Vándor Jóska

Vándor Jóska

Volt egyszer egy kis fiúcska,
Úgy hívták, hogy Vándor Jóska
Szerette az erdőt járni,
Lepkét fogni, vadat látni
Erdő-mező apró népe
Mind barátságban volt véle
Mert ő nem volt olyan fajta,
Ki a fészket lerombolja
Hanem inkább, ha tehette
Barátait védelmezte
Egyszer, hogy a mezőt járta,
Figyelmes lett nyúlsírásra
S ahogy gyorsan odaszaladt,
Hát látta egy bokor alatt,
Hogy egy szegény nyuszi feje
Dróthurokba szorult bele
Azért sírt az istenadta
A hurok majd megfojtotta
Nem is késlekedett Jóska,
Leszedte a hurkot róla
Hálás volt a nyuszi érte,
S ment, futott az erdőszélre
Ugrabugrált örömébe
Látta mind a mező népe,
S látta még egy vándor fecske,
S bizonyára hírül vitte
Aztán Jóska elsietett,
Boldog volt, hogy segíthetett
Útját hazafelé vette
Mert közelgett már az este
Otthon bizony nagyon várták
S örültek, hogy jöttét látták
Ő azután hazaérve
Új kalandját elmesélte
És mindenki nagyon örült,
Hogy a nyuszi megmenekült
Közben kész lett a vacsora
„Vacsorázni!”- szólt Anyuka
És a család asztalhoz ült,
Tányér, pohár lassan ürült
És amíg a család evett,
Sok mindenről még szó esett,
Közben lejjebb szállt az este,
Sötétség ült völgyre, hegyre
A kis Jóskát beszéd közbe’
Már az álom kerülgette
Le is feküdt nemsokára
Álom szállt szempillájára
És a sok-sok képzelt csodát
Elhozta az álomvilág
Amit látott mesekönyvben
Mind előjött álomködben,
S nem ismerve távolságot
Bejárta a nagyvilágot

