Veszélyes Vidéken (7) – ASTOSSA

Valahol egy sziklás vidék pereme. Torzsalkodás töri meg perceken át a hegység csendjét. Forró a levegő.

Egy mutatós, de eszes csitri jut fel valahogyan az oromra kezében egy indítókulccsal. Fekete, elegáns sportjárgányhoz: Porsche-hoz kell eljutnia?

Az őt üldöző úr nem éri utol. Bosszús. A lány bepattan a járgányba. Jó kulcs van nála? Indul az autó. Ez az! Nagy gáz a sivatagos közegről, kipörögnek a kerekek és rá a szabadságot jelentő aszfalt útra. Kidobódik ugyan jobbra a szép Porsche fara, de sikerült. Irány a komp! Azt el is felejti nézni, elég – e a benne lévő üzemanyag. Pár órát kell még átvészelnie.

Odahaza Ynevben Ugek városa. Korok éli csendes és nyugodt napjait. Mr. Perell érkezik hamarosan Petrájávnával, immáron feleségével. A madarak, állatok és járókelők összhangban a természettel. Ilyen is régen volt már errefelé.

A nehezen, de megmentett házaspár megvan. GYerekeik emlékeznek még a támadásokra. Kamaszkorba lépnek majd. A szülők egyenlőre ott dolgoznak, ahol a közelmúltban eltettek láb alól egy titkárnőt.

Minden úgy robog itt, ahogyan kell. Detejevná is fogadja az utasokat, jól keres vele. Az itteniek és máshonnan jövők előszeretettel veszik igénybe a lovas szekeres szállítást.

Báták gondolkodik azon, nősüljön – e? Kellene. Árdzsellániusz hasonló terveket dédelget.

Távolból sípolás hangja üti fel a fejét. Korok kinéz a háza elé. Ő lehet az? Megnyitja a garázsajtót. És bizony feltűnik a zakatoló fekete Porsche. Semennyit nem lassít. Ahogyan kezdte útját, olyan morállal is közelíti meg a célállomást. Tesz egy tiszteletkört még. Ennyire élvezné az erős autót? Utána elhelyezi a garázsban, ahogyan Korok mutatja neki.

“Elnézést, nagyapa a sportos zötykölődésért. Végig így jöttem. Féltem, nehogy kövessenek. Még rám is lőttek egész Astossa-ban. Volt akit el tudtam ütni és volt akit csak a sportkocsiban talált pisztollyal lőttem ki. Már amennyit tudtam vezetés közben. A sebességet se néztem, csak néztem előre az útra.”

“Köszönöm, unokahúgom. Pihenjél. A jármű most már itt van. Az enyém volt valaha, csak eltulajdonították. Nem tudtam, rátalálsz – e valahol. Ügyes voltál. Megteszel nekem valamit? Nézz már rá a nővéredre. Itt kellene lennie már.” Korok megsimítja rokona arcát, aki indul is. Hátha megtalálja.

“Nagyapa, az indítókulcs. Nehogy nálam maradjon. Indulok felkutatni a nővéremet. Jól vagy? Régen láttalak.”

“Persze. Majd elbeszélgetünk később. Ugye szereted még a kedvencedet? Azzal várlak vissza.”

Mr. Perell-t nem látta senki. A rezidenciára betoppanó Detejevná jelzi: valószínű nagy baj van. Két férfit vett fel sötétségbe burkolózva nap elején és csak mutogattak, hogy merre menjen a menet. Koporsó volt még náluk, amiből egy férfikar lógott ki. Szerinte Kyrill barátot elrabolták.

Egy pergament nézegettek az urak az út során. Ha ez az a papír, akkor nagyon nagy baj van… A rejtett ösvényen át az Obumán kastélyba vihették. Ott az ösvény elején kellett őket kitennie.

Ebben a pillanatban Ugek városa közvilágítása kialszik. Korok tanácstalan, a  rémület lesz úrrá mindenkin.

Ajtó nyílik és nehezen elférve, de negyvenöt nő lép be teljes készültségben ide. Elmondják, Astossa-ról jelentették az esetet és valamennyien valamilyen szinten Mr. Perell ismerősei. Örömmel segítenének.

Árdzsellániusz vállalja, hogy az élükre áll. Levonulnak az épület hangárába és eligazítás jön.

“Kérdés van?” Árdzs vizslatja a tömeget.

Négy kéz emelkedik fel és egyvalaki szólal meg. “A Mr. Perell által korábban használt személyiség másoló technológia megvan?”

“Nem használjuk. Ne kelljen használnunk, de Igen. Rendelkezésre áll. Kezdhetjük? Amint a Rejtett Ösvényhez érünk: Lapulás katonák! Őrszemek is lehetnek. Mindent bele, lányok és asszonyok! utánam!”

Szükségvilágítás még nincsen. A járókelők világítanak fényt a homályba reflektorokkal és okostelefonjaikkal.

