Tündér Ilona elrablása

A tündérpalotában

Hajnalban Árgyélus arra ébredt, hogy áll a dákója, mint egy tündérkopja! Pedig milyen jót szerelmeskedtek este, úgy hancúroztak az ágyban, hogy félő volt, az egész palota őket hallgatja! Óvatosan oldalra nyúlt, hogy megsimogassa szeretett feleségét, majd tapogatni kezdte az ágyon a kellemesen puha poppy plédet – de tapogathatta azt, mert bizony Tündér Ilona nem volt ott!

Várt egy percet, majd álmosan kibotorkált a folyosóra, ahol a kedvese keresésére indult. Egyre izgatottabbá vált, de a szexuális vágy már átadta a helyét az aggodalomnak: így jutott el a palotaőrség szobájába, ahol felpattanva mindenki azonnal a királynő keresésére indult. Kisvártatva már riadó kürtje harsant és a Tündérkommandót is a palotába rendelték.
– Elrabolták Tündér Ilonát! Egész tündérország harcra kész, minden tündér az életét adná, hogy megtalálja hőn szeretett királynőjét!

Enikő és a vadász együtt érkeznek, ám a vadászt nem engedik be a megbeszélésre.
A trónteremben Árgyélus király, Szellő, a palotaőrség vezetője, Enikő tündérkommandó parancsnok, Folkus, a tündér hadsereg parancsnoka és Göncöl, a táltos tartanak értekezletet.

A hadseregparancsnok elmondja, hogy semmit sem észleltek, tehát kizárt, hogy emberek vagy bármilyen lények az alsóbb síkokról lennének, mert azok észrevétlenül nem jöhetnének be Tündérországba. A múltkori eset óta (lásd Drízia ostroma) megerősítették a mágikus védelmet. Tehát csak felsőbb síkokról lehetett valaki.
– Uram, a vadász kér bebocsátást!
– Jól van, engedd be! – mondja Árgyélus.
– Uram, királyom! Hajnalban, napkelte előtt egy órával egész tündérországra varázsálom borult. Emberek, állatok egyaránt elaludtak, és észre sem vették.
– Akkor Te honnan tudod ezt?

Enikő a füle tövéig elvörösödött és pisszegett a vadász felé, hogy hallgasson.
– Esetleg kérhetem felségedet, hogy ezt négyszemközt magyarázhassam el?
– Morcosan nézett Árgyélus, majd intett a többieknek, hogy hagyják el a termet.
– Királyom, mi hajnal előtt egy órával Enikővel épp meglehetősen furcsa pózban voltunk kettesben a házikómban az asztalon, majd a következő pillanatban arra tértünk magunkhoz, hogy a földön fekszünk és körülöttünk szerteszét mindent levertünk. Nem aludtunk, ám mégsem emlékeztünk arra, hogy mi történt. A csillagok állásából láttam, hogy egy óra telt el, pitymallott, Enikőnek pedig indulnia kellett vissza a körletbe.
– Amit engedély nélkül hagyott el – de ezt most megbocsátom – próbált mosolyogni Árgyélus. Akkor megvan az időpont, megvan merre kell keresnünk a tettest. De hogyan tovább?

A táltos adja meg a választ: körülnézek az istenek között, hogy megösmerjem szándékukat!

*                      *                      *

Pantheon, az istenek lakhelye

Látom, amint Göncöl révületbe esik, és szelleme elindul felfelé, az Istenek otthonába.
– Táltosom várj! Vigyél magaddal! – kiáltok, és próbálok belekapaszkodni az asztráltestébe.
Rándulást érzek, amint kiszakadok a testemből.

Angyallá válok, ahogy kitárom szárnyaim,
vörös és arany színben pompáznak fémes tollaim.

Repülök… Lábam alatt sűrű szürke köd. Megértem, hogy már nem tündérországban vagyok, a messzeségben egy szemmel alig látható, halványan derengő fényfalat pillantok meg. Láthatatlan erő repít a fényfalon át, majd lenézek a magasból, mielőtt szilárd kőre huppannék. Körülöttem minden hatalmas, egy óriást látok, de nem félek, mert ismerős alakot ölt: a táltos az, ki a kezébe fog. Tiltakozom, üvöltenék vele, de laza mozdulattal a köpenye zsebébe ejt.
– Emberek nem léphetnek az istenek birodalmába, súgja.

Göncöl ebben a zsebében tartotta a gyógyfüveket, amik piszkálják az orrom rendesen. Egy nagyobb zacskóra állva megkapaszkodtam a ruhában és kidugom a fejem, így nézelődök.

