Vadászok: Utamból, Kotródjatok! (I. rész)

  1. nap

Szőkeség lovagol be egy porfészekbe. Kiköti lovát az egyik ivó előtt. Fogyasztana valamit. Némi pénzösszeg van nála. Megiszik egy dupla Whiskey-t. Szóbeszéd jut a fülébe a közeli vendégektől az asztaloknál. Férfiak, cowboy-ok beszélgetnek: talán jobb lenne ezt a jobb napokat is meglátott várost elhagyni s máshova menni élni. Fegyvereiket nézegetik, hogy ők nem mernek szembeszállni Biosz – Logosz nagyúrral a közeli faluban. Túl gyors a keze és eddig valahány cowboy-t utána küldtek, egytől egyig a homokban végezte.

Ő elbeszélget a csapossal. Üdvözli a húgát, de mit keres itt ? Még csak tizennyolc éves. Látja a fegyverét. Csóválja a szépséges húg a kobakját. Nála van, de még nem használta. Csak a gyakorlások alatt lőtt mostanában, emberre még nem. Meg sincs töltve? Kérdezi a kiszolgáló halkan. De! meg van töltve. Jön a válasz mosolyogva a kislánytól.

“Vigyázz magadra, kishúgom. Veszélyes környék ez. Azon csodálkozom, hogy apa elengedett ide. Maradhattál volna még otthon.”

“Téged jöttelek meglátogatni. Reggel megyek vissza szüleinkhez.” Felhajtja a whiskey-t. “Köszönöm, bátyám! Örülök, hogy láttalak. Azért jól megy itt a sorod?”

“Amit hallottál, azt leszámítva jól.”

A kislány megy a lovához és indulna.

“Takarodjatok innen, senkiháziak! Mit képzeltek? Vissza Biosz – Logosz nagyúr területére!” És három férfi terül el jópár lövéstől.

A lányhoz lovagol a három lovas “Nézzétek, micsoda kis vendég, hadd lássam közelebbről. Jó kis préda. Ne szórakozzunk el vele? Hehehehehe!!! :D”

A lányt lefegyverzik és elhajítják a homokba koltját. A csapos jön ki védelmezni őt. Szócsata zajlik és elneveti magát a három férfi: Méghogy ők távozzanak innen és menjenek vissza Biosz – Logosz nagyúrhoz.

(a csapos a lányt eltakarva hátranyújt neki egy valahonnan szerzett pisztolyt. Elteszi a hölgy gyorsan, mivel a tokot nem vették el tőle. A csaposra fegyvert fognak és visszatessékelik az ivóba. Jópár poénlövés kíséretében. Az egyik úr pont vetkőztetné e lányt. Ellenáll. Gondolja: Most! De életében nem lőtt éles helyzetben. És itt 3 haramia is előtte van. Mi lesz? Ha nem próbálja meg, meg is ölhetik. Lelövik, mint az összes többi eddig szerencsétlenül jártat. Három másodperce van, mire a kis cowboyocska felfedezné, hogy nem üres a tok. Na, rajta. Fegyverért kap. Erre senki sem számít a kis csatlósok közül. A vezér viszont hol van? Mármint ezeknek a vezére. Ez még nem a nagy főnök. Mély levegőt vesz. Ez éles helyzet volt, most három ember fekszik kiterülve előtte. Talán, töltsön újra?

Kiszalad a csapos. “Az igen, kislány. Ezekkel még senki sem mert szembeszállni. Én nem tudok lőni, csak van. Várj, segítek megtölteni. Tessék, készen is vagyunk.”

Visszaér az utolsó kalapos. Nézi az embereit. “Nem értetek a szép szóból? Ezért meghaltok, mind! Ki tette ezt?”

Pont át tudja adni a csapos a lánynak a megtöltött koltot, de azt már látja a lovas, hogy tokba teszi. “Teeeee?”Gúnyos kacajjal teszi szabaddá a fegyverét. “Eggyet moccanok és véged. Lojális leszek. Végignézheted, kislány ahogyan lelőlek. Nőt még úgyse kóstolt a nagyúr mostanában.”

Liheg a kislány az első sikeres párbaj után. Most biztosan itt van a vége. Előszörre valahogyan meg tudta védeni magát. Másodjára? Ez miért nem tudott visszamenni? Most nem vár sokat, mert túl akar lenni a halálon. Célzott mozdulat ismét a koltért. Maga sem hiszi el. Ő a gyorsabb, összeesik ennek a seregletnek az utolsó bandája is. Az emeletről még célbaveszik a haramiát, de már nem kell. Az úr elteszi puskáját és az erkélyről bemegy a szobába. Csak egyszer tette el még valamikor pár éve forgatva fegyverét a helyére ez a fiatal kis nő. Most is megy. Ő maga elmegy szállást keresni.

