld az oldalt!

Comments are closed.