Villámló völgyeken

I. Villámló völgyeken

Ez egy álom, fel ne ébredjek.
Keleti kapun haladok át.
Kék víz és bérc szegélyezi utamat.
Az éjszaka a társam.

Hegyek, dombok, partok haladnak mellettem. Hosszú az út.
Királyok és királynők köszönnek nekem.
Elveszek a rengetegben.
Mártózzam egyet?

Apátság a hegytetőn.
Tovább visznek lábaim.
Megyek, megyek és megyek a végtelen szerpentinjén.
Mindjárt ott vagyok? Hihetetlen.

Üdvözlöm a megannyi színben és vadregényességében tündöklő tájat.
Szavaimat keresem, hogy méltón fejezzem ki számára csodálatomat.
Lány vár ott, vagy maga a Mennyország?
Körben forgó utak mutatják: Ez lehet a Kánaán.

Messze ez a gazdag szépség, de nevemen szólít.
Tényleg itt vagyok? Megérkeztem?
Aprócska, de szerethető falu ez.
Szívet küld a másikhoz, mely szintén kedves nekem.

Öskü az egyik barát és a mérföldes csizmámmal odaérnék,
de itt szeretnék lenni most.
Bazsiba érkezem meg.
Folyó vize illata száll felém,
harmadik otthonom ez.

 

II. Vasmadarak az égen

Emberi szóval kifejezhetetlen, mennyire szeretek utazni.

Alig kopog be hozzám a hajnal kellemes napsugára,
megmutatja magát a reggel csillogó párája.

Rotorok érintik meg e szép félsziget sarkát.
Itt vagyunk, bizonyára elaludhattam.
Itt messze fent, a magasban.

Nemrégen pirkadt még emlékezetem szerint,
most meg mindjárt esti csodájában tárul elém a hegyek körbe vette Éjsa folyó.
Végeláthatatlan a dzsungel, folyó torkolatával együtt.
Hárman vagyunk. Két sárga vasmadár kísér minket jobbról.

Új csodától ámulunk el: szárazföldet borzolja menet szelünk.
Egy völgy közepén, magaslaton egy vár bárány felhők társaságában.
Fúj a szél, a táj kék vonulatai szememben. Örömmel szemlélem, ahogyan közeledünk hozzá.
Azért a vár is magával ragad, ahogyan suhanunk felette.
Milyen lehetett itt valamikor élni?
Szerpentin utak mellette és egy csinos fennsík ültetvénnyel. Néhány takaros ház övezi.
Azt hallottam, isteni onnan szintén a kilátás erre a vidékre.
Fenyők színesítik az élményt.

Este van. Lassulnak a rotorok. Leszállunk? Miért?
Fehér szárnyú, de veres testű vasmadár színezi bíborra az égboltot.
Ő tovább szeli az étert. Két fa szegélyezi útját, melyek felett elrepül.
A bíbor vastest alatt és felett tripla fényár segíti útját.
Egy – egy kondenzcsík az még, mi kiegészíti e színpompát.
Elrepül felettünk, mint valami fenséges kondorkeselyű a beköszöntött estében.
Bevilágítja a körülöttünk elterülő völgyet.

Hol lehetünk? Leállnak hamarosan a propellerek.
Ez Castello di Verrazano: Egy aranyos kis falu.
Tüzes nyíl az égen, megpihenjünk a csillagok alatt?
Borozó fényei a közelben. Élelmünk van, álljunk tovább reggel!
Madár emblémás, két részes fürdőruhát viselő szolgálólány jön oda hozzánk.
Szép fehér kardigánt visel és tündéri copf. Igyunk finom tájbort!
Nyugovóra térés előtt megtekinthetjük a boros pincét,
takaros menyecske osztja nekünk róla az igét.
Beszűrődik kintről a vihar zaja. Ez a villámló völgyek hazája, teszi hozzá kísérőnk.
Két fő tartomány alkotja,
leköti csodálatunkat.
Tarkás térkép a falon, meg – megvilágítja a boltíves ablakból magának utat törő villám.
Elvisz minket az álom, valamikor pirkadatra vonul át felettünk a villámló sereg.

