Tündér Ilona és Árgyélus királyfi esküvője

Mindenki ismeri Tündér Ilona és Árgyélus királyfi történetét, amely úgy kezdődött, hogy Tündérszép Ilona egy huncut tündérbarátnője unszolására a barátnőivel éjszakánként ellopkodta Csetnyer MekKolos király aranyalmáit.
(Lásd még: Tündér Ilona ellopott tangája / Tündérkommandó 1.)

“Mikor Argyélus ment őrködni az aranyalma fához, a Vénbanya a bokrok mögé bújt, megleste őket, és másnap korán reggel már jelentette is a királynak:
– Meglestem Argyélus királyfit. Gyönyörűséges aranyhajú lánnyal láttam az almafa alatt ülni; holló képében jött az almafára, úgy lett belőle aranyhajú lány.” Másnap a király utasítására levágott egy fürtöt Tündér Ilona aranyhajából, amiért el kellett válniuk.

Végül a jól ismert történet boldogan ér véget: miután Árgyélus kiszabadította a gonosz varázslat alól Tündérszép Ilonát, karjába vette, felhúzta a köpönyegét és bocskorát, ostorával egyet csattantott.
– Hipp-hopp! Ott legyek, ahol én akarok, legyek az apám várában!
Azonnal odarepültek egy szempillantás alatt, majd boldogan éltek, amíg meg nem haltak…

Én most a mese folytatását szeretném elmesélni, amit személyesen Tündér Ilonától hallottam.

Árgyélus királyfi apja, Csetnyer MekKolos őskirály várában

Tündérhonból az égigérő életfa gyümölcsét vittem ajándékba leendő apósomnak, aki azt meglátva mindössze annyit mondott, hogy az én aranyalmáimnak nincs párja a világon!
De bunkó pasi! – gondoltam, de csak mosolyogtam.

Harmadnapra megérkezett tündérországból a táltos és a legkedvesebb barátnőim, a tündérkommandó tagjai is. Nekik még egy különös utat kellett bejárni az életfa fény-ágain előre menve az időben, hogy egy fotóst is hozzanak magukkal, megörökíteni az esküvőt és a lakodalmat.

Másnap Göncöl, a táltos megkérdezi a csillagokat és nekiáll a horoszkóp megrajzolásának: Kisfarsang idején meg kell találnia a legkedvezőbb napot, a napon belül a lehető legjobb órát az esküvői szertartás időpontjának. Ennek egy sor asztrológiai feltételnek kell megfelelni: kedvező bolygók legyenek kedvező házakban és fordítva: kedvezőtlen bolygók kedvezőtlenekben úgy, hogy a számított aszcendenstől a 8. házban ne legyen planéta.

Habár a táltos már a születésemkor elkészítette a horoszkópomat, most Árgyéluséval együtt vizsgálta szinasztriánkat.

– Kettőtöknek sok a közös életfeladata, ezért is éreztetek egymást iránt annyira erős vonzalmat, amikor találkoztatok. Ezek a megfelelések a két képlet között azt jelzik, hogy a rezonancia törvénye által találtatok egymásra, és egymás számára kihívást jelentetek, karmikus provokációt. Ez azt jelenti, hogy a kettőtök párkapcsolata a legnagyobb lehetőség arra, hogy feloldjátok a karmátokat, s hogy egymás legnagyobb segítői legyetek.

Ezután még hosszan, részletesen magyarázta a bolygó- és csillagállásokat, a pozitív és negatív erők hatását.

– A képleteik azt mutatják, hogy nagyon erősen kötődtök egymáshoz, és a közöttetek lévő karmikus vonzás lehetővé teszi a számotokra, hogy a házasságtok boldog és gyümölcsöző lehessen.

Végül kitűzte a megfelelő időpontot: az esküvő napja Földanya hava 22-én, a ceremónia időpontját 11 órakor lesz.

Vendégként meghívtuk Szélanyát és Holdanyát is. Édesapám a Nap, fehér ló alakban érkezett.