Egy hosszú hídon megyünk át, majd egy hatalmas kapu felett ASGARD 2 – feliratot látok.
Thor fogad minket, Göncöl részvétét fejezi ki Odin halála miatt, majd Lokiról beszélgetünk, aki örök bajkeverő hírében áll, belőle ki is nézném ezt a gaztettet. Úgyhogy meglátogattuk Lokit, akit Baldr isten meggyilkolásáért örök időkre egy sziklához láncoltak: és valóban ott találtuk.
– Na, ez zsákutca… Esetleg megkérdezhetjük, miért ASGARD 2?
– Ó, az egy hosszú és izgalmas történet! – válaszol Thor.
– Bocsi, akkor talán majd legközelebb meghallgatjuk! – válaszolom. Most sietünk!

A római istenekhez érkezünk, ahol a főistenek egy kórteremben öregen, betegen fekszenek.

– Tudd királyom, hogy a római isteneket idővel keverték a görögökkel, pedig valójában semmi közük egymáshoz. De úgy látom, ezekkel semmire se megyünk. Tovább haladunk, a következő teremből tivornya hangja szűrődik be. Valóban, Vénusz és a vesta “szüzek” egy tucat kisebb istennel orgiáztak, míg Bacchus és a cimborái egy asztalnál iddogáltak és énekeltek.
– Oh, micsoda fertő! Leülünk Bacchus mellé, koccintunk az egészségére, majd nótázunk is egyet, hátha megtudunk valami fontosat is:

Mi lenne, hogyha együtt innánk most,
Vagy egy fél kupával még?
Aztán mért ne innánk fél kupával pajtások,
Aztán mért ne innánk két kupával mondjátok?
Rajta, hát igyunk vígan!
||: Cimbora rád köszöntöm fél kupámat,
Cimbora kívánom, hogy élj soká! :||

A sör és a bor, Bacchusnak is ízlett mindenkor,
A bor és a sör minden cseppje nékünk is gyönyör.
||: Cimbora rád köszöntöm fél kupámat,
Cimbora kívánom, hogy élj soká! :|| (1)

Marasztaltak volna még, de mivel Szép Ilonkáról semmit se hallottak, ezért gyorsan továbbszállunk a görög pantheonba.

Zeuszt és Hérát poppy pizsamában és poppy hálóingben, poppy kispárnán ágyban fekve, halálos betegen találjuk. A tizenkét Olümposzi isten közül alig néhányon látszott, hogy egészségesek és erejük teljében lennének. Aphrodité cuki poppy bikiniben fogadott minket, úgy látszik épp strandolni indulna, de azért örül a látogatásunknak, és elmondja, hogy neki időnként még hálát adnak az emberek, ám a többiekbe nagyrészt már csak hálni jár a lélek.
– Apollón, a jövendölés és orvoslás istene, Poszeidón és Hermész is köszönik, jól vannak. Poszeidónhoz még a kereszténység elterjedése után is imádkoztak és titokban áldoztak a babonás matrózok. Időnként meglátogatja az olümposziakat, de inkább a tenger fenekén érzi jól magát.
Hermészhez időnként máig is fordulnak jóslatért és szerencséért könyörögnek, hisz ő a tolvajok patrónusa is. Mostanában sokat utazgat, az alvilágban gyakori vendége Hadésznek és Perszephonénak.

– Köszönjük kedves Aphrodité! Mi pedig menjünk tovább az egyiptomi istenekhez! – mondom.

– Fura fazonok azok, talán Thot az egyetlen épeszű közöttük, vele kell beszélnünk! – mondta Göncöl. A napbárkára érkezünk, amelynek közepén Ré és Thot ültek egy asztalnál és beszélgettek. Előttük egy szenet tábla és két korsó sör.

– Ó, hatalmas Ré napisten és Thot, a bölcsesség, a tudományok és a mágia istene, a világ rendjének őrizője! – hajolt meg Göncöl. Tündér Ilona királynőnket elrabolta egy isten, a megtalálásához kérjük a segítséged!
– No és milyen ajándékot hoztatok nekem?
– Magasságos Thot isten! Mivel mumifikált íbiszmadarat nem áll módunkban felajánlani, ezért fogadd el tőlünk a főnixmadarunk kicsinyét, amely az életfa tetején lakik! (Lásd Tündér Ilona megmenti Burkusországot)

Ó, mily becses meglepetés! Igen, megpróbálok segíteni nektek. Lehet, érdemes lesz egy történettel kezdeni.