Özönlenek ki a cowboyok és szóhoz sem jutnak a látványtól. Ki tette ezt? Ezektől retteg már mióta a város. Fegyverükért nem mertek nyúlni, hiába van nekik. A lány a koltját ellenőrzi. A tekintetek őt pásztázzák. Megforgatja pisztolyát, ballonkabát mögé a tokba, fel a lóra. Szóbeszéd veszi a kezdetét. Ki lehet ez a kis hölgy? Úgy lő… életében először…

“Meg akarták erőszakolni azt hiszem. ” Jön be a csapos és aranypénzt tesz le. Ezt a lány adta, azaz a húgom. A tőlünk elrabolt pénz egy része. Biosz – Logosz embereinél volt.”

Vadászok: Utamból, Kotródjatok!

  1. nap

9 óra van és kopognak a szépség ajtaján. “A seriff vagyok, elnézést asszonyom a zavarásért.”

“Tegnap érkeztem, most készülök haza. A bátyámat látogattam meg. Nem zavar, öltözöm éppen. Zuhany alól jövök, uram.” Menne az ingéért, de a seriff eldarálja neki az ismertetőt és úgy ahogyan van (szép farmer és egy szál felső fehérnemű) meghallgatja.

“Hallottam a tegnapi akciójáról és maradásra szeretném bírni. ”

? kérdőn mered a seriffre miközben leül az ágyon. “Üdvözlöm, kisasszony” kezet csókol neki. “Az utóbbi időben Biosz – Logosz emberei garázdálkodnak a környékemen és a helyettesemet is megölte. Valamint két ember próbálta még meg őt színem elé vinni. Prasnyaság és Jenny Gholesweet szintén hölgyek. Az első elhivatott volt, de még fényes nappal lelőtték a nyílt terepen. A második nem vette komolyan a feladatot és hát. Nos ő a próbálkozása keretében egy fogadóban végezte. Az embereim szerint eltolta, elrontotta. Félvállról vette és óvatlan volt. Egyikük sem jutott el a gazig. Erre szeretném megkérni, ha vállalja esetleg.” Nézi a lány testét “Akár így is odamehet. Nem hiszem, hogy ilyen lányt mostanában látott ez a férfi.” Elneveti magát a kislány. A seriff képeket helyez elé. A lány a cuccaihoz nem nyúlva, de az ágyon félig elfeküdve nézegeti a célpont férfi lapját.

A seriff az asztalhoz megy és pisztolyt tesz le “A helyettesemé volt. Ha gondolja, használja. Jó emberem volt! és még ez:” 500 dollárt rak még az asztalra. “Az előleg, kis kedvcsináló.” Felkel a kislány az ágyról és megtekinti. Gondolkodik. “És hallom, hogy egy barátom húga is a kisasszony.” Megy kifelé.

“Asszonyom…” a kalapja széléhez nyúl. Ez a búcsúzás.

Másnap a kislány jelentkezik a seriffnél, hogy vállalja és útbaigazítást kap, hol találja a városban Biosz Logoszt. Hogy hol tanyázik az embereivel. Magához kap a lány “Így jó lehet?” Mosolyog a seriff kicsi kacajjal “Járj szerencsével” és átöleli. Arcát megsimítja.

Abba az irányba néz,amit a seriff mutat és gondol egyet. Nem kell minden gombot begombolni. “megyek uram, legyen szerencsénk!” Néhányat gombol magán, lovára száll. Kalapot egyenlőre hátra és ügetésbe kezdve aztán meg vágtába… elnyeli őt a távol.

Bejelentkezik, mert szállásnak ott kíván maradni, ahol a seriff is kopogtatott nála. Öltözéket cserél csak a szobájában, a fogadó emeleti részén.

Megtalálja a keresett épületet. Mellkasig kigombolja a szép ingét és félig szabadon hagyja jobb vállát. A pántot szorosra, de még kényelmesre állítja. Az ivóban bort iszik. Érdeklődik, jó helyen jár – e? “Igen, kislány, itt. Jó helyen jársz. Kit keresel?” A pulttól megindul a lány és egy asztalhoz megy.

“Biosz – Logosz nagyúrhoz? munkáért? Hááát… Nem tudom, hogy nőt felvesz – e. Szóval Krajcár Kirának hívnak.” Végigméri és megsimítja. Kártyáznak az urak. Kira elbizonytalandik, hogy elképzelhető: Mehet haza a szüleihez és… elbizonytalanodik. Jobb alkarig öltözékét letűri és kalapját feltéve keresztbe fonja karját, hogy most kimegy innen.

