A házmester – egy vámpír halála

Bognár Béla hadnagy rezignáltan vette tudomásul, amikor megkapta az egyik XV. kerületi  társasház eltűnt pénzének ügyét. Ráadásul a következő napokban sorra jöttek a hasonló bejelentések, az esetek száma így összesen tizenhétre nőtt. Egyetlen közös szál utalta mindegyiket az ő hatáskörébe: a közös képviselő személye. Persze a második után már körbetelefonálta a bankokat, zároltatta azokat a számlákat, amiket Vukity Zoltán közös képviselő felügyelt, de akkor már hiába. Mindegyiken csak a tartozások szerepeltek negatív előjellel.

Bognár nyomozó tisztességesen nekiállt a munkának. Lekérte V. Zoltán aktáját. Aki 1998-ban kért magyar állampolgárságot,  és magyarosította a nevét Zorán Vukity-ról.  Állítólag ’93-ban jött át a zöldhatáron, azóta itt él. Akkor honosította a jogosítványát (amit tíz évre rá megújított), lakcímkártyát kapott, majd azóta semmi adat róla.
– Nézzük az autó nyilvántartást: van autója. No, erre legalább kiadhatja a körözést! Lekérte az ingatlan nyilvántartást is, teljesen más nevén van a lakás…

Nos, igencsak vékonyka a jelentés, amit letehet a főnöke asztalára. Másnap elindult és végigjárta mind a tizenhét társasházat, megkereste a Számvizsgáló Bizottság tagjait és végigkérdezte őket, hol lakik a közös képviselőjük. A SZB tagok csak tudni szokták!  Már a nyolcadiknál járt, délután 5 óra, lejárt a munkaideje, mikor végre sikerrel járt. Kapott egy címet!

Csengetés… csengetés, kopogás, semmi. Ajtóra, postaládára kiírva semmi. Este hat óra, éhesen korog a gyomra, igencsak kevés volt ebédre egy hamburger. Körülnézett, egy kis abc-t pillantott meg, ahol szerencsére kapott még zsemlét, vett hozzá szalámit, sajtot, paradicsomot, majd a kapitányság felé vette az irányt. Miközben kikereste a lakástulajdonost, megette a szendvicseket, az ügyeletestől pedig kért egy teát. Közben próbált a tulajdonos nyomára bukkanni, akit a Facebookon megtalált.
Jó estét, Bognár Béla rendőrhadnagy vagyok! A lakóiról érdeklődöm, nincsenek otthon. Be tudna engedni kérem a lakásba? Hozhatok végzést is, de akkor a kollégák betörik az ajtót, így talán mindkettőnknek egyszerűbb lesz.
– Ó igen, mikor szeretné?
– Nos, mondjuk negyed óra múlva?

A lakás üres volt. Teljesen üres. Nem hogy egy bútor, de egy darabka szemét sem volt benne.
– No, mit szól ehhez? – kérdezte a hadnagy – miközben megfogta a tulaj karját, hogy az ne tudjon belépni a lakásba.
– Ööö, hááát, nem szóltak, hogy kiköltöznek.
– Értem. No és kiket ért a kiköltöznek alatt?
– Hát volt a Zoltán, meg a fia. Meg  láttam őket egy hölggyel is, aki lehetett a lánya vagy a fia barátnője is, nem tudom. Bemehetnék körülnézni?
– Ezen gondolkodom. Hogy kihívjam-e a helyszínelőket. Gyanús, hogy ennyire kipucolták a lakást, nem gondolja? Persze ne válaszoljon, ezt nekem kell eldönteni.  Ha nem találnak semmit, akkor meg kiröhögnek, és felróják a költségeket. De szinte semmilyen nyomom sincs. Kell egy fantomkép is, persze nem magától. Úgyhogy zárja csak vissza szépen azt a zárat, és adja oda nekem a kulcsot, jó? Néhány napon belül kijönnek a helyszínelők, addig ne menjen be! Legalább egy ujjlenyomatot kell találnom!

Másnap reggel kitöltötte a kérvényt a helyszínelőkre, majd sorra hallgatta ki a Számvizsgáló Bizottság tagjait. Összevetette a személyleírást a mentett igazolványképpel, majd kéretett egy bűnügyi grafikust, hogy készítsen fantomképet. Kíváncsi volt, mennyire hasonlít az igazolványképre a fantomrajz.
– Ez nem ugyanaz az ember! – vonta le a konzekvenciát a régi igazolványképet és a fantomrajzot nézegetve. De ha nem ő, akkor kicsoda? Egy fantom, akiről semmit se tudni? Egy személyazonosság nélküli ember?

*                                                *                                                    *

– Te bajkeverő, akasztani való bolond! Hát mit tettél?
Hogy lógatnának fel! Szúrnának karót a szívedbe! Vetnének a paksi atomerőmű reaktorblokkjába! Mind a négybe, négy darabban! Hogy lőnének ki a Holdba! Te apaszomorító!
– Nem is vagy az apám!
– Valóban. Mert egy vámpírnak nem lehet gyereke! Mert amikor meghalunk, odalesz a termékenységünk! De attól még az apád vagyok, mert én tettelek vámpírrá!
Szóval ki ez a lány? És mi a büdös ótvaros francnak szívtad ki az összes vérét? Hát mit gondoltál Te ebugatta!? Hogy majd vámpírrá teszed? A kis harmatos bimbaját? Te pedofil! Hát hány éves volt? Tizenhárom?
– Tizenöt. Lett volna… a jövő héten. Ó, bocsáss meg!
– Én bocsássak meg? Én? És ezt mondanád az anyukájának is? Komolyan azt hitted, hogy vámpírrá tudod tenni? Hogy majd szépen visszaereszted belé a feldolgozott vérét? Ezerből ha egy ember éli túl! Há nem úgy van az! És ráadásul a lakásomban? Az egész ágy csupa vér!
– Igen, ezt akartam, de miért nem sikerült?
– Hát elfelejtetted? Mert egy egészséges szervezet küzd az életéért! Immunreakciót vált ki, ami legtöbbször halállal végződik. Míg egy sebesült szeretne életben maradni, és a tudata belekapaszkodik minden szalmaszálba, ami segít  túlélni a vámpírrá válás folyamatát. Ezenkívül nagymértékben növeli a siker esélyét, ha éppen újhold van.
– Értem, megjegyeztem. Akkor most mit csináljak?
– El kell tüntetnünk. Ebben az országban minden héten eltűnik egy lány. Nem találhatják meg a két fognyommal a nyakán. Talán a legjobb lenne, ha lelépnénk. Mint közös képviselő szépen felveszem a társasház összes megtakarított pénzét, a felújítási és az üzemelési számláról is. A fene ebbe a mai elektronikus korba! Egyre nehezebb új személyazonossághoz jutni! Mégis, hogyan éljen a XXI. században egy tisztességes 240 éves vámpír?
– Talán visszavonulhatnánk. Meghúzhatnánk magunkat egy tanyán. De a papírokat bízd csak rám. Szokás szerint apa megkapod az enyémet, én meg rendelek a dark weben. Ó, azok az egyszerű ’90-es évek! Fillérekért lehetett szerb-horvát-bosnyák iratokat szerezni! A legutolsó számlákat se fizesd már be. Hozok egy nagy szemeteszsákot, teszünk bele követ és bedobjuk a Dunába a lányt. Segíts apám!
– Mostmár bezzeg az apád vagyok! És mindjárt két zsákot hozok, jobb lesz duplán tenni! Aztán meg takaríthatunk ám, de alaposan! És igyekezzünk, hogy hajnalra hazaérjünk!

 *                            *                                *

Másnap takarítás után.
– Na fiam, Te hogy állsz? Először is utaljuk át a külföldi számlánkra a pénzeket, aztán majd onnan tovább utaljuk!
– Jaj, apa, le vagy maradva! Bitcoint veszünk, azt nem tudják lenyomozni! A fene ezekbe a Borosékba! Már fél évnyi közös költséggel tartoznak! Be kellett volna hajtani rajtuk. Mindjárt megvagyok! És szóltam a húginak is, hogy jöjjön. Az egész házat teljesen ki kell pucolnunk! Semmi se maradhat! És nem elég ez a takarítás, miután kipakoltunk, még egyszer nagyon alaposan minden nyomot el kell tüntetnünk!
Az SZB tagok viszont örülhetnek, úgyis le akartak váltani minket a következő lakógyűlésen.
Sikerült dark web belépési kódot kérnem, most nézem az iratokat. Sajnos fehér, 24 éves fiúból nagyon kicsi a választék és egyik se hasonlít rám.
– Mert kellett neked megöletned magad 18 évesen! És még most is ugyanolyan forró fejű vagy, mint ’56-ban.
Önelégült képpel vigyorog, ahogy visszaemlékezik az akkor történtekre. – De legalább jól megadtam nekik! Telibe találtam a tankot a molotov koktéllal!
– Na hagyjuk! Lassan te leszel az utolsó élő a forradalmárokból, mégse kaphatsz érte nyugdíjat!
– Támadt egy ötletem! Menjünk ki Németországba és mondjuk azt, hogy afgán menekültek vagyunk!
– Hülyegyerek, ezt már megbeszéltük! Szerinted afgánoknak nézünk ki? Tudunk egy szót is arabul? Vagy mit tudom én, hogyan beszélnek ottan…
– Hát nem arabul, az biztos…

*                               *                              *

A vérszívó lány ki kíván menni a szabadba, hogy kipróbálja párbeszéd képességét. Gördülékenyen halad bármi, amit tesz, amíg meg nem pillantják borotvaszép fogait. Tapasztalatot gyűjt. Aki belekötne az ő szörny mivoltába azt feleli neki, hogy eltörtek a fogai s azokat rendbe kell szedni. Testvére gyűjti be az új iratokat. Minden ügyfelét igyekszik legyűrni az ágyra, ne kelljen a fogait megvillantania, mert akkor ő is lebukik.

A húgnak nem kell bevetnie semmijét. Elég, ahogy beszél. A báty mindenhonnan igyekszik az ügyintézésben gyakorlatot szeretni. Telik-múlik az idő, ismét költözni kellene, van egy családi örökségből maradt ház, ami évek óta üresen állt. Műfogakat tesznek fel fogaik helyére, akár egy Corega (be-kitehető protézis), sokáig működik ez a trükk. Lehet, örökké tart az élelmes megtévesztés?

A következő lakógyűlésen aktívan fellépnek, fúrják a jelenlegi közös képviselői feladatokat ellátó irodát. Ők olcsóbban ellátnák és helyben laknak, – győzködik a lakókat. A báty járja – járja a lakásokat, húga a nyomában és figyeli, mit miképpen csinál. Aki rosszalkodik, vagy esetleg galádul garázdán nem kíván együttműködni, azt megharapják vagy kárhozatra ítélik (a vérszívók népe többszáz évig is elél, tíz év alatt egy évet öregednek). Általában a fenyítések eszközeinek első állomása elég. A férfiak némelyikénél sorakoznak a lyukasztott nyakak.

*                                          *                                              *

– Szinte semmi. – mondta a helyszínelést végző szemüveges, cingár alak.
– Hogyhogy semmi? Ilyen nincs. Valami mindig van! – ellenkezett Béla.
– Nos egyetlen ujjlenyomat sincs. A parkettát nagyon alaposan, többször is átmosták. Lefertőtlenítették. Egy helyen még ecetsavval is végiglocsolták. Ami roppant gyanús.

– Nézze, magyarázza meg nekem, hogy lehet az, hogy a banki bizonylatok szerint a közös képviselő már több, mint egy hónapja átutalta a bankból a pénzt, és önök csak most tettek feljelentést?! Az SZMSZ szerint kötelességük a közös képviselő ellenőrzése!
– Igen. De nem minden nap. Most jöttek a banki felszólítók, illetve kiégett egy égő a lépcsőházban. Ja, és a takarítónő reklamált, hogy nem kapta meg a fizetését! Ekkor kezdtem el keresni a közös képviselőt. De még a telefont se vette fel.

*                                          *                                              *

Eltelik egy esztendő, és simán megvan a szükséges szavazat a jelenlegi közös képviselő leváltására, az új szavazást is hozzák, minden teljesen jogszerű.
A báty rábízza a húgra a ház körüli takarítás felügyeletét. Csak azt kell nézni, hetente rendben van tartva – e az udvar? A húg egyvalakit mar meg, mert rajtakapja, amint a dolgozó felelőtlenül megcsonkít egy szerszámot. Meggörbült gereblye fogadja Őt.
A báty meg azért harap, mert egyvalaki nem kíván fizetni, de azért menjen az illetőnek a fűtés.

A jóhiszemű férfi utána érdeklődik régebben dolgozott közös képviselőktől s bólint: Körülbelül kétszáz éve volt szükség utoljára kárhozatra. Egyvalakin ténylegesen végre is hajtották, de az a személy elhagyta a megyét. Még olyan szóbeszédet is hallott, hogy az NSZK-ba vagy NDK-ba igazolt el.
Azokban az időkben könnyebb volt, mert a gyertyák homálya megkönnyítette a meggyőzés alkalmazását.

*                                             *                                                *

Napközben, amikor kinn süt a nap, benn a redőnyök lehúzva, egyesek alszanak, kivágódik az ajtó.
Máté őrnagy vagyok, a különleges ügyosztálytól! Bal kezében egy ezüst kereszt. Mögötte két kommandós, ezüst pisztolyokkal és UV lámpával a kezükben.
– Egyedül vagyok, őrnagy úr! Tette fel a kezét Zoltán.
– Megkötözni! – adta ki a parancsot, majd leültette.  Most karót kellene szúrnom a szívébe és elégetni a holttestét. Vagy fejjel lefelé elföldelni. Bíróság elé nem vihetem, de változnak az idők. Vádolom Önt több rendbeli lopással, sikkasztással, és egészen biztosan van néhány gyilkosság is a számláján. Magam vagyok az ítélethozó és a végrehajtó.  Hadd halljam, meséljen az elmúlt harminc évről!

*                                                            *                                                           *

Életben akar maradni?
– Igen.
– Akkor:
1. Fizesse vissza a társasházaknak az elsikkasztott közös költséget.
2. Állandó megfigyelés alá veszem. Magát is és a többi vámpírt is. Egy jeladót kapnak a fülükbe, olyan mint a fülbevaló.
– Ne tegye ezt velem, nem vagyok buzi!
– Rendben, akkor beültetünk egy chipet, mint a kutyáknak.
3. Minden megkárosított társasháznak vesznek egy példányt a Kézikönyv társasházi tulajdonosok számára című könyvből és egyet a Amit a Számvizsgáló Bizottság tagjainak tudni érdemes a https://www.karosultak.hu/ weboldalról.
4. A fia hol van? Nem kérdem a nevét, ki tudja, hányadiknál tart. Mindegy is, úgyse árulná el… Az ő ítélete halál. Gyilkos, megölt egy ártatlan kislányt.
– Ő egy nemzeti hős. Egy ’56-os forradalmár. Az utolsó még élők egyike. És nem kapott érte semmit.
– Mert gondolom hivatalosan halott.
– Az egy sajnálatos baleset volt. Egyébként meg nem ítélheti halálra, mert nincs halálbüntetés!
– A törvény emberekre vonatkozik. Ő pedig nem ember! Tehát nyugodtan halálra ítélhetem és végre is hajthatom az ítéletet. Nézze, magukat nem lehet börtönbe zárni a többi elítélttel.

– Elárulja, hogyan talált rám?
– Kiadtuk maga, vagyis Vukity Zoltán ellen a körözést, de a kolléga átküldte a jelentést, mivel semmilyen nyomot nem talált, amin elindulhatott volna. A teljesen lehúzott redőnyökből fogott gyanút. A helyszínre egy farkasembert vittem magammal, akinek a szimata többet ér, mint bármilyen technika. Onnantól biztos lehettem benne, hogy maguk vámpírok. Ekkor adatgyűjtés következett, a kollégák az összes közös képviselőről gyűjtöttek információt, a jelentések az íróasztalomon landoltak. A gyanúsabbaknak személyesen néztem utána. Ilyen egyszerű volt.

*                                                      *                                                      *

Egy hétig várakozott az autójából figyelve a házat. Egy hétig nem fürdött, a közeli benzinkúton végezte a dolgát. Egy hétig szendvicset, pizzát, hamburgert, lángost evett felváltva. Meg konzervet. Már épp feladta volna, mert hívta a következő ügy. Fél szemmel elolvasta a kollégái jelentését, miközben a másikkal a házat figyelte.

Éjfél után egy 3-as BMW parkolt le a szomszéd ház előtt, fiatalember szállt ki. A zsigereiben érezte, hogy megvan az embere. Lejjebb engedte az ablakot, elővette a pisztolyát, célzott, de a lövés pillanatában a vámpír elvágódott, majd visszaugrott a BMW-be. Egy pillanat alatt indított, padlógázzal lőtt ki. Az ezüst pisztolygolyó nem sok kárt tenne , így inkább ő az őrnagy is indított. Közben hívta a kapitányságot, erősítést kért.

Hamar elhagyták a lakótelep házait, 80-100-al száguldoztak, nehéz volt éjszaka követni a fekete autót, aminek még a lámpája sem égett. Az egyik útkereszteződésben koccant a BMW egy oldalról jövővel, a rendőr alig tudta kikerülni a halálra rémült sofőrt, aki utána hangos dudálásba kezdett… Pillanatok alatt elhagyták, újabb éles kanyar következett. A központnak folyamatosan mondta merre járnak, de amint szirénát hallottak valahonnan vagy villogó fény tűnt fel, újabb éles kanyar következett. Kiértek egy főútra, teljes gázzal mentek kifelé a belvárosból. Egy teherautó hajtott ki, centikkel kerülték el a találkozást. Villogó rendőrautó állt keresztben, amit a járdán kerültek ki. A rendőr leadott néhány lövést , de nem találta el a kétszázzal száguldó autó kerekét. Egy park tűnt fel, padlófék, driftelés, füstölgő gumik, majd behajtottak a fák és bokrok közé. A vámpír próbált átvágni, de a túloldalon árok volt, újabb hirtelen kanyar, majd egy gyalogösvényen próbált kijutni, ám ekkor az őrnagy oldalba kapta. Nagy csattanás, a fekete BMW az árokban kötött ki, a Fordnak csak a bal eleje tört. Mindketten kiszálltak és pisztolyt rántottak. Lövések dördültek az éjszakában, miközben messziről egyre hangosabb sziréna szó hallatszott. A vámpír elvetődött, egy bokor mögé ugrott, majd villámgyorsan futni kezdett. Máté őrnagy kiugrott az autó mögül, és teljes sebességgel rohant, miközben több lövést is leadott. Az egyik talált, a vámpír felbukott, de közben fordultában lőtt néhányat. Máté érezte, hogy eltalálja a mellkasát, szerencsére golyóálló mellény volt rajta. Újabb lövések, majd odaérve egy spéci zseblámpát vett elő a táskájából. Erősen megragadta a vámpírt, a szeméhez tartotta a lámpát és megnyomta a bekapcsoló gombot. Hideg kék fény villant fel, de egy erős UV fény egy pillanat alatt szétégette az agyát.

Az összetört autókat Laczkó Péter közlekedési igazságügyi szakértő vizsgálta át alaposan. Megvolt a módszere, hogyan állapítsa meg a kár mértékét.

Máté őrnagy pedig a hullaszállítóknak adott utasítást. A csomagot a különleges ügyosztályra kell szállítani, ott végzik el a boncolást. Majd kordont vonatott a park köré és elhessegette a kiérkező rendőröket.
– Még csak az kellene, hogy megtalálják az ezüst golyókat. – gondolta magában.

Reggel még odabiccentett Laczkó Péter igazságügyi szakértőnek, beszállt az autójába és haza indult…

Értékeld az oldalt!
Secured By miniOrange