Vámpírok harca

Régen azt hittem nem létezik ilyen, de megismertem azokat a lényeket akiket mi csak úgy nevezünk, hogy vámpír.

1. A kezdetek

Liz:

A nevem Liz és most vagyok első éves a gimnáziumban. Amint az iskola felé sétálok azon gondolkodom, hogy nekem miért nem sikerül végre egy pasit találnom, hisz már minden barátomnak sikerült?!

Liz mondja:

Jaj ne már, megint el fogok késni!
Sietnem kell, még egy késés és mehetek nyári iskolába.
Jaj ne!
Akkor a pasi szerző hadműveletemnek is vége!
Siess Liz!
Futás közben neki megy egy fiúnak, mindent ami a kezében volt a táskáját a tankönyveket az ütés hatására elejt.

Lukász:

Ne haragudj jól vagy?

A kezét Liz félé nyújtotta, Liz kicsit meglepődött, elpirult és zavarba jött.

Liz:

Igen persze!

Jaj, de nekem mennem kell, de nem fogok időben odaérni!
Most mit csináljak?
Lukász elpirul egy kicsit.

Lukász:

Ha gondolod én segíthetek neked.

Liz:

De hogyan?

Lukász nem mondott semmit, csak kézen fogta, majd azzal a lendülettel a karjaiba vette és úgy rohant vele.

Lukász:

Mond csak melyik suliba is jársz?

Liz:

A gimnáziumba, de rossz irányba mész!

Liz:

Huh, de gyorsan ide értünk, de vajon, hogy tud ilyen gyorsan futni?
Biztos valamilyen futó csapat tagja, sőt lehet, hogy valamilyen olimpiai bajnok! Megszólal a csengő.

Mennem kell!

Köszönöm a segítséget, és remélem máskor is találkozunk.
Liz:

A köszönet nyilvánítás miatt meghajolt, de mire ismét felnézett Lukász már sehol sem volt.
Hát ez meg hova tűnt?
Kicsit furcsa ez a fiú!
És ami a legrosszabb, hogy még a nevét sem tudom!

Szamanta, Sanya:

Liz, hála az égnek, hogy be értél már azt hittük, hogy megint elkéstél!

Eközben tanárnő bejön a terembe.

Liz:

Találkoztam egy álompasival!

Szamanta:

Hogy egy álom pasival?

Liz:

Hát megint elkéstem volna, és ahogy rohantam neki mentem egy fiúnak, aki a karjaiba vett és úgy hozott el
idáig!

Sanya:

Mi az én édes Lizim szíve másé!
Hogy lehet ez?
Sanya sírva szaladt Liz felé és egy ugrással a mellei között landolt.

Szamanta:

Sanya!

Majd felrúgta.
Szóval Liz mesélj csak, hogy is hívják ezt a pasit?

Liz:

Hát fogalmam sincs!

Szamanta:

Hogy nem tudod így, hogy találják meg?

Liz:

Hát tudod a nagy kavarodásban azt se tudtam, hogy hol áll a fejem.

Nézd még a jegyzeteimet is ott hagytam az úton!

Tanárnő:

Üljetek le kérlek!

Lehet, hogy még nem említettem, de lesz egy új
osztálytársatok!
Kérlek viselkedjetek illendően, különben vár rátok a nyári iskola.
Hahaha!
És most, Lukász kérlek gyere be!
Lukász lehajtott fejjel besétált.

Lukász:

Üdv!

Liz:

Mi hát te meg mit csinálsz itt!

Ordította Liz az egész osztály előtt, meg lepődötségében még fel is állt!

Tanárnő:

Liz kérlek csillapodj és most ülj le!
Lukász kérlek ülj le!

Szamanta:

Liz, mi volt ez az egész?

Liz:

Ő az a fiú, aki máma behozott a suliba! És Lukásznak
hívják!

Tényleg én miért nem gondoltam erre a névre eddig, hisz annyira illik hozzá!

Szamanta:

Reménytelen!

Liz, annyira kivagy, hogy még nincs barátod, hogy már képzelődsz is?

Liz:

Szamanta mindig olyan gonosz, ha a fiúkról van szó.
Attól, mert ő ért a fiúk nyelvén! Nem is tudom, hogy mit esznek rajta pedig néha egyáltalán nem kedves!

Leg közelebb kitalálok valami gúnynevet is rá, ha még egyszer beszól! De mi legyen Lukász, amilyen jó pasi tuti biztos, hogy mindenki beleszeret, és akkor semmi esélyem sem lesz.

A nagy gondolkodásban Liz elaludt.

Tanárnő:

Liz kérlek fel olvasnád?

Liz:

Lukász a közvetlen Liz mellett lévő padban ül, mikor látja ezt az egészet és fejbe csapja egy könyvel!
Jaj!
Ki volt az?

Szamanta:

Lukász volt.
Liz Lukász felé fordult.

Liz:

Lukász most írtad alá a halálos ítéletedet.

Lukász:

Na majd pont a késős lány fog engem elintézni!

Liz:

Azt hiszed, hogy nem teszem meg?

Lukász:

Igen, pontosan azt!

Lukász:

Akkor ez már háború!

Tanárnő:

Már elnézést gyerekek, hogy közbe szólok, de nálunk ez nem szokás!

Lukász te még új vagy ezért eltekintek a büntetéstől, de többet ne forduljon elő.
Ami pedig téged illet drága Liz rád vár a nyári iskola.
Ha ha ha!

Liz:

Hát ez nem hiszem el!
Ne csak nyári iskolát ne!
Ő bezzeg megússza!
Ez mekkora egy hülye, már az első napján balhézik!
Csak azt nem értem, hogy csak egyszer láttam, és már úgy viselkedik mintha több éve jó barátok lennénk!
Pedig amikor legutóbb találkoztunk ő volt a hősöm.
Olyan lovagias volt!
Első látásra beleszerettem!
Most meg egy taplógombához tudnám hasonlítani!
De majd én kiderítem, hogy mi változott meg azóta.
Készülj fel Lukász!
Liz, Szamanta és Sanya sétálnak.

Sanya:

Liz nem hiszem el, hogy neked a gondolataid folyton csak Lukászon járnak!

Miért nem szeretsz inkább engem?

Szamanta:

Sanya fejezd be ezt a rajongásodat Liz iránt! Te is tudod, hogy egyszer a mi Lizink is felnő nem?

Sanya:

De nem akarom!

Liz ilyenkor pillantja meg Lukászt, ahogy az iskola kapujának dőlt.

Liz:

Szamanta, Sanya ne haragudjatok, de el kell intéznem egy nagyon fontos dolgot. Lukászhoz rohant.

Lukász!

Lukász:

Tessék!

Ezt az utcán hagytad, gondoltam fontos lehet. Vigyázz, mert egyszer a késéseken kívül a trehányságod nagyobb baj lesz!

Liz:

Lukász ez most nem vicc!

Szeretném tudni, hogy mi történt máma veled!

Bár még csak mától ismerlek, de mégis aggódom miattad. Olyan furcsa vagy néha és egy kicsit ijesztő is.

Lukász bennem megbízhatsz, ha most még nem akarod elmondani akkor majd egyszer, csak azt akarom, hogy
tud, hogy számíthatsz rám bármiben!

Lukász:

Liz!

Nem kéne olyan dolgokba avatkoznod amihez semmi közöd.

Egyszerű véletlen volt, hogy mi ketten találkoztunk és ez maradjon is így, különben még valami bajod eshet.

Liz:

Lukász!

Lukász:

Most megyek!
Liz:
Nem baj ha még nem bízol bennem, de ez változni fog, mert küzdeni fogok érted.
Hallod Lukász!

Lukász:

Micsoda egy hülye liba!
Pont egy ilyet kellett kifognom?

Titkos hely:/ Az Úrnő /

Üdvözöllek Lukász!
Mond csak milyen az új iskola?

Lukász:

Mond tényleg csak azért hívattál ide, hogy az iskoláról diskuráljunk?

Az Úrnő:

Nem!
Új feladatot kapsz!

Lukász:

Mi lenne az?
Úrnő:

A feladatod, hogy végezz Lizzel!

Lukász:

Mi?

2. Fejezett
Lukász a sikátor utca falának dőlt és a kezével eltakarta az arcát, hogy visszaemlékezzen a tegnap történtekre!

Az úrnő:

Lukász az új feladatod, hogy végezz Lizzel.

Lukász:

Hogy mi?
Miért pont Lizzel kell végeznem?

Úrnő:

Az nem fontos Lukász, csak végezz vele!

Te is tudod, hogy, azért bízom rád, mert te vagy a legjobb őrzőm!
Remélem nem kell benned is csalódnom!

Most elmehetsz!
Menj!

Lukász:

Megértettem, Kanon úrnő!

Visszatérünk az utcára, Lukász arcán látszik a szenvedés, mert el bizonytalanodott nem tudja, hogy mit érez.

Lukász:

Liz mit tettél, amiért magadra haragítottad Kanon úrnőt?

Ki vagy te Liz?

Közben Liz hazafelé sétált az iskolából és megpillantja Lukászt.

Liz:

Lukász!?
Vajon mit csinál itt ilyen későn?
Liz szépen lassan Lukászhoz sétál, de ő nem veszi észre, ezért aggódni kezd és megrángatta.

Lukász:

Liz te meg mit csinálsz?

Liz:

Hoppá, bocsi Lukász, de azt hittem, hogy rosszul vagy!

Lukász:

És, azért még rángatni kell az embert, a helyett, hogy inkább magadhoz szorítanád és vigyáznál rá!

Liz:

Hogy mi, te ezt szeretnéd Lukász?
Lukász elpirult.

Lukász:

Nem dehogy is, csak azért mondom, mert ilyenkor nem kéne kiráznod az ember szívét a helyéről!

Lukász:

Ki, kell derítsem, hogy ki vagy Liz!
Addig nem ölhetlek meg.

Lukász:

Liz, mond nem lenne kedved eljönni velem valahová, mondjuk sétálni és közben vehetnénk egy fagyit!

Liz:

Hát nem tudom, hogy mit akarsz, de szívesen, na és ne legyél ilyen búval bélelt. Legalább addig mosolyogj,
amíg velem vagy.

Oké?

Lukász:

Akkor mehetünk?

Liz:

Hova is megyünk?

Lukász:

Majd mutatom az utat, gyere utánam!

Azt ahogy Lukász és Liz elsétált a háztetőről Ancsi figyelte.

Ancsi:

Lukász!
Miért mindig mást választasz helyettem?!
Ráadásul egy ilyen lányt!
Pedig Lukász az én hősöm!
Visszatérünk Lizhez akik éppen a fagylaltot veszik.

Liz:

Én kérek egy epreset és egy csokisat!
De jól néz ki!
Hű és milyen finom!
Csak, hogy Liz megbotlik egy kőben és Lukászra esik a fagylalttal együtt!
Ha! Ó ne haragudj!
Hihihi, de nagyon viccesen nézel, ki tudod?

Lukász:

Tuti, hogy direkt csináltad!

Liz:

Nem dehogy!

Hirtelen Lukász megragadja Lizt és a falhoz szorítja. A kezét a feje mellett a falhoz teszi, és a szemébe néz.

Lukász:

Liz!
Kérlek válaszolj erre a kérdésemre!
Hiszel a vámpírok létezésében?

Liz:

A vámpírok létezésében?

Ancsi észreveszi Lukászt és Lizt és félreérti a helyzetet egyből féltékeny lesz. Féltékenységében odarohan
Lukászhoz és átöleli. Ancsi azonban olyan lendülettel ölelte át, hogy mind a ketten elesnek.

Ancsi:

Nem tudom, hogy ki vagy, de azt ajánlom, hogy hagyd békén az én Lukászomat! Ő az én hősöm és nem
engedem át neked semmi képen.

Liz:

Rendben.
De, hogy értette azt, hogy a hőse?

Ancsi:

Lukász mennyünk!

Ja és rajtad tartom a szemem.

Ancsi Lukász karjaiba kapaszkodott és a sikátor falának támaszkodó Liztől az ellenkező irányba rángatta.
Lukász nem is nézet vissza Lizre, csak integet neki és halkan ezt mondta:

Holnap találkozunk!

Az osztályterem:

Liz Lukászra pillant

Liz:

Ha Lukászra nézek annyira, de annyira távolinak tűnik, el érhetetlennek!

És az a kérdése, hogy léteznek-e vámpírok, fogalmam sincs, hogy mit akart ezzel!

Tanárnő:

Liz, meg tudnád oldani ezt a feladatot?

Liz:

Elnézést, de nem…

Lukász:

Vajon min gondolkodott el ennyire?
Hej, Liz fogd!
Liz oda dobja Liznek a füzetét, hogy ne maradjon szégyenben az egész osztály előtt.

Liz:

Lássuk csak!
Ezt még nem csak nem is értem!
Lukász hogy tudod ezt megcsinálni?
Most mit csináljak?
Várjunk csak mi ez?
Órák után várlak a suli kapujánál!

Hogy mi?

Tanárnő:

Liz akkor csinálod vagy a helyedre mész?

Liz:

Igen is tanárnő csinálom!

Tanárnő:

Liz ez fantasztikus, nem hittem volna, hogy meg tudod csinálni, csak tudod nem ez volt a feladat!

Úgy látom, elcsúsztál egyel!

Lukász:

Hogy mi?

Tanárnő:

Igen, Lukász mondtál valamit?

Lukász:

Nem semmit!

Tanárnő:

Liz a helyedre mehetsz!
Liz Lukászra nézett.

Liz:

Lukász tényleg te leszel a hősöm, mert mindig ott, vagy amikor segítségre van szükségem. Ha így folytatod,
akkor kitudja, hogy hogyan fogok irántad érezni.
Lukász lehet, hogy ennél sokkal többet fogsz nekem jelenteni, mert mindig csak folyton csak rád gondolok!

Liz arcán szépen lassan legördült két darab könnycsepp, amit senki sem vett észre még Szamanta és Sanya sem csak is Lukász.

Az iskola:

Liz, Sanya, Szamanta az udvaron ülnek és beszélgetnek.

Sanya:

Te Szamanta mit gondolsz Lizről és Lukászról?

Szamanta:

Hát szerintem annyira aranyosak!

Kár lenne, ha nem jönnének össze, hisz annyira összeillenek!

Sanya:

Hogy mi?
Az én Lizem és az az alak?
Szamanta ekkor fejbe csapja egy könyvel, hogy végre magához térjen.

Szamanta:

Sanya, légy szíves, hagyd már abba, inkább nézz Lizre!

Liz nagyon szomorúan ült a padon és egy szót sem szólt.
Liz mond mi a baj?
Amióta vége van, az óráknak egyfolytában szomorkodsz!

Liz:

Csak nem tudom, hogy mit kén tennem!

Szamanta:

Hogy, nem tudod?

Liz:

Lukász, folyton csak rá gondolok, de ő olyan elérhetetlen, soha nem kezdene egy magam fajtával!

Szamanta:

Liz, te tényleg szeretheted, de Lukász az egész iskolából csak is veled van jóban! Tudod én soha nem
láttam, hogy mással is beszélgetne rajtad kívül!

Liz:

Szamanta, én nem vagyok szerelmes belé, nem lehetek, nem szabad!

Szamanta:

De miért?

Liz:

Mert Lukász tökéletes és nagyon örülök neki, hogyha tényleg csak velem beszélget, de ebből úgy sem lesz
semmi más.

Nem érdemes áltatnom magam!

Meg most nem is ez a legnagyobb gondom, hisz nem
tudom, hogy mit feleljek neki arra a kérdésre!

Liz vissza emlékezik arra a napnyugtára.

Szamanta, Sanya ne haragudjatok, nekem most mennem kell!

És elrohant!

Szamanta:

Jó!

Liz az iskola kapujához rohant, mert találkozni akart Lukásszal. Szépen lassan odasétált lehajtott fejjel és
megállt közvetlen előtte, de nem fordult felé, Lukász sem nézett rá.