“Felvezetlek hozzá, kövess. Fáradj utánam.”

Odafent az utolsó ajtóhoz mennek. Egy marcona áll őrt. Kopogásra hang reagál és egy fő jön ki. Kira fenekére csapnak, hogy milyen jó bige. A melle után is nyúkál az egyik ajtónálló. A lány legyűri magáról és elveszi a fegyverét (ilyen gyorsan? Néz pár ember…). A ruhája így kigombolódik jobb oldalt teljesen, a bal részen sejtetődik csak Kira teste.

Egy asztalnál ül valaki. “Uram, ez a fiatal hölgy jött. Mit is mondott, hogy hívják? Krajcár Kira. Érdeklődne, van – e munkaerőfelvétel.” Kira az elkobzott koltot leteszi az asztalra. A zord tekintetű, de kíváncsiság hajkurászta úr a fegyvert komótosan megragadja és a kislány alatt átlőve az iménti zaklató emberét veszi célba. Összeesik. Összerezzen a fiatal lány erre.

“Nincsen munkaerő felvétel, kisasszony. Egy emberem mindjárt kikíséri.”

“Igen, Biosz – Logosz úr. Hívom.”mondott  valamit a lányt felkísérő ember fülébe. “Megkérhetem, hogy álljon oda?”

Egy férfi érkezik a szobába és a főnök mutatja, álljon a lánnyal szembe. A férfira néz Biosz – Logosz, aztán a lányra biccent. Ebből nem lesz kikísérés? A vezér az asztalra tenyerel, hogy MOST! Az úr már kap is a koltjáért. Kira nem tudhatta, mi következik. Ösztönösen nyúlt keze a tok felé. A behívott ember nem tudja likvidálni a kakukkfiókát. A lövések alatt beleng a melle látható része. Ezt nézi a főnök is. Egyben szemöldökét is megemeli. Mi a… fene? “Uram? Biosz Logosz, nagyúr? Valami rosszat csináltam? Meg akart ölni ez az ember.” Kezében még a pisztoly, a kislány arcán a kérdéses rémült tekintettel és forog fegyvere; hogy utána a tokban nyugodjon.

“Takarítsátok el őket.”

“Igen, Biosz – Logosz úr. Máris.”

“Foglaljon helyet. Kira kisasszony (ártatlan mosollyal leül Kira) . Whiskey-t vagy bort. Mást esetleg?” A lány mutat egy italra.

“Vodka-t? parancsoljon.” Tölt és rövid tárgyalás jön.

“Nem keresek embert, de megtenné; hogy nyitva tartja a szemét? Vagyunk itt elegen. Két embert küldtek a nyakamra és amennyire hallottam, már egyik sem jelent veszélyt rám. Próbálkozik a seriff. Kezdetnek amiért most kipróbálom magát, mondjuk havi 100 dollár elég? Szép darab, városi címeres, kislány” néz a lány ruházatát Biosz – Logosz.

“Igen…! :)” kicsit simogatja bal mellkasát a szép leány és aprót húz másik oldali ruházatán, hogy az úr lássa annak a címerét is; de azt nem tárja ki teljesen.

Feláll az úrtól a vendég hölgy. Kézcsókot kap. Mennek is lefelé. A lány már tudja, egy hónapon belül felszámolni óhajtja az egész bandát.

“Ezeket vidd! A két emberem fegyvere. Hasznukat veheted még. Nekünk van itt elég. ”

Kira iszogat még az urakkal, semmit sem takar el magán tovább semennyire. De azért premier plánba sem teszi ki a testét. Haza kívánják kísérni, na most azt ő nem akarja. Nyolcan vannak. Félreeső helyeken egyet – egyet lepuffant. Ezt kívánja tenni, senki se legyen a nyomában. Egyedül szeretne leszámolni kicsitől a főnökig mindenkivel.

Az éj sötétje érkezik a városra. Két ember van a közelben lovakon. Leszállnak. Kirahoz közelednek. Felismerik. Tapogatják, a testét keresik.

“Na mindjárt meglátjuk, a főnök választottja nálunk is gyorsabb – e? 🙂 🙂 :)” A fegyverükért sincs idejük nyúlni, Kira uzijából záporoznak a lövések. Meglepődötten esnek össze holtan a támadók. Egyenlőre elheyezi a kislány őket egy alagsor szerűben. Pihenni megy. Másnap szól a seriffnek.