– Ismert, hogy Széth megölte Ozriszt, majd negyvenkét darabra vágta a testét és szétszórta Egyiptom szerte. Később Ízisz a testvére, Nephtisz segítségével megkereste a férje holttestének darabjait. A két istennő megtalálta és összerakta Ozirisz testét, én és a balzsamozás, valamint a halotti rítusok istene, Anubisz segítettünk visszahozni őt az alvilágból és feltámasztani.

Sajnos azonban egy nagyon fontos testrészt nem találtak meg, mégpedig Ozirisz nemzőszervét, azt a tengerben egy hal megette. Ozirisz csináltatott egy egész készlet műpéniszt: fából, elefántcsontból, türkizből, smaragdból és még aranyból is, de Izisznek egyik sem volt elég jó. Majd mégis teherbe esett és megszülte Hóruszt, aki felnőve, mint Ozirisz fia Ízisz segítségével sereget gyűjtött és hadba lépett Szeth ellen, aki szintén felvonultatta a maga seregét. Hatalmas, nyolcvan éven át tartó polgárháború tört ki közöttünk. A csata csúcspontjában Szeth halálosan megsebezte Ozirszt és elkapta a megdöbbent, gyászoló Hóruszt, akit nekiállt megerőszakolni. Hórusz erre megmarkolta Széth tökét, és letépte a mogyoróit, mire Széth akkorát üvöltött, hogy Ré ijedtében leesett a napbárkáról.

– No, Thot komám, ezt a részt talán nem kellett volna elmesélni! – szólt közbe Ré.

– Szeth pedig kinyomta Hórusz szemeit és puszta kézzel ölte volna meg, ha nem vágja a hátába Ízisz a lándzsáját. Szethnek súlyos sebesülten is sikerült elmenekülnie, így Hórusz lett az istenek vezetője, akinek meggyógyítottam a látását. Szethet azóta sem láttuk, se itt, se az alvilágban.

Egy pillanatra azt hittük, visszatér az istenek dicső kora, ám Hórusz minden istent a földről az égbe parancsolt. Ezzel az emberek a védelmünk nélkül maradtak, így előbb a keresztények, majd Allah hívei foglalták el Egyiptom földjét.

Ozirisz az alvilágban összekülönbözött Anubisszal, az alvilág trónusát akarta magának, de Anubisz jól elverte és kizavarta az alvilágból – Oririszt azóta nem látták.

– Akkor eddig a gyanúsítottaink Hermész, Ozirisz és Szeth – mondom. De hogyan találjuk meg őket?

– Hermész? Érdekes, őrá nem is gondoltam – morfondíroz Thot. De még nem végeztetek, hiszen ott vannak az amerikai istenek is… Ám ők messze vannak, nem hiszem, hogy bármelyiknek is lenne ereje egy ilyen gaztetthez. Varázslat, bűbáj és mágia kell ide, megtalálni e három gazfickót!
Bár egyszerűbb, ha a keresést az alvilágban kezdjük. Thot intett egyet, és máris az alvilágban voltunk, ahol három isten éppen ultizott.

– Üdvözöllek Anubisz, Hádész és Nergal! – köszöntötte őket Thot.
– Hello keselyűpofa! – válaszolt Nergal.
– Íbisz, dehát mit várjunk egy ilyen félművelt alaktól? – Egyébként Hermészt keressük, tudtok róla valamit?
– Ja, be szokott ugrani, olyankor pókerezünk. De már hónapok óta nem járt erre. – válaszolta Anubisz.
– És van valami ötletetek, hol találjuk?
– Szeret az emberek világában tekeregni. Meg a tündérekében is. – szólt közbe Hádész.
– Mármint nálunk? De hogyan?
– Nos van neki egy kalapja, amitől láthatatlanná válik. És Hermész apja bár Zeusz, de az anyja tündér. De még milyen szép tündér! – tette hozzá. A szárnyas poppy csizmájában pedig oda repül, ahová csak akar.
– Neve is van annak a tündér asszonynak? Hol találjuk?
– Maja. Hét nővér egyike, akik együtt mentek a Földre. Ott szülte meg a fiút.
– Talán Máia? Igen, egész biztosan ő lesz az! – morfondírozott a táltos. – Köszönjük a segítséget!