Liz:

Hiszek!
Lukász felemelte a fejét és Lizre szegezte a tekintetét!

Lukász:

Tessék?

3. Fejezett
Hiszek a vámpírokban Lukász!

Liz ezt menet közben mondta Lukásznak, de ő megragadta a kezét és átölelte, hogy senki ne hallja,
hogy mit mond neki.

Lukász:

Liz!
Lukász Lizt egyre szorosabban magához ölelte.

Lukász:

Liz ha tudnád, hogy ezzel a mondattal mibe keveredtél!

Eközben Szamanta és Sanya figyelte őket a bokorból.

Szamanta:

Olyan boldog vagyok!
Liz most először szerelmes.

Sanya:

Hát épp ez az, hogy tudnék egy ilyen fiúval versenyezni!

Szamanta:

Sanya!

Sanya:

Jó tudom!

Én is örülök nekik el fogadom, ha az én Lizem boldog Lukásszal de ha megbántja esküszöm, hogy ki belezem!

Szamanta:

Na, de Sanya!

A következő pillanatban meg fejbe bokszolta Sanyát.
Közben visszatérünk Lukászhoz aki még mindig szorosan magához öleli Lizt.

Lukász:

Mond holnap találkozhatnánk iskola után ott ahol először megláttalak.

Liz:

Lukász nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.

Lukász:

Liz!
Kérlek!
Majd hirtelen eltaszította magától Lizt, hogy a szemébe nézhessen, de a vállát nem engedte el.

Liz:

Rendben van találkozzunk!

Megfordult és már éppen menni készült, de hirtelen megfordult és ezt mondta Liznek:
Ja!
És Lukász én nagyon várni fogom a holnapot!
Elmosolyodott és elment.

Lukász:

Én is!

Néhány másodpercig még látjuk Lukászt, de átérünk egy következő helyszínre.

Főhadiszállás:-Az Úrnő

Lukász mond miért nem végeztél még Lizzel?
Mond hű vagy te még hozzám?
Eddig nem haboztál végre hajtani a parancsaimat, most mit történt veled?

Lukász:

Úrnőm tudja, hogy én mindig is hű voltam önhöz, de addig nem ölhetem meg Lizt amíg nem tudom, hogy
miért szükséges ez!

Úrnő:

Már megmondtam neked, hogy semmi közöd hozzá.
Tudod, vannak olyan, dolgok amik nem rád tartoznak, azon kívül, hogy még nem tettél semmi olyat, amiért
kételkednem kellette volna benned!

Lukász:

Hát legyen!

Holnap délután úgy is találkozok Lizzel, és akkor megteszem.

Úrnő:

Na végre, hogy meg jött az eszed!
Már kezdtem aggódni és most menny!

Lukász:

Igen is!
Úrnő!
Lukász felállt majd elhagyta a termet utána Ancsi lépett be!

Ancsi:

Hivatott úrnő?

Úrnő:

Igen!

Azt szeretném ha követnéd Lukászt és meggyőződnél róla, hogy elvégzi-e a feladatát.

Ancsi:

Nem bízik Lukászban úrnőm?

Úrnő:

Mondjuk úgy, hogy ha ő nem teszi meg akkor majd én megteszem, de akkor semmi jó nem fog várni
Lukászra!

Ancsi:

De úrnőm!
Ne mocskolja be a kezét azzal a lánnyal!

Úrnő:

Fejezd be Ancsi!

Lukászon kívül csak magamat ismerem akire ezt rá merném bízni!

Ancsi:

Értettem!
Meghajolt, majd elrohant, hogy kövesse Lukászt.

Ancsi:

Kezd elegem lenni ebből a hülye libából!

Ha Lukász nem teszi meg akkor, majd én megteszem abban biztosak lehettek! Telefoncsörgés!

Szamanta:

Igen tessék!

Liz:

Nem fogod elhinni, hogy mi történt!

Holnap találkozóm van Lukásszal.

Szamanta:

De nem azt mondtad, hogy nem akarsz közel kerülni hozzá?

Liz:

Nem is akartam, de annyira szeretnék vele találkozni!

Szamanta:

Tehát szereted!

Liz:

Hát az nem mondanám, hogy szeretem, de nagyon sokat jelent a számomra!

Szamanta:

Liz, valld már be végre, hogy szereted, hisz látszik rajtad!

Nem emlékszel, hogy mindig segít neked, sőt csak veled beszél az egész iskolából!

Nem hiszem, hogy közömbös lennél a számára.

Liz:

Szamanta!

Szamanta:

Igen?

Liz:

Csak egy hete ismerem. Gondolod, hogy egy hét alatt bárkibe is szerelmes lehetnék, és feltétlenül megbízhatnék benne!

Szamanta:

Én hiszek benne!

Liz:

Én nem tudok hinni az ilyesmikben!
Túlságosan is félek, hogy becsapnak!

Szamanta:

Jaj Liz ne sírj!
Nem ér ennyit ez az egész!

Liz:

Nem tudok bízni Lukászban, bármennyire is szeretnék!

Szamanta:

Liz, én nem akarom, hogy….

Liz:

Tudom, semmi baj!

Ha nem baj akkor most megyek és összeszedem magam oké?

Szamanta:

Azért aludj egy kicsit jó!
Letette! Remélem azért rendben lesz!
Ja ja Liz!
Vajon miért nem akarod bevallani magadnak, hogy odáig vagy érte, és ez,hogy nem bízol benne!

Az osztályterem:

Liz:

Lukász ma nem jött iskolába!

Jaj!

Lehet, hogy még sem akar velem találkozni, vagy lehet, hogy történt vele valami?
Nem az nem lehet!
Lukászt mi baj érhetné, hisz olyan erős!
Meg különben is ha valakinek a szemébe néz, akkor úgy sem tud semmit csinálni!
Ha belegondolok ahányszor a szemébe néztem megigézett, olyan gyorsan kezdett el dobogni a szívem,
hogy…
Liz megrázta a fejét, hogy abbahagyhassa az

álmodozást Lukászról.
Liz nem szabad ilyeneken gondolkoznod!
Lukász lehet, hogy egy irtó helyes gyerek, de akkor sem szerethetek bele egy hét után!

Hisz alig ismerem, de akkor miért csak rá gondolok mindig!
Ha vele vagyok, akkor a szívem is jobban ver, már a puszta jelenlététől is!
Lehet, hogy tényleg szeretem?
Szerelmes lennék Lukászba?

Még hiányzik is!

A nagy gondolkozásban a fejét fogva közben a nagy ide oda csóválásban a lendület miatt beverte a fejét az
asztalba és kiütött magát, olyan erővel fejelte le! Amíg Liznek sikerült valahogy felébrednie, kinyílt az ajtó és
Lukász lépett be az osztályterembe, félig zsebre tett kézzel. A másik kezében a táskáját tartotta és nagyon
lazán a vállán keresztül a hátára eresztette.

Lukász:

Elnézést tanárnő, de elaludtam!

Tanárnő:

Semmi baj!
Tíz perc késés még nem a világ!
Kérlek foglalj helyet!
Miközben Lukász a helyére sétált egyszer sem nézett Lizre, sőt az óra hátralévő idejében sem, majd amint
vége lett az órának felállt és kiment, közben Lizt levegőnek nézte.

Szamanta és Sanya pedig aggódóan összenéztek.

Liz:

Lukász!

Liz a kezeit ökölbe szorította az ölében, majd felállt és sírva Lukász után rohant!
Likász!
Mikor utolérte hátulról átkarolta a karját, közben pedig könnyeket hullajtott.

Lukász!
Mi ez az egész?
Miért kerülsz engem?
Mi történt?
Mondd el kérlek!
Lukász nagyon zaklatott volt és a fogait csikorgatta, tudta, hogy ha ennél közelebb kerül Lizhez sokkal jobban megbántaná őt mintha utálná, ezért eltervezte, hogy megutáltatja magát vele. Így ellökte magától Lizt aki neki esett a folyosón lévő szekrényeknek.

Lukász!
Lukász nem fordul meg és úgy tett mintha nem érdekelné ami Lizzel történt, holott majd belehasadt a
szíve!

Lukász:

Liz, azt javaslom neked, hogy ne gyere el délután a találkozónkra!

És elment!

Liz:

Mi ez az egész Lukász?
Én nem ilyennek ismertelek meg!
Liz nem tudta tovább visszatartani a könnyeit, így a tenyerébe hajtotta a kezét és sírni kezdett.
Nem ezt nem hagyom annyiban!
Liz határozottan felállt és ezt ordibálta után, aki már ezeket a szavakat nem hallhatta.

Hallod te szemét!

Igenis el fogok menni, mert hiszek benne, hogy te is ott leszel!

És sírt tovább.

A sikátor utca még napnyugat előtt:

Lukász úgy ahogy szokott az utca falának támaszkodott, akkor is amikor Liz észrevette őt.

Liz:

Lukász!

Mikor Liz Lukász nevét ordibálta lendületből még egy jobb egyenessel is meg spékelve köszöntötte Lukászt
amitől a földre esett.

Liz könnyezni kezdett.

Lukász miért csináltad azt akkor?

Eddig kerülte Lukász tekintetét és ő is Lizét, de mikor Liz dühösen Lukászra pillantott észreveszi a furcsa
öltözékét és egy hatalmas kaszának látszódó fegyvert a hátán!

Lukász fehér színű, testhez simuló ruhát viselt amiből kilátszott a hasa. A hasa jobb oldalán pedig valamilyen
pecsét, amit még Liz soha sem látott. Lukász lassan felállt odaszaladt Lizhez, olyan gyorsan, hogy Liz csak
annyit vette belőle észre, hogy odaszorította a vállát a falhoz az egyik kezével. A másikkal pedig előhúzta a
hátán lévő kaszát és Liz felé lendítette.

4. Fejezett
Liz:

Sajnálom Lukász csak is miattam halt meg.

Lukász:

Miket beszélsz?

Liz:

Ha nem történik velem az a dolog és nem kezdem el fojtogatni, akkor odafigyelt volna és nem halt volna
meg!

Lukász:

Ezt felejtsd el Liz!

Magára hozta a bajt, ha bántott volna téged, akkor én magam öltem volna meg.

Lukász felállt és megfogta Liz kezét és felhúzta, mélyen a szemébe nézett.

Lukász:

Liz kérlek, csókolj meg!

Liz:

De a sebeid?

Lukász:

Azok nem érdekelnek!
Csókolj, meg csak ezt szeretném!

Liz bólintott, először kicsit habozott, úgy érzete, hogy el kéne látnia Lukász sebeit, de bízott Lukászban és tudta, hogy nem kérne tőle olyat, ha olyan rosszul lenne, bízott benne, hogy tudja, mit csinál és nem lesz semmi baja belőle, így erősen rátapasztotta ajkait Lukász ajkaira. Közben Lukász kezei biztonságot és kényelmet sugározva maguktól kulcsolódott össze Liz derekán. A csók után Lukász a kezével végig simította Liz arcát meg cirógatta a haját és még egy rövid csókot adott Liz már így is vörösen lángoló arcára.

Te jól vagy Liz?

Liz:

Igen csak a karom.

Lukász:

Mi?
Mutasd!
Liz oda nyújtotta a karját Lukásznak.
Liz hol a kötszer?

Liz:

A másik fülkében, a táskámban.

Lukász:

Várj egy pillanatot!

Liz:

Rendben.

Lukász átrohant a másik fülkébe, kivette a táskából a kötszereket és sietett vissza Lizhez. Amint odaért elkezdte kötözni Liz sebét.

Lukász:

Sajnálom Liz ha erősebb lettem volna, akkor…

Liz:

Erős voltál, hiszen te mentettél meg, és ez igazán semmiség!

Csak néhány karcolás!

Lukász:

Kész.

Liz:

És a te sebeid?

Lukász:

Azzal ne foglalkozz, már kezd begyógyulni, és ha iszok egy kicsit az egyik kulacsomból, akkor rögtön be fog
gyógyulni teljesen.

Liz visszarohant a táskához és fölkapta Lukász egyik kulacsát és visszarohant Lukászhoz.

Liz:

Akkor igyál!

Lukász felé nyújtotta a kulacsot, aki meglepődött arccal elvette azt és beleivott.

Géphang:

Kedves utasaink megérkeztünk az állomásra.
Szíveskedjenek le és föl szállni, a csomagokat leadni.

Lukász:

Azt hiszem meg jöttünk!
Gyorsan Liz hozd a cuccod!

Liz:

Igen.
Mehetünk, szerintem mindenem meg van.

Lukász:

Akkor indulás gyere.

Lukász ki billentette Lizt az egyensúlyából és felvette a karjaiba.

Liz:

Mit csinálsz Lukász tudok menni.

Lukász:

A sebed, sok vért vesztettél inkább legyünk óvatosak.

Liz:

De mindenki minket néz!

Lukász:

Nem érdekel.
Inkább maradj nyugton és kapaszkodj.

Liz:

Jó!
Nyugton leszek.

Lukász:

Azért majd mondod, hogy merre kell menni?

Liz:

Persze.

Liz nagyapja háza előtt:
Liz:

Lukász kérlek tegyél le itt jó!

Lukász:

Tessék.

Liz:

Köszönöm.
Nagyapa!
Itthon vagy?
Ez furcsa.
Gyere Lukász keressük meg.
Nagyapa! Nagyapa!
Hol lehet?

5. Fejezett
Liz:

Ancsi követett minket, követte Lukászt és az én illatomat, majd mikor megtalálta a házat betörte a nappali ablakot és megjelent előttünk. Akkor világossávált számomra, hogy Ancsi is egy vámpír aki, azért jött,
hogy megöljön engem.

Ancsi:

Helló, Lukász!

Lukász:

Liz, gyere mögém!

Ancsi te mit csinálsz itt?

Ancsi:

Hát nem egyértelmű?

Azért jöttem, hogy megöljem Lizt!

Ahogy befejezte előhúzta a ruha ujjából a dobó késeit és Lukász felé hajította. Lukász a fegyverével kivédte a
késeket és a kaszát meglendítve Ancsi felé vágott.
Ancsi lány lévén hihetetlenül gyorsan mozgott, így nem esett nehezére kitérni a támadás elől. Ráugrott a kasza
pengéjére és egy következő adag dobókést dobott Lukászhoz akinek szerencsére ezt is sikerült kivédenie,
de Ancsi nem állt meg. Kihasználva a gyorsaságát átugrott Lukász felett, hogy Liz közelébe tudjon kerülni,
de mielőtt eldobhatta volna a pengéket Lukász oldalról meglökte, így célt tévesztett és csak Liz teste mellett
fúródtak a falba a kések bár az egyik pengének sikerült egy apró vágást hagyni a Liz arcán. Lukász Liz elé állt,
hogy valamennyire takarni tudja és Ancsira támadott, de Ancsi ismerve Lukász harci stílusát könnyedén kitért
a támadás elől. Szinte eltáncolt a támadások elől.

Lukász:

Ez így nem lesz jó!

Ha továbbra is elhajol a támadásaim elől akkor nagy bajban leszek. Csinálnom kell valamit, vagy nekem és
Liznek is vége!

Amíg Lukász belemerült a gondolataiba Ancsi ezt kihasználva a fegyverei segítségével a falhoz szegezte
Lukász egyik karját. Igazából nagy sebet nem okozott csak néhány karcolást, mert nagyrészt a ruháját szúrta
át a pengékkel. Ancsi pedig a túszává tette Lizit, majd egy pengét tartott a nyakához.

Ancsi:

Lukász!

Lukász:

Liz.

Ancsi:

Még választhatsz Lukász. Az úrnő nem tud semmiről.

Lukász:

Hogy, hogy semmiről!

Ancsi:

Engem bíztak meg azzal, hogy kövesselek és jelentsek a történtekről, először így is akartam tenni, de
egyszerűen nem tudom elfogadni azt, hogy elárulsz minket! Lukász ha most megölöd ezt a lányt akkor még
visszajöhetsz és meg sem történtért teheted ezt az egészet!