 

  1. nap

Barna nő érkezik a városba, Kirát keresi. Az ivóban adnak neki némi információt, hát utána ered.

Kira éppen lovagol egyet. Kirándul. Viszi szép szőke haját a szél. Nap végeztével beugrik, hogy a seriffhez menjen. Hazaugrik átöltözni, ekkor vendége akad az ajtó előtt.

“Húgom! várunk téged haza. Egy napról volt szó? Miért nem térsz vissza?” Előadja nővérének, hogy mi a helyzet.

“Hogy mit csináltál? Elment az eszed? Lőni sem tudsz. Nekem is csak valamennyi gyakorlatom van, de lövésznek nem számítok. Meg hallom, még kéjelegsz is. Elismerem,  a férfiaknál van hogy beválik a mellbedobás. Kira húgom. Csak veszélyt is hordoz magában.  A vőlegényem idekint vár. Na, gyere akkor. Megyünk a seriffhez.” Este ér rá az úr. A nyolc gazfickót elföldelik, a másik két flótással együtt.

Igen ám, de ezeket láthatta bárki is Biosz – Logosz többi embere vagy maga a vezér közül? Nem lehet tudni, hiszen előző nap estéjén ott éjszakáztak a lelőtt tagok mind.

Krajcár Krisztina, a Kira lány nővére a szállásra visszatérve, kiüríti a tárát. Megforgatja fegyverét egy hozzávetőleges sebességgel, aztán elteszi. “Ez így megy neked, húgom?” “Nem tudom, hogy ilyen gyorsan – e; de volt már rá precedens.”

A seriffet hívják segítségül. Mármint Kira nővére. “Elnézést, nem lett kötelező elvállalnia. Csak láttam, mit vitt véghez az ivó előtt. A többiről én nem tudtam, Krisztina az éjszaka folyamán.”

“Seriff, mennyire veszélyes emberek ezek?”

“Asszonyom, ezek fegyverkereskedők. Pont a napokban kaptam a hírt, hogy három barátomat és egy asszonyt is lelőttek. Akkor viszont Kirának szerencséje lehetett. És elképzelhető, nem a leggyorsabb gazakat fogta ki. Az általa eddig elmondottakból volt, hogy a meglepetés erejét használta ki. Nagyrészt viszont igen, szerencséje volt akkor.”

“Soha nem lőttem, uram. Nagyrészt a düh vezérelt és segíteni kívántam.”

“Meg tudná őket tanítani lőni, seriff? Én sem lőttem még megbízásra, csak amikor védeni kellett magam.” kérdezi a vőlegény.

“Magának is van kedve izzítani a sebességet?” fordul a seriff a vőlegényhez.

Megegyeznek. Lépésről – lépésre megy az oktatás. Régi ismerőseit hívja segítségül a seriff. Egyikük sem volt soha zsoldos, de jó tapasztalatuk van azért fegyver kezelésben. Tárkezelés, fegyverkibiztosítás és töltény nélkül lövés. Utána tokból rántás. Ezeket gyakorolják. A seriff meglepődik, hogy Kira a legügyesebb gyorsaságot illetően. Elbánt volna egyedül a főnökkel éles helyzetben? Ez még nem biztos, de hogy eddig kiválóan boldogult, az igen! Rántásban is ő a leggyorsabb. (Mennek a seriff gondolatai miközben a gyakorlás zajlik, de beszél is hozzájuk). “Jól van gyerekek. Most töltött fegyvert kaptok. Vaktöltény van bennük. Többször is kapjátok elő a koltot, Ránk! Akkor jó, hogyha a karotokat csak akkor tudjuk elkapni amikor már a fegyverrel pont ránk lőnétek. Kira és Krisztina a leggyorsabb, a vőlegény hajszállal lemaradva tőlük sebességben van a harmadik helyen.

“Van itt még néhány üveg. Akinek van kedve, mi elállunk és éles töltényekkel kipróbálhatjátok; mit tanultatok eddig.” Fejezi be a seriff.” Töltés mindhárom fél részéről “Tokba! mindegyikőtök. Nem mindig van a kezetekben a fegyver.”

A vőlegény beleforgatja tokjába. Ki szeretné próbálni. “Tűz!” ad jelet a seriff. Egy üveg sem marad. Kira a leggyorsabb, utána Krisztina. Végül a vőlegény. Mintha összebeszéltek volna: Forgatással teszik el mindhárman a tokba.

“Ez egy aránylag jó tudás, mire szert tettetek. Ne kelljen használni és a gyakorlatban tökéletesíthetitek.”