Tiszta az ég! Vasmadarakra fel!
Ne felejtsünk ott egy fényképezőgépet.
Másik szolgálólány hozza utánunk.
Borravalót neki! Kezébe nyom egyikünk egy tarisznya ezüst garast.
-Itt főleg nők dolgoznak? (hangzik kérdésünk)
-A felszolgálóknál igen. (érkezik a lány válasza)
Osszák meg egymás között a tarisznya tartalmát. Diadalittas sas díszítésű söröskorsó a borozótól.
Köszönjük az ajándékot!

Újra fent a három vasmadár, a végtelenig is ellátni.
Követjük sárgállván az égen tovább ezt a szép folyót.
Jachtok, Riviéra és díszkert; mi elénk tárul a hegyek között. Kutyát sétáltat egy turista.
Héliosz villáma kristályosítja a tükröt, szép ez a belső mesterséges tó.

Újabb tüzes nyíl parancsol a földre három sárga vasmadarat. Nappal is álljunk meg pihenni, miért ne?
Csak villámlik e völgyben. Eső nélküli dörgéssel tarkítva. Száraz zivatar?
Napozó ágyban fekete elegáns fürdőruha és napszemüveg piros köntössel.
Kérünk egy koktélt? Később jön több vendég ebben a korai délutáni órában. (néz ránk a fiatal teremtés)
Bólintok többedmagammal.Piros köntösét eleganciával dobja napozóágyára.
Tüstént kortyolhatjuk a koktélokat.
-Masszázst, urak? (közelít a hölgyemény)
-Itt dolgozik, kisasszony?
-Nem! (jön a válasz) Mindjárt megyek tovább. Én érkeztem azzal a géppel (pontosabban vezettem ama madarat),
amely tegnap este átszelte az eget.
Megkezdi a masszírozásokat.
Kérdez minket: – Jó itt a villámló völgyeken?

 

Villámló völgyeken

III. Vasmadarak – Megjöttek a csillagok és átölelik a napot

Villámló völgyekről szólt álmom
és valami hölgy megmasszírozott minket.
Nevetnek mellettem a többiek
és gyönyörű fürdőruhájában a lány is.
Sokat csipogtam
és valami szitakötő repkedéséről ripityeltem.
-Ripityelés? (kérdezem)
-Igen, azt mondtad (szól ki szemével napszemüvege alól a szemrevaló masszírozó)
és még valami gonosz ikertestvérről hadováltál.
Nagyon szép, barna gépről beszéltél.
Suhanva valami széles,
tükörsima folyó felett.
Utána még négy majomról,
akik közül a harmadik te vagy.
Ugyanis a tükörbe nézel.
Villámló völgyek nincsenek, de jól hangzik.
Itt nevetőgörcsben törnek ki.

-Mi lehet a ripityelés?
na nem baj.
Majdcsak megálmodom esetleg másodjára.

Meg kell masszírozni?
Majd én megmasszírozom a fess kis pilótalányt.
A többiek már megtették, azt állítják.

Fel a magasba! Hív minket az ég.
Be kívánjuk fejezni az utazásunkat,
amit egy naposra terveztünk.
Csak hát kettő lett belőle.

-Várjatok? Arra mentek, igaz?
Nem várjátok meg az ikertestvéremet?
-Ikertestvéredet?
-Én csak pár óra múlva szállok fel.
Vár a családom. De ha arra mentek,
a vízgyűrű felé:
Szükségetek lehet valakire,
aki ismeri a szeleket.
Én arra nem megyek,
a nővérem viszont igen.

Egy ugyanolyan szépség tűnik fel a szalonból.
Testalkatra is mámori a külseje.
Mintha klónozták volna e lányt.
Tart a gépéhez, előtte megáll mellettünk és elhadarja:
A férje nem bírta vele otthon,
ezért van itt. Pár jelzőrakétát is küldött.
Jelezve ezzel, jöjjön majd vissza.
Most csendet akar a házban.
A húgot segítünk bekenni napolajjal,
hadd barnuljon.
Búcsúzóul egy pillantás a gépére,
nappal is gyönyörű a kis barázdabillegető méretű szárnyas.
-Húgom, te mit csináltál itt a székben, amíg én ebédeltem és fagylaltot nyaltam?
-Semmit! Fogadtam a napsugarak édes érintését.
-Láttam, hogy kéjelegtél.
-Csak bekenték hab testemet és viszonozták a masszírozásomat.
-Ja! Akkor elnéztem valamit.