Ancsi dühében térdre kényszerítette Lizt, a kést továbbra is torkához tartotta, az egyik kezét pedig szorosan a hátához szorította.
Tedd meg Lukász!
Öld meg!
Lukász nem szólt semmit, felvette a földről a fegyverét és szépen lassan Lizhez sétált. A kaszát meglendítette,
de egy kis időre megállította a levegőben.

Liz:

Lukász!

Kérlek ne!

Lukász le csapott a fegyverével, de az utolsó pillanatban mielőtt eltalálta volna Lizt elfordította a fegyvert és a lendület segítségével, a kasza nyelével leütötte Ancsit, aki elvesztette az eszméletét. Liz még mindig a földön ült. Lukász le guggolt hozzá, hogy megnézze, hogy jól van-e.

Lukász:

Liz, jól vagy?
Nem sérültél meg?
Liz ezekre a kérdésekre Lukász arcába egy hatalmasat öklözött, majd néhány könny kicsordult a szeméből.

Liz:

Lukász én tényleg azt hittem, hogy meg fogsz ölni!
Muszáj volt ilyen hitelesen eljátszani?

Lukász:

Liz én megígértem, hogy vigyázok rád és, hogy nem engedem, hogy bajod essen. Ezek után szerinted csak
úgy fogom magam és megöllek.

Lukász egyszer csak fájdalmat kezdett érezni a bal karjában, amit valószínűleg az okozhatott, hogy a harc
hevében még össze fórt seb most újra szétnyílhatott.

Liz:

Várj!
Lukász ne mozogj!
Egy pillanat és hozok kötszert!

Lukász:

Várj!
Liz!
Nincs szükségem rá, tudod, a vámpírok gyorsan gyógyulnak ez is a képességeink közé tartozik.

Liz:

Nem vitatkozom Lukász!

Akkor is bekötözöm a sebed ha már begyógyult mire vissza értem.
És elment megkeresni a kötszereket.

Lukász:

Ez nem jó!
Túl sok vért vesztettem. Szükségem lesz friss vére.

Liz:

Lukász bocs, ha egy kicsit sokat kellett várnod. Sajnos nem találtam meg hamar a kötszereket.
Liz odasietett Lukász mellé és leguggolt.

Lukász:

Igen?

Liz:

Megengeded?
Közben a karjára mutatott.

Lukász:

Persze.

Lukász le csúsztatta a bal karjáról a felsőjét és Liz felé nyújtotta. Ő Nagyon óvatosan fertőtlenítette és
bekötözte a sebét.

Ugye tudod, hogy erre semmi szükség?

Liz:

Liz el mosolyodott és Lukászra pillantott, de aztán a tekintetét a falra tapasztotta és több percig csak a
semmibe bámult. Már Lukász is aggódni kezdett, de akkor Liz egy kérdést tett fel.

Lukász most mit fogunk csinálni?

Lukász:

Meg keressük a nagyapádat és kiszedünk belőle mindent, ami csak a klánnal kapcsolatos, de úgye
tudod, hogy hol lakik a nagyapád?

Liz:

Igen, persze!

Lukász:

Igaz is ideje indulni.

Liz:

Hova?

Lukász:

Hát a nagyapádhoz. Szóval szedj össze mindent, ami kell, mert mostanában nem jössz ide vissza.

Liz elkezdte összepakolni a cuccait. Főleg kötszert és fertőtlenítőt és pénzt is csomagolt.

Liz!

Liz:

Tessék.
Liz még mindig pakolt mikor Lukász megszólította.

Lukász:

Hol vannak a szüleid?

Liz:

Az egész nyári szünet alatt egy üzleti úton vannak Európában.

Lukász:

Akkor ki van veled itthon?

Liz:

Senki, egyedül lennék egész nyáron.

Na, közben kész is vagyok!

Lukász:

Az meg minek?
Liz egy fakardot tartott a kezében.

Liz:

Hát valahogy szeretném magam megvédeni. Elvégre nem lehetsz ott mindenhol és még lehet, hogy segíteni
is tudnék neked.

Lukász:

Azért próbáld kerülni a harcot jó!

Liz:

Majd megpróbálom, de nem garantálok semmit.

Lukász:

Fáradt vagy Liz?

Liz:

Most, hogy úgy megkérdezted igen egy kicsit fáradt vagyok, de, hogy jön ez most ide?

Lukász:

Hát csak, mert ha fáradt vagy akkor először mennyünk a lakásomra.

Liz:

Nem ott fognak keresni téged először.

Lukász:

Azt a helyett nem ismerik!

Szóval nyugodtan odamehetünk. Na, akkor pattanj a hátamra Liz.
Liz felszállt Lukász hátára és elindultak.

Lukász lakása:

Lukász lakása egy kis város külső részén helyezkedik el ahol nem laknak sokan. Ez egy tökéletes környék volt
egy magányt szerető vámpírnak.

Lukász:

Itt volnánk.
Liz nyugodtan menj lefeküdni!

Liz:

Lukász, te nem jössz?

Lukász:

Liz a vámpírok éjszaka vannak az erejük teljében.
Ilyenkor mi nem szoktunk aludni.

Lukász:

Különben nekem még van egy kis elintézni valóm!

Liz:

Jó.
De ha valami van, akkor nyugodtan keltsd fel.

Lukász:

Ne aggódj. Felkeltelek.

Nem is sok kellet hozzá és Liz elaludt.

15 perccel később:

Lizt a másik szobából jövő furcsa hangok felébresztették.

Liz:

Lukász, történt valami?

Körülnézett, de Lukász sehol sem volt, sőt az egész lakás teljesen kihaltnak tűnt.

Hol lehet?

Liz el döntötte, hogy megkeresi Lukászt és szépen lassan a szobából kilépve a folyosó végén lévő ajtóhoz
araszolt. Az ajtó, résnyire nyitva volt amin Liz bepillantott és meglátta Lukászt. Lukász oldalasan állt
Liznek hátratra hajtott fejjel. A szemei csukva voltak, de amint kinyitotta őket vörösen izzottak. Ahogy az
ablakon beszökő holdfény és a vörösen izzó szemei megvilágították az arcát Liz számára világossá vált,
hogy Lukász állán, az ajkain is vér volt.

6. Fejezett
Liz:

Lukász szemei vörösen izzottak az ablakon át beszűrődő holdfényben és a körülötte lévő sötétségben. A kezét az ajkai elé tartotta, ami tiszta vér volt. A keze, az álla és az ajkai is.

Nagyon féltem!

Féltem attól az embertől aki, már oly sokszor megvédett engem, és akiről tisztában voltam, hogy vámpír!

El akartam futni, de valamiért maradtam. Lukász elvette a kezeit az ajkai elől és rám nézett, hosszan és mélyen a szemembe pillantott. Akkor már nem bírtam tovább maradni!

Liz felélt az ajtó elől és végig rohant a folyóson egészen addig a szobáig ahova Lukász vezette, amikor megérkeztek. Tudta, hogy Lukász követni fogja így felkapta az ágy melletti székről a fakardját és elrejtőzött az ajtó mögé. Lukász belépett a szobába és Liz habozás nélkül lecsapott rá a kardal.

Lukász:

Jaj!
Liz!
Ez fájt!
Miért csináltad?
Lire pillantott.
Te félsz tőlem?
Liz nem válaszolt semmit csak még erősebben megmarkolta a fakard nyelét.
Nyugodj meg hisz tudtad, hogy vámpír vagyok!

Liz:

Hogy nyugodhatnék, meg amikor most ettél meg valakit!

Lukász:

Már, hogy ettem volna meg valakit!

Liz:

Tiszta vér vagy!
Ha nem ettél meg valakit, akkor honnan szerezted?

Lukász:

A vámpírok nem vadásznak emberekre, csak egy kijelölt szervezete. Majd a vért eljuttatják a többi vámpírhoz üvegcsékben.
Sok ilyen üvegcse van a hűtőmben, de Liz én soha nem bántanálak téged!
Soha nem tudnám megtenni!

Kérlek Liz bízz bennem!
Liz könnyek között a földre omlott. Lukász oda ment hozzá. Az egyik kezével átölelte a másik kezével letörölte a könnyeit, de a kezét Liz arcán hagyta és a szemébe nézett. Lukász Liz néhány hajtincsét a füle mögé tűrte és egyre közelebb hajolt hozzá.

Kérlek ne félj tőlem Liz.

Liz:

Már nem félek!

Lukász:

Köszönöm drága Liz!
Liz el mosolyodott ahogyan Lukász is.
Mióta ismerlek te vagy a legfontosabb a számomra, nem fogsz többé ilyet látni, ezt meg ígérhetem!

Liz:

Nem szükséges Lukász. Tudod én csak reménykedtem, hogy nem igazak a mesék a vámpírokról, mivel még soha nem láttam rajtad semmi jelét annak, hogy vérre lenne szükséged.

Most, hogy már láttam, hogy te egy igazi vámpír vagy és vére is szükséged van, el tudom fogadni!

Liz őszintén vallomást tett Lukásznak egyszer sem nézett a szemébe, sőt mélyen lehajtotta, de amikor befejezte a szemébe akart nézni, hogy lássa Lukász reakcióját, de azzal a mozdulatával Lukász és az ő arca között alig volt egy centi távolság! Liz szinte azonnal elpirult, de Lukász nem foglalkozott vele. Liz nem
mozdult Lukász tekintete szinte megigézte és nem tudott betelni vele. Lukász nagyon gyengéden átkarolta a derekát és megcsókolta. Lukász hosszan, szenvedélyesen csókolta Lizt aki egyáltalán nem ellenkezett.

Lukász:

Baj?

Liz:

Nem, dehogy, csak egy kicsit zavarban vagyok!
Lukász el mosolyodott.

Lukász:

Értem!
Liz most menj és feküdj le, holnap korán kéne indulnunk és már biztos fáradt vagy.

Liz:

Oké!

Lukász:

Jó éjszakát.

Liz:

Jó éjt Lukász.

A vámpírok főhadi szállása:
Az úrnő:

Ancsi, azt hittem elég világosan elmondtam, hogy azonnal jelentsd ha Lukász nem teszi meg amit parancsoltam neki.
Mond te miért szegültél szembe a parancsomnak?
Válaszolj!

Ancsi:

Én csak azt hittem, hogy tudok hatni Lukászra, hogy legalább egy kicsit fontos vagyok neki. Azt hittem, hogy a kedvemért talán megteszi, de nem tette. Aztán megpróbáltam erőszakkal kicsikarni belőle, hogy ő ölje meg azt a lányt!

Ancsi könnyei eleredtek.

Úrnő:

Szánalmas egy liba vagy Ancsi!

Ancsi:

Úrnőm!
Tudom, hogy elbuktam, de kérem, adjon még egy esélyt!

Úrnő:

Úgyan miket nem képzelsz!
Még van képed ilyet kérni tőlem, amikor csak is miattad nem halt meg az a lány!

Tamara:

Úrnőm, megtaláltuk Lukászt!

Úrnő:

Szép munka Tamara.

Tamara:

Igyekeztem úrnőm!

Úrnő:

Meg gondoltam magam.

Ancsi te mész Lukász után, de ezúttal nem csak a lánnyal kell végezned hanem Lukásszal is. Ne feledd ez az utolsó esélyed. Ha most is elbuksz, megöllek.
A szükséges információkat, majd megkapod.
Most elmehetsz!

Ancsi:

Igenis úrnőm.
Kirohant a teremből.

Úrnő:

Tamara, most mond, meg mit csináljak vele?

Tamara:

Ha megengedi, szerintem nem fogja megtenni. Ahhoz túlságosan is kötődik Lukászhoz.

Úrnő:

Az lehet, de lehet, hogy pont ez miatt fogja megtenni.

Tamara:

Ezt, hogy érti úrnőm?

Úrnő:

Nekem kezdetnek az is elég ha Lizt megöli aki elvette tőle a szerelmét. Lukász rá ér később is.

Tamara:

És ha Ancsi elbukik?

7. Fejezett
Lukász lakása:

Az idő olyan reggel hat körül lehetett, Liz még mindig aludt.

Liz:

Már reggel van?

Lukász!

Liz felpattant az ágyból és körbenézett. Lukász az ágy melletti fotelben ült a kaszájának támaszkodva, a
szeme is csukva volt. Valószínűleg aludt.

És még ő mondja, hogy a vámpíroknak nem kell aludniuk és nézzenek, oda milyen mélyen alszik!

Liz:

Olyan aranyos.

Most jut eszembe még soha sem láttam aludni Lukászt.
Most is olyan jóképű, mint mindig. Lukász kinyitja a szemét.

Lukász:

Te meg mit bámulsz?

Liz:

Semmit. Csak annyira nyugodtnak és békésnek tűntél álmodban.

Lukász:

És mond, csak mióta bámulsz te engem?

Liz:

Még két perce sem keltem fel szerinted?

Lukász:

Oké.
Éhes vagy?

Liz:

Nem.
Liz gyomra korgott egyet.
Hát talán egy kicsit.

Lukász:

Hát akkor jó, mert van egy stand itt a közelben.
Elmehetünk oda.

Liz:

Jó akkor indulhatunk is.

Lukász:

Várj egy kicsit.

Liz:

Minek ez a sok kulacs?
Mi van bennük?

Lukász:

Hát, hogy úgy mondjam a reggelim.

Liz:

Tessék?

8. Fejezett
Liz:

Minek ez a sok kulacs?

Mi van bennük?

Lukász:

Hát, hogy úgy mondjam a reggelim.

Liz:

Tessék?
Tehát vér van bennük?

Lukász:

Hát igen. Így bárhol ehetek anélkül, hogy bárkinek is feltűnne.

Liz:

Értem, és hova fogod rakni őket?

Lukász:

Hát ebbe az övbe.
Lukász egy két rekeszes övet mutatott Liznek.
Látod milyen jó!

Liz:

Nem igazán értem, de persze jó.
Lukász felnevetett.
Most meg min nevetsz?

Lukász:

Semmin csak jól esett. Na, mehetünk reggelizni?
Liz bólintott.

Liz:

Néha kicsit aggódom Lukász miatt.
Na, de végül is mindegy.

Lukász:

Most nem jössz Liz?

Liz:

De megyek, várj meg!

A stand:

Parancsoljanak a reggelijük! A fiatalembernek egy marhahúsos ráment a kisasszonynak pedig egy sima.

Jó étvágyat!

Lukász:

Mi a baj Liz?
Nem te mondtad, hogy éhes vagy?

Liz:

Igen éhes vagyok, nem arról van szó, hogy nem csak az érdekelne, hogy te miért eszel ráment ha vámpír
vagy?

Különben is az előbb töltöttél meg vagy 6 kulacsot vérrel.

Lukász:

Liz!

Liz:

Igen?

Lukász:

Ne ilyen hangosan!

Nem kell mindenkinek tudnia, hogy vámpír vagyok és, hogy mi van a kulacsban!

Liz:

Nagyon sajnálom Lukász!

Lukász:

Semmi baj szerintem nem hallotta meg senki.

Szerencsére.

Majd Lukász belekóstolt a ráment-be.

Amit pedig kérdeztél az azért van, mert a vámpírok is bármit megehetnek, de az nem csillapítja az éhségüket.
Olyan ez mintha te a levegőt ennéd. Te is éhes maradnál akármennyit ennél belőle.

Na így vagyok én az ételekkel. Akár még 6 vagy 13 tál rament is megehetnék, de ugyanolyan éhes maradnék.
A vámpírok általában csak az ételek ízéért esznek emberi ételt, semmi másért.

Ja meg, hogy ne keltsenek feltűnést, mert az emberek lehet, hogy gyanakodni kezdenének.

Liz:

Értem. Tudod én világ életemben úgy gondoltam, hogy a vámpírok vért isznak, és nem bírnak mást megenni.
Mondjuk ezen kívül sok mindent gondoltam a vámpírokról, amiről kiderült, hogy az nem úgy van.