 

  1. nap

Kikapcsolódás keretében bál. Legalábbis jó kis zenére zongorakísérettel mulatozás a Krajcár testvérek középső tagjának, a pultosnak az ivójában.

“Na, látod Kira húgom. Most helyénvaló a kivágott öltözéked.” Megszeppen Kira és magán kutakodik. “Nyugodtan gombolkozz. Ez semleges most. Pihenünk egy esetleges nagy ütközet előtt.”

Krisztina és vőlegénye táncolnak. Kirát felkéri egy úr táncolni. Meg kell tanítani. Az alkohollal is megismerkedik az ifjú pisztolyhős. Nővére és a vőlegény mennek haza. Elment gyorsan ez a pár óra. Egy csók végére érve táncpartnerétől ő is velük kíván tartani. Kira táncpartnere elmeséli, valaha ő is Biosz – Logosznak dolgozott; csak a veszélyes körülmények miatt kiszállt. Nehéz onnan kiszállni. És akkor az utolsó információt illetően megint megnyílik Kira beszélőkéje. “Nem muszáj azt a pénzt felvenni. Elvégre nem is állsz alkalmazásban még, Kira.” Szólal meg Krisztina vőlegénye. “De ajánlatos ezekkel az emberekkel óvatosan viselkedni.

A szállásra érve Biosz – Logosz és emberei vannak odabent. 10 emberének hello van. Tud róla esetleg valamit? A többiek az ő zsoldosaiként mutatkoznak be, hogy Kirának segédkeznek. Szóvá teszi a főnök, hogy ugye bízhat Kirában? Még ma éjjel találja meg a lány embereinek eltűnésének okát. Ellenkező esetben el kell innen pártoljanak máshová. Három óra múlva legyen a város határában.

Virrad és a lány odaérkezik. Biosz – Logosz és emberei már várják. “Késtél, Kira. Mi a helyzet?”

Lövések a semmiből, dördülnek egymás után. A vezér egyedül. “Azt mondtad, nincsen szükséged emberre és cirkáljak csak. Ezt tettem. ”

“Vagy úgy, kislány. Akkor mot lássuk, elég gyors vagy – e a halálodhoz? Gyanús is volt nekem, hogy csak úgy munkát keresel. A kíváncsiság vezérelt ehhez a megbízáshoz, mi?”

Feszült másodpercek és percek következnek. Egymást nézik. Kira három segítsége közbelép, ha baj lenne. Biosz – Logoszra tartják a fegyvereket, de ő maga a vezér nem látja őket. Kabát alól rántja a fegyvert a város rettegésváráért felelős fegyver és alkohol kereskedője, de pisztolya el már nem tud dördülni. Nagyon kis különbséggel, Kiráé a gyorsaság öröme és éppenhogy hamarabb: gyomron lövi. Kira odamegy a holtan összeesett vezérhez, aki kileheli a lelkét haláltusájában. Elrúgja mellőle a koltot, előjönnek a többiek is.

Robban előttük az éter. Megállnak. Az oszló füstből egy csinos szőke kalapos lány tűnik fel mosollyal arcán “Az öcsém és az apám már nem jön vissza. Kell? a fizetséged lett volna. Pedig jó emberünk is lehettél volna. Vedd el, ha kell!” És beteszi a melltartójába. Egy perc és újra találkoznak a farkasszemek. Kira kifogyott a lőszerből és nincsenek nála a kapott pisztolyok. Erről ő viszont nem tud. A szőkeség rántja a fegyvert, Kira pisztolya csütörtököt mond. Mielőtt azonban Biosz – Logosz lánya golyóval támadhatna családjáért, Krisztina és vőlegénye több lövéssel leteríti.

“Remélem, már nincsenek többen.” Néz vőlegényére Krisztina és forgatja tokjába koltját. “Ezekből egy is sok. Kira vedd magadhoz a juttatásod” mondja a vőlegény és felhúzza fegyverét a szőke lányra célozva. “Menj csak!”

Kira magához veszi a melltartóból. Ötezer dollár. Szép summa!

Biosz – Logosz veszélyének vége. A seriff felajánlja Kirának a seriffhelyettesi posztot. Elfogadja. A táncpartnerével tartja a kapcsolatot. Hazanéz azért a Krajcár családhoz. A szülők azt hiszik, nem jól hallanak. “Kislányom, apáddal nagyon féltettünk: hogy miért nem jössz haza.” Krisztina és vőlegénye egybe kelnek.

A város ivójában jó ideig nem kezdenek ki gazfickók magányos és fiatal hölgyekkel.

Értékeld az oldalt!