*************************************************

A legelső álomképben
Messze járt egy kikötőben
Horgonyzott itt sok-sok hajó
Tengerjáró-, kis vontató
S volt megannyi ember, alak
Fején turbán, cowboy-kalap
Volt ott angol, perzsa, olasz,
Zsidó, kirgiz, spanyol, arab
Ahány, annyi foglakozás
Kereskedő, tudós, vadász
Ezek mind hajóra vártak,
Mind világot látni vágytak
S a nagy teherhajók felett
Daruk karja úgy lebegett,
Mint a sas a levegőben
Lecsapáshoz készülőben
Nagy ládákat fel-felkapva
Mit elnyelt a hajók gyomra
Kikötőtől kissé messzebb
Üzletsorok következtek
Lehetett itt mindent venni
Fegyvert, ruhát, s enni-inni
És akinek volt sok pénze
Vett, amire volt szüksége
Jóska is hát, mint kutató,
Világjáró nagy utazó,
Belépett egy nagy üzletbe
S ami kellett, beszerezte
Vett egy szép távcsöves puskát
Pisztolyt, töltényt cowboy-ruhát
Meg még sok-sok apróságot,
Végül egy nagy hátizsákot
Pénz- hogy mindezt kifizette-
Alig maradt hajójegyre
De ő ám ezt mit sem bánta,
Fő, hogy kész volt utazásra
Ment hát a jegyirodába,
S jegyet váltott Afrikába
Épp egy angol vadász bent volt,
Az is Afrikába indult
Úgy hívták, hogy Mr. Donald
Ő lett később hű útitárs
Megnézték az út menetet,
S eltették a hajójegyet
Kijöttek az irodából
S csata folyt kint a javából
A közeli matrózkocsma
Volt a harcok középpontja
Dzsúdó Dzseki egymagába
Mulatozott a kocsmába
Dzseki azon fáradozott-
Minden vendéget kidobott
Röpködtek az ülőszékek
Rumos flaskák, görbe kések
De őt senki nem találta,
S övé volt az egész pálya
Ám hangzott a hajó szava,
És megszűnt a matróz-csata
A hajókürt búgására
Készülődtek beszállásra
S a matrózok szétvert hadát
Elnyelte a nagy sokaság
Közben a nagy hangszóróval
Közölték, és hangos szóval:
„ Hajó indul Afrikába,
Induljanak beszállásra!”
S megindult az utas sereg,
Öreg, ifjú, asszony, gyerek
Nem sokára be is szálltak
S jelt adtak a kapitánynak
Hajó kürtölt, horgonyt szedtek,
Afrikába irányt vettek
Az Albion nevű hajó
Már messzire volt látható
Kéménye a füstöt hányta
S célja vitte Zanzibárba
Csöndes, sima volt a tenger,
Nyugodt volt fent minden ember
Kártyázgattak, ittak-ettek
Kalandokról beszélgettek
És a hajó kapitánya
Rágyújtott a pipájára
Pipálgatva elmélkedett
– Nem látszott még sehol sziget –
S közben el-elmosolyodott
Dzsúdó Dzsekin gondolkodott
Mily furfangos öreg róka
Mennyi történet van róla
Látta sokszor hadakozni
S nem verte meg sehol senki
Mert akkora volt ereje,
Egy gorilla sem bírt el vele
S gyűlölte a tiszta vizet,
Rumot ivott, ha lehetett
S nem sejtette a kapitány
Mit rejteget a rakomány
Mert a hajó raktárában
Egy nagy árurakomány van
És egy nagy-nagy hordó alatt
Utazik egy potyautas
Nem más az, mint Dzsúdó Dzseki,
Ki a vizet nem szereti
S hallotta, hogy ez a hajó
Nem csupán utasszállító
Hanem árut szállít innen,
S Zanzibárból tovább megyen
Útja lesz még Dél-Afrika,
Portorico, Jamaika
Óh, álmoknak netovábbja!
Ez Dzsekinek minden álma
Mert itt végre boldog lehet
Aztán sohsem iszik vizet
Hisz e városban s szigeten
A világ legjobb rumja terem
Óh, mint tenger, annyi párlat
Úgy ontják a cukornádak
S óh, mi fokos, ízes rumok
„Vagy eljutok, vagy meghalok!”-
Ekképp vágyakozik Dzseki
S üvegjeit nézegeti
Mert most is, a hordó alatt
Húzódik meg néhány palack
Néhány kenyér, meg egy sonka
Van készítve a nagy útra
Dzseki váltig fogadkozik
Mérsékelten eszik-iszik
Szinte alig táplálkozik,
Hogyha csügged, inkább iszik
Most is szinte nem is evett
Alig-alig egy kenyeret
S rá csak egy-két kortyot ivott
Mindössze egy üveg rumot
De ez most már így fog menni
Amíg ki nem tudnak kötni
S keservét, hogy jobban bírja
Üvegjeit letakarta
Majd lefeküdt, s elszenderült
Pilláira álom került

*****************************************************

Közben messze járt a hajó
Már csak ég, s víz volt látható
Ment, dohogott teljes gőzzel
Három csomós sebességgel
Mert az óceánon jártak
S köde volt a láthatárnak
Az óceán vize felett
Megjelentek hűvös szelek
A víz színét felborzolták
S kemény hullámokká tolták
A kormányos ennek láttán
Nagyot szívott a pipáján
S ahogy szállt a pipa füstje
Baljóslatún hozzátette:
„Vihar lesz itt, bárki lássa,
Hasogat a lábam szára
Ám ha egy kormányos beteg,
Kéznél van a rumos üveg”
S ha a lábszár bár hasogat,
Attól még a hajó halad
És ha van jó kapitánya,
Ki az utat jó vigyázza,
És hűséges matróznépek,
Akik semmitől sem félnek,
S kormányos,ki bizton halad
Kikerülve zátonyokat
Az az utas, ki tehette,
S jegyét a hajóra vette
Nyugodt szívvel remélheti,
Hogy útján baj nem érheti

id. Jámbor József

Értékeld az oldalt!