Szvétek Ferenc versei

Látni szívvel

Kinek a haza, kinek a háza,
Udvarlója vagy leánya,
Nincs szó, mi leírhatja,
Milyen annak gondolatja.
Sistergő villám a révület,
Átkarol, felemel, elenged.
Lásd, halld, fogd, érezd!
Tiéd az vagy csak reméled?
Szoríthatod, bezárhatod,
Mit sem ér, ha ezzel megbánthatod.
Elillan és úgy marad,
Zord kőszikla a gondolat.
Szilánkos fájdalommá válik a múltad,
Mi kedves volt, most könny csordulhat.
Ítélet vagy szerencse,
Ez sorsod tanítása és küzdelme.
Ébredj! Mezítelen áll előtted,
Feltétel nélkül lát, hall, s ha kell követ.
Fogadd el a szövetséget,
Ne küzdj azzal, ki Kedves és éltet.

 

 

Lájkvadász

Kikapcsolnám de nem lehet,
Az internet jelenti az életet.
Onnét jön a valóság,
A bizarr, a jó, a szomorú valóság.

Kedd a legjobb annak is a reggele,
Akkor online a barátok serege.
Mindenki mutatja valóját, bagóját,
Gyűjti a lájkokat: az internet adóját.

Ki passzív a zenémre,
Azt törlöm a fenébe.
Így zajlik a hétvége,
Laza, enyhe, buli. Kész és vége.

Azt mondják ez itt nem is igazi,
Pedig de! Itt mindenki szép, okos és cuki.
Apu, anyu is nyomkodja,
Vajon kinek lett ma több lájkja?

Valaki mondja már: Állj! Elég!
Gyere, nézz fel, élj! Lépj onnét!
Ha a szó elvész az írás ködbe vesz,
A világ elporlik és már csak a sok lájk lesz.

Kell majd leglájkabb, tuti lájk és egyebek?
Gyerek nélkül, ki kérdi majd: azok miért ilyenek?
Eltűnik a világ, marad a sok lájk hegy.
Tetején a Lájkvadásszal… No azt oszd meg!

 

Értékeld az oldalt!