-Vigyázzatok a melltartójára. A nővéremnek mániája azzal reklámozni a gépeinket. Nagyon szép utat kívánok amúgy. Kiváló pilóta (itt átadja magát a napnak, feltolja a napszemüvegét és a felhőké a tekintete)

Kigombolt frissen vasalt repülős ing
és szűz Amerika feliratú logó a melltartón alatta.
Ez a látvány fogad minket, amint a húga látványa után megfordulunk.
Elmosolyodik, kuncog és már invitál is minket a fedélzetre.
A mi gépeink? Ne aggódjunk érte. Elvisz minket pár körre, utána várja a férj s különben is terhes. Elvileg. Legalább látja majd, ahogyan elrepülünk. Olyan szép sárga példányok azok. Ráadásul három is!
Fényképezés. Őt kell lekapni, utána ő minket. Végül körülfogjuk szép egyenruhájában odasietve. Közös kép. Jó ötlet! Automata kioldós készülék! Bocsánat: Időzített.

Mindannyian a rókakopó nevű orosz nyolc pántlikás gép fedélzetfélén vagyunk,
de mozog a talaj alattunk.
– Jajj, elnézést uraim. Szabadnapos a szerelőnk. Nekem azt mondta a húgom, tegnap helyrehozták a problémát. Azt sem tudom, melyik gép volt a ludas hibáját illetően.
Semmi baj! Csak apró huzal helyezkedés. Nem szakad ki alattunk semmilyen nyílás.

Felberreghetünk végre.
Nagyon csinos, mutatós ez a teremtés. Olyan szépen is indítja a gépet. Összenézünk azon nyomban a fiúkkal. Direkt, szabályos öröm hallgatni, ahogyan ez a Vipera imádó névre hallgató sportgép beizzik.

A levegő visz minket. Delta torkolat délnyugatról érkező napsütéssel.
Bal kéz felől a messzeségből dús létszámú emberlakta település, el is repülünk felette. Tuja buja erdő borítja a szélét.
Kanyarodik a torkolat. Jobbra egy szép mocsár réttel, legelővel és furcsán ritkuló erdőkkel.

Beborul az ég és csúnya szél borzolja fel a vizet. A nyílt tenger szava vagy zaja lehet? Szárazföld csak mögöttünk.
-mindjárt látunk ismét partot, most a nyílt nagy víz szélén vagyunk. (mondja csinos pilótánk)
Hosszú kilométereken át visz minket hol fent hol lent. Mind a kettő esetben kezet fognak a felhők a tengerrel. A hullámzó vizet a part mentén felváltja lágy mozgású nyugodt tenger ölelése. Nem is szól a bomba fiatal lány. Fogja a botkormányt és hagyja, hadd adjuk át magunkat a tenger zenéjének.
-A nyílt óceán még messze van innen. Ott, a hosszú völgyeken túl (mutat a távolba a gyönyörű kislány)
-Legközelebb majd jöhet. Köszönjük szépen a felajánlást. (simítom meg arcát)
Órákon keresztül tudjuk befogadni magunkba a tenger sóhaját. Delfinek, bálnák, cápák.
És akkor vissza a szárazföldre ezen sós élmények után. Mutatják magukat messzi földről már a völgyek. Még csak a tetejük látszódik, de közelednek a hegyek.
Vörös gépek szállnak el felettünk, szembe repülnek a madarak. Ők már végig haladtak azon a völgyön? Minden bizonyára. Utasszállító füstöl az egyikben. Leszállt. Lépnek is belőle ki az utasok. Komor gép, de nagy!

Beborul az ég és villámcsapat sújt az ég közepéből. Gyorsan beterít minket sötétje a sok felhőnek. Zivatarba érkezik meg a völgyek egyikében az orosz rókakopó vipera.