Árgyélus királyfi és Tündér Ilona esküvője

A tündérek fűzfa ágakat tartottak, azok alatt vonultam be apám mellett – míg szemből szintén fűzfa ágak alatt a vőlegényem közeledett, akit szintén az apja kísért. Közben a tündérek Barbie-val, Árgyélus húgával énekeltek:

Tündér rucid ragyogó és divatos,
gyógyfüvektől illatoz,
egy szatén csík mely neon kék,
a koronád álom szép!

Kiskacsódba aranyalma,
a másikba varázspálca,
tuticuki tűsarokkal jársz
vagány menyasszonnyá válsz

Nincs határ és nincs szabály
új világ jön új dizájn
figyelj, tanulj, jegyezd meg:
trend a lelke mindennek
így meseszép, így meseszép
így meseszép élet vár

Tuticuki ragyog a frizurád
oé, elalél aki csak meglát
csuda csini csillagok közt jársz
vagány csajjá válsz

fék, ha tűzzel varázsolsz,
csak nézd, hogy táncol
a fény, mily szépnek látszol,
de szerelmed magához láncol
így meseszép, így meseszép
így meseszép élet vár

Egy szőlőlugasba érkeztünk. Tökéletes koraőszi idő volt, a szőlő illata édesen elegyedett a napfény illatával. Felcsendült a zene, miközben lélegzetelállító selyem-organza ruhámban bevonultam…
Az oltárt virágkoszorúk díszítik, előtte tűz ég.

A szertartást Göncöl, a táltos celebrálja.

– Fogadom szent esküvéssel, Isten színe előtt, hogy táplálom és védelmezem Őt és gyermekeinket, megóvom éhségtől, félelemtől és minden nélkülözéstől, mint ahogy a szarvasbika óvja az ünőt s a borjakat!

A táltos dobolni kezd, körbejár minket, miközben Árgyélus lecsatolja ivókürtjét, bort tölt, elsőként csak egy kortyot iszik, majd ivásra nyújtja nekem is:
– A szívből jövő szeretet örökké éljen lelkemben!

Táltos:
– Hozzád fordulok most, Nap lánya Tündér Szép Ilona! Fogadod-e szent esküvéssel apád színe előtt, hogy hűséges társa leszel Csetnyer MekKolos fia Árgyélusnak?

Én:
– Fogadom szent esküvéssel Napisten színe előtt, hogy Csetnyer MekKolos fia Árgyélusnak hűséges társa leszek! Legyen tanúm világosban az életadó Nap, éj sötétjében a minket vigyázó csillagok!

A Táltos dobolni kezd, körbejár minket, miközben Deél Ősi Enikő, a tündérkommandó parancsnoka, s legjobb barátném egy kendőbe rejtett kalácskát ad a kezembe. Megkóstolom, majd két kézzel a vőlegényemnek kínálom, aki kettőbe töri, s megesszük.

Én:
– A szívből jövő szeretet örökké éljen lelkemben!

Táltos:
Megáldalak benneteket a Földanya, Tűzanya és Életanya nevében, a Tóre­mek parancsára! Akik szívből szeretik egymást, azokat földi hatalom nem választhat­ja széjjel! A szerelem-szeretet égi eredetű, amely a szívünkből fakad és örökké tart. Ezért Joli-Tórem felhívása nyomán felkérlek benneteket, gondoljátok meg, amikor örök hűséget esküdtök az Égi-Anyák előtt, mert csak a sír választ el majd benneteket. Ezért válaszolj fiam, hogy az élet-harcaiban melléd álló leánykát szereted-e?
Apját-anyját és az őseit, amelynek véréből származik, szereted-e?

– Szeretem! Az Égi-anyák a legjobban tudják, hogy szívemben az örök hűség csi­lingel! Az ő apja az én apám, az ő anyja az édesanyám, az ősei az én őseim. Esküszöm, hogy mátkámat soha el nem hagyom, hogy az ősök tisztelete örökké éltessen bennün­ket! Szüleit pedig mint az én szüleimet tisztelni fogom! Fogadom, hogy a feleségemet soha el nem hagyom és örökké szeretem!