Lukász:

Jaj Liz, ne kezd magadat ilyesmikért emészteni!

Felesleges!

Inkább egyél, mert nemsokára mennünk kell.

Liz:

Jó!

Liz:

Hiába mondja, hogy ne aggódjak ilyesmikért, ez nem megy. Mindig is úgy tekintettem a vámpírokra, mint
ember bőrbe bújt ördögre, akiket hatalmába kerített a vérszomj és nem ereszt. Akik nem törődnek semmivel
főleg az emberekkel, de ez nem így van.

Hiába próbálnék most megölni akkor is kerülik a feltűnést és legtöbbször az embereket is.

Csak annyit vesznek el amennyit szükséges, és ahogy kivettem Lukász szavaiból igyekeznek csak azoknak az
embereknek a vérét venni, akik így is úgyis meghalnának.

Ők mindent megtesznek azért, hogy békében éljenek az emberek mellett, de abban biztos vagyok, hogy ha
mi tudomást szereznénk a vámpírok létezéséről kímélet nélkül elkezdenénk őket ki irtani, mert úgy ahogyan ők
én is visszataszító, vérszomjas lényeknek képzeltem el őket, akik azért születtek valaha, hogy az emberiség ki
irtásával föléjük kerekedjenek, de ez nem igaz.

Egyik vámpír sem ilyen, főleg Lukász nem!

Ott hagyta az eddigi életét, elárulta a fajtáját és már számtalanszor megmentett.

Soha sem fogom megbocsájtani magamnak, amit a vámpírokról és ez által Lukászról gondoltam.

Lukász:

Liz!

Liz:

Tessék?
Először nem szólt semmit.

Lukász:

Elnézést uram, betudná, nekünk ez csomagolni elvitelre.

Hát hogyne!

9. Fejezett
Lukász:

Liz egy falatot sem ettél. Látom rajtad, hogy valami nagyon nyomaszt téged mióta elmeséltem, hogy a
vámpírok is képesek megenni az ételt.

El mondod, hogy mi az?

Liz:

Hogy mondhatnám el?

Lukász:

Ha az a baj, hogy másmilyeneknek gondoltad a vámpírokat akkor, ezért felesleges emésztened magad.
Nem tudom, hogy pontosan mit gondoltál rólunk, de nekem lehetőség nyílt arra, hogy meg ismerd a
vámpírok igazi természetét. Elég, ha megváltoztatod a véleményedet és hiszel benne.

Liz:

Honnan tudod, hogy ez nyomaszt?

Lukász:

Ki következtettem.

Liz:

Miből?

Lukász:

Abból amit mondtál emlékszel?

Azt mondtad, hogy sok mindent gondoltál másként a
vámpírokról.

Liz:

Akkor nincs semmi gondolatolvasó képességed ugye?
Lukász nevetett.

Lukász:

Nincs.

Eladó:

Parancsoljon a ramen.

Lukász:

Köszönöm Liz.

Liz:

Igen?

Lukász:

Indulhatunk ugye?

Liz:

Persze.

Lukász:

Akkor gyere.

Liz:

Jó.

Lukász:

Liz fogd meg a pólóm végét és ne engedd el jó!
Nem akarlak elhagyni.
Lukász meg fordult és elindult Liz pedig utána ment a pólójába kapaszkodva.

Vasút állomás a vonaton:
Lukász:

Tessék.
Lukász a becsomagolt ráment odanyújtotta Liz felé.
Biztos éhes lehetsz már, hisz a standnál még csak bele sem kóstoltál.

Liz:

Köszönöm Lukász, hogy elhoztad.

Liz kettészedte az evőpálcikát, kicsomagolta a ráment és belekóstolt.
Finom!
Lukász nevetett.

Lukász:

Úgy látszik visszatért a régi Liz!

Liz:

Igen.
Rájöttem, hogy felesleges ilyesmiken aggódni.

Lukász:

Liz!

Liz:

Igen?

Lukász:

Örülök, hogy visszatértél.
Már meg is etted?

Liz:

Igen.

Lukász:

Éhes lehettél. És belehörpintettél a kulacsába.

Liz:

Mintha te nem ettél volna egész nap.

Takarékoskodhatnál vele, mert én nem adok.

Lukász:

Ne aggódj-e miatt!

Liz:

Bocsánat már megint beleszóltam.

Lukász:

Nem érdekes!

Liz:

Sajnálom Lukász, nem gondoltam komolyan. Ha rólad lenne szó bármikor adnék a véremből!

Lukász:

Ne is gondolkozz ilyeneken!
Nem lesz semmi ilyenre szükség!

Liz:

De akkor is sajnálom nagyon!

Liz közben a vonat falának döntötte a fejét és lecsukta a szemét.

Lukász:

Elaludt?
Nem is mondta, hogy ilyen fáradt!
Hát persze hisz már 2 éjszaka alig tudott valamit aludni. Na, gyere így kényelmesebb lesz.
Lukász a vállára hajtotta Liz a fejét.

Ne aggódj, majd én vigyázok rád a míg alszol.
És Lukász bele kortyolt a kulacsába.

Fél órával később:
Lukász:

Nagyon fáradt lehetett, ha ilyen mélyen képes aludni egy vonaton.

Mi ez a sikítás?

Egy hölgy utas a vonatról:

Valaki leszakította a tetőt.

Lukász:

Hogy mi?
Ki lehet az?
Végül is mindegy!
Liz!
Lukász próbálta felébreszteni Lizt, de ő tovább aludt és akkor valaki a vonat vagon tetejének egy részét
leszakította a helyéről.

Tamara:

Ancsi várj!
Veled tartok, ha nem baj!

Ancsi:

Azúrnő azt akarja,hogy velem gyere?

Tamara:

Hát így is mondhatjuk.

Ancsi:

Tehetek mást?

Tamara:

Lássuk csak nem!
És mond csak, hogy akarod megölni Lizt?
Van másvalami terved?

Ancsi:

Nincs!

Tamara:

Hát akkor szerencséd van, mert nekem van. A tiéd lehet Liz és Lukász pedig az enyém.

Ancsi:

De ugye nem akarod megölni Lukászt?

Tamara:

Hát nem garantálhatok semmit, végülis az sem lenne baj,ha meghalna, de az, sem ha még valahogy túlélné.

Ancsi:

Te szemét!

Tamara:

Na mivan Ancsi, ha nem buktál volna el Lukásznak  nem lenne halál a büntetése.

Ancsi:

Nem fogadom el a tervedet,mind a kettőt az enyém és te nem avatkozol bele, világos?!

Lukász:

Valaki letépte a tetőt, de ki?
Dobó kések, csak nem Ancsi volt az?
Lukász a karjaiba vette Lizt és elugrott a kések elől mielőtt azok eltalálták volna.

Lukász:

Liz!
Ébredj!

Liz:

Lukász?
Mi van mit akarsz?
Liz szépen lassan kinyitotta a szemét és megpillantotta a leszakadt tetőt és az ülésbe ágyazódott késeket.
Mitörtént itt Lukász?

Lukász:

Még én sem tudom biztosan!

Ancsi:

Pedig lassan rájöhetnél már!

Lukász:

Ancsi!

Ancsi:

Lukász!

AhogyLukász neve elhangzott leugrott a mozgó vonat tetejéről és egyenesen Lukász felé zuhant. Az egyik
lába segítségévellendületet vett magán és még a levegőben megforgott majd ugyanazt a lábát ki nyújtotta és bele rúgott Lukász gyomrába, aki az ütéstől neki esett a vonat falának. Amint elmúlt a szédülése előakarta rántani a kaszáját, hogy Ancsira támadhasson,de ő gyorsabb volt. Az egyik képességével megnövelte a kezében lévő pengék hosszát és erősségét, ígylétrehozta a kettesszintű képességét azAngyalokpengéit és két nagyon mély vágást ejtett Lukász mellkasán.Liz közben vissza kúszott azülésekhez, hogyismét magához vegye az ott
hagyott kardját.

Liz:

Hagydőt békén Ancsi, úgyis engem akarsz nem?!

Ancsi:

És mégis mit akarsz csinálni?

Liz:

Rá kell vegyem, hogy kövessen, hogy minél távolabb kerüljön Lukásztól.

Liz:

Te szereted Lukászt nem igaz?

Milyen érzés, hogy engem választott helyetted?

Ancsi:

Te átkozott liba!

Liz:

Ezaz így biztos, hogy követni fog.

Lukász:

Liz necsináld!

Liz megfordult és a hátsó üres kabinok felé kezdett futni Ancsi pedig követte. Ancsi miközben üldözte Lizt
három sima dobó kést dobott Liz felé. Liznek szerencséje volt, mert megbotlott egy csomagban,ami
azút közepén hevert és elesett. A dobókések pedig át repültek a fejefelett, majd beleálltak együlésbe. Liz
rápillantott a késekre, amiképp hogy nem találták el és ismét futásnak indult. Át rohant azüres vagonokon és a
következő vagon ajtaja mellébújt,hogy megtudja, lepni Ancsit. Mikor Ancsiátért a következő vagonba Liz
megpróbálta leütni, de Ancsi számított erre és mielőtt még eltalálta volna megállította a kezével, majd Lizt
elhajította a vagon másik oldalába ahol csak a vagon fala állította meg. A hirtelen nagy csapás miatt Liz
összeesett,de sem az eszméletét sem az akaraterejét nem vesztette el, hogy legyőzze Ancsit.

 

2. Fejezet

Ancsi:
Itt az ideje, hogy feladd Liz!
Lásd be semmi esélyed ellenem!

Liz:

Lehet,hogy tényleg semmi esélyem ellene?
Jaj mit csináljak?
Ancsi nem igazán várt választ a kérdésére, így nem sok gondolkodási időt hagyva Lizre támadott.

Ancsi:

AngyalokPengéi!

Ancsiismét a második szintű képességét használta inkább atávolságiharcot választotta. Liz a felé repülő
pengék elől nem tudott elhajolni, amik2igen mély vágást hagytakLiz jobbkezén,amiknagymértékben
elkezdtek vérezni. Liz amásikkezével a sebéhez kapott,de azarcán egyáltalán nem jelentkezett
fájdalom érzet csak eltökéltség, amit mégúgyis tisztán lehetett érezni, hogy a tekintete nem is látszott.

LátodLiz semmi esélyednincs ellenem!

Liz széplassan felállt és mind a két kezével megmarkolta a fakard markolatát és Ancsifelé szegezte azt.

Most megmit tervezel?

Liz nem válaszolt.

Hát akkor legyen, most azonnal megöllek!

Ancsifogta a késeit és felugrott a levegőbe velük, majd Liz feléhajította őket. Liz először nem mozdult, majd az
utolsó pillanatban vámpírokat meg szégyenítő sebességgeltért ki előlükés haladt Ancsifelé. Ancsi folyamatosan sorozta Lizt,de semmihatása nem volt.
Liz a legtöbbjét elkerülte, de olyan is volt,amit a fakardjával védett ki. AhogyAncsiközelébe ért Liz el hajította a kardját és az öklével megütötteAncsi arcát és belemarkolt anyakába, a levegőbe emelte és jó néhány másodpercig úgy tartotta. Közben Lukásznak is sikerült utolérnie Lizt,de a sebe mégmindignagyon vérzett. Lukász nem akart hinni a szemének, amikor megláttaLizt ahogyAncsi torkát szorongatja.

Lukász:

Liz!

Liz Lukástra pillantott. Majd azarcán lévő teljes üresség átváltott meglepődöttségre és ahogyAncsira pillantott
kiült azarcára a félelem saját magától. Mikor elért a tudatáig, hogyő majdnem megölt valakit,mégha aza
valaki egy vámpír és meg akarta ölnihideg vérrel, még ha tudta is, hogyő nem habozott volna megtenni, hogy
Lukász azövélegyen. Liz el engedte Ancsi nyakát, aki a földre esett,Liz pedigAncsi mellé a földre rogyott. A
kezeit figyelte amivel, majdnem kioltott egyéletet. Lukász gyorsan odarohant Lizhez átkarolta és hátrább
vitte, hogyminéltávolabblegyen Ancsitól. Ancsipedig a nyakát fogva Lukászra,de főlegLizre bosszúálló
pillantást vetett mintha csak azt mondaná,hogy ezt még megkeserülitek, mert meg foglak ölni titeket,
téged is Lukász. A pillantásután megfordult majd menekülőre fogta, de mielőtt el menekülhetett volna Liz
számára ismeretlen alak tűnt fel a hátukmögül aki Ancsi elékerülve a saját kezévellyukat ütött Ancsi
gyomrába.

Tamara:

Elbuktál Ancsi. Rád már nincsen szükségünk.

Ancsi:

Tamara miért?

Tamara kihúzta a karját Ancsigyomrából, majda földre lökte, aki szinte rögtön eszméletét vesztette. Tamara
Lukászra és Lizre pillantott.

Tamara:

Örülök a találkozásnakLukász!

3 Fejezett

Tamara:

Örülök a találkozásnakLukász!

Lukász:

Én nem igazán!

Tamara:

Most miért?
Hisz olyan régen láttuk egymást én drága társam!

Liz:

Társam?
Kiő neked?

Lukász:

Régen mikor őrzőként szolgáltamaz úrnőt Tamara volt a társam és a legjobbbarátom,de kilépett az őrökközül
és beállt a kirába. A Kira tagjait nem érdekli semmi csak a gyilkolásés a pusztítás.

Nekikmindegy, hogy vámpír vagy ember, amiaz útjukba kerül, azt megölik.
Nem csoda,hogyhideg vérrel megölte Ancsit.
Mond, csak meddig süllyedsz mégTamara?

Tamara:

Nem tudom, egyszerűen jólesikmásokéletét elvenni, élvezetteltölt el!

Egyébként már nem vagyok a kira tagja. Azok a bolondokkiakartak, békülni a vámpírokkalés az emberekkelés szolgaként akartaklétezni, de én inkább megöltem őket. Utána meg vissza,tértem azúrnőhöz és atanácsosa lettem.

Sajnálattalhallottam, hogy elárultálminket,de utána eszembe jutott,hogy megölhetlek.

Vajonmilyen érzés lehet megölni a legjobbbarátomat?

Lukász:

Elég ebbőlTamara!

Nem akarom hallgatni, hogymégmiket követtél el, de meg nyugodhatsz, ha arra kerül, a sor nem fogok
habozni és megöllek!

Akkor végre fel szabadulhatsz az alól, amitől nem tudtalak megmenteni, amiel ragadta a legjobb barátomat!

Tamara:

Megható!

Lukász:

Eléglegyen ebbőlTamara!

Lukász azeddig a háta mögött pihent kaszáját maga elélendítette.

Változz!

Azeddig egy ember nagyságú kasza pengéjemég hatalmasabbá változott.

Pokol sárkány!

Lukász a kaszával a levegőbe vágott és egyhatalmas vörös energia hullámhagyta el a kaszát.Mikor még kellő energia hagyta el akaszát felvette a sárkány alakját is és úgyhaladt egyenesen Tamara irányába.

Tamara:

Csakígy rögtön a legerősebb támadásoddal kezdesz?

Tamara előhúzta a kardját azoldalára erősített tokjából.
Maga akardnagyon kis vékony volt, szinte nem is gondolná az ember, hogybármi esélye lenne egyilyen nagy erejű támadással szemben. Talán mégéletlennek is tűnt,hogyha jobban megnézte azember Tamara kezében, viszont mikor a sárkányTamara eléért és nekiütközött a kardnak megállt és nem tudott tovább haladni. Tamara a kardot azélével a sárkányfejefelé fordította és kettévágta azt. A valaha olyan hatalmasan tündöklő sárkánypirosas fekete színe szépen lassan el halványodott Tamara mögöttapró kis fény gömbönként. A látványkáprázatos lett volna, ha nem Lukász támadását fosztották volna meg ragyogásátólés Tamara habozott volna még egykicsit a következő támadásával. Tamara a vonat tetejére ugrott, ami továbbra is haladt előre, mintha mi sem történt volna.
Hú ez közel volt!