Így tértünk vissza a trónterembe.
Meg kell találnunk Máiát, ő talán tudja, hol van a fia!
– Helka, hozd gyorsan a Nagy Tündérkönyvet! – kiáltott ki az egyik palotaőrnek a parancsnokuk.
– Lássuk csak: Máiá hegyi tündér. Meg is van, indulás, irány a Külléne hegy!

Óvatosan, a fák között közelítettünk a hegyhez, ahol a hegyoldalban egy kis falu, szépen rendezett házak fogadtak minket. A legszélsőbe hatoltunk be: Enikő, a vadász, Göncöl és én. A kommandó tagjai a ház mögött lapultak. Egy elbűvölő poppy köntöst viselő tündérasszonyt találtunk benn a kislányával, akiket csendre intettünk.

poppy köntös

– Máiát keressük! – mondtam. Hol lakik? A nő persze megismert, lazán, kacéran meghajolt majd közölte, hogy Máia nevű tündér nem lakik a faluban. – Esetleg tudnak róla mondani valamit?
Egymásra néztünk, mennyit mondjunk el, de nem hiszem, hogy lett volna értelme titkolózni.

– Igen, Zeusz szeretője volt és valójában a fiát, Hermészt keressük. – válaszoltam.
– Ááá, akkor Maiát keresik. De sajnos ő már régen meghalt. Ám mégis szerencséjük van, mert Hermész rendszeresen meglátogatta az édesanyja sírját, így ismerkedett meg Csengével, akit végül elvett feleségül. Vagyis csak összeköltöztek. De ő amolyan nyughatatlan természet, sokat utazik. Egyébként ott laknak, két utcára innen, egy mályva színű házban.
– Maradjon itt, és egy órát ne mozduljon! – parancsoltam rá. A kislány velünk jön! Ígérem, nem esik semmilyen bántódása!

Hátul eligazítást tartottunk a kommandónak, Göncöl elmondott egy varázslatot, ami a tündérlátással együtt láthatóvá teszi Hermészt, majd óvatosan megközelítettük a házat.
A kislány a bejutáshoz kellett, mert ha isteni mágiával védi a házat, hetekig ostromolhatnánk, mire bejutunk.

– Kopogj be szépen, mond hogy anyukád küldött kalácsot, majd szaladj haza! – parancsoltam a lányra. Egy poppy köntösben és poppy mamuszban lévő cuki kislányt senki sem bánt – bár tudom, nem szép dolog gyerekeket a legkisebb veszélynek is kitenni.
Hermész beszopta, úgy látszik nem számított támadásra, és kinyitotta az ajtót.

Abban a pillanatban 7 nyílvessző állt belé, én a vadásszal pedig az ajtót feszítettem ki, és tettünk elé éket, farönköt, nehogy visszacsukja. 7 plazmanyíl csapódott Hermész testébe, pontosabban mind a hét még előtte felrobbant. Hiába no, isteni sebesség, még a lányok nyilainál is gyorsabb! Akik kezében viszont már a kardjuk volt, azzal támadták Hermészt, aki gyorsan visszahátrált a házba. Mi utána! Négy lány karddal a kezében körbevette, míg hárman már a keresztgerendáról figyelték, és dobtak rá egy hálót – amit viszont Hermész még a levegőben vágott szét az aranykardjával, ami máris a kezében termett. Ellentámadásba ment át, de a négy lány Enikő vezetésével összehangoltan védekezett és támadott, a pajzsukon és a páncéljukon hatalmasakat csattant az aranykard, a kommandós lányok páncélja szerencsére kitartott. Közben a vadász folyamatos nyílzáporral árasztotta el Hermészt, az egyik végül az arcába robbant, amitől egy pillanatra megvakult. A hangzavart és a káoszt Csenge hangos sikítása tette teljessé. Ekkor két hálót is dobtak az istenségre, én pedig egy óriási csapással kivertem a kardot a kezéből (bevallom, én így se láttam őt, de a kardot szerencsére igen), Gönccöl pedig erre várva egy mágikus kötéllel a kezében ugrott rá, és a lányok segítségével megkötözte.

Gyorsan lekapták a fejéről a sapkáját, a lábáról a szárnyas poppy csizmát és a másik kezéből kiverték a pálcát, amin két kígyó tekergett. Mindezeket bedobták egy tündértarisznyába és az egyik kommandós az aranykarddal együtt kivitte az épületből. Így már én is jól láttam és a torkának szegeztem a kardomat.

– Hol? Van? Tündér? Ilona? – kérdeztem lassan, fenyegetően.
– Rendben. – mondta lassan. – Mindent elmondok.