– Esküvésedet az Égi-anyák nevében a Tündérek elfogadják, örök érvé­nyűnek ismerik el és most ősi szokás szerint felszólítlak leányom, hogy vállalod-e a házasélet fele terhét, az élet minden területén való sírig tartó hűséget, amelyet az Égi­ek figyelemmel kísérnek?! Ezért mondd meg az Égi-anyák előtt, hogy a melletted álló ifjút szereted-e?

– Szeretem! Az idők végtelenségéig hű maradok az eskümhöz. Vállalom az ősök tiszteletében, hogy a szívemből fakadó vérüket az ő tiszteletükre nevelem. Magamra veszem ezen új család minden terhének a felét, mert az örök szerelemből új életek fakadnak! Ennek az esküvésnek emlékére kérem az Égi-anyák áldását!

– Most húzzátok fel egymás ujjára a gyűrűket!

Én, szerelmem zálogául még az almafa alatt adtam Árgyélusnak egy gyűrűt, mikor attól féltem, végleg elszakítanak tőle. Árgyélustól ideérve egy aranygyűrűt kaptam, rajta három ici-pici gyémánttal.

A táltos dobolni kezd, a tündérlányok kézenfogva körbeállnak minket.

Mindannyian érezzük, hogy változás következik… sőt, már be is állt. Többé már semmi sem lesz a régi, és ez az érzés felülmúlhatatlan. Boldognak érezzük magunkat tőle, felszabadultnak. Figyelsz az apróságokra magad körül. Arra, hogy süt a nap, az érzésre amikor a finom, hűs szellő végigfut a válladon. A tenger illatára, a kismadarak csivitelésére. Semmi nem kell ehhez, csak egy apró változás.

Az égből egy fénysugár világítja meg Árgyélus királyfit és Tündér Ilonát, amint kézenfogva, boldogan néznek egymás szemébe.

Ekkor azonban beszalad az udvari bolond, csörgőkkel körbeugrál minket, – ujjé, ujjé, kurjongatja teljesen tönkretéve a meghitt pillanat varázsát, mígnem Deél Ősi Enikő a fokosával megakasztja a lábait, amire hasra esve elterül előttünk. Két palotaőr elkapja és kivezetik.

A táltos még fenékbe billenti majd folytatja:
– Tegyétek meg az első lépést közösen! Ugorjatok át kéz a kézben a tűz fölött, hogy magatoknak tudhassátok utatokon a Föld s az Ég támogató erejét!

A tündérlányok háromszor körbetáncolnak minket.

– Áldás! Áldás! Áldás! – kiabálja a táltos.

Gyógynövényekből, rozmaringból és fokhagymából készült a menyasszonyi csokrot tartok a kezemben, amelyek célja az ártó szellemek elűzése. Ezt dobom most a koszorúslányok közé, akik lelkesen kapnak érte.

A királyi ceremóniamester átveszi a kezdeményezést

– Zenészek! Lantosok és kobzosok! Hárfások és fidulások! Vigadjunk és örüljünk! Kezdődjék a háromnapos lakodalom!
– Brigitta, remélem jól sikerülnek az esküvői fotók, mert ilyen tündéresküvő ritka mint a fehér holló!
– Javaslom, álljon mindenki ide, hogy egy gyönyörű, kreatív esküvői fotón örökíthessem meg a jelenlévő vendégeket és házigazdákat!

Az esküvői csoportkép elkészülte után zsonglőrök, törpék, artisták és egyéb mulattatók ugranak az oltár elé, ahol érdekes műsorokat adnak elő. A fotós átvált videóra.

– Most pedig legyen közös örömünk ételben, italban, vígadalomban!