Nem állunk meg, nem szállunk le. Most zivataros szépítkezős nézelődés jön. Még ilyenkor is lehet szép egy völgy. Csak most kapcsolok, hiába álmodtam reggel még. Itt, errefelé valóban akad pár völgy. Elkápráztat engem s a többieket is, hogy a tenger ölelő látványa is ránk köszönt nemrégen.
-Ez a királyi kacsa repülőtér. Ilyen szikrázó villámlásban még én sem jártam erre, fiúk. Ugye, milyen szépen világítja be az egész környező várost? Semmi pánik. Bírja ez a vipera, ha belecsap a ménkű. Zeusz haragja nem fog rajta. Egyébként soha nem történt ilyen. Nem először vezetem ezt a madarat. Jó összefüggő ez a viharfelhő. Idő, mire átrepülünk rajta. (mutatja a környéket csábos pilótaleányzónk)

Bájos lemenő fényű napkorong az égalj közepén. Nem látható karjával búcsúzik tőlünk. Megettünk a tomboló sűrű viharfelhőzet. Elmegy délnek. Fehér nyilát viszi magával.
Alkonyat váltja nagy palástjában és ezernyi megannyi szivárvány színben pompázik a völgyrengeteg temérdek bérce.
Katlan felé tartunk? Szép, de vajon veszélyt is rejt?
-Egy nagyon szép vízgyűjtőhöz tartunk. Ilyenkor még én sem jártam erre, de most legalább én is láthatom ilyen külsejében. Nagy terület. Nem kell félni tőle, de tisztelni kell lezúgó erejét urak.
Bő 22 percnyi repülés és el is érjük. Megérkeztünk.
-Simogattok közben? Megpróbálok úgy menni, hogy lássatok is és közben én is nézelődhessek. Ohh, köszönöm szépen!
Szinte kórusban igenelünk, hogy örömmel. A kacér hölgy kezeli a botkormányt, mi pedig őt simítjuk. Fantasztikus! Ilyet még nem is láttam. Vízesést ilyen közelről és körbejárni.
A terület közepén megáll a vasmadár. Gyönyörű közeli magas sziklákat láttunk, ahogyan buzog alattuk a több ezer köbméternyi víztömeg.
-Megbíztok bennem?
-Hogyne, csinos ifjú hölgy.
-Ha kell kapaszkodjatok, kipróbálok valamit. Hátha látjátok azt, amit sok más ember nem.
Itt légzsákok is lehetnek egy nagy, természetes keletkezésű tátongó rész végett. Nagyon szépen gyűlik bele a víz, csak hát igen. Életveszélyes a megközelítése pilótaként is. Felemeli a lány a sportmadarat és nyílegyenesen veszi célba felfelé a légzsákokkal tűzdelt “kráter” tetejét. Felérünk a felhők közé. Jujj, de szép ez ilyenkor alkonyatban. Visszafelé, amint átmentünk a tölcsér tetején ami több kilométer hosszú és légzsák nélkül megúsztuk: Szépen, egyenletesen viszi le a gépet a tölcsér mellett. Ő is tud nézelődni és mi is. Gyönyörű!

Igen, de valaki eloltotta a villanyt. Ránk esteledik és a völgy különös kivilágított részéhez érünk. Mi lehet ez? Diszkrét utastér-világítást kapcsol pilóta asszonyunk. Szépen lépdel törékeny testén. Tudom jómagam és a többiek is velem együtt, hogy a két lány ikertestvér; de akkor is: A megszólalásig hasonlítanak egymásra.

Lopakodó üzemmódra kapcsol a lány. Vajon miért? Mint egy párduc, a gyepen.
-Az egyház területére érkeztünk, fiúk. Mindenhol lehet suhanni, itt is. Csak azért lassítok le, hogy szépen meg tudjátok csodálni az épületeket e dombok koronája körül. A Szentségimádás iskolájának területe ez pár négyzetkilométeren.
-Persze, igen. Köszönjük szépen!
953 paplakból áll ez a városállam. Külön adóznak, ministrálnak és gyakorolják vallási kedvteléseiket. Mesél közben eme holdsugár gyönyörű lány. Valóban iszonyatosan szép ez a tulajdonképpen egyházmegye.
Egy pillanatra megállunk szusszanni a jelenleg huszonhat csomós szélben.
Újra síkságok, útvesztők és rezidenciák váltják egymást miután jópár órát követően átszeljük a kis híján ezer templomból álló szent helyet. A Jotanhau öblöt is van szerencsénk megcsodálni. Pont átszeli egy középméretű szép zöld vadászgép. Kijavít a lány: Jó lesz az Boeing-nek is.

Gomolygó füstben (égetnek valamerre valamit esetleg?) szálldogál egy gyönyörű barna helikopter. Most pedig kilométereken át lehet elmerülni a nagyobbnál kisebb hegyek és bércek kisebb – nagyobb vonulataiban.

Most jó ideig a senki földje következik. Fiatalok vagyunk mind. Tizenhat emberöltőnyi másodperc és virrad, csak nehogy a lányka kifáradjon. Órák óta nyomja. Hát ő ugyan nem!
És már nem sok van hátra. Néhány helyet azért még megmutatna. Hogy utána sárga gépeinkhez tudjunk visszaülni. Egy tucat kávé elosztva közöttünk és némi élelmet is mellé! Ő strucczsíros kenyeret és lepényt fogyaszt energiaitallal. Egyszer van velünk is ilyen, hogy sportgép szitakötő orosz rókakopó hátán repülünk mesés tájak felett.

Jöhet a folytatás kicsi Red Bull feltöltődés után. Nekem már eddig is fantasztikus volt ilyen tájak felett táncolni a rókával. Ködszitálás és köd, amivel találkozunk. Messze, végig igazi sziporkázó mezők. Nézem az órámat, mert belefeledkeztem a látványba. Hamarosan virrad! Igen, mintha oszlana az éjszaka. Puszit kölcsönzök vezetőnk arcára. E példámat követik a többiek is. Irul – pirul a pilótánk.

Ez a Csomolungma? A nagy francot, de hasonlít rá! Szép, terebélyes hegységek, hegyvonulatok és valami fantörpikus mászik fel rá. Ja az a nap! Látszik, hogy nem volt alvás. Istenem, bevállaltuk. Dehát lehet, mégiscsak megérte virrasztani. Nagyon szépek ezek a szirtek és bércek is.Imitt – amott házat is látni. Örömmel bólintok szótlanul: Nem halt még ki innen a civilizáció.
És akkor megjön a nap oldal útjával, akarom mondani ösvénnyel. Beinteget. Köszöni szépen, most már szeretné leváltani az éjszakát meg a hajnalt. Szép fehér helikopter kerül utunkba. Hosszi dzsungelt és dupla völgyet szel át. Hiába, azért nyilván nemcsak mi repkedünk viperánkkal és eme hölggyel a levegőben.

Kivilágosodott. Hát nem is tudom, melyik a szebb: Az éjszakai vagy nappali repülés? Vasmadáron azért lényegesen másabb. Egy úr még olyan vicces is, hogy… ilyen modellt még nem láttam: Nyitott, direkt kicsi helikopter és pilóta fülke nélkül magabiztosan; mosolyogva ül a botkormánynál sisak nélkül. Marha jól néz ki, csak nem fél attól, hogy kiesik. A szép pilóta asszonyunk is elneveti magát. Úgy ismeri ezt a környéket, mint a tenyerét, de ilyet ő se látott még.

Kétkerekű hajó tűnik fel a távolból (rajta ágyú és parabola antenna). Megfordultunk. Bólint a lány a műszerfal mögül. Igen, visszafelé tartunk. Hát mindjárt dél van és még utánunk haza is kell vezetnie. A férje nem is látta ma még.
Király utolsó látványban van még részünk.
-Szabad, kisasszony?
-Persze. Megtisztelő!
Körbefogjuk és tisztelgés. Tíz orosz vadászgép ami még minket fogad.
Innen még 409 kilométernyi varázslatos gyönyörűségéről tanúbizonyságot adó völgy, síkság, földek, uradalmak, folyamok és tengerek. A vízesés felsejlő vonala és egyszercsak ismét a gépeinknél. A három sárga csoda.

-Kisasszony, nagyon köszönjük szépen. Több, mint élmény volt. Itt most megalszunk még s utána indulunk haza.
-Részemről a megtiszteltetés, uraim (és kezét nyújtja).
Örömmel. Kézcsókot szeretne.

Értékeld az oldalt!

Comments are closed.