– Ozirisz bár meghalt, az alvilágba sem fogadták be, így évszázadokig bolyongott egyedül, magányosan, még a poppy mamusza is teljesen elkopott. Lelkileg összetört, inni kezdett. Amikor találkoztunk, megsajnáltam, elhívtam ide, így történt, hogy egyszer meglátta Tündér Ilonát, és első pillantásra beleszeretett. Megkívánta és elhatározta, hogy megszerzi magának. Megváltozott, ismét élet költözött belé.
A furulyámon olyan szépen tudok játszani, hogy egész tündérország elaludt. Így rabolta el a királynőtöket, akit azonban a Pantheonba, az egyiptomi istenek síkjára nem vihetett, mert oda már ő sem teheti be a lábát. Ezért először az alvilágba vitte.

– Hazudsz! Onnan jövünk és ott nem tudnak róla!

– Csakhogy Oziriszt Plutó római isten engedte be. Tudom, mert követtem. Ott a kárhozat földjén azonban Ilonka elsírta magát:
– Itt örök sötétség, szürkeség vesz körül, én itt fázom, elsorvadok, elhervadok, és meghalok! Nem élhetek ilyen boldogtalan helyen!

Ozirisz próbálkozott, egy kellemes, pihe-puha poppy köntöst adott Ilonkának és cuki poppy mamuszt, de a tündérkirálynőnek így sem volt jó.

Ezért Egyiptomba vitte, ahol szintén nem volt maradásuk. Nyugalmasabb helyet keresett, amikor találkozott Anukettel. Anuket még akkor zúgott bele Oziriszbe, mielőtt elvette volna feleségül Íziszt. Amikor Szeth megölte, ő is segített megtalálni a darabjait. Most is megsajnálta, ezért nyújtott menedéket a Nílus forrásvidékén: egy krokodilokkal, vízilovakkal, érintetlen élővilággal bíró sűrű nádasban, amit járhatatlan mocsár vesz körül. Ott épített egy víz alatti menedéket és tartja fogva Szép Ilonkát.

– A királynőnk! És Te elárultad! – sírta el magát Csenge, majd hozzávágta a poppy kispárnáját.
– Bocsássatok meg! Cserébe felajánlom a segítségem.

– Menjünk! – mondtam, Te itt maradsz, ám a mágikus dolgaid elvisszük!

Az aranykardot magamnak tartottam meg, a láthatatlanná tevő süveget a vadásznak, míg a szárnyas poppy-csizmákat Enikőnek adtam. A kígyós varázspálcát pedig Göncöl kapta meg.
– Hogyan fogjuk kiszabadítani Világszép Ilonkámat? Víz alatti palota, mágikus védelemmel ellátva – nézek a többiekre.
– Először menjünk a vízitündérekhez! – javasolja a vadász.

– Árgyélus király, ha élve akarod visszakapni a feleséged, hallgass meg! – szólított meg Hermész. Eddig nagyon hatékonyak vagytok, még csak néhány óra telt el, és máris rám találtatok. De én egész éjjel nem aludtam, utána Oziriszt követtem, hazaérve lepihentem – így tudtatok meglepni. De Ozirisz felfal benneteket.

– Ismerd meg ellenfeled! – mondta Göncöl is.

– Rendben. Mire számíthatunk Ozirisz ellen? – kérdeztem.

– Bármilyen állattá át tud változni. Valószínűleg oroszlán vagy medve lesz, mégpedig szuperoroszlán. Gyors és erős. Nem olyan gyors mint én, de egyetlen csapással leteríti ezt a hét kislányt – mutatott a kommandós lányokra. Egy mentális csapással fog kezdeni. Elvileg ő az alvilág ura: reményvesztettséget, kétségbeesést, halálfélelmet fogtok érezni, annyira, amitől egy átlagember öngyilkos lenne. Neki az is elég, ha egy másodpercre megálltok, azalatt elintéz titeket.

– Akkor hogyan, mivel küzdhetünk ellene?

– Gyakoroljatok a sípommal! Hasonló elven működik, mint a mágiája. Gondolom néhány év alatt immunisak lehettek rá…

– Szemét! Kedvem lett volna jól belerúgni, de inkább otthagytuk.