Nem gondoltam volna,hogy rögtön a pokol sárkányt zúdítod rám.Bárahogyészrevettem ez nem a legerősebbformája volt.

Tamara:

Még szerencse!

Tamara:

Ne aggódjLukász mégtalálkozunk!

Lukász:

És eltűnt, ahogyan szokott.
A sebem!

Liz:

Lukász kérlek, nemozogj!

Lukász:

Várj egykicsit Liz!

Lukász arrébb rakta azölébőlLizt és a sebei ellenére felállt és Ancsihoz sétált. Oda hajolt hozzá és felemelte
a fejét. Ancsimég nem halt meg, de márnem volt benne sokélet.

Ancsi:

Sajnálom Lukász én csak azt akartam,hogy velem légy!

Emlékszel, amikor mégkislány voltam és eltévedtem az erdőben. Nem igazán tudtam magamat megvédeni
semmitől, és amikor igazán bajban voltam, mert a saját fajtámbólakart megölni valaki, tementettél meg. Azóta
akarok veledlenni. Azóta gondollaktéged a hősömnek és azóta, vagyokbeléd szerelmes!

Kérlek vigyázz magadra Lukász!

Lukász le hajtotta a fejét,Liz pedig aki mellette állt bátorítóan megszorította a vállát,hogyéreztesse vele,
hogyő mindig ott lesz nekiés mellette fogállnibármiis történjék!

Lukász:

Meghalt.

Liz:

Sajnálom Lukász csakis miattam halt meg.

Lukász:

Miket beszélsz?

Liz:

Ha nem történik velem az a dologés nem kezdem el fojtogatni, akkor odafigyelt volna és nem halt volna
meg!

Lukász:

Ezt felejtsd elLiz!

Magára hozta a bajt,ha bántott volna téged, akkor én magam öltem volna meg.

Lukász felállt és megfogta Liz kezét és felhúzta, mélyen a szemébe nézett.

Lukász:

Liz kérlek, csókolj meg!

Liz:

De a sebeid?

Lukász:

Azok nem érdekelnek!

Csókolj, meg csak ezt szeretném!

Liz bólintott, előszörkicsit habozott,úgyérzete, hogy el kéne látnia Lukász sebeit,de bízott Lukászban és tudta,
hogy nem kérne tőle olyat,ha olyan rosszullenne, bízott benne, hogytudja,mit csinálés nem lesz semmi baja belőle, így erősen rátapasztotta ajkait Lukász ajkaira. Közben Lukász kezeibiztonságot és kényelmet sugározva maguktólkulcsolódott össze Liz derekán. A csók után Lukász a kezével végig simította Liz arcát meg cirógatta a haját és még egy rövid csókot adott Liz márígyis vörösen lángoló arcára.

Te jólvagy Liz?

Liz:

Igen csak a karom.

Lukász:

Mi?
Mutasd!
Liz oda nyújtotta a karját Lukásznak.
Liz hola kötszer?

Liz:

A másikfülkében, a táskámban.

Lukász:

Várj egypillanatot!

Liz:

Rendben.

Lukász átrohant a másikfülkébe, kivette a táskából a kötszereket és sietett vissza Lizhez. Amint odaért
elkezdte kötözni Liz sebét.

Lukász:

Sajnálom Liz ha erősebblettem volna, akkor…

Liz:

Erős voltál, hiszen tementettél meg, és ez igazán semmiség!

Csak néhány karcolás!

Lukász:

Kész.

Liz:

Ésa tesebeid?

Lukász:

Azzal nefoglalkozz, márkezdbegyógyulni, és ha iszok egykicsit azegyikkulacsomból, akkor rögtön be fog
gyógyulni teljesen.

Liz visszarohant a táskához és fölkapta Lukász egyik kulacsát és visszarohant Lukászhoz.

Liz:

Akkor igyál!

Lukász felé nyújtotta a kulacsot, aki meglepődött arccal elvette azt és beleivott.

Géphang:

Kedves utasaink megérkeztünk az állomásra.
Szíveskedjenekle és föl szállni, a csomagokat leadni.

Lukász:

Azt hiszem megjöttünk!
Gyorsan Liz hozd a cuccod!

Liz:

Igen.
Mehetünk, szerintem mindenem meg van.

Lukász:

Akkor indulásgyere.

Lukász kibillentette Lizt azegyensúlyábólés felvette a karjaiba.

Liz:

Mit csinálsz Lukász tudok menni.

Lukász:

A sebed, sok vért vesztettél inkább legyünk óvatosak.

Liz:

De mindenkiminket néz!

Lukász:

Nem érdekel.

Inkább maradj nyugton és kapaszkodj.

Liz:

Jó!

Nyugton leszek.

Lukász:

Azért majdmondod, hogy merre kell menni?

Liz:

Persze.

Liz nagyapjaháza előtt:

Liz:

Lukász kérlek tegyélle itt jó!

Lukász:

Tessék.

Liz:

Köszönöm.

Nagyapa!

Itthon vagy?

Ezfurcsa.

Gyere Lukász keressük meg.

Nagyapa! Nagyapa!
Hollehet?

Niko:

Ósokmindent nem tudsz temég a nagyapádról.

Liz:

Egyszer majdmesélj elmindent!

Niko:

Majd meglátjuk. MondLiz készen állsz?

Liz:

Amennyire lehet.

Niko:

Akkor ülj ide. Lekell egykeveset vennem a véredből, hogy legyen mivel megtölteni a golyókat.

Liz:

Ám legyen.

Liz amíg a székben ült nem tudta levenni a szemét Lukászról. Lukász arca üres volt. Nem látszott rajta,
hogyéppen mit érez és ez nagyon zavarta. Eddig azzal, hogy azarcát nézte nagyjából megértette azérzéseit,
de most egyáltalán nem tudta mit érezhet,és mire gondolhat. Amia legjobban bántotta,hogy egyszer sem
nézett rá, csak a szemköztifalat bámulta.
Niko:

Megis vagyunk.

Liz:

Lukász.

Niko:

Mot inkább menj fel az emeletre és pihenj le, mert holnap szükségedlesz azerődre.

Liz:

De!

Niko:

Csak menj kis unokám, mondom,hogy szükséged lesz az erődre.

Liz:

Jó!

Liz felsétált a lépcsőn és eltűnt ahogybefordult a sarkon.
Vajonjó ötlet kettesben hagynom őket?

Liz:

Ezt nem ígérhetem meg!
Csak akkor akarokharcolni, amikor bajban vagy!
A harctéren a társadakaroklenni, aki egyenrangú félként harcol melletted, és akire bármikor számíthatsz!

Lukász:
Minekakarnádmagadfeleslegesen veszélybe sodorni?

Liz:

Te miért kockáztatod az életed, hogy megvédj, mikor bajban vagyok?

Lukász:

Hát, mert….

Liz:

Én is azért!

Úgy, hogykérlek, várj rám egykicsit,amíg megerősödöm.
Nagyapa hogyan lehet végezni a vámpírokkal?

Niko:

Biztos vagybenne unokám?
Készen vagy arra,hogykiolts egyéletet?

Liz:

Igen.

Niko:

Akkor fogd!
Niko egyfegyvert ejtett Liz kezébe.

Liz:

Hát ez?

Niko:

Ezlesz a fegyvered.

Liz:

Egypisztoly?
De én nem tudom használni!

Niko:

Majd megtanulod, de amiannális fontosabb, hogy mivel lesz megtöltve.

Liz:

Mivel?

Niko:

Olyan golyókkalamik, a tevéreddellesznek megtöltve.
Amint becsapódik a golyó kipréseli a vért és a vámpír testébe juttatja. Az edzést a golyók megtöltésével
kezdjük. Gyere Liz.

Liz:

Lukász is jöhet ugye?

Niko:

Természetesen.

Liz:

Még valami. Mennyiideigfog tartani azedzés?

Niko:

Aztőledfügg, de ha minden jólmegy durván 1 hét.

Liz:

Képes leszekén egyhét alatt igaziharcossá válni?

Niko:

Talán nem profin képzett,de igazán jó csak a tapasztalat alapján lehetsz!

Liz:

Nem úgyértem!
Azidő egyhét aznem lesz elég!

Niko:

Emiatt nem kellaggódnod avéredben, van. Különben is itt a nagyapád. Tudod régen kifejlesztették ezt az
edzéstípust, mert nem volt arra idő, hogytöbbéven keresztültanítsák a fiatalokat. Kellettek a harcosokés
ráadásul ugyanolyan eredményes volt,minthatöbb éven keresztül edzettek volna. Engem is ígytanítottak
annakidején. Csakbíznodkellbennem és nem feladni, ha nem sikerül elsőre.

Liz:

Megértettem.

Liz nagyapjalakásánakpincéje:
Niko:

Itt két szoba van. A fegyvertárés a lövész terem. Ott fogsz gyakorolni.

Liz:

Hátnagyapa én soha sem gondoltam volna, hogy ilyenek vannak a tepincédben.

Niko:

Lukász!

Lukász:

Uram?

Niko Lukász kérdésére egyalattomos széles mosollyal válaszolt. Lukász márakkor tudta,hogy ennek nem
lesz jó vége, és igaza volt, mert Niko kissétőle szokatlan mosolyután fülön csípte Lukászt és az ebédlőbe rángatta aholle ültette egypárnára. Az az alattomos, mindent eláruló mosolymégmindig nem tűnt el az arcáról. Lukászt szó szerint megrémítette az a mosoly.

Niko:

Mond csakLukász nem kérsz valami vacsorát?
Mit szólnál a curryhez?

Lukász:

Most meg akar mérgezni?

Niko:

Mit mondtálLukász?

Lukász:

Azt,hogy nem kérek, nem vagyokéhes!

Niko mit sem hallva Lukász válaszát egytál curryt rakott elé, és leült a vele szembeni párnára az asztalhoz, majd belekóstolt.

Niko:

Eza curry remeklett!

Lukász temiért nem eszel?

Lukász előszörNikora pillantott,majd a curryre, mire Niko elnevette magát.

Ne aggódjLukász nem én csináltam, úgy rendeltem egy közeliétteremből.

Lukász nem szólt semmit, fogta a kanalat és belekóstolt a curryba.

Vagy teazok a vámpírokközé tartozol, akik csak vért esznek?

Lukász Niko kérdésére azonnalkiköpte a szájában lévő curryt és dühösen Nikora nézett!

Lukász:

Mire célzott ezzel?

Niko:

Csak arra,hogy a vámpírok nem változnak. Ha eluralkodik rajtuk a vérszomj, akkor mindenre képesek.
Szörnyekké válnakés mársenki sem tudrájukhatni.

Tudod aza szerencséd, hogyLiz az klán legerősebb családjának sarja,ígyőolyan képességek birtokában
van,amit őel sem tudna képzelni, és ha netán a vérére szomjaznál, javaslom,hogy netedd, mert akkor nem
csak az én pisztolyommalkellfarkasszemet nézned, hanem még Liz vérével is, ami néhány perc alatt végezne veled, de már egyetlen csepp is elég, hogy megsebesítsen.

Lukász:

Azon aggódik, hogy eluralkodik rajtam a vérszomj, hát, hogytudja, előbb szívnám ki egyfajtám béli vérét,
mint Lizét.

Ahelyett,hogytőlem próbálná óvniLizt azon aggódjon, hogy meg meneküljön a többi vámpírtól, aki mind őt
üldözi.

Nem a maga dolga lett volna, elrejteni a vámpírok elöl, hisz csakmaga tudott erről azegészről!

A maga dolga lett volna,hogyő soha nekerüljön ilyen helyzetbe!

Akkor mégis, hogytaláltákmag avámpírokmondja.
Talán nem azzalkéne most vitáznia, aki azéletét is odaadná Lizért hanem azokkal, akik meg akarják ölni.
Most az lenne a feladata, hogy biztonságban legyen, és amígitt vagyunk, ne találhassanak meg minket!

Ezlenne most adolga,és ha ezzel végzett,akkor majd megint leülhetünk curryt enni.

Lukász dühösen felállt azasztaltólés felrohant az emeletre, majdberontott a folyosó legvégén lévő
szobába. A szobában Liz volt,aki megijedt attól, hogy hirtelen rárontottakés ijedtében azajtó feléfordult,
csak, hogy teljesen meztelen volt, mert éppakkor szállt ki a zuhanyzóból.

Kis időkellett nekimégfelfogta, hogy ruha nélküláll Lukász előtt a meglepődöttségtől, de amikor látta,
hogyLukász el vörösödik szégyenébe a kezével meg próbálta eltakarnimagát és megfordult. Megfogta a
törölközőt és gondosan áttekerte magán és visszafordult Lukász felé. Lukász akkor háttalállt Liznek
és azajtót nyitotta,hogykimehessen. Liz mégmielőtt kimehetett volna hátulrólátkarolta Lukászt és az egyik kezével becsukta az ajtót.

Liz:

Lukász kérlek, maradj még egykicsit!
Maradj itt velem.

Lukász:

Történt valami?

Liz:

Nem csak, arra gondoltam,hogy el megyekinnen. A nagyapának már elmondtam, amiért eredetileg
idejöttünk, és így visszagondolva az elmúlt időszakra sehol sem maradtunkkét napnál tovább. Talán bajba
sodornánknagyapát,ha még továbbitt maradunk.

Lukász:

Csak, azért akarsz elmenni?

Liz:

Igen.

Lukász:

Liz mondel az igazat!
Miért akarsz elmenni?

Liz:

Nem akaroktöbbgondot okozni neked, ha nem akarod akkor, tanulni sem fogok. Ígynincs értelme, hogy továbbitt maradjunk.

Mennyünk el!

Lukász:

Liz tényleg úgy gondolod, hogy hatalmamban áll bármit megtiltanom neked?

Ha tanulniakarsz, akkor tanulj, nem foglak megakadályozni benne, de ne azért akarj erősebb lenni,
amit korábban mondtál, hogy megvédhess, hanem, hogy élj.

Mert élnedkell!

Ígérd meg, hogy élni fogsz.

Liz:

Élnifogok, ha teis. Nélküled nem tudnám elképzelni az életem. Szóval élni fogok, ha te is.

Nem fogokfeleslegesen beleavatkozni a harcokba, de azt ne kérd, hogyha bajban vagy tétlenül fogom nézni!

Mégígyis maradnál?

Lukász:

Nekem azis elég, ha minden erőddel azon leszel, hogy nehalj meg. Nekem az is elég.

Másnap a pincében:
Niko:

Liz a pisztoly, célozz és lőj. Egynapod van. Holnap reggel bemutatod, ha tizenkét golyóbóltíz a tábla közepébe megyátmentél, ha nem, nem tanítalak többet.

Liz:

Milyen lövedék van a pisztolyban?

Lukász:

Természetesen vaktöltény, minekhasználnánkfel az igazit?

Liz:

Lukász is itt maradhat?

Niko:

Igen,de nefeledd, ezt nekedkell megcsinálnod.
Eza tepróbád!
Liz bólintott.

Liz:

Holnap reggelmi?

Képtelenség, ha egészen reggeliggyakorolok, akkor sem tudnám megcsinálni. Lehetetlen!

Vajonmilehet ezzel a célja?

Liz hozzálátott a gyakorlásnak, és az első tárután a másodikat is kilőtte, de azeredmény nem volt túl
lelkesítő,ugyan is a golyók szerte szét helyezkedtek el a táblában. Az egyikhol a falban a másiképp, hogy
eltalálta a tábla szélét, de látványosan egyik sem fúródott bele a táblába.

Liz:

Azt hiszem ez nem lesz olyan egyszerű!

Liz folytatta a gyakorlást,de azeredményei nem igazán változtak. A golyóktalán,mintha beljebb araszolgattak
volna, de igen nagy eredményt nem mutatott, még többóra gyakorlásután sem. Lukász nem törődött
semmi fáradsággal, egy percre sem hagyta magára Lizt,bár egy szót sem szólt, csak ahátával nekidőlve a
falnak állt a sarokban. Mégis a jelenléte elég volt ahhoz, hogy ne adja fel pedig már a több órás
gyakorlástól rettentően kimerült. A kezei elnehezültek és miden egyes lövés sok energiátigényelt.

Ezlehetetlen.

Lukász:

Nem az.

Liz:

Mi?

Lukász:

Megmutatom.

Fogd meg a pisztolyt és tartsd előre. A távolság nagyjából öt méter, így inkább a közepe fölé célozz, és
ne csukdbe a szemed!

Lukász hátulról támogatta Lizt, és az egyik kezével stabilan megtartotta a pisztolyt.

Ésmost lőj!

Liz meghúzta a ravaszt, bár a golyó nem fúródott a tábla közepébe, nem sok kellett hozzá.

Liz:

De jó!

Mond Lukász hol tanultad ezt?

Lukász:

Márnagyon régen volt.

Liz:

Ha nem akarod elmondani akkor nem muszáj te is tudod.

Lukász:

Tudod régen,amikor harcossá képeztek mindenkinek mesterien kellett bánnia a fegyverrel, mert ez volt az
alapfegyverzet. A pisztoly mesterihasználata nélkül esélyed sincs bekerülni. Nekem sehogy sem ment.
Tamara tanította megpontosan úgy, ahogy most én mutattam neked.

Liz:

Most nem lehet neked könnyű. Köszönöm, hogy elmondtad. Ez sokat jelent nekem.

Lukász:

Inkább gyakorolj, mindjárt reggel van.

Liz:

Igen is!

Liz elnevette magát, majd visszafordult a tábla felé és gyakorolt tovább.

Lukász:

Remélem tudod, hogymit csinálsz drága Lizim!

Másnap reggel

Niko:

Készen állsz kis unokám?

Liz Nikora nézett,aki egy telitárat nyújtott felé, Liz elvette azt,majd a pisztolyában lévő tárat kiürítette,
amit hagyott, hogy a földre essen, és kicserélte a telire.
A pisztolyt a táblára szegezte és behunyta a szemét.

Niko:

Hagyatkozz az érzékeidre. Ha megtanulod, őket használni azok segítenek neked, főlegha sötét van.
Láss át a szemkendőn a többiérzéked segítségévelés találd el!

Liz:

Oké!

Ravasz elsült, és a golyó a céltábla legbelső fehér részébe fúródott.

Niko:

Három napod van unokám.

Liz:

Lukász mennyire ment félre?

Lukász:

Két cm-re.

Liz:

Nem éreztem semmit. Csaktalálomra sütöttem el a fegyvert. Nem fog menni. Három nap, három én is kevés lenne.

Lukász:

Talán nem is kellérezned semmit. Valamiért most is meghúztad a ravaszt.

Liz:

Aznem én voltam. Most így utólag nem érzem úgy,
hogyén húztam volna meg a ravaszt.

Lukász:

Ne foglakoz, ilyenekkel csakhasználdki.

Liz:

Hátlegyen.

Két nappalkésőbb
Liz:

Igen van valamibennem, valami, amiképes uralkodni rajtam.Valami, amiakkor is irányított,amikor Ancsival
harcoltam,és amimost is átvettem felettem az uralmat.

Liz:

Nagyapa ezt nézd!

Liz körülkét aura felhőlebegett,mielőtt meghúzta volna a ravaszt és a golyó egyenesen a tábla közepébe
repült. Miközben a golyó repült átvette Liz két aurájának energiáját és szinte láthatatlan légörvényt
kavarva maga körül fúródott a táblába, egy lyukat hagyva. Liz az eddig a táblára szegezett fegyvert most

leeresztette, levette a szemfedőt és asaját fáradságától nedves haját megrázta, majd Nikora nézett, aki tátott
szájal meredt Lizre. Lukász arca nem látszott, mert szokásosan lehajtott fejjelállt, de Liz lövését látván a
pupillája kitágult és azegész teste megmerevedett.

Niko:

Azutolsó próbád, hogylegyőzz egy vámpírt.

Niko meg nyomott egygombot a falon, ami következtében kinyílt egytitkos ajtó,ami egy titkos pincébe vezetett.

Liz:

Nyugodt lélek, állóképesség, célzó képesség, tapasztalat, szerencse csak ezekre van szükségem.

Tizenkét golyó abbóltíz a közepébe, mennifog, mennie kell!

Igen sikerülnifog!

Liz kinyitotta a szemét és egymás után meghúzta a ravaszt, majd kíváncsian és idegesen várta a
végeredményt, amit a pisztoly kilövésével okozott füst miatt nem látott.

Mikor elszállt a füst azeredmény világosan vissza tükröződött acéltábláról. Liz arcára kiült aharagés a
kétségbeesés, majda földre rogyott.

Liz:

Elbuktam!

Tizenkettőből csak nyolc. Csalódtam magamban, azt hittem sikerülni fog.
Hittem benne!

Vámpírok Főhadiszállása:
Tamara:

Úrnőm megtaláltuk Lizt.

Azúrnő:

HolVan?

Tamara:

Egyöregember házában.

Úrnő:

Ésmond csakTamara akkor mégmit kereselitt?

Tamara:

Egy erőtér védi a házat. A sima emberek nem is érzékelik a jelenlétét, viszont a vámpírok a közelébe
sem tudnak menni.

Oda küldtem egyalsóbb rendű vámpírt,aki elporladt mikor hozzáért az akadályhoz.

Úrnő:

Egy vámpírtaszító erőtér. Ez érdekes, tehát Lizen kívül mégmindig vannakolyanok, akik vérében ott van a
vírus.

Tamara, menj a házhozés maradj ott,amígki nem jönnek. Most márnem csakLiz a célpont, hanem az öregember is.

Tamara:

Értettem!
Esetleg elvihetekkét másik vámpírt?

Úrnő:

Ahogygondolod.
Válaszdkiőket aztán mennyetek!

Tamara:

Igenis úrnőm.

RégtalálkoztunkmárTamara.
Tamara:

Én is örülök nekedNatasa, Bibi.

Bibi:

Pedig reménykedtem benne, hogy többet nem találkozunk.

Tamara:

Elfogadjátok a megbízást?

Natasa:

El, de nem leszek ateúrnődkutyája. Csak azért vállaljuk el, mert tekérted.

Tamara arcára kiült egy széles vigyor.

Tamara:

Ezzelmileszünk az új kira.

Niko háza:
Natasa:

Ezaz a ház?

Tamara:

Igen ez.

Bibi:

Ki a célpont?

Tamara:

EgyLiz nevű lányés Lukász, meg valamiöregember.

Bibi:

A miLukászunk?

Bibi:

Mindigis tudtam,hogy nem normális.

Tamara:

Hátigen.

Niko:

Ügyes voltálkisunokám!

Liz:

Ez azt jelenti, hogy nem tanítasz engem tovább nagyapa?

Niko:

Kaphatsz még egylehetőséget.

Niko bekötötteLiz szemét egykendővel.

Kisunokám az a feladatod, hogy eltaláld a céltábla közepét.

Liz:

Bekötött szemmel, de így nem látok semmit.

Liz:

Ezaz utolsóLukász, nem sokára jövök.

Liz besétált a pincébe és kis időmúlva eltűnt a sötétben.

Lukász:

Mondja,maga ténylegLiz nagyapja, mert ha azlenne, biztos nem tennékiőt élet veszélynekigaz?

Lukász dühében a falhoz szorította Niko a kimonójánál fogva.

Ha ténylegolyan régen itt van, ez a vámpír nem hiszem,hogy sűrűn etette volna,akkor megátváltozott
egy vérszomjas szörnnyé, akinekmég saját öntudata sincs, csakis a vér utánivágyakozása,mint egy
közönséges vámpír. Akimégakkor is harcolnifogha minden végtagjahiányzik, mert ezekmár nem
rendelkeznekfélelemmel vagyfájdalommal csakis a vér maradt nekik.

Maga megbeküldte Lizt egyilyenhez!

Ezeket a lényeket még a saját fajtája is írtja, annyira vészéjesek!

Felfogta,hogy a halálba küldte azunokáját, még nekem is nehéz megölnöm egyilyet.
Maga idióta!

Niko:

Megkellett tennem!

Lukász:

Maga megőrült!
Lukász elengedte Nikot és Liz után futott.

Niko:

Várj oda nem szabadbemenned!

Lukász:

Teszek rá!

Nem sokára Lukász is a sötétben. Liz egyenesen haladt a sötétben közben pedigbukdácsolt valamiken, amiket
semmilyen körülményekközött nem akart megtudni, hogymik azok. Elért egy elágazáshoz, de mindig a
középsőt választotta. A járat végén észrevett valami halványfényt,amikét fáklyától származott. Ahogy oda
ért látta, hogy a fáklyák egybörtön ajtaját világították meg. A börtön körülállatiés emberi csontmaradványokat látott.

Ki az?

A hangra Liz a pisztolyt a börtönre szegezte, és lépésenként haladt előre.

Liz:

Ki vagy te?

Egy vámpír!

Liz:

Mutasd magad vámpír!

Ahogyóhajtja kisasszony.

Hirtelen a bal sarokból egy vézna,igen nyúzott, sápadt, fekete hajú alaklépett ki. A ruhája szakadt volt és
mezitlábjárt,fogait kivillantotta és fekete szemével Liz meredt Sajnálom kisasszony, de ettől az öregembertől már jó ideje nem kaptam enni így minden kínálkozó alkalmat megkell ragadnom. Végülis örülök neki, hogy ezúttal egy friss, zsenge artériát haraphatok el!

A vámpír Liz felé szaladt, aki néhány golyót rá eresztett,de kikerülte és felugrott a plafonra, Liz ismét
rácélzott,de ismét kitért előle. Minél többideje harcoltak már a vámpír annál inkább hasonlított egy
állatra, mint emberre. Már beszélni sem beszélt. A fogait egyre jobban összeszorította,míg nem a saját
vére folyt le azajkain. Liz hiába célzott rá a szabadjára engedett golyók körül egyik sem találta el. Gyors volt.
A vámpír hirtelen Liz előtt tűnt fel, kiverte a pisztolyt a kezéből, amia börtön bejáratához repült, de mire Liz
ismét maga elé pillantott a vámpír addigra eltűnt a sötétben. Liz kihasználta az alkalmat és a fegyvere felé
rohant mikor érezte, hogy valami átfonja a testét. Végig a derekán a nyaka feléhaladva. Egymások oldalról valami kitámasztotta az állát és elbiccentette, hogy a nyaka szabad maradhasson. Szinte márérezte a vámpír fogait, amint belemélyeszti a nyakába és szépen lassan elszívja a testéből azösszes vérét.

Liz:

Ég veled Lukász.

Liz becsukta a szemeit és csak arra várt,hogymikor mélyeszti a nyakába a fogait. A vámpír egyre közelebb
hajolt Lizhez, egészen, odáig amíg a szemfogai Liz nyakához nem értek. Már-már belemélyesztette volna a
fogait, amikor valaki kétszer vállon lőtte a vámpírt.

Vissza emlékezés:

A vámpír közelített Liz felé egészen addig, amíg a szemfogai Liz nyakát nem érintették, de valaki még az
utolsó pillanatban mielőtt a vámpír fogai belemélyedtek volna Liz nyakába valaki kétszer vállon lőtte a vámpírt. Az a valaki a börtön bejáratánál a vámpírra szegezett pisztollyal állt.

Lukász:

Engedd el őt.

Liz:

Lukász!

Nocsak-nocsak a hölgyike után egy szépfiú is jelentkezik az étlapra?

Lukász:

Hallgass és engedd előt!

Miért mit csinálsz, ha nem?
Lukász:

Ez egyszerű, hát megöllek!

Akkor gyere csak.

A vámpír ellökte magától Lizt és egyenesen Lukásznak rontott, aki rálőtt Liz fegyverével. A vámpír a golyók
előlismét a plafonra menekült, majdLukászra rontott. Lukász alattomos mosolyt villantott és kivillantotta a
szemfogát.

Mi, te is egy vámpír vagy?
Lukász:

Igen.

Megismerhetnéd a fajtádat!

A vámpír Lukászra támadt, rálőtt kétszer. A vámpír elugrott és oldalról támadt. Lukász előrántotta a
kaszáját és kettévágta.

Liz:

Lukász.

Lukász elrakta a fegyverét és Lizhez ment, megfogta a kezét és az ajtó felé húzta.
Lukász mit csinálsz?

Lukász:

Elviszlek innen.

Liz:

Miért?

Lukász:

Hát nem érted?

A nagyapád mit sem törődve azzal, hogy veszélynek tesz-e ki vagy egyenesen a halálba küld téged!

Liz:

Mi?

Lukász megfordult és magához rántotta Lizt. Szorosan karjaiba fonta és azarcát a mellkasához szorította.

Lukász:

Tudod, hogyaggódtam érted?

Nem tudtam,hogyideérek-e időben. Szóval kérlek, ne csinálj többet ilyet, és most gyere, túl sokat időztünk
itt, lehet, hogy már a nyomunkban vannak.

Liz:

Lukász lehet, hogy a nagyapám szövetkezett ezzel az úrnővel?

Lukász:

Nem!

Biztos vagyok benne, hogy nem csakmég a régi világban él, pedig annak a kornak már régen vége van!
Bele őrült!

Liz:

Akkor nem bántod ugye?

Lukász:

Dehogy, végülis még mindig a nagyapád és szereted nem?

Liz:

De, persze, hogy szeretem!

Lukász:

Siessünk rossz előérzetem van!

Lukász és Liz elértek a pince bejáratához, ami nem nyílott, ígyLukász mit sem habozva betörte azt. Majd
átrohantak a házon kilépve aház köréhúzott védőfalból. Kisétáltak azutcára és Lukász átkarolta Liz
vállát,próbálva takarniLiz és a saját arcát. Azonban az nem volt elegendő,hisz Tamara minden mozdulatát és
cselekedeteit ismerete Lukásznak. Miközben azállomás felé siettek, igyekeztekminél zsúfoltabbútvonalakon
igyekeztek, hogyTamara és a többiek netámadhassák megőket, azonban a fogócska alatt,és helyszín ismeret
híján egy zsákutcába futottak. Tamara,Natasa és Bibi egyre közeledtekhozzájuk, visszafordulnipedigmár
nem volt idő.

Lukász súgja Liznek:

Liz most figyelj arra,amit mondok. Most nem csak egy vámpírralállunk szemben,én elintézem őket,de nem
tudok egyszerre harcolniés rád vigyázni.

Látodelőttünk ezt a falat?

A mögöttelévő utca azállomásra vezet ugye?

Liz:

Igen!

Lukász:

Ha azt mondom most,átdoblak a falon, elfutsz az állomásra,és vissza sem nézel. Szálljfel egy vonatra és
menj el valahová,tökmindegyhova, csakjó messze legyen.

Liz:

Hogyképzeled, nem tudnálakitt hagyni!

Lukász:

Liz nincs sokidőnk. Elfogsz menekülni, felszállsz egy vonatra és nem jössz vissza.

Soha!

Miközben Lukász a tervét mesélte Liznek, a kira tagjai:
Tamara,Natasa,Bibi megjelentek a zsákutca bejáratában.

Lukász:

Itt vannak.
Készülj Liz!

Tamara:

Lukász márnem is üdvözölsz?

Lukász:

Most!

Lukász a karjaiba vette Lizt és az előttük álló viszonylag alacsonyfa utcafalon átdobta. Előrántotta a kaszáját és
eddig még ismeretlen technikát használt. Lukász képességeinek azalapjatűz, ellentétben Tamara képességeivel, neki a széladja azerejét. Lukász, hogy feltartóztassa egy rövidideigőket köréjük egy
tűzbörtönt idézett.

Tamara:

Szánalmas ahogy azt a lányt védedLukász, de úgy sem menekülhet.

Tamara:

Én kitörök innen, te addig keresd meg a lányt, és ha megvan mennyetek utána és öljétek meg!

Natasa:

Ezer örömmel!

Natasa az érzékelőképességével képes megmondani bárkinek a tartózkodásihelyét két km-es távolságban.
Liz helyzetét könnyen megtalálta,hisz még az ötszázas távolságot sem lépte túl. Közben Tamara előhúzta a
kardját.Tamara kardpengéje elégérdekes, képes a környező levegőt összegyűjteni és a kardpengéjébe sűríteni. A kardpengéjeilyenkor megváltozik. A kard magába építi a szél részecskéket és ez által megnő és elvékonyodik. Képes lesz mindent kettévágni, beleértve Lukász erős tűzbörtönét is akár egyetlen vágássalis.

Tamara:

Meg van?

Natasa:

Igen.

Tamara:

Indulás!

Lukász:

Nem mentekti sehová.Pokolsárkánymásodik szint!

Lukász a pokol sárkányt előszörTamara feléirányította, hogy megtévessze azutolsó pillanatban irányt
változtatott,kikerülve Tamarát,Natasára támadt.

Natasa nem tudta volna kivédeni a Pokol sárkányt, de egyhatalmas fekete kígyó megállította, semmivé
foszlatta. A kígyó Bibihez tartozott. Képessége, hogy az árnyvilág kígyóit irányítani tudja. Akit most megidézett
az-az árnyékvilág urának a leszármazottja. Egy olyan lény, aminek soha nem kellett volna megjelenjen az
emberi világban. Aki olyan fenségesen mered az ellenfélre, hogy a puszta tekintete elég lenne ahhoz,
hogy bárkit megöljön. Bibi, Lukász szemébe nézett, majd megfordult.

Bibi:

Natasa mutasd azutat.

Natasa bólintott, majdfelugrott a kígyó hátára Bibit követve. A kígyó pedig felrepült abba az irányba ahol
Liz van.

Azút:

Liz egyenesen a pályaudvarhoz vezető úton szaladt amilyen gyorsan csaktudott. Közben a szíve majd
kiszakadt a helyéről. Nem akarta ott hagyniLukászt, főleg nem felülni egy vonatra és elmenekülni miközben
ő az életéért küzd.

Natasa:

Ott van!

Ki megy tevagyén?

Bibi:

Ezegyértelmű. A képességeidet csak akkor veszem hasznát a harcban,ha teitt maradsz és koncentrálsz.
Azárnykígyó majd meg véd, neked nem kell foglalkoznod, hogy mi történik a harc során. Te biztonságban leszel.

Bibi leugrott az árnykígyóról egy másikra. Ez a lény sokkal kisebb volt, mit az előző.N atasa egyszerre nem
csak egykígyót tud megidézni, hanem több tucatot, különféle méretekben. Ahogy ráült a kisebb kígyóra,
újabbkígyókat idézett, azok végigfutottak a kezén és Liz felé haladtak. Liz megérezte a veszélyt és valahogy
sikerült neki kikerülni a kígyók támadását.

Bibi:

Lehet ügyesebb, mint gondoltam, de akkor sem eléggé.

Liz miután elkerülte akígyókat azállomásfelé vette az irányt ismét, arra gondolva,hogyha kiér atömegbe
Bibi nem fogja ott megtámadni. Bibi azonban elékerült. Liz akkor Bibi szemébe nézett,de a tekintete teljesen
üres volt, semmi érzelmet nem takart. Megidézett három darab hosszúkás kígyót.Ezek nem tudtak
repülni, viszont gyorsan siklottak a földön.Liz igyekezett nem mutatni a félelmét,bátran előrántotta a
fegyverét és egyesével rálőtt mindegyikre. A kígyók a lövés miatt szertefoszlottak, de nem tűntek el végleg,
úgylátszott,hogyLiz lövedékei egyáltalán nem voltak rájuk hatással. Az árnylények könnyedén el tudtak
bújni bárki vagy bármi árnyékában. Ez esetben is ez történt. A kígyók annyiárnyékközülLiz árnyékában
rejtőztek elés árnyékként kúsztakfelLiz lábán.Liz észrevette, a pisztolyával eltalálta az egyik kígyót, kettévált az árnyékától és elrepült.

Liz:

A vámpírpusztító golyók nincsenek rájuk hatással, hisz ők nem vámpírok, de a fizikai támadások hatással
vannak rájuk, de hogyan lehet őket teljesen elpusztítani?

Liz:

Remélem el lehet ezeket alényeket pusztítani csak fizikai támadásokkal.

Liznek sikerült mind a három kígyót elválasztani az árnyékától, miközben ezekkel a kígyókkal harcolt Bibi
sem tétlenkedett, még több kígyót idézett az árnyföldről akik körbe vették. Az előző három kígyó is
csatlakozott a többihez, hogy egy egységes támadást intézzenekLiz ellen. Liz ezzel a túlerővel már nem
tudott mit kezdeni. Egy ideig ellenállt, de viszonylag gyorsan körbetekeredtek a testén a kígyók.

Csata: Tamara és Lukász
Nova:

Úgy látszik csak ketten maradtunk.

Lukász:

Nekem ebből elegem van. Elmegyek, és ne állj az utamba.

Lukász a zsákutca fala feléfordult

Szívesen csatároznék veled, de még megkell, védjek valamit.

Lukász néhánylépést tett a falfelé, amikor Tamara ketté vágta azt.

Tamara:

Nem mehetsz elmégLukász csak az után, amikor meghaltál, de akkor már nem igazán kéne valahova is
menned!

Lukász:

Nem áll szándékomban meghalni, csak akkor ha, megmenthetem ezzelőt.

Tamara:

Undorodom tőled!

Soha nem gondoltam volna,hogy egygyenge ember miatt árulod el a fajtádat.

Lukász:

Éste, elárutad a vámpírokat amikor beléptél a kirába.
Beléptél egyolyan csoportba,akinekmindegy volt, hogy kit ölnek meg embert vagy vámpírt csak gyíkól hassanak. Szerintem pedig ez undorító!

Tamara:

Elegem van én azt azutat választottam, de temég lejjebb süllyedtél, mint én, eddig mindig te voltál a
tökéletes, akit éljeneztek!

Bekerültél azúrnő testőrségébe én pedig semmit sem kaptam, de most én vettem át a helyed ehhez mit
szólsz?

Lukász:

Nem érdekel engem az a cím. Most márcsak egy dolog érdekel, hogy Liz biztonságban legyen!

Tamara:

Tudod régen a barátom voltál, de ez az érzés mindig kis gyűlölettel párosult. Mára már csak a gyűlölet maradt,
és, hogy most végre megölhetem azt az embert aki mellett mindigalul maradtam!

Olyan megalázó volt,de ennek most itt véget vetek. Tamara befejezve a mondatát Lukászra rontott. A
kardjávalLukász felé vágott,Lukász pedig előrántotta a kaszát kivédte a csapást, majd ellökte magától
Tamarát. Amíg Tamara a levegőben volt Lukász használta a Pokol sárkány második szintjét. Tamara
maga elé rántotta a kardját,hogyátvágjon a támadáson, de ez nem is volt olyan könnyű, hisz Lukász nem csak egyet indított útnak, hanem egymás után többet is tökéletes pontossággal!

Tamara kikerült ebből a támadáslácbólés a kardját elvékonyította és meghosszabbította!

Támadni akart méghozzá Lukász lábait célba véve.
Lukász elugrott a hihetetlen erejű támadás elől, ami a földbe becsapódva olyan egy vagy másfél méteres
lyukat hagyott. Lukász ezúttal a Pokol sárkány legerősebb formáját hozta létre, egy harmadik szintű
támadást. Tamara igaz maga elé rántotta a kardját, egy kis ideig ellen is állt a sárkánynak, azonban egy
harmadik szintű támadáshihetetlen erőt hordoz magában. Tamarát frontálisan érte ez a támadás. Bár
túlélte súlyosan megsebesült, ezek után is harcolni akart. Nehezen, de sikerült lábra állnia.

Tamara:

Hidd elLukász ennyire könnyen nem lehet engem legyőzni!

Tamara iszonyú haraggal a szemében a kardját Lukászra szegezte. Feltett szándéka volt,hogy ezúttal szívesen leszúrja Lukászt. Lukász azonban kiverte a kardot a kezéből, amit még röptében megfogott és a saját kardjával szúrta le a barátját.A kardmélyen  beleszúródott Natasa testébe.

Lukász:

Én mindig a barátomként fogok tekinteni rád. Ég veled Tamara.

Lukász kihúzta a kardot Tamara testéből, majda földre fektette az eszméletét elvesztett barátját. Szíve szerint
mellette maradt volna,de most sietnie kellett, mert az, akit a legjobban szeret bajban van.

Csata: Liz-Bibi-Natasa

A kígyók Liz testén egyre jobban körbe tekeredtek, közben egyre jobban szorították. A szorításolyan nagymértékű volt, hogy ordibálni vagy sikítani sem tudott. Közel volt hozzá,hogy elvessze azeszméletét
azoxigén hiánymiatt. Amikor mára szemeiis lecsukódtakLukász jutott az eszébe. Minden olyan élmény, amit együtt töltöttekés, hogyolyankor volt a legboldogabb, de ha most meghal nem lehet Lukásszal soha többé. Eza gondolat adott neki erőt ahhoz, hogy visszanyerje azeszméletét. A szorítás egyre erősebb volt, azonban a fájdalom ellenére még sem ejtette el a pisztolyát, sőt ugyan olyan erővel szorította továbbra is. A fegyvert nagyon lassan Bibire szegezte. A keze remegett,így célozni sem tudott rendesen. Csak az ösztöneire hagyatkozva Bibire lőtt. A lövés, amit le adott elegendő volt ahhoz, hogyBibikoncentrálása meg gyengüljön,így a szorításis gyengült. Liznek sikerült a pisztolya segítségévelkiszabadulnia a szárnykígyók fogságából, majd kihasználva a zűrzavart emberhez képest hihetetlen gyorsan Bibi mellékerült. Kivételesen nem a pisztolyát használta, hanem megpróbáltaletaszítani egy rúgás segítségével. Azonban mielőtt  eltalálhatta volna a kígyó a farkávalgyomron verte. Liz a falfelé sodródott nagy erővelés sebességgel. A becsapódás más milyen volt, mint amire számított. Egyáltalán nem érezte, mintha valami fura dologra érkezett volna. Csakakkor jött rá, hogy mi történt amikor kinyitotta a szemét. A fal, aminek neki zuhant mélyen behorpadt és megdőlt, csak, hogy nem Liz csapódott afalnak, hanem Lukász. Őmég az utolsó pillanatban Liz mögéállt és saját testével védte, hogy ne essen bántódása. Liz mikor megpillantotta Lukászt, ahogymiatta elszenvedte azütést, megijedt. Fogalma sem volt, hogy életben van-emég vagy meghalt.

Lukász nem mozdult!

Liz:

Lukász!

Ébredj fel, kérlek!

Elmúlt félperc, majdegy, majdkettő és Lukász nem kelt fel.

Lukász nem mehetsz el, nehagyj itt!

Lukász:

Ne aggódj, még nem mehetek sehová.

Ilyen könnyen nem halok meg!

Liz örömkönnyeket,hullajtva szinte Lukász nyakába ugrott.

Liz:

Úgyörülök, hogyéletben vagy!

Lukász:

Liz jólvagy?
Ugye nem sérültél meg?

Liz:

Jól vagyok.

Lukász:

Sajnálom, hogy ekkora veszélynek tettelekki, nem gondoltam volna,hogy nem tudom megakadályozni,
hogy nekövessenek.

Liz:

Én nem bánom,ígylegalább nem kellett elutazzak egyedülnélküled.

Lukász:

Liz szeretném,ha a háttérben maradnál. Én elintézem ezt a kettőt.

Liz:

Rendben van!

Lukász le fonta magáról Liz kezeit és felállt. A kaszát előrántottaés maga elé tartva rohannikezdett. Egy
vágással ketté vágta azt a kígyót amin Bibi ült. A kígyó elhalványodott majd eltűnt, Bibi pedig ismét érzelem
mentes tekintetét szegezte Lizre, majd Lukászra. Aztán hihetetlen mennyiségű kígyójelent meg. Kisebbek,
nagyobbak, egyesekLukászra tekeredet, mások Bibi köré rendeződtek.

Bibi:

Támadás!

A támadás szóra a kígyók megindultak. Lukász kasza pengéjét hirtelen lángok borították el.

Lukász:

Pokolpenge!

Lukász lecsapott a pokolpengével a támadás hatására azösszes árnykígyó megsemmisült, sötét füstöt hagyva
maguk után. Amíg a füst nem szállt, addigLukász gyorsan a Pokol sárkány technikát alkalmazta. A hatalmas tűz sárkány egyenesen Bibi felé tartott. Bibi mégidőben észrevette a sárkányt és maga eléidézett egy lényt, ami felülmúlta az eddigi összes kígyót, amit megidézett, aki a pokol sárkány csapásától rögtön semmivé lett. Feláldozta Bibi! A köd feloszlott, Liz észrevette, hogy hiába sikerült kivédenie ezt a támadást Bibinek komoly sérüléseket szenvedett el. Fáradt is volt a sok idézéstől!

Liz:

Ezaz!

Ha továbbra is ígyfog menniLukász fog nyerni!

Bibi Natasára nézett, aki értette a célzást. Összeérintette mindkét tenyerét maga előtt és lehunyta a szemét. Natasa körül kék aura jelent meg, ami Bibi köré vándorolt szép lassan. Bibi sebei hihetetlen gyorsasággal begyógyultak és az ereje is visszatért.

Bibi:

Most kezdődik azigaz harc Lukász!

Bibi sebei begyógyultak és emellett hihetetlen erőre tett szert. Lukász folyamatos támadásai okozta sebek is
sorra begyógyultak. Hiába sebesíti meg sérthetetlenné vált, hogy ezt bebizonyítsa kígyókat sem idézett,
hagyta, hogy Lukász megsebesítse. Mikor Lukász látta, hogy a támadásai mit sem érnek abba hagyta. Bibi
azonban nem várt addig amíg Lukász újra támad. Bibi Lukász elé egy kígyót idézett ami, megjelenésekor a farkával a falnak csapta. Lukász a falnak zuhant ahol egy lyuk keletkezett. Szinte rögtön felállt. Belemarkolt
a kaszája nyelébe, de amikor le akart csapni vele, a karjai nem mozdultak!

Lukász:

Megbénultam, de mitől!?

A vállában szúró,fájó érzést érzett, mintha valami megharapta volna. Később észrevette, hogy a teste
körül egyláthatatlan lény(kígyó) van,ami azzal, hogy vállon harapta és gúzsban tartja, mozgásképtelenné
tette. Lizi nem értette, hogy Lukász miért nem támad. Ráadásul egy hatalmas fenevad közelített felé. Maga a
kígyó nagyobb volt, mint Lukász és Liz együtt véve.

Liz:

Lukász nem mozdul!

Valamit csinálnom kéne, különben Lukász…!

Nem is akarok bele gondolni!

A kígyót nem tudom legyőzni, ha rálövök, egyszerűen átrepül rajta. Bibit kéne megtámadnom, de ha rálövök,
egyből elrepíti a golyót a kígyó, amin ül.

Jaj mit csináljak?

Liz akkor meglátta Natasát

Ha Natasa adja Bibinek az erejét, akkor elég megszakítanom a koncentrációját. Ez az egyetlen dolog
amit tehetek!

Liz a közelben lévő villanypóznához sietett. Felmászott rá egészen a tetejéig. Mikor felért a tetejére el
rugaszkodott róla, hogy egy emeletes bérház párkányára érkezzen. Azonban az ugrás kicsi volt. Csak
az egyik kezével tudott megkapaszkodni a párkány szélén.

Muszáj megcsinálnom Lukászért!

Elég volt abból, hogy csak Lukász kockáztatja azéletét, és én nem csinálok semmit!

Megkapaszkodott a másik kezével is.

Liz:

Még szerencse, hogy jó vagyok tesiből.

Liz végigkúszott a párkányon, hogy a kígyó mögé kerüljön. Ismét elugrott ám ezúttal szerencsésebben
érkezett. Probléma nélkül landolt az árnylényhátán. Szerencséjére sem a lény sem Natasa nem vette őt
észre. Azon a hatalmas kígyón Liz csak egy aprócska bolhának látszott, így nem csoda, hogy a kígyó nem
igazán foglalkozott a jelenlétével. Liz előhúzta a pisztolyt és amilyen gyorsan csak tudott haladni az állat
testén Natasa felé közelített. Egyre csak azon járt a feje, hogy mit kéne tennie mikor odaér. Belemerülve a
gondolataiba megcsúszott. A csúszás hatására hosszan felsikított, de senki még csak nem is reagált rá. Akkor
Lukászra pillantott és látta, hogy az árnykígyó már teljesen körbe tekeredett a testén.

Sietnem kell!

Hintázni kezdett, hogy lendületet szerezzen magának. Mikor már meg volt kicsit oldalra eltérítve a mozgást és
a kezével kifejtett erő segítségével egy U alakú ívet leírva közvetlenül Natasa mögé került és a pisztolya
végével leütötte.

Nem történik semmi.

Most mit csináljak?

Liz becsukta a szemét és szorosan összeszorította a szemhéját.

Lukász segítsd!

Fogalmam sincs, hogymit kéne tennem még!

Kinyitotta a szemét, de még akkor sem történt semmi, vagy mégis?!

Natasa körül a kék aura kezdett halványodni. Amikor ezt észrevette azon nyomban Bibire nézett, aki
görnyedt testtartással a kezét az arca elé helyezve állt. Látszott, hogy az elszenvedett sérülések. Amit Natasa
gyógyított meg ismét megjelentek a testén. Remegett a teste, majd a fájdalomtól térdre zuhant. Bár Bibi még
csak egy gyereknek látszik, lehet több, mint száz éves is, így nem csoda, hogy Lizben sajnálat és szomorúság
ébredt fel Bibi iránt, de ha választani kéne Lukász és ő között, habozás nélkül Lukászt választaná, erre
gondolt. S nem bánta meg a döntést.

Bibi:

Lehet,hogyén meghalok, de akkor teis jössz velem Lukász.

Bibi elnehezült kezét Lukász felé nyújtotta, mintha meg akart volna valamit markolni, majd hirtelen összezárta.
Bibi általában az elméjével irányítja az alattvalóit ám ha kézzel jeleket küld nekik, sokkal nagyobb hatást ér
el vele. A kígyók is sokkal erősebbek lesznek. A kígyó Lukász körül egyre szorosabban és szorosabban
tekeredett,ahogy azt Bibiparancsolta neki.

Lukász:

Liz figyelj oda!

Vigyázz magadra!

Liz:

Igenis!

Lukász:

Liz vigyázz!

Lizre hárman egyszerre támadtak a lándzsájukkal. Liz hátranézett, majd a levegőbe ugrott kikerülve a
lándzsák éleit. A levegőből vissza érkezve, az egyik vámpír lándzsájára érkezett. Utána azzal a mozdulattal
arcon rúgta a vámpírt, megfordult és a következőt is arcon rúgta. Előrántotta a pisztolyt és a harmadikat
lelőtte, aki szét porladva összeesett. A maradék kettő is támadt, de Lizt nem tudták megsebezni. Liz spárgában
felugrott és egyszerre rúgta meg mindkét vámpírt. Egymástól ellenkező irányba zuhantak, de Liz még
mielőtt leérkeztek volna a földre lelőtte őket.

Megsemmisültek!

Azonban ez csak három katona volt a tőbb mint százötvenből. Liz ezután Lukászhoz ugrott. Hátat fordítottak
egymásnak, úgy védték egymást.

Lukász:

Holtanultad ezt?

Liz:

Nem tudom az elejét például Ancsitól láttam.

Fogalmam sincs, hogy csinálom!

Most,hogy jobban belegondolok történt már ilyesmi egyszer. Pont amikor Ancsival harcoltam. Akkor valami
teljesen átvette rajtam az irányítást, de ez most más, most megmaradt az öntudatom.

Úrnő:

Elég a fecsegésből!
Támadjatok!

Lukász:

Liz, ugorj felamilyen magasra csaktudsz!

Liz felugrott Lukász pedig megidézte a legerősebb pokol sárkányt, azt maga köré irányítva, végzett az őket
körülvevő vámpírok első sorával.

Liz:

Lukász olyan király, de sajnos még ígyis túl sokan vannak!

Lukász:

Liz vigyázz!

Liz maga mögé fordult és meglátta az úrnő egyik katonáját, aki egy karddal közelít felé. Becsukta a szemét, majd minden elsötétült, de amikor kinyitotta biztonságban volt, valakinek a karjaiban.

Felnézett rá!

Liz:

Tamara!

Tamara:

Ne félj biztonságban vagy!

Most leteszlek. Lukász ne foglalkozz ezekkel a söpredékekkel ezeket majd én elintézem, te menj csak
egyenesen az úrnőhöz.

Liz Lukászra nézett.

Lukász:

Ne aggódj Liz, bízhatunk benne!

Liz:

Ha te is, én is bízni és hinni fogok benne.

Lukász:

Akkor minden rendben! Készülj úrnő! Liz készen állsz?

Liz:

Igen!

Lukász:

Akkor gyerünk!

Azúrnő:

Tamara szóval elárulsz engem?

Így is jó, de ne higgyétek, hogy megkegyelmezek nektek.

Lukász:

Eltűnt? Hol lehet?

Úrnő:

Itt vagyok!

Lukász:

Jaj ne, Liz!

Úrnő:

Már késő!

Az enyém vagy!

Az úrnő Liz mögött jelent meg, majd megragadta őt, magával szembe fordította és ráírta ajkaira a végzetes
csókkarimáját. Liz arca elsápadt, mintha kiköltözött volna belőle az élet. Teljesen üressé vált.

Lássuk, hogy hogyan szállsz szembe azzal, akit a legjobban szeretsz, ugyanis innentőlLiz az én irányításom alatt áll.

Ésén azt parancsolom neki, hogy végezzen veled!

Liz:

Nem, akarom!
Ne!

Liz:

Igenis úrnőm!

Liz:

Jaj miket is beszélek?

Úrnő:

Nagyon jó! Használd ezt! Azúrnő egykardot nyújtott felé.

Liz:

Ahogy óhajtja úrnőm!

Liz elvette a kardot és egyből Lukászra támadt. Lukász kivédte a kardcsapást és el is ugrott rögtön Liz
közeléből, de hiába követte őt és folyamatosan rátámadt.

Liz:

Liz én vagyok az! Hát nem ismersz meg? Én vagyok az Lukász!

Lukász:

Én vagyok azLiz, nem ismersz meg?

Úgy látszott Lukász szavai nem értek el Lizhez, hisz egy percig sem habozott a következő támadással.

Liz, kérlek hagyd abba!

Látszólag nem változott semmi sőt Lukász ahogy védekezett a kardcsapások ellen meg is sérült. Több
vágás jelent meg a testén. A kezén, a lábán és azarcán is, és akkor Liz megszólalt.

Liz:

Lukász, kérlek menekülj!

Lukász:

Hogyfuthatnék el te buta! Hogy hagyhatnálak magadra? Mikor Lukász ezt kimondta, eldobta a fegyverét.
Nem harcolok tovább!

Liz:

Lukász ne tedd, menekülj! Liz hiába ordibált Lukász azt nem hallotta. Nem vette fel a fegyverét és Liz aki továbbra is az úrnő irányítása alatt volt, belevágott Lukász mellkasába.
Sírt!
Liz arca hiába volt üres, mégis a könnyektől több fájdalom és érzelem volt benne, mint valaha.
Lukász!
Az úrnő varázsa akkor megtört,és Liz könnyes szemmel Lukászhoz futott. Mikor odaért felemelte Lukász fejét, közben zokogott.

Liz:

Miért Lukász? Miért csináltad ezt?

Lukász:

Hát nem is tudom, talán azért, mert szeretlek téged.

Liz:

Mond meg, hogy most mit csináljak?

Lukász:

Csak tegyél meg nekem valamit.

Liz:

Persze, bármit!

Lukász:

Engedd meg, hogy igyak a véredből.

Liz:

De akkor meghalsz!

Lukász:

Ígyis, úgyis meghalnék, mostanában nem ittam annyi vért,hogy betudjam gyógyítani a sebem.

Liz:

De akkor is nem akarom, hogy ez történjen.

Lukász:

Kérlek tedd ezt meg nekem, ha már nem lehetek veled.

Kérlek!

Liz lejjebb hajolt, közben potyogtak a könnyei. Lukász maradék erejével a kezét az arcára tette és
megcsókolta. Nem kell sírnod Liz, az életem legszebb része volt, amikor veled lehettem, így nem bánom, hogy itt most végem.

Liz:

Lukász.

Lukász hiába mondta, hogy ne sírjon, nem volt rá képes. Nem tudott megálljt parancsolni a könnyeinek.
Közben pedig Lukászt megpuszilta, majd beleharapott a nyakába. Lukász számára Liz vére volt a
mennyország. A vére úgy csábította őt, mint semmi ezen a világon. Mégis megállta, mert még annális
jobban szerette őt. Képes volt az ösztöneivel is dacolni érte. Ahogy Liz fejében ez végigfutott, úgy Lukász is
elengedte a nyakát. Akkor már Lukász sárga fénybe burkolózott. A teste egyre jobban eltűnt ebben a sárga
fényben. Közben egymás szemébe néztek végig. Lukász keze Liz arcán maradt, amíg teljesen el nem tűnt. Lágy
szellő is fújdogált, ami felkapta Lukász izzó hamvait. A hamvak még egyszer körbe vettékLizt, mintha
búcsúznának még utoljára, majd teljesen eltűntek.

Liz:

Lukász, még most is, még a halálodután is velem foglalkozol.

Ne aggódj, jól leszek.

Ég veled szerelmem!

Tamara:

Liz jól vagy?
Hol van Lukász?
Liz a fejét rázta, közben lehajtotta.

Úrnő:

Lukásznak vége, már csak te maradtál Liz.

Liz:

Hogy merted, teszemét!

Úrnő:

Hogy én, hogy tehettem? Hiszen te ölted meg!

Liz:

Igaza van. Én öltem meg Lukászt. Hogyan élhetnék ezek után?

Tamara:

Liz ne hallgass rá, egyáltalán nem tehetsz róla. Lukász feláldozta miattad az életét, hogy te élhess, nem kéne
ezt az áldozatot semmibe venni.

Nem gondolod?

Úrnő:

Hallgass Tamara!

Tamara:

Liz, hallasz?
Ne hallgass rá!
Csakis Lukászra gondolj, hogy ő mit szeretne! Liz nem mozdult, nem szólt semmit csak üres tekintettel nézett maga elé.

Úrnő:

Ebből elég volt!

Végzel Lizzel, és végre vége lesz ennek az egésznek! Az úrnő előrántott két hatalmas legyezőt. A legyezőket
összeillesztette, majd a legyezők fegyverré változtak. Pengék jelentek meg rajtuk, amik egy igazán veszélyes
fegyverré tette a látszólag ártalmatlan legyezőket.

Az úrnő körpengének nevezte ezt a fegyvert, majd Liz felé hajította. Liz még akkor sem mozdult, azonban
Tamara Liz elé ugrott és a kardjával kettévágta a csapást. Ám azonban mikor megállította a fegyvert az
továbbra is Liz felé akart menni, és csak akkor tért vissza az úrnőhöz, amikor Tamara fegyvere megrepedt.

Tamara:

Hogy lehet ez? Már az első támadása után megrepedt a fegyverem! Még egy ilyen és eltörik!
Ráadásul Liz sincs a legjobb állapotban. Csinálnom kell valamit, hogy megfordítsam az állást és, hogy
megvédjem Lizt.

Lukász számít rám!

Úrnő:

Na miaz Tamara?

Beijedtél, pedig még bele sem jöttem?!

Azt hittem nagyobb kihívást jelentesz, már látom miért nem tudtad megölni Lukászt!

Tamara:

Hallgass!

Egyáltalán nem vagyok kíváncsi rád!

Úrnő:

Hát akkor beszéljenek a fegyverek a harc közben.

Kanon ismét elhajította a körpengét, de most a célpont nem Liz hanem Tamara volt. Tamara azonban ezt a
támadást nem közvetlenül a pengéjével hárította, hanem a penge különlegese képességével.

Ennek a képességnek az a lényege, hogy bármit képes átvágni, úgy, hogy azt senki sem veszi észre. A
körpenge is hasonló képességgel rendelkezik, de mivel látható, nagyon kemény anyagból készült, bár
Tamara nem tudta elpusztítani, eltéríteni sikerült, és a körpenge visszarepült az úrnőhöz. Nem látszott az
arcán különös félelem. Szétszedte a fegyvert, amik külön-külön is önálló fegyverek voltak.

Nem vették fel ártalmatlan legyező formájukat, inkább még félelmetesebb pengék sorakoztak rajta, amitől
ismét kör alakja lett.

Lássuk mire mész ezekkelTamara!

A két kisebb fegyver ismét Tamara felé száguldott. Sokkal gyorsabbak voltak az előzőnél és alig látszódtak.
Tamara kivédte azegyiket, azonban a másik Liz felé repült. Mikor eltérítette azelsőt az úrnő felé irányította,
majd Liz sietett, és mielőtt a penge Lizhez ért volna Tamara felkapta és elugrott vele.

A penge pedig beleállt a falba. A fegyver, amit Tamara úrnő feé lirányított vissza annyira elfoglalta a figyelmét,
hogy észre sem vette, hogy Tamara közben annyira közel került úrnőhöz amilyen közelről Tamara már
életveszélyes elhajolt a fegyvere elől, ami beleállt a falba, rögtön utána pedig Tamara támadt rá a
láthatatlan pengével. Csakhogy ösztöneijók, könnyedén kitért a támadás elől és fegyver híján ököllel
ütötte meg Tamarát.

Tamara:

Liz most!

Liz:

Igenis Tamara!

Ég veled úrnő!

Liz akkor már csak a megfelelő pillanatra várt, a jelre, amit Tamara adott neki. Meghúzta a ravaszt, ami
egyenesen az úrnő szívébe fúródott. Az úrnő még Lizre nézett utoljára, majd mielőtt még holtan esett volna
össze gúnyosan mosolygott.

Az úrnő:

Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen győztek le engem!

Ginázium udvarán:

Szamanta:

Liz!

Liz felnézett Szamanta hívására és elmosolyodott.
Közben Sanya is megjelent,aki Liz karjaiba vetette magát. Elnevették magukat, közben pedig a becsöngő
hangja is felzendült, ami betöltötte az egész udvart.
Szamanta és Sanya előre rohant, de Liz nem mozdult, majd hátrapillantott. Az iskola kőkerítéséhez nekidőlve
ott állt Tamara. Mosolyogva intett nekik, akik visszaintegettek.

Sanya, Natasa:

Liz nem jössz?

Liz:

Megyek!

Várjatok meg!

Liz:

Lukász halála és az úrnővel folytatott hartc óta egy év telt el. Most kezdem a harmadik évet a Gimnáziumban, annyi különbséggel, hogy tavaly óta Tamara és Bibi is beiratkoztak a sulinkba. Ami pedig téged illet Lukász, remélem, várni fogsz rám, míg az életem lepereg, mert én soha nem foglak elfelejteni téged. Azt akarom, hogytudd, én mindig veled leszek, mert nekem csakis te kellesz. Mert a mi szerelmünk a túlvilágon is tart.

Értékeld az oldalt!