Ahol Bátákot korábban meg akarták ölni s majdnem sikerült is, a folyóágyban megkötözött kislány nyöszörög. Elmondja, ő a csali. Fegyverrel kényszerítették, hogy miután Kyrill-t leütötték; a pergament szerezze be. Hozzáteszi: siessenek a kommandós asszonyok, mert ha a felolvasás már megy, azt nem lehet visszafordítani. A kislány látja a távolból Ynev fényeit. Eloldozzák, menjen. A Korok rezidencia várja.

Árdzsék az orrukig nem látnak el. Csak a csillagok adnak némi fényt és… végre. Megvan! Az Obumán – lak. Pislákol valami. Felhőjárás is nehezíti a tájékozódást. Elő az infrákkal. Hát minimum 20 ember elszórva az erdőben, további 20 fegyveres kb. egyaránt az épületben.

“Uram! Árdzs kapitány!”

“Tessék, mondja! Talált, lát valamit?”

“Ez 45 fő és mind nő. Automata fegyverekkel. Alig van rajtuk ruha. Mit gondol?”

“Valószínű, ezzel terelték el a figyelmet. Van, akinél beválik.”

“Kezdhetjük? Van, akit innen le tudunk szedni.”

30 pukkanás.

“Jó pár tompított lövést hallottam. Jelentést kérnék, mi a helyzet?”

“Kapitány úr: tiszta az erdő és az Obumán rezidencia külső őrsége lenullázva.”

“Rendben, köszönöm. Indulás, lányok. Lassan, utánam.”

Füstbombával kijárat nyit és 15 további őrt eliminálnak. Egyik sem hajlandó megadni magát. Végezniük kell velük.

Csarnokhoz érnek. Lépcső vezet az emelethez, ott az emeleti részen meglapulnak. Az oltárnál, pódiumon letérdelve egy csuklyás alak és Mr. Perell (transzban van?), a kezében lévő marok lőfegyverrel. Fejbe lövi a csuklyás, előtte lévő valakit. Miután a szöveget befejezte.: “Elkéstünk (suttogják a lányok). Mind itt halunk meg.”

Árdzs: “Talán nem. Ebből hoztam magammal párat. Bele tudjátok lőni? De siessetek, mert változik ez az egész erődítmény.”

Kiejtik a belövendő fiolákat a lányok. Négy üvegcse ez. Ezt a transzban lévő Kyrill meghallja. A maradék fények is kialszanak és hőkövető fegyverrel az emeletre intéz lövéseket miközben Obumán hangja lengi be az épületet. Egy kapu nyílhat másik dimenzióból.

Mr. Perell a lépcsőfokokat szeli már, hogy az ellenállással végezzen. Sortüzet ereszt rá a csapat, de lepattannak róla a golyók. A fiolák végre betöltve. TŰZ! Még öt méter, és az emeleten masírozó “megbízott” egyenként számolta volna fel a kommandót.

Néhány perc és másodperc. Nézi a fegyvert meg magát is.” Hogy kerültem ide? Milyen fegyver ez? Nem is láttam még ilyet. Árdzs! lányok! Néhányotokra emlékszem.”

“Mr. Perell. Örülünk, hogy látjuk. Mindjárt meghalunk.  Pár perc. Nézzen körül.” Mondják szomorúan Árdzs-al együtt a lányok.

Kyrillnek támad egy ötlete. A mindent ellepő terjedő sötét árnyak elől futás le az oltárhoz és obumán hangja továbbra is ott zeng az éterben. Össze sereglenek. “Mr. Perell. Ez esetleg?”

“Mi ez?”

“Lehet, az általunk folyóágyban talált kislány lemásolta magának? A zsebében találtam, mielőtt a biztonságos városba küldtük volna vissza. Meg még ezt.”

“Ez lesz az. Az arany borítású. A másolat nem biztos, hogy jó. Visszafelé olvasom. Ez a fekete nyavalya mindjárt eléri a lábunkat.”

Éppenhogy, de sikerül. Néhány lány lába megég, de mindenki él.

“És ő ki?” kérdezi néhány harcos lány. Árdzs is várja a választ.

“Az ikertestvérem. A családi örökséget kívánta megvalósítani. Majdnem véghez vitte. Szerintem feláldozta magát a remélt sikerért. Glorien Perell, a bece neve Wilton volt. Na, örömmel hallom; hogy a Prasnyaság hangja megszzűnt és szintén itt van velünk az épület világítása. Gyertek, menünk vissza innen. Köszönöm a segítségeteket.”

A lányok mennek elöl, félig körbe véve; csak kicsit lemaradva Kyrilltől és Árdzstól.

“Te honnan szedtél össze ennyi nőt? Ez egy kész hadsereg. És hogyan találtatok rám? Nem tudhattátok, hogy bajban és magamon kívül vagyok.”

“Astossa-nak köszönd, a többit pedig Detejevná elmeséli otthon. Útközben én is mesélhetek.”

Most már teljes az utcai világítás a capatnak. A két kislány is meglátva őket a lányok gyűrűjében hozzájuk szalad, amint a Rejtett Ösvényről megérkezve elérik Ugeket s a város többi lakóját.

“Kyrill bácsi! :-)”

“Árdzs bácsi! :-)”

Értékeld az oldalt!