 *                                *                                 *

A vadász története

Egy király fiát még egy éves korában elrabolta egy troll. Kosárban egy erdőbe vitte, ahol egy patak partján megpihent és egy fa alá tette. Ám arra ment egy szarvas, a szarvánál fogva fölvette a kosarat, s vitte a gyermeket az erdőn át. Ment, mendegélt a szarvas, aztán megállott egy tó partján, ott háromszor egymás után nagyot bődült, hogy csak úgy zengett belé az erdő. Egyszerre csak honnét, honnét nem előbukkant a tóból egy vízitündér szexi poppy bikiniben, lekapja a kosarat a szarvas szarváról, és beúszott vele a tóba. Elvitte a vízitündérek palotájába, le a víz alá. Ott nevelték a fiút hét éven át. Ekkor a vízitündérek királynője meghívást kapott Tündér Ilona királynővé koronázási ünnepségére, ahová magával vitte a kölyköt, akinek nagyon megtetszettek az erdei tündérek, és addig kérte a vízitündéreket, amíg megengedték, hogy ott maradjon az erdei tündéreknél. Így ők nevelték fel és lett belőle később az udvari vadász.

 *                                *                                 *

A vízitündérek palotájában

A hetvenhét tóhoz mentünk, ahol a vadász belefújt a kürtjébe. Kisvártatva egy vízitündér dugta ki a fejét a vízből, majd megmutatta tökéletes alakját is, amit csak egy falatnyi poppy bikini takart, s akinek elmondhattuk, hogy az úrnőjét keressük.

Varázslattal mentünk a tóban egyre lejjebb és lejjebb. Levegőbuborék vett minket körül, majd mikor már teljesen sötét volt, fényeket pillantottunk meg a tó fenekén. Meseszép vízalatti palotába érkeztünk.
Csábítóak ezek a vízitündérek, izmosak, ám általában apró a mellük (picicici – ahogy ők mondják) és úszóhártya feszül az ujjaik között. A bőrük is gyakran kékes vagy zöldes színárnyalatú és természetesen szárnyuk sincs. Legtöbbjükön S-es poppy bikinit láttam.

Meghajoltam a királynőjük előtt, a lányok térdre ereszkedtek, bólintottak, majd felálltak.
– A segítségedet kérni jöttem Illangó, vízitündérek királynője, minden tündérek királynőjének, Tündér Ilonának a kiszabadításához!
– Hozzatok székeket a vendégeinknek! – parancsolta. – Miben lehetek a segítségedre? Kérlek mondj el mindent!

Miután részletesen elmeséltem a mai nap eseményeinek összefoglalását, egy verssel fejeztem be a történetem:

Fájdalom önti el szerelmes szívemet,
fájdalom tölti ki szerelmes lelkemet.
Tombol a haragom, bosszúért kiált,
Ozirisz véged, ha bántottad Ilonkám!
Mert jegyezd fel az égre tűzzel írt szavakkal
az igazi szerelem örökké megmarad!

– A hét legjobb harcosomat adom neked király. És rendelkezésedre bocsájtom a vízalatti szentélyt. Igaza van Hermésznek, gyakoroljatok a sípjával!

Egy gombóc volt a torkomban, ami egyre jobban szorított. Éreztem, hogy fogy az idő, ha időben ki akarom szabadítani Ilonkát. Nincs időnk ilyen hülyeségekre!

Göncöl fújta a sípot, játszott egy-két dallamot, és máris rettentő álmosság fogott el minket.

– Ez így nem lesz jó. Igaza van Hermésznek, néhány év alatt immunisak lehetünk, de nincsenek óráink se! – fakadtam ki. Valami más megoldást kell találnunk!

– Van egy ötletem. Egy speciális főzet: kicsit elbutít, de közben megerősít, hogy csak egy valamire tudjunk koncentrálni! Gyerünk, menjünk fel az erdőbe, hogy összeszedhessem a hozzávalókat!

 

*                          *                               *

A Földön, valahol a Nílus partján

Hét felfegyverzett vízitündér kíséretében érkeztünk a Nílus partjára.

– De meg lehet-e ölni egy már halott istent? Hogyan győzzük le Oziriszt? Legyőzhetjük egyáltalán?
Deél Ősi Enikő kommandóparancsnok, Neszta vízitündér parancsnok, Göncöl, a vadász és én ültük körül a tábortüzet.
– Halljam az ötleteket! A cél Ilonka kimentése. Bármennyire is fáj a szívem, a harc és a bosszú ráér.
– Harc nélkül sajnos nem fog menni. Leúszunk a kupolához, Hermész kardjával ajtót vágsz bele, beúszunk, levágjuk Oziriszt és kihozzuk Tündér Ilonát. Ha három perc alatt megcsináljuk, nem fogtok megfulladni. – mondta Neszta.
– Hát ez nem jó terv. Te biztos nem, de mi van, ha nem hozzuk ki 3 perc alatt? Mi van, ha Ilonka megfullad? Nem, nem…

*                              *                                  *

Istenek és tündérek harca

Egyik ötletet vetettem el a másik után. Rendkívül pusztító fegyvereik vannak az embereknek, amik szerintem még egy istent is megsebeznének – de az én Ilonkámat is.

Anuket sehol, pedig ő biztosan be tudna engedni, vagy legalább elárulná a helyet. A hét sellőlány szupersebességgel úszik a vízben, hogy megtalálják a búvóhelyet. Szerencsére nem csak a látásukra hagyatkozhatnak, egy ilyen, frissen, varázslattal készült építménynek erős mágikus kisugárzása van, amit messziről megéreznek. Így is órák telnek el hiába való várakozással.

Most itt állunk a víz alatt egy légbuborékban, előttünk egy sötét kupola. A víz alatt nem tudok elég lendületet venni egy csapáshoz, ezért teljes erőből beledöföm a kardot, majd újra és újra – egy nyílást vágva az aljába. A víznyomás segít, a vadász és a tündérek benyomják az anyagot (vajon miből lehet? – fogalmam sincs…) és berobbannak az építménybe, a pajzsukat maguk elé tartva. Akkor is befolyik a víz, de a levegő megreked a kupola tetején, így nem fulladunk meg.

Hatalmas üvöltés, valami félelmetes energiahullám kap el, még a kupolán kívül is. De túléljük, mindenkinek speciális viasz a fülében, páncélsisak, pajzs és kard, a vízitündéreknél szigony. Most ők jönnek, a beáramló vízzel gyorsan úsznak befelé maguk előtt tartva a fegyverüket. Utánuk ugrom én is, és meglátom Oziriszt: épp tigrissé alakul, benn még? már? egy méteres a víz. És meglátom a szerelmem is, egy ágyon fekszik megkötözve, meztelenül. Hozzá igyekszem, de Ozirisz észrevesz, felém ugrana, amikor két vízitündér ugrik elé, hogy feltartóztassa. Egy csapással a falhoz vágja őket, csontropogást hallok, remélem túlélik! A kardommal suhintok, közben egy szúrást kap az oldalába: ez biztosan Enikő, ő láthatatlan, és most zavarodottság tűnik a tigris pofáján. Vagy rájöhet, hogy nálam van Hermész kardja, és van egy láthatatlan ellenfele. Plazmanyilak vágódnak a testébe, a kommandós lányok is már mind bejöttek.  Látom, ahogy a tigris a vízbe ugrik, ami már két méter, ellepte Ilonkámat, akihez közben odaérek. A vízbe már egy cápa csobban, a farkával felém csap, a kardommal beleszúrok, de kirántja a kezemből, mert próbálok kapaszkodni. Sebaj, benne maradt a testében, biztosan fáj neki! A tőröm kapom elő, hogy elvágjam Ilonka köteleit, amikor a fogakkal teli óriási szájával bekapja az egyik vízitündért. Vér spriccen, folyik mindenfelé…

A bosszú általi béke
Hozza majd el a véget!

Hideg fejjel, bosszúvágytól telve küzdünk: én a kötelekkel, a többiek Ozirisszel. Nem kapunk levegőt, fel kellene mennem, de látom, hogy Ilonka se bírja tovább. Nem, nem hagyom itt! Végre, a kezei szabadok, a lábaihoz megyek, de a tőröm egyre életlenebb. Miből van ez a kötél??? A tündérkardom veszem elő, azzal próbálom elvágni. A véres, zavaros vízben egyre kevésbé látok. Már mindketten fuldoklunk, küszködök, mire mindkét lábát sikerül kiszabadítanom. Fel, a kupola tetejére! – Kapkodom a levegőt, Ilonka elájult. Megfulladt? Tartom a fejét a víz fölé. Megvagyunk! – hörgök. Meneküljünk! A bosszú ráér, látom egyre több a sebesült, és tovább emelkedik a víz idebent. A cápa testéből szigonyok állnak ki, egyre több sebből vérzik. Hogy jutunk ki? A tervem szerint az aranykarddal vágtam volna nyílást belülről a kupola tetejébe!

Göncöl fújja a sípot, most valami egész más hangot ad ki – úgy látszik ráérzett a használatára. Megremeg a kupola, repedések jelennek meg a falán. Van egy ablak is, onnan biztosan szép kilátás lehetett a vízivilágra, azt próbáljuk kitörni, és közben elkerülni a cápa harapását. Sikerült, kitört az ablak! Nagy levegő, a vadász meglök, még látom, ahogy a lányok pajzzsal, karddal és szigonnyal próbálják távol tartani maguktól a félelmetes fogakat – több-kevesebb sikerrel. Két vízitündér a kitátott szájába vágja a szigonyát, így már nem tudja becsukni, mire a farkával csap egy hatalmasat. Többet a falaknak csapódnak, aki tud menekül, látom mindenki egy sebesültet (vagy holttestet?) húz magával, így próbálunk kiúszni a partra.

Kihűlt szív, jeges gondolat,
Hideg fejjel teszem a dolgomat.
Véres könnyekkel kisírtam lelkemet,
Nem maradt már bennem semmi lelkiismeret.
Járok, kelek, mint egy rutinos gépezet,
Az Isten óvja ellenségeimet.
Hazug tekintettel küldöm biztató mosolyomat,
S nyakad köré magad rakod gyilkos fonalamat… (2)

Ilonka, a vadász és két tündérlány élettelenül fekszik, én a szerelmemre borulva zokogok.

– Gyorsan el kell tűnnünk innen! – érinti meg Göncöl a vállam. Gyertek lányok, tündérkör! Forgószél támad, még látom, amint egy óriási gorilla jön ki a vízből, egy kézzel tövestől tép ki egy fát és lendíti felénk, de a forgószél elragad, repülünk, majd a vízitündérek palotájában érünk földet. Göncöl óvatosan arrébb tol, miközben gyógyfüveket és egy üvegcsét vesz elő. De mielőtt bármit is tehetne, Enikő és az egyik lány elkapják Ilonkát, próbálják kiönteni belőle a vizet, majd levegőt fúj a szájába és az orrába is. Majd a mellét kezdi tapogatni? Enikő, mit csinálsz? – kérdezem, el akarom ütni a kezét, de két levegőfújás közben közli, hogy újjáéleszti, levegőt fúj és szívmasszázst alkalmaz. Hát, Ilonka cicijeit csak én fogdoshatom! – úgyhogy nekiállok segíteni, dörzsölöm, nyomkodom és valóban felhörög! Majd vizet köhög fel. – Fordítsuk oldalra, nehogy visszanyelje!

Közben Göncöl megvizsgálja a többi sebesültet, a két lányt próbálja gyógyítani. Mindketten a mi kommandósaink. Az egyiket cápaharapás érte, a másiknak csontjai törtek, komoly zúzódásai vannak – de mindketten élnek!

A vadász élettelen testét egy fehér poppy takaróval takarták le.

*                              *                                  *

A tündérpalotában

A vadászt a tündér kommandósok egy ágyba fektetik majd óvatosan meztelenre vetkőztetik.

Tündérszép Ilona az élet vizéből egy cseppet csepegtet a szájába, a sebeire pedig varázsfüvet és gyógyító köveket tesz, majd szavalni kezd:

Rémisztő mélységben, sötét nemlét határán
bátor lelked keresem és meglelem,
hogy ne maradj a halálban búsan, árván.
Drágakövet gyűjtöttem neked,
ezzel hívlak életre, mert fontos vagy nekem,
ne lássalak halottként melletted állván.

E kristály begyógyítja a sebed,
bús sötétet oszlat el a szeretet,
életre kelsz újra, lelked testednek visszaadom,
s minden bűn, bűntelenség alól feloldozom.

A halál, mely a mélységes mélybe húzott,
enged tündérakaratomnak,
s szakadt életedet, mit a sors szétzúzott,
e csodavíz összefoltozza.

Kelj hát életre, célod még előtted,
hűséges, bátor, legkedvesebb vadász,
golyóidat el még nem lőtted,
hogy lengethesd kedved kemény zászlaját.

Órák teltek el, de az élet vize végigfolyt a száján, be a gyomrába, onnan a vérébe, míg eljutott a szívéig. Ahhoz viszont hetek kellettek, mire a törött csontjai beforrtak és ismét lábra állhatott a kedvenc poppy csizmájában.

De utána ő vezette a küldöttséget a vízitündérek királynőjéhez, köszönetet mondani a segítségükért és részvétet nyilvánítani a megölt lány halála miatt. Neki csak a testének a felét tudták elhozni így vettek tőle végső búcsút, az égi szellemeknek ajánlva lelkét.

 


1

2

2019. szeptember-október

Értékeld az oldalt!