Ettünk, ittunk, mulattunk, táncoltunk… de azért hajnaltájban a nászéjszakára is sor került. A nászéjszakát mindenki nagyon várja… izgatottan… Az idősebb tündérektől több rémisztő történetet is hallottam: amikor túl sok bort vagy mézsört ivott a vőlegény és még a pajtában elaludt…

Nagyon jó volt, amikor átöleltem és megcsókolt… a szemembe nézett, elvesztem a pillantásában, majd hosszan, mélyen csókoltuk egymást.
– Tündérszép Ilonka, Te vagy a leggyönyörűbb lány a világon! – mondta.
– Tudom kedvesem – feleltem mosolyogva.
Gyere bújj hozzám, vigyázz rám míg élek én,
esküszöm nem hagylak el senkiért!

Teljesen nedves és forró lettem, minden porcikám égett a vágytól – és ugyanezt éreztem az én királyfimon is! Megszabadítottuk egymást a ruháinktól, meztelenül hemperegtünk a hamvas barack színű ágyneműk között. Csókolt. Vadul és szenvedélyesen. Elindult az ajkaimtól, a nyakamon, a melleimen, köldökömön, majd még lejjebb… Kívántam, vágytam rá,  de csak puszilt, csókolt, nyalogatta a csiklómat, én pedig a kéjtől megragadtam a haját majd akkorát élveztem, hogy szegénynek a fejét is beszorítottam a combjaim közé.
Miután elengedtem, a lábujjamtól kezdett puszilgatni, úgy haladt felfelé, a mellemnél elidőzött, keményen, hegyesen meredeztek a mellbimbóim, amikor szopogatta-csókolgatta őket, majd ismét feljebb, egészen az ajkaimig: hogy újabb csókban forrjunk össze. Ekkor éreztem, ahogy a merev hímtagja belém hatol. Picit fájt, amikor elvesztettem a szüzességem, de őrülten kívántam és élveztem, ahogy magáévá tett…

Csókolóztunk mi már előtte is, először még a kastélyban az aranyalmafa alatt, simogattuk-ölelgettük is egymást, de akkor a vén banya elválasztott minket… Átöleltem, ahogy hanyatt feküdt mellettem, majd ujjaim cirógatni kezdték izmos hasát, míg hogy-hogynem a kukacához értem.
– Ohh, jéé, most milyen picike! – nevettem el magam.
– Fogd, markold csak meg egy kicsit bátrabban!
– Jujj, ez mozog! Azta, azta, húú de megnőtt! Ezt közelebbről is meg kell néznem! Odahajoltam, egész közel, gondoltam adok rá egy puszit is, majd valahogy szopogatni kezdtem… A számban már egészen nagy és kemény lett újra, Árgyélusból pedig kéjes sóhajtás tört ki. Még, még szopjad, drágám!
A kezemmel húzogattam, a nyelvemmel cirógattam, az ajkaimmal szopogattam, majd úgy döntöttem, ne csak neki jusson a jóból, ezért átvetettem rajta a lábam, ráültem, és szépen, óvatosan, lassan a puncimba csúsztattam a dákóját. Előre-hátra, fel-le, ütemesen mozogtam, mozgattam a csípőm, míg ő a derekam ölelte, majd a melleim cirógatta, végül a csiklómat simogatta, simogatta, simogatta: egyszerre élveztünk el, én sikítottam a gyönyörtől…

Az esküvő második napja

Reggel már várt a vendégsereg, hogy reggelivel kezdjük a napot.
– Pajzsra! Pajzsra! – kiáltották a palotaőrök Árgyélusnak, és odatartottak elénk egy mágikus pajzsot, amire mindketten felálltunk. Így táncoltak velünk, amíg az egyikük el nem botlott. Mindannyian elestek, a királyfi ráesett az egyik legényre, miközben én egy szempillantás alatt hattyúvá változtam, és kecsesen elrepültem a palotakert végében lévő tóhoz.
Hanem erre kitört a ribillió!

A vén banya sipítozni kezdett, hogy boszorkány, boszorkány! Mígnem Árgyélus ráripakodott, hogy fogja be a lepcses száját. Én vizesen kimásztam a partra, tapadt rajtam a ruha, minden legény engem bámult sóvárgó szemekkel.
– No, ki jön reggelizni? – kérdeztem, mire egy blockflötés ugrott mögém és játszott, míg elfogyasztottuk a finomságokat.
– Ez jól esett! – bújtam a férjemhez, – de az éjszakai program még sokkal jobb volt 🙂
Mire kézenfogott, körbetáncoltuk az udvart, majd hogy-hogy nem, ismét a hálószobánk felé vettük az irányt.

Az esküvő harmadik napjának hajnalán a palotaőrök nagyon játszadoznának a tündérkommandó tagjaival, szeretnék íjászatban és egyéb ügyességi játékokban összemérni a tudásukat.

Nekem még a fülemben csengenek Árgyélus szavai, ahogy elélvez, s közben a nevemet kiáltja: Ilonka, Tündér Ilonka… Álmosan kóválygok a toalett felé, amikor két kéz ragad meg, kapnak fel és kezdenek el szaladni velem a palota eddig ismeretlen folyosóin…

Brigi a fotós bajban van, mert lemerült a fényképezőgépének és a vakujának az aksija, a várban pedig nincs áram… Szerencsére hozott magával egy napelemes akkutöltőt is, ezért épp felfelé tart az egyik toronyba, megfelelő napos helyet keresve, amikor Árgyélus két bátyja Tündér Ilonát cipelve elszaladnak mellette. Gyorsan készít róluk néhány pillanatképet.

Árgyélus elkezdi keresni Tündér Ilonát, akivel a konyhában kellett volna találkoznia. Kész a reggeli kávé, a konyhalányok csábosan, kacéran kínálják.

Kinn a várudvaron az apródok és a szolgák már a lakodalom lezárására készülnek: szalmát és ágakat hordanak, hogy egy nagy tüzet gyújtsanak majd, amit a násznép még körbetáncol, majd sorban átugrálnak a tűz fölött.

Viszont Szép Ilonka nincs sehol, Árgyélus már a tündérkommandót riadóztatja, akik rájönnek, hogy rászedték őket.
A vén banya, aki levágta Szép Ilonka haját és a bolond az udvar közepén röhögnek.

Árgyélus az apródját keresi, a tündérlányok kettesével indultak a palota átkutatására, Enikő a táltost hívja.
Göncöl amint meghallja a tényállást, botja egyetlen lendítésével meggyújtja az előkészített máglyát, körbetáncolja és varászszavakat kántál. A tűzből Tündérszép Ilonka mosolygós arca jelenik meg. Semmi baja! Árgyélus bátyjaival a legmagasabb toronyból nézik a kilátást a környékre.

Hanem közben az egyik őr lova megvadul és ledobja lovasát, ahogy a tűz egyre csak nagyobb lesz.

– Hoppá! Kicsit túl erősre sikerült ez a varázslat!

Az őrök vödrökért rohangásznak, vizet mernek a kútból és a tűzet locsolják. De az mágikus tűz és közben kigyulladt minden odakészített éghető anyag.

– Tűz van! Tűz van! – ordibálta a bolond teljes extázisban.

Az őrök lovai teljesen megvadulnak, ki akarnak törni. Az egyik eltiporja a banyát, aki nem tudott időben elugorni előle.

Én a toronyból figyeltem, gondoltam ideje lesz visszatérni a férjemhez. A királyfik szorosan fogják a kezeim, de egy hirtelen ugrással mindkettőt tökön rúgom, mire egyből elengednek. Ismét hattyúvá változom, úgy szállok alá a kedvesem mellé, aki belém kapaszkodik, és repülök vele haza, Tündérországba.

A várkastély asszem porig égett… de az esküvői fotóinkat azóta is itt őrzöm a Tündérpalotában!!!

 

Baja, 2019. augusztus

 

 

Értékeld az oldalt!