Tündér Ilona elrabolt gyermekei

Tündér Kommandó 3.

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, az égig érő fa tetején lakott Tündér Ilona, Árgyélus királyfi és két gyermekük. Egy nap, amikor hétágra sütött a nap, elmentek a csodálatos vadiúj origami bikinijükben fürödni az ezüst tóra. Általában a tejtóra járnak strandolni a tündérek, ami ott volt közvetlenül a lúdlábon forgó (vagy mostanában csak álló) palota mellett, hol valami divatos, szexi fürdőruhában, időnként pedig teljesen meztelenül, de most inkább az ezüst tavat választották.

Békésen lubickoltak, amikor egyszer csak hirtelen kiemelkedett egy sárkány a nádasból, ahol addig észrevétlenül megbújt, meglebbentette szárnyait és a karmai közé kapta a két gyerkőcöt. Zalán öt, Ibolya még csak két éves volt… Elragadta őket, és mire a szülők felpattantak aranyszőrű paripáikra, a sárkánynak már bottal üthették a nyomát. Pedig a lovaik is egészen megvadultak a sárkányok látványától: szikrát szórt a szemük és tüzet fújtak az orrlukaikon, a patáikkal pedig akkorákat rúgtak, hogy azzal még a sárkányokat is agyontiporták volna!

Keresi a vadász merre ment a sárkány, mindenkit kikérdeznek, de nem találják a nyomát.
Másnap üzenet érkezik a palotába, hogy ha vissza akarják kapni a gyerekeket, akkor küldjenek egy hordó élet vizét az alvilágba.

Az élet vize az univerzum egyik legnagyobb titka: ezer évente cseppen egy csepp a forrásból, amit az élet fája táplál. Összesen egy üveg van belőle tündérországban, s ennek egy cseppje is akkora kincs, hogy egy országot lehetne venni rajta.
Úgyhogy sima csapvízzel megtöltenek egy 5 pintes hordót, s egy aprócska fiolába 7 csepp életvizét töltenek, amit Árgyélus király akaszt a nyakába.

 *           *            *

Elindul a csapat: Árgyélus királyfi, a vadász és a tündérkommandó; Deél Ősi Enikő mint a tündérkommandó parancsnoka viszi a hordót.
Az alvilág tündérországban is ismert egyetlen bejárata messze-messze egy barlangból nyílik, ahová csak varázslattal lehet eljutni. Azonban nem tanácsos üres kézzel menni, ezért mindenkinek csomagoltak két obulust.

A táltos elkészül a varázslattal, hogy a barlang közelébe juttassa őket, különben ezer évig mehetnének lefelé az égigérő fán…

Alig telt bele kétszer tíz minutum, ismeretlen helyre, egy bűzös tó partján érnek földet. Merre induljanak? Sűrű köd gomolyog előttük, ezért inkább hátrafordulnak. Midőn ritkulni kezdett a rengeteg, kisembernyi karókat vesznek észre közvetlenül az út bal oldalán sorakozni. Mire már csak egy-egy fa árválkodott körülöttük, az út lassan balfelé kanyarodott.
– Hó-hó – tört fel Deél Ősi Enikőből a sóhaj -, mit látnak szemeim? – S az úttól balra, mintegy félszáz lépésnyire lévő facsoport teteje felé mutatott. – Az csupán az emléke annak, hogy egy emberöltővel ezelőtt itt küzdöttünk meg negyvennégy ördöggel! De biz’ amott elől még számomra is új dolgot vélek felfedezni! S azonnyomban megindult tovább az úton, melyet itt már újra fák szegélyeztek. Egyenest egy fiatal nyírfához iparkodott, melyről fikarcnyi piros tanga bugyi lógott. – Sweet cat… – kezdte betűzni. – Ujjé! – kiáltottak egyszerre az ebben a pillanatban a fához érkező tündérlányok -, ez csak az Angi’s fehérnemű üzenete lehet!
Szerintem fel kéne próbálnod! – próbálkozott a vadász. Szívesen segítek! – és már nyúlt is a faághoz, hogy leakassza a bugyit.
– Meg ne próbáld! – egy fokos lapja csapta el a kezét.
– Juj, de kényes vagy! Tudom, hogy csak a fehéret szereted, de ennyire?
– Amint hozzáérsz, mágikus riasztás suhan az alvilágba és pokolfajzatok tucatjai vagy százai támadnak ránk!
– Hoppá… akkor inkább én is az Angi’s fehérnemű webshopból rendelek neked egy szexi tangát! 🙂

– Eriggyünk hát! – adta ki a vezényszót Árgyélus király, s a rövidke pihenő után újult erővel indultak tovább az aranyszinű, “Megbízható cég” emblémával jelzett úton, nagyjából délkeleti irány fele. Tízminutumnyit sem mehettek innét, midőn fekete-sárga színre mázolt útelzáró sorompó, egy délceg katona és három manöken (Anabel bikiniben) állta útjukat.
– Hová, hová, ahol a madár se jár? – kérdezték tőlük.
Az alvilágba tartunk, egy sárkánnyal lenne elszámolnivalónk. – válaszolta a király megvillantva csábos mosolyát és vagány boxeralsóját.
– Aztán elvámolni való van-é?
– Nincs, ingatta a fejét.
– Akkor innét tovább csak a saját felelősségetekre mehettek, mert ezen az úton ezer veszély les rátok! Töltsétek ki ezeket a 6 oldalas nyomtatványokat a felelősségvállalásról, az adatvédelmi és adónyilatkozatokat és a végrendeleteteket két példányban, és mindegyiket írjátok alá az összes oldalon! Kiskorú van-e veletek? Ha igen, akkor szülői hozzájáruló nyilatkozat, két tanúval aláíratva két példányban!
Vegyétek meg az Út a pokolba kitűzőt, amire 3 hónap garanciát adunk. Mindenki! Jut eszembe, a garancia a sárkánytűzre nem vonatkozik, ezt az apróbetűs rész tartalmazza.

Fertályóra múlva bosszankodva folytatták útjukat, viszonylag eseménytelenül teltek az órák, csak a vadász szórakoztatta Enikőt a nyuszika, medve és rókakomás történeteivel, majd kezdett rá néhány énekre, amiket egyébként vadászatok után szoktak danolászni (kezükben korsó, ölükben egy leány), amikor hirtelen két démon jelent meg az ösvényen.

– Úgy látom jó felé tartunk, ha ilyen fogadóbizottság vár – dörmögte Árgyélus. Közben a kommandós tündérek egyszerre ajzották fel íjaikat és lőtték ki mágikus nyilaikat.
A démonoknak eléggé fájhatott az íjvesszők becsapódása, mivel iszonyatos, sivító, hörgő hangot hallatva vetették magukat a társaságra.
Megküzdenek velük. A tündérlányok az akrobata ugrabugrák mesterei, főleg amikor az origami bikini van rajtuk. A közelharcban mágikus fokosaikat vették elő, melynek mindegyik ütésétől komoly sebeket kapnak az ördögfattyak.
Na, ezeket elintéztük! – sorakoztak fel a lányok az alvilági lények tetemei mögé szexi bikinijükben, és kérték meg a vadászt, hogy csináljon már róluk egy fotót, amit elküldhetnek Tündér Ilonának.

Tovább haladva megtalálják az alvilág bejáratát rejtő barlangot, amit a Hétszűnyű Kapanyányi Monyó őriz.
A Monyó csontváznak álcázva egy ronda koponyán ül a barlang előtt. Hőseink halálra rémülten torpannak meg, mert a likból olyan büdös pára jött ki, hogy attól menten rosszul lettek. Közben nem figyelnek a gnóm törpére, aki hozzájuk vágja a koponyát, amin eddig pihengetett, és karmos mancsaival rájuk veti magát. Roppant erő lakozik benne, ha sikerül elkapnia valamelyik lányt, egyből a földhöz vágja. Árgyélus és a vadász összenéznek. Talán kevés lesz ide a tündérkommandó?
Újabb támadók érkeznek, boszorkányok szexi fekete harisnyában, fekete bugyiban és fekete melltartóban seprűnyélről támadnak, a tündércsapat egyre szorultabb helyzetbe kerül. Árgyélus és a vadász küzdenek a monyóval, a tündérek a boszikat veszik célba és teszik harcképtelenné a nyílvesszőikkel. Enikő a tőrével segít a fiúknak, egy suhintással levágja a törpe hétrőfös szakállát, mire érezhetően fogy az ereje. Gyorsan behatolnak a barlang száján.

A tündérkommandó szebbnél szebb harcoscsajai is mindjárt átérnek. A Monyó még csak most tápászkodik. Öt másodperc! A barlang lezárul, mert a tündérlányok villámgyorsan körbeállnak, énekelnek és egy varázslattal lezárják.

– Árgyélus, inkább kifizettük volna a belépőt, hiszen azért adta az obulusokat a táltos! – jegyezte meg a vadász.
– Ja!? – azok az ezüstpénzek itt vannak a zsebemben…

A bejárat szűkült, szűkült, néhány méter után alig férnek el egyesével kúszva-mászva folyamatosan lefelé haladva.
Egy folyosóra jutnak, majd egy káprázatos, hatalmas terembe érnek, ahol rettenetes sárkánybűz fogadja őket. Vagy esetleg a banya likából jön? Leérve az alvilágba vízbe gázolnak, amely pataknak tűnik, ám később tóvá szélesedik. A tó közepén található egy apró szigetecske, ahová egy keskeny hídon vezet az út.

Középen megpillantják a gyerekeket, akik egy oltáron fekszenek, lekötözve. Mellettük egy olyan rettentő vén szipirtyó állt görnyedten, amilyet még nem láttak soha. Szörnyű nagy orra a térdéig ért. Sarka olyan hegyes volt, akár a kakas sarkantyúja. Már kezében az ezüst sarlója, ha nem kapja meg a varázslatos vizet, akkor feláldozza a gyerekeket, akik még mindig az origami bikinijükben vannak. De ez a szerencséjük, mert az varázserővel bír, így nem égette meg őket a sárkány tüze! Aki éppen a híd előtt fekszik, szemlátomást harcra készen.

A vadász lesz a csalétek, neki kell elterelnie a sárkány figyelmét, amíg a tündérek óvatosan, mintegy ötven lépés távolságból körbeveszik, céloznak és egyszerre lövik ki nyílvesszőiket.


A vadász rohant a sárkány felé, majd kitért és a tóba ugrott, amikor az tüzet fújt, majd elmerült a víz alá…
A tündérek újabb nyílvesszőket lőnek ki, a sárkány már súlyos sebeket kapott.
– Állj!!! Rikoltotta a vasorrú banya. Elhoztátok az élet vizét?
– Igen, itt van a hordóban.
– Ennél azért nagyobb hordóra számítottam. Egy fegyvertelen lány hozza ide!
– Még mit nem! Előbb engedd el a gyerekeket!
A sárkány közben lassan vérző csíkokat húzva maga után a terem hátuljába caplatott.
Három lány a vadászt keresi, a többiek a boszira céloznak íjaikkal.
Úgy látom ennek a fogai és a körmei is vasból vannak, mégpedig igencsak hegyesek és élesek – figyelmeztette a lányokat Enikő.

– Hozd ide az élet vizét és viheted a gyerekeket!
Enikő maga előtt tartva a hordócskát elindult hídon, majd futni kezdett, hirtelen a banyához vágta a hordót, aki meglepetésében elkapta azt. Közben Enikő előkapta az íját és sorban három nyílvesszőt lőtt a banyába, aki a vaskarmaival és a hosszú vasorrával védte. Kezében a hordóval gyors menekülésbe kezdett. Érdekes volt ez a sziget, ránézésre akkora volt mint egy szoba, ám odaérve már sokkal nagyobbnak tűnt. A vén boszorkány egy tükör mögé ugrott, majd onnan egy ajtó felé futott, furcsán tükröződve, ugrálva. Enikő utána lőtt még néhány nyílvesszőt, de azok furcsa mód egészen másfelé kanyarodtak.

Ez valami hülye térmágia lehet. – gondolta. A fokosát vette a kezébe, azzal a tükörbe csapott, mire az hatalmas pukkanás, szikrázás, sőt robbanás közepette tört darabokra. Mostmár tisztán látta a boszit, ám az abban a pillanatban lépett át egy ajtón.

Enikő inkább a gyerekek felé indult: elvágta a köteleiket és visszavitte őket az apjukhoz, aki egy pihe-puha poppy köntöst terített rájuk.
– Minden rendben, hazamegyünk!

– Királyom, sajnos rossz hírünk van! – szólt az egyik tündér. A vadász. Meghalt.
– Tekerjétek egy fehér lepelbe és hozzátok a kastélyba!

*     *      *

A palotában Deél Ősi Enikő jelentést tesz, miközben a tündérkommandósok a vadászt egy ágyba fektetik. Tündérszép Ilona mellette áll.
– Felség, amint látja, a gyerekeket épségben visszahoztuk. Veszteség egy fő – pillant a vadászra, akit közben a lányok pőrére vetkőztetnek. – A vasorrú bába egy dimenziókapun elmenekült, de az élet vizét nem szerezte meg, tessék, azt is hiánytalanul visszahoztam.
– És a sárkány?
– A sárkány súlyosan megsebesült, legalább száz évig gyógyulni és pihenni fog. Mivel a boszorkány parancsára cselekedett, életben hagytuk.
Viszont a felszereléshez kellene még egy pajzs, ami a sárkánytűz ellen is véd.
– Rendben, erről később intézkedem!

Most pedig segíts és dörgöld be a testét varázsfűvel, ahol a sárkánytűz leégette a bőrét! Az élet vizéből egy cseppet a vadász szájába cseppent, szemére pedig drágaköveket tesz.
Közben Enikő is végzett a test bedörzsölésével, és együtt szavalni kezdenek:

Rémisztő mélységben, sötét nemlét határán
bátor lelked keresem és meglelem,
hogy ne maradj a halálban búsan, árván.
Drágakövet gyűjtöttem neked,
ezzel hívlak életre, mert fontos vagy nekem,
ne lássalak halottként melletted állván.

E kristály begyógyítja a sebed,
bús sötétet oszlat el a szeretet,
életre kelsz újra, lelked testednek visszaadom,
s minden bűn, bűntelenség alól feloldozom.

A halál, mely a mélységes mélybe húzott,
enged tündérakaratomnak,
s szakadt életedet, mit a sors szétzúzott,
e csodavíz összefoltozza.

Kelj hát életre, célod még előtted,
hűséges, bátor, legkedvesebb vadász,
golyóidat el még nem lőtted,
hogy lengethesd kedved kemény zászlaját.

A sebei három napig gyógyulnak, mire magához tér és fel tud ülni. Az ágya mellett Enikőt pillantja meg. Mivel a vadász még lábadozik, Enikő Tünde csókkal kísérli meg gyorsítani a felépülésének folyamatait. Ezáltal Tünde-energiához jut. Hagyja az energiákat áramolni és el is nyomja a Vadászt pár örökkévalóságra ez az érintés. Nincs módja szavakba önteni, hogy mi lakozik ott benne. Talán így is a jobb, igaz? De amikor viszonozná a csókot, Enikő ledönti az ágyra, és további jobbulást kívánva magára hagyja a gondolataival…

Baja, 2019. július

Értékeld